|
Nah szóval... íme egy versem... igencsak "hangulatvers"-re sikerült, nem mindig vannak ilyen őrült gondolataim :3 :D (csak az esetek 99,999%-ában) :D
Lehunyod szemeid, röpke pillanat,
Mint ahogy az alkonyt űzi a pirkadat,
Életed tovaszáll, sok hosszú év alatt,
Elmúlt a tavasz, s már csak a tél maradt.
Lehunyod szemeid, nem nyitod ki többé,
Létezésed könnyedén oszlik dermedt köddé,
S ha hófehér szárnyakon emelkedsz az égig…
Nem, ezt nem akartad, nem gondoltad végig.
Lehunyod szemeid, öreg ráncos arcod
Kifejezéstelen, elbuktad a harcod...
Életed tiszta volt, de unalmas a magány,
Se titok, se rejtély, se misztikum, talány.
A bűn összeköt, bizalomra késztet,
Mocskos gondolatok, titkos érintések…
Hunyd le hát szemeid, s táncolj el a sírig,
Fogd meg a kezemet, én elkísérlek végig.
Bűnözz, élvezz, kísérts, s rövid éveid
Megtelnek élettel, használd ki perceit.
S mikor a föld poráig eljöttél velem,
A pokol kapuját én kitárom neked. |
