|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Rauko | 2012. 08. 01. 13:49:41 | #22578 |
Karakter: Lear Espec
Megjegyzés: ~ hostocskáknak
- Baj van! - hallom a folyosó felöl, mikor épp egy vendéggel beszélgetek. Felpattanva rohanok, és ahogy meglátom, hogy az Jessie szobája, és ég a vészjelző, kicsit megrémülök.
- Mi történt? - kérdezem Duncant.
- Nem tudom. Jessie panaszkodott, hogy fél az egyiktől - mondja.
Miért nem nekem?! Ezt nem hiszem el!
De mielőtt időm lenne idegeskedni, meglátom szőke kiscicámat, és elborul az agyam. Miközben segítünk neki páran kiszabadulni, Nici és Duncan már a támadóval foglalkozik.
Mikor Jessie és Duncan kimennek a többiekkel, én kettesben maradok a férfival.
- Ugye tudja, hogy ha most megöletném, akkor senki sem, jönne rá, hogy én voltam? - kérdezem idegesen. Nem tud felelni, Duncan elintézte, csak bambán pislog rám. - Takarodjon. És ha még egyszer meglátom itt, mielőtt szobára mehetne egy hostommal, kitaposom a belét - sziszegem.
* * *
Még másnap is a történtek miatt idegeskedek. Elszaladok boltba meg hasonlók, é mikor hazaérek, akkor látom, hogy volt nem fogadott hívásom. Mivel késésben vagyok, nincs időm visszahívni, inkább lemegyek a klubba. Jessie is bejön, de előtte Duncan elkíséri orvoshoz, azt hiszem.
Olyan kilenc körül érnek be mindketten. Nem kérdezek semmit, csak nézem őket. Van köztük valami… furcsa idill. De nem tudok rájönni, hogy mi, és miközben ezen elmélkedek, megint csörög a telóm.
- Itt Lear – szólok bele..
- Végre, hogy felvetted. – Eric, régi, de egy ideje elhanyagolt barátom hangja.
- Eric. Mi újság veled? Régen beszéltünk.
- Meg vagyok köszönöm. Figyelj már. Nem tudnánk össze futni valahol? Valami host klubbot kéne keresni, vagy esetleg nem lenne kedved összeugrani? Tudod egy kicsit kivagyok éhezve mostanában.
- Rendben van. Ne figyelj ide... – Elmondom neki, hogy hova jöjjön, ő mondja, hogy mikor és várok.
* * *
- Eric – szólalok meg, hiszen láttam bentről, hogy valaki áll kint és tényleg ő az.
- Te meg hogyhogy bentről jössz? – kérdezi bamba tekintettel.
Miközben befelé haladunk, beszélgetünk. Elmesélem, hogy a hely az enyém, ő meg meg is lepődik rendesen. Amikor már a pultnál ülünk, felém fordul.
- Lear. Nekem most egy kiadós szex-re lenne szükségem. Kit tudsz nekem ajánlani? Tök mindegy milyen beállítottságú. Lehet aktív vagy passzív, de kell egy partner mára. A dupláját is hajlandó vagyok fizetni, mint amit a többiektől kérnél.
Elgondolkodva pillantok rá.
Kit is… Jessie ki van zárva, ő ma biztosan nem megy el senkivel még. Shin jó lenne, de vele egy óra múlva nekem kell beszélnem… talán maradnom kellene a seméknél? De Dragon elfoglalt ma, Nico meg most épp szobán van. Felsóhajtok, majd vigyorogva fordulok Eric felé.
- Azt hiszem, tudok valakit - mosolygok rá. Közelebb lépek, és végigsimítok a mellkasán. - Vagy én nem felelek meg ma éjszakára?
- Dugjam meg rögtön a tulajt? - kérdezi, és megnyalja az ajkait.
- Nem lenne kedved hozzá? - kérdezem mosolyogva.
- Úgy emlékszem, nem voltál nagy lepedőakrobata - jegyzi meg.
- Most sem - rántom meg a vállam. - De te régi barát vagy, és bízok benned.
Mosolyogva lépek el előtte, az egyik szoba felé. Közben szólok Leonak, hogy most kicsit nem leszek elérhetőm, majd célt érve bevárom Ericet, és bemegyek a szobába.
* * *
Alig egy óra múlva elégedetten lépek ki a szobából. Pont velem szembe jön Nico is.
- Na, csak nem? - kérdezi, és benéz. Eric az ágyon fekszik, még szusszan párat.
- Csak de - vigyorgok rá. - Talán baj?
- Nem érdekel, kivel kefélsz - mondja, és közelebb lép. Egy ujját befűzi a nyakkendőmbe, és úgy húz közelebb. - De ha valami bajod lesz, én is rendbe teszlek. - A tekintete komolyan villan. Nem tudom, hogy ez most annak szól, hogy tényleg félt, vagy inkább csak a helyzetét félti.
- Lesz most vendéged? - térek ki rögtön.
- Lesz - feleli. - Mert?
- Mert Shin kérte, hogy beszéljünk, és tudod, ha klubügy, nem személyes, akkor szeretem, ha másik host is jelen van.
- Szerintem most mindenki foglalt, Jessie is beszélget. Menj egyedül - kacsint rám, majd körbepillant, a falhoz nyom és megcsókol. Érzem, ahogy kezdek megkeményedni, de mielőtt ez megtörténhetne, elenged és ellép mellettem, mintha semmi sem történt volna.
Eric ekkor lép ki a szobából.
- Nem mondtad, hogy van valakid - néz rám szemrehányóan.
- Ő az egyik hostom - felelem.
- És kefélget? - kérdezi, de nem felelek neki, elindulok Sahin felé.
A pultnál ül. Leotól kérek egy gyengébb koktélt, és megkérem Shint, hogy menjünk egy nyugisabb helyre, mondjuk az irodámba.
Ahogy beérünk, én leülök a kanapéra, és intek neki. Mosolyogva lép mellém, és ügyes mozdulattal ül az ölembe.
- Nos, mit szerettél volna? - kérdezem, és a hajával kezdek játszani.
- Nem vagyok biztos benne, hogy örülni fogsz a hírnek - néz rám ártatlan szemekkel. - Nem szeretném többé fogadni Mito-samát, és nem szeretnék most magyarázatot sem adni.
Felvont szemöldökkel nézek rá. Mito az egyik törzsvendég, és már az elején kijelentette, hogy ha Shin elmegy, akkor ő sem jön többé. Akkor is furának tartottam, de nem tettem szóvá, nem említettem Shinnek sem. Eddig.
- Mito azért jött ide, a Rose-ba, mert itt vagy - nézek rá. A szemében valami furcsa fény csillan, és bár nem vagyok jó az ilyesmiben, de a hülye is megmondja, hogy miért. - Ha te elmész, ő se,m jön többé, ezt ő maga mondta.
- De… - kezdené, de egyik ujjam formás, csókolnivaló ajkai elé vezetem, így fojtva belé a szót.
- Nem érdekel, hogy mit érzel - suttogom. - Nem kötöttem ki soha, hogy nem szerethettek, bár nektek könnyebb, ha nem kötődtök senkihez. Viszont egy buta, felesleges érzés miatt nem fogom hagyni, hogy vesszen egy ilyen jó vendég, ezt remélem megérted. - Bólint. - Megtagadom a kérésedet, és remélem, nem haragszol rám - nézek rá.
Bár ritkán beszélget akárkivel is, nagyon kedvelem őt is. Nem szeretném, ha Mito elmenne, de azt hiszem, ezt lassan ő is megérti. A kérdés csak az, hogy haragszik-e, amiért ezt mondtam.
|
| oosakinana | 2012. 07. 31. 00:21:12 | #22562 |
Karakter: Eric Dowen
Megjegyzés: (Hostos tömcibe)
Egy újabb nap, amit unatkozással töltök el az irodába. Nem rég rendelt minden nagyobb cég szállítmányt. A boltban is van msot egy alkalmazott. Kéne valami új emberke, akinek lehetne szállítani, vagy magam se tudom mit kéne csinálni. A papír munka is készen van és tényleg halálra unom magam. Hát ha nincs mit tenni akkor menjünk haza.
Otthon sincs sajnos másabb helyzet, csak fekszek a kanapén és nyomkodom a tv-t. El kéne menni valamerre, de nem tudom hol lenne jó buli... Meg van kit kell felhívnom. Az én legjobb barátomat Leart. Ránézek az órára és csak reménykedek benne, hogy felveszi. Csörög.... Nem veszi fel. Hát jól vn akkor később megpróbálom majd, hátha akkor felveszi és eltudunk menni valamerre abulizni, mert jó lenne, már egy jót dugni is egy kiváló host klubbot kéne keresni. Kíváncsi vagyok, hogy Leart tud-e valami jó helyet.
Este van már 10 is elmúlt, mikor megint hívom Leart. Remélem most már tényleg felfogja venni, mert szükségem lenne rá nagyon is. Légyszi öreg haver vedd fel.
- Itt Lear. – szól bele a telefonba a megmentő hang.
- Végre, hogy felvetted. – szólalok bele megkönnyebbülten.
- Eric. Miújság veled? régen beszéltünk. – mondja teljesen felismerve a hangomat. Hát igen felejthetetlen a hangom az tény és való.
- Meg vagyok köszönöm. Figyelj már. Nem tudnánk össze futni valahol? Valami host klubbot kéne keresni, vagy esetleg nem lenne kedved összeugrani? Tudod egy kicsit kivagyok éhezve mostanában. – nem mondok ennél többet, mert tisztában van a dolgokkal szerintem nagyon is.
- Rendben van. Ne figyelj ide... – és elmondja hova menjek és mi a klubb neve, ahol találkozzunk én meg örömmel jegyzem meg.
Végül elbúcsúzunk egymástól én meg magamra veszek egy normális ruhát és már indulok a klubb elé, ahol megbeszéltük, hogy hol fogunk találkozni. Kint várom, mert a két kidobó emberke miatt valahogy még nem akarok bemenni.
- Eric. – hallom meg Leart és bentról jön kifeje én meg kicsit elképedek.
- Te meg hh bentről jössz? – kérdezem tőle értetlenül.
