Kretének! Mindjüknek amputálták az agyát az utóbbi pár napban? Három napja nem alszok egy percet sem, az ügy nem halad sehová és amikor, már épp nyomon vagyok berángatnak, hogy itt a „gyilkos”?! Kirúgom magukat egytől egyig, ha még egyszer ennyire kezdő hibát vétenek! A behozott férfi kezén több napos sárga körömlakk van! Tudják mit jelent ez? Az áldozat körmei alatt fekete lakkot találtak! Tudjuk, hogy nem volt tettestárs, ráadásul ez a férfi magasabb is, mint amekkorának a profil szerint kéne lennie! Attól még, hogy ott volt a helyszínen, az nem jelent semmit! Ennyi erővel Lucy nénit is letartóztathatnánk, a járókeretével! Mentek ti a picsába. - végére már üvöltök, de ezt itt megszokták. Sosem szerettem a felszínes munkát, erre mi fogad itt, hát persze, hogy az. Inkább elmegyek a kihallgató terembe ahol elvileg a tettes tartózkodik. Az ajtót kinyitva egy kicsit meglepődök de nem mutatom ki. A gyanúsított, igen csak szemre való. Csoki barna, vagyis inkább nutella színű szeme és csókolni faló ajkak. De most gyorsan felejtenem kell.

- Hallja, amit mondok? Jól érzi magát? - kérdezem mert eléggé elbambult és még a légzése is egy kicsit szapora.

- Biztosúr minden a lehető legnagyobb rendben. Pusztán elfilozófiáltam azon mi lehet a kedvenc póza- szemtelen mosollyal néz a szemembe, ajkait rágcsálja. Imponál, de ezt most nem lehet. Egyébként sem kezdenék bűnözővel, ez szabály!!

- Figyeljen ide! Semmi kedvem és energiám a gyerekes játszadozásához! Ha nem akarja, hogy lecsukassam, mert mindketten tudjuk lenne rá más lehetőségem akkor aláírja ezeket a kurva papírokat és keres magának mást, akinek felbaszhatja az agyát. - vele is már kiabálok, inkább ez mint kapcsolatba bonyolódni, igaz az is csak a szex miatt lenne kapcsolat nem más miatt. Nyomozó vagyok és ezáltal rohadtul nem vagyok kapós.

- A nevem Elijah. Még találkozunk, baby! - mintha nem tudnám, amint le veszem a bilincseket róla el is tűnik én meg megnyugszom.

A nap további része csendesen telt, igaz néha megint kiabáltam de most más miatt. A testvérem egy igen nehéz ügyben nyomoz. Beépült egy szervezetbe ahol valami újfajta drogot árulnak. Nem tudni ki a nagykutya, csak a kis patkányokkal lehet találkozni. A főnök érinthetetlen még neki is. Ilyenkor tudom, hogy anya és apa is izgulnak érte, de nem jobban mint én. Mindig is félek, hogy egyszer az holtestéhez hívnak ki. Telefonom csörgése ránt vissza a jelenbe. A laborból telefonálnak. Remélem találtak valamit ami el vezet minket az igazi tetteshez.

- Tessék Sandro.

- Jó napot nyomozó. Találtunk valamit. Az áldozat körmei alatt talált körömlakk igen csak egyedi, nem sok helyen lehet kapni. De aki megvette sem lehet egy szegényebb ember. Ezt a márkát csak a felső tízezer engedheti meg magának. - végre valami át törés.

- Rendbe, kérem, hogy küldje át nekem annak a lakknak a pontos márkáját. - gyorsan le tesszük a telefont és már kapom is meg a márka nevet. Amint megkaptam az emailt, már mentem is tovább.

Két embert vittem magammal, mert tényleg nem sok üzlet található még a városban. Az egyik ilyen üzletük pont nem messze egy parktól található. Ha nem tudnám, hogy a felső rétegnek lett szánva ez a termék meg én is be mennék vásárolni magamnak. De az talán jobban el üt az, hogy egy viszonylag szegényebb réteg által lakott területen van az üzlet, ez egy kicsit érdekes. Az üzletben nem sok mindent árultak el nekem, de semmi baj. Majd bírói végzésre majd dalolni fognak, meg a kamera felvételeket is megkaphatom.

- Mondjad. - az egyik emberem az,, remélem ők többre jutottak mint én.

- Főnök, valakit nagyon védenek mert semmit nem mondtak és nem adták át a kamera felvételeket sem, sem a vásárlók listáját. - szinte sejtettem.

- Nem baj, majd bírói végzést viszünk. A nap további részében nem leszek elérhető. - nyomom is ki rögtön a telefont.

Már egy órája üldögélek a parkban, élvezve a csendet ami az őrsön lehetetlen. Nem akarok még haza menni, de a hasam máshogy gondolja. Nincs mit tenni elindulok haza fele, de figyelmes leszek egy férfira. Hát persze, hogy Elijah Lam az. Nehogy egy jó napom legyen. Igazán vonzó férfi, de a modora az csapni való. Elindulok felé a két kicsinek mond valami, ők meg azonnal megfogják a kezét. Testtartásából kiindulva a rokonai lehetnek, hasonlítanak is egy kicsit hozzá.

- Jó napot! - köszönnek nekem a kicsik.

- Sziasztok! - köszönök nekik, majd rájuk mosolygok. Elija ha lehet még jobban magához húzza a kicsiket.

- Ismeritek ezt a férfit? - kérdezem tőlük, pedig tudom, hogy a bátya nekik.

- Persze, hogy ismerjük. Ő a bátyánk. - válaszolja a kisfiú. Nagyon aranyos nem úgy mint a bátyuskája aki tul soskat képzel magáról.

- Tényleg? - biztosra megyek, de Elija arca sok mindent elárul.

- Igen és ő legjobb báty a világon. Mindenben támogat, rengeteget dolgozik miattunk, sokkal jobb lelkűbb személy, mint azt bárki hiszi. Mindig mellettünk van amikor csak tud kiskorunk óta. Sosem bánta minket. Múltkor még a hullámvasútra is felült velünk, pedig nagyon utálja. - mosolygok a kisasszony beszámolóján. Igazán kivácsi lennék milyen arcot vágna. Ha lehetne hangosan röhögnék, de nem szabad, még a végén valaki hülyének nézne.

- Ez tényleg jól hangzik, biztosan nagyon szeret titeket. Vigyázzatok magatokra. - köszönök el és elindulok haza. Vagyis anyukámékhoz. Ma a kedvencemet csinálta, meggyes pite. Össze folyik a nyál a számba.

- Hé! - kiabál utánam Elija. Nagyon elbambulhattam, ha nem vettem észre. - Hadnagyúr, ne merje megpróbálni elvenni tőlem a kicsiket. Ők nem tehetnek arról, hogy vágyik a farkamra, de nem akarja bevallani. - méghogy kívánom a farkát, nagyot téved de ezt nem veszi észre.

