|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Rauko | 2012. 01. 20. 15:37:14 | #18645 |
 Karakter: Jaroslaw J. Kang
Megjegyzés: ~ Timcsinek
Felszólításomra határozottan lép kettőt és már mögöttem is van.
Ahm, ez az. Ügyes fiú, én is ezt akartam. Ha nem ezt tette volna, csalódtam volna... de így még szexibb.
Viszont egy köcsög szemétláda, mert nem jönne belém... csak szívja a vérem, és perceken keresztül simogatja a farkával a seggem, de nem tesz semmit.
- Ah… ne szórakozz – morgok rá, és hátra nyúlva kezdem izgatni, de hiába csinálok akármit, nem hajlandó mozdulni, csak simogat. Kedvem lenne rámorranni, hogy ne simogass baszd meg, dugni vagyunk itt, de nem akarok belegázolni a lelkébe.
Amikor végre rászánja magát és belém löki a farkát, előre hajolva harap a nyakamba, én meg nagyot lökök a kis szukán alattam. Így, hogy a kandúr is itt van, egészen őszintén kedvem lenne kirugdosni a kis kurvát a szobából. Mert már nem érdekel túlzottan.
Ahogy mozogni kezd, előre hajol és a fülembe szuszog.
- Mondd csak cicuskám… melyik jobb. Az ő segge… vagy az én farkam? – kérdezi.
- Ez egyértelmű… de nem árulom el… - jegyzem meg vigyorogva. Úgysem mondom ki, hogy imádom a farkát. Nincs az az isten!
De persze kapok is érte, lassít a tempón, sőt, szinte csak én mozgok.
Állat...
- Segíts neki – morogja a fülembe arra utalva, hogy a kis szuka mindjárt elélvez.
De ahogy ő elmegy, ránt magával engem is... én meg kandúromat.
Pihegve fekszünk a padlón, alig tudok levegőt venni olyan jó volt, mikor megszólal.
- Én még nem végeztem.
Mintha parancs lett volna, már mászok is vissza hozzá. Imádom, amikor szórakozik, és amikor hatalmaskodik, akkor még szexibb, mint alapból.
Ám ahogy szopni kezdem, a kis ribanc betalálja a seggem. Felnyögök, de szívem szerint fejbe rúgnám. Az ott nem az ő terepe...
De mázlijára kandúr megmenti és előre parancsolja.
Így aztán ketten szopjuk, szinte smárolva kandúrom farkán.
Ahogy engem simogat, tudom, úgy érinti a kis szukát is, és egyre erősebb bennem a kényszer, hogy ellökjem a francba. Ez a farok nekem kell, neki semmi köze hozzá, csak rajta keresztül ismerte meg!
Amikor aztán felnyög, tudom: kandúrom épp tágítja.
Na, azt már nem!
Kicsit felemelem a fejem, majd belemarkolok a kurva hajába.
Felszisszen, és rám néz.
- Húzz innen a faszba - nézek a szemébe.
- De... - kezdené, de csak még mérgesebben nézek rá.
- Azt mondta, húzz innen a faszba, szuka. Ez az én farkam, nem hagyom, hogy a szétkúrt seggedbe kerüljön - sziszegem vissza.
- Hé - szólal fel kandúrom, de csak felpillantok rá, és elmosolyodom, majd elengedem a kurvát és kiegyenesedve az ölébe ülök, és az ajkaira tapadok.
Mikor elengedem és körbe nézek, a kis szuka már sehol nincs.
- Önző dög vagy - morogja kandúrom.
- Ez a farok jelenleg az én seggembe való, így csak én szophatom - nézek a szemébe.
- Csak nem féltékeny vagy? - vigyorog rám.
- Tudom, hogy sehol nincs mellettem a kis szuka. Ettől függetlenül épp benne voltam valamiben - vigyorgok vissza, és már mászok is le, hogy tudjam nyugodtan szopni továbbra is.
Teljes beleéléssel csinálom a dolgom, nyugodtan, nem zavartatva senkitől. Tetszik, hogy én csinálom, csak én, és nem szól bele más. Mondjuk nem mintha potenciális vetélytársként tekintettem volna a kis srácra, de jobb volt így. A végén még túlságosan belefolyt volna a dologba és nem akartam volna, hogy ez az isteni farok más seggében legyen az enyémen kívül. Bár úgyis lesz még, ahogy az én seggembe is lesz más farok. De most nem. És a most a lényeg.
Percekkel később kandúrom morran egyet és beleélvez a számba. Nem nyelem le azonnal, hanem felhajolok és megcsókolok, hogy érezze csak a saját ízét. Arra számítok, hogy meg fog ütni, de mintha jobban felizgatná a dolog, mint előre sejttettem.
- Mutasd a segged - parancsol rám szuszogva, amit meg is teszek, mert miért ne. Én is akarom, és tágítania sem nagyon kell, hiszen nem sokkal ez előtt szállt ki belőle.
Viszont megint kínozni kezd.
Lassan mozdul, először nem is vágja belém magát tövig, csak éppen hogy érzem, ezzel meg még jobban ingerel. Ahogy mozdulnék, nem engedi, lefog, így kénytelen vagyok várni és nyöszörögve viselni, hogy húzza az agyam. Aljas, gerinctelen módszerekkel feszíti a húrt, de nem bírok neki ellenállni. Ahogy az illata az orromba kúszik, képes lennék csak ettől a helyzettől elélvezni.
- Élvezed, hogy csak a tiéd? - hajol előre. Már emelkednék fel, de durván lenyom a földre. Alapesetben ezért pofán vágnám, de most még ez is izgat. Az, hogy ennyire uralkodik felettem most, ebben a pillanatban és úgy érzem magam, mint egy szerencsétlen hülye... izgató.
megfontolandó ez a nála maradás.
Ha ki akart volna nyírni már megtette volna, nyilván nem baszakodik ennyit, hogy kitekerje a nyakam.
Ahogy egyre keményebben mozog, teljesen a saját kedve szerint és végig lenyomva tart, valamit megmozdít bennem., és eldöntöm: megyek. Ezek után akarom. Még ha erre a pár napra is, de akarom. Ad cuccot, a d szexet, kaját, és kecót. Kiveszek pár napot és lelépek vele a búsba. Ha meg kinyiffant, max visszajárok kísérteni.
* * *
- Ez kurva jó volt - dorombolom, és hozzá bújva megharapom az alsó ajkát, mire morog egy picit, de azért kapok egy csókot. - Inni akarok, menjünk ki - nézek rá.
- Parancsolgatsz? - vonja fel a szemöldökét.
- Alkut ajánlok - kacsintok rá. - Kijössz velem piálni és nálam alszol ma. Ami még azt is jelenti, hogy legalább egyszer ma még dugunk. Holnap reggel bemegyek az irodába, kérek pár nap szabit és elhúzok oda veled, ahova akarod, ha cserébe ellátsz farokkal, kajával, anyaggal és utána is gondolsz néha rám - nézek rá. - Tudom, hogy tetszem neked, és kurvára megéri, te is tudod - dorombolom, és végignyalok a mellkasán.
|
| timcsiikee | 2011. 11. 28. 09:27:32 | #17902 |
 Karakter: Grigorij Petrovics Zirjanov
Megjegyzés: ~ Ciccnek
Grigorij:
- Szóval megveszed a seggem cuccért meg kajáért – arca elkomorodik, és hőbörögve mormolja nekem a szavakat.
- És ha igen? – kegyetlen kis vigyorral hajol arcomhoz, hogy a fülembe súghasson.
- Húzd a faszodra a cuccodat meg a kajádat – búgja mintha épp becézéseket suttogna, de a szavak megcsapnak, és pillanatnyi döbbenetemet kihasználva lepattan rólam. Kattan a zár, ekkor hallom, hogy éppen készül kiszállni, de még elkapom csuklóját.
- Mi? – visszatartom, de nem rántom vissza magam mellé.
- Mit nem értettél? Nem vagyok hajléktalan, se kurva. Csüngő vagyok, de meg tudom venni a cuccomat magamnak – szabadulni próbál, de nem eresztem.
- Mi vagy, ha nem kurva? – morgom felé, összeszűkült tekintettel. Nyűgös kis ribi.
- Szabad ember, baszd meg - rikoltja - Azzal kefélek, akivel akarok, ahol akarok és amiért akarok, de nem fogok senkivel lelépni több napra baszni egy másik helyre, amit nem is ismerek. – furcsa… igazán különös, nem várt reakció. Eddig mindig nyerő volt ez a téma bárkinél.
- Szóval nem?
- Szóval nem. Pjotr egy hét múlva bulit tart a kecójában. Mássz el oda. Ezért a seggért teperni kell, apukám – eleresztem, bepattan a kocsijába és a szokásos kis felhajtással el is vonul. Lágy vigyorral nézek a távolodó jármű után. Ha egy átlagos kis kurva lenne, pont leszarnám mit akar… de a francba is, túl jó ahhoz, hogy hagyjam csak így játszadozni. És a kis szajhája pontosan tudja ezt. Ravasz… nagyon cseles.
***
Szombat délután csörren a telefonom, és ahogy látom Pjotr az. Épp az ingem ujját igazgatom.
- Mondd – veszem fel morogva. Nincs túl jó kedvem, tekintve hogy elfelejtettem a cicuska nevét, aki szépen szólva pofára ejtett. De nem hagyom ennyiben… persze ahhoz az kéne, hogy megtaláljam. – Mielőtt még cucc kéne, nem hiszek neked, ha azt mondod máris elfogyott – vigyorodok el. Ekkor jövök csak rá, hogy mit is mondott múlt héten.
- Nem, most nem ezért hívlak. Csak gondoltam érdekelne egy kis műsor – búgja a vonal másik oldalán, mire felvont szemöldökkel lépek el a tükörtől.
- Miről lenne szó?
- Mond neked valamit a Jaroslaw név? – kicsit megmozgat bennem valamit, elgondolkodva sétálgatok a szobában. – Miért?
- A csini kis szuka, akit nem rég tologattál.
- Hm, milyen jól informált vagy. A végén még azt fogom hinni, hogy besúgó vagy és figyeltetsz.