Ekkor világosít fel, hogy övé ez a hely én meg a földön verem az államat körübelül.... De most már meg van legalább a törzshelyem hova fogok járni minden éjszaka, vagy mindig amikor unatkozok, még talán arra is rátudom venni, hogy tőlem szállítasson italokat.
Beljebb megyünk és megmutatja nekem az embereit, én meg csak hallgatok és figyelek. Nagyon szépek a kicsikék mit ne mondjak. Szebbnél szebb emberek vannak itt. Alig győzöm kapkodni a fejemet.
- Lear. – fordulok felé. – Nekem most egy kiadós szex-re lenne szükségem. Kit tudsz nekem ajánlani? tök mindegy milyen beállítottságú. Lehet Seme vagy uke, de kell egy partner mára. – mondom neki. – A dupláját is hajlandó vagyok fizetni, mint amit a többiektől kérnél. – fejezem be és csak a válaszát várom, hogy vajon kit ajánlana nekem a legjobban....
|
| Laurent | 2012. 07. 18. 17:07:49 | #22254 |
 Karakter: Haruo Masa - Shin
Megjegyzés: Hostos tömegbe
Mostanában nem alszom jól. Talán mert olyan álmok gyötörnek, amikre még gondolni sem akarok, nem hogy beszélni róluk... Zokogva, a párnámba sikoltozva ébredek fel, és szerencsém, hogy korán kelek, mert mire munkába kell menni, már nem kell annyi sminkkel eltakarni a csúfságokat arcomon. Nekilátok a reggelimnek, szerencse, hogy tegnapról még maradt kaja, mert most nem sok kedvem lenne főzőcskézni. Rádiót kapcsolok, és halkan dudorászva, komor arccal tömöm a fejem. Robotszerű mozdulatokkal, automatikusan öltözök fel, majd nekilátok sminkelni, és fésülködni. A kedvenc kimonóm, ritkán öltöm fel, de ma ha minden jól megy, benéz Mito-sama, és ő szereti rajtam a vöröset.
Aztán az utolsó két órámat azzal töltöm, hogy a sós könnyek miatt elkenődött sminkem újrarajzoljam. Igazából ebben a szakmában nem szabad érzéseket táplálni senki iránt. Mégis, ha a mostani klubban bevezetnék, hogy kirúgással jár az ilyesmi, hát mit ne mondjak, kevesen maradnának.
~*~
Halk léptekkel közelítek a bárhoz, és a gerilla alakokkal állok le beszélgetni egy röpke csevelyre. Szeretem a kidobókat, nem egyszer életmentők tudnak lenni.
- Shin, ma is lélegzetelállító vagy.
Ez a hang ismerős, ezer közül is felismerném. Vagy csak túl jó a memóriám, nem tudom. A klub nagy kanja felé fordulok, és rámosolygok. Nem esik nehezemre ez a mozdulat, már-már olyan természetességgel jön, mint a lélegzetvétel. Mára már senkinek sem tűnik fel, hogy ezek mögött a mozdulatok mögött semmi sincs.
- Te sem panaszkodhatsz. - végigmustrálom, és be kell valljam, igen vonzónak találom, de ez még mindig nem elég ahhoz, hogy érdeklődek is iránta.
- Köszi, édes vagy. - te már csak tudod... - Korán jöttünk? - mosolya talán nekem szól, talán nem, de legalább rám néz, ha velem beszél, ez is valami.
- Leo már biztosan itt van.
Mély levegőt veszek, és mosolyom felhúzva belépek a klubba. Még égnek a lámpák, de Leo már ott van a pultnál, egyébként meg sehol senki. A pultnál iszogatva ütjük el az időt. Nem is értem, hogy Dragon miért nem kefél ide-oda valakivel. Itt szinte mindenkinek van egy ágyasa. Habár... Így belegondolva bizony akadna neki is valaki, ha kicsit kinyitná mind a két fél a csipáját. A mai felhozatalt is megvitatjuk, és lassan a főnök is belép ágymelegítőjével. Elfojtok egy vigyort, rendíthetetlen nyugodt mosolyommal fordulva felé.
-'estét, szépségeim – micsoda mosoly, mint egy jóllakott ovis... Ceh. - Milyen este lesz?
- Nyugodt – persze, ha vagy ezren tolonganának, akkor is ezt mondanám. Elvileg én tartom a rekordot a klubban, az egy éjszaka elfogyasztott kuncsaftok miatt...
- Részemről szintén.
A főnök elfordul a pulttól, és tőlünk, hogy egy szöszi után nézzen, nem is értem. Talán egy édes hármasban reménykedne?
- Mindig próbálkozik – sóhajtok egyet, kihörpintve italom, elrejtve a mozdulatban néhány gondolatot és némi unalmat.
- Ismered milyen. Sosem fogja feladni.
- És nehezen lát be nyilvánvaló dolgokat.
Ha Dragon válaszol is valamit nekem, már nem hallom. Mito-sama alakja bukkan fel az ajtóban, én pedig felállok egy könnyed, elegáns mozdulattal, és érzelmeim mélyre hantolva csatlakozok hozzá, a szobámba kísérve. Egy Másfél órára bérelt csak ki, és nem bánom, hogy önző módon most sem nézi, mi kell nekem. Szeretem nézni arcán a kielégült mosolyt.
Amíg rendbehozzuk magunk, sakét öntök neki, és meghallgatom aktuális problémáit. Finoman masszírozgatom a vállait, és végül egy nagyon elégedett férfit engedek ki kezeim közül. Nyelek egyet, majd lehajtok én is egy kis pohár sakét, mielőtt otthagyom a szobát. Kezd nekem ez túl sok lenni. Lehet legközelebb vissza kéne utasítanom az ajánlatát.
Lábdübörgés a folyosón, és ahogy kilépek, már látom is az égő vöröslámpát az egyik helyiség felett. Ajkamra harapva, némi tartózkodással lépek az ajtóhoz, és felszisszenve nézem végig a kicsit sem csábító jelenetet. Nos, lehetett volna ilyen vendégem is, akkor nem mondanám azt hogy mennyire unalmas az életem. Elsurranok a szobától, nem igen akarok erről bővebben informálódni.
Sóhajtva zuttyanok egy bárszékre, és elég egyet pillantanom Leora, mire egy kókuszos koktél már előttem landol, én pedig a szívószállal szórakozottan böködöm egy darabig.
-Shin?
Egy kéz lendül meg az orrom előtt, én pedig pislogva pillantok oldalra. Nico. Rámosolygok, és lesütöm a szemem, mint aki zavarba jött.
-Ah, Nico-san. Bocsáss meg, kissé elábrándoztam. - vonom meg vállam, és egy mozdulattal a hollófekete tincseket arcom elől a válam felett hátraküldöm.
-Pedig nem szokásod.
Felhúzom egyik szemöldököm. Régóta dolgozok itt, de Nicoval soha pár mondatnál valahogy többre nem jutottunk. És bár természetes, hogy én tudok róla egyet s mást, elvégre kíváncsi természetem nem hagyott békén, de hogy ő ennyire ismerne... Elhalványult mosolyom újra felkapom, és vállat vonok finoman, visszapillantva a poharamba.
-Hát nem. - ráhagyom. - Jessie jól megjárta. - terelem el a témát. - Nem lennék a helyében.
Mondom halkan, hagyva a mosolyom most. Újra körbepillantok, és hogy felesleges gondolataim elűzzem, öt ujjammal túrva hajamba szusszantok.
-Lear merre lehet szerinted? Beszélni szeretnék vele...
Megkocogtatják a vállam, én meg lehunyva a szemem mosolyt varázsolok arcomra, és megfordulok, a legbarátságosabb arccal nézve meg a jövevényt, de csak az egyik host az, hogy valaki egy csomagot küldött a szobámba. Biccentve köszönöm meg, visszafordulok, és egy hajtásra iszom ki az italom. Tényleg meg kellesz válnom a legkedvesebb vendégemtől. De ilyen helyen nincs helye egy akkora méretű baromságnak, mint a szerelem. Visszakönyökölök a pultra, poharam Leo felé töltve, aki felvonja a szemöldökét.
-És ki fog hazavinni? - Rávillantok egy széles mosolyt.
-Ugyan, ennyi még nem árt meg. Azért a hatodik után szólj. -kacsintok jókedvűséget színlelve, majd kézhez kapva a poharam melekortyintok. - Nyami. Csak nem likőr? Én nem mertem volna, de... Látszik ki a profi.
Leo tekintete elégedetten villan. Tudom, hogy szereti, ha nem csak a nadrágba jutásként dicsérik meg a kevert italait. A meggydarabot megfogva megkutyulom az italom, és körbenézek. Időközben Nico eltűnt valamerre. Megint elkalandoztam. Lányosan durci pofival fújok egyet, és a gyümölcsöt szopogatva a legerotikusabb mozdulatokkal szemem sarkából körbepislantok, majd poharam megfogva egy félreeső asztalhoz lépek, és az ott ülő vendéghez csatlakozom.
Egy óra múlva már pár vendégen túlvagyok, és újra a pultnál ülök, ezúttal valami kesernyés italt kavarva lassan, horgászva belőle az ananászdarabokat. A kanalat nyalogatva unatkozom feltűően egy sort, majd felállok, otthagyva az üres poharat, Lear keresésére indulva.
|
| Yume | 2012. 07. 18. 15:28:43 | #22251 |
 Karakter: Jessie Lee
Megjegyzés: Hostos tömci
Lassan lehet, hogy át kéne szoknom arra, hogy egyek is felkelés után, ne rögtön piával kezdjem a napot... Kár, hogy ez sosem fog sikerülni, főleg most, hogy megöl az ideg. A szerencsétlen fejemmel mindig én fogom ki a furcsa kuncsaftokat... Mondjuk nem kéne meglepődnöm, hiszen én hirdetem úgy magam, hogy mindent szabad. Igen, mindent... de nem egy idegbetegnek. Legszívesebben visszamondanám, de eddig sosem hátráltam, sem, és nem most fogom elkezdeni. Kinyírni meg csak nem fog... remélem...
