Rám néz azzal a szokások idegesítõen gúnyos tekintettel, majd szinte sziszegve megszólal.
-  Tudod bogaram, én megértem azt a madarat. Csak meglátta az otromba képed, és inkább a puskacsõ elé hullott, hogy lõdd agyon… kegyelembõl.
Mért pont egy ilyen idegesítõ mocskot kell fogva tartanom? Nem tudom, hogy fog e még élni egy hét múlva, nem hogy két hónapig.
Egy szó nélkül folytatom tovább a kínzását, de egy idõ után már õ sem bírja idegekkel és hisztérikusan felcsattan.
- Esetleg mondjuk megpróbálhatnád… a… száddal is…hátha olyan mint a furulya…beveszed és dalolni kezd… Anyádnak mindig bevált. Szakmabeli volt, neked is benne van a véredben!
Elég volt, ha még egyszer megszólal lehet, hogy tényleg fontolóra veszem a nyelve kivágását, mert rohadtul kiváló érzéke van arra, hogy rátapintson azon kevés dolgokra, amitõl elszáll a higgadt önuralmam.
Rászorítok a farkára és addig el sem engedem míg már el nem torzul az arca a fájdalomtól, majd folytatom a kegyetlen cirógatást a tollal, de most direkt a legérzékenyebb helyeket veszem célba.
Belül elégedetten elvigyorodom, amikor a csípõjét a kezem felé emeli, mert ebbõl tudom, hogy már azt sem bánna, ha én elégíteném ki, de azt már nem. Majd ha szépen kér.
Hirtelen abbahagyom, mielõtt még elájulna, majd újra fölteszem a kérdésem és most már kapok rá választ is.
- Miattad.
Kissé meglepõdöm ezen, mert úgy tûnik nem hazudott. Tudom, hogy el akarnak kapni, mert akkor az egész New York-i maffiahálózatot lebuktathatnák, ha kicsikarják belõlem a vallomást.
De azért, hátha mond még valamit.
- Miattam?
- Tán süket vagy?!
- Minek?
- Biztos annyira megtetszettél, hogy kérni akartam egy randit… Még is mi a francnak van neked ennyi Viagrád?! A szteroid veszélyes dolog…
Látom, már eléggé ki van a normális beszélgetéshez, de most még nem hagyom pihenni.
- Mesélj… mennyit tudsz?
- Komolyan ennyi van a tarsolyodban? Egy kibaszott madártoll?! Viselkedj férfiként! Ne úgy, mint egy kitanított szûzkurva!
Mivel ennél jobban már nem lehetne felhúzni, ezért nem reagálok semmit, mert néha a hallgatás jobb, mint ha bármit is mondanék.
- Válaszolj.
- Gyere ide, és elmondom… elmondok mindet, amit tudok, gyere…
Mivel akar próbálkozni? Innen úgy sem tud szabadulni. Lassan lehajolok hozzá, õ pedig felemeli a fejét és a fülembe suttog.
- Tudom, hogy…egy mocskos… buzeráns perverz állat vagy…aki vagy világ életében seggfej volt, és a gyengébbeken élte ki magát… vagy áldozat volt, aki vadász lett. És tudod mit tudok még? Mondd meg Carternek…mondja meg Parkinsnak, a kibaszott fõnökének…ha egyszer kiszabadulok innen… mert ki fogok…úgy végzem ki õt és a mocskos családját…hogy a halál megváltás lesz számukra... A három éves fiával fogom kezdeni.
Hitetlenkedve nézek a gyûlölettõl izzó szemekbe, amik most olyanok mint a jég. Képes lenne megölni egy három éves ártatlan kisfiút?
Ha igen, akkor jobban megérdemli a halált, mint bárki más.
- És engem nevezel szörnyetegnek? Azt mondod nem viselkedek férfiként? Mondd csak el Leo, mennyire férfias dolog megölni egy három évest?
Komoran nézek a szemébe, mert gyûlölöm ha ilyen férgek ártatlanokat bántanak.
- Mi közöd van hozzá? Te egy bérgyilkos vagy! Mintha nem tudnád, hogyan kell gyereket ölni te…
Ismét megszorítom a farkát, mire rögtön elhallgat, de amint elengedem folytatja.
- Azt ne mondd te gyerekek védõszentje, hogy soha nem béreltek fel, hogy ölj meg kölyköt.
Sátánian elvigyorodom, majd elõkapom a késem és a nyakától egészen az ágyékáig végigsimítom a hideg pengével. Elkerekednem a szemei, mikor az éles felét a férfiasságára helyezem, de mozdulatlanul fekszik.
- Bogaram, te nem ismersz engem és nem is tudsz rólam semmit. A jövõre nézve megosztok veled valamit. – tovább csúsztatom a pengét, egészen a heréire és ott megállok – Igazad van, béreltek már fel kölykök megölésére, és tudod mi lett velük? - a szemébe nézek miközben válaszolok, de a kést nem veszem el – Azt a karjukat kértem fizetségül, amelyikkel aláírták a megbízásomat, és mivel nem adták ide hát elvettem, de soha… soha nem öltem gyereket. Csak a magadfajta mocskos férgeket. Úgyhogy, ha még egyszer meghallom, hogy ilyesmit tervezel esetleg te is elveszíted valamidet.
Felállok és ott hagyom, mert most annyira felidegesített, hogy félõ megölném ha itt maradnék. A szobámban átöltözök egy edzõ ruhába, majd a futópad felé veszem az irányt. Ezzel legalább kiadhatom magamból a feszültséget.