- Jobb modorral könnyebb lenne udvarolnia, Elija. Menjen vissza a testvéreihez, ígérem békén hagyom magukat. - meg sem várom, hogy elköszönjön tőlem már el is megyek. Sosem ártanék a gyereknek, nem is értem. Oké, hogy rendőr vagyok és vannak kapcsolataim a gyámügyiseknél, de akkor sem ártanék nekik. Látszik rajtuk, hogy csak ők vannak egymásnak.

~~~

- Ez már zaklatás!! Menj innen, Elija, mielőtt feljelentelek!- minden egyes alkalommal el mondom neki, de hatástalan. Mindig itt eszi a penész amikor csak teheti. Már a többiek is állandóan vele szívatnak. Nagyon elegem van belőle!!

- Állandóan, csak ezzel jössz. Kezd unalmassá válni. Inkább hallgass meg.

- Nem akarlak, nem is értem mi a francért engednek be téged állandóan a biztonsági örök.

- Mert tudják,. Hogy szükséged van arra, hogy lazíts. Mindketten tudjuk, hogy egyedül a munkádnak élsz. Rád férne egy jó szex Sandro. - ezeket én is tudom. Sőt már a családom is nyaggat már egy kis pihivel vagy bulival. Múltkor már anyám is el zavart bulizni.

- Majd elmegyek egy bárba, kösz az aggódást. Most már kereshetsz mást, akin kiélheted a pszichózisodat. - kezd egy kicsit legem lenni, de mégis jól esik, hogy ennyire teper. Nagyon ellenmondásos vagyok, haj mi lesz még ebből?

- Senkinek nincs rendben az agya ezen az elbaszott földön. Az egyetlen amit tehetünk, hogy próbálunk boldogak lenni. A boldogsághoz pedig nem kéne ennyit ítélkezned. Biztosan nem tudod, hogy én készítem a város legjobb forró csokiját. Azt, hogy az összes virágnak tudom a jelentését, ezért kaptál hibiszkuszt. Az első pillanatban, amikor rád néz az ember, a finom szépség tükröződik. Pusztán kár, hogy ilyen makacs vagy. Oh és a pitém is imádatra méltó? - istenem tud pitét sütni! Vajon meggyeset is?

- A meggyes is? - amint meg kérdezem meg is bánom. Nem lett volna szabad megkérdeznem.

- Szóval szereted. Holnap hozok neked. - mosolyogva mondja és tudom, hogy hozni fog. De már tényleg azt hiszik itt bent, hogy össze álltam vele. Én meg ő? Olyan sosem lesz, max egy röpke szex és más semmi.

- Nem fogok egy bűnözővel bármiféle kapcsolatot kialakítani, felesd el kérlek.

- Tudom, hogy kedvelsz – azért álljon meg a menet, nem kedvelem csak tetszik. - és azt is, hogy kívánsz. - igaza van. - Adj magadnak egy kis szabadságot! Majd még találkozunk. - és már röppen is le az asztalomról majd indul az ajtó felé. Lehet én vagyok a hülye, de elgondolkodtam amit mondott.

- Este tízkor a Lux bejáratánál várlak, ne merj késni vagy különbem tényleg a sittre váglak. Most meg tűnés a szemem elöl. - remélem nem bánom meg a döntésemet. Sosem kevertem a melót a magánéletemmel, de most nem megy. Izgat Elija, tudom, hogy megégetem magam vele, mégis játszok a tűzzel.

- Ott találkozunk, hadnagy. - fütyörészve hagyja el végre az irodámat, ahol végre-valahára foglalkozhatok az ügyel. A gyilkos még mindig szabadon garázdálkodik, de végre meg vannak a videó és az ügyfél lista. Olyan nevek is szerepelnek rajta, hogy tényleg jobb ha ne tudja senki. De nekem most csak egy valaki kell.

- Főnök ezt látnia kéne. - Jorden falfehér arccal szól nekem. Itt valami nem stimmel. Sietve le csapom az aktákat, majd utána megyek az asztalához, amit meg ott látok el sem hiszem. Az öcsém is szerepel a videón, ha ezt a rendőrfőnök tudomására jut, le állít az ügyről. De sajnos nincs mit tennem szólnom kell neki. Az öcsém a drog osztályon van, hiába ő vezeti ő a legjobb be épített rendőr is.

- Főnök van egy kis gond. - semmi köszönés, rögtön a tárgyra térek.- Az öcsém is szerepel a biztonsági felvételeken. Tudom, hogy most is terepen van, de ez nem vár halasztást. Azonnal ki kell onnan hozni.

- Sandro ezt maga sem gondolhatja komolyan? Végre sikerült a nagyfőnök közelébe férkőzni, nem fogom onnan kihozni. Az ügyről pedig le veszem magát. - meg a kurva anyádat te köcsög. A testvérem élete a tét.

- Értettem, de ha valami baja lesz az öcsémnek, nem lesz aki eldughatja előlem a kutyuskáját. - azzal bontom is vonalat. Mérgemben, vissza mentem az irodámba és a kulcsaimat előhalászva elmentem az őrsről. Haza felé vettem az irányt, még csak négy óra de most kell egy fürdő. Meg megígértem ennek a baromnak is, hogy találkozunk, és mivel nincs meg a száma így nem tudom le mondani a ma estét. De lehet nem is akarom, ma nem akarok gondolkodni, csak egy kicsit engedni, hogy sodorjon el az a bizonyos ár.

Este tízkor már ott vagyok a Lux bejáratánál. Nem vittem túlzásba a ki öltözést, egy egyszerű fekete farmer, egy fehér felső és egy fekete bőr dzseki. A hajamat sem kötöttem össze, csak hagytam szabadon hadd kóricáljon ahova akar. A sminkemet csak egy kicsivel erősebben használtam, de az sem vittem túlzásba. Damien már barátiasan köszön nekem mikor meg lát, sokan azt hiszik, hogy előbb be enged de semmi olyan nem történik.

- Hát téged is lehet látni erre? Csak nem valaki kirángatod a csiga házadból? - kérdezi mosolyogva mert nagyon is tudja, hogy csak a melo van nekem, és nagyon ritkán jövök ide.

- Úgy is lehetne mondani, hogy igen kirángattam a csiga házból, de magától hívott el ide. Ugye cicám?

- Azt ugye tudod, hogy ennek a cicának vannak kis hegyes karmai amivel ki vájja a szemedet ha nem tudsz normálisan beszélni? - nyomatékosság kedvéért megcsavargattam a kezét amit rám tett.

- Kérdésedre válaszolva Damien, igen így is lehetne mondani, de már kezdem meg bánni.

- De még mielőtt megbánod, hogy elhívtál gyere igyunk meg egy italt és ha persze nem veszed fejemet akkor táncolhatunk is. - kezét derekamra vezeti majd oda adja Damiennek a belépők árát, és már vezet is be.

Bent emberi tömeg vár, a levegőben érezni a ritmus és egyéb más dolgokat is. Mivel jóval magasabb mindenki nálam Elija nem enged el egy pillanatra sem. A tömegen át haladva elérünk a bárpulihoz ahol már adják is az italainkat. Maze már ismert így nem is kérdezi, hogy mit adhat.

- És mit terveztél estére? - kérdezi Elija. Igazán semmit de majd meg látjuk.

- Iszunk és táncolunk, a többit majd később. Ma este sodródom az árral. Túl sok volt a mai. Nem akarok gondolkodni, csak élvezni azt ami itt van. - mutatok körbe.

