Indulás elõtt még készítek magamnak egy szendvicset, meg bekészítek a zsebembe egy doboznyi cigarettát, és elindulok. Ma van a nyitó nap, tehát mindenki teljesen izgatott, alig tudnak megülni a seggükön. Én személy szerint nem izgulok. A raptorjaim mellett már megtanultam hogy izgulni felesleges, mert az rájuk is hatással van. Jut eszembe, ma lesznek elõször közönség elõtt bemutatva. Remélem szerencsétlenek bírni fogják a tömeget. Mindenesetre azért fel vagyok készülve az esetleges támadásokra. Ki tudja milyen retardált emberek érkeznek ma ide, és ki vagy inkább kik miatt kattannak be a drágáim.

Tíz perc séta után érkezek meg a raptorok kifutójához. Az egész az én terveim alapján készült. Nem szokásom beleszólni a parkkal meg a többi dinoszaurusszal kapcsolatos dolgokba, de a raptorjaimnak a lehetõ legjobbat akarom. Na meg, irtózatos hogy mennyire okos állatok, velük nem lehet megcsinálni azt mint mondjuk egy átlagos triceratopssal. Nekik teljesen hibátlan kerítés kell a kifutójuk köré, mert a legkisebb réssel is tudnak már valamit kezdeni. Az egy dolog hogy engem már nem támadnak le, de biztosra veszem hogy ha egy idegen ember menne be közéjük, könyörtelen és fájdalmas halált halna.

A bejáraton keresztül megyek be a személyzetnek fenntartott részhez. Ahogy sejtettem, egyenlõre még nem sokan vannak itt. Csak a raptorok etetésével megbízott fószer, meg pár munkás, akik gondolom a látogatóknak fenntartott járatokat ellenõrzik. Egy gyors köszönés után mászok fel az egyik létrán a kifutó tetejére. Innen szokták leküldeni nekik a kaját, én pedig innen szoktam figyelni õket amikor éppen nem akarom zavarni a kis életüket. Hangos füttyszóval jelzek nekik hogy megjöttem, és pillanatokkal késõbb a három ördögfajzat közvetlenül alattam meg is jelenik. Sziszegve és krákogva üdvözölnek, néha össze kapnak egymással, de fegyelmezetten figyelnek. Még mindig furcsa õket itt látni, hiszen nem is olyan régen még a labor területén egy kisebb mesterséges erdõben éltek. Azért örülök, hiszen most sokkal jobb a helyük. Ez mégis csak jobban megfelel a fajtájuknak, van helyük rohanni és lehetõségük van elbújni ha éppen úgy akarják. A fent hagyott vödörbõl patkány, nyúl és mókus tetemeket dobálok be nekik néha, amíg nem érkezik meg a rendes reggeli nekik. Szerencsére nem kell sokat várnom, hamarosan az etetõ pasas a fõnökasszonnyal az oldalán feljön hozzám, és egy hatalmas daru segítségével leereszt nekik két jól megtermett tehenet. Alig telik el fél perc, és máris hatalmas vérfürdõt rendeznek a dínok odalent.

-Jó reggelt.-köszönök oda, hiszen azért mégis csak „így illik”.

Ekkor végignézek rajta. A szokásos öltözékében van, ahogy elnézem õ sem öltözött ki csak azért mert ez a nyitónap. Meglep hogy itt van, a raptorok közelében, ráadásul pont itt, ennyire közel hozzájuk. Pedig ha jól tudom nem igazán érdeklik õt a dinoszauruszok. Legutóbb akkor láttam ennyire közel egy általa létrehozott dinoszaurusz közelében, amikor a bébi T-rexeket keltették ki a tojásokból. Biztos van valami oka hogy ide jött, de annyira azért nem érdekel hogy rá is kérdezzek. A kerítésre könyökölve nézem a raptorokat, akik idõ közben befejezik a lakmározást és már csak szórakoznak a megmaradt tetemekkel. Lassan itt lesz az ideje bemenni hozzájuk, és tartani egy fõpróbát mielõtt a sok turista megérkezik. 

Minden erõmet összeszedve próbálom megtartani magam, de nagyon erõsen húz. Egyik lábam már alig pár centire van a sötét víztõl és egyre közelebb lesz.

Hirtelen valaki megragadja a csuklóm és egy gyors mozdulattal visszaránt a peremtõl. A király marka lecsúszik a bokámról, én pedig kétségbeesetten bújok a hátamnál álló alakhoz, most azt se bánnám, ha egy másik sötét elf lenne, mert megmentett, de mikor meghallom a nevem egy ismerõs tónusú hangon, hálásan fészkelem magam hozzá.

- Ellon… nem kértem újítást. Egyszerû feladatot adtam neked, szükségtelen volt változtatnod a dolgokon. – mormogja Daelas, ujjait a tincseimbe bújtatva.

Még szorosabban markolom a vállát, de nem válaszolok. A morgásával se tud felidegesíteni, mikor éppen megmentett. Megint.

Azt is szó nélkül hagyom hogy az ajtó felé tereljen, gondolván, hogy most mindketten elmegyünk innen, de amikor engem kituszkolva bezárja mögöttem az ajtót, ijedten fordulok vissza felé.

M-mit csinál? M-miért maradt ott?

- Hé, mi történt bent? Tettél valamit Hecraimmal?

Az idegen hangra megfordulok és csak most tudatosul bennem, hogy egy tucat szempár szegezõdik rám. Megilletõdve nézek körbe, majd rögtön az ajtóhoz lapulok amint észreveszek néhányat azok közül az õrök közül, akik a szobámban tartottak. Most mi lesz?

- Beszélj már, mi folyik odabent?! – lép elõre egy másik hatalmas elf, lándzsával a kezében.

- Hagyd már, nem látod hogy a frászt hozod szegényre! – szólal meg egy sokkal lágyabb hang, majd a hatalmas harcos mögül elõlép egy alacsony nõ.

Most látok elõször nõt a sötét elfek között, de ez itt egy cseppet sem tûnik ijesztõnek. Rám mosolyog, miközben óvatosan közelebb araszol. Odabentrõl ismét ordítás harsan, az éles hangra megrándulok és legszívesebben átkaparná magam a vastag fa ajtón, hogy megnézzem Daelas jól van-e. Az hangját nem hallottam, de õ akkor se hallatott egy pisszenést sem amikor megsérült…

- Luna, engedj, el kell vinnem. – tör utat egy ismerõs arc és nem is tétovázik megragadni a karom, hogy felhúzzon az ajtó elõl.

- Ne! Daelas odabent van! Itt akarok maradni! – húzódnék el tõle, de nem enged.

- Daelas azt akarja hogy biztonságos helyre vigyelek, úgyhogy jössz a lábadon, vagy felkaplak és viszlek, de semmiképp sem maradsz itt. – mondja ellentmondást nem tûrõn.

- Segítenünk kell neki… lehet hogy baja esett…

- Tud magára vigyázni, higgy nekem. – mikor továbbra se mozdulok felsóhajt – El tudod képzelni mit tesz majd velem ha megtudja hogy nem vittelek biztonságos helyre ahogy kérte? Mert én nem akarom megvárni.

Picit elgondolkodom mielõtt bólintanék. – De csak egy feltétellel: ha utána visszajössz és megnézed hogy jól van-e.

- Rendben. – biccent gyorsan.

Hagyom hogy elvezessen a bámészkodók elõl, végig egy hosszú folyosón ahol nagyon sokan állnak, majd pár perc múlva elérjük azt a díszes tróntermet, ahol legelõször pillantottam fel a várban. A hatalmas márvány trónszék ellett egy nõ álldogál, s mikor meglátom az arcát, meglepetten torpanok meg.

Az arca és a szemei… mintha Daelas lenne, csak sokkal lágyabb, nõiesebb vonásokkal. Még a haja is hasonló árnyalatú, csupán azok a jelek hiányoznak a bõrérõl.

- Rhyze, mi van a fiammal? – lép hozzánk gyorsan.

- Jól van. – válaszolja idegesen.

Úgy tûnik legalább annyira aggódik mint én, épp ezért lopakodom lassan az ajtó felé, de mikor már elérném két vaskos kar visszahúz.

Nem szólok semmit, némán lekuporodom a trónterem egyik székébe és onnan bámulom az ajtót, közben szörnyûbbnél szörnyûbb rémképekkel a fejemben, amiken Daelas beleesik abba a tóba, vagy amiben Hecraim bántja, aztán megjelenik itt rothadó testével és gonosz vigyorral az arcán közli, hogy Daelas meghalt…

- Daelas! – ugrom fel a helyemrõl abban a másodpercben amikor felismerem az ajtóban megjelenõ férfit. Egyenesen a karjaiba vetném magam, nem törõdve a ruháit szennyezõ fekete vérrel, de nem teszem… Nem vagyok benne biztos megtehetem-e még, vagy akarja-e hogy megtegyem. Hiszen idehozott és felhasznált engem a saját céljaihoz, amikrõl még mindig semmit sem tudok...

Mikor továbbra sem mozdulok megragadja a csuklóm és magához húz, amit hagyok is, fogalmam sincs mit kéne tennem.

- Gyere velem... – kéri, majd a válaszomra várva néz a szemembe, de nem szólalok meg, õ pedig egyszerûen csak elindul velem együtt.

- Honnan tudtad, hogy az ételébe vagy az italába kell csepegtetni a mérget? – kérdem halkan, hogy kitöltsem valamivel a csendet.

- Ismertem Hecraimot. Egyszerû megfigyelés teszi. Ha tudod, hogy mit szeret. Tudod, hogy mivel pusztíthatod el. 

Igen, ezt már én is tudom, sajnos. Vágytam a figyelemre a társaságra és a szeretetre, õ pedig éppen ezt kihasználva árult el. Akkor miért akarok még most is hozzábújni és megölelni? Miért nem tudom õt gyûlölni, mint ahogy kellene?

És még mielõtt parancsolhatnék a testemnek a karjaim önálló éltre kelve fonódnak a dereka köré, olyan szorosan ölelve ahogy csak bírom. Pár pillanattal késõbb leheletnyi simogatást érzek a karomon.

- Jól vagy?

- Én... én csak sajnálom… Annyit tettél értük... értem, amennyit sosem leszünk képesek viszonozni, de ezt tudod te is. Annyira gyûlölni akartalak, amiért magamra hagytál, de... - … nem megy! Nem tudom gyûlölni, mert õ a legfontosabb nekem! Ha Hecraim megölte volna akkor én is meghalok.

Mosolyogva fordul felém és simogatja meg az arcom, a gyengén érintésre kellemes melegség járja át a szívem, eltompítva a borzalmas emlékeket is. Annyira szeretem mikor megérint.

- Egyszer már megígértem neked, hogy nem hagylak magadra, igaz? – ölel magához szorosan.

Megígérted…

- Engedd – suttog a hajamba, mire még erõsebben szorítom, mintha soha nem is akarnám elengedni. Hagyom, hogy az eddig visszatartott könnyeim kibuggyanjanak, most már nem bánom hogy látja és azt sem tudom miért sírok pontosan.

- Ne haragudj rám, amiért kitettelek téged ennek az egész borzalomnak. – suttog, letörölve a könnyeimet is.

Hüppögve pillantok fel, valamit mondanom kellene, de nem jön ki hang a torkomon, aztán pedig már nem is akarok beszélgetni, mert megcsókol. Elõször csak kicsit, lassan és puhán, aztán sokkal erõsebben amitõl a gondolataim szanaszét szóródnak és elgyengülõ térdekkel kapaszkodom belé.

Daelas megtart hogy essek a földre, a napok kimerültsége és az alváshiány, az ijedtség mind most jön ki rajtam és hiába akarok éber maradni, a szemem egyszerûn lecsukódnak és elnyel a sötétség.

***

Halk nyöszörgéssel térek magamhoz, úgy érzem mintha egy hatalmas szikla zuhant volna rám és alaposan összenyomott volna. Még kis fénygömbök is táncolnak a szemem elõtt… vagyis ezt hiszem, míg rá nem jövök hogy a szemem már nyitva és azok a fényes gömbök még mindig ott vannak a levegõben.

Kíváncsian ülök fel, hogy jobban megnézhessem õket, majd az egyiket megbököm az ujjammal, mire az odébb röppen.

- Ellon, muszáj mindent megpiszkálnod ami fénylik? – hangzik fel mögülem a morgós kérdés.

Hátranézek, de furcsa mód egyáltalán nem ijesztett meg, hogy ilyen hirtelen megszólalt a sötétben. Talán mert már megszoktam hogy együtt alszunk és számítottam rá, hogy itt van.

- Hol vagyunk? – kérdezem válasz helyett és a félhomályban körbenézek a békés szobában.

Fehér falak…

- A szobámban. Ne aggódj biztonságban vagy, alhatsz még ha akarsz. – simít a kezemre, de nem kel fel.

Az ajtóra pillantok, majd az ablakra amin keresztül még látni a csillagokat az égen, vagyis még nincs olyan közel a hajnal. – Miért vagyunk még itt? Menjünk innen, kérlek! Vagy ha te nem akarsz majd én…

- Nem mész innen sehova nélkülem. – nyom vissza a puha matracra, hogy aztán felkönyökölve egészen közel hajoljon. – Beszélnünk kell.

- De te nem szeretsz beszélni. – ingatom a fejem.

- Nem is azt mondtam hogy akarok, hanem hogy kell. – fintorog.

Elmosolyodom és még mielõtt átgondolhatnám hozzábújok és megölelem. – Ugye most már nem fogsz magamra hagyni? Nem akarom hogy megint bezárjanak oda.

- Senki sem fog bezárni Ellon. Hecraimnak vége. – válaszol nyugodtan, de engem ez a hír nem tölt el békével.

- É-és a többiek? Az alattvalói nem fognak bosszút állni?

- Nem fognak.

- És mi lesz a sötét elfekkel?

- Semmi. Itt maradnak.

- De… de õk…

- Nem mind gonosz Ellon. Ahogy az emberek között is van jó és rossz úgy van ez az elfekkel is. Csak azért mert sötét a bõrük, ez nem feltétlenül igaz a lelkükre is. – szusszan fel.