Három óra múlva, amikor már végigmentem az összes itt található gépen, jelez a telefonom, hogy lejárt az idõ. Úgy állítottam be, hogy mire elmúlik a gyógyszer hatása, akkorra végezzek.
És most már nyugodt vagyok, ezért úgy döntök, hogy visszamegyek, de elõtte még lezuhanyozom. Magamra eszek egy fekete alsónadrágot, majd egy pohár vízzel elindulok a vendégem szobája felé.
Mikor az ajtóba érek a poharat leteszem egy szekrényre és elégedett pillantással nézek végig a behunyt szemmel ziháló Leon.
Vajon így nézne ki szex után is? Izzadtan, csatakos hajjal és zihálva a kimerültségtõl?
Egyszer majd kiderítem.
Az ágya mellé sétálok, és ekkor felnyílnak azok a különleges szemek, amik már elsõ ránézésre megtetszettek. Látom, hogy már nagyon kimerült, bár ezt nyolc óra merevedés után nem is csodálom. Azt hiszem egy ideig szüneteltetjük a Viagrát.
- Fáradt vagy bogaram? – leteszem mellé a poharat.
- Dögölj meg, köcsög!
Elvigyorodom, mert a hangja már szinte csak sóhajtás, de még mindig nem adta fel. Ha nem egy megbízás lenne, még jó társnak is beszervezhetném.
- Ugyan, akkor ki gondoskodna a szórakozásodról?
Nem szól semmit, csak összeszorítja a száját. Eleszem a poharat és felé tartom. – Megitassalak talán?
- Vidd innen azt a szart! Ennyire hülyének nézel, te szemét?
Felnevetek a sértett tekintetén, majd belekortyolok a pohárba. Innia kell, mert ez után a megerõltetés után könnyen kiszáradhat és nem lenne jó, ha szomjan halna. Legalább is, míg nem beszélt.
- Látod bogaram? Nincs benne semmi, úgyhogy idd meg mielõtt földobod a talpad. – a szája elé emelem, de elrántja a fejét.
- Oldozd el a kezem! Egyedül is tudok inni!
Egy kicsit elgondolkodom, majd elmegyek a kulcsért, amit a saját szobámban tartok és mikor visszaérek, leveszem a bilincset az ágyról, de a mellkasa elõtt összecsatolom a két kezét, mert így kevesebb az esélye, hogy próbálkozna valamivel.
Amint szabadok a karjai, fájdalmas nyögéssel leereszti õket, majd nehézkesen felül és elveszi a poharat. Egy hajtásra megissza az egészet, majd rám néz, amikor a lábait is kicsatolom és azokat is összekötöm a lánccal, hogy csak lépésekben tudjon mozogni, de futni ne.
- Elõvigyázatosság bogaram. Gondolom, vannak szükségleteid, úgyhogy ott a fürdõszoba. – a jobb oldali ajtóra mutatok – Ajánlom, hogy ne próbálkozz semmivel, mert megjárod.
Élvetegen elvigyorodom, amikor sziszegve felkel az ágyról. Hát igen. A sok órás „merev” tartás okozhat izomlázat.
Mikor rám pillant, olyan tekintetet vet rám, hogy ha szemekkel ölni lehetne, akkor nagyon lassú és fájdalmas halálom lenne.
- De szívesen felkanyarítanám azt a vigyor a tarkódig. Az sokkal szebben mutatna rajtad.
Most nem foglalkozom vele, mert az edzés áldásosan lenyugtatott, de azért taszítok rajta egyet, hogy induljon és hallom, hogy az orra alatt motyog valamit.
- Le is zuhanyozhatsz, ha akarsz. Tíz percet kapsz.
Belököm az ajtón, majd bezárom mögötte, mert nincs bent semmi, amivel árthatna nekem.
Addig, míg õ bent van, kinyitom a szintén kulccsal zárható ablakot, hogy kiszellõzzön a szoba. Pár perc múlva hallom a zuhany csobogását és amikor elzáródik, visszakulcsolom az ablakot. Az ajtó mellé lépek, és mikor kinyitódik megfogom a bilincsek közötti láncot és visszavezetem az ágyig.
Csak egy pillanatra fordítok hátat neki, hogy megnézzem hová tettem a kulcsokat, de máris nekem támad és csak a jó reflexeimnek köszönhetem, hogy nem ölt meg. Leterítem a földre, miközben mindkét kezét összefogom a csuklóinál, majd a feje fölé szorítom. Ahhoz képest, hogy nem túl izmos, erõs, mert érzem, hogy nekifeszül a kezeimnek, de még így sem bírhat el velem. Szétfeszítem a véres kezét, és látom, hogy egy darab tükrök szorít benne.
Mérgesen nézek a haragtól izzó szempárba, majd hátra dobom az éles darabkát.
- Te aztán tényleg olyan vagy mint a kígyó. Alattomosan hátulról támadsz. – közelebb hajolok az arcához.
- Engedj el te perverz állat, vagy esküszöm, hogy amint megszököm apró darabokra szabdallak és a farkadat a kutyák elé vetem!
- Bogaram, ha ennyire közeli ismeretségbe akarsz kerülni a testemmel és a farkammal az sokkal élvezetesebb módon is megoldható.
Nem várom meg a válaszát, hanem azonnal az ajkaira marok és vadul megcsókolom. Egy pillanatig nem mozdul, majd dühösen fészkelõdve próbál meg lelökni magáról, de mikor nem sikerül, éles fogait az alsó ajkamba mélyeszti.
Elhajolok tõle és kaján vigyort eresztek meg felé, miközben lenyalom a kiserken vért a számról.
