Apró érintés a hátamon, és fenekemen. Egy kéz járja végig újra és újra azt az utat. Caino.
Ahogy a neve a fejemben visszhangzik szemeim azonnal kinyílnak és nem tudok nem mosolyogni mikor szembe kerül velem az arca. Nem tudom mi történt, de minden olyan békés.

-Jó reggelt. – Szólalok meg végre és a vigyorát figyelem az arcán miközben fordít a helyzetünkön és eléri, hogy teljesen a két karja közé olvadjak.

-Hello Nyuszika, látom neked is jó kedved van. – Ajkai bejárják a nyakamat, de nem tudom leküzdeni a csiklandós érzést ezért nevetve húzom össze a nyakam.

-Nahgyon…-Attól ponttól ahol hozzáért a bõrömhöz kellemes bizsergés kezd elindulni az ágyékom felé, de a csiklandós érzés erõsebbnek bizonyul így csak picit elhúzódom ahogy tovább nevetek.

-Mi van? – Kérdi én meg nem is tudom miért de érzem hogy elpirulok, hirtelen tör rám a zavartság és legszívesebben elbújnék a takaró alá.

-Semmi...

-Bökd ki, tudod, hogy rühellem ha nem beszélsz. – Csak még jobban zavarba jövök, ahogy megérzem a fogait a vállamba, de végül veszek egy mély levegõt és megszólalok.

-Csak csikis volt, na! – nyögöm és azonnal el is bújok a kíváncsi szemek elõl, arcomat a nyakába fúrom. Csak akkor esik le, hogy Caino nem annyira díjazza azt ha ölelgetem, de hátha most máshogy lesz…

-Hé, nyuszi! Azt hiszem mondtam már valamit a plüssökrõl. – Hirtelen tûnik el és ül az ágy szélére. Nem akartam ezzel felidegesíteni… Én csak azt hittem hogy ha már õ is kicsit közeledik hozzám akkor talán ez is bele fér…

-Most haragszol? – Oldalamra fekszem, ahogy várom a reakcióját.

-Nem, de gyerünk zuhanyozni aztán ismertetem a programot. – Mondja és már megy én meg nem gyõzök futni utána.

Milyen programot? Azt hittem ma itthon leszünk. – Nem rémlik, hogy említett volna valamit amit el kell intézni, vagy azt, hogy gyakorolni akarna. Az arcát kémlelem miközben a zuhanyzó alá állunk mindketten és neki állunk mosakodni. A tegnap este után enyhén fáj a fenekem ami elviselhetõ lenne, ha nem lenne bennem ez a zavarba ejtõ érzés, tegnap este mintha nem is én lettem volna. Mármint tudatában voltam a cselekedeteimnek, csak mégis olyan volt mintha valami belsõ erõ irányított volna. Miközben magamat szappanozva elmélkedem Caino megszólal így újra rá kezdek el figyelni és nem a sajgó hátsómra.

-Ja. Nem mi lépünk le, most a cuccot hozzák ide. Megmutatom a ház azon részét, amit még nem ismersz. – Talán túl hülye fejet vághatok mert rámosolyog és még meg is csókol, ahogy jót szórakozik rajtam, de persze nem magyarázná el, hogy akkor most ténylegesen mit fogunk csinálni… Még persze azért szól, hogy kényelmes ruhát vegyek fel.

Gyorsan csinálok reggelit magunknak míg Caino egy újságot olvasgat, és mikor már rég reggelizünk meghallom, hogy valami leparkolt a ház elé. Nem kérdezek semmit, mert Caino már megy is le, én csak akkor megyek utána mikor már az emberek elmentek. Így amikor leérek csak hatalmas dobozok között találom meg Cainot.

-Caino… mi ez a sok doboz? – Kérdezem meglepetten ahogy körbe járom a dobozokat.

-Tulajdonképpen egy teljes edzõterem bedobozolva. – Válaszol miközben felkap egyet és a vállamat megveregetve elsétál mellettem. – Kemény programod lesz nyuszika. Formába kell hoznom téged, hogy végre igazi farkas legyél. – Kell egy perc mire leesik az amit az elõbb mondott, elõször a dobozokra majd ránézek és alig bírom levakarni az arcomról a vigyort. – Ezt mint miattam vetted?

-Többnyire, majd meglátjuk. Kapj fel egyet amit elbírsz és gyere velem!

Elindulok utána és félúton le is esik, hogy éppen a szomszédba sétáltunk át.

-Azt hittem itt mások is laknak. – Motyogom halkan, de elég hangosan, hogy Caino is meghallja.

-Még ez is az enyém, meg az azutáni is, de azt üresen hagyom.

-Akkor miért vetted meg? –Értetlenkedek miközben majdnem elejtem a dobozt.

-Hangszigetelés. Így nem hallanak át semmit, mert távol vagyok tõlük. El tudod képzelni mit hallottak volna a szomszédok a tegnap estébõl? – Erre már nem reagálok semmit se. Teljesen elvörösödöm és inkább máshová nézek.

Lepakoljuk a dobozokat és megnézem a többi szobát is, majd amikor visszamegyek Cainohoz odalép hozzám.

-Nyuszika, a tegnapi vacsiddal kapcsolatban… a farkasnak kell a friss táplálék. Ebbõl nyer erõt és a meleg vér kielégíti. Minél elõbb vadásznod kell, de ahhoz elõbb meg kell tanulnod uralni és kicsit formába kell jönnöd, hogy a tested ne dõljön ki minden átváltozás után. – A vér szó hallatán a gyomrom mintha összerándult volna, de próbálok nem odafigyelni a sóvárgásra ezért bólintok majd elpillantva szólalok meg.

-Pedig már egy hete nem tört ki. Azt hittem…

-Látod már megint ezt csinálod. – Szakít félbe. – Nem tudom mondták-e már, de a farkas benned hallja is azt amit mondasz.

-Ho-hogyan? – Meglepetten nézek rá akármennyire is logikus amit mond, teljesen meglepõdök.

- Érzed õt, most jóban vagytok meg ilyesmi, de az, hogy nem jött elõ nem azért van, mert helyrejöttél. Az hogy nem nyírtad ki Altont annak a jele, hogy a farkasod már nem olyan agresszív, másképp nem bírt volna ki egy hetet bezárva.

-De az a férfi… széttéptem. – Suttogom magam elé bámulva. Kezek simulnak az arcomra ezzel éri el, hogy õ rá figyeljek.

- A farkas be van zárva, de neki is ennie kell. Tulajdonképpen egy hete nem evett, mert nem jött elõ. Elég szar lehet neki már bocs. Szóval… nem jön elõ, mert õ is érez téged, tehát ami neked fáj az neki is.

Téged nem tanított meg senki hogy kell átváltozni és úgy kezeled mint egy betegséget. Az átváltozáskor… nos a tiédet rohadt szar még végignézni is, de amit érzel az a saját ellenállásod az átalakulással szemben. Ryuu nem a farkas az, aki bánt téged. Éppen fordítva. Te bántod a farkast, mert nem hagyod elõjönni, nem akarod, hogy itt legyen. Megtaníthatom neked hogy csináld, de akkor el kell fogadnod az állati részed is, mert az is te vagy. Nem lehet nélküle, oké? – Lesokkolnak a szavai és egy jó pár percig nem reagálok semmit sem. Igaza van… de nem tudom már mit tudok tenni… most magyarázta én mégsem tudom mi tévõ legyek.

-Ryuu? – Érzem a tekintetét az arcomon és most az egyszer nem kér, hogy szólaljak csak várja amíg magamtól ki nem mondom.

-Oké…-Bólintok mire az arcomat kezdi el cirógatni és kapok egy csókot a számra.

***

Végül magamra maradtam az edzõteremben. Caino szavai még mindig élénken élnek bennem. Igaza van.

Nem is tudom, hogy hihettem azt, hogy az a megoldás, ha elnyomom magamban a farkast, a legrosszabb utat választottam… Ha csak eszembe jut a tegnap…

Teljesen elvesztettem az önuralmamat…

El kell terelnem a gondolataimat, mert így nem megyek semmire sem. Ha még többet agyalok ezen csak még rosszabb lesz a helyzet. Így hát a Cainotól kapott ketyerével, azt hiszem IPadnek hívta, állok fel a futópadra és beállítom a gyorsaságot és az idõt, ahogy õ mutatta. Sétálni kezdek miközben az Ipad  képernyõjét nyomkodom. Átnézem az egészet, a képeket, a zenéket, de ahogy vártam szinte semmi nincs benne. Valószínûleg nem is használta mióta megvette. Amúgy se tudom elképzelni egy ilyennel a kezébe…

Gyorsabb tempóra vált a gép és vele együtt én is, de még nem annyira gyorsult fel, hogy le kelljen tennem az IPadet. Megkeresem a földgömb alakú kis képet, rányomok és máris kiadja a keresõt. Soha nem használtam az internetet, de ahogy elkezdtem fõzni hasznosnak bizonyult és nem is olyan nehéz a kezelése, ahogy a kezdetekben hittem.  Miután találtam egy zenés oldalt és valami ismeretlen dallam egy ismeretlen embertõl elkezd szólni lerakom az IPadet és csak a zenére és a futásra kezdek koncentrálni, a gép  gyorsabb futásra ösztönöz, így hát szaporábban kezdem szedni a lábaim, légzésemre ügyelve szívom be a levegõt az orromon majd fújom ki az ajkaim közül. Szívdobogásomat hallom a fülemben, néha olyan mintha az ének ritmusára dobbanna. Hirtelen olyan nyugodtság és egy ismeretlen mégis valahogy természetesnek tûnõ érzés lobban fel bennem, mélyen. Lehunyom a szemem és átadom magam valami másnak, had vegye el ezt a testet és szabadítsa fel a másik elnyomott felet. A körmeim megnõnek, de az égõ fájdalom nem jön vele, az arcom torzul, de nem zavar, nem érzékelem, hogy a csontomba bele hasítana valami elviselhetetlen szúró érzés. Csak a mellkasomba férkõzik be valami, és növekedni kezd, terjeszkedik és már-már érezném ahogy a bõröm alá szõr kerül mikor két erõs kéz hirtelen leránt a futópadról. Szemem nem nyitom ki, így csak az izmokat érzem a derekam körül, egy csípõt a lábaim között és a fal kemény felületétõl kiráz a hideg ahogy a hátam neki nyomódik.

-Mi ez a zene? – Leheletét a nyakamon érzem, kénytelen vagyok felsóhajtani és mikor kinyitom a szemeimet az õ két szemével találom szembe magamat. Csak akkor hallom meg a hangos és zajos zenét amire a kérdése irányult és kuncogni kezd ahogy a nyaka köré fonom a karjaimat. Ajkaink hangosan találnak rá egymásra és mikor nyelve a számba kerül, meghallok a zene mellett egy másik halkabb, berregés szerû hangot. De ez nem az IPadbõl jön. A hang szakadozott, mintha Caino próbálná elnyomni, de sikertelenül. Soha nem hallottam még ilyet… 

Caino követelõzõ ajkainak szusszanva adom át magam, gondolkozásra képtelenné válok. Automatikusan lehunyom a szemeimet és csak akkor nyitom ki újra õket mikor próbál véget vetni a csóknak, de én túlságosan is élvezem, hogy hagyjam. A szemeibe nézek és abban a pillanatban meglátok egy apró villanást, mintha a tekintete kitisztult volna… De nem tesz le, ahogy vártam. Ehelyett a nyakamba bújik és morranva a fülembe súg:

-Még futás közben is õrjítõen szexi vagy. – Arcom forróvá válik a szavaitól, és hiába hozz zavarba, füleimet hegyezem a hang után ami még fél perccel ezelõtt hallható volt, de már nem…

A szemét fürkészem, miközben õ lerak a földre. Sokkal összeszedettebb mint amilyen az elõbb, volt mintha egy perccel ezelõtt nem is Caino kapott volna le a futópadról. Nem értem, tényleg nem értem…

Nem nagyon beszélünk ezután, megmutogatja a többi szerkezetet is, majd lefektet egy padra, amihez egy rúd tartozik amin két oldalt súlyok vannak. Megmutatja hogyan fogjak rá, és elmagyarázza mire figyeljek oda majd megszólal:

-Most próbáld meg felemelni. – De mikor csak azért se próbálom meg felemelni, elvigyorodik. – Ne aggódj a csinos kis pofid miatt, segítek megtartani ha nem bírod. – Ez a mondat még elég kedves is lett volna tõle ha közben nem nevetne rajtam ilyen jókedvûen. Bólintok egyet és ráfogok a rúdra, nem annyira nehéz, de nem bírom sokáig megtartani.

-Ennyi volt?-kérdi ahogy ránézek a padon fekve.

-Nem annyira nehéz, de ennyi ideig bírtam megtartani.

-Pedig az lenne a cél, hogy közbe még emelgesd is. – Értetlen arcomat látva, ráfog a rúdra és könnyedén felkapja. A súlyokat nézem két oldalt. Caino úgy emelgeti mintha csak egy párnát kapott volna fel az ágyról.

-Ez így nem ééér. – Felülök és próbálok a lehetõ legcsúnyábban nézni az önelégült arcára. Ahogy lerakta a súlyzót felém lép, továbbra is azzal a idegesítõ mosollyal az ajkain. A derekamra fog ahogy magához ránt.

-Nem áll jól neked ez a hisztis picsa stílus. – Mondja morranva egyet, ahogy próbál megcsókolni, de nem hagyom magam.

Egészen addig tartom magam, ameddig a szemeibe nem nézek és azonnal érzem, hogy a farkas meghunyászkodik bennem. Amikor megint megpróbál megcsókolni már engedek neki és a felsõjébe markolok, ahogy a nyelvemmel játszadozva tüzel fel. Kezei a fenekemre siklanak, és egy apró sóhaj azonnal elhagyja a számat, furcsa bizsergés kúszik az ujjaimba és mikor elhúzódik meglátom a lyukakat a pólójában.

A hangom élesen terjeng az éjszaka csendjében, a hiúz is meghallottan és elég okos ahhoz, hogy ne fusson el, hanem inkább elõjöjjön. Eleve nem is értem mi a francért kellett leskelõdnie.

Ryuu is észreveszi az illatát, morogni kezd, ezért nem is engedem el. Amúgy se nagyon tetszik az ötlet, hogy a szinte meztelen testét más is stírölhesse rajtam kívül.

- Na, mit akarsz? – kérdezem, mikor Anbu végre közelebb ért.

- É-én csak figyelmeztetni akartalak titeket… - És ahhoz végig kellett néznie ahogy megdugom? – Victor nem fogja annyiban hagyni, hogy visszautasítottad az ajánlatát, akarja õt. Nem tudom és nem is tudom megérteni miért. Pedig semmivel se jobb nálam…

A szavai engem inkább szórakoztatnak, míg a kisfarkast bosszantják. Az egész teste megfeszül az ölelésemben, ismét morogni kezd, ellenségesen lesve az alkalmat, hogy mikor törhet ki a szorításomból és haraphatja át az idetolakodó torkát. Még engedném is neki, ha nem tudnám, hogy õ maradna alul.

Hogy megnyugtassam szépen, az állára szorítok, majd egyenletes mozdulatokkal simogatni kezdem.

- Elég legyen, tudtommal megmondtam neked, hogy kurva gyorsan szállj le rólam. – vetem hátra, most még nem annyira morcosan - De úgy látszik nem értesz a szép szóból. Nem tudod mi a fasz kell a Stricinek? Hát ez! – kezemet a lába közé simítom, rámarkolok az ágyékára, végigsimítok a feszes kis seggén – Ki ne akarná ezt látni maga alatt? Még te is felizgulsz erre, pedig te arra gerjedsz ha neked vágják be tövig. – jegyzem meg, mert kiszúrtam az õ vágy illatát is, mikor ide csörtetett - Lehet hogy a Strici dísznek vett volna farkast, és hagyta is volna a francba a dolgokat ha nem egy ilyen izgató falat került volna becsomagolásra. Szar ügy, de nem adom, az enyém ameddig csak jól esik.

Demonstrálva a mondandóm a nyuszikám ajkaira tapadok és felfalom õt, mint a legfinomabb véres husit amit az erdõben vadásztam. Csak ilyen finomat biztos nem lehet szerezni, mint az övé.

- Nagyon meg fogod bánni, hogy megtartod…

A sértett kiabálásra fáradtan hátranézek. Elhúzhatna már a picsába, hogy folytathassuk amit elkezdtünk. Nem az könnyes szemeit akarom bámulni, meg a szappanoperába beillõ hisztijét, miután két napig nem nyúltam Ryuuhoz. Aki még mindig meztelenül és az én illatomban fürödve bújik a mellkasomhoz.

- Még itt vagy?

Egy pillanatig bámul, majd összeszorítja a száját és elpucol. Végre!