- Akkor erre inni kell. - mosolyog már megint, olyan mint egy mosolybomba.

- Igen, inni kell. - koccintsuk össze a poharainkat, amit egy szuszra megiszunk, majd Maze-re nézek aki már tölti is újra a poharainkat. Ez kb olyan 5-6 pohárig még megy, majd meg hallom kedvenc számomat ami J.Lo egyik száma. Azonnal fel pattanok és húzom magammal a megszeppent Elijat is. A tömeg közepére vezetem majd el kezdek táncolni. Mivel maga a szám is túlfűtött a táncom is az. Csípőmmel körözök neki, tekergek előtte és simogatom magam. Ezt csak addig csinálom míg magához nem ránt, majd megfordít. Majd így folytatjuk a táncolást.

- Dehogynem. Nálam megbízhatóbb ember csak egy süket-néma lenne. – pontosan errõl van szó. Nem tehetek én arról, hogy az apámnak, ennyire nagy hatással volt a munka az élete során és kevés emberbe bízik meg.  

- Hallottad. – vigyorgok rá.  

- Kapatnék egy kávét, fiam? Közben beszélgethetünk. – bólintok és ki is megyek kávéért. Nem féltem Kait apámtól, sõt inkább õt kéne félteni, hiszen az édeskémnek igen csak fel van vágva a nyelve és ezt is nagyon imádom benne. Kint, amikor végzek, visszamegyek odaadva a kávét, majd leülök a vadmacskám mellé.

- Elõrébb haladt a nyomozás?- csak beletörõdött, hogy Kai is hallani fogja.

- Nem igazán. Még mindig nincs gyanúsítottunk. – sóhajtok fel.

- Mit tudunk eddig az elkövetõrõl?- legalább ide tudok valamit mondani.

- Ez mentálisan eltorzult emberrõl lehet szó. Egy kivételesen nagy szadista, aki mûvészetként kezeli a gyilkosságokat. Nem érez bûntudatot, tárgynak tekinti az embereket. Bár az utóbbi idõben kezdi elbízni magát. – ennyire brutál esettel még apámnak se volt dolga soha.

- Vagyis elõbb-utóbb hibázni fog. – na igen erre mondják, hogy nem esett messze az alma a fájától.

- Az nem olyan biztos. – csatlakozik be, Kai is. - Feltevésem szerint egy szociopatáról van szó, és ezt a megállapítást már egy pszichiáter is megerõsítette, igaz, Bones?- ez jogos, és igen ebbe is Kai segített, bárhogy nézzem miatta halad elõre a nyomozás. - A szociopatákról pedig tudni kell, hogy mindig higgadtak és mindig ugyanazon az érzelmi síkon mûködnek. Képtelenek dühbe gurulni, nem képesek elragadtatni magukat. Számukra kizsigerelni egy embert ugyanazon az érzelmi síkon történik, mint megvajazni egy kiflit. És ha mi is egy ilyen emberrel állunk szemben, ami nagyon valószínû, akkor szinte biztos, hogy nem fog hibázni. – ez nem lehet. Mindenki hibázik egyszer és ez alól õ sem lehet kivétel.  

- Ez igaz. – rögtön apámra pillanatok, ez nem jelent jót, ha õ is így gondolja. Nem mintha az édeskémnek nem hinnék, hiszen eddig is igaza volt, de azért apám mégis csak a szakma egyik legjobbja, és ha õ is ezt mondja már, talán igazuk van, de én még reménykedek. - Még régen volt egy hasonló esetem. Két éven keresztül tartott a nyomozás, fáradhatatlanul loholtam utána. És egyetlen hibát sem vétett egész végig... sõt, végül egy lopott kocsi által kerítettük kézre. – emlékszel erre az esetre, és ez is azt bizonyítja, hogy van remény. Oké lehet, hogy nem az üggyel kapcsán, de hibázni fog és akkor én ott leszek és elkapom.

- Mit gondolsz, ki lehet a tettes?- na, ez a másik, ezzel se vagyok beljebb.

- Mivel a gyilkosságok az egyetemen történnek... elõször úgy gondoltam, egy kívülálló, de ahhoz túl jól ismeri a járást. Tanár sem lehet, mert a helyszínen hagyott rajzok által kizártuk az összes professzort.

- Szóval egy diák. - feltûnik, hogy apám Kaira pillant, nem sejtek jót.

- Pontosan.  

- Ez azt jelenti, hogy akár még te is lehetsz a gyilkos...- vajon miért nem lep meg, hogy itt tartunk.

- Viszont Kainak sziklaszilárd alibije van. - szólalok meg, mielõtt elfajulnak a dolgok és magamhoz is ölelem. Velem volt az egyik gyilkosságnál, õ biztos nem lehet a tettes. Apám nem mond semmit, de ismerem, hogy ezt még fel fogja hozni, alig várom.

Kicsit még ott van, majd távozik és nem sokkal utána a szépségem is.

***

Este ismét kint vagyok az egyetemnél. Megkétszereztem az embereim számát, több szem többet lát, vagyis nagyon remélem. Folyamatosan járjuk körbe az épületet, egy pontját se hagyjuk ki. Bent nem lehetnek, hiszen lezártuk az épületet és át is lett kutatva, vagyis bent se maradhatott senki, de az is tény, hogy ezt nem én csináltam, de még bízom, azért az embereimbe, hogy jó munkát végeztek.

Az õrjárat közben, nem gondolok nagyon a gyilkosságra, csak Õ rá. Egyre jobban tetszik a heves, vad és akaratos természete. Nem találkoztam még hozzá hasonló fiúval, sõt még emberrel se. Akarom õt. Minden porcikája kell nekem. Nem akarom elvenni a szabadságát, hiszen nem is lehetne, õ annál öntörvényûbb és ne is lenne boldog. Olyan, mint egy madár, akinek lételeme a szabadság, a repülés, ha ettõl megfosztod és kalitkába zárod, az egyenlõ számára a halállal, de ha hagyod szabadon repkedni, akkor vissza fog jönni hozzád. Vagy talán még egy pillangóhoz tudnám hasonlítani. Egy csodálatos, és ritka lepkéhez, akit szinte lehetetlen megfogni és minél inkább akarod, a vége az lesz, hogy elüldözöd, de ha vársz szépen csendben és csak figyeled, oda fog reppeni hozzád és kíváncsi lesz és végül õ lesz az, aki a válladra száll. Én is várni fogok, és szépen lassan fogom meghódítani, hogy még jobban akarjon engem, de közbe ne veszítse el önmagát és ne érezze úgy, hogy megfojtom, mert nem akarom ezt tenni, csak boldoggá tenni.

Nyugodtan telik az este, túlságosan is. Nyomasztó a csend és a sötétség, ahogyan mondani szokták síri csend és hullaszag. Felnevetek, rossz vicc a lehetõ legrosszabb és ekkor a telefon is rezegni kezd. Félve veszem elõ, rosszat sejtek és igazam is lesz. Rögtön rohanni kezdek és a fegyverem is elõkapom. Nem, nem, nem. Nem történhet meg ismét, nem lehet ennyire profi és én nem lehetek ennyire szerencsétlen.

