Egy jó ki zuhany és többszörös fogmosás után éberebbé válok. A tükörnél kicsit beletúrok a hajamba, hogy normálisan álljon, de mielõtt belõném a szokásos séróm fel kéne öltözni. Jó lenne tudni, hol a fenében vannak a ruháim.

Remélem a kis nyuszika közben eltûnt, semmi kedvem hasogató fejjel vele is baszakodni. Nem tudom melyik barom küldte, de választhattak volna jobb idõpontot is. Mondjuk tegnap este a bárban, vagy valamikor, amikor nem vagyok olyan részeg, hogy bealudnék menet közben.

A derekam köré tekerek egyet a földön heverõ fehér törölközõk közül. Tényleg hívnom kéne már egy hülye takarítószolgálatot, mert lassan már semmit sem találok meg ebben a kupiban.

Kinyitom az ajtót, a fürdõszoba párás, nehéz levegõje után a hálóé olyan hûvösnek tûnik, hogy megborzongok tõle. A hajamból csepegõ víz kicsit idegesít, ezért igyekszem gyorsan összeszedni a cuccom. A nyuszika szerencsére elhúzott.

Meg is találom az alsóm az ágy mellé dobva, de azt ott is hagyom és kiveszek egy másikat a fiókból. Mosatni is kéne már…

A többi cuccomat az ajtó elõtt és végig lefelé találom a lépcsõn, de a nadrágom és a cipõim hiányoznak. Hová a faszba tehettem tegnap? Egy kibaszott képem sincs arról, hogy jöttem haza.

Hirtelen zajt hallok lentrõl, amilyen állapotban voltam – még az ajtót sem csuktam be – bárki bejöhetett. A konyhába sietek és gyökeret is eresztek a küszöbön mikor feldolgozom a látványt.

- Mi a picsa? – eltûntek a pizzás dobozok és az maradékos tányérok. Sehol egy sörösüveg, vagy ruha, de még az a kicseszett húsvéti asztali dísz is eltûnt, amit a falhoz vágtam. A pult mellett pedig ott mosolyog az a fura nyuszi füles srác. Ez most… összepakolt?

- Nagyon tetszik a tojásod! – mosolyog rám.

Mi van…? Homlokráncolva próbálom erõltetni az agyam, az egész helyzet olyan abszurd, mintha azt mondanák, hogy idén kitûntetett tanuló lettem. Ez a srác meg csak mosolyog, mint akinek semmi gondja és egy cseppet sem furcsa, hogy egy idegen házban pakolgat, pucéran egy pokrócba csavarva, a kezében egy félszemû plüssnyúllal.

Ha nem tudnám, hogy nem szívtam be, azt hinném, hogy csak képzelem az egészet. De ilyet még a füves cigi sem csinál.

- Mirõl beszélsz... mindegy, nem is érdekel. – most csak csendet akarok végre - Azt mondtam, mire elkészülök, hord el az irhád! Tán süket vagy?

- Usagi-chan nagyon jól hall.

Közelebb lépek, hogy megragadjam a vékony karját és kituszkoljam a francba innen, mikor megmozdulnak a fülei. Vagy csak képzeltem?

Visszalépek oda ahol az elõbb voltam és gyanakodva méregetem a kiegészítõt, de meg sem moccan. Valószínûleg csak az igazi fülei zavarják azt a mûanyag vackot és azért lökõdött meg. Hülye gondolat, hogy maguktól mozognának.

- Nekem erre nincs idõm. – még egy rakás szart kell ma elintéznem, hogy a következõ pár napban nyugtom legyen. De ruha nélkül nehéz lenne és a kedvenc motoros nacimnak nyoma veszett. Itt volt a konyhapadlón ha minden igaz, vagyis ez az idióta kis behatoló tüntette el.

- Hova tetted a ruháim kölyök? – nézek rá ingerülten, közben a halántékom masszírozom. Lüktet a fejem…

Lefagy az arcáról az az idegesítõ mosoly, óvatosan oldalra mutat.

Ezt nem mondja komolyan… - A hûtõbe??? Idióta!

Hogy a faszba lehet ilyen hülye?! Fel nem foghatom… a hûtõbe?! És még van képe megsértõdni!

Úgy áll ott, mint aki menten elbõgi magát. Azt a kibaszott plüssnyulat szorongatja és könnyesek a szemei. Ahhoz képest, hogy a dugásért fizetik színésznek sem lenne utolsó.

Morogva kiszedem a jéghideg bõrt a hûtõbõl. Csak azért nem folyton meg ezért, mert a polcok üresek voltak és nem tette bele semmilyen ételmaradékba. Sziszegve húzom magamra, még az alsón keresztül is majd lefagy a farkam a hidegtõl, mintha legalább a fagyasztóban telelt volna.

Az fix, hogy ezért a szolgáltatásért egy centet sem kap!

- Szép lettél gazdi. – kotyog bele a békés csendben, közelebb ólálkodik, én pedig kelletlenül eltolom. Nincs most kedvem vele cicázni, bármilyen tetszetõs is a kicsike.

Fogom a vállait és addig tolom míg ki nem érünk a házból, majd gyorsan bezárom az ajtót. A motort tuti hogy megint a bárnál hagytam, ezért elõkeresem a dzsekimbõl a mobilom és hívok egy taxit.

- Menj haza, Nyuszi fiú! – vetem oda az út felé indulva. Lehet, hogy majd elkérem a haveroktól a „szolgáltatója” számát.

Hirtelen körém fonódnak a karjai, szorosan a hátamhoz simul, már amennyire felér. Basszus, remélem nem kiskorú…!

- De… de az én otthonom tönkrement, nekem már nincs… Nekem már csak te vagy Gazdi! – nyöszörgi szánalmas hangon.

 Tönkrement? Az meg mit jelent? Összedõlt? Leégett?

- Szégyen és gyalázat! – ó, hogy az a vén ribanc miért nem tudja soha tartani a pofáját! - Te mocskos csirkefogó, nem szégyelled magad, itt az utcán egy pucér fiúval ölelkezel???

- Már csak ez hiányzott... – hátrapillantok. A Nyuszi fiú tényleg pucér és egész finom falat.

De ha már itt tartunk, lásson csak az a szipirtyó is valami érdekes. Hátha életében elõször kap egy száraz orgazmust.

- Nézd csak vén csont! – közelebb rántom magamhoz a fiút, a kezeim végigcsúsztatom a hátán, az ajkaimat az övéhez érintem, de nem csókolom meg. Azt nem. Soha.

Sosem lehet tudni mit szedhet össze az ember egy kurvától. Inkább csak megdugom õket és viszlát. Bár… ennek a fiúnak nem olyan az illata. A prostikat általában valami olcsó tömény parfümillat lengi körül, de ebbõl a fiúból olyan illat árad, mint a… vattacukor.

- Ez felháborító!!!! – üvölt a házisárkány, a két kis korcs meg ott sivít a lábánál. Koszos kis lábtörlõk… Végre eltûnik a házban. Furcsa, de ettõl a reggeli túlterheltségtõl, mintha elmúlna a másnaposság.

- Nah errõl ennyit. – eltolom magamtól a nyuszikát, mielõtt még azt hihetné, hogy maradhat.

- Gazdi…

- A nevem Tyler, nem vagyok a gazdád! – becézgesse a stricijét, ha az komálja az ilyesmit, de engem ne – Mennyit fizettek neked a haverjaim ezért?

Az egy dolog, hogy fizetnek, hogy szétrakja a lábát, de a szerepjáték nem semmi. Jól bele tudja élni magát ebbe a cuki Nyuszi fiú szerepbe. Ahogy mereszti azokat a nagy szemeit és a gesztusai is minden… olyan ártatlannak látszik, mint a ma született bárány.

Közben meg itt áll tök pucéran Los Angeles luxus negyedében és egy cseppet sem zavartatja magát. Profi lehet, jó magas árfekvésben a külsejébõl ítélve.

- Miért? És mi az, hogy fizetni? – kíváncsi babaszemek.

Behalok rajta komolyan. A probléma csak az, hogy kezd nagyon elegem lenni ebbõl. Az értetlen emberek elõtt utóbb felhúznak és egy monoklival végzik.

Sejtem mire megy ki a játék. - Még én is fizessek érted, remek, nah mindegy nesze fogd  és most már tûnj el! - a kezébe nyomok száz dolcsit. Egy luxus prosti jóval többet kér, de õ örülhet, hogy nem rúgom seggbe azért, mert idegesített.