- Látod bogaram? Tudtam én, hogy durván szereted. Legközelebb szólj elõre, hogy mik
az igényed!
- Te undorító szadista geci! Ne merészelj még egyszer…
- Csak nem azt mondod, hogy nem tetszett? – gúnyosan felvont szemöldökkel nézek rá, mire elvöröslik a méregtõl.
- Ha egy kutyát kellene megcsókolnom, az is jobban tetszene, mint a te rusnya, összeszabdalt pofád!
Ingerlés képen végigsimítom a mellkasát, mert szeretem látni a tüzet a szemében, mikor olyan dühös, mint most.
- Hmm… nem tudtam, hogy a kutyák a fétised, ez nem volt benne a rólad szóló aktában, de… megoldható, ha szeretnéd… hm?
Felordít mérgében és rángatni kezdi a kezeit, de mikor nem sikerül csak gyilkos tekintettel mered rám. Elvigyorodom.
- Nos, Leo. Mivel már megitattuk a vágyaidat, rátérhetnénk arra is, hogy mi legyen a büntetésed z iménti merényletért.
Nem hagyom, hogy megússza, mert akkor újra és újra meg fogja próbálni. Egy jó kis büntetés talán elveszi ettõl a kedvét.

A biztonsági rendszerrel nem volt probléma, mert csak vissza kellett kötni a kábeleket és bekapcsolni a riasztókat miután én is és Elisabeth is elmentünk.
Beszállok a kocsiba és Wesley irodája felé veszem az irányt. Az éjjeli biztonsági õrtõl még egy kisgyerek is be tudna jutni, de nem szólok bele. Nem az én ügyem, ha betörnek ide.
Wesley még mindig a székében ül és a papírjait intézi, de amint meglát azonnal cinkos vigyor jelenik meg az arcán.
- Meg van?
- Persze, hogy meg van. Hazavittem és kikötöztem.
Felnevet, majd kissé aggodalmas tekintettel néz rám.
- Biztos jó ötlet egy házban tartani? Onnan elég könnyen ki tudna szökni.
- Te nem láttad az én házamat Wesley. Onnan csak az megy ki akit én kiengedek, és egyébként is, még az ágytól se tudna elmenni. Az acél bilincsek eléggé erõsek. – elvigyorodom, amikor eszembe jut, milyen csodás látványt nyújt kibilincselve.
- Ezt nevezem! Akkor… nincs más dolgod, mint kivallatni.
- Az viszont nem lesz egyszerû, mert rohadt egy természete van. Be nem áll a szája, csak az a baj, hogy nem azt mondja, amire kíváncsi vagyok. – bosszúsan megdörzsölöm a homlokomat, mert tényleg eléggé fárasztó.
- Akkor vágd ki a nyelét. Attól még le tudja írni, amit tudni akarok.
- A nyelvére még igényt tartok. – perverz mosollyal nézek rá – Arra gondoltam, hogy egy szájpecek sokkal jobban állna neki.
Felnevet, majd átad egy borítékot, amit ki sem nyitok, csak elteszem.
- A Nagyfõnök elégedett lesz. Akkor… viszlát, ha vannak már lesznek információid.
Biccentek, majd elindulok lefelé, de még nem megyek haza. Megállok egy éjjel-nappali boltnál és beszerzek néhány dolgot, amire még szükségem lesz.
Még senkit sem kellett életben tartanom két hónapig, mert a megbízatásaim többsége a leggyorsabb halálmódra épült.
Miután mindent bepakoltam, elindulok haza és amikor már a földalatti garázsomba hajtok be gonosz vigyor jelenik meg az arcomon. Bizonyára a vendégem már nagyon kellemesen érzi magát.
Mivel a vendégszobától eltávolítottam a hangszigetelt ajtót, már a bejáratból hallom a lánc csörgését, de az ajtó csukódására azonnal abbamarad.
Vigyorogva sétálok egyenesen a szobába és a látvány egyszerre pezsdíti fel a vérem és egyszerre késztet nevetésre. Csuklói és a bokái a láncainak feszülnek, a karján és a nyakán kidudorodnak az erek az erõlködéstõl, a hasfalán izgatóan megfeszülnek a szálkás izmok, azt a csinos arcát pedig ellepi a vörös pír a szényentõl. Nem kevésbé izgató a csípõjén feszülõ fekete selyem alsó sem, ami középen láthatóan kidudorodik. Bizonyára kényelmetlen lehet…
- Úgy látom történt egy kis baleset…
A kaján mosolyomat látva összeszorított fogakkal válaszol.
- Egyetlen baleset történt, és az itt áll az ágyam mellett.
Most olyan jó kedvem van, hogy még az éles megjegyzéseivel sem tud felbosszantani.
- Még is mit tettél az italomba?!
- Mint már említettem itt csak én kérdezek. – szerintem nagyon is jól tudja, hogy mit tettem az italába. – Tudod, két módja van annak, hogy valakit szóra bírj….kínzod vagy kényezteted. Nem minden esetben kell fájnia.
Ha jól viselkedik, talán még öröme is lehet ebben a két hónapban.
- Neked fájni fog. – a szemébõl csak úgy sugárzik a gyûlölet.
- Akkor gondolom azt is tudod, hogy két féle ember létezik, akiket a fizikai fájdalommal lehet megtörni, és akiket a mentálissal. A fizikai egyszerû…teszem azt - elõveszem a késemet - fogsz egy bökõt, aztán – végighúzom a bokájától egészen a hosszú combjainak tövéig - lenyisszantod valamijét.
