Karakter: Adam Engelt Megjegyzés: (Jéghercegemnek)
Hajnali négykor csörög az óra, én pedig úgy érzem, a korán kelés kiszívja minden energiámat. A szemeimet is alig bírom kinyitni, de nincs mese, kelni kell, mert a vonat indul.
Felsóhajtok…
Oroszország…
Sosem gondoltam volna, hogy egy nap majd eljutok oda. De hát az élet tartogat meglepetéseket.
Nemrég megnyertem egy zenei verseny előválogatóját az országban, így én lehetek az egyik, aki részt vehet a döntőn. A döntőn, ami Oroszországban lesz.
Nem lesz túl sok résztvevő, olyan 30 körüli lehet a létszám. Viszont a résztvevők egytől egyig hihetetlenül tehetséges fiatalok. Bele kell húznom, ha győzni akarok.
Így hát sóhajtva kikászálódok az ágyból.
Nem szeretem a hideget. Soha nem is szerettem. Ezért nem vagyok túl lelkes a dologtól. Amúgy is gyűlölök utazni, főleg vonatom, mert az annyira kényelmetlen...
Morogva, rosszkedvűen battyogok ki a konyhába, ahol édesapám ül éppen újságot olvasva.
- Jó reggelt fiam.- vigyorog rám, én pedig köszönésképpen mormogok neki valamit. Kedves tőle, amiért hazajött a kutatásról, csak azért, hogy sok sikert kívánjon és kikísérjen az állomásra. Azt hiszem, sokat jelent ez nekem.
- Apa, mi a reggeli?- kérdem körbenézve, ő pedig elém tol egy akkora tálat annyi kajával, amivel egy egész menekülttábor jóllakna. Ez apa. Fura módon tudja kimutatni a szeretetét.
Végül csak elnevetem magam, amit ő ugyan nem nagyon ért, de sebaj és vigyorogva enni kezdek.
Majd felöltözök, és kivonszolom a telepakolt táskámat meg persze az én imádott hegedűmet. Autóba szállunk, aztán irány az állomás.
- Tudod fiam, büszke vagyok rád.- mondja halkan, miközben már a peronon sétálunk.
- Kösz apa. Én is büszke vagyok magamra.- mondom, mire csak nevetve megborzolja a hajamat.
- Aztán sok sikert, és nyerd ám meg nekem!- kacsint rám, én pedig rámosolygok. Még váltunk egy férfias kézfogást, majd a vonat elindul, és irány Oroszország…
***
Az állomáson egy kedves, mosolygós férfi vár. Mintha valamiféle komornyik lenne. Fogja a csomagjaimat, bepakolja egy kocsiba, aztán irány a… a villa.
Leesik az állam.
Ez egy palota!
Arckifejezésemre kísérőm elmosolyodik, majd tájékoztat. A Stepanskij család szponzorálja a versenyt, és a résztvevők itt fognak lakni, a család birtokán a verseny idejére.
Halványan mintha rémlene, hogy a tanár úr mondott valami ehhez hasonlót, de jelentéktelen információnak véltem és nem jegyeztem meg… de így utólag visszagondolva utána kellett volna néznem…
Bevezet, én pedig eltátom a szám. Az állam szó szerint a padlót verdesi… ez gyönyörű… ez valami meseszép…
A versenyzők közel fele már itt van. Ahogy látom, mindenki külön szobát kapott… micsoda kényelem és fényűzés…
Tájékoztatnak, hogy pár napig szokjuk a helyet, majd csak utána kezdődik a verseny.
Én sóhajtva kipakolom a cuccaimat…
Aztán tengek lengek… nem igazán tudok itt mit csinálni…
Ezért hát inkább felfedezőútra indulok. Fogom a hegedűmet, és próbálok keresni egy helyet, ahol egyedül lehetek és gyakorolhatok…
Így hát céltalanul bóklászom…
Végül megtalálom, amit kerestem: egy hatalmas terem, mindenféle hangszerrel.
Bizonytalanul belépek és beteszem magam mögött az ajtót.