- Eszemben sincs, nem vagyok hülye…
- Szóval milyen műsorról hadoválsz nekem?
- Ma este lesz egy szokványos kis „keféljek már valakivel” parti.
- Tudod, hogy nem vagyok híve a megtervezett dolgoknak ilyen téren.
- Az nem is tervezett, ha most idehívlak.
- Idegesítesz… mit akarsz? Bökd már ki.
- Csak gyere el, nem kell a hátsó kertbe jönnöd, és meglátod.
- Ha átbaszol valamivel a kövi adag drágább lesz. – hadovál még valamit, majd elköszönve bontom a vonalat. Szóval ő nagyon is jól ismeri. De mégis mi a frászt akar? Mindegy, épp ráérek így talán jól is jön unaloműzőnek.
~*~
Hallom már az utcáról, hogy döng a zene, hátsó kertben szolid fények, piás hangulat. Ismerem ám Pjotr bulijait. Olyan mint egy kerítő… utálom a kerítőket. Ha nem magam szerzem az áldozatom úgy semmi értelme.
Beszólok és kijön az egyik gorillája, aki hátraszól neki egy apró kütyün, és máris bevezet a házba.
- Gyorsan mondd milyen műsorról beszéltél, mert ha uncsi minél előbb el akarok húzni innen.
- Oh, hidd el tetszeni fog amit látsz.
Egy nagy képernyős TV előtt ül, körülötte az-az egy testőr féleség aki bekísért, és még egy ismeretlen muksó… Nem is nagyon érdekel, így nem foglalkozok vele pláne hogy Pjotr sem mutatta be.
Ahogy észrevettem a partit figyeli vagy figyelteti, kapcsolgat és mindig más helyszín jelenik meg a képernyőn.
- Csak nem amatőr pornózol? – vigyorodok el, és zsebre dugott kézzel levetődöm a mellette lévő székre.
- Csak a jobbakat használom fel. Meglep?
- Engem már semmi.
- Hopp, jönnek is. – a képernyőn megjelenik a cicuskám, és egy tőle kisebb fiúcska. – és ezt pont a kettővel jobbra lévő „szoba”. – A fürdőbe mennek, kissé kábult kis enyelgés és nem is kell sok a látványból, hogy testem emlékezzen a kis szukára. Hiába ketten vannak, csak az ő kis formás seggén legeltetem a szemem.
- Kapcsold ki… - morgom Pjotrnek, és felpattanok a székről.
- Mi van? – hirtelen fordulok felé, ami meg is lepi, a gorilla megmoccan, de visszainti.
- Ha felvételt mersz rólam készíteni, akkor is ha cenzúrázott, kinyírlak – fenyegetően halkan mormolom arcába, mire elvigyorodik.
- Oké, értettem. – most veszem csak észre, hogy rámarkoltam a ruhájára, így eleresztem, és kirobogok. Kettővel jobbra mi?
Halk nyekergéssel nyílik az ajtó, lazán megtámaszkodom az ajtó keretének, és figyelem a még szelíd enyelgésüket.
- Szabad a seggem, meg a szája. Dönts és szállj be – szerintem ez nem kérdés. Beljebb lépek, lazítom az inget, becsapom az ajtót, a zakó valamerre landol. A csempe visszazengi az összes nyögést amit produkálnak. Mellkasom már teljesen szabad, lazítom a nadrágomat is, de nem veszem le, csak kiszabadítom farkamat, és letérdelek mögé, miközben ő folyamatosan taszigatja az előtte térdelőt.
Látszik mennyire ráizgult a dologra, habár ő bassza a kicsikét a segge olyan síkos és fényes, mintha bekente volna. Csak ingerlem bejáratát farkammal, ezzel teljesen kőkeménnyé téve magamat is. Igen… ez a segg hiányzott, pont beleférek.
- Ah… ne szórakozz – hátra nyúl, rám markol és durván ingerelni kezd, hogy elveszítsem a fejem, de abból nem eszel cicuskám. Oldalát, gerincét simítom végig, hogy megfeszüljön teste, közben hagyom, hogy nyögve kényeztessen. Ha nem is veszi fel, remélem Pjotr élvezi a műsort.
Előre hajolok, segge két partja között csúszkálok, ő visszatámaszkodik mancsaival a csempének, ahogy félig rá nehezedek. Nem kell sokat mozognom, ahogy ő is ringatja csípőjét, az épp elég ingerlés. Belecsókolok majd harapok nyakába, felnyög, hátra veti fejét, finoman beletépek hajába, majd egyetlen mozdulattal tövig nyomom magamat belé. Rekedtes nyögés csapódik vissza a csempékről, nem mozdulok, hagyom hogy csak az ő tempója maradjon meg, majd lassan igazodom hozzá, és inkább ellentétes mozzanatokkal lököm egyre erősebben. Hátra rántom fejét, ahogy haját markolom, csókra kényszerítem, de nem nagyon kell erőszakoskodni hozzá.
Igen… imádom a kéjenc testét, ahogy vonaglik, és pontosan tudja mikor mit kell csinálnia. Olykor jobban összeszorul rajtam, ilyenkor hanosabban morranok fel. Végignyalok nyakának ívén egészen a füléig, hogy beleduruzsolhassak rekedtesen.
- Mondd csak cicuskám… melyik jobb. Az ő segge… vagy az én farkam? – hatásszünetet hagyva nyögdécsel még egy párat, ahogy erősebben lököm belé magamat, majd elvigyorodik kéjesen.
- Ez egyértelmű… de nem árulom el… - játszadozol? Legyen. Lelassítok, szinte megállok, mert elég ha az ő csípője mozog, én így is érzem. Ringatni kezdi a seggét jelzésképpen, csalódott kis nyögésekkel fűszerezve utalva arra, hogy folytassam, de csak fokozatosan, lassan teszem meg. Még ha az elején kissé zavart is a kissrác jelenléte, most már leszarom hogy itt van alatta, így csak érdekesebbé teszi az egészet.
Teste remegni kezd, érzem, hogy nem kell sok, ahogy nekem sem, de a kicsike legalul csak ugyan úgy nyöszörög és nyögdécsel.
- Segíts neki – búgom halkan fülébe mire alá nyúl, de a többit nem látom, nem is kell. Pár perc és felsikolt, őt követi a cicuskám, majd ánuszának ütemes rángására én is beleélvezek, mélyen felhördülve.
A kissrác összezuhan, az alattam fekvő csak megtámaszkodik és kicuppanok belőle, én pedig térden maradok, őket nézve. Hmm… rég csináltam hármasban, talán épp itt az ideje.
Lerúgom magamról a nadrágot.
- Én még nem végeztem – halkan mondom csak, mert a fürdő elég zajos tud lenni a visszhangtól. Felém is fordul a kiskandúr mosolyogva, négykézláb fordít helyzetén, felém fordul, és mondani sem kell, még mindig keményen álló farkamra cuppan. Igen… pont olyan kis technikás, ahogyan emlékeztem rá.
A fiúcska sem marad sokáig ájult, úgy látszik, nem akar kimaradni semmiből mert mögé kúszik, és láthatóan a seggét kezdi el nyelvvel izgatni. Aprót nyög cicusom, hangjától beleremegek én is. Ó igen…
- Te… gyere ide – utasítom a fiúcskát, aki készséggel kúszik elém. Igazi kis alárendelt szuka, az már tuti. Csini pofi, szép szemek, a teste sem rossz, bár hozzám képest már elég kicsike. Hajába markolok, őt is a farkamra irányítom, hogy ketten kényeztessenek. Ahh igen…
Majdnem egymással szemben helyezkednek el, hogy elférjenek így tökéletesen elérem őket. Mintha csak tudnák, hogyan kell mozdulni. Kezeim szimmetrikusan mozognak, gerincük vonalán simítok végig, hogy még jobban bepucsítsanak nekem. Belemarkolok a kerek kis seggekbe, majd ujjam megtalálja mind a két síkos bejáratot, s először csak a felületén, majd bennük kezdek el ujjammal körözni, ezzel elérve, hogy nyöszörögve kényeztessenek engem.
Köszi Pjotr, tényleg jó a buli.
|
| Rauko | 2011. 07. 25. 12:37:44 | #15367 |
Karakter: Jaroslaw J. Kang
Megjegyzés: ~ Timcsimnek
Vevő a dologra, tudtam én.
- Csak nem ennyire szétkúrtam a formás kis segged? - Dög. És milyen magabiztos... de mondjuk így van.
- Ne szállj el magadtól… kellek vagy nem? - kérdezem, bár ha nem akarná, gondolom, nem tapizná a seggem jelenleg is.
- A kis mókád után, jobb szélen, hátul várlak. - Ohh, tudtam én. Aki egyszer megvolt, az szeret repetázni, de eből a pasiból is én is kérek még.
- Fekete bugatti? - Csak mert egy ilyen előtt dekkol épp...
- Ühüm - feleli, és még egy kis udvarolgatás egymásnak, majd ellépek tőle, hiszen indul a móka.
- Csukd de a szád faszfejkém, a végén még lenyeled a port amit előtted kavarok - röhögök Pjotr-ra, majd beülök, de még látom, hogy kellően felpaprikáztam a kicsikét. Jó lesz ez, előre élvezem!
Szűk átjárók, magaslatok, tipikus parkolóház. Szeretek ilyen helyeken mókázni, pláne ilyen lúzereket lealázni.
Az első balosnál ide hallom, hogy bezúzza a kaszni egy részét, de csak röhögök. Le is maradt, veszteni fog és még össze is töri magát. Höhö. Előre izgulok, hogy mit fogok látni, ha kiszállok.
Vannak részek, ahol jobban kell vigyázni, mert a sok hülye a pálya szélére áll be, ez meg nem az a terep, ahol korlátok is vannak, így hát észnél kell lenni. Nekem nem is esik nehezemre, mert bár ritkán versenyzek, anno kitanítottak. Nem egy dugásba került, de már tudok driftelni, és ez a lényeg.
Amikor a tetőn végül kikanyarodok egy enyhe jobbosba húzva a kocsit, persze üdvrivalgás fogad. Kiszállok, kinyitom az ajtót, és várom, hogy felérjen Pjotr, de nem nagyon akar jönni. Aztán egy srác rohan fel.