Visszafordulok Ryuuhoz, a kisfarkas önelégült arca eszembe juttatja milyen szemét is tud lenni néha. Ügyes, gyorsan tanul. Az alamuszisággal errefelé, még a sarka italboltig se húzná.

– Gyere, menjünk haza, még nem fejeztük be. – a hajába borzolok és gyorsan visszarángatom a nadrágom elejét, míg õ felszedi a földrõl az alsóját és a nadrágot. A felsõ már menthetetlen.

Nem párduc karmok ellen tervezték.

A kocsiban ülve kuss van, az elõbbi után kell egy kis lecsengés, fõleg, hogy odahaza újra akarom kezdeni az elfogyasztását, lassabban és hosszabban. Ígértem neki egy bizonyos szívesség viszonzását is, szóval tuti, hogy elfoglaltak leszünk.

- Anbuval ismeritek egymást?

Megrándulnak az ajkaim, szinte tudtam, hogy nem bírja ki és megint elõhúzza a témát. - Már vártam ezt a kérdést… Olyan kiszámítható vagy.

- Akkor ismered? – kérdezi kíváncsian.

- Nem. – még soha nem láttam korábban.

- Nem értelek… - sóhajtja, még mindig engem bámulva.

Vigyorogva pillantok rá, de közben az utat nézem. Nem szívesen törném össze ezt a szuper verdát. - Túl egyszerû vagy… Na de miért is kérdezed? Böki a csõrödet mit akarhat tõlem ennyire, mi?

Egy szemafornál lestoppolok, közben ingerlõn a combjára simítok és azonnal kizökkentem a kicsikét. Na, most kérdezõsködj!

- Sz-szerintem szerelmes beléd. – pihegi vörös pofival.

- Kisfarkas tudod te mi az a szerelem? Vagy csak az egyik hülyétõl hallottál róla? – ha megint elõjön itt nekem a filmekkel, megfojtom - Voltál te valaha szerelmes?

Persze nem válaszol. Miért is, nehogy egyszer jó napom legyen. Lecsökkentem a maradék távolságot és megrágcsálom az ajkait, hogy magamra vonjam a figyelmét és ne merüljön el a saját zavaros kis fejében. – Gyerünk Ryuu válaszolj.

- Még soha nem voltam… szerelmes.

- Akkor meg miért beszélsz hülyeségeket? – a szerelem a leggázabb dolog, amivel csak elõjöhet valaki. Fõleg ha valaki olyanról van szó, mint Anbu, akin fél Brazília végigment.

Míg a lámpa át nem vált a pirosról meggyötröm egy kicsit. Egyre feljebb simítok a combján, pont mint nemrég a meccsen, de az ujjaim most nem kerülik el a lényeget. Ryuu nyöszörögve simul az ülésbe, az ágyékát elõre nyomja, hogy még jobban hozzám préselje a farkát. A vágy illata mindent beterít a kocsiban. Még illatosítót se kellene beszereznem, ha itt van õ.

- Te voltál már? – nyögi ki két simítás között.

Úgy nézek ki, mint aki szerelmet vallana bárkinek is?

- Már miért kötném az orrodra? – kötekedem tovább, csakhogy még jobban összezavarjam a fejecskéjét.

A lámpa hirtelen vált zöldre, mire a kormányhoz hajolva a gázra lépek. Az út hazáig beillik egy elõjátéknak is. Érzem magamon Ryuu tekintetét, szinte perzselnek a szemeit, amik máris úgy izzanak, mintha a napba nézne az ember. A teste ontja magából a csábító illatát és a kocsi zárt légterében olyan töményen áll meg, hogy kényszerítenem kell magam, hogy a vezetésre koncentrálja. Az izgalom érzetétõl legszívesebb leállnék az út mellett, olyan erõs a kényszer, hogy hozzá érjek és kielégítsem ezt a perverz kis nyuszit.

Otthon azonnal a fürdõbe húzom, ha megint az ágyban dugom meg tuti nem lesz energiám aztán a fürdõbe vonszolni és megint ragacsosan alszunk el. Kibontja a nadrágomat, közben én is az övét és lerántom róla a földig az alsóval együtt, hogy kilépjen belõle. Én is lerugdosom a fölösleges cuccot, majd könnyedén felkapom a mellettem várakozó szexi testet és beteszem a kád gõzölgõ vízébe.

Minden szart beleöntök a vízbe, tiszta hab lesz a teteje, de így legalább nem kell vacakolni a tusfürdõvel, úgysem lenne rá idõnk.

Belépek mellé és egy mozdulattal húzom magamhoz és csókolom meg. Úgy ki vagyok éhezve rá mintha már kurva régen nem dugtunk volna és nem csak húsz perce. Õ tehet róla, mert olyan finom és érzéki kis dög amilyennel még nem találkoztam, pedig éltem már pár évet.

Ahogy a teste az enyémhez simul a sürgetõ vágy kezd elhatalmasodni rajtam, a késztetés, hogy a falnak nyomva basszam meg, majdnem túl erõsnek bizonyul.

- Térdelj az ülõkére. – morgom a fülébe, míg eszemnél vagyok.

Azonnal megteszi, a szemei kábán csillognak miközben elhelyezkedik kitolva az édes kis seggét pont úgy ahogy a múltkor mutattam neki.

A feneke látványára a párducom vad morgásba kezd bennem, bele akarja mélyeszteni a fogait, hogy eszement módom megjelölje ami az övé. Eddig még senkit sem akart ennyire magának. A kis kurváimmal jól szórakoztam, de az semmi volt ehhez képest.

Az ujjaimat a nedvesen csillogó lyukhoz simítom és rögtön kettõt bele is csúsztatok a forró testébe. Amit nemrég belé termeltem most szépes lassan folyik végig a combján. Elégtétellel tölt el a látvány, ennél jobb nem is lehetne. Ryuu hirtelen kezd lefelé ereszkedni, vissza  a vízbe, de a hátára karolok és megakadályozom.

- Hova-hova kisfarkas? – még nem végeztünk.

Apró harapásokkal kínzom meg a combja puha bõrét. A hegek itt is látszanak, de a legkevésbé sem zavar. Minél feljebb haladok, annál lassabb leszek, hogy kínozzam, szinte már a kádnak dörgölõzve sóhajtozik, annyira kivan. Remeg a teste, a feneke olyan forrón szorít, hogy el kell húznom az ujjaim onnan, mert ha csak elképzelem a helyükbe a farkam, tuti hogy elmegyek.

Eligazítom, hogy a lehetõ legjobb szögben legyen, a párduc magában dorombolva élvezi, hogy Ryuu behódol neki, teljesíti a parancsait és mégis olyan vad és tüzes kis szuka marad. Basszus, ha ez így megy, le sem fogok szállni róla.

Hirtelen rezzen meg a telefonom, a berregés hangja jelenleg a legrosszabb amit történhet.

- Picsába… - Remélem kurvára fontos, különben valaki meg fog halni. Kihajolok a nadrágomhoz és elõkotrom a zsebébõl azt a nyomorult mobilt. – Alton… mi a fasz van már?

- Bocs fõnök, de valami gáz van. Asszem az egyik harcos kiszabadult, vagy kiengedték, nem tudom, de Fuentes ki van ütve. – levegõt vesz, olyan mintha épp futna – Az a japán az, amelyik ma nyert. A kis geci meglépett és nem találom.

Francba! Már csak ez hiányzott! Az a Bruce Lee utánzat jó sok lóvét hozott a házhoz, mert mindenki ellene fogadott. Több embert kellett volna mellé állítani, hisz látták, hogy verekszik.

- Oké, félóra és ott vagyok. – morgom a telefonba ingerülten.

Muszáj mennem, mert ha lelépett csak én tudom visszarángatni.

Ryuura pillantok, aki velem szemben ül a kádban, olyan csalódott arcocskával, mintha a kedvenc játékát venném el.

– Na ne legyél ennyire csalódott Ryuu. – nevetem jókedvûn, a kemény problémám ellenére – Kb. két óra és itt vagyok, addig nézz valamit a Tv-ben… de utána már nincs menekvés.

Ezt ígéretnek is veheti. Még utoljára magamhoz húzom, megharapdálom a nyakát és az ajkait, hogy kielégítsem ezzel a párducom birtokló igényeit is.

- Siess vissza… - nyögi ki pihegve és végül kénytelen vagyok eltolni magamtól, ha nem akarok itt ragadni.

Ha nem a legjobb harcosomról lenne szó, basznék rá. De sajnos más a helyzet.

A Veyron-nal hamar ott vagyok, magasról teszek a sebességkorlátozásra. A reflexeim olyan élesek, hogy lehetetlen karambolozni. A raktárhoz érve gyorsan megkeresem Altont, aki elég kifulladva elnyögi, hogy mi a helyzet.

Fuentes visszakísérte õt az ellátóból, mert az utolsó harcban felszakadt a szemöldök és mikor be akarta zárni a srác szépen elláthatta a baját és meglépett. Alton amint észrevette utána sietett, de az erdõs területen lehetetlen volt megtalálnia.

Neki igen, de nekem nem.

Visszamentem a cellájába egy kis szagmintáért, majd könnyedén alakot váltok. Párduc alakomban a szaglásom még érzékenyebb, az erdõ számos állata között is simán kiszúrok egy embert, aki ráadásul még vérzik is.

Legalább egy órája eltûnt, vagyis a helyzet nem egyszerû, mert ha futott akkor elég messzire juthatott, de a városból nem jut ki. Sebesen szelve a sûrû bokrokat követem õt, ha nem lenne szuperszimatom, a nyomokból még mindig követni tudnám. A folyón át sincs semmi akadály, ott ahol a másoldalon kimászott le van lapulva a fû.

Körülbelül háromnegyed óra futás után találok rá, egy fa odvába húzódva liheg. Visszaveszem az emberi alakom, nem akarok nagy kárt tenni benne, szükségem van rá.

A kis nyomorék persze kapálózik, az elsõ döbbenetet leküzdve, hogy teljesen meztelen vagyok és hogy rátaláltam, de aztán mint aki megvadult, menekülni próbál. Nem mondom, kellett némi erõ megállítani, mert rohadt fürge, bevitt egy-két ütést, de ahhoz túl gyenge, hogy egy vérállatban kárt tegyen. Ahhoz több kéne, hogy engem kiüssön, így csak én ütöm ki õt és cipelem vissza a raktárig.

***

A lakásban sötétség fogad. Ahogy beljebb megyek a nappaliból kiszûrõdõ hangok arra utalnak, hogy a tv még be van kapcsolva, de amúgy síri csend. Remélem még nem aludt el, most elég nagy szükségem van rá és nincs kedvem megint visszafogni a vágyam, mint a kis erdõtúra közben.

A nappaliban a kanapén elnyúlva találom és a vigyorom csak kiszélesedik tõle, hisz nem is alszik. Tehát tényleg várt.

Ujjaimat a feneke domborulatára vezetem, a vékony alsó alatt a bõre puhán simul a tenyerem alá. A kezem fokozatosan kúszik egyre lejjebb, be a teste rejtett részeihez, míg megadóan széjjelebb nem tárja a lábait.

Hihetetlen ez a kölyök. Mintha pontosan tudná mit akarok és nem csak az én igényeimnek tökéletes, hanem a párducom vad vágyait is kielégíti.

Felém fordul és pimaszul rám mosolyog - Szia.

Nem szólok semmit, ez most nem a duma ideje lesz. A mobilomat kikapcsoltam még a kocsiban, ajtók zárva, riasztó élesítve, a testem pedig már fájdalmasan feszül a kielégítetlenségtõl.

Egy szempillantás alatt kapom magamhoz. Szorítom, az érzéki seggét markolom miközben szinte széttépem az ajkait. Ryuu is megvadul, õ is érezheti azt az emésztõ kéjt, ami nem enged lassítani. Harapja a szám, a nyelvemet kergeti, közben hozzám dörgölõzik, mint egy kanos kiscica. Az is. A legérzékibb és legperverzebb kisfarkas, akit csak találhattam.

Egymást falva lerángatom róla a felsõt, annyira még észnél vagyok, hogy ne tépjem szét. A végén még megint mehetünk vásárolni, mert minden cuccát én szedem szét. De hát mit csináljak, ha nélkülük sokkal szebb?

Nem húzom az idõt, nem nyújtom el az elõjátékot, ebben a percben csak a nyers ösztönök vezérelnek, hogy a magamévá tegyem õt. Pár másodperc csupán míg a bejáratára simítok, hogy meggyõzõdjem róla felkészült-e, de az érzékeny kis mellbimbói harapdálása leköti a figyelmem. Annyira finom, annyira kibaszottul jó az illata, hogy ténylegesen is fel tudnám falni. Még a vére is édes lehet, pont mint a csókja és a teste minden része.

Lerántom a kanapéra, úgy hogy az ölemben üljön, de elõbb még õ is lehámozza rólam nadrágot és az alsót.

Végigcsókolom a mellkasát, az álló farkánál vigyorogva megállok. Nem csak én vagyok az, aki már rohadtul el akar menni. Õ ugyanúgy állva maradt, nem csak én.

Átkarolja a nyakam én pedig egy mozdulattal magamra nyomom, hogy tövig benne legyek. A sikoltása visszahangzik a csendben, elnyeli az én mély nyögésemet is. A szorítása majdnem elég, hogy abban a percben felrobbanjak, ezért egy pillanatig meg sem moccanok, majd pedig eszeveszett tempót diktálva hajszolom mindkettõnk. Ryuu észvesztõ kéjenc módon levetkõzi minden szégyenlõsségét és a testemet karmolja, harapja ahol éri. Elégedettségem kifejezve a nyakába morogva harapdálom, a kezeim a csípõjét markolják így rántom magamra. Ha nem lenne farkas, lehet hogy meg is sérülne ettõl a durva párzástól, mert az tuti, hogy ez a végletekig kimeríti és túlszárnyalja az emberek által szeretkezésnek titulált dolgot. Ostobák…

A vége felé magam alá nyomom és szabályosan beleépítem a kanapéba. A sikoltozása és nyögései úgy megvadítanak, hogy még a karmaim is elõjönnek.

Érzem az õ fogait is a vállamba mélyedni, a kéjes fájdalom végighasít a gerincemen egyenesen a farkamig, mintha egy elektromos vezeték lenne. Abban a pillanatban marok a szájára mikor kirobban belõlem az élvezet, a szájába nyögöm a jólesõ megkönnyebbülés utórezgéseit, míg õ nyüszítve, teljesen átszellemülten feszül meg alattam, majd érzem a kettõnk között szétfolyni készülõ nedveit.

Meg sem bírok moccanni, nem is akarok. Sokkal jobb így rajta feküdni, hallgatni, hogy a mellkasát majd kirepeszti a ketyegõje, olyan sebesen kalapál. Az enyém is valahogy hasonló ritmusban járhat, míg a párducom kényelmesen nyújtózva fekszik el és csendesül le. Megkapta amit akart.

- Micsoda hangokat sikerült belõled kivarázsolni Kisfarkas. – mormogom elégedetten, mikor meg bírok szólalni.

Felkelek róla és a karomba kapva cipelem a hálóba. Lehet, azt hiszi ennyi volt, de ez még semmi nem volt ahhoz képest amennyit akarok tõle… végigkefélni az éjszakát, míg mozdulni sem bírok majd…

A héten szerencsére már semmi szarság nem jön közbe. A dugással töltött éjszaka után a fél napot átaludtuk, utána pedig egy kiadós reggeli-ebéd és ismét tartottunk egy kis tréninget. Kipróbálgattam mennyi ideig bírja, most inkább az idõ, mint a minõség volt a cél. Az eredmény nem a legrosszabb, futni azt bír, de nem elég gyors. A fizikai állapota siralmas, asszem egy ember is leverné õt, ha nem dühödne be és nem jönne elõ a rosszabbik énje.

És itt elérkeztünk a még mindig függõben lévõ problémához, merthogy egy ideje már nem jött elõ a farkas, de ez nem megoldás. Ha elnyomja azzal csak a kupac szarra pakol egy újabb lapáttal és egyre mélyebbre kerül.

Ki kell találnom neki valamit, mert ez egyre neccesebb lesz.

Az irodában ülve egy papírra jegyzetelem mit kell majd beszereznem neki. Ryuu most nem jött velem, az utóbbi napokban inkább otthon maradt és bár elõször még elég renyhe ötletnek tartottam, de mostanra megszoktam és még jól is járok vele. Ezt hívhatják aranyéltnek: testhezálló meló, új kaja mikor hazaérek, az ágyamban meg egy perverz nyuszika. Mi kell még?

Hát, mondjuk nem lenne rossz a vadászatot is beiktatni, de jobb lenne a kisfarkast is elcipelni. Az õ bentlakójának is szüksége van a vadászat izgalmára és a friss húsra.