Felsóhajtok, miközben újra piát töltök ki a poharamba, majd az is kivégezve elindulok a fürdőbe. Útközben ledobálom magamról a ruháimat - nem mintha olyan sok lenne rajtam - és elvigyorodom, mikor meglátom magam a szoba tükrében. Tökéletes vagyok, mint mindig... - simítok végig testemen, egyre lejjebb haladva, hogy aztán egy édes kis sóhajjal markoljak rá farkamra. Néha én is meglepődöm saját magamon, hogy milyen kanos tudok sokszor lenni, de hát ez van. Én sem vagyok kőből, és ahogy elképzelem, hogy milyen lesz a mai este... Azért kár, hogy gyönyörködni már nem tudok a pasikban, hiszen a kuncsaftjaim nem éppen a legszebbek. Szívesebben látnék egy másik személyt az ágyamban... - sóhajtok fel újból, majd magamra kapva szemkötőmet folytatom utam a fürdőbe. Kell a felfrissülés.
***
Fogalmam sincs, mennyi lehet az idő, mire leérek a klubba, de amint látom, nem én vagyok az első. Az őrök, mint mindig, az ajtó előtt állnak, a cuki kis pultos a poharakat törölgeti, a bárszékeken pedig Dragon és Shin feszít... Idilli kép, nem? Szívesen odaülnék én is, hogy aztán egy elégedett vigyorral lökjem le a kimonós kis szépséget a székről - az amúgy is rám vallana... - mégsem teszem. Csak egy fintorral fordulok meg, és megyek be az öltözőbe, hogy magamra vehessek valami elviselhető cuccot. Valami vonzóbbat... Mondjuk szerintem tök mindegy, mit veszek fel így is úgy is szobára fognak vinni páran. Azért remélem legalább egy hancúrt élvezni fogok... Nem lenne jó, ha megint nem élvezhetnék el, pár idióta miatt, akik szerint ez szórakoztató. Kíváncsi vagyok, mit szólnának, ha én is ugyanazt csinálnám velük... Tuti, hogy utána bőgve könyörögnének azért, hogy szopjam le őket, és végre elmehessenek. Pff...
Az a gondolat is megfordult a bennem - nem, nem olyan helyen, mielőtt bárki is félreértené... - hogy leiszom magam - nehezen, de sikerülne - hogy ne nagyon érdekeljen az, hogy milyen vén pasik járnak bennem. De bármennyire is vonzó a gondolat, nem fogom megtenni. Ki tudja, az az idegbeteg mit csinálna velem, mikor éppen nem vagyok józan...
Bosszúsan lépek ki az öltözőből, immár teljes harci díszben, aminek természetesen elmaradhatatlan kelléke a szemkötőm. Szerintem ha megerőszakolnának, sem venném le, ahhoz már túlságosan is hozzám nőtt, de... ez van.
Már suhannék is, hogy a vendégem érkezte előtt lehajtsak valami normális italt, és felkészüljek arra, hogy egy elmegyógyászati kezelés alatt álló pasas tegyen a magáévá, mikor egy olyan jól ismert hangot hallok meg, és karok fonódnak testem köré. Rögtön tudom, ki az, mivel csak egy ember szokott néha így letámadni... Sosem adja fel?
- Legszívesebben letépnék rólad mindent, és hajnalig szeretkeznék veled.
- Neked is kellemes estét, Lear - üdvözlöm, mivel én még tudom - vele ellentétben - hogy egy dugásra való felhívás nem éppen a legjobb köszönés. Főleg, ha nemsokára úgyis felcsinálnak...
- Sok vendéged lesz ma, szép, szőke kiscicám? - kérdezi búgó hangon, amivel kissé felidegesít. Tudhatná, hogy nem lesznek annyian, mégis szívni fogok. Nem is kicsit... Tudom, megtehettem volna, hogy visszamondom, még nem lenne késő. Bár ki tudja, mit csinálna utána egy kanos idegbeteg... Valahogy nincs kedvem belegondolni. Végül úgy döntök, nem lenne a legjobb, ha most elindítanék egy vitát, így csak megfordulok ölelésében, és rápillantok. Érzem, hogy arcom semmiféle érzelmet nem tükröz. Maximum unottságot... Mint mindig... De jól van ez így.
- Nem, miért?
- Éjfél körül benézhetnél az irodámba, cica - rám kacsint, majd egy puszit adva arcomra elhúzza a csíkot. Hát... arra várhat, hogy én mikor fogom neki odaadni magam. Lear nekem csak főnök, semmi több, és nem is tervezem, hogy többet csinálok belőle... Így is elég, hogy nem adja fel. Még.
Egy pillanatra még Lear után nézek, majd tekintetem újra a pult felé vezetem, ahol már csak Duncan ül. Most lenne jó beszélgetni vele, nem? Nincsenek a környéken tapadós főnökök, cuki, kimonóba öltöztetett férfiak, csak egy pultos. Ő pedig nem zavar. Szóval a helyzet tökéletes. Így... mellé is lépek, és próbálok beszélgetést kezdeményezni. Már csak egy szerencsétlen téma kéne...
- Milyen sokan vannak ma is - jegyzem még végül, felvetve egy semleges témát. Lehet, hogy kicsit ideges vagyok...?
- Morcos vagy, Jessie?
El kell ismernem, alsónadrág szaggató mosolya van, már értem, hogy a passzívok mért akarják néha annyira őt... Mert forgalma az van, tudom.
- Nem Duncan, csak lesz ma egy vendégem, akitől kicsit tartok egészen őszintén szólva.
- Szado-mazo? - bárcsak az lenne. Azt biztos jobban bírnám, mint egy kórházi kezelés alatt állót. Mert... ha úgy vesszük, akkor most talán ez életemmel játszom, hiszen tököm sem tudja, milyen baja van szerencsétlen hapsinak. Megkérdezhettem volna...
- Nem, csak elmegyógyászati kezelés alatt áll, és tartok tőle, hogy baj lesz vele - húzom el ajkaimat, ahogy ráveszem magam arra, hogy válaszoljak. Talán jobb lenne, ha nem ezen járna az eszem, de nem tehetek ellene semmit... Azóta ezen gondolkodom, mióta megtudtam, hogy az egyik kuncsaftom nem lesz teljesen ép...
- Figyelj, Hime - kíváncsian pillantok fel rá. Mindig is érdekelt, mit jelent az a kifejezés, hogy Hime... azt tudom, hogy japán lehet... Majd megkérdezem a kimonós kölyköt... - Akármi baj van, tudod, hogy egy gomb és mindenki ott van. De ha durvulni kezd, inkább ne várd meg, nem ér annyit, hogy összetörjön.
Ellenállhatatlanul rám mosolyog, miközben kisimít egy kósza tincset a szememből. Mire én... elpirulok?! Lehet, hogy orvoshoz kéne mennem, mert mostanában, ha Dragon közelében vagyok, furcsán kezdek viselkedni, és mintha félősebb is lennék vele... - nyelek egyet, majd egy köszönömöt elmotyogva elindulok a szobába, ahol fogadni fogom az első, és eddig legfélelmetesebb kuncsaftomat. Közben pedig gondolkodhatok, hogy miért van rám ilyen hatással Duncan...
***
Remegve, könnyes szemekkel tűröm, hogy nyomkodja belém azt a micsodát, és közben áldom azt az isteni személyt, aki felszerelte a vészjelzőt a szobákba. Most úgyis kurva nagy szükségem van rá... - pillantok az ajtóra, majd a kuncsaftra, miközben észrevétlenül nyomom meg a gombot. Kurvára remélem, hogy valaki észreveszi, hogy éppen egy felmosóval erőszakolnak meg... Egy halk sikoly tör fel belőlem, mikor kihúzza azt a vackot, és elégedetten pillant rám.
- Köcsög... - szívesen folytatnám tovább is, hogy kiadhassam a felgyülemlett feszültséget magamból, de abban a pillanatban nyílik az ajtó, és belé rajta a megmentőm! Alias Duncan... Látszólag kicsit ledöbben, ahogy meglátja, hogy milyen helyzetben vagyok, és már megint azt az ismeretlen szót suttogja... Ha nem lennék ilyen helyzetben, komolyan megkeresném Shint, hogy árulja már el, mi az a Hime. Időközben a többiek is besereglenek, Nico pedig elveszi a pasastól a felmosónyelet, Lear pedig a többiekkel együtt segít kiszabadulni a kötelek fogságából. A csuklóm fáj, mivel kicsit - kicsit nagyon - erősen kötötte meg az az idegbeteg, de asszem túlélem. Most sokkal jobban izgat, hogy Duncan péppé akarja verni azt az alakot. Nem törődve a seggembe nyíllaló fájdalommal, és azzal, hogy a többiek visszahúznak, felállok, és Dragonhoz mögé lépve átölelem. Halványan elmosolyodom, mikor megérzem az illatát - mondjuk más pasik illata is keveredik hozzá... fúj.
- Hagyd ezt abba, Duncan. Gyere, és kísérj ki inkább a mosdóba, és hozz nekem valami töményet - suttogom tőlem szokatlan hangon, és nem zavartatva magam, hogy full meztelen vagyok, oldalához simulva kezdem kifelé húzni. Érzem, hogy a többieket kissé meglepte ez a féle Jessie, de nem érdekel. Nem változtam meg... csak Duncannal vagyok ilyen, más ne is várja el ezt tőlem.
- Kösz, hogy segítettél... Egyedül nem tudtam volna leállítani - nézek fel rá, és átölelem nyakát. Lehet, hogy nem így kéne, de... mást nem tudok. - Mivel hálálhatnám meg...?
- Jessie...
Türelmetlenül várom, hogy befejezze a mondatot, de akkor újra érzem, hogy alsó felembe nyíllal a fájdalom, mire összeszorítom a szemeimet. A rohadt életbe...!
|
| Reira* | 2012. 06. 26. 22:34:30 | #21741 |
Karakter: Jessie Might
Megjegyzés: hostos tömcibe ~
Lassú, kimért léptekkel sétálok át a pocsolyákkal és sárral teli parkon. Az ég sötétét kék színben pompázik. A reggeli jó idő teljesen elmúlt, helyette megérkezett a zivatar. Csodás. Még szerencse, hogy kaptam esernyőt Niertől. Bár nem is igazán kaptam. Inkább elvettem, ami jár nekem. Ekkor megcsörren a zsebemben a mobilom. Felvéve a szokásos vidám, kedves hangnemben szólok bele.
