Nagyon jól éreztem magamat Morganaval…Ez a lány…Nagyon szép kedves aranyos vicces és őszinte. Nagyon tetszik nekem…Nem véletlenül kérdeztem meg tőle hogy van-e párja. Mikor mennék el kapok tőle egy csókot Olyan hamar szakítja meg hogy még viszonozni sem tudom a csókot. Teljesen elpirult elmosolyodok majd felállok és szemeibe nézek közben vállaira csúsztatom a kezeimet.
-Nem hittem volna hogy ennyire tetszek- mondom ránézve majd elmosolyodok
-D….de….- próbálja ki dadógni magából
-Nagyon örülök hogy így érzel- súgom a fülébe
Ezután megcsókolom közben arcán simítok végig lassan közbne érzem ahogy viszonozza a csókomat. Majd szemeibe nézve simogatom az arcát. Érzem ahogy arcát tenyeremnek tolja. A falnak nyomom gyengéden és úgy csókolom meg amit viszonoz mellkasomon érzem meg kezeit. Szívem hevesen ver arcom kissé pirult de most csak ő érdekel.
-Aludj itt….- hallom meg ezt a mondatod.
-Biztos?- kérdem rámosolyogva- nem zavarok?- kérdem rámosolyogva közben arcán simítok végig
-Nem fogsz zavarni nyugi- mosolyog rám még mindig kissé pirult arcal és érzem ahogy mellkasomat simogatja lágyan.
-Jólvan oké akkor haza szólok telefonon nevelő anyámnak hogy ne várjon- mosolygok rá kedvesen majd felsóhajtok a mellkasom simogatása miatt- igen arra indulok be nagyon- mondom nevetve.
-Oké- mondja ő is nevetve
De miért is ne még meg is puszilja a mellkasomat erre hangosan nyőgök fel megcsókolom szenvedélyesen közben átölelem. Majd nevelő anyámmal megbeszélem a dolgot ezután megbeszélem Morganaval hogy egy nagyobb darab húst adok a kígyómnak. Jön megnézni hogy etettem. A húst a végénél fogom és a kádhoz csapom. Egy pillanat alatt csap le és kapja el a húst. Ezzel holnapig el lesz bőven. Majd kezet mosok és mikor Morgana szobájába kerülünk lehúzom a felsőmet így félmeztelenül állok mögötte. Látszanak kockáim a hasfalamon. Nem nagyon de látszanak. Mikor megfordul látom elpirul. Átölelem közben lágyan eldöntöm az ágyon fejét fogom közben nehogy beüsse véletlenül. Őt nézem de újra mellkasomon érzem kezeit ahogy simogatja. Lehúzom felsőjét és mellkasára nyomok pár puszit ő letolja nadrágomat én az övét és melltartóját is leveszem. Megcsókolom hosszan szenvedélyesen amit viszonoz. Csók után kezdi mellkasomat puszilgatni nem mintha eddig nem állt volna de most megpecsételte a sorsát…Biztos hogy megdugom. Ahogy lekerülnek rólunk az alsók is nem tétlenkedek rögtön beléhatolok megcsókolom közben egyik kezem mellére csúszik és azt markolom meg. Mikőzben dugom néha megcsókolom amit viszonoz és nyögdécsel közben. Ő is kezdő én is ez van két béna összeállt. Mikor elélvez kissé vadabbul kezdem dugni és hamarosan felültetem majd szájába tolva farkamat élvezek szájába felnyögve. Közben engem néz majd lenyeli érzem ahogy megszívja kissé farkamat. Eldöntöm majd mellé dölők és betakarom magunkat és magamhoz ölelem majd fenekére csapok egyik kezemmel és meg is markolom azt. Majd magamhoz ölelem és arcát kezdem puszilgatni majd a nyakát és vállát. Nagyon bújik hozzám. Kezére vigyázok hogy ne okozzak neki fájdalmat. Reggel felkellve egy csókkal ébresztem Morganat és lemegyek csinálok kávét majd mikor megittuk és felöltöztünk elindulunk kézen fogva a munkahely felé közben tök jól elvagyunk nevetgélünk. Az öltözöben megcsókolom. Majd mikor lehúzza felsőjét behúzom a vécére és magunkra zárom és letolom naciját alsóját majd a sajátaimat is és leülök a vécére majd ölembe ültetve hatolok belé és kezdem dugni. Egyik kezem a derekát öleli másik fenekét markolja. Közben csókolom egész végig szinte. Majd mikor elélvez kis idő mulva térdére tolom és elé állva szájába tolva farkamat élvezek szájába amit lenyel. Kimegyünk csókolozva az öltözöbe majd átöltözünk melós ruhába és iszok az egy literes energiaitalomból megkínálom Morganat de ő elvileg nem szereti így megiszom az egészet. Átkarolva Morganat nézek szemeibe és puszilom meg homlokát majd megcsókolom amit viszonoz.
-Szeretlek nagyon szeretlek szépségem- Mosolygok rá közben szemeibe nézek. Látom elpirul szokásosan.
