Cirmi csak egy pillanatra kapta fel a fejét. Felnyávogott, mielõtt még kiment volna játszótársa, de úgy tûnik a kislány már eltünt a szobából.

 A cicus figyelmét ismét a fára szentelte, ami már jócskán tele volt díszekkel és a három éves kislány, Kata rajzaival. De a kis teremtést egyedül csak az a kerek gömböcske érdekelte. Játékos csillogás tûnt fel szemében, ami visszatükrözte az ezüstös gömböcskét.

 Kis mancsaival elõrenyúlt, hogy elérje a díszt. Huncut ragyogás és kis meglepettség volt a szemében, mikor a tárgy megbillent.

-         Hát te mit csinálsz az asztalon, cica? – kérdezte egy kedves, mély, férfias hang és a cicus csak annyit érzett, hogy valaki ölbeveszi.

 Tekintetét még a gömböcskén tartotta, de már távolodott a dísztõl.

 Játékosan nézett fel gazdájára, aki a fülét cirogatta. Behunyt szemmel bújt oda a férfihez és megajándékozta õt csendes dorobolásával.

-         Cirmi dorombizik – hallott egy csillingelõ nevetést és meleg, hatalmas karok helyett egy kisebben találta magát. – Anya, mit kapok kajácsonyra? – kérdezte hirtelen a csöppség.

-         Igaz is, az angyalka már járt itt. Nézz csak a fa alá – mutatott a férfi egy kis zöldes csomagolású dobozra.

 A kislány boldog sikkantással szaladt oda, Cirmivel a karjai közt, aki igencsak kellemesen elhelyezkedett a gyerek karjaiban és már az alvás határánál bukdácsolt.

 Végre az édesanya is megérkezett a szobába. Kezében egy tál sütivel, amit az asztalra tett. Odaült a kanapéra, férje mellé és hozzábújt. Együtt nézték, ahogy a kislányuk boldogan mutogassa ajándékait a cicájának, aki már az álmok földjén járt.