Egy kicsit elhallgatok hogy átgondoljam amit mondott, már ez is több mint amit máskor sikerült kiszednem belõle anélkül hogy leállított volna.

- Az a nõ a trónteremben… az édesanyád, ugye? – kérdezem óvatosan.

- Igen, õ.

- Tényleg nagyon hasonlítotok. – mosolygok fel rá mire apró csókot nyom a számra, amitõl az ajkaim azonnal bizseregni kezdenek. Viszonozni is akarom, de inkább hátrahúzódom picit, hogy a szemébe nézhessek.

- Miért csináltad? Miért nem szóltál hogy mit akarsz tenni? Már azt hittem tényleg elárultál.

- Ellon… - sóhajt fel hosszan - … nagyon sajnálom, tudom hogy nincs mentség a tettemre, de ha elõre figyelmeztetlek, Hecraim rájött volna. Nem ostoba, észrevette volna hogy átverik, ezért muszáj volt téged is becsapnom.

Rosszul esik, hogy ezt tette velem, nagyon, de… de ha arra gondolok, hogy azok az emberek ennyire féltek a királytól és mennyire gonosz volt, nem tudok rá haragudni. Jó, egy kicsit talán, de nem nagyon! Inkább csak örülök, hogy jól van.

- Ez azt jelenti hogy még mindig szeretsz engem? – nézek rá várakozón.

Felhúzza a szemöldökét. – Ki mondta hogy szeretlek?

- Ne gonoszkodj! – bököm meg a könyökömmel, majd vidáman elvigyorodom – Én úgy is tudom hogy így van.

A tenyeréhez dörzsölöm az arcom mikor megsimogatja, az egyik oldala még mindig sajog az ütéstõl, ezért nagyon jól esik ez a kis gyengédség.

- Akkor igazad van. – suttogja.

Ez így nem jó… - De mondjad!

- Mondtam.

- Nem mondtad, csak azt hogy igazam van. Az nem ugyanaz. – pillantok rá kérlelõn. Csak most az egyszer, kérlek, kérlek, kérlek…

- Jól van, szeretlek téged. Most boldog vagy?

Fülig érõ mosollyal biccentek mielõtt a nyakához vackolnám magam. Aludni hiába is próbálkoznék mikor a szívem majd kiugrik a helyérõl annyira izgatott lettem.

Ha nem utál engem, akkor semmi okom nincs a szomorúságra, még az sem hogy még mindig itt vagyunk, még így is teljesen biztonságban érzem magam mellette.

- Ühm… Daelas… – susmorgok alig hallhatóan.

- Mmm, alszom…

- Figyelj rám… – mászom följebb rajta, hogy az arcunk egy magasságban legyen, de õ átkarolva a derekam tart egyhelyben. – De éhes vagyok…

Hiába próbálja elrejteni, látom rajta hogy elmosolyodik, majd a lenyúl valahová maga mellé a következõ pillanatban pedig egy hatalmas gyümölcsös tálat nyom a kezembe…

***

Két héttel késõbb

Már második alkalommal megyek el a szökõkút elõtt, de még mindig nem sikerült megtalálnom a könyvtárat. Pedig azt mondta ha meglátom biztos hogy tudni fogom melyik ajtóra gondolt, de én nem látok semmi különöset!

Mindenhol nyüzsögnek a sötét elfek, a Holdünnepre készülnek és szinte meg sem állnak reggeltõl estig.

Az egész várban gyönyörû ezüst színûre cserélték a drapériákat, az ablakokat kitárták, hogy a hold fénye bevilágítsa a szobákat, s mint elmesélték a trónterem úgy van felépítve, hogy a falakon futó kristálydíszítés visszaverje a fényeket, így az egész szoba ragyogni fog tõle.

Alig várom hogy láthassam, de elõbb meg kéne találnom Daelast is!

Az utóbbi napokban sokszor eltûnt és csak azért nem féltem itt egyedül, mert rájöttem hogy most már senki nem akar bántani. Nem is beszélnek arról ami történt, sõt, már másik királyt is választottak, aki egy cseppet sem tûnik gonosznak. Vannak kicsi gyerekei is akik nagyon aranyosak, szeretek velük játszani a folyónál meg bejárni az egész várat… de a toronyszobákat mindig jó messzire elkerüljük. Még a hideg is kiráz ha csak a lépcsõsorra gondolok, mert attól félek ha benyitnék abba a szobába ott találnám Hecraimot. Mint egy gonosz kísérte, ami befészkelte magát ide.

Hirtelen torpanok meg mikor egy kétszárnyú ajtót pillantok meg a folyosó végén. Elámulok a szépségétõl, mintha jégbõl faragták volna ki a tökéletes szõlõinda mintázatot, mégis mikor meglököm, könnyedén tárul ki elõttem, felfedve a mögötte sorakozó több ezer könyvet és tekercset.

- Daelas? – kiáltom, hogy megtudjam itt van-e.

- Gyere hátra! – szól vissza, én pedig mosolyogva indulok el az egyik sor mellett, végigsimítva a könyvek gerincén.

A legtöbb elf nyelven íródott így rengeteget elolvashatok és tanulhatok belõlük.

A tekercsek halmazától alig látni ki a feje búbját, ezért megkerülöm a kupacot és lehuppanok a mellette lévõ párnára. Nagyon bele van mélyedve az olvasásba, a homlokán apró kis ráncok futnak keresztül a koncentrálástól, amiket addig simogatok míg meg nem enyhülõ vonásokkal fel nem pillant.

- Nem bírsz magaddal? – kap el és csókol meg hirtelen. Mosolyogva viszonzom, majd mikor elhúzódik belelesnék a tekercsbe, de eltakarja elõlem.

- Na! Mi ez?

- Meglepetés. Miért kerestél?

- Az édesanyádnak kellene segítened megbûvölni a fáklyákat. – tolmácsolom a kérést.

Sóhajtva teszi félre a tekercset és áll fel, majd engem is felhúz maga mellõl. – Nem értem minek ez a felhajtás, mintha nem lenne ezerszer holdfogyatkozás. – morog az orra alatt.

- De ez különleges. Azt olvastam hogy a sötét elfek mágiával töltekeznek fel ezen az éjszakán…

- Biztos egy szobában akarsz lenne egy csapat mágiával telített sötét elffel? – húzza fel a szemöldökét, de jól tudja hogy már nem félek tõlük, csak  el akar ijeszteni, hogy ne keljen eljönnie. Mert bármennyire is azt mondta hogy biztonságban vagyunk a várban, folyton vigyáz rám és ez nagyon jó érzés. El sem tudom mondani milyen boldog vagyok!

- Elmegyünk és kész. Egyszer te is kibírod. – vonok vállat, majd befordulnék a szökõkút mellett mikor elkapja a  vállam és a másik folyosó felé irányít. Olyan egyforma itt minden…

- Fogadjunk, hogy le tudnálak beszélni. – vigyorog gonoszkásan.

Összehúzom a szemeim, de csak megingatom a fejem.

Megyünk még pár percig, aztán észreveszem hogy nem is trónteremhez hanem a saját szobánkba érkeztünk meg. Kérdõn pillantok fel rá, õ pedig az ágyhoz terelve ültet le.

- Mi a baj? – kérdezem aggódva.

- Mi van, ha azt mondom, talán, de csak talán megtaláltam a vízi elfeket?

Megdermedek. Döbbenten, reménykedve nézek fel rá. – T-tényleg? Nem csak úgy mondod… igaz?

- Nem tréfálnék ilyesmivel. – mosolyog gyengéden, megsimogatva az arcom is, majd elõhúz egy szorosan összehajtogatott tekercset, ami a sötét elfek nyelvén íródott így én is értem. – Úgy tûnik Hecraim kutatott a fajtád után. Rengeteg feljegyzése van, térképek, lehetséges helyek… de az a mocsok elég sok részlett felett elsiklott. Rejtett helyeket keresett, de nem vett figyelembe mindent. – torkomban dobogó szívvel markolom a térképet amit széthajtogat elõttem és rámutat egy távoli pontra. – A népednek mindenképpen egy folyó közelében kellett letelepednie, hogy élni tudjanak, itt pedig van egy folyó, látod?

- Igen, de ha itt lennének akkor már megtalálta volna õket valaki. – pillantok fel.

- Valószínûleg Hecraim is ezért tette ezt félre, csakhogy a folyó a kanyarulat után eltûnik egy hegy alatt futó alagútban. Arról pedig egyetlen feljegyzés sincs, hogy mi van az alagút mögött. Ezenkívül egyetlen falu van csak a környéken. Elküldtem Rhyzet kérdezõsködni és az egyik vadász ezt találta mikor bemerészkedett az erdõbe.

A szekrénybõl elõhûz egy rongyba csavart valamit s mikor kibontja ámultan nézem a számomra ismerõs nyílvesszõt. Bár csak a fele van meg, de az apró faragott mintákat ezer közül is felismerem.

– Ezt tényleg a népem készítette. – nyögöm ki érzelmektõl rekedt hangon. – Daelas…

- A vadász majdnem öt éve találta ezt, de ha akkor ott voltak, akkor még mindig ott kell lenniük.

Izgatottan szorítom meg a vékony fát, a kezem szinte a remeg, a lábam pedig máris vinnének kifelé, legszívesebben odáig rohannék, átúsznám az alagutat és ha a föld alól is de elõkeríteném õket…

- Holnap reggel indulunk, ha akarod. – mosolyog rám.

- Miért nem most?

- Várjuk meg a reggelt és nézd meg a Holdünnepet ha már annyira vártad.

- De… - már nem is tûnik olyan fontosnak…

- Ellon – a tenyerei közé fogja az arcom – Ha tényleg ott élnek, holnapig nem fognak eltûnni. – komolyan néz a szemembe – De arra is fel kell készülnöd, hogy esetleg nem találunk ott semmit.

Még be sem fejezte a mondatot mikor tiltakozni kezdek - Fogunk, én érzem hogy ott vannak. Nem tudom ezt megmagyarázni, egyszerûen csak érzem. – kapaszkodom a vállába majd szorosan hozzá simulva hálásan csókolom meg. – Köszönöm! Nagyon, nagyon köszönöm!

- Megígértem nem? – még egy utolsó forró csókot ad mielõtt elengedne, én pedig a boldogságtól kábultan figyelem ahogy összehajtja a tekercset és visszateszi a helyére. – Ha korán akarsz indulni, még az este pakolj össze mindent

- Tudom, nem fog sokáig tartani. – sietek máris a szekrényemhez. Minden ruhámat az ágyra dobálom miközben Daelas egyedül hagy, remélem nem felejti el hogy hová kellene mennie, de én már csak a pakolásra tudok figyelni.

Végül is tovább tart mint gondoltam, hogy kiválogassam mit vigyek magammal, de mikor a csomagom már összekötözve várakozik a sarokban és átöltöztem, a mágus is megjelenik, szintén gyönyörû ezüst színû ruhába öltözve.

Mielõtt elindulnánk az ünnepségre egy pillanatra kinézek az égen ragyogó, dagadozó holdra, az ezernyi fénylõ pontra körülötte, s még mindig nem tudom elhinni, hogy létezhet ilyen boldogság. Épp ezért, mikor észreveszek egy alásuhanó hullócsillagot, azt kívánom hogy mindez örökké tartson és soha, de soha ne érjen véget…

...Vége...

Könyörgõn nézek rá, erõsen kapaszkodom belé, hogy ne is vihessenek el mellõle. Felém fordulva mereven bámul rám, nem értem miért nem mond vagy tesz valamit, máskor már elõre tudta hogy baj közeleg, most pedig mégis itt állunk sötét elfekkel körülvéve, s azoknak a királya alig két lépésnyire tõlem, ijesztõ mosollyal az arcán. Mint egy kígyó…

Daelas viszont meg sem mozdul, nem siet hogy elvigyen innen, a keze nem ragadja meg a kardját, csak mozdulatlanul néz rám, ettõl a hûvös tekintettõl pedig mintha a szívem jéggé dermedne, az elnyúló csend lassan rádöbbent, hogy miért is nincs meglepve: Õ tudta kik és mik élnek itt. Tudta, hogy mi vár itt ránk és ezek szerint azt is tudnia kellett, hogy a fajtám mennyire fél a sötét elfektõl, különben elmondta volna. Még az arcomat is el kellett takarnom, csak hogy ne lássam meg õket…

De miért? Miért teszi ezt velem? Ennyire meg akar már szabadulni tõlem? Túl sokat kérdeztem? Zavartam õt? Vagy csak elege lett belõlem?

Összeszorítom a szemeim amikor szúrni kezdenek. A mellkasom úgy összeszorul, hogy levegõt is alig bírok vennie.

Végig ezt tervezte? Azért védett meg és érte el hogy bízzak benne, hogy szeressem, mert magával kellett hoznia?

Elfordítja rólam a tekintetét, rideg mosollyal néz a felém lépõ királyra. Elengedem az ingjét és inkább a saját köpenyembe burkolózom, mintha az megvédene bármitõl is.

Egy fegyvert viselõ õr lép mellém, utasítva hogy menjek vele. Senki más meg sem szólal, Daelas rám se pillant, én pedig szomorúan lehajtva a fejem követem az elfet, mást úgy sem tehetek. Még egy utolsó kísérletként hátranézek és elkapom a mágus pillantását, aki azonban rögvest el is fordul tõlem. A nehéz ajtó fülsiketítõnek tûnõ döndüléssel záródik be mögöttünk.

Némán követem az õrt, küszködve a kikívánkozó könnyeimmel, amiket most már nem is tartok vissza. Lerángatom magamról a köpenyt, amivel pár napja még nagyon boldoggá tett és a földre dobom. Nem akarom hogy bármim is legyen tõle, mert ezt is csak azért adta hogy még jobban megszeressem és ne akarjam elhagyni.

Néha fel-felnézek a szürkés arcra ahogy egyre több és több lépcsõn megyünk fel, már fáj a lábam mire végre elérünk egy ajtót, amit kitár elõttem és int hogy menjek be.

Reszketeg léptekkel sétálok beljebb, a kör lakú szobában egy nagy ágy, asztal, székek, egy hatalmas láda és pár szekrény áll, a falon vörös színû függönyök, a talpam alatt puha szõnyeg.

