Mivel a meglévő játékaim mellett még lenne időm játszani, úgy gondoltam teszek itt egy próbát. Őszintén szólva egészen izgulok most emiatt, ugyanis újabban kisebb imposztor szindrómában szenvedek. Jól jönne valami új projekt, amibe bele tudok merülni és segít kicsit ellazulni. Amit rólam esetleg érdemes tudni az az, hogy általában bármilyen ötletre nyitott vagyok, ha beleélem magamat egy játékba arra képes vagyok sokszor huszonnégy órán belül választ írni, vagy csak abszolút állandóan arra gondolni, így nagyon szívesen levelezek is egy reag után arról, hogy vajon most amúgy hol tartanak a karakterek, de ez csak opcionális dolog. Egyébként nem hiszem, hogy a játékaimról annyira elmondható lenne egy általános jellemzés, még „minőségre” sem. Nyilvánvalóan mindenkinek vannak jobban és rosszabbul sikerült reagjai, és az írás stílusa is az embernek azért folyamatosan változik- akár a hangulatával, kialvatlanságával együtt is- de én személy szerint úgy gondolom, hogy mivel nagyon a karaktereim helyébe tudom képzelni magamat, így legtöbbször ők alakítják az írásaimat. Ebből kifolyólag sokszor előfordul, hogy hosszú belső monológok kerülnek a reagjaimba vagy épphogy időnként sokkal kevesebb leírás és több oldal párbeszéd, ami csak jön és jön és jön, mert a karakter nem akar megállni még csak a saját gondolataira sem. Nem tudom előre megjósolni mit fog adni éppen a történet, de azért mindig igyekszem a lehető legjobb verziót kiadni a kezeim közül. Viszont, ha a játékostársamnak lenne bármi kérése/ preferenciája a reagokkal kapcsolatban arra szívesen odafigyelek. Tudom, hogy mindannyian jobban szeretünk bizonyos dolgokat olvasni, így ha neked például fontos a környezet leírása, annak az atmoszférának az átélhetősége, nyugodtan jelezd! Általában szabados szájú karakterekkel dolgozok, de abszolút nyitott vagyok itt is az akár teljes ellentétére is. Talán még megbeszélendő dolog lehet az mennyire szeretnénk az alapvető emberi szexualitással, szexuális gondolatokkal foglalkozni, központi szerepbe állítani azt. Én alapvetően azon az állásponton vagyok, hogy szerintem minden karakter foglalkozik így vagy úgy vele és valamiért fontos lesz az ő személyiségében, még akkor is, ha pont azért, mert egyébként nem akarja keresni, így viszonylag sokszor hagyom a karaktereimet foglalkozni ezzel a témával , hiszen szerintem mi emberek mind tesszük. Egyébként nagyon szeretem az olyan történeteket, ahol lassan alakul ki az intimitás és vagy a fizikai közelség, így szeretném leszögezni, hogy az előbb leírtak a valamiért lassan kötődő történeteket abszolút nem zárják ki! Sőt! Nincs is jobb egy mély érzelmi háttérrel rendelkező sztorinál. Ha bárki rá szeretne lesni a játékaimra ott tudom, hogy találna, olyat ami nem feltétlenül rendelkezne annyira mély tartalommal vagy összetettséggel, de ez ne riasszon el senkit, aki éppen, vagy egyáltalán nem, valami édesen bugyutát/ kanost vagy könnyedet keresne. (Én magam is kimondottan hiányolom mostanában a „komolyabb” szívtörő vagy csak édesen lassú történeteket) A saját játékunkat mi alakítjuk!

 Az ötleteim pedig a következőek (a részleteket együtt kitaláljuk vagy átdolgozhatjuk, illetve nyitott vagyok bármilyen más ötletre is):

1. Két fiatal fiú egy szigorú szabályok szerint működő világban próbál felnőni. Mindketten más problémákkal küzdenek, és más módszerekkel igyekeznek megoldani azokat. Napközben szinte gyűlölettel tekintenek egymásra, de esténként anonim levelekben találnak egymásra, ott öntik ki a lelküket, az érzelmeiket, írják le a napjaikat, és a gondolataikat, míg egy idő után már az válik fontossá, hogy kinek írnak és nem az, hogy mit. A románcuk egy idő után akár nappal is megindulhat, ahogyan mindketten változnak a másik hatására, a világunkban bűnösnek/ mélyen megvetettnek számító homoszexualitás pedig egyre kevésbé nyomható el a fejükben. Talán az egyikük még zaklathatja is a masikat azért, amit éreztet vele. Ez a történet, úgy gondolom tele lehetne dühvel, és fájdalommal mindkét karakter számára. Dühösek lennének önmagukra, a világra, a vágyaikra, és azokra is, akik bármit éreztetnek velük, amit nem szabadna. Pár mondat, ami a történet kapcsán a fejemben pattant: „Nem, nem lehetsz te az pont mindenki közül!” „Ugyanmár, sohasem barátkoztam volna veled. Csúnyán becsaptad magadat.” „Gyűlölöm ezt a világot. Minden este azt kívánom bárcsak porig égethetném, mert megszökni már nem lenne elég!” „Néha elképzelem, hogy a sötétben valaki megfogja a kezemet” „Bárcsak ott lehetnék veled a sötétben”

2. „Ez őrültség, húsz évvel fiatalabb vagy!” „Ha megérintelek azzal tönkreteszem a karrieremet.” „Akkor miért nem mentél még el?”  Egy pszichiátriai intézet fiatal betege és a kezelőorvosa túl közel kerülnek a beszélgetések során, és eltűnnek a profizmus határai. A körülbelül húsz éves fiú mély depressziós állapottal került be az intézetbe. Az életben már nem lát igazán reményt, így mindent megtesz a kezdetektől fogva, hogy a doktornak ne legyen könnyű dolga a „felesleges megmentési kísérlet során”. Minden kezelés alatt alaposan elutasítaná, hogy a doktorra nézzen, az ágyán ülne, elbújtatva az arcát. Időnként a elcsábítani próbálja, máskor egyáltalán hozzá sem szól, néha csak üresen suttog neki az életéről vagy csak magában az életről. Furcsa, szinte beteg kötelék alakulhatna ki közöttük, ami nem egészséges, mégsem képesek igazán elengedni. Ki is bírná mikor egy angyali külsejű, szemtelenül fiatal lélek kerül valaki elé, aki egész életében mindig, mindenkit meg akart menteni? (A történetet el tudom képzelni egy sokkal ártatlanabb verzióban is, a csábítási kísérletek nélkül és a sötétségre való fókuszálás helyett mély, ártatlan beszélgetésekkel, akár egy sokkal kevésbé makacs/ rossz természetű beteggel)

3. Ezt a történetet egy könyv ihlette, amit nem olyan régen olvastam, és teljesen összetörte a szívemet. Röviden szólva az író felépítette a tökéletes párost, majd úgy döntött semmiképpen nem akarja őket összehozni, soha. Mielőtt többet is mondanék szeretném megemlíteni, hogy az eredeti könyvben az egyik szereplő egy transznemű srác (female to male) és, hogy én noha nagyon, nagyon szívesen meghagynám ezt a részletet, abszolút ki is vehető. Remélem ennek a részletnek az említésével senkit nem zaklattam fel az oldalon. Vissza a történethez! (A könyv tartalmát valamiért hajnali egykor próbáltam leírni, így elnézést kérek mindenkitől, kissé kusza lett)

 Két egyetemista története, akik gyerekkoruk óta legjobb barátok, iszonyatosan szoros kötelékkel, noha nem is különbözhetnének jobban egymástól. Míg az egyikük kicsi, első ránézésre törékeny teremtés, belül forrófejű és harcias. A legkisebb dolgon felhúzza magát, állandóan balhéba keveredik másokkal, a betegsége folytán iszonyatosan könnyen kiborul, rendszeresen vannak pánik- és dührohamai. Ezzel szemben a másikuk egy átgondolt, többnyire mindig higgadt két ajtós szekrény, aki ezen a világon egyedüli emberként képes arra, hogy megnyugtassa a másikat. És mindig mindenki előtt és elől megvédi őt. Sokat húzzák egymás agyát, de egyben egymás biztonságos pontjai is. Már egészen kicsi koruk óta rendszeresen együtt aludtak, felváltva laktak hol az egyikük hol a másikuk szüleinél egyszerre. Nem lehetett egyszerűen szétválasztani őket. Mikor tinédzser koruk elején szüleik megpróbálták rávenni őket arra, hogy most már nem illene együtt aludniuk, éhség sztrájkba kezdtek, melyet a makacsabbik felük az örökkévalóság tartott volna. Így hát ennek az lett a vége, hogy a kisebbnek kinőhetetlen szokásává vált összebújni a másik fiúval, és teljesen rátapadni fizikálisan is egész nap. Ez lett a kedvenc nyugtató foglalatossága, a hosszú, esti beszélgetéseikkel fej- fej mellett. Az egyetem kezdetével pedig természetesen összeköltöztek. Azóta a bújós nyuszink végképp kisajátította magának a másikat, és szemmel gyilkol bárkit, aki csak a barátja közelébe megy. Kórósan féltékeny. Iszonyatosan gyakran kiborul. Ez újabban rengeteg problémát okoz nekik. Különösen, hogy belülről felemészti magát a legnagyobb félelme miatt, hogy végül egyedül marad. Retteg attól, hogy a legjobb barátja talál magának valakit és neki végig kell néznie, ahogy feleségül vesz majd egy tökéletes nőt, aki vele ellentétben nem okoz neki majd semmi fejfájást, még egy picikét sem. És ha eddig még nem találtátok volna ki, bizony ő reménytelenül szerelmes a másikba. Folyamatosan kérdezgeti arról lefeküdt e az egyetemi bulikon bármilyen csinos, lenyűgöző pipivel, csakhogy azt viszont nem tudja, hogy a barátja igazából nem vonzódik a nőkhöz. Sőt! Soha senkivel sem feküdt le. Úgyhogy ezzel aztán úgy gondolom, hogy lehetne mit kezdeni.

 

 

 

 

 

 

 

 Jó estét!