Konoha, február.
Ibiki sóhajából fehér pára felhő gomolyog a reggeli hidegben. Fejbőre fázik, a minuszok ellen nem védi a fekete fejkendő, de hosszú fekete szövetkabátja és szürke meleg sálja azonban igen. És különben is. Egy ninjának egy kis hideg meg sem kottyan.
Komor pillantást vet a Szikla Csoportra, ahonnak a Hokagék szobor arcai viszonozzák tekintetét. A vándormadarak helyett csak sötét varjak keringenek a levegőben.
Belép az akadémia főépületbe, biccent a korán reggel még szolgálatot adóknak, és felakasztja kabátját sálját egy fogasra.
Egy chuunin siet elé, tisztelettel üdvözli.
- Jó reggelt Ibiki-sama, a Hokage-sama megkért hogy azonnal kísérjem fel hozzá, amint ön megérkezett.
Követi a ninját. A Hokage iroda előtt két Anbu őrködik.
Odabent Sarutobi az ablakon bámul kifelé, komoran szürcsöli teáját. A belépő extrém magas izmos óriás láttán leteszi a csészét.
Ibiki meghajol, ő biccent.
- Térjünk a tárgyra Ibiki-san.
- A kém meghalt. A kínvallatás során elharapta a saját nyelvét és megfulladt a vérében, szándékosan öngyilkos lett. Érdemi információk még mindig nincsenek.
- Akkor folytatod a kihallgatásokat?
- Igen, uram. Az a ninja akit csak az ön jelenlétében hallgathatok ki, miért ennyire kivételes?
- Majd megtudod. Bent vár a kis tárgyalóban. A neve Iruka.
- Látásból ismerem, az ön délutános asszisztense, chuunin és alsós tanár. Mizuki a kém a kollégája volt az iskolában.
- Igen. Mielőtt bemegyünk hozzá, néhány mondatot szólnék.
Ibiki bólint, sebhelyes komor arcán figyelemmel fordul az idős ember felé. Szürke ruhájában korán reggel igazán félelmetes jelenség.
- Ibiki-san, te egy szuper alfa vagy. Mennyire vagy képes visszafogni a feromonjaidat?
A kérdést hallva ráncba szalad a homloka.
- Kiváló önuralmam van, uram.
- Az jó, mert szükséged lesz rá. Iruka-kun egy különlegesen szép omega, akinek rendkívül csábító feromonja van.
- Ugyanarról az Irukáról beszélünk? Nem emlékszem hogy olyan szép lenne, olyan átlagos. - csóválja a fejét.
- Azért, mert elcsúfítja magát mindenféle kencékkel meg bő ruhákkal. Most nem így jött, az én kérésemre, hogy láthasd a reakcióit amikor kérdezel tőle, és hogy megértsd a nehéz helyzetét.
- Értem.
- Iruka súlyos traumákon ment keresztül az omegává válásakor és mostanság is, ezért fél az alfáktól, a magadfajta szuper alfáktól pedig retteg. Nem tudom egyáltalán szóba áll-e veled, ezért leszek én is jelen. Kérlek ne menj közel hozzá, és halkan beszélj!
- Hokage-sama biztos ugyanarról a személyről beszélünk? Iruka az a kis vidám tanár és adminisztrátor aki folyton mosolyog és béta? Sosem tűnt olyannak amilyennek ön leírja - csóválja a fejét Ibiki.
- Igen. Szerepet játszik. Félelemben éli az életét, vannak zaklatói is, akik tudják hogy omega, szóval nehéz a helyzete. Asuma a fiam sokat segít neki, de sajnos nem állhatunk örökké mellette. Az pedig jelenleg elképzelhetetlen hogy találjon magának valakit akihez Kötődjön. Egy jounin pár napja megharapta, de az nem kölcsönös beleegyezés volt, hanem erőszak.
Sarutobi szomorúan sóhajtva elteszi a pipát és felnéz a komor óriási ninjára, akit ha Iruka meglát majd, szerencsétlen ki tudja hogy reagál.
- Kezdhetjük?
- Igen.
Sarutobi kopog és benyit. Öreg ráncos arcán kedves mosollyal üdvözli az egyik széken ücsörgő alakot.
Ibiki az ablakon beáramló reggeli napfényben alaposan megnézi a kis ninját, aki felpattan és udvariasan meghajol.
Elakad a lélegzete. Ez Iruka, de valahogy mégsem ő. Gyönyörű! Sápadt sugárzó bőr, csókolnivaló dús kis ajkak, és a szemei akár két csiszolt borostyánkő a tűző napon, úgy ragyog, körülöttük hosszú szempillák árnyékolnak. Finom szemöldök, szép sima homlok, fényesen csillogó barna haja lágyan hullámzik arca körül. Egyszerű chunin viseletben van, de nagy rá, bő, lötyög rajta, ezzel elrejtve testének lágy vonalait.
Soha nem látott még ilyen szépséget!
Alfa vére azonnal felpezsdül, szíve hevesen dübörög mellkasában, és azonnal izzadni kezd, ezzel feromont termelve, akaratán kívül szemei sárgán felizzanak. Önkéntelenül is előrelép, de megtorpan. Visszafogott sóhajjal befelé koncentrál, hogy megőrizze önuralmát. Hihetetlen, még ilyen nem történt vele!
A fiatal ninja a szék mögé lép, annak háttámlájába kapaszkodva nézi őt, egész testében remeg. Közöttük egy nagy tárgyalóasztal csupán, amit könnyedén átugorhat bárki.
- Iruka-kun, bemutatom neked Ibiki-sant, akit talán látásból már ismersz, a vallató és kínzó osztag kapitányát. Feltesz néhány kérdést neked. Kezdheti?
- Igen, kezdheti - biccent a csodaszép fiatalember, és sápadt arcában szikrázó szép szemét le sem veszi Ibikiről, mint egy csapdába esett kisállat. A férfi akaratlanul elpirul, és kezével megdörzsöli a száját, ami cserepesre száradt. Nem érzi az omega illatát szerencsére, így az önuralma rendületlen.
- Khm. Szóval mióta ismered Mizukit? - kérdezi halkan, és a füzetét kinyitja, tollával szórakozottan kaparja a papírt.
A kihallgatás során Iruka mindenre válaszol, értelmes és kedves fiatalember, gondolja ibiki. Nem bírja megállni, túl kíváncsi.
- És hogy hívják a Társad?
- Nincs olyanom - rázza meg fejecskéjét, alsóajkába harap aggódva. - Egy erős Alfa üldöz, az ágyába kényszerített a feromonjával és megharapott, de nem sikerült a Kötést kialakítania. Azóta is zaklat engem…
Remegő kezével zavartan lesimítja a haját, és ekkor a férfi meglátja csuklóján a zúzódásokat, a lila foltokat. Homlokráncolva nèzi.
- Ki az a férfi?
A Hokage közbeszól.
- Jól van, tartsunk egy kis szünetet! Ibiki-san, kérlek kövess!
Odaát az irodában a Hokage leül az íróasztala mögé és összefont ujjai felett komoran Ibiki szemébe néz.
- Kakashi zaklatja őt.
Leesik Ibiki álla.
- Az a Kakashi? Az Anbu kapitány?
Sarutobi bólint.
- Az én hibám. Bemutattam őket egymásnak, mert egy erős Társat szerettem volna a kis Irukának aki tényleg képes megvédeni mindenkitől, esküszöm fogalmam sem volt arról, hogy Kakashi durva lesz vele. Furdal a lelkiismeret Ibiki-san! Eltiltottam Irukától, de Kakashi pontosan tudja hogy nincs ehhez jogom, és üldözi szegénykét.
