- Ne izgulj gyönyörûm, nem lesz semmi bajod. Csak arra figyelj, hogy mindig mosolyogj és viselkedj könnyeden - mondja. Gondolom, észrevette, hogy félek.
- Jó.
- Vay… - Felé pillantok, de nem szól, hanem csókol. Megnyugtat vele egy kissé...
Segít, segíteni próbál, majd ahogy megnyugszom a kezembe adja az altatót, de nincs idõm kérdezni, mert belépünk.
Itt sem nézek semerre, csak haladok mellette és próbálok rájönni az idegességem okára. Tudom az altatóról azt, hogy alkoholba önthetõ, de semmi mást.
Annyit leszûrök, hogy gyönyörû a berendezés és sokan vannak… pedig még nem is vagyunk bent a konkrét helyiségben.
- Szépségem, figyelj a vonásaidra, ne feledkezz meg magadról - hajol le hozzám.
- Rendben. Itt van már Grigori? - kérdezem. Róla nem volt kép a laptopon.
- Még nem valószínû, de rögtön észre fogod venni. Magas, világosszõke haj és világoskék szem, a baloldalon egy sebhely van az arcán. Mehetünk?
- Mehetünk.

Rögtön ismerõsébe botlunk. A vonásaiból ítélve európai, valószínûleg olasz, Orlando a neve. tetszem neki, látom rajta, de nem köt le, akkor vonom be magam a beszélgetésbe, amikor figyelmeztetõen rásimít a derekamra Nyicolai. A kezeimmel egy gombot kezdek mozgatni az ingén, de a tekintetem még akkor is a leírt férfit keresi, amikor leülve az ölébe húz.
Egy óra múlva, több barátja és üzlettársa után meglátom a férfit, így jelzek is neki.
- Nem biztos, de lehet, hogy Grigori az. A bárpultnál áll egy fiatal fiú társaságában - mondom.
- Gyönyörûm, én most bemegyek ide… – mutat egy szobára.  - Te pedig menj oda hozzá, és érd el, hogy észrevegyen. Ha kérdez valamit, akkor mindig Uramnak szólítsd és lesütött szemmel válaszolj.
- Miért?
- Mert az a mocsok egy szadista állat, és azok szeretnek uralkodni mások fölött. Hidd el, hogy nem tud majd neked ellenállni.
- Rendben, majd hozok neked valami italt.
- Vigyázz magadra gyönyörûm, és ne kóborolj el!

A pultnál állok, és Alek javaslatára egy szem, elõzõleg kitett cseresznyét eszegetek, szerintem kifejezetten idétlenül, de hatásosan. Pillanatokkal késõbb mögöttem áll a férfi és a karjait körém teszi, ezzel zárva börtönbe.
- Nahát, kié vagy te, kis kurva? - szagol bele a nyakamba.
Nem felelek, csak a vállam felett hátrapillantok, majd direkt úgy mozdulok, hogy a fenekem a férfiasságához érjen. Hányingerem van ennyitõl is, de muszáj elcsábítani. A pincér a kezembe adja a pezsghõt, így megfordulok és szégyenlõsséget tettetve pillantok rá.
- Kérem, engedjen el, uram - sóhajtom.
- Hm, és ha nem?
- Kérem… - Könyörgõ a tekintetem és láthatóan tetszik neki. Tényleg beteg…

Befelé haladva érzem, hogy követ. Nyicvolainak adom a pezsgõt, ekkor ér be a férfi.
- Csenkov. Mit szólna egy játszmához?
- Örömmel, éppen arra vártam, hogy valaki játszani akarjon. Mi legyen a tét?
- Õ - néz rám perverzen.
- Ez a gyönyörûség nagyon sokat ér, és így lehet, hogy elveszítem a társaságom mára. Mit szólnál inkább egy cseréhez? Ha nyersz, korlátlan idõre megkapod ma éjszakára.
- Rendben van Csenkov.
- Válassz egyet szépségem, elvégre te vagy a tét.
Ahogy haladok, Nyicolai a fenekemet simogatja, de a helyzet miatt nem izgat fel a dolog.

Negyed óra múlva kijelenti, hogy vesztett és Grigori felé lök.
- Jó szórakozást hozzá.

* * *

Ahogy a szoba felé haladunk érzem, hogy az idegességem miatt egy nagy gombóc a gyomrom. Semmi más, csak egy gombóc.
- Mi a baj, te kis édes? - kérdezi, majd a falnak nyom a folyosón és a nyakamat kezdi nyalogatni. Rám jön a hányinger, de  vissza kell fognom.
-Se… semmi. Csak Mr. Csenkovon kívül még nem voltam senkivel - sóhajtom és felnyögök, ahogy görcsbe rándul a gyomrom a hányingertõl, de õ teljesen félreértelmezi.
- Egyre izgalmasabb vagy, picinyem - vigyorog rám és elindul a szoba felé. Körbepillantok, sehol senki, így belépek utána., Ahogy zárom az ajtót rögtön a falhoz nyom és a lábait az enyéim közé nyomva kezd el izgatni, de annyira undorít a jelenléte, hogy fel sem izgulok, ha észreveszi, abból viszont baj lesz. Terelnem kell!
- Ne igyunk elõtte egy pohár pezsgõt? - kérdezem, és picit eltolom.
- Nahát, miért húznánk az idõt? De ha ennyire akarod, leöntöm ezt az édes kis teste és végignyalogatom - mondja, és az ajkaimba harap.
- De én is felszabadultabb vagyok - jelentem ki és félrerántom a fejem.
Sóhajt, de elenged és hagy belépni a másik helyiségbe. Minden szobához tartozik egy másik helyiség, ahol mosdó van, és ott van egy hûtõ is. Meg a pezsgõ is. Mivel nem tájékozódtam az ízeket illetõen, kiveszem az epret is. A pohár aljára gyorsan kiöntöm az altatót, de amikor elkezdem önteni a pezsgõt megjelenik mögöttem. Elõre nyúlva kezdi kigombolni a nadrágomat, de a remegésemre abbahagyja.
- Nahát, nahát, érzékeny tested van, kis kurva - nyal végig a tarkómon. Remegve vágom a késsel az epret szeletekre, és legszívesebben a mellkasába mártanám, de nem szabad. Mindesetre remélem, nem fog sokáig tartani, hogy hasson…

Ahogy a kezébe adom azonnal megissza és az én kezembõl elveszi és a szõnyegre dobja a poharat. Durván az ágyra lök és felém mászik. Kezeimet lefogja és a nyakamra hajolva harapni, tépni kezdi a bõrt. Pillanatokkal késõbb érzem, ahogy kisebesedik. Amikor ez megtörténik elenged, és azonnal elengedi a csuklóimat és erõszakosan a nyakamra szorítja a kezeit. Mire felfogom, hogy fojtogat az egyik kezével, a másikkal megragadja a felsõmet és szabályszerûen leszaggatja a felsõmet. A nadrágja övébõl elõkap egy kis bicska-félét és végighúzza a mellkasomon. Megrémülve kérem, hogy fejezze be, de csak vigyorog és mélyebben a bõrömbe mártja a pengét.
Ekkor veszem észre, hogy homályosodik a tekintete, majd a következõ pillanatban rám esik. A penge mélyen a vállamba fúródik, de nem foglalkozom vele, most fontosabb dolgom van, de annyi erõm nincs, hogy kihúzzam a bicskát. A zsebében megtalálom a telefont, és felhívom a legtöbbet hívott számot.

- Mi van már?! Mondtam, hogy most ne hívj! - Lefagyva döbbenek rá, hogy a hang nagyon hasonlít Innáéra, de biztosra kell mennem. Gyorsan elváltoztatom a hangom, mélyebbre.
- Elnézését kérem, uram, de a mesterem kérte, hogy kérdezzem meg önt, hogy mikor kell a következõ akciót - hebegem.
- Képes a kurvájával felhívatni? - sóhajt fel. Ez… ez… - Mond neki, hogy jöjjön a Szent Márton Hotelbe holnap este, és a portán mondja be a keresztnevemet.
- Tehát, hogy Inna? - nyögök fel.
- Mégis mit hittél?!
Leteszi, én pedig remegve szorítom össze magamon a felsõmet. Ahogy kilépek, pillanatokkal késõbb meglátom Nyicolait a folyosó végén.
- Jézus, mi a fene… - néz végig rajtam. - Gyönyörûm, azonnal kórházba kell mennünk!
- Csak… csak húzd ki - sírom remegve. - Le kell zuhanyoznom. Le kell mosnom magamról… - suttogom zavartan.
- Mi történt, Vay? - lép még közelebb és a falnak támaszt. Senki nem jár erre, így egy mozdulattal kihúzza a vállamból a kést, majd a földre dobja.
- I… Inna az - nyögöm, és még összébb szorítom magamon a felsõmet, majd eszembe jut, hogy hol érintett. Az ujjaimmal kezdem dörzsölni a bõrömet, nem foglalkozva a sebekkel. - Holnap este kell menni a Szent Márton hotelbe és bemondani Inna keresztnevét. - Végigsimít a karomon, mire felsikoltok, és a fal mentén odébb ugrok, egyenesen egy kis szekrényhez.
- Vay… - néz rám hitetlenkedve.
- Ne érj hozzám, kérlek - suttogom. - Az elmém összezavarodott és felzaklatja az érintésed, emellett muszáj lemosnom magamról a nyálát, és nem ártana a vért is lemosni a testemrõl. - Még mindig a nyakam vakarom, ekkor lép elém és elkapva a csuklómat elrántja onnan a kezem.
- Rendben, nem érek hozzád, de fejezd ezt be! Már mély sebet vakartál magadra! - pirít rám.
- Kérlek, engedj el… te is mocskos leszel… - sírom. - Engedj el és… és csinálj valamit! Nem bírom, hogy magamon érzem még mindig… segíts… - nézek fel rá könyörgõn.

Megcsókol, de amikor föl akar kelni mellõlem, átkarolom a derekát és nem engedem. - Most hova indulsz?
- Nem akarlak zavarni, de pihenned kell. Ha itt maradok vagy te nem alszol, vagy elfajul a dolog, és akkor egyikünk sem lesz kipihent. Pihenj csak, lent leszek a nappaliban.
Felóhajtok, majd végül hagyom elmenni, mert végül is igaza van. Jobb, ha kipihenem magam, mert nehéz éjszakám lesz.
Nem kell sok idõ, hogy visszaaludjak, mert még mindig álmos vagyok, de már annyira megszoktam, hogy Vay a közelemben van, hogy most furcsa nélküle aludni.

***
Reggel a nappaliban találok rá egy könyv társaságában. Megkérdezem, hogy aludt e még valamit, de a válasz az arcára van írva. Karikásak a szemei… remélem Alek tud ezzel kezdeni valamit.
Behúzom az ölembe, hogy legalább most pihenjen egy kicsit, majd lágyan cirógatni kezdem, de nem sokáig maradunk így, mert Jurij jelenti, hogy Alek megérkezett.
Õk ketten elvonulnak, én pedig még az irodámba megyek megnézni, hogy minden rendben van e. Körbetelefonálom a hotel személyzetét, akik a díszítésért felelõsek és elégedetten hallgatom, ahogy beszámolnak a nagyszerûen sikerült teremrõl.
Már éppen hívnám a biztonsági fõnökömet, amikor fentrõl kiabálást hallok. Homlokráncolva megyek fel az emeletre, majd öt perc múlva már sokkal vidámabban vigyorogva lépek ki, mert csak Vay rosszallása miatt vitatkoztak.