- Jessie. – mondom nagy barátságosan.
- Esernyő? – felkuncogok. A hang hallatán már tudom is kivel beszélek így hangszínt váltok. Újra ridegen és kimérten beszélek a telefonba.
- Talán szükséged lett volna rá? – kérdem. Természetesen szüksége lett volna. Ez biztos. Főleg, hogy az eső szakad.
- Szerinted? – költői kérdésén felkuncogok.
- Hát így jártál. Amúgy ma lent leszel a SK-ban? – kérdezek rá kedven klubunk nevére.
- Nem. Mivel faszán itt hagytad az elintézetlen ügyeidet… - morogja.
- Őszinte bocsánatkérésemet fogadd jó szívvel… - mondom ironikusan. – Amúgy is a te dolgod lenne. Nem mindegy? – kérdem. Egy halk morgást hallok a vonal másik végéről. Mi ez egy kutya komolyan?
- Te meg gondolom elindultál szórakozni. Vagy tévedek? SK? – nem talált szivi.
- Nem. Bár azt terveztem, de nincs kedvem ma az ottani kurvákhoz. Tudod… Ma valahogy ínyencségre fáj a fogam. – hangszínem nem változik.
- Jól van. Ha kereslek, azért vedd fel, mert legutóbb is … - kezdené, de lepisszegem.
- Ja. – mondom, majd leteszem a telefont. Nem leszarom? Ha fontos lett volna mondta volna előbb. Utamat folytatva elmegyek az SK előtt is, de ahogy Nearnak is említettem most nincs kedvem ehhez. Illetve. Hozzájuk.
Az utcában tovább megyek. Különféle neon feliratos bárok és kuplerájok hirdetik magukat. Ahogy befordulok a sarkon egy barnahajú szépséget látok meg. Morog magában valamit, majd kidob a kukába egy szatyrot és bemegy a hátsó ajtón, ami előtt előbb páran cigiztek,l de miután meglátták elspuriztak.
Jó falat. Nézzük csak mi ez a hely? Black Roses? Hmm... Nézzünk be ide. Már „munkatársaim” körében hallottam párszor erről a helyről. Benyitva egy szolid, hangulatos kis bár tárul elém. Minden sötét fekete, de van ahol más színek is feltűnnek, mint például a hostokon. Bőrszín… Na, igen, meg a flitteres ruhák csillámlása. Az egyszerű fehér. A lámpák nem villódznak, inkább csak megvilágítanak pár helyet, ahol a hostok ücsörögnek, beszélgetnek. Leülök a bárpulthoz, majd rendelek egy koktélt. Addig a kínálatot szemléltem át, és kerestem tekintetemmel a barna hajat, csak akkor nézek a pultosra, mikor az lerakja elém kékes színű italomat. Tekintetemmel végigmérem. Nem valami magas. Gesztenyebarna szemek és haj, ami lágyan keretezi finomvonású arcát. Feketekeretes szemüveget hord, amitől komolynak néz ki. Igazi kis uke. Elvigyorodom. Ő az.
- Kösz. – mondom, majd belekortyolok italomba. Ahogy megfordul, végigmérem. Jó feszes segge van, és nincs ízlésficama se. Ez jól kezdődik. Bár szolidabb öltözködése miatt biztosan nem host, sőt…
Az egyik helyesebb seme odajön a pulthoz, majd felkéri egy könnyű menetre, de az reflexből inti le őt. Hmm… Szóval nehéz eset.
- Nem tetszett? – kérdezek rá egy vigyort megeresztve. Elfintorodik.
- Nekem nem ez a munkám. Arra ott vannak a többiek. – ez mondjuk helytálló tény, na de kérlek…
- Mi a baj? – kérdezek rá, hiszen valahogy túl furcsán ejti a szavakat és komor képe teljesen más, mint előbb kint.
- Semmi. – italomba kortyolok.
- Ahha. Szóval az a semmi pontosan mi rosszat is vétett? – kérdek újra rá.
- Ez nem rád tartozik… Mellesleg miért velem cseverészel... vannak itt sokan rajtam kívül… - fintorogva biccent fejével a többi uke és seme felé, akik szépen elvannak leendő partnereik csábítgatásával.
- Baj? – bólint. Ó. Hogy oda ne rohanjak. – na, mesélj szivi. – vigyorgok. A megszólítást nem tolerálja túlzottan, de azért megadja magát.
- Semmi különös. Szokásos vendég problémák. – motyogja.
- Áh. Túl sokan hajtanak rád? Nem csodálom. – vigyorgok, majd végignézek rajta, mire csak szemeit forgatja.
- Nem. Dehogyis. – szögezi le nekem a tényeket.
- Szóval munka mi? Szórakozás nélkül? Rossz lehet figyelni, ahogy a többiek itt, játszogatnak, te meg felszolgálsz. Tévednék talán?
- Nem. Azaz igen. – Most vagy elárulta magát, vagy félreértelmezte kérdésemet. Na, mindegy. Mi maradjunk az első variációnál.
- Ahham. – nyögöm ki végül. – Nincs ked… - kezdeném, de közbevág.
- Nincs. – felkuncogok.
- Azt se tudod mit akartam mondani. – szemeim megvillannak.
- Dehogynem. – sértetten vonul el törölgetni.
- Biztos? És ha azt akartam volna mondani, hogy nincs kedved meginni velem valamit? – kérdem.
- Arra is válaszoltam az előzővel. – túl őszinte a kicsike. Összehúzom szemeimet.
- Gonosz vagy. na, szóval. Hány éves vagy te? – kérdem, de nem válaszol. Te így én is így.
- Jó volt a koktél. – dicsérem meg, majd elandalgok és fogok magamnak egy ukicát a közelben. Aki talán engedelmeskedik is. Egy szőke sráccal távozok végül. Kivételesen én vagyok felül. Valahogy nincs kedvem behódolni minden jött mentnek. Hogy nézne az ki. Miután kifizettem el is ment én pedig visszacsámborogtam rég nem látott kis pultosomhoz. Nem fogad túl jó szívvel sőt.
- Már megint te? – morogja szinte csak magának, de meghallom.
- Nem. Nem én. – fintorgok. Komolyan kire számított?
- Nos? Még mindig Nincs a válaszod? – nézek rá, mire azonnal csapná is rá, hogy így valahogy, de megállítom. – Ital? – kérdem vigyorogva.
- Munkám van. – tér ki a válaszadás alól.
- Szombaton is? – erre nem tud válaszolni, majd végül is kinyögi.
- Akkor is. – hazudja szemrebbenés nélkül. Pont ezért átlátszó.
- Jó. Szóval szombat. Este 8-kor az SK-ban? – kérdem, mire dühösen felszisszen.
- Nem. Nem megyek sehova. Főleg nem az SK-ba! – de ideges lett valaki.
- Jó. Akkor majd meglátjuk. Ha nem leszel itt, akkor én kereslek meg cica.. – mondom egy ördögire sikerült perverz mosoly kíséretében.
- Úgy sem fogok veled sehova se menni.
- Valóban?
- Valóban.
- Meglátjuk.
- Meg.
- Viszlát.
- Viszlát. – ereszt meg egy műmosolyt. Hasonlóan én is. Ezek a tömör válaszok. Hogy kitud ezzel idegelni. Lassan kisétálok a BR-ből. Szerencsére nem esik már az eső. Telefonorma nézek. Fasza. Nier hívott párszor. Na, jó. Leszarom. Visszasüllyesztem telefonom zsebembe, majd elindulok haza, hiszen nincs már kedvem semmihez. Álmos vagyok. Ma csütörtök van. Két nap és találkozunk szivi. Holnap megkérem Niert, hogy nézzen utána a drágának… Finom lesz. Nyamm.
|
| Rauko | 2012. 06. 11. 23:27:28 | #21471 |
Karakter: Duncan Redway
Megjegyzés: ~ Hostos tömegbe
A nap a szokásos tempóban indul - olyan semmilyen. Dél van, mikor felkelek. Nagyot nyújtózok, majd a teraszra megyek elszívni egy cigit. Lepillantok a városra: már javában bolondok háza van, így arra a döntésre jutok, hogy nem megyek boltba, rendelek inkább, baszakodjon a futár a kajával, majd adok neki egy kis zsebpénzt, vagy ha mutat hajlandóságot, akkor megdugom.
Amikor eldöntöm, olyan négy köürül, hogy átugrok a szomszédba megnézni Leart - mert itt lakik mellettem -, meglátom az épp oda közeledő Nicit.
Hah, megint szexelni fognak. Akkor inkább összekaparom magam és lemegyek előre, valaki hátha van már lent. Előtte még úgyis cigit akarok venni, meg valami kaját is kéne. Aztán majd megkérem Leot, hogy tegye be nekem a hűtőbe a holmikat.
* * *
Ahogy odaérek, meglátok egy csinos csajt a bejárat előtt. Mivel ez egy melegbár, így azonnal tudom, hogy kivel érkeztem egyszerre, így mellé lépek.
- Shin, ma is lélegzetelállító vagy - búgom, mire felém fordul és szép ajkaira édes mosoly kúszik. Testét egy vörös, női kimonó takarja, haja kiengedve, arcán enyhe smink - szép. Szokott is forgalma lenni, hiszen a műnői aléak alatt egy édes segg és egy cuki farok lapul. Cuki, én már csak tudom, voltunk már együtt vendéggel.
- Te sem panaszkodhatsz - mondja, és végignéz rajtam. Szokásos cuccot vettem fel, semmi különlegesség.
- Köszi, édes vagy - mosolygok rá. - Korán jöttünk?
- Leo már biztosan itt van - jegyzi meg, és ahogy a bejárathjoz éróünk látjuk, hogy Marcoék is.
Bent viszont egyelőre tényleg csak Leo törölgeti a pultot és a poharakat, így előbb hátra megyünk összeszedni magunkat.