***
- Szegény kölyök - morgom, és zsebre tett kézzel kibámulok az ablakon. - Megkérdezhettél volna, akkor elmondom hogy Kakashi nem gyengéd gondoskodó alfa-típus. Szadista domináns fasz. A kutyámat se bíznám rá. Okos stratéga, kiváló harcos, jó kapitány, de emberileg sajnos nem való egy ilyen érzékeny omega mellé.
- A baj már megtörtént, most kármentés zajlik - válaszolja Sarutobi, és fanyarul elmosolyodik.
- Sok sikert! Kakashival senki, én sem de még egy Hokage sem szeret ujjat húzni.
- Te hogyan oldanád meg ezt a problémát a helyemben?
Megrázom a fejem.
- Ne hárítsd rám, Hokage-sama, ez nem az én…
Nyílik a iroda ajtaja és belép Kakashi. Fenyegető aura veszi körül. Jounin felszerelésben van, csípős chakrája dühösen kering körülötte, látszik hogy mérges. Sharinganja letakarva, de ettől még nem lett kevésbé veszélyes.
- A jelenlétem nélkül hallgatják ki a Társam? - kérdezi, visszafogott mély hangja színtiszta fenyegetés. Hokage felmordul.
- Ő nem a Társad, Kakashi! Hanem egy omega akit a beleegyezése nélkül megjelöltél!
- Hol van? - Kakashi elengedte látszólag a füle mellett amit hallott, tényleg elvakult.
Valamiért mozdul a testem, és a tárgyaló ajtaja elé állok. Magasabb vagyok nála, karba tett kézzel komoran nézek le rá.
- Még nem végeztem vele, és neked nincs jogod jelen lenni, ez nemzetbiztonsági ügy! - mondom mély hangomon komoran.
Viszonozza tekintetem, néhány hosszú másodpercig farkasszemet nézünk. Talán le tudom győzni egy párharcban, talán. De súlyos sérüléseket szereznék tőle, az biztos.
- Egy ujjal sem érhetsz hozzá, világos? - mondja és a hideg kiráz a pillantásától. Bólintok.
- Van nálad gyógykenőcs? Csúnya zúzódásai vannak a csuklóin - szemrehányó a hangsúlyom.
Mellényéből elővesz egy tubust és felém hajitja, könnyedén elkapom.
- Kint várok!
Amikor visszamegyünk, Iruka sápadtan, könnyes szemekkel ül ugyanott. A testtartása, a gesztusai, arckifejezése, minden arról árulkodik mennyire traumatizált és fél. Valószínűleg hallotta Kakashi hangját.
Sóhajtva ülök le vele szemben a nagy asztal túloldalára. Előrehajolok és leteszem elé a kenőcsöt.
- Iruka-san kérlek kend be a csuklód, ez majd enyhíti a fájdalmat.
Biccent. Szép ujjaival letekeri a kupakot. Sarutobival figyeljük ahogy felhajtja az ingujját. Csúnya lila ujjnyomok, és ahogy óvatosan kenegeti összeszorul a mellkasom. Milyen csodaszép omega. Az a seggfej miket művelt vele?! Ha az enyém lenne, jobban bánnék vele, tenyeremen hordoznám, a kedvét lesném… Kezem-lábam törném érte, az a seggfej meg…
Tekintetem a Hokage arcára villan, aki elgondolkodva figyel engem. Iruka befejezi a kenegetést és leteszi az asztalra a tubust.
- Nem vagy szomjas vagy éhes? - kérdezem halkan. -Hozassunk neked valamit?
Megrázza a fejét, felhúzza lábait és átöleli térdét. Begubózott. Sarutobi leül mellém hogy segítsen.
- Iruka-kun, folytathatjuk?
- Igen.
Noteszembe jegyzetelem a lényegesebb információkat, ami nem sok.
- Azért én hozatok neked egy kakaót - mondja a Hokage és kimegy. Amikor kettesben maradunk, megnyugtató kis mosolyt küldök felé.
- Ibiki-san… szeretnék kérni valamit.
- Igen?
- Nem szeretnék Kakashi-sannal találkozni. Bármit is mond, nem igaz hogy ő a Társam. Segítenél kérlek?
Bólintok.
- Távol tudom tartani tőled, de csak amíg melletted vagyok. Hazakísérjelek?
- Igen, kérlek…!
- Rendben. Nagyon durva volt veled? - kérdezem hirtelen, de azonnal megbánom a kérdést, mert könnyei kicsordulnak. Biccent és átölelt térdeire hajtja fejét.
- Hokage-sama nem ezt ígérte… Azt mondta kedves gondos erős alfának fog bemutatni, aki megvéd engem mindenkitől… De Kakashi-san… nem olyan. Nem tűri a visszautasítást, olyan mintha fel sem fogná, hogy nem Kötődtem. Szerinte az hogy ő lefogja a kezem és akaratom ellenére megharap, az Kötés. De nem az, ha én nem egyezem bele, a testem nem reagál rá. Most azt várja hogy Hevülésem legyen, mert akkor úgyis képes Kötést létrehozni, ha nem akarom.
Hokage visszatér egy bögrével és leteszi Iruka elé.
- Köszönöm.
Nézem ahogy szürcsölgeti, és arcára egy kis szín visszatér. Tündéri jelenség, nem lehet nem nézni.
- Udvarolt legalább? Kedveskedett?
Megrázza a fejét.
Sóhajtva nézek a noteszemre. Már iskoláskorban az alfáknak mindent megtanítanak erről. Pontosan tudjuk mivel kell az omegához közeledni, udvarolni, megtartani. Ha nincs előzetes udvarlási szakasz, nem alakul ki érzelem, akkor a Kötés sem sikerül. Ugyanez van, ha a kapcsolat kiürül, kiszeret az omega az alfajából, akkor bontódik a Kötés, és kereshet új alfát magának. Kakashi nem hülye, tudja mit kellene tennie de nem teszi. Mi a franc baja van? Ennyire eltorzult a lelke?
- Van még kérdésed, Ibiki-san?
- Készen vagyunk, köszönöm Iruka-san. Hazakísérhetlek?
- Igen kérlek…
***
Kakashi már nincs odakint, a Hokage elküldte.
Hazakísérem a legszebb omegát amit valaha láttak Konohában. Nagy feltűnést keltünk, ritka szépség. Összesúgnak az emberek, kérdezgetik hogy ki ez a férfi, de nem ismerik fel. Tényleg jól el tudja maszkírozni magát.
Néhány alfával találkozunk, felizzik a szemük, de engem látva meghátrálnak. Egy hatalmas szörnyeteg vagyok Irukához képest. Két méter, fejemen fekete kendő, arcom tele nagy hegekkel, szemeim szúrósak, az emberek lelkéig hatolok pillantásommal és minden mocskos kis titkot kifürkészek. A lélektan mestere vagyok, a kínzó és vallató osztag kapitánya, a ninják rémálma. Szürke ingem és nadrágom felett fekete szövetkabát és meleg szürke sál van. Kisugárzásom olyan erős, hogy már a jelenlétem félelmet ébreszt az átlagos emberekben.
Lepillantok Irukára. Vállamig sem ér. Egyszerű ninja cucc és mellény van rajta, kezeit nadrág zsebében melengeti. Reszket, fázik. Hideg szél fúj ilyenkor, az emberek többsége melegen öltözik.
- Miért nem hordasz kabátot? - kérdem tőle.
- Elszakadt.
- Ch. Várj!