Hamar felérek, és a látvány sokkol. Ez undorító, beteges és gyomorforgató. Az egész olyan, mintha egy átkozott horror filmbe csöppentem volna, csak ez a rideg valóság. Közelebb megyek, szerencsétlen srác. Karóba húzás, ezt csak filmben láttam, ami a kannibálokról szól és elvileg igaz, hogy ilyeneket tettek. Nem gondoltam volna, hogy én is tapasztalni fogok egy ilyen embertelen tettet. Mielõtt megnézném jobban a testet és hívnám a többieket, egy képet szúrok ki, de ez nem az áldozatot festi le, sokkal inkább…. megremegek, a kép ijesztõen hasonlít rám.

-  Téged, hogy öljelek meg? – olvasom fel remegve. – Az átkozott. – csapok a falba és lekapom a képet és zsebre rakom. Nem akarom, hogy más lássa. Ez csak rólunk szól.

- Hol vagy te átkozott? – veszem elõ a fegyverem és a mosdóba lépek. – Azt hiszed okos vagy mi? El foglak kapni, meglátod te beteg állat. Engem akarsz igaz? Akkor bazd meg gyere elõ és próbálj megölni!! – üvöltök már és az ajtókat tépem fel folyamatosan. Tudom, hogy már nincs itt, de elszakadt a cérna, pedig engem nehéz felbosszantani, nagyon nehéz, de neki sikerült.

- Nem félek tõled. Már várom a napot, hogy szemtõl – szembe legyünk egymással. Már elõre hallom, ahogyan kattan a bilincs a csuklódon. Be foglak dugni a legrosszabb börtönbe, ahol szenvedni fogsz te elmebeteg. – dühtõl csak úgy tajtékzok. 

Csapkodók, és dühöngök tovább, talán még ennyire sosem akadtam ki. Idõközben keresnek is, így két morgás közepette közlöm merre is vagyok és mi is történt.

- Kérdem én, hogy a jó büdös picsába tudott ismét lecsapni? – kérdezem tõlük, amikor már ott vannak. – Mellettem biztosan nem jött be, és ami még fontosabb, hogy került ide az áldozat? Van egy olyan tippem, hogy már itt volt. Mégis, hogy néztétek ti át az épületet? Ennyire se vagytok képesek? – üvöltök rájuk. Megszeppenten néznek, hiszen ilyen még nem fordult elõ. Én maga vagyok a nyugalom és a higgadtság, egészen eddig a pontig.

- Fel fogjátok ti a dolgok súlyát vagy talán mindent nekem kell csinálnom? – morgok tovább, de legalább a fegyverem már nincs nálam. Igen csak ijesztõ látvány lennék, ha most itt fegyverrel hadonásznék.

- Bones ezt a helyet nem említették. – jegyzi meg az egyik emberem.

- Nem érdekel. Megmondtam, hogy mindent át kell nézni az istenit. – csapok a falba, majd leviharzok az udvarra. Friss levegõ kell és le kell higgadnom. Muszáj összeszednem magam elvégre csapatvezetõ vagyok és hibás, sõt én vagyok a legnagyobb hibás. Jobban kell figyelnem és mindent leellenõriznem, ha kell százszor. Rossz beismernem, de egyre inkább csúszik ki a markom közül az ügy.  Negyed óra múlva visszamegyek hozzájuk picit nyugodtabb állapotba.

- Elnézést az elõbbiért csak, most kiborultam. Nekem is figyelmesebbnek kell lennem, ahogyan mindenki másnak is. – sóhajtok fel. Bólintanak és nem is haragszanak. Nem szeretek rosszban lenni senkivel, fõleg nem a kollégáimmal, mert úgy nehezebben megy a munka.

A helyszínen elvégzünk mindent, majd bemegyünk az õrsre és a szokásos gyûlés után a felettesem behívat magához.

- Bones rögtön a tárgyra térek, aggódom érted. Ismét egy neked szóló üzenet. – sóhajt fel gondterhelten. Pont ezért nem mondom a képet a mobilról még nem is beszélve, úgyse kérdezték, hogy találtam rá a hullára.

- Ugyan nem kell engem félteni Uram. – mosolygok rá, bár jól esik a törõdése, de nem velem kell foglalkozni.

- Pedig kell. Ez komoly, te is tudod. A legjobb lenne, ha visszavonulnál az ügytõl. – jegyzi meg óvatosan.

- Micsoda? Kizárt. Nem fogok megfutamodni, meg mit gondol, akkor hagyna? Szerintem sokkal hamarabb csinálna ki és lehet, csak feldühítenék, meg különben is nagyon jól tudja, milyen vagyok. – zárom le a témát. Ez még viccnek is rossz.

- Jogos és igen tudom. Makacsabb és elszántabb vagy, mint az apád. – mosolyodik el. Ez meg másik. Õk társak voltak és gyerekkorom óta ismer, így még jobban félt. Bírom nagyon õt, de ezzel csak gondot okozz. – Viszont a testõrökhöz ragaszkodom.

- Nick figyelj. – váltok át tegezõbe, itt csak megszokásból magázom, de tudom, nem várná el. - Meg tudom magam védeni a másik meg, mégis kit küldenél? Lássuk be, akik velem egy szinten vannak vagy jobbak õk pont nem érnek rá ilyenekre, mások meg nem rosszból, de megvédeni nem tudnának. Különben meg te is tudod, hogy egy profi. Könnyûszerrel kicselezet minket most is, gondolod, engem nem tudná megölni ugyan ilyen egyszerûen? – kérdezem tõle a rideg valóságot. Nekem se jó ezt mondani, de ez a igazság. – Figyelj, tudom, hogy féltesz, és jól esik, de ne rám, hanem rá koncentráljunk. Figyelni fogok, ígérem és van egy olyan érzésem, hogy még egy darabig játszani akar velem.

- Nem igen nyugtat meg, hogy játszani akar veled, de legyen, még végiggondolom. – sóhajt fel. Tuti apámmal is konzultálni fog, de nem érdekel. Nem ajánlom, hogy szervezkedjenek, mert akkor én meg magánakcióba kezdek. Nem fogom annyiban hagyni ezt az ügyet, végig játszom, bárhogyan is végzõdik.

***

Nem aludtam semmit, de fáradt se vagyok és képtelen lennék. A dolgozószobámba a rólam készült képet nézem, már kitudja hányadszóra. Csöngetnek, ez a cicusom lesz. Megbeszéltük, hogy keresem, amikor végeztem a munkával. Lemerem fogadni ma se volt nagyon tanítás, sõt hamarosan bezárják az egyetemet, de ez nem zárja ki, hogy továbbra is tizedelni fogja a diákokat, tanárokat.

- Hello szépségem. – köszöntöm, mikor ajtót nyitok, és persze csókkal üdvözlöm, most is.

- Hello nyomozó. – leheli az ajkaim közé. Már is jobban vagyok, hogy õ itt van velem.

- Hallom ismét lecsapott. – jegyzi meg már bent.

- Nos, igen sajnos. Ismét kijátszott minket. – bemegyünk, majd mielõtt leülnék, kihozom neki a képet, ami rólam készült és ledobom elé. – Legalább ingyen kaptam magamról egy portrét. – nevetem el magam gúnyosan. – Senki nem tud róla, csak te. Ígyis féltenek még testõröket is akar mellém a felettesem vagy, hogy lépjek vissza az ügytõl. Egyik ötlet rosszabb, mint a másik. – sóhajtok fel, de mielõtt bármit mondana, megszólal a szolgálati telefonom.

 - Bocs ezt fel kell vennem. – kelletlenül, de felveszem. – Értem, értem mindjárt ott leszek. – lerakom. – Bocs cicám, de munka van, és nélkülem nem boldogulnak. Sietek vissza, te csak várj meg itt. Ott a konyha, ha éhes vagy szomjas vagy. – adok neki egy csókot, majd távozom.