A következõ órákban még párszor fölmegyek, hogy megnézzem élnek e még, de végül hagyom õket és én is elmegyek készülõdni. Egy fekete öltönyt választok ki, hozzá illõ fekete selyeminggel és sötétkék nyakkendõvel, majd egy elegáns órát választok kiegészítõnek.
Mikor leérek a nappaliba Jurij már ott vár, mert még nem adta oda nekem, amit kértem.
- Fõnök, a szállító szerint tíz óra a hatóanyaga, de nincs semmilyen fölismerhetõ mellékhatása, csak fejfájás vagy hányinger. Ez az adag egy medvét is kiütne.
Átnyújtja a vékony fiolába töltött átlátszó folyadékot, amit én elégedetten zsebre teszek.
- Te is velünk jössz, és szólj Szergejnek és Olegnek is, hogy õk…
Nem tudom befejezni, amit akartam, mert szinte minden gondolat kiröppen a fejembõl, amikor meglátom az én gyönyörûségemet. Te jó ég…
Fekete lett a haja és valami örülten szexin áll neki, a sminktõl pedig a szemei még jobban ragyognak, mert a fekete kiemeli õket, a karikák teljesen eltûntek és az arca szinte ragyog. A ruhájától pedig még egy cölibátusban élõ tiszteletesnek is megjönne a kedve.
- Nahát, szépségem. Eszméletlenül nézel ki, és ez a haj… ezzel a sminkkel és ezzel a ruhával… - tetõtõl talpig végigmérem, mert ez a látvány nem mindennapi. Egyáltalán nem az õ stílusa, de úgy döntök, hogy játszom még vele egy kicsit.
Alek egy rövid ölelés után elmegy, majd Jurij is diszkréten távozik, én pedig már nem bírom ki, hogy hozzá ne érjek. Végigsimítom a hátát, majd le a fenekére, amire tökéletesen ráfeszül a hófehér nadrág. - Izgató ez az új stílus…
Arcomat a nyakába temetem és beszívom az illatát, de ez most nem az a finom illat, ami a sajátja, hanem valamilyen tömény, édes parfüm.
- Nem! – kezeit a mellkasomnak feszíti és eltol magától - Felejtsd el! Egy örökkévalóság volt, mire megcsináltuk a hajam és a sminkem, nem utolsó sorban ez a nadrág így is elég szoros, bele sem akarok gondolni, hogy ebben izguljak fel.  
Pedig tökéletes látvány lenne, mert ez a nadrág tényleg semmit nem bízna a képzeletre, de ha mégis túl kényelmetlen lenne, akár le is vehetjük. Vigyoromból megsejtheti, hogy mire gondoltam, mert már ingerülten tiltakozni is kezd.
- Nem! Azt is felejtsd el! Nem veszem le. Ha leszedem egyszer, többet nem fogom tudni visszavenni. De ezek szerint tényleg jó leszek így…? - kérdezem elbizonytalanodva.
- Szerintem gyönyörûm nem gyõzöm majd eltávolítani magamtól azokat, akik le akarnak majd fektetni. Észveszejtõen nézel ki! – a nyakába csókolok, majd elhajolok tõle, hogy a szemébe nézhessek.
Látom, hogy elpirul, majd kérdõn néz rám. – Nyicolai? Neked ez tényleg tetszik?
- Nem tagadom, hogy elnézegetnélek minden nap ebben a ruhában, de neked nincs szükséged ennyi cicomára, hogy csábító legyél. Úgy is alig tudom távol tartani tõled a kezeimet. Te úgy vagy tökéletes, ahogy vagy, szépségem.
Elmosolyodik, én pedig lehajolok a csábítóan csillogó ajkaira, de vigyázok, hogy le ne töröljem a sminkjét, így nem is érintem meg az arcát.
- Gyere gyönyörûm, ideje indulni. – megfogom a kezét, majd amikor beülünk a kocsiba,  rögtön magam mellé vonom, de most nem az ölembe, mert ahogy õ is említette, nem próbálná ki, milyen ebben a nadrágban felizgulni.

Húsz perc után megállunk egy impozáns és hatalmas épület elõtt, ami még az orosz cárság idejébõl maradt fenn. Ez Moszkva legdrágább és legelegánsabb báltermével rendelkezõ szálloda, és egy kisebb vagyonba került az átalakíttatása, de minden pénzt megért.
Mielõtt még kiszállnánk Vay felé fordulok, aki feszülten ül mellettem. Megfogom a kezét és a tenyerébe csókolok.
- Ne izgulj gyönyörûm, nem lesz semmi bajod. Csak arra figyelj, hogy mindig mosolyogj és viselkedj könnyeden.
- Jó. – majdnem elnevetem magam az ideges biccentésén, mert úgy tûnik egyáltalán nem hallotta, amit mondtam. Nem itt járnak a gondolatai.
- Vay… - amikor felém fordítja a fejét, ajkaimmal azonnal az övére tapadok és hosszan, szenvedélyesen csókolom, egészen addig míg fel nem sóhajt és el nem lazul a karjaimban. Elválok tõle, õ pedig pihegve, csábítóan csillogó ajkakkal néz rám.
- Nem felejts elmosolyogni. – úgy kell tûnnie, mintha jól érezné magát.
- Az nem biztos, hogy menni fog. Túl ideges vagyok.
Elgondolkozom egy kicsit, majd eszembe jut valami. – Ha nem bírsz, akkor gondolj valami olyanra, amitõl jó kedved lesz, ne járjon azon az eszed, hogy mi fog történni. Gondolj arra… amikor rád nyitottam a fürdõszobában és majdnem fejbe találtál egy samponos üveggel vagy arra… mikor Alek azt mondta neked, hogy hisztis picsa vagy.
Látom, hogy megrándul a szája széle, majd lassan elmosolyodik.
- Azt te honnan tudod?
- Gyönyörûm, vékonyak az ajtók és ti úgy kiabáltatok, hogy azt még az irodámba is hallani lehetett. Jobb kedved van már?
Megcirógatom a nyakát.
- Igen, már nem vagyok olyan ideges. Köszönöm. – hajolna, hogy kinyissa az ajtót, de megállítom.
- Várj még. – elõveszem az altatót a zsebembõl – Ezt tedd el. Erõs altató, amit csak akkor adj be neki, ha már… szóval, ha már sikerül becsábítani egy szobába, mert miután megissza öt perc és ki lesz ütve. Utána szabad a pálya. Ha végeztél keress meg, és ha valaki megállítana, mondd neki, hogy hozzám tartozol, és akkor nem mernek majd hozzád érni. Rendben?
- Igen. Nem baj, ha alkoholba öntöm? – már sokkal magabiztosabb a hangja.
- Nem. Másba nem is tudnád, mert az a mocsok csak azt iszik. – megcsókolom, majd
kinyitom az ajtót és kiszállok, majd Vay is.
Átkarolom a derekát, mert általában így szoktak viselkedni a tulajdonukkal, majd elindulunk befelé.

Amint meglátom a báltermet egyetlen szó jut az eszembe: Tökéletes.
A falakat vörös-arany selyemtapéta fedi, amit külön megrendelésre készítettek, a mennyezetrõl hatalmas csillárok lógnak, a terem szélein körbe pedig kényelmes hosszú kanapék vannak elhelyezve több tucat párnával, ahol már néhány vendég el is kezdte a felhozatal kóstolgatását.
A kis színpadon egy keleti kígyóbûvölõ hastáncos érzékien tekergõzik a zenére, körülötte pedig a ma estére rendelt hiányos öltözetû kurvák fekszenek, akik már nem sokáig lesznek ott.
A terem közepén egy terebélyes négyszögletû asztalon a világ minden tájáról származó étel és italkülönlegességek sorakoznak, amikrõl a pincérek gondoskodnak.
Hát igen… ez nem egy szokványos bál, és ahogy a mellettem álló Vayre pillantok, látom, hogy erre már õ is rájött.
Még nincs itt mindenki, mert ahhoz túl kevesen vannak, de nem is akartam késõn érkezni, hogy Vaynek legyen ideje hozzá szokni a környezethez.
Lehajolok hozzá, egészen a füléhez, hogy halja, amit mondani akarok. – Szépségem, figyelj a vonásaidra, ne feledkezz meg magadról.
- Rendben. Itt van már Grigori?
- Még nem valószínû, de rögtön észre fogod venni. Magas, világosszõke haj és világoskék szem, a baloldalon egy sebhely van az arcán. Mehetünk?
Nagy levegõt vesz, majd megsimítja az õt fogó kezemet. – Mehetünk.
Alig, hogy belépünk, látom, hogy már odavarázsolta a mosolyát, amirõl azonnal megállapítom csak álca, de egy idegen ezt nem veszi észre.
Sok ismerõs arcot fedezek fel, de egyikkel sem állok olyan üzleti kapcsolatban, hogy köszöntenem kellene, ezért tovább haladok befelé.
- Nyicolai, barátom, hát már nem is köszönsz nekem?
Megállok, és érzem, hogy Vay egy pillanatra megmerevedik, de figyelmeztetõen megszorítom a derekát, majd az ismerõs hang felé fordulok.
- Orlando, észre sem vettelek a sok ember között!
A szokásos hivatalos mosolyommal fordulok a nem túl magas olasz maffiataghoz, akivel már régóta igen csak jövedelmezõ üzletünk van.
- Hát persze, régen találkoztunk. – odajön és kezet fog velem, majd alaposan szemügyre veszi Vayt, ami nagyon irritál, de nem mutatom ki és nem fordulok felé, mert az nem szokás. Õt most csak egy szép tárgynak kell tekintenem.
- Ahogy látom még mindig nem szoktál le a gyönyörû fiúk társaságáról. Mondd csak hol találtad ezt a virágszálat?
Végigsimítom a derekát, majd birtokló mosollyal nézek Orlandora. Egy barátomtól kaptam ajándékba az üzletünk, hogy is mondjam megünneplése képen.
- Ha megunod, kölcsönadhatnád egy idõre, hidd el, hogy megfizetném az árát.
Kedvem lenne még egy lyukat ütni a koponyájába, de csak elõzékenyen elmosolyodom. – Arra még várnod kell, barátom, mert ezt a kicsikét nem egykönnyen lehet megunni.
Magamhoz szorítom Vayt, csak a nyomatékosság kedvéért és érzem, hogy õ a mellkasomra csúsztatja a kezét és az egyik gombbal kezd játszani. Orlando vet rá még egy vágyakozó tekintetet, majd tovább áll.
Én elindulok a fal melletti puha kanapék felé és egy olyan helyre ülök ahonnan rálátni az érkezõkre is. Az én szépségemet az ölembe húzom, mert így legalább nem lesz feltûnõ,
ha mondok neki valamit.
- Nagyon jól csináltad gyönyörûm!
- Tényleg? – odahajol a fülemhez és egy kicsit bele harap.
- Igen, de ezt ne most csináld különben a tervnek annyi, mert én foglak egy szobában tartani egész éjjel. – kezemet a combjára simítom, majd hátradõlök és a figyelmemet az ajtó felé fordítom.
Az elkövetkezõ órában nagyon sokan érkeznek és sokukat ismerem, ezért folyamatosan fogadnom kell õket, mert én lennék a házigazda. Vay nagyon jól csinálja, mert akármilyen perverz megjegyzést tesz egy-egy vendég õ csak mosolyog és ragaszkodóan el sem mozdul mellõlem. Ha külsõ szemlélõ lennék, én is azt hinném, hogy õ is egy amolyan házi állatka.
Mikor egy török üzlettársammal beszélgetek, érzem, hogy Vay megszorítja a karom, ezért hamar kimentem magam a társalgásból és elindulunk a bárpult a játékterem felé, ami közvetlen a bálterembõl nyílik. Mikor már nem zavar senki, úgy teszek, mintha megcsókolnám a nyakát és közben megkérdezem, hogy mi a baj.
- Nem biztos, de lehet, hogy Grigori az. A bárpultnál áll egy fiatal fiú társaságában.
Óvatosan hátra sandítok, majd mikor megállapítom, hogy tényleg õ az visszahajolok Vayhez.
- Gyönyörûm, én most bemegyek ide… – mutatok a játékteremre - … te pedig menj oda hozzá, és érd el, hogy észrevegyen. Ha kérdez valamit, akkor mindig Uramnak szólítsd és lesütött szemmel válaszolj.
- Miért?
- Mert az a mocsok egy szadista állat, és azok szeretnek uralkodni mások fölött. Hidd el, hogy nem tud majd neked ellenállni. – kezemet a hátára simítom, hogy a külsõ szemlélõk számára úgy tûnjön, mintha csókolóznánk.
- Rendben, majd hozok neked valami italt.
- Vigyázz magadra gyönyörûm, és ne kóborolj el!
Biccent egyet, mire adok neki egy csókot és elindulok befelé.
Bent még nincs olyan sok ember, mert a legtöbben csak most érkezted, de van ahol már játszanak. Van itt biliárd, póker, kocka és még sok minden, de ami engem érdekel az a rulett.
Kényelmesen leülök az asztal elõtti fotelre és idegesen várom, hogy Vay visszaérjen.
- Óhajt, játszani Uram? – a bankár.
- Igen, amint találok partnert.
- Mennyit szeretne föltenni?
- Hm… százezer, dollárban.
Míg megkapom a zsetonokat, látom, hogy Vay is bejön az ajtón, mire rögtön megkönnyebbülök. Egy pohár pezsgõt ad a kezembe és mikor belekóstolok éppen akkor lép be a terembe Grigori és a tekintete rögtön az én szépségemre tapad, aki mosolyogva támaszkodik a vállamnál.
Engem is végigmér, majd határozott léptekkel felém jön.
- Csenkov. – biccent felém, majd én is viszonzom és várom, hogy mondjon valamit, ami meg is történik.
- Mit szólna egy játszmához? – a szeme perverz fénnyel csillog és egyenesen Vayre néz.
- Örömmel, éppen arra vártam, hogy valaki játszani akarjon. – bejön a kísérõje is és a kezébe ad egy pohár italt. Mikor leül, ismét megszólalok, és felteszem a kérdést, amire már a tekintetébõl tudom a választ.
- Mi legyen a tét?
- Õt.
- Ez a gyönyörûség nagyon sokat ér, és így lehet, hogy elveszítem a társaságom mára. Mit szólnál inkább egy cseréhez. Ha nyersz, korlátlan idõre megkapod ma éjszakára. – miközben beszélek, megsimogatom Vay vállamon nyugvó kezét, mire Grigori tekintete rögtön oda villan.
- Rendben van Csenkov. – gonosz vigyor szökik az ajkaira, majd a bankár szól, hogy válasszunk mezõt és tegyük meg a téteket.
- Válassz egyet szépségem, elvégre te vagy a tét.
Miközben odasétál, hogy válasszon, a kezemmel végigsimítom a fenekét és élvetegen elmosolyodom. Ez a nadrág tényleg fantasztikusan áll rajta.