Kicsivel később, nyolc körül megyünk ki a pulthoz, akkor már vannak bent vendégek is. Lear és Nico még sehol, én meg magamban vigyorgok. Ezek megint késnek. Borzalmas.... miért nem vallkják be, hogy rohadtul nem bírják egymás nélkül?! Láttam Leart, amikor összekaptak és Nico pár napig nem látogatta meg. Kibírhatatlan volt, mint egy havi bajos plázacicus. Egyrészt irigylem tőlük ezt a ki nem mondott idillt, másrészt én nem tudom, mennyire vagyok erre felkészülve. Lenne jópár jelölt, a hostok között is vannak, akikre ha rámozdulnék, szerintem komolyabb erőfeszítés nélkül beadnák a derekukat. De nem szexelni akarok. Abból van elég.
Fél kilenc, mire Lear és Nico beesnek. Mint az elégedett csecsemők... Nici az öltözőbe megy, Lear meg kikéri a piáját aztán mellénk lép.
- 'estét, szépségeim - köszönt minket hatalmas mosollyal, amit viszonzunk is. - Milyen este lesz? - kérdezi.
- Nyugodt - mondja Shin mosolyogva. Ja, említette, hogy nem sok partenerevan mára és egyik sem kért extrákat.
- Részemről szintén - felelem. Ma én vagyok az, aki nem kapott időponmtosokat, itt leszek, hogy levadásszanak a fincsi passzívok. De mielőtt tovább dumálhatnánk, felbukkan a klub hercegnője, akicsi Jessie. Lear persze rákábul azonnal, és elindul csábítani, de mindenki tudja, hogy Jessie nem fogja beadni neki a derekát.
- Mindig próbálkozik - sóhajt fel Shin mellettem.
- Ismered milyen. Sosem fogja feladni.
- És nehezen lát be nyilvánvaló dolgokat - jegyzi meg okosan a kis szépség, majd elindul az egyik most érkező felé. Gondolom, az első vendég. Közben Lear lelép az egyik régi vendéggel beszélgetni. Jessie Might a neve a srácnak. Friss husi, bár még sosem keresett meg, pedig állítólag uni, de inkább passzív. Mindegy... majd felkér, ha akar egy kört.
- Milyen sokan vannak ma is - hallom meg magam mellett a kis hercegnőnk hangját.
- Morcos vagy, Jessie? - kérdezem mosolyogva.
- Nem Duncan, csak lesz ma egy vendégem, akitől kicsit tartok egészen őszintén szólva. - Duncan. Igen... ő valamiért a rendes nevemen szólít.
- Szado-mazo? - kérdezem felé fordulva.
- Nem, csak elmegyógyászati kezelés alatt áll, és tartok tőle, hogy baj lesz vele - húzza el szép ívű ajkait.
- Figyelj, Hime. - Ezt a szót Shintől tanultam, Japánul hercegnőt jelent, de Jessiet csak én hívom így. - Akármi baj van, tudod, hogy egy gomb és mindenki ott van. De ha durvulni kezd, inkább ne várd meg, nem ér annyit, hogy összetörjön - mosolygok ráé, és kisimítok egy szőke tincset az arcából. Furcsán kezdi kapkodni a levegőt egy pillanatig, elpirul, aztán nyel egyet, erőt vesz magán és minden visszatér a rendes jkerékvágásba. Megköszöni és elindul hódítani ő is.
Picivel később befut Leo, egy pohár piával.
- Ezt az a vendég küldi, Maxnak is küldött - mutat diszkréten egy srác felé. Odapillantok, és.... hm...
Szép arc, divatos ruhák és ahogy felém pillant... világítóan kék szemek. Felállok, és Max felé indulok. Ha hármast akar, előbb a picivel kell egyeztetnem, hogy mit gondol.
- Üdv, picike - lépek mellé.
- Hali, Dragon - mosolyog rám édesen a kicsi Max. Szép, de nekem túl kölyök, bár sokan buknak erre.
- Vélemény?- intek a srác felé.
- Szexis - nyalja meg az ajkait, majd feláll és vágigsimít a mellkasomon. - Te is szexis vagy. Részemről mehetünk, szabad vagyok két órán keresztül most.
- Akkor indulás, szépségem - ölelem magamhoz, és a pasihoz lépünk. Scannel mindkettőnket, majd elégedetten markol bele Max fenekébe.
- Helló, srácok, Adam vagyok.
- Én meg Dargon, a kicsike meg Max. De ha hármast akarsz, az dupla ár, és te vagy középen, ő ugyanis passzív, én meg aktív vagyok - mondom.
- Rendben, nekem jó lesz - kacsint egyet, majd ahogy elindulunk hátra, követ minket.
Ahogy záródik a szoba ajtaja, Max már akcióba is lendül. Elkezdi csókolni a srácot és vetkpztetni, én meg mögéjük sétálva simítok be a fenekére a már kigombolt nadrág alatt.
- Te leszel középen - suttogja neki Max, mire a srác bólint.
- Akkor a mennyekben fogom magam érezni - jegyzi meg, és hátrapillantz rám.
- Biztosíthatlak, rajtunk nem múlik - mondom, és előre nyúlva belemarkolok Max hajába és Adam válla felé húzva megcsókolom.
...és már megy is a buli. Sóhajok, csókok, simogatások, annyi inger éri szerencsétlen pasit, hogy mire egyáltalán akció-közelbe kerül már egyszer elélvez. Közben azért nekemsem rossz, pláne, amikor a farkamon ketzdenek smárolni Adam és Max. Na, az valami fergetegesen jó. Két ilyen szépség, és az én farkamat falják... nyamm.
Aztán először Max hasal le, és Adam merül el benne rövid tágítás után, aztán én veszem birtokba kicsi vendégünk testét. Mindenki hangosan nyög, bár én inkább csak morgok, a nyögés az olyan... passzív szokás.
Nem sokkal később már mindhárman kielégülve fekszünk az ágyon, és bár Adam megpróbálkozik, nem, nincs második kör, ugyanis Max-nek vendége jön, előreleegyeztetett idpontba, én meg megyek vissza, ha csak egy vendéggel foglalkozok Lear lecsavarja a tökeimet.
Amikor végzünk, elégedetten sétálok ki a szobából, mellettem Max,de ahogy oldalra pillantok, belém fagy a kitörni készülő fél mondat.
Az egyik szoba felett és a vörös lámpa, és elindul a csengő is: valaki bajban van. Valamiért azonnal Jessie jut eszembe, és őrült módjára rontrok be. Max már szalad is Learért és Nicoért, akik, mire én betöröm az ajtót, már ott vannak.
- Mi történt? -k érdezi Lear.
- Még nem tudom. Jessie panaszkodott, hoyg fél az egyiktől - mondom, mire Lear megmerevedik egy pillanatra, de nem tesz semmit, így én klépek be elsőnek, mögöttem Nici, majd Lear és pár uke, Max, Shin és Leo is hátraszalad.
- Hime... - suttogom, ahogy meglátom a kovácsoltvas támlához kötött szerencsétlent, szép arcáról könnycseppek folynak, a lábai között egy negyvenes pasi, a kezében egy... mi a faszom az?!
- Beteg fasz - sziszegi Nici, és ellép mellettem. Kikapja a pasi kezéből a felmosónyelet, és eldobja, Lear klözben Jessie mellé lép és a passzívokkal elkezdik kiszabadítani és nyugtatni Himét. Én a pasi mellé lépek, aki ekkorra már Nici ujjai közt szorong.
- Azt mondta, mindent szabad - vigyorog elmebeget mosollyal.
- A kurva anyád! - ordítom, és már lendül is az öklöm. Nici nem mer szólni sem, amikor a harmadik ütés után elengedi a pasast, aki a földre esik, én meg füölé lépek.
Utálom az ilyet! Ezek a passzívok nem ribancok, hanem emberek! Soeem értettem, miért kell ilyeneket csinálni!
De amikor törékeny karok szorulnak a testemköré és Jessie jellegzetes ullata kúszik az orromba, megáll a kezem.
- Hagyd ezt abba, Duncan - suttogja megnyugtatóan, tőle szokatlan hangon. - Gyere, és kísérj ki inkább a mosdóba és hozz nekem valami töményet - suttog még mindig a fülembe.
Mi van velem?! Miért érzem, hogy rohadtul féltettem őt?! Miért remegekmost, hogy hátulról ölel, valószínűleg meztelenül és a fülembe suttog, miközben a haja és az arca is a vállamon pihen...?
Szerkesztve Rauko által @ 2012. 06. 12. 09:47:22
|
| Reira* | 2012. 06. 09. 00:30:14 | #21424 |
Karakter: Nico Silver
Megjegyzés: Hostocskáknak
Még este van, úgy éjfél körül járhat az idő. Órámra nézve igazolódik be feltételezésem. Mellettem egyik kuncsaftom fekszik kimerülten pihegve. Elveszem pénzem, majd magamra kapom ruháimat, és ahogy jöttem úgy távozok. Miközben haladok rózsaszín hajamba túrok, így a tincsek rendezetlenül omlanak szép arcom köré. Érdektelen tekintettel megyek előre. Ma még várnak rám.
Mikor a klubba érek, nem nagy meglepetésemre itt csak most kezdődik az igazi élet. Az ukicák édes pislogással és sexi tánccal kelletik magukat a kiéhezett vendégek előtt. Van pár vénember is itt. Csak fintorogva haladok el mellettük, hiszen az öltözőbe kell, menjek. Az egyik a fenekemre csap, mire dühösen morgok hátra. Végül is próbálok nem törődni vele és az öltözőbe lépve találom meg épp unatkozó hostok tömegét, akiknek most épp pihenője van. Mind beszélgetnek egymással. Én most kivételesen nem azért jöttem, mert annyira át kéne öltözzek, inkább csak a hátsó ajtó szabadsága miatt. Odaérve nyitom ki az ajtót, majd kilépve szinte azonnal rágyújtok. Már kellett ez. Hátamat a falnak vetve fújom ki a füstöt, miközben a csillagokat kémlelem. Mint mindig, szinte monoton estém még csak most kezdődik. Úgy utálom ezt. Miután végzek, elhajítom a csikket, majd visszamegyek a klubba. Körbenézve miután meglátom mai következő áldozatomat odasétálok hozzá, majd hátulról karolom át derekát.