Minden nagyon szép, de most egyáltalán nincs kedvem gyönyörködni bennük. Az ablakhoz futok és lenézek.

Az emberek csupán apró fekete pontoknak tûnnek a földön, olyan magasan vagyok, az ajtót pedig zárva találom magam mögött. Innen nem tudok elszökni, segíteni pedig senki nem fog…

Megint egyedül maradtam, de ez a magány sokkal fájdalmasabb, mint az amit már ismerek.

Éjjel alig alszom valamit, csak akkor sikerül lehunynom a szemem, amikor végül gyõz a kimerültség. Sokat forgolódom, s végül arra ébredek hogy a szoba ajtaja halk nyikorgással nyílik ki.

Azonnal felpattanok és az ágy támlájához húzódva figyelem a felém közeledõ férfit. Õ nem elf, de ha közöttük él…

- Ne félj tõlem, nem foglak bántani. – emeli fel a kezét – Daelas küldött…

Megmarkolom a párnámat és ahogy csak bírom hozzávágom. Nem érdekel! Látni sem akarom, még a nevét sem akarom hallani!

A férfi tesz felém egy lépést, mire az ágy másik oldalára ugrom egy újabb párnát dobva felé, de ezúttal elhajol elõle.

- Hagyd abba és figyelj rám! Segíteni akarok!

- Nem hiszek neked! Te is be akarsz csapni! – átbújok az ágy alatt amikor megkerüli, nem akarok a közelében lenni.

Mikor azonban elõmûszom a másik oldalon, megragadja a vállam és nem enged el. Sikítanék ahogy csak a torkomon kifér, de egy hatalmas tenyér szorul a számra, így csak egy apró nyöszörgésre futja.

- Ha észreveszik hogy itt vagyok, megölnek. – néz komolyan a szemembe mire abbahagyom a kapálózást. – Téged nem, mert fontos vagy a királynak, de engem kivégeznek miatta. Érted? Én még szeretném megtartani a fejemet ott ahol van.

A… a fejét?

- Elengedlek, de ne kiabálj, rendben? Ha meg akarod úszni, akkor szép csendben velem jössz.

Lassan bólintok egyet, mire elhúzza a kezét a számtól. Úgy tûnik bármelyik pillanatban kész arra hogy ismét elhallgattasson, de meg sem nyikkanok. Ha igazat mond, nem akarom hogy megöljék miattam, így vele megyek. Természetesen nem bízom benne, de ennél rosszabb már aligha történhet velem…

- Ezeket vedd fel. – nyom a kezembe pár ruhadarabot, amiket gyorsan magamra rángatok, majd a fehér köpeny csuklyáját a fejembe húzom ahogy õ.

Odakint még majdnem sötét van, hajnal felé járhat az idõ, a vár folyosóin csak egy-egy fáradt õr ácsorog, de alig néznek fel mikor elmegyünk mellettük, s mikor kiérünk a szabadba meglepetten pillantok körül.

Most… most tényleg segít nekem megszökni?

Talán még visszatalálnék Theunhoz innen. Õ nem gonosz, segítene nekem hazamenni.

Bemegyünk a fák közé, egy friss víztõl illatozó folyó mellé érve állunk csak meg.

- Leveheted a köpenyt, ha akarod. – szólal meg nyugodtan.

Ha beleugranék a vízbe, nem tudna utol érni. Nagyon gyorsan úszom…

- Eszedbe se jusson! – fogja meg a karom, de azon nyomban elrángatom tõle. – Rendben! Menj csak! – megadón felemeli a kezeit, én pedig kétkedve nézek rá – A király kivégezteti az összes õrt, mert hagytak megszökni, ami nem is biztos hogy sikerülne, mert a folyó el van zárva egy gáttal és csak ritkán engedik fel a rácsot.

Alaposan megfontolom amit mond, bár nem tudom mi az a gát, de a rácsot megértem, azon pedig nem lehet átjutni. Vagyis nem tudnék elmenekülni és még egy csomó élet is odalenne miattam. Azt pedig nem akarom…

Odébb lépek egyet és csendben várok vele együtt. Nem értem miért csinálja ezt, de mikor megjelenik egy fehér köpenyes alak a fák között, egy pillanatra megijedek hogy mégis rajtakaptak minket, de aztán lekerül a csukja és megpillanthatom Daelast. Legszívesebben odarohannék hozzá és szorosan átölelném, ha nem emlékeznék még kristálytisztán a tekintetére, amikor hátat fordított nekem. Pedig azt ígérte mindig meg fog védeni…

- Nem bántottak? – kérdezi halkan, rá sem nézve az idegen férfira.

Megrázom a fejem, közben hátralépve egyet. - Nem.

- Tudtál valamennyit aludni az éjjel?

Mit érdekli ez õt? Ha meghaltam volna az éjjel akkor sem tudott volna róla, mert magamra hagyott!

- Igen. – válaszolok kimérten. Nem akarok vele beszélgetni, mert félek hogy sírva fakadok elõtte, pedig nem akarok sírni.

A tekintetében hirtelen düh villan, mire aprót lépek hátra a folyó irányába, de nem tesz semmit.

- Ellon – sziszegi felém - Tegnap óta elfelejtetted, hogyan kell összetett mondatot alkotni? 

Összeráncolom a homlokom a kérdésre. Nem mindegy az neki hogy válaszolok? Õ sem beszélt velem soha rendesen, most pedig semmi joga nincs ahhoz hogy bármiben is kritizáljon.

- Meddig óhajtasz még duzzogni?

- Nem duzzogok – lépek még jobban hátrébb, de egy szempillantás alatt közelebb lép és elkapja  akarom. Nem szorít nagyon, de tudom, hogy nem engedne el.

- Akkor te ezt minek neveznéd? Ha azt hiszed, hogy én ezt az egészet eleve így terveztem el, baromira tévedsz, mert nem így akartam. Tudom, az én hibám, az egész az én hibám.

- Soha semmit nem mondtál el magadról, ha kértelek. – vetem a szemére - Soha nem beszéltél, ha én nem szólítottalak. Nem tudtam mikor mire gondolsz, mert nem avattál be az életedbe. Bizalmat vártál tõlem anélkül, hogy te valaha is megbíztál volna bennem. 

- Tévedsz, nem is sejtenéd mennyire. 

Persze. Nem is sejtem? Ki más tudná jobban, mint én akire ezerszer rivallt rá, hogy hallgassak, ne kérdezzek, legyek csendben, vagy hogy nem az én dolgom…!

Halvány mosoly szökik az arcomra az emlékektõl, azokból a szép napokból, amiket együtt utazva töltöttünk, de mind úgy tûnik, mintha legalább egy évszázada történt volna.

- Akkor mondd el, mire gondolsz most? – kérem nyugodtan, de persze nem válaszol.

Kinevet, mint mindig, amivel csak még jobban megsebez, semmibe vesz és eléri hogy most elõször tényleg olyan ostobának érezzem magam, amilyennek õ végig engem hitt.

De nem volt-e igaza? Egy tapasztaltabb valaki biztos rájött volna, hogy mindez átverés volt, de én mindent elhittem neki, mert annyira szerettem volna tartozni valakihez. Csakis én tehetek róla, hogy így jártam…

- Sajnálom, Ellon, de nem tehetem. Neked viszont lenne itt még valami – mondja, a tenyerében megcsillan az a fiola amit nem is olyan rég eldugott elõlem - Te mindig ott vagy Hecraim közelében, nincs más dolgod, mint az italába vagy az ételébe csepegtetni, de rejtsd el jól a fiolát, nem láthatja meg nálad senki.

Kábultan veszem el tõle, összezavarodva nézek hol rá, hol a lilás folyadékra. Mi lehet ez? - Én ezt ne...

- Ellon – vág a szavamba, tõle túlságosan is türelmesen - Estig kapsz idõt, ha úgy találok Hecraimra, hogy még él, én magam végzek vele. 

Tágra nyílt szemekkel nézek rá, mikor rájövök mi is az a valami  a kezemben. Ha még élve talál rá… Ha…

Nekem kéne ezzel…? – Nem! Én nem ölök meg senki! – rázom meg a fejem, a fiolát visszatuszkolva a kezébe, de nem veszi el.

- Muszáj Ellon! Csak te vagy rá képes. – szorítja össze a kezem az üvegcse körül.

- Nem vagyok! Én nem veszem el senki életet! – tiltakozom hevesen, próbálom kiszakítani magam a kezei körül, de a határozott fogás nem ereszt.

- Még akkor sem, ha õ akarja a tiédet? Vagy másokét? Mert Hecraim egy mészáros. Élvezi ha vér borítja a kezét, a lelke legalább olyan sötét, mint a bõre.

- De… de õ nem is bántott. – nyögöm ki, arra gondolva, amikor tegnap éjjel bejött és hozott egy tál gyümölcsöt nekem. Nem beszélt sokat csak figyelt, azután pedig ott hagyott. Ha bántani akart volna, már megtehette volna…

- Még nem, mert akar tõled valamit, de mi történik akkor ha nem kapja meg? – megszorítja a kezem, én pedig értetlenül nézek a szemébe, mert nem értem…

- Mi akarhatna tõle? Nekem nincs semmim.

Keserûen felnevet, majd elereszti a karom, de nem távolodik el tõlem.

- Én is ezt hittem két nappal ezelõttig. Ha tudtam volna… - nevet – Kihallgattál minket az öreggel nem? Tudod hogy elmondta amit te eltitkoltál elõlem.

Lesütöm a szemeim. Tényleg hallgatóztam, de nem szándékosan, csak kijöttem a szobából aztán megálltam a lépcsõn, mert nem akartam zavarni õket, nem hallgatóztam…

- Én… nem titkoltam el… csak amíg nem bíztam benned. Nem tudtam mi lesz ha megtudod, aztán pedig mikor már megbíztam benned, nem tartottam fontosnak elmondani. Ha nem azért vittél magaddal, mert fel akartál használni, akkor nem volt fontos tudnod. – vonok vállat.

- Pedig kibaszottul fontos lett volna! – sziszeg felém haragosan, mire dühösen felpillantok rá.

- Miért? Akkor még nagyobb jutalmat kaptál volna értem?! Hagyj engem békén! Nem bántottál még eleget?! Nem hazudtál még eleget? – mondom csalódottan, érzem hogy egy könnycsepp kicsordul a szemembõl, de gyorsan le is törlöm.

- Azt hiszed jutalomért tettem?

- Akkor miért? Miért?!

- Halkabban, mielõtt észrevesz minket valaki. – szól közbe az a férfi, aki idehozott, de rá sem nézünk, csakis egymást figyeljük, majd Daelas szitkozódva elfordul tõlem és én is távolabb araszolok.

- Nincs idõm elmondani…

- Hát persze, hogy nincs.

- … de nem tettem volna ezt ha van más választásom. Mindent helyrehozok, de egyedül nem fog menni.

Olyan õszintének tûnik. Mintha tényleg igazat mondana, de nem… nem tudom. Nem akarom hogy megint becsapjon.

- Daelas vissza kell vinnem. – lép mellénk a szõke férfi.

Lehajtom a fejem, és elmegyek mellettük arra amerre jöttünk, anélkül hogy hátranéznék. Hallom mögöttem a lépteket, de nem foglalkozom vele, emlékszem merre jöttünk, a toronyba vezetõ lépcsõsorokat pedig futva teszem meg, majd odafent a párnámba fúrom a fejem és addig fekszem ott kavargó gondolataim közepette, míg a fejem is belesajdul. Felemelem a kezem, hogy picit megmasszírozzam a homlokom és ekkor veszem csak észre, hogy a markom még mindig aköré a bûnös fiola köré szorul. Az ujjaim szinte már elzsibbadtak körülötte és ahogy felfogom mit is kéne ezzel tennem, a párnára ejtem és egészen a falig hátrálok tõle, onnan nézem.

Ez nem ugyanaz mint… mint akkor…

Akkor az életemet védtem, másképp megöltek volna és csak véletlen volt! De ha beleöntöm ezt a király italába akkor én is gyilkos leszek.

Az élet felbecsülhetetlen, bûn elvenni bárkitõl… Nem lennék rá képes, még akkor sem… még akkor sem ha egy sötét elfrõl van szó. Akkor sem ha gonosz…

Gyorsan besüllyesztem a fiolát a ruhásláda aljába mielõtt bárki is megláthatná, aztán az ágyra ülve töprengek azon, hogy mit is tegyek, de nem mennek ki a fejembõl Daelas szavai és az, ahogy az a férfi nézett, mikor azt mondta hogy ezért elveszítheti a fejét…

Egyszerre látszódott benne eltökéltség és félelem, bizalom és óvatosság, mégis kiszöktetett, csak azért, hogy Daelas ezt átadhassa nekem.

Ha még az alattvalói is félnek Hecraimtól, akkor nem lehet jó király. A tekintetében sem láttam semmi jóságot, épp ezért olyan félelmetes. Mint egy mérges kígyó… de még a kígyó is élõlény, bármilyen gonosz is…

***

Késõ délután nyílik újra a szobám ajtaja, egy magas elf áll a küszöbön, ugyanaz, aki az ennivalót is mindig behozza.

- A király látni kíván. – mondja kimérten.

Nagyot nyelek, de nem ellenkezem, nem lenne értelme, csak csendben követem, míg egy másik toronyszobához nem érünk. Az ajtó pillanatokon belül kitárul elõttem, s egy percre megfeledkezem a félelmemrõl, úgy elámulok a szoba láttán: a falak hófehérek, mind a nyolc szögletben mélyvörös bársonyfüggöny, rengeteg párna, szõnyeget, a faragott asztalokon szebbnél szebb gyümölcsök, a szoba közepén egy kis tó. Az egész szobát bejárja valami furcsa édeskés szag, ami egyetlen virágra sem emlékeztet. A várban már korábban is éreztem ezt a szagot, de itt a legerõsebb.

- Látom tetszik amit látsz, teremtmény. Gyere csak beljebb! – int felém a király.

Összerándulok ijedtemben, mert eddig észre sem vettem hogy itt van, a szemem csak úgy átsiklott fölötte, mintha õ is a szobát díszítõ szobrok egyike lenne. A tekintetétõl azonban még a hideg is kiráz.

