Édesanyám allergiás az orvosságokra. Rosszul lett a munkahelyn. 2 óra múlva hazajött egy munkatársával és elmesélték mi történt. A néni rám bízta anyát és visszament dolgozni. Anyuka nem tud egy helyben ülni egy percig, így elkezdett takarítani.
- Feküdj le! Nem szalad el a padló, sem a szekrény! - mondogattam neki, de semmibe vett, ahogy szokása.
- Addig csinálom, míg jól vagyok, aztán, ha rosszul leszek, majd leülök - ennyi volt a válasz. Nem hagyta, hogy bármiben is segítsek, erősnek akart mutatkozni.
Áthívtuk mamát, hogy segítsen letenni a szőnyegeket, mert megmosattuk azokat, de ő azt mondta, hogy épp fürdik, aztán megyen hajat vágatni, s azzal eltelik az idő.
Közben hazajött apuka. Leült az előszobában lévő szekrényre.
Erre a mondatralettem figyelmes anyukátó: - A fiát már megint elkapta az eső.
Nem értettem. Kinéztem az ablakon. Sütött a nap. Aztán apukára néztem. Rögtön megértettem. Igen, elpkapta az eső.
Nem tudtam lemenni bevásárolni, mert a lábam el van törve. Gyakorlatilag gipsz van rajta és menni semtudok segítség nélkül.
Anyuka a kanapén ült, apuka meg melléje telepedett, ülve elaludt volna.
- Menj le kenyérért s cukorért - mondta anyuka. Édesapa meg a fejét a másik oldalra fordította.
- Hát, Uram, tenem tudsz lemenni? - kérdezte, de minden szónál megakadt a nyelve.
- Őszintén, milyen pénzből iszol, ha kenyeret is hitelbe veszünk?! - mordult fel anyuka.
"Megint kezdik..." - ez volt az első gondolatom. Aztán gondoltam megnevettetem anyukát és egy Queer as Folk-os poént sütöttem el.
- Koldus létedre úgy iszol, mint egy királyfi. - Sikerült. Nevetett. Apuka meg azt mondta: - Mn-meny - össze-vissza.Azt sem tudta mit motyog.
- Menj, igen, menj vissza anyádhoz! - robbant édesanya ismét és felkelve felment az emeletre. Apuka eldőlt a kanapén és bealudt.
'*'*'*'*'*'
Vacsorára mindenki az asztalnál volt. Anyuka nem bírta ki, hogy el ne szólja magát.
- Milyen pénzből iszol? - kérdezte apukától, aki már félig-meddig ki volt józanodva az alvástól.
- Nem az én pénzem volt, fizették - magyarázta fennhangon.
- Bezzeg egy kenyeret nem fizetnének, csak italt! Az kell, ital, s készen van! Én is nekikezdek inni, akkor meglássuk mi lesz!? Mész az anyád rothadt picsájába! - mondta anyuka, de tőle megszokottan csak szigorúan és nem emelte fel a hangját.
- Kezdjél - mondta apuka nyugodtan. Nem bírtam tovább. Meg kellett szólaljak.
- Megint ne kezdjétek, jó-e?! Legalább az asztalnál ne veszekedjetek! - mondtam nekik. A végére elcsuklott a hangom. Inkább hallgattunk mind. Elfordítottam a fejem és kinéztem az ablakon. A könnyeimet nyeldekeltem.Pár percig sikerült, de tudtam, hogy amilyen érzékeny vagyok mindenre, sírni fogok.
Felkeltem az asztaltól, és erőre kapva, szó nélkül felrohantam a szobámba,de csak kimérten, hogy sétálásnak tünjön.
A szám elé tettem a kezem, hangtalanul gördült ki két könnycsepp szemem rabságából, amit azonnal le is töröltem.
Be volt kapcsolva a gép, így odaültem és feltettem egy számomra nyugtató számot a SHINee-tól, az In my room-ot, majf a Forever or never-t, majd a Lucifert és sikerült valamennyire lehiggadnom.
Azóta nem mentem le a földszintre, nem is tudtam volna. Csak bicegni tudok.
A sötét szobába, a számítógép fényénél, a széken ülve, lábaimat átkarolom fél kézzel és államat térdemre hajtom.
Leírom a bánatom és sikerül egy kicsit megnyugodnom. De csak egy kicsit...
|