- Gyere édes… - suttogom nyakába, mire a drága vigyorogva fordul meg és követ az egyik szobába, ahonnan 1 órán belül távozok is, munkám végeztével.
***
Másnap délután 2 körül sikerült felkeljek. Nagyot nyújtózok ágyamon, majd felkelve a fürdőbe vezet utam. megmosakszok, de nem kenem ki magam. Lesz nekem arra a mai nap elég időm, plusz most senki sincs az épületben, a hostokon kívül, így semmi értelme nem lenne, főleg ha arra gondolok mi lesz még a mai nap. Erre csak egy rókavigyor terül szét arcomon. Hmm… Szép napnak indul.
3-körül már készen állok az ajtóban. A szoba tükörbe nézve ejtek meg egy mosolyt, mire, magamban elkönyvelem, hogy megint igazán jól nézek ki. Hmmm…
Fél 4-körül a klubban vagyok lent. Még nincs itt senki, de nemsokára megindul itt az élet, már nem kell sok. Leülve az egyik bárszékre megtalálom ott az aznapi újságot, biztosan a takarítók hozták be. Olvasgatni kezdem. Szóval még egy üzenet. Szegény Lear, ilyenkor kissé megsajnálom. Az anyja igazán köcsög vele. Már többször mesélt nekem róla Lear. Elmesélte honnan van az a sebe…
4-órakor már az ajtójában állok. Fehér leopárd mintás sexi felsőben és egy fekete feszülős, bőrnadrágban vagyok, ekkor nyit nekem ajtót a drága. Hmm… Megnyalom ajkaimat, ahogyan végignézek már sokszor látott fedetlen mellkasán. Tekintetem a törölközőre siklik. Naa… Legalább várt rám az édes. De minek az oda? Na, azt mindjárt eltűntetjük onnan. Vigyorogva lépek be, majd a falnak nyomon testét, és vadul lekapom ajkait. Szinte felfaljuk egymást.
- Helló, főnök! – köszönök vigyorogva, de ezt ő nem láthatja, hiszen közben nyakára térek át, és végignyalok rajta, majd gyorsan lekapom magamról a felsőmet, miközben lábammal gyorsan rúgom be a fa ajtót, ami hatalmas csapódással adja meg magát nekem.
- Utálom, ha szex előtt így hívsz – ellenkezik a megszólítással, de én csak vigyorogva markolok rá már meredező farkára, mire felnyög. Oh, drágám, ennyire vágysz rám. Akkor siessünk.
- Szerintem teljesen mindegy, hogy-hogy is hívlak, a lényeg ez – suttogom nyakába, majd egy újjal lököm le róla vágyát takaró fehér törölközőt. Lent már hadikészültség van, de én sem panaszkodhatok, már vágyok egy kiadós sexre. A tegnapi partnereim mind kezdők voltak. Learhez képest legalábbis mindenképp. Imádom Leart dugni. Olyan hihetetlenül szűk, annak ellenére, hogy már mennyit játszadoztam vele. Jó már csak belegondolni is, hogy formás segge hogy szorít farkamra. Mmm… Ez nem lesz finom menet Lear. Felkapva veszem ölbe, mire reflexszerűen kulcsolja lábait derekam közé, mire merev tagjaink összeérnek. Édes, nem kéne, ennél tovább hergelj. A konyhába indulok, mire kissé megszeppenten pislog.
- Azt hittem, a múltkor csak poénkodtál – nevet zavartan, közben mellkasomon játszadozik ujjával.
- Mondtam, hogy ma a konyhapulton foglak megdugni – vigyorom letörölhetetlen. Amint feneke hozzáér a hideg kőhöz felsikkant, mint egy 5 éves. Halkan felkuncogok.
- Aljas dög! – sziszegi, és próbál dühös lenni, de azt hiszem ez nem jött össze neki. Azzal a szép kis száddal ne ilyeneket mondj édes. Használd inkább másra. Ezt hangosan el is mondom neki.
- Milyen mocskos a szád, Lear. Itt van valami, foglald le szépen – merevedésemre pillantok, mire azonnal kapcsol és hajol is rá farkamra, majd szájába véve kezd el szopni. Felnyögök az élvezettől. Olyan jól csinálja. Látszik, hogy nem kispályás.
Valahonnan kerítek egy gyors megoldásos síkosítót, majd szabad kezemmel barna fürtjeibe túrok, és letépem őt farkamról, mire a falhoz esik, de gyorsan vissza is rántom, csak egy kis testhelyzetváltással. Még egy kis kényeztet ajkaival, miközben ujjaim bejáratánál kőröznek, majd nem finomkodva nyomom belé az elsőt, mire szájából kihúzódok, hogy halljam édes hangját. Fojtottan felnyög, ahogyan elkezdem benne mozgatni ujjam, majd ahogy egyre több ujjal tágítom nyögései egyre hangosabbak. Hmm, mindig jobban kitágítom, de, most nagyon felhergelt a kis játszadozása. Köszönd szépen magadnak Lear. Vigyorogva húzom ki belőle ujjaimat.
- Akkor indul a buli – nyalom körbe ajkaimat, majd fölé támaszkodva hatolok belé, egy gyors mozdulattal szinte tövig, mire kéjesen felsikkant, és rám szorít, mire én is vele nyögök.
Nem tétovázva kezdek el szűk kis fenekében mozogni egyre gyorsabb tempót diktálva, majd megtalálva gyenge pontját, már tapasztaltan kezdek el ott mozogni. Pár lökés után már sikítva élvez el. Nekem még kell egy kis idő, de aztán felmorranva követem én is.
***
Már a listát böngészve ülök meztelenül a kanapéján.
- Na, átnézted a listát? – kérdi, miközben még mindig ugyanott ül élvezetével magán. Jajj édes, ennyire hanyag ne legyél, vagy fel akarsz izgatni megint? Azzal ő jár rosszul, hiszen tudja, ha gyors menet kell, nem vagyok még ennyire se finomkodó, már pedig már csak fél óra és 6. 8-ig le kéne érjünk.
- Át, kihúztam, akit nem akarok. Időpont változtatás most nem kell – mondom, miközben őt nézem, ahogyan cigizik. - Pia?
- Szolgáld ki magad, tudod, mi hol van – bólintok, mire tapasztaltan kelek fel és keresem az orosz vodkát, amit imádok. Mindig felpezsdít. Öntök magamnak egy kicsit, majd jól meghúzom. Imádom.
- Ha nem törlöd le a combod, el fogunk késni. – pillantásom nem hazudik. Siess drága, mert ha ilyen izgatóan széttett lábakkal, mocskosan ülsz egy ideig, akkor letámadlak. Figyelem, ahogyan élvezetem kifolyik belől. Ahm drága, nagyon sexi vagy tudsz róla?
- Az nem lenne jó – kuncog, majd elvesz egy törlőkendőt, és lassan elkezdi letörölgetni magát. Ezt nem bírom. Keze után nyúlok, majd én kezdem el letörölgetni. Alsóbb régiókra érve nem bírom ki. Egyik ujjam belécsúszik. Én mondtam, hogy el fogunk késni. Ez a te hibád.
- Nico... elkésünk – nyögi halkan, de tudom, hogy ő is akarja, hiszen már kezd merevedni, ahogyan ujjam megmozdítom benne.
- Akkor ellenkezz – vigyorom letörölhetetlen. Úgysem fog. Párat rántok farkamon, mire én is merev leszek. Akarlak Lear. Mmm… Nagyon is.
***
Végül is 8 után fél órával érünk le a bárba, ahol már most vannak páran, de ez még csak kezdeti nyugalom. A tornádó előtti csend.
Elköszönök Leartól, aki a pulthoz megy én pedig az öltözőbe, ahol már gyűlnek a hostok javával. Nekem sajna át kell öltöznöm, mivel az egyik vendégem bár jó vele a sex, helyes is, furcsa igényei vannak, például imádja, ha dugás közben eljátszok valakit magyarán a szerepjátékot. Hogy rühellem én ezt. Mintha legutóbb valami macskát mondott volna. Ez, de megalázó. Szerencsére ő az első és utána van szünetem, így lesz időm átvedleni ebből a kényelmetlen megalázó szerelésből. Nyakamon egy csengős nyakörv, macskafülek. Macskafarok, feszülős nadrág és fekete feszülős póló. Menten beszarok, hogy lehet valakinek ilyen igénye? Undorító. Még szerencse, hogy kő gazdag. Gyorsan suhanok a szoba felé, remélve nem vesz észre senki. Hiú ábránd, hiszen sokan vannak kint.
Természetesen, miután a férfi megjött mentünk is egyből a szobába, majd miután megbasztam, mentem is tovább. Gyorsan átöltöztem, és futottam is a következő 3 hoz. Mind kielégülve mentek el, én pedig végre szabadon a jól megérdemelt bárszékembe ülhetek inni. Váh, de ki vagyok már éhezve erre. Leülve kérem a szokásost. Ismerem Leot elég jól. Most is rákérdez milyen volt a nap, mire csak fintorgok, és tömör választ adok a kérdésre.
- Szar – kijelentésem hallatán halkan felkuncog, de illetlenség lenne részemről ezt szó nélkül hagyni ugyebár? – Na és neked drága Leo? Hányan akartak am megdöngetni? Nem adtad be nekik a derekad? – vigyorgok rá, mire kicsit zavarba jön. Természetesen nem adta be, látszik a szűz ki uke pofiján. Ejh, egyem meg.
- A 10. után nem számoltam… - vihorászva iszom meg a következő pohár viszkimet is, közben körbetekintek. Nincs sok új arc. Hmm… Kéne valami vad uke. Körbenézve a vendégek javarészt semék teszik ki, bár pár ukét is látni, de a szűziesebb fajtából. Na ki lesz még a mai álldozatom? Pár seme már most szemez velem. Na de kérlek... Italomba kortyolok. Hoszú még az éjszaka...