Tizenöt perc játék után természetesen vesztek, de nem mutatom ki az elégedettségemet, hanem lemondó sóhajjal nézek a mellettem bámészkodó Vayre.
- Nos gyönyörûm, úgy tûnik, most mással éjszakázol. – derekánál fogva odalököm Grigorihoz, aki rögtön magához húzza, és a vállára teszi a kezét.
- Jó szórakozást hozzá. – mondom, majd kimennek a terembõl nekem pedig itt hagyta az õ kurváját, akivel természetesen nem fogok lefeküdni, de a látszat kedvéért magamhoz vonom és az ölembe ültetve kezdek el játszani egy másik partnerrel.
Ez legalább egy kicsit eltereli a figyelmemet, arról, hogy ne öljek meg mindenkit a dühömben és idegességemben, amiért az én Vayem éppen egy perverz szadista kezei között van.

- Honnan tudod? És ha nem tetszem majd Grigorinak akkor mi lesz? - Ezek fontos kérdések. Rendben van, hogy neki tetszem, de ez nem biztosíték arra, hogy Grigorinak is fogok.
- Mondtam már, nem létezik, hogy egy ilyen gyönyörûség, mint te, ne tetszen neki. Mutatok majd néhány dolgot, hogy hogyan csábítsd el.
- Az jó lesz, mert magamtól nem tudnám mit kell tennem.
- Ahhoz képest, hogy nem tudod, engem egészen szépen elcsábítottál!
- Nem inkább fordítva történt? - kérdezem elpirulva.
- Határozottan emlékszem, hogy te csábítottál el, és… örülök neki. - Érdekes, nem rémlik, hogy így történt volna, de a csók, amit kapok eltereli a figyelmemet.
- Alek mikor jön holnap?
- Délután egy órára, mert fél hétre már szeretnék ott lenni. És ha már úgy is itt lesz, kérdezz rá, hogy mihez ért a… mostani foglalkozásán kívül, hogy közelebb helyezhessem hozzád.
- Köszönöm.

Az étteremben már nem is foglalkozom az emberek tekintetével. Ennyi alkalom után az ember immunissá válik. Minden rendben megy, a pincérek kedvesek, az étel mennyei, a gyümölcsbor is kifejezetten finom, amit Nyicolai rendel. Nem erõs, de kellemes.

Innentõl kiesnek részek, hiszen, bár nem rúgok be, elálmosít annyira, hogy csak pillanatokra térjek magamhoz.  Amikor felvisz a szobába, amikor vetkõztet és amikor mellém bújik.

* * *


Nem tudok aludni! Idegesen dobálom magam, aztán, ahogy megérzem magam mellett Nyicolait rájövök, hogy nem kellett volna. Megfordulok, és nagy, ijedt szemekkel pislogok rá.
- Szépségen, ne akkor maradj nyugton, mikor már úgy is felkeltettél - mondja vidáman, hiszen mozdulatlanná merevedtem.
- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni, csak… ideges vagyok és nem tudok visszaaludni - sóhajtok fel.
- Még mindig attól félsz, hogy elrontasz valamit?
- Igen. Tudom, hogy az én ötletem volt, de elképzelni könnyebb volt, mint megvalósítani – vallom be, de simogatása kellemes és jól esik.
- Úgy tûnik átragadt rád az orosz pesszimizmus.

Adok neki egy csókot, majd ahogy elhajolok tõle, felülök.
- Most hova indulsz? - kérdezi, és megöleli a derekamat.
- Nem akarlak zavarni, de pihenned kell. Ha itt maradok vagy te nem alszol, vagy elfajul a dolog, és akkor egyikünk sem lesz kipihent. - Közelebb hajolok és adok neki egy kis csókot. - Pihenj csak, lent leszek a nappaliban - mosolygok rá.
- Maradhatsz ám itt is… Vagy mehetek veled.
- Nem, Nyicolai. Szeretném, ha te legalább pihennél. Én majd olvasgatok kicsit.
Felsóhajt, majd bólint és hagy lemenni egyedül.

A pszichológia kifejezetten érdekes. Mire elõkerül reggel Nyicolai, már majdnem végzek a könyvvel, amit találtam, de nem aludtam.
- Jó reggelt - mosolygok rá.
- Egy kicsit sem aludtál? - lép mellém. Elmeslem neki, hogy nem, mert nagyon érdekes volt  könyv, de hiába kér, nem megyek fel aludni.

Eszünk, beszélgetünk egy kicsit, majd beleegyezek, hogy az ölében pihenjek egy picit, amíg õ is gondolkodik pár dolgon még az estével kapcsolatban. Nem alszom el, csak elpilledek, így nem is zavar fel annyira Jurij.
- Uram, itt van Alek - mondja, és felállok, hogy Nyicolai köszönthesse. A szobába megyünk, ahol kettesben maradok vele.
- Jesszusom Vayshawn, nagyon rosszul nézel ki - simít végig barátságosan az arcomon. - Nem aludtál,
- Ideges vagyok - vallom be. - De az okot ne kérdezd meg, kérlek. - Bólint, majd elõkap egy kígyóuborkát. Felvont szemöldökkel nézem, ahogy rám parancsol, hogy menjek és fürödjek le, addig õ mindent elõkészít. Sóhajtva teszem, amit kér, de mikor visszatérek, valami furcsa, zöldes barna krémmel vár. Felvilágosít, hogy ez egy arcmaszk, amit majd le fogunk húzni, de tíz percig feküdjek, addig õ kikészít mindent, amit hozott és ami kellhet.

Órákkal késõbb még mindig nem tudom magam túltenni pár dolgon.  Nyicolai is többször bejött, amikor hangosan veszekedtünk Alekkel, és mindig Aleknek adott igazat és mindig jókat nevetett rajtunk, amikor megtudta a vita okát. Oké, belátom én is, minden szükséges, de na…
- Alek, ha nem fogom tudni kimosni a hajamból ezt a fekete színt, levágom a tiédet kopaszra! - fújtatom.
- Hisztis picsa vagy - jegyzi meg, és tovább sminkel. A szemem is kihúzza tussal, mert szerinte az még … szóval még inkább prostituáltnak nézek ki. A ruha már rajtam van és kifejezetten borzalmasnak érzem, de Aleknek és Nyicolainak is tetszik.
- No, lassan kész is vagy - mosolyog rám.
- Mellesleg Alek. Mihez értesz a szeretkezésen kívül? - jut eszembe Nyicolai kérése.
- Szakács ként végeztem, kifejezetten finoman fõzök. Miért? - vonja fel a szemöldökét.
- Mert jeleztem Nyicolainak, hogy szükségem van rád a közelben, és nem rángathatlak el mindig a munkahelyedrõl. - Elõször megszeppen, majd magához ránt és szipogva köszöni meg. - Azt hittem, szereted a munkádat - mondom halkan.
- Nem… nem igazán. Mármint néha jó, de szeretnék valami… valami mást. Nagyon hálás lennék, ha sikerülne - néz rám ismét. A szemei könnyesek.
- Ne izgulj, megbeszélem Nyicolai-al. De most adj pár tippet, hogy hogyan csábíthatok el egy idegen férfit.


* * *

Ahogy elkészülünk, Alekkel együtt megyünk a nappaliba, ahol Jurij épp tárgyal valamit Nyicolai-al, de ahogy meglát, rám bambul és elakad a szava.
- Szóval jó lett - állapítja meg Alek.
- Nahát, szépségem - néz végig rajtam. - Eszméletlenül nézel ki, és ez a a haj… ezzel a sminkkel és ezzel a ruhával… - Szinte felfal a szemeivel. Míg õ bámészkodik, Alek elköszön és megölelgetve suttogja, hogy majd hív, de vigyázzak magamra.
Ahogy kettesben maradunk, Nyicolai ragadozó módja kapcsol és elém lép. A keze a fenekemre siklik.
- Izgató ez az új stílus… - sóhajtja és a nyakamba mar.
- Nem! - Ellenkezve tolom el. - Felejtsd el! Egy örökkévalóság volt, mire megcsináltuk a hajam és a sminkem, nem utolsó sorban ez a nadrág így is elég szoros, bele sem akarok gondolni, hogy ebben izguljak fel.  - Vigyora sejteti, hogy mit gondol. - Nem! Azt is felejtsd el! Nem veszem le. Ha leszedem egyszer, többet nem fogom tudni visszavenni. De ezek szerint tényleg jó leszek így…? - kérdezem elbizonytalanodva.

Sokáig tart, míg az összes nevet átnézi, és addig legalább én is intézem a legfontosabb ügyeimet. Általában nem ilyen sûrû a programom, de ez a gyûlés nagyon fontos, ezért mindennek a helyén kell lennie. Éppen telefonálok, amikor látom, hogy föláll és odasétál hozzám a laptoppal. Az ölembe húzom és gyorsan lerendezem a telefont és közben az édes illatot árasztó bõrét simogatom. Imádok hozzá érni.
- Na, végeztél, szépségem?
- Igen. Minden arcot és nevet megjegyeztem, de egyikük sem ismerõs. Néhány, nem titkosított CIA aktában láttam a nevüket, de személyesen tudtommal egyikkel sem találkoztam még. Viszont a külsõm megváltoztatása nem árthat.
Ez jó. Remélhetõleg tényleg nem lesz senki, aki esetleg ismerné, de ha Alek kezelésbe vesz, lehet, hogy még én sem fogom fölismerni.
Folytatom az intézkedést, de közben nem engedem ki az ölembõl, de egy idõ után megunja az üldögélést, és az ablakhoz lépve kezdi el csodálni a panorámát.
Csendesen a háta mögé lépek és hátulról átkarolva az üveghez simítom a testét. Kissé ijedten felnyikkan, de biztosítom róla, hogy nem eshet ki. Erre az üvegre akár egy kocsit ráállíthatnék, mert olyan nagy a teherbírása.
- Golyóálló üveg. Nem lesz bajod – megharapdálom a fülét, mire halkan nyöszörögni kezd.
- Az tény, de neked dolgoznod kell. – hogy tudnék most a munkára koncentrálni?
- Persze, gyönyörûm… de tudod, nagyon szívesen látnálak az irodai íróasztalon nyögve… de az is eljön majd, ugye?
- Ih… igen… - talán ilyen ötlet is megfordult már abban a tekervényes agyában?
- Ha így fogsz nyöszörögni, biztosan nem dolgozni fogok.  Legalábbis nem a munkámon… - már éppen azon volnék, hogy lesegítsem a fölsõjét, mikor az egyik megbízott emberem Szása Denyikov egy kopogás után benyit.
- Nyicolai. – ha nem lennénk barátoknak mondhatók, már lelõttem volna ezért.
Kelletlenül elengedem Vayt és z asztalhoz lépek, hogy meghallgassam Szása mondanivalóját.  Húsz testõrt fogadott fel valamint kiválogatott negyvenhárom prostituáltat, fiúkat és lányokat is. Kiváló munka.
- És a fiatalember is ott lesz? Igencsak szemrevaló partner. – olyan szemekkel néz Vayre, ami egyáltalán nem tetszik. Vágy van a tekintetében, de azt már nem. Õ csak az enyém.
- Ne bámuld. – a hangom szigorú, mert nem szeretem ha rajtam kívül más is nézi. Fogalmam sincs, hogy fogom elviselni, hogy az estélyen Grigorihoz kell érnie.
- Nehéz nem ránézni, hiszen nagyon szép. – már épp állnék fel, hogy kidobjam, amikor félig a hátam mögé húzódik. Úgy tûnik neki sem tetszik, hogy nézik.
- Köszönöm a jelentést, várunk téged is holnap, remélem, ott leszel, lehetõleg egy kísérõvel. – ha még egyszer így néz z én szépségemre, lehet, hogy elfelejtkezem a barátságunkról.
Mikor Szása kimegy Vay mosolyogva felém fordul.
- Most te voltál féltékeny.
- Ez tény.
- Jól esik, hogy birtokolsz. – lehajol, hogy megcsókoljon, amit élvezettel fogadok, majd egy jó ideig ismét a munkába temetkezem.

