 Karakter: Red Light/Nero Browne
Megjegyzés: Ancsámnak
- Ajánlom is, mert ha egy haja szála is meg görbül…. –
felemelem kezemet jelzés képpen, mire ő mérgesen néz rám.
- Nem fogom felfalni, és ne fenyegetőzz. – feláll és elindul
valamerre.
- Gyere vissza! – kiáltom utána, de hasztalan, meg se
hallja.
Elindulok hazafelé. Mikor haza érek, Lyli már rég alszik.
Bemegyek, és egy puszit hintek homlokára. Bemegyek a szobámba és fürdés után
megyek és lefekszem aludni. Azonban nem tudok rögtön aludni, mert az a srác jár
a fejembe, akivel találkoztam a parton. Kis idő múlva, sikerül elálmosodnom és
elalszom.
Reggel sokkal előbb kelek, mint Lyli. Felöltözök és
elpakolom neki az ebédet, majd felkeltem. Nyűgösen megy be a fürdőbe, mert
előző este későig tanult. Fürdés után, felöltözve jön le a konyhába reggelizni.
Reggeli után, beviszem a suliba a motorral. Éjszaka kitaláltam, hogy ha tényleg
találkozni akarnak, akkor én is megyek. Nem tudom mit fog szólni az a srác az
ötletemhez, de nem nagyon izgat, csak a húgom biztonsága számít. Természetesen
ma akarom vele közölni, ezért megvárom Lylivel, míg befut a srác.
Nem sok idő kell és begurul egy kocsival a feneke alatt. A
szemem sarkából végig őt figyelem, ahogy kihúzva magát felénk sétál. Amikor
ideér hozzánk, húgom mosolyogva köszönti.
- Szia Alex. – villant egy mosolyt.
- Szia. – köszön kedvesen.
- Alex, ő itt a bátyám, Nero. – idejön hozzám és megölel,
mire én egy puszit adok homlokára.
- Tudom, találkoztunk tegnap este. – néz rám semmit mondóan.
- Valóban? Miért nem említetted? – von kérdőre.
- Elfelejtettem. – vonok vállat, mire egy mellkason csapás a
jutalmam.
- Ja. – elenged és mellkasa előtt összefonja a kezeit.
Megszólal a csengő. – Gyere Alex menjünk. – ad egy puszit, majd elindulnak be.
- Alex, egy szóra. – szólok neki, mire visszasétál hozzám.
- Mint már mondtam, nem fogom bántani. – jelenti ki.
- Ha találkozni akarsz vele, én is veletek tartok. – erre
felhúzza szemöldökét.
- Ezt most, ugye nem mondod komolyan, hogy a húgodat nem
engeded el velem egy találkára?! – kérdezi felháborodva.
- De, véresen komolyan. – fejcsóválás rá a válasz, majd
visszasétál Lylihez.
Pár szót váltanak, mire kedves húgom hátra fordul és nyelvet
ölt rám. Ha tudná, hogy érte teszem, mert féltem, hogy az egyik legveszélyesebb
ellenségem bántja őt. Miután haza érek, rögtön megszólal a telefon, hogy menjek
be a Központba. Bemegyek és közlik velem, hogy a legveszélyesebb ellenségem,
beszivárgott a húgom iskolájába. Fejvesztve rohanok vissza a suliba. Mikor
odaérek, már a rendőrség, a mentőkkel együtt kint vannak már.
- Hol van a húgom? Ugye nincs semmi baja? – kérdezem az első
rendőrtől.
- Megmondaná, a húga nevét?
- Lyli Browne.
- Ő még bent van túszként. Próbáljuk kihozni őket, de eddig
nem nagy sikerrel. – otthagyom és az első közeli bokrosba megyek, ahol
átöltözöm.
Ami úgy zajlik, hogy az órámon megnyomok egy gombot és már
rajtam is van a kémruhám. A hátsó ajtón megyek be. Végig járom az egész
iskolát, de sehol semmi. Végül megtalálom amit keresek, mert egy lövés dördül
és több sikoly hallatszik. A terem felé veszem az irányt és berontok az ajtón.
Minden szem rám szegeződik. Alex és Lyli kikerekedett szemekkel néznek rám.
- Nero… te… hogy… mikor…
- Kussolj te ribanc! – abban a pillanatban, ahogy kimondja,
egy kés repül felé, ami elől nem igen tud kitérni és a vállába fúródik.
- Ne merj így beszélni a húgomról! Menjetek ki, őt pedig
bízzátok rám! – ordítom bele a tömegbe.
Mindenki kirohan, kivéve Alex és Lyli. Ők maradnak a
helyükön mozdulatlanul. Alex arcán is meglepettség ül. Ahogy őket figyelem,
kihasználja és nekem ront. Én viszont egy hátra szaltó kíséretében távolabb
kerülök tőle. Pár mozdulattal lefegyverzem, és a földre küldöm. A pisztolyát és
összes fegyverét ellököm tőle, és kezét a táblához bilincselem. A rendőrök már
jönnek be.
- Most mennem kell. Nem lenne jó, ha elkapnának. – mondom és
abban a pillanatban bejönnek a rendőrök.
Ők odafordulnak, én meg felugorva a plafonra, a speciálisan
erre kifejlesztett felszerelésemmel, kimászok a tetőablakon, és egyenesen a
főhadiszállásra megyek, onnan pedig haza. Épp a fürdőből jövök ki, mikor ott
állnak velem szemben Alexék. Lyli odajön hozzám és egy pofonnal üdvözöl.
Szemében könny csillog.
- Mért nem mondtad el?
- Gondolkozz! Ha elmondom, ki vagyok, már rég nem élnél.
Csak miattad nem mondtam el az igazat. – még egy pofont kapok, majd felfut a
szobájába. Alex felé fordulok. – Kérsz valamit?
|