- Tropa lett a hatodikon - mondja lihegve, de röhög közben.
- Az emelkedő előtt, mi? - kérdezem én is vigyorogva, mire a fiú bólint. Felröhög a tömeg, de oszlatni kell, nekem ma még van egy szexem és behajtom az illetékeseken.
Ahogy megállok előtte a megbeszélt helyen, a szokásos formában, picit oldalra vágva a Supra seggét, vigyorogva nézek rá.
- Hogy ment? - kérdezi, de közben már izgatom is.
- Megvan a kocsim nem? De dumálni akarsz, vagy… - Nem hagyja befejezni, inkább csókol, miközben én minél jobban próbálom felizgatni. Erre persze ő sem rest, belemarkol a seggembe. Nyamm....
Kigombolok két gombot és a farkát is masszírozom közben, de leállítja a mókát. Vadbarom.
Lenyom és finoman nem, de mindenképp a tudtomra adja, hogy akár szophatnék is, és szívjam ott, ne a nyakát.
Akkor indul a buli...
Minden tudásomat bevetve kényeztetem, és nem is marad el az öröm. Ahogy felpillantva látom élveteg arcát, olyan érzésem van, hogy én ezzel szolgálom a köz érdekeit. Hiszen ez az öröm... ha valaki olyan szop le, aki tud. És én tudok.
Amikor aztán elélvez, még picit mókázok egy félrecseppent spermával, de aztán azt is lenyalogatom. De a dolognak persze itt még nincs vége.
Bevezetget a kocsijába, felém tornyosul és elkezd izgatni, ahol csak ér. Csókol, simogat, kényeztet, én meg segítek neki, és miközben ő szórakozik rajtam, én a mellbimbóimat kényeztetem magamnak. Kell azt is valakinek, na.
Mondjuk kitartó, az tuti, vagy kétszer el kell zavarnom a seggem közeléből, de hát ilyen ez a popszakma. Tudom, hogy az ő farka startra kész, de az én seggem köszöni, kér két napot és pont.
Mondjuk kreatív fiú, az tuti. Amikor tudatosul, hogy a popim ma este pihenőn van, megfordul, és megint a számba adja a farkát, én meg ki vagyok, hogy ellenkezzek egy ilyen farok ellen? Hehe.
Lassan enged elélvezni, de amikor sikerül, maga a mennyország.
Picit szusszanunk mindketten, de aztán összekapjuk magunkat, és én épp másznék ki, amikor megszólal. Persze épp rajta ülök, és épp nem enged ki.
- Péntek van… - Hm. Végülis igaz, de nem értem, hogy mire ez a nagy okoskodás.
- Mi szólnál egy kis hétvégi „kikapcsolódáshoz” a rendes lakásomon? Nem lenne más dolgod, mint kefélni, enni, kefélni, és szívni, amikor csak akarsz. - Hm... csábító, az tuti. Viszont egy része nem tetszik a dolognak.
- Szóval megveszed a seggem cuccért meg kajáért - mondom ki a lényeget.
- És ha igen? - kérdez vissza, mire én kezdek vigyorogni, és a füléhez hajolok.
- Húzd a faszodra a cuccodat meg a kajádat - suttogom kéjesen, és elrugaszkodva tépem ki magam a karjai közül, leszállva róla. A pillanatnyi sokk azt hiszem, ami segített, hogy lelépjek.
- Mi? - száll ki utánam, és persze elkapja a csuklómat.
- Mit nem értettél? Nem vagyok hajléktalan, se kurva. Csüngő vagyok, de meg tudom enni a cuccomat magamnak - rántom ki megint a kezem, de rögtön elkapja újra és erősebben szorítja meg.
- Mi vagy, ha nem kurva? - kérdezi, szinte sziszegve. Na, jó. Most kicsit be vagyok szarva tőle, az tény.
- Szabad ember, baszd meg - ordítom, hátha megijed. Vérszegény próbálkozás, de sosem lehet tudni. - Azzal kefélek, akivel akarok, ahol akarok és amiért akarok, de nem fogok senkivel lelépni több napra baszni egy másik helyre, amit nem is ismerek. - Dacosan nézek a szemébe. Nem tudom eldönteni, hogy ideges-e, vagy csalódott, esetleg sértett.
- Szóval nem? - kérdezi megint.
- Szóval nem - jelentem be. - Pjotr egy hét múlva bulit tart a kecójában. Mássz el oda. Ezért a seggért teperni kell, apukám - mondom neki mérgesen, mire elenged, és nem tudom, azt hiszem, meg akarna ütni, de végül megáll a keze a mozdulatban. Egy pillanatig csak nézem, aztán bepattanok a verdámba és elhúzom a csíkot, még egy jó adag porral ajándékozva meg a drága öltönyt és azt az ügyes szájat.
***
- Szóval nem - sóhajt fel Pjotr. Elmeséltem neki mindent, mert úgy láttam, ő ismeri a csókát. - Mellesleg megértelek valahol - néz rám. - Nem is tudod a nevét sem, mi? - kérdezi felvont szemöldökkel.
- Mi a fasznak nekem a neve? Nem akarok hozzámenni, csak basztunk és kész - morgom.
- Grigorij - mondja, mire felvont szemöldökkel nézek rá. - Jó, csak gondoltam, mégis akarod tudni.
- Nem, nem akartam - állok fel, és már lépnék le. Még kiveszem a tálcámból a pénzt a cuccra, majd fordulok is meg.
- Szombat? - kérdezi még, és hallom, ahogy kitolja a széket és feláll. Megfordulok.
- Nincs sok kedvem inni - sóhajtok fel. Mert tényleg nincs. Nála inkább inni szoktam, mert vele szívni olyan, mint a cukrosbácsival karamellát enni.
- Akkor nézd át ezt - dob felém egy kék mappát. Kinyitom, és meglepve látom, hogy minden oldalon három kép. Egy-egy fasziról. A felső képen az arca, a középsőn a mellkasa és a hasfala, a legalsón a farka. Felvont szemöldökkel fordulok Pjotr felé.
- Te meg akarsz baszni engem? - kérdezem őszinte döbbenettel.
- Nem. Csak azért vagyok jó fej, mert szeretném látni, ahogy valaki szétkúrja a segged, ha már nekem nem lehet - nevet fel, mire elmosolyodom.
- Elviszem - mutatom fel a mappát. - Átnyálazom, és holnap, meló után bedobom a gorilláidnak. A Rose-ban lesznek, ugye? - kérdezem, mire bólint, és elköszön. Király.
***
Végül persze, hogy úgy döntök: miért is ne. Nem lehet baj belőle ha benézek, kicsit leiszom magam a sárgaföldig, megbaszatom magam pár jó pasival, mert lesz egy pár, ahogy a mappát átnéztem. De mondjuk kinéztem egy passzívot, és nem tudom, vevő lesz-e a dologra, de szívesen kipróbálnám vele. Josh a neve, tőlem alacsonyabb, fekete haja és zöld szemei vannak. Írtam neki e-mailt, és hát válaszolt is. Jót röhögtem, mikor őszintén leírta, hogy a képeimre kiverte magának. Fogod is még. Hehe.
***
Pjotr-hoz méltóan a buli előkelő. A szabad téren ihatsz, szívhatsz, összeszedheted a kurvádat vagy a farkat, aztán felvonulsz a házba. Hatalmas kéró, van vagy húsz helyiség, ahol lehet kefélni.
Én nem tököltem sokat, mire Josh megjelent, megittam pár vodkát, aztán már mentünk is felfelé.
Épp az egyik fürdőben vagyunk. Ő a kádhoz támaszkodva térdel nekem háttal, én meg szinte remegek, ahogy belenyomom a farkam. Rég voltam már aktív és rohadtul hiányzott valahol, de mindig is jobban szerettem, ha engem toltak seggbe.
Josh alattam nyöszörög, én felmordulok, ahol elmerülök benne, és beleharapok a tarkóján a bőrbe. Hantosabban nyög, majd elkezdi ő is mozgatni a csípőjét.
Épp nagyon belemelegedünk, amikor nyílik az ajtó. Egy picit összerezzenek, ahogy meglátom a múlt heti kandúrt az ajtófélfának támaszkodni.
Ő engem néz, majd a Joshra téved a tekintete. Elvigyorodom, most nem félek tőle. Ha bántani akarna, tuti nem jön el eddig.
- Szabad a seggem, meg a szája - nyögök fel. - Dönts és szállj be - kacsintok rá, mire Josh megint felnyög, ahogy újra eltalálom a prosztatáját.
|
| timcsiikee | 2011. 07. 18. 19:36:18 | #15170 |
Karakter: Grigorij Petrovics Zirjanov
Megjegyzés: ~ Ciccemnek
Grigorij:
Vadul izgat miközben ajkait falom, majd eltépem tőle magam, már nem sokáig bírom.
- Kocsival jöttél? – nyávogja a kis vadmacskám.
- Nem, hoztak – duruzsolom ajkacskái közé a választ.
- Akkor pattanj be, kandúr. – Beülök mellé, műsorozik még egy kicsit, akár egy kilépő attrakciómester, mintha nem keltene egymagában is elég feltűnést, egy ki porfelhő követ minket. Csak elvigyorodom ahogy puhán zakkan a kocsi műsorozása közben, csak vigyorogva figyelem. Nagyon élvezheti.
- Végre nem egy puhapöcs – duzzadtra csókolt ajkait nyalja körbe.
- Inkább siess, ez a cucc nagyon üt rövid időn belül – figyelmeztetem. Én már csak tudom, alig 20 perc sem kellett orron keresztül és már szállt az ember. Igazán tiszta anyag.
Mondom a címet, gyorsan oda is hajt, és a jelenlegi szállásomon kötünk ki, ahol minden alkalommal megszállok egy-egy feladat teljesítése után.
- Mit keresünk itt?
- Mondtam, hozzám jövünk.
Már jól ismernek, így a portás egy előre elkészített kulccsal és szobával vár.
Levetem a meleg gúnyát, ledobom valahova, és megvárom míg beljebb lép.