Végre befogja a száját, máris jobban tetszik így. Míg ideér a taxi végignézek rajta, nem szégyellõs az tuti, de nincs is mit. Alacsony, vékony, de vannak formái. Apró halványrózsaszín mellbimbói, pici szép formájú köldök, keskeny csípõ… odalent nincs nagyon ellátva, de ezt a nyuszikát nem is domináns félnek teremtették.

Halvány mosollyal képzelem el kiterítve az ágy, ahogy az aranyló brandy csillog a mellkasán… Neeem, nem tartom meg.

Megelégelheti a mustrát, mert egy perc múlva leguggol a pokrócért és magához szorítja. Helyes.

- Tartsd meg a pokrócot, nehogy megkívánjanak a hozzám hasonlók. – vigyorgok rá, majd fürgén bepattanok a taxiba amint lefékez, a hátam mögött hagyva a kicsikét.

***

Az egyik havernál szállok ki, hogy megdumáljam mit csináljunk ma. Õk se nagyon járnak be a suliba, sõt, van amelyiküket már ki is csapták, vagy egyszerûen csak kiiratkozott. Az kopott fehér ajtón egy hétig kell döngetni mire Chad végül alsónadrágban támolyogva kinyitja.

- Mi van már? Még korán van…

- A ti hibátok, hogy felkeltem. – jegyzem meg kelletlenül, de nem úgy néz ki, hogy hallja is amit mondtam. – Menj már befelé!

Beljebb lökdösöm, a saját házam mellett itt lógok a legtöbbet – a báron kívül. Miután Chad nagyszülei egy nyugdíjas otthona költöztek a házukat ráhagyták õ meg elköltözött ide. A szüleit nem nagyon izgatja, így Chad otthagyta a sulit és melózik inkább.

- A többiek? – nézek szét a házban, mert sehol senki. Õk is itt lógnak, cserébe beszállunk a rezsibe. Olyan ez, mint egy klubház.

- Kev suliban, Pete nem tudom, Colm meg húzza a lóbõrt hátul. – a homlokát masszírozva pislog rám, a haja legalább hat felé áll. – Baszod, neked nem fáj a fejed?

- Már nem. – az a vénasszony még a sajgást is kiordította belõlem. – Felébresztem Colm-ot, menjünk kajálni valamit, én fizetek.

A hátsó vendégszobába trappolok elrugdosva az üres flakonokat az útból, majd hangos dördüléssel benyitom az ajtót. Meg is van oldva az ébresztõ.

- Mi a franc van…

- Pattanj fel haver, megyünk kajálni. – vágok elébe a duzzogásnak. Az egész szobában alkoholgõz terjeng, õ is jól betintázott tegnap, még Kev volt a legjózanabb, mert be akart ma menni a suliba. Van valami ügye a kémia tanárnõ szexi gyakornokával.

Colm csak nem akarja kivakarni a seggét az ágyból, ezért fogom magam és lerántom róla a takarót.

Nem szeretek egyedül enni és már eldöntöttem, hogy a sulit passzolom a héten. Majd hétfõn benézek. Ebben az évben már úgy is megbukom, szóval tök mindegy. Az érettséginek lõttek, nem mintha komolyan érdekelne. Ki nem szarja le.

- Még alszom. – átfordul a másik oldalra.

- Goffri is lesz. – ez nála a jelszó és fel is kapja a fejét. – Tejszínhab, csoki és baracklekvár. Én fizetek.

Tulajdonképpen fogalmuk sincs, hogy milyen vastag is a pénztárcám valójában. Tudják, hogy az apám producer volt és egy valag pénzt keresett, de azt nem, hogy mennyi az annyi. Ezen pedig nem akarok változtatni.

Gyorsan összekapják magukat, addig felbontok egy kólát és megiszom. Haza kéne vinni a mocit a bártól mielõtt berúgok, nem akarom összetörni.

Gyalog megyünk, a reggelizõ nincs messze, közben végig arról szövegelnek, hogy milyen marhaságot mûveltek tegnap részegen. Nem nagyon tetszenek a részletek, nem a legizgalmasabb azt hallgatni, hogy majdnem egymásra hánytak. Még jó, hogy én nem vagyok az a típus aki kiereszti a rókát. Még csak egyszer fordult elõ, de akkor bement pár liter szesz.

- Hé odanézz! Mindjárt élõ pornót nézhetsz Ty! – vigyorog Chad.

Követem a tekintetét a bolt melletti sarok felé. A felismerés azonnal átsuhan a rajtam a pokróc és a csupasz lábak láttán. A Nyuszi fiú. Legalább haza indult és nem ott vár a házam elõtt, de most komolyan pucéran mászkál?

- Elkapnád egy körre mi? – vigyorognak egyhangúan, de nem figyelek rájuk.

Az egyik narkós megragadja a karját, mire éles sikoltás hasítja keresztül a kocsit zúgását. Ilyen magas hangot nem néztem volni ki a kicsikébõl.

- Neeeeeeeem! Nem érhetsz hozzám!

Nekiugrik annak a fazonnak, döbbenten bámulom, ahogy a három köcsög szedi a lábát, mint akik totál be vannak tojva. Tényleg vérzett a srác keze? Mi a fasz volt ez?

- Apám, ez meg mi lófasz volt? Láttátok?

- Kések van nála?

Nem tudom, de ez durva volt. Átszaladunk egy átjárón egyenesen a sarok felé, ahol a Nyuszi fiú a földön fekszik. Nincsen nála kés, semmi éles tárgy, még a körmei is kicsik. Akkor mi a franccal vágta meg az ürge kezét?

Mocorogni kezd, elõbb csak a lábait húzza fel, a talpa már fekete a kosztól. Vékony bokájával törékeny szépség benyomását kelti, fõleg ezekkel a baba kék szemekkel. Nagyon jól kereshet.

- Mi a szart csináltál? Megvesztél talán? – kérdezem az elõbbi furcsa jelenetre utalva.

- Ty, ismered ezt a kis nyuszikát?

Még kérdezik? – Vicces, tudom, hogy ti küldtétek a nyakamra, és ki sem fizetettétek, azt is nekem kellett. – ez így nem épp korrekt, ha ajándékot küldenek.

- Mi aztán nem! – kontrázik Chad.

Ja, persze…

- Usagi azért jött, hogy a Gazdival legyen. – néz rám a nyuszika nagy õszinte szemekkel.

Noná hogy azért! De ha eddig nem esett volna lesz a „gazdi” elküldött a francba!

- Hová lettek? – bámészkodik az orráig húzva a pokrócot.

- Jól elláttad a bajukat nyuszi, nem voltál semmi! – vigyorog Colm a maga hülye módján, de most az egyszer egyetértek vele. Csak azt nem értem, hogy csinálta.

Rám pillant, úgy bámul, mint aki hipnotizálni akar. Még lehet, hogy menne is neki, ha nem ebben a helyzetben lennénk.

- Senki sem nyúlhat hozzám, csak te, Gazdám…

A két ökör röhögni kezd mellettem, erre a komoly hangra még az én szám is megrándul. Kurva jól színészkedik.

- Tényleg? Meg elõttem még ki tudja hányan mi? – a franc tudja mióta van az iparban.

- Nem! Usagi-hoz nem ért senki csak a Gazdi. – feltápászkodik végre a mocskos betonról, maga koré simítja a pokrócot. – Azoknak a gonosz embereknek sem hagytam.

Gonosz emberek? – Oké. – a vigyorgó haverjaimhoz fordulok – Most már elég a basztatásból. Honnan szedtétek és mennyiért?

- Mondom, hogy nem mi voltunk! Te vagy az egyetlen aki fiú prostikat nézeget közülünk! – a nyuszira néz, majd körbejárja, mint egy keselyû a prédát, a srác meg addig hátrál tõle, míg nekem nem jön.

Hátrafordítja a fejét, amikor találkozik a tekintetünk elmosolyodik. A szememet forgatva megmasszírozom a homlokom, kezd visszajönni a fejfájás.

- Ty nekem nem tûnik prostinak. – vizsgálgatja a szemöldökét ráncol.

- Honnan veszed?

- Nem tudom… csak nézz rá.

Van benne valami. Nekem is feltûnt, hogy egyáltalán nem olyan, még a közérzetem sem tõle, mint a kurváktól. Ennek a cuki nyuszinak jó illata van. Mint a cukorka és a nézése... Mármint a sarkon szobrozó virágszálak, mind úgy néznek ki, mint akik le sem szarják mi történik körülöttük, csak legyen egy vastag kliens és fizessen sokat a dugásért. Ez meg követ, pedig megmondtam, hogy nem fizetek, nincs rá szükségem.

- Rendben. – szólalok meg egy perc gondolkodás után. – Honnan kerültél elõ Nyuszi?