Ez a munka is olyan, hogy bármikor behívhatnak, fõleg, ha egy nyomozó vagy. Mindig is tisztában voltam ezzel, de vannak olyan pillanatok, mint most, amikor nem örülök, de ez van.

Az ügy nem komoly, csak egy társasághoz hívnak ki minket, akik igazi nehéz fiúk és egy étterembe balhéznak és elfajultak a dolgok. Nem bírom a fajtájuk, a legtöbb csak tömör izom, de ennyi semmi több. Odaérek hamar a helyszínre. Alapból még mindig nem nyugodtam meg teljesen a hajnali kiborulásom után és még õk is felbasznak. Viszonylag gyorsan végzünk, szerencsére nem sérül senki meg. Letudva mindent, haza is száguldok, de jó is zsarunak lenni.

- Megjöttem. – lépek be, de semmi válasz. A konyhába nézzek elõször, de ott nincs és a nappaliba se. Már nézném a fürdõbe és ismét szólítanám, amikor hangokat hallok meg a dolgozószobám felõl.

- Te mégis mi a szart csinálsz? – morranok rá, mikor odaérve látom, hogy az aktáim nézegeti.

- Bones. Megijesztettél. – dobja le az iratokat.

- Nem emlékszem, hogy azt mondtam volna, hogy kutass a cuccaim között. – alapból nem szeretem, ha a holmimhoz érnek, és mint mondtam alapból ideges vagyok a mai nap folyamán.

- Tudom bocs, de tudod a kíváncsiság. Elkezdtem nézelõdni, és amikor benyitottam, akkor megláttam a képeket az asztalodon és nem bírtam ellenállni a kísértésnek. – még meg is magyarázza.

- Akkor se ok, hogy kutakodj. – morranok rá és elindulok felé.

- Na, ne legyél már ilyen ideges, eddig is megmutattad a dolgokat. – komolyan ez a srác.

- Mindjárt én leszek a hibás. Nem vagy semmi azt meg kell hagyni, de remélem, tudod, hogy ez ne maradhat büntetlenül. Ingerült vagyok ma és erre most te is rátettél. – vigyorodom el ördögien és magamhoz rántom. – Ideje megbüntetnem, amiért ilyen rossz voltál. – következõ mozdulatnál már kattan is a bilincs a csuklóján.

- Ez eddig tetszik. – vigyorodik el.

- Sejtettem, majd meglátjuk a többi mennyire fog. – laza mozdulattal a vállamra kapom. Van rajta izom, de hozzám képest még mindig kicsi. Beviszem a hálóba és az ágyamra dobom, a bilincset leveszem róla, de csak annyira, hogy az ágy keretéhez láncoljam ki.

- Akkor kezdõdjön a játék. – nyalok végig az ajkaimon.

- Egyetértek. Büntess meg. – vonaglik meg. – Mellesleg tudsz róla, hogy vérzel? – pillant az oldalamra. Tényleg az egyik kis rohadék megvágott, vagyis a társam akarta, de megvédtem. Éreztem, de nem gondoltam volna, hogy sikerült, így eltalálnia, mivel nem igen fáj, vagy talán túlságosan fel vagyok spannolva és azért nem éreztem.

- Hiszen te szereted a vért igaz? – kapom le a felsõm és tényleg szép vágás van az oldalamon, de csak felületi a vágás. – A büntetésnek úgy van értelme, ha az illetõ nem élvezi, de a te esetben egy perverz kis cicáról van szó és most kiderül mennyire is az. – vigyorgok és végigsimítok a sérülésemen, majd a kicsikém ajkain végül a véres ujjaim a szájába dugom. – Nyalogasd csak. – mozgatom meg az ujjaim. Milyen erotikus látvány, ahogyan élvezettel szopogatja.

- Ízlik igaz kis démon. – húzom ki, az ujjaim majd egy laza mozdulattal letépem róla a felsõjét. – Remélem nem ez volt a kedvenced. – vigyorgok és mindent leszedek róla, egyedül a nyakkendõje marad. – Tudod, én utálom a nyakkendõt, de rajtad kifejezetten imádom, és jól mutat.

- Egyetértek. – kuncog a kis ego.

- Nos, de végre tényleg jöjjön az izgalmas része. – simítok végig a testén. – El sem tudod képzelni mennyire szexi vagy, fõleg így kikötözve. – falom fel szinte a tekintetemmel.

- Még én vagyok a perverz mi? – nevet fel.

- Sose mondtam, hogy én nem vagyok az. – kacsintok rá. – Nos, lássuk, csak mit is csináljak ezzel a nevetlen cicával. – elmélkedem, de most teljesen más vagyok. A nyers vágy csak úgy sugárzik a tekintetembõl. Ismét letörlök egy kis vért a testemrõl és azzal kezdem el simogatni az édes kis farkát.

- Ahhh eddig tetszik nyomozó. – vigyorog kacéran. Imádom, amikor így hív.

- Azt máris gondoltam. – vigyorgok, és addig simogatom, amíg kemény nem lesz. – Akkor elõször is kössük meg az édes kis farkad, ne hogy el tudjál menni könnyedén. – elõ is kerül egy erõsebb madzag és el is kötöm neki. – Ez is tetszik? – pillantok rá.

- Alap, egyre jobban tetszik. – ebben reménykedtem. Ismét egy kis vér és feldugom neki két ujjam. – Hmm, már máris milyen forró vagy, annyira érzéki tested van. – dugom fel még jobban, de is ki is húzom õket. – Eddig semmi újat nem kaptál igazán, de most olyat mutatok, amit kétlem, hogy tapasztalhattál már. Mielõtt bármit mondana, elõveszem a fegyverem és kapásból feldugom neki tövig. Az édeske felsikkant és meg is remeg.

- Tudod Kai, azt mondják, lakva ismerszik meg az ember, de szerintem inkább az ágyban. Elõbb – utóbb kiderül, hogy ki mennyire mocskos és milyen perverz is valójában. Sosem találkoztam még hozzád hasonlóval és olyan személlyel, akivel tényleg kiélhetem magam az ágyban, de most itt vagy és végre kiélhetem magam. – búgom a fülébe erotikusan. – Te elõhozod belõlem az állatot. – nyalok a fülébe és közben a fegyvert is mozgatom benne.

- Tudtam is mindig…… ahhh hogy egy perverz állat vagy……nem hittem….. hogy ennyire… de tetszik…. ha tudtam volna…. elõbb húzlak fel. – nyögi kéjesen.

- Perverz, mint te. Mostantól nem kell felhúznod ehhez, mert minden alkalommal valami újat fogok mutatni. – harapok a nyakába erõsen. – Mond csak nem félsz? Egy fegyver van a seggedbe és te csak nyögsz és olyan kemény vagy, mint eddig még soha. – markolok erõsen a farkába, ami nem lehet a legkellemesebb.

- Nem félek… tudhatnád már… hogy én más vagyok. – lihegi. Igen más, hozzá hasonló nincsen.

- Igen tudom jól és ez fõleg tetszik benned, de megsúgom meg van töltve a fegyver és bármikor elsülhet. – lehelem ördögien fülébe. Nem hazudok tényleg így van, de profi vagyok nem lesz baj.

- Csak… még jobban felizgat. – remeg meg a kicsike. El is hiszem neki. A legrosszabb énem hozza elõ ez a kis bestia.

- Helyes, de most használd másra a kicsi szádat. – vigyorgok kajánul és elõveszem a kõkemény farkam. Úgy helyezkedem, hogy le tudjon szopni és közben én is tudjam kényeztetni.

