Szekrényből előszedett szösszenet.
Megint beégtem.
Tudom,akik ismernek,azoknak ez nem hírértékű információ.
Megfogadtam a tanácsot, hogy ha csak egy kicsit mozdulok is ki,akkor is öltözzek fel jólkinézősen, csináljam meg a hajam szédítőre, szemem csábítóra.
Jót fog tenni.
A lényeg az önbizalomnövelés,ami ugye szakítás után sosem jön rosszul. Amúgy nekem van elég,de sebaj, a felesleget eltesszük télire, tavaszira, rántott hús mellé kovászoljuk.
Hát zene be, reggae-re ráztam a (fantasztikusan formás) fenekem, válogattam a ruhák közt,mit vegyek fel,melyik fölső érdemli meg,hogy (észveszejtő) testemre kerülhessen, melyik nyaklánccal hangsúlyozzam (csodálatos) hattyúnyakamat.
Önbizalomtuning, agykontroll.ű
Mindeközben szaladgáltam a 30 négyzetméteres albérletben, több százszor megjárva a nagytükör-kistükör-mosdó-konyha-szobám-szekrényem útvonalat. (nem,a konyha nem kakukktojás, egyszerűen csak ha már arra jártam,mindig bementem oda is, végigjártam a két lépésnyi területét,majd fordultam vissza)
Ilyenkor úgy kell elképzelni,hogy minden félig lóg rajtam (a kívánatos testemen), a nadrágom még nincs begombolva se,nemhogy cipzárazva, fél szemem már extrahosszú pillás,másik még csípás. Aztán elkészülök, és minden tökéletes.
Mentem suhantam hát a városban, szemem csillogott, hajam selymesen szállt,rövidke kabátom vagányan egészítette ki szűk farmeromat, élveztem a napsütést, a levegőt, és persze hogy bámulatosan jól nézek ki.
Már a metroban lenyűgöző volt a hatás: az ellenőrök füttyögve engedtek utamra, a mellettem álló bácsi kezet csókolt,mikor leszállt. Vidáman álldogáltam,kapaszkodtam. Viszont a szemben ülő srácra tettem a legdurvább hatást: elpirulva, csillogó szemekkel nézett, de nem az arcomat,hanem a derekam, csípőm,ahogy én láttam. Pont szemmagasságban volt neki, gondolom, és hát megértem, egy ilyen (páratlanul vonzó) csípőt én is meredten csodálnék a helyében.
Repültem tovább a Szent István körúton, bezsebelve a pimasz pillantásokat, mosolyokat, a gyrosos fiú kacsintását. Hosszasan szemeztem a zebra túloldalán álló latinos macsóval. Mikor az út közepén találkoztunk, nagyon mosolygott, meg akart állítani, mondani valamit („bocsi... várj egy kicsit...),de én nevetve intettem csak neki, ezt a napot nem sajátítja ki senki, egy torreádor,bármilyen szexi is, még kevés hozzá.
Hazaértem, lebegtem az endorfinfelhőben. Tükörbe néztem; és valóban: arcom kipirult, szemem csillogott, nőies lettem megint, a tanulós beszürkülés után.
Ámde....
Egész végig, egész fuckin idő alatt ki le volt húzva a nadrágom cipzárja. Szűk farmer lévén, jól szétnyílva, s alatta pirosan rikító bugyimon a fekete 18-as karika.
|