- Usagi…

- Jó, akkor Usagi, de bökd már ki végre, mert mind itt halunk éhen! – morranok rá, mire lesüti a szemeit és elfordítja a fejét.

- A Gazdi haragszik Usagi-ra?

- Hé! – az állánál fogva feljebb emelem a fejét, hogy a szemembe nézzen, ha dumál. – Megmondtam, hogy a nevem Tyler, a gazdis dumát tartogasd annak aki benne van a játékban. Tudod, nem csípem a szado-mazo cuccot, szóval akadj le errõl az alávetett dologról, vetted?

Nagy szemekkel pislog rám, majd nagyon lassan bólogatni kezd. Miért van olyan érzésem, hogy egy kukkot sem fogott fel?

- Akkor most már lelépsz végre?

- Nem tudok. Mondtam a Ga… Tyler-nek, hogy tönkrement az otthonom. – nyûszögi a mellkasomhoz bújva.

Furcsa mód, nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Most akkor hajléktalan van mi a szösz? Elvigyük egy szállóra? Vagy a zsarukhoz? Mi van ha eltûnt gyerek?

- Csak nekem tûnt fel, hogy úgy beszél magáról, hogy „Õ”. – húzza fel a szemöldökét Chad, mire Colm oldalba böki.

- Lehet, hogy õrült. És ha a gyogyóból szökött meg? Láttátok, hogy rátámadt azokra a fazonokra. – gondolkodik hangosan.

Ez egyre jobb lesz. Eltolom magamtól a minket bámuló srácot és megfogom a karját, egyesével megnézem a belsõ részüket. Nincsenek tûnyomok. Legalább nincs belõve, de a szemei is tiszták nem látszott rajta semmi.

- Menjetek elõre srácok, én meg lepasszolom az õrsön. – jobbat nem tudok.

Elindulok a másik irányba, a nyuszika követ, mintha az árnyékom lenne, az emberek meg még a szokásosnál is jobban bámulnak, de elég néhány szúrós pillantás és onnantól a maguk dolgával törõdnek.

Olyan kétsaroknyira onnan, ahonnan elindultunk, szipogó hangok ütik meg a fülem. Megtorpanok és hátrafordulok. A nyuszika pityereg.

- Mi bajod? – kérdezem feszült hangon. Nem szeretem a bõgést. Idegesít.

- Tyler nem szereti Usagit. – erre még jobban rázkódni kezd a válla. A pokrócot az arca elé húzza, ami nem a legjobb ötlet, mert az anyag feljebb csúszik a combjain, majdnem megmutatva azt is, amit nem a sétány közepén kéne közszemlére tenni.

- A francba is, fejezd be a bõgést, mert felidegesítesz! És tekerd magadra azt a kibaszott pokrócot, mert ha lecsuknak közszemérem sértésért az nem az én bajom lesz! – ingerülten közelebb lépek és elhúzom az arca elõle a pokrócot és úgy mint ahogy a törölközõt szokás, köré tekerem és az egyik sarkát betûröm a többi réteg alá, hogy akkor is rajta maradjon, ha nem fogja a kezeivel.

Elcsendesedve figyeli a mûveletet, már csak halkan szipog, majd mikor kész vagyok megtörli az arcát a kezeivel és mosolyog. Nem értem ezt a kölyköt, komolyan.

- Na most felmész szépen azon a lépcsõn és szólsz az ajtóban az egyenruhás hapsinak, hogy elvesztél oké? Majd hazavisz, vagy jönnek érted. – a hajába borzolok és hátat fordítok neki. A gyomrom már veszettül követeli a kaját és szomjas is vagyok.

- Gazdiiiiiii!!!

Nem igaz! Miért én!? Miért engem kellett kiszúrnia a sok balek közül?!

- Mi van?! – förmedek rá, de mikor megint bõgni kezd káromkodva túrok a hajamba átrendezve ezzel a frizurám, de most ez sem tud érdekelni. – Jól van, fejezd be, majd odakísérlek.

- Nem, nem, nem! Usagi a Gazdival marad! Összetört a tojásom, nincsen otthonom csak a Gazdi!

Tojás? Mi a faszról beszél már megint?

- Csak azt mond már meg végre, hogy honnan a francból jöttél, minek és mit akarsz tõlem? – istenemre mondom ha még tovább feszíti a húrt bevágom ebbe a baszott nagy szemetes konténerbe és tõlem bömbölhet ahogy akar.

- Segítek Tyler-nek! – jelenti ki, most hirtelen sokkal komolyabban és a sírás is megszûnik szerencsére.

- Mégis miben?

Közelebb settenkedik. Követem a tekintetemmel, mert nagyon fura itt nekem valami.

- Amit csak a Gazdi akar. Usagi megteszi, szereti Tyler-t! – rám mosolyog pedig még mindig tiszta könny az arca és szabályosan a nyakamba veti magát úgy csimpaszkodik.

Kifújom az eddig bent tartott feszültséget és lehámozom magamról. Szeret mi? Senki nem szereti a másikat csak mert most ehhez van kedve.

Lássuk csak. Egy hajléktalan nem teljesen százas kölyök, enyhe beszédproblémával, sírógörcsökkel, nuku ruha és mindent megtenne nekem – legalábbis ezt állítja. Hát ööö fura.

De lehet elõnyösen fura is.

- Szóval segíteni akarsz? – pillantok rá, halvány számító mosollyal.

- Igen. – mosolyog.

- Oké. Egyezzünk meg. Nekem fogsz melózni, néha kitakarítod a pecót, lenyírod a füvet és mosogatsz. Cserébe lakhatsz nálam, nincs lakbér. Az extrákat meg meglátjuk. Benne vagy? – még jól is kijöhetek a helyzettel, végül is egész csinos és máskor simán rávetem magam, ha épp nem vagyok másnapos és tuti ki tudnám élvezni a kicsikét.

- Gazdival mehetek?! – felragyog az arca, mintha még a könnyek nyomai is eltûntek volna. Jó gyorsan vált hangulatot?

- Ja. Hé, hé, hé! – elhátrálok tõle – Nincs smacizás az utcán, fõleg nem egy köpésre a zsaruktól! – semmi kedvem bent lenni egy napot. A sok vén nyanyát szinte minden kiakassza, pláne ha két pasi egymásnak esik az utcán.

- Usagi jó lesz. – mosolyog, majd mikor biccentek felé elindul mellettem vissza a reggelizõ felé.

Meg sem nyikkan míg oda nem érünk, néha ugrándozik és vigyorog, de egyébként nincs vele gond. A kicsi étterembe belépve azonnal kiszúrom Chad és Colm habzsoló alakját a szokásos helyünkön, az egyik sarki boxban. A levegõben többféle illat kering, itt mindent készítenek ami reggelire ehetõ lehet.

Hangos korgás jön mellõlem, a kis nyuszim a hasára szorított kezekkel pislog rám. Éhes.

Hát nagyjából az éjszaka közepén érkezhetett és a házban nem volt kaja.

Odasétálok a boxhoz és leülök az üres bõrülésre. Colm és Chad meg sem lepõdik mikor a Nyuszi fiú is odasétál, majd nagyon óvatosan leül. Úgy bául körbe, mint aki még sosem látott ilyesmit. Mindent megnéz, a sótartótól kezdve a juharszirupos öntetig, amik az asztal közepén vannak egy kis fatálcán. Még szaglászik is közben, a pisze orra úgy mozdul, mintha komolyan nyuszi ösztön lenne benne. A füleit is nyilván rögzítette valahogy, mert hajpántot nem látok rajta. Majd otthon leszedjük. Rühellem a Húsvétot.

- Tehát mégis megtartod? – vigyorog Chad lenyelve a falatot.

- Meg. Majd meglátjuk mennyire válik be.

- Tudod Ty, a szexrabszolga tartása illegális. – figyelmeztet Colm, hülyén vizslatva a nyuszit.

- Idióta. – nem raktam rá pórázt és õ akart maradni. Ennyit errõl.

Megjelenik a pincércsaj is. Usagit alaposan megbámulja, míg nem csettintek az orra elõtt. – Egy sonkás szendvics extra sajttal. – a nyuszira nézek – Neked?

- R-répa. –nyögi ki és felém húzódik a boxban, távolabb a pincérnõtõl.

Elég érdekesen néz rá, nagyjából értem mi járhat a fejében, de nem kezd el vihogni, csupán megköszörüli a torkát.

- Zöldséget nem árusítunk. Répa kenyér, esetleg répatorta van az étlapon, ha az megfelel önnek.

Várom, hogy mondjon valamit, de csak csendben pislog felém. Sóhajtva megdörzsölöm a homlokom, talán ki kéne vizsgáltatni, mert ez az antiszociális egyén elég gyanús.

- Hozzon neki répatortát és narancslevet. – mondom végül, mert Usagi csak nem szólal meg.

Amint újra négyesben maradunk a srácokból kitör a röhögés, még én is vigyorogva csóválom meg a fejem. Ez aztán egy felettébb hibbant nap!

Rohadtul nem tudom, hogy hol vagyok, vagy éppen milyen napszak van, de a lüktetõ fejfájásból ítélve valamikor másnap lehet. Mint mindig most sem tudtam leállni addig, míg totálisan ki nem ütöttem magam, ahogy a többiek is, akik most mindenfelé a padlón, kanapén, ágyon húzzák a lóbõrt.

Feltápászkodom a fotelból megtámasztva magam, mert hirtelen rám tör ez a nyavalyás szédülés, de szerencsére hamar elmúlik. Csak ez a kibaszott fejfájás ne lenne!

Kicsoszogok a fürdõbe, majd mikor végzek, összekaparom a tárcámat és a mobilomat, de a kulcsokat még mindig nem találom.

- Kurva jó! – morgom magamban, miközben ledobálom a párnákat és a szivacsokat, de végül is az egyik puff alatt találom meg.

Még jó, hogy megvan, semmi kedvem nincs most gyalogolni hazáig, így is legszívesebben csak ledobnám magam az ágyamra. Ma már úgyis lõttek a sulinak, de teszek rá. Az a bunkó, hájfejû diri úgy is csak ahhoz ért, hogy engem szekáljon. Mert, hogy neki nem tetszik a fülbevalóm és a felirat a pólómon. Pedig a „Fuck you” tökéletes kifejezi, hogy mit érzek iránta.

Kibotorkálok a garázsba a motoromért, és a bukósisakot a fejembe nyomva indítok. Az elsõ zúgó hangra felszisszenek, mert a hang éles szúrásként hasít a fejembe a másnaposság miatt.

Erõt véve magamon hazavezetek bár az enyhe szédülés hatására egyszer majdnem rossz sávba hajtok, de nem foglalkozva ezzel gyorsítok.

Mire hazaérek már a maradék életkedvem is elveszett, mert állandósult a hasogatás a homlokomban. Leparkolok, majd a kulcsaimat elõhalászva az ajtóhoz igyekszem, mikor megakad a szemem egy felettébb érdekes dolgon.

- Mi a lófasz…

A már magasra megnõtt fû között egy nagy fehér… akármi.

Homlokráncolva közelebb megyek, hogy megnézzem mi az. Széthajtom a füvet körülötte és egy jókora tojás alakú izét pillantok meg.

Oké. Egy fél méter magas tojás.

Most komolyan, ki az az ütõdött barom, aki ilyen szarságokkal baszakszik velem?!

Már éppen arra készülök, hogy kigurítsam a kuka mellé ezt a vackot, de az istenverte szomszéd kertésze bekapcsolja a fûnyírót, ami a jelenlegi állapotomban felér egy kínzással.

Egy forró zuhany és három fogmosás után már viszonylag embernek érzem magam, majd úgy ahogy vagyok bedõlök az ágyba aludni.

A csengõszó sípolása riaszt fel, nem is tudom mikor, mire morcosan az ablakhoz batyogok és kinézek rajta. A postás egy csomaggal.

Leszarom.

Mivel már úgy sem alszom vissza, összeszedek pár ruhadarabot a földrõl és magamra rángatom õket, majd elindulok, hogy keressek valami vacsorának valót.

Itthon ugyan nincs egy fia szendvics sem, sõt semmi étel és már egy takarítószolgálat sem ártana, mert minden olyan, mint ahová a tornádó esett be.

Megigazítom a hajam, majd gyalog indulok el egy közeli pizzériába hogy kaját szerezzek.

Az ajtón kilépve azonban rögtön két kellemetlenség is fogat.

Az a kurva tojás alakú akármi még mindig itt van, mint valami kerti díszlet, a másik pedig a szomszédomba lakó sznob vénasszony, akinek három lábtörlõ pincsije van.

Kár beléjük az étel.

Rá sem bagózva indulok el, de nincs olyan szerencsém, hogy ne nyitná ki a pofáját.

- Jó napot fiatalember! Lesz szíves végre kertészt hívatni és levágatni azt az õserdõt a háza körül? – kérdezi számon kérõ hangon.

- Nem a maga dolga vénasszony! – vetem oda, nem törõdöm módon.

- Elcsúfítja a környéket! Ez az egyetlen olyan porta, ami így néz ki! Benõtte a fû!

Idegesít! Ha nem lenne ilyen vén szatyor, aki rögtön elpatkolna egy ütéstõl már behúztam volna neki egyet.

- Ha ennyire zavarja, legelje le maga vén kecske, vagy menjen a picsába! Értve vagyok?!

Elõveszek egy szál cigit és rágyújtok, miközben meg sem állva oldalra pillantok a megkukult öregasszonyra. Vén szarházi…

- Hogy merészel…

Már nem figyelek a háborgására, semmi kedvem a reszelõs hangját hallgatni, így gyorsítok a lépteim és hamarosan el is jutok a kedvenc pizzériámig és pár dobozzal feltankolva hazamegyek.

Berugdosom a hallba az ajtóban álló csomagot, amit a postás hozott, de elõbb még kajálok egyet. A pizza pont olyan, ahogy szeretem, kicsit csípõs és jó sok sajt van rajta. Leöblítem egy kis brandyvel és máris jobban érzem magam.

Na, most jöhet a csomag. Elõveszek egy kés, majd felhasítom a csomagolást.

Elõször egy üdvözlõlap akad a kezembe, amin színes tojások vannak.

Mi van már?! Mindenki megbuggyant?

Sok szeretettel, Tylernek a nagyszüleidtõl!

Reméljük, hogy idén velünk töltöd az ünnepeket és beszélgethetünk egy kicsit. Nagyon szeretnénk újra az életed részei lenni!

Idióták. Azt leshetik, hogy egy asztalhoz üljek velük. Elõbb ölném meg magam.

Széttépem a kártyát, de elõtte még rápillantok, mert végre eljutott az agyamig, hogy miért vannak mindenhol tojások.

Húsvét van.

Gyûlölöm az ünnepeket, szóval egyáltalán nem érdekel. Érdektelenül kiveszem a dobozban lévõ ajándékot, ami egy húsvéti asztali dísz, tojásokkal és egy tenyérnyi plüssnyúllal a közepén.

Mi a faszt kezdjek én ezzel?

Egy egyszerû mozdulattal a falhoz vágom, mire a tojások darabokra törnek, a plüssnyúl pedig az ajtó mellé repül.

Fogom a cuccomat és egyszerûen ott hagyok mindent, majd elindulok a haverokhoz. Azt hiszem mára beszéltük meg azt a mozit.

***

Este végül is egy megnyugtató horrorfilm után még józanul hazakeveredtem, mert azt tervezem, hogy ma benézek a suliba. Semmi kedvem, és már elõre tudom, hogy rohadtul unni fogom, de ezért is készítettem be jó sok zenét a mobilra.

Motorral érkezek, mint mindig és természetesen mindenki megbámul és elkerül. Mint mindig.

A régi haverjaim szerencsére már nem próbálkoznak azzal, hogy újra barátok legyünk, azt hiszem megunták már, hogy folyton elküldtem õket a búsba, így végre felfogták, hogy nem akarok velük bratyizni.

Bemegyek az osztályomba, ahol már jó diák módára elõ vannak készítve a füzeteim, amik persze majdnem hogy üresek, és fõleg tetkó tervek vannak bele rajzolva, de ezt legalább a mûvészet tanár értékeli.

Ledobom a táskámat és a lábamat kényelmesen a padra teszem, majd berakom a fülhallgatót és megszûnik a világ. Legalábbis addig, míg a töri tanár képe be nem pofátlankodik a képbe és ki nem húzza a fülhallgatómat.

- Mr. Jameson! Ha már befáradt, legyen annyi tisztelettel az órám iránt, hogy legalább hallja amit mondok! – mondja szigorú hangon.

- Majd halkabbra veszem, ha ön is elhagyja a személyes szférámat. – hátrébb hajolok, jelezve ezzel, hogy zavar a közelsége, mire összeszorított állkapoccsal kiegyenesedik.

- Ez itt nem egy kocsma, vegye le a lábát és üljön tisztességesen!