Mikor nem mozdulok, az õr finoman elõre tol hogy becsukhassa mögöttem az ajtót, így kettesben maradunk.

- El se tudod képzelni, milyen régen várok már rád. Az a bosszantó mágus igen csak húzta az idõt, már majdnem másokat küldtem érted. – lép közelebb.

- M-miért kerestél engem? – kezdek óvatosan hátrálni, addig, míg a kis tó kettõnk közé nem kerül.

Elmosolyodik, de ebben a gesztusban semmi melegség nincs. Mintha csak begyakorolta volna. – Nem kifejezetten téged, csak egy vízi elfet, a pletykák azonban igaznak bizonyultak.

Elkezdi körbesétálni a tavat mire én is elindulok körülötte. Egyáltalán nem akarom hogy a közelembe kerüljön, az a furcsa édes szag csak úgy árad belõle. Annyira ismerõsnek tûnik, de nem jut eszembe honnan…

- Daeslas is ezt mondta – jegyzem meg – Hogy így talált rám.

- Okos fiú ez a mágus. Felfedi az igazság egy részét, hogy a többi se tûnjön hazugságnak. – mosolyog tovább.

- Miért kellett becsapnia?

- Ha elmondja, hogy egy sötét elfekkel teli városba akar vinni, alán készségesen vele tartasz? – húzza fel a szemöldökét.

Megrázom a fejem. Biztos hogy nem jöttem volna. Akkor sem ha kényszerít, valahogy biztosan megszöktem volna tõle.

- Na látod! – biccent felém elégedetten, a következõ pillanatban pedig már mellettem is van. Annyira elgondolkodtam, hogy elfelejtettem tovább hátrálni. Elkapja a kezem, a sötét ujjak bilincsként záródnak a csuklóm köré, mire pánikba esve rángatni kezdem a karom, de a fogása mit sem változik.

- Engedj el, ez fáj! – kiáltok rá rémülten, de csak mosolyog tovább, a tekintete félelmetesen csillog.

Hirtelen eszembe jut hol éreztem már ezt az édeskés szagot. A barlangnál, amikor sokat esett az esõ és rengeteg barack megromlott. Azoknak volt ilyen furcsa szaguk, a rothadó gyümölcsök szaga.

- Nyugalom teremtmény! Nem akarlak bántani. Sõt, ha okosan viselkedsz és teljesíted a parancsaimat, ez itt mind a tiéd lehet, az utolsó szõlõszemig. – mutat körbe a gyönyörû szobán, de az elõbbi csodálatomnak már nyoma sincs, fintorogva nézek végig mindenen, mert a szobát belengi az a hátborzongató szag. De miért…?

- Nem akarok tõled semmit. Ha tényleg nem akarsz bántani akkor engedj el, kérlek! – pillantok rá könyörgõn.

- Ha megadod amit akarok, elmehetsz. – ránt közelebb. Hûvös ujjai az arcomra kúsznak, majd a szemem sarkánál állapodnak. -  Csak egy könnycsepp… nem túl nagy ár a szabadságodért, nem igaz, Ellon?

- Azt soha nem kapod meg! Gyûlöllek téged, sosem tudnálak szeretni, soha! – küzdök hogy eleresszen, de csak nevet, mintha nagyon is jól szórakozna.

Hirtelen ötlettõl vezérelve lerántom a nyakamban függõ bõrcsíkot, amin a Theuntól kapott kristály függ. A fogaimat összeszorítva belevágom a hegyes végét az engem szorító karba.

A király sziszegve hátralép, ezt a kis idõt kihasználva pedig megkerülöm a szoba közepén lévõ tavat és onnan nézek rá ellenségesen.

- Te kis… - sziszeg izzó szemekkel – Fogsz te még könyörögni nekem, hogy öljelek meg! De akkor hiába áhítoznál a halálra, nem fogom megadni neked!

Fekete vér csöpög a márványra, beszennyezve annak tisztaságát, a szívem a félelemtõl sebesen lüktet a mellkasomban, de most nem futok el, nincs is hová szaladnom. Daelas nincs itt hogy megvédjen, azt sem tudom megtenné-e egyáltalán, nem is akarok belegondolni, s mivel nincs hová mennem, hát maradok ahol vagyok és rettegve bár de felkészülök a sötét elf haragjára. Az nyomban meg is érkezik, dühtõl vicsorgó arca, mely nemrég még ragyogónak és szoborszerûnek tûnt, most undorító vicsorba torzul, majd meglendíti a kezét s olyan erõvel találja el az arcom, hogy a földre esem. Zihálva szorítom oda a kezem az égõ bõrömre, az álkapcsom is belesajdult, de mikor megérzem az ujjaimon a ragacsos, rothadó vérét az a kevés ennivaló is kikívánkozik, amit leerõltettem a torkomon.

- Ezt még nagyon megbánod! Végül úgyis elveszem tõled amit akarok, ahogy elõtted másoktól is! Addig gyötörlek míg egy korty vízért is hálás leszel nekem! Egy falat ennivalóért kedveskedsz majd és azért fogsz szeretni, hogy éljen az, aki olyan kedves a szívednek! – fröcsögi gyûlölködve.

Sápadtan remegve kúszom az egyik oszlop tövébe, a könnyeimet visszapislogva, s a szemeim elõtt megjelenik Daelas arca, fakó szemei… majd az a pillanat amikor majdnem elveszítettem.

Hiába csapott be és árult el, én még mindig nagyon szeretem õt, nem akarom hogy bármi baja essen.

A király dübörgõ léptekkel viharzik el mellettem, hiábavaló minden könyörgés, vagy kiabálás, ugyanolyan gonosz, mint ahogy azt tanították nekem, ugyanolyan kegyetlen amilyennek egy sötét elfet képzeltem.

Sokáig ülök még a földön mire sikerül úrrá lennem a remegõ tagjaimon hogy mozgásra bírjam õket. Lassan felállok, körbesétálom a szobát, de az egyetlen bejárat zárva, a falon se egy ablak, se egy apró rés, amin át láthatnám a szabad eget.

Mi tegyek? Mit kéne most tennem?

Óráknak tûnõ ideig járkálok körbe-körbe, elveszetten tapogatva a falakat. A mellkasom még mindig szorít az aggodalomtól, hogy vajon mi fog most történni, de nem tudok rájönni hogyan juthatnék ki innen.

Daelasnak el kéne mennie innen messzire, ahol a gonosz király nem talál rá…

Ellépek a kis tó mellett, a fényes padlón valami megcsillan az egyik párna szegélye mellett, ezért kíváncsian hajolok le hogy mi az, és meglepetésemre azt a kis fiolát pillantom meg. Akkor eshetett ki a zsebembõl amikor a király megütött…

Nagyot nyelve emelem fel, forgatom az ujjaim között, majd a tekintetem a roskadásig megpakolt asztalra esik, rajta egy díszes serlegre. Valamilyen sötét folyadék van benne, szúrós szagú, de biztos Hecraimé, hisz van még belõle egy kancsóval.

Kipattintom a fiola tetejét, a lilás méreg mintha kezdene elillani belõle, ezért gyorsan a pohár felé tartom, már majdnem kicsurran az elsõ csepp mikor hirtelen mégis visszarántom a kezem és összeszorított szemekkel eldobom.

Nem tehetem! Nem ölhetek meg valakit csak így! Nem bírom… Nem bírom megtenni!

Az üvegcse halk koppanással esik a padlóra, de nem törik szét, a méreg viszont mind kifut belõle, s egy apró repedésen át belefut a kis tóba.

Elkerekedett szemekkel nézem amint  a vízben füstként terjed szét, majd mintha mi sem történt volna, eltûnik.

Most… most mi történt?

Hangok szûrõdnek át az ajtón mire talpra ugorva húzódom az egyik párnakupac mellé.

Hecraim teljes karszélességgel vágja ki az ajtót, olyan erõvel hogy beleremegnek a kristályok, az arcán a színtiszta nyugalom, mintha az órákkal ezelõtti robbanás meg sem történt volna.

- Úgy tudom a te fajtádnak gyönyörû hangja van. Halljuk hát! – mondja, miközben leheveredik az asztal melletti fekhelyre és lassan enni kezd.

A hangom remeg, nem is tudom mit éneklek, a hangok csak jönnek kifelé míg azért fohászkodom a teremtõhöz, hogy észre ne vegye az üvegcsét! Észre ne vegye!

Megissza azt a sötét italt is, amint vége egy dalnak int hogy folytassam, így újabb és újabb dallamba kezdek, majd megrökönyödve nézem ahogy megindul a kis tó felé.

A hangom elhal, amint a köpeny lehullik róla, egy árva nyikkanás sem jön ki a torkomon. Ugyan nem tudom mi történhet, mert a mágus azt mondta ételbe vagy italba tegyem, a vízben pedig úgy tûnik semmivé lett.

- Énekelj még! Hallani akarom! – int fensõbbséges mosollyal, hátradõlve a kis tó pereméhez, nyakig merülve a vízbe.

A nyekergõ hangom most aligha nyeri el a tetszését, mikor úgy remegek hogy szótagokban csúsznak ki a szavak, a homlokát ráncolva szólalna meg, de amint kinyitja a száját, az ajkai szélén fekete vér kezd el kifolyni.

Rémülten, kõvé dermedve bámulom, ahogy a fekete csík lassan megjelenik mindkét szeme mellett is. Hecraim döbbenten néz a kezén szétkenõdött vérre, majd rám emeli rémisztõ tekintetét.

- Te! Mit tett… - éktelen ordítás hasítja ketté a csendet, mit az én kétségbeesett sikítom követ.

Hecraim a tekintettel markol a nyakára, a vér pedig csak úgy dõl kifelé a száján, feketére festve a kristálytiszta vizet is. Amikor már úgy tûnik teljesen elgyengült, hirtelen kinyúl a tóból és megkapaszkodva a peremben felhúzza magát. Egyenesen a szemembe bámul azzal a sárga szempárral, az agyam tudja hogy menekülnöm kell, de a lábaim nem mozdulnak, csak arra a rémisztõ valamire tudok figyelni ami kígyóként kúszik hozzám közelebb, hörögve, ordítva. Már majdnem elém ér mikor kínlódva az arcához kapja a kezét és még hangosabb ordításba kezd. A szobát betölti a rothadás orrfacsaró bûze, s mikor leemeli kezét az arctól, a nyúlós fekete bõr a padlón toccsan elõttem, a hús mögül kilátszó csontokon férgek tekeregnek keresztül kasul.

Már nem tudnám megmondani melyikünk sikít, melyikünk ordít kétségbeesetten, teljesen összeszorítom a szemem hogy ne is lássam ezt a borzalmat, majd mikor félelmemben mégis kinyitom és végre meg tudok mozdulni, pánikba esve elvonszolnám magam, de már túl késõ. Karmos ujjak szorítanak a bokámra, szinte a húsomba mélyednek a csontig lerohadt ujjpercek és minden erejükkel próbálnak berángatni a tóba. Zokogva sikoltok, amilyen hangosan csak bírok, a ragacsos kéz pedig már majdnem a térdemet markolja, s még így is… így is hogy a teste lassan teljesen az enyészeté lesz, erõsebb mint én. Nem tudok ellene küzdeni, bármennyire is rettegek, bármennyire is élni akarok, mélyen legbelül tudom hogy nem tehetek semmit. Be fog rántani magával… engem is meg fog ölni…

- Ahogy óhajtod... – suttogja, forró lehelete csiklandozza a nyakamat, majd egy gyors mozdulattal kibújik az ingjébõl.

Láttam már így, most mégis megcsodálom a vakítóan fénylõ jeleket a mellkasán, de a figyelmem egy pillanat alatt visszaterelõdik arra a sürgetõ kényszerre a testemben, mikor újra simogatni kezd. Az érintése nyomán a bõröm még jobban felforrósodik, kellemesen bizsereg mindenhol, az a fájdalmasan jó érzés pedig egyre csak erõsödik, eddig sosem ismert hangokat csalva elõ belõlem.

A keze és a szája is rengeteg helyen érint, lejjebb a hasamat is végigcirógatja egészen az ágyékomig ahol valami tényleg nincs rendben, viszont képtelen vagyok ezen gondolkodni, mert amikor hozzámér ott lent, a világ mintha szét akarna robbanni, mindenhol színes pontok táncolnak a szemem elõtt, a testem sürgetõen emelkedik fel az ágyról mikor egy pillanatra meglazul a keze rajtam.

- Most már... már ne hagyd abba... kérlek – suttogom, azt akarom hogy még jobban érintsen, még több helyen…

- Így akarod? – simít puhán az arcomra, a hangja sokkal mélyebb mint máskor - Másképp is befejezhetem.

Nem értem mire gondol, de ha az is ilyen jó, mint amit most csinál, akkor nem bánom.

Kioldja a már amúgy is szétlazult köpenyemet és teljesen lecsúsztatja rólam. Ahogy a teste az enyémhez simul megborzongok a kellemes érzéstõl, az õ bõre forróbb még az enyémnél is és ahogy lejjebb pillantok magamon, meggyõzõdöm arról is mi az a furcsaság ami ezeket a különösen jó érzéseket okozza.

Sokáig néz, mi alatt meg sem mozdulok, hevesen kapkodom a levegõt, a kezem a takarót markolja, míg végül a szemei az enyémbe nem mélyednek. Halványan rámosolygok, õ pedig megcsókol, elveszi azt a kevés levegõt is amit sikerült magamba passzíroznom, de nem bánom. Magamhoz húzom, nem engedem el, csak élvezem a sokféle újdonságot, elmerülök bennük és azt kívánom, bárcsak örökké tartanak mikor hirtelen valami szúró fájdalmat érzek meg, amitõl megrándulva szakítom meg a csókot.

M-mi volt ez? Miért…?

Tágra nyílt szemekkel nyögök fel, a kezem remegve szorítja a takarót, egy kicsit megrémiszt ami történik még ha nem is tudom megnevezni ezt. A testemen belül érzem az övét, összekapcsolódva velem és csak csókol meg simogat míg megnyugszom annyira, hogy újra a jóra tudjak figyelni. Hamarosan eltûnik minden kellemetlenség, amikor pedig megmozdul mindenem görcsbe rándul és az egész testem reszketni kezd a gyönyörtõl és attól amit csinál. Van ott valami, amihez hozzáér, amitõl sikítanom kell annyira jó, szorítanom Daelas nyakát, mert másképp elszédülnék, aztán egyszer csak az eddiginél sokkal erõsebb bizsergés gyûrûzik végig a gerincemen, abba a pontba ahol a testünk összekapcsolódik, végig az ágyékomon…

Érzem a csókját a számon, de nem látom õt, csak homályosan. Kimerülten süppedek bele a puha matracba, bár még mindig tartom õt, pihegve szívom magamba az illatát, az ajkaimra mosoly húzódik amit még a közelgõ álom sem töröl le onnan…

***

A szokottnál is éhesebben ülök a nagy fából készült asztalnál, dudorászva eszegetem az elém pakolt szebbnél szebb gyümölcsöket. Csak fél füllel figyelek a két mágusra meg arra, amirõl beszélnek, közben pedig megiszok egy teljes kancsó finom, meleg teát.

Ez a hely olyan, mint egy álom. Itt tényleg minden van amit szeretek.

- Az mi? – pillantok fel az üres tálból egy fiolára, amiben élénklilás folyadék lötyög.

- Mármint mire gondolsz? – morog, rám sem nézve.

Türelmetlenül szusszanok fel, úgy tûnik már teljesen rendbe jött. Ugyanolyan idegesítõ, mint mindig… - Arra ott, ami a kezedben van. 

- Valami, aminek te a közelébe se mehetsz. – mondja végül kelletlenül - El vagy tiltva tõle, még csak rá se nézz.

És még el is teszi azt a valamit. - Undok vagy.

Miért nem tud egyszer normális választ adni?

Inkább kimegyek a gyümölcsösbe és ott sétálgatok, mert csak idegesít. Találok néhány kagylóhéjat a kicsi pataknál azokat elteszem és valamivel jobb kedvem is lesz tõlük.

Még akkor is azokat tisztogatom mikor a mágus is elõtûnik a lombok mögül.

- Ugyan már. Hát bántottalak én valaha?

- Soroljam? – szúrok oda, majd elmosolyodom mikor nem válaszol. Úgyis nekem lenne igazam…

- Sértegetsz? – néz rám összehúzott szemöldökkel.

Most én nem válaszolok, mert ha nemet mondok csak vitatkozni kezdünk, ha pedig igent az nem lenne igaz, végül is nem sértegettem csak… visszavágtam. Ha õ idegesíthet engem, akkor nekem is szabad õt.

Az este hátralévõ részét odabent töltöm Theun társaságában, aki egy zsúfolásig megpakolt kis könyvtárat mutat nekem. Nagyon meglep, hogy néhány elf nyelven íródott tekercse is van, de mikor a népemrõl kérdezem csak egy lemondó sóhajt kapok válaszul. Õ már nagyon régóta itt él, ha még élnek is valahol vízi elfek, õ nem látott egyet sem több évszázada.

Ez elszomorít ugyan, annyi helyen megfordultunk és mégsem jutottam közelebb hozzájuk.

Theun mintha csak fel akarna vidítani leemel egy újabb vaskos kötetet és a kezembe adja.

- Ha úgy sincs jobb dolgod, tanulj egy kicsit. – nyitja szét a könyvet. – Lássuk csak…

A kézzel rajzolt növényekre pillantok, amik csodálatos pontossággal lefestve pihennek a papíron. Azonnal felkelti az érdeklõdésem, így nem is csodálkozom rajta, hogy elrohan az idõ felettünk míg magyaráz, olyan növényekrõl is, amikrõl még én sem tudtam hogy jók valamire, amelyiket pedig felismerem, annak elmondom a nevét és hogy mire jó.

Daelas nem sokat beszélt… én meséltem neki, de õ inkább hallgatott, Theun viszont szeret magyaráznia mindenfélérõl. Tényleg olyan, mint egy tanító.

Amint rá gondolok meg is jelenik az ajtóban és még mindig morcos picit.

- Te... – int Theun felé - ... ne tömd a fejét. És te... – néz rám - ...menj aludni, késõ van és még mindig én vagyok a fõnök.  

Éppen mondanám hogy sosem volt õ semmilyen fõnök, mikor két lépéssel mellettem terem és felkap, mintha semmi súlyom nem lenne. Nyikkanni sincs lehetõségem és máris betuszkol a fürdõbe, de õ is jön utánam, az értetlenségem láttán pedig még fel is vonja a szemöldökét.

Csendben maradok és hagyom hogy megszabadítson a gyûrött ingemtõl, majd belemerülök a finom meleg vízbe. Behúzódom az egyik sarokba, azt hittem õ is jönni fog, de amikor az ajtó felé indul megállítom.

- Daelas... Öhm... illene bocsánatot kérnem, amiért gonosz voltam veled, igaz? 

Még mindig úgy gondolom, hogy az õ makacssága miatt vitatkoztunk, de nem szeretek haragudni senkire. Inkább engedek és legyen megint béke.

- Ugyan, megérdemeltem – legyint, mire elmosolyodva nyújtom ki a lábaim. Õ is odatelepszik, de csak a kád szélére ül le és onnan simogatja a hajam. A bizsergetõ érzés túl jó ahhoz, hogy nyugton maradjak, még többet szeretnék belõle, olyat mint tegnap is. Egy gyors mozdulattal átkarolom a nyakát és mielõtt még megszólalhatna a szájára szorítom az enyémet és megcsókolom. Finoman ad engedélyt, hogy azt tegyek amit szeretnék, én pedig hallgatok az ösztöneimre, hiszen azok pontosan tudják hogy mi és hogyan a legjobb.

Amikor végül elhúzódik, a szívem majd kiugrik a helyérõl, de a mosoly mintha örökéletû lenne az arcomon és semmi sem tudná eltüntetni onnan, a fenyegetéstõl pedig csak még szélesebb lesz.

- Figyelmeztetlek... ha most beleborítasz, nem állok jót magamért. – suttogja, homlokát az enyémnek döntve.

Kuncogva  gondolkodom, megfordul a fejemben hogy mégis berántom, de végül csak a kezemmel fröcskölöm le, mert nem akarom elrontani ezt a percet, hiszen olyan ritka alkalom, amikor ilyen figyelmes és játékos. Ilyenkor szeretem a legjobban, amikor tényleg látom a szemében az érzéseket.

Végül õ is csurom vizesen hagyja el a szobát én pedig vigyorogva követem a hajamat egy bolyhos anyaggal törölgetve, majd az ágyban közel simulva hozzá lassan elalszom.

Másnap egyedül ébredek, hiába tapogatom az ágyat Daelasnak már csak az illata van ott. Álmosan kinyújtózom, majd a keresésére indulok, de a lépcsõ tetején megtorpanok.

- Be akarod vinni a városba? A várba?

Theun hangja és Daelasé is, ami sokkal ingerültebben cseng a mesterénél.

- Mintha nem tudtad volna hová tartunk! Nem kérek kioktatást, köszönöm!

Már megint veszekednek – gondolom, majd lemondó sóhajjal indulok meg lefelé.

- Pedig szükséged lenne rá. Ostobaságra készülsz. Hát nem érzel iránta semmit? Könyörületet sem?

- Légy könyörületes és ne üsd bele az orrod a dolgaimba. Ellon pedig az én dolgom, semmi közöd hozzá.

Megtorpanok a lépcsõ közepén, a füleim megrándulnak a nevem hallatán. Miattam veszekednek?

- Ha egy életrõl van szó, ráadásul egy különleges faj példányának életérõl nem árt megfontolni kinek a kezébe adjuk. Ugye Daelas?

Nem értem mirõl beszélnek. Hiszen mondtam hogy jól vagyok, egyre erõsebbnek érzem magam, bár még kell néhány nap, hogy a mágiám visszatérjen, de már érzem hogy nem lesz semmi baj.

- Ugyan, mégis mit árthatna õ bárkinek is? Nem varázsló, vagy mágus, nem szór átkokat, még csak nem is gonosz!

- Van még mit tanulnod, fiam.

- Ne szólíts így, nem vagyok a fiad. – morran fel majd lépteket hallok, mintha járkálna, majd… - Mond el, mi az amit annyira tudnom kéne.

Theun felnevet, majd fáradt sóhajt hallatva elmondja azt az egyetlen dolgot, amit még én sem mondtam el Daelasnak a fajtánkról: hogy hogyan képes egyetlen szívbõl jövõ könnycseppünk hallhatatlanná tenni azt, akit szeretünk. Theun tudta.

Némán várom, hogy a mágus megszólaljon, de csak síri csend követi Theun szavait, míg ismét meg nem szólal - Vajon miért bíztak meg a feladatoddal? Belegondoltál már?

Ismét csak csend, én pedig nagyon szeretném tudni, hogy mirõl beszélnek, de több szó nem

esik, aztán Daelas csörtet ki a konyhából és elég ingerültnek tûnik. Mikor meglát, arra számítok, hogy majd leszid a hallgatózás miatt, de csak rám mered mielõtt sarkon fordulna.

- Szedd össze a holmidat, nemsokára indulunk. – veti hátra az ajtóból, majd a nehéz fa hangosan csapódik utána.

Megszeppenten sétálok le a konyhába, ahol Theun a tûzhelynél ülve a pipájával int nekem az asztal felé.

- Egyél kicsi elf.

- Teaillat van. – nézek körbe a szobában.

- Ott van abban, idd csak meg. – bök az asztal túl felén lévõ edényre.

Õ nem tûnik dühösnek, de nem kérdezem meg miért vitatkoztak megint. Van egy olyan érzésem, hogy úgysem kapnék rá választ.

Dél felé már mindent összepakoltam egy kis csomagba. A nemrég talált kagylóhéjakat, néhány gyógynövényt is ha Daelas ismét megsérülne és egy kis fonott kosárkába ennivalót. Õk ketten nem szólnak egymáshoz, én viszont megölelem Theunt és elköszönök tõle, mert bár furcsa, azért nagyon kedves mágus.

- Ha mindig észak felé mentek nem kerülhettek újra bele az illúziómba.

- Köszönjük. – mosolygok rá hálásan.

- Várj csak egy kicsit. – int felém a kezével mire közelebb lépek. Egy fényes fehér anyagot húz elõ és széthajtogatja. A belsejében valamiféle kõ van egy zsinórhoz kötve és úgy csillog, mint a víz tükre a napfényben. – Ez egy különleges kristály, ami nagyon nem szereti a sötétet. Mindig a fényen kell tartanod, cserébe megvéd téged.

- És nekem adod? – simítok végig megbûvölten a gyönyörû kristályon mire felemeli a zsinórt és átbújtatja a fejemen. Egy nyaklánc.

- A tiéd.

Mosolyogva megköszönöm ezt is mielõtt elindulnánk. Daelas háttal nekünk a távolba néz inkább, de mikor mögé érek egy szó nélkül elindul elõre.

Gondolom ma nem nagyon lesz beszédes kedvében, amikor morog, olyankor nem lehet vele szót érteni, csak hagyni kell. Így hát csendben megyek utána, néha magamnak dúdolgatva, amire az apró énekesmadarak válaszolnak nekem. Az ujjaim között forgatom a fényes kristályt. A kõ meleg és sima a rá sütõ napfénytõl és egyre fényesebben ragyog. Végül már csak hunyorogva bírok rá nézni ezért bebújtatom az ingem alá, ahol még mindig éri a fény, de nem vakít meg.

Csak egyszer állunk meg pihenni, eszünk egy keveset, majd újra elindulunk. Biztos most is sötétedésig fogunk gyalogolni, bár még mindig nem tudom hová megyünk, errefelé sokkal nyugodtabbnak és biztonságosabbnak tûnik minden. A háborítatlan természet tárul csak elém a magas dombról amin áthaladunk, a lombok között azonban megcsillan valami a távolban, s ahogy megkerüljük a sûrû tölgyeket elkerekedett szemekkel bámulom az ég felé törõ hegyes tornyokat amik úgy fehérlenek, mint a frissen hullott hó.

Öt gyönyörû kecses torony, az egyik magasabb mint a másik, de mind hófehér.

- Daelas, az egy vár ugye? – ragadom meg a csuklóját, izgatottan mutatva az irányba. – Oda megyünk? Meg szeretném nézni közelrõl. Még sosem láttam ilyet csak rajzokon, kérlek!

- Látni fogod, nyugodj meg. – teszi a vállamra a karját és közelebb húz magához.

Odabújok, örülök, hogy már nem olyan morcos, de még mindig nem mosolyog. – Oda megyünk?

- Igen oda. – megtorpan – Vedd fel a köpenyed és ha beérünk a városba takard el az arcod. Senki nem láthat meg érted?

- De akkor hogy fogom látni a várat ha nem nézhetek fel?

- Nem megyünk tovább onnan, csak addig maradjon rajtad a csuklya míg beérünk a várba. Így már megfelel? – pillant rám komoran.

- Akkor az ott az otthonod?

- Mondhatni.

- A családod is ott él? – kérdezem kíváncsian. Vajon milyenek lehetnek? Varázslók mint Daelas?

- Igen.

- Találkozhatom majd velük?

- Az ég szerelmére, muszáj ennyit kérdezned!? – förmed rám, a tekintete olyan hidegnek tûnik, hogy egy pillanat alatt a belsõm is olyan hûvös lesz és elszomorodom.

- Bocsánat… csendben leszek. – suttogom lesütött szemekkel.

- Jó. Gondolkodnom kell.

Nem értem mi rosszat tettem, de nem kérdezem meg, mert az is baj lenne. Csendesen széthajtogatom a puha köpenyt és magam köré kanyarítom, majd a csuklyát is a fejembe húzom, így csak a kis kosár lóg ki az ujjak alól.

Elmajszolom még azt a néhány megmaradt barackot is. Egy akkora várban már biztos lesz ennivaló, fõleg ha az Daelas otthona is, bár már nem is érdekel annyira mint elõször.

Az út hátralévõ részében nem is szólunk egymáshoz, néha-néha felpillantok, hogy merre vagyunk, de hamarosan már emberek zúgolódását is hallani lehet.

- Takard el magad. – utasít szigorúan, én pedig úgy is teszek.

Lesütöm a szemem, az ujjaimat viszont óvatosan Daelas csuklójára fonom, hogy ne menjek neki semminek, õ viszont inkább megfogja a kezem.

Elmosolyodom és szó nélkül megyek tovább miközben beérünk a városba. Sok ember lehet itt, de nem tudom kivenni mit mondanak olyan nagy a ricsaj.

Bár senki sem mondta, mégis pontosan tudom mikor érünk a vár elé, mert a lábaim elõtt hófehér kövekbõl kirakott utat pillantok meg. Nagy a kísértés, hogy felnézzek, de nem teszem, mert biztos nem ok nélkül kell elrejtenem magam.

- Daelas, a király már roppant türelmetlen. – hallok egy idegen hangot.

- Tudom. Ne is várassuk hát tovább. – válaszol Daelas és megszorítva a kezem jelzi, hogy induljak én is.

Ezek szerint a király elé megyünk? Daelas ismeri õt?

Annyi kérdésem lenne, de nem szabad…

Amerre megyünk, mindenhol csak fehérséget látni. Itt-ott színes áttetszõ kövekkel kirakva, máshol puha prémekbõl készült szõnyegeket, végül pedig egy hatalmas ajtó tárul ki elõttünk, odabent pedig még egy pisszenést sem lehet hallani, pedig két oldalon végig lábak sorakoznak, valamiféle hosszú ruházatban, mert csak a cipõ orra látsz ki.

- Lám, lám, a tékozló fiú hazatér! – zendül fel egy mély férfihang, szinte visszhangot ver a teremben.

- Nem illenek hozzád az emberek szavai. – szólal meg Daelas mellettem.

Rossz érzésem van, így kicsit mögé húzódom, ahol legalább biztonságban érezhetem magam.

- Valóban. – közeledõ lépések – Tudod… már kezdtem azt hinni hogy nem áll szándékodban visszajönni. Még épp idõben érkeztél mielõtt a haragom más valakire szállt volna helyetted.

- Nem volt egyszerû feladat.

- De elvégezted igaz? Õ lenne az?

Idegen érintést érzek a karomon, mire ösztönösen húzódom még inkább Daelas mögé, aki már-már fájdalmasan markolja a kezemet, majd a következõ pillanatban elengedi. Elveszetten ácsorgok, nem tudom mit tegyek, a szívem majd kiugrik a helyérõl, mert nem értem mi történik, miért ilyen fagyos hideg a levegõ körülöttem.

- Nézz fel teremtmény, hadd lássalak. – suttog ugyanaz a hang, de most sokkal közelebbrõl a fülem a mellett.

Hátralépek, de közben felnézek, elvégre ha megérkeztünk…. Daelas is azt mondta, hogy odabent már szabad, de azt arctól amit meglátok úgy érzem hogy kicsúszik a padló a lábam alól és a feneketlen mélységbe zuhanok. A rémület olyan erõvel áraszt el, mint még soha azelõtt, hiába mosolyog, hiába gyönyörû, mint minden elf, a bõre sötét, majdhogynem fekete, a haja hófehér és ahogy körülnézek a teremben minden felé… - Sötét elfek…

A tekintetem riadtan keresi Daelast, az egyetlen lényt akit ismerek és amikor meglátom pár lépéssel mögöttem a háta mögé bújok, szorosan hozzá simulva suttogok neki.

- Menjünk innen, ezek sötét elfek. Bántani fognak, gyûlölik a népem. Kérlek, segíts, kérlek…

Miért jöttünk ide egyáltalán? A sötét elfek nem lehetnek a családja. Hát nem tudta, hogy ezek minden elf ellenségei? Hisz még az emberek is ismerik a rémtörténeteket a sötét elfek gonoszságáról és kapzsiságáról, akkor miért hozott ide? Miért?!

Kérlelõn nézek rá, hátha egyszerûen csak beleegyezik, hátha most az egyszer félreteszi a makacs önfejûségét és elfogadja a segítséget, mert az biztos, hogy segíteni fogok neki.

Lassan kezd el feltápászkodni a földrõl, lerázza magáról a kezem hogy önerõbõl indulhasson el a folyó irányába. A nyomában lépkedve követem, mert félek, hogy elesik és még jobban megsérül, de hiába szólongatom, mintha meg sem hallaná.

- Mi lesz most? – suttogom Theun felé fordulva.

- Semmi. Hagyni kell, had higgadjon le, mert biztos rájöttél már, hogy makacs mint az öszvér. – von vállat fintorogva.

Bosszant, ahogy beszél. Úgy tesz, mintha õt nem is érdekelné, hogy Daelas szenved, vagy az hogy meghalhat. Legszívesebben elzavarnám innen, de ha õ az egyetlen aki most segíthet rajta, akkor nem érdekel milyen undok csak tegye meg gyorsan!

A folyó egy sekély kis medrénél áll meg végül, hogy megmoshassa az arcát, amin egyre csak halványulnak az amúgy ezüstös kéken fénylõ jelek, a szemei félelmetesen sötétek, már attól is kiráz a hideg hacsak rápillantok.

Ez nem történhet meg… ha nem akart volna folyton megvédeni… ha tudtam volna segíteni neki, akkor nem kellett volna egyedül szembeszállnia az ellenséggel és nem sérült volna meg. Bárcsak erõsebb lennék! Nem akarok ismét elveszíteni valakit, akit nagyon szeretek… mihez kezdenék akkor?

- Daelas, azzal, hogy nem válaszolsz még közel sem lesz elrendezve semmi. – szakít ki Theun hangja az egyre inkább növekvõ félelembõl.

A saját testemet is hidegnek és dermedtnek érzem, szinte megbénít a tudat… az a borzasztó magány, amit nélküle éreznék.

Eddig nem gondoltam bele, nem tartottam fontosnak, hisz alig emlékszem azokra az idõkre amikor a szeretteim körében éltem. De most hogy emlékszem rá milyen volt, vagy hogy milyen lehet, már nem bírnám elviselni.

- Ismeritek már mind a ketten a válaszomat – közli Daelas makacsul határozottan.

Könnyek szöknek a szemembe, kiabálni akarok vele, hogy ne legyen ennyire makacs és önzõ, mert nem csak magának okoz ezzel fájdalmat, de ekkor a minket körülvevõ illúzió mintha megtörne és elénk tárul az, amit mindeddig elrejtett.

Ehhez foghatót sem láttam még soha, a növények buján zöldelve nyújtóznak a hatalmas fák körül, a föld gazdag sötétbarna színû ahol kilátszik a vastag moharéteg alól, kis kör alakú medrek húzódnak kusza összevisszaságban, akárcsak a mocsarak, melyeket az illúzió láttatott, de ezekben a medrekben iszap helyett kristálytiszta víz fodrozódik, levelibékák hangja, énekesmadarak dallama keveredik a szél halk süvítésével. Mint egy álom…

- Ha nem makacskodnál...

- Nem akarom! – kiált fel a mágus ingerülten, mire megrezzenve pillantok rá - Nézz rá – int felém morogva - Alig áll a lábán így is. Mit gondolsz, mi történne, ha pluszban még a mágiáját is kiszipolyoznánk belõle? 

- Legyengülne, de...

- De mi? Nem lenne semmi baja? – suttog, a méreggel itatott szemei fenyegetõn villannak a mesterére - Ne áltasd magad, és Ellonnal se hitesd el, hogy nem lesz semmi baj. Belemegyek kettõtök hülyeségébe, de csak azután, hogy Ellon pihent valamennyit. Legalább az erejét szedje össze annyira, hogy ne haljon bele a tervedbe.

Most nem is érdekel, hogy ismét úgy beszél mintha itt sem lennék, leginkább csak az, hogy beleegyezik. Engedi hogy segítsek!

Bár én inkább most rögtön szeretném, nem akarok várni hogy még tovább eméssze az a gonoszság, de tudom hogy hajthatatlan lenne. Így most csak annyit tehetek, hogy lecsillapítom valahogy az éberen tartó aggodalmat annyira, hogy a szívem picit megnyugodjon és gyorsan kialudjam magam…

Nehezen ébredek fel, mert még mindig iszonyú fáradnak érzem magam, az alattam lévõ ágy pedig olyan puha és illatos, mint egy sokszínû virágágyás. Arra ösztönöz, hogy hozzásimítsam az arcom, viszont elég pár röpke pillanat, hogy az események végigperegjenek a szemeim elõtt, s mire az utolsó borzalmas felismerés is utolér már talpon vagyok és kifelé indulok a kapott szobából Daelast keresve.

Hatalmas megkönnyebbülésként ér, amikor meghallom a hangját. Alig bírtam elaludni, féltem, hogy már nem találom életben amikor felébredek, de hála a teremtõnek nem történt meg a legrosszabb. Az arca ijesztõen sápadt és most már én is érzem a belõle áradó sötétséget, mint egy gonosz aurát szivárogni a bõrén át.

Megtorpanok az ajtóban, nem tudom mit mondjak vagy tegyek. Nem akarom idegesíteni, vagy a terhére lenni, de ha megszólalok, félek hogy újra folyni kezdenek a könnyeim, így is alig bírom visszatartani.

Nem szabad. Daelas nem szereti a gyengeséget, sem a könnyeket. Nem szabad…

- Jól van, gyere, gyere ide. – szólal meg halkan, én pedig rögtön odabújok hozzá, bele az ölelésébe, hogy a szívverésébõl bizonyosodjak meg arról, hogy ez nem egy varázslat és még mindig itt van - Sajnálom, hogy nem vettem figyelembe az érzéseidet. Nem akartalak megijeszteni, sem hazugságokkal áltatni. Egy kicsit én is olyan vagyok, mint az emberek. Ugyanúgy ostoba hibákat vétek, amiket aztán hosszú idõ kijavítani. 

- Megígéred, hogy hagyod, hadd segítsünk neked? – más nem érdekel…

- Igen, meg. – bólint halványan, az ujjai a hajammal játszanak.

- Most?

- Eleget pihentél? – gyorsan bólintok – Akkor egyél.

- Nem vagyok éhes. – nyöszörgöm, mert még az ennivaló gondolatára is összeszorul a torkom annak ellenére, hogy jó régen nem is láttam semmi ehetõt.

- Nos, ha ezt megbeszéltétek gyerekek, nincs értelme tovább húzni az idõt, azzal csak az én dolgomat nehezítenétek meg.

Mindketten Theunra pillantunk, én kicsit haragosan. Túlságosan olyan, mint amilyennek Daelast megismertem… csak Theunt nem szeretem úgy, ezért bosszant.

Daelas szemei fenyegetõen villannak egykori mestere felé.

- Csak annyit, amennyi még nem veszélyezteti az életét. – morogja halkan, de annál komorabban.

Megérintem a vállát hogy rám is figyeljen, de még jó pár pillanatig nem eresztik egymás tekintetét, mígnem Theun vigyorogva fel nem áll és a szoba sarkában lévõ jókora ládában kezd keresgélni.

- Már nem vagyok olyan gyenge. – mondom Daelasnak teljes bizonyossággal. Ha kibírtam mindazt, amit láttam… pedig soha el sem tudtam volna képzelni olyasmiket, akkor az hogy segítek valakinek még csak nem is aggaszt.

Daelas nem válaszol, az ajkait összepréselve figyel mire egy halvány, reszketeg mosolyt küldök felé, hogy ne aggódjon hamarosan biztos jobban lesz, majd odabújok hozzá amíg az öreg mágus vissza nem ér egy kis dobozkával. Leteszi maga mellé, kinyitva pedig vékony rudacskákat látok benne, amik úgy néznek ki, mintha faágak lennének apró darabokra tördelve.

- Az mi? – kérdezem kíváncsian a dobozra mutatva.

- Édesgyökér.

- Mire való?

- Megenni. Kiválóan elûzi az éhséget. – bólogat és be is kap egyet én meg értetlenül meredek rá egy pillanatig, hátha tréfált. Azt hittem a varázslathoz kell, de tényleg megeszi azokat az izéket…

Néhány feszült percig, míg a doboz kiürül meg sem mozdulunk, most már kezdek kicsit ideges lenni. Mi van ha nem sikerül? Vagy ha nincs bennem elég mágia ahhoz, hogy az elég legyen Daelasnak? Mennyi van egy elfben, aki alig használja? És mennyi kelhet egy erõs mágusnak, akit gonoszsággal fertõztek meg?

Fény villan el mellettem a következõ pillanatban pedig Daelas egyszerûen eldõl mellettem, alig sikerül elkapnom, hogy ne üsse be a fejét.

- Nyugalom kicsi elf.

- Mi történt vele? – fordulok felé ijedten.

- Elaltattam. Így nem érez majd semmit és… nem tud majd megakadályozni sem. – néz rám most már komolyabban.

Nem tudom követni. Az egyik pillanatban még idegesítõen érdektelen, aztán pedig olyan komoly, mint most.

- Mi-miben akarna megakadályozni?

- Hm… hát, nem egészen veszélytelen ez a mágia. – néz áthatóan.

- De azt mondtad…

- Az nem egészen kilenc órával ezelõtt volt Ellon. – jegyzi meg, a ház ablaka felé intve, s most már jól láthatom az égen megjelenõ narancsos csíkokat, amik a hajnal eljövetelét jelzik.

Nem kell megmagyaráznia, mégis meglep, mert azt hittem alig aludtam valamit. Valójában észre sem vettem, hogy átaludtam az éjszakát, eközben pedig Daelas…

Theun kérdõn néz engem, mintha azt várná, hogy hogyan döntök, pedig én ezt már eldöntöttem és nem is szándékozom változtatni ezen. Végre valamit én is tehetek Daelasért amikor õ már annyit segített rajtam. Így hát bólintok beleegyezésül, amit követõen a mágus kérésére elhúzódom Daelastól. Több beszédre nem is pocsékolja az idõt, amint elfekszem a földön mély levegõt véve halkan mormolni kezd valamit.

Torkomban dobogó szívvel hallgatom a halk, érthetetlen szavakat, az idõ megszûnik létezni, a testemben ismét az a langyos melegség kavarog, a szentjánosbogarak aranyló fényével együtt, de érzem azt is, ahogy egyre csak fogy belõlem a mágia, olyannyira, hogy az idõ múlásával alig marad egy picike melegség bennem. Mindenemet hidegnek érzem, mint egy élettelen tárgyat, se megmozdítani, majd már érezni sem vagyok képes, ami nagyon megrémiszt, fõleg amikor az utolsó csepp megnyugtató melegség is távozik belõlem.

Ilyennek képzelném el a halált… hidegnek, fagyosnak, tehetetlenül fekve és egy pillanatig valóban hatalmába kerít az a magányos érzés. Lehet hogy ha a beszédhez még lenne erõm tiltakoznék is, megállítanám bármi is történik, mert már a gondolatra sem futja az erõmbõl, hogy miért is fekszem itt. Addig, amíg láthatatlan ujjak oldalra nem billentik a fejem, egyenesen arra felé, ahol Daelas mozdulatlan alakja fekszik. Amit látok, az viszont még nagyobb rémülettel tölt el, mint az a halálosan hideg kéz, ami az életemet készül elvenni.

A bõrén át, ami máskor ragyogóan fehér, most valami gyûlöletes fekete folyadék csordogál lefelé a padlóra, ahol aztán sisteregve válik semmivé, a levegõben rothadás bûzét hagyva maga után.

A torkomat kaparja a kitörni vágyó sikítás, de nincs erõm megmozdítani a számat, csak a levegõt kapkodom, míg már a mellkasom sem bír többé megemelkedni és a szemeim sem bírnak tovább nyitva maradni…

***

Sötétség és semmi más. Mély sûrû sötét, ami lenyom, kiszorítja a levegõt, a hangokat, az illatokat… az egész világot.

Sokáig csak ez a sötétség, aztán mintha csak lebegnék valahol, de nem látom hol, nem is érzem.

Az elsõ halk hangocska, ami átszûrõdik a ködön egy ütemes kis dobolás, egy ismerõs hang, ami belõlem jön. Nem tudom mi lehet, de hallgatom…

Aztán lassan társul hozzá egy illat. Egy finom friss illat, ami szintén ismerõs. Barack.

Barack illat van.

Éhes vagyok…

***

A sötét nem akar sokáig elengedni, de amikor igen, akkor érzek valamit. Egy másik illat, amilyen a virágoké, valami puhaság alattam, amibe belesüllyedek.

Valami csiklandozza a karomat, a kellemes hûvösség mosolygásra késztet, de nem mozdul a szám, nem érzem hol van, így csak gondolatban mosolygok azt hiszem.

***

Túl meleg van itt, már teljesen forró vagyok.

Vagy lehet, hogy csak hozzászoktam a hideghez és most már melegnek érzem a levegõt is?

Nem tudom. Azt sem hogy jó-e ez vagy rossz.

Hangos dobbanások, de ezúttal nem belõlem jönnek hanem máshonnan és a tompa gondolatok között sikerül felfedeznem mi is ez. Lábdobogás. Igen…

- Ha nem ébred fel hamarosan, megöllek!

Összerezzenek, túl hangos, túl éles a fülemnek, mégis megnyugtat, mert ismerõs.

- Hála Ellonnak, lehet hogy képes is lennél rá, de a helyedben nem pazarolnám a megölésemre azt amit kaptál. – válaszol valaki.

Szinte látom magam elõtt azt az arcot, a hang tulajdonosát, amint mosolyog és cseppet sem kedvesen. Én pedig mérges vagyok rá.

Az a valaki ismét beszél, de már megint nem hallom, a mélység ismét húz lefelé, de most már ellenállok neki ameddig bírok, nem akarok itt maradni, oda akarok menni ahol õ van… de még nem sikerül…

***

Nagyon nehezen nyitom csak ki a szemem, aminek az az oka, hogy majd megvakulok a napfénytõl, ami pontosan az arcomra süt. Mocorgok, egy olyan helyzetet keresve, ahol kitakarhatom kicsit a vakító fényt, hogy lássak is valamit, aztán újra próbálkozom.

Óvatosan körülnézek az ismerõs szobában, ahol már felébredtem egyszer, a puha virágillatú ágyban. Odakintrõl madárcsicsergés hallatszik, levélsuhogás, békák kuruttyolása és azon veszem észre magam hogy mosolygok.

Felülök, bár nehezebben megy mint máskor, zsibbadtnak érzem a testem, elnehezültnek az alvástól, vagy mi is volt ez.

Most különös módon mindenre emlékszem, csakis ezért nem rohanok azonnal megkeresni Daelast – és talán azért sem, mert nem biztos, hogy megállnék a lábamon.

Tudom, hogy bármit is tett Theun, bármilyen veszélyes is volt, de sikerrel járt. Tudom, hogy Daelas meggyógyult, tudom hogy hallottam a hangját, éreztem hogy itt van mellettem, csak akkor nem tudtam hogy õ az.

De nem is számít. Olyan boldog vagyok, hogy énekelni, táncolni, úszni volna kedvem egyszerre, a nyakába ugrani, megölelni és egész nap el sem engedni.

Mégis csak itt ülök és nézek ki az ablakon még egy ideig.

Magam sem értem miért, mikor máskor rögtön rohannék hozzá és most is látni akarom, nagyon, de csak lassan, tétovázva próbálok fölkelni, néhány kísérleti mozdulat után minden végtagomat sikerül megzaboláznom, mozgásra bírnom.

Összeszedem a földre hullott anyagot, ami rajtam volt és csurom víz, ahogy a takaróm és az ágy is egy kicsit, de minden rendben van. Azt hiszem.

Legalábbis nem érzek semmi furcsát…

Felveszem az elsõ kezem ügyébe akadó ruhát, ami a Daelastól kapott utazóköpeny. Puhán simul a bõrömhöz az anyag, én pedig abba burkolózom be, amikor kinyílik az ajtó.

Egy percig úgy bámulunk egymásra, mint két idegen, akik most találkoznak elõször, a következõ pillanatban pedig egy erõs, biztonságos szorításban találom magam.

- A fenébe is! – morog halkan, miközben a nyakába temetem az arcom, mosolyogva viszonzom a szorítást – Ostoba kölyök!… Hogy lehet valaki ennyire bosszantó?… Idegesítõ… El kellene hogy verjelek!… Csak a baj van veled állandóan…

- Te vagy a bosszantó... – szipogom még mindig a nyakához bújva hogy érezzem az illatát – Meg az idegesítõ is te vagy.

Mikor már úgy érzem összeroppannak a karjaim, kénytelen vagyok picit elhúzódni, pedig nem bánnám ha így maradnánk.

- Ugye most már nincs semmi baj? – simítok az arcára, a szokásosnál is fényesebben ragyogó jelekre, a szemei is szinte izzanak és olyan szépek. Végre eltûnt belõlük az a gonoszság!

Összeszorítja az ajkait, úgy mered rám, amivel meg is ijeszt.

Ugye nem lehet, hogy még midig..?

Megragadja a csuklómat, finoman vezet valamerre a házban, még nem ismerem úgy hogy tudjam hová, de egy fürdõszobában lyukadunk ki. A tükör elé állít, én pedig tágra nyílt szemekkel forgatom a fejem, a képet vizsgálva, de nem értem.

- Mi-mi ez? – nyúlok a hajamhoz és felemelem azt a vastag ezüstös tincset a halványkékek közül.

A tükörben Daelas arcát vizsgálom, amit pedig leolvasok róla az a harag, de a derekamat mégis gyengéden öleli, vagyis nem rám haragszik ennyire. – Mond el, kérlek! – simítok a kezére.

- Az a nyomorult… majdnem megölt Ellon. Felfogtad? – maga felé fordít, az arcomat a kezébe véve – Felfogtad mit tettél?

- De jól vagy. – mosolygok rá – Megmentettelek.

- Én nem kértelek rá.

- Nem is kellett. – bújok közelebb.

Annyira jó hogy itt van…

- Ellon… - sziszegi a nevem a fogai között – Nem csak a mágiád adtad nekem, hát nem érted? Majdnem az életed… az életenergiádat, te ostoba! Egy hajszálon múlott, hogy nem egy összeaszott pórhüvely maradt belõled!

Elkerekednek a szemeim, arra gondolok amit éreztem, mintha meghalnék és tudom, hogy tényleg majdnem… mégis… nem bántam meg. Bármikor megtenném ha szükséges lenne.

Nem akarok meghalni, szeretem az életet, de… akkor talán nem szeretném annyira ha õ már nem lenne.

Nem merek semmit mondani, mert látom milyen ideges.

Majd lehiggad, mert van rá ideje bõven – mosolygok magamban az ablakhoz lépve tárom ki és nézek le a földre. Errõl jut eszembe… - Theun hol van?

Felmordul, mint egy farkas, de nem válaszol. A beállt csendet kihasználva a hasam hangos emlékeztetõt ad annak, hogy kilyukadok az éhségtõl, még a mágus is felkapja a fejét, rosszallóan ráncolja a homlokát és mielõtt megkérdezhetném hová megy, már itt sincs.

Percekkel késõbb tér vissza egy hatalmas tál ínycsiklandóan érett barackkal és egy kancsó vízzel. Elõbbit azonnal ki is kapom a kezébõl.

- Hé, csak lassan, finoman. – szól rám és leteszi nekem a gyümölcsöt.

- Jól vagyok, semmi bajom. – intem le, majd már harapok is egy hatalmasat az elsõbõl, felnyögve az elégedettségtõl, mert ez a leges legfinomabb, legédesebb, legpuhább barack ami létezik!

- Nem vagy fáradt? Biztos hogy nem érzel semmi furcsát? – vizslat alaposan.

A szám tele, így csak a fejem rázom és már nyúlok is az újabb gyümölcsért.

- Biztos? – bólogatok.

Valahol a hatodik és a hetedik barack között már nem bírok többet megenni. Elégedett mosollyal mászom be Daelas ágyába, az enyém csupa víz.

Nem akarom megkérdezni meddig feküdtem, de éreztem, hogy vigyáz rám. Nem hagyta azt sem hogy kiszáradjak és azt sem felejtette el mi a kedvenc ennivalóm. Nem tudom miért, de ez olyan jó érzés.

- Kérsz még valamit? – sétál az ágy mellé.

- Feküdj ide te is. – húzódom arrébb.

Széles mosollyal figyelem, ahogy teljesíti a kérésem, majd olyan közel húzódom hozzá, amennyire csak lehet, a fejemet a mellkasára hajtva hallgatom az egyenletes szívverését, míg õ a hajamat piszkálja az ujjaival.

- Most min kuncogsz?

- Csikized a fülem. – mosolygok fel vidáman, mikor az említett rész megrándul, ahogy alig érintve végigível rajta az ujjával.

Feljebb hajol és az ajkaival is végigsimít rajta, mire az egész mellkasom elárasztja a forróság. Még a szemeim is égnek amikor találkozik a tekintetünk.

- Csináld megint. – kérem halkam, zavartan, mert nem tudom miért ilyen jó ez.

- Mit szeretnél? – kérdez vissza halvány mosollyal.

- Boldogságbûbájt. – vallom be és már hajolok hozzá. Daelas nem válaszol, de pontosan azt adja amit szeretnék. A szája finoman súrolja az enyémet, majd hozzátapadva mozdítja meg, míg végül kezdem úgy érezni, hogy nem is tudunk külön válni többé.

- Ezt… - simít végig a számon, mikor elhúzódik. - … csóknak hívják.

- Csók? – még nem hallottam ezt a szót, de az biztos, hogy az egyik legjobb érzés a világon.

A bizsergés egyszerûen megjelenik abban a pillanatban amint a csók elkezdõdik és csak nagyon nehezen múlik el. – Szeretném még ezt csinálni.

- Akkor csináld.

Meg is teszem, újra megcsókolom és most már nem ijedek meg mikor a nyelve hozzáér a számhoz, sõt… a zsibongás még erõsebbé válik a hasamban, arra késztet, hogy hozzá simuljak, amennyire csak lehet, szinte már rajta fekszem mikor hirtelen megfordul a szoba. Daelas hozzám simulva ismét megcsókol, nyöszörögve markolok a karjába, de hogy honnan és miért jött ki ez a hang a torkomon, azt nem tudnám megmondani. Egyszerûen csak valami annyira… hiányzik, egy érzés ami itt van és arra ösztönöz, hogy közelebb kerüljek hozzá, hiába tapadnak össze az ajkaink még inkább hozzá törleszkedem, ami egyre jobb és jobb érzés lesz, de ijedten húzódok el amikor felmordul.

- S-sajnálom… elfeledkeztem a sebeidrõl… - szabadkozom rögtön, elvörösödve.

- Már rég begyógyult mind. – mormolja szokatlanul mély hangján.

Megfeszülnek az izmain, most veszem csak észre hogy valami nincs rendben a testemmel. A mágus még mindig hozzám simul, így nem látom mi a baj, de alig bírom megállni, hogy ne emeljem fel a csípõm és szorítsam hozzá.

- Daelas, furcsán érzem magam... – nyögöm ki, erõsen szorítva a karját.

Õ mosolyogva lejjebb hajol, az orrával a nyakamon simogat majd oda is több csókot ad, amitõl még jobban feszülni kezd bennem az a valami.

Zihálva tolom el, nem túl messzire csak annyira hogy a szemébe nézhessek. – Mi történik velem? Ez a varázslat miatt van?

Hosszú pillanatig néz, már azt hiszem nem válaszol amikor megingatja a fejét.

- Ez miattad van. - Még mindig nem értem. – Nem jó érzés?

- De igen… csak furcsa. Mit kéne csinálnom? – kérdezem bizonytalanul, majd még jobban felforrósodik az arcom mikor akaratlanul is felfelé mozdítom magam és hozzá feszítem a testem.

Már éppen bocsánatot kérnék mikor lejjebb ereszkedve rám nehezedik, a súlya kellemesen az ágyhoz szegez, mégis biztonságban érzem magam, rögtön át is karolom, de csak akkor tudom miért is csinálta ezt, amikor megmozdul. Ugyanúgy hozzám simul ahogy én hozzá az elõbb, a nyöszörgést nem tudom visszafojtani, a hangom mintha önálló életre kelt volna ahogy  kezeim is. A hajába markolok, szorítom, míg õ mindenhol csókolgat ahol csak tud, a puha bársony utazóköpeny szétnyílott így még több helyen érint a szájával…

Az egyik lábam az övére tekerem még jobban magamhoz szorítva, pont ahhoz a részhez ami szinte fáj, annyira… annyira kell valami…

- Daelas… kérlek… csinálj valamit! – nyöszörgöm közelebb bújva.

A haját markoló kezem arra készteti, hogy ismét a számhoz hajolva hevesen megcsókoljon, közben a kezével mindenhol simogat, én pedig úgy érzem bármelyik pillanatban szétrobbanhatok, ha nem érint meg ott… azt akarom, hogy még több helyen érintsen…

- De ki? – kérdezem kíváncsian. Nem csak a mágusok képesek ilyesmire? Vagy lenne egy ebben az erdõben is?

Mikor felpillantok, hogy a válaszra várjak újra bevillan a szemében az ijesztõ feketeség. Félelmetes, de fogalmam sincs miért látom ezt ha nincs is ott. Lehet, hogy ez is csak az illúziók egyike?

- Nem tudom, de bárki is az, okos ember. Viszont tájékozatlan.

Az ujjai között elõkúszó fényes csápok, mintha vibrálnának az energiától, más mint amit eddig láttam, sokkal erõsebb és sistergõbb, mint az egyszerû tûzvirág, vagy azok a csillogó fénygömbök. Megbûvölten figyelem amit csinál, a bõrömön érzem a levegõt, amint felmelegszik, és addig ilyen is marad, míg el nem ereszti a fénynyalábokat, amik a földön kúsznak elõttünk, mint a kígyók. Bámulatos…

Követjük a varázslatot, s bár nem mondta mi ez, úgy gondolom olyan lehet, ami nem hagyja, hogy ismét eltévedjünk és ugyanazt az utat járjuk be, amit már legalább hét alkalommal, pedig többször is más elágazáson fordultunk le, de mindig a mocsárnál kötöttünk ki, s ahogy most is úgy állandóan elkövettem ugyanazt a hibát: majdnem beleestem, mert nem néztem az orron elé.

- Legalább nézz magad elé – morog türelmetlenül, miközben óvatosan visszahúz. A szemei már megint… d-de most más… apró fekete erek hálózzák be és most nem tûnik el azon nyomban, amint észreveszem. - Mi a baj, Ellon?

Az érintése sem nyugtat most meg, félek, nem tudom ez vajon valóság-e vagy csak képzelem az egészet. Borzasztón fáradt vagyok, fájnak a lábaim a sok gyaloglástól. Talán egy teljes napja menetelhetünk, mert úgy tûnik ebben az erdõben soha nem nyugszik le a nap, mindig ugyanolyan erõvel szûrõdik át a lombok között.

- Se-semmi. Csak... Csak menjünk innen végre, kérlek...

- Legyen – néz engem kutató szemekkel, majd a tenyerébõl kiejt egy kékes pontocskát, amitõl az eddig kúszó mágia felsisteregve kap erõre, szinte már pattog, ahogy hozzá-hozzá ér a porhoz és a kavicsokhoz.

- Ne kerülj az útjába, Ellon – figyelmeztet komoran. 

Követjük a mágia útját, sokáig. Vonszolom magam, mert nem állhatunk meg míg ki nem kerülünk ebbõl a csapdából, mert veszélyben vagyunk. Ráadásul a kis mocsáron kívül egy csepp vizet sem láttam sehol így csak az van, ami a kulacsokban megmaradt és egyre inkább fogy.

Kis híján nekimegyek egy fának is, megrázom a fejem, hogy valamennyire felébredjek, azonban az elsõ amit megpillantok arra késztet, hogy gyorsan a mágus után nyúljak, aki egyenesen belesétálna egy sáros gödörbe.

- Daelas...!

A hangomra feleszmél, de nagyon aggódom érte. Az arcáról izzadságcseppek gördülnek lefelé, olyan, mintha beteg lenne, sápadt, néha reszket is, és… a legijesztõbb az, hogy az arcán fénylõ jelek is egyre halványulnak, most már inkább szürkék, mint sem fényes fehérek.

Mi történik? Már kikerültünk az illúzióból ugye? Akkor el kellett volna tûnnie…

Kicsit könnyebbülök csak meg, mikor egy széles, erõs sodrású folyó keresztezi az utunkat. Daelas belesétál és a szélébe roskadva kimerülten liheg, én pedig csendben aggódva mellé telepszem, de nem merek hozzáérni. Úgy tûnik fájdalmai vannak, a rengeteg gyaloglás biztos nagyon rossz volt neki, hisz sebesült, ráadásul órákon át használta az erejét is, ami szintén kimeríthette. Bárcsak segíthetnék neki valahogyan!

Nem számítok arra, hogy bárki is megszólal, arra még kevésé hogy észrevétlenül a hátam mögé kerüljön, így olyan váratlanul ér a férfi hangja, hogy megrántom magam és szinte kõvé dermedek ijedtemben.

- Disszidáltál hazulról?

Az idegen tesz felénk pár lépést és csak fokozza a döbbenetem mikor rám szegezi a tekintetét. Olyan, mint Daelasé mielõtt megváltozott volna és épp úgy ragyog. Õ lenne a mágus, aki az illúziót teremtette?

- Szebb fogadtatással is megajándékozhattál volna – sziszegi dühösen az idegen felé.

Biztos ismerik egymást, de még mindig nem értem hogyhogy nem vettük észre mikor mögénk került.

- Semmi értelme bármit is elmondani, vagy megmagyarázni neked. 

- Szóval semmi értelme…

- Nincs hát. Úgysem hallgatsz rám soha. Miért tépjem feleslegesen a számat?

Kapkodom a fejem közöttük… olyan hasonlóan beszélnek. Valamelyik családtagja lehet? Vagy barátja?

- Volt kitõl tanulnom annak idején...

- Nem mondanám, hogy túl sokat akartál tanulni. Csak azt amire kedved szottyant.

- Semmi szükségem nem volt arra, hogy száraz faleveleket élesszek ujjá. – pillant hátra morcosan.

Õ a tanítója? Ezek szerint tényleg egy mágus…

- Minden tudás hasznos lehet valamikor. – ingatja a fejét az idegen.

- Feltalálom magam.

- Látom. – húzódik gúnyos mosolyra a ráncos száj – Zseniálisan feltaláltad magad. Megmérgeztek, az erõd fogytán…

- Tudom…

- … de te ahelyett, hogy tartalékolnád, kivetsz ilyen erõs mágiát…

- Amit nem kell volna, hogy megszûnteted ezt az átkozott illúziót.

Mi folyik itt? Most már teljesen összezavartak, egy szót sem értek… most akkor barát, vagy ellenség? Szándékosan csalt csapdába minket?

- … bezzeg ha annak idején megtanulsz a madarak nyelvén, de a teremtõ mentsen meg attól, hogy állatoktól kérj segítséget! Ugye, Daelas?

Összepréseli az ajkait, szúrós pillantással hátranéz a gúnyosan vigyorgó vénemberre.

- Nem akarlak feltartani mester… - ejti hasonló gúnnyal a szavakat - …ha ennyit akartál, tovább is állhatsz.

- Valóban?

Még mindig nem értem teljesen hogy mi folyik itt, de azt látom, hogy Daelas egyre fáradtabbnak tûnik, nagyon kimerült, pihennie kellene.

- Hagyd már békén! – szólok az idegenre – Nem látod, hogy rosszul érzi magát?! Pihennie kell!

- Ellon…

Az ismerõs szempár rám tapadva alaposan végigmér, nem tûnik félelmetesnek, talán mert olyan öreg, vagy mert a szemei olyanok mint Daelasé, de eszembe sem jutott igazán, hogy ártani akarna nekünk.

- No lám, egy útitárs. – közelebb hajol – És nem is akármilyen.

Nem lep meg, hogy felismert, ha olyan öreg, hogy Daelas tanítója lehetett, akkor akár ismerhetett is fajtámbélit, most viszont nincs idõ arra, hogy felõlük kérdezzem. Odaülök Daelas mellé, talán újra át kéne mosni a sebét, hogy gyorsabban gyógyuljon.

- Nagyon fáj? – nézek a szemébe aggódva. Megrázza a fejét – Beteg vagy? – faggatom tovább, hátha segíthetek valahogyan. – Miért lesz fekete a szemed? És ezek miért halványulnak? – simítok az arcán lévõ fénytelen jelekre.

- Ellon, nyugodj meg, nem vagyok beteg.

- Nem, valóban nem. – biccent egyetértõn az idõs mágus – Hanem haldoklik.

Azt hiszem ismét gúnyolódik.

Még akkor is, amikor a komollyá vált arcra pillantok, még akkor is nagyon akarom azt hinni, hogy csak lekicsinylõ gúnyolódás az egész, de érzem, hogy nem az és a szívem minden apró része hevesen tiltakozik a gondolat ellen.

- De az nem lehet… hiszen hallhatatlan vagy… - nyögöm ki döbbenten, hogy valami értelmet keressek a szavak mögött.

Nem hallhat meg!

- Ne is figyelj rá Ellon. – szól közbe Daelas, de a kétségbeesés, már így is úgy is a hatalmába kerített. – Meg tudom gyógyítani magam.

A mágus mellénk lép, nagy termetével fölém magasodik még akkor is mikor leül a fûre, komollyá vált arca sokkal bajjósabb, mint pár perce. – Hogyan tudnád? A méreg szétterjedt a testedben, bekebelezi az erõd, amibõl már alig maradt. Óvatlanul elhasználtad, hogy kivezetõ utat találj.

- Ami szintén a te hibád! – sziszegi, a halántékán pedig láthatóan lüktetni kezd egy ér.

- Nem tudtam, hogy te vagy az. Két alakot éreztem az egyiket sötét mágia fertõzött meg. Inkább örülj, hogy nem öltelek meg nyomban! – morran rá.

- Megpróbálhattad volna…

Nem értem… végig azért tûnt olyan fáradtnak, mert… megmérgezték? Mikor? Hogyan? És mi lesz most?

Nem hallhat meg!

Érzem, hogy kibuggyannak a könnyek a szemembõl, a kétségbeeséstõl már arra sem figyelek igazán mirõl vitatkoznak éppen… és egyáltalán hogy tudnak még most is veszekedni!?

Hozzábújok Daelashoz, a sértetlen karját markolva. Túl kimerült vagyok, legszívesebben az ölébe hajtanám a fejem és aludnék, de nem merek, mert félek, hogy mit találnék amikor felébredet.

- Ellon, ne gyerekeskedj. – mosolyog rám fáradtan, mikor eléri hogy felemeljem a fejem – Theun majd vigyáz rád…

- Elég volt egy gyereket okítanom, még egy tanítványt nem vállalhatok. – ingatja a fejét, de nem értem min vigyorog mikor most mondta, hogy… hogy… - De látva kettõtöket, inkább helyrehoználak, ha gondolod.

He-helyre? – Meg… meg tudod gyógyítani.

Kérlek, kérlek, kérlek! Mondd hogy képes vagy rá…!

Még a gondolat végére sem érek, a kõ éppen hogy csak legördült a mellkasomról, utat engedve így a levegõnek, mikor Daelas lemondó sóhaja belém fagyassza a reménykedõ mosolyt.

- Lehetetlen. Túl sok erõm veszett oda. Ha a sajátoddal pótolod, nem lenne elég erõd a megtisztulás mágiához. – jelenti ki komoran, a karját körém fonva ölel magához.

Belebújok az ölelésébe.

Theun pislogás nélkül mered elõre pár percig, mialatt meg sem mozdulok, várom hogy mi fog történni, de azt nem tudom elfogadni, hogy meghallhat. Nem és nem!

Õ egy varázsló! Biztos lenne valami módja… vagy… vagy ha nem akkor talán én meg tudom menteni. Vissza tudom adni az életét.

Nem emlékszem már tisztán arra amit tanítottak. Egy halandó halhatatlanságot nyerhet, ha a fajunk egy tagja szívbõl jövõ könnyeket hullat érte. Egy olyan emberért, akit szeret.

Daelas néha kibírhatatlan és bosszant, és idegesítõ, de attól még nagyon szeretem õt. Talán nem csak egy halandón mûködne…

- Erre is én tanítottalak. – sóhajt fáradtan a mágus – Az elf fog megmenteni.

Õ tudja, hogy képes lehetek rá?

- Nem! – vágja rá, abban a pillanatban, amint Theun száját elhagyták a szavak.

- De igen. Megjegyezted, amit tanítottam ugye? – emeli meg a szemöldökét.

Daelas olyan dühösen mered egykori tanítójára, hogy attól félek menten egymásnak esnének, ha ez nem lenne képtelenség az állapota miatt. – Túl veszélyes. Nem.

- Mirõl beszéltek? Nem értek semmit! Hogy tudnék segíteni Daelasnak?! – ragadom meg a mágus kezét, hogy rám figyeljen.

Õ megfogja, majd a tenyeremen végighúzza az ujjait, minek nyomán az egész testem felizzik, a bõröm alól valami úgy világít, mint az apró szentjánosbogarak éjjelente.

- Át kell adnod a benned lévõ mágiát Daelasnak, hogy visszanyerje amit a méreg elpusztít. – magyarázza nyugodtan, pedig én inkább siettetném, hogy minél hamarább kezdje el, bármi is az. – Sokáig tart és telesen le fogsz gyengülni pár napra, de nem lesz veszélyben az életed.

- Még hogy nem kerül veszélybe?! – fortyan fel mellettem Daelas, a karja már-már fájdalmasan szorul a derekam köré – Ha egyszerre túl sokat veszel el megölöd!

- Ezért mondtam hogy sokáig fog tartani, lassan csinálom. – csitítja türelmesen. Engem meggyõzött már akkor, amikor azt mondta megmenthetem, de Daelas még mindig ellenkezne, ha Theun nem fojtaná belé a szót egy intéssel – Gondolkozz tisztán, nem egy kezdõ mágussal állsz szemben, azon kevesek egyike vagyok, akik képesek ezt megtenni. Fogadd el, aztán majd köszönetet mondhatsz az életedért.