Már esteledik, mire végzek, és Vay még mindig az ablakon bámul kifelé. Fel nem foghatom, hogy nem unta már meg a látványt.
- Ha ennyire tetszik, máskor is eljöhetsz velem. – mögé simulok, és magamba szívom a testének bódító illatát.
- Végeztél?
- Igen. Szeretnél elmenni valamerre ma este? – még nincs olyan késõ.
- Lehet, hogy szeretnék ma egy kicsit szebb estét magaménak tudni, ha már egyszer ilyen közel van a bál. – felém fordul.
- Hova gondoltad?
- Olvastam egy nagyon szép könyvtárról… - hitetlenkedõ tekintettel nézek rá, mire rögtön meggondolja magát. - Jó, akkor egy étterem. Szívesen ennék egy kis grillezett halat.
Tudok egy jó helyet, ezért rögtön rábólintok.
A kocsiban ismét hozzám bújik, de valahogy furcsa a tekintete és nagyon szótlan is.
- Baj van? – megsimítom az arcát, mert nem szeretem látni, ha valami nyomasztja õt.
- Ahogy közeledik a bál, egyre jobban félek… mi lesz, ha nem sikerül és bajunk esik? Mi lesz, ha rosszul alakul minden és mindenki ellened fordul, Nyicolai? Én még soha nem csináltam ilyesmit. Mi lesz, ha elrontom?
Látom rajta, hogy tényleg aggódik e miatt, ezért nyugtatóan végigsimítok a hátán, majd megszólalok.
- Gyönyörûm, nem lesz semmi baj, mindent tökéletesen fogsz csinálni.
- Honnan tudod? És ha nem tetszem majd Grigorinak akkor mi lesz?
- Mondtam már, nem létezik, hogy egy ilyen gyönyörûség, mint te, ne tessen neki. – belenézek a szemébe, miközben ujjaimat a hajába fúrom - Mutatok majd néhány dolgot, hogy hogyan csábítsd el.
- Az jó lesz, mert magamtól nem tudnám mit kell tennem. – ezen elmosolyodom.
- Ahhoz képest, hogy nem tudod, engem egészen szépen elcsábítottál! – elvigyorodom és kicsit elpirul.
Nem inkább fordítva történt?
Lehajolok és lassan megrágcsálom az alsó ajkát, majd a nyelvemmel is végigsimítom. – Határozottan emlékszem, hogy te csábítottál el, és… örülök neki.
Egy csók után visszaülök, de tovább cirógatom a nyakát.
- Alek mikor jön holnap?
- Délután egy órára, mert fél hétre már szeretnék ott lenni. És ha már úgy is itt lesz, kérdezz rá, hogy mihez ért a… mostani foglalkozásán kívül, hogy közelebb helyezhessem hozzád.
- Köszönöm. – elmosolyodik, majd felágaskodik és megcsókol.
A kocsi lefékez az étterem elõtt, majd tovább hajt a garázsba, mi pedig belépünk. Az emberek részérõ a szokásos a reakció, de a pincérek meg sem rezzennek, mert már hozzászoktak a jelenlétemhez. Gyakran járok ide.
Vay, úgy tûnik, hogy elõre felkészült a bámészkodásra, mert most teljesen érzelemmentes arccal sétál mellettem.
Mire kihozzák az ételeket a helyiség szinte már teljesen üres, de a vacsoránk nagyon kellemesen telik. Ezt meg tudnám szokni.
A vacsorához egy kevés alkohol tartalmú gyümölcsbort rendelek, mert ezzel nagyon finomak a sült ételek, de nem akarom, hogy Vaynek másnap gondjai legyenek.

Hazafelé már kellemesen elpilledve ülünk a hátsó ülésen, lassú mozdulatokkal simogatva egymást. Mire a házam elé érünk Vay már lecsukott szemmel szuszog, ezért kikanalazom az autóból és fölviszem az ágyba, majd óvatosan, hogy föl ne keltsem levetkõztetem. Már nem panaszkodik, hogy meztelenül kell aludnia és ennek kifejezetten örülök, mert szeretem érezni, ahogy a sima bõre az enyémhez ér még alvás közben is.
Én is levetkõzöm, majd mellé fekve egészen magamhoz húzom, hogy hozzám simuljon. Holnap nehéz nap lesz és ott kell lenni az eszünknek, mert nem szabad hibázni.
Hangosan kifújom a levegõt, majd behunyom a szemem.

***
Mocorgásra és forgolódásra ébredek, ami furcsa, mert általában én kelek fel hamarább.
Álmosan pislogok, majd kinyitom a szemem, de nem látok semmit, mert még mindig éjszaka van. A hold fénye pint az éjjeliszekrény órájára süt és mikor ránézek álmosan konstatálom, hogy hajnali fél három van.
Vay felé fordulok, aki mozdulatlanná merevedve nagy szemekkel néz rám, ami igazán vicces.
A fáradságom ellenére halkan felnevetek rajta. – Szépségen, ne akkor maradj nyugton, mikor már úgy is felkeltettél.
Bûnbánó szemekkel néz rám, majd visszafekszik a vállamra.
- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni, csak… ideges vagyok és nem tudok visszaaludni.
- Még mindig attól félsz, hogy elrontasz valamit.
- Igen. Tudom, hogy az én ötletem volt, de elképzelni könnyebb volt, mint megvalósítani. – még jobban hozzám bújik, én pedig a tarkóját kezdem el cirógatni.
- Úgy tûnik átragadt rád az orosz pesszimizmus. – elmosolyodik, majd felhajolva egy hosszú, lágy csókot ad, és most nem veszem át az irányítást, hanem hagyom neki, hogy levezesse egy kicsit a feszültséget.

Ahogy ajkaival érinti a nyakamat, teret is adok neki, hiszen tetszik.
- Tudod szépségem, ha elõre szólsz, hogy saját szexuális tanácsadót szeretnél, szereztem volna neked egyet.
- Nem volt eltervezve, csak úgy eszembe jutott. És õ volt az egyetlen, akit ismertem - sóhajtom.
Elkezdi a testemre simogatni a kellemes illatú tusfürdõt. Ahogy az oldalamat simogatja, felkuncogok.
- Mi olyan vicces?
- Csikis.
Ahogy elkészül a lábamat a kád peremére teszem fel, hogy végig tudja simítani, de az érzés túlságosan kellemes.
- Nyicolai… ha ezt csinálod, ismét fel fogok izgulni.
- És azt nem szeretnéd?
- De igen, mert jó érzés, de már fáradt vagyok.
- Megmondtam, mikor elõször az irodámba jöttél, hogy ameddig itt leszel minden igényedet kielégítem. És a testednek még mindig nem volt elég… - suttogja a fülembe.
Egyre jobban felizgat, minden területet érint, mindenhol ott van…
- Nyicolai… várj…
- Miért?
- Most én jövök!
Én is szeretném kiélvezni az érintéseket, így lassan simogatom, ahogy õ is tette velem.
- Szépségem, ezt folytassuk inkább az ágyban. – Izgatóan rekedtes a hangja…
- Rendben.


* * *


Arra ébredek reggel, hogy valaki mocorog alattam. Álmosan nyitogatom a szemem.
- Jó reggelt - fúrom a fejem a vállába.
- Neked is szépségem.  
- Úgy rám voltál tekeredve, hogy nem tudtam fölkelni mellõled. – Vele nevetek, jó kedvem van és kellemesen érzem magam.
- Jól áll neked a kielégültség, szépségem. Sokkal szebb agy így, mikor mosolyogsz.
Adok neki egy csókot, de  õ egy sóhaj után felkel és menne.
- Hová mész?
- Be kell mennem az cégemhez, mert a holnapi estély miatt még sok dolgom van. Valószínûleg estig nem is érek haza.
- Segíthetek valamiben? Úgy sincs most semmi más, amivel foglalkozhatnék - jegyzem meg. Úgyis csak unatkoznék vagy olvasnék itthon.
- Ha van kedved. Legalább lesz táraságom – feleli.

* * *


Az úton az iroda felé a combomat simogatja, én a tájat bambulom, erre még nem jártunk.
Jobban meglep az iroda. Átlagos, semmi különleges, de Nyicolai irodája meglep, hiszen csodaszép a kilátás!
- Ez lenyûgözõ… majdnem mindent belátni innen - mondom döbbenten.
- Kiválogathatod, mit szeretnél majd megnézni.
Egy ideig nézelõdök, de aztán megkér, hogy menjek oda hozzá.
- Ezek a személyek lesznek jelen holnap. Száztizenkét alvilági fejes, plusz harminchárom kísérõ. Nem tudom, hogy mennyi bûnözõvel találkoztál Amerikában, de szeretném, ha átnéznéd a listát, hogy nincs e közöttük olyan, aki esetleg fölismerne. Igaz, hogy Alek kissé megváltoztatja majd a külsõdet, de nem árt biztosra menni. Ha valamelyiknek ismerõs a neve kattints rá és lesz róluk kép is. 
Bólintok és leülök nézelõdni.

Majdnem három óra, közben nem is nagyon mozgolódok. Õ néha telefonál, néha elém lép és kapok csókot, de én nem zavarom õt, õ meg engem. Ez így van jól. Ahogy végzek mindennel, átnéztem mindenkit, nyújtózva állok fel. Õ épp telefonál, de int, hogy menjek oda. Meg is teszem. Az ölébe húz, és egyeztet, hallom, de közben a nyakamat simogatja ajkaival. Ahogy leteszi,kapok egy csókot, majd mosolyogva nézem õt. Szép férfi.
- Na, végeztél, szépségem? - kérdezi, és végigsimít az arcomon.
- Igen - felelem. - Minden arcot és nevet megjegyeztem, de egyikük sem ismerõs. Néhány, nem titkosított CIA aktában láttam a nevüket, de személyesen tudtommal egyikkel sem találkoztam még. Viszont a külsõm megváltoztatása nem árthat. - Bólint, majd, miközben még az ölében vagyok, elkezdi folytatni a telefonálgatást.

Fél óra, amíg semmi érdekes nem történik. Én közben felállok és az ablakhoz lépek. Nézelõdve múlatom az idõt, amíg mögém nem lép. Fogalma sincs, hányadikon vagyunk, de finoman az üveghez simít.
- Hé… - nyekkenek fel.
- Golyóálló üveg - harapdálja meg a fülemet. - Nem lesz bajod - suttogja.
- Az tény, de neked dolgoznod kell - nyögöm.
- Persze, gyönyörûm… de tudod, nagyon szívesen látnálak az irodai íróasztalon nyögve… de az is eljön majd, ugye?
- Ih… igen…
- Ha így fogsz nyöszörögni, biztosan nem dolgozni fogok.  Legalábbis nem a munkámon… - Elöl benyúl a felsõm alá, de hirtelen kopogás zavar meg minket. Nem zavartatja magát, egy igen után benyit egy öltönyös férfi.
- Nyicolai - üdvözli a láthatóan szintén orosz férfi. Gondolom valami maffiatag lehet õ is. Engem, mintha direkt nem venne észre, csak állok és figyelek. Beszélgetnek, a férfi azzal kapcsolatban hozott információkat, hogy kik jönnek majd el testõrök közül és hány prostituált lesz. Gondolom õ az, aki személyesen jelent most, de mégsem alárendelt.
- És a fiatalember is ott lesz? - kérdezi a férfi rám nézve. - Igencsak szemrevaló partner - mér végig félreérthetetlenül. Felvonom a szemöldökömet.
- Ne bámuld - morran rá Nyicolai.
- Nehéz nem ránézni, hiszen nagyon szép - bókol finoman. nem szólok hozzá, sõt, ellépek a szeme elõl és Nyicolai mellé állok.
- Köszönöm a jelentést, várunk téged is holnap, remélem, ott leszel, lehetõleg egy kísérõvel. - Sokat sejtetõ kérés. Tetszik, hogy ennyire birtokolni akar.
- Most te voltál féltékeny - fordulok felé.
- Ez tény.
- Jól esik, hogy birtokolsz - mosolygok rá. Megcsókolom, de utána nem zavarom, mert valamit nagyon el kell intéznie, én visszatérek az ablakba és nézelõdök.

Délután hat körül végez, de én még mindig kifejezetten jól elvagyok a város bambulásával.
- Ha ennyire tetszik, máskor is eljöhetsz velem - simul mögém.
- Végeztél? - simogatom meg a kezeit.
- Igen. Szeretnél elmenni valamerre ma este? - kérdezi.
- Lehet, hogy szeretnék ma egy kicsit szebb estét magaménak tudni, ha már egyszer ilyen közel van a bál - fordulok meg a karjaiban, és felnézek rá.
- Hova gondoltad?
- Olvastam egy nagyon szép könyvtárról… - dobom fel, de a tekintete elárulja, hogy neki nem tetszik az ötlet. - Jó, akkor egy étterem. Szívesen ennék egy kis grillezett halat.
Bólint, majd telefonál és alig negyed óra múlva már az úton haladunk. Én hozzábújok, jól esik a közelsége.
- Baj van? - kérdezi, és az arcomra simít.
- Ahogy közeledik a bál, egyre jobban félek… mi lesz, ha nem sikerül és bajunk esik? Mi lesz, ha rosszul alakul minden és mindenki ellened fordul, Nyicolai? Én még soha nem csináltam ilyesmit. Mi lesz, ha elrontom?