Precízen, hogy a bõrét ne sértsem lenyisszantom róla az utolsó ruhadarabot. Tetszik a látvány… de nem élvezhetem sokáig, mert elfordítja a csípõjét, hogy ne lássam.
- A másik fajta az, akit mentálisan lehet a legjobban bántani. – miközben beszélek rászorítok a csípõjére, hogy visszafordítsam. - Megszégyeníted…foltot ejtesz a becsületén, elhiteted vele hogy mocskos, és már senkinek sem kell.
Óh, igen… a lelki terror néha sokkal hatásosabb, mint a testi fenyítés.
- Bravúros elemzés… - látom rajta, hogy már csak attól jobban szenved, hogy egy kicsit hozzá értem.
- Könnyíthetek rajtad, csak a kérdésre kell válaszolnod.
- Valóban választ akarsz..?
- Pontosan. Miért rendelted el Wesley Carter cégének átkutatását? – erre a kérdésre tudom a választ, de le akarom tesztelni, hogy mennyire megbízhatóak a szavai. Ha hazudik… akkor egy fokkal emelem a kínzását.
- Tudod… tévedtél… három fajta ember létezik. – nagyon erõlködik, hogy beszélni tudjon. - Van az, akit fizikailag lehet bántani… van az akit lelkileg, és vagy te…
- Én? – ez érdekes.
- Igen. Az „apád lehetnék, ha a kutya nem elõzött volna meg a lépcsõn” típus.
Megölöm. Egyszer még biztosan kitépem azt az éles nyelvét, de csak miután kiéleztem a testét és még kínoztam egy darabig.
Higgadtságot erõltetve magamra biccentek, majd elindulok kifelé a szobából. Mikor a konyhába érek már hallom a fájdalommal átitatott dühös üvöltését, majd az átkozódást, de csak egy élveteg mosoly szökik az ajkaimra. Fogsz te még jobban üvölteni is, ha makacskodsz…
Elkezdem elkészíteni a vacsorát, mert már kezdek éhes lenni a gyorséttermi kajákat és a készételeket pedig még akkor sem enném meg, ha éhen halnék. Undorítóak.
Egy ideig még hallom a szitkozódását, majd egyre inkább elhalkul. Fáradtan felsóhajtok, mikor végre csönd lesz, de nem feledkezem meg a büntetésérõl a megjegyzése miatt. Van még elég Viagra abban a dobozban…

***
Másfél óra múlva, amikor már elmúlt az elõzõ adag hatása és én is ettem, beviszem neki a tálcán a vacsorát, mert a konyhába biztos, hogy nem fogom beengedni. Túl sok a kés…
Érdekes tekintettel néz rám mikor belépek, de nem tudom beazonosítani, hogy milyen. Tekintete a kezemben tartott tálcára siklik.
- Az mi?
- A vacsorád… bár nem érdemled meg, így fair. Azt szeretném, ha magadnál lennél az ittléted minden egyes pillanatában.  Egy ájult embertõl nem lehet információkat elnyerni.
- Nagyon sajnálom ahogy beszéltem veled…
Felvont szemöldökkel nézek ré, mert egyáltalán nem illik hozzá ez a kedves hangnem. Talán az agyára is hatott a gyógyszer?
Meglazítom a láncait, majd az ölébe teszem az ételt, de nem eszik, csak piszkálja. Épp rákérdeznék, hogy mi baja van, mikor megszólal.
- Elõbb te. Kérlek, kóstold meg. – egy kedvesnek szánt mosolyt is megereszt, de ez inkább egy amolyan „tedd meg vagy megöllek” mosoly. De hamar kiderül, hogy mire megy ki a játék.
- Ne haragudj, hogy így reagáltam, csak kissé furcsa ez a helyzet. De mit szólnál, ha megállapodnánk? Mennyit adnak értem? A dupláját fizetem neked..!
- Nem. – nem azért vagyok én a legkeresettebb bérgyilkos, mert elárulom a magbízót, hanem mert mindig teljesítem azt, amit elvállalok. Eszem egy villával az ételbõl, majd visszateszem elé.
- Ötszáz..?  Ezer? Ugyan már…nem ér annyit a bõröm.
Mit szólna, ha tudná, hogy a bõre heti egymilliót ér nekem? - Majd én eldöntöm mennyit ér.
- Biztos vagyok benne, hogy meg tudunk alkudni. Rengeteg pénzem van! Jól jönnél ki az üzletbõl.
- Honnan veszed, hogy a pénzért csinálom? És ha csak azért csinálom, mert rühellem az olyan burzsuj férgeket mint te, és szívességbõl foglak hosszasan kínozni míg el nem mondasz mindent? – Vagy csak azért mert a csábító tested többet ér bármennyi lóvénál?
- Nem félek a haláltól. – egy pillanatra élvezet jelenik meg az arcán, miután evett az ételbõl. Úgy tûnik ízlik neki.
- Van rosszabb a halálnál.
Látom rajta, hogy legszívesebben hozzám vágná a tálcát, de erõltetett nyugalommal leteszi a villát. Mikor iszik a poharából, majdnem elvigyorodom. Nem tanultál semmit bogaram?
- Gondolom sokat nyomoztál utánam, akkor pedig azt is tudod, hogy számomra fontos a rend, a fegyelem, a tökéletesség…a szimmetria. A legnagyobb bajom a rüszmeteg pofáddal van…tudod…nem szimmetrikus.
Elkomorul az arcom, a kezeim pedig ökölbe szorulnak a késem markolata mellett. Ellöki magától a tálcát, majd mint egy mérges kígyó sziszegését hallanám, úgy kezd el beszélni.