- Milyen kemény vagy. – kuncog és végignyal a farkamon. A hajába markolok és rásegítek a mozgására, még így kibilincselve, seggében a fegyverrel is érti a dolgát.

- Ahhh igen isteni vagy. – nyögök fel és egyre inkább mozgatom a pisztolyom, de a farkára többször is rámarkolok. Fájdalmasan, de mégis kéjesen nyög. – Érezni akarlak…. – kirántom a fegyverem és ledobom, a lábaim nyakamba helyezem, egy laza mozdulattal beléhatolok. – Hmm forró és szûk isteni. – nyögök fel. Vadul és durván mozogni kezdek, ennyire még sose indultam be.

- Ahhh te állat. – nyögdécsel édesen. Igen kajánul elvigyorodom és az eddigieknél jobban a farkára szorítok, ami alapból nem lehet kellemes, de fõleg nem így. – Milyen piros és duzzadt a kicsike…. fájhat is rendesen…. . – vigyorgok, de eszembe sincs elengedni. – Még ezt is élvezed igaz? Elõre szólok, nem engedlek el, megnézzem mikor is lesz a büntetés tényleg az. – vigyorom egyre ördögiebb. – Olyan üres még a feneked. – jegyzem meg és hirtelen még két ujjam is megkapja a farkam mellé.

- Tetszik igaz? Csak… úgy lüktetsz. Mond… mit tegyek még veled? – kérdeztem tõle vágytól izzó tekintettel. Még mindig nem elég. Azt akarom, hogy teljesen kikelve magától sikongasson alattam és könyörögjön nekem, hogy még több gyönyört kapjon. Már nem vagyok ideges, ismét lenyugtat. Õ a legjobb nyugtató számomra, sõt olyan, mint a drog többet és többet akarok. Mellette elveszítem a józan eszem és csak a nyers vágy hajt.

Továbbra sincsen semmi mozgás senkinél így még mielõtt lenne egy újabb helyzetjelentés felhívom az édesem.

- Kai? Szia, remélem nem ébresztettelek fel.- szólok bele.

- Dehogy, épp festettem. – én kis mûvészkém. Sokkal szívesebben lennék vele.

- Nagyszerû. Csak unatkoztam, és gondoltam felhívlak. – kortyolok bele a kávémba már csak a megszokás miatt is.

- Engem bármikor hívhatsz, mindig a szolgálatodra állok. – ohh micsoda mondat. A fejem csupa perverz gondolattal van tele.

- Reméltem, hogy ezt mondod. - mennyire ki is fogom ezt használni.  

- Szóval? Hogy telik az éjszaka, nyomozó? Nem csapott le újra?- sokkal jobban is eltudnám ütni ez tény.

- Nem, szerencsére minden csendes, bár még messze van a reggel. – sóhajtok egy nagyot. Nagyon remélem egész éjszaka unatkozni fogok.  

- Reméljük a legjobbakat. – valami fura hangot hallok meg.

- Mi ez a hang?- kérdezek rá.

- Csak készülõdöm a lefekvéshez. – jogos már késõre jár. - Már alig várom, hogy holnap találkozzunk. Meg akarom ismételni a délutánit. – mintha direkt kínozna.

- Mindenképpen. Fantasztikus voltál...- ha rágondolok kemény leszek.

- Nyomozó, a végén még zavarba hozol...- milyen édes lehet elpirult pofival.

- Az a célom. De azt hiszem lassan le kell tennem, itt az ideje a szokásos egyeztetésnek. - sóhajtok fel. Annyira nincs kedvem ehhez.

- Kitartást, tigris. Én szurkolok neked. – elmosolyodom. Tényleg jobb kedvem van és erõt ad, hogy beszélek vele.

- Köszönöm. Jó éjszakát, álmodj szépeket.

- Ezután meg lesz... a hangoddal fogok álomba merülni.

- Holnap találkozunk.

Mennyire is várom már a találkozót annyira jó lesz vele lenni. Már most hiányzik pedig csak nem rég váltunk el. A mosoly nem tûnik el az arcomról egészen addig amíg az egyik társunk nem jelentkezik.

- Tom válaszolj. – kezdek kétségbeesni, majd elkezdek rohanni  az õrhelyére, de a fegyverem elõveszem közben.

- Mindenki maradjon a helyén amíg nem adok jelet. – adom utasításba. Egyre rosszabb elõérzetem van és ez be is igazolódik.

- Ez….. ez nem lehet. – fogom a fejem. Hogy történhetett meg ismét?

- Tom…. meghalt…. hívjatok erõsítést…. és nézzetek körül… de vigyázzatok nagyon és együtt menjetek. – adom ki enyhén remegõ hanggal az utasítást. Szegénnyel mit mûvelt.

Teljesen elborzadva nézzek és most még inkább. Mégis csak egy kollégám volt és tény, hogy nem álltunk közeli kapcsolatban, de jóban voltunk és társak. Nagyon merész és nagyon beteg egyre inkább. Mellettünk ölte meg tudta jól ez nagyon kockázatos. Kell ehhez egy nagy önbizalom is azért. Szórakozik velünk vagyis velem pontosítok amikor meglátom ismét az üzenetet.

- Hamarosan te leszel az én markomba. – szorítom ökölbe a kezem. El kell kapnom minél elõbb, mert egyre elvetemültebb lesz. Most már ez rólunk szól és megváltozott a módszere is. Most se hagyott rajzott, de ez nem jelenti azt, hogy máskor se fog. Tényleg már nem a gyilkolásról van szó. Engem akar bosszantani és közben ki is élheti a beteges vágyait, de talán emiatt fog hibázni. Kevesebb idõt is tölt az áldozataival úgy mond és talán figyelmetlen is lesz és hagyj valamilyen nyomot. Megfogja részegíteni az a gondolat, hogy játszik velem és elbízza magát túlságosan is. Ennek kell történnie olyan nincsen, hogy ne hibázzon.

Lassan kiérkezik több kolléga és mindenkit igen csak megvisel a helyzet. Meg is mondtam, ha van bent olyan, aki tényleg barátja volt Tomnak ne jöjjön ki. Nem jó, ha ez lesz az utolsó kép ahogyan látják. Elvégezzük a szükséges dolgokat és persze semmit nem találunk. Nagyon dühös vagyok magamra, hogy ez megtörtént. Még egy idiótának is érzem magam, hiszen tegnap pont én csesztem le a kollégáim erre mellettem is megtörténik a baj.

Mindent elintéztünk amit kell, majd még az õrsre is bemegyek és ott tovább dolgozunk. Az idegeim teljesen kivannak és a cigi se segít csak egy valaki segíthet most nekem lenyugodni még hozzá Kai. Reggel 7-kor fel is hívom.

- Szia. Bocsi aludtál? – kérdezem, de a hangomon is hallatszik, hogy most igazán kivagyok.

- Szia. Nem, nem rég keltem. Baj van? Tisztára feszült a hangod. – de még mennyire.

- Igen elég nagy, de ez nem telefon téma. Mond nem tudnák találkozni nálam? Belefér az idõdben? – remélem igent mond.

- Oké. Max 40 perc és ott vagyok. Az megfelel? – kérdezi még kissé kómás hangon.

- Igen. Várlak és köszönöm. – lerakom és haza is megyek.