Mikor már a mellkasomnak dõlve piheg, ismét megmozdítom benne az ujjaimat, pont úgy, hogy eltaláljam azt az érzékeny pontot.
- Nyih… Nyicolai… ez túl jó. Istenem… ez annyira jó…
Észvesztõen néz ezzel a kéjjel az arcán. - Olyan szép vagy…
Lassan, ütemesem mozgatom tovább az ujjaimat, õ pedig nyöszörögve élvezi, de egy kis idõ után már õ maga mozdítja meg a csípõjét és hangosabban felnyög.
- Ez az… csináld… így… mozogj szépen. – a mozgásával engem is ingerel, mert minden egyes csípõmozdulatával összesimítja az ágyékunkat. Az arcán pedig hihetetlen élvezet látszik, ami engem is elégedettséggel tölt el. Örülök neki, hogy ennyire élvezi.
Nem sokkal késõbb ismét elélvez és a derekánál tartom meg, hogy ne dõljön el.
- Sze… szeretnéd, hogy a számmal…
Mikor fölfogom a kérdését egyszerre érzek mérhetetlen vágyat és meglepettséget. Hová lett a szégyenlõs Vay?
- Mi? Honnan vettél te ennyi bátorságot? – magamhoz ölelem a csábító testét és lassan kihúzom belõle az ujjaimat.
- Alek mondta, hogy így lehet örömet szerezni a férfiaknak. – így már értem.
- Akkor még szép, hogy szeretném. – már ha csak elképzelem az nagyobb gyönyört képes okozni, mint bármi más.
Felülök a kád szélére, és ahogy a lábaim közé mászik és a puha kezeibe fog meg kell szorítanom a kád szélét, hogy visszafogjam magam.
Mikor megérzem az elsõ bátortalan érintése azonnal fenyögök, de amikor a végét a szájába veszi muszáj lenéznem rá, mert látni akarom. Hihetetlenül erotikus látvány, és az csak fokozza az élvezetet, hogy õ tesz ezt.
- Vay…
Abból, amit mûvel, azt hinné az ember, hogy nem elõször csinálja, mert rögtön ráérez arra, hogy hol vagyok a legérzékenyebb és pont ott harapdál, amitõl már magában képes lennék elélvezni.
Elpirult arcával felpillant rám, a haja kócosan és vizesen tapad az arcára, a szemei csillognak… gyönyörû.
- Tetszik?
- Az nem kifejezés, szépségem. – visszatolom a fejét az ágyékomhoz, õ pedig rögtön folytatja a kényeztetést, de egy idõ után már nem bírom tovább visszatartani magam, ezért még idõben szólok neki, hogy hajoljon el.
Olyan erõs az élvezet, amilyet nem tudom, hogy éreztem e valaha, de eszméletlenül jó. Visszahúz magához a vízbe, majd az ölembe másik, de most a hátát a mellkasomnak vetve.
- Szóval Alek. –tehát ezért hívatta ide.
- Igen, és még sok dolgot mesélt nekem. Lesznek még meglepetéseim, ha te is szeretnéd. Biztos vagyok benne, hogy mindegyiket nagyon fogod szeretni. – büszke és egyben csábító mosollyal néz rám, ami nagyon szexivé varázsolja az arcát.
Hátra húzom a fejét és egy lassú csókkal ajándékozom meg. – Gyönyörûm, nekem minden tetszik aminek köze van hozzád és a csábító testedhez.
Végigharapdálom a nyakát õ pedig oldalra döntve a fejét élvezi. A fenekének puha domborulata ingerlõen nekifeszül az ágyékomnak, de egyenlõre még túlságosan kielégült vagyok ahhoz, hogy foglalkozzam vele. Most csak érinteni akarom.
- Tudod szépségem, ha elõre szólsz, hogy saját szexuális tanácsadót szeretnél, szereztem volna neked egyet. – letérek a vállára és azt is megharapdálom, majd a kulcscsontja alatti érzékeny bõrt megszívom, mire felsóhajt.
- Nem volt eltervezve, csak úgy eszembe jutott. És õ volt az egyetlen, akit ismertem.
Elveszem a tusfürdõt a kád peremérõl, majd a kezembe nyomok belõle és elkezdem bedörzsölni vele Vayt. Mikor az oldalán simítok végig egy vidám kuncogás üti meg a fülem.
- Mi olyan vicces?
- Csikis.
Újra megismétlem a mozdulatot, õ pedig újra kuncogni kezd, és egyre jobban kezdem megkedvelni ezt a hangot.
Mikor kész vagyok a mellkasával, megkérem, hogy tegye fel a lábát a kád peremére, majd azt is végigsimítom a tusfürdõvel, elidõzve a combja bársonyos belsõ részénél. Egyszerûen imádom azokat a sóhajokat, amiket kicsalok belõle.
- Nyicolai… ha ezt csinálod, ismét fel fogok izgulni.
- És azt nem szeretnéd?
- De igen, mert jó érzés, de már fáradt vagyok. – ismét felsóhajt, ahogy a másik lábán is végigjáratom a csúszós kezeimet.
Elvigyorodom a válaszán, majd a füléhez hajolva belesuttogok. – Megmondtam, mikor elõször az irodámba jöttél, hogy ameddig itt leszel minden igényedet kielégítem. És a testednek még mindig nem volt elég…
Végigsimítok az ágyékán, ami már félig merev és egy lassú mozdulattal hozzányomom az én kemény vágyamat a puha fenekének.
- Nyicolai… várj…
- Miért?
Elkapja a tusfürdõt és szembe fordul velem. – Most én jövök!
Elvigyorodom és élvezem a simogatását, amit ugyanolyan alaposan csinál, mint én neki, nem csoda hát, hogy mire befejezi a vágyam már ismét keményen feszül az övének. A víz azonban már kezd kihûlni, ezért már nem is olyan kellemes.
- Szépségem, ezt folytassuk inkább az ágyban. – a hangom már rekedt a visszafojtott vágytól, de nem próbálom elrejteni elõle.
- Rendben.
Gyorsan lemossuk magunkról a habot, majd vizesen, csókolózva esünk be az ágyba és egészen a kimerültségig élvezzük egymás társaságát.

***
Reggel már meg sem lepõdöm, hogy én kelek korábban, de most nehezebb dolgom van, mert Vay egészen rám tekergõzve alszik. Az egyik lába az enyéim között, a feje a vállamon, a keze pedig átvetve a mellkasomon.
Elmosolyodom, majd lassan, óvatos mozdulatokkal próbálom kiszabadítani magam, de nem sikerül úgy, hogy ne ébresszen fel. Álmosan pislogva néz rám, majd a vállamba fúrja a fejét, és halkan szólal meg.
- Jó reggelt.
- Neked is szépségem. – a hajába túrok, ami szexisen kócosan áll, majd az állánál fogva felemelem a fejét és megcsókolom.
- Úgy rám voltál tekeredve, hogy nem tudtam fölkelni mellõled. – felnevetek, mikor kuncogva néz rám. Szeretem õt ilyen vidámnak és jókedvûnek látnak.
- Jól áll neked a kielégültség, szépségem. Sokkal szebb agy így, mikor mosolyogsz.
Elpirul, majd egy kis csókot nyom a számra, nekem pedig eszembe jut, hogy mennem kéne, mert el fogok késni. Sóhajtva állok fel, de megfogja a csuklómat.
- Hová mész?
- Be kell mennem az cégemhez, mert a holnapi estély miatt még sok dolgom van. Valószínûleg estig nem is érek haza.
Elgondolkodik, majd megszólal.
- Segíthetek valamiben? Úgy sincs most semmi más amivel foglalkozhatnék.
- Ha van kedved. Legalább lesz táraságom – és szórakozásom is.

***
A reggeli után már megyünk is, mert ma tényleg sok elintéznivaló vár ránk. A szobák le vannak foglalva, de még válogatnunk kell néhány embert a bordélyházamból, akik szórakoztatják a vendégeket.
Az úton az irodába Vay megint a tájat nézi, ezért nem is zavarom, csak már megszokásból a combjára simítom a kezem.
Hihetetlen, hogy pár hét alatt mennyire megkedvelte és mennyire része lett az életemnek. Eddig még egy szeretõmet sem engedtem be a házamba, sem az irodába és nem is jelentem meg velük nyilvánosan. De Vay más. Nem tudom miért, de õ nem csak egy szeretõ a sok közel. Nagy érdeklõdést fog kelteni az estéjen, és nem csak a külseje miatt, hanem azért is, mert velem lesz.

Az irodához érve már nyissák is ki elõttünk a hatalmas üvegajtót. Az itteni berendezés nem igazán szép, inkább a modern és praktikus jelzõ illik rá. Viszont az irodámból a kilátás lenyûgözõ. Mivel ez a város egyik legmagasabb épülete, fél Moszkvát belátni innen.
Amint belépünk Vaynek rögtön megakad rajta a szeme és ámulattal a tekintetében lép az ablakhoz.
- Ez lenyûgözõ… majdnem mindent belátni innen.
Elmosolyodom a lelkesedésén, mert nekem már annyira megszokott ez a látvány, hogy nem is igazán tûnik fel. – Kiválogathatod, mit szeretnél majd megnézni.
Hagyom nézelõdni, de amikor a meghívó visszaigazolásokra kattintok, eszembe jut valami. Betöltöm a listát, majd szólok Vaynek, hogy jöjjön oda mellém.
- Mi ez?
- Ezek a személyek lesznek jelen holnap. 112 alvilági fejes, plusz 33 kísérõ. Nem tudom, hogy mennyi bûnözõvel találkoztál Amerikában, de szeretném, ha átnéznéd a listát, hogy nincs e közöttük olyan, aki esetleg fölismerne. Igaz, hogy Alek kissé megváltoztatja majd a külsõdet, de nem árt biztosra menni. Ha valamelyiknek ismerõs a neve kattints rá és lesz róluk kép is.
Komolyan bólint és a laptoppal együtt az ablak melletti kanapéra ül. El fog neki tartani egy ideig.

- Mégis hová tegyem Aleket? Fogalmam sincs, hogy ért e valami máshoz a férfiak kielégítésén kívül.
- Ne beszélj így róla! - morranok rá. - Biztos találnánk neki valamit, amit el tud végezni! – Sokkal értelmesebb, mint sokan a környezetében.
- Rendben van gyönyörûm, de kérem a fizetséget érte.
Persze, hogy nem tudok ellenállni, hiszen akarom, hogy megcsókoljon, így nem is csoda, hogy amikor megteszi, közelebb húzom magam hozzá.
- Szépségem, ha ezt tovább csinálod két perc múlva már meztelenül fogsz nyögni az asztalomon - szorít rá a csípõmre, amikor kicsit helyezkedni kezdek.
- És az miért baj? – kérdezem. Nem értem, hogy ez miért jó fenyegetés.
- Gyönyörûm, ki fogsz készíteni azzal a szexi testeddel. Hidd el, hogy az minden vágyam, hogy most rögtön érezzem a tested, de tíz perc múlva itt a német fegyverszállítóm idióta közvetítõje. Este várj meg és fürödhetünk együtt. A kádat még ki sem próbáltuk, ha jól emlékszem.
- És a vacsora?
- Elõbb a desszertet szeretném.
Nagyon várom már…
- Jó. Akkor… én megyek. Még fel akarom hívni Innát, hogy megkérdezzem jutottak e esetleg valamire.
Mielõtt kilépnék még jelzi, hogy ne mondjak semmi konkrétat innának. Igaza lehet. Ha a diplomata tud arról,hogy leleplezõdött részben, akkor meg fogja próbálni a kapcsolatait felhasználni, hogy közelebb kerüljön hozzánk. Biztonságosabb titkolni mindent Inna elõl.


* * *


Úgy is teszek. Az kicsit megzavar, hogy Innát nem zavarja a távolságtartásom. Talán megsértettem? Zavarja valami? A normális emberi reakció az ellentámadás lenne egy passzív támadásnak vélt esetben. És az, hogy nyíltan titkolok elõtte dolgokat, eléggé passzív támadás. Véleményem szerint legalábbis.
Utána apát hívom fel, hogy minden rendben van-e, hiszen tegnap csak üzenetet küldtem, hogy hazaértünk. megnyugtat, hogy minden rendben és már nagyon várja, hogy ismét lásson. Én is várom. Elõtte már csak ezt a gyilkost kell elkapnunk.

Hatra végez, akkorra készülök fel én is. Leöltözök, egy köpenyt hagyok csak magamon, majd elkezdem a vizet engedni. Közben már azon jár az agyam, hogy mennyire jó lesz, így majdnem felsikkantok,  amikor  megszólal mögött.
- Ó, úgy tûnik valaki már nagyon várt!
- M-meg sem hallottam, hogy bejöttél - jegyzem meg ijedten.
- Min járattad azt a zseni agyadat, hogy nem hallottál meg? - kérdezi és a mellkasához húz.
Nem felelek, de vetkõzni kezd. Nyugodtan gyönyörködöm szép, izmos testében, amíg meg nem kér, hogy vegyem le a köpenyt. Eszembe jut, amit Alek mondott és lassan, izgatóan simítom le a vállamról az anyagot. Nem marad eredménytelen, mikor meztelen látom, mennyire fel van izgulva.
- Szépségem…? - kérdezi, mikor már a kádban ülünk.
- I-igen?
- Bízol bennem?
- Igen, de miért kérdezed? – kérdezem zavartan. Mit akar?
- Apád házában azt kérted, hogy szoktassam hozzá a testedet a szexhez. De csak akkor csinálom, ha tudom, hogy megbízol bennem. Nem akarom, hogy rosszul érezd magad.
Kedvességét mosollyal és csókkal jutalmazom, szóval nem felejtette el. Ez fontos nekem. Tényleg… tényleg számítok neki ezek szerint?
A fenekem kezdi simogatni, ami kifejezetten tetszik, mint mindig.
- Nyicolai…
- Imádom, amikor így mondod ki a nevem…
Ahogy eltol és a mellbimbómat kezdi kényeztetni, felnyögök. Annyira jó, hogy lassan elélvezek, de hirtelen megragad ott, és megszorítja a tövénél. Majdnem sikítok ijedtemben.
- Neh… Nyicolai… mith… mith csinálsz…?
- Nyugi, nemsokára elélvezhetsz, de most csak lazíts.
Az egyik keze a gerincemen simít végig, míg a másikkal a fenekemnél marad és lassan elkezdi az ujját befelé tolni… oda.
Ha Alek nem világosított volna fel, most bepánikolnék, hiszen nem kellemes, de szólt, hogy furcsa lesz.
- Fáj? – kérdezi.
- Nehm…tudom. Fu-furcsa… - Nem tudom eldönteni…
- Furcsa jó, vagy furcsa rossz?
- A-azt hiszem… jó.
- Hmm… ennek örülök. Most folytatom, de ne feszíts meg magad, mert akkor rossz lesz.
Tanácsot ad és tovább simogat, de kell is az elterelés, ahogy még bentebb csúszik az ujja testembe.
- Nyicolai…
- Tetszik?
- I-igen, furcsa, de… nagyon jó érzés.
Kapok egy fullasztó csókot, de ahogy megmozdul bennem az ujja, nyögve tolom magam még jobban hozzá.
- Szépségem… ne fészkelõdj annyit, mert baj lesz. Kibírsz még többet, és ha már rossz szólsz és abbahagyom?
Bólintok. Gyakorolnunk kell ezt is, hogy megszokjam. Tudom, fontos.
De ahogy érzem magamban, hogy még jobban feszít, elkezd fájni, épp, ahogy Alek mondta. De hiába szólt, fáj, és megrémülök tõle.
- Várj… ez… ez már fáj egy kicsit.
- Szólj, ha már nem érzed, gyönyörûm.
Hangosan szuszogva nyugtatom magam, majd ahogy jelzek neki, õ elkezdi bentebb tolni az ujjait. Hirtelen viszont olyan intenzív gyönyörhullám szalad végig rajtam, hogy fel sem fogom, csak miután elélvezek.