- De ne aggódj, esküszöm neked, ha egyszer kiszabadulok innen segítek a problémádon…”Odakanyarintom a mosolyod másik felét is”!
Most legszívesebben megütném, de annak még nem érkezett el az ideje. Ahogy õ is mondta, van akit a testi fenyítéssel nem lehet megtörni. És tudom, hogy õ olyan. De büszkesége az láthatóan nagyobb fájdalomküszöbénél, így van egy jó módszer arra, hogy beszéljen.
- Valóban? És ezt is álló farokkal tervezed bogaram?
- Mi van? – dühösen megrángatja a láncait.
- Az italodat nem kóstoltattad meg velem. Lehet, hogy véletlenül megint belekerült… valami.
- Te nyomorult, mocskos senkiházi elbaszott korcs! Egyszer úgy is megöllek!
Kaját nevetést hallatok, majd a tálcával az ajtó felé indulok. – Egy óra múlva visszajövök és addigra remélem, hogy elkezdesz dalolni, mert ha nem elég nehéz éjszakád lesz.
Az átkozódását elengedem a fülem mellett és lemegyek a garázsba, hogy fölhozzam a vásárolt cuccokat. A szájpecket zsebre teszem, mert még szükségem lehet rá. Csendben szeretek aludni.
Bekapcsolom a riasztókat és élesítek a ház körül minden biztonsági rendszer, majd mivel még nem telt le az egy óra elmegyek zuhanyozni.
A forró víz teljesen megnyugtat és a vendégem miatt feszültség távozik belõlem, de tudom, hogy vissza fog térni a folytonos megjegyzéseitõl.
Mikor már legalább húsz perce folyatom magamra a vizet kiszállok és egy alsónadrágot magamra kapva elõveszem a laptopomat.
Ez egy spéci, lenyomozhatatlan készülék, mert ide jönnek a megrendeléseim az új melókra. A legtöbb ügyféllel nem találkozom személyesen, csak megadok nekik egy bankszámlaszámot, ahová elõre átutalják a pénz felét, majd a meló után a többit.
Volt már akik át akartak verni, de csúnyán megjárták és ebbõl úgy tûnik okult a többi barom is.
Mikor erõsebbé válik a láncok csörgésének zaja, élveteg vigyorral átsétálok a kettõvel odébb lévõ szobába. Amint belépek egy gyûlölettõl izzó gyönyörû szempár néz rám, de ahogy végigjáratom rajta a tekintetem ismét elvigyorodom.
- Csak nem megint felizgultál bogaram?
A méregtõl elvörösödik és összeszorított fogakkal sziszeg.
- Milyen jó a megfigyelõ képességed! – szavai gúnyosak, de most nem bosszant fel.
- Ez egy bók akart lenni? – odalépek hozzá és végighúzom a kezem az oldalán, mire megrándul.
- Baszd meg!
- Majd fogom. – gonosz vigyor szökik az ajkaimra, mikor meglátom az arckifejezését. – De elsõ a meló. Szóval? Elárulod végre, hogy miért kutattátok át Wesley Carter cégét?
- Te vagy a varázsló nem? Találd ki!
Úgy tûnik még mindig nem volt elég neki.
- Te biztosan mazochista vagy bogaram, de nem gond. Játszhatunk így is. – kisétálok a szobából és a folyosón lévõ kitömött sashoz lépek és kitépek egy hosszú tollat a szárnyából.
Ezt élvezni fogom.
Visszasétálok és mikor mellé ülök az ágyon, dühös szemei elé tartom a tollat hogy megcsodálhassa.
- Tetszik bogaram? Ez egy nagyon ritka példánytól származik, tehát érezd magad megtisztelve!
- Neki biztos nem tetszene, hogy a te képedet kell néznie nap mint nap, te sz…
Elakad  szava, amikor a szabad kezemmel végigsimítom a hasa alsó részét, egészen közel az ágyékához. Megfeszül az egész teste és próbálja elrántani a csípõjét, de nem engedem neki. Kínzóan mozdulatlanul tartom a kezem, miközben kaján mosollyal nézek rá. – Mit is akartál mondani?
Összeszorítja a száját és látom, hogy anyakán megint kidudorodik az-az ér. Tegyünk rá még egy lapáttal.
Megfogom a toll végég és a puha elejével végigsimítom a bal combjának belsõ felét, mire egy fájdalom és élvezet közötti nyögés tör elõ az összeprésel ajkak közül. Mikor még mindig nem szólal meg folytatom az utamat és végigjárom a másik combját is, majd mikor az ágyéka melletti érzékeny bõrre érek ingerlõen ott tartom a tollat.
Már hangosan liheg, a haja egy része a homlokára tapadt, a teste megfeszítve várja a további érintést.
- Nos, elég volt és válaszolsz végre, vagy folytassam még egy kicsit?

Néha igazán figyelemre méltó, hogy milyen sokat tudnak segíteni a besúgók, akik jó pénzért még a saját anyjukat is eladnák. Egy ilyen személynek köszönhetõen sokkal hamarább meg tudtam határozni az én leendõ foglyom napirendjét, ami igen csak sûrû.
Kell még egy jó beépített ember és kész is csapda, amibe egyszerûen bele sétál a gyanútlan, ám de egy csöppet sem ostoba ember.
Leopold Mordan vagy paranoiás, vagy nagyon sok ellensége van, mert a háza igazán figyelemre méltó biztonsági rendszerrel rendelkezik. Vagyis… rendelkezett mielõtt egy vírus bejuttatásával tönkre nem vágtam az egész rendszert.
A háza átkutatása azonban semmire sem volt jó, mert nem találtam információt az üggyel kapcsolatban. Tehát marad a drasztikus megoldás.
Elõveszem a zsebembõl az elõre elkészített színtelen és szagtalan altató folyadékot, majd minden pohár és evõeszközt bekenek vele, így még véletlenül sem kerülheti el a hatásukat. Mikor ezzel kész vagyok, átirányítom a kamerákat a laptopomra, így tudni fogom, hogy mikor ér haza, és, hogy mikor szabad a pálya.
Végül elrejtem a kocsimat, majd felhívom Elisabethet, Wesley rendkívül hasznos emberét, hogy õ is legyen itt. Az elrablás nem éppen a szakterületem, és nem is olyan egyszerû, mint kivégezni valakit.
Aztán már csak a várakozás van hátra, ami csak még izgalmasabbá teszi a vadászatot.

***
Rögtön megtudom, amikor hazaér, mert a kamerák szépen mutatnak mindent és bent elhelyezett apró kameráknak köszönhetõen azt is tudom, hogy mikor esett bele a csapdában. Ki gondolta volna, hogy egy pohár vörösbor lesz a veszte?
- Elisabeth, te hozd a táskáját és takaríts össze mindent, úgy kell kinéznie, mint ha haza sem jött volna. Hívj, ha kész vagy és visszaállítom a biztonsági rendszert.
- Rendben. És Malcolm?
- Mondd!
- Vigyázz vele, nagyon okos. – élvetegen elmosolyodik – Csak ránézett a fényképedre és megmondta, hogy meleg vagy.
- És hogyan? – ezt még senki nem tudta, aki nem ismert
- Azt mondta, hogy megérzés. Minden esetre az aktádban semmi nincs, amit nem kellene tudnia, úgy hogy… sok szerencsét hozzá!
Erre nem válaszolok semmit, mert ha megkapom az információt az nem a szerencsének lesz köszönhetõ.
Felkapom az eszméletlenül heverõ testet, majd a kocsiba rakom és elhajtok. Nem akarom vesztegetni az idõt, mert nem hiányzik, hogy valaki kiszúrjon. Bár a kocsit lég nehéz lenne lenyomozni rendszán nélkül.

***
A házba már egy kicsit nehezebb az elõkészített szobába juttatni, mert azért van súlya, de megoldom. Mivel Elisabeth még nem hívott, nyilván még nem végzett a takarítással, ezért foglalkozhatom a rabommal.
Érdeklõdve kezdem el nézegetni és meg kell állapítanom, hogy élõben még tetszetõsebb,
mint a képeken. Ez a haj… és az a világos bõr. Egyszerûen étvágygerjesztõ.
Elõkapom a késemet a tokjából és precíz mozdulatokkal elkezdem levagdosni a ruhákat a testérõl, vigyázva, hogy ne sértsem fel a bõrét. Még nincs itt a kínzás ideje.
Ahogy fokozatosan lekerülnek róla a cafatok, úgy tûnik elõ az egyre inkább csábító teste. Nem igazán izmos alkat, de nem is sovány, a bõre pedig fehér. Olyan, mint egy szépen formált szobor. Tökéletes.
Azt hiszem ez a meló igen csak élvezetes lesz.
Úgy döntök ideje felébredni, ezért megfogok egy nagyobb poharat és tele engedem hideg vízzel, majd gonosz vigyorral a nyakába öntöm.
Hirtelen ébred föl, és felkapva a fejét kába szemekkel mered rám. Nem tudom, hogy magánál van e, de legalább már ébren.
- Mi… a… fene?
- Remélem jól utaztál. – még mindig vigyorgok azon a bosszús tekinteten.
- Ez most humor volt..? – a hangja gúnyos, de nem tud vele felbosszantani.
- Hol vannak a ruháim?
Végre észrevette? A szemei még mindig kábák egy kissé, nyilván az erõs szer miatt.
- Itt csak én kérdezek. - minél elõbb kiszedem belõle, amit tudni akarok, annál hamarább térhetünk rá a szórakozásra. – Szóval… miért rendelted el Wesley Carter cégének az átkutatását?
Nem válaszol, csak megrángatja a bilincseit, majd miután abbahagyta szemrevételezi a környezetét. Én türelmes vagyok… egy bizonyos fokig, bár a róla hallottak alapján nem is vártam, hogy egyszerû lesz.
- Ha tetszik ez a szoba, rajtam ne múljon, szívesen vendégül látlak még pár hónapig, de feltettem egy kérdést.
Most már tisztább tekintettel rám néz, de még mindig ott csillog benne a gúny.
- Azt mondtad kérdezel, de én nem emlékszem, hogy mondtam volna, hogy válaszolni is fogok. Talán baj van a hallásoddal?
Ó… hogy milyen önelégült, de majd én letörlöm a képérõl azt az irritáló kifejezést.
- Jobban járnál, ha válaszolnál, mert ha nem drasztikusabb módszerekhez kell folyamodnom. – a hangom fenyegetõ, de valójában fogalma sincs, hogy miféle kínzás jár a fejemben. Fogadjunk, hogy olyanban még nem volt része.
- Drasztikus módszerek? Én is kapok olyan szép hegtetoválást az arcomra? Bár a tiéd
még befejetlen. Kellene még egy vonal a másik oldalra is.
Olyan fagyosan nézek rá, amennyire ember csak képes. Engem nagyon nehéz kizökkenteni a türelmembõl, de úgy látszik, neki tökéletes érzéke van hozzá.