Otthon lefürdök és változatosság kedvéért iszok most is egy kávét és rá is gyújtok. Remélem nem okozok ezzel gondot Kainak, hogy magamhoz rendeltem. Mennék én is hozzá, de hát nem tudom hol lakik. Hamarosan kopognak is az ajtón ez csak õ lehet. Odamenve kinyitom, de mielõtt köszönne behúzom az ajtón és vadul az ajkaira tapadom.

- Kellesz. – harapok az ajkaira. Elvigyorodik és hozzám simul.

- Tudod, hogy ez ellen nincs kifogásom. A tiéd vagyok. – vigyorog kajánul. Még jó, hogy ennyire élvezi velem a sexet.

- Ez zene füleimnek. Nem is tudod mennyire. – lehelem az ajkai közé. – Most nem fogom elhúzni az idõt kicsit se. – meg is fordítom és lerángatom róla a nacit és magamról is. Nem kell felizgatni már most kemény vagyok. Elég csak látnom és csókolnom meg maga a tudat, hogy mindjárt benne lehetek.  A merev farkam a fenekéhez illesztem és egy mozdulattal tövig beléhatolok. Fájdalmasan mégis kéjesen nyög fel. Egyik kezemet a derekát ragadom meg és vadul mozogni kezdek. A felsõje alányúlva az egyik mellbimbóját kezdem el csavargatni és a nyakát is harapdálom. Vadabb vagyok, mint eddig bármikor.

- Ahhh Bones…. – nyögi kéjesen és ezzel még jobban csak bevadít. Egyre mélyebbre megyek benne megcélozva  a gyönyörpontját. Kezemet végül a farkára vezetem és ott is izgatni kezdem, ezzel is fokozva az együttlétünket. Nem is sokkol és elélvezz utána követve én is elmegyek. Kihúzódom belõle és magamhoz ölelve picit lihegek még.

- Ez most még inkább jót tett. – csókolok a nyakadba, majd ellépek tõled. – Tényleg bocs, hogy így letámadtalak. – nevetek fel picit zavartan.

- Ugyan megmondtam, hogy ilyen miatt nem kell szabadkoznod. Tudod jól mennyire is élvezem veled a sexet szóval csak nyugodtan támadjál le bármikor és bárhol. – vigyorodik el kajánul. Egyre jobban és jobban megtetszik.

- Imádnivaló egy perverz cica vagy te. – nevetek fel.

- Erre csak most jöttél rá? – vonja fel a szemöldökét. – Mi lenne, ha vennék egy fürdõt és elmondanád, hogy mi történt. – ajánlja fel kiváló ötletét.

- Mondom én, hogy imádom az ötleteid, de neked nem kéne órára menned? Bár szerintem elfognak maradni az órák sõt az se lepne meg ha hamarosan bezárnak az egyetemet. – sóhajtok fel.

- Nos kihagyok egy – két órát nem a világvége ezek úgyse fontosak meg akkor ha jól veszem ki szavaidból na meg a viselkedésedbõl ismét gyilkosság történt és különben is az utóbbi pár napban hiába járunk be úgyse haladunk. – fejti ki én  csak mindenre bólintok.

- Akkor bent mindent elmondok. – bemegyünk és eresztek vizet na meg levetkõzünk. – Megjegyezném irtó sexi, ahogyan folyik le a lábadról a magvam. – vigyorgok kajánul.

- Tetszik mi te csõdör? – vigyorodik el igen perverz tekintettel, majd végighúzza az ujját a combján ezzel leszedve egy kis ondót és élvezetesen elkezdi leszopogatni az ujjáról.

- Ne csináld ezt, mert ismét rád mászok. – remegek meg az elfojtott vágytól. Ez a srác nagyon tud.

- Ki mondta, hogy nem ez a célom? – markol a farkamba. – Hmm ezen segíteni kéne. Nyomozó, nyomozó magának igen csak búja teste van. – kuncog.

- Ez miattad van csak te éred el, hogy már ennyitõl álljon a farkam. – rántom magamhoz és erõsen a fenekébe markolok. – Akkor segítsünk rajta. – csókolom meg vadul és lenyomunk még egy igen vad menetet és csak utána terülünk el a kádban egymással szembe, de még ígyis cirógatom a combját. Nem bírom ki, hogy ne nyúljak hozzá.

- Nincs is ennél jobb ébresztõ. – nevet fel.

- Ez így van és sokkal jobban vagyok. Melletted kitudok kapcsolódni teljes mértékben. Mindenrõl elfeledkezni és csak élvezni a pillanatot. – mosolyodom el.

- Szóval még ilyen hatással is vagyok rád. Ez tetszik, de ez fordítottan is elmondható. A velem egykorúak, hogy finoman fejezem ki magam. – itt elhallgat. – Ja az úgyse szokásom szóval mind idióta balfasz, hogy röviden tömören fogalmazzak. Elvileg egyetemre járok, de mintha az állatkertben lennék bár ez elmondható a legtöbb helyrõl világon. – fejti ki gúnyosan. Mennyire egyetértek vele. Még senkivel nem voltam ennyire egy hullámhosszon, mint vele.

- Igazad van bár miben nem értek veled egyet. – nevetek fel majd elõre hajolva megcsókolom. – Igazán kedvelek és jobban megakarlak ismerni. Mi lenne, ha holnap elmennék randira? Szombat van és egy napig csak tudnak hanyagolni, de ha nem azt is leszarom már ígyis elakarnak küldeni legalább egy nap szabadnapra és tényleg nem ártana. Mit szólsz? – nézzek mélyen gyönyörû szemeibe.

- Randira? Hmm nem igen vagyok az a randizós fajta, de veled kivételt tehetek. Nem tartok attól, hogy csöpögni fog a nyáltól meg a romantikától szóval benne vagyok. – vett rám egy szexi vigyort. Már teljesen másképpen mosolyogok, mint a megismerkedésünk elején bár meg van neki még az fajta a mosoly is, de nem igen tudom hova tenni még mindig mifajta mosoly is lehet az.

- Most aztán megtisztelve érzem magam és ne aggódj távol áll tõlem az e fajta romantika. – nevetek fel.

- Helyes. Hova fogsz vinni? – kíváncsiskodik.

- Az legyen az én titkom. – kacsintok rá és visszadõlök. Picit hallgatok és a tekintetem is komorabbá válik.  – Az egyik kollégám ölték meg. – szólalok meg végül. Tudod leraktam este, mert éppen jött a szokásos megbeszélés, de õ nem felelt. Tudtam, hogy baj van és akkor odamentem hozzá és ott volt.... kibelezve. – remegek meg és a többi infót is elmondom neki köztük, hogy milyen üzenetet hagyott nekem.

- Én meg múltkor lecsesztem a kollégáim, erre ígyis megtörténik. Totál idiótának érzem magam. – sóhajtok fel.

- Nem vagy az. Ne hasonlítsd magad hozzájuk. Viszont tényleg elég durva. Azt kell mondjam ismét, hogy tényleg játszik veled és igen merész. – gondolkodik el.

- Az biztos és nem is kicsit. Mellettem ölte meg nem is akárhogyan. Lehet még azt is végignézte, amikor megtaláltam a társam. Egyre messzebbre megy, de tudod úgy vagyok vele pont az ilyen viselkedése miatt fog hibázni. Nem hagy már képet és kevesebb ideje is van és úgy gondolom a fejébe fog szállni, hogy szórakozik velem és akkor hibázni fog. Hibázni kell mégis csak ember olyan nincs, hogy ne hibázzon egyszer se. – húzom fel magam egyre jobban.

- Hééé nyugi. Ne húzd fel magad. Remélem igazad lesz, de tudod mit hagyjuk is. Nem akarok rá gondolni csak veled akarok foglalkozni hiszen mint mondtam csak ilyenkor tudok kikapcsolni és nem az ügyön tanakodni. Élvezném inkább a pillanatot. – húzom magamhoz.

- Ahogyan akarod, de tudod bármikor meghallgatlak és segítek amiben tudok. – leheli a fülébe azzal a szexi hangján.

- Igen tudom és most a legjobban így tudsz segíteni. – markolok a fenekébe.

- Szolgáld ki magad. – simul hozzám és ismét szeretkezünk. Egyre jobb és jobb vele.

Még pár órát ott van és megbeszéljük, hogy holnap itt találkozunk elõttem 11 órakor. Semmit nem árulok el hova megyünk hiszen még én se tudom na meg amúgy se mondanám el. Õ bemegy az egyetemre én meg dolgozni, de elõrébb egyáltalán nem jutunk. Egész idõbe haza érek és egy zuhany után ki is dõlök, mivel hosszú volt a nap és az elõtte lévõ éjszaka.

***

Reggel már 9- kor felébredek, igen jókedvûen mivel vele leszek. Már este megálmodtam, hogy paintballozni viszlek, úgy gondolom az tetszeni fog neki is majd persze utána egy laza ebéd belefér, na meg majd egy desszert nálam, ami természetesen õ lesz.

Letusolok és megkajálok. Nagyon remélem ma nem fogsz lecsapni az a õrült és nem rontja el a napom. Bent meg is mondom csak akkor zavarjanak, ha van valami baj, de amúgy mára a hagyjanak. A felettesem meg egyenesen örül hogy eljöttem hétvégére.

Mire elkészülök pont csöngetnek is.

- Hello édes. – köszönök széles vigyorral és egy csókkal.

- Hello nyomozó. – leheli az ajkaim közé. – Nos akkor hova hova?

- Meglepetés, de tetszeni fog. Mehetünk is. – becsukom az ajtót és lemegyünk a kocsimhoz.

- Milyen volt még utána a napod? – pillant rám a kocsiba.

- Káosz volt bent, de gondolom nálatok is, de inkább hagyjuk is ezt mára. Se suli, se munka csak a szórakozás. Oké? – simítok még az arcára.

- Így legyen. – megcsókol, majd elindulunk. Az úton még párszor megkérdezi hova is viszem, de eszembe sincs elmondani, de olyan 25 perc után meg is tudja.

- Remélem szeretsz paintballozni. – vigyorodom el.

- Még nem játszottam, de kiakartam már próbálni. Ez aztán nem hétköznapi randi, de ilyesmit vártam tõled, de majd elõnyt kérek, mivel te mégis csak zsaru vagy. – nevet fel.

- Naná, hogy nem hétköznapi és örülök, hogy velem próbálod ki elõször. Az elõnyt majd még meglátom megérdemled e. – nyújtok egy nyelvet, mint egy nagy gyerek, amit õ megharap.

- Simán megérdemlem. – csókol meg vadul majd utána bemegyünk a helyszínre.

Felvesszük a szerelést majd elkezdünk játszani. Most ismét megismerheti az egyik oldalam vagyis a nagy gyerek oldalam. Kicsit hagyom is magam, de meg kell mondani igen ügyes fõleg úgy, hogy még csak nem is játszott. Naná, hogy azért pár csókot lopok tõle. Jó pár órával késõbb jövünk csak ki.

- Ez isteni volt. Majd nem elvertelek. – nevet fel.

- Igen, mert hagytam magam és csak majdnem sikerült. Elismerem, azért nagyon jó voltál. Azt terveztem, hogy menjünk el ebédelni, de mi lenne ha inkább rögtön nálam ennék. – simítok a fenekére.

- Olyan vagy mint egy tini csak úgy dúlnak benned a hormonok. – kuncog.

- Hmm csak azért többet tudok, mint egy tini. – nyalok a fülébe. – Szóval ez egy igent jelent?

- Persze, hogy igen. – váltunk egy csókot majd elindulunk haza, de már a liftben letámadom.

- Annyira kívánatos vagy. – lehelem az ajkai közé és már az ingét bontom ki.

- Ahogyan te is. – õ is szedni vagyis inkább tépni kezdi a ruháimat. Nehezen, de eljutottunk a lakásáig és rögtön lenyomunk már az elõszobába egy menetet majd utána a nappaliba még egyet és még a zuhanyzóba is elkapom.

- Te tényleg egy vámpír vagy. – vigyorgok miközben nézzem az igen szép nyomokat magamon.

- Te se panaszkodhatsz. – kuncog. – Na most már kajálunk is csak a seggem lakott jól félig. – vigyorog kajánul.

- Kapni fog még õ is kaját. – nevetek. – Na és a pocidba mit kérsz? – simítok rá, de mielõtt bármit mondana csöngetnek.

- Vársz valakit? – vonja fel a szemöldökét.

- Tudtommal senkit. Megnézem remélem rövidre fogja. – derekamra csavarom a törcsit és az ajtóhoz megyek. – Ki az? – szólok ki.

- Apád. – ez kissé meglep hiszen nem szokott õ váratlanul beállítani. Kinyitom az ajtót.

- Szia apa. Huu micsoda meglepetés. Gyere be. – engedem be.

- Szia. Rosszkor jöttem? Bocs, hogy így váratlanul jövök, de a mobilt nem vetted fel és mivel a környéken jártam gondoltam felnézzek, hátha vagy. – mondja és bejön.

- Ohh értem. Igazából vannak nálam, de tudod te nem zavarsz soha csak feljebb öltözöm. Addig ülj le. – indulunk be a nappali felé.

- Tényleg nem akarok zavarni. – szabadkozik.

- Mondom nem zavarsz. Mindjárt jövök és be is mutatok valakit. – mielõtt bármit mondana a szobámba megyek ahol már ott van Kai.

- Apám állított be. Kicsit beszélek vele, de utána úgyis megy szóval maradj oké? – kezdek el öltözni.

- Biztos? Elmegyek max. késõbb találkozunk. – ezen csak elmosolyodom.

- Maradsz. – felöltözöm majd együtt kimegyünk úgy sincs esélye meg nem is bánom, ha apám megismeri.

- Apa õ itt Kai mondjuk úgy, hogy a szeretõm. Kai õ itt az apám Lucas. – mutatom be õket.

- Örvendek. – köszön apám és kezet fognak.

- Én is Uram. – köszön illedelmesen. Remélem a bemutatása nem zavarja õt csak hát én már úgy veszem együtt vagyunk, de azért inkább így mondtam ez csak nem sok neki.

- Nos és miért kerestél? Csak úgy vagy az ügy miatt vagy is – is? – kérdezem.

- Khmm mindkettõ, de szerintem ezt most nem itt kéne megbeszélni. Tényleg jobb lesz, ha megyek. – indulna el.

- Mondom nem kell menned. Igyunk meg egy kávét. Igaz most nem akartam hétvégén melóról beszélni, de ha már itt vagy meg Kai tud mindent. – mondom lazán mire apám szemei igen csak kikerekednek.

- Micsoda? Tud róla? Mégis mióta vagytok ti együtt? Már bocsáss meg nem ellened szól csak hát mégis csak ez egy olyan ügy ami nem tartozik civilekre és gondolom te nem vagy rendõr. – húzza fel magát.

- Nem régóta és nem rendõr, hanem egyetemista. Figyelj eddig is jó tanácsokat adott és te más vagy mint én. Amúgy meg tudom kinek beszélhetek és kinek nem. Kai megbízható. – szorítom meg a kezed. – Nem így van? – pillantok rád.