Sokáig szólni sem tudok. Ahogy megmoccannak bennem az ujjai, ismét kemény leszek.
- Nyih… Nyicolai… ez túl jó. Istenem… ez annyira jó… - nyöszörgöm.
- Olyan szép vagy… - suttogja, és tovább mozgatja az ujjait. Elkezdi ki és be, de nekem nem elég az, amit eddig adott. Többet akarok. Eszembe jut, amit Alek mondott és lassan mozdítok egyet a csípõmmel. A testem ívbe feszül a kéjtõl, de nem élvezek el.
- Ez az… csináld… így… mozogj szépen - morogja, és ezen felbátorodva ringatni kezdem magam. Ágyékom az övéhez ér és lassan minden kellemetlen érzés és fájdalom elmúlik, csak az érzés marad, ahogy bennem van. Azt hiszem örülhetek, hogy nem vastagokat ujjai, de ez akkor is nagyon jó. Soha nem gondoltam volna, hogy ez ennyire kellemes érzés, de a fejem lassan teljesen üres, és csak azt villog benne, hogy még… még akarom!
Percek múlva ismét elélvezek. Neki még nem volt jó… tudom, de nekem már igen. Nagyon is.
- Sze… szeretnéd, hogy a számmal… - kérdezem.
- Mi? Honnan vettél te ennyi bátorságot? - ölel magához. Férfiassága a fenekemnél feszül. Szeretném, ha bennem lenne, de nem szabad. Most nagyon fájna. Tudom…
- Alek mondta, hogy így lehet örömet szerezni a férfiaknak - vallom be.
- Akkor még szép, hogy szeretném - vigyorog rám, majd felül a kád szélére. Félve mászok közelebb, a lábai közé helyezkedve. Ujjaim közé veszem férfiasságát, és ahogy Alek mondta. Mintha fagyi lenne.
Végignyalok rajta, mire felmorran. Ez bátorít, és a tetejét a számba veszem és picit megszívom, majd nagyon finoman, ahogy Alek tanácsolta, meg is harapom, de tényleg csak finoman. Alig érve hozzá.
- Vay… - nyög fel.
Akármennyire szeretném, nem tudom a számba venni teljesen, így csak addig, ameddig még tudom és bírom, a többit az ujjaimmal simogatom. Kicsit szívok rajta, majd kiengedem a számból és nyalogatni kezdem.
Felpillantok, és mélyen elpirulok, ahogy meglátom, hogy milyen szemekkel néz.
- Tetszik? - kérdezem halkan.
- Az nem kifejezés, szépségem. - Ujjai a hajamba marnak, finoman tolva vissza a lényegre. Nem zavar, most valahogy felizgat. Mélyebben veszem  a számba, majd mindig picit jobban és jobban, de csak félig sikerül a legmélyebbre.

Percekig, talán fél óráig is játszok vele, nem tudom. Elvesztem az idõérzékem.
- Vay… ha nem akarod lenyelni, hajolj el…
Hiába szól, még megsimogatom és szívok rajta egyet, de épp annyi idõm van, hogy kiengedem a számból. Az arcom így is olyan lett…
Szuszog, így lehúzom magamhoz a vízbe. Nem izgultam fel, az elõzõ kettõ elég volt, de nagyon tetszik, hogy ilyen hatással vagyok rá.
- Szóval Alek - szuszogja.
- Igen, és még sok dolgot mesélt nekem - jelentem ki büszkén. - Lesznek még meglepetéseim, ha te is szeretnéd - mosolygok rá, és az ölébe ülök, direkt úgy helyezkedve, hogy az ágyéka a fenekemnél legyen. - Biztos vagyok benne, hogy mindegyiket nagyon fogod szeretni.

Kipihentebben ébredek, mint reggel, így tudom, hogy nem kevés ideig aludtam. Vay még mindig az ölemben ül, ezért rögtön a nyakának puha bõrébe csókolok.
- Jó reggelt – még mindig a kezében van a könyv.
- Hol járunk?
- Már majdnem otthon. Jól aludtál?
Felém fordul, én pedig kihasználva az alkalmat megcsókolom, de mielõtt még elmélyíteném, a pilóta hangja szakít félbe, mi szerint mindjárt leszállunk.
- Jó sokat aludtam.
- Fáradt voltál, nem csoda, és legalább a könyvemmel is haladtam.
- Szerencse, hogy nem zavartalak. – csábító mosollyal simítom meg a combját, de õ sóhajtva megállít.
- Ne most. Majd otthon. Esetleg…
Hm.. azt hiszem otthon biztos kényelmesebb lesz.

***
Mire hazaérünk, már olyan fáradtak vagyunk, hogy semmihez nincs kedvünk, ezért egy gyors zuhany után álmosan fekszünk le aludni.
Másnap nagyon sûrû programom van, mert a korábbi hazaérkezés miatt a tárgyalás már délelõtt meg lesz tartva a marokkóiakkal. Ez egy nagyon jövedelmezõ szövetség, mert Marokkóból szállítjuk a legjobb minõségû hasist.
Jelenleg egy tonnában egyezünk meg, mert túl sokat nem egyszerû áthozni és teríteni sem. Fõleg most, hogy a dílerjeimnek fokozottan vigyázniuk kell magukra.
- Szergej, szólj az összes utcai emberünknek, hogy amíg ki nem iktattuk a gyilkost, senki ne menjen egyedül. Legalább hármas csoportokban és legyen náluk fegyver. Szerezzetek engedélyt, hogy ne legyen gond a zsarukkal.
- Igen, Fõnök! Van még valami?
- Nem most hazamegyek.

***

Otthon igen csak meglepõdöm, mikor Vay felõl kérdezek és Jurij azt mondja, hogy vendége van. Alek.
Nem értem mit akarhatott tõle, de remélem Alek nem ért hozzá, mert azt nem köszönné meg amit azért kapna.
Fölmegyek, és bekopogok, majd mikor belépek látom, hogy tisztes távolságba ülnek egymástól és beszélgetnek.
- Uram.
- Szia.
- Mit keres itt Alek?
- Beszélget velem. Emlékeztetnélek, hogy a kommunikációs tevékenységeim kimerülnek a veled való társalgásban, és legyünk õszinték, ez hosszú távon még unalmas is lehet. Szükségem van egy alapvetõen értelmes beszélgetõpartnerre, aki tanácsot tud adni és meghallgatja a problémáimat.
Felvont szemöldökkel nézek rá, de belegondolva nem lehet gond, ha beszélget valaki mással is. Végül is rajtam és a kedves Inna barátján kívül senkit nem ismer itt.
Magukra hagyom õket, és a dolgozószobámba vonulok.
Intéznem kell a marokkói szállítmányozást, és még a kínai nagyfõnökkel, Luan Mingel is beszélnem kell. A kéme már nyilván visszaért hozzá, de sosem árt, ha én magam beszélek vele, mivel alig két éve még ellenségek voltunk. Nem szeretnék újabb maffiaháborút egy esetleges félreértés miatt.
A nyelvi probléma gyakran akadály lehetne az egyes kapcsolatokra nézve, ezért tud minden alvilági figura, aki csak el akar érni valamit angolul, mert ez számít közös nyelvnek. Ember legyen a talpán, aki megtanulna kínaiul az üzlet kedvéért.

***
Az egész délutánom eltelik azzal, hogy hívást hívás után intézek, de ezzel jár ha egy maffiafõnök váratlanul elutazik az év legfontosabb eseménye elõtt.
Mikor úgy döntök, hogy tartok egy kis pihenõt, Vay jelenik meg az irodában.
- Nincs valami megoldás arra, hogy gyakrabban találkozhassak Alekkel?
- Miért? – megfogom a karját és odahúzom magamhoz.
- Mert szeretnék néha beszélgetni vele, és nem akarom bajba keverni azzal, hogy elhívom a munkájától.
Végül is megoldható lenne, mivel az enyém a bordély, de…
- Mégis hová tegyem Aleket? Fogalmam sincs, hogy ért e valami máshoz a férfiak kielégítésén kívül. – mégsem fogom én eltartani.
- Ne beszélj így róla! Biztos találnánk neki valamit, amit el tud végezni! – már megint az a bosszús arc, ami annyira izgató. Lehet ennek ellenállni?
- Rendben van gyönyörûm, de kérem a fizetséget érte. – rávigyorgok, és látom rajta, hogy próbálja fenntartani a bosszús arckifejezést, de a végén már nem sikerül neki. Az ölembe rántom és rátapadok az édes ajkaira, mivel már annyira hiányzott az érintése. Õ a nyakamat átkarolva viszonozza a csókot, és olyan jól teszi, hogy nagyon kell türtõztetnem magam, hogy ne tépjem le róla a ruhákat.
Mikor mocorogni kezd az ölemben rá kell szorítanom a csípõjére. – Szépségem, ha ezt tovább csinálod két perc múlva már meztelenül fogsz nyögni az asztalomon.
Látom, hogy elpirul, de mégis vágytól izzó szemekkel néz az enyémekbe.
- És az miért baj? – megõrülök. Esküszöm, hogy õrületbe fog kergetni ez a férfi.
- Gyönyörûm, ki fogsz készíteni azzal a szexi testeddel. – odahajolok hozzá és az ajkaira suttogok – Hidd el, hogy az minden vágyam, hogy most rögtön érezzem a tested, de tíz perc múlva itt a német fegyverszállítóm idióta közvetítõje. – újra megcsókolom és eszembe jut egy eléggé csábító ötlet. – Este várj meg és fürödhetünk együtt. A kádat még ki sem próbáltuk, ha jól emlékszem.
- És a vacsora?
Hm… - Elõbb a desszertet szeretném.
Mélyen a szemébe nézek és nagyon tetszik, hogy ott látom benne a vágyat. Õrülök neki, hogy levetkõzte a gátlásait és most már kimutatja a vágyait.
- Jó. Akkor… én megyek. Még fel akarom hívni Innát, hogy megkérdezzem jutottak e esetleg valamire.
Elkomorulok rá nézve elmondom neki, ami ma reggel jutott eszembe. – Vay?
- Igen?
- Tudom, hogy Inna a barátod, de megkérlek rá, hogy ne mondj neki semmit arról, amire az estéjen készülünk. Egyrészt nem is szabadna tudnia róla, másrészrõl viszont könnyebben megbukhatna a tervünk, ha a diplomatánk netalán Inna közelében van és fontos információkat tudna meg.
- Szerinted a diplomata ismerheti Innát? – elgondolkodó az arckifejezése.
- Nos, az ilyen befolyásos emberek gyakran tartanak fenn kapcsolatot, mert a kampányoknál jól jön a támogatásuk. És ha õ megbízik valakiben annyira, hogy információt oszt meg vele… miért ne?
- Rendben, majd óvatos leszek, hogy ne mondjak neki semmit.
Végigsimítom a hátát és még egyszer megcsókolom, majd hagyom felállni. – Hat óra végzek.
Alig várom már, hogy ismét érezhessem. Ki szeretnék próbálni néhány dolgot, mert a múltkor még õ kérte, hogy szoktassam hozzá a szexhez. Talán ezt el is kezdhetnénk.