- Nem lehet tanár úr, tudja… rossz a vérkeringés a lábamban és azonnal zsibbadni kezd. Nem akarom, hogy ugyanazt kelljen átélnie, mint az agyamnak, ha önt hallgatom. – mondom tejes komolysággal és lelki nyugalommal.

Páran felkuncognak, de elég egy pillantás Mr. Collins részérõl és máris kuss van.

- A viselkedése egy cseppet sem fog javítani az amúgy is siralmas magaviselet jegyén. Ön szerint a szülei ezt…

- Kurvára ne merészeljen engem kioktatni maga köcsög! Még egyszer hozza õket szóba és beverem a képét! – dühösen kiviharzok az osztályterembõl, meg sem várva, hogy kiérjek az épületbõl már a folyosón rágyújtok és mélyen megszívom, hogy a nikotin lenyugtasson egy kicsit mielõtt közvagyon rongálásba kezdek.

Egyenesen egy bárba megyek, ahová összehívom az egész bandát és kezdetét is veszi az after party. Ennyit a mai iskolalátogatásomról.

Idõm mint a tenger, azt hiszem a héten már nem is megyek be többé a suliba. Sokkal jobb itt idõzni, élvezni a piát és a szexi pincérsrácot fûzni aki tuti, hogy benne lesz…

***

Késõ este keveredek haza eléggé becsípve, de még mindig üveggel a kezembe. A mocit a bár parkolójában hagytam és taxival jöttem haza, mert nem bírtam egyenesben tartani. Inkább nem törném össze, úgyhogy maradt a fuvar.

Kipakolom magam a felhajtómra és pár dolcsit odavetve a sofõrnek a bejárat felé dülöngélek, de majdnem orra esem mikor a postaláda támasztékom kidõl a helyérõl, de csak egy jót röhögök rajta.

Aztán meglátom azt a tetves tojást. Miért nem lopja már el innen valaki ezt a rondaságot? Tuti, hogy ezt is az a két õskövült küldte aki azt a gyerekes asztali díszt is.

Azon vagyok hogy megfogjam és kigurítsam az útra, de elvétem a mozdulatot és a tojás mellé puffanok a földre, de ezen is csak nevetek. A gondolataim kacifántosak és ködösek, ennek ellenére még egyszer megpróbálom, de most a másik oldalon végzem. Király.

Aztán eszembe jut egy ötlet. Bevánszorgok a nappaliba és egy pokrócot felkapva a tojáshoz sétálok és rádobom, hogy eltakarjam vele. Így legalább nem olyan ronda…

Nevetek a saját gondolataimon, majd úgy ahogy vagyok, részegen és csapzottan az ágyamba dõlök és elalszom…

Csörömpölésre ébredek, amitõl hirtelen azt sem tudom, hogy hol vagyok. Kinyitom a szemem, de meg is bánom, mert a napsugarak éles szúrással hatolnak az íriszeimbe, mire azonnal becsukom õket.

- Rohadt napsütés… - morgom, miközben nehézkesen feltornázom magam. A nadrágomról csüngõ lánc nyomta az oldalamat, de nem érdekel. Fáj a fejem, a szám pedig kiszáradt a tegnapi szeszmennyiségétõl és egy cseppet sem érzem magam szalonképesnek.

Megdörzsölöm a szemem, majd szétnézek, keresve a csörgés forrását, de szembe találom magam olyasmivel amire egy cseppet sem számít az ember reggel tíz órakor.

- Te meg hogy a picsába kerülsz ide? – kérdezem morcosan a rám bámuló hatalmas baba kék szemekbe nézve, de nem szól semmit.

Nyitva hagytam volna az ajtót az éjjel? Vagy lehet… igen nyilván a haverok küldték, mert nem jött össze a tegnapi pincérfiú, aki sajna foglalt volt. De mi a francért küldték volna ide korán reggel?

Jobban szemügyre veszem és most jövök csak rá, hogy valami nem stimmel.

Pokrócba van csavarva, de az alóla kilógó lábai csupaszak.

Egy pokrócban jött idáig? Ez hülyeség… és még nyuszi fülei is vannak… ki ez valami play boy fiú utánzat?

- Vedd le azokat a füleket szivi, rühellem a nyuszikat fõleg így húsvét táján és most nincs kedvem dugni szóval húzz el vérbe! – morgom az ajtóra mutatva miközben felállok és a fürdõ felé indulok.

- De én nem tudom õket levenni gazdi. – hallom a vékony hangot, mire újra hátrapillantok, õ pedig közelebb araszol. Gazdi? - És a húsvéti nyuszi sem én vagyok. A nevem Usagi-chan!

Még mosolyog is… mit szívott ez?!

- Leszarom, hogy hívnak, húzz el innen úgy, ahogy jöttél, mire végzek, már ne találjalak itt!

Becsapom magam mögött az ajtót és megszabadulok a kényelmetlenné vált bõrnadrágtól és a pólóktól, majd a zuhany alá állok. Ki kell tisztítanom a fejem és nem ártana egy fájdalomcsillapító sem…

Hangosan kattognak a kerekek a fejemben miközben végigfutok a hosszú folyosón. Ha nem érek oda idõben, talán már késõ lesz.

Égett hús szaga, hangos ordítások. Összeszorul a torkom, mégis megkönnyebbülök, hogy még életben van.

- Apám, jöjjön gyorsan! Anyám felõl jöttek hírek, megtalálta a keresõosztag! – Ez persze nem igaz. Anyámnak már rég vége. A nõ, akit találtak, pusztán hasonló szagú és mondhatni a külseje is majdnem ugyan az. Direkt azért fizettem le, hogy segítsen nekem.

Apám gondolkodás nélkül rohan ki szolgáival karöltve. Egyedül vagyunk.

Mellé rohanok, térdeimre esek. Kezemet arcára simítom, olyan forró. Szájához illesztem a poharat.

- Sajnálom, hogy elkéstem. Igyál… gyorsan idd ezt meg, szükséged lesz az erõdre… - Iszik pár kortyot. Elkezdem lecsatolni a bilincseket. Éget az ezüst, még ha csak pár másodpercre fogom, leszednem róla így is fájdalmas, nyelek egy nagyot, ahogy belegondolok, hogy folyamatosan ezt érezte szüntelenül.

Elkapom hatalmas testét mielõtt összeesne. Vér és izzadtság szaga van, csapzott a haja, meggyötört sebzett a teste. Szétárad bennem egy ismeretlen fojtogató érzés.

- A nyakörvet… - Kimondta azt, ahova nem akartam nézni. Bekönnyezik a szemem. Szörnyû, amit vele mûveltek, senki sem érdemli ezt. Mély levegõt veszek.

- Mindjárt, várj… Utána próbálj átalakulni. Az ajtó nyitva, a folyosón jobbra menj egészen végig. Minden rács nyitva lesz. A keresztezõdésnél balra egyenesen, és végül az erdõbe jutsz, onnan egyenesen északra menj. – Gyorsan hadarok. Nyakán ál keresem a megfelelõ fogást, de sehogy sem jó. Rámarkolok a zárra. Sistereg a bõröm ahogy hozzáérek. -  Megjegyezted? – Ránézek futólag.

Leszakad a nyakán lévõ is, letépi a ráégett húst. A gyomromban valami mozogni kezd. Sosem akartam ilyesmit látni. Nem akarom elhinni, hogy ilyet tett az apám. Hangosan felmordul ahogy leszedem róla az utolsó akadályt is.

- Sajnálom… Nagyon fáj? – Oldalra eldobom a bilincseket. Vadul remeg. Próbál átváltozni, üvölt a fájdalomtól. Bele sem merek gondolni mi mehet végbe a testében.

Koromfekete, selymes bundája feldereng a gyenge fények közt. Hatalmas busa feje a padlón pihen. Gyengéden simítok végig rajta. Csak úgy csillog, olyan puha, ez az igazi fekete, a természet csodája ez a farkas. Elképesztõ a szépsége, elvarázsol.

– Gyönyörû vagy… Milyen szép… Ne add fel, térj magadhoz, kérlek! Sietned kell! Menekülj…! – Halkan szólalok meg, a hatás, amit rám gyakorol elveszi az eszem.

Lassan feláll és megtámaszkodik, remegnek a lábai, nagyon bizonytalanul áll.  Vesz pár mély levegõt. Olyan hatalmas. Felállok és végigmérem, még így is sokkal magasabb nálam, egy hatalmas benga farkas, gyönyörû, iszonyatosan. Mégis félelem árad szét a testemben. Olyan közel van.

Egy másodperc alatt elrugaszkodik a földrõl, kirohan a szobából. Gyorsan kimegyek az ajtón, már csak annyit látok ahogy befordul. Szívem fölé helyezem a kezem. Annyira gyorsan ver.

Már csak apámmal kell lerendeznem a dolgokat. Gyenge voltam, elkapott és kényszerített, hogy vegyem le a láncait majd elmenekült. Bizonyára a fáradtság miatt nem harapta el azonnal a torkomat. Apám egy életre elfog tiltani mindentõl. De nem bánom.

Felsétálok a lépcsõn, kábán nézek magam elé. Ahogy kiérek az erdõ széléhez sétálok. Elment, szabad. Megmentettem. Egy ilyen csodálatos lénynek szabadon kell élnie. Lehet, amit tettem az rossz, elvégre õ volt a nagy Kain, a Venator klán királya, egyetlen fõbb riválisunké, az egyetlen, aki még él az õsi vérvonalból. Anyám elrablója és gyilkosa.

Mégis, ahogy sejtelmesen világító sárga szemeibe mikor belenéztem, nem is tudom hogyan fejezhetném ki magam, de olyan érésem támadt, hogy nem olyan rossz ember õ, mint ahogy azt állítják róla.

~§~

Ide-oda tologatom a tollat a padon és várom, hogy kicsöngessenek. Az elmélet sosem volt a kedvencem. Megszólal a csengõ. Hálásan állok fel és kapom össze a cuccaimat. Holnap végre gyakorlat, alig várom. Ahogy hazaérek kipróbálom.

Lesétálok a hosszú lépcsõkön, még elköszönök pár embertõl. Berakom a mappámat a csomagtartóba. Beülök a kormány mögé, becsatolom az övem és mehetek is vissza a „börtönbe”. Elhúzom a számat, nem szeretem, de a kötelességem, ez elõl nem lehet elbújni vagy elmenekülni, ez a valóság. De bármi áron megküzdök vele, a könnyû játékok úgy is unalmasak.

Rálépek a gázra. Hazafelé a tájat nézem. Olyan gyönyörûek a felhõk, a fák, lehet rajtuk kéne gyakorolnom. Napnyugtakor, akkor egyszerûen varázslatos a szépségük, minden rózsaszín akár a mesékben. Olyan meleg és barátságos.

A visszapillantóban meglátok pár motorost. Meglep, hogy ilyen sokan vannak.  Pár felgyorsít, nézem ahogy elhajtanak mellettem. Oldalra fordítom a fejem, az egyik bevigyorog az ablakon, a motorok oldalán észreveszem a Venator klán logóját.

Basszus!

Hangos fékcsikorgással állítom meg a kocsit, hogy ne menjek beléjük. Feltépik az ajtót és kirántanak rajta. Fájdalmasan érek földet az aszfalton. Örömujjongásba, visongásba kezdenek. Állatias hangon nevetnek fel. Tiltakoznék, de mi értelme lenne. Nekem végem. Vagy most ölnek meg, vagy a király elé vetnek. Feldereng bennem a remény, ahogy Kainra gondolok, de azonnal el is veszik. Megkötöznek és feldobnak az egyik jármûre.

~§~

Bekanyarodnak a hatalmas ház elé. Félek, remegek, vadul cikáznak a gondolatok a fejemben.

- Hoztunk neked egy ajándékot. Ursam fia Paris, a Bloody Fang trónörököse. Nem öltük meg, gondoltuk örömet szerzünk vele neked. – Válláról ledob a tohonya állat. Mindenemet beütve vágódok el a földön. Ahogy felnézek, megdermedek. Kain? Olyan más most. Meglepetten néz rám.

- Hol találtátok? – Leguggol mellém, ijedten próbálnék odébb ficánkolni. Rámarkol csuklómra, fájdalmasan kitekeri, hogy megnézhesse gondolom hogy az vagyok-e aki. Kényelmetlenül mozgolódom, de keze satuban tart.

- Egy autóban ült, épp ment valahová, de Harold kiszagolta. Könnyû volt lekapcsolni, még csak nem is nagyon küzdött ellenünk, mert látta hogy túlerõben vagyunk. – Persze, én sem vagyok öngyilkos jelölt. Bár a helyzetet végigmérve lehet hogy mégis.

Mély, öblös hangján felnevet. Ereje kitör testébõl, marja a bõrömet, meghunyászkodásra késztet. Csak úgy árad belõle a harag és a gyûlölet, az igazi vad és állatias erõ a történelembõl.

- Ma éjjel ünnepelünk! Verjétek csapra a hordókat, a legjobb bort és sört! – Üvöltözésbe kezdenek. Megjött a díszvendég, aki ugyebár én lennék. Összeszorítom a szemeimet. Bárcsak máshol lennék. Akárhol!

Felpattannak szemeim mikor valaki alám karol, megszédülve érkezem egy izmos és kemény vállra. Fejembe száll a vér a kellemetlen érzésre. Nem kapálózom, semmit sem érnék vele. Inkább figyelem merre visznek, ha csak egy kicsi esélyem is van rá hogy megszökjek, azonnal megteszem.

Kiver a víz, ezernyi idegen farkas illata és ereje, üdvrivalgás körülöttünk.

Egy nagy ágyon érek földet, nehezen kapok észbe. A sötétben csak egy sárgán izzó szempárt látok, ahogy tisztul a kép felismerem hol vagyok.

- Apád elkövetett egy óriási hibát, Paris – Körbemegy az ágynál. Körmei csikorognak mikor végighúzza õket a fán. Összébb húzom magam, szinte már ösztönbõl is.  Hangja mintha karcolná a csontjaimat. - Nem azzal követett el hibát, hogy elrabolt és megkínzott, hanem azzal, hogy nem ölt meg engem, amíg még lehetõsége volt rá. – Mély levegõt vesz. Szemei lecsukódnak.

- Emlékszem a szagodra, farkas. Te is ott voltál, amikor kínoztak, igazam van? Hát persze hogy igazam van. Én soha, de soha nem felejtek, és bosszút állok. Véres, fájdalmas bosszút. Mielõtt meghalsz, hosszú és keserû szenvedésben lesz részed. – Emlékszik rám? Ha csak a szagomra is. Azt nem tudja ki vagyok, mit tettem érte. Ha elmondanám, akkor biztosan nem hinne nekem.

Nem is tenném. Az apám hibája, vagyis a családomé a felelõsség, az-az az enyém is. Vállalom a terhet. Megkínoztuk, fogságban tartottuk, megjelöltük és majdnem megöltük. Vállalom a büntetést, amit ezért kapok. Mégis bûntudatom van, az én megkínzásom nem fogja enyhíteni a fájdalmát, annyira taszító amit vele mûveltünk, szégyellem magam. Hamarabb is cselekedhettem volna.

Egyetlen ugrással már fölöttem térdel. Kezeimet fejem fölé szorítja. Tenyerével arcomat simítja. Körmével elszakítja az anyagot amivel bekötötték a számat. Felsóhajtok, ahogy újra képes vagyok rendesen levegõt venni.

Megragadja állam és alaposan megnéz. Szemeivel mintha lyukat égetne a bõrömbe.

- Még nem láttalak, de sokat hallottam rólad, Paris. Azt pletykálják, hogy igazi szívtipró vagy, és a nõstények megõrülnek érted. Igen, most már látom magam is, hogy van valóságalapja. Így még szórakoztatóbb lesz a bosszúm. Bemocskolom ezt a szép tiszta testedet, megjelölöm, ahogy apád tette velem és aztán végzek veled. Tetemed majd egy piros szalaggal átkötött dobozban küldöm el ajándékul atyádnak. – Kitágulnak a szemeim. Ez nem viccel, tényleg ezt fogja tenni! Eluralkodik rajtam a pánik.

Felnevet. Mintha a sátánnal állnék szemben.

~§~

Órákig kínoz. Már eszemet vesztettem. Elmémet a folyamatos fájdalom, testem marcangolása tölti be. A mocskos vérszag mindent beterít, és ez az én véremé. Folyamatosan küzdök, de már elfáradtam, áhítozom a pillanat után, hogy vége legyen. Nem akarok meghalni, csak azt szeretném hogy vége legyen a fájdalomnak, a szenvedésnek és megaláztatásnak.

Marja a bõrömet a szüntelen fájdalom, õ morog minden alkalommal, ahogy a szenvedéstõl felsikoltok. Éles fogai megcsillannak a félhomályban. Felemészt a félelem, elzsibbaszt, majd görcsbe állít.

- Ne, kérlek ne… - Elegem van, nem bírom tovább! Erõtlenül kérlelem. Nyelvével lenyalja mellkasomról kiserkenõ vérem. Remegek, légszomjam van, kezdem elveszíteni az uralmam a testem felett.