Szerkesztve Reira* által @ 2012. 06. 09. 01:16:38
|
| Laurent | 2012. 06. 08. 12:33:05 | #21412 |
 Karakter: Adam Cash
Megjegyzés: ~Hostos tömegbe~
Adam:
Végre hétvége van, és az ember pihenhetne, készülhetne a szombatra, de persze nekem itt kell állni, és hajlongatni, meg lengeni a kameráknak. Semmi bajom ezzel, csak hát, aki éhes... és persze kivételesen nem pizzára, mégha annyira is szeretem, sőt, teljesen másra éhezem most. Egy kis kalandra. Lehunyom a szemem, míg újabb adag makeput kennek a képemre, majd elnyúlok a kellék-széken, egyik lábam a karjára rakva, másikat meg kinyújtva a földön, és egy pohárba szürcsölve hosszan, hogy a fotós győzze nyomkodni a kamera gombját.
Közben visszamászok gondolatban a partnerhez, aki keményen maga alá teper, és a látszólagos küzdelmem legyőzve úgy megdug, hogy csak sikoltozni tudok. Micsoda szép napok is voltak azok a parton! De neeem, nekem most finomabb alak kell, aki ugyan szintén ágybadöngöl, éhségem csillapítandó, de ugyanakkor vágyok egy kis cicára is, akit babusgathatok, és utána felfalhatom szőröstül – bőröstül. Vagy akár hármasban. És hála a sminkeseknek meg a photoshopnak nem kell a testemen lévő szerzeményeket se megtagadni magamtól.
Felállok, és lebodom az inget meg a gatyát, és a kedvencem húzom fel, a kis bőrcsinit, pár csingilingi lánccal kiegészítve, finom gallérkával, feszes nadrággal. És a legjobb, hogy még mozogni is tudok benne. Visszaállok a pódiumra, és lábam a székre csapva teszem csípőre kezeim.
Ez alatt elképzelem, ahogy a kis cukorfalatot olyan tempóban dugom meg, ahogy az én seggem bassza szét valaki de alaposan, elnyújtva és mindent kihozva belőle. Meg kell fordulnom, vagy az oltári merevedésem is lencsevégre kerül.
-Most balra!
Kérésnek eleget téve arra az oldalra fordulok, és vállam felett kissé hátrapillantva várom a kattogások végét. Ez az utolsó ruhadarab mára, mert miután végre beleimádkoztam magam, úgy döntöttem, hiába van még kora délután, és vár még ránk egy csomó éjszakai fotózás, nekem ennyi volt a program. Túl jól áll rajtam a ruha ahhoz, hogy most levegyem. Ezt be kell mutatni itt is! És ebben akarom becserkészni az áldozatom!
Amint véget érnek a klattyogások, kiegyenesedve nyújtózok egyet, és a bőrdzsekim felkapva villantok hátra egy szép mosolyt, ezzel a sok utánam lépő embert megállítva, és lelécelek.
Kilegyintem a volán mögül a kalapos ipsét, és a gázra lépek. Út közben próbálok a hajammal kezdeni valamit, amit megint agyontupíroztak, és úgy nézek így ki, mint valami... oroszlán! Fél kézzel beveszem a kanyart, másikkal meg próbálom kiegyenesíteni, és lelapítani a tupírkát a fejemen, látványos sikerrel. Végül a kesztyűtartóból még hajkefét is elővarázsolok, amivel megvarakgatom a még furán álló tincseket, hogy ne keltsek hülye benyomást az embertársaimban... Elvégre... Emberbarát volnék vagy mifene, és kész is. Törlőkendővel megszabadulok a tonnányi festéktől, nem szeretném, ha másnak kéne rólam lenyalogatnia... hehe.
Hangtalanul farolok az első útba akadó klubb elé, magamra fújok egy hangyányit a kedvenc parfümömből, a nemrég rámspriccelt pacsuli ellen, és kipattanok az autóból.
-Hali, fiúkák.
Intek az ajtónálló marconáknak, megpaskolva kemény mellizmaikat, lopva a felsőjükbe csúsztatva egy kis aprót, és kabátom lecsúsztatva a vállamra csapom. Odabent némi füst, finom illatok, derengő fény, halk zene, és érezhetően jó hangulat. Elégedetten nézek körbe, majd a pulthoz lépek, és egy kis noteszt előkapva a pultosra pillantok.
-Heló. Van valami specialitásotok? Akkor egyet ide. És egy nyitott esernyőcskét is kérek bele.
Csak biccent, és máris poharat meg üvegeket vesz elő. Amíg elkészíti, meg feldíszíti nekem, addig körbenézek. Azért egyértelmű, kik a vendégek, és kik a vendéglátók... Nézzük a felhozatalt.
Finom, fekete hajú desszert-fiúcska balra. Nem, először egy kis sikoltozós estétvel akarok kezdeni, némi harccal, egy kis ágytornával, hogy megmozgathassam végre a begörcsölni készülő izmaim. És majd esetleg utána, levezetésképpen... Hosszú szőke haj, fél szem letakarva... Csendesnek tűnik, ugyanakkor nem túl szószátyárnak. Hmm.. Nem, valami másra vágyom. Rövid szöke haj, de túl sok a fém rajta. Igen, ez már tűnik olyannak, akiért meg kell küzdeni, de éhes vagyok, és nincs kedvem a forró kását kerülgetni. Tovább. Megakad a szemem egy határozottan behatárolhatatlan nemű egyeden, és egy darabig nézem, hogy ugyan hova soroljam, de mivel úgyse ilyen kell most, továbblépek.
Ó, igeeeen... Kreoll bőr, egy kis farmer, se túl szoros, se túl bő. Egy kis kóstoló a mellkasából, és amit a felső sejttet, azt hiszem azt lejjebb is megtalálom. Ollallaaa! Belekortyolok az italomba, figyelve még a mozgását, de már úgyis tudom, hogy ez eldönttetett. A pultosra pillantok.
-Egy italt küldök oda.
Intek feltűnés nélkül a remélhető áldozatom felé, majd visszapillantok a legelső kis fekete felé. Sok lenne hármasban? Végülis nem vagyok fáradt.
-És oda is.
Intek a másik oldal felé is. A többit aztán rá bízom, ő csak tudja, mit szeretnek inni. Én pedig kicsit hátrébb csúszok a székemen, és kinyitom az esernyőcskét az italomban. Belekortyolok, és a noteszembe feljegyzem a keveréket, és a benne felismert adalékokat, persze nem mind tudom analizálni a kutyulás miatt. Édes, és elsőre mintha üdítő lenne, aztán finoman végigkarcolja torkomat. Élvezettel nyalintok megint végig ajkaimon, és a pohárból kivadászva a meggyet bekapom. Ma este én is így szeretnék megenni valakit. Hamm!
|
| Rauko | 2012. 06. 06. 16:30:09 | #21375 |
Karakter: Lear Espec
Megjegyzés: ~ Hostos tömegbe
"Marie Espec ismét üzent fiának!"
Az újság főoldalán ez a felírat ordít, egy hatalmas képpel anyámról, ahogy a színpadon énekel valamit, alatta rólam, ahogy egy múzeum megnyitásán állok a tulaj mellett, egy pohár borral a kezemben.
A cikk azt elemezgeti, amit anyám üzen nekem: tegyem rendbe az életem és keressek egy nőt. Felnevetek, ahogy elolvasom, és kikapcsolom a nyilvános mobilom. Nincs kedvem egyztetni az újságírókkal, hogy hol és mikor válaszolok neki. Majd holnap.
Most inkább a polchoz lépek, leveszem az egyik FM parfümöt és kicsit fújok a frissen zuhanyoztatott, jelenleg még meztelen testemre. Egy vörös törülközőt csavartam a derekam köréá, hiszen nemsokára ideér... akkor meg minek öltözzek fel?
Az órára nézek: délután négy. Remek. Hatra végzünk, összeszedjük magunkat és nyolcra lent vagyunk a klubbal. Tökéletes.
Hogy miért pont Nico? Nos, a válasz nem nehéz. Egy szemét dög, egy érdekember, de olyan rohadt jó vele az ágyban, hogy ennyit megér, hogy megmondhassa: kit-mikor akar fogadni. Azt, hogy a többiek ezt mennyire kezelik rosszul nem tudom, nem jött még panasz senkitől, Nico pedig csak annyit mondott, hogy ez az ő dolga, ne foglalkozzak ezzel.
Apró mosoly kúszik ajkaira és bizseregni kezd a testem. Igazán ritka, ha valakit magam felé engedek mostanában, de neki hagyom. Mert szexi... mert hatalmas farka van, és remekül bánik a sajátjával is, és az enyémmel is. Tudja, hol kell érintenie, hogy megremegjen az egész testem, hogy szinte sikoltozzak a kéjtől.
Épp végszóra csengetnek. Mosolyogva lépek az ajtóhoz. A félfának támaszkodva áll, amikorkinyitom. Végigmér, megnyalja ajkait, és egy elegáns mozdulattal lép be, nekilökve a folyosó falának és már falni is kezdi az ajkaimat. Vad, szinte felfal, de pont ezért jó.
- Helló, főnök - suttogja a nyakamba, amikor elválik tőlem.Lábbal rúgja be az ajtót, és kapkodva kezdi leszedni magáról a fehér, leopárd mintával díszített inget.
- Utálom, ha szex előtt így hívsz - válaszolom remegő haongon, de ahogy rámarkol a fgarkamra, megszeppenve nyögök fel.
- Szerintem teljesen mindegy, hogy hogy is hívlak, a lényeg ez - mondja, és lelöki rólam a törülközőt, magáról az inget. Ujjaim azonnal bőrnadrágja gombját kezdik megoldani, gyorsan meg is vagyok vele. Kilép belőle, majd ölbe kap. Lábaimat engedelmesen fonom dereka köré, és ő persze elindul a konyha felé.
- Azt hittem, a múltkor csak poénkodtál - nevetek fel, miközben a mellkasát simogattom, a nyakát csókolom.
- Mondtam, hogy ma a konyhapulton foglak megdugni - vigyorog rám, majd letesz a hideg kőre, mire felsikkantok.
- Aljas dög! - sziszegem.
- Milyen mocskos a szád, Lear. Itt van valami, foglald le szépen - néz le merevedésére, én meg kapok utána, mint éhező egy falat kenyér után.