***
A megbeszélés most már simán megy. Úgy tûnik a szállító tanult a múltkori hibájából és nem fog késni többé. Most szükségem van utcai használatra készített hangtompítós fegyverekre, hogy ha a dílereknek szükségük lenne rá. Nem szabad hibázniuk.
Mikor mindent megbeszéltünk, kikapcsolom a laptopomat és elindulok fölfelé a szobámba. Már most lángol a testem, ha csak elképzelem Vayt, meztelenül a fürdõkádban vizesen csillogó testel.
Mikor belépek a szobámba sötét van, de a fürdõbõl fény szûrõdik ki, ezért egyenesen oda megyek. Az én szépségem éppen a habfürdõt önti bele a hatalmas négyszögletû kádban, amiben akár négy ember is elférne. Már csak egy fekete fürdõköpeny van rajta, amin elmosolyodom.
- Ó, úgy tûnik valaki már nagyon várt! – mosolyogva nézek rá, mikor felém fordul.
- M-meg sem hallottam, hogy bejöttél.
Közelebb lépek hozzá és a mellkasomhoz húzom. – Min járattad azt a zseni agyadat, hogy nem hallottál meg?
Elpirul és elfordítja a fejét amibõl már van egy sejtésem, hogy mire gondolhatott. Lassan elkezdek levetkõzni és mikor már a gomboknál tartok felém fordul és figyelni kezd. Nagyon izgató ahogy néz, szerintem nem is tudja mennyire csábító látványt nyújt.
- Vedd le a köpenyt, gyönyörûm, had nézelõdjek én is.
Elmosolyodom, amikor kipirultan felemeli a kezeit, amik enyhén remegnek. Kibogozza a kötõt majd a köpenyt lecsúsztatja a vállán, egy hihetetlenül szexi mozdulattal, amit nem tudom, hogy szándékosan csinált e.
Gyorsan megszabadulok a nadrágomtól, mert már igen csak szûkös, és õt is magammal húzva belépek a kádban.
A víz nagyon meleg, a habfürdõ kellemes illata terjeng a levegõben, a tükröket pedig vastag pára fedi.
Vayt az ölembe húzom, hogy lovagló ülésben üljön a combjaimra, majd lassú mozdulatokkal végigjáratom a kezem gyönyörû testén.
- Szépségem…?
- I-igen?
- Bízol bennem? – komolyan nézek a szemébe, mert nem akarom, hogy megint megijedjen mint a múltkor.
- Igen, de miért kérdezed? – hátrébb dõl egy kicsit, hogy a szemembe nézhessen.
- Apád házában azt kérted, hogy szoktassam hozzá a testedet a szexhez. De csak akkor csinálom, ha tudom, hogy megbízol bennem. Nem akarom, hogy rosszul érezd magad.
Mosolyogva néz rám, majd teljesen hozzám simulva megcsókol. Ezt igennek veszem.
A nyelvünk érzéki táncot jár miközben simogatom a testét, bár a meleg víz megtette a hatását és teljesen ellazította.
Hangos sóhaj szakad fel belõle, amikor kezemmel a feneke domborulatán simítok végig, majd felnyög, amikor lassú mozdulatokkal kezdek körözni a bejárata körül.
Ajkaimmal letérek a nyakának kecses ívére és érzékien megharapdálom a puha bõrfelületet.
- Nyicolai…
- Imádom, amikor így mondod ki a nevem…
Egy kicsit hátra döntöm a testét és letérve a mellkasára a mellbimbóit kezdem kényeztetni. Hangos nyögést hallat és a hajamba markolva még jobban nekem feszíti a testét.
Mikor már látom rajta, hogy mindjárt elélvez, megszorítom a férfiasságát és megakadályozom benne.
- Neh… Nyicolai… mith… mith csinálsz…?
Csalódott nyögést hallat és hangosan zihálva a vállamba fúrja a fejét.
- Nyugi, nemsokára elélvezhetsz, de most csak lazíts.
Nyugtatóan simogatom a gerince vonalát, míg egy ujjamat lassan belé csúsztatom, de csak egy kicsit.
Felnyög és a teste rögtön megfeszül a karomban, de nem látom az arcát, így nem tudom, hogy mit érez.
- Fáj? – nem haladok tovább, mert elõbb meg akarom tudni, hogy nem rossz e neki.
- Nehm…tudom. Fu-furcsa…
- Furcsa jó, vagy furcsa rossz? – tudom, hogy nem fáj neki, különben már tiltakozna, de tõle akarom hallani.
- A-azt hiszem… jó.
- Hmm… ennek örülök. Most folytatom, de ne feszíts meg magad, mert akkor rossz lesz.
Tovább simogatom a hátát, miközben lassan haladva teljesen belé tolom az ujjam.
- Nyicolai…  - ajkaival a nyakamat kényezteti, ami hihetetlenül jól esik.
- Tetszik?
- I-igen, furcsa, de… nagyon jó érzés.
Elvigyorodom, majd elhajolok tõle, hogy egy szenvedélyes csókot lopjak az ajkairól. Közben megmozdítom az ujjam, mire belenyög a csókba és az ágyékát az enyémnek feszíti, ami kéjes morgást csal elõ belõlem.
- Szépségem… ne fészkelõdj annyit, mert baj lesz. – belenézek a kába szemeibe, miközben beszélek – Kibírsz még többet, és ha már rossz szólsz és abbahagyom?
Kissé bizonytalanul bólint, és ezért ismét megcsókolom, hogy eltereljem a figyelmét. Óvatosan még egy ujjamat a másik mellé csúsztatom, de csak lassan, mert érzem, hogy megfeszült.
- Várj… ez… ez már fáj egy kicsit.
Nem mozdulok, csak tovább simogatom a hátát, az ajkaimmal pedig a nyakát. – Szólj, ha már nem érzed, gyönyörûm.
Lassan, de ellazul a kényeztetéstõl, majd bólint, hogy folytathatom. Teljesen belé nyomom a második ujjamat is és meglepetésemre hangosan felsikkant és elélvez.
Úgy tûnik, sikeresen megtaláltam a legérzékenyebb pontják.

- Majd apa eljön látogatóba, ha lezártuk az ügyet. Most az a legfontosabb, hogy megállítsuk azt az õrültet. Úgyhogy… felõlem mehetünk.
- Rendben, akkor szólok a pilótának, hogy este indulunk. Kész leszel akkorra?
- Persze.
- Akkor jó. Szólok a sofõrnek is utána pedig még van néhány dolog, amirõl szeretnék beszélni veled. Addig mondd el apádnak is hogy utazunk.

* * *


Apa nem örül, de megérti, hogy fontos és megegyezünk, hogy ha végeztünk a dolgunkkal, akkor küldünk neki repülõjegyet és eljön pár napra. Ebéd után felmegyünk pakolni, majd Nyicolai az ölembe teszi a laptopot, mire meglepve pillantok rá.
- Ez… ez az a lány volt, akit kikérdeztünk, ugye? - Érdekes, mennyire brutális módszerekkel végezték ki. Nem gondoltam, hogy ennyire be tud vadulni a gyilkosunk. Egyértelmûen dühös volt a lányra.
- Igen. Az a nyomorult gyilkos rá jött, hogy meglátta és köpött, ezért kinyírta. Csak azt nem tudom, hogy honnan tudhatta meg.
- Lehet, hogy még Ivan mondta el nekik. Õ tudott róla nem?
- Nem vagyok benne biztos, hogy említettem e neki, de lehetséges. Megjöttek a visszajelzések a meghívásokról. A jó hír, hogy ahogy számítottam rá Grigori is ott lesz, a rossz hír viszont, hogy kísérõvel jön.
- Kísérõvel? - kérdezem meglepve.
- Igen. Egyes alvilági körökben szokás, hogy saját szex rabszolgát, vagy fizetett prostik tartanak. Ilyen gyûlésekre gyakran magukkal hozzák õket, hogy szórakoztassák õket.
- Ez szörnyû! Hogy tehetnek ilyet bárkivel! - Az emberi jogok ilyen jellegû semmibe vétele mindig is felzaklatott lelkileg.
- Az. De nem is ez a lényeg. Írtam az emberemnek, hogy szerezzen be egy nagyon erõs altatót, amivel kiütheted azt a szemetet. Majd belekevered az italába, de ügyesen kell csinálnod.
- És mi lesz a kísérõvel? Ha õ egy olyan személyi prostituált, az nem azt jelenti, hogy senki mással nem lehet?
- De igen. Mivel õket tulajdonképpen megvásárolják, csak a gazdájuk engedélyével tehetnek bármit.
- Akkor?
- Cserélünk. Ez egy bevett szokás, hogyha megtetszik egy másik prosti, ha a gazdája is beleegyezik, cserélhetünk egy éjszakára. Ha neked is megfelel ez a terv, akkor úgy fogsz megjelenni, mint a kísérõm. Mi a gond?
- Hogy akarod elhitetni velük, hogy én a te… szeretõd vagyok? És egyébként is, mibõl gondolod, hogy majd cserélni akar veled? - Nem hinném, hogy ennyire szép férfi vagyok…
- Gyönyörûm, te vagy a legszebb és legérzékibb férfi, akit valaha láttam. A megfelelõ álcáról én gondoskodom, és hidd el, nem lesz olyan, aki ne akarna, majd elkérni tõlem pár órára.
A csók közben az jut eszembe, hogy mi lesz, ha õ és a kísérõ… nem akarom!
- Mondd el Vay, ha valami nem tetszik. Jó terv, de ha valami nem tetszik akkor kitalálunk valami mást!
- Nem, nem jó lesz… csak…
-… csak?
- A-a kísérõ… ugye nem fogsz lefeküdni vele? - kérdezem.
- Féltékeny vagy, gyönyörûm?
- Nem! – Túl gyors válasz volt, én is érzem. – Csak… nem szeretném, ha… te…
- Nyugodj meg szépségem, hozzá sem fogok érni. Nekem aztán nem kell egy kurva, amikor minden éjjel a legkülönb férfi alszik az ágyamban. Azt hiszed, vágynék másra is rajtad kívül?
Jól esnek a szavai, emiatt csókot is adok neki. Az ágyra dönt, de mielõtt bármit is lehetne tenni, megcsörren a mobilja. De legalább tudunk indulni.

* * *


A repülõn az ölében olvasok, õ közben elalszik. Nem szólok hozzá, hagyom pihenni, hiszen jó lenne ez neki. Aludjon csak.
Már majdnem odaérünk, amikor mocorogni kezd, és a nyakamba hajtja a fejét.
- Jó reggelt - jegyzem meg.
- Hol járunk? - kérdezi álmos hangon.
- Már majdnem otthon. - Leteszem a könyvet. - Jól aludtál? - fordulok felé.
- Igen - mosolyog rám, majd kapom is a csókomat, amit a pilóta szakít félbe, ahogy bejelenti, hogy leszállunk.
- Jó sokat aludtam - jegyzi meg meglepve.
- Fáradt voltál, nem csoda, és legalább a könyvemmel is haladtam.
- Szerencse, hogy nem zavartalak - vigyorog rám és a combomra simít. Felsóhajtok, majd a kezére teszem a kezem.
- Ne most. - Kérdõn néz rám. - Majd otthon. Esetleg…
Rám mosolyog.

Ahogy hazaérünk, mindketten fáradtak vagyunk, így egy kis zuhany alatti simogatáson kívül semmi más nem történik, mélyen alszunk inkább. Reggel frissebben kelünk fel, majd jelzi, hogy el kell mennie itthonról, de siet haza. Persze, hogy rendben van, hiszen beszélnem kell valakivel.
- Jurij! - szólok neki, mikor Nyicolai már elment. - Alek telefonszámára van szükségem.
- Miért? - kérdezi, de már keres is.
- Az mindegy, de szeretném, ha Nyicolai nem tudná meg. - Szigorúan nézek rá. Nem bízom benne, hogy nem tud meg semmit Nyicolai, de Alekkel akkor is beszélnem kell.
Jurij tárcsáz, beszél valakivel, majd a kezembe adja a telefont.
- Igen, tessék? - szól bele Alek.
- Vayshawn Carlton vagyok, beszélnem kell veled. Azonnal.
- Most rögtön? Vasárnap mindenképp megyek…
- Nem ér rá addig! Most gyere! Fogj egy taxit és majd kifizetem.  

Alig fél óra, és Alek már az ajtó elõtt áll. A szobámba vonulunk, látom rajta, hogy nagyon kíváncsi.
- Mit tehetek érted? - ül le az ágy szélére.
- Nos, amit mondani fogok, az maradjon köztünk. Nyicolainak se mondj el mindent, rendben? - kérdezem.  - Ha így teszel, adott esetben hálám is kifejezésre kerül a késõbbiekben. - Mosolyogva bólint.
- Szóval?
- Szóval… le akarok feküdni Nyicolai-al, de félek. Tanácsra van szükségem.
Felkacag, de rögtön utána beszélgetni kezdünk. Sok mindent mesél, kérdezget és elmondja, hogy mi fog történni. Hogy ne féljek. Elõször fájni fog, de utána isteni lesz, nem fogom tudni azt sem, hogy ki vagyok, olyan kéj fog felszabadulni bennem. Azt mondja, hogy az, amikor egymást simogatjuk, semmi sem lesz ehhez képest. Majdnem két óra, amíg megszakítás nélkül beszélgetünk, ekkor kopognak.
- Uram - áll fel Alek, ahogy belép Nyicolai. Elé lépek én is.
- Szia.
- Mit keres itt Alek? - kérdezi meglepve.
- Beszélget velem - adom meg az egyértelmû választ. - Emlékeztetnélek, hogy a kommunikációs tevékenységeim kimerülnek a veled való társalgásban, és legyünk õszinték, ez hosszú távon még unalmas is lehet. Szükségem van egy alapvetõen értelmes beszélgetõpartnerre, aki tanácsot tud adni és meghallgatja a problémáimat. - Felvont szemöldökkel néz rám. Kapok egy csókot, Alek pedig egy érdekes pillantást.
- Ez érdekes volt - jegyzi meg.
- Micsoda? - fordulok Alek felé.
- Amiket mondtál.
- Igazak voltak - vallom be. - Mióta itt vagyok, te vagy az elsõ, viszonylag értelmes beszélgetõtársam, aki nem Nyicolai, hiszen Inna, bár a barátom, de nem megyek vele sokra - sóhajtok fel. - Igazából örülnék, ha közelebb lennél és könnyebben elérhetõ lennél.
- Az nem lenne rossz. Kedvellek - vallja be. - Hosszú ideje te vagy az elsõ barátom, aki nem akar lefeküdni velem - nevet fel.
- Beszélek Nyicolai-al - mosolygok rá.