Megtorpan, és felém fordul türelmesen. Ráadom a sálamat, és jól betekerem vele.
- A kabátom túl nagy lenne, csak a földön vonszolnád, ennyit tudok most adni. Remélem felmelegít.
Édesen pislog fel rám, szinte elvész a nagy szürke sálamban. Kipirulva szagolgatja, talán tetszik neki az illatom, de nem áltatom magam, semmi esélyem egy ilyen szépségnél.
- Köszönöm…
Nincs messze az akadémiától az otthona. A lakása előtt megállunk. Gyönyörű szemeivel felnéz rám, kapok egy édes kis félénk mosolyt.
- Ügyes voltál a kihallgatáson, sokat segítettél nekünk. - Halkan, kedvesen beszélek hozzá. - Pihend ki magad, Iruka-san. Holnap pedig vegyél egy új kabátot, jó? Nehogy megfázz ebben a hidegben.
- Rendben. Köszönöm Ibiki-san, a sálat vissza fogom adni, amint lehet…
- Neked adom, rajtad jobban áll - mosolygok rá. Ráadásul az én illatom árad belőle, ami a többi alfát elriasztja, ezért még jól is jön neki. Kabátzsebembe gyűröm kezeimet, mert nagyon szeretném megérinteni.
Tétován babrálja karcsú ujjaival a sálat.
- Ibiki-san… Kérhetek egy újabb szívességet?
- Hallgatlak.
- Holnap reggel esetleg, amikor dolgozni mész… Eljönnél értem és mehetünk együtt az akadémiára?
- Rendben - biccentek. - Szívből örülök ha újra láthatlak és vigyázhatok rád.
Félénk mosoly az ajándékom amit halványan de muszáj viszonoznom.
Elköszön tőlem és besiet a kis chuunin lakásába. Megvárom amíg becsukódik az ajtaja.
- Kakashi-san! - nézek fel a lámpa oszlop tetejére, ahol békapózban lesben áll Anbu felszerelésben. - Beszélnünk kell.
Előttem terem, Anbu maszkja ridegen tükrözi a hideg napfényt. Nem kevésbé félelmetes mint éjjel. Köpenye teste körül hullámzik, csuklyája hátraesik, fehér hajába borzol a jéghideg szél.
- Hallgatlak.
- Konoha legokosabb és legerősebb ninjájának miért nem jut eszébe az, amit minden ifjú Alfának megtanítanak? - Félrehajtja a fejét, fenyegető aurája felerősödik. - Elfelejtetted, vagy csak úgy gondolod hogy rád nem vonatkoznak a szabályok?
- Az omega idomításról beszélsz?
- Ne hívd így! Miért bántottad? A feromonjaiddal nem próbálkoztál?
- Dehogynem, de így is elutasított engem. Nem vagyok jó ember, Ibiki! Kurvára kanos voltam! Te is megértenéd ha csak egyet is szippantanál a feromonjából!
- Ez nem jellemző rád Kakashi-san! - ráncolom homlokom.
- Igen. Ezért ilyen népszerűtlenek az omegák a társadalomban, mert jön egy omega és kifordítja az embert önmagából egy feromon felhővel! - keserűen beszél. - A legrosszabb állatot hozta ki belőlem. Megerőszakoltam és megharaptam, pedig… nem ezt terveztem.
Beletúr a hajába karmos végű kesztyűjével.
Komoran figyelem.
- A Hokage megkért hogy segítsek, de így nem lesz könnyű dolgom. Egy ideig most ne menj Iruka közelébe, meg kell nyugodnia. Ha megtudom hogy zaklatod, börtönbe zárlak egy időre!
- De…
Felemelem a kezem.
- Eszedbe se jusson! Nem a Társad, nincs Kötődés szagotok, mert nem párzás volt hanem erőszak.
- Nem akarok lemondani róla, a Hokage nekem adta!
Sóhajtok.
- Igen tudom. De most a Hokage dühös. Bántottad a kis Irukát, pedig bízott benned, ahogy a kis Iruka is. Azt mondta hogy a Hokage egy erős és kedves Társat ígért neki. Bizalommal fordult feléd, amit sikerült elveszítened. Ha komolyan magadnak akarod, nagyon oda kell tenned magad! Emlékezz azokra amiket tanultunk, Kakashi! Nem elég egy jóképű arc, az omegát el kell bűvölni, elnyerni a bizalmát, hogy biztonságban érezze magát. Tilos bántani! - Morgom az utolsó szót, és megropogtatom az öklömet fenyegetően, chakrám körülöttem hullámzik, hátralép az erejétől.
- Jól figyelj Kakashi! Egy ideig most békén hagyod! Utána újra próbálkozhatsz, de ha bántani mered, én, az osztagom és ha kell akkor a Hokagéval együtt biztosan le tudunk győzni, és be fogunk zárni! Világosan beszéltem? Csak kedvesen szólhatsz hozzá, és a Hokagék szerelmére, tanulj meg udvarolni!
- Rendben! Akkor egy hónapig békén hagyom, de ha Hevülése van, akkor is eljövök! - morran és elindul. Utána szólok.
- Vegyél neki új kabátot!
Visszanéz a válla felett és biccent. Huss.
***
Reggel a csípős hidegben amint megérkezem Iruka lakásához, ő már siet is ki hozzám. Bizonyára az ablakból figyelt és várt engem. Egy új meleg kabát van rajta, barna és kék csíkos, divatos darab. Arca elmaszkírozva, haja felkötve, homlokán az elmaradhatatlan pánt.
- Jó reggelt Ibiki-san!
- Jó reggelt! Milyen szép kabát - jegyzem meg, mint aki semmit sem tud.
Elpirulva babrálja.
- Tegnap este hozta egy futár, egy kis levéllel. Kakashi-san küldte, azt írta sajnálja hogy elszakította a kabátomat.
- Szorult belé némi jó érzés? Örülök, legalább nem fázol most már. Indulhatunk?
- Igen!
Mosolyog. Megint a régi Irukát látom, de már észreveszi a szemem a sötét alapozót, a szemceruzával rajzolt sebhelyeket bőrhibákat, amelyekkel elcsúfítja magát. De a gyönyörű szemét és mosolyát nem tudja elrejteni.
Nyaka körül végtelen sokszor feltekerve hordja a sálamat, szinte belebújik mint egy fészekbe, és onnan kukucskál ki gyönyörű szemeivel.
Félúton jut eszembe.
- Ezt majdnem elfelejtettem, tessék! - Előkotrom zsebemből a szürke egyujjas kesztyűt. - Ezt a sálhoz adták a boltban annakidején amikor vettem, de kicsi rám. Neked lehet hogy jó.
Felragyog az arca, és boldogan felveszi. Nagy rá de így is nagyon örül.
- Köszönöm Ibiki-san, hordani fogom!
Amíg az iskolához érünk, Iruka csacsog. Kedves kis történeteket mesél a diákjairól, a kezében lévő mappáról amiben kijavított dolgozatok vannak.
Az iskola kapu előtt felém fordul. Körülöttünk fehér hópelyhek szállnak, egyik megül a szempilláin, elbűvölve figyelem.
- Köszönöm Ibiki-san…
- Részemről volt öröm, kedves Iruka-san. Holnap reggel is volna kedved együtt jönni?
Felragyognak szép szemei.
- Igen szeretném, ha nem teher számodra!
- Te soha nem vagy teher, örömmel kísérlek bárhova.
Elköszön és besiet az épületbe.
Hn. A Hokage örülni fog a fejleménynek.
Kakashit egy időre leszereltem, így felesleges már kísérgetni őt, de… élvezem. Édes, kedves, okos, miért ne gyönyörködhetnék benne reggelente munkába menet? Ő is örül, én is, win-win.
***
Majdnem egy hónap telt el, és Iruka minden reggel velem indul dolgozni.
- Fahéjas tekercs? - kérdezem a pékség pultja előtt.
- Nem, ma szeretném kipróbálni a pisztáciásat.
Megrendeljük, és a meleg gőzölgő süteményekkel folytatjuk reggeli sétánkat. Két hete vettük fel ezt az új szokást, hogy így együtt reggelizünk. Nagyon élvezzük, jókat szoktunk beszélgetni. A gyerekek a fő témája, de nagyon szívesen hallgatja ha én is beszélek a munkámról. Könyveket is cserélgetünk és kibeszéljük azokat is.
- Fent van a tapaszod? - kérdezem, mielőtt beleharapok a pogácsába. Az édesség olyan örömforrás az omegáknak, amitől nő a feromon kibocsátás. Eddig egyszer sem éreztem az illatát, pedig szívesen megszagolnám, de attól tartok csak magammal szúrnék ki, hiszen már így is belezúgtam teljesen, ha még az illatát is megismerném, nagyon szenvednék.
- Igen, nem lesz baj - mosolyog.
- Aranyos vagy amikor eszel, egy kishörcsögre emlékeztetsz - mosolygok rá gyengéden, szívem szerint nagy tenyerem rásimítanám kis arcára.
Kuncog.
Hiányozni fog. Tündéri kis ember…
***
- Jó regg… - siet ki hozzám ma reggel is, de megtorpan és lefagy a mosoly arcáról amikor meglátja ki áll mellettem.
Kakashi vállára teszem a kezem és magamra erőltetek egy mosolyt. Jounin mellénye csikorog ujjaim alatt. Legszívesebben összeroppantanám ezt a kanos ördögöt.
- Jó reggelt! Elhoztam ezt a seggfejet is sétálni. Csak elkísér minket, de nem fog tenni semmi rosszat, különben széttépem, ne aggódj.
Iruka előrelép, szétnyíló kabátom alá bújva hozzám simul és átölel, arcàt mellkasomba fúrja.
- Miért? - vékony a hangja. Kakashival összenézünk, kérdő a tekintete.
- A Hokage parancsa. Szeretné ha újra megpróbálnátok - dörmögöm bűntudatosan.
- Nem akarom!
Remegve kapaszkodik az ingembe, és én ösztönösen köré hajtom a kabátom és átölelem. Szeretném megvédeni, szeretném ha az enyém lenne, szeretném… De nem lehet.
- Mondd neki hogy menjen el!
Sóhajtok.
- Rendben Iruka-san, akkor most elküldöm, viszont akkor holnap reggel el kell viselned hogy velünk jön, rendben?
- Rendben…
Ez az, pont így terveztem, kicsikartam az együttműködését. Kakashinak is így vázoltam fel, nem lepődött meg.
- Kakashi-san, holnap újra megpróbáljuk.
Biccent és köddé válik.
Amikor kettesben maradunk, elpirulok. Nem vagyok fából a mindenségit, és egy meseszép omega ölel engem…
- Iruka-san, induljunk, jó?
- Elment?
- El.
***
A következő reggelen már hárman sétálunk az iskola felé. Iruka kettőnk között megy lehajtott fejjel, sápadtan.
- Sajnálom Iruka, tényleg sajnálom! Nem akartalak bántani! - töri meg a csendet Kakashi mély hangja. Na végre, azt hittem elfelejtett beszélni. - Nézd, ezt neked hoztam.
Iruka felé nyújt egy kis dobozt. Első tippre valami ékszer lehet benne.
- Nem kérem! - mondja remegő hangon Iruka, és kabátom ujjába kapaszkodik a kesztyűs kezével. Rá sem néz, belebújik a sálamba, ami talán már túl meleg a kora tavaszhoz.
Kakashi bosszúsan elteszi a dobozt.
- Hogyan nyerhetném vissza a bizalmad? Szeretném helyrehozni a kapcsolatunkat, de te nem segítesz valami sokat!
Iruka nem válaszol, lehajtja fejecskéjét.
Ránézek Kakashira és megrázom a fejem, nem okos dolog így kifakadni. Örüljön hogy nem szalad el sikítva ha meglátja.
Az iskola előtt megállunk, Iruka még péksütit sem kért az úton, pedig vidáman csacsogva szeret majszolni.
- Jó munkát Iruka-san, holnap reggel találkozunk - köszönök el tőle. Megkönnyebbülve biccent és elengedi az agyongyűrt kabátujjam, ujjaival megsimogatja kézfejem észrevétlenül. Ettől a kis érintéstől szívem meglódulva kalapálni kezd mellkasomban.
Nézzük Kakashival ahogy besiet az iskolaépületbe.
- Semmi esélyem, igaz? - morran az Anbu fajankó.
- Egy hónappal ezelőtthöz képest ma elkísérted dolgozni, ez hatalmas előrelépés. Holnap talán már hajlandó lesz rád nézni.
- Kurva gyors tempó - morogja maszkja alatt. Sóhajtok.
- Ez van, ha megerőszakolják az embert… - jegyzem meg pikírten. Kapok egy csúnya pillantást.
- Ha majd megérzed az illatát, te is megérted, seggfej!
- Holnap reggel találkozunk! És hozz neki egy igazi kiscicát, valami fehér hosszúszőrűt! Élve, dobozban! - mondom mint egy gyengeelméjűnek, hiszen az, mert ha nem az lenne, Iruka már a tenyeréből enne.
- Barom - morogja.
- Szívesen.
Középső ujjammal intek és faképnél hagyom.
***
- Komolyan egy macska? - morogja mellettem Kakashi. Reggel van, morcos vagyok. Ő is. Egy dobozzal a kezében ácsorog mellettem.
- Igen. Tudod miért lesz jó? Délután szépen elmentek ti ketten és vesztek majd hozzá macskaeledelt, meg mindenféle cuccot ami kell. Ennek köszönhetően meglesz vele az első randid, és elkezd majd bízni benned.
- Hiszem ha látom - rázza a fejét hitetlenkedve.
- Akkor csak figyelj. Jön!
Amikor Iruka kilép az ajtón, sápadtan leszegi a fejét, csak halkan üdvözöl minket. Ma is nagyon édes.
Azonban amikor meghallja a nyávogást és a kapargáló hangokat, felkapja a fejét és Kakashira néz, a dobozra szegezi borostyánszínű szemeit.
- Mi az? - suttogja félénken.
- Ajándék - mondja Kakashi. - A tiéd. Szeretnéd megnézni?
Nagyon lassan megérinti a dobozt, félénken felnéz Kakashira.
- Igen…
Kakashi kinyitja a fedelet és Iruka arcát boldog pír borítja be.
- Egy kiscica! Szabad…?
- Igen, vedd ki nyugodtan - válaszol gyengéden az Anbu kapitány.
Hátra lépve figyelem őket. Mindketten izgatottak, kezd kialakulni végre valamiféle bizalom-kezdemény. Kicsit fáj a szívem, mert hamarosan itt már rám semmi szükség nem lesz, de hát kezdettől fogva tudtam.
Hokage nagy szívességgel fog nekem tartozni ezért, mert életemben nem voltam még kerítő. Kakashi is az adósom lesz… Bár kell a fenének.
Sutyorognak a cica felett, és megegyeznek abban, hogy délután bevásárolnak neki. Beszalad a cicával a lakásába.
Kakashi felém fordul, izgatottan a levegőbe boxol.
