|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| gab287 | 2011. 01. 26. 20:53:52 | #10816 |
 Karakter: Dominick Cassar (kitalált)
Megjegyzés: Eguchi Harukichi-nek
Édes kis pofija eleinte teljesen érzelemmentes, aztán ahogy egyre közelebb ér, lassan kiül az arcára egy mosoly. Egy mosoly, ami nem éppen ártatlan. Kihívó, dögös, szinte erőszakos. Olyan mosoly, amitől még egy hullának is feláll a farka, és amivel egyszerűen letépi rólam a ruhát. Egy szexuális ragadozó mosolya, aki lassan, izgatóan, érzékien felzabálja védtelen, ártatlan áldozatát!
Minden egyes lépésével vörösebb lesz a fejem, mert ez a mosoly nekem szól, efelől már semmi kétségem De nincs időm, sem lehetőségem menekülni ettől a két lábon járó szexragadozótól, határozott lépéssel áll meg előttem, és kertelés nélkül kezd bele a mondandójába:
- Szia! Tudod, így közelről nem is vagy olyan nagyon kisfiú… De azért ezen túl kisfiúnak foglak hívni.. Ugye nincs ellene kifogásod?
Ilyen csajokról szoktam álmodozni, de, persze, ezt soha senkinek nem vallanám be, még akkor sem, ha elevenen megnyúznának! De, hogy most én annak örülök-e, hogy itt áll előttem, vagy éppen rettegek tőle, nem tudnám megmondani!
Mielőtt bármit is válaszolhatnék, folytatja:
- Hallgatás beleegyezés, szóval egyetértünk, kisfiú… Én Eguchi Harukichi vagyok, hívj Harunak! Most jöttem Japánból, én vagyok az idei tanév első számú cserediákja. Szóval nemcsak a srácok vágyálma vagyok, hanem okos is… - átnyújt egy kis kártyát – Ez itt a telefonszámom, órák alatt bátran dobj egy SMS-t, de én az alulöltözött képeket sem vetem meg, sőt…
Egy névjegyet tartok a kezemben. Egy névjegyet! Köpni-nyelni nem tudok a megdöbbenéstől, minthogy én még soha, senkitől nem kaptam névjegykártyát, nemhogy egy csajtól!!!
Amúgy a névjegykártya gyönyörű, látszik, hogy nem egy olcsó, tucatdarab. Gyönyörű, dombornyomott, aranyozott, japán grafikával, egyik oldalán angol, másik oldalán japán felirattal.
- Na, akkor ezt megbeszéltük, holnap ráérek, szóval elmehetnénk valamerre, ezután egy 18 plusszos programot terveztem, kisfiú… Ha nem jó, most mondd!
Dehogynem jó! Vagy… Dehogyis jó! Vagy… Mi fasz van?!?! – csapkodnak a fejemben a gondolatok, és fogalmam sincs, hogy mit is akarok! Egyszerre akarok megismerkedni ezzel a lánnyal, és egyúttal elmenekülni tőle, minél messzebbre, főleg, amikor megint kiül az arcára az a mosoly. Az a mosoly, amikor a ragadozó játszik a későbbi vacsorájával – Uramisten, Dominick! Ez a Predator szőröstül-bőröstül fog téged felfalni reggelire, és még éhes is marad!!!
- Látom, kissé zavarban vagy…
Az nem kifejezés, gyönyörűm! – gondolom magamban megadóan, de folytatja:
-Mit szólnál hozzá, ha holnapután eljönnél hozzám? Szervezek egy kisebb bulit, amire csak a közelebbi barátaimat hívom meg. Szóval megnyugodhatsz, nem leszel velem kettesben.. Vagyis…csak egy szavadba kerül, kisfiú…
Na, erre megint céklavörös leszek, szerintem. Mondjuk ez a kisfiúzás kicsit azért zavar, elvégre ő van vagy kemény ötvenkét kiló, én meg majdnem száznegyven, akkora a bicepszem, mint a feje, és akkor még be sem feszítettem, úgyhogy kicsit azért vicces…
Mit is mondott, házibuli? – próbálok elszakadni gyönyörűséges szemeitől, zavarba ejtő mosolyától - Az előbb még valami randiról beszélt…
- Hozhatod …. –pillant Katie-re.
- Katie.
- Igen! Hozhatod Katie-t és a barátaidat is! Nem szeretem az ellenkezést, szóval az engedetlen kisfiúkat kegyetlenül megbüntetem…
Uramatyám! Azt szerintem kihagynám! Ha ilyen vagy, amikor kedves vagy, akkor milyen lehetsz, amikor a dominát játszod?!?! – rémülök meg, de persze csak méginkább felizgat ezzel a mondatával, aminek nem biztos, hogy én örülök – Iszonyúan értesz hozzá, hogyan kell beszélni a pasikkal!
Arcára egy ártatlan, hatéves kislányt megszégyenítő mosolyt varázsol, majd folytatja:
- Szóval akkor várlak titeket holnap este nyolckor! Ne késsetek! A cím rajta van a névjegyemen!
Ezzel sarkon fordul, és ellibeg a barátai felé.
Egy nagyon hosszú pillanatig csak nézek utána, gyönyörködök elképesztő hosszú combjaiban, izgatóan ringó, formás popsijában, és csípőjében. Aztán Katie-hez fordulok, és szerintem nagyon buta fejjel nézek rá:
-Szerinted is meghívott a házibulijába? – kérdezem tőle.
Katie csak flegmán bólogat:
-Aha, és minket is!
* * *
Meghívót is kaptam másnap! Majdnem lementem hídba, mikor hazaértem, munka után!
Az „elegánsan szexi” dresscode-dal nem sokat tudtam kezdeni, úgyhogy másnap sikoltottam is Ashley-nek, aki azonnal szaladt át, hogy megszakértse a helyzetet. Végül hosszas válogatás után egy fehér nonfiguratív motívumos, sötét ing mellett döntöttünk, egy ehhez illő, sötét, passzos nadrággal. Az elegáns részét mindenképpen teljesítem, a szexi az meg megítélés kérdése, bár tény, hogy a gombokból a legfelsőt, és még kettőt lazán nyitva hagyok. Aztán kocsiba vágom magam, és összegyűjtöm a többieket.
Eléggé pontosan érkezünk, egy-két perccel nyolc után. A megadott cím egy elég jó környéken van, és egy villaszerű házat rejt. Nem kétcentes a kecó, elképzelni nem tudom, hogy Harukichi miből, és hogyan fizeti ennek a háznak a bérleti díját, és a fenntartását, de talán jobb is, ha nem tudom. Odabentről hallatszik, hogy már jó a hangulat, javában zajlik a buli.
Az ajtóhoz sorjázunk, majd becsöngetek, mire kisvártatva kinyílik, és legott félrenyelek. Haru áll ott, egy olyan ruciban, amiben szerintem jó eséllyel tartóztatnák le közszemérem sértésért, ha az utcán flangálna benne. Egy rafinált, aranyszínű, egyrészes ruha, ami szerintem még combtőig sem ér, és csak azért nem látok be alája, mert felülről nézek rá. Elöl csupán keskeny sávok takarják melleit, semmit sem hagynak a képzeletre.
Bár érzem, hogy lángra kap a fejem, azért nagyjából összeszedetten, dadogásmentesen szólalok meg:
- Heló, Haru! Tudod, meghívtál minket, szóval eljöttünk, ha nem gond…
- Szia, csajszi! – vág közbe Katie – Jöttem, mert Domi elrángatott, amúgy valószínűleg hétfőre tanulnék.
Na, ez most nagyon kellett, Katie! – hunyom le a szemeim, és nagyjából elsüllyedni készülök.
-Szevasztok! Gyertek be! – nyitja tágabbra az ajtót Haru mosolyogva, mint az oroszlán, amikor beinvitálja a gyanútlan gazellát a barlangjába.
Előre engedem a többieket – udvarias fiú vagyok! – majd én is belépek. Haru becsukja az ajtót mögöttem, és ahogy megfordul, azzal a lendülettel belém is karol:
-Örülök, hogy eljöttél, Kisfiú! – súgja a fülembe, olyan közelről, hogy beleborzongok. Nem azért, mert olyan rossz, épp ellenkezőleg, olyan izgalmas. De bármennyire is izgalmas, azért csak felhorgad bennem az önérzet, és megtorpanok, lebontom magamról a csajt, majd szembefordulva vele, mélyen, határozottan a szemébe nézek:
-Te, figyelj, Haru! Nem lehetne, hogy maradnánk a Dominick-nél? Nick, Nicky, Dom, vagy Domi, mindegy, de a lényeg, hogy van nevem is!