-Én is téged- mondja rám nézve közben elmosolyodik
Miután a srác elment és becsukta maga után az ajtót remegve ülök le az ágyra. Semmi más nem jár az eszemben csak a szemei. Varázslatosak, igézőek és még is határozottságot és hatalmat sugároznak.
- Szerinted is állati helyes srác volt ugye Al? - fordulok Alaric felé aki most épp nem ér rá mert a sráctól kapott nasit ropogtatja.
De... terelem el gondolataimat. Van munkám. Így nem leszek földönfutó.
Mosolyogva dőlök végig az ágyon.
Másnap korán kelek, hogy véletlenül se késsek a munkából. Mikor beérek az öltözőbe picit megtorpanok. Már megint itt van. Milyen jól áll neki az egyenruha. Gyorsan átöltözöm majd indulnék a dolgomra de előbb odaköszönök a két srácnak.
-Jó reggelt- és elmosolyodom mikor Jinre nézek. A másik srác is bemutatkozik. Neki is illedelmesen köszönök majd nagy rémületemre Jin egy lépéssel közelebb jön hozzám. Érzem parfümje illatát, szemei megigéznek. Térdemen remegés fut át. Egy kígyót dug az orrom elé. -Megszeretnéd simogatni Morgana?- kérdi rámmosolyogva.- annyi a lényeg hogy ne félj és akkor nem bánt.
Nem félek én. Szeretem az állatokat. Bár remegésemet melyet szemei váltottak ki belőlem könnyen félelemnek könyvelheti el.
Megsimogatom pitonja fejét majd intek és kimegyek pakolni.
A nap folyamán többször is odajön, hogy segítsen megemelni pár dobozt. Ezeket a gesztusait hálás mosollyal jutalmazom.
Mikor harmadszor jön oda mellém hirtelen átokbélyegembe hasít valami éles fájdalom. Megtántorodok, de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is múlik.
Véget ért a műszak. Mikor mindenki elhagyta az öltözőt még picit maradok. Leveszem a kötésem és ellenörzöm a sebet. Semmi elváltozás nem tapasztalható így elindulok kifelé.
Mikor a bolt elé érek meglátom Jin-t. Épp egy cigije végén tart.
- Nem okos dolog, hogy dohányzol...- nézek rá rosszalló mosollyal. - Tönkre tesz...
- Ugyan Morgana... csak így vezetem le az energiát. Ez amolyan kikapcsolódás..
- Akkor keress valami más hasznosabbat. - nézek zöld szemeibe. Pitonja kidugja fejét Jin válla mögül és meredten rámnéz.
- Asszem a kígyód kinézett magának... - nevetek kicsit erőltetetten.
Még váltunk pár szót aztán felajánlaja, hogy hazakisér. Én örömmel veszem a kedves gesztust és együtt indulunk el a lakásom felé.
Útközben valahogy a szerelemre terelődik a téma.
- Tehát halljam- néz rám vigyorogva. - Hány pasi fűz téged mostanság?
Arcán érdeklődés jelenik meg. Rámmosolyog miközben pitonja fejét simogatja.
- Ohhh, nevetek szelíden. - egy sem. Épp egyke szingli életet élek. - hangomból kiérződik a keserűség.
Mikor ajtóm elé érünk feléfordulok.
- Nincs kedved bejönni? Sütök muffint!- mosolygok és kinyitom neki az ajtót.
Picit vacilál, talán nem jó neki, vagy nem szeretne bejönni.
Sajnos az utóbbit meg is érteném, nagyon rég nem voltam férfival és kissé elkeseredett lehet a pasifogó technikám... Méghogy csinálok muffint... milyen szánalmas. Jin mégis elszánja magát és belép a házba. Illedelmesen levezi cipőjét kígyóját bedig a kádba teszi.
- Engedjek neki vizet?- kérdem válla fölött bekukkantva.
- Csak egy nagyon picit. - mondja elgondolkodva.
Mikor végzünk kimegyünk a konyhába. Én buzgón neki látok sütit készíteni Ő pedig szemmel láthatólag élvezi, hogy néha megkérem erre-arra, hogy segítsen.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Hmmm ez nagyon finom volt!- mondja két falat között. - Még valamit megtudtam rólad Morgana.
- Na mit? - pillantok rá teáscsészém fölül.
- Hát, hogy nagyon jól tudsz sütni!- mondja mosolyogva majd még egy darabot elvesz és megeszi.
Így telnek az órák. Nagyon jól érezzük magunkat. Sokat nevetünk és beszélgetünk. Előkerülnek a kedvenceink és azok a dolgok is amiket ki nem állhatunk. Végül Jin az órára néz majd felsóhajt.
- Sajnos mennem kell. - Holnap dupla műszakom lesz... - ne haragudj...
- Ugyan semmi baj...- mondom kissé lelombozódva. - Én bocsi, hogy feltartottalak.
- Menj már, jól éreztem magam- néz rám szemeivel.
Akkor nem tudom mi vezérelt, nem tudom mi ütött belém, de megtettem. Mikor rámnézett szemeivel mintha beleestem olna a vonzásába. Én is mélyen a szemébe néztem és hirtelen.....
Ajkaimat az övére tapasztottam és lágy gyors csókot adtam neki. Majd mint valami ijedt kis őz Megszakítottam csókunkat és tűzvörös arccal néztem reakcióját.
Reggel már nyolc óra előtt benn vagyok a boltban és lezuhanyzok majd átöltözök munka ruhába befújóm magamat parfümmel. És megeszek két szendvicset hogy kibírjam ebédidőig. Majd lehúzok egy 1 literes energiaitalt. Mikor ezekkel készen vagyok kimegyek a sorokhoz és elkezdem feltölteni az árukat ami kifogyott vagy kevés van már belőle. Mikor végeztem vele egy másik feltöltővel hülyéskedek és röhögök. A főnök jön ki nézelődni majd odajön hozzánk.
-Mi a baj srácok nincs meló?- Kérdi ránk nézve vigyorogva
-Hát én már befejeztem szólj ennek a hülyének hogy menjen söprögetni- mondom röhögve
-Muki miről beszélsz?- kérdi a főnök röhögve- mindjárt mindketten mentek söprögetni basszátok meg- mondja a főnök röhögve
-Nehogy már emiatt a gyökér miatt szívjak- mondja a másik feltöltő vigyorogva
-Milyen gyökér? Mindjárt fel cimkézlek baszod- mondom röhögve. A főnök csak röhög.
-Na jó…keressetek valami munkát…Jó?- kérdi ránk nézve- Jin ez inkább neked szól…Neked még van mit tanulnod még csak 16 vagy- mondja mosolyogva
-Jól van oké megértettem…- mosolygok a főnökre.- Remélem azért nem vagyok olyan siralmas munka erő- vigyorgok rá
-Nem- mondja röhögve
Majd visszamegy az írodába és elmegyek az eladóknál vennék egy energiaitalt de mondják hogy dolgozóknak ingyen van. Nagyot nézek majd kétszer megköszönöm neki és elveszek egy fél literest és megiszom és az üveget kidobom a kukába majd megyek nézelődök. Rendezgetem a polcokon levő árúkat. Éppen az üdítő részlegen vagyok mikor egy fiatal lány jön oda segítséget kérni. Nem láttam még itt vásárolni. Jó mondjuk én nem olyan rég dolgozok itt. Mosolyogva segítek neki meghallgatom a történetet amit mesél hogy még új itt. Mikor a főnök irodájába érünk furán néz felállva köszön a lánynak. Közben beszéltem a lánnyal.
-Bocs a zavarásért- Mondom a főnökre nézve bólint egyet- Ő itt Morgana és most költözött ide a környékre levan égve anyagilag és nincs munkája- Mondom
-Azt szeretnéd mondani Jin hogy vegyem fel?- Kérdi a főnök.
-Úgyis mindig arról beszélsz hogy ki kéne adni már egy hírdetést hogy embereket keresünk- mondom- Nem mondom hogy iródai munkát kapjon rögtön. De én is elég jól keresek árú feltőltöként- Mondom
-Akkor árúfeltöltő állás érdekel téged Morgana?- kérdi a főnök tőle
-Igen és nagyon szépen köszönöm- mondja mosolyogva
-Ha kell anyagi segítség nyugodtan szólj nekem elég sok megtakarítótt pénzem van-mosolygok a lányra- Ja tényleg kitudom venni ezt a napot?- kérdem a főnökre nézve aki bólint.
Majd kimegyek Morganaval az iródából és körbevezetem. Ezután egy bevásárló kocsiba teszek jó sok száraz tápot a vadász görényének ami jó lesz neki kb 5 hónapra elég lesz neki. Majd jó sok emberi ételt is teszek a kocsiba meg minden alapvető tisztálkodási eszkőzt is. Majd sorba állva Morganaval kifizetem látom nem érti a dolgokat bepakolom jó pár szatyorba a dolgokat majd el köszőnök az eladótól majd hazakísérem Morgánát és ott náluk a házban leteszem a szatyrokat.
-Nem értem miért vagy ilyen…- mondja rám nézve
-Nem tudom…..Rossz szokásom hogy kedves vagyok- mosolygok rá
Majd segítek kipakolni neki és meglátom a vadászgörényét beszélgetek Morganaval még kicsit majd mosolyogva nézek rá elköszönök tőle és elindulok haza majd otthon ledőlök az ágyba. Egyik tigris pitonom mászik rám nézem és megpaskolom a fejét gyengén kap a kezemhez játék képen és játékból másik kezemmel odavágok neki pár gyengét. Lassan tellik el a mai nap majd másnap reggel munka ruhában megyek be a boltba. Tigris pitonom a vállamon pihen mereven nézelődik és öltögeti nyelvét. Bejőn az egyik árú feltöltő srác átöltözni meglátja a pitonomat és ijedten ugrik hátra mire a pitonom felé rántja a fejét. Rá vágok egy gyengét a fejére
-Ez meg mi?- kérdi ijedten
-Te mondtad baszod hogy hozzam be egyszer- mondom röhögve- amúgy meg nyugodtan mozogj mert különben áldozatnak néz. Ha nyugodtan nyúlsz felé meg is tudod simogatni- mondom
-Akarom én ezt?- kérdi röhögve
-Gondolom ha be kellett miattad hoznom- mondom röhögve közben belép Morgana is az öltözöbe haverom bemutatkozik neki- Szia jó reggelt- mosolygok rá- na az én házi állatom ő…- mondom vigyorogva látom hogy ledermed kissé
-Jó reggelt- mondja látom apró mosolyát
-Megszeretnéd simogatni Morgana?- kérdem rámosolyogva- annyi a lényeg hogy ne félj és akkor nem bánt- mondom mosolyogva
Bólint egyet. Mit ne mondjak bátrabb mint a haverom és ahogy odajön és megérinti a pitonom fejét az felnéz mereven Morganara. Majd ahogy megsimogatja a fejét elvigyorodva nézem a haveromat ahogy ő is kedvet kapott hozzá. Ő is megsimogatja a fejét majd iszok egy liter energiaitalt majd a dohányzó helyen szívók egy cigit majd elkezdek körbenézni hogy hol kell dolgokat feltölteni. Látom Morgana elkezdett már dolgozni odamegyek hozzá mert látom egy nehezebb dolgot próbál megemelni. Segítek neki. Kicsit később megint megpróbál nehezebb dolgot felemelni figyelem segítek neki feltenni a dolgot a helyére majd látom megszédül még mielőtt elesne elkapom. Őt nézem jól van szerencsére. Majd mikor végzünk a munkával délútán elköszönök mindenkivel majd a bolt előtt pitonomal a vállamon elszívok egy cigit látom közben Morgana is kijön és rámnéz. Mosolyogva integetek neki.
- Kérem arra a lámpára nagyon vigyázzanak...- szólok a fuvarosokra. - Még a nagymamámtól kaptam.
- Igen is kisasszony!- bólogatnak a munkások miközben folytatják holmijaim kirakodását.
Végre valahára új életet kezdhetek. Lassan 10 éve már, hogy elszöktem Garrangtól a Démonkirálytól. Akkor találkoztam Alariccal is. Milyen keserves 10 év volt.
Halkan sóhajtok egyet majd belépek újdonsült házamba. Nem nagy szám... egy kisebb konyha, egy fürdő meg egy pici nappali. Egyedül a háló az ami említésre méltó. Az foglalja el a ház 60%-át. Szép tágas egy kis erkéllyel ahova pont kifér egy szék ha nyaranta kint szeretnék olvasgatni. Más nem is nagyon kell.
Ja.. dehogy is nem... Állás kell de sűrgősen. Különben sosem tudok igazán beilleszkedni.
- Kész kisasszony. - zökkent ki gondolataimból az egyik munkás. - Engedelmével távoznánk.
- Hogyne persze. -mosolygok rá és a kezébe nyomok pár eurót. - Nagyon szépen köszönöm a segítséget! - hajlok meg felé illedelmesen, majd miután távozott az embereivel becsukom az ajtót és ledőlök az ágyamra.
Gondolataim messze kalandoznak. 500 év ennyit vett el az életemből az a féreg... És semmi remény, hogy a nyomára bukkanok valaha. Igazából ráérek hisz több ezer évig élek. De.... Óvatosan leveszem a kötést a karomról, hogy megvizsgáljam a pecsétet. Még mindig halványzöld a széle. Ezek szerint a méreg hatása nem enyhül.
Szomorúan tekerem vissza a kötést és nem tudom megállni, hogy egy könycsepp le ne follyon arcomon. Ekkor egy szőrös kis test ugrik hátamra és kedvesen nekem dörgölőzik.
- Alaric!- emelem fel fejemet majd megsimogatom a görény feje búbját. - Hát pajti itt vagyunk.- rakom le a földre. - Ez az új otthonod. - Éhes vagy mond?- kérdem miután az én hasam is megkordult.
Apró fejecskéjével alig láthatóan bólint egyet.
- Az baj pajti mert semmi kaja nincs itthon. - állok fel és a hűtőhöz sétálok. - Azt hiszem nincs más hátra mint elmenni a boltba és venni valami ételt.
Ezzel a kijelentéssel az ajtóhoz sétálok, gyorsan felhúzom a bakancsomat, dobok egy puszit Alaric felé és elhagyom a házat.
- Ne haragudj!- szólítom meg a fekete hajú srácot. - Meg tudod mondani merre vannak a kisállat kaják?- kérdem félszegen mosolyogva.
- Persze, gyere utánam. -mondja Ő is mosolyogva és elkalaúzol a polcok között.
- Tessék itt minden félét találsz.- mondja barátságos hangon. - Milyen állatod van?
- Egy vadászgörény. - mondom miközben a polc készletét bámulom és erőteljesen keresem az Alaricnak is megfelelő kaját.
- Akkor...- ágaskodik fel a legfelső polchoz. - ezt ajánlom. Nem épp vadászgörényeknek való de csak ilyennel szolgálhatunk.
Elveszem a száraztápot és megnézem az árát.
- Huuuu nincs valami olcsóbb? - sütöm le szemeim. - Tudod új vagyok itt és épp munkát keresek.. csak sajna addig egy pár euróból kell gazdálkodjak.
Látom a srác arcán a sajnálatot. De nem kell engem sajnálni csak olcsóbb kajákat kell vennem és minden meg van oldva.
Mintha meglátta volna arcomon a rosszallást hirtelen fölvidul az arca és azt mondja.
- Tudod mit?
- Mit?- kérdezek vissza kissé duzzogva.
- A főnök mindig panaszkodik, hogy kevés az ember. Gyere hátra viszlek hátha téged is tud alkalmazni.
Azzal megfogja a csuklóm és elkezd húzni. Én se köpni se nyelni nem tudok. De reményszagot szimatolok így nem ellenkezem.
Érzem, hogy valami súrol többször is, de nem igazán foglalkozom vele, minek? Fárasztó kinyitni a szemem, és szembesülni a tényekkel, jó nekem ez így, tökéletesen jó… De persze semmi sem olyan, mint amilyennek az ember fia, vagy szörnye akarja. Valami jéghideg ömlik végig rajtam, az orromba buborékok szaladnak, és hörögve emelkedek fel, befejelve valami éleset, ilyen józan évek óta nem voltam, mint most.
Kezek nyomják a fejem a víz alá, rendíthetetlenül. Kezeimmel nem érem el, így végül a könyökömet beillesztem a bordái közé, mire végre elenged, én pedig felszabadulok a hirtelen Niagara érzés alól.
- Sz… szőkee! – hallom a sipákolást, és máris egy meleg test nyomódik az enyémhez, kígyószerű karok fonódnak a nyakam köré, én pedig megilletődötten pislogok. Ez most… mit csinál?
- ÚRISTEN! LEMOSTA DIMITRIJT! Meep, szólj rá! – hallom a nyivákolást, poros, karcos éllel. No lám. Azt hittem elmosta őket a folyó…
- Hülye vagy Bogyesz. Örülj, hogy túléltük – jön a kimért válasz, és én igazat adok neki. Csoda, hogy nem rohadt le rólam a ruhám, vagyis nem mállott szét.
- Jó reggelt! – hallom közvetlen közelről az üdvözlést, és a füleim valahogy nem örülnek a közeli hanghatásnak. Mi ez? Most miért lóg? Jó lenne, ha lekopna rólam, mert még a végén vele együtt eldőlök, de az nem lesz áldásos…
- A megbeszélt határidő egy héttel lejárt, van helyetted alkalmazottunk – micsoda blöff. Idáig ordítanak a gondolatai. Szóval ez a kis kölyök az alárendeltje. Szép.
- De… Pillangó.
Ez a fickó még nálam is elvarázsoltabb, ez tény és való. Ásítok egyet, leheletem elveszik az Ő tincsei között, legszívesebben megmasszíroznám a halántékom, de korlátolva vagyok miatta, ugyanis még mindig rajtam lóg, mint valami csimpánz.
- Sajnálom, túl sokat vártunk, megkapja a meg nem érdemelt fizetését, és elmehetnek a… khm… barátjával együtt – a pasas rajtam néz végig, én pedig összeszűkítem a szemeimet, a gondolatai mint megannyi légkalapács, ütemesen lüktet a fejemben. Közelebb lép, egy levelet vagy mi a szöszt nyom a kölyök zsebébe, és hátrébb áll.
„… kár ezért a fogyatékosért, sok mindent elvállalt és megcsinált, még Angelinának is ingyen adott piát. Ó, vajon hol lehet a kedvesem?”
Csörög a mobil, látom, ahogy megnézi a kijelzőt, gondolatai pedig nekem jeleznek:
„… pff, az asszony. Mit akar megint? Leszarom. Megyek Angiehez.”
- Ostoba – jelentem ki, hangom karcos és recés, mint valami rossz köszörű, hörgésnek is hülyeség lenne nevezni. Az ipse rám néz, tekintete meglepett, és mégis egy pillanatra mintha félelmet láttam volna rajta.
- Hogy mondja?
- Alois feltartotta a feleségét egy párszor. Ez a hála?
- Mi… honnan… miről beszél?! – meghátrál, izzadni kezd, gondolatai üvöltenek, megpróbálom kizárni őket úgy, hogy nem idegesítem fel magam teljesen rajta. Az említett alkalmazott most áhítattal mered rám, mintha valami kincset talált volna.
„Kölcsön-szépséged így lehet örök
Virágzás csak, mert, bár tested kihűl,
Újjászületnél s édes gyönyöröd
Édes sarj nyerné egykor örökül.
Van-e, ki ily szép házat veszni hagy,
Ha hű gond megjavíthatja, mire
Felzúg a tél viharos szele, vagy
A halál örök, fagysivár dühe?”
- Mi… micsoda? Nem hagyok veszni semmit sem… miről beszél ez? Alois! Ki ez az állat? Takarítsd el innen, MOST! – hördül fel, de ekkor még egy férfi jelenik meg a lépcsőn, léptei ruganyosak, gondolatai tiszták és őszinték. Ritka faj.
Mielőtt még az igazgatóra vetném magam, megszólal:
- Szerintem tökéletes lenne színésznek, ha már egy Shakespeare szonettet csak úgy fejből, témában ragaszkodva pattint elő. Nem gondolja, főnök? – hangja lágy és különös, szeretettel néz le a kölyökre, aki még mindig csak csodálkozva néz rám.
Ez tényleg ilyen lassú?
Valahogy megnyugtató a közelsége, hiszen nem hallok felőle semmit, maximum betűket, amiket időbe telne kirakni. Egy érdekes kirakós, melyre türelmem és időm, miénk a világ minden ideje.
Arra is, hogy azt felfedezzük.
Mindig is szerettem volna színész lenni, de megelégedtem azzal, amit hallok, semmi több. Áh, ostobaság. Ásítok egy nagyot, mire Alois felturbózza magát.
- Igen! Mondd, hogy igen, mielőtt elalszol! Hmmm… Hallod? Hé! – rángatja meg a tincseimet.
"Nem fejtem a csillagok titkait,
De, úgy tetszik, asztrológus vagyok,
Bár nem tudom, mi sors következik,
Ragály, éhínség, s zord vagy szép napok;
S percre nem jóslok, kijelölve mindnek
A maga dühét, záporát, szelét,
Vagy hogy mi éri fejedelmeinket,
Noha gyakran elém tárja az Ég;
Nekem a te két szemed (ez a két
Állócsillag) adja tudásomat:
Együtt pompázik az igaz s a szép,
Mihelyt kész leszel őrizni magad;
Ha meg nem, a jóslatom végzetes:
Véged a szép s igaz múlása lesz."
- Szerintem ez igent jelent – mosolyog, Alois pedig lelkendezve megpaskolja az arcomat, dicséretképpen. - Vegye fel diri bá’, és akkor egy csomó problémát elkerül. Például, hogy a mixer miért lett kirúgva, hogyan került elő egy poros férfi egy pincéből, megáldott tehetséggel, és hogy a felesége miért hagyta el Önt. Tudja, mi híres színházi társulat vagyunk, és én az ilyet magamra veszem.
- Áhh, legyen! – vág végleg elrettent képet, gondoltai körülöttem meg a drága szeretője körül forognak. Álmos lettem ennyi történettől. - Vidd az öltözőbe! Te meg… dolgozz!
Lassan nyitom ki szemeimet, a szempilláimra tapadt összes por a könnycsatornámba kerül, mire lustán felemelem kezemet, és megtörlöm a szemem. Pislogok kettőt, hogy a pókháló labirintust megszüntessem ágyam alatt, és egyik karom kidobom a padlózatra, jó három centis porréteget elsodorva.
- No lám, Dimitrij felébredt! Hipp-hipp-hurrá! - csipog valami fentről, én pedig rekedtes hörgést produkálva visszaejtem a porszőnyegemre. Igazán puha és selymes. - Jó lenne, ha kitolnád végre a segged szépfiú, hasadra süt a... a mi is? Meep segíts ki légy szíves! Lökdösd meg, vagy valami.
- Hülye vagy Bogyesz. Dimitrij akkor kel fel innen, amikor csak akar, de úgy gondolja, jobb ha itt terül el, mint a közterületeken – lesajnáló, zord hang reccsen fel a vállamon, én pedig fáradtan sóhajtok egyet, mire a tüdőm tele lesz egy marék...
„Édesem! Nem válhatsz el tőlem! A gyerek, gondolj a gyerekre!”
Ahh, már megint kezdődik, hallom a fene nyavalygásukat...
„Nem zsarolhatsz folyton a gyerekkel Angela! Elválunk és kész, nem tűröm, hogy megcsalj! Michael az enyém, az én gyámságom alatt fog felnőni!”
Lehunyom szemeimet, és karom visszahúzva ráfektetem fejem. Alvás, alvás, alvás. Ólmos fáradtságot képzelek el a tagjaimba, ami sikeresen meg is történik, de csak nem tudok rendesen az álmok világára lépni, ahol minden csöndes, és harmonikus.
„Takarodj innen részeg szemétláda, a pofám leszakad, hogy állandóan telehányod a kocsmát, és még hiteles is vagy! Ez volt az utolsó rovásod...”
Hogy isten nem unta még meg az emberiség szedett-vedett dolgait, a franc vinné el az összeset, a gondolataival, szavaival együtt... Miért nem némák? Én se sok vizet zavarok, senkit nem érdeklek, ettől fogva senki nem gondol rám.
Hurrá.
- Dimitrij kedvesem, jöjj, nézd meg az új hálómat – a lágy hang arra késztet, hogy a fejem minimális mértékben kidugjam a szétrongálódott, elrojtosodott ágytakaró alól.
- Hm... khm... – recsegem, mire felkuncog, és fekete lábát felém lendítve üdvözöl. - Tíz év alatt nem sokat változott a világ Dimitrij, aludj, ha kell.
„Már rég ki kellett volna rúgnom téged, de mivel tudtam, hogy nincs hová menned nem tettem. Most viszont eljött az ideje, hogy végre megtegyem... ”
Csodás, ez már közvetlenül felettem hangzik el, nagyon nem tartom viccesnek az effajta megszólalást, de nem foglalkozom vele két másodpercnél tovább. Felsóhajtok, mire újabb adag kosz kerül a szervezetembe.
- Nem vagy szomjas? Kicseszi a torkodat a sok por, ráadásul még a gyerekeimet is lenyeled! Meep, szólj már rá!
- Hülye vagy Bogyesz. Dimitrij, tényleg kicsit mozognod kéne – megrovó hang, de nem hiányzik belőle a szórakozottság. Nagyon örvendetes számomra, hogy az ő gondolataikat speciel nem hallom. Felhorkantok, de már a következő pillanatban már a sötétségben lebegek, és már alszom is...
Kellemes ez a zsibbadtság, semmi és senki nem szól hozzád, és akaratlanul sem vetíti ki eléd szánalmas életét, miért nincs egy lélek se, aki olyan lassú, hogy gondolkozni se gondolkozik egy ideig? Csöndesség, béke, ez az én leghőbb vágyam...
Váratlanul valami felettébb szokatlan zavarja meg életem igen csak betokosodott folyását, ami nem más mint... lábak, léptek zaja, amik közelednek... De akárhogy is figyelnék, nem igazán hallom mire gondol, és mit mond, ugyanis annyira...
Pár perc vagy óra múlva, egy láb jelenik meg az orrom előtt. Eszeveszetten meggyullad az agyam, ki merészel ide belépni ötszáz év után? Kicsapódik a karom, és elkapom a vékony bokát. Megrándul, lassan lép egyet, én pedig vonzásnak veszem fel, így lassan kimászok az ágy alól, érdeklődve de mégis sértetten bámulok bele a szemeibe.
Odafentről váratlanul meghallom ez egyik tűzoltóautó és mentőautó együttes versenyét, és mivel saját gondolatom hirtelen nem akad, ezért rázúdítom az egészet, nyomorult halandó...
- NÍNÓNÍNÓ? PITTYPITTYPITTYTRÜMMTRÜRÜMM-NÍNÓÓ! - szembesítem a nem igazán egyéni véleményemmel. Kikerekednek szemei, de én pedig szépen lassan kimászom, álmosságtól égő szemeimet rá emelem, mire meghőköl.
- Ahaaa... - közli értelmesen, én pedig elnyomok egy ásítást, Meep csak morog, amit a jövevény bizonyára nem hall. - T...te vagy csi...csipkerózsika?
Úgy néz rám, mintha hónapokkal hamarabb hozták volna a karácsonyt, így, meghatottan, áhítattal jó régen néztek rám. Már ha néztek. Már ha láttak. Felemelem a szemöldököm, majd végül meglepett horkantás szakad fel a mellkasomból.
Ez bolond?
Mosoly kerül ajkaimra, és megrázom fejem, mire szabályos porhullás következik be az egyméteres körzetemben.
- Egyébként Dj Alois Buksee a nevem, de hívj csak Bukseenak ha tudsz beszélni. Gyere velem, mixer leszel – hajol le hozzám, és gondolkodás nélkül fogja meg a kezem, mire egy újabb adag porfelhő szabadul el, agresszívan lenyomulva mindkettőnk tüdejébe. Elég vontatott a srác, mivel a feje olyan üres, mint egy szépen kinyalt zsíros bödön. Lassan kikászálódom a porból és piszokból, ha még vizes is lennék, én lennék az elsőszámú mocsári szörny, aki ágy alól mászott ki.
- Hm? Hm... Hn. Oké – recsegem, hangom olyan mély, hogy már morgásnak felel meg. Megköszörülöm a torkom, és figyelem, ahogy a kölyök lép egyet, lép kettőt, lép hármat...
Fél óra múlva elérünk az ajtó kilincséig, én pedig egy hatalmas ásítást produkálva pislogok kettőt, kinyitom helyette az ajtót, s egy lusta mozdulattal feldobom a vállamra.
- Hé! Ööö... Miért...? - nyögi ki furán, én pedig határozott, hosszú léptekkel haladok a lépcsőig. Mikor felrakom az első lépcsőfokra a lábam, úgy érzem, hogy pillanatokon belül bealszom, így próbálok inkább beszélni, félálomban.
"S mikor jött lázas ifjusága,
Sok bús és édes érzelem,
Sok vágy s reménység szomjusága,
Elcsapták Monsieurt hirtelen.
Hősünk szabad."
(Puskin: Anyegin)
- Hú, izé...ööö... hű! - hallom tompán meghatott, ámuldozó vélemény nyílvánítását. Hallom halk lélegzet vételeit, gondolatai valamelyest felpörögnek, így már értelmeseket tudok kiolvasni a fejéből. Némileg értelmeseket. Megingok, de előrébb dobom a lábam a következő lépcsőfokra. - Tudsz beszélni? Ööö... mesélni...? Mondj még!
„Nem te vagy itt árnyék-alakban,
S nézel reám e pillanatban
Az áttetsző homályon át?
Nem te hajolsz párnámra éjjel,
Suttogsz: szerelemmel, reménnyel
Enyhíted lelkem bánatát?
Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm?
Vagy ártóm és gonosz kisértőm?
Döntsd el hamar, hogy lássak itt.
Lelkem talán csak vágya csalja,
Tapasztalatlanság vakít,
S az égi kéz másként akarja...”
(Puskin: Anyegin)
Következő gondolata meglep, miszerint az egyik sort úgy értelmezi, mintha én lennék... Őrangyal, vagy kísértő... Nos, fene tudja, de ha nem sikerül felmásznom a végére, leesünk innen, aztán felébredek hetven év múlva, Ő meg már szakállas öregember lesz...
Tulajdonképpen fogalmam sincs, miért mondtam igent felvetésére. Talán látni akartam a világot? Utoljára? Hogy végleg kiábrándulva belőle elhagyjam újra, és csendes álomra hajtsam fejem, úgy mint régen?
"És parancsot ad neki:
Csalja erdő sűrűjébe,
Ott fenyőhöz kösse élve
S hagyja ott kegyetlenül.
Farkasoknak ételül."
(Puskin: Mesék)
- Nagyon szép... Hol... tanultad? Mármint... khm-khm... hol hallottad ezt? - keze félresöpör pár tincset szemeim elől, és érdeklődve kukkant be alájuk. Vörös szemeimet látva felnyikkan, és hajam függönyét inkább visszalebbenti. Ijesztő? Ronda? Poros tán?
Mikor felérünk, nekidőlök az ajtófélfának, vállamon a sráccal, és már csak Meep recsegését hallom:
- Készülj kölyök, lehet, hogy gurulunk... - hangja gúnyos mint mindig, de most valahogy olyan elhaló, távoli, messzi...
Álmodom már?
Jaj de vége a munkaidőmnek szerencsére most csak kétszer tapsoltak vissza. Az is sok de ez van. Hazaindulok, átöltözni és lezuhanyozni. Út közben a cicáknak is veszek ételt. Szeretem a macskákat főleg az enyémeket.
-Cic, cic, cic megjöttem!- lépek be az előszobába és leveszem a cipőmet.Máris nyávogva rohannak hozzám. Enni adok nekik aztán átfutom a napi postámat semmi érdekes. Azt hiszem elmegyek a temetőbe mostanság senki nincs ott….
Elindulok és jó néhányan megállítanak…Jó volt a koncert stb ez a munkám és volt időm gyakorolni hehe… Végre megérkezem a temetőbe és egy távolabbi sírkőre ülök le. Remélem nem jön egy vadász sem ma nincs kedvem magyarázkodni, hogy én nem ölök embert blblabla….
Szerencsémre eddig még senki nem jött. Jaj nem valaki közeleg de miért pont felém?Egy szó nélkül rám támad de még időben áll meg a köztünk lévő sírkövön, várjunk csak én ismerem őt…
-Vadász… - suttogom halkan
-Diana..?- néz rám meglepedten - Mit keresel itt?Nem egészen rád számítottam…
Nem gondoltam volna,hogy pont Alcott lesz az aki rám akar majd támadni de ez van.
-Victoria… Már mondtam, hívj egész nyugodtan Victorianak.-szállok le könnyed ugrással a sírkőről.
-Victoria.. –ízlelgeti a nevemet a Diana nem tetszik nekem ezt szeretem - Mond csak jártál mostanában Shoshara városában? Az ottaniak egy nőről beszélnek.. egy vámpírról, hogy pontosabb legyek,aki egy ideje minden 2. éjszakán visszatérve 3 embert ejt zsákmányba… A nyomokból és az emberek leírásában most, hogy meggondolom akár Te is szóba jöhetsz.. Persze ezt ne vedd célozgatásnak. Merem remélni, hogy nem Te voltál,de ha valamit tudsz az esetről örülnék neki ha tájékoztatnál…
-Ceh..mintha nem tudnád, hogy én csak állatvért iszom ..- horkanok fel
-Tisztában vagyok vele..de… vámpír vagy, és ugyebár az emberi vér mégiscsak laktatóbb, mint egy állaté.. –komolyodik el a hangja
-Tudom ki keresel és meg is fogom mondani de az a nőszemély egy kígyó..- fortyanok fel
- Mégis miért?
- Azért mert szeret áskálódni főleg olyanok körül akik nem ölnek embert.- morranok halkan
- Elmondanád, hogy ki az a lány?- néz rám és leugrik mellém
-Hát persze, menj a városba és keresd Alexander Corvinust ő tudja hol van Rosemaray ha kérdi kiküldött mond, hogy én voltam.
-Megbízható ember?
-Vámpír és igen megbízható.
-Hát köszi Victoria majd akkor találkozunk még.-mosolyodik el halványan
