Szóval egyrészt megértem magam. De miért jövök ide is csak a munka miatt? Igaz, nem hivatalos, hiszen a csapat összeállítását elnapolták, és a barátom, aki idehívott, fizet nekem, ha eredményes leszek. A könyveimbõl befolyik egy fix összeg havonta, ez tény, de azért jobb lenne egy biztos jövedelemforrás, és ha ezt az ügyet sikerül felderítenem, akkor sem írom bele az önéletrajzomba, de remek tapasztalat lesz, amit késõbb hasznosíthatok majd.
A barátom egy magas rangú diplomata, még az egyetemrõl ismerem. Orosz származású, de nálunk járt ki pár évet és én készítettem fel a vizsgáira, akkor lettünk barátok. Mikor megírtam neki, hogy jelentkeztem az FBI-hoz, akkor kért fel, hogy jöjjek ide, amint tudok. És én most tudok.
Az ügy pedig kifejezetten komplex. Egyrészt beér az orosz maffia berkein belülre, de alapvetõen egy olyan ügy, ami a civil lakosság nagy részét is veszélyezteti. Valaki ugyanis pár hónapja elkezdte kifejezetten érdekes, Csikatilót idézõ módszerekkel és alapossággal ölni az alvilág tagjait. Ami figyelemfelkeltõ, hiszen miért pont õket? Lehet, hogy egy önkéntes igazságosztó, de õk nem szoktak sorozatgyilkosokat másolni. A barátom viszont attól fél, hogy a kisebb szervezetek elõbb vagy utóbb egymásra kezdenek majd mutogatni és összecsapás lesz, ami a civileket is veszélyezteti. Ennek érdekében kapcsolatba lépett a maffiával is, és az õ segítségüket kérte, de egy magas rangú tag biztosította, hogy nem az õ embereik tették ezt. Biztosan nem.

Így hát már a repülõn ülök, sõt, a nagy gondolkodásban annyira elméláztam, hogy lassan odaérünk a repülõvel. Gyanítom, el is aludtam, hiszen rajtam van egy takaró, amit valószínûleg az egyik légikisasszony terített rám. Ahogy szedegetem magamról, bemondja a pilóta, hogy csatoljuk be öveinket és maradjunk ülve, hiszen megkezdi a leszállást.

* * *

- Vay! De jó látni téged! - ölel meg a barátom, Inna. Hasonló testalkatú, mint én, rövid, fekete hajjal és átlagos bõrszínnel, vonásai teszik egyértelmûvé, hogy honnan is származik.
- Én is örülök neked - tolom el kissé. Nem szeretem, ha valaki ennyire közvetlen, de õ valahogy ezt nem érti meg. - Szeretném már ma átnézni az aktákat és ha lehet, holnap találkozni az összekötõddel, vagy a maffia vezetõségével, akikkel kapcsolatba léptél. Tudnom kell, hogy mennyire része az ügynek a rendõrség, mennyire kérhetjük az õ segítségüket.
- Hát, te javíthatatlan vagy. - Felnevet, majd kilépünk az autóhoz. Fekete, drága autó, sofõrrel. A kedvem viszont azonnal feldobja, hogy épp havazik. Sóhajtva hunyom le egy pillanatra a szemem. Imádom a hóesést.
Eljutva az autóig, hátra ülök be, de nem kérek sampanszkojét, így csak egy kis ananászlevet kapok.
- A rendõrség is nyomoz az ügyben, a te kutatásod viszont tõlük független. Õk beleélték magukat, hogy a maffián belül kell a gyilkost keresi, én viszont tudom, hogy nem így van.
- Mikor szereztél kriminológiai ismereteket? Emlékeim szerint pszichológiából is kifejezetten hiányos a tudásod, sõt, az alapmûveltséged is hagy némi kívánnivalót maga után, Inna. Többet kellene olvasnod. Sokkal többet - jegyzem meg.
- Te meg kereshetnél végre valakit, aki megtanít viselkedni - feleli vissza, de mosolyogva. Már megszokta a stílusomat, szerinte néha aranyos, és a legtöbbször tényleg igazam van, csak rosszul fejezem ki magam.  - Szóval ma elviszlek a hotelbe, az elvárásaidnak megfelel és természetesen én fizetek mindent.
- Ez a juttatásaimon felül jár nekem?
- Igen, hiszen én hívtalak, és nem jelent gondot kifizetni azt az idõt. Bár nem tudom, mikorra oldod meg. Ha két hónapnál tovább tart, akkor átköltöztetlek a villámba, ott is lesz csend és nyugalom. - Bólintok. - Nálad hagyom a mappát, reggel pedig érted jövök kilencre, és elmegyünk egy illetékeshez, rendben?
Ismét bólintok. Remek lesz.