Ajkaimat kegyetlen mosolyra húzva nézek rá. – Fogsz te is szerezni néhány szép mintát a bõrödre, de azok másmilyenek lesznek. De remélem tetszeni fognak.
Egy szegecses bilincs vagy egy lovagló pálca bizony szép és izgató nyomokat képes hagyni.
- Az biztos, hogy imádni fogom õket. – a hangja csöpög az utálattól – Fõleg ha olyan szép vastagok lesznek, mint amilyen a tiéd.
Mérhetetlenül élvezni fogom, mikor kegyelemért fog könyörögni. Megláthatta rajtam, hogy nem szeretem, ha a sebhelyet emlegeti, és most direkt ezt csinálja.
Azt hiszem egy szájpecekre is szüksége lesz, hogy ne fojtsam meg.
- És ha már ilyen jó házigazda vagy hozhatnál esetleg valamit inni, mert már szomjan halok!
Elfordulok, és magamban vigyorogva teleengedek egy poharat vízzel és belekeverek egy kis meglepetést is. Visszaviszem és leteszem az ágy melletti kisszekrényre, ami még éppen elér a bilincseivel. Mindegyiknek állítható a hossza, mert végül is szükségletei neki is vannak, és nem szívesen takarítanék utána.
- Mérget is raktál bele? – a szarkazmusa igazán… bosszantó.
- Ugyan, ha megmérgeznélek, nem tudnám meg, amit akarok.
Felhajtja vizet. – És mibõl gondolod, hogy így elmondom majd? Talán varázsló is vagy, nem csak gyilkos?
- Majd meglátod. Most, ha nem haragszol van néhány elintéznivalóm és pár óráig egyedül hagylak. Ugye nem mész sehová?
A szitkozódásaival mit sem törõdve elindulok, hogy találkozzam Wesleyvel és még a biztonsági rendszert is ki kell javítanom a házában. Ez körülbelül három órát vesz igénybe.
Mikor a kocsimba szállok be, élveteg vigyor szökik az ajkaimra. Kíváncsi vagyok, milyen állapotban lesz, mire visszajövök. Három óra… addigra a Viagra, amit az italába raktam megteszi a hatását…

Egy újabb munka, ami nem tûr halasztást.
Nem értem miért mindig akkor akarják megoldani a gondjaikat, amikor mát minden kötél szakad. Ameddig mindenki úgy ugrál, ahogy a fõnök akarja mindenki elégedett. Aztán beüt am menykõ, amikor egy ügynök szaglászni kezd az üzlet körül és hirtelen nagyon sürgõssé válik, hogy a vezetõség és az illetékesek nagy részét eltüntessem az útból.
Nem, mint ha érdekelnének, de nem szeretek hajnali ötkor arra ébredni, hogy  a csipogón a sürgõs felirat villog.
Elégedetlenül, de végül gyorsan összeszedem magam és egy kis reggeli után beszállok a kocsimba.
A fekete Escalade pick up zökkenõmentesen halad végig a kavicsos úton, sötétített üvegén beszûrõdik az utcai lámpák fénye, de nem zavar.
Egy óra múlva érek a New York-i maffia felhõkarcolójához és egyenesen a fõnök irodája felé veszem az irányt. Csak biccentek a biztonsági õrnek, aki még mindig tartózkodóan néz rám. Hát igen, nem vagyok valami bizalomgerjesztõ látvány.
Amikor felérek a 11. emeletre, a szokásos modoromban, kopogás nélkül nyitok be Wesley Carter irodájába, aki most is az íróasztalánál ül és türelmetlenül dobol a lábaival.
Mikor meglát azonnal föláll és kezet fogunk. Már majdnem hét éve ismerjük egymást, de nem mondhatni, hogy barátok vagyunk. Egyikünk sem az a fajta, de soha nem volt rossz a kapcsolatunk.
- Végre, hogy ideértél! Már azt hittem nem is jössz! – mondja ingerülten, de nem foglalkozom vele. Már megszoktam a modorát, ahogy õ is az enyémet.
- Volt már olyan, hogy meló volt és nem jöttem? – felhúzott szemöldökkel nézek rá mire csak egy bosszús sóhajt hallat.
- Nem, de már kibaszott ideges vagyok, az az ügynök már megint a cégem körül szaglászik, és azt hiszem, rá jött arra mit takar az escort vállalat valójában. Ellenõrizteti a könyvelést és átkutatják az egész épületet, mert állítólag valaki köpött a pénzmosásról. A nagyfõnök ki akarja vonni a forgalomból, de nem lenne elõnyös számára mivel ez a Leopold Mordan, néhány szövetségesnek belsõ információkat ad el jó pénzért. Tehát ha kiiktatjuk, azzal csak magunknak ártunk.
Elgondolkodva méregetem egy darabig, majd ismét megszólalok. – Wesley, én bérgyilkos vagyok nem üzletember, mond meg mit akarsz és én megmondom, hogy lehetséges e vagy sem.
- El kéne tûntetned a színrõl egy-két hónapra. Ne öld meg csak… mit tudom én, zárd be valahová és szedd ki belõle mit derített ki a báb cég mûködésérõl és arról, hogy mit takar.
- Wesley tudod, hogy nem vállalok ilyen kockázatos melót. Megadod a nevet, megkeresem, megölöm. Ez a szakterületem nem az emberrablás. Mégis hová zárjam be két hónapra?
Már én is kezdek ingerült lenni, mert nem szívesen kelek fel fölösleges hajnalban, csak akkor, ha tényleg meló van. Nem pedig akkor, ha pesztrának akarnak egy ügynök – besúgó – ex maffiózó mellé.