- Mindjárt jövök – szólok halkan, kislattygok még pár pillanat erejéig a rötyire, már nagyon kellett, és egy utolsó löketként egy igazán picit szippantok fel. Nehogy már egyedül szálljon a kicsike, amikor éjjel sokadszorra juttatom el a csúcsra.
Mikor visszaérek épp akkor tolja fel magának fényes ujjait, miközben épp kiverni készül. Már nagyon beindulhatott, vagy csak a szer használata erősítette fel a libidót?
- Előre dolgozol? – vigyorodom el, ahogy lassan kioldom a nyakkendőmet, majd lassacskán levetek magamról minden ruhát. Rá is vetem magam.
- Kurva jó a tested – rikkantja édesen. Igen, már tuti a fejébe szállt a cucc. Vazelin csurran ujjamra, majd tovább tágítom, láthatóan gyengén, főleg ha rám szól, hogy gyenge vagyok az ő kis seggének. Na mindjárt kapsz egy durvább baszást kicsikém. - Baszni akarok, nem szeretkezni – teszi még hozzá, de majd mindjárt észreveszi miért szükséges kellőképpen kitágítani. Hehe… ha rajtam múlik, holnap csak terpeszben megy dolgozni.
Befejezem finom seggének felkészítését, gumiért nyúlok, felé hajolva.
- Ha betegséged van és nem szólsz, elvágom a torkod – nem viccelek, nincs kedvem és időm arra hogy orvosokat járjak, és hogy tönkretegyem az életem.
- Ne parázz, kandúrom, csak csináld – vagy túl magabiztos, vagy egyszerűen csak kiéhezett. Vagy mindkettő. Oly mindegy, megrakom, mint állat.
Belévágom magam, mindegy milyen erővel döngetem a matracba újra és újra csak sikoltozva könyörög gyorsabb tempóért. Hé, azért nyúl nem vagyok.
Élvezettel sikoltozik alattam, harapom, karmolom, viszonozza minden mozdulatomat, nem sértem fel, csupán érzéki kis játék gyanánt tüzelem tovább mindaddig, míg megfeszülve, a gyönyör édes vibrálásától nem sikolt fel, s nem sokkal utána én is követem.
Szex utáni pár perces pihi, nem kell sok gyorsan regenerálódom, hála a felpörgető cuccnak is, meg még kicsit sem csillapított éhségemet egyetlen menet.
- Húzzak a faszba, vagy van még erőd egy körre? – kérdi buján, felé kerekedem újra egy pillanat alatt, most viszont hasát nyomom a matracba, hátulról rakom tele, s egész éjjel addig kefélem míg csordultik nem lesz, lüktető, formás segge.
~*~
Meglepően egyedül ébredek. Ironikus nem? Pedig nem bántam volna, ha finom kis ajkacskáival ébreszt. Hmm… élvezném.
Csak addig sajog a farkam míg fel nem öltözök és el nem indulok a városba, hogy körbejárjak egyet. Most nincs kedvem kocsiba ülni, kiszellőztetem magam.
Nem volt rossza kicsike. Ahhoz képest amilyen kis vadmacska, jó kis szűk seggű volt, buja testtel és olyan hanggal, amibe minden porcikám beleremegett. Megfontolandó, hogy talán több körre is elviselném, viszont az a valószínűsége, hogy újra találkozzam vele, viszonylag kicsi. Akkor is, ha éppen újra elmennék az esti kis driftelésre, amire ismét kaptam egy meghívást, ugyanis Pjotr valóban versenyezni fog. Kíváncsi leszek.
~*~
Este csak annak reményében megyek el az éjszakai kis gyerekmókára, hogy hátha újra összeszedek valami tüzes kis vadmacskát, meg persze magamban kiröhögni a kis Pjotr-t hogyan bassza el a szép új kocsiját. Most kicsit lazább öltözetben megyek, mert nem munka után jövök, ráadásul most kocsival vagyok, hátul álltam meg, mivel nincs szándékomban versenyezni, csak nézelődök. Reggel pedig szépen hazautazok, csupán egy óra kocsival, de jó volt ebben a kis városban megpihenni, szeretek itt lenni.
Megtalálom Pjotr-t, letelepszem mellé, bár épp egy csajt kezel le, ahogy nyelvével tisztítja ki torkát.
- Na mi van kölyök? – morranok felé, mire vigyorogva köszön, majd játssza a nagy arcot, hogy majd láthatom győzelmét. Hát persze… régebben láttam hogy vezet, és meg kell hagyni… pocsék volt. Nem tudom mennyit változhatott azóta.
Hiába nézek körbe, nincs ahhoz hasonló akit tegnap toltam ájultra.
Épp vállam felett nézek hátra, egy vörös kiscsaj formás segge ragadta el a tekintetem pár hosszú pillanatra.
Autó csikorgása üti meg fülem, s mikor előre nézek olyan látvány fogad, ami elfeledteti velem az előző picsát is.
Amikor Ő is meglát engem kihívó kis mosolyt csal ajkaira.
- Hali – lép be egyszerűen, a színpadias megjelenés után – Te itt? – felcsillanó szemekkel lép elém egy üdvözlő kis szájra puszit kapok, majd ajkaimra duruzsol - Ha szarrá verem a kis haverodat, kapok repetát ma este? – pajzán pillantás, buja kis mosoly - De csak szopás-szinten gondolkozz, ha igen.
Derekánál átnyúlva markolok fenekébe, és közelebb rántom magamhoz.
- Csak nem ennyire szétkúrtam a formás kis segged? – vigyorogva mormolom ajkacskáira. Kiszélesedik mosolya, és úgy tesz mintha nyakamnál igazítgatná a ruhát.
- Ne szállj el magadtól… kellek vagy nem? – A válasz egyértelmű, és az csak még jobban tüzeli kíváncsiságomat is, hogy tudom, ő fogja lemosni a pályáról a nagyképű kölyköt.
Füléhez hajolok, belenyalok, majd úgy duruzsolok bele, hogy ajkaim érintsék.
- A kis mókád után, jobb szélen, hátul várlak.
- Fekete bugatti? – kérdez vissza.
- Ühüm – újabb éhes kis nyalintás, ő viszonzásképp tapizik, majd alsó ajkára harapva kuncog, és lassan a kocsijához lépdel.
- Csukd de a szád faszfejkém, a végén még lenyeled a port amit előtted kavarok – felkacag, és beül a kocsijába, Pjotr erre vigyorogva de felkapja a vizet. Ellököm magam a kocsijától, miközben ő a csaj seggére csap, hogy indítsa majd őket, a két kocsi közé tipeg a tíz centis tűsarkúban, és csak hátrébb lépek. Ha szívok port az fehér, nem ilyen barnás szar.
Stílusosan a miniszoknya alól letolja a bugyiját, a magasba emeli, hörögnek és bőgnek a motorok, lassan hátrafelé keveredek ki a tömegből, de még látom azt a pillanatot, ahogy elindul a verseny. Csak pár percig figyelem őket, Pjotr sem rossz, viszont láthatóan tapasztaltabb a kis szukka, mint az a fapöcsű… hehe…
Hátrabattyogok a kocsimhoz, egyre halkul a tömeg zaja, de még így is tisztán hallom. Izgalmas pillanatok lehetnek ebben a nagy, részeg tumultusban persze minden szenzáció, ez viszont még annál is jobb. A végén a zsibongás egyre élesebb, a kocsik zúgása egy időre elhalkul majd megint felerősödik, végül teljesen elnémul.
Ekkor érek a kocsimhoz. Ennyi lett volna a kis akció? Gyorsan lerendezte.
Az ajtónak dőlök, lassan hallom ahogy nagy őrjöngés közben egy kocsi újra elindul, látom ám, hogy Ő az, s egy szép kis satufékes fordulással bevágódik elém oldalazva, kipattan a kocsiból és elégedetten csillogó szemekkel mered rám.
- Hogy ment? – kérdem mindent tudó vigyorral, közvetlenül előttem áll meg, és mellkasomat kezdi karmolászni, mint egy kiscica.
- Megvan a kocsim nem? – a felső gombot kezdi pedzegetni. – De dumálni akarsz, vagy… - Nem hagyom szóhoz jutni, hirtelen tarkójánál túrok hajába, ráharapok ajkaira, s szívva, marva csókolom, azonnal átdugja ficánkoló nyelvét, és viszonozva tapogató kezeit, újra a fenekébe markolok.
Csak a felső két gombot oldja ki, gyorsan lejjebb siklik keze, kiszabadítja farkamat és masszírozni kezdi, nyakamra hajol, belecsókol és elkezdi szívni, de ekkor hajába markolva húzom el magamtól.
- Meg ne próbáld – morgok rá. Utálom, ha rajtam jelet hagynak. Lejjebb nyomom és szinte azonnal térdre hullik, nem is kell igazán magamra terelnem, egy gyönyörűen buja mozdulattal megfogja tövét, végignyal rajta és máris forró szájában vagyok. Ah igen.
Egy hosszú pillanatra lehunyom a szemem, mélyet szívok az esti hűvös levegőből, és élvezem azt a gyakorlott szívó erőt, amit alkalmaz. Néha felmorranok elégedetten, néha lenézek rá még mindig haját markolva, és a látvány csak felerősíti kényeztetését.
Mikor már nem kell sok, beindulva csípőmet is mozgatom, fejét gyorsabb tempóra irányítom, és jobban belétolom magam, szó szerint baszom a kis száját, majd egy mély, halk hörgéssel élvezem tele. Ahh igen…
Ajkait nyalogatva áll fel, még játszadozó jelleggel mutatóujjával kecsesen szétken egy elcsöppent darabot, majd azt is körbenyalogatja.
- Hmm… nem rossz – vigyorodik el, megnyalom kiszáradt szám szélét, majd megint egy mohó csókra rántom magamhoz. Lassan beterelem a kocsimba, ahol már a teljesen leengedett ülések várnak. Magam alá teperem, elkezdem ruhájából kibontani, miközben falom ajkait, érzékeny pontjait izgatva. Nyelvemmel végigívelek nyakának érzékeny ívén, bejárom mellkasának minden centijét, közben hajamba túr, ahogy már hasánál járok saját mellbimbóit csippenti, pillanatokkal később már én is édes élvezetben részesítem.
Megpróbálok hátsó fele felé is irányulni, de egy „a seggem most tabu” felsikkanással megint elterel, pedig megint szívesen szétkefélném. Hehe… úgy látszik túlhajszoltam a kicskét az éjjel.
Akkor ez azt jelenti, hogy újra csak a száját vehetem igénybe. Feltérdelek, oldalra döntöm, elnyúlok mellette, szinte szájába teszem ismét merevedésemet, és máris játszadozni kezd, szólni sem kell. Jó kiscica.
Meg-megrezzen ahogy erősebben szívom meg, végtelennek tűnő másodpercekig kényeztetem, majd kipottyanok a szájából, kissé hátára dől, elfojtott lélegzettel nyöszörög párat, majd egy édes kis sikkantással élvez el. Imádom ezt a hangot.
- Fejezd be, vagy seggbe raklak – fenyegetem halkan, suttogva, rögtön rá is cuppan a lényegre, kényelmesen elfekszem, sokáig visszatartom magam, hogy megfárasszam egy kicsit, majd újra teletöltöm mesteri kis száját. A seggét jobban szeretem, de ez sem volt rossz, igazán kielégítő.
Bár hosszú lélegzetvétel után felhúzom a sliccem, ő is a ruháját rendezgeti elégedett mosollyal. Ez még korántsem volt elég, csak még egy cseppnyi pihenés kell két élvezés után. Mondjuk olyan fél óra. Hehe…
- Péntek van… - konstatálom elégedetten, és lassan teljesen elrendezi ruháját. Ahhoz hogy kimásszon a kocsiból, ahhoz előbb rajtam kell átmásznia, épp rajtam fekszik el de lefogom, és mindkét kezemmel a kerek fenekébe markolok.
- Igen és? – kérdez vissza egyszerűen.
- Mi szólnál egy hétvégi kis „kikapcsolódáshoz” a rendes lakásomon? – kérdem kaján vigyorral. Egy ideig még el tudnám viselni. Pár alkalom, megunom, csak előtte rojtosra baszom a popsiját. Az fix, hogy utánam soha többé nem lesz szorulása… hehe… Egy pillanatra elgondolkodik. – Nem lenne más dolgod, mint kefélni, enni, kefélni, és szívni, amikor csak akarsz. – a mondatot már inkább csak ajkaira dörmögöm, szemeibe mélyesztve tekintetemet.
|
| Rauko | 2011. 07. 14. 15:48:12 | #15073 |
Karakter: Jaroslaw J. Kang
Megjegyzés: ~ Timcsimnek
Csörög a telefonom. Mit akarnak már megint? Ahm...
- Mond - szólok bele kicsit sem kedvesen, miközben a tollam végét rágcsálom. Nem tudok egyszerre telefonálni és szállító levelet írni. De a futár meg lassan megbasz, ha nem fejezem be. Ahm... Rá is pillantok gyorsan és azonnal konstatálom: neeeem, nem basz meg.
- Este móka - szól bele a telefonba Alek.
- Hánykor, hol?
- Szokásos hely, szokásos idő. Legyél szexi, jönnek új husik is. - Megnyalom az ajkaimat a gondolatra.
- Ott leszek. - És le is teszem. Gyorsan nekiesek újra a szállítólevélnek, majd a futárra pillantok, és bájosan rámosolygok. - A konyhában talál kávét, igyon csak, igyekszem - kacsintok rá, mire morog., hogy neki erre nincs ideje, neki ehhez semmi hangulata nincs, de mégis kitolja a dagadt seggét.
Tíz perc múlva kisétálok a levéllel, és a kezébe nyomom.
- Kész, igyekezzen - mondom neki, mire már morogna is, de leintem. - És ne felejtse el, hogy tőlem kapja majd a fizetését - kacsintok rá, ujjammal finoman végigszántok a mellkasán, majd lökök rajta egyet hátra, mire megtántorodik, de nem szól. Tudja ő is, hogy volt már rá példa, hogy nem fizettem ki futárokat. Simán tudok indokot gyártani.
***
- Rob, kész vagyok - mondom, és a főnök irodájába lépve az asztalára teszem az egész napi szállítólevelek másolatát, és hogy mit csináltam.
- Oké, akkor mehetsz - mondja, és végigfut a lapon. - Eh, előre dolgoztál - vigyorog rám, és belemarkol a seggembe, mire picit megugrok, de úgysem lesz semmi. Impotens, max szopást szokott kérni, de ma bent volt a felesége, gondolom lerendezte. - Ügyes fiú. Holnap elég délre jönnöd - kacsint rám, és elenged, majd elém tolja a fizetésem. Borítékban kapom, így megbízhatóbb.
- Bye, főnök - kacsintok rá, dobok egy csókot majd elindulok kifelé, felkapom a táskámat és beülök az én cicámba. Indítok, és zene füleimnek, ahogy felbőg a motor! Irány haza, gyors készülődés és húzás, mert szerintem ma cucc is jön. Nyamm.
***
Szétnézek, de egyelőre nem látok senkit, akinek oda szeretném adni magam ma este, így inkább Pjotr mellé lépek.
- Hé, helló cica - üdvözöl vidáman.
- Ja, hali - vigyorgok rá. - Hallom, új cucc jött - nyalom meg ajkaimat, mire vigyorogva ad egy adagot, én meg a kezébe nyomom a KP-t.
- Öröm veled üzletet kötni, félvér kurva - kezdi húzni az agyam.
- Egy olyan lúzernek, mint te, külön öröm lehet, ha egy ilyen pasi van a közelében, mint én - nevetek fel.
- Holnap egy verseny? Rég kentem el a formás kis segged. - Ch. Pöcs.
- Holnap egy verseny - ismétlem. - De hozz tartalékjárgányt, lúzer - kacsintok és elhúzok.
Épp felszívtam a cuccot, még kellemesen égeti az orromat, amikor valaki a seggemre csap. Fordulok is meg, hogy elküldjem a picsába, de túl jó pasinak látszik, így csak vigyorgok rá.
- Te nem versenyzel szépségem? – kérdezi éhes vigyorral.
- Jobban szeretem a kocsimat, mint a versenyszellemet – felelem, és végigmérem. Hm... az a nadrág pont annyira dudorodik a megfelelő helyen, amennyire szeretem. Nyamm...
- Nem rossz. Akkor mit is keresel egy ilyen helyen? – Közelebb lép és az egyik tincsemet kezdi birizgálni. Óóó, most ugye nem fogjuk kerülgetni egymást?!
- Talán azt, amit te is. - Célozzunk egyértelműen c. rovatunk következik. Bekapom a mutatóujját és szopást imitálok. Ha ez nem jön be, akkor ez is impotens.
- Grigorij – mutatkozik be illedelmesen.
- Jaroslaw – viszonzom, mire közelebb lép, a hajamba mar és közel hajol.
- Menjünk fel hozzám –dobja fel, majd az alsó ajkamra harap.
Nekem sem kell sokkal több, fogom magam, és egyik kezemet levezetem a hasfalán, egészen a farkáig.
Huh. Ez a pasi kicsit sem impotens. Ohhanyám, de még mennyire nem.
Masszírozni kezdem nadrágon keresztül, miközben ő vadul csókolni kezd, harap is, de kit nem érdekel?
- Kocsival jöttél? - szuszogom.
- Nem, hoztak - feleli, és elkezdi a nyakam szívni. Ahm. ha nem sietünk, most rögtön rávetem magam a farkára!
- Akkor pattanj be, kandúr - tolom el kissé, majd átsétálok a vezető oldalra és beülök. Ő is követ. - Mond az utat - nézek rá, mire belemarkol a combomba.
Indítok, és már mehet is a móka. Kifelé még tolok egy kis műsort a sok bámészkodónak, ahogy egy elegáns féloldalas kanyarral kislissszolok. Magam mellé pillantok, de legnagyobb örömömre nem egy rémült, hanem egy vigyorgó fejet látok.
- Végre nem egy puhapöcs - nyalom meg az ajkaimat.
- Inkább siess, ez a cucc nagyon üt rövid időn belül - mondja, de nem érdekel, honnan tudja, inkább követem az utasításait, hogy hova kanyarodjak és legnagyobb megrökönyödésemre az egyik luxushotelnél kötünk ki.
- Mit keresünk itt? - kérdezem, ahogy leállítom a motort, miután befaroltam egy szimpi parkolóhelyre.
- Mondtam, hozzám jövünk - kacsint rám, és elindul, én meg követem. A portástól elveszi a kulcsot, amit, ahogy meglátják, már tolnak is ki a pultra, én meg csak vigyorgok. Oh, ez egy igazi csúcspasi. Tekintélye is van, és ha a farka negyedakkora, akkor már tuti éjszakám lesz.
***
Beérünk, ő leveszi a zakóját, én meg érzem, hogy lassan beüt a cucc.
- Mindjárt jövök - mondja, és kimegy a mosdóba. Hm. Nekem nem kell, hehe, viszont akkor bőven van pár percem. Ledobálom a ruháimat, majd magamat feltessékelve az ágyra, hátamat a támlának döntöm, szétteszem a lábaimat és elkezdek magammal játszani.
Először a farkamat pumpálom fel picit erőteljes és gyors mozdulatokkal, majd a számhoz emelem az egyik ujjamat és benyálazom jó bőven, és abban a pillanatban, ahogy kijön a mosdóból, magamba tolom. Felnyögök, picit hátravetem a fejem, de azért ránézek, és vigyorgok. Jó ez az anyag, nem kábít be, de totál elvesztem a szégyenérzetem tőle és jelenleg úgy érzem, hogy ha egész éjszaka kefélnénk, meg sem kottyanna. Hehe.
- Előre dolgozol? - kérdezi, majd vetkőzni kezd, és mire az ágyhoz ér, már csak egy boxer van rajta.
- Kurva jó a tested - nyekkenek fel, és még egy ujjamat tolom magamba. Aztán benyomódik az ágy, és hirtelen kirántja belőlem az ujjaimat, előkap az éjjeli szekrényből egy kis tubusos síkosítót és az ujjaira nyomva tolja belém.
- Ne finomkodsz, basszus - kérem halkan, hiszen nagyon lassan csinálja. - Baszni akarok, nem szeretkezni - nézek rá kihívóan, mire felmorran, és közelebb hajolva csókol meg nagyon vadul, az ujjai egyre gyorsabban járnak bennem, ollózik párat, majd kirántja őket, és fölém tornyosul.
- Ha betegséged van és nem szólsz, elvágom a torkod - jegyzi meg még, majd hallom, ahogy bontja a gumit.
- Ne parázz, kandúrom, csak csináld - kérem, és csípőmmel lökve jelzem, hogy igenis, rohadtul komolyan gondoltam. Ő vigyorog, majd beilleszti magát a megfelelő szögbe, és mélyre nyomul egy lökéssel. A lepedőbe markolok, az arcomon hatalmas vigyor. Imádom ezt az érzést! Meg tudnék bolondulni, ha nem érezhetném... komolyan! Ez a fájdalom, ahogy feszít, a gondolat, hogy valaki a testemben dolgozik. Hah...
- Gyorsabbanh - nyögök fel, és a lábaimat a dereka köré fonva rántom magamba még jobban. Felmorran, akár egy nagyvad és olyan ritmust diktál, hogy csillagokat látok tőle! Istenien csinálja...
Amikor pedig rám parancsol, hogy kényeztessem magam, remegő kezekkel keresem fel kőkemény farkamat, hogy pár rántás után hatalmasat élvezzek. Ő persze nem élvez még el, fogalmam sincs meddig tol még, amikor egy hörgéssel és pár rándulás után belém élvez, majd eldől mellettem az ágyon.
Pár perc csend és lihegés után végül megszólalok.
- Húzzak a faszba, vagy van még erőd egy körre? - kérdezem, és fölé támaszkodva kémlelem a tekintetét, de a következő pillanatban hason találom magam, és miközben a tarkómat szívogatja, megint elmerül bennem.
***
Másnap hajnalban léptem le tőle, fájó seggel, de megérte. Bedobom az erre a célra a csomagtartóban tárolt párnát a vezetőülésre és indulok. Pont van időm fürdeni és aludni is.
***
Aztán persze, hogy még álmomban is kísértett a faszi, de már annyira fáj a farkam pusztán attól, hogy felállt, hogy inkább hideg zuhany, mint maszti, és ma tuti nincs szex. Hehe.
Délre érek melóba, ahogy a főnök kérte, és konstatálom, hogy ez tényleg minőségi anyag volt. Kíváncsi vagyok, ki hozhatta. Komolyan... nagyon jó cucc. Nem vagyok tőle szarul és maxon pörög az agyam.
Olyan öt körül, amikor már majdnem végzek, megint csörög a mobilom. Pjotr az.
- Hali, félvér rüfke.
- Mit akarsz, fasszopó? - kérdezem, és közben gondosan írogatom az új kódokat a gépbe.
- Kitolod este az agyonbaszott segged?
- Ki, de te akkor sem baszod meg, ha fizetsz érte.
- Kell a halálnak. Na, kilenckor várlak, és hozd a biztosítási lapod - röhög bele a telefonba, de leteszem. Bírom ezt a faszit. Jó fej, mindig ad cuccot és sosem volt még baj. Maximálisan megbízható árut hoz mindig.
***
Este kilenckor stílusosan driftelve hajtok be a parkolóházba, ahol nyomni szoktuk a versenyeket. Már messziről kiszúrom Pjotr járgányát, és ott áll mellette ő maga, az egyik kurvája, és... hah. Na, erre nem számítottam.
Leparkolok melléjük, pont úgy, hogy indulhassunk, majd, kiszállok és eléjük lépek.
- Hali - köszönök nekik, és a pasira nézek. - Te itt? - kérdezem. Elé lépek, és bátran, és szokásommal ellenkezve rácsókolok az ajkaira. - Ha szarrá verem a kis haverodat, kapok repetát ma este? - kérdezem, csábosan pislogva rá. - De csak szopás-szinten gondolkozz, ha igen - kacsintok rá.
|
| timcsiikee | 2011. 07. 14. 12:58:17 | #15066 |
Karakter: Grigorij Petrovics Zirjanov
Megjegyzés: ~ Ciccemnek
Grigorij:
Épp a mozgólépcsőn haladok felfelé, előkapom zsebemből a telefont, kezemben egy aktatáska pihen, s ebben a hőségben a halványkék ing a fehér öltönnyel tökéletes. Mintha épp egy nyaralással egybekötött tárgyalásról indulnék haza. Kicsöng, és végre felveszi a vonal másik végén az illető a telefont, pár búgás után.
- Tessék? – dörmög bele.
- Öt óra múlva találkozunk a repülőtéren, addig maradj a helyeden – utasítom halkan, ellágyult tekintettel nézve ki a hatalmas üveglapokon. A repülőm éppen most áll be, időben érkeztem.
- Értettem – feleli kurtán, majd bontom a vonalat.
Elégedetten figyelem, ahogy a szállítmányomat éppen pakolják fel.
A csekkolásnál minden rendben folyik, hideg mosollyal figyelem a fogadó hölgyeket, minden biztonsági sávon áthaladok, végül kisebb várakozás után felszállok a gépre és kényelmesen foglalom el a helyemet.
Még két óra a gép indulásáig, lassan megérkezik még pár emberem, csak egy-egy pillantást vetek rájuk, a gép különböző részein foglalunk helyet. Én természetesen az első osztályon. Rajtam kívül még hárman, ezekből ketten a turista részen, egy pedig szintén itt, csak a másik sarokban.
Szeretek egyedül utazni, és ahogy látom sikeresen ismét elintézték nekem, hogy ne kerüljön mellém más ember. Minden tökéletes.
Minden zökkenőmentesen zajlik, csak kisebb légörvény amit majdnem átalszok, csak unottan lapozgatom az újságomat.
Mikor leszállunk úgy fogad az ügyfél, mint egy régi jó barátot, aki kijött elém, hogy a csóró kis üzletembert hazavigye. Ölelés, arcra csók és amint kiérünk a repülőtér területéről, egy középkategóriás autóba ültet. Míg megérkezünk a megbeszélt helyre komorra váltva a figurát megbeszéljük a részleteket, hamarosan megérkeznek az embereim is.
Csak egy kisebb szállítmány, hisz magánszemélynek kell, a következő akció viszont sokkal nagyobb lesz.
Már előre izzik a farkam, amint letudom az átadást húzok valahova egy putriba.
~*~
Igen… drága jó keresztapám főnöke az, aki rendelte az anyagot, sőt… ha pontosítani akarok akkor a fia, így találkozhatok a rég nem láthatott rokonnal.
A fiú akinek folyamatosan a seggébe van, alig pár évvel fiatalabb tőlem, talán 20 vagy 21 lehet.
- Remek, igazán remek – hatalmasra kerekedett csillogó szemekkel bontogatja ki a táskákat, visszainti őreit, tudja, hogy megbízható vagyok nálam nem kell nagy felhajtást csinálni.
Szeretek élni, és nem kockáztatnék semmit.
- Akkor a megbeszélt összeget… - kezdenék bele, és elém vágnak egy hatalmas bőröndöt. Nos… felőlem így is jó, pedig simán megfelelt volna az átutalás is, de Ő tudja… Szerintem a kölyök túl sok filmet nézett, vagy nem töltött elég időt az apjával. Elég nagy pofája van, az már tuti.
Amikor lefolyt az üzlet teljesen baráti hangnemre váltunk, mert ugye már ezer éve ismerjük egymást, hajdanán kölyökként volt egy időszak amit együtt töltöttünk, de nem nevezném barátomnak. Nem is tudom minek nevezhetném.
- Szeretném, ha ma este eljönnél driftelni, be akarom járatni az új járgányomat, és… - most rajtam a félbevágás sora.
- Köszönöm a meghívást, de van egy halaszthatatlan programom – vigyorogva közlöm, drága rokonom már pontosan tudja miről van szó, és pontosan Ő állít le, sejtelmes szavakkal.
- Grigorij, fontold meg – kezdi halkan, bizalmasan és felettébb csábítóan – el sem tudod hinni mennyi olyan alany mászkál egy ilyen helyen, mint amilyet éppen keresnél – felcsillan szemem.
- Valóban? Ez esetben kíváncsian veletek tartok.
~*~
Nem igazán jártam még ilyen illegális versenyeken, mert nem köt le, viszont a tény, az tény… és amit Pjotr mondott, tökéletesen helyt áll. Ennyi basznivaló picsát egy rakáson még egy putriban is alig lát az ember. Hát még én… Hehe…
Amíg ő virgoncan szórakozik, és mindjárt elbassza az új kocsiját egy versenyen, addig körbekémlelek, kicsit talán kitűnök öltözékemmel, de nem volt sem időm sem kedvem átöltözni. Egy percet sem szalasztok el, hogy találjak egy tetszetős kis segget.
Épp itt is van egy előttem.
Egy Toyota Supra motorháztetejének támaszkodva pucsít be, haját kecsesen hátra dobja fülén, majd egy újabb könnyed mozdulattal hajol másik kezére, s leszippantja róla a fehér port.
Ej… csak nem az új cuccot próbálja ki, amit éppen ma hoztam el?
Nyugodt vigyorral, hangtalanul lépek felé. Ha eléggé ki van ütve, szerintem bártan bármire rávehetem, és nekem most pontosan ez kell.
Kezem fenekén csattan, s meglepetten ugrik egyet, de vigyorogva fordul felém.
- Te nem versenyzel szépségem? – igazán szexis kis fiú, főleg ahogy mozog, ahol pózolt a kocsin és persze ahogy feszül rajta minden ruha. Legszívesebben itt helyben lecincálnám róla mindet.
- Jobban szeretem a kocsimat, mint a versenyszellemet – válaszolja buja kis mosollyal, és éhesen mér végig. Nocsak… ilyen gyorsan fogja az adást? Kivételesen okos a kicsike, és több mint szememre való. Egy fél pillantást vetek a kocsira is.