* * *

Mindenkivel oroszul csevegek és ez hihetetlenül jó érzés. A szobalánnyal, a portással, a hordárral, és eleve feldob a tudat, hogy itt vagyok. Moszkva. A világ szerintem egyik legszebb városa. Ahol épp havazik, így az estém nagy részét lefoglalta az, hogy a szobám teraszán álltam és kabátban figyeltem a város fényeit, a hópelyheket, és próbáltam elhinni, hogy itt vagyok. Szerencsére elég hamar rávettem magam, hogy átnézzek mindent, de Inna anyagai használhatatlanok számomra. Össze-visszaság és káosz, inkább magam szedek majd össze mindent.

Fél tízkor aztán már le is parkolunk a villa elõtt. Kilencre jöttek értem, rendben, pontosan, így akkorra készültem el én is. Fehér inget vettem fel egy sötétebb farmernadrággal, és egy fekete sportcipõvel. Elegáns, és nem öltöny. Mielõtt kiszállunk, Inna elkapja a karomat.
- Figyelj, Vay. Itt olyan emberekkel fogunk találkozni, akik nem szeretik, ha felhívják a figyelmet a hiányosságaikra. Érted? - Felvont szemöldökkel nézek rá.
- Értem én. Csak nem tudom, miért mondod ezt. Senki sem szereti, de fontos, hogy mindenki tudja. Ha nem tudják, hogy változnak meg? - kérdezem.
- Sehogy, ez a lényeg. Nekik minden úgy jó, ahogy van, szóval kérlek, próbálj egy kicsit nem önmagad lenni.
- Nem értem, miért hívtál engem, ha ne legyen önmagam - jegyzem meg.
- Mert a szaktudásodra szükségem van, de az okoskodós Vay az itt most… hát, ne is bukkanjon fel, rendben? - Kiszáll.
- Nincs okoskodós Vay, és nem vagyok skizofrén, kikérem magamnak.


* * *


Az impozáns és kissé giccses nappaliból egy, kissé már komolyabban vehetõ tárgyalóba kísérnek minket, ahol már vár ránk egy férfi és néhány másik, akik véleményem szerint a testõrei.
- Üdvözlöm! Õ itt… - mutatna be Inna, de ellépek mellette.
- Be tudok mutatkozni - jegyzem meg félhangosan, majd a férfi elé lépek. - Dr. Vayshawn Carlton vagyok.
- Üdvözlöm - szólal meg a mély, férfias hang, majd az enyémbe fúródnak azok a kék szemek, amikhez hasonlót sem láttam még soha. - A nevem Nyicolai Vasilyevics Csenkov. Ön lesz a segítségünkre, ha jól sejtem - mosolyog rám.
- Igen, a tudásom megfelelõ ahhoz, hogy felderítsek egy ilyen ügyet. Ezzel Inna is tisztában van, ezért hívott ide engem - jelentem ki komoly hangon, de a tekintete megzavar. Annyira férfias az egész megjelenése, hogy még nekem is felkelti a figyelmemet, pedig nincsenek ilyen jellegû vágyaim. - Remélem, hogy a maximális segítségükre és együttmûködésükre számíthatok, amíg itt vagyok.
Mélyen a férfi szemébe nézek. Érdekes jelenség, erõs kisugárzással és ha nem tévedek, még annál is erõsebb befolyással.