Szerencsére sehol senki… ezért hát a terem közepére sétálok. Mindenhol márkás hangszerek… és ahogy látom, elég régiek… ezek egy vagyonba kerülhettek…
Bár, nem minden a hangszer. Egy olcsóbb tanuló szetten is éppúgy lehet gyönyörűen játszani, mint egy márkás, drága hangszeren…
Az ablakhoz sétálok. Mindent hó borít… a táj gyönyörű…
Ennek a helynek pedig varázsa van… teljesen elcsábít…
Így hát lassan előveszem a hegedűmet, és a hely varázsának engedve hagyom, hogy az orosz muzsika elcsábítson… és lassan rázendítek egy Sergei Vasilievich Rachmaninoff darabra…
A lassú, csábító, kissé talán szomorkás zene teljesen betölti a hatalmas teret, én pedig átérzem a táj, nem, inkább az ország hangulatát…
És ekkor halk zongoraszó csendül fel, nem sokkal mellőlem.
A vonót egy pillanatra sem megállítva pillantok oldalra, s ekkor a zongoránál egy magas, szőke férfit pillantok meg. Mikor jött be? Teljesen átadva magát a zenének, lehunyt szemmel táncoltatja ujjait a zongorán…
A hegedű és a zongora hangja pedig összefonódik, játékunk halkan, szomorúan szól… és talán kissé magányosan…
Mikor pedig az utolsó hangok is elhalnak, elmosolyodom. Egy hosszú percig szinte megfagyva az időben állok, kezemben a hegedűvel…
Ez gyönyörű volt…
- Köszönöm. Csodálatos dal volt.- mosolygok rá, majd gyengéden visszateszem a hegedűmet a tokjába, végül a magas férfi felé pillantok. - Te is a versenyre jöttél?- kérdem halkan...
- Remélem is édes… - mondja mosolyogva, miközben szemei csillognak, hogy csináljak már valamit. Ahogy végig nézek, finoman rajta meglátom vágya is elkezd növekedni, amin meglepődök, hiszen még hozzá sem nyúltam. – Tegyél velem, amit akarsz, a tiéd vagyok. – felé hajolok, de egyből elkapja ajkaival piercingemet, amire ha nem lenne, tűrőképességem már üvöltenék, de most a vágy hatalmasabb.
Végig nyal nyakamon és picit bele is harap, majd kihívóan néz rám. Nem tudom hirtelen mire vélni a dolgokat, de mint lábát derekam köré fonja, és nekem dörgölőzik, megérzem vágyát teljesen.
- Add meg nekem, amit megérdemlek, rossz kisfiú voltam… - néz rám ártatlanul. - Dugj meg!. – suttogja még jobban hozzám préselve magát. Szinte már teljesen készen van pedig csak felmáztam a többi dolgot ő csinálta. Úgy látom, teljesen ki kell kötöznöm, hogy én irányítsak és ne ő.
Talpaival érzem, hogy a hátamat simogatja, ám mikor néha erősebb megmozdulást csinálok, sarkát az oldalamba fúrja. Szóval így állunk? Hát rendben te akartad.
Szinte letépem róla a ruháit és végig pásztázom a testét. Hmm. Igazán kívánatos és csábító egy test. Hol tartogatták eddig? Felállok, majd leveszem a ruháimat, de már a látványától annyira megkeményedtem, hogy vigyáznom kell a cipzárra, hogy be ne csípje a kis szerszámot, ami nagyon értékes és hatalmas.
Odasétálok mellé a fejéhez.
- Nyisd ki a szád. – parancsolom neki, amire engedelmeskedik. Vadul és erőteljesen nyomom szájába farkamat, amire felnyög és látom, hogy nem igazán jó neki ez a dolog, de nem érdekel.
Egyből gyors tempóban kezdem el mozgatni farkamat szájába, amire néha felnyög és látom, összeszorítja szemeit, de nem baj. Nem sokkal az előtt, hogy elmennék, kiveszem szájából farkamat. A szekrényemhez nyúlva veszem elő az eszközeimet. Kiveszek két csipeszt és bimbóira csíptetem, amire mintha kicsit felnyikkanna, de egyből el is hallgat. Helyes.
Előveszem a vibrátort, majd egyből a seggébe nyomom. Bekapcsolom, amire felnyög hangosan és elkezd vonaglani, amit örömmel nézek és hallgatok csodálatos látvány. Nem is bírom sokáig kínozni, pedig élvezetes lenne.
Kiveszem a seggéből a vibrátort, majd farkamat helyezem bele tövig, amire mindketten felnyögünk. Vadul kezdek el benne egyből mozogni, miközben ajkaihoz hajolva csókolom meg. Ez az első csók, amit váltottunk, mióta megérkezett.