Megcsörren a telefonom mikor épp egy újabb szór írok a hosszú listámra, a kijelzõn Ryuu villog. A minap vettem neki egy mobilt vészhelyzetre.

- Mondjad.

- C-caino… én-én megöltem valakit. – nyöszörgi egy rekedt hang.

Bassza meg! Na, ez tényleg vészhelyzet! De a legfontosabb…

- Hol vagy most? – ha valaki meglátta, akkor gáz van és a hullát is el kell tûntetni. Vagy azt ami maradt belõle. Már ha hajlandó kibökni, hogy hol a faszban van. – Ryuu hol a picsába vagy? – kiabálok a telefonba, mikor meg se nyikkan.

- E-egy sikátorban… Sétál-sétáltam haza a boltból.. é-és egy fickó berántott… Én nem tudom mi történt velem…

- Abba a boltba voltál ahová szoktál menni?

- I-igen.

Megkönnyebbülten sóhajtok fel erre. Legalább nem az üzletben mészárolt. A sikátorokba csak a csövesek vagy a kurvák mennek be, de nem nappal. Oda kell mennem kirángatni a szarból.

Már éppen felállnék, mikor szöget üt a fejembe egy apró gondolat. Felhívott. Vagyis elég”józan” ehhez.

Máskor simán összezuhant.

- Odaküldök valakit. – döntöm el egy perc csend után.

- NE! Ne… ha idejön egy-egy ember én biztos megölöm… Mindent beborít a fickó vére… - siránkozik a bõgés határán.

Úgy tûnik neki még nem villant be, hogy most mennyivel jobban kezeli a szitut, mint egy hete. Ha nem vadult meg és váltott kannibál üzemmódba a városban, akkor valami megváltozott.

- Én most nem tudok menni… - mondom végül - Odaküldöm Altont. Addig próbálj meg nem belakmározni az utcán…

Leteszem mielõtt még tovább nyavalyogna. Szerintem ezúttal nincs igaza. Ha annyira mélyen lenne, akkor simán eltûnne onnan, vagy egyszerûen csak lekaszabolná a környéket.

Viszont éhes, ez nyilvánvaló. Vadásznia kell, minél hamarább, vagy minden pitiáner bunkó miatt kiakad. Ehhez pedig hozzá kell szoknia ha a városban flangál egyedül. Nem egyszeri alkalom egy zsebes, sõt, egyszerûen csak neki is mehet valaki úgy szórakozásból, vagy egy részeg… minél hamarább orvosolni kell ezt a gondot.

Elküldöm Altont, aki persze nem nagyon akar fényes nappal hullát pakolni, pláne mikor megtudja, hogy esetleg farkas eledel lesz belõle. Nem akar menni, de végül ígérek neki egy szép kis összeget, ami elég csábító ahhoz, hogy vásárra vigye a bõrét.

Addig míg õ odavan, telefonon elérek egy sporteszközöket szállító céget és leadom a rendelést. A lista jó hosszú, lesz pár gépezet, de egy ideje terveztem amúgy is egy házi edzõterem kialakítását. Sokkal kényelmesebb, mint a közösbe járni, ahová bármilyen szemét bemehet és folyton zsúfolt.

Amint ez megvan hazaindulok, otthon akarok lenne mikor a kisfarkast hazafuvarozzák, ha pedig egy óra múlva sem érkezik meg, akkor Altonnak annyi és mehetek én a nyuszikáért. A kanapén ülve dobolok az ujjaimmal a lábamon, mígnem begördül a kocsi a ház elé. Ryuu illata a levegõben, vérszaggal keveredve, de nem Altoné.

Oké, ez jó. Visszafogta magát.

- Caino?

Szipogva néz rám mikor észrevesz, még mindig könnyesek a szemei. Ezek szerint tényleg bõgött, még jó, hogy nem elõttem.

Elégedett vigyorral pillantok végig rajta, ahhoz képest nincs semmi baja.

- Szóval Altont nem etted meg. Ügyes kis farkaska.

- N-nem azt mondtad hogy dolgod van? – dünnyögi közelebb lépve hozzám.

- Kamuztam.

- De akkor miért küldted Altont? – háborodik fel, majd még kétségbeesettebben… - És ha megölöm?

Hát igen… benne volt a pakliban és kereshettem volna új intézõt, ami nem jó. Az újoncokat sokáig tart beszervezni és ha nem reagálnak jól a vérállat dologra, akkor passz.

A kicsike meg megint az egereket itatja, pedig hogy utálom a könnyeket!

- Teszt volt, tudtam hogy a Nyuszika éned erõsebb mint a Farkaska. – vagy csak már jól lakott, de ezt nem mondom inkább - Nyugodj le, nem kell kiakadni, mint egy menstruáló picsa. Legyél büszke magadra. – a hajába borzolok, imádom ezeket a hosszúkás fehér tincseket. Alig várom, hogy még hosszabbra nõjön…

Mielõtt még elhúzódhatnék a mellkasomhoz bújik és éktelen bömbölésbe kezd, ami már majdnem a dobhártyámat tépi. Csak tudnám most mi a gáz?

Egy csipetnyi együttérzés nélkül megütögetem a hátát. Simizni nem fogom, arra ne is számítson.

– Ryuu… Ez csak egy ember volt, és senki se vette észre mi történt. Nem hisztizz.  - bólogat, de még mindig sír miközben a fürdõbe indul. - Ugye most nem azért mész el hogy felvágd az ereidet?

- Megyek lefürdeni, még mindig rajtam van a férfi vére. – közli szipogva.

Felõlem ugyan rendben, a délután kiagyalt tréningjérõl majd dumálunk holnap, úgyis fáradt vagyok. A Stricinek ma szállítottam az utolsó autó lányt és egy ideig nem kell több neki. Persze megint bepróbálkozott, hogy megvegye, elkérje, elcserélje Ryuut, mint mindig amikor találkozunk, de az utóbbi két alkalommal az az Anbu már nem volt vele. Kitette volna a szûrét?

A gondolataimból egy diszkrét dörrenés szakít ki, ami a fürdõbõl jön, mintha rávágtak volna a falra vagy ilyesmi. Nem tulajdonítok neki jelentõséget, nem dõl össze a kéró.

Levetkõzöm és kényelmesen elnyújtózom az ágyon míg õ végez a fürdõben. A saját szobáját nem is használja csak a cuccai tárolására, mert mióta a bordái eltörtek itt dekkol. Elõször nem tetszett, hogy a betolakodott ide és ki is akartam tenni a szûrét, de végül addig nyûszögött a bambi szemeit meresztve rám, hogy rávett a kis dög. És valójában nem bánom, mert élvezem, hogy bármikor kinyúlhatok érte és magamhoz húzhatom. Az illata néha megnyugtat, néha felizgat, de mindenképp imádom.

Nyílik a fürdõ ajtaja és elõsétál egy törölközõbe csavarva, ami rövid úton a földön végzi az ágy mellett, Ryuu pedig rajtam ülve.

Mostanában kevésbé szégyenlõs ami a testét illeti én meg baszottul élvezem, hogy szereti a szexet.

A légkör azonnal megváltozik amint a farkam fölé ül, az alsómon keresztül is érzem a bõre forróságát. Érzem, hogy egyre keményebb leszek pusztán attól, hogy a szemeit nézem és tudom mit akar.

Közelebb hajol, egészen addig, míg csak egy centi választja el az ajkainkat, de ott megáll. A szemembe néz végig, láthatom benne mit akar, pedig nem kéne ezt észrevennem. Nem szoktam.

Vigasztalást akar, hogy elfelejtse a vacsoráját.

Más esetben elküldeném a francba az illetõt, de õ Ryuu, és ha dugással akar felejteni, rajtam ne múljon.

Morogva várok, de nem teszek semmit. A párducom izgatottan mocorog bennem ettõl az újonnan elkerült vadságtól. Tetszett neki a behódolás is, de ezt is szereti. Mintha élvezné, hogy a kisfarkas vágyik rám, hogy minket akar.

A csókja sokkal érzékibb és erõszakosabb, mint általában a fogaival harap és csikar, amivel csak azt éri el, hogy a párduc is beszáll a buliba. A karmaim elõbújnak, hogy magamon tartsam õt, nem mintha bárhová is menne és nem is tudna most, hogy a nyelvünk totálisan egymásba fonódva táncol és a kisfarkas vasmarokkal szorítja a vállam.

Azt hiszem megint hosszú éjszakánk lesz…

Az ébredés nem a legegyszerûbb ha a teljes kimerültségig hajszoltam magam. A szemhéjaim, mintha le lennének ragasztva, rohadt melegem van és még a kurva nap is a szemembe süt, mégis vigyorgok. Hogy miért?

Mert piszkosul jó éjszakám volt, ami csak valamikor hajnali négy táján ért véget mikor már a farkamnak is elég volt és a kisfarkas is álomba ájult rajtam.

És még mindig ott van.

Ahogy sikerült kinyitnom a szemem azonnal fehér hajtincsek kerülnek a látóterembe. Szó szerint rajtam fekszik, ahogy tegnap utoljára abbahagytuk és csak annyi energiám volt, hogy kihúzódjam belõle. Annyira nem is zavar, csak ez a francos hõség és… délután fél kettõ, ha jól jár az óra.

- Nyuszika…

A suttogásra annyira nem is reagál, inkább az azt kísérõ simogatásra. Egy kis macskás kényeztetés, a tarkójától egészen a fenekéig, hosszú elnyújtott simításokkal ébresztem.

Morogva mocorogni kezd, ahogy rám pillant lassan elmosolyodik és valami fura dolog történik ami még az UFO jelenségeknél is furább. Kényszert érzek arra, hogy doromboljak.

Ilyen még nem volt, merthogy tudok dorombolni, ez is egy a macskás szarságok közül, de soha az életben nem doromboltam, mint egy nyüves házimacska, most mégis szinte viszketnek a hangszálaim, hogy megtegyen.

- Jó reggelt…

Elfojtom a kényszert és újra felé fordítom a figyelmem. Majd dorombol a jó kurva anyja, én biztos nem!

- Hello nyuszika, látom neked is jó kedved van. – vigyorgok rá elégedetten. A kezeim megállnak a hátán, majd egy könnyed mozdulattal fordítok a helyzeten. Fölé kerülve a nyakához hajolok és végigcsókolom a puha vonalat.

- Nahgyon… - sóhajtja, kuncogva behúzza a nyakát elõlem.

- Mi van?

- Semmi… - elpirul.

Behalok komolyan! Az éjjel rajtam lovagolt, most meg pirulgat!

- Bökd ki, tudod, hogy rühellem ha nem beszélsz. – morgom a vállába harapva.

- Csak csikis volt, na! – dünnyögi és felemelkedik, hogy közelebb bújjon. Az arcával a nyakamhoz törleszkedik.

Mintha ettõl valahogy bekattanna a fura helyzet, ha kívülrõl néznem azt amit most mi mûvelünk valószínûleg röhögnék rajta. Akkor miért élvezem mégis?

- Hé, nyuszi! Azt hiszem mondtam már valamit a plüssökrõl. – morgom, miközben lehengeredem róla és felülök az ágy szélére.

Jólesõn kiropogtatom a nyakam és a vállaim, teljesen kipihent vagyok.

- Most haragszol?

- Nem, de gyerünk zuhanyozni, aztán ismertetem a programot. – a fürdõbe megyek, hallom a talpai csattanását a padlón ahogy utánam siet.

- Milyen programot? Azt hittem ma itthon leszünk? – pislog rá értetlenül, közben beállunk a zuhany alá.

- Ja. Nem mi lépünk le, most a cuccot hozzák ide. Megmutatom a ház azon részét, amit még nem ismersz. – elveszem a tusfürdõmet, a kíváncsi arcán csak mosolygok egyet és kap egy csókot is, de nem magyarázom duplán. Majd meglátja és akkor értve lesz.

Zuhany után felöltözünk, odaszóltam, hogy kényelmeset vegyen föl, mert igaz, hogy nem ruccanunk ki, de meló lesz. Még pont idõben keltünk fel, mert a kiszállítók háromra ígérték, így valahol a délutáni reggeli közben hallom is, hogy megérkezik a jókora furgon.

Hamar lerendezem az anyagiakat, a kiszállító srác csak bámul mikor készpénzben kiperkálom az összeg másik felét. Az elsõ kártyáról ment elõlegben és nem kevés ugyan, de megéri. A lóvé azért van, hogy elköltsük és élvezzük.

- Caino… mi ez a sok doboz? – jön ki Ryuu is, mikor már elment az autó a kert meg tele van dobozokat. Legalább negyven doboz, ha jól számoltam és mindet mi fogjuk felhordani és kibontani. Nem szeretem az idegeneket a kérómban.

- Tulajdonképpen egy teljes edzõterem bedobozolva. – megveregetem a vállát ahogy elmegyek mellette egy dobozzal. – Kemény programod lesz nyuszika. Formába kell hoznom téged, hogy végre igazi farkas legyél.

A dobozokra pislog majd mosolyogva felém fordul.

- Ezt mind miattam vetted?

- Többnyire, majd meglátjuk. Kapj fel egyet amit elbírsz és gyere velem!

A lakás egy eddig olyan részébe megyünk, ami lentrõl a garázsból nyílik. Egy másik ajtó, lefelé pincékkel fölfelé pedig ugyanolyan lakórészekkel, mint az enyém, de itt még csak a fürdõ van rendbe rakva, a szobák teljesen üresek a villanykörtén kívül.

- Azt hittem itt mások is laknak. – jegyzi meg felfelé a lépcsõn.

- Még ez is az enyém, meg az ez utáni is, de azt üresen hagyom.

- Akkor miért vetted meg? – ráncolja a homlokát a dobozzal egyensúlyozva.

- Hangszigetelés. Így nem hallanak át semmit, mert távol vagyok tõlük. – leteszem a dobozt a sarokba a legnagyobb üres szobában – El tudod képzelni mit hallottak volna a szomszédok a tegnap estébõl?

A kérdésemre teljesen elvörösödik az arca és inkább az üres teret fürkészi minthogy rám nézzen. Meglesi a többi üres szobát is, három jókora helyiség plusz egy fürdõ, de semmi más. Tökéletes lesz az edzõteremnek, minden el fog férni és Ryuu anélkül gyakorolhat, hogy a városba kelljen mennie.

- Nyuszika, a tegnapi vacsiddal kapcsolatban… a farkasnak kell a friss táplálék. Ebbõl nyer erõt és a meleg vér kielégíti az éhségét. – a vér említésére felvillantak a szemei, de nem teszek megjegyzést. – Minél elõbb vadásznod kell, de ahhoz elõbb meg kell tanulnod uralni és kicsit formába kell jönnöd, hogy a tested ne dõljön ki minden átváltozás után.

Komolyan bólint, már felszívódott a pirulás, most a komoly kisfarkas lépett elõ. Szuper.

- Pedig már egy hete nem tört ki. Azt hittem…

- Látod már megint ezt csinálod. – szakítom félbe – Nem tudom mondták-e már, de a farkas benned halja is amit mondasz.

Elkerekednek a szemei, döbbenten pislog rám. Nocsak, egy újabb ismeretlen infó.

- Ho-hogyan?

- Érzed õt, most jóban vagytok meg ilyesmi, de az, hogy nem jött elõ nem azért van, mert helyrejöttél. – ideje, hogy ezzel is tisztában legyen. – Az hogy nem nyírtad ki Altont annak a jele, hogy a farkasod már nem olyan agresszív, másképp nem bírt volna ki egy hetet bezárva.

- De az a férfi… széttéptem. – suttogja borzongva.

Közelebb lépek a kezeim közé veszem az arcát és magamra irányítom a figyelmét.

- A farkas be van zárva, de neki is ennie kell. Tulajdonképpen egy hete nem evett, mert nem jött elõ. Elég szar lehet neki már bocs. Szóval… nem jön elõ, mert õ is érez téged, tehát ami neked fáj az neki is. – nagy szemekkel figyel, ez lehet, hogy sok lesz, de kell hogy megértse mi történik pontosan – Téged nem tanított meg senki hogy kell átváltozni és úgy kezeled mint egy betegséget. Az átváltozáskor… nos a tiédet rohadt szar még végignézni is, de amit érzel az a saját ellenállásod az átalakulással szemben. Ryuu nem a farkas az, aki bánt téged. Éppen fordítva. Te bántod a farkast, mert nem hagyod elõjönni, nem akarod, hogy itt legyen. Megtaníthatom neked hogy csináld, de akkor el kell fogadnod az állati részed is, mert az is te vagy. Nem lehet nélküle, oké?

-Na mit akarsz? – Szólal meg újra Caino ahogy a hiúz megáll pár méterre tõlünk.

-É-én csak figyelmeztetni akartalak titeket… - Ránk se néz miközben beszél, fogalmam sincs, hogy most ez a jelenet mi a franc akar lenni. – Victor nem fogja annyiban hagyni, hogy visszautasítottad az ajánlatát, akarja õt. – Rám bökve esik le hogy rólam van szó, erre akaratlanul is morogni kezdek. – Nem tudom és nem is tudom megérteni miért. Pedig semmivel se jobb nálam… - A végét már suttogja, de így is tisztán hallani amit mond. Direkt hergel? Ha Caino nem lenne ennyivel erõsebb nálam már rég átharaptam volna a torkát…  Hirtelen kapja el az állam és erõsen tartva engem simít végig hüvelykujjával a számon.

-Elég legyen, tudtommal megmondtam neked, hogy kurva gyorsan szállj le rólam. De úgy látszik nem értesz a szép szóból. Nem tudod mi a fasz kell a Stricinek? Hát ez! – A keze villámgyorsan bekúszik a lábaim közé, és ahogy izgatóan végig simít rajtam, ott, nem tudom visszafojtani a hangom. – Ki ne akarná ezt látni maga alatt? Még te is felizgulsz erre pedig te arra gerjedsz ha neked vágják be tövig. Lehet hogy a Strici dísznek vett volna farkast, és hagyta is volna a francba a dolgokat ha nem egy ilyen izgató falat került volna becsomagolásra. Szarügy, de nem adom, az enyém ameddig csak jól esik. – Caino rám néz mikor befejezte a mondatát és arra sincs idõm, hogy levegõt vegyek, ajkaimra tapadva teperi le a számban a nyelvem és elkábít, az õrjítõen isteni csókkal melynek minden aprócska mozzanatát az ágyékomban érzek vissza. 

-Nagyon meg fogod bánni, hogy megtartod…- Kiabálás, ideges kiabálás éri csak el a hallójárataimat, bágyadtan bújok az izmos testhez ami még mindig szorosan tart, de már azért, hogy össze ne essek… észre se vettem mikor tûntek el Caino ajkai.

-Még itt vagy? – Meghallom a hangját, benne a megvetéssel, s aztán meglátom Anbu arcát… Én nyertem. A hiúz könnyekkel küzdve szalad el, futás közben átváltozva. Végre rendesen megállok a földön így Caino el is enged és a hajamba borzol. – Gyere menjünk haza, még nem fejeztük be.

A kocsiban csendben bámulok ki az ablakon, Anbun gondolkodva. Miért érinti õt ilyen érzékenyen Caino? Tudtommal nem ismerik egymást. Szerelmes? De akkor már találkozniuk kellett volna.

-Anbuval ismeritek egymást? – Nézek Cainora miközben õ egy apró mosollyal az ajkain vezet.

-Már vártam ezt a kérdést… Olyan kiszámítható vagy.

-Akkor ismered? – De ezt miért nem mondta már akkor mikor elõször felbukkant?

-Nem.

-Nem értelek… - Meglepettségemet leplezni se tudom, gondolom milyen bambán nézhetek rá mert felnevet.

-Túl egyszerû vagy… Na de miért is kérdezed? Böki a csõrödet mit akarhat tõlem ennyire, mi? – Megáll egy lámpánál az autóval majd a combomra támaszkodik és közel hajol hozzám. Légzésem felgyorsul ahogy a szívverésem is.

-Sz-szerintem szerelmes beléd. – Elfordítom az arcomat, szinte lángolok, nem is értem miért jöttem zavarba ettõl.

-Kisfarkas tudod te mi az a szerelem? Vagy csak az egyik hülyétõl hallottál róla? Voltál te valaha szerelmes?- A válasz természetesen az , hogy nem… és csak az otthonban hallottam róla, de nem válaszolok mire morogva rágcsálni kezdi az ajkaimat. – Gyerünk Ryuu válaszolj.

-Még soha nem voltam… szerelmes.

-Akkor meg miért beszélsz hülyeségeket? – A combomba markol közel az ágyékomhoz, egy halk nyögés el is hagyja az ajkaimat, õ persze csak egy élveteg vigyorral kínoz tovább.

-Te voltál már?

-Már miért kötném az orrodra? – Elhúzódik és újra elindulva vezet vissza a lakásához, azt hihetném mérges lett rám a kérdésemért, de a légkör közöttünk, ahogy a harc közben is megváltozott, megint kézzel tapinthatóvá vált az izgalom, és a vágy. A perzselõ érzés az arcomon nem szûnt meg, meg is erõsödik miközben már bent a lakásban, Caino a fürdõbe húz és pár egyszerû mozdulattal megszabadít engem a nadrágomtól, majd õ is ledobja az alsóját. A kádat tele engedi és tesz bele szappant is amitõl tiszta hab lesz a víz. Egy laza mozdulattal kap fel engem és már lép is be a gõzölgõ vízbe. Velem együtt ül le és szinte azonnal az ajkaimra is tapad, közben úgy simulok hozzá mintha összetapadtunk volna, csak õt érzem és a hihetetlen forróságot, ami körbe vesz…

- Térdelj az ülõkére. – A fülemhez hajolva mormogja a szavakat és megütögeti a kerámia kád kis ülõrészét amit még épphogy nem terített el a víz. Szó nélkül engedelmeskedem és kitolom a fenekemet neki. Ujjai azonnal a bejáratomat célozzák meg és nem is kell sok, hogy megérezzem kifolyni az egy órával ezelõtt történtek végeredményét… Ha csak visszagondolok égni kezd az arcom…

Ahogy végzett ülnék vissza le mellé de megfogja a fenekem.

-Hova-hova Kisfarkas? – Leheletét a combomon érzem vissza majd ajkai az érzékeny bõrömre tapadnak, egy nyögés azonnal el is hagyja a számat és kénytelen vagyok a falba támaszkodni, ahogy az egész testemet elkapja egy fajta remegés. Persze nem áll meg ennyinél, lassan, õrjítõen lassan eléri a hátsómat is és testem legérzékenyebb pontját gyötörve izgat fel pillanatok alatt. Az elsõ nyögéseim még halkak, de amikor már belül kényeztet a kezemet kell harapnom hogy ne sikoltozzak.

Percekig kínozz, de nem engedi hogy elélvezzek, lehúz a vízbe és vágytól berekedt hangon utasít, hogy térdeljek le neki háttal. A levegõ várakozással lesz teli és már épp érezném merevedését a fenekemnek nyomódni mikor megszólal Caino telefonja.

-Picsába… - Halk morranás majd matatás után a telefonba szól. – Alton… mi a fasz van már? Oké, félóra és ott vagyok. – Leülök vele szemben de mikor rám néz elneveti magát. – Na ne legyél ennyire csalódott Ryuu. Kb két óra és itt vagyok, addig nézz valamit a Tvben… de utána már nincs menekvés. –Ígéri meg és még gyorsan az ölébe húz, hogy a nyakamat a és az ajkaimat marcangolhassa.

-Siess vissza… - Csak ennyit bírok kinyögni. Végül eltol, a hajamba borzol és ott hagy a kádba.

Miután Anbu lelépett rögtön autóba szálltunk és jöttünk ide, hogy végre zavartalanul… legyünk együtt, Alton meg nem tudhatta hová léphetett le Caino, de azért nem kellett volna elhívnia, mi lehetett olyan fontos, hogy Cainonak azonnal oda kelljen mennie? Megtörölközöm, utána pedig felkapok egy bõ pólót és egy alsónadrágot, úgy fekszem ki a nappaliba a kanapén és kisebb-nagyobb ügyetlenkedésekkel be is kapcsolom a Tvt. A mûsor ugyan nem nagyon érdekel, de legalább segít ellazulni, alapzajnak pont jó, ahogy két autó versenyzik.

Ahogy eltört a bordám a kapcsolatom Cainoval megváltozott, mintha kicsit közelebb engedett volna magához pedig alig egy hete, hogy ismerem… Vele olyan egyszerû minden. Mellette minden sokkal jobb, bár a farkasomat még mindig nem tudom rendesen irányítani, de érezhetõen jobb hogy egy dominánsabb vérállat közelébe vagyok, alig tör rám a vérszomj, a farkasom meg kezd elfogadni, és én is õt. Egyáltalán nem vágyom vissza az Otthonba. Csak egy dologtól félek, attól, hogy egyszer elküld, mert már nem fogok neki kelleni… 

A kanapén hasalva az idõérzékem teljesen megszûnt, csak fekszem a sötétségbe, az egyetlen fény a lakásban a Tv. Csak azért nem alszom, mert megígérte, hogy két óra is itt lesz.

Alig észrevehetõen valami hozzáér a fenekemhez, egy tenyér. Simogató mozdulatokkal kúszik be az összezárt lábaim közé és pillanatok alatt hoz izgalomba újra, már azzal, hogy hozzám ér és érzem az illatát.

-Szia. – Vigyorogva térdelek fel vele szembe. Hiába van sötét mindketten jól látjuk a másikat,így csak még izgalmasabb lesz a helyzet. Azonnal egymásnak esünk, én nyakát ölelve csókolom míg õ a fenekem markolássza. Harapok, nyalok, nem tudom mi ütött belém, nem értem mi változott meg közöttünk. Talán az hogy bátrabb lettem mellette, és tudjuk jól legbelül mindketten, hogy összepasszolunk, még ha nem is személyiségileg, de valami vonz mindkettõnket…

Annyira heves az egész csók, hogy levegõt venni is elfelejtek, persze Caino toppon van mint mindig, hiába zihál, hiába izgult fel õ is, remegés nélkül szabadít meg a pólómtól, de a vágyának nem tud ellen állni. Mint egy kiéheztetett farkas, úgy esik neki a mellkasomnak, szívja, harapja a mellbimbóimat, miközben egy keze becsúszik az alsómba és egy ujját becsúsztatja fenekem két partja közé és ott kezdi el ingerelni testem legérzékenyebb pontját. Persze mind ez engem se hagy hidegen, a nyögéseimtõl hangos a nappali… alig bírok térdelni a kanapén, ha Caino nem tartana már biztos a földre estem volna. Végig csókolgat a mellkasomon, lefelé halad, át hasamon majd alsómból kikandikáló merevedésemnél megáll és felvigyorog rám, de csak egy pillanatra, mert után vadmacskaként terít el a kanapén és tépi le rólam állati körmökkel az alsó nadrágomat, miközben én õt szabadítom meg a feles ruhadaraboktól.  Lihegve nézek a szemeibe miközben a lábaimat a derekára kulcsoltam és a nyakát ölelve várok rá.

Egy erõs lökés és mintha átkerültem volna egy másvilágba.

A gyönyört tisztán érzem, lüktetések formájában, az ágyékomban, miközben Caino eszeveszett tempóban kerget õrületbe, alig érzem mit teszek, csak õt érzem, csak az õ illatát, az õ bõrét a körmeim alatt, a zihálását a fülemben, a vérét a számban….  minden érzékszervemet kitölti.

Államat elkapva csókol meg forrón, miközben a mozgással belassít, elnyújtva és fokozva az amúgy is hatalmas gyönyört, de nekem már ez a végét jelenti. Pár pillanatra rá szinte felzokogva adom át magam az élvezetnek. Meg se érzem Caino mikor megy el, csak akkor jövök rá, hogy vége mikor picit rám nehezedik és vigyorogva a számra csókol.

-Micsoda hangokat sikerült belõled kivarázsolni Kisfarkas. – Az elõzõ annyira kiütött hogy lereagálni se tudom azt amit mondott nekem most. De idõm sincs, felemel és már visz is a hálóba.

Ha visszagondolok mik történtek még aznap este biztos nem úszom meg vörösödés nélkül.

 Egész este csináltuk, ameddig csak bírtuk…

Az elkövetkezendõ napok nyugisan teltek, Caino tartott pár pihenõ napot és általában akkor gyakorolt velem, vagy kicsit próbálta erõsíteni az állóképességemet és én úgy vettem észre, hogy ez a pár alkalom is elég hatásos volt. Egyre kevesebbszer vitt el magával dolgozni helyette otthon fõztem, tanultam vagy éppen tornáztam. A Stricirõl és Anburól is alig hallottam valamit, csak akkor amikor Caino mesélte, hogy még mindig próbálkozik nála hátha odaad neki. De most már én is nyugodtabb lettem mióta elkezdtem gyakorolni, már önállóbb is vagyok, így szerintem Caino is jobban örül annak, hogy itt vagyok vele. Rendben ment minden egészen mostanáig…

-Mondjad.

-C-caino… én-én megöltem valakit. – Minden tiszta vér, mindent beborít, mindenen a szagát érezni…

-Hol vagy most? – Ideges? Nem ideges? Nem tudom… nem is érdekel… csak még egy iciripiciri harapást szeretnék. – Ryuu hol a picsába vagy? – Hangja pofonként ér és szinte azonnal ki is józanít.

-E-egy sikátorban… Sétál-sétáltam haza a boltból.. é-és egy fickó berántott… Én nem tudom mi történt velem…

-Abba a boltba voltál ahová szoktál menni?

-I-igen. – Halk sóhajt hallok a vonal végérõl, azt hiszem megnyugodott.

-Odaküldök valakit.

-NE! Ne… ha idejön egy-egy ember én biztos megölöm… Mindent beborít a fickó vére… - Hogy lehetek ennyire haszontalan? Már megint csak a gond van velem…

-Én most nem tudok menni… Odaküldöm Altont. Addig próbálj meg nem belakmározni az utcán… - Ezzel le is teszi én meg ott maradok egy nagy kuka takarásában egy felismerhetetlenségig szétcincált holttesttel, véresen.

Alton alig félóra alatt meg is talált, egyszerû dolga volt mondjuk, a kisközért  Caino lakásától csak 5 percnyire van.

A félelem csillog a szemeiben miközben félve felém nyújt egy zsákot. Szörnyen érzem magam miközben a fekete zsákba pakolom a támadóm maradványait. Lehet hogy csak a pénzt akarta volna tõlem elvenni… azt meg észre se vette volna senki se…  Ezt már sohase fogom megtudni. Annyira rosszul érzem magam hogy a farkas éhségét egyszerûen figyelmen kívül hagyom.

-Hé… öltözz át. – Kapok ruhát is, és amíg gyorsan átöltözöm Alton elfordul. Mikor már az új ruhákban vagyok az enyémeket bedobom a fekete zsákba, majd pedig csendben követem Altont szinte vonszolva magamat utána. A kocsija csomagtartójába rakom a zsákot. Azt mondta majd õ elégeti a raktárnál…  ezt is õ fogja helyettem megcsinálni, remek. Végül hazavitt ahol legnagyobb meglepetésemre Cainoval találom szembe magam.

-Caino? – Szipogva nézek rá, gondolom elég vicces arccal mert szórakozottan felnevet.

-Szóval Altont nem etted meg. Ügyes kis farkaska. – A hajamat borzolja egy gúnyos vigyorral az ajkain.

-N-nem azt mondtad hogy dolgod van?

-Kamuztam. – Elhúzza a kezét és leül a konyhapulthoz.

-De akkor miért külted Altont? És ha megölöm? – Tör ki belõlem, hogy lehet ilyen? Hisz a legjobb embere, erre szívfájdalom nélkül megkajáltatná velem. Annyira… lehetetlen alak! A dühtõl és a ma történtek hatására bekönnyesedtek a szemeim és ki is csordul pár csepp, ahogy a vigyorgó Cainot nézem magam elõtt.

-Teszt volt, tudtam hogy a Nyuszika éned erõsebb mint a Farkaska. Nyugodj le, nem kell kiakadni, mint egy menstruáló picsa. Legyél büszke magadra. – Hülye… úgy utálom… vagyis hát nem… nem tudom utálni. Ahogy újra a tincseimet kezdi gyötörni valami eltörik bennem és zokogva a mellkasába fúrom az arcomat. – Ryuu… - Sóhajtva ütögeti meg a hátam majd eltol. – Ez csak egy ember volt, és senki se vette észre mi történt. Nem hisztizz.

Csak bólogatok majd elindulok a fürdõ felé.

-Ugye most nem azért mész el hogy felvágd az ereidet?

-Megyek lefürdeni, még mindig rajtam van a férfi vére. – Ezzel el is megyek és a fürdõbe lépve azonnal ledobálom a ruháimat majd pedig a zuhany alá állok és percekig csak folyatom magamra a vizet. Ahogy lejön a testemrõl a vér megcsap az illata, torkom  szinte azonnal összeszorul és meg se érzem a fájdalmat amikor az öklömet a falba ütöm, elnyomja az éhség…

Elzárom a vizet és hanyagul megtörölközve megyek Caino szobájába, az ágyon fekszik és ahogy belépek azonnal rám néz, de nem szólal meg. Figyel mit fogok csinálni, én meg csak egy laza mozdulattal ledobom a törölközõt és megindulva az ágyához mászok fölé és ülök az ágyékára. Nyúlnék a karjai felé hogy lefogjam õket, de hirtelen elkapja az államat és a tekintetemet rabul ejtve kezd nézni engem. Egyikünk se szól semmit, szavak nélkül adom tudtára mit akarok. Õt. Állatias morgással közeledek ajkai felé az arcommal és mikor épphogy csak egy fél centire vagyok tõle, belõle is sikerül kicsalnom egy morgást. Azonnal az ajkaira vetem magam, durván és szenvedélyesen csókolom, úgy ahogy sohase tettem eddig.  Vérállata körmeit megérzem a két oldalamon, de nem karmol meg csak karcolgatja a bõröm, miközben én egy laza mozdulattal letépem róla a felsõt. 

Ingerülten fordulok az ajtó felé, hogy lelépjek végre, mielõtt komolyan kihúzza a gyufát, de a hangja megállít. Az a fura nyüszítõ hang, amin a nevemet mondja és a mocorgása utáni fájdalmas hangok.

- Caino… - hátranézek, látom, hogy a kis idióta fel akart állni – Ne haragudj… Én csak féltékeny vagyok… és félek. Szétmegy a fejem ettõl a sok dologtól. Ne haragudj, nem áll szándékomban irányítgatni téged… én csak… én csak sajnálom, hogy nem vagyok a hasznodra… 

Tényleg féltékeny a kicsike? Ki gondolta volna. Érzetem a kocsiban a féltékenység szagát rajta, de nem gondoltam, hogy ennyire. Tulajdonképpen bejön, hogy ilyen kisajátító, ezzel nincs bajom. Ha ettõl csak még bátrabb lesz, az király.

- Jól van. – lehiggadok a magyarázattól és elégedetten a hajába borzolok. Imádom ezeket a szexi hosszú tincseket. – Ne tegyél még több kárt magadban Nyuszika.

Mosolyogva figyelem, ahogy felragyog a pofija, mint valami rühes házi kedvenc aki egy kis simogatástól máris boldogabb. Addig ez nem is lenne gáz, míg nem kezd túlságosan tapadni.

- Kezdesz sok lenni megint… - figyelmeztetem vigyorogva, mikor magához húz és megpuszil. Nem vagyok egy tetves kölyök. – Csak a baj van veled folyton, de most próbálj meg jó lenni. Majd jövök.

- Szia!

Otthagyom õt, még a kocsiból felhívom Altont, hogy mi van az új harcosaimmal és jó híreket hallok.

- Már itt vannak egy órája, arra várnak, hogy szortírozd õket.

- Király. Akkor úgy egy óra múlva ott vagy, addig is dobd szét õket súlycsoport szerint. Ma kell keresnem egy bajnokot, mert a múltkori kinyiffant és nem lesz kire fogadni. Jó a felhozatal? – kérdezem, miután kiosztom az utasításokat.

- Egész jó… úgy saccolom páran kihullnak az elsõ körben, de lesz belõlük valami.

- Oké, akkor majd megyek.

Az Iris motel úgy húszpercnyire van, ott beszéltük meg a hiúzzal. Ha belegondolok fura az egész szitu. A Strici állítólag magának akarta hozatni Ryuu-t, valami kereskedõvel. Kevesen szállítanak vérállatokat, mert piszok veszélyes úgy általában. A kisfarkas kivételesen szerencsétlen, ezért is tudták bedobozolni és eladni. De hogy kapták el egyáltalán ha valami rohadt menhelyen volt?

Ezt majd még megtudom tõle, de most lássuk ezt a kis dögöt.

Leparkolok hátul, majd kiszállok, és a szag alapján megkeresem a szobát, amiben Anbu van. Nem leszek sokáig, dolgom van és semmi kedvem egy kurvával cicázni.

Belököm az olcsó faajtót és be is csapom magam után. Az ablaknak támaszkodva áll egy csábító mosollyal az arcán, amit egész tetszetõsnek is mondanék, ha nem lenne valamim ami ennél is izgatóbb.

- Bocsi kicsi hiúz, a randi elmarad, dolgom van. – közlöm egyszerûen, karba font kézzel.

A mosolya kicsit lehervad, helyette lebiggyeszti az ajkait. Milyen kár, hogy utálom a színészkedés.

- És nem vehetnélek rá mégis, hogy maradj? Csak egy kicsit… nem bánnád meg ígérem. – suttogja morogva és közelebb araszol, míg meg nem áll elõttem.

- Nem. Meggondoltam és nem kérek cserét. Ryuu kell és kész. - a mellkasomra simítja a kezét, de még mielõtt megszólalna lesöpröm magamról õket. – Nem engedtem meg, hogy hozzámérj, még egy ilyen és letépem a kezed, világos? - elhúzza a kezeit – Remek. És most leléptem, legyél jó.

- De…

Nem várom meg mit akar, kilépek és a kulcsomat az ujjaimon pörgetve a parkolóba sietek. Egy dolog kilõve, de maradt még pár.

***

Estefelé érek csak haza, intéztem a bunyósokat és a Strici új szállítmányát is elõ kellett készítenem, hogy a beszerzõk is melózhassanak. Hazaérve elõször ellenõrzõm, hogy minden egyben van-e és a kisfarkas megvan-e még, de az ágyamban alszik.

Bedobok valami kaját és letusolok, majd meztelenül sétálok az ágyhoz. Át kéne passzolnom a saját ágyába innen, de ha már elaludt akkor mindegy.

Befekszem mellé és akkor érzem csak meg, hogy a hõmérséklete nem éppen emberi. Eddig mindig átlagos volt a testhõmérséklete, de most süt belõle a melegség.

Kurvára remélem, hogy nem lázasodott be vagy ilyesmi. Elméletben nem betegedhetünk meg, de az õ esetében a franc tudja. Jobb lesz ha felkeltem.

- Ryuu, Ryuu kelj fel. – a homlokára simítom a kezem, hogy megtudjam mennyire is gáz a helyzet. A bõre nem nyirkos, pusztán sokkal melegebb, mint szokott. Nálam ez mindennapos, de õ eddig ne produkált ilyet - Rettentõen forró vagy. – mondom, mikor az álomtól csillogó szemei kinyílnak.

- Az baj?

- Farkasként ez nem lenne furcsa, de a te esetedben, igen. Általában emberi a hõmérsékleted, most mégis tûzforró vagy. – fejtem ki, de aztán persze jön a másik lehetõség, ami nekem is most kattant be - Valószínûleg a farkaskád nekiállt gyógyítani téged.

Megsimogatom az arcát, de mikor észreveszem magam elhúzódom. Fogalmam sincs mi a francért tettem, ösztönös volt. Talán, mert érezni akartam a bõrét. Az érintés fontos.

– Hogy nem fagyott be a segged Kanadában? – terelem a témát vigyorogva, mert ha belegondolok milyen szar lehet az ottaniaknak télen, miközben mi Rioban süttetjük magunkat a parton…

- Én voltam az egyetlen kabátban lévõ farkas. – nevet, az arca eltorzul a mozgással kiváltott fájdalomtól – Mehnnyi ahz idõh? – sóhajtja lehunyt szemekkel.

- Este nyolc, korán van még, de szerintem ideje aludni, fárasztó volt ez a nap Kisfarkas. – és most, hogy felébredt mehet is a szobájába.

- Nem aludhatnék itt? Nagyon fáj az oldalam, ha felemelsz… - kérlelõn pillant rám.

- Azok a hülye bambi szemek! – mi a francért engedek neki mindig, ha így bámul? El kéne küldenem a picsába és kizavarni innen – Jó, de nem vagyok plüss maci nem bújsz hozzám.

Abban a percben lerugdosom innen, mikor ölelgetni kezd.

- Oké! – vigyorog boldogan és oldalra húzódik – Holnap is elmész?

- Fontos a munkám Nyuszika, de hamarabb visszajövök nõvéresdit játszani, így megfelel? – nem szívesen hagyom felügyelet nélkül, mert bármikor rájöhet a tízperc és szétbarmolhatja a kérót.

Nem mond semmit, csak közelebb araszol magához szorítja a karom. Morogva fejezem ki a nemtetszésem, mert ha tovább feszíti a húrt böjtje lesz még ennek.

- Nyuszika, beléptél az intimszférámba és nem úgy tûnik mintha épp kefélgetnélek. – úgy nézek én ki, mint egy kibaszott nyálgép, aki úton útfélen ölelgeti azt akit éppen dönget?!

Megpróbálom eltolni, de olyan mint akit hozzám ragasztottak. Nem akarok erõszakosabb lenni, mert ha még több károsodott része lesz, magammal baszok ki.

- Kééérlek. – nyüszíti rám bámulva - Csak most, sokkal jobb így, nem is fáj már annyira a bordám.

Már miért lenne attól jobb, hogy a karomhoz ragadt? Sóhajtva gondolom át gyorsan, de aztán a nyakához húzódva harapom meg. Velem nem fog szórakozni, hiába nyög ilyen szexisen.

- Úgy bújj hozzám, hogy amint felépültél visszakapod… kamatostul. – drága lesz ez még neki, és a testével fog kárpótolni a trauma miatt, amit az önérzetem szenved el, ha ölelgetnek. Mint egy kicseszett love story!

Beszívom az illatát, rohadt finom és izgató, de most nem szabad. Majd holnapután… de akkor úgy megbaszom, hogy járni se tud majd.

– Hogy tudsz még mindig elpirulni azok után amiket a kocsiban mondtál? – nevetek hitetlenkedve, mikor meglátom a képét – Hihetetlen vagy… Most pedig alvás van Kisfarkas.

Ha tovább stírölöm, csak beindulok tõle. Elengedi a karom, de nem húzódik messzire, csak annyira, hogy a homlokát a felkaromhoz támaszthassa.

– Jó éjt…- suttogja a bõrömre

Libabõrös leszek a meleg leheletétõl, pedig a karom nem kifejezetten érzékeny. Én mondom, nem tudok kiigazodni ezen a farkason. Egyik percben még pityereg, aztán meg úgy bújik, mintha az élete múlna rajta, féltékeny, de vigyorog mint a vadalma ha engedek neki. Az ágyban a vadmacskák között is vadmacska lenne, egy erotikus ígérettõl meg elpirul. Ki érti ezt? Mert, hogy én nem az tuti. A hülye Da Vinci kódot könnyebb lenne megfejteni, mint ezen a kis gondokozón kiigazodni…

Reggel összekapom magam és megyek, nem akarok sokáig maradni, csak annyi ideig, hogy kiosszam a melót, ellenõrizzem a kasszát, hogy a bukméker ne simliskedjen és kiválogatom ki lesz az a hat ember, akik mérkõznek. Három páros, majd azokból a gyõzteseket állítom egymás mellé, majd az abszolút bajnok, megy a követezõ meccsre. Mindig jó buli, mert az adrenalin jó hatással van a vadászösztönre, teljesen felélénkít. Általában vadászok utána, de most nem lehet.

Ha lemegy a buli, a héten lesz idõm idomítani a nyuszikát, hátha kihozunk még belõle valamit. Már így is haladunk: a szaglás és nyomkövetés megy, most pedig csatlakozott a sorhoz a gyógyító képessége is.

Mikor hazaérek szerencsére sehol sincs rumli, Ryuu ismét jó kutyuli volt. Pedig azt mondta semmibõl semmi elõjön nála a gyilkos ösztön, de eddig oké. Asszem jót tesz neki, hogy nincs mellette egy idióta flepnis és nem tömi tele a fejét hülyeségekkel.

Benyitok a házba és azonnal szembetalálom magam a mosolygós Ryuuval. Egész épnek tûnik.

- Na, már járni is tudsz Nyuszika? – a gyógyító mód bevált – Minden oké volt, míg nem voltam?

Bólogat, majd mosolyogva megragadja a karom és magával húz a konyhába. Már nincs betojva attól, hogy hozzám érjen.

- Csináltam kaját. – jelenti be és elém pakol egy tányér kaját.

- De ugye nem hiszed azt, hogy a feleségem vagy és fõznöd kell, mert te itthon henyélsz? – mi a francért fõz õ nekem? Nem vagyok rokkant…

- Nem, én csak szerettem volna ezzel meghálálni azt, hogy így gondoskodsz rólam, úgy értem, tudom ezt már megbeszéltük, de mivel még nem vagyok… olyan állapotban, ezért csak így tudom meghálálni.

Nocsak. Hálálkodik? Bár igaz… amit eredetileg fizetség képen kell tennie, nem éppen nagy erõfeszítés neki. Mindig élvezi, nem lehet panasza a szexre. A kaja viszont az, amit értékelni tudok.

- Nem is gondoltam volna rólad, hogy tudsz fõzni. – úgy nézett ki, mint aki még a tûzhelyet sem ismeri.

- Nem tudok, ma tanultam meg pár fogást. – mosolyog büszkén, de nekem picit lemegy a kedv mérõ – De kóstold meg, nagyon finom lett, nyugi.

Oké. - De ha megmérgeztél még kitöröm a nyakadat mielõtt még én dobnám fel a pacskert. – ha csak nem fõzött bele folyékony ezüst oldatot nem múlok ki, de semmi kedvem mérgezést kapni.

Bedobok egy falatot, óvatosan megrágom, hogy kivegyek mindent ami benne van, de a kaja egy íz-bomba. Minden fûszert meg tudok különböztetni, de ez a pác a húson nagyon király lett. Kellemesen sós, fûszeres, a tészta nincs túlfõzve, a szaft pedig se nem folyós, se nem sûrû. Perfekt.

Látja rajtam, hogy ízlik, mert vigyorogva ül le õ is enni. Még egy pont, hogy miért is tartsam meg. Ameddig itt lakik nem hívhatok szakácsnõt, mert a végén õ lesz az ebéd, én meg takaríthatom a trutyit. Ezért inkább nem hívom és megeszem a nyers húst. Ha viszont ez a kis konyhatündér hasznosítja magát, meg van oldva a kaja probléma. Nem mintha a nyers húst nem szeretném, de kell a változatosság.

Mikor kivégeztem a tányért még egyszer teleszedem, kell az energia és imádom a jó kaját. Hamar betermelem a második adagot is, majd elégedetten dõlök hátra a széken. Ezt meg tudnám szokni az fix.

Arra figyelek csak fel, hogy a kisfarkas már elõttem is áll, az arca pedig olyan, mint aki chilire harapott. Mi van már?

Letérdel elém.

- Ryuu?

Rögtön rájövök miben mesterkedik, mikor a nadrágomat kezdi szétszedni, alatta a nem kis problémával. Na, ja.

A reggeli merevedés egy dolog, de az én potenciámmal kell a rendszeres szex vagy ez lesz.

Kigombolja a nadrágom, halvány mosollyal figyelem, ahogy kiszabadít belõle és simogatni kezd. Mondtam már, hogy imádom ezt a kéjenc kis dögöt?

Az álla alá nyúlok, hogy szétszedhessem az ajkait is és meg is teszem egy vad csókkal.

- Mindig meglepsz valamivel…

Mosolyogva hajol lejjebb és lazán a szájába csúsztat.

- Basszahmeg…- nyögöm ki az eszméletlenül jó érzéstõl, amit a tûzforró szája okoz. Basszus, úgy tûnik nagyon gyorsan tanul. Egyszer szopott le, de kurva jól csinálja.

A hajába markolok, de még irányítanom sem kell, pont úgy mozog ahogy élvezem. A combizmaim megfeszülnek ültömben, nyögve markolom meg a haját, de nem akarja õ abba hagyni. A forróság egyre csak nagyobb lesz, ahogy figyelem a feje ütemes mozgását a farkamon, az elégedett morgást nem is akarom visszafogni, ahogy még a derekamat is átkarolja és még mélyebbre enged az ajkai közé. A francba… hogy lehet valami ennyire kibaszottul jó?

Az egyik kezemmel a haját a másikkal az asztal szélét markolom, hogy ne álljak fel és ne dobjam õt a pultra, hogy aztán le sem száljak róla, de már megszólalni sem tudok ahogy gyorsít a mozgásán. Tényleg mintha tudná, hogy pont hogyan akarom és el is éri, hogy egy brutálisan nagyot élvezzek tõle. Szinte szétmorzsolom az asztallapot az ujjaim között.

Zihálva nézem az arcát, most még zavarba sem jön csak pihegve, mosolyogva bámul rám. Nevetve simítok a szexi ezüst hajába, míg lecsillapodik a hevesen emelkedõ és süllyedõ mellkasom, majd marad a kielégült bizsergés.

- Tüzes kis szuka vagy, ne merd tagadni ezek után. – pirulgat itt nekem, aztán semmibõl semmi leszop és még le is nyeli. Valami elsõ osztályú prosti lehetett elõzõ életében… vagy legalábbis egy pornószínész… az tuti.

Kifújom a levegõt és az ölembe emelem a nyuszikát, vigyázva a bordáira. Ha már tett nekem egy szívességet nem akarom õt kínozni.

A kecses ki nyakára tapasztop a szám, az illata most is õrjítõ és mégsem szabad többet. Pedig az õ nadrágja is sátrat vert. De most még az is betenne neki ha kiverné.

Csókolom, harapom, annyira finom a bõre, hogy nem lehet betelni vele. Nem is fogok, ezért is tartom õt meg, hogy midig itt legyen ha kell. Hiába nyöszörög ilyen érzékien, sajna nem dughatom meg, pedig én is benne lennék még pár menetben.

– Mit gondolsz, holnapra már rendben leszel?

- Ighen… - nyögi, magához szorítva.

- Akkor holnap a bunyó után, viszonzom ezt a baráti szívességet. – suttogom az ajkaiba, majd a paprikaszínt figyelmen kívül hagyva még jó darabig marcangolom a kicsikét…

***

Másnap a kisfarkas már elég életképes, szóval reggel felpakolom és jöhet velem. Segíthet Altonnak, aztán nekem is. Elláthatja a kis titkár feladatkört, úgyis rühellem a papírmunkát.

Lerendeztem a szállítmányt a Stricinek, a kubait a múlt héten hozták, a harcosokat most, vagyis ha lemegy a mai meccs, lesz bõven szabadidõm jövõ hét keddig. Ráérek tréningezni Ryuut, a csip-csup ügyeket pedig lerendezem fél óra alatt.

Valamit viszont jobb, ha elõre megemészt.

- Itt lesz este a Strici is. – nagy szemekkel pillant rám, de nincs kedvem most a hisztihez – De ne aggódj, mellettem leszel egész este, nem eshet bántódásod.

- Nem attól félek, hogy bajom esik, hanem hogy a Strici valahogy meg fog téged gyõzni és elengedsz…

- Baromság. – már megint itt tartunk? – Túlreagálod a dolgokat.

Ha nekem egy másik segg kéne az övé helyett akkor úgy repülne ki az ajtómon, hogy meg sem állna Kanadáig. De ez nem történt meg, szóval befejezhetnénk már ezt a témát, mielõtt felidegesít és kiporolom.

- Láttam az új harcosokat. Erõsnek tûntek.

Vigyorogva nézek rá, remélem értékelte amit látott, mert nagyon jó a felhozatal.

- Jók a szemeid, biztos vagyok benne, hogy nagyot fogunk kaszálni. – az emberek õrjöngeni fognak, ha meglátják õket. Páran örülhetnek, ha egy meccset túlélnek, de lesz itt új bajnok is.

Hazamegyünk átöltözni, egy sötétszürke farmer és egy fekete atléta megteszi, nem szeretek flancolni. Ryuu is megy a saját szobájába, bár mostanság inkább az enyémben gubbaszt, akkor is ha nem kefélünk. Ez annyira még nem is zavar, mert ott hagyja az istenien szexi illatát, de a tapadása néha kiüti a biztosítékot.

- Caino kész vagyok. – felállok a kanapéról ahol rá várok és végignézek a kicsikén. Elvigyorodom a látványtól, mintha direkt el akarna csábítani és azért vette fel ez a határozottan farok állító szerkót. Magamhoz húzom és a fenekébe markolok. Az elégedettségtõl szinte már dorombolhatnékom van. Egyes kivillanó részeknek pedig nem lehet nemet mondani. Az ejtett felsõbõl kivillanó hófehér vállak szint könyörögnek, hogy harapjam meg õket.

- Csábító, mit ne mondjak. – megjelölöm a fogaimmal, hogy látszódjon a nyomom ­- Kár, hogy nincs még egy plusz órácskánk, de majd a bunyó után még számolunk egymással. – és már megint zavarba jött… hihetetlen – Na, indulás Nyuszika.

A kocsi zárt terében megszorul az illata, ami bódító azzal a tudattal együtt, hogy pár óra múlva alaposan eldöngetem majd. Ezért inkább nem is nagyon nézek felé, mert ez a kocsi nem alkalmas egy orbitális szexhez.

- Majd menni kell pofavizitre a Stricihez, ha gondolod addig Alton mellett maradhatnál…

- Nem. – vágja rá, félbeszakítva a mondandóm.

Milyen elszántak a szemecskéi! De legalább nem hozza elõ a témát.

- És ha az lesz megint, ami a múltkor? Kisfarkas nem akarom hetente eljátszani ezt, így is kibaszottul szar volt ez a három nap, nincs nekem szükségem erre. – elvileg azért tartom, mert jó az ágyban, de ha folyton sérült lesz nem veszem hasznát.

- Nem fogok, ígérem… Jók leszünk!

Kuncogva pillantok rá, érdekesen viselkedik, ha valamit nagyon akar. De…

-„Leszünk”?

- Én és a farkas.

Ilyen jól megértik egymást?

- Te tudod, de azért szólj, ha megint bundát növesztesz.

A meccs elõtt még nagy a pörgés. Egyeztetem Manuloval az árfolyamokat, Ryuut pedig elszalasztom az érkezési sorrenddel és a párosok szétírásával Altonhoz. Fuentest pedig a hordággyal együtt az ajtóhoz készítem. A sérülés itt az alap, de nem ritka, hogy kinyírnak valakit, szóval mindenre kel egy ember.

Amikor a Strici is megérkezik, kimegyünk, mert vele még van egy kis megbeszélnivalónk. Vele van a kiskurva is, aki igen csak igyekszik felhívni magára a figyelmet a rucija alapján. A szeme szinte felgyújtják a belém csimpaszkodó nyuszikát, a Strici meg jót szórakozik rajtuk. Nem is értem miért tartja Anbut…

- Nos, a rakományod megérkezett. Tizenöten vannak, tizenhat és húsz év közötti, európai áru. – sorolom a tudnivalókat, mielõtt a két szépség egymásnak ugrik.

- Tökéletes. Mikor vehetem át?

- Holnap délelõtt Alton idehozza. Mind tiszta.

- Jó. A legközelebbi csak a jövõ héten kell, tudom, hogy sok a rendelés egyszerre, viszont kibõvítettem az üzletet. – magyarázza, közben Ryuura és Anbura pillantva.

Ryuu az erdõt bámulja, Anbu pedig õt döfi épp halálra a szemeivel. Király.

- Nem gond. Te fizetsz, én hozom. – válaszolom higgadtan – Mindegy honnan?

Megad néhány instrukciót, ami megoldható is, így végül meg is egyezünk.

- Akkor, majd a héten jövök a következõ rakományért.

- Oké.

- Jó szórakozást. – mondja hirtelen Ryuu. A kis szemét még mosolyog is a hiúzra, miközben a karomat ölelgeti. Csak azért hagytam neki, mert tudtam miért akarja.

- Hihetetlen milyen kis mocsok vagy. – kuncogom piszok jól szórakozva rajtuk – Nem is azért akartad te ölelni a karom, mert féltél, hogy átváltozol. – jegyzem meg, amit már akkor tudtam, mikor felmerült az ötlet - Túlságosan kihasználod azt, hogy egy ártatlan kis szukának nézel ki. – most még finoman, a raktár falának nyomom és éhesen morogva megcsókolom – Alig várom, hogy hazaérjünk…

- Én is tudok gonosz lenni. – hallom, miközben a nyakát ízlelgetem.

- Kész rejtély vagy, pirulgatsz ide-oda, egy ártatlan kis báránykának állítod be magad míg igazából egy perverz kis farkas bújt meg benned. Lepkefingnyi problémák miatt tudod magad elsírni, de simán kikezdesz egy nálad sokkal erõsebb vérállattal mert miért ne, csak a bordád bánja, és emellett még hergeled is. Rád valami prémium árkategóriás életbiztosítást kéne kötni mert kitudja mikor elégeli meg a kis hiúz, hogy csavargatod a tökeit. – kuncogom a bõrébe és õ is nevetni kezd. Hiába, jól szórakozom, de attól még igaz, ami igaz.

- De te megvédesz, nem igaz? – Bambi szemeivel pillog rám.

Felmordulok és elhúzódom tõle. Erre megy ki nála a játék? Mert félõ, hogy akkor megégeti magát.

- Nagyon el vagy tévedve Kisfarkas, nagyon. – ha csinálja a balhét és nekem okoz vele gondot, akkor az az õ sara lesz. Azért, mert kefélünk és tanítgatom, nem azt jelenti, hogy azt tehet amit akar.

- Na, gyerünk befelé kisfarkas, kezdõdik a buli!

Beterelem õt a raktárba, majd a tömegtõl hangos folyosón átmegyünk egy sokkal nagyobb helyiségbe, aminek a közepén ott a ketrec, amit már õ is nagyon jól ismer.

Átkarolom a csípõjét, hogy ne legyen semmi gebasz a sok ember között, majd felvezetem a saját helyemre, ahonnan pont jó szögbõl látni, mi történik odalent.

Mélyet szívok a levegõbõl, a sok ember mellett szinte zizeg az adrenalin, ami olyan a vadállatnak, mint valami légnemû drog: ellazít, felizgat, várakozással tölt el.

- Caino, mikor gyõz valaki? – kérdezi Ryuu közvetlen közel húzódva, hogy összeérjen az oldalunk.

- Itt nincs bíró, nincs zsûri. Van két harcos a ketrecben, és addig nem jönnek ki onnan, míg az egyikük harc- vagy mozgásképtelen nem lesz, vagy esetleg fel nem dobja a talpát. Aki marad, gyõz. Eddig megvan?

- Igen.

- A gyõztes továbbmegy. Három páros van, tehát három gyõztes. Ezt a hármat a végén összeeresztjük és a nap végére egy marad, aki lenyomja mindkettõt. Õ küzdhet jövõ héten is.

Biccent, majd a ketrecre pillantva ismét kérdez.

- És mi van azokkal, akik nem gyõznek?

- A hullákat eltakarítjuk, a könnyebb sérülteket ellátjuk és esetleg harcolhatnak máskor is. A komolyabbakat kidobjuk az utcán vagy továbbpasszolom néhány cimborának. – a szervkereskedelemben is van üzlet és minek nekem egy olyan ember, aki két hónapig lábadozna? Pénzpazarlás.

Nem mond semmit, nem tudom mit gondol errõl az érzékeny kis lelki világi, de õszintén szólva leszarom. Ha nem tetszik valami, le lehet lépni, vagy egyszerûen ne kérdezze meg. Ennyi.

Kezdetét veszi az elsõ kör, ahonnan egy európai férfi kerül ki gyõztesen. Piszok erõs ökle van, mert a fogak csak úgy repültek és persze a vér is. Ryuu körül azonnal megváltozott a levegõ, ezért a kezemet a combjára tapasztva lenyugtattam le. Így már jobb.

- Megvagy?

- Azt hiszem… de ne vedd el a kezed jó? – kéri pihegve. – Olyan furcsán érzem magam.

- Milyen furcsán? – remélem nem egy újabb szarság.

- Mintha… mintha fel akarnék ugrani és körbeszaladni az épületet. – nyögi ki végül, de csak nevetek rajta.

- Nem gondoltam, hogy érzed, de ezek szerint javult a viszony a farkaskáddal. Ez az adrenalin baby, ne küzdj ellene, csak engedd, hogy átjárjon az utolsó szõrszálig. Ettõl nem kattansz be, remélem. – megpaskolom a combját és a biztonság kedvéért ott hagyom a kezem.

A második menet nem olyan véres, mint az elsõ, a pasinak szerencséje volt, mert az egyik rúgás olyan erõsen érte a mellkasát, hogy a vasrácshoz repült és beverte a fejét. K.O.

Továbbment egy benga jenki. Nem tudom meddig húzza, de már attól berezel a nép ha ránéznek. Mint egy veszett állat.

A fogadásokat ezerrel kötik, de amint lemegy a harmadik menet, már nem lehet új téteket tenni. Ryuu is nyugodtabb, nagy szemekkel nézi ami lent történik, néha érzem, hogy mocorog is. Nem tudom azért-e mert érdekli, vagy csak az adrenalintól ilyen izgága nyuszi, de nem baj.

Összeszedik a fickót, majd bedobják a következõ párost. Egy két méteres afrikai bevándorló, akit szintén Európából szereztek és egy japcsi, aki nem tudom van-e százhatvan centi. Elevenen fogja felfalni az a feka óriás, de ezt a páros nem én állítottam össze.

Elõkapom a mobilom és felhívom Altont, hogy mi a franc volt ez.

- A beugró ahelyett akit választottál. Öcsém a fazon szívrohamot kapott és nem volt más akit bedobhatta volna hirtelen.

- De pont ezt a cingár kölyköt? Hány éves baszki?

- Nem tudom, ott volt a többi között és…

- Oké mindegy. – leteszem a mobilt és inkább figyelem, bár nem nehéz megsaccolni, mi lesz a vége.

- Baj van? – kérdezi Ryuu a kezemre simítva.

Elhúzom elõle és kényelmesen hátradõlök.

- Nincs, de azt a csávót le fogják darálni asszem. – sóhajtom, majd mikor elindul a gond, egy pillanatig egyikük sem moccan, majd a fekete állat neki ront a kicsi japcsinak, aki egyszerûen odébb szalad elõle. Ez így megy még párszor: a fekete üt a kicsi kitér, majd mikor véletlenül elszámítja és nem tud elfutni elkapják. Na, itt a vége.

Várom a csontroppanást, ehelyett viszont egy egészen mást kapok. Vagyis ropog a csont csak nem a japcsié. A kis görény kicsavarta a fekete karját, majd könyökön rúgja és egy elég érdekes szögben meghajlik a vaskos kar. Az egész kibaszott kóceráj zeng az ordítástól, az emberek õrjöngnek ültükben.

A fekete ordítva ront neki a kicsinek, aki egy fura kiáltással kirúgja a támadó lábait, majd fektébõl lábra pattan és az egyik sarokig hátrál.

Érdeklõdve, izgatottan elõrébb hajolok, ritkán van ilyen, hogy a kicsi legyõzi a kétszer akkorát, de a következõ percekben a japcsi srác, mint egy mini Bruce Lee, úgy kezdi kiosztani a feketét, míg végül két törött karral ki nem fekszik.

Az adrenilan szinte száguld a teremben, a csontjaimig hatol és feltölt energiával, mint mindig. Rohadt jó, ezért is szoktam vadászni utána, mert hat az ösztönökre, de a vadászösztön helyett most egy más milyet indít be.

Ryuu mocorog, az illatán pedig határozottan érzem, hogy felizgult és ez engem sem hagy hidegen.

- Caino… - suttogja feszülten, a fülemhez hajolva.

- Tudom picinyem. – a combjába markolok, jó erõsem és élvezem a nyöszörgését. Összeszorítja a combjait, hogy ne húzzam el a kezem, de nem csúsztatom feljebb. – Bírd ki és utána megkapod a farkam a szexi seggedbe.

Megharapdálom a nyakát, a csókot viszont megtagadom tõle, mert annál bizony nem hagynám abba.

Elhúzódom, és nagyon lassan beszívom majd kifújom a levegõt. Törleszkedik a vállamhoz, de mikor rám pillant a tömény vágyat látom benne.

- Süsd le a szemeid, mert izzanak – súgom az ajkaiba, majd egy apró csók után visszafordulok a ketrec felé.

Úgy teszek, mintha a bunyót nézném, végül is ez az utolsó meccs és a japcsi már így is jó kis lóvét szerzett nekem, de jelenleg minden érzékemet Ryuu tölti ki. Magamban vigyorgok a próbálkozásán, hogy feljebb csússzon a kezem a combjáról, de nem hagyom neki. Hiába mocorog én ott tartom egy helyben. Kínzom vele, mert túl közel van a farkához és mégsem érek hozzá.

Nem is hallom a meccset, csak az õ észvesztõ pihegését igen, már a vér illata sem érdekel. Mégsem teszek semmit, megérdemel egy kis kínzást, amiért folyton bajt csinál. A végén csak annyi jut el, hogy a japcsi gyõz, a többi kettõ kiütve hever, de amint az emberek felállnak és õrjöngve mennek a bukmékerhez felvenni a nyereményt, felállok és Ryuut magam után vonszolva kisietek a hátsó kijáraton. Vész esetére van, de most vészhelyzet van.

- Hová megyünk? – kérdezi, de szedi a lábait.

- Ide. – megállok hátul, ahol a madár se jár és nekinyomom a raktár pléh falának.

A szemei még mindig izzanak, az ujjai karmokként szorulnak a felsõmre. Besimítok a lába közé és gonosz mosollyal rámarkolok, mire nyikkanva szorít a karomra.

- Valaki itt nagyon felizgult. – morgom vágyakozva, majd a hajába markolok és az ajkaira tapadok. Hevesen, vadul csókolom, néha megharapom picit és a nyelvemmel alaposan kizsákmányolom a forró száját.