Egy hosszú pillanatig meredten néz rám, nem tudja elrejteni meglepődését. No, mi van, csaj? Nem vagy hozzászokva, hogy helyre tegyenek? – gondolom magamban csendesen mulatva, aztán elmosolyodik:
-És ha nem? Akkor mi lesz? Megmondasz anyunak? – kérdezi évődve.
-Azt nem – vonom meg a vállam hanyagul – De akár haza is mehetek, úgyis van egy-két könyvem, amit még nem olvastam ki…
Erre megint rajta a meglepődés sora. Tudod, az a rengeteg lap összefűzve, és tele van apró, érthetetlen ábrákkal – teszem hozzá gondolatban gúnyosan – és egyetlen képernyője, meg árva gombja sincs! Vagy azon akadtál meg, hogy képes lennék kihagyni egy ilyen menő csaj buliját?
-Oké, Nicky, megdumáltuk! – vonja meg a vállát megadóan, de nem nyugodtam meg. Ennek a győzelemnek még meglesz az ára!
Haru megint belém karol, és bevezet egy jókora nappaliba, ahol már javában zajlik az este. A zene kicsit sem ismerős, és nem csak azért, mert nem az én stílusom – én inkább hard rock/heavy metal zenében utazok – hanem azért, mert szerintem japán zene szól, valami j-pop, vagy j-rock, vagy a franc sem tudja, hogy hívják. Mindösszesen heten vagyunk, Katie, Zach, és a barátnője, Vicky jött velem, és Haru két barátja van még itt, egy srác, meg egy csaj. Haru először a bárpulthoz vezet:
-Mit iszol? – kérdezi vidáman – És nem mondhatsz olyat, amiben nincs alkohol!
-De kocsival vagyok! – mondom neki, de érzem, ez nem lesz elég érv.
-Majd holnap érte jössz! Szóval?
-Huh… Akkor valami gyengét, mert nem szoktam inni!
-Jaj, ne legyél már ilyen jófiú! – ráncolja a homlokát.
-Ahogy akarod, de te takarítasz, ha mindent összehányok! – nevetek rá megadóan – Legyen egy vodka-narancs!
-Na, kezdésnek nem lesz rossz!
Kitölti az italokat – úgy nézem, hogy jó fél deci vodkát löttyint a poharamba, mielőtt rátöltené a narancslevet – aztán csatlakozunk a többiekhez, akik már javában táncolnak, és ugratják egymást.
Haru barátait már a suliból ismerem, habár nem vagyunk egy baráti társaságban. Rövid ideig ismerkedtem néhány barátjukkal – Aldo-val, Noah-val, Audrey-val és Nell-el – de ezek az ismeretségek nem voltak hosszú életűek. Ráadásul kettő eléggé meglepő felismeréssel is járt, mert korábban sosem gondoltam volna, hogy Aldo és Noah melegek! Pedig tuti, hogy azok, mert bepróbálkoztak nálam… Igaz, hogy Audrey és Nell is, de az annyira nem zavart, csak hát ők egyáltalán nem voltak az eseteim. Azt hiszem, hogy csak kefélni akartak velem, hogy elmondhassák, nekik az iskola szörnye is megvolt!
Hamar elmegy vagy másfél óra táncikálással, beszélgetéssel, hülyüléssel, ugratásokkal, közben nekem is lecsúszik még két vodka-narancs. Aztán Hollie áll ellő egy ötlettel:
-Srácok, mi lenne, ha játszanánk valamit?
-Jó ötlet, de csak ha valami szexi játék! – bólint Haru, ragadozó mosolyával, és mintha felém kacsintana. Na, témánál vagyunk! – sóhajtok fel.
-Az lesz, Haru, ne izgulj! Igazság vagy Bátorság-ra gondoltam, de kicsit fűszeresebben! Érdekel mindenkit?
A csapat persze lelkesen fogadja az ötletet, és én sem ellenkezek, talán az elfogyasztott másfél deci vodka hatására. Hollie folytatja:
-Akkor a szabályok: az alap a jól ismert, üveges játék. Körbeüljük, és valaki megforgatja az üveget. Amikor megállt, a forgató feltehet egy kérdést annak, akire mutat, amire őszintén kell válaszolnia, vagy egy feladatot ad neki, amit végre kell hajtania. Ha a választ, vagy a feladat végrehajtását nem fogadjuk el, vagy visszautasítja az, akire az üveg mutatott, akkor egy ruhadarabot le kell vennie. A páros ruhadarabok egynek számítanak! Utána az forgat, akire az üveg utoljára mutatott. Az győz, akin marad valami ruha, úgy, hogy a többiek mind meztelenek!
-Aha, ez izgi! – vigyorog Haru, majd folytatja – De még egy szabályt hozzáteszünk! A győztes kiválaszt valakit a jelenlévők közül, és két órát tölt vele a szobámban!
-Huh! Ez így még izgibb! – helyesel Hollie. Tényleg izgalmas a gondolat, bár azért én nem örülök ennek olyan nagyon… Habár, a fene sem tudja… - gondolom aztán.
-És mit lehet kérdezni? – érdeklődik Katie.
-Bármit, minél intimebb, annál jobb! – vágja rá Haru egyből, és folytatja – Ez a feladatokra is igaz! Amúgy meg, ha a feladathoz partner kell, akkor te leszel a partner. De ez kétélű, vigyázat! – emeli fel az ujját Haru figyelmeztetően – Ezzel lehet arra kényszeríteni valakit, hogy levegye egy ruháját, mert olyat kérek tőle, aminek a rám eső részét biztosan nem vállalnám be, de arra számítok, hogy ő sem fogja, szóval nincs para, és levetettem vele egy ruhát. De ha mégis bevállalja, akkor nekem meg kell csinálnom vele, különben én veszek le egy ruhát! Érthetőek a szabályok?
-Persze, kezdjük már! – lelkendezik Zach.
-Várjatok, még a ruhadarabok számát egyeztetni kell – vág közbe Hollie – Kin van a legkevesebb számú ruhadarab?
-Szerintem rajtam – szól Haru – Bugyi, cipő, ruha. Három.
-Rajtam is annyi – bólint Hollie – Akkor mindenki: cipő, zokni le, hogy csak három ruhadarab maradjon!
Hamarosan elhelyezkedünk a szoba közepén, és Haru leteszi az üveget középre:
-Mivel én vagyok a házigazda, én pörgetek először! – és nagy lendülettel megforgatja az üveget, ami pár másodperc múlva Katie felé mutatva állapodik meg. Haru már nyitná a száját, de Hollie közbevág:
-Jah, bocsi, Haru, még egy dolog! Ha az üveg két emberke között áll meg, a pörgető választ, hogy melyikük, oké?
-Rendben! – helyeselünk, majd Haru következik:
-Akkor, mivel ő az első, egy szelíd, bemelegítő kérdés a Szomszédlánynak: szűz vagy még? Ha igen miért? Ha nem, akkor mióta nem?
-Öööö… - pirul el Katie – Nem… Nem vagyok már szűz… Fél éve nem.
-Remek! – vigyorog Haru – Én ezt megvettem.
-Mi is! – helyeselünk.
Most Katie forgat, és rajtam áll meg az üveg:
-Oké, Domi, akkor halljuk, hogy ha meghíznál, és ezzel minden öt kiló plusz súllyal két és fél centivel tudnád nagyobbá tenni a farkadat, akkor hány kiló plusz súlyt vállalnál be?
Katie, te aztán tudsz butus kérdést feltenni! – vigyorgok magamban.
-Semennyit! – vágom rá – Nem szorulok rá! Amekkora van, az pont elég!
-Hűha! Mekkora mellénnyel van itt valaki! – vigyorog Haru, és a többiek is – Na, majd ha már elveszítetted az alsónadrágodat is, akkor majd meglátjuk, hogy van-e mire magabiztosnak lenni! Forgass!
Forgatok, és Haru-n áll meg. Hm… Most valami izzasztót kellene kitalálnom, és az lenne a legütősebb, ha nem is feladat lenne, hanem inkább kérdés – fut át az agyamon, és fejemben gyorsan kergetik egymást a gondolatok – Hopp, megvan! Ha jók a megérzéseim, szerintem ezzel sarokba tudom szorítani! – és tekintetemet mélyen Haru szemébe vájom, de ajkaim ártatlan, játékos mosolyra húzódnak:
-Akkor, Haru, egy ártatlan kérdést kapsz: van-e ebben a szobában olyan, akiről fantáziáltál már, de még nem kaptad meg, és ha igen, akkor kiről?
Haru arcáról nem tűnik el a magabiztos mosoly, csak mintha egy kicsit merevebbé válna, de a szemeiben látom, hogy a gondoltatok fénysebességgel cikáznak csinos kis buksijában. Aha, sikerült megfogni vele, ahogy gondoltam! – vigyorgok magamban – Szerintem ezt passzolni fogja! Ha elmondja, akkor kiadja magát, és a terveit, azt pedig egy hozzá hasonló, irányításhoz szokott csaj nem nagyon nyeli le!
Végül Haru megadóan felnevet:
-Oké, megfogtál! – és elkezdi kicsatolni a szandálját – De lesz még visszavágó, ne örülj!
Leveti szandáljait, majd pörget. Zach-en áll meg az üveg, mire Haru egyből mondja is:
-Na, Zachy-fiú! Leveted a nadrágodat, meg az alsódat és hagyod, hogy azt tegyek a farkaddal öt percen keresztül, amit csak akarok. De nem élvezhetsz el!
Zach egy pillanatra elvörösödik, aztán elfehéredik, végül megadóan elkezdi levetni az ingjét.
A következő körökben Hollie, Dan, Zach és Vicky vetkőznek, Katie begyűjti mindenki aláírását a popsijára, alkoholos filccel. Megismerjük Hollie legvadabb erotikus álmát, Zach szenvedélyesen csókolgat egy tükröt, és megtudjuk, hogy Haru három napja szexelt utoljára lánnyal. Miután megpörgette az üveget, és az megáll, széles mosollyal az ajkain néz rám:
-Nos Nicky, akkor fogd szépen a telefonodat, hívd fel azt a lányt, akibe bele vagy zúgva, és hívd el randira, most, mindannyiunk előtt!
Ó, bazzzd! – sóhajtok magamban – Hát… Egyrészt, nincs most olyan, akibe szerelmes lennék… Másrészt, lenne nagy meglepetés, ha felhívnám azt, akit szívesen elhívnék egy randira…
Megadóan kezdem kigombolni az ingemet, Haru, és a többi csaj legnagyobb örömére. Haru még az ajkait is megnyalja, ahogy lassan lecsúszik rólam felsőm, és felbukkan alóla nem mindennapi testem.
Elismerő füttyentés hallatszik:
-Ez igen! – nyílnak tágra Haru szemei – Hát, azért ez nem semmi! Láttam már egy-két brutálisan kigyúrt pasast, de ez eddig mindent visz!
-Na, igen! – vigyorog Hollie is – Egy kiterjedt kannibál család egy hónapig enné a srácot!
Nehezen viselem a nyílt dicséretet, vagy csodálatot, úgyhogy pironkodva, gyorsan forgatok, és az üveg Vicky-n áll meg.
A következő körökben Zach kiesik, Dan, Vicky, Hollie, Katie vetkőzik, Haru és én, nem. Dan-ről megtudjuk, hogy egyszer kipróbálta fiúval, de borzalmas volt, Vicky hol, mikor és hogyan vesztette el a szüzességét, Hollie körbefutja a házat, meztelenül, Haru ad egy lapdance-t Dan-nek, Katie pedig kap egy rezgőre állított mobiltelefont a bugyijába, amit mindannyian találomra hívogatunk, és nagyokat vigyorgunk, amikor váratlanul megugrik ültében!
Mindannyian bugyiban, vagy alsóban ülnek, csak Haru-n van még rajta a ruha, és rajtam a nadrág. Hollie forgat, és én vagyok az áldozat.
-Tökéletes! – vigyorog Hollie – Akkor most nyalakodunk egy kicsit! Fújj tejszínhabot a mellbimbóimra, és lassan, érzékien nyalogasd le róla!
Első gondolatom az volt, hogy ezt passzolom, de aztán meggondolom magam. Végül is? Mi van ebben? Semmi. A tejszínhabot meg még szeretem is!
-Hol az a flakon? – kérdezem hetykén, mire Hollie-nak felcsillannak a szemei.
Hollie csinos csaj, szép teste van, egy pár nem túl nagy, inkább csak átlagos, de nagyon szép formájú, feszes cickóval. Bimbói hetykén meredeznek, vagy mert fázik kicsit, vagy mert már előre élvezi a kényeztetést, amit tőlem remél. Azt persze szegénykém nem tudja, hogy még sosem csináltam ilyesmit…
Hollie hanyatt fekszik a padlón, én pedig bőségesen borítom fincsi tejszínhabbal a mellbimbóit, és környékét. Kezem csak egészen kicsit remeg, miközben ezt teszem, talán a többiek észre sem veszik. Aztán leteszem a flakont, és fölé támaszkodok, szemünk egy pillanatra összetalálkozik:
-Na, mi lesz, nagyfiú? – kérdi kacéran mosolyogva – Mégis inkább passzolsz?
-Nem – rázom meg a fejem könnyedén – Csak gyönyörködök egy kicsit…
-Az ízek neked már nem is elég? – kacérkodik tovább.
-Szeretem élvezni az életet!
Mielőtt még tovább szóval tarthatna, egész közel hajolok a bal melléhez, és lassan „munkához” látok. Nem sietek, óvatosan, aprókat kóstolva haladok, hol egyik, hol másik melléről fogyasztom az édességet, szemeim félig lehunyva. Hallom, hogy a többiek kaján megjegyzéseket tesznek:
-Ez igen, igazi gourmand!
-Ez a srác, tudja, hogy kell élni!
-Aha, de Hollie is tudja, miként jusson hozzá a jóhoz!
Eleinte persze csak a tejszínhabot érzem, aztán ahogy fogy, nyelvem Hollie mellbimbóit, bőrét éri. Izgalmas, semmihez sem fogható íze felkorbácsolja a vérnyomásomat, érzem, hogy az alsónadrágom kicsit szűkebb lesz. De úgy tűnik, hogy Hollie is élvezheti mesterkedésemet, mert egyszer csak megérzem a kezeit a testemen, ahogy karjaimon, vállaimon, hátamon kalandoznak, mintha csak szeretkeznénk. Egy pillanatra elbizonytalanodok, és szinte megmerevedek, de aztán képzeletben megvonom a vállam – Mi van abban? Állítólag átkozottul jó testem van, és tetszenek a csajoknak az izmaim, még ha ezt soha nem vallanák be, még maguknak sem. Akkor meg, hadd élvezkedjen! Kedvtelve simogatja feszülő izmaimat, ahogy fölé hajolva, tevékenykedek, és érezhetően tetszik neki, amit érez, tapogat.
Közben felpillantok, és Haru tekintetével találom szemközt magam. Tényleg kis irigységet látok a szemében, vagy csak odaképzelem? – gondolom meglepődve, de aztán hamar elfelejtkezek a dologról, és ismét Hollie-nak szentelem minden figyelmem. Kéjesen felsóhajt, ahogy egyre kevesebb a tejszínhab, és egyre határozottabban kényeztetetem, hogy az utolsó, apró kis cseppet is felnyaljam a bőréről. Hamarosan mellbimbói nedvesen csillognak nyálamtól, és eltűnik minden fehér maszat, kicsit talán alaposabban is letisztogatom, mint az egyébként indokolt lenne. Aztán felülök, és viccesen megnyalom az ajkam:
-Hű, ez nagyon finom volt!
-Én sem panaszkodok! – hallom Hollie kéjes hangját, és ő is felül – Pfú, Domi, ez nem volt rossz!
-De nem ám! – hallom Haru hangját – Jó kis bemutató volt!
-Aha! Nekünk is tetszett! – lelkendezik Katie, és Vicky is.
-Örülök neki, hogy szereztünk egy pár kellemes pillanatot nektek! – vigyorgok rájuk, és tényleg büszke vagyok magamra, hogy nem vallottam szégyent, habár kezdő vagyok. Aztán az üvegért nyúlok.
A következő körökben szép lassan elfogyunk, és már csak Haru, Katie, és én maradunk játékban, és mi is csak alsóban. Játék közben feltűnik, hogy Haru kedvtelve pillog ágyékomon látványosan feszülő alsómra. Igen, jól látsz, csaj, az akkora, és nincs kitömve! – gondolom magamban kajánul. De őszintén szólva nekem is van mit bámulnom! Haru-nak gyönyörű teste van, mint egy barbie babának: elképzelhetetlenül hosszú, karcsú combok, valószerűtlenül vékony derék, jókora, telt, feszes mellek, amelyek melltartó nélkül is úgy állnak, mint a gumilabdák. Képtelen vagyok levenni róla a szemem, Haru többször is rajtakap, hogy bámulom. Ilyenkor csak kihívóan kacsint egyet, én pedig céklavörösen kapom el a tekintetem.
Aztán Katie pörget, és én leszek az áldozat, miután megállapodik az üveg:
-Domi! – vigyorog rám lelkesen, hat nála is az ital, rendesen – Akkor most kapsz egy takarót, azt rád terítjük úgy, hogy deréktól lefelé nem látszol. És akkor így szépen verd ki magadnak!
-Ki van zárva! – vágom rá egyből. Hogy te milyen kis szemétláda tudsz lenni, ha iszol egy kicsit! – gondolom, de persze nem haragszok rá, és már állok is fel, hogy levegyem az alsómat.
-Most mi a gond? – mosolyog Haru – Nem látunk semmit, csak azt, hogy mozog a kezed a takaró alatt, meg az arcodat, amikor elélvezel!
-Höh, jó vicc! – morgok – Nem, ezt passzolom, és ti maradtok játékban! – azzal letolom az alsómat. Nem mondom, hogy nem feszélyez a dolog, mert az akkora hazugság lenne, mint egy ház. Rendesen vörösödik a fejem, de a szabályok azok szabályok, és az elején elfogadtam. Mondjuk ez elfogyasztott, nagyjából másfél deci vodka jótékonyan tunningolja bátorságomat, de azért így is zavarban vagyok, nem kicsit, hogy ennyi ember előtt anyaszült meztelenre vetkőzök.
Amikor felegyenesedek, Haru premier plánban látja teljes valómat, és ismét elkerekednek a szemei.
-No lám! – mondja nem kicsit meglepve – A kisfiú tényleg igazat mondott az elején, nem szorul rá, hogy undorító, vastag zsírtömeg mögé rejtse gyönyörű izmait, csak hogy nagyobb farka legyen! Az, hogy bőven elég, ami van, még elég enyhe kifejezés!
Erre megint egyből elpirulok. Nem tehetek róla, zavarba jövök, ha nyíltan dicsérnek, arról már nem is beszélek, hogy ráadásul a farok méretem a téma. Melyik fiú ne vörösödne el, mint a cékla?
A játékot végül is aztán Haru nyeri meg, miután kiejti Katie-t egy meredek feladattal, hogy hívjon fel találomra egy srácot, a suliból, majd kéjesen sóhajtozzon, és játsszon el egy orgazmust neki a telefonba.
-Nah, akkor ez is megvolna! – vigyorog Haru magabiztosan ránk – És akkor most a jól megérdemelt jutalmam, a két óra a szobámban, azzal, akit kiválasztok!
Hosszasan nézeget bennünket, mintha mérlegelné, hogy melyikünk is lenne ínyére , aztán hosszú másodpercek után végül kiböki:
-Nicky-fiú, te leszel, akivel eltöltöm a két órát, kettesben!
Felköhögök, ahogy félrenyelek, amikor meghallom, aztán gyorsan rendezem a légzésemet. Akarom én ezt? – fut át a kérdés a fejemen. Nincs kétségem afelől, hogy miféle két óra vár rám a szobában, Haru-val összezárva, és nem biztos, hogy én arra most vágyok. Nem mondom, nagyon szexi csaj, és őszintén szólva, lehet, hogy később nem ellenkeznék, de most még csak nem is ismerem őt, azt sem tudom, hogy milyen, mint barátnő, meg egyáltalán! Én kicsit még régimódi vagyok, nem bújok ágyba senkivel, akibe nem vagyok szerelmes!
Felállok a kanapéról, szinte érzem Haru éhes pillantásait meztelen testemen.
-És mi van – szólalok meg aztán – ha én nem szeretném?
-Hogy mi van? – kérdez vissza Haru leplezetlen döbbenettel.
Na, mi van? Nem vagy hozzászokva az elutasításhoz, mi? – gondolom kicsit gúnyosan, de érzem, talán nem lesz olyan könnyű menet. De megerősítem elhatározásomat, nem fekszek le ma senkivel, nem számít, hogy mekkora veszekedés lesz belőle!
-Mi van, ha én nem akarnék szobára menni most veled?
|
| Airi-chan | 2011. 01. 18. 14:41:25 | #10604 |
 Karakter: Eguchi Harukichi
Megjegyzés: gab287-nek és Dominicknek
Szemeim nagyra tágultan merednek a kezemben tartott fehér papírra. A levegő csak súlyos erőlködés árán jut a tüdőmbe. Eleinte el sem tudom hinni, hogy sikerült. Én lehetek a szerencsés cserediák, aki egy egész tanévet tölt Amerikában, úgy, hogy fizetik az utat, a lakást, sőt, minden hónapban egy nagyobb összeget is kézhez kap! Ha ehhez még hozzávesszük az innen-onnan begyűjtött ékszereket és a bankszámlámra utalt nagyobb összegeket - jó dolog, ha az embernek több gazdag szeretője is van egy időben-, úgy gondolom, nem lesz olyan nehéz a megélhetés a következő évben. De biztos, ami biztos, keresek majd egy tűrhetően jól fizető állást is.
Elmosolyodok, majd hangosan felkacagok. Milyen átkozottul szerencsés csajszi vagyok!
Mikor lenyugszom, felkapom a mobilom, s közlöm ismerőseimmel a hírt, miszerint egy árva vas nélkül küldenek el Amerikába. Ez egy kiváló hazugság annak érdekében, hogy megessen rajtam a baráti kör szíve…
Várj rám, Amerika!
Várjatok rám, helyes, cuki fiúk és lányok! Jövök!
O.O.O.O.O.O.O.O.O.O
Már egy hete elkezdődött a suli, én azonban csak négy nappal ezelőtt érkeztem, ami miatt volt egy kis kavarodás, de páratlan meggyőző-képességemnek köszönhetően elsimítottam a problémákat. Az igazgató nagyon gondatlan tud lenni egy mély dekoltázs és egy kivillanó comb miatt….Van egy érzésem, mely szerint még sok mocskos kis ügyletemnél ki fogom használni hőn szeretett és tisztelt igazgatónkat..
Épp az udvaron ülök, egy kisebb társaságban, amit úgy definiálnék, mint az uralkodói klikk. Szóval a legmenőbb emberek. Mindenkinek pontosan behatárolt szerepe van, amit kötelessége betartani. A leszbi domina és a leszbi kislány, a biszex hímállat, és párjaként a biszex dög, és még sorolhatnám.. De úgyis mindenki ismeri ennek a tanulói rétegnek az összetételét.
Egyszóval: beilleszkedtem, méghozzá a legjobban. Továbbá mocskosul jól el vagyok látva pénzzel.
Épp egy poénon nevetek, amire nem is figyeltem, mikor valaki elhúzza kezét az arcom előtt:
- Hé, szívem, lenne kedved eljönni ma bulizni? Van egy asztalfoglalásunk a város legmenőbb ifjúsági klubjában.
Ránézek Hollie-ra, aki a legfőbb leszbi domina csaj a társaságban. Már a második éjszaka megvolt. Jó volt, de semmi különleges.
- Rendben, benne vagyok… Mi a hely neve?
Kérdésemre legalább hatan válaszolnak, mint ahogy megszoktam. Leintek mindenkit, s kis okos tojásunkat, Aldo-t kérem meg a hely ismertetésére. Végzős, de nagyon fiatalnak néz ki, hiper cuki, és akaratos kis dög.. Tökéletes uke-chan.. Már az első nap összehaverkodtunk.
- A hely neve Chain Reaction, California egyik legmenőbb ifjúsági klubja, mint azt már elmondták. Alkoholt nem tart, a jelenlévők nagy bánatára, mert ugyebár mi imádunk inni. De van konyhája, amiből kifolyólag vacsorázni is ajánlott, meglehetősen jól főznek. Továbbá több mint 15 biliárdasztal, darts, és ehhez hasonló játékok. Szórakozásra alkalmas része még egy egész nagy táncterem, ami tulajdonképpen egy diszkó, azzal a különbséggel, hogy nincs drog, és senkit se lehet meghúzni a sarokban észrevétlenül. Röviden ennyi lenne.
Hangosan felkacagok az ismertetésre:
- Szóval kimondottan ártatlan kis hely, ennek ellenére híres. Kétlem, hogy a konyhája lenne ilyen remek, szóval egy dolog maradt, ami számba jöhet.
Körbenézek a kis sleppen, s ahogy látom megcsillanni a szemekben a pimasz elégedettséget, tudom, hogy rátapintottam a lényegre.
- Tele van megrontásra váró cuki falatokkal, igaz?
Az egész banda felnevet, s mikor a kedélyek lenyugodnak valamelyest, a mellettem ülő Dan - aki, egyébként az iskola hercege és mocskosul gazdag a családja- biztosít, hogy rátapintottam a lényegre.
Szóval úgy néz ki, ma este „vadászni” fogunk.. hehe..
O.O.O.O.O.O.O.O.O.O
Hollie egy szál madzagban áll a tükör előtt, kezében egy szoknya, ami távolról egy vastagabb övnek néz ki, és egy felső, amit egy széles masni tart össze a hátán. Mindkettő az én ruhatáramba tartozik. Mindig is jó ízlésem volt, s ahogy hangjából árad a csodálat, miközben ruháimat nézi csillogó szemekkel.. Mit ne mondjak, dob egy nagyot az egómon..
Miután mindketten felpróbáltunk pár dögös és csábító darabot, megállapodunk egy-egy darabnál. Hollie egy fehér forrónaci és egy fekete top mellett dönt, míg én egy világos inget veszek fel egy farmer mellénnyel, ami egyrészt a melleimet hangsúlyozza ki, másrészt pedig a derekamat. Alulra egy picit rövidebb rakott szoknyát választok, s lábaimra egy combközépig érő fekete csizmát. A smink hamar elkészül, Hollié nagyon erős, kihívóan ribancos, az enyém pedig inkább világos, ami még inkább erősíti a pimasz kislány imidzset, amit ma este használni szándékozok. Egyértelmű, hogy ma este fogok egy hím állatot. Régóta nem díszelegtem a passzív fél szerepében.
A találkozót tízre beszéltük meg, s szinte ugyanakkor érkezünk meg fekete vadállatommal, mikor a többiek. Drágaságomat leparkolom a többiek orra előtt, s egyszerűen nem tudom nem észrevenni a sóvárgó és irigy pillantásokat, amiket Rá vetnek. De ez a minimum, amit egy ilyen ragadozó dög megérdemel. Mindig is szerettem a szép kocsikat, pláne ha még egy ilyen állat is egyben! Fantasztikus. Imádom!
Mikor kiszállok Szívecskémből, szándékosan megvillantva hosszú combjaimat, elég egy köszönés, és máris mindenki lerohan a kérdéseivel. Honnan van ez a kocsi? Hol vetted ezt a felsőt? S még ezernyi ilyen értelmetlen szösszenet.
Én pedig csak állok középen, s megvárom, míg lenyugszanak, s aztán adom ki a feladatokat:
- Mindenki elhúzza a csinos kik popóját valami vadulós helyre, kivéve Dan-t, Hollie-t, Aldo-t, Cole-t, Noah-t, Audrey-t, Nell-t, és engem. Mi nyolcan diszkréten besuhanunk, megállítjuk az életet, sütkérezünk a csodálatban, s levadászunk pár csini egyént. Értve? Aki nincs a névsoron, húzzon el!
Szavaim nyomán elégedetlen zúgolódás támad, de mindenki hamar felfogja a szép kis fejecskéjében, hogy itt bizony csak a legnagyobb ragadozók fognak ma szórakozni.. hehe…
Mikor belépünk a terembe, az élet szinte megáll. Mindenki minket néz, ha nem nyíltan, akkor a szeme sarkából. Mind a nyolcan egyöntetűen elindulunk a biliárdasztalok felé, s pont egy kis társaság mellé telepszünk. Én Hollie-val játszok , ugyanúgy, mint Noah és Audrey. A többiek párosban játszanak mellettünk.
Miután elkezdtük a játékot, szemérmetlenül vizslatom az összegyűlt tömeget. Mindannyian fiatalok, csinosak, aranyosak. Azonban engem senki sem köt le igazán, kivéve két embert.
Mindketten a mellettünk játszó társaságban játszanak. Mit ne mondjak, messze állnak a profiságtól.
Az egyik egy csinos lány, első pillantásra semmi extra, de másodikra… huh.. Feltűnnek a szép idomok, a csillogó haj, ragyogó szemek. Tipikus ártatlan kislány, bár elég sok kétséget hagy a felől, hogy nyitott lenne egy leszbi kalandra. Szóval vesztett ügy.
Ma nem hódítani, huncutkodni akarok. De nagyon…
A másik jelölt a vele játszó srác. Először is ő tűnt fel, egyrészt kinézete, másrészt a rá irányuló, rajongó szempárok miatt.
Öltözéke elég jómódúnak mutatja. Lábán vékony fekete farmer, felsőtestén pólóing, elöl szalaggal átfűzve. A lábain….a lábain… Ki a halált érdekel, hogy mi van a lábán, ha egyszer ilyen szemet gyönyörködtetően kibaszott jól kidolgozott felsőteste van?!
Szóval jelenleg az se érdekelne, ha mezítláb lenne. Szexi, dögös, és nem nézném ki belőle, hogy tömi a naciját. Márpedig ha igazam van, akkor ritka jó fogásom van ma éjjelre…hehe...
Számat megnyalva adom társaim tudtára, hogy bizony, ma nagyon jó kis játékot viszek haza..
Hollie mellém lép, s dekoltázsát villogtatva lesi a srácot.
- Ejnye, Haru! Már az első vadászaton kifogod a leghíresebb prédát? Nem vagy semmi.. Rögtön a nagyvadra mész?
- Miért? Nem tartozik közénk, és nem úgy látom, mintha a szomszédlány-karakter a csaja lenne. Szóval mi a kifogásod ellene?
Karcos hangján felkacag, a szemtelenül bámulja a srác seggét, mikor az behajol egy lökésnél.
- A neve Dominick Cassar. 16 éves, most harmadikos. A mi sulinkba jár. Egyetlen oka, hogy nem vetted még észre, az az, hogy e mellé a kibaszott izgató test mellé egy ártatlan hatéves kisfiú tudatát pakolta a Jó Isten. Számtalanszor próbáltuk behálózni mindannyian, sikertelenül.
Mosolyom szélesedik, egyre inkább tombol bennem a vadászösztön. Szóval a kisfiú teljesen ártatlan.. Ne félj, a néni majd bemocskol.. hehe..
- Úgy? Mindannyian? Pontosan kit is takar az a mindannyian?
- A fontosabbak közül Aldo, Noah, Audrey és Nell.
- Tehát egy uke, egy seme, egy kéjenc ribanc és a biszex dög is próbálkozott. Vagyis mindenki.
- Pontosan. És…Nell-hez visszatérve, mióta itt vagy, rohamosan veszt a népszerűségéből. Eddig ő volt a biszex nőstényragadozó, te azonban egy hét alatt átvetted a szerepét. Nem kicsit bököd a csőrét.
Sötétszürke pillantásom kérlelhetetlenül mélyesztem Hollie sötétkék szemeibe.
- És te melyikünket pártolod, kislány?
Szavai, hangsúlya ugyanolyan komoly, mint az enyém.
- Okosabb vagyok, mint amilyennek mutatom magam. Én mindig az erősebbet pártolom.. Ebben az esetben pedig te vagy az. Ezzel pedig te magad is tisztában vagy.
Elmosolyodva fordítom szemem Nikky felé.
- Remek. Én is úgy gondoltam, hogy rád számíthatok.
Visszafordulunk a játékunkhoz, s mikor Nikky-re nézek, pillantásom összeakad szikrázó kék szemeivel.
Elmulaszthatatlan alkalom, tehát rákacsintok. Engem stírölsz, kisfiú? Még nem tudod, milyen beteges és perverz nénivel akasztottad össze a bajszod… hehe…
Szemei megdöbbenésétől nyílnak tágra, s aztán zavartan elpirulva fordítja figyelmét a játékára, melyben vesztésre áll…
A szomszédlány-karakter jókat vihog a kissrác bénázásán, de pár perc múlva megunja. Úgy látszik, többek között, biliárdozni is meg kell tanítsam..
Mivel folyamatosan nézegetem, mint lovat a vásárban, nem kerülöm el pillantását, melyet újfent rám vetít. Nocsak, kisfiú.. Nem vagy te olyan nagyvad..
Az elkövetkező 10 percben még játsszuk ezt a szemezős játékot, majd miután – természetesen – megnyertem a játszmát, zéró mimikával indulok el felé, ám hamarosan arcomra kiül a szexuális-zaklató-mosoly, ami szinte lerángatja kis áldozataimról a nedves fehérneműt…
Arca minden lépésemnél pirosabbá válik, s mikor rájön, hogy igenis, én bizony felé igyekszem, arcára egy csapásra ül egy mélyvörös árnyalat. Egy kis toppanással állok meg előtte, s a félrebeszélést mellőzve csapok bele a mondanivalómba:
- Szia! Tudod, így közelről nem is vagy olyan nagyon kisfiú… De azért ezen túl kisfiúnak foglak hívni.. Ugye nincs ellene kifogásod?
Hagyok számára egy-két másodpercnyi szünetet, ami arra se elég, hogy felfogja, hogy bizony, itt áll előtte a legerotikusabb és legrémisztőbb álma egy személyben..
- Hallgatás beleegyezés, szóval egyetértünk, kisfiú… Én Eguchi Harukichi vagyok, hívj Harunak! Most jöttem Japánból, én vagyok az idei tanév első számú cserediákja. Szóval nemcsak a srácok vágyálma vagyok, hanem okos is… Ez itt a telefonszámom, órák alatt bátran dobj egy SMS-t, de én az alulöltözött képeket sem vetem meg, sőt…
Nagy kezeiben szinte eltűnik az apró, fehér névjegykártya, arcán totális megdöbbenés, ugyanúgy, ahogy a szomszédlány-karakter arcán is. Igazán aranyos!- Na, akkor ezt megbeszéltük, holnap ráérek, szóval elmehetnénk valamerre, ezután egy 18 plusszos programot terveztem, kisfiú… Ha nem jó, most mondd!
Fürkésző tekintettel figyelem a hirtelen beállt csöndben mélyvörös arcát, s zavart habogását hallva, arcomra újra kiül a szexuális-zaklató-mosoly…
- Látom, kissé zavarban vagy.. Mit szólnál hozzá, ha holnapután eljönnél hozzám? Szervezek egy kisebb bulit, amire csak a közelebbi barátaimat hívom meg. Szóval megnyugodhatsz, nem leszel velem kettesben.. Vagyis…csak egy szavadba kerül, kisfiú…
Arca megint vörös.. Úgy látszik, nem szereti a becenevét.. Kisfiú.. Ne mondj ellent a néninek..
Mivel nem látok semmi elragadtatást az arcán, felvetem az utolsó engedményemet, ezzel is bizonyítva, milyen hihetetlenül engedékeny és türelmes ember vagyok:
- Hozhatod …. –nézek kérdőn a hozzánk közel álló szomszédlány-karakterre.
- Katie.
- Igen! Hozhatod Katie-t és a barátaidat is! Nem szeretem az ellenkezést, szóval az engedetlen kisfiúkat kegyetlenül megbüntetem..
Arcomra most egy ártatlan, hatéves kislányt megszégyenítő mosolyt varázsolva folytatom:
- Szóval akkor várlak titeket holnap este nyolckor! Ne késsetek! A cím rajta van a névjegyemen!
Ezzel elfordulok a szoborrá merevedett kisfiútól, s szinte ugrándozva lépek a sleppemhez, akik eddig engem figyeltek.
Hangom még mindig az ártatlan fokozatra kapcsolva cseng:
- Na akkor menjünk valahová máshová!
Hátat fordítok nekik, s rájuk se nézve indulok az ajtó felé, folyamatosan szövegelve:
- Tudom már! Menjünk a partra! Ott még nem voltam, és most kissé fáradt vagyok.. Lehet, hogy csak a túl sok hajlakk, amit Hollie a képembe fújt, de…
Hollie humoros csajszi, veszi a poént, s azonnal hárít, s előbb utóbb mindenkit belevonunk a szivatós poénkodásba.
O.O.O.O.O.O.O.O.O.O
A nap pont most kel fel a horizonton, s ahogy Hollie combján fekve nézem, kissé elferdülve csodálom a szépségét. Az ég alja narancsszínű, s itt-ott látni egy vékony felhőpamacsot.
Már mindenki hulla fáradt, a beszélgetés halk és lassú, szóval ideje lenne felébreszteni a társaságot.
Bár belőlem is kivette az erőt, hogy szinte egész éjjel az óceánban fogócskáztunk és hülyültünk, mégis feltápászkodom, s lassan, de biztosan buzdítom indulásra a társaságot.
Csupán két embert intek magamhoz:
- Dan, Hollie, ne menjetek haza! Aludjatok nálam – közbeszúrtam egy hatalmas ásítást-, aztán segítsetek megszervezni estére a bulit! Légyszi!
Beleegyeznek, s két kocsiba ülve indulunk el hozzám.
Miután leparkoltunk, fáradtan invitálom be őket magamhoz.. Most igazán nem vacakolunk, mindannyian egy hálószobába megyünk, s egymás hegyén-hátán fekve szundítunk egy jó nagyot az esti buli előtt.
O.O.O.O.O.O.O.O.O.O
A zene hangos, mégis lágy, tökéletesen passzolva a dekorációhoz, és mindenhez. Kitettünk magunkért, mindössze egy nap alatt hoztuk össze a bulit, ami inkább amolyan fogadás-féle…
A kiküldött meghívókban jelentősen kikötöttük, hogy elegánsan szexinek kell lenni.
Dan fekete csőnaciban és mélybordó selyemingben csábít, Hollie ruhája vastag, fehér szatén-szalagokból áll. Én egy aranyszínű egyrészesben parádézok, ami.. nos, nem sokat bíz a képzeletre. Nagyjából három centivel rövidebb, mint a tegnapi szoknyám, a hátán pedig egészen a derekamig dekoltált, elöl csupán egy vastagabb csík takarja melleimet, amolyan nyakba akasztós módon. Csípőmön egy vékony, aranyszínű szalaggal szorítom testemhez.
A tíz centis magas sarkú kiegészíti az összképet.. Mint egy milliárdos szeretője..
A buli elég hamar életre kel, csupán már csak az hiányzik, akiért az egészet megszerveztem. ÉS mintha csak emlegetni kéne, újra megcsörren a csengő, s mivel már az összes meghívott itt van, alighanem Dominick az. Rosszabb esetben valamelyik szomszéd, mégrosszabban egy rendőr.
Gyorsan kitipegek a bejárati ajtóhoz, s mikor kinyitom, egy hullámként terül el bennem az elégedettség. Dominick az, vele van a szomszédlány-karakter, azt hiszem Katie… Talán…
Mögöttük áll egy fiú és egy lány, ha jól emlékszem azok, akik tegnap előtt velük voltak. Egy magas, vékony srác és egy rövid barnahajú csontsovány lány.
Dominick Végignéz rajtam, kissé elpirulva, s szólásra nyitja ajkait:
- Heló, Haru! Tudod, meghívtál minket, szóval eljöttünk, ha nem gond…
- Szia, csajszi! Jöttem, mert Domi elrángatott, amúgy valószínűleg hétfőre tanulnék.- Vág közbe a szomszédlány karakter, ezzel a végletekig zavarba hozni cukifalatomat..
De kis édes…
Szerkesztve Airi-chan által @ 2011. 01. 18. 19:06:10
|
| gab287 | 2010. 12. 12. 07:54:48 | #9760 |
Karakter: Dominick Cassar (kitalált)
Megjegyzés: Eguchi Harukichi-nek
Nah, ez a nap is véget ért, végre! – gondolom magamban, mikor kicsöngetnek az utolsó óráról. Szeretek suliba járni, de most valahogy nem nagyon volt kedvem hozzá. Még csak egy hete kezdődött a tanév, még nem hangolódtam rá igazán. Inkább lennék már a konditeremben, és gyúrnék.
A kocsim felé sétálok éppen, amikor kiáltást hallok a hátam mögül:
-Hé, Dominick! Várj egy kicsit!
Ahogy megfordulok, Ashley-t látom szaladni felém. Kedves, aranyos csaj, együtt szoktunk lógni a haverokkal, és jó barátok vagyunk. Tényleg csak, és valóban, nagyon jó barátok.
-Na, jó, hogy elkaptalak… - lihegi, ahogy odaér hozzám – Azt gondoltuk a srácokkal, hogy este elmennénk egy kicsit murizni, a Chain Reaction-be… Hm? Hogy hangzik?
Elvigyorodok:
-Jó ötlet! Mikor találkozunk?
-Kilencre foglaltunk asztalokat…
-Okés, előtte felvegyelek? – kocsival szoktam menni, tizenhat évesen úgysem ihatok.
Ashley elmosolyodik:
-Köszi, de nem kell, majd elsétálunk Garry-vel. De azért nagyon rendes vagy, köszi!
-OK, akkor majd ott találkozunk! – mosolygok rá.
-Hi – int Ashley is, és bepattanok a kocsimba. Nem egy nagyon nagy szám, egy nyolc éves, pezsgő metal színű, GMC Yukon, de azért eléggé menő, feltűnő kocsi, és nagyon szeretem. Tavasszal kaptam, tizenhatodik szülinapomra, a szüleimtől. Minden hónapban kapok egy tank benzint is, ha nem elég, akkor a többit azt nekem kell fizetnem. De ez nem okoz gondot, mert heti tizenkét órát dolgozok – négy órát szerdán, suli után, és négyet-négyet szombat délelőtt, meg vasárnap délelőtt. A Sport Palace-ban van munkám, Long Beach legnagyobb sportszer-, és sportruházati áruházában, amiért egész jó pénzt kapok, $12-t óránként. Nem volna muszáj dolgoznom, a szüleim szívesen adnának zsebpénzt. De én úgy döntöttem, hogy nem kérek, hanem inkább dolgozok helyette. Így is nagyon jó dolgom van, mert amit keresek, az teljes egészében az enyém, arra költöm, amire csak akarom, még ruhára sem kell költenem, mert azt is anyumék fizetik. Nagyon nagy szerencsém van a szüleimmel, hogy egyrészt megtehetik, másrészt ilyen jó fejek.
A fitness centrum, kocsival, nincs túl messze a sulitól, tíz perc alatt odaérek. A parkolóban nem túl sok kocsi áll, a nagyobb roham majd csak ezután jön.
A bejárat felett nem túl hivalkodó felirat hirdeti, hogy ez bizony itt Lusty Fitness Centruma. Ez egy független fitness centrum, nem egy lánc tagja. Minden van benne, amit csak el lehet képzelni, csak uszoda nem: testépítő-, és fitness szalon, az összes létező aerobic műfaj – spinning, zumba-fitnesz, thai-boo stb. – szauna, jacuzzi, szolárium, fitnesz büfé és még millió dolog. És persze mivel nem olyan túlzottan nagy centrum, eléggé barátias, családias a hangulat.
Az öltözőben gyorsan átvedlek, ami nem tart sokáig: egy térdnadrágot húzok, felsőtestem meztelen marad, és egy magas szárú edzőcipő kerül a lábamra, aztán már megyek is a terembe.
-Szia! – hallom az ismerős, csengő hangot, ahogy belépek a terembe.
-Hello, Jenny!
Jenny ha jól emlékszem huszonegy éves, és egy tipikus fitnesz címlaplány: hosszú, izmos combok, formás, keskeny csípő, kemény, kerek popsi, vékony derék, bordás, izmos, lapos has, hatalmas, feszesre töltött, gömbölyű mellek, baba arc, lófarokba fogott szőke hajzuhatag.
Már várom, hogy megint elkezdjen cinkelni, de most valahogy elmarad, amin azért eléggé meglepődök! Akárhányszor találkozunk, Jenny minden alkalommal megjegyzéseket tesz, hogy milyen baromi jól nézek ki, és hogy mennyire tetszik neki, hogy ilyen brutálisan izmos vagyok. Persze ettől azonnal zavarba jövök, és elpirulok, mint mindig, ha esetleg egy lány úgy néz rám. És hiába tudom, hogy igazándiból csak játszik velem – még ha tényleg tetszem is neki, ő mégis csak egy bomba, felnőtt csaj, én meg csak egy taknyos harmadikas vagyok! – mégis totál kikészít ezzel a kis játékával!
De, meglepő módon ez most elmarad, úgyhogy már iszkolok is, nehogy mégis meggondolja magát.
-Szia, Nikky! – köszönt Becky, és hátrarázza aranyszőke sörényét, majd hátratűzi a hajcsattal. Karján látványosan dagad hatalmas bicepsze a mozdulattól – Na? Kezdjünk neki?
-Hali! – köszönök vissza neki – Persze, már alig várom!
Becky egy, látszólag a húszas évei végén járó, amúgy viszont már harminchat éves, keményen kigyúrt nő. Ő a személyi edzőm, már nyolcadik éve. Szüleim csak úgy engedték, hogy edzek, ha egy gyermekekre, és tinédzserekre specializálódott, szakértő testépítő-edző irányítja az edzéseimet. Rebecca egyébként maga is profi testépítő-versenyző, hatalmas, kidolgozott izomzata senkiben sem hagy kétségeket afelől, hogy mivel is foglalkozik. Nem tudom, hogy vajon ő él-e szteroidokkal, és különböző hormonkészítményekkel – bár elképesztő izmai láttán nemigen tud az ember másra gondolni – mindenesetre, figyelemre méltó izmain kívül nem látni rajta nyomát. Arca ragyogó szépségű, vonásai finomak, nőiesek, bőre hibátlan. Hogy a testén esetleg nagyobb izmok dagadnak, mint a legtöbb férfién, az már más kérdés – van akinek ez tetszik, mint például a férjének, van aki gusztustalannak tartja. Én személy szerint szép nőnek gondolom, bár tény, hogy nagyon más szépség ez, mint a vékony modellek a tévében.
Neki ugrok az edzésnek, és hamarosan patakokban folyik az izzadság a testemen. Nagyon élvezem az edzéseket, imádom az érzést, ahogy száguld a vér az ereimben, ahogy feszíti az izmaimat. Élvezem a fájdalmat, ahogy izmaimat a végsőkig hajtom, megpróbálva még egy ismétlést kipréselni belőlük, mikor már moccanni sem tudnak, de kénytelenek kérlelhetetlen akaratomnak engedelmeskedni. Élvezem a tudatot, hogy ismét próbára tettem a testemet, és megint egy kicsivel kijjebb toltam a tűrőképességét, és a teljesítőképességét. Tudom, ez furán, sőt, mazochistán hangzik…
Másfél óra múlva érek végére a mai penitenciának. Testem szinte olajosan csillog az izzadságfilmtől, tagjaim szinte remegnek a fáradtságtól.
-Nagyon jó munka volt! – dicsér meg Becky – Látszik, hogy élvezed azt, amit csinálsz, és őszintén szólva, mindig meglepsz vele, hogy milyen fegyelmezetten követed az utasításaimat! Nagyon ügyes vagy!
-Öööö… - dadogok, és érzem, hogy elpirulok. Nem szeretem, ha dicsérnek! – Köszi…
-Figyelj, csak Nikky – folytatja Rebecca elgondolkodva – Van itt még valami…
Húzok egyet az ásványvizes flakonomból, és érdeklődve Rebecca-ra nézek:
-Na, igen? Mi lenne az?
-Hm… Azt tudom, hogy egyáltalán nem vágysz versenyezni, és legnagyobb valószínűséggel ki is zárnának, ha indulnál – mondja komolyan – De sosem gondoltál még rá, hogy bemutatózz?
-Bemutatózzak? – kérdezek vissza meglepetten.
-Igen. Tudod, vendég fellépések, versenyen kívüli megjelenések. Egész jó pénzt lehetne vele keresni, és biztosan rengeteg meghívásod lenne!
Tudom, hogy mi az a bemutatózás, de valahogy nem nagyon vágytam eddig rá, és őszintén szólva most sem biztos, hogy annyira vonz a gondolat. Belőlem, hiányzik az a fajta exhibicionizmus, ami egy vérbeli testépítőt naggyá tesz. Én nagyon szeretek edzeni, és nagyon büszke vagyok rá, hogy így nézek ki, ahogy. De hogy közönség előtt mutogassam magam? Hát… Ennél én sokkal szégyenlősebb vagyok!
-Nem is tudom, Becky… - válaszolom lassan.
-Felkészítenélek, azzal nem lenne gond – mosolyog rám bíztatóan – Csak szerintem ha már úgy alakult az életed, ahogy, és ennyi munkát beleölsz, akkor nem kellene ennyire elrejtőznöd!
-Hát, pedig én nem vagyok egy magamutogató alkat – nevetek fel idegesen – Tudod, nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy a természet nem igazán tudta, hogy mit csinál, amikor úgy döntött, hogy nálam inaktiválja azt a bizonyos gént! Elfelejtett hozzá egy igazi, belevaló, exhibicionista, macsó-lelket is adni!
-Azért gondolkodj el rajta, oké? – neveti el magát – Aztán majd beszélünk róla…
* * *
Valamivel kilenc előtt fékezek a Chain Reaction előtt. Szeretek pontosan érkezni, rám sosem kell várni. Ellenben elég türelmes vagyok, ha esetleg másokra mégis kellene…
Kiszállok a kocsiból, majd még egyszer végig nézek magamon: fekete, vékony, nyári farmer feszül combjaimra, a világos, fekete-fehér rajzolatú pólóing, ami a mellkasomon gombok helyett vékony szalaggal van összefűzve, szorosan simul a testemre, lábaimon sportos fazonú, vékony bőrcipő. A ruhatáramat Ashley segítségével tartom karban, nekem nem annyira van érzékem a divathoz. Ő viszont nagyon tudja, hogy mit érdemes hordanom, és az, hogy manapság már úgy öltözök, amivel kiemelem az adottságaimat, az ő érdeme. Mondjuk nem mindennapi méreteim miatt nem egyszerű engem öltöztetni: rám a boltban kapható cuccok nem jók, legfeljebb csak az alsónadrágok – de az is csak azért, mert a boxert nem szeretem – igaz, abból sem jó akármelyik, mert hát azért ott, elöl is kell az extra hely, amiért persze nem reklamálok! Úgyhogy Ashley édesanyja – akinek varrodája van, és egyedi ruhákat készítenek – készíti számomra a cuccaim legnagyobb részét.
A Chain Reaction egy kimondottan tizenéveseket vendégül látó szórakozóhely. A legtöbb diszkóba huszonegy alatt nem engednek be, jó esetben tizennyolc a határ. A Chain Reaction-ben nincs korhatár, bárki eljöhet szórakozni. Természetesen alkoholt nem szolgálnak fel – nem is tart a ház italt – viszont van konyha, biliárd asztalok, darts, és hasonló játékok, meg persze a táncterem. A legmenőbb hely Long Beach-en, ahova egy magunkfajta, tizennyolc-huszonegy alatti fiatal elmehet szórakozni péntek este. Még Los Angeles-ből is sokan kijönnek ide, annyira menő helynek számít.
Odabent már vannak, nem kevesen. Ilyenkor, kilenc körül kezdenek gyűlni ide a srácok, esznek, játszanak, és majd tizenegykor kezd a zenekar. Ahogy körülnézek, Ahsley-t, és barátját, Garry-t látom meg fent, a balkonon. Intek nekik, és elindulok felfelé. Ezért sincs köztem, és Ashley között semmi, mert hisz’ neki van fiúja. Igaz, hogy igazándiból ő nem is az esetem, arról nem is beszélve, hogy – bár Ashley mindig csodálattal néz rám – én meg aztán végképp nem vagyok az ő esete. Ő mindig is az ilyen Garry-féle, vékony srácokra bukott.
-Szevasztok! – köszöntöm őket, mikor felérek hozzájuk, lepacsizok Garry-vel – A többiek?
-Halihó! – ad egy puszit Ash – Mindjárt jönnek… Kate egy pár perc múlva ideér, Bobby és Vicky majd olyan negyed tíz felé.
-Okés! Isztok már valamit? – kérdezem tőlük.
-Nem, még nem… - ingatja a fejét Garry – Italért mész? Akkor – folytatja bólintásomra – Neked, csibe?
-Én egy Sprite-ot kérek!
-Nekem meg egy Coca-cola-t! Kösz, haver!
Meghozom az italokat, és játszani, lökdösni kezdünk, csak így, hármasban. Majd ha megjönnek a többiek, akkor úgyis elkezdünk rendesen játszani, két asztalra leszünk hatan. Közben persze beszélgetünk, meg jókat nevetünk. Hamarosan megérkeznek a többiek is, és végül úgy kezdünk játékba, hogy Ashley és Garry játszanak párost Bobby és Vicky ellen, én pedig Kate-tel játszok.
Kate nemrég szakított a pasijával, és most nagyon boldog, hogy velünk lehet, mert nem nagyon vágyik új kapcsolatra, csak barátokra. Nagyon érzékeny lélek, és eléggé megviselte a dolog. Amúgy nem értem az ex-ét, mert Kate egy nagyon helyes lány. Az a tipikus szomszédlány, aki első pillantásra nem egy nagy szám, ám valójában iszonyú helyes, és jó teste van, és nem tudja az ember levenni róla a szemét. Egyébként vele is nagyon jó barátságban vagyok – én tipikusan az a srác vagyok, akivel a csajok nagyon szívesen barátkoznak, de semmi mást nem akarnak tőlem. Nem nagyon értem, hogy ez miért lehet, mert ugyanakkor arra már rájöttem, hogy bár a legtöbb lány azt mondja, hogy nem tetszenek neki a túlzottan kigyúrt pasik, ugyanakkor mégis beszédtéma vagyok közöttük, és többnek tetszek, mint ahányan bevallják… Freud sem értette a nőket, én akkor hogy érteném?
Jól szórakozunk, sokat nevetünk, ahogy egyik-másik lökésünk nem úgy sikerül, mint ahogy tervezzük, de hát egyikőnk sem profi biliárd-játékos. Közben egyre többen érkeznek, és a körülöttünk lévő asztalokat is birtokba veszik fiatalok. Aztán a szomszéd két asztalhoz is érkezik egy társaság, akiket az iskolából, látásból ismerünk. Ők végzősök, most kezdték a negyediket. A nyolcból hét ismerős, de van egy lány, akit még soha nem láttam, pedig eléggé feltűnő jelenség.
Először is, ázsiai. Oké, ez önmagában még nem annyira extra, de a leggyönyörűbb ázsiai lány, akit valaha láttam! Arca – mint az ázsiaiaké általában – inkább kerek, álla hegyes, orra apró, pisze, szája keskeny, de ajkai nagyon szép formájúak, aprók, duzzadtak, mint egy cseresznye. Szemeit ebből a távolságból, és a vékony keretes, csinos szemüvegén keresztül sötét színűnek látom, de hogy sötét-milyen-színű? Arról fogalmam sincs. Derékig érő, egyenes szálú haja, csokoládészín zuhatagként keretezi szép arcát. Összességében egyszerre szép, és helyes, kislányos, és nőies, olyan kisugárzással, hogy még levegőt is elfelejtek venni. A teste maga a valóra vált erotikus álom! Lábai nyúlánkak, és elképesztően hosszúak, csípője keskeny, de nagyon formás, izgató ívű. A dereka lehetetlenül karcsú, még soha nem láttam senkit, akinek ennyire vékony dereka lett volna! Ugyanakkor a gömbölyű, feszes mellei ehhez képest meg kimondottan nagyok, jóval nagyobbak, mint amit az ember egy ilyen karcsú lánytól várna. Öltözékével csak kiemeli fantasztikus alakját: a fehér ing felső két gombja nyitva, olyan mély, és gyönyörű dekoltázst mutatva, amitől megáll az élet a Chain Reaction-ben. A rafinált szabású, melleit szabadon hagyó mellény összegombolva, így szorosan simul a testére, kiemelve elképesztően vékony derekát, amitől a lányok sárgán ájuldoznak az irigységtől. Mindehhez egy piros-fekete skót mintás, rakott mikro-mini szoknyát visel, ami olyan rövid, hogy éppen combtőig ér. Teljesen szabadon hagyná mérföld hosszú, karcsú, feszes combjait, ha nem egy combközépig érő, fekete, vékony, bársonyos anyagból készült, tűsarkú csizmát viselne hozzá. Közepesen magas lehet, legalább tíz centis tűsarkújában is olyan öt-hat centivel alacsonyabb, mint én, vagyis nagyjából – a csizma nélkül – olyan százhatvanöt-százhatvanhét centi lehet a lány. Öltözéke akár kurvás is lehetne, de rajta valahogy mégsem hat annak. Kihívó, igen, nem is kicsit, de valahogy mégsem kurvás, még úgy sem, hogy amikor behajol, hogy lökjön, a pirinyó szoknya – a fiúk legnagyobb örömére – teljesen szabadon hagyja formás, feszes popsiját.
-Domi! – hallom Katie sürgető hangját – Ne csorgasd már a nyálad, te jössz!
Úristen! Ilyen feltűnően bámultam a csajt? – bosszankodok, és érzem, hogy azonnal elvörösödök. Hogy zavaromat leplezzem, gyorsan lökök egyet, de persze alaposan elbénázom, mire Katie vidáman felnevet:
-Na, mi van, ennyire megzavart az ázsiai csaj?
Katie még elélcelődik rajtam egy pár percig, de aztán nagyjából visszatér minden a normális kerékvágásba, bár nem nagyon tudom elszakítani a tekintetemet a csajról. Igazándiból az én ízlésemnek eléggé vékony, én inkább a sportosabb, izmosabb lányokra bukok, de valahogy ez a lány mégis úgy vonz, mint a mágnes a vasat. Nagyon tetszik nekem, a vagány megjelenése, a közvetlen, rámenős stílusa. Ne álmodozz, Nikky, ez a csaj nem a te súlycsoportod! – gondolom fanyalogva – Ő egyébként is végzős, nem fog szóba állni egy porbafingó harmadikassal, te meg ahhoz beszari vagy, hogy rámozdulj!
Már épp visszafordulnék az asztalhoz, amikor a lány felém fordul, és mosolyogva rám kacsint! Egy pillanatra még a szívem is megáll, úgy megdöbbenek! Ezek szerint ő is figyelt engem! – gondolom rémülten. Nem úgy kacsintott, mint aki most látja először a másikat, hanem sokkal inkább úgy, mint aki már jól megnézte magának a másikat!!! Persze, ettől meg azonnal lángra kap a fejem, zavartan elkapom a tekintetem róla, és visszafordulok a játékhoz.
Látványosan bénázok a dákóval, meg a golyókkal, nem azért, mert így akarom, hanem mert teljesen összezavart a csaj, fejem ég, olyan vörös lehetek, mint a paradicsom. Időbe telik, mire összeszedem magam, nagyjából koordináltan vagyok képes mozogni, és Katie röhögése is alábbhagy. Persze ezután még kell egy kis idő, mire megint arra merek nézni. És azonnal félrenyelek, mert ismét összetalálkozik a pillantásunk! Basszus, csak velem történhet ez meg! Mennyi esélye van, hogy pont egyszerre nézzünk egymásra? – gondolom zavartan. Persze, az is lehet – vagy inkább valószínű? – hogy ő viszont nem olyan szégyenlős, mint én, és bizony zavartalanul stíröl engem akkor is, amikor nem látom…
A következő tíz percben ez még többször is lejátszódik, és egyre inkább az az érzésem, hogy ez a csaj szivat engem! Rájött, hogy zavarba jövök attól, hogy kacsingat, és stíröl, és most ezzel szórakozik! Aztán akkor jövök rá, hogy lehet, hogy nem szórakozik, amikor – befejezve a játékot, amit egyébként éppen megnyert! – egyszer csak megindul felém!
|
|