Ahogy tovább mozgok egyre gyorsabban nem is kell sok, hogy mindketten felnyögve élvezzünk el és repítsük a másikat a magasságokba. Kicsúszok belőle. Leszedek róla mindent a bilincset is, végül visszateszem a helyére és kulcsra zárom. Nem szeretem, ha hozzá nyúlnak ahhoz, ami az enyém.
- Egy ideig itt fogsz maradni. – jelentem ki ellentmondás nem tűrő hangon.
- Már alig várom a folytatást uram. – mondja kéjsóvár hangon. Na ezt már szeretem. Leszedem a kötelet is róla, majd elmegyek a fürdőbe, de nem hagy sokáig egyedül, mert megjelenik, és letérdelve elém veszi egyből farkamat a szájába.
Ezt már szeretem. Felnyögök, hajába markolok és segítek neki a mozgásban bár így is olyan szívó ereje van, hogy mindjárt mentem elélvezek megint.
- Aaaahhh… Még…még… - nyögöm kéjesen. Most még csak az elejével játszadozik, de nem akarok ilyen hamar elmenni, ezért tövig a szájába nyomom és már érzem, hogy a torkán is lenyomom, de nem érdekel. Csak az én élvezetem számít semmi más. Így folytatja tovább a szopást, ami annyira tökéletes, hogy így sem bírom sokáig. Hangosan felnyögve élvezek egyenesen szájába, amit nem hagyok, hogy kiköpjön, hanem szépen le kell nyelnie. Meg is teszi elégedettségemre.
- Megtartalak. – mondom még utoljára, majd törölközőt tekerek ágyékom köré és ott hagyva a fürdőbe megyek a szobámba, ahol felöltözök és elfekszek az ágyamban.
Az elmúlt napokban senki nem kereste a társaságom, így eléggé unatkozom, ezért érthető, hogy egyből pattanok, amint szólnak, hogy kuncsaftom lesz. Ellejtek fürdeni, testem alaposan megmosom az odakészített mangós tusfürdővel. Egyszerűen imádom az illatát. Rendbe szedem magam, kiválasztok egy kedvemre való öltözéket, sminkelek, belövöm a hajam, majd indulok. Szerencsére nem lakik messze, így hamar odaérek és becsengetek. Amikor kinyílik az ajtó hirtelen köpni-nyelni nem tudok. Ez a pasi.. meghökkentő. Kedvemre való, felkuncog bennem a kisördög. Azt hiszem, ezt én is élvezni fogom.
-Gondolom téged küldtek...- szól mély hangján. Milyen lángelme…
-Igen. Én fogom teljesíteni vágyait. Bármire szüksége van, szóljon és rendelkezésére állok. –suttogom érzékien, majd megnyalom ajkaim, és kissé kitolom a csípőmet. Már alig várom, hogy leteperjen. Remélem, keményen szereti, mert én igen.
-Helyes. Ezt akartam hallani. Menj fel a hálóba. Emelet jobbra első ajtó. –megteszem, majd ledobom magam az ágyra, ilyenért kár lenne vesztegetni a drága szexre szánt időt. Amikor bejön és megszólal, egyből teljesítem a parancsát.
-Vetkőzz le és feküdj az ágyra, hogy ki tudjalak kötni.
Elnyúlok az ágyon, és vékony ujjaimmal átfogom az ágy kovácsoltvas rácsát, hogy kedvére kikötözhessen. Hamarosan jön is, és megteszi. Beleborzongok az izgalomba… alaposan megbéklyóz, mozdulni sem tudok. Ezt már szeretem..
-Most pedig meg foglak dugni, de kegyetlenül. Erre csak elmosolyodom, és szinte dorombolok.
-Remélem is édes… - húzódik mosolyra a szám, tekintetemben ott a mohó csillogás. Nem tudom mi lesz a következő lépése, de ettől olyan izgalmas. Már ettől is szinte izgalomba jöttem. – Tegyél velem, amit akarsz, a tiéd vagyok. – ahogy fölém hajol, elkapom a a piercingjét fogaimmal és magamhoz húzom, majd amikor megfelelő helyzetben van, végignyalok a nyakán, picit bele is harapok, és kihívóan nézek rá, vajon mit lép. Valami érzéki aura lengi körül, engem is beindít, ami nagy szó, mert bár imádom a szexet, de eddig még nem találkoztam senkivel, aki azt nyújtotta volna, amit várok, de ebben a fickóban van kurázsi… átkarolom vékony combjaimmal a derekát és hozzádörzsölöm magam, miközben a fülét nyalogatom.
-Add meg nekem, amit megérdemlek, rossz kisfiú voltam…- nézek rá ártatlanul, szinte úgy, mint egy kisfiú, aki rossz fát tett a tűzre az iskolában. Teljesen rábízom a testem, használja kedve szerint. A kötél dörzsöli vékony csuklóm, de nem zavar, jól esik ez a fájdalom, de még jobb lenne, ha azonnal belém nyomná magát.
-Dugj meg!.- suttogom érzékien, és még jobban hozzá préselem kis, merev farkam. Nem semmi ez a fazon, ennyitől mereven állok. Kíváncsi vagyok, mit nyújt majd… remélem nem fog finomkodni, bár ezt nem nézem ki belőle.
Puha talpacskáimmal simogatom a hátát, egy-egy erősebb megmozdulásnál belevágom sarkam az oldalába. Én is szeretek ám vadulni, nem csak Ő.
Szerkesztve zsebike által @ 2011. 06. 23. 18:52:00
Ma reggel unalmasan fekszek az ágyamban. Nincs kedvem bemenni dolgozni. Felveszem a telefont és már hívom is a helyettesemet, hogy ugorjon be, mert nekem bajom van, és nem fogok bemenni. Szerencsémre elvállalja, aminek csak örülök.
Felállok, majd felveszem a nadrágomat és lemegyek a konyhába. Főzök egy ki kávét, amit megiszok, bár cseppet sem ízlik. Nem tudom mit kéne csinálnom magammal, de most annyira dughatnékom van. De ahhoz ki kell menni, amihez viszont nincs kedvem. Eszem megáll. Elkezdek gondolkozni, majd leülök a tv elő és már azon kapom magam, hogy mindjárt alszok megint. Ez így nem lesz jó meg helyes. Valamit csinálnom kell magammal, különben végig alszom az egésznapom és ugyan úgy szex hiányban fogok szenvedni.
Meg fogom a telefonkönyvet és elkezdem lapozgatni. Egyszer csak megakad a szemem az egyik hirdetésen, hogy luxus prostikat lehet kölcsönözni. Hmmm nem is olyan rossz ötlet.
Felveszem a telefont és elkezdek tárcsázni. Felveszik, és mire mondom, mit akarok. Egy fiatal srácot, aki kellően jó képű és bármit meg tesz nekem, amit akarok. Megértik, remélem, mire vágyok, mert én magam se tudom most elmagyarázni, amit szeretnék az ágyamban látni. Azt mondják félóra múlva meg is érkezik. Ez igazán remek így legalább hamarabb juthatok szexhez. Felállok és megiszok egy teát, majd egy kis rendet vágok, de nem nagyon, mert nem sokára jön a takarítóm is.
Egy kis idő elteltével csengetnek. Az ajtóhoz lépek, majd kinyitom, és egy sráccal találom szembe magam. Ezüstszínű haj és kifestett szem. Mintha csak magamat látnám kisebb változatba, de mintha meg lenne illetődve a látványomtól.
- Gondolom téged küldtek. – állapítom meg.
- Igen. Én fogom teljesíteni vágyait. Bármire szüksége van, szóljon és rendelkezésére állok. – mondja, mire csak elmosolyodok.
- Helyes. Ezt akartam hallani. Menj fel a hálóba. Emelet jobbra első ajtó. – mondom neki, majd a dolgozó szobámba. Megyek. Előszedem a szadomazó készletemet és megyek is utána.
Felérve látom, hogy körbe kémleli a szobámat.
- Vetkőzz le és feküdj az ágyra, hogy ki tudjalak kötni. – mondom neki, és valami féle édes csillogást látok a szemébe, meg elmosolyodik.
- Rendben. – levetkőzik egyből meztelenre, majd az ágyra fekszik. Helyes. Szeretem, ha azt csinálják, amit mondok nekik.
Előveszem a kötelet, meg a bilincset, majd az egyik kezét a kibilincselem, míg a másikat az ágy támlájához kötöm.
- Most pedig meg foglak dugni, de kegyetlenül. – mondom neki, és a szemébe nézek, várom, hogy hátha egy kicsit megijed vagy rémül, vagy tiltakozni fog, nem akarja, de ahogy látom, még kívánja is a dolgokat.
Kérdés, hogy később is ez lesz-e a véleménye. Húzom ördögi vigyorra ajkaimat és már alig várom, hogy vége benne legyek és agyon dughassam.