Az esemyének, mint mindig, most is gyors egymásutánban következnek.
Miközben szopom, ő vcsak élvezkedik, aztán a hajamba túrva tép le magáról, ellök, a fejem koppan a falnál, de mivel a farkam a szájában, az ujja meg a bejáratomat simogatja a ki tudja, honnan szerzett síkosítós ujjával, nem mondok semmit, csak morranok egyet.
Egy ujj, két ujj, három ujj, majd kihúzza őket.
- Akkor indul a buli - nyalja meg ajkait, fölém támaszkodik és egy erőteljes mozdulattal belém löki magát. Felnyögök, rászorítok, mire ő is felnyög.
Imádom, ha bennem van... feszít, fáj, könnyesek a szemeim, de nem érdekel. Most csak az számít, hogy élek, fáj... így biztosan élek, és még élvezem is, hiszen mikor eltalálja a prosztatámat, felsikítok a gyönyörtől. Túlvilági ez a pasi... jól választottam vele.
* * *
- Na, átnézted a listát? - kérdezem, ahogy meztelenül ülök a konyhapulton spermától tacsakosan, számban egy cigivel.
- Át, kihúztam, akit nem akarok. Időpontváltoztatás most nem kell - mondja. - Pia?
- Szolgáldki magad, tudod, mi hol van. - Bólint, és ellép a bárszekrényhez, tudom, orosz vodkát tölt magának. Szex után mindig azt iszik, igazán csak miatta van itthon, én ugyanis utálom.
Az órára nézek: időben vagyunk.
- Ha nem törlöd le a combod, el fogunk késni- morogja, és ekkor érzem, hogy az ő anyaga folyik lefelé, ki a fenekemből, le acombomon, majd szinte hangtalanul szétterülve a konyhakövön.
- Az nem lenne jkó - kuncogom, és letépek egy törlődkendőt. Kikapja a kezemből, és alaposan megtörölget. A baj csak akkor van, amikor megint belém csúszik egy ujja.
- Nico... elkésünk - nyögök fel.
- Akkor ellenkezz - vigyorog rám, és már húz is párat a farkán, hogy megint teljesen harcra kész legyen.
* * *
A klub előtt a két őr, Steve és Marco hatalmasat köszönve engednek be minket, bent pedig már lézeng párvengé. Kettőt most os látok, ők szinte minden nap itt vannak. Lassan valami törzsvendég-kedvezményt kellene adnom nekik.
Nico int egyet, küld egy csókot és elillan az öltözője felé, én meg a pulthoz lépek.
- Leo, valami erőset - mondom a csini pukltosnak, aki bólint és már készíti is a nem is tudom, milyen piát, de mindig rábízhatom magam. Jó izlése van.
Mellettem Dragon és Shin beszélgetnek. Utóbbin csinos, japán, női kimonó, előbbin elegáns, fekete ing, fehér nadrággal.
- 'estét, szépségeim - köszönök nekik, és a kezembe véve a poharat, melléjük lépek.
- Kellemes estét - köszönnek szinte egyszerre.
- Milyen este lesz? - kérdezem Shint.
- Nyugodt - mondja mosolyogva.
- Részemről szintén - szólal meg Dragon. Mielőtt azonban tovább beszélgetnénk, megpillantom az én gyöngyszememet, bevehetetlen váramat: Jessie-t.
- Bocs srácok - nézek Dragonra, aki gonosz mosollyal bólint. SHin kedvesen mosolyog, én meg elindulok hódítani. Imádom, hogy mindig lekoptat. Hihetetlenül izgató a jelleme, a teste, mindene. Imádom.
- Legszívesebben letépnék rólad mindent, és hajnalig szeretkeznék veled - suttogom a nyakába, és hátulról átkarolom.
- Neked is kellemes estét, Lear - jegyzi megcsípősen. Megremeg, imádom, amikor ilyen aljas.
- Sok vendéged lesz ma, szép, szőke kiscicám? - kérdezem búgó hangon.
- Nem, miért? - fordul felém, de el nem engedem. Arca unott, mint mindig, rajta a szemkötő, de ettől olyan kibaszottul szexi. Megbolondít.
- Éjfél körül benézhetnél az irodámba, cica - kacsintok rá, de ekkor meglátok egy ismerőst, és egy gyors puszit hintve szépséges cicám arcára elindulok beszélgetni.
Kíváncsi vagyok, ezuttal eljön-e...
|
| Rauko | 2011. 03. 04. 21:05:04 | #11942 |
Karakter: Shidou Mikami
Megjegyzés: ~ Egyetlen Mintomnak
Amíg Bebére vártam, féltem… jobban féltem, mint amikor kettesben voltam Kirával. Mi van, ha Bebét is bántja? Mi van, ha megkéseli, vagy lelövi, vagy bármi? Mi lesz, ha Bebének baja esik? Amikor megjelentek a fiúk, szólongattam őket, de senki sem válaszolt, csak annyit kértek, hogy várjak nyugodtan, minden rendben lesz. De amíg nem jelent meg, nem hittem el. Azt gondoltam, hogy biztos csak engem nyugtatnak, és Bebét baj érte. De akkor felkötöm magam… nem bírnám ki, ha nem lenne itt.
Amikor megjelent, nem tudtam, sírjak, vagy nevessek. Ing nélkül… véresen, és csak annyit mondott, hogy elintézte. De nem tudtam többet kérdezni. Percek óta ülök az ölében, karolom a nyakát, magamba szívom az illatát, és hálás vagyok, hogy nincs baja.
- Hime… - szólít meg.
- Semmi baj, csak hadd maradjak így egy kicsit - suttogom a fülébe, és megint sírni kezdek, ahogy eszembe jut, hogy sosem mondtam el neki, hogy mennyire jó, hogy van nekem. Mindig olyankor döbben rá az ember valami fontosságára, ha majdnem elvesztette, és így van ez velem is. Egyre erősebben ölelem, egyre többet és többet akarok belőle, és ő is engem ölel. Nem tudom, mire gondolhat… talán ő is félt. Talán attól, amitől én, hogy sosem látjuk egymást újra. Mert ez is lehetett volna. Bármi lehetett volna, és én nem akarnám, hogy fájjon neki.
Azt hiszem, fél órája ülhetünk az ágy szélén. Én az ölében ülök, nincs rajtam alul semmi, rajta meg felül, de mégsincs ebben semmi izgató, hiszen én sírok… azóta, egyhuzamban, hiszen még mindig olyan nehéz elhinni, feldolgozni, hogy el is veszthettem volna.
- Bebe - szólok aztán, és felemelem a fejem, majd tenyereim közé fogom az arcát. - Esküdj meg nekem, hogy örökké velem leszel, és sosem esik semmi bajod - suttogom halkan, remegő hangon. Ő először meglepetten pislog. - Kérlek… csak ezt kérem… - szipogom, ő pedig elengedi a derekamat, és a kezeimre vezeti a kezeit.
- Ígérem - feleli, és kapok a homlokomra egy lágy csókot, amitől olyan furán érzem most magam. Mintha… mintha belül azt érezném, hogy ez nem elég. De ezt betudom a sokknak, a félelemnek.
- Hime… öltözzünk fel, és menjünk ki a többiekhez, biztosan aggódnak érted - simít ki egy tincset az arcomból, én meg picit erőltetett mosollyal, de bólintok. Felállok az öléből, ekkor viszont leesik a derekamról a takaró, de amikor lehajolnék érte feláll, és megölel. Nem nagyon tudom mire vélni.
- Bebe…
- Csak eszembe jutott, hogy mi lett volna, ha később jövök - sóhajt fel.
- Ebbe bele sem szabad gondolni - bújok hozzá. - Így is félek, hogy egy darabig nem fogok tudni elmenni senkivel - sóhajtok fel. - Mi lesz papa gépével? - kérdezem kicsit pánikba esve, mire eltol, és az állam alá simítja az egyik ujját. Annyira közel van, és most olyan izgatónak érzem… annyira meg szeretném csókolni. Valamiért azt érzem, hogy most arra lenne szükségem, hogy megcsókoljon, és velem aludjon el.
- Adok rá kölcsön - suttogja, mire már szólnék, de az egyik ujját ajkaim elé teszi. - Majd meghívsz cserébe vacsorázni magadhoz, oké? - Mosolyogva bólintok. Ez így rendben van.
***
Felöltöztünk, és épp kifelé tartunk a bárrészbe. Bebe mellettem sétál, mint valami testőr, de ez most nagyon jól esik. Amikor meglátnak minket a többiek, már repülnek is felém, de mst valahogy nem kívánom a közelségüket, így akaratlanul is kicsit Bebéhez bújok, aki magához ölel.
- Hagyjatok neki levegőt - mondja a srácoknak, mire utat hagynak nekünk a pulthoz, ahol egy mosolygós Micah vár ránk, két pohár erős pia, és a főnök, aki egy széken ül. Meglát minket, kifújja a füstöt, majd megszólal.
- Úgy gondolom, jobb lenne, ha mára nem maradnál egyedül, Mikami. - Kortyol egyet az előtte levő vodkából. - És jó lenne, ha itt maradnál vele, Beck - néz rá, mire ő nem szól semmit, csak határozottan bólint, és kicsit erősebben szorít. - Fantasztikus. Akkor igyátok meg ezeket, és menjetek pihenni. Az irodám melletti szoba a tiétek.
Lehúzva a két pohár vodkát, elindulunk a nekünk kijelölt szoba felé. Közben jövök csak rá, hogy ahhoz van külön fürdő is.
Ahogy beérünk, és záródik az ajtó, az ágyra pillantok, és akaratlanul is eszembe jut Kira… az érintései, az undorító illata, és pánikba esve ugrom Bebe karjaiba.
- Mi a baj, Hime? - kérdezi a hátamat simogatva, mire felpillantok. Ahogy rá nézek, nagyot dobban a szívem. Azt hiszem, akarom őt. Legalább egy picit, ha tovább nem szabad.
- Csak most… kérlek, Bebe… könyörgöm, feledtesd el velem Kirát - suttogom, és karjaimat a nyaka köré fonva csókolom ajkait.
|
|