* * *


Délután átnézem a képeket, de nem fedezek fel semmi újdonságot.  A prostituáltat kifejezetten kegyetlenül, dühösen ölték meg, de a másik az átlagos. Viszont amit Aleknek ígértem, nem megy ki a fejembõl. Nyicolai elé lépek, és ránézek.
- Nincs valami megoldás arra, hogy gyakrabban találkozhassak Alekkel?

Elõször zavarba jön a kérésemtõl, de szinte rögtön elmosolyodik és közelebb hajolva ingerlõen kezdi kényeztetni a nyakamat. Nyelvének forró érintésétõl csak még keményebbé válok, Ha ez egyáltalán lehetséges, és ahogy az ajkaival megszívja a bõrömet… észvesztõ.
Felmordulok a jól esõ érzéstõl, de amikor érzéki csókjaival lefelé indul a mellkasomon, megfeszül az egész testem.
- Vay?
- Mi a baj? – vágytól csillogó szemekkel néz rám.
- Mire készülsz?
- Tanulok.
Válaszolni már nem tudok, mert, ahogy visszahajol a mellkasomra és puha ajkaival a mellbimbómat kezdi el kényeztetni, belém rekednek a szavak. Muszáj megszorítanom a csípõjét, különben ebben a pillanatban magam alá dönteném és itt helyben a magamévá tenném.
Mély nyögés szakad fel belõlem, amikor a csípõjével szakszerûen megmozdul hihetetlen élvezetet okozva ezzel. És nem is hagyja abba.
Buja mosolyt villantok rá, amikor a kezemet a fenekének finom domborulatára vezeti.
- Ne csinálj semmit, csak simogass, ahogy szoktál.
Imádom ezt a szexi hangot, és eleget téve a kérésének lágyan simogatni kezdem édes sóhajokat kicsalva belõle. Õ közben folytatja a mellkasom felfedezését, de ahogy közelebb kerül az orgazmushoz a nyögései egyre hangosabbak lesznek, ami hihetetlenül izgató. Neki azonban látszólag nem tetszik, mert a nyakamba fúrja a fejét, hogy visszafogja a hangokat. Na, azt már nem.
- Nincs itt senki. Engedd ki szépen a hangod, gyönyörûm.
Felemelem az állát, hogy a szemembe nézzen, majd egy újabb mozdulatsor után nagyot nyögve élvez el. Rám hanyatlik és pihegve próbál újra levegõt préselni a tüdejébe, de én nem hagyom pihenni.
Vadul mozogva rajta érem el, hogy ismét fölizguljon, és kéjes nyöszörgése tudatja velem, hogy mennyire élvezi, még akkor is ha gyengén tiltakozva lassításra ösztönöz.
Hiába próbál ellenállni a saját buja testének. Minden porcikája ki van éhezve a gyönyörre, és meg is fogja kapni.
Addig nem is hagyom abba a kényeztetését, míg háromszor el nem élvez, de aztán már én sem bírom tovább. Kielégülten és elégedetten gördülök mellé, hangosan zihálva az élvezettõl.
Kuncogás üti meg a fülemet, mire oldalra fordulva nézek az elégedetten mosolygó Vayre.
- Mi ilyen vicces?
- Az jutott eszembe, hogy hol fogunk szalmát találni ezek után.
Ha ennyire tetszett neki építtetek egy pajtát a házam mögé.
- Menjünk, és derítsük ki együtt a zuhany alatt. – vigyorogva nézek rá, és örömmel fogadom az egyetértését.

***
Reggel szokás szerint én kelek korábban, de már nem is veszõdöm azzal, hogy reggelit készítsek neki, mert a tegnap tempónk után valószínûleg megint délig fog aludni.
Mivel nem igazán van kedvem lemenni csendben lezuhanyozom és felöltözöm, majd elõveszem a laptopomat és intézem a függõben lévõ ügyeimet is.
Ha fölkel el kell neki mondanom az újabb hullát is és nem árt, ha megnézi a fotókat, bár azokat, amik a prostiról készültek nem szívesem mutatom meg neki, mert eléggé sokkolóan néz ki.
Alektõl is jött egy e-mail, mi szerint meg van minden, amit kértem tõle. Azonnal átutalok egy összeget a számlájára, mert megmondtam neki, hogy ha ügyes lesz, megkapja a jutalmát.
Kíváncsi vagyok, mit szól majd Vay azokhoz a ruhákhoz. Fõleg az átlátszó inghez.
Kaján vigyor szökik az ajkaimra, majd ismét elkomorulok, amikor átnézem az estéjrõl szóló visszajelzéseket.
Remek. Mindenki eljön, bár erre számítani lehetett, mert senki se hagyná ki az év legnagyobb üzletkötési lehetõségét.
Grigori is visszajelzett és be van nála jelentve plusz egy fõ is. Ez megszokott, mert sok maffiatag saját személyi prostit tart magának, akiket néha úgy tartanak, mint valami háza kedvencet. Undorító szokás.
Megnehezíti a dolgunkat, ha Grigori is társasággal érkezik, bár… akár kit is hoz lehetetlen, hogy csábítóbb legyen, mint az én szépségem.
Ahogy az alvó Vayre pillantok, megint felötlik bennem, hogy ez az ötlet mennyire nem tetszik, de ekkor eszembe jut, hogy hogyan tudná átkutatni a holmiját.
Altató. Egy jó erõs fajta, ami kiütné egész éjszakára, így nem tûnne fel neki, hogy Vay az este közepén eltûnik.
Már csak egy dolog… ameddig az én szépségem azzal a mocsokkal lesz elfoglalva, nekem el kell távolítanom a kísérõjét, hogy ne legyen útban.
Írok egy e-mailt Jurijnak, hogy szerezzen be egy folyékony altatót, ami lehetõleg legalább nyolc órán át hat. Alig, hogy elküldöm az üzenetet, Vay mozgolódni kezd az ágyban, mire azonnal rápillantok.
Felül és szexisen kócos hajjal köszönt.
Felsóhajtok, ahogy eszembe jut, mi mást is csinálhatnánk a munkán kívül, de most nem érünk rá. Sajnos.
Ha lezártuk ezt az ügyet, az biztos, hogy igényt tartok arra a két napos ágytornára.
Köszönés után fölállok, és mellé sétálok. - Mutatnom kell valamit.
- Kakaó elõtt? Fontos lehet.
Az ölébe teszem a laptopot, mire azonnal elkomolyodik, és a képeket kezdi nézni.
- Mikor tudtad meg?
- Tegnap este. Vacsora elõtt. Csak nem akartam elrontani a kedvedet.
- Rendben, megértem. Ez azt jelenti, hogy ma haza kell mennünk? Nem baj, ha igen, megbeszélem apával, hogy mikor jön majd hozzánk. De ha jobbnak látod, menjünk vissza Moszkvába… nekem is könnyebb onnan dolgozni az ügy további részein. 
Egy pillanatra elgondolkodom, mert ez valóban egyszerûbb lenne, de nem akarom õt elrángatni, ha még maradni szeretne.
- Biztos vagy benne, hogy nem bánnád? Látom, mennyire jól érzed magad itt. – megsimogat az alvástól kócos tincseit, õ pedig halvány mosollyal válaszol.
- Majd apa eljön látogatóba, ha lezártuk az ügyet. Most az a legfontosabb, hogy megállítsuk azt az õrültet. Úgyhogy… felõlem mehetünk.
- Rendben, akkor szólok a pilótának, hogy este indulunk. Kész leszel akkorra?
- Persze.
- Akkor jó. – rövid csókot hintek az ajkaira, majd elindulok kifelé – Szólok a sofõrnek is utána pedig még van néhány dolog, amirõl szeretnék beszélni veled. Addig mondd el apádnak is hogy utazunk.

***
Egy kései ebéd, és az utazással kapcsolatos telefonok után visszamegyünk a szobánkba, majd a sietõs csomagolás után felnyitom a laptopot és elõkeresem a meggyilkolt prosti helyszíni jelentését.
- Vay? Megnéznéd ezt. – amikor leül mellém, felé fordítom a laptopot és figyelem az arcát.
- Ez… ez az a lány volt, akit kikérdeztünk, ugye?
- Igen. – magamhoz húzom és végigsimítom a hátát. – Az a nyomorult gyilkos rá jött, hogy meglátta és köpött, ezért kinyírta. Csak azt nem tudom, hogy honnan tudhatta meg.
Látom, hogy gondolkodik, majd megszólal.
- Lehet, hogy még Ivan mondta el nekik. Õ tudott róla nem?
- Nem vagyok benne biztos, hogy említettem e neki, de lehetséges. – idegesen a hajamba túrok, majd folytatom. – Megjöttek a visszajelzések a meghívásokról. A jó hír, hogy ahogy számítottam rá Grigori is ott lesz, a rossz hír viszont, hogy kísérõvel jön.
- Kísérõvel?
- Igen. Egyes alvilági körökben szokás, hogy saját szex rabszolgát, vagy fizetett prostik tartanak. Ilyen gyûlésekre gyakran magukkal hozzák õket, hogy szórakoztassák õket.
Látom az undort a tekintetében, és ennek hangot is ad.
- Ez szörnyû! Hogy tehetnek ilyet bárkivel!
- Az. De nem is ez a lényeg. Írtam az emberemnek, hogy szerezzen be egy nagyon erõs altatót, amivel kiütheted azt a szemetet. Majd belekevered az italába, de ügyesen kell csinálnod. – komolyan nézek rá, és õ is ugyanilyen komolysággal bólint.
- És mi lesz a kísérõvel? Ha õ egy olyan személyi prostituált, az nem azt jelenti, hogy senki mással nem lehet?
- De igen. Mivel õket tulajdonképpen megvásárolják, csak a gazdájuk engedélyével tehetnek bármit. – látom rajta, hogy meglenne a véleménye, de nem mond semmit.
- Akkor?
- Cserélünk. Ez egy bevett szokás, hogyha megtetszik egy másik prosti, ha a gazdája is beleegyezik, cserélhetünk egy éjszakára. Ha neked is megfelel ez a terv, akkor úgy fogsz megjelenni, mint a kísérõm. – elmosolyodom az arckifejezésén. – Mi a gond?
- Hogy akarod elhitetni velük, hogy én a te… szeretõd vagyok? És egyébként is, mibõl gondolod, hogy majd cserélni akar veled?
- Gyönyörûm, te vagy a legszebb és legérzékibb férfi, akit valaha láttam. A megfelelõ álcáról én gondoskodom, és hidd el, nem lesz olyan, aki ne akarna, majd elkérni tõlem pár órára.
Elvörösödik az arca, amin elvigyorodom, és közelebb hajolva megcsókolom az édes, csábító ajkait.
Mikor pihegve elszakad tõlem, látom rajta, hogy kérdezni akar valamit, de csak lesütött szemmel gyûrögeti a takarót.
- Mondd el Vay, ha valami nem tetszik. Jó terv, de ha valami nem tetszik akkor kitalálunk valami mást!
- Nem, nem jó lesz… csak…
-… csak? – furcsa a viselkedése, mert általában kimondja, amit gondol.
Egy kicsit hezitál, majd végre elmondja mi a baja.
- A-a kísérõ… ugye nem fogsz lefeküdni vele?
Ragadozó vigyor szökik az arcomra ettõl a kérdéstõl, és ezt nem is rejtem el elõle, hanem az állánál fogva fölemelem a felét, hogy a zavart szemeibe nézhessek.
- Féltékeny vagy, gyönyörûm?
- Nem! – ezt túl gyorsan vágta rá és erre õ is rájött, mert megint elpirult. – Csak… nem szeretném, ha… te…
Az ajkaira simítom az ujjaimat, hogy elhallgattassam.
- Nyugodj meg szépségem, hozzá sem fogok érni. Nekem aztán nem kell egy kurva, amikor minden éjjel a legkülönb férfi alszik az ágyamban. Azt hiszed, vágynék másra is rajtad kívül?
Meglepett tekintettel néz rám, majd boldog mosoly szökik az ajkaira és hozzám hajolva most õ kezdeményez egy csókot. Morogva ledöntöm a paplanra, majd fölé mászva folytatnám, de a telefon éles sípolása megszakítja a forró pillanatot.
Fájdalmas sóhajjal mászom le róla, mert attól buja testétõl máris merevedésem lett. De mivel fontos telefont várok, fel kell vennem.

***
A gépünk este hétkor indul és mivel az út nem éppen rövid felszállás után Vay rögtön az ölembe helyezkedik és elõszedi a könyvei. Én közben elfoglalom magam a haja és a nyaka cirógatásával és néha-néha beleolvasok a könyvébe, de mivel nem köt le inkább behunyom a szemem és hátrahajtom a fejem. Korán keltem és egy kicsit álmos vagyok, legalább kipihenem magam…