|
20 hónap, ez már majdnem két év - ez futott át a fejemen, ahogy álltam a fürdőszobaajtóban, vállamat az ajtókeretnek támasztva. És néztelek.
Valentin-nap reggele volt, februárhoz képest meglepően napfényes reggel.
Álltam, és néztem, ahogy készülődsz.
Végeztél a borotválkozással, és én végig akartam simítani az arcodon, nyakadon. Annyira szerettem ilyenkor a bőröd, nem is volt elég, hogy a kezemmel érintsem, mindig odanyomtam az arcom az arcodhoz.
Néztem, ahogy kevés zselét nyomsz a tenyeredbe, összeborzolod a hajadat, és megremegett a kezem, szinte éreztem az ujjaim közt azokat a finom, selymes kis hajszálakat ott a tarkódon, ahova mindig beletúrtam, ott volt a kezem helye. Mindig mondtad: sosem elég a simogatásból, és te sem fogysz ki belőle sosem.
Néztem, ahogy a fehér pulóvered alatt kirajzolódott a vállaid íve. Mindig mögéd surrantam, és a pulóvered alá siklott a kezem, érezni akartam a tested melegét, izmaid keménységét. Megnyugtatott, feltöltött, életre keltett. Sosem húzódtál el, hagytad, hogy újraéledjek a tested érintésétől, vagy magadhoz húztál, és a te kezed is felfedezőútra indult. A ruhák mind a földre hulltak.
Néztem, ahogy a parfümödért nyúlsz, majd mélyet lélegeztem, beszívtam férfias, markáns illatot. Szerettem a te illatod is, akár egy fárasztó nap után is, akár egy álmos reggelen, akár az összegyúrt, átizzadt lepedők közt heverve. "Szeretkezés-illatod van"- suttogtad a fülembe olyankor.
Néztelek, ahogy elkészülsz, s veszed a fekete szövetkabátod, mely alá én is befértem néha, ha nagyon szorosan öleltél a hideg téli estéken.
Valentin-nap volt, február 14.
Már két hete, hogy kimondtad, hogy vége - számoltam ki, ahogy ott álltam. Még nem költöztél el, nem találtál jó lakást, addig meg nem zavarjuk egymást, ugye? Persze, mondtam. Mert rettegtem attól a naptól, amikor összepakolsz, és elviszed az életünket a lakásból, ahova együtt költöztünk be. Amíg itt vagy, legalább láthatlak. Mert megfulladok a gondolattól, hogy nemsokára nem ide jössz majd haza.
Hát néztelek.
Felvetted a cipődet, friss voltál, jóképű, szemedben jókedvű várakozás csillogott. Fájt mindenem, annyira meg akartalak ölelni. Akartam, hogy hozzád érhessek. De már 2 hete, hogy nem volt hozzá... jogom.
Találkozom ma valakivel este, nem alszok itthon - mondtad.
|