Az ujjaimon kieresztem a karmokat és középen elmetszem a felsõjét, hogy feltáruljon a kívánatos bõre és morogva vessem magam az apró mellbimbóira egy kis ízelítõért.

- Kurva finom vagy picinyem. – ráharapok, mire széttépi rajtam az atlétát és meg is karmol.

- Nem bírom sokáig… kérlek… - nyöszörög és a nyakamat szaglássza, harapdálja.

- Máris? – kioldom a nadrágját és lerántom a térdéig az alsójával együtt. Erre mintha kicsit észhez térne.

- Caino… kint vagyunk…

- Leszarom. – a kezét a nadrágomra húzom és megvárom, míg remegõ kis kezeikkel kibontja. – Rúgd le a nadrágod, most már nem kell. – csak akadályozni fog.

Megteszi, amit kérek. Kurva szép a teste a holdfényben fürödve, a szemei aranyszínben izzanak, az ajkai elnyílva, a farka végén fénylik a nedvesség, annyira begerjedt. Most csak a kettõnk ziháló lélegzetét hallani, semmi mást.

Az ujjammal szétkenem a makkján az apró cseppet, majd hozzá nyomva magam a derekamra emelem az egyik lábát és a farkammal végigsimítok a tûzforró bejáratán.

- Kérlek! – felém löki a csípõjét, de még nem.

- Mond, mit akarsz nyuszika? – morgom a szájába.

- Téged… belém…

Ahogy kimondja már benne is vagyok, egy hatalmasat sikít és azonnal elélvez, de amilyen kis kéjenc még utána is kemény marad.

- Kapaszkodj picinyem… mert most úgy megbaszlak, hogy alig bírsz majd megmozdulni. – morgom állatias hangon, majd olyan vadul kezdek benne mozogni, hogy muszáj a nyakamba kapaszkodnia, ha nem akarja bedönteni az épületet.

Morog, harap, sikít, mikor mihez jut levegõ, míg szinte brutális lökésekkel dugom meg. Majdnem teljesen kihúzódom belõle, majd tövig visszacsapódom. Ennél mélyebben már nem is lehetnék benne, minden mozdulat olyan mintha egy mini orgazmus lenne, annyira szûk és annyira kibaszottul forró.

A sûrû ködön keresztül megérzek egy harmadik, most nem kívánt szagot is, de nem foglalkozom most vele, nem éri meg. A kisfarkasra figyelek inkább, aki már véresre harapta a vállam, hogy aztán a nyelvével takarítsa le, amit kisajtolt, de vissza kapja ám. Belemélyesztem a fogaim a nyakába, majd egy szép lila foltot szívok ki rajta. A hasamnál érzem, hogy megremeg a farka, majd újra elélvez, de olyan hosszan, hogy még nekem is belefér pár erõs lökés és magamhoz szorítva adom meg magam a piszok erõs orgazmusnak.

Ugyanúgy tartom, mint eddig, nem engedem el, mert lehet, hogy akkor a földrõl kéne összekaparnom, jelenleg pedig még mindig érzem azt az illatot. Hiába bújt el a kis ribanc a fák közé, az én szaglásom nagyon érzékeny, azt nem tudja holmi akácillattal átverni. Hátrapillantok a vállam fölött, az erdõ sûrû lobja közé.

- Sokáig mozizol még, vagy akarsz is valamit kisszívem?

- Caino…

- Na, megmaradsz?- Leül hozzám és megnézi az oldalamat, gyengéden ér hozzám és arra is ügyel, hogy ne okozzon fájdalmat. - Kisfarkas, legközelebb ne támadj olyanokra, akik erõsebbek nálad, mert így végzed, vagy rosszabbul.

- Muszáj volt – Nem tudtam mást tenni, féltem, hogy elveszítem és ahogy éreztem a farkasom is. Nem tudtam visszatartani… és nem is akartam. Próbálok közelebb férkõzni hozzá, de ahogy megmozdulok éles fájdalom szalad át a testemen.

- Miért volt muszáj? – Kérdi miközben vizsgálgat engem, miközben én még mindig azon vagyok, hogy közelebb kerüljek hozzá még ha fáj is.

- Mert… mert dühös lettem arra a fiúra. – Elérem a combját és átölelve azt nézek fel rá. Nem szereti, ha bújok hozzá, de most az egyszer megengedhetné…

- Nyuszika, azt hiszem mondtam már, hogy nem vagyok plüssállat. Majd kapsz egyet és azt ölelgesd ne engem. – Azt hiszem ez nem jött össze. Nekiáll kitapogatni melyik bordám törött és mikor kitapintja, nem tudok nem felkiáltani.

- Áááú… - Szemeim be is könnyesednek a fájdalomtól.

- Legalább nem szúrt át létfontosságú bigyót, mert az duplán szar lenne. Két nap és semmi bajod nem lesz. Legalábbis remélem, hogy az elcseszettség nem terjed ki az öngyógyító képességedre.  Fel tudsz állni? – Kérdezi, segítséggel ment a felállás és a járás is.

- Nem tudom.- Válaszolom, de ahogy most megpróbálkozom vele, egyszerûen nem megy. Szisszenve egyet fekszem el. Annyira fáj, hogyha megmozdulok, szívem szerint ordítanék… - Fáj… - Nyögöm és mikor oldalra nézek, Caino már szerzett valamit amibe be tud bugyolálni, az egyik sötétítõvel a kezében áll a kanapé mellett.

– Oké, most az egyszer viszlek én, de ezek után ne újíts be hetente egy ilyet. Ha mindenáron bunyót akarsz, akkor elõbb tanuld meg hogy kell. – Normális esetben nevetnék ezen, de azt hiszem már attól fájna az oldalam, ha megejtenék egy mosolyt. Rám teríti a függönyt és a karjaiba kap. Egy nagy sikoly hagyja el ajkaimat miközben teljesen hozzá bújok, nagyon fáj…

Lassan indulunk el, és hiába fáj az oldalam megérte… Itt vagyok vele, õ vigyáz rám… Az illata is mintha fájdalomcsillapító lenne.

Berak végül a kocsiba, itt már jobb. Kényelmes. Indít majd ahogy megindul a kocsi és rázkódni kezd egy picit, minden egyes rezzenést a bordámban érzek vissza, hihetetlen, hogy mennyire fáj. Fáj,fájfájáfájfáj. Nem tudom milyen látványt nyújthatok, milyen torz lehet az arcom, de most nem is érdekel… Soha többé nem változom át, ha így végzem, az tuti.

Örökkévalóságnak tûnik míg leérünk a kavicsos részrõl, de mikor elérjük a normális utat és miután kifújtam magam Cainora nézek.

- Most hazamegyünk?

- Ja. Mi mást csináljak, ha meg sem tudsz mozdulni?

Nagyon remélem, hogy nem mérges rám. Én nem direkt csináltam, nem akartam neki gondot okozni. Én… csak féltékeny vagyok…

- Haragszol? –Egyenesen a szemeibe nézek, bár ki tudnám olvasni mire gondol.

- Nem, de hagyd abba ezt a nézést, mert baj lesz!

- És az a fiú? – Kérdem szinte azonnal. Biztos tetszik neki, csak nem értem, hogy akkor miért engem dajkál még mindig.

- Nem teszik neked picinyem? – Kérdez vissza  egy gonosz vigyorral az ajkain.

- Nem! – Vágom rá azonnal és még a farkasom is morog egyet. -Neked igen?

– Hm… csinos. De az én ízlésemnek már eléggé használt. Neked sokkal jobb illatod van picinyem, fõleg mikor a vágy illata érzõdik rajtad. – Ezt most komolyan mondta? Akkor még is csak engem választott? Még mindig akar engem? Akkor ez csak azt jelentheti, hogy…

- Akkor nem fogadtad el amit mondtak ugye?

- De. Mármint… nem adlak oda. Csak kieresztem a gõzt délután, míg a csontjaid összeforrnak, de ennyi.

- Miért? Ne menj, nem akarom, hogy vele is azt csináld amit velem! Mással ne! –  Nem feküdhet le vele, nem, nem engedhetem. Ha megérezném rajta az illatát én nem tudom mit tennék.

- Ne aggódj picinyem nem tartom meg. Csak megdugom és jövök vissza, ne fújd fel.

- Én… nem vagyok elég jó neked? – Mégis csak õ kell neki…

- Több vagy mint jó picinyem! Még senkivel sem keféltem olyan jót, mint veled. És még nagyon sok pozíciót és helyet ki kell próbálni. – Megint égni kezd az arcom a szavaitól, de örülök is… Szipogva törlöm meg a szemeimet.

- Akkor miért mész hozzá? Itt vagyok én. – Ránézek. Én még így is örömet akarok neki okozni, nem hagyhat el.

- Itt vagy. Törött bordákkal. – Igaza van… nem hiszem, hogy így bírnám, de nem… nem mehet hozzá. És mi van akkor, ha úgy… ha úgy csináljuk ahogy a fürdõben múltkor?

- Nem baj! Úgy is lehet, ahogy a fürdõben ugye? A számnak semmi baja!

- Nem az a kérdés lehet-e kisfarkas, hanem hogy megteszed-e.

- Megcsinálom! – Vágom rá azonnal, hiába vagyok zavarba, hiába futnék el ha tehetném, ha ezzel elérem azt, hogy ne feküdjön le Anbuval, akkor én megcsinálom. - Csak nem menj hozzá, kérlek!

- Mit csinálsz meg? – Macskás vigyorral az arcán néz rám, látszik rajta mennyire élvezi ezt a helyzetet.

- Hát… a-azt. Azt amit a múltkor… - Nyögöm halkan, de nem igazán gyõzöm meg ezzel.

- Mond ki mi volt az.- A kocsival már beálltunk a garázsba így már oda tud hozzám hajolni, nyelve súrolja az ajkaimat és én már csókra is nyitnám a szám, de nem enged nekem. - Mond ki és akkor nem dugom meg azt a ribancot.

- De mit? – Hogy mondjam, hogy mit teszek meg, ha nem tudom, hogy nevezik azt? Próbálom megcsókolni hátha enged, de egy kegyetlen vigyorral az arcán szólal meg újra.

- Leszoplak és kielégítelek a számmal. – Kell egy perc, hogy összeszedjem magam, de nem akarja kivárni, elhúzódik. Azt már nem! Ösztönösen karolom át a nyakát és mélyen a szemeibe nézek. Gyerünk már Ryuu.

- Le-leszoplak… és kielégítelek a számmal. – Épphogy kimondtam a zavarba ejtõ szavakat, õ szinte azonnal megcsókolt és abban az apró kis pillanatban nagyot dobbant a szívem. Annyira vágytam már erre… Nem fogom vissza az ösztöneimet, harapom, csókolom amennyire merem míg õ a szokásos vadságával tüzel fel.

- Kell a fasznak az a srác, ha téged is szétszedhetlek – Búgja azon a mély hangján, ami egész testemben érzek vissza… istenem… Nyakamra tér át harapja és csókolja érzékeny bõröm, s én nem gyõzök sóhajtozni. Hirtelen lesz vége a csóknak, Caino kiszáll a kocsiból majd kinyitva mellettem az ajtót emel ki. A jólesõ érzés helyét a kín veszi át én pedig nyüszögve bújok hozzá. Legnagyobb meglepetésemre az õ szobájába visz. Akkor ez azt jelenti, hogy itt marad velem? Lerak az ágyára én meg azonnal a takaró alá bújok és várom, hogy õ is bebújjon mellém, de nincs szerencsém…

- Nekem el kell mennem Ryuu. Próbálj meg jó kutyuli lenni és ne csinálj galibát!

- Hová mész? – Kérdem azonnal, miközben elhelyezkedem a párnák között.

- Hm… szerzek pár erõs harcost. Holnapután bunyó lesz, remélem akkorra összekapod magad, ha nem akarsz itt dekkolni. Jó buli szokott lenni, majd meglátod. Aztán be kell még néznem a kicsi hiúzhoz is, lemondani a randit, aztán Altonhoz kiosztani a melót… pár óra múlva jövök. – Szóval mégsem úszom meg a dolgot. Oda fog menni hozzá és kitudja… mi van ha Anbu valahogy ráveszi?

- Muszáj Anbuhoz is menned? – Bukik ki belõlem a kérdés, de meg is bánom, ahogy Caino arcára kiül mennyire unja már ezt a dolgot.

- Nyuszika, vegyél vissza magadból. Megmondtam, hogy nincs rajtam póráz, nem vagy a társam, feleségem… semmi ilyen szarság és azt teszek, amit akarok! Legyen elég annyi, hogy nem dugok meg mást, míg itt vagy, de ne szólj bele abba, hogy mit csinálok! – Szedi le a fejemet azonnal és már menne is ki a hálóból de utána szólok.

-Caino… - Meg is próbálok kimászni az ágyból de csak egy nyüsszenés telik ki tõlem és azonnal visszadõlök a párnák közé. Nem megy tovább, rám néz azokkal a morcos sárga szemekkel. – Ne haragudj… Én csak féltékeny vagyok… és félek. Szétmegy a fejem ettõl a sok dologtól. Ne haragudj, nem áll szándékomban irányítgatni téged… én csak… én csak sajnálom, hogy nem vagyok a hasznodra…  - Nem vagyok a szavak embere, azt hiszem ez már párszor kiderült, de hiába kapta fel a vizet Caino, erre az esetlen szerencsétlenkedésre  megenyhül.

-Jól van. – Visszajön hozzám és a hajamba borzol. – Ne tegyél még több kárt magadban Nyuszika. – Elmosolyodva húzom a fejét közel magamhoz és adok neki egy puszit mire a várható morgást kapom.

-Kezdesz sok lenni megint… - Mély hangján nevetgél halkan miközben felegyenesedik. – Csak a baj van veled folyton, de most próbálj meg jó lenni. Majd jövök. – Még halkan elköszönök tõle miközben nézem, ahogy kimegy a szobából.

Miután Caino elment teljesen magamra maradtam a farkasommal, aki mintha mozgolódni kezdett volna bennem. Soha nem éreztem ilyen erõsen a jelenlétét. Átváltozni biztos nem fogok magamtól még, de egész jó irányba haladunk. Engem se zavar különösebben, sõt, furcsa izgatottság ural… Talán nem kell sok ahhoz, hogy tényleg eggyé válljak az állattal.

***

-Ryuu, Ryuu kelj fel. – Egy hideg tenyér kerül a homlokomra és ahogy kinyílnak a szemeim szembetalálom magam az arcával. Caino… - Rettentõen forró vagy.

-Az baj? – Hangom be van rekedve.

-Farkasként ez nem lenne furcsa, de a te esetedben, igen. Általában emberi a hõmérsékleted, most mégis tûzforró vagy. Valószínûleg a farkaskád nekiállt gyógyítani téged – Megsimogat, de szinte azonnal elhúzza a kezét, én pedig szívem szerint utána nyúlnék. – Hogy nem fagyott be a segged Kanadában? – Vigyorog leülve mellém az ágyra.

-Én voltam az egyetlen kabátban lévõ farkas. – Mondom nevetve, fájni kezd az oldalam közben, így arcom egy grimaszba torzul a vigyorgásból. – Mehnnyi ahz idõh? – Lehunyt szemekkel veszek egy mély levegõt.

-Este nyolc, korán van még, de szerintem ideje aludni, fárasztó volt ez a nap Kisfarkas. – A hajamba borzol és már nyúlna alám hogy átvigyen a szobámba.

-Nem aludhatnék itt? Nagyon fáj az oldalam, ha felemelsz… - Egyenesen a szemeibe nézek, mire felsóhajt.

-Azok a hülye bambi szemek, jó de nem vagyok plüss maci nem bújsz hozzám.

-Oké! – Vigyorgok rá és óvatosan arrébb evickélek, hogy elférjen. Alsóban fekszik el mellettem. – Holnap is elmész?

-Fontos a munkám Nyuszika, de hamarabb visszajövök nõvéresdit játszani, így megfelel? – Komolyan képes hamarabb befejezni a munkát, miattam? El se tudja képzelni milyen jó ezt hallani tõle, nem érdekel mit mondott az elõbb, karját magamhoz húzva ölelem meg mire morran egyet.

-Nyuszika, beléptél az intimszférámba és nem úgy tûnik mintha épp kefélgetnélek. – Próbál eltolni, de mivel nem akar erõszakoskodni nem jár sikerrel. Mélyen a szemeibe nézek.

-Kééérlek. Csak most, sokkal jobb így, nem is fáj már annyira a bordám. – Újabb sóhaj majd a nyakamhoz bújva harap belém, akaratlanul is nyögök egyet.