- Ez az! Igen!
- Délután a boltban mindent te fizetsz, és bármit kér, megveszed! - Bólint. - Utána haza kíséred és eszedbe se jusson bemenni hozzá, világos? Ne is érj hozzá, mert megijed. Még türelemmel kell lenned, Kakashi!
- Igyekszem.
Iruka kikukkant az ajtón, kipirult mosolya elbűvölő.
- Rögtön jövök, csak adok neki inni!
Az úton már Iruka nem kapaszkodik a kabátomba, és Kakashival beszélgetnek, a délutánt tervezik. Szuper!
***
- Na hogy ment tegnap? - kérdezem, amikor Iruka lakása előtt összefutunk reggel.
- Hát… - mélázva nézi Iruka ablakát. - Költöttem egy rakás pénzt, hazakísértem, cipeltem a sok szart, és amikor elbúcsúztunk megfogtam a kezét.
- Aztán?
- Megkérdeztem hogy megcsókolhatom-e.
Kezembe temetem az arcom. Ezt nem hiszem el…
- És?
Vállat vonva megrugdossa a lépcsőfokot.
- Nemet mondott, aztán bemenekült a lakásba, úgyhogy hazamentem.
- Bazdmeg Kakashi, te be vagy oltva romantika ellen? Pedig olvasod az Icha Icha könyvsorozatot, nem?
- Aha, de csak az erotikus fejezeteket.
Morogva megrázom a fejem.
- Kanos pöcsfej.
- Mi van? Nem tehetek róla! - mordul.
Nyílik az ajtó, kilép rajta Iruka, karjaiban a cicával. Köszön nekünk és hozzám lép.
- Nézd Ibiki-san, nevet is adtam neki! Tetszik?
Mosolyogva simogatom meg a cica fejét, a nyakán lógó kis medált megnézem.
- Nyuszi? Aranyos név, van is benne valami nyuszi-szerű, olyan puha és bolyhos.
Jó ötlet volt tőlem, az omegák imádnak mindent ami cuki és szőrös.
Boldog pírral néz rám, imádnivaló.
- Kakashi-san tegnap elvitt vásárolni, akkor csináltattuk neki a bilétát!
Még csacsog egy keveset, néha Kakashira is ránéz, de csak félénken.
- Ideje indulnunk - jegyzem meg kedvesen és ő visszasiet a cicával.
Odaúton Kakashi és köztem sétálva mesél a cicáról, de főleg nekem beszél, mert még mindig nem bízik az Anbu seggfejben.
Eközben én látványosan tüsszentek néhányszor.
Besiet a suliba, aranyosan integet még nekünk, mielőtt eltűnik a kapu mögött.
- Mi legyen holnap? - fordul felém Kakashi.
- Nem jövök. Te fogod elmondani neki, hogy meghűltem, ezért néhány napig az ágyat nyomom. Megkéred hogy bízzon benned, megígéred hogy vigyázni fogsz rá és nem érsz hozzá az engedélye nélkül. Menni fog?
- És ha lepattint?
- Vigyél neki péksütit, most az új kedvence a pisztáciás tekercs. El fogja fogadni és szépen elindultok. Most ne bazd el!
- Oks. Majd elmondom hogy ment.
- Az irodámban megtalálsz. Ha elbaszod rád eresztem az osztagom!
- Seggfej!
- Barom!
***
Későre jár, álmosan kortyolgatok egy erős kávét és a jelentéseket olvasom. Kopognak.
- Szabad!
A benyíló ajtó felé fordul a fejem, Kakashi az. Teljes Anbu felszerelésben lép be, maszkját a feje tetejére feltolja hanyag mozdulattal.
- Üdv - sóhajtja és ledobja magát a székre velem szemben az íróasztal túloldalán. Összeérintem ujjbegyeimet.
- Nos?
- Minden simán ment. Megbeszéltük hogy holnap is elkísérem, pont úgy végzek reggel, hogy érte tudok menni.
- Jó, de ne Anbu cuccban kísérgesd, mert ideges lesz. Öltözz át előtte!
- Oké. Mit vigyek neki? Csoki jó lesz?
- Na végre gondolkodsz Kakashi! Ez az!
- Hn - morran.
- Beszéltesd a macskáról, és talán megfoghatod már a kezét.
Feláll, az ajtó előtt megtorpan és a kilincset fogva gondolkodik.
- Sokat kérdezett rólad - válla felett gyanakodva rám néz. - Történt köztetek valami?
Sóhajtva leteszem a csészém és lenyelem a hideg kávéból az utolsó kortyot.
- Az omegának a biztonsága az első. Jelenleg csak mellettem érzi ezt, és amíg te nem vívod ki a bizalmát, addig ez nem fog változni. Nem történt semmi köztünk, Kakashi, kétszer annyi idős vagyok mint ő. Az is csoda hogy rám bír nézni - húzom el a számat.
- Akkor jó. Nem tűröm a riválisokat, érted?
- Értem.
Biccent és távozik.
***
Nem láttam Kakashit már három napja, ezért úgy határozom, hogy ideje felépülni a náthából.
A kora tavaszi hideg reggelben a napfény kellemesen melengeti arcom. Az utcán álló gyümölcsfák elkezdtek virágozni. Szépek.
Iruka amikor kilép és meglát, felragyog kis arca és csodálkozva figyelem ahogy elém siet és megölel.
- Szia Iruka, hogy vagy?
- Ibiki-san, felépültél?
- Igen köszönöm.
Megpaskolom kis fejebúbját.
- Minden rendben ment Kakashival?
Biccent, és mellkasomhoz szorítja arcát, sóhajtva hallgatja a szívdobogásom. Zavartan nézek le rá, elönt a forróság és szívem hevesen dobogni kezd. Elterelem a gondolataimat arról, hogy egy gyönyörű férfi bújik hozzám éppen, a levegőben balzsamos tavaszi virágillat száll, és ágyékom felforrósodik. Ó arra végképp nem gondolok! Huh!
- Megkaptad a levelemet? - kérdezi hirtelen.
- Még nem. Levelet írtál nekem? - Ellágyulok.
- Kakashi-san megígérte hogy elviszi neked - mondja, és még mindig nem enged el.
- Talán közbejött neki valami fontosabb. Nyuszi hogy van?
- Jól… Ibiki-san meglátogathatlak délután az irodádban?
- Persze. Gond van?
- Nincs - mosolyog fel rám édesen, és ellágyulok. Hiányzott. Sokat gondoltam rá, szinte csak körülötte jártak a gondolataim. Az elmúlt másfél hónapban minden reggel együtt voltunk, nevettünk és beszélgettünk, nassoltunk, közös emlékeket hoztunk létre. Láttam sírni, nevetni, csodálkozni, még dühösen is. Meglágyította kérges szívemet.
- Tudod melyik az én irodám? -Megsimogatom fejecskéjét.
Biccent.
Elenged és hátralép. Az órámra nézek. Kakashi késik.
- Indulnunk kell Ibiki-san, a pékségnél is szeretnék megállni!
Kis kezét belecsúsztatja nagy érdes tenyerembe és kezemet fogva húz magával. Hagyom magam. Kakashi magára vessen, máskor majd időben jön. Milyen puha kis kezecskéje van…
***
Lelkes kopogás, sejtem kié.
- Szabad!
Belibben hozzám Iruka. Csupa mosoly, csupa szépség.
- Szia Ibiki-san, nem zavarok?
- Te soha - mosolygok rá kedvesen. - Foglalj helyet. Kávé, csoki?
- Köszönöm, nem kérek - megrázza fejét és kíváncsian körbesétál. Kis kezével a mellényét babrálja. Hagyom megnyugodni, addig befejezem a dokumentumok aláírását és pecsételését.
Mire felpillantok, már előttem ül, és borostyán színű szemeivel engem néz. Megmosta az arcát mielőtt bejött hozzám, látom hogy valami fontosról lehet szó, ha ezt tette. Csókolnivaló rózsaszín ajkát harapdálja, és amikor tekintetünk találkozik kacsintok.
- Lazíts Iruka-san és beszélj nyugodtan. Figyelek rád.
Elmosolyodik és elpirul.
- Igen tudom, te mindig figyelsz rám. Ibiki-san, én… Beszéltem Hokage-samával rólad.
Felhúzom a szemöldököm.
- Rólam? Mit? Miért?
- Kakashi-san nem tetszik nekem, nem illünk össze. Megkértem, hogy tartsa távol tőlem egy ideig, mert találtam valaki mást és Kötődni szeretnék vele.
Összeszorul a mellkasom, és muszáj mély levegőt vennem. Tehát… talált valakit… Vajon ki lehet az, egy tanár kollégája, vagy egy jounin?
- Értem. Ezért nem volt ott reggel Kakashi?
Biccent.
- És én miben tudok segíteni neked kedves Iruka-san?
- Szeretlek.
Döbbenten nézek rá.
- Tessék?
Nagy levegőt vesz és megismétli.
- Szeretlek!
Érzem hogy elvörösödik az arcom zavaromban, ő is nagyon piros, kis kezeivel a székbe kapaszkodik, én tenyerembe rejtem arcomat pár pillanatra, amíg rendezem kusza gondolataimat.
- De hogyan…? - nyögöm. - Tudod te hány éves vagyok?
- Igen, de n-nem számít, mert nekem tetszel úgy ahogy v-vagy - dadogja aranyosan.
- Mióta…?
- Amióta a nyakamba tekerted a sálad, rám mosolyogtál és megéreztem az illatod. Azóta azzal a sállal alszom, le sem venném magamról egész nap.
- Iruka-san… De… Én…
Hátradőlök a székben és elfogy a levegőm. Ha létezik spontán öngyulladás a zavartól, akkor én most égnék mint egy fáklya.
- Nem tetszem neked? - kérdezi aggódva.
- Az istenekre dehogynem! Gyönyörű vagy, kedves, okos, vicces, jó szívű! - fakadok ki. - Csak… jól meggondoltad? Jóval idősebb vagyok, a méreteim sem átlagosak, a külsőm sem szép, nagyon sok csúf hegem van amitől félnél vagy undorodnál…
- Ibiki-san, én egy omega vagyok! Az alfa férfiak mind hatalmasak, de a testem erre született, képes téged befogadni, emiatt ne aggódj. És a külsőd nekem nagyon tetszik… Minden heg egy történet, amit elmesélhetsz…
Zavart csend telepedik ránk. Egyikünk vörösebb mint a másik. Soha senki nem tudott még engem ennyire zavarba ejteni, sokan fizetnének azért hogy így lássanak.
- Ezek szerint - nyelek egyet - engem választottál - habozom kimondani - Társadul?
- Ha elfogadsz engem Ibiki-san, akkor igen. Párosodni és Kötődni szeretnék veled! Hokage-sama nagyon örült amikor elmondtam neki, azt mondta össze is házasít minket, ha szeretnénk. Én szeretném azt is!
Még vörösebb vagyok, úgy érzem. Mellkasomban dübörög a szívem, remegnek a kezeim és a lábaim. Lehet hogy füstöl a fülem is.
- Iruka-san…
Könnybe lábadt szemekkel néz rám.
- Nem kellek neked? - leheli. Felugrom és lábai elé térdelek, kezecskéit gyengéden nagy kezembe veszem. Hintek rájuk puszikat, úgy fogom mint a legdrágább kincset a világon.
- Ó egek, dehogynem! Én csak nem jutok szóhoz, olyan boldog vagyok! Hihetetlen, alig bírom felfogni! A világon a legboldogabb férfi vagyok ebben a pillanatban, most úgy érzem…
Remegő ajkakkal közelebb hajol hozzám, számra hint egy apró puszit. Borzongva élvezem puha kis ajkainak finom melegét, bizsergető vágy cikázik végig testemen.
- Ibiki-san, megszagoljuk egymást? - suttogja. Bólintok. Mosolyogva egy nagyon kevés feromont kiengedek, mert nem szeretném megrémíteni vagy letaglózni vele őt. Szép arcát figyelem, pupillái kitágulnak és megnyalja ajkait, arcát enyémhez dörzsöli.
- Olyan finom… A sáladon is jó volt, de így sokkal finomabb… Ibiki-san illata… mmhhh…
Érzéki sóhajától a már bizsergő ágyékom vérrel telítődik, kezeim combjaira simítom. Leveszi tapaszát a nyakáról, és megpuszil újra. Behunyt szemmel engedi szabadon feromonjait.
Felnyögök amikor megérzem, de csak nagyon halvány az illata, örülök hogy nem töményen kapom, mert így is elsöprő erejű. Forró bizsergés áramlik szét bennem, szemfogaim megfájdulnak és megfeszülnek izmaim.
- Az illatod is gyönyörű, mint te - mondom vágytól rekedt hangon. Édes a sóhaja.
- Párosodjunk Ibiki-san! Most azonnal…
- Az irodámban akarsz elcsábítani?
- Igen…
Nyakam köré fonja karjait, szája enyémre simul. Nyelvemmel cirógatom ajkait, és óvatosan becsusszan szájának édes barlangjába. Visszacsókol, halkan nyöszörög a számba. Igen, jól tudok csókolózni, bebizonyítom mennyire. Széttárja lábait, közelebb csúszik hogy teljesen hozzám simuljon. Mrr…
Cuppanó hanggal bontom a csókot, és fújtatva nézem kába kis arcát, ujjammal letörlöm a nyálat szája sarkából.
- Biztos ezt akarod? Ezt a csúf vénembert?
Felnyílnak borostyánsárga szemei, kicsi kezei arcomra simulnak.
- Nem vagy vén, csak idősebb nálam, és nem vagy csúnya. Te egy nagyon impozáns, lenyűgöző férfi vagy, Ibiki-san… Ha csak rád nézek, eláll a lélegzetem és nedves leszek…
Szavaitól rekedt nyögés szakad fel belőlem, mohón rávetem magam szép ajkaira.
Derekam köré fonja lábait, nyakamba kapaszkodik. Könnyedén felállok vele, semmi kis súlyát könnyedén tartom.
Cuppogva csókolózunk. Leülök vele az irodám kanapéjára. Merevedésemhez dörgölőzik könnyed csípőmozdulataival, miközben ujjacskái az ingem gombjaira csusszannak. Elcsábított engem! Ez hihetetlen…
Benyit valaki az ajtón, oldalra pillantok, de a csókot nem szakítom félbe. A Hokage az. Meglát minket és elvigyorodva kioson, Iruka semmit sem vesz észre ebből. Visszafordítom figyelmem a kis szerelmemre, aki eközben kigombolta az ingem, és széttárja. Cuppantva engedi el a számat, hogy megcsodáljon. Karcsú ujjai a hegeket cirógatják, amelyek szinte beborítják mellkasomat, de akad bőven belőlük mindenhol.
Mellbimbóm körül kalandozik egyik ujja, és én borzongva markolok fenekébe.
Hasizmaim kockáin barangol ezután, a nadrág szegélyénél elősejlő fanszőrömet is megcirógatja. Hidegfehér vágyfolyam indul ujjaitól a hímtagomig, belerándul a herezacskóm is.
Megnyalja duzzadtra csókolt száját, pihegve pirosan néz a szemembe.
- Ne haragudj - leheli. Értetlenül nézek rá, nem értem miért… És ekkor megérzem. Vágyától feromonja hirtelen eláraszt engem, görcsbe rándul a testem.
- Iruka! Ah! - nyögöm, és fogaimat összeszorítva zihálok. Behunyom sárgán felizzó szemem, izzadva fogom le magam, a szemfogak megduzzadnak számban, vad ősi vágy árad szét bennem, még a körmeim is megsajdulnak, annyira vágynak a bőrébe vájni. Az én feromonjaim is kiáradnak, ő pedig halk sikkantással hátraesik, de karjaimmal magamhoz szorítom.
- Jaj… Ibiki-san… He-hevülni fogok…!
- Talán - morgom fülébe, fülcimpáját számba veszem és lágyan megrágom. - Szuper alfa vagyok, a nyálam és a feromonom és beindíthatja neked bármikor. Biztos ezt akarod? Nem hamarkodjuk ezt el?
- Nem, itt és most akarom! - nyöszörgi.
- Az Alfád vagyok, kívánságod parancs - hörgöm és ő boldogan megcsókol.
Csípőmozgásai ösztönösen beindulnak, morogva markolom fenekét, élvezem amit csinál. Nadrágja elázott, nedvei elárasztanak engem.
- Leveszem… - zihálja. - A nadrágom…
Segítek neki, ő pedig az én nadrágom bontja ki, nagy hímtagom szinte kiugrik a ruha szorításából. Remeg és nedvedzik már, annyira készen áll a párzásra.
Ujjaim bejáratát cirógatják, nedvei bőségesek, muszáj megkóstolnom, ez az alfáknak a legkívánatosabb íz a világon!
Lefektetem őt a kanapéra, és széttárom lábait, megcsodálom őt. Ledobja a mellényét, az ingét magáról, már teljesen meztelen.
- Istenekre, mennyire szép vagy! - nyögöm csodálattal. Letépem magamról az ingem, kezeim hibátlan selymes bőrén csúsznak végig. Rózsaszín kis mellbimbója vágyakozva ágaskodik, kis hímveszsője is bőségesen csöpög, de a rózsaszín kis nyílása szinte árad.
Lehajolok és borzongva gyönyörűséggel mártom bele nyelvemet. Feromonjai itt a legerősebbek, köd borul az agyamra, nyögve lefetyelem, nyalom tágítom nyelvemmel őt, és kábultan hallgatom kéjes nyögéseit.
- Ibiki… Ibiki… Ahh! Nnhh!
Nyelvem kidugom és végignyalom kis golyóitól egészen a mellbimbójáig, nyálcsíkot rajzolva ragyogó bőrén. Ujjam becsúszik bejáratába, könnyedén követi a második és harmadik is, ő pedig amíg ujjazom, lihegve kapaszkodik a vállamba, körmöcskéi apró csíkokat rajzolnak bőrömre. Ajkára vetem magam, nyelvemmel magamévá teszem a száját is, pont ahogy mindjárt fogom odalent.
Felülök és csípőjénél fogva könnyedén felemelem, magam felé fordítva ültetem az ölembe.
Makkom a bejáratához ér.
Kezeim közé veszem arcocskáját, szemébe nézek.
- Most még megállhatunk - fújtatom, maradék önuralmam összeszedve remegek egész testemben. - Még van visszaút, Iruka, de ha magadba fogadsz, meg foglak harapni… Tényleg ezt akarod? Elfogadsz Alfádnak, szerelmem?
- Legyél az Alfám és én az omegád leszek - mondja azt, amiről azt gondoltam, soha nem fogom hallani.
Forró szerelem árad szét mellkasomban, és hörögve figyelem ahogy megragadja a hímvesszőmet és magába vezeti. Lassan, nyöszörögve ül bele egyre mélyebben.
- Istenek! - nyögöm hátravetett fejjel. - Te is harapj meg Iruka! - morgom, kibomlott hajába markolva vezetem száját a nyakamra, és ő vadul durván mélyen megjelöl.
Néhány pumpáló mozdulat elég, és nyakamba sikoltja gyönyörét. Elfordul, félrehúzza a haját, feltárja nekem nyakának hátulját, a legérzékenyebb részt, ahonnan a feromon árad.
Gondolkodás nélkül keményen beleharapok, hogy örökre nyoma maradjon. Kéjes a sikolya. Fogva tartom fogaimmal.
- Hrrr! - morgásom ősi mélyről jövő erő, szétárad bennünk, chakráink összekeverednek, feromonjaink kitörnek, őrült káosz az egész, és mi kiáltva élvezünk el…
A gyönyör forró vad hullámokban árad szét bennem, hideg bizsergéssel indul a végtagjaim felől, és ahogy közelít az ágyékomhoz, egyre erősebben éget.
Hosszan rángatózunk, kapaszkodunk egymásba…
Csodálatos!
Én térek magamhoz előbb. Szerencsére az irodámhoz tartozik kis fürdőszoba, ahol a kínzások után szoktam zuhanyozni. Most kapóra jön.
Gyengéden felnyalábolom ájult kis testét, és megtisztogatom a zuhany alatt, puha törölközővel szárazra törlöm és vissza fektetem a kanapéra, betakarom egy pokróccal. A ruhája használhatatlan.
Amikor felfrissülve, törölközővel a derekamon kisétálok a fürdőből, ő már ébredezik. Mosolyogva cirógatja végig tekintetével a testem.
Mellé bújok, meztelen bőrömön szétsimogatja az apró vízcseppeket.
- Társam - suttogja. - Érzem a Kötődést, te is érzed?
- Igen. Olyan, mintha a részem lennél, mint a karom vagy a fejem.
- Az illatod is más - suttogja - mégis ugyanolyan, kávé és eső, és mégsem. Ha magamba szívom - mély levegőt vesz - boldogságot, nyugalmat érzek, mintha a nap melegítené az arcomat.
Megszagolgatom én is őt, karjaim köré fonódnak.
- Enyém vagy - morgom, fogaim nyakának finom bőrét karcolják gyengéden. - A Társam. Meghalnék érted.
- Szeretlek! - leheli, karjai ölelnek, ajkai enyémet kutatják.
- Én is szeretlek - válaszolom kábultan.
***
A Hokage jóllakott csecsemő mosolyával fogad minket másnap délután.
Kábán fogjuk egymás kezét, mert éjjel alig aludtunk valamit, hajnalig szeretkeztünk Iruka lakásában. A nyakamon nem csak egy, de több harapásnyom is van, Iruka is kikövetelt még kettőt a meglévő mellé.
- Szóval? - int Sarutobi.
- Házasodni szeretnénk. Most.
- Ó? Tanúkat is hoztatok?
- Igen, kint várnak.
- Gyűrűk?
Asztalára teszem az ékszeres dobozt, az előbb vettük. Boldogan tapsolni kezd, feláll és megölelgeti Irukát. Még nem láttam így mosolyogni, tényleg szereti a srácot. Kezet rázunk.
- Akkor vágjunk bele!
Egy órával később az ujjunkon a gyűrű, és hivatalosan is bejegyzett házasfelek vagyunk. Döbbenetes!
Karomban cipelem, elvégre friss házasok vagyunk, és ő élvezi. Igazi kis omega hercegnő, imádja a nagy és erős lovagját.
Elköszönünk a barátainktól, akik részt vettek a kis visszafogott ceremónián.