- Egy büszke harcos, nem könyörög az életéért. – Hangja valahogy nyugtatólag hat rám, talán az ereje miatt ami végig bizsereg a levegõben.

– Egy büszke harcos nem tesz ilyet. Láttál engem így viselkedni? – Igaza van, de mégis, hol az én büszkeségem? Már sehol! Nem megy, nem akarom ezt. Annyira visszataszít a helyzet, a viselkedésem, azt hittem erõsebb vagyok.

- Nem… Nem tettél ilyet… Büszkén tûrted… a kínzást… - Ennyire másak lennénk? Ennyire eltörpülök mellette? Szánalmas a saját számból hallani, ahogy beismerem.

Felháborodva tép bele a hajamba és ránt magához közelebb. Felnyögök az újabb fájdalomra.

- Tudom, hogy ott voltál, emlékszem a szagodra, Paris. Mit tettél velem? Nevetve korbácsoltál te magad is az ezüstszegecses ostorral? Vagy te a láncot tekerted a combjaimra? Hm? Halljam! – Nem! Nem mondhatom el!

Határozottan rázni kezdem a fejem. Levág az ágyra, körmeivel combom húsába mar. Felnyögök, fejem hátravetem az éles fájdalomtól.

Felpillantok rá, nadrágját kezdi el kibontani, amit látok eszemet veszi.

Ne! Nem lehet! Megerõszakol? De hisz férfi vagyok! Férfi! Nem vagyok nõstény! Önkívületi állapotban kezdek el kapálózni. Ezt nem teheti! Nem! Soha! A pánik teljesen maga alá gyûr. A kétségbeesés veszi át felettem az uralmat.

Felsikoltok az ismeretlen fájdalomtól, amit fenekemnél érzek. Ne! Könyörgöm!

- Ne! Ne! Neee! Kérlek neee! – Veszettül kezdek sírni és még mindig kapálózom. Nem bírom! Nem és nem!

Újra megérzem fenekemnek feszülõ hímtagját.

- Fáj? – Hangja akár a bársony. Visszhangzik a fejemben. A kín forrása, meggyötrõm hangja.

- Igeeen! Neeehhh….Neeeehhhh…!

- Ez semmi ahhoz képest, amit velem mûveltetek az kínzásomkor. Ez csak egy kötél a csuklóidon, és egy fasz a lábaid között. – Szenved, még mindig! Miattunk! Minden a mi hibánk. Ha ez nem történik meg, nem lennék most itt.

– Képzeld el milyen érzés lenne, ha ezüstláncokkal összekötöznélek és elvernélek ezüstostorral újra és újra… - Újabb erõs fájdalom nyilall testembe, de mégsem ez zavar.

A kezeimet tartó kötél elszakad, mozgásteret hagyva simítom rá kezemet arcára. Szakálla csiklandozza a tenyerem.

- Sajnálom… - Mindent…

A mi hibánk…

Ami vele történt…

Minden…

Egy életen át tartó gyötrelem… Szenvedés.

Felvonyít. Éles hangja késként vágja a fülledt levegõt. Alig jut el tudatomig.

- NEM! MIÉRT?! – Miért? Miért is…?

A nehéz test, ami eddig lenyomott eltûnik. Hallok még pár távoli hangot. Erõs zihálás. Karmok karistolják a falat. Néma, mély sötétség.

~§~

A fájdalom az elsõ dolog, ami bizonyítja: igen, még élek. Nem hittem, hogy még látni fogom valaha a nap sugarait.

Összeszedve magam nehézkesen, de felülök az ágyban. Hideg van. Fázom. Átölelve magam próbálok egy kicsit melegedni. Szemem sarkából látom Kaint. Farkasként áll. Tekintélyt parancsoló léptekkel jön közelebb. Még a legtermészetesebb mozdulataiban is csak azt sugározza, hogy magasabb rendû, egy igazi király.

Fizikai fájdalomként árad szét bennem ismét a félelem. Nem szeretem a farkasokat. Veszélyesek, és vadak. Felveszi emberi alakját és magára húzza a nadrágját. Keményen néz a szemeimbe megtámaszkodva az ágy mellett. Megremegek, magam köré tekerem az ágynemût. Kellemesen simogatja bõrömet.

- Miért mentettél meg? – Itt nincsenek miértek. Úgysem mondom el, nem akarok még szánalmasabb lenni.

Kicsire összehúzom magam. Kivan száradva a szám és magamhoz hûen mint minden reggel rekedtes, halk a hangom.

- Én nem… - Nem merek ránézni.

- Válaszolj! – Dörren mély hangja. Összerezzenek. Megijeszt. Haza akarok menni.

Nem mondok semmit, csak meredek magam elé, nem akarok semmit sem mondani neki.

Megragadja a karomat és leránt a földre maga elé. Félénken tekerem jobban magam köré az anyagot.

- Ha azt mondom beszélj, te úgy teszel. – Ellentmondást nem tûrõen magasodik fölém jelezve hatalmát felettem. Jobb, ha beszélek. Ha élni akarok.

- Nem akartam, hogy meghalj. Amit veled tettek, úgy érzem az én hibám is. – Könnyek szorítják a torkomat. – Ezért segítettem. Nem vagyok olyan, mint az apám. Egyszerûen nem volt helyes, amit csinált. – Vadul remegek. Vajon mit fog szólni a válaszomhoz? Kinevet? Szánalmasnak talál? Mindet megérdemelném.

- Neked fingod sincs az életrõl igaz? Hogy milyen viszály dúl a falkák közt. Naponta hullnak el farkasok anélkül hogy bárki  tudná, megkeresné õket. Egyszerûen csak bekebelezi egy másik klán. – Ellöki magát az ágytól, körbesétál a szobában. – Pokoli fájdalmak közt halnak meg, szétcincálják a testüket ezerszer mielõtt kivégeznék õket, bár azt is láttad velem mit tettek. – Elcsendesedik, feláll a szõr a karján az emlékek nyomán. Felpattanok, kezeimet az övére szorítom. Nehezen, de visszafogom érzelmeimet. Mardos a bûntudat.

- Sajnálom…! – Csak ezt tudom mondani, nem tehetek mást, kevés vagyok hozzá.

Komoran mered rám, de mégis mintha kicsit meglágyulnának a vonásai.

-Most elmegyek, ha elhagyod a szobát halott vagy. – Még visszanéz rám egy pillanatra az ajtóból, végül kattan a zár. A szoba közepén állva merengek.

Most mit kéne tennem? Kinézek az ablakon, a kertben mindenhol farkasok mászkálnak. Mintha otthon lennék. Számat kezdem el rágni. Kimenni sem fogok.

Kilesek az ajtón, a folyosó ugyan az, emberek, farkasok mindenhol. Akár a keselyûk annyian vannak. Becsukom az ajtót és nekidõlök. Lassan lecsúszok a földig, átkarolva a térdeimet remegek miközben felderengenek a tegnap esti történtek. A nagy része nem maradt meg valószínû a sokktól. Hálás vagyok érte. Egy-két helyen még látok a testemen pár heget, de nemsokára eltûnnek.

Szomorúan nézek ruhám maradványaira. Még felöltözni sem tudok. Legalább le kéne zuhanyozni, szörnyen festhetek, és ki tudja mikor lesz rá megint lehetõségem. Az is lehet, hogy órákon belül megölnek.

Remegõ térdekkel botorkálok el az egyetlen ajtóig, ami nem a folyosóra vezet.

Élvezem ahogy a vízcseppek megtisztítják a testem, öröm minden ebben a szorult helyzetben. Úgy érzem kezdhetek búcsúzkodni az életemtõl.

Kikecmergek a víz alól, egy nagyobb törülközõbe belecsomagolom magam és visszamegyek a szobába. Pár ruhát és egy tálcányi ételt találok az ágyon. Hálásan öltözöm fel. Az ételhez viszont nem nyúlok, nem vagyok éhes.

A tükörben már egy rendezettebb Paris néz vissza rám. A hajam még mindig kicsit kócos, de nem tudok egyebet tenni mint hogy az ujjaimmal kicsit kifésülöm. A szemeim alatti karikák nem tûnnek még el egy ideig, de minden szempontból jobban nézek ki, mint reggel.

Az ablakba ülök és várom a sorsomat. Talán már bele is törõdtem, nem tudom mi mást tehetnék. Gombóc keletkezik a torkomban, ahogy a kertet figyelem. Annyian vannak. Többen, mint mi. Többméteres farkasok rohangálnak a kertben. Olyan ez a hely számomra akár a pokol. Mikor egy-egy felpillant és észrevesz kisebbre húzom össze magam.

Átkarolom lábaimat, homlokomat ráteszem a térdemre. Minden, ami tegnap történt, ami még megtörténhet a mai napon, ha életben maradok akkor a jövõben is, minden annyira elborzaszt ami rám vár. Meg kéne szöknöm, de nem merek kilépni a szobából, megdermeszt a félelem mikor a sok farkasra nézek. Olyan szánalmas vagyok, egy gyáva nyúl.

Kint az udvaron Kain sétál végig árnyékaival. Félig lehunyt szemekkel nézek rá áhítozva. Olyan nagy király. Annyian követik. Nem inog meg, a büszkesége akár egy ledönthetetlen fal, egy igazi uralkodó. Mikor leszek én olyan mint õ? Atyám helyére kell lépnem nemsokára, vele kéne szembenéznem, annyira egy kis erõtlen senki vagyok hozzá képest. Õ nagy, én kicsi. Õ erõs, én gyenge. Sosem voltam önbizalom hiányos, de mellette semminek érzem magam. Hatalmasat sóhajtok mikor valaki berúgja az ajtót. A hang felé kapom a fejem.

- A királyunk hívat. – Lassú léptekkel elindul felém. Rettentõ magas. Agyarai rám villannak. Felkaromat megragadva ránt le a párkányról és húz ki az épületbõl. Mindenki minket figyel, mikor kiérünk és odalök Kain lábai elé. Elégedetten vigyorog rám. Körülöttünk megannyi farkas csahol és hörög. Érzik, hogy a rivális klánból vagyok.

Itt akar megölni? A farkasai elé dob hogy szétmarcangoljanak? Vagy õ akar elõttük felfalni?

Amint néhányan közeledni kezdenek felém felpattanok menekülési utat keresek  kétségbeesve a szemeimmel. Hangos morgást hallok mire meghúzzák magukat, néhányan meg elfutnak. Kicsit megnyugszom, jobban kihúzom magam.

- Látom rendbe szedted magad. Helyes. – Csak szemem sarkából figyelek rá, nem bírok teljesen megnyugodni ennyi fenevad között. Ide-oda kapkodom a fejem amint valahonnan léptek hangját hallom. Itt vannak, körülöttünk, de nem jönnek közelebb.

- El innen, mindenki! – Hangosan csattan hangja, elindul az erdõ felé. Válla felett még hátranéz rám. – Gyere. – Követem, gondolkoznom sem kell. Ezt hozza ki belõlem, az engedelmességet. Annyira csodálom és felnézek rá hogy kiskutyaként követem, bár rettentõen félek tõle.

Lassan botorkálok utána. Az erdõ mélyébe vezet. Folyamatosan azon agyalok hogy meg akar-e ölni, de már megtette volna ha akarná nem?

Már az erdõ sûrûjében vagyunk. A fák lombjain alig szûrõdik át a nap fénye. Megtorpan és szembefordul velem, a földet kezdem el bámulni átkarolva magam. Remegni kezdek.

- Nem öllek meg. – Zavartan meredek rá. – Nem vagyok hálás senkinek semmiért. De neked köszönhetõen, még élek. Ha meghalsz, az nem miattam lesz. – Nem akar megölni? Akkor minek hozott ide? Mi értelme van? Összefüggéstelen gondolatok hada zavar össze.

- Viszont nem mehetsz vissza, itt maradsz örökre, mint a falka tagja. – Ledermedek. Lehetetlen! Nekem vezetnem kell a Bloody Fangeket! Nem olvaszthat be a klánjába!

- Nem, ezt nem teheted! – Idegesen nézek rá felé téve pár lépést. Fújtatok idegemben. Akkor inkább öljön meg!

- Azt teszek amit akarok! – Harag villan a szemeiben, egy lépéssel átszeli a köztünk lévõ távolságot. A következõ pillanatban már farkas formájában présel a földbe. Felnyögök, ahogy kiszorítja tüdõmbõl a levegõt. Megfagy a vér az ereimben.

Vicsorog rám, nyála rácsöpög a nyakamra, ahogy morog. Metszõfogai hófehéren csillognak. Azt hiszem belehalnék a sokkba, ha vissza is tükrözõdne bennük a képem.

- Sajnálom! Megértettem! – Védekezõn felemelem a kezeimet. Vár egy kicsit, végül lemászik rólam és odébb lép. Felállok. Testem minden porcikája és elmém hangosan tiltakozik hogy ne tegyem, de közelebb lépek hozzá, nyakánál lévõ vastag bundáján végigsimítok. Az a kevés fény, ami itt van aranyszínû fényt ad szõrének.

Olyan nyugodt, érdekel mire gondolhat most. Milyen lehet az õ szemével a világ, azokkal a sárgán izzó, tüzes szemekkel. Magamra ébredve lépek távolabb pár méterrel, mert engem bámul. Elvetettem a sulykot.

Érzem az erejét. Mindent beterít. Nehéz a mellkasom, fojtogat a levegõ, marja bõrömet. Mozgolódik bennem farkasom. Mellkasomhoz szorítva öklömet próbálok ellenkezni. Az én uram az apám! Õ nem irányíthat engem, nem lehet ekkora az õsök ereje!

Összeszorított szemekkel borulok térdre, fájdalomtól remeg egész testem. Elõhívja farkasom. Mélyen belülrõl szólítja. Nagyon ritkán változtam eddig át, így még erõs fájdalmaim vannak, mikor kitör belõlem a vadállat. Legszívesebben letagadnám, hogy mi vagyok.

Felkiáltok, mikor kirántja belõlem az állatot. Elterülök a földön amint átváltoztam. Lihegek, elvette minden erõmet. Sosem hívták még elõ erõvel farkasom.

Üreges szemekkel nézek rá. Erre volt kíváncsi? Hogyan nézek ki? Vagy csak megint demonstrálni akarja mennyivel több és jobb nálam? Felesleges, magamtól is tudom.

Nehezen felállok, próbálom kihúzni magam hogy nagyobbnak tûnjek, de szintem csak nevetségessé teszem magam.

Vonyításokat hallok. Füleimet hegyezve nézek a hang irányába. Rengetegen szólnak. Kainra pillantok, akinek már csak hûlt helyét látom. Visszarohan a házhoz. Mögötte loholok, de sokkal lassabb vagyok nála. Amint az erdõ széléhez érek megbújok a fák mögött, a levegõbe mélyet szippantva csapja meg orromat atyám szaga. Felpislákol a remény.

„Sajnálom… Nagyon fáj? Igyál, ez víz. Enned kell, kérlek… Csak néhány falatot, jó? Sajnálom...”

„Gyönyörû vagy… Milyen szép… Ne add fel, térj magadhoz, kérlek! Sietned kell! Menekülj…!”

Felvonyítok, amikor tudatosul bennem, ki fekszik alattam.

Nem, ez nem lehet! Pont õt törtem össze és bántottam, akinek az ép elmémet és az életemet köszönhetem?!

- NEM! MIÉRT?! – ordítom.

Vad mozdulattal, a szélnél is sebesebben ugrom le róla, és a sötét árnyékba rejtõzöm. A hideg falhoz simítom hátamat, onnan nézem az ágyamon fekvõ meggyötört és vérzõ testét. Gondolataim értelmetlenül cikáznak fejemben. Sokáig, nagyon sokáig emésztem a felismerést, és az ezzel járó érzelemhullámot.

Nézem, ahogy álomba sírja magát, vagy inkább a sok kínzástól kimerülten ájult álomba zuhan, nem tudom. Nagyon meggyötörtem õt.

*

A hajnali napsugarak besütnek a hálótermembe, és kellemesen melengetik éjfekete bundámat. Átalakult formámban pihenek az ágy mellett, õrzöm õt. Hamarabb érzem meg, hogy ébredezik, mint õ ezt felfogná, és amikor kinyílnak ezüstszürke szemei és felül, felemelem a fejem és ránézek sárgán izzó szemeimmel, lassan visszaalakulok emberi formámba. Mágiám forró ereje marja a bõrét, borzongva tekeri meztelen teste köré a takarót. Kócos hajával és karikás szemeivel cseppet sem emlékeztet arra a szívtipró hímre, akirõl ódákat zengenek a nõstények. Felegyenesedem, felrángatom meztelen testemre a bõrnadrágom és közelebb lépek az ágyhoz. Õ összerezzen és kisebbre kuporodik. Karjaimat összefonom széles mellkasom elõtt, szigorúan villognak sárga szemeim.

- Miért mentettél meg? – kérdezem tõle komoran.