-Úgy bújj hozzám, hogy amint felépültél visszakapod… kamatostul. – A bõrömre mormog és már csak ezzel is beindít bennem valamit, szavait ígéretnek veszem, tudom, hogy arra gondol… Olyan zavarba ejtõ, én nem vagyok ilyen, soha nem is voltam, most mégis akarom, akárhányszor csak hozzám ér. – Hogy tudsz még mindig elpirulni azok után amiket a kocsiban mondtál? – Nevetve csóválja a fejét. – Hihetetlen vagy… Most pedig alvás van Kisfarkas. – Picit elhúzódom tõle, hogy azért ne zavarjam annyira és csak a karjához bújok. Hiába aludtam délután, az illata, a megnyugtató jelenlététõl teljesen elálmosodom. – Jó éjt…- Suttogom neki mielõtt még elnyomna az álom, arcom karjába fúrom, s úgy hunyom le a szemeim.

A másnap hasonlóan telik, annyi különbséggel, hogy már megy a járás, az oldalam ugyanúgy fáj, de sokkal jobb már. Holnapra szerintem, egész jól leszek. Caino reggel elment, én meg unalmamban a fõzõs mûsorokat nézem. Egy szót sem értek abból, amit a szakács mond. Nem is igazán tudom milyen nyelven beszélhet, de azt látom amit az étellel csinál. Talán amíg máshogy nem, addig egy vacsorával meg tudnám hálálni neki azt amit értem tesz.

Etet, itat, gondoz, neki ez miért éri meg? Tegnap mondta, hogy jó velem… az, de már csak ennyiért képes ellátni, eltûrni és emellett még tanítgatni is? Alig ismerem, mégis imádok vele lenni, vonz az illata, vonz a kinézete és a személyisége is, soha nem találkoztam még hozzá hasonló vérállattal, de még emberrel sem.

Mivel könnyebben tanulok ezért a fõzés se megy nehezemre míg látom, hogy mit hogyan kell csinálni, egyedül csak akkor jönnek a gondok mikor felbontom a nyers húst. Istenem, fel tudnám falni így, ahogy van.

Gyerünk Ryuu, menni fog. Ez nem a te kajád, ez Cainonak lesz… Egyedül a farkasomat nem tudom meggyõzni, akarja a húst… Csak egy icipicit kap hátha ezzel jobban összebarátkozom vele. Nem kicsit remegnek a kezeim miközben vágok egy falatot.

Számba veszem majd rágni kezdem, mintha fõtt hús lenne, egyáltalán nem rágós de, hogy? Ahogy lenyeltem a falatot a fürdõbe sietek, hogy megnézzem a fogaimat. Átváltozott… Úgy változott át a fogsorom, hogy meg se éreztem. Anbu ekkora hatással lett volna a farkasomra? Nem értem miért indította be bennem a dolgokat, de azt leszámítva, hogy el akarja venni tõlem Cainot, ez egész jó dolog. Így már a fõzés is egyszerûbben megy, nem is tudom mikor ettem utoljára normális otthon csinált ételt. Talán többször kéne fõznöm, még élvezem is, és ha Cainonak is tetszeni fog akkor duplán nyert ügyem van.

Mire hazaért én már a kajával vártam, kicsit össze is szedtem magam neki, lezuhanyoztam, felvettem valami tiszta göncöt és az ajtóba álltam mikor meghallottam, hogy beállt a kocsival a garázsba.

-Na, már járni is tudsz Nyuszika? – Hajamba borzolva lép be a lakásba és végig néz rajtam. – Minden oké volt míg nem voltam? – Csak bólogatok mosolyogva majd behúzom a konyhába.

-Csináltam kaját. – Leültetem elé rakva a tányért.

-De ugye nem hiszed azt, hogy a feleségem vagy és fõznöd kell, mert te itthon henyélsz? – Értetlenül figyel engem, majd a húst nézi a tányéron.

-Nem, én csak szerettem volna ezzel meghálálni azt, hogy így gondoskodsz rólam, úgy értem, tudom ezt már megbeszéltük, de mivel még nem vagyok… olyan állapotban, ezért csak így tudom meghálálni.

-Nem is gondoltam volna rólad, hogy tudsz fõzni. – Kuncog miközben engem méreget megint csak.

-Nem tudok, ma tanultam meg pár fogást. - Mosolygok rá, de nem nagyon gyõztem meg ezzel. – De kóstold meg, nagyon finom lett, nyugi. – Teszem még hozzá mire bólint egyet.

-De ha megmérgeztél még kitöröm a nyakadat mielõtt még én dobnám fel a pacskert. – Végül csak megkóstolja, de nem szól semmit csak az arcán látom, hogy ízlik neki. Vigyorogva ülök le én is enni. Csendben fogyasztjuk el a vacsorát, Caino még repetázik is, de mikor feláll és meglátom a lába közt lévõ hatalmas csomagot, akaratlanul is nyelek egyet. Szörnyû vagyok, azzal próbálom meg kivívni az elégedettségét, hogy kajáltatom holott inkább arra lenne szüksége, hogy én… õt. Vagy izé, hogy lefeküdjek vele…

Figyelem miközben jóízûen eszik és mikor a repetát is kivégezte felállok és átmegyek az õ oldalára. Persze elgondolni ezt egyszerûbb, kell egy perc mire rászánom magam arra, hogy letérdeljek mellé, még ha sziszegek is a bordám miatt.

-Ryuu? –Nem látom milyen arcot vághat, nem is akarom tudni. Remegnek a kezeim miközben a nadrágja övével és gombjaival vacakolok. Azt akarom, hogy jól érezze magát és nekem nem okoz gondot az, hogy kielégítsem a számmal… azt hiszem.

Ahogy simogatni kezdem az ágyékát állam alá nyúl és morranva megcsókol.

-Mindig meglepsz valamivel…- Ajkaimra sóhajtja a szavakat, és ezzel engem egyenesen a mennyországba repít. Örömöt akarok neki okozni.

Amint vége szakad a csóknak én kiszabadítom merevedését, gondolkodás nélkül veszem a számba és kezdem úgy kényeztetni ahogy pár napja tettem.

-Basszahmeg…- Hangosan nyögve markol a hajamba, de nem kezdi el mozgatni a fejem. Nem kell irányítania mert jól csinálom. Szívem szinte ki akar törni a mellkasomból, nem izgulástól hanem attól a tudattól, hogy élvezi azt amit csinálok, a hangját ezerszer érzem vissza az ágyékomban lüktetés formájában. El se tudja képzelni mennyire boldog vagyok.

Ütemesen mozgatom a fejem, míg õ nyögdösve markolássza a hajam. Két lába közé bebújva folytatom és a derekát is átölelem, hogy még közelebb kerüljek hozzá. Ha tetszik neki, ha nem, õ már az enyém, és nem fogom hagyni, hogy ilyen Anbuféle mocskok elvegyék õt tõlem…Bármire képes vagyok azért, hogy mellette maradhassak…

Légzése szaporább lesz, ahogy én is felgyorsítok és mikor elélvez, egy szó nélkül nyelem le minden cseppjét. Felmosolyogva rá pihegek, mire õ nevetve csóválja a fejét és a hajamat simogatja.

-Tüzes kis szuka vagy, ne merd tagadni ezek után. – Lehunyja egy pillanatra a szemeit és egy gyors mozdulattal az ölébe húz, de még így is óvatosan nehogy fájdalmat okozzon. Ajkaival a nyakamra tapad és elhalmoz a bódító csókjaival, néhol meg is harapdál én pedig nem gyõzök nyögdösni. – Mit gondolsz holnapra már rendben leszel?

-Ighen… -Szorosan átölelem miközben folytatja a bõröm marcangolását.

-Akkor holnap a bunyó után, viszonzom ezt a baráti szívességet. – Ajkaimra suttog, én meg akaratlanul is zavarba jövök, nem…nem ezért csináltam…

***

Ma már sokkal, de sokkal jobban vagyok. Az oldalam is csak akkor fáj ha hozzáérek, így már elmehettem Cainoval az irodába és tudtam segíteni Altonnak is.

Alton megmutatta nekem az új harcosaikat is és mesélt arról is, hogy az a férfi, akit én kinyírtam milyen erõs és verhetetlen volt. Én meg csak szörnyülködni tudok azon mennyire tárgyként kezelik az embereket még Alton is aki szintén ember, ijesztõ…

Caino megint ad pár számára unalmas papírmunkát, amit én különösképp élvezek. Munka közben pedig néha ránézek miközben telefonálgat.

-Itt lesz este a Strici is. – Szavai pofonként érnek és azonnal felé nézek. – De ne aggódj, mellettem leszel egész este, nem eshet bántódásod.

-Nem attól félek, hogy bajom esik, hanem hogy a Strici valahogy meg fog téged gyõzni és elengedsz…

-Baromság. – Morran miközben átveszi tõlem a papírokat amiket átválogattam. – Túlreagálod a dolgokat. Rám se néz, idegesíti õt már ez a téma, és talán igaza is van, de én még így is félek, még mindig. Jobb lenne ha elfelejteném, ha túllépnék rajta, ne ezzel csesszem el mindig a hangulatot…

-Láttam az új harcosokat. Erõsnek tûntek. – Terelem a témát és ahogy felpillant rám elvigyorodik a szokásos Cainos vigyorával.

-Jók a szemeid, biztos vagyok benne, hogy nagyot fogunk kaszálni.

A bunyó elõtt még hazamentünk, hogy rendbe szedjük magunkat én át is öltöztem egy szürke feszülõs farmerbe és egy fekete váll leesõs felsõbe. Nem tudom, hogy egy ilyen eseményre hogyan illik öltözködni, de én inkább a kényelemre hajtottam.

-Caino kész vagyok. – Megyek ki hozzá a nappaliba és ahogy meglát vigyorogva feláll és odalépve hozzám öleli át a derekam, mancsai szinte azonnal a fenekemre vándorolnak.

-Csábító, mit ne mondjak. – Fogait rögtön a kilátszódó vállamba mélyeszti, arcom abban a pillanatban felforrósodik… ­- Kár, hogy nincs még egy plusz órácskánk, de majd a bunyó után még számolunk egymással. – Ezzel el is lép tõlem én meg azt se tudom hová bújjak zavaromba. – Na indulás Nyuszika.

Kocsiba ülünk és már néznék ki az ablakon mikor megszólal.- Majd menni kell pofavizitre a Stricihez, ha gondolod addig Alton mellett maradhatnál…

-Nem. – Ránézek, nem fogom hagyni, hogy csak úgy egymagába Anbu közelébe menjen még a végén csinál valamit az a srác, meg a Strici. Válaszomra csak sóhajt egyet, de nem néz rám, mert kanyargós útra térünk.

-És ha az lesz megint, ami a múltkor? Kisfarkas nem akarom hetente eljátszani ezt, így is kibaszottúl szar volt ez a 3 nap, nincs nekem szükségem erre.

-Nem fogok, ígérem… Jók leszünk! – A szívemre teszem a kezem és a szemeibe nézek, ahogy végre rám pillant kuncogva.

-„Leszünk”?

-Én és a farkas. – Mondom, és nemhogy õ, de én is meglepõdök magamon.

-Te tudod, de azért szólj, ha megint bundát növesztesz. – Csak bólintok miközben lefordul a Raktárhoz és beáll a szokott helyére.

A bunyó elõtt még elintéz pár dolgot és segítek neki amiben csak kéri, végül elérkezik az idõpont is mikor a Strici és persze Anbu is megérkezik. Kint találkozunk velük, bent túlságosan nagy a zaj már. Csak egy régi poros égõ és bentrõl kiszûrõdõ fény világítja meg a Raktár elõtt elterülõ teret, de még ebben a gyenge fényben is látom mennyivel jobban néz ki Anbu mint én, komolyan mondom ez a srác mindenben megelõz engem… A Strici persze vigyorog rám, a mellette  álló másik hiúz pedig sértõdötten szórja rám a villámokat, ahogy én Caino bal karját ölelve megyek mellette. Sikerült rávennem hihi…

Nem kételkedtem Cainoban, de így ahogy most nézem, hogy néz rá Anbu csak még jobban megbizonyosodtam arról, hogy Caino tényleg nem feküdt le vele. A hiúz, ha tehetné neki rontana, látszik, egész testében tombol a csalódottság és a düh. Ez van, valahogy nem tudom sajnálni.

Azt hittem valami komolyabb beszélgetés fog majd lezajlani, de csak megbeszélik mikor vegye át a Strici az új ”rakományt” . Míg õk társalognak én a körülöttünk lévõ teret figyelem, nem látok annyira jól sötétben, de még így is jobban, mint egy ember. Az amúgy nappal nyugodt üres terület most aktívvá vált, az itt élõ állatok most élik igazán az életüket.

-Akkor, majd a héten jövök a következõ rakományért. – A Strici hangjára leszek figyelmes és rájuk nézek.

-Jó szórakozást. – Mondom mosolyogva mikor már megvolt a búcsúzkodás, mire a Strici csak vigyorogva elvezeti Anbut aki meg még tett valami halk megjegyzést, de ez se tudja elrontani a jó kedvem.

-Hihetetlen milyen kis mocsok vagy. – Kuncog ellépve tõlem Caino miután már elengedtem. – Nem is azért akartad te ölelni a karom, mert féltél, hogy átváltozol. Túlságosan kihasználod azt, hogy egy ártatlan kis szukának nézel ki. - A Raktár falának nyom és úgy csókol meg morogva. – Alig várom, hogy hazaérjünk…

-Én is tudok gonosz lenni. – Felforrósodott arcomon jól esik az esti szellõ simogatása, miközben Caino jólesõen kóstolgat.

-Kész rejtély vagy, pirulgatsz ide-oda, egy ártatlan kis báránykának állítod be magad míg igazából egy perverz kis farkas bújt meg benned. Lepkefingnyi problémák miatt tudod magad elsírni, de simán kikezdesz egy nálad sokkal erõsebb vérállattal mert miért ne, csak a bordád bánja, és emellett még hergeled is. Rád valami prémium árkategóriás életbiztosítást kéne kötni mert kitudja mikor elégeli meg a kis hiúz, hogy csavargatod a tökeit. – Kuncogva mormogja a szavakat a nyakamba, és nem tudom nem elnevetni magam a szövegén.

-De te megvédesz, nem igaz? – A szemeibe nézek mire morran egyet és elhúzódik.

-Nagyon el vagy tévedve Kisfarkas, nagyon. – Azt csak hiszed, nem is vagyok neked akkora nagy gond, mint ahogy hangoztatod állandóan. 

Nem tudom min járhat az agya, de olyan rémült és bosszús arcocskát vág, mintha valami nagyon nem lenne oké. Bár a társ, az nagyon nem is az. Jobb lesz neki, ha soha nem is akad rá.

- Nem válaszoltál Nyuszika, min töröd az okos fejedet? – kérdezek rá, mikor hosszabb ideig kussban van.

- Semmi fontos. – ezt tudod ki hiszi el. Egy nagy ásítást elnyomva elfordul – Fáradt vagyok, megyek lefeküdni. – motyogja és rám pillant – Jó éjszakát!

Én csak biccentek neki, tudom, hogy valami baja van, mert nem szokott ilyen könnyen lelépni ha érdekli valami, de az õ dolga.

Hallgatom ahogy a szobájába vánszorog, mint egy beteg csiga és lassan utána sétálok, hogy megnézzem nem köti-e fel magát vagy ilyesmi, de inkább kíváncsi vagyok valamire.

Az ágy közepén fekszik, meztelenül és csábítón. A köpeny már a padlón hever egy kupacban Ryuu pedig egy párnát szorongat.

Fura srác. Eddig az egyetlen ami viszonylag normális benne az a külseje. A szexi kis teste, de a többi totálisan el van baszva. Fel kell kötni a gatyát, ha rendbe akarom szedni az tuti, de muszáj. Nem lenne kóser, ha kinyírná az embereimet amint vérezni kezd valamijük.

Sóhajtva fordulok el végül és a szobámba megyek. Még felhajtom a piát és elnyomom a szivart majd lehajítom a rajtam lévõ ruhadarabot és alvás. Holnapra kurva sok energiámra lesz szükség…

***

Reggel én kelek hamarább, a házban nincs mozgás, innen tudom, hogy Ryuu még alszik. Nem is kell korán kelni, jobb ha kipihent lesz, mert ma meg fogom dolgoztatni, hogy a nap végére a belei is kilógjon. A sport kell és kész. Edzésben kell lennie, és jót is tesz ha a vadállat végre futkoshat egy kicsit. Erre jó a vadászás, de addig bajos lenne míg nincs kontrolja.

Leülök reggelizni, a felénél járok mikor hallom, hogy felkel és jön. Egy köntösben lép be, de úgy néz ki mint akit felkapott egy tornádó, legalábbis a haja tuti.

- Jó reggelt. – köszön, ahogy jobban szemügyre veszem a séróját halkan nevetni kezