|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Barack | 2013. 08. 26. 18:20:39 | #27068 |
 Karakter: Stephan White
Megjegyzés: ~Chibusomnak~
Valahogy nem esett jól, amit ez a csaj mondott, igaza van, nem fog ez ölembe pottyanni a megfelelő nő, keresni, hogy keressem, ha este dolgozom, nappal, most előadást tartok, máskor pedig alszom. Ezért tartok az ismerkedésektől, mert nincs szükségem egy éjszakás kalandra, inkább nézek pornót és kész. Arra is lusta vagyok, őszintén szólva, hogy azt nézzem. Az órának szerencsére vége lesz, valahogy most jobb lenne itt hagyni ezt az egészet, ám Shizen mosolya és kedvessége még rám is jó hatással van.
- Nagyon klassz óra volt ez is White tanár úr. – mondja kedvesen. – Már alig várom a következőt, na meg a tesztet. – Elmosolyodom.
- Ezt örömmel hallom Shizen. – mondom kedvesen, az is lehet, hogy hallja, a bántódást a hangomban.
- Igyekszem a legjobbat kihozni magamból és minden erőmmel azon leszek hogy az én tesztem legyen a legjobb… - Jól estek a szavai, ilyen nő kellene mellém, aki felvidít amikor rossz az ember kedve.
Megírom a naplót, majd kifele menet direkt úgy suhanok el mellette, hogy mondjak egy két szót neki.
- Mindent bele. – Egészen a lépcsőig sétálok, egyenesen a tanáriba.
Beteszem a helyére a hatalmas füzetnek mondható naplót, majd elindulok vissza, mert itt ezen a szinten nincsen mosdó. Kiabálásra leszek figyelmes és a csengő visító zajától az ember meg is süketülhet. A lépcső tetejére pillantok, ahol az egyik kis csitri meglöki Shizent és éppen
- Hoppá… - szólalok meg, mintha meglepett volna. – Minden rendben Shizen? – kérdezem, és a lépcső tetején leteszem.- Igen tanár úr, köszönöm…
- Kedves Ichiyama Yoko, igaz? – Próbálom felidézni a nevét a lánynak, aki megpróbálta lelökni.. – Maga és a kis barátnője velem jön az igazgatóiba, most! – Dörrenek oda.
- Értettem… - Ha később érkezem, szerencsétlen lány úgy legurult volna a lépcsőn, hogy eszméletét veszíti.
Egyenesen az igazgatóhoz vezetem a két leányzót, elmondom a panaszomat és az igazgató nő igazgatói intőt ad nekik, ami jó megoldás, hiszen, ha hármat összegyűjtenek, repülnek. Miért nem tudják békén hagyni a szerencsétlen Shizent, szerintem van neki elég baja. Amint végeztem a mosdóban, szépen hazamegyek és alszom egy hatalmasat, reggelig fel sem szeretnék kelni, sőt úgy kellene intéznem a dolgaimat, hogy a hétvégém szabad legyen. Ma minden féle képen ezt meg kellene bent beszélnem, hogy akkor ne számítsanak rám, tény, megfizetnek ezért és a számlámon, jó pár millió ott csücsül, nem tudok vele mit kezdeni. Este fel bemegyek, ám a telefonom útközben megszólal, az örökbefogadott öcsém keres, szívesen találkozna valamerre velem, megbeszéljük holnap estére a találkozót, az egyik Pub-ba.
A munkahelyemen elfogadták, hogy a hétvégéim hadd legyenek szabadok, így a szombati nap tökéletes lesz. Úgyis rég láttam a nem vér szerinti testvéreimet, Karin már rég családanya azt tudom, Rebeka elméletileg tanul, Daviddal, meg lövésem sincs. Kivasalt inggel állok a megbeszélt Pub előtt és nem jelentkezik ez az átkozott gyerek. Hiába hívom, ki van kapcsolva. Mérgemben elindulok haza, már egy ideje megyek, amikor elhaladok egy karaoki bár előtt ,valaki kijön az épületből, egyenesen nekem jön, szó szerint feldönt az illető. Kicsit fájni fog a kezem, meg a háta, amikor megpillantom ki az elmosolyodom.
- Jaj te lány. – szólalok meg, ma kétszer is megmentettem az életét.. – Rendben vagy? Még jó, hogy idejében elkaptalak… - mondom kedvesen.
- Jól, igen… És White tanár úr rendben van? Nem ütötte meg nagyon magát? – Rögtön felkel.
- Jól vagyok. – közben Paru is megérkezik.
- Köszönöm. – Kicsi Paru kutyus. – És magának is köszönöm tanár úr. Bocsánat, nagyon siettem…
- Ugyan semmi gond, ha kell még párszor elkaplak. – öregem,mi van velem?
- Köszönöm Tanár úr. – Jaj már.
- Tudod Shizen, bevallok neked valamit. – veszek egy mély levegőt.
- Igen? – kérdezi.
- Nem szeretem, ha magáznak és azt mondják Tanár úr. – megrázom a fejemet. – Ne öregíts, ha lehet, inkább tegeződjünk, szólíts Stephnnak. – mondom el egy szuszra.
- Rendben, értettem T… Stephan. – mondja kedvesen.
- Haza fele mész? – kérdezem.
- Igen, csak beléd botlottam. – elindulunk, visszafordulva a helyet is megnézem.
- Karaokizol? – lepődöm meg.
- Nem, csak a barátnőmmel szeretek eljönni ide. – Aha, így minden világos.
- Na és te? Randevú? – kérdezi nem túl boldogan.
- Az öcsémmel találkoztam volna, de nem jött el, meg randevún sem voltam már pár éve, meg ki jönne el velem? Ugyan. – Zsebre dugom a kezemet.
- Azért, csak akadnak nők az életedben, akik alig várják, hogy veled lehessenek. – megcsóválom a fejemet.
- Sajnos nem ismerek senkit, aki eljönne velem. – Vonom meg a vállamat.
- Ha ez vígasztal, engem is kerülnek a fiúk, azt hiszik, mert nem látok, egyből defektes vagyok, pedig nem. – Érzem, hogy megfeszül.
- Pedig, gyönyörű, fiatal érett nő vagy és csinos, ha nekem ilyen barátnőm lenne, minden percemet vele tölteném. – Ekkor eszmélek fel, hogy hangosan gondolkodtam.
- Köszönöm Stephan. – mondja kedvesen. – Ilyet még senki sem mondott nekem. – Látom azért elpirult.
- Nem is mondom sűrűn, mert alig találkozom nőkkel, kivéve a munkahelyemen, de az ötven év fölöttieknek hiába a kedves szó. – elmosolyodom ismét.
- Nekem se mondják, mégis nagyon jól esett most. – Bólogatni kezdek.
- Ezt örömmel hallom Shizen. – Pont az orrom előtt megy el a buszom.- Most várhatok a buszra, most ment el, te melyikkel mész? – kérdezem és a busz menetrendjét figyelem.
- A 89I – busszal kell mennem, azt se tudom, mennyi az idő. – mondja nyugtalanul.
- Lassan tíz óra van és most ment el az utolsó, hívok egy taxit. – Előveszem a telefonomat és kérek egyet magunknak.
- Nem kell fáradnod, hazasétálok. – Szabadkozik.
- Isten ments, hogy elengedjelek, szeretnélek épségben hazavinni. – mondom komolyan.
- Köszönöm, inkább köszönjük. – Megköszöni Paru nevében is.
- Azt mondja, egy negyed óra és itt is van. – mondom lelkesen.- Van testvéred? – kérdezem váratlanul.
- Nincsen testvérem, de ahogy hallottam, neked van egy öcséd. – mondja kedvesen.
- Így igaz, de nem vér szerinti testvéreim, nővéremet, engem és ikertestvéreimet örökbe fogadtak. – Hallom, a lélegzete is elakad.
- Sajnálom, nem akartam… - Felemeli a kezét és legyezni kezd, erre megfogom a kezét.
- Nincsen gond, ezt nem tudhattad. Ne érezd magad rosszul, meg most, hogy így erről beszélünk, ezt rajtad kívül senki sem tudja. – Milyen igaz.
- Köszönöm a megtiszteltetést Stephan. – Elengedem a kezét.
- Én köszönöm, hogy meghallgatsz, nagyon felemelő érzés veled beszélgetni és a társaságodban lenni. – mondom el őszintén.
- Ohh… - csak ennyit tud kiejteni kecses ajkán.
- Magam sem tudom, honnan jött az ötlet, de nincs kedved holnap találkozni velem? Esetleg elmehetnénk cukrászdába, vagy a főtéren lesz valami ünnepség, esetleg azt megnézhetnénk. – Ekkor rájövök, hogy kizárt, hogy eljöjjön velem.
- Stephan örömmel elmegyek veled. – Meglepődöm, hogy eljön velem.
- Tényleg? – kérdezem meglepetten, erre csak bólint.
Amikor megérkezik a taxi beszállunk és szépen hazaviszem ezt a leányzót, Paruval együtt, amikor elmondja, hová vigye a címét feljegyzem a telefonomba.
- Mit szólnál, ha érted mennék? – kérdezem. – Paru is jöhet, de ha nem jön, akkor majd én vezetlek. – ajánlom fel.
- Köszönöm. – Látom teljesen zavarban van. – Stephan lehet egy kérdésem? – Felé pillantok.
- Persze. – Várom a kérdést.
- Hány éves vagy? – Na hát igen…
- 28 vagyok, ha jól számolom te 18 lehetsz. – Számolgatok.
- 18 leszek majd pár hónap múlva. – mondja kedvesen.
A taxiban még beszélgetünk minden féléről, amikor megáll a taxi én is kiszállok és segítek neki.
- Akkor holnap találkozunk. – mondja lelkesen.
- Bizony, olyan fél tizenegy tizenegy fele itt leszek. – Az órámat figyelem.
- Várni foglak. – Paru menne be, így húzza a lányt.
- Jó éjszakát. – Elköszönök, majd a taxis szépen hazavisz és izgatottan várom a holnapi napot.
|
| Hentai Chibi | 2013. 08. 25. 20:39:27 | #27051 |
 Karakter: Shizen
Megjegyzés: Stephan-nak ~ Barackomnak
Habozik, de miért? Talán nem akar egy magamfajta vak lányt tanítani? Vagy meglepődött csak? Nem tudom, de mindenképp szeretném már tudni a válaszát.
- Természetesen lehet, ha belefér az idődbe. – válaszolja végül, ami örömmel tölt el.
- Nekem tökéletesen belefér. – jelentem ki lelkesen még mielőtt meggondolhatná magát. Ez ma egy nagyon jó hír.
- Rendben, akkor majd megbeszéljük a részleteket. – erre ismét bólintok. Éljeen!
- Várom a következő előadását.
- Én is. Szia. – köszön el, majd távozik. Én is bemegyek a házba. Anyuék már vártak, együtt megvacsorázunk, majd megyek a szobámba tanulni. Ma sok érdekes dolgot tanultam White tanár úr óráján. Azokat ismétlem át újra és újra, míg nem már kívülről tudom.
Másnap persze már igyekszek be, hiszen ma is lesz előadás. Már kíváncsian várom. Megint az első padban foglalok helyet, idén ez lett az én asztalom. Hallom, ahogy a lányok összesúgnak, a tanár úrról beszélnek, teljesen oda vannak érte. Hihetetlen nőszemélyes… Csak a vásárlás, a pasik és a bulik érdeklik őket semmi más. Hogy lehet így élni?
Én és azok a lányok … Teljesen más világ vagyunk. A srácok persze hülyéskednek, dobálják egymást, vagy viccesen oda vágnak a másiknak meg vissza. De ez is csak addig megy, míg nem csengetnek be. Akkor aztán néma csend honol a teremben, főleg ha még a tanár is belép az ajtón. Most persze nem így van, így a terem zajos lesz. Én csak ülök és várom, hogy belépjen White tanár úr és elkezdje majd az órát.
Az ajtó nyílik és hírtelen lesz csend.
Hallom többen arra kíváncsiak miért van a tanár úrnál egy nagy doboz és mi van benne. Én persze nem szólok semmit, de … A tanár úr egy nagy dobozt hozott be? Miért? Minek? Úgy érzem ez a mai óra meglepetést tartogat, ahogy azt White úr is mondja.
Az óra elkezdődik, én pedig szorgalmasan gépelek a nekem kialakított szerkezettel. Olyan mintha írnék, de a gép a lapokra nyomja a vakírás jeleit. Kifejezetten ezzel a témával kapcsolatos információk kerülnek a mappámba, melybe a lapokat teszem aztán. Írok minden, ami érdekes.
Hallom lépteit, majd leül mellém, majd a kezembe ad valamit. Hát ez meg? A bolygóról beszél. Ez volna az? Az alapján, amit mond valószínűnek tartom. Miattam hozott volna be szemléltető eszközt?
Olykor elásítja magát, biztosan álmos. Közben persze magyaráz, mintha nekem mondaná a dolgokat. Van mikor a papír zörög és újabb, meg újabb tárgyakat kapok a kezembe. Mind másmilyen bolygó.
- Viszont, így óra előtt, szeretném közölni, hogy az utolsó előadási napon, írtok egy tesztet, akinek sikeres lesz, az bejöhet velem a munkahelyemre. – páran erre már most szenvednek, engem pedig csak még jobban fellelkesít. Ez tetszik, nagyon is. Bemenni a NASA-hoz… Csodálatos…
Csengetnek, én kérdéseken agyalok, mi az ami még érdekelne bővebben, de a lányok megelőznek. Mivel White tanár úr az én padomnál van így elözönlenek minket és faggatni kezdik.
- White tanár úrhoz lehet egy pár kérdésünk? – kérdez rá Mirai. A nyafka hangját ezer közül is felismerném, eléggé jellegzetes…
- Természetesen. – hallom, ahogy mozdul a szék, talán hátra dőlt. Te jó ég… Vajon milyen kérdések jönnek majd?
- Van barátnője? – támadják le egyből. Micsoda kérdés ez!!
- Nincsen. – mondja ki és hangja teljesen érzelemmentes. Csak tényt közölt, semmi mást. Nem bátorítja a lányokat.
- Egyedül él? – erre inkább úgy döntök mielőtt még válaszolna én is kérdezek. Valami kedvesebbet…
- Szeretne majd családot és gyerekeket? – kérdezek rá.
- Természetesen szeretnék, csak a megfelelő hölgyeményre várok. – mondja ki, amit meg is értek. Így vagyok vele én is. A többiek nem tudom mit szólhatnak hozzá. Mindenesetre egy ideig csend van.
- Ha nem keresi az igazit, nem fog az ölébe pottyanni. – erre nagyot sóhajt. Erika-chan, hogy mondhatott ilyet?
- Ennyi volt, a kérdéseknek vége. – jelenti ki. Gondolom megbántották. Hallom ahogy felkel a helyéről. – Bocsánat, ezt kölcsön vettem. – adja oda nekem a tollat. Elvette? Mikor? Fel sem tűnt, hogy elemelte a kezem közeléből. Ennyire nem figyeltem volna?
Hallom távolodó lépteit, majd leül az asztalhoz és onnan folytatja csengetés után.
Óra után csak oda sétálok és kedvesen elmosolyodok. Nagyon tetszett ez a mai előadás is és ezt neki is el fogom mondani. Leteszem az asztalra az utolsó tárgyat ami hozzám került.
- Nagyon klassz óra volt ez is White tanár úr. – mondom kedvesen. – Már alig várom a következőt, na meg a tesztet.
- Ezt örömmel hallom Shizen. – mondja kedvesen, de hallok valamit a hangjában. Erika-chan kijelentése tényleg nem éppen volt helyén való és nem esett jól a senseinek.
- Igyekszem a legjobbat kihozni magamból és minden erőmmel azon leszek hogy az én tesztem legyen a legjobb… - elmosolyodok, majd elindulok ki. Most kell a friss levegő. Csak a folyosón levő ablakig megyek.
- Mindent bele. – hallom hangját mikor elhalad mellettem. Kissé el is pirulok. Hallom még távolodó lépteit, egészen le a lépcsőn.
- Azt hiszed érdekled White tanár urat? – hallom meg Erika hangját. Mit akar tőlem?
- Egy magadfajta kis csúnya, vak csitri senkit sem érdekel. Úgyhogy gyorsan, tűnj el innen ribanc! – lök meg a másik. Azt hiszem ő lenne Yoko-chan.
- Én nem értem miről beszéltek… - indulnék el, hogy lemegyek. Mindegy miért, csak el innen.
- Fuss csak kis szajha! – hallom, hogy nagyon közelít hozzám, de a csengő megzavar, nem hallom már rendesen, csak a lökést érzem mikor felé fordulok. Megbotlok a lépcső végén és akárhogy próbálok valamibe megkapaszkodni nem megy. Nekem annyi le… Megfog, valaki elkap és tart.
- Hoppá… - hallom White úr hangját. – Minden rendben Shizen? – kérdezi és letesz engem a lépcső tetején.
- Igen tanár úr, köszönöm…
- Kedves Ichiyama Yoko, igaz? – de nem jön válasz a lánytól, pedig így hívják. – Maga és a kis barátnője velem jön az igazgatóiba, most!
- Értettem… - hallom halkan a hangjukat. Én még egyszer megköszönöm a tanár úrnak, majd bemegyek a terembe órára.
A nap további része már egészen nyugisan telik el, főleg mikor egyetlen barátnőm, a másik osztály, a C diákja, Hana átjön hozzám és együtt indulunk haza. Holnap szombat így nem lesz iskola. Gondolom holnap el is rángat karaokézni.
- És milyen napod volt? Hallottam Erikáék milyen mélyre süllyedtek. Ki gondolta volna. De még szerencse, hogy ott volt az a fiatal és helyes tanár…
- Igen, szerencse. De ha nem szólal meg a csengő akkor könnyedén kivédtem volna!
- Tudom, tudom Shizen. Nem is úgy értettem… - mentegetődzik rögtön.
- Még szerencse… - mondom.
Az út további része csendesen telik, nem igazán beszélgetünk most semmiről sem. A szombatot egyeztetjük le, hogy hova is megyünk majd és kik jönnek. Nem is hangzik rosszul.
Csak másnap találkozunk már. Egyszerűen vagyok öltözve mint mindig és Paru is velem van. Sajnos őt nem engedik be a helyre, így kint kell megkötnöm. A pasas a bejáratnál azt mondta ránéz majd minden rendben van e a kutyámmal. Hát ajánlom is neki. Felháborító, hogy a vakok nem hozhatják be ide a segítő kutyájukat!
- És te énekelsz ma Shizen? Vagy most sem? – kérdezik már sokadjára, de a válaszom most is az mint eddig.
- Én nem, de ti énekeljetek csak. – és még mosolygok is hozzá. Így kezdődik a karaoke. Sok anime opening vagy épp ending csendül fel, valamint különböző bandák dalai is. Néha tök jó hallgatni, máskor meg inkább lennék síket, mint vak.
Oh te jó ég… Vannak elég hamis hangok és nekem erre érzékeny a pici fülem. Aztán később elindulok már ki, mert nem bírom tovább. Pont Hana kezdi énekelni a yume sekai-t Nem is foglalkozok semmivel, csak igyekszek haza érni. Késésben vagyok és…. - Aucs… - de rzem megint valaki fog, azaz rá estem. – E-elnézést u-uram… - mondom rögtön. Mivel a mellkasán támaszkodok érzem, hogy az illető férfi.
- Jaj te lány. – hallom meg a hangját. White tanár úr … Te jó ég, ez így még cikibb. – Rendben vagy? Még jó, hogy idejében elkaptalak…
- Jól, igen… És White tanár úr rendben van? Nem ütötte meg nagyon magát? – kelek rögtön fel.
- Jól vagyok. – közben a férfi a portáról már hozzám is kíséri Paru-t.
- Köszönöm. – intézem a férfinek, aki már megy is. – És magának is köszönöm tanár úr. Bocsánat, nagyon siettem…
Szerkesztve Hentai Chibi által @ 2013. 08. 25. 20:41:49
|
| Barack | 2013. 08. 16. 20:12:17 | #26936 |
Karakter: Stephan White
Megjegyzés: ~Chibusomnak~
Távolodó alakját figyelem a lánynak meg a kutyusnak, ekkor megjelenik az osztályfőnök, akinek az arcáról levakarhatatlan a mosoly.
- Milyen volt az óra? – kérdezi és leülök a tanári székbe.
- Mindenki végig figyelt, beszélgetést nem lehetett hallani. – magyarázom. – De egy diák… - Nem engedi befejezni.
- Tudom, kiről szeretne kérdezni Shizenről, szegény lány vak, nagyon büszke és nem szereti, ha azt mondják neki”segítség”, mert azt hiszi, hogy szánalomból akarnak neki segíteni. – Így már mindjárt más.
- Köszönöm, hogy ezt elmondta, így az óráimat is átvariálom, hogy érzékelje. – magyarázom, de ezt csak magamnak.
- Igazán nincs mit, ha meg szeretné köszönni, van itt a sarkon egy aranyos kis étterem. – Most komoly?
- Majd meglátom, hogy lesz időm. – Utálom, ha kikezdenek velem a szingli nők.
Fogom magam és kimegyek a teremből, amikor az egyik hatalmas ablaknál sétálnék tovább, megpillantom a vak lányt, bocsánatot kell valahogy kérnem tőle, mert tuskó voltam. Leszáguldok a földszintre a bejárathoz, a napfénye csalogat, kilépek a fénybe és élvezem a meleg napfényt. Kinyitom a szememet és megkeresem Shizent, amint megtalálom elindulok felé, persze óvatosan, mert össze kell szednem a gondolataimat.
- Szia. – kezdésnek egy szia megteszi – Nem akartalak megbántani. – leülök mellé, látványosan arrébb húzódik.
- Nem történt semmi. – felém se fordul, ez rossz jel.
- Igazán aranyos kutya… - A kutyus tényleg aranyos, vakkant egyet, de mintha itt sem lennék.
- Paru-nak hívják… - közli.
- Golden retriever. Gyönyörű fajta. Kedves és élénk, ideális barát. Biztos rá is igaz, mindamellett hogy kiváló segítőd. – nagyon tanulékonyak ezek a kutyák. – Intelligens kutya. Látszik jól van tartva, alkatilag megfelel egy szukáénak, semmiben sem marad el a többiektől. Látszik jó gazdája vagy. – mondom kedvesen.
- Igen az – bólint egyet elismerően. – Nagyon szeretem őt. Igazi barát. – megsimogatja kutyusa fejét, aki belebújik a tenyerébe.
- Szeretnék kicsit beszélgetni veled. Lehet? – ismét csak bólintást kapok. – Remélem nem zavar ha kicsit a szemed miatt is kérdezlek. – Ide látom, hogy nyel egy nagyot, lehet kemény fába vágom a fejszémet. – De ha zavar akkor beszélgethetünk másról is. – Ajánlom fel egyből.
- Kérdezzen csak nyugodtan…. Csak … Nekem hamarosan mennem kell edzésre.
- Esetleg elkísérhetnélek. – Felállunk és elindulok vele együtt abba az irányba, ahová mennie kell. – Mit sportolsz? – Vak lány sportol, ez új nekem.
- Harcművészetet tanulok… Kardforgatást, önvédelmet. – Ügyes.
- Meglepő. Kezdek kíváncsi lenni, remélem megnézhetem az edzésedet. – Fejbólintás.
- Ha a sensei nem zavarja ki…. – csak nem.
- Reméljük nem fog. Tetszett az óra? – érdeklődöm, hiszen jó lenne tudni valaki véleményét.
- Nagyon érdekesnek találtam és sikerült elképzelnem a dolgokat. – egészen az öltözőig kísérem, kint maradok a kutyussal, míg átöltözik.
- Kezdődik az óra!
Bemehetek a terembe és végig figyelem az egész edzést, Shizen nagyon ügyesen mozog és remekül elsajátított nagyon sok mozdulatot. Az a kevés lány is engem fixíroz, ami kezd zavaró lenni, hiszen nem egy lány iskolába jöttem tanítani tudtommal. Az óra végeztével kimegyek Paruhoz, aki boldogan csóválja a farkát nekem, megvárjuk, míg a gazdija átöltözik, amikor megjelenik rá emelem tekintetemet.
- Most merre mész? – kérdezem érdeklődve.
- Haza. – feleli egyszerűen.
- Klassz voltál. – dicsérem meg.. – Nagyon ügyesen harcolsz. Hogyan csinálod? – Basszus, lehetnék tapintatos is.
- A hallásommal. – Mutat a fülére.
- Régóta vagy vak? Vagy így születtél? – Komolyan felfordulok magamtól, nem szabad ilyeneket feltennem.
- Nem… Kicsinek láttam és 5 évesen vakultam meg. – Feleli a legnagyobb őszinteséggel.
Megdicsérem, hogy milyen kitartó, a reflexei is nagyon jók, szinte csak ámulok és bámulok. Sajnos nem olyan bőbeszédű, ami kár, mert szeretek beszélgetni, olyan emberekkel, akik fogékonyak.
- Értem. Nem akarlak zavarni… Remélem majd találkozunk… - mondom gyorsan, amikor megállunk.
- Haza értem. Köszönöm. Remélem máskor is lesz ilyen érdekes előadás. – Reméljük.
- Ha ekkora sikere volt biztosan. Megkérdezhetem a neved? – Tőle szeretném hallani, nem a tanárától.
- Shizen vagyok. – feleli, majd a kapu felé fordulva, megfordulok én is, amikor megszólal megállok.. – Én … Szeretnék még valamit kérdezni … - Bátran.
- Csak bátran. – mondom kedvesen.
- Szeretnék többet tanulni a csillagászatról. Lehetne? Tanítana engem? – Teljesen ledöbbenek, mert nem sokan rajonganak a csillagászatért.
- Természetesen lehet, ha belefér az idődbe. – mondom váratlanul, magamat is meglepve.
- Nekem tökéletesen belefér. – lelkesedik fel.
- Rendben, akkor majd megbeszéljük a részleteket. – Bólint ismét.
- Várom a következő előadását. – Össze kell szednem magamat, ha jó előadást szeretnék kreálni.
- Én is. Szia. – Elköszönök tőle, egyenesen hazamegyek, mert ma este is be kell mennem dolgozni.
Délután ledőlök pár órára, mert nem szeretnék hulla fáradtan dolgozni, mert a végén a főnökömtől lecseszést fogok kapni. Este olyan hét óra fele ébredek fel a telefonomra, elmegyek veszek egy kellemes zuhanyt, felöltözöm, majd autóba ülve elmegyek a munkahelyemre, azaz a NASA –hoz. Beszélek a főnökömmel, hogy ahová most kirendeltek mint előadót, lenne szükségem pár dologra, ugyanis egy vak lány is jár az osztályba, hogy kézzel fogható legyen nála minden, elviszek apró földgömböket, meg mintákat. Mára meteor esőt jósoltak, így természetesen nagyon sok meteort sikerült lencsevégre kapnom, kisebbeket nagyobbakat, ám az egyik kollegám aggasztó hírrel jött hozzám. Miszerint egy nagyobb meteor fog mellettünk elhaladni. Főnökhöz mindketten bemegyünk képekkel alátámasztunk mindent. Természetesen a NASA mindent el fog követni, hogy a bajt elkerüljük.
~*~
Bent sikerül aludnom pár órát engedéllyel, mert nekem suliba kell mennem előadást tartani, amit megértenek, mert ilyenkor plusz juttatást kapok. Reggel felkelek és egyenesen az iskolába megyek a sok - sok kiegészítővel a mai előadásra. Mindenki furcsán néz rám, amikor egy hatalmas nagy dobozt hozok, természetesen amikor annyit mondok, hogy meglepi, fülig ér a szájuk. Mindig más osztályoknak kellett előadást tartanom, most csak egyetlen egynek, aminek kifejezetten örülök, legalább nem kell kismillió felé rohannom. Ez a hetem így fog eltelni, hogy mesélek, filmet nézünk, asztrológiázunk, meg kérdezz feleleket játszunk. Később megyek be, mert a tanárok nagyon akaratosak tudnak lenni, ha kávéról meg teáról van szó. Meg kell innom egy csésze eléggé szar minőségű kávét, melyen segíteni nem lehet. A terembe beérve megpillantom Shizent, aki gyönyörűen van felöltözve, nekem legalábbis tetszik. A sok pláza cica rebegteti a szempilláját, amivel nem fognak meg, nekem a szolíd csajok jönnek be, mint Shizen, a hatalmas korkülönbség miatt… Miről beszélek, alapból nem lehet egy 17 éves lánnyal kapcsolatom, hiszen közel vagyok a harmadik x-hez. Ma is diavetítést tartok, közben járkálok a teremben és Shizen mellé telepszem le, mert mellette megüresedett a hely, a kezébe adom az aktuális bolygót, amiről beszélek, meg meteor kreálmányt. Ezekhez mind engedélyem van, úgyhogy nem kell aggódnom. Igyekszem a legérthetőbben elmagyarázni mindent, néha beleásítok az éterbe és bekapom a papírt, amit szorongatok, meg természetesen Shizennek magyarázom, ha már érdekli ez a téma.
- Viszont, így óra előtt, szeretném közölni, hogy az utolsó előadási napon, írtok egy tesztet, akinek sikeres lesz, az bejöhet velem a munkahelyemre. – közlöm és páran nyögdécselni kezdenek, míg például Shizennek felcsillan a szeme.
A szünet elkezdődik és nem mozdulok mellőle, gondolom van kérdése bőven, sajnos a lányok letámadnak.
- White tanár úrhoz lehet egy pár kérdésünk? – kérdezi a barana gebeség.
- Természetesen. – Dőlök hátra és Shizen egyik tollát forgatom a kezembe.
- Van barátnője? – Sejtettem, hogy egyből rátérnek a lényegre.
- Nincsen. – mondom ki kerek perec az igazságot.
- Egyedül él? – Egyre jobb, ekkor Shizen menti meg a válaszomat.
- Szeretne majd családot és gyerekeket? – kérdezi.
- Természetesen szeretnék, csak a megfelelő hölgyeményre várok. – Na vágják a pofákat.
- Ha nem keresi az igazit, nem fog az ölébe pottyanni. – Mélyet sóhajtok.
- Ennyi volt, a kérdéseknek vége. – mondom és felállok, majd visszaadom a tollát. – Bocsánat, ezt kölcsönvettem. – A kezébe adom, majd visszamegyek a tanári asztalhoz és a jegyzeteimet meg a laptopon a vetítéseket figyelem.
|
| Hentai Chibi | 2013. 07. 22. 20:50:23 | #26529 |
Karakter: Shizen
Megjegyzés: Stephan-nak ~ Barackomnak
Kíváncsian várom az előadást. Hallom a férfi lépteit, hogy nyilván középre áll. Néma csend van a teremben.
- Sziasztok! Stephan White vagyok, Asztrológus, akit a NASA is alkalmazni szokott egyes meteorok figyelésére, új csillagok felfedezésére. A legelején kezdeném. – kezd bele előadásába. – „ Az asztrológia kialakulását az európai hagyományok elsősorban Mezopotámia (Kr. e. 8. század), illetve Babilónia (Kr. e. 5. század) papságához kötik. Hasonlóan alakul ki az asztrológia Egyiptomban és Görögországban a 2. században. Európán kívül Indiában, Kínában, valamint az aztékoknál és a majáknál is alkalmazták. Az asztrológia szimbólumrendszerként használja fel a bolygókat, a csillagokat, a csillagképeket. Általában az összes asztrológiáról (európai, kínai és közép-amerikai indián) elmondható, hogy az égbolt egy szakaszát, a zodiákust (az ekliptika alatt és felett 20-20°-nyi széles, összesen tehát 40° széles sáv) felosztja állatövi jegyekre, melyek az adott kultúra naptárát is meghatározzák. Különösen igaz ez a kínai naptárra. Az állatövi jegyeket társítani szokták a bolygók helyzetével is. Az ókorban öt bolygót ismertek, ezeket az öt alapvető jellemmel egyeztették. Az európai és a kínai asztrológia is kapcsolatot teremt az állatövi jegyek, jellemek és elemek között. Azonban míg Nyugaton négy elemet (föld, tűz, levegő, víz) ismernek, Kínában ötöt (föld, fém, fa, víz, tűz).” – majd rákérdez van e valami kérdés. Eddig érthető és nagyon érdekes. Felkeltette ez az előadás a figyelmemet és már most sok kérdés kavarog fejemben.
Vannak akik kérdeznek, de itt még én nem. Akik kérdést tesznek fel ők nem értenek egy-egy részt, de nekem minden világos.
- „A „nyugati” néven elterjedt (babilóniai) asztrológiában 12 állatövi jegy, 10 bolygó (eredetileg csak hét, melybe szimbolikusan a Nap és a Hold is beletartozott) és 12 úgynevezett horoszkópház van. A 12 állatövi jegy neve egyezik az állatöv 12 csillagképével. Helyzetük azonban eltolódott, mivel a csillagképek nagysága változó, a jegyek azonban egységesen 30° kiterjedésűek. Mozgásukat az őszpont és tavaszpont eltolódásának iránya határozza meg. A Kos csillagjegy pl. nem a Kos csillagképben van, hanem a Vízöntőben. Az asztrológiai házakhoz külön házszámítási módszerek tartoznak. A házak, jegyek és bolygók helyzete illetve egymással bezárt szögkapcsolata alapján végeznek számításokat. Ezek együttes kölcsönhatásainak elemzésével lehet vizsgálni a szülött jellemét, illetve haladó fokon egyes életeseményeit, köznapi szóhasználattal: a „jövőjét”. „Az asztrológia vizuális megjelenítési formája a horoszkóp. A „horoszkóp” szó pontos jelentése: „óra-kép”, mely alatt a Nap, a Hold és a bolygók egy megadott időpontban a Föld egy megadott pontjáról látható (tehát látszólagos) elhelyezkedését értjük az állatövön. A vizsgált égitestek látszólagos égi pozíciójának pontos kiszámításához szükséges az alany születési éve, hónapja, napja, lehetőleg negyedórán belüli születési ideje és születési helye. Az úgynevezett újsághoroszkópok ezen adatok helyett csak a Nap zodiákusban elfoglalt állatövi jegy szerinti pozícióját tárgyalják, így ezek nem valódi horoszkópok.” „Az asztrológia mint elmélet, kritikusai szerint gyenge talajon áll. Első gond, hogy nincs tulajdonképpen egy asztrológiának egy pontosan leírt elmélete. Vannak, akik szerint a születési időpont releváns, vannak, akik szerint a fogantatás időpontja. Az időpont percnyi pontossággal kell, a csillagjegyekkel operáló teljesen durva „horoszkópok”, melyek többnyire magazinokban jelennek meg, komolytalanok és az igazi asztrológusok el sem fogadják őket.” – egész végig a hang irányába nézek és még szünetre sem megyek ki.
Nem olyan hosszú ez az óra, hogy ne bírjam ki. Mikor eljön a szünet hallom az előadó távolodó lépteit és a lányok persze rögtön össze súgnak.
- Olyan helyes ez a Stephan. – hallom az egyik csilingelő hangját. Engem személy szerint irritál, mert sokat nyávog, ami zavarja a fülemet, főleg ha ezt mellettem teszi.
- Igen valóban és nagyon szép a szeme is. És olyan férfias vonásai vannak. Én már nem is az előadásra figyelek hanem rá. Vajon van barátnője? – vágnak a lányok szinte egymás szavába. Én nem látom őt, nem tudhatom, hogyan is néz ki. De a hangja nagyon kellemes, viszont engem inkább az előadás érdekel.
Hallom lépteit és a lányok elhallgatnak, ami csak azt igazolja tényleg az előadó tért vissza. Enyhe cigaretta füst csapja meg orromat. Szóval dohányzik. Előtte is éreztem már, mintha valami furcsa illat lenne, de most már intenzívebben érzem. Ez az utolsó része, aztán mehetünk a következő órákra.
Már nem mond mást, csak a kérdéseket várja. Én csak a helyemen ülök, de többen horoszkópot kérnek. Klassz volt ez a horoszkópos dolog, de engem a csillagok is még jobban érdekelnek. Kérdés nincsen, ezért szabad foglalkozás van.
Én kérdéseimen agyalok. Mély sóhaj hagyja el ajkamat, majd kisétálok az asztal felé. Végig tapogatom a többiek asztalát, majd megállok a tanári hellyel szemben.
- Elnézést tanár úr, nekem lenne egy kérdésem. – mondom és csak nézek felé, de nem látom. Nem tudom mik a reakciói, de ahogy hallom abba hagyja, amivel eddig foglalkozott biztos vagyok benne, hogy rám figyel.
- Igen? – kérdezi.
- Az egyház miért tartja istenellenesnek az Asztrológiát? – teszem fel az első kérdésemet. Sokat agyaltam rajta, hogyan tegyem fel a kérdéseimet.
-" Mindenki önmagának akar jót, ez alól az egyházak sem kivételek. Érthető, hiszen érdekük, hogy az emberek ne a csillagokban, hanem bennük higgyenek. Mivel az Asztrológia és a többi ezoterikus tudomány konkurenciát jelent a számukra, mi mást is mondhatnának, minthogy istenellenes."
"Az elmúlt évtizedekben a helyzet sokat változott. Persze nem arról van szó, hogy az egyházak megkedvelték volna az ezoterikát, sokkal inkább egy olyan helyzetről, amire kevesen számítottak. Felnőtt ugyanis egy generáció (a Plútó generációja), akik elutasítják az egyházat. S mivel manapság a csapból is az ezoterika folyik, így lassan már azt is. Ha őszinték akarunk lenni, akkor mindkét oldal bajban van. Ilyenkor szokott megtörténni a NAGY kibékülés. Ezek után könnyen lehet, hogy néhány évtized múlva előkerül majd egy “Biblia”, amelyben már lesznek ezoterikus elemek..." – magyarázza el nekem. Így már világos minden.
- Értem. – felelem és leülök az üres székre. Fejem felé fordítom, de nem tudom mit nézhetek rajta. Talán a kezét, de lehet csak az asztal szélét vagy egy lapot… – Lenne még egy kérdésem. – mondom.
- Kérdezz nyugodtan. – hallom ahogy ismét megmozdul a széken.
- Hogyan befolyásolják az életünket a bolygók?
- "Képzelj el egy 12 szobából álló lakást, amelyben szüntelenül bolyong 10 lakó. Így hol az egyik, hol a másik szobába lépnek be és kapcsolják fel, vagy éppen távozáskor le, a szoba lámpáját. Lámpaoltásukkal az adott szoba minden zugát megvilágítják, vagyis az adott szobában lévő eseményeket láthatóvá teszik... Az égen vándorló (tranzit) bolygók is ugyanezt a hatást váltják ki, amikor a jegyváltásukkal házakat aktiválnak, vagy amikor a vizsgált horoszkóp egy-egy érzékeny pontjára (tengelyekre, a születési képletben lévő bolygókra és azok fényszögeire) érkeznek. Jellegüknek megfelelően ekkor érzéseket, hatásokat, folyamatokat és eseményeket indítanak el. Amíg a gyors mozgású bolygók (Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars) a mindennapok hangulatait határozzák meg, addig a lassú mozgású bolygók (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó) életeseményeket váltanak ki." – erre ismét bólintok. Szuper. Érthetően és érdekesen magyaráz. Most már biztos még többet szeretnék tudni erről a témáról.
- Akkor most már ezt is megtudtam. – mondom kedvesen. Sok mindent tanultam a mai órán.
- Megengedsz egy kérdést? – hangja most halkabban cseng.
- Persze kérdezzen nyugodtan.
- Láttál valamit a kivetítőn ma? – kérdésére lehajtom a fejem. Most erre mit mondhatnék? Egész órán ügyeltem nehogy feltűnjön neki vak vagyok és erre észre vette…
- Nem. – suttogom beismerően.
- Tudok valahogy segíteni? – kérdése kissé felidegesít. Segíteni? Nem kell nekem segíteni, nem kell a szánalma! Hagyjon engem békén ezzel! Végül is kicsit hallgatok, majd szóra nyitom a szám. Nem akarom lekiabálni a fejét ez miatt, mégis finoman igyekszem megmondani a véleményemet.
- Nem, anyukámmal nagyon jól megvagyunk, majd egyszer ha sok pénzem lesz megműttetem a szememet, addig is van egy nagy segítségem, a kutyusom. – mosolygok optimistán. Én hiszem, hogy egy nap még látni fogok.
- Nem akartalak ezzel megbántani. – mielőtt még mentegetőzhetne felállok. Jobb lesz ha megyek. Úgyis csengetni fognak.
- Nem történt semmi. – indulok el ki végig tapogatva az asztalokat egyenesen az ajtó felé. Ekkor szólal meg a csengő áldott hangja is. Kiügyeskedem magam Paru-ig, majd vele indulok ki az udvarra. Most testnevelés óra jön, ami alól nekem felmentésem van. Csak leülök az egyik padra és élvezem a nap kellemes fényét.
- Szia. – hallom meg az előadó hangját. – Nem akartalak megbántani. – ül le mellém. Ki engedte meg neki. Kicsit arrébb húzódok, hogy ne legyen annyira köze hozzám.
- Nem történt semmi. – mondom felé sem fordulva.
- Igazán aranyos kutya… - mondja ki. Parura gondolhat. De nem szólok semmit. Kutyusom a lábam mellett pihen és vakkant egyet, de különösebben nem foglalkozik a férfivel, ahogy én sem. – Mi a neve?
- Paru-nak hívják…
- Golden retriever. Gyönyörű fajta. Kedves és élénk, ideális barát. Biztos rá is igaz, mindamellett hogy kiváló segítőd. – hangja kellemesen cseng. – Intelligens kutya. Látszik jól van tartva, alkatilag megfelel egy szukáénak, semmiben sem marad el a többiektől. Látszik jó gazdája vagy.
- Igen az – bólintok. – Nagyon szeretem őt. Igazi barát. – simogatom meg a kutyusom fejét, aki bújik tenyerembe. Érzem kezdek megnyílni előtte. Kedves velem.
- Szeretnék kicsit beszélgetni veled. Lehet? – erre bólintok. – Remélem nem zavar ha kicsit a szemed miatt is kérdezlek. – erre nagyot nyelek. – De ha zavar akkor beszélgethetünk másról is.
- Kérdezzen csak nyugodtan…. Csak … Nekem hamarosan mennem kell edzésre.
- Esetleg elkísérhetnélek. – mondja, mire bólintok. Lassan elindulunk a terem felé. – Mit sportolsz? – mintha meg lenne lepve.
- Harcművészetet tanulok… Kardforgatást, önvédelmet.
- Meglepő. Kezdek kíváncsi lenni, remélem megnézhetem az edzésedet. – erre bólintok.
- Ha a sensei nem zavarja ki….
- Reméljük nem fog. Tetszett az óra? – érdeklődik.
- Nagyon érdekesnek találtam és sikerült elképzelnem a dolgokat. – felelem és az öltözőig az óráról beszélek. Nagyon tetszett nekem, máskor is lehetne ilyen és egyebek. Tetszett, így örülnék neki ha még lennének előadások.
Paru-t kint hagyom, míg gyorsan felveszem edző ruhámat, majd így megyek ki.
- Kezdődik az óra! – szólnak a többiek és bemegyünk.
Ma Kaito-t kapom edzőtársnak és a múlt órai mozdulatokat gyakoroljuk majd a bemelegítés után. A sensei nem foglalkozik azzal vak vagyok, itt ugyanúgy bánnak velem, mint mindenki mással és ezt szeretem. Nem éreztetik velem más vagyok mint a többiek.
- Shizen, Kaito. – szólít minket mire kiállunk a terem közepéhez. Itt már otthonosan mozgok hiszen tudom mi merre van. Régóta járok már ide és sikerült megtanulnom tájékozódni itt.
Most mi fogjuk megmutatni egy harc keretében a tanult mozdulatokat. Meghajolunk egymással szemben és beállunk kezdő pozícióba. Én nem mozdulok, várom, hogy Kaito cselekedjen. Többen szurkolnak, ki neki, ki pedig nekem. Ezen csak halványan elmosolyodok, Kaito pedig kap a bíztatáson és támad.
Hallom közeledését, így könnyebben kitérek előle és leküldöm a földre. Hátrébb lépek és várom felkeljen. Meg is teszi és rögtön támad ismét. Védek, majd támadok elég intenzíven.
Érzem ütéseim biztos helyen találnak, majd az egészet azzal zárom hogy a földre szorítom. Mikor a sensei jelzi vége felkelek és felsegítem Kaito-t.
- Szép volt Shizen. – erre elmosolyodok.
- Te sem voltál rossz Kaito. – kuncogok, majd tovább gyakorlunk. Óra végén meghajolunk mind a sensei előtt, majd mehetünk öltözni. Nem sok lány van itt, főleg fiúk, de hallom az a pár csaj is megakad Stephan-nál. Te jó ég… Ők is csak a pasik miatt járnak ide.
- Shizen ráérsz ma? – siet mellém Akira, mire megállok és megfordulok.
- Ma sietek. Miért?
- Jah csak gondoltam útközben dumálhatnánk vagy valami … - erre bólintok, hogy értem, de különösebb érdeklődést nem mutatok felé. – Nem is tartalak fel. Szia.
- Szia. – megyek és átöltözök, majd kutyusomhoz sétálok. – Mehetünk. – intézem szavaimat Stephan felé. Lassan kiindulunk.
- Most merre mész?
- Haza. – felelem egyszerűen.
- Klassz voltál. – dicsér meg mire bólintok. – Nagyon ügyesen harcolsz. Hogyan csinálod? – majd el is hallgat. Talán fél, nehogy rosszat kérdezzen.
- A hallásommal. – mutatok fülemre.
- Régóta vagy vak? Vagy így születtél?
- Nem… Kicsinek láttam és 5 évesen vakultam meg. – felelem. Nem zavar, hogy ezt kérdezi. Csak érdeklődik.
Kérdezget arról hogyan sikerült megtanulnom mindezt, dicsér hogy kitartó vagyok, én meg olykor vagy bólogatok, vagy felelek is neki. De nem vagyok olyan bőbeszédű. Lassan már haza érek…
- Értem. Nem akarlak zavarni… Remélem majd találkozunk… - mondja kedvesen mikor megállok.
- Haza értem. – mondom. – Köszönöm. Remélem máskor is lesz ilyen érdekes előadás.
- Ha ekkora sikere volt biztosan. Megkérdezhetem a neved?
- Shizen vagyok. – felelem. Majd a kapu felé nyúlok, mégis megtorpanok. – Én … Szeretnék még valamit kérdezni …
- Csak bátran.
- Szeretnék többet tanulni a csillagászatról. Lehetne? Tanítana engem? – hangom határozottan cseng. Én tanulni akarok. Habozik a válasszal, én azonban magabiztosan állok. Elszánt vagyok, tanulni akarok!
|
| Barack | 2013. 02. 19. 16:31:42 | #25181 |
Karakter: Stephan White
Megjegyzés: ~Chibusomnak ~
Nemrég kaptam egy meghívást a helyi iskolába, hogy tartsak egy előadást a csillagászati tudományomról, amihez semmi kedvem, sok hülye kamasznak mesélni, akiket nem is érdekli ez a téma. Chh~ Aznap egész nap dilis vagyok, nem találom a helyemet, az asztalomnál ülve papírra vetem amit el szeretnék nekik mondani olyan előreláthatólag kemény nyolc órában. Több galacsin a szőnyegemen landol, mert nem tetszik az írásmódom, a fogalmazásom, a végén abba is hagyom. Ledőlök egy kicsit, hogy feltöltődjek, inkább a plafont bámulom és a lábammal a halom mosatlant bökdösöm a lábfejemmel. El kellene nekem egy társ, aki rendbe teszi a dolgaimat, ilyen nő nincs a világon, ha van is, akkor nagyon nagyon messze. Tíz perc nekem untig elég arra, hogy összeszedjem a gondolataimat és papírra vessem a főbb címszavakat, amikről órákat lehet zengeni. Most kivételesen időben, azaz olyan hajnali egy kettő fele lefekszem, mert tanítani kell, inkább egy mese délelőttnek fogom betudni.
Csörög az órám, na még ilyen sem volt, hogy erre a rossz ketyerére kell felkelnem, unottan kinyomom, nagy nehezen feltápászkodom, és kiválasztom, hogy mit vegyek fel. Maradok egy farmernál, póló és ing, a cigi a farzsebbe. Fintorogva teszem meg az utamat iskoláig, hiszen ez csak egy púp a hátamra, ha ma lemaradok a nagy meteor esőről, felkötöm magam. Mert nem minden nap van ilyen. Az épületbe érve elfognak a rossz emlékek, amik történtek velem, egyenesen az igazgató muffhoz megyek, aki eléggé kedvesen fogad. Bemutat az osztályfőnöknek, aki egyből el is visz a diákokhoz.
- Jó reggelt diákok. – kezdi el a beszédet - A mai nap egy igazán érdekes előadást fogtok hallani a csillagokról. A mellettem levő úr neve Stephan White. Ő egy asztrológus és a mai tanárotok. Kérlek fogadjatok neki szót. – Magamra is hagy a kis keselyűkel.
- Sziasztok! Stephan White vagyok, Asztrológus, akit a NASA is alkalmazni szokott egyes meteorok figyelésére, új csillagok felfedezésére.
- A legelején kezdeném:
„Az asztrológia kialakulását az európai hagyományok elsősorban Mezopotámia (Kr. e. 8. század), illetve Babilónia (Kr. e. 5. század) papságához kötik. Hasonlóan alakult ki az asztrológia Egyiptomban és Görögországban a 2. században. Európán kívül Indiában, Kínában, valamint az aztékoknál és a majáknál is alkalmazták.
Az asztrológia szimbólumrendszerként használja fel a bolygókat, a csillagokat, a csillagképeket. Általában az összes asztrológiáról (európai, kínai és közép-amerikai indián) elmondható, hogy az égbolt egy szakaszát, a zodiákust (az ekliptika alatt és felett 20-20°-nyi széles, összesen tehát 40° széles sáv) felosztja állatövi jegyekre, melyek az adott kultúra naptárát is meghatározzák. Különösen igaz ez a kínai naptárra. Az állatövi jegyeket társítani szokták a bolygók helyzetével is. Az ókorban öt bolygót ismertek, ezeket az öt alapvető jellemmel egyeztették. Az európai és a kínai asztrológia is kapcsolatot teremt az állatövi jegyek, jellemek és elemek között. Azonban míg Nyugaton négy elemet (föld, tűz, levegő, víz) ismernek, Kínában ötöt (föld, fém, fa, víz, tűz).”
Itt mindig megkérdezem, hogy van e valakinek kérdése, ekkor persze, hogy van egy kettő kérdés, amire szívesen válaszolok. Rosszabbra számította, őszintén szólva.
„A „nyugati” néven elterjedt (babilóniai) asztrológiában 12 állatövi jegy, 10 bolygó (eredetileg csak hét, melybe szimbolikusan a Nap és a Hold is beletartozott) és 12 úgynevezett horoszkópház van. A 12 állatövi jegy neve egyezik az állatöv 12 csillagképével. Helyzetük azonban eltolódott, mivel a csillagképek nagysága változó, a jegyek azonban egységesen 30° kiterjedésűek. Mozgásukat az őszpont és tavaszpont eltolódásának iránya határozza meg. A Kos csillagjegy pl. nem a Kos csillagképben van, hanem a Vízöntőben. Az asztrológiai házakhoz külön házszámítási módszerek tartoznak. A házak, jegyek és bolygók helyzete illetve egymással bezárt szögkapcsolata alapján végeznek számításokat. Ezek együttes kölcsönhatásainak elemzésével lehet vizsgálni a szülött jellemét, illetve haladó fokon egyes életeseményeit, köznapi szóhasználattal: a „jövőjét”.”
„Az asztrológia vizuális megjelenítési formája a horoszkóp. A „horoszkóp” szó pontos jelentése: „óra-kép”, mely alatt a Nap, a Hold és a bolygók egy megadott időpontban a Föld egy megadott pontjáról látható (tehát látszólagos) elhelyezkedését értjük az állatövön. A vizsgált égitestek látszólagos égi pozíciójának pontos kiszámításához szükséges az alany születési éve, hónapja, napja, lehetőleg negyedórán belüli születési ideje és születési helye. Az úgynevezett újsághoroszkópok ezen adatok helyett csak a Nap zodiákusban elfoglalt állatövi jegy szerinti pozícióját tárgyalják, így ezek nem valódi horoszkópok.”
„Az asztrológia mint elmélet, kritikusai szerint gyenge talajon áll. Első gond, hogy nincs tulajdonképpen egy asztrológiának egy pontosan leírt elmélete. Vannak, akik szerint a születési időpont releváns, vannak, akik szerint a fogantatás időpontja. Az időpont percnyi pontossággal kell, a csillagjegyekkel operáló teljesen durva „horoszkópok”, melyek többnyire magazinokban jelennek meg, komolytalanok és az igazi asztrológusok el sem fogadják őket.”
Szüneteket is megtartjuk a normál módban, én addig kimegyek rágyújtani, mert idegessé tesz a sok kis csinibab közelsége és figyelése. Valamiért egy lányra öszpontosítom mindig a tekintetemet, de olyan furcsa. Mintha valami baj lenne a szemével, az is lehet, hogy beképzelem magamnak. Végre az utolsó egy órát a kérdéseiknek szentelem, és ha kell csinálok egy kis horoszkópos hókuszpókuszt, hogy örüljenek. Visszaérek, csak páran hiányoznak, a végén szabad foglalkozást adok, mert nem kérdez senki, a tanári székbe lehuppanva az egyik diáknak készítem el a horoszkópját, amikor mellettem terem a titokzatos lány.
- Elnézést tanár úr, nekem lenne egy kérdésem. – Felemelem a fejemet és elmosolyodom.
- Igen? – kérdezem.
- Az egyház miért tartja istenellenesnek az Asztrológiát? – Ez egy nagyon jó kérdés.
-" Mindenki önmagának akar jót, ez alól az egyházak sem kivételek. Érthető, hiszen érdekük, hogy az emberek ne a csillagokban, hanem bennük higgyenek. Mivel az Asztrológia és a többi ezoterikus tudomány konkurenciát jelent a számukra, mi mást is mondhatnának, minthogy istenellenes."
"Az elmúlt évtizedekben a helyzet sokat változott. Persze nem arról van szó, hogy az egyházak megkedvelték volna az ezoterikát, sokkal inkább egy olyan helyzetről, amire kevesen számítottak. Felnőtt ugyanis egy generáció (a Plútó generációja), akik elutasítják az egyházat. S mivel manapság a csapból is az ezoterika folyik, így lassan már azt is.
Ha őszinték akarunk lenni, akkor mindkét oldal bajban van. Ilyenkor szokott megtörténni a NAGY kibékülés. Ezek után könnyen lehet, hogy néhány évtized múlva előkerül majd egy “Biblia”, amelyben már lesznek ezoterikus elemek..."
- Értem. – Feleli és leül mellém az üres székre, ekkor meglátom, hogy nem is engem néz, hanem a kezemet. – Lenne még egy kérdésem. – mondja mosolyogva.
- Kérdezz nyugodtan. – Felé fordulok, ekkor megcsap a finom illata.
- Hogyan befolyásolják az életünket a bolygók? – Ez egy nagyon jó kérdés…
- "Képzelj el egy 12 szobából álló lakást, amelyben szüntelenül bolyong 10 lakó. Így hol az egyik, hol a másik szobába lépnek be és kapcsolják fel, vagy éppen távozáskor le, a szoba lámpáját. Lámpaoltásukkal az adott szoba minden zugát megvilágítják, vagyis az adott szobában lévő eseményeket láthatóvá teszik...
Az égen vándorló (tranzit) bolygók is ugyanezt a hatást váltják ki, amikor a jegyváltásukkal házakat aktiválnak, vagy amikor a vizsgált horoszkóp egy-egy érzékeny pontjára (tengelyekre, a születési képletben lévő bolygókra és azok fényszögeire) érkeznek. Jellegüknek megfelelően ekkor érzéseket, hatásokat, folyamatokat és eseményeket indítanak el. Amíg a gyors mozgású bolygók (Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars) a mindennapok hangulatait határozzák meg, addig a lassú mozgású bolygók (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó) életeseményeket váltanak ki."
- Akkor most már ezt is megtudtam. – mondja kedvesen
- Megengedsz egy kérdést? – kérdezem halkan.
- Persze kérdezzen nyugodtan. – Néz maga elé.
- Láttál valamit a kivetítőn ma? – kérdezem, ekkor lehorgasztja a fejét.
- Nem. – suttogja.
- Tudok valahogy segíteni? – kérdezem, hiszen megsajnáltam szegényt.
- Nem, anyukámmal nagyon jól megvagyunk, majd egyszer ha sok pénzem lesz megműttetem a szememet, addig is van egy nagy segítségem, a kutyusom. – Mosolyog, nem tudom miért.
- Nem akartalak ezzel megbántani. – Hirtelen feláll.
- Nem történt semmi. – Azzal el is vonul, látom, hogy kitapogatja az asztalokat, basszus ha tudtam volna, hogy pont egy vak lány is van, akkor másképp adom elő, hogy elképzelhesse amit mondtam.
- Részemről vége az órának. – Állok fel, ekkor megjelenik az ofő széles mosollyal az arcán.
|
| Hentai Chibi | 2013. 02. 17. 14:57:38 | #25161 |
Karakter: Shizen
Megjegyzés: asztrológusomnak ~ Barack-nak
Korán reggel az ébresztőóra csörgése ébreszt. Idegesítő egy ketyere, hülye hanggal és szívem szerint az ablakon vágnám már ki. Álmosan tapogatózok a polcon, hiszen hallom, valahol ott kell lennie ... és ... Meg vagy te dög!
Rácsapok finoman, hogy lekapcsoljam és bár ez megtörténik, de a földön köt ki.
- Ott is rohadj meg! - dőlök vissza az ágyba. Tudom, hogy ma tanítás van,de tegnap nagyon kemény edzésem volt. Na és akkor még a tanulásról szó se esett.
Így mire ágyba kerültem eléggé későre járt már. Mindenesetre nekem megérte... Kivéve a reggeli ébreszt.
Még ki se kelek és már nyílik az ajtó. Meg se kell szólalnia és tudom anya az, olyannyira jellegzetes az érkezési stílusa. Ahogy jön, nyitja az ajtót, az egész rá jellemző.
- Jó reggelt Shizen kicsim. - kapok egy puszit a fejemre mire csak egy jó reggeltet morgok, fejemet a párnába fúrva.
- Ideje lenne felkelni. - állapítja meg. Továbbá azt is nyugtázom, hogy az a kis idióta ketyere visszakerül az asztalomra.
Pedig én már a kukába dobnám... Legalább kicsit eltörhetett volna az eséstől és akkor nem kellene erre kelnem.
- Segítsek valamit? - érdeklődik, mire megrázom a fejem, jelezve, hogy nem. - Csak kicsit...
- Nem anya... Megy egyedül is, nem vagyok már dedós! - sóhajtok felkelve és mindenféle tapogatás és miegymás nélkül, csupán csak a lépésszámaimra figyelve elindulok szekrényemig.
Ott a címkét megtapogatva már tudom melyik fogason mi van.
Mivel a sulimba nem kell egyenruha egy egyszerű fekete farmer és egy sötét színű pólót kapok magamra kardigánnal.
Nemrég indult a félév és hát elég kellemetlen meglepetések lehetnek belőle. Hosszú hajamat csak kifésülöm, de nem fogom össze.
Egyedül megyek le az emeletről és megreggelizünk. Utána már csak fogmosós, cipő és táska fel és mehetek is.
A suli ma egész csendes. Akik ismernek nem szólnak, akik meg nem tudják ki vagyok, azok meg biztosan most megbámulnak.
Kutyusom Paru végig mellettem van.
- Paru ül. - mondom kuyusomnak. Ő most kint marad itt a folyosón. Elég széles így el is férnek tőle valamint van már két saját kis tálkája. Abba van neki víz, másikban meg kaja.
A terembe így már egyedül találok be és ülök le egy üres helyre. Ahogy számoltam úgy néz ki valahol középen lehetek és szemben a tanárral majd.
- Jó reggelt. - mosolygok még a többiekre majd leülök.
Még nem hallom a csengőt mikor két léptet hallok meg. De hát ma senki se késett. Aztán a csengő hangja is felcsendül.
- Jó reggelt diákok. - kezdi, mire mi is üdvözöljük. - A mai nap egy igazán érdekes előadást fogtok hallani a csillagokról. A mellettem levő úr neve Stephan White. Ő egy asztrológus és a mai tanárotok. Kérlek fogadjatok neki szót. - ezzel már hallom távolodó lépteit és az ajtó csukódását.
Az öfő itt hagyott minket egy idegennel. Legalább a többiek látják ki ő, én meg igyekszek nem vaknak tűnni az órán.
Nem akarom, hogy sajnálkozzanak...
A férfi is köszönt minket. Kellemes hangja van. Remélem izgalmas lesz a mai előadás.
|
| oosakinana | 2011. 08. 26. 20:28:32 | #16293 |
Karakter: Hanari Junko
Megjegyzés: (Timcsinek és Naminak)
Látom rajta, hogy habozik, ami nekem nagyon nem tetszik. Nem akarom, hogy habozzon, csak hogy simán belemenjen és élvezzük mindketten a versengést.
- Úgy ismersz engem, mint aki ilyen baromságokra fecsérli az idejét?
- Nem, de ez egy cseppet sem baromság. Gondolj csak bele... a tiéd lehet ez az angyalka, és azt csinálhatsz vele, amit csak akarsz. Tudom, hogy bejön neked.
- De Junko. Gondolkozz már egy kicsit érettebben – paskolja meg kicsit az arcomat, de teljes mértékben ébren vagyok és tudom mit akarok. – Ha neked tetszik, akkor miért nem mászol rá? Tudom, hogy meg tudod tenni!
- Az olyan unalmas! – emelem fel két karomat. – Mindenkit megkapok, akit csak akarok. Kell végre valami kis versengés is.
- És pont velem? – húzza fel a szemöldökét.
- Most nem találtam jobbat.
Látom, hogy elkezd nézelődni, de most csak az érdekel, hogy mit fog válaszolni, mert az nagyon érdekel, hogy végre megtudjam, hogy benne van-e a dolgokba, mert olyan jó lenne. Kérlek Niinaki ne hagyj egyedül ebbe a kis játszmába.
- Nézd – sóhajtja halkan, hogy csak én halljam, amit mondani fog. – Még alszok egyet rá, jó? Vagy... nem tudom. Majd meglátjuk. – kár. Pedig azt hittem, hogy már ma este el fog kezdődni a jó kis móka, aminek mindketten boldog részesei leszünk.
- Rendben... – sóhajtom csalódottan, de nem nagyon érdekli. Mit nézhet vajon ennyire? Megfordulok, és ni csak kivel találom szemben magam? Egy édes félistennel, akinek olyan teste van, hogy érezni akarom egyszer teljes mértékben, ahogy hozzám simul, és erre mikor van a legjobb alkalom, ha nem?
- Ó, hát te itt vagy? – kérdezem vigyorogva nyájas hangon. – Mi lenne, ha táncolnánk egyet? - nem kell válasz elég, ha csak táncol.
Odamegyek, kiveszem a kezéből a pólót, majd Niina-hoz vágom, mi meg elkezdünk lefelé menni a lépcsőn, de azért még visszakiáltok.
- A döntés te kezedben van, Kazuko Niinaki! – ezzel a mondattal teljesen eltűnünk, és a rengetegbe vetjük magunkat.
- Miben kell döntenie? – érdeklődik a kicsike, de nem árulunk el semmit.
- Semmi csak beszélgettünk egy kicsit, te félisten. – mondom kicsit legeltetve rajta a szememet, amire teljesen elvörösödik. Tetszik, hogy ennyire pirulós. Azt hiszem jól fogok szórakozni az éjszaka.
Belevetjük magunkat a táncolók közé. Karjaimat nyaka köré fonva kezdek el teljesen hozzá simulva táncolni. Szinte neki dörgölőzök, mint egy szexre éhes tini. Mondjuk nem is tudom mi másra lehetnék még éhes. Hmmm mondjuk egy édes csókjára.
Egyenlőre még csak mosolyogva nézek rá és úgy táncolunk, de édes hajába túrok bele, de látom élvezi, mert csak egy kellemes mosoly jelenik meg ajkain, amik csak még szebbé varázsolják a kicsikét.
A buli annyira felpezsdül, hogy szinte nem is beszélgetünk, csak táncolunk egymással élvezve a másik társaságát és közelségét. Azt hiszem ideje bevetni a bájamat, mert egy nagyon jó kis pörgős számot rakta be. Megfordulok előtte, majd fenekem ágyékának nyomva kezdem el izgatni, fenekem riszálásával. Eleinte nem tudja hogy hova tegye a kezét, de megoldom a dolgokat. Megragadva eleinte hasamra teszem, majd összekulcsolva ujjainkat vezetem felfele, de már nem nekem kell befejeznem a távolságot szerencsére, hanem már melleimre is téved kezei.
Annyira jól esik, amit csinál, hogy behunyom a szemeimet és fel is sóhajtok. Fejemet hátra vetve helyezem a vállára így simán hallhatja, miket vált ki belőlem egyetlen érintésével és persze egyre jobban növekvő vágyával is. Milyen jó is lesz, ha majd magamban érezhetem a szépségét. Hmmm. Már most teljesen benedvesedek a gondolatra.
Ahogy folytatja a tevékenységét, oldalra fordítom a fejemet és tánc közben a nyakába csókolok, amire kicsit megremeg. Magam felé fordítom fejét és édes, de még is vad csókot váltok vele, annyira kívánom. Mondjuk így, hogy csak én vagyok és Niinaki nem nyomul nem élvezem annyira, mert tudom, hogy simán meg tudnám kapni.
Ebbe is hagyok mindent, majd megfordulok és egy búcsúcsókot adva ajkaira egy kaján vigyorral arcomon hagyom ott a tánctéren integetve neki és szépen hazasétálok.
***
Másnap reggel arra ébredek, hogy csörög a telefonom. Ki a nyavalya lehet az már ilyen kora reggel? Nem hiszem el, hogy nem hagyják az embert aludni egyszer az életben, amikor ilyen jó éjszakán van túl.
Végül álmosan nyúlok a telefonomért és veszem fel a készüléket, hogy ne terrorizálja a fülemet a csengőhangom.
- Halló? – szólalok bele elég nyűgösen.
- Junko? Niinaki vagyok.
- Szia! – ahogy meghallom ki az, egyből fellelkesülök és fel is pattanok. – Mi újság?
- Én is épp ezt akartam kérdezni – kicsit habozik, de végül felteszi a kérdést, ami annyira érdekelné. – Hogy sikerült az estéd?
- Ne is kérdezd... – mondom vigyorogva, ahogy visszaemlékszem, hogy mi történt. – Majd mesélek. De most összeszedem magam, mivelhogy faszán felébresztettél – kezdek el kikelni az ágyból. - Ráérsz ma?
- Hívj, ha végeztél. – le is tesszük a telefont.
Kimászok az ágyból kicsit kómásan, majd elkezdem keresni a ruhámat, hogy melyikbe menjek el, meg egy kicsit enni is kéne, mert kilyukad a gyomrom, bár majd a városban eszek valamit.
Fél óra készülődés után felveszem a táskámat. Előkapom a telefonomat és hívom legjobb barátnőmet.
Kicsöng.
- Igen tessék? – veszi fel a telefont.
- Szia Junko vagyok. Akkor a szokásos helyen talizhatunk. – mondom neki.
- Rendben ott leszek.
Letesszük, majd szépen elsétálok a megszokott helyünkre, ami egy park kis eldugott része, amit kevesen ismernek. Ott legalább nyugodtan tudunk beszélgetni, hogy senki nem hallja meg, miket pletyizünk olykor. Út közben még beugrok egy pékségbe és veszek magamnak egy pogácsát, amit szépen elmajszolgatok, ahogy annak lennie kell.
Niinaki-val egyszerre érkezek meg. Olyan pontosak vagyunk, hogy már menetrendet lehetne hozzánk igazítani. Két puszival üdvözöljük egymást, majd leülünk a szokásos padunkra.
- Na milyen volt az este? – kíváncsiskodik barátnőm, amin csak elmosolyodok.
- Ha tudnád, hogy milyen irtó jó hozzá bújni. – mondom kicsit incselkedve, amire mintha kicsit elpirulna. – Táncoltunk, amíg meg nem untam és végül eljöttem. – mondom neki, amire kicsit kikerekedik a szeme.
- Komolyan ott hagytad? – néz rám hitetlenkedve.
- Igen, mert nem volt miért ott maradnom, persze ha te is maradsz, akkor jobb lett volna. – kacsintok rá kihívóan, amire elfordítja a fejét picit.
- De nem hiszem, hogy csak ennyi volt az egész. – mondja gyanakodva és lám milyen jól ismer.
- Nem is. – mondom széles vigyorral ajkaimon. – Irtó finom az ajka, meg milyen a vágya. Hmmmm. – hunyom a le a szememet, de ahogy vissza emlékszek, megborzongok.
- Nem mondom, hogy már egyből… - nem fejezi be a mondatot, de értem mit szeretne kérdezni.
- De hogy hiszen azelőtt még hazamentem. Mondtam, hogy nélküled nem jó. – fintorodok el, majd szemeibe nézek. – Nos, mi a véleményed a fogadásról? Benne vagy? – nézek rá kíváncsian.
- Junko tudod, hogy én nem szeretem az ilyeneket, meg kedvem sincs hozzá. – kezd bele, de ne is folytassa.
- Ugyan már egy kis egészséges versengésre neked is szükséged van. – mondom mosolyogva, amire csak nagyot sóhajt.
- Jól van benne vagyok, csak hagyjuk inkább a témát. – a hírre a nyakába vetődök egyből.
- Örömmel hagynám a dolgot, de nem lehet. – jegyzem meg, mert sajnos pontosan most bukkant fel a láthatáron a kicsi Konomu. – Nézd csak kijön ott. – biccentek arra a fejemmel, mire barátnőm oda néz, majd visszakapja rám a fejét.
- Ugye nem… - kezdene bele mondandójába.
- Szia Konomu! – kiáltok neki oda integetve.
-… idehívni. – fejezi be a mondatát.
- Na most nyomulhatsz te is nála egy kicsit, hogy egyenlően induljunk a dolgoknak, ha már egyszer versengünk érte. –kacsintok rá.
Meg is érkezik a szépfiú. Mosolyogva nézünk rá és köszönünk neki. Mondjuk meg lep, hogy nem smárol le, de tetszik, hiszen ez is mutatja, hogy még nem nyertem meg teljesen magamnak és most már lesz vetélytársam is.
- Mi jót csináltok erre? – érdeklődik kedvesen.
- Csak beszélgetünk, de már pont azon voltunk, hogy lemegyünk a partra nincs kedved velünk tartani?
- Junko. – szólna rám Niinaki, de most inkább flörtölgetnék.
- Rendben mehetünk. – bólint rá a kérdezett fél. Most hogy végig nézek megint rajta. Olyan jól néz ki, akár csak tegnap este. Gggggrrrrr. Jó lenne végre kicsi alatta nyögdécselni.
Felállok, majd Niina kezét is megfogva rántom fel magammal, de olyan szerencsétlenül sikerül, hogy egyenesen Konomu karjaiban landol, amire kuncogok, ők meg vörös fejjel kérnek egymástól bocsánatot, de végül szúrós tekintetet kapok a női egyedtől.
Elindulunk a tenger part felé, de elég sűrűn megfogom Konomu kezét és olyakor a melleimet is felkarjához simítom, hogy kicsit incselkedjek vele, ami nem hagyja hidegen. Ám a kis ördögi is belém bújt, mert sűrűn teszek keresztbe Niina-nak is. Például összetolom őket, vagy a kezüket összeteszem, hogy fogják meg, amire persze kis nyuszik ként ugranak szét.
A legjobb az a rész, amikor a parton belerángatom őket egy kis fogócskába, de Niinaki elesik és magával rántja Konomut is, így a srác egyenesen barátnőm mellei között landol fejjel. Hmmmm. Azt hiszem itt az ideje, hogy leléceljek kicsit, hogy még jobban össze tudjanak melegedni.
|
| oosakinana | 2011. 07. 11. 09:49:03 | #14975 |
Karakter: Hanari Junko
Megjegyzés: (Timcsinek és Naminak)
Ma végre van egy kis iskolai bál. Legjobb barátnőmmel megyek el Niinaki-val. Jobban szólva ő annyira nem akart jönni, de végül nem hagytam neki más választást, mint hogy velem legyen és együtt egy nagyon jót szórakozzunk.
Mind a ketten szépen felöltözünk, vagyis mondhatni, hogy átlagosan. Rajtam fekete ing van és egy rövidnadrág. Szemet kihúzom, és kicsit jobban kicsípem magamat. Barátnőm, meg egy kockás szoknyát, meg egy pirosabb felsőbb vesz fel.
Mint mindig kicsit késve érkezünk meg a partira így már nagyban folyik. Ahogy a tömeget figyelem nekem is kedvem támad táncolni és erre ki lenne a legmegfelelőbb társ, mint a drága Niina. El is kezdem nyaggatni, de nem szeretne jönni, pedig ha rajtam múlik fog.
- Na, gyerünk már Niina, táncolni akarok! – kérlelem, mert tényleg jó lenne, ha táncolna, meg legalább a pasik is ragadnának rá, mint a légypapírra.
- De… de én nem tudok, nem is akartam eljönni – jó ez tény és való, de ha már itt van, nem fogom hagyni, hogy csak álldogáljon.
- Légyszi! – fogom a kezét, de nem akar jönni. Kicsúszik a kezemből az övé és egyből hátra vágódik, de amilyen szerencséje van egyből egy irtóhelyes srácra esik, de ami a kevésbé jobb, hogy a felsőjükre borul valami, ami kellőképpen meglátszik. Azt hiszem ennek senki nem fog örülni. Vigyorogva figyelem.
- Ááá! Bocsánat – zavarában a srác Niina melleit kezdi el dörzsölgetni, amire én nem kicsit kuncogok. Ha nem tudnám visszafogni magam tuti röhögnék teli torokból, hogy még vörösebbek legyenek.
Ahogy egymásra néznek, mindkettőnek cékla vörös feje van.
- Bocsánat! Bocsánat! – mondja egyre hangosabban, mintha süketek lennénk, bár a zenétől nem lehet tudni. Segítek felállni barátnőmnek.
- Izzad a tenyered, ezért csúsztál meg.
- Nem is… azért meg húztál – ahogy a srác feláll, tüzetesebben végig nézem. Tényleg jó kis csávó. Kíváncsi vagyok mire lenne képes. – Azt hiszem piszkos az inged – mutatok felé, mire lenéz és észreveszi.
Egy bocsánatot hebeg, végül lelép, mintha egy nyuszi költözött volna bele, pedig ahogy elnézem, nem hiszem, hogy ez lapulna a felszín alatt.
Ördögi mosoly jelenik mg az arcomon.
- Jun mire gondolsz? – hoz ki perverz gondolataimból Niina.
- Majd meglátod. Gyere velem. – fogom meg a kezét és elkezdem húzni a wc-k felé, de a fiúk részlege felé, amire próbál is megállítani, de nem hagyom magam. Megnézzük a földszinten, de ő nincs ott.
Tovább haladunk és egy emelttel feljebb nézzük és eszméletlen látvány tárul elénk. Az előző srác félmeztelenül a felsőjét tisztítva, Niina egy kicsit felsikít, és eltakarva szemeit fordul el, én viszont, csak bámulom az izmos felsőtestet.
A sikításra ránk kapja a fejét és teljesen elvörösödik, mintha alulról lenne meztelen.
- Szép kockák. – dicsérem meg.
- Öhm. Köszönöm. – vakarja meg a tarkóját. – Ti mit kerestek a fiú wc-be? – zavarába azt se tudja hova nézzen.
- Téged kerestünk és most meg vagy elég szép testtel. – nézek rajta végig. Szegény, már teljesen olyan, mint a rák, Niinakiról meg nem is beszélve. Elkezd hebegni-habogni, de nem igazán tudja mit is mondhatna, én viszont elég szépen tudom, hogy mit kell mondanom, vagyis, hogy mire vagyok kíváncsi. – Meg szeretnéd fogni az én mellemet is? – teszem fel neki a kérdés, ám a választ nem fogom rá megkapni, mert barátnőm megragadja a karomat és szépen átvonszol egy üres terembe, ahol kettesben tudunk beszélgetni.
- Jun, te meghibbantál? Miért kell ezt csinálnod? A sírba fogsz egyszer vinni. – korholja le kicsit a fejemet, de nagyon látszik rajta, hogy tetszik neki a fiú.
- Hogy hívják? – kérdezem tőle, mivel végzős tuti, hogy tudja a nevét.
- Konomura emlékszem, de nem vagyok biztos benne.
- Rendben. Egy fogadást ajánlok neked. – szólalok meg perverz hangnembe.
- Junko ne csináld, én nem fogok belemenni. – próbál meg ellenszegülni és hátat is fordít nekem.
- Nézzük meg, kitudja hamarabb elcsábítani Konomu-t. – ördögi vigyor kúszik arcomra, amikor megfordul, és felém néz. Ezek szerint tényleg felkeltette a srác az érdeklődését.
- Miért csinálod ezt?
- Mert megéri. Nos? – lépek elé. – Egy hónapunk van rá, hogy elcsábítsuk a kis édeskét, aki nyer, az természetesen viszi őt. – nyújtom felé a kezemet és várom, hogy mit fog mondani, mert kíváncsi vagyok, az ő véleményére is.
|
| timcsiikee | 2011. 07. 07. 19:35:02 | #14877 |
 Karakter: Samishii Konomu
Megjegyzés: ~ nanának és naminak
Konomu:
Ez az iskolai buli is olyan, mint a többi. Szar… nem is értem miét jövök el minden évben, bár most kivételesen nem egy szélső zugban reménykedem hogy valaki azt hiszi bújócskázom, és rám talál. Nem rég tudtam venni pár jó cuccot is, így tűrhetően nézek ki… asszem.
Ez a puncs olyan… túl cukros, inkább iszok kólát. A tornaterem hatalmas, főleg hogy az elosztófüggönyök fel vannak húzva, így az iskola színe-java egy helyre vannak ömlesztve. Mennyivel másabb, mint az évnyitó… Ott mindenki sorban, viszonylag fegyelmezetten áll, és még úgy is nagynak tűnik a terem, most viszont olyan, mintha az egész évfolyam alig akarna elférni itt, pedig nincs is itt mindenki. Oké, vannak asztalok rágcsával és piával, van egy kis emelvény a zene miatt, hangfalak és miegymás.
Engem is csak a remény hozott ide újra, hátha látnék olyan csajt akivel eddig még nem találkoztam, és talán sikerülne összehoznom valamit, de… semmi. Eddig… Olyan mintha kerülnének engem, vagy nem is tudom. Mondjuk lehet, hogy nekem sem kéne csak itt szélen állnom, viszont táncolni meg nem fűlik a fogam. Csak kiröhögnének, főleg ha egyedül vagyok. Irigykedve figyelem a társaságokat, ahol fiúk lányok vegyesen riszálják magukat, és néhány mázlis srác addig jut, hogy már párba hív táncolni egy mellette lévő lányt és nekik máris jó az este. Bennem miért nincs ekkora kurázsi?
Oldalra nézek, ahol pár sunyin lerészegedett punk elsős a hangfal mellett ülve dülöngélnek és ökörködnek, a felügyelő tanárok már nem is figyelnek rájuk. Ha elvennék tőlük a majdnem üres piásüveget, úgyis elővennének valahonnan egy újat. Mondjuk az előző felét is nem rég oktrojálták bele a puncsba, pont amikor úgy döntöttem nem iszok bele. Vajon ha kicsit berúgnék több bátorságom lenne? Soha nem próbáltam még… Vajon milyen lehetne?
Belekortyolok a kesernyés kólába. Baszki ebbe is öntöttek? A tanárok helyében szerintem ezt már nem hagytam volna szó nélkül, bár ahogy észrevettem… azok is nagyon egymásra hajtanak. Tanaka és Haatori sensei igen sokat beszélgetnek egymással.
Basszus még nekik is összejön… Csak én vagyok ilyen szerencsétlen?
- Na, gyerünk már Niina, táncolni akarok! – hm?
- De… de én nem tudok, nem is akartam eljönni – civakodnak?
- Légyszi! – kérleli tovább, épp oda fordítanám tekintetem, s sikkantva esik rám az egyik lány, felborít engem is és mindkettőnkre ráborul a kóla, csak most látom, hogy vörösbort öntöttek bele, mert a világoskék ingemen meglátszik. Ah basszus.
Fejemet fogom, a lány félig az ölemben fekszik, és látom az ő pirosas ruhája is tiszta nedves.
- Ááá! Bocsánat – zsong a fejem, ruhámmal kezdem dörzsölni az övét, hátha ki tudom szedni, de csak pár mozdulat után jövök rá, hogy mitől olyan puha amit dörzsölök. EZ A MELLE! ÁÁ!
Véletlenül pont arcára nézek, ami majdnem cékla színével vetekszik.
- Bocsánat! Bocsánat! – rikkantom hangosabban, és a másik lény felsegíti.
- Izzad a tenyered, ezért csúsztál meg.
- Nem is… azért meg húztál – valahogy feltápászkodom, és a magasabb lány furcsállva pillant rám, szemei olyan sötétek, hogy szinte összerezzenek. Pedig mindketten alacsonyabbak nálam. – Azt hiszem piszkos az inged – kecsesen mutat felém, lenézek magamra és látom tiszta folt vagyok. bazki…
Valamit bocsánat félét hebegek megint, és elrohanok a fiúmosdóba, szerencsére most egyedül vagyok. A lenti, tornatermi slozi úgyis tömve van, én meg feljöttem az első emeletre, a tanárokat úgysem érdekli.
Magamra locsolnám a vizet, de rájövök, a nadrágomra is menne, így inkább leveszem, és a csap alá nyomom. Remek… a borfolt nem igazán fog kijönni, és ez az egyik új ingem… Nagyon fasza.
Egy pillanatra elbambulva meredek előre, nem dörzsölöm tovább a ruhát, és elzárom a vizet. Magam felé fordítom egyik tenyeremet, és ujjaimat be-behajtogatom mintha markolnék valamit. Kipirulva nyelek egy nagyot majd ábrándos, idióta fejjel mosolyodom el.
Hahh… fogtam egy cicit.
|
| oosakinana | 2011. 03. 23. 23:12:43 | #12501 |
 Karakter: Nana Hojo
Megjegyzés: (Yasumnak)
Mikor elválok tőle el vagyok pirulva teljesen és zavarban is vagyok teljesen. Elengedem, majd megfordulva megyek el egyből órára.
A nap további részében Yuri nem zaklat szerencsére, de így viszont Yasu-t sem látom, de legalább tudom, hogy nem egy másik csajjal van, hanem az unokatestvérével és ez engem is megnyugtat.
Már éppen a szekrényemnél tartok és mennék haza fele, amikor megjelenik Yasu és tőlem kellő távolságban áll meg és engem figyel.
- Végeztél is? – érdeklődik, mire becsukom az ajtót, majd ránézek.
- Igen, megyek haza. És te végeztél már? – kérdezem kíváncsian.
- Igen. – mondja határozottan. - Haza kísérhetlek? – érdeklődik.
- Nem szükséges. – válaszolom, majd magamhoz veszem a cuccaimat és lassan indulok el mellette.
- De én szeretném. – fordul utánam, mire én kikerekedett szemekkel nézek rá. Nem gondoltam, hogy ennyire szeretné.
- Akkor gyere. – mellém lép és már megyünk is.
Az úton kicsit beszélgetünk, de sűrűn telepszik ránk kínos csönd. Legtöbbet a suliról beszélgetünk meg a közös ismerősökről, meg egy kicsit felhozom Yuri-t is, de észreveszem, hogy ettől Yasu csak idegesebb lesz, amit nem akarok. Nem sokára elérünk a házunkig.
- Hát itt is volnánk, szia. – mondom, és már indulnék is, de még megállít pár szóra.
- Nana! Ha ma nincs programod, elmehetnénk valahova. – mondja határozottan és mintha tényleg terve lenne. - Persze csak ha szeretnél... – teszi hozzá én meg elkezdek gondolkozni.
- Az az igazság hogy ráérek de... – kezdek bele és folytatnám, hogy sokat kell tanulnom meg mi egymás, de félbe szakít.
- Rendben akkor jövök megint hatra. Szia, Nana. – mondja, majd egy kis puszit kapok a homlokomra, ami nagyon jól esik, végül fütyürészve távozik. Elmosolyodok halványan. Mint egy kis gyerek, aki megkapta a kedvenc játékszerét. Aranyos, és egyre jobban kezd, tetszeni ez az alakja, de nem akarom, hogy miattam szekálják, önmaga kell lennie. Nem szabad csak miattam megváltoznia, max ha kettesben vagyunk. Meg is fogom vele beszélni.
Megpróbálok mindent gyorsan megtanulni, hogy anyámék sem rimánkodjanak. 5 kor viszont elkezdek készülődni, mert azért kicsit ki kell tennem magamért, ha már megint randizni visz. 6 kor hallom is a dudát. Elmosolyodok, felveszem a táskámat és mielőtt anyámék szólnának, távozok és bevágódok mellé a kocsiba.
- Szia. – köszönök neki és mikor meglát a szerelésemben, azt hiszem, kicsit mintha meglepődne, vagy el lenne ájulva. Lenne rajtam valami. – Van rajtam valami? – kérdezem és nézelődök, de csak megrázza a fejét.
- Nem, csak gyönyörű vagy. – mondja kedvesen, amire elmosolyodok.
- Köszönöm. – nézek rá. – hova szeretnél vinni? – kíváncsiskodok.
- Meglepetés. Most csak az lesz a fő, hogy jól érezzük magunkat. – mondja kedvesen és mosolyogva.
- Hát rendben. – adom be a derekamat. – De nagyon titokzatos vagy. – jegyzem meg, de csak jó értelemben. Elmosolyodok, és már indulunk is. Ahogy megyünk, útközben látom a sebváltón van a keze. Felemelem a sajátomat és az övére teszem. Rám néz, majd halványan elmosolyodik. Megfordítja a kezét és összekulcsolja az enyémmel.
Összefont kezekkel megyünk tovább, de amikor megállunk a szemem és a szám eltárul. A vidámparkba hozott el. Még nem voltam ebben, pedig sokat hallottam róla.
- Ez tényleg az, aminek látom? – kérdezem hitetlenül.
- Az bizony. – mondja kedvesen. – gyere, menjünk be, ne idekint nézelődj. – kiszállunk a kocsiból, venném elő a tárcámat, de kikapja a kezemből. – Ezt elkobzom az estére. – mondja mosolyogva és már el is tette.
- Naa, de add vissza. – mondom neki és próbálnám elszedni, de nem adja vissza.
- Nem lehet, mert állandóan a kezedben látnám. – mondja mosolyogva és a háta mögé rejti én meg próbálom elszedve így teljesen hozzá simulok. A szemébe nézek mélyen és a távolság egyre csak kisebbedik közöttünk. Már majdnem megcsókoljuk egymást, amikor megjelenik egy váratlan vendég.
- Nocsak, a kis párocska már össze is jött? – halljuk meg Yuri hangját. ajkaink eltávolodnak egymástól és ránézünk, de Yasu egyből magához ölel én meg bújok is.
- Mit keresel itt? – kérdezi tőle elég idegesen. Kezemet dereka köré fonom és a fejemet meg vállára helyezem.
- Olyan jót beszélgettem apáddal, miután elmentél. – mondja, majd a csajra néz, aki mellette van. – meg nekem is randim van. – jegyzi meg vigyorogva.
- Yuri, ha bármit forralsz én… - kezd bele, de ránézek.
- Yasu inkább menjünk be. – kérlelem.
- Rendben. – mondja, de érzem, hogy nagyon feszült. Elindulunk be, majd amint beérünk, mintha kicsit oldódna, de még így is érzem, hogy aggódik Yuri miatt. mintha már is a barátnője ként kezelne, de megértem. Nem akarja, hogy ugyan az történjen velem, mint ami már egyszer megtörtént. Bent már én is elengedem, a derekát és sétálnék mellette, de megfogja a kezemet, mire először a kezünkre nézek, majd rá mosolyogva, végül összekulcsolom.
Nagyon jól érezzük magunkat, legalább is én nagyon jól szórakozok és most minden erőmmel azon vagyok, hogy végre Yasu is elengedje magát teljesen és végre felejtse el Yuri-t mert most csak mi ketten vagyunk és senki más. Egyszer csak eszembe jut valami és megfűzöm, hogy üljünk fel a nagykerékre. Belemegy. Kifizeti a két jegyet és beülünk egymás mellé és már megyünk is. Lassan haladunk, meg akik leszállnak akkor meg is állunk. Nagyon szép a táj és jó nézni.
Yasu még mindig fogja a kezemet és nem hajlandó elengedni, amin elmosolyodok. Tetszik a viselkedése, és ahogy mostanában bánt velem figyelemre méltó azt hiszem, adhatok neki egy esélyt. Mikor már majdnem a felérünk, a legtetejére szólok neki.
- Yasu. – ejtem ki a nevét, mire rám néz. - Valamit meg kell beszélnünk. – mondom neki komolyan, mire rám néz.
- Mi a baj mit csináltam? – kérdezi egyből aggódva, de csak a fejemet rázom.
- Nem csináltál semmit, csak arra szeretnélek megkérni, hogy csak miattam ne változz meg mindenkivel szembe. – kezdek bele és látom, nem érti. – Légy olyan, mint eddig vagány. Nem akarom, hogy miattam szekáljanak vagy rád szálljanak. – látom, lassan kezdi megérteni.
- Nana. Nem akarom, hogy megint csak a konfliktus legyen közöttünk. Én többet szeretnék tőled. Nem akarok bun… - folytatná, de félbe szakítja.
- Csss. Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj, de másokkal szembe ne változz meg, még ha előttem meg is változol, meg megváltoztál. Másoknak nem kell tudniuk. – mondom kedvesen és mosolyogva. Bólint, és ekkor érünk fel a tetejére.
Elmosolyodok, majd meg fogom a felsőjét és magamhoz húzva csókolom meg szenvedélyesen és várom erre mit fog lépni.
|
|