- Nem rossz. Akkor mit is keresel egy ilyen helyen? – hajának egy puha tincsével kezdek játszadozni, mire finoman fogja meg csuklómat.
- Talán azt, amit te is – finoman kihajtja mutatóujjamat kezemből, a többit puhán lefogja, majd végigfuttatja kinyújtott ujjamon nyelvét, ajkai közé veszi, és egyszer megszívva húzza ki szájából, miközben mélyen a szemembe néz. Széles, ragadozó vigyorral morranok fel. Igen… tökéletes.
- Grigorij – mutatkozom be minden mozzanat nélkül.
- Jaroslaw – válaszol buja mosollyal, eltüntetem a köztünk lévő fél méter távolságot, hajába túrva közel hajolok arcához, farkam már esősen a nadrág alatt feszül ennyitől. Igen… széttépem a kicsikét, úgy hogy soha ne felejtsen el.
- Menjünk fel hozzám – javaslom szájára susogva, majd alsó ajkába harapok finoman.
|
| Mora | 2011. 02. 12. 15:36:36 | #11298 |
 Karakter: Avram Krilov
Megjegyzés: (Vyvynek)
- Nyugodtan beszélhetsz oroszul, kitűnő vagyok ebben a nyelvjárásban is – hajol közelebb, mire elhúzom kissé a számat. Francba! – És, ha most nem haragszol, a köcsög elteszi a cigarettatárcáját, mielőtt kiáll a kocsi. – Elvigyorodik, és visszasétál a szobájába. Nagyon nem tetszik az ipse, érzem, hogy még gondjaim lesznek vele. Morogva fordulok meg, és sétálok ki a kocsihoz, már ott várom, mikor megjelenik.
- Szállj be, kölyök! – int nagyvonalúan, majd beszáll, mikor kinyitják az ajtót előtte. Kölyök? Tökön lövöm, ha nem vesz emberszámba! Azért kelletlenül követem, de ahogy elindul a kocsi, meredten az utcára szegezem a tekintetem. Ha nem beszélek, nem csinálok bajt, és apám cseszheti a számításait.
– Miként dolgozol apádnak? – hallom meg a hangját, mire azonnal felé kapom a tekintetem.
- Bérgyilkos vagyok – közlöm semlegesen. Bár, nem mintha köze lenne hozzá…
- Értem… - Na ennyi agyi kapacitást, még ki is néztem belőled! – Hány embert öltél már meg Avram? – hajol az arcomba hirtelen, én meg döbbenten próbálom kitolni a személyes teremből. Csakhogy nagy… hozzám képest nagyon, kénytelen vagyok egészen az ülésre dőlni, hogy tartsam a távolságot.
- Szálljon le rólam! – förmedek rá, mikor már teljesen az arcomba mászik.
- Mert ha nem, akkor megölsz? – húzza gúnyos vigyorra a száját.
- Azt nem tehetném amúgy sem – fordítom félre a fejem. Amíg nem végzem el apámnak a parancsot, addig nem… De utána, teszek rá mennyire fontos és veszélyes ember, kicsinálom, ahogy azt már oly sok személlyel tettem!
- Hát persze, apuci biztosan rossz néven venné – súgja a fülembe. Egészen ledermedek. – Nem mintha tartanom kell egy ilyen kis fiókától, mint te – nevet fel, cserébe rögtön rászegezem dühtől izzó szemeimet.
- Te tényleg egy köcsög vagy – közlöm vele ingerülten, de be kell vallanom, hogy mikor kissé összehúzza a szemöldökét, és kegyetlen szikra lobban a tekintetében… hát akkor kicsit megrémülök… egy egészen kicsit!
- Nem adtam engedélyt tegeződésre, te kis taknyos. Ha apád nem tanított meg a tiszteletre, én majd megmutatom neked mi is az – leheli fenyegető hangon, mire összerezzenek.
- Mi?
- Húzzátok fel az ablakot – utasítja, elöl ülő embereit. Rögtön kattan a zár, és a két teret elválasztó fal felemelkedik.
- Voltál már férfival? – pillant vissza rám.
- Mi van? – hördülök fel megrökönyödve. Naná, hogy nem! Odáig sose engedtem el senkit. De hogy jön ez most ide?
- Látom semmi tisztelet nem szorult beléd. A helyes kérdés a „Tessék?”.
- Azonnal engedjen el, különben… - sziszegem, miközben továbbra is próbálom lelökni magamról, de belém fojtja a szót.
- Szólsz apádnak? Azt hittem nagyfiú vagy, aki hidegvérrel öl. Ne hozz szégyent apád fejére, de nincs ellenemre, ha tiltakozol, csak jobban fogom élvezni.
Megremegek. Ez a pasas nem normális!
- Eresszen! – kiáltok rá követelőzően, de nem zavartatja magát, hiába kapálózók, a mellkasomra tenyerelve az ülésbe passzíroz. És nem érem el a pisztolyom! A francba!
- Addig nem, amíg azt nem mondod, „Kérem szépen!”
- Rohadj meg! – ordítok rá haragosan. Engem aztán nem irányít, nekem nem parancsol! Hirtelen azonban ujját az övembe akasztja, és cipzárammal együtt, egy rántással szaggatja le rólam.
– Nee! – Hevesen ellenkezek, és próbálok megszabadulni tőle, mikor egyszer csak feszítő fájdalom nyilall a fenekembe, az egész bensőmbe szétsugározva. A kurva életbe! Komolyan feldugta az ujjait! Ráadásul a fenébe is, ahogy mozgatni kezdi, pokoli jóérzés! Pedig fáj… – Kéhhh… - Elfullad a hangom, ahogy egyre vadabbul mártózik el bennem, pillanatok alatt lesz merevedésem.
Leszáll a mellkasomról, de nem marad erőm ellenkezni mikor mélyebben tapogatózik és megtalálja érzékeny pontomat. – Ahhhh – nyögök fel, minden eddiginél hangosabban, és kétségbeesetten markolok bármibe, amit hirtelenjében érek. Remegek és vonaglok alatta, és képtelen vagyok gondolkodni.
Már közel járok az orgazmushoz, de mielőtt elmehetnék, az ölemhez nyúl, és erősen rámarkolva merevedésemre, megakadályoz benne. Kihúzódik belőlem, mire kipattanó szemekkel, megviselten pillantok rá.
- Kérem szépen! – nyöszörgöm elhalóan.
- No lám, megy ez – mosolyodik el önelégülten, és durván dugja fel ujjait ismét, és kezdi mozgatni a másik kezét is. Elég pár rántás, és sikoltva, mély gyönyörrel élvezek el. Lihegek és remegek, ő pedig rám hajít egy zsebkendőt, majd kiegyenesedik.
Már esnék neki, mikor a kocsi leparkol és felocsúdni sincs időm, nyílik az ajtó, én pedig nem éppen szalonképes állapotban esek ki a járdára.
Átlép felettem, én pedig felpattanva állok neki rendbe rakni magam, de apám szórakozott vigyora, és Fiera közönye, csak még inkább felhúz.
Remegek a haragtól, arcom ég a szégyentől, és miután belépnek az étterembe, előrántott fegyverrel ugranék utánuk, csakhogy Georgy hátulról elkap, és szorosan egyhelyben tart.
- Állj le Avram, és ne rohanj fejjel a falnak!
- De kinyírom, kicsinálom, szétszedem! Mindkettőt! – ordítok magamból kikelve, és ha nem csavarná ki a kezemből a pisztolyt, tuti meg is tenném.
- Nem teszed meg, mert élni akarsz! Kinyírnak, ha nekik esel! – morogja csitítóan.
- Örülnél mi? – perdülök felé, de bármennyire is vonzó a dolog, nem rajta vezetem le a feszültséget. Hagy gyűljön csak, és amint alkalmam lesz, Fierára, utána meg apámra zúdítom.
Nem felel, csak elrakja a fegyveremet, mire fogcsikorgatva fordítok neki hátat, és mielőtt elkaphatna, elviharzok. Mivel keskeny sikátorokban, és háztetőkön ugrálva közelítem meg, a hirtelen eszembe ötlő célom, biztos vagyok benne, hogy nem követnek. A le parkour hasznos dolog.
Hazamegyek. Anyához, és húgomhoz. Náluk mindig sikerül megnyugodnom, és jólesik, mikor marasztalnak. Kár, hogy nem tehetek eleget a kérésüknek, már nem…
Mikor visszaérek a főhadiszállásra, már jóval higgadtabban tervezem a bosszúmat. Még akkor se borulok ki nagyon, mikor a szobámba belépve, kajánul vigyorgó apámat pillantom meg.
- Húzz innen! – morranok rá, majd levetődök az ágyamra.
- Csak azért jöttem, hogy szóljak, pakolj össze, eladtalak Fierának!
Leblokkolok, hirtelenjében még mozdulásra se futja, csak a plafon érdekfeszítő fehérségét bámulom. Hogy szakadna rá nemzőmre, meg az egész talpnyaló seregletére!
- Mit… mondtál? – szisszenek fel végül, ülőhelyzetbe tornázva magam. Felesleges felelnie, nagyon is jól tudom, hogy nem hallottam félre, pár pillanat múlva, robbanok is: - Hogy képzeled? Nem vagyok a tulajdonod, hogy kényed-kedved szerint árusítgass!
- Nos, ez igaz, így csak a jogot adtam el neki, az elfogásodhoz. Megegyeztünk, hogyha el tud kapni, én nem teszek ellene semmit, hogy elvigyen. Viszont ha visszaszöksz, vagy ne adjisten megölöd, onnantól ismét a védelmem alatt állsz.
- Te… te… - hirtelenjében semmi jó nem jut az eszembe, csak remegek a dühtől.
- Azt ajánlom fiam, szedd össze magad, és kezdj menekülni, mert hamarosan ideérnek!
Felkapom a fejem, nagyon jól tudom, hogy nem viccel. Dühöngve rúgok bele a szekrényembe, majd elkapva a belépő Georgy által felém dobott pisztolyomat, kirohanok a főhadiszállásról.