Iruka lakása totális káosz, az átszeretkezett éjszaka nyomait hordozza, de így is otthonos meleg fészek. Ízlésesen de színesen berendezett, kényelmes kis chuunin lakás.
Az ágyon huppanunk és kuncogva bújik hozzám, miközben egymásról hámozzuk le a ruhákat.
- Csak mondom, hogy van egy szép kertes házam a Hyuuga negyedben.
Iruka felnéz, épp mellkasom nyalogatásában zavartam meg, kis nyelve kilóg kicsit ajkai közül. Annyira aranyos így, mint egy kiskutya.
- Szeretek itt lakni. - Ráharap mellbimbómra és felmordulok.
- Jakuzzim is van.
- Mikor költözünk?
Felnevetek.
***
- Indulhatunk? - kérdezem hátramosolyogva rá, és kilépek a lakása ajtaján. Odabent már minden dobozokban, a hétvégén költözik a házamba.
Kilépek az ajtón, és megtorpanok.
- Helló seggfej! - üdvözöl Kakashi, és a gyomromba érkezik a lába. Néhány métert zuhanva csapódom a szomszédos épület falába. Azonnal talpra ugrom, balegyenesemmel köszönöm meg, Kakashi pedig a másik épületbe csapódik.
Iruka kiáltozni kezd, mi meg lihegve állunk egymás elé.
Kakashi jounin ruhában van, karján elszakadt az inge, én sem festek jobban.
- Véged van, Ibiki! - mutat rám hossz ujjával. Vörös szeme szinte világít a reggeli napfényben. - És miután elvágtam a torkod, Irukát hazaviszem és addig kefélem amíg el nem felejti a nevedet!
- Na ezért nem lesz soha senkid Kakashi, mert egy bunkó seggfej vagy - vicsorgok rá. Felemelem az ökleimet, felizzik a chakrám és támadásba lendülök.
Hangos puffanások, suhanások, szemmel követhetetlen magas szintű harcitechnikák sorakoznak egymás után. Bírom a tempót, egyenlő a küzdelem.
Körülöttünk kezd minden romos lenni, Iruka az ajtó előtt zokog, aggódva néz minket.
Kakashi kurvaerős, nagyon jól küzd, és én valójában élvezem is ezt. Egyre jobban bevadulunk, az ütések pontosak és egy átlagos ember számára halálosak lennének, de nekünk csak simogatás.
A villanyoszlopok tetején folytatjuk, könnyed akrobatikus szökellésekkel harcolunk, továbbra is puszta kézzel. Mindketten pontosan tudjuk, hogy ha a fegyvereket elővesszük, akkor megsértjük a Konohai törvényeket és a lakók is veszélybe kerülhetnek.
Fél szemmel látom, hogy az Anbuk és az én osztagom harcosai is előkerültek, és lentről figyelnek minket. Nem avatkoznak be, Irukára vigyáznak.
Egyre romosabbak vagyunk, de egyenlőre én állok nyerésre, Kakashi ütései lassulnak.
Betalál egy rúgásom, és a földbe csapódik, kisebb krátert robbant maga alá.
Mellé érkezem, és zihálva nézek le rá.
- Add fel, Kakashi - fújtatom, és megropogtatom az öklöm. - Nincs esélyed ellenem!
Dühösen felizzik a chakrája, kivédem az ütést és újabbat adok, mélyebbre süllyed a kráterben.
Kiszökken egy kecses ugrással, és kurvára dühösen néz rám.
- Chidori! - morogja, keze körül megjelenik a villámtechnikája, jellegezetes madárcsicsergés hang tölti be a teret. Elkomorulok, széttárom kezeimet, és megjelennek a híres láncaim, szikráznak és ragyognak a chakrámtól. Minden erőt, chakrát elszív az ellenféltől amikor hozzáér, és képes vagyok kivédeni vele még a chidorit is, és nem kevésbé halálos technika.
Kakashi támadásba lendül, fehér haja lobog ahogy futni kezd felém, Iruka sikolya a levegőbe hasít, én is előre lendülök.
A semmiből terem előttünk egy talpig fekete alak, még én sem látom mit csinál, de ketten kétfelé repülünk és mélyen becsapódunk a házakba.
Lerázom magamról az épülettörmeléket és visszasietek. Kakashi is előkerül, mindketten dühösen vagyunk, a harci hév és vérszomjtól remegünk.
- Ki a fasz vagy te? - hörög Kakashi. A számból vette ki a szót, de én már tudom.
- Raido az Assassin - válaszolom helyette. A sárga szemek rám szegeződnek, sötét haját borzolja a szél. Fekete maszkjától nem látni az arcát, de mivel ismerem, tudom hogy piszkosul jóképű és teljesen őrült férfi. - Mikor jöttél vissza?
Félrehajtja a fejét.
- Épp jókor. A Hokage küldött, két szót üzent: csak ökölharc! - mutatja két ujjával, és karba tett kézzel megáll közöttünk. - Aki megszegi a párbaj szabályait, annak levágom a fejét.
- Na ne röhögtess! - hallom Kakashit.
- Kakashi, komolyan beszél és képes rá, hidd el! - mondom neki, mert bár utálom, nem akarom a halálát. - Ő egy Asassin! Észre sem veszed és már halott vagy!
- Hajlandóak vagytok normálisan megküzdeni egymással? - kérdezi, mély hangja teljesen érzelemmentes.
Letörlöm szám sarkából a vért, és Kakashira nézek.
- Gyere!
- Jövök!
Újra támadásba lendül, folytatjuk a verekedést.
Fél szemmel látom hogy Irukához sétál és megnézi milyen egy olyan omega, akiért Konoha két legerősebb szuper alfája párbajozik. Ilyenre sem volt még példa a történelmünkben, a helyében én is kíváncsi lennék.
Az osztagom tagjai nem engedik túl közel Irukához, így megnyugodva verekedhetek tovább.
Hosszú idő után, már csak egymással szemben állunk, mindketten nagyon szarul festünk.
- Add fel, Kakashi! - mondom a tántorgó ellenfelemnek. Én biztosan állok terpeszben, de már alig maradt erőm. - Összeházasodtunk, Kötődtünk Irukával, már semmit nem tehetsz!
- Basszameg! - fakad ki. - Kurvára akarok egy omegát! Azt hittem végre sikerül… Kibaszottul utállak most Ibiki, ugye tudod?!
- Megértelek. A lehetőséget megkaptad, te basztad el, nem én! Vannak még omegák, keress magadnak mást, de előtte tanulj meg udvarolni és gyakorolj önuralmat!
- Seggfej!
- Barom!
Leereszti az ökleit, és Irukára néz.
Nézzük ahogy elsétál.
Kicsit megsajnálom, mert tényleg nagyon boldogtalan egyedül.
Iruka csapódik a mellkasomnak puhán és illatosan, sóhajtva ölelem magamhoz, fáradtan mosolygok le rá.
- Tetszett a műsor? - kérdezem vigyorogva, letörlöm véres kezemmel a könnyeit, amivel szépen össze maszatoltam szegényt.
- Ibiki jól vagy? Csupa seb vagy!
- Semmiség, Kakashi gyenge ütései csak simogattak. - Az osztagom ninjái megtapsolnak, az Assassin köddé válik. - Nos, ideje ünnepelni, de előbb a Társam bekötözi a sebeimet.
Iruka vállára támaszkodva besántikálok a lakásba. Még visszafordulok az osztagomhoz:
- Ma mindenki szabadnapos, pihenjetek ti is.
Kacsintva csukom be az ajtót magunk mögött.
VÉGE
