Karakter: Ichiyama Kaito
Megjegyzés: öcsikémnek ~ Kai-nak
Reggel különös jó kedvvel, de kemény férfiassággal ébreked egy csodás álomnak köszönhetően. Rögtön irány a zuhany és a kellemes ébresztő víz alatt folytatom önkielégítés közben a fantáziálgatást álmomról.
Mikor elélvezek jobb kezem, amivel eddig támaszottam magam a csempénél ökölbe szorúl. Akkora idióta vagyok, de mégis jó. Nem értem miért pont rá gondolok.
Zuhany után gyors öltözés és reggeli készítés.
Én már rég elkészülök mikor lépteket hallok meg, elmosolyodok. No lám csak, ő is óhajtott felébredni.
- Jó reggelt! - és nem sokra rá hallom is a fájdalmas csattanást. - Aúúúúú.... - felé fordulok és könnyes a szeme. Jaj szegénykém, remélem nem ütötte meg magát nagyon.
- Jajj Akihito! - és felszedem a földről. - Olyan kis ügyetlen vagy. Figyelj jobban az orrod elé! - de persze mosolygok.
- Jó…jól van na. - rántja el kezét és a konyhába vonul. De legalább reggelizik. Csak figyelem őt, ahogy a reggeli végeztével fogja táskáját és készül az induláshoz.
- Hova mész? - állítom meg. Nem szokott ilyen korán menni és mindig én viszem be.
- Öhm a suliban ma.. Ma izé 0. órám van! - hadarja és már kint is van az ajtón.
Csak nézek utána, majd elmosogatok, rendet teszek és megyek kocsival egy fotózásra. Nem nagy cucc, de jól fizetnek érte és sok időmet se rabolja. Így utána rögtön tudok menni Akihito elé.
A kocsi oldalának dőlve várom öcsikémet. Már kezdem megszokni, hogy az egyetemista csjok oda vannak értem és mindig körém gyűlnek. Ha még érdekelnének is... Azt hiszem minden este szép éjszakám lenne. Az órámra pillantok, ilyenkor már itt szokott lenni.
Körbe pillantok, hátha már jön. Végül meg is pillantom. Sietve gyalogol. Zárom a kocsit és sietek is utána.
- Akihito! Mi a baj? Reggel is egyedül jöttél. Nem vártad meg, hogy elvigyelek. - fogom meg csuklóját, persze nem durván.
- Nem vagyok már gyerek, akit mindig pátyolgatni kell! - eléggé durva hangnemet üt meg velem, ami most meglep és még mielőtt erre reagálhatnék már sikeresen hasra is vágódik. Nem elég kiszakadt a nadrágja, de a térdét is szépen elintézte.
- Nem hiszem el! - kezd el sírni, minek következtében szívem össze szorul. Nem szeretem szomorúnak látni őt.
- Gyere. - segítem fel kedvesen mosolyogva a földről. Elbicegünk a kocsimig és haza viszem.
Biztos nagyon fáj neki a sebe, hamar el kell látni. Betámogatom a házba és leültetem a kád szélére.
- Vedd, le a nadrágot. - mondom neki. Látom, hogy kissé kétségbeesve elvörösödik.
- Mi… minek?
- Ha nem veszed, le nem bírom kitakarítani a sebet- nevetek. Látszik mennyire zavarban van és elfordulva tőlem tesz eleget kérésemnek. Majd visszacsücsül oda, ahova ültettem.
Legugolok elé és elkezdem ellátni a sebét. Ügyelek arra, hogy lehetőleg ne okozzak neki fájdalmat. Hallom, ahogy szipog, de már nem sír. Komolyan kis szerencsétlenség, de én nagyon szeretem. És érzem is a helyzet hatását. Itt van előttem, egy szál alsóban...
- Na, nyugi készen vagyunk! - mosolygok kedvesen rá.
- Ki.. ki mész! Szeretnék lefürdeni! - erre bólintok és kimegyek. Jobb is ha nem maradok tovább bent.
Bezárkózok a szobámba, benyomom a tv-t, na nem mintha nézni akarnám. Az előbbi jár a fejemben, hogy ott van előttem, alulról csak egy alsónadrág van rajta. Autómatikusan elképzelem, hogy leveszem róla és látom férfiasságát. Simogatni kezdem, ő kéjesen nyögdécsel kipirult arccal. Érzem erre kezdek ismét megkeményedni.
Még szerencse bent nem történt meg. A fiókomba nyúlok síkosítóért, míg kiszabadítom merev férfiasságom a gatyámból. Tenyerembe síkosítót teszek és úgy kezdek játszani magammal lehunyt szemekkel.
Azt képzelem, hogy meghálálva azt, hogy kényeztettem őt letérdel elém és szájába veszi vágyamat. Lágyan kezdi el szopni, nyelvével is izgatva engem. Olyaan finom, meleg érzés. Vágyam lüktet. Sóhajokat, nyögéseket folytok vissza, olykor ajkamba harapva.
- Akihitohhh.... - suttogom halkan nevét. Látom magam előtt, ahogy ezt csinálja, kezével rásegít a dolgokra. Gyorsíttok a tempón, vadul verem ki magamnak. A kép vált, meztelen kis teste tárul elém. A nevemet nyögdécseli alattam, míg én benne vagyok és dugom őt.
Vadul szeretkezek vele, mohón teszem magamégvá testét. Egyre inkább élvezem. Nem bírom abba hagyni, nem bírok leállni. Halk nyögés közepette élvezek el, leizzadva kissé. Még egy kicsit simogatom vágyam. Szívem hevesen ver. Eltakaríttom a nyomokat és átöltözök.
Miért képzelgek pont vele? Miért akarom ennyire megdugni a saját öcsémet? Nem értem... Semmit se értek. Lemegyek az emeletről és hozzá fogok a vacsorának.
- Akihito kész a kaja. - kiálltok fel neki és megteríttek. Ő lejön az emeletről és együtt megvacsorázunk.
Sokszor ülünk le a nappaliba kicsit beszélgetni, de már egy ideje nem olyan mint eddig. Most is kissé feszült a légkör.
- Mesélj, milyen napod volt ma? - kérem őt és igyekszek nem az emeleten történtekre gondolni és felizgulni.
|