Pont látom, ahogy mögöttem kocsik farolnak be a parkolóba, majd a kiszálló emberek hangja között, felismerem Fierráét. Parancsot ad, hogy utánam. Jaj de remek, tisztára tudok örülni a népszerűség eme megnyilvánulásának.
Rákapcsolok, és alkalmas ponthoz érve, felfutok kicsit a falon, és elkapom a tűzlépcső korlátját. Felhúzom magam, és pár pillanat múlva, már a tetőn vagyok. Na ide gyertek utánam kocsival, és komolyan mondom, megdicsérlek titeket.
Nos, ha a mutatványomat nem is tudják utánam csinálni, sőt, még a kocsijuk se játszik pókembert, hamarosan meghallom a tetőre nyíló ajtó mögött a lábdobogásuk.
Kapásból vetődök át a szomszéd tetőre, majd egy újabbra, mindenféle taktikát bevetve. De vagy vannak jó páran, vagy mindig tudják hová megyek, mert képtelen vagyok lerázni őket.
Félnapnyi hajkurászás után, kezdek fáradni, és Moszkva külvárosában, végre megpillantok egy elhagyatott gyárépületet. Kimerülten csúszok le a földre, egy viszonylag védett helyen, de nem szabad elaludnom.
Hátamat a falnak vetem, és a betört ablakon keresztül, a csillagokat bámulom. A fenébe az olaszokkal, remélem, legalább lefagy a tökük az orosz hidegtől. Nekem azzal nincs bajom, imádom a hűvöset.
Már estefelé jár, mikor motorhangok ütik meg a fülem. Nem hiszem el, ezek ide is eltaláltak, ráadásul kocsival?
Magamban káromkodva pattanok fel, és indulnék a hátsó kijárat felé, de hirtelen kivágódik az ajtó, és vagy öten besorjáznak rajta. Megpördülök, és meglódulok az ellenkező irányba, miközben jó pár golyót eleresztek.
Első kidőlt, második mellé, harmadik csak megsérült. Fenébe, kezdek fáradni.
Felrohanok a felső szintre, és nagyban reménykedek, hogy míg az én súlyomat bírja, alattuk beszakad majd a padló, de nincs szerencsém, vígan trappolnak mögöttem.
- A picsába! – káromkodom el magam, mikor zsákutcába érek. Előttem, hatalmas dobozokból emelt fal díszeleg, mögötte pedig valószínűleg nuku folyosó.
Megfordulok, hogy szembenézzek üldözőimmel, és ahogy felbukkannak, rögtön tüzet nyitok.
Még pár lövés, és tölthetek újra. Bármilyen gyorsan is csinálom, alkalmat kapnak, hogy közelebb nyomuljanak. Dühöngve készülök újabb lövésekre, mikor hirtelen valaki elkapja a kezem hátulról, és egy rongyot nyom az arcomba.
Émelyítően édes, enyhén kesernyés illat.
- Altató? – nyekkenek fojtott hangon, de hiába próbálom visszatartani a lélegzetem, egy idő után muszáj levegőt vennem.
- Kloroform, kölyök – érkezik a gunyoros válasz. Fiera! Összerezzenek a haragtól, és minden maradék erőmet összeszedve, megpróbálok kitörni a fogásából. Semmi esélyem. Az altató eléri a célját, ernyedten ájulok a karjaiba.
Arra ébredek, hogy piszkosul fáj a fejem, és kiszáradt a szám. Nyúlnék, hogy kézbe vegyem az éjjeliszekrényemen tárolt vizes üveget, de valami megcsörren a csuklóimon. Rögtön kipattannak a szemeim, és pillanatok alatt mérem fel a környezetem.
Egy magánrepülő utastere, én pedig az egyik hivalkodó bőrüléshez vagyok bilincselve.
- Mi a…? – hördülök fel, és megpróbálom lefeszegetni magamról kötelékeim.
- Na végre, már épp ideje volt, hogy felébredj! – vigyorodik el, a szemközti ülésben terpeszkedő maffiavezér. Rá kapom gyűlölködő pillantásom, de csak szélesedik a vigyora. Ráérősen feláll, és az ülésem karfájára támaszkodva, közelebb hajol.
- Tudod, kinyírtad két emberemet, és elvettél fél napot az életemből, a meneküléseddel. Meg kell hagyni, jól csináltad, ha nincs a nyomkövető, nehezebb dolgunk lett volna.
- Mi? – kapom fel a fejem döbbenten.
- Ahogy már említettem, a helyes kérdés, „Tessék?”! – szólal meg közönyös, de rideg hangon. Nyelek egyet. Nem hiányzik a múltkori incidens megismétlődése.
- Tessék? – ismétlem meg, fogcsikorgatva. Hidegen elmosolyodik, és az övéből előhúzza a pisztolyom. Meglengeti az orrom előtt, majd rábök egy apró, az eredeti festéstől eltérő pontra.
- Apád figyelmeztetett, hogy téged elkapni Moszkvában, nagyjából esélytelen, ha nem tudjuk, merre mész következőnek. Hát kaptunk tőle némi segítséget.
Elsápadok, és hitetlenkedve nézek fel rá. Sok mindent kinéztem apámból, de sose hittem volna, hogy ilyen könnyen kijátszik engem, más kezére. Összeszorítom a számat, és félrefordítom a fejem.
Habár, ez jelentheti azt is, hogy azt várja, nyírjam ki Fierát, ezzel megkönnyítve az ő dolgát. Naná, ez lesz az! Újabb feladat, amit erőszakkal vállaltatott el velem, tudva, hogy a szabadságomért, úgy is mindent megteszek.
- Nem is hinnéd, mennyire hasonlítasz az apádra – szólal meg hirtelen, túlzott közelségből, és államat megragadva, ellentmondást nem tűrően fordít maga felé. – Még a felemás szemedet is tőle örökölted, le se tagadhatnád!
Dühösen hunyom le a szemeimet, hogy elrejtsem előle a bizonyítékot.
- Utálom az apámat, és téged is gyűlöllek! – sziszegem és kirántom fogásából az arcomat. Nem érdekel, hogy megint letegeztem, sőt, ismét nekiállok feszegetni a bilincset. Legszívesebben lefejelném, de asszem jóval keményebb feje van, még én bánnám.
Szerkesztve Mora által @ 2011. 02. 12. 15:43:51
|
| Mora | 2011. 01. 30. 13:22:08 | #10933 |
Karakter: Avram Krilov
Megjegyzés: (Vyvynek)
Unottan hallgatom apám jobb kezének újabb fejmosását, miközben gondolataim máris azon járnak, ki legyen a következő. Jobban kell intéznem, mint most, mert ha nem is figyelek a kioktatásra, attól még idegesítő a folytonos rizsa.
Ásítva adom a férfi tudtára, hogy magasról teszek a véleményére. Nem is tetszik neki a dolog, sértődötten fordul, a bőrfotelban ücsörgő apám felé.
- Alexey, a fiad megint keresztbe tett nekünk! Ha nem kezdünk valamit vele, akkor a befolyásosabbak fogják kinyírni!
- Szerintem tökéletesen tisztában van vele, és ha ragaszkodik ehhez a viselkedéshez, számoljon is vele! – érkezik a gunyoros felelet. Gyilkos pillantást vetek apámra, akire veszettül hasonlítok, bármennyire is utálom bevallani. Még felemás szemeimet is tőle örököltem.
- Da, tökéletesen tisztában vagyok vele! – húzom el a számat pimaszul. – És… magasról teszek rá!
Apám elvigyorodik, majd kissé előrébb dől, és úgy mér végig.
- Rendben Avram, adok neked egy feladatot. Ha azt is túl tudod élni ezzel a viselkedéssel, elismerem, hogy megértél a korodhoz.
- Kell a fenének az elismerésed! – morranok fel ellenségesen. Halkan felnevet, és int Georgynak, aki egy mappát nyom a kezébe.
- Akkor fogalmazok másképp. Ha nem vállalod el, és teljesíted tökéletesen, magyarán nekem kell kihúznom téged a bajból, büntetést kapsz a viselkedésed miatt!
Fogcsikorgatva vágom zsebre a kezeim. Tudom jól, hogy bármennyire is akarok, nem szállhatok szembe, egy egyenes paranccsal apámtól. Ő is tudja, mert elégedetten elvigyorodik, és felém dobja a papírost.
- Csak annyi a dolgod, hogy az olasz maffia főnökét, elvezesd hozzánk.
- Csak ennyi? – húzom össze a szemem gyanakodva.
- Csak ennyi. De jobb ha tudod, hogy velem vigyáznod kell!
- Naná! – morgom közönyösen, majd hátat fordítok, és egy intéssel búcsúzva, elhagyom a szobát.
Morogva rugdosom a köveket Moszka ködös utcáján, miközben a megadott címet keresgélem. Az orosz maffia, tárgyalásba bocsátkozik az olasszal, és mint az orosz maffia egyik leghatalmasabb embere, apám lesz az egyik tárgyaló fél.
A másik meg Stefano Denaro, más néven Fiera. Na ezt a nevet se fogom tudni kiejteni neki akcentus nélkül. Nem tudok olaszul, és nem tudom, ő tud-e oroszul. Marad az angol… hurrá…
A megadott helyen, jó pár gorilla kinézetű pasas állja utamat, de mikor közlöm velük, hogy a helyi maffia küldött, elcsörtetnek szólni a főnöküknek.
- Nem kértem ágyast! – szólal meg hirtelen valaki, és mikor felkapom a fejem, egy hozzám képest, veszettül magas férfival találom szembe magam. Hogy mi? Nem, ezt jól fordítottam, ágyast mondott!
- Én az örökös vagyok, köcsög! – sziszegem neki oroszul. Nem tudom értette-e, de felhúzza a szemöldökét, én pedig gyorsan angolra váltva, folytatom. – A nevem Avram Krilov, a helyi maffia vezérének, Alexey Krilovnak a fia vagyok. Engem küldtek, hogy vezessem el a tárgyalásra.
Nem felel, csak hitetlenkedve végigmér. Kezd fogyni a türelmem, de van valami a pasasban, ami arra int, hogy legyek óvatos, mit mondok a jelenlétében. Már tudom, apám mire gondolt, mikor figyelmeztetett.
|
|