- Várj egy percet, lehet, hogy mégis lenne valami amivel meggyõzhetlek.
Perverz vigyor jelenik meg az arcán és a kezembe nyom egy aktát.
- Ez Leopold Mordan aktája. Nézd meg a fényképéteket.
Kinyitom az aktát és azonnal megakad a szemen azon a különleges szempáron és a hosszú tejföl szõke tincseken. Felnézek Wesley-re, aki még mindig vigyorogva néz engem. Sorba megnézem a képeket, amit különbözõ helyeken és helyzetekben mutatják, de minél többet látok belõle, annál inkább úgy gondolom, hogy Wesley-nek igaza van, mert meggyõzött.
Sóhajtva becsukom az aktát, de nem adom vissza. Még át akarom olvasni, hogy pontosan tudjam, kivel van dolgom.
Ragadozó vigyor terül szét az arcomon, amikor újra a válaszomra váróra pillantok.
- Majd emlékeztess rá, hogy soha ne fogadjak veled, mert úgy is te nyersz – erre csak felnevet – Vállalom, a kezeim között énekelni fog, mint a pacsirta. Két napot kérek megfigyelésre és az elõkészületekre. A fizetségem?
Soha semmit nem vállalok el a megfelelõ fizetség nélkül. Nem vagyok valamiféle szeretetszolgálat.
- Egymillió dollárt kapsz hetente, az információkért cserébe. Addig fizetünk ameddig fogva tartod. Megfelel?
- Igen. Mondd meg a nagyfõnöknek, hogy 3 nap múlva már nem fog több vizet zavarni. De mellette más melót is vállalok. Nem fogok otthon ülni két hónapig, hogy õrizzem.
- Nem is vártam tõled mást Malcolm. Akkor… addig is sok szerencsét, míg nem jelentkezel a kellõ információkkal és… jó szórakozást.
Az ajtó felé fordulok és sietõs léptekkel indulok a parkolóba, ahol már gyülekeznek a munkába igyekezõ emberek. Mind úgy néz ki, mint akiket skatulyából húztak ki. Ezért nem tudtam soha beilleszkedni a mások szerint normálisnak tartott életbe.
Szeretõ család, egy kutya, diploma a Harvardon, jó állás, feleség, ház a kertvárosban és gyerekek, akik játszanak a ház elõtt. Ezt nevezik amerikai álomnak. Számomra azonban inkább rémálomnak hangzik. Nem tudom, hogy bírnak úgy élni, hogy a legtöbbjüknek fogalmuk sincs a valódi világról. Élik a mindennapjaikat, és egyszer csak egy terrorista felrobbantja a drága családfõ céges épületét. Máris vége az amerikai álomnak. Ez nem élet.
Az élet, a valóság amiben mindnyájan élünk csak sokan nem akarják észrevenni. Bûnözés, erõszak, csalás, prostitúció, gyilkolás… ebbõl áll a világ.
Kikapcsolom a riasztót és beszállok a kocsiba. Még sok elintéznivalóm van, ha két nap múlva el akarom rabolni az ügynökök. Be kell szereznem pár dolgot és élesítenem kell a biztonsági rendszert.
Inkább a saját atom biztos házamban tartom, ahol bármikor kínozhatom, a saját élvezetemre és lehet, hogy az övére is.
Ha belegondolok, hogy nemsokára egy észvesztõen kívánatos férfi lesz az ágyamhoz láncolva, szinte rögtön felforr a vérem. Wesley tudja, hogy imádom a különleges külsejû férfiakat. Leopond Mordan pedig elég különleges külsõvel rendelkezik ahhoz, hogy felkeltse az érdeklõdésemet.
Azzal, hogy elrablom két legyet ütök egy csapásra. Meg van oldva a nagyfõnök problémája, amiért tisztes fizetséget kapok, és lesz egy saját, helyben lévõ szeretõm. Már alig várom.

***
Amint hazaértem azonnal átnézte az aktáját és minden egyes sor után csak nõtt az érdeklõdésem. Nagyon sok ügyet megoldott és közben úgy intézett minden, hogy a pártfogói ne szenvedjenek károkat miatta. Tökéletesen manipulálja a kollégáit, senki nem tudja, hogy valójában nem számolt le a bûnözõ múltjával csak sokkal alaposabb lett.
Óvatosnak kell lennem vele, nem követhetek el hibát.
A házam tökéletes hely valaki elrejtésére, mert senki sem tudja, hol van. Az erdõ szélén kialakított házat inkább hívhatnák erõdnek, mert a legújabb biztonsági rendszerrel van ellátva. A hegy lábához épített ház acélszerkezetû, hogy ellenálljon a viharoknak, az ablakok golyóálló üvegbõl készültek és mágneszárral vannak ellátva, a ház körül fejlett mozgásérzékelõ rendszer van, a fára kamerákat szereltem, a belsõ tér tûzálló anyaggal van bevonva, a pincében egy bomba biztos acélbunker kapott helyet. És ha ez nem lenne elég a házban egy hadseregnek elég fegyver van elrejtve.
Egy olyan embernek, akinek annyi ellensége van, mint nekem soha nem árt a túlzott óvatosság.
Elõkészítem az egyik vendégszobát a rabom számára. Eltávolítok minden fegyvert, leveszem az ajtót, az ágy fejrészéhez pedig acélbilincseket kapcsolok. Kész is.
Már csak az elrablását kell megterveznem.
Ideje utánanéznem, mit csinál a leendõ szeretõm. Kajánul elmosolyodom és elindulok az aktában lévõ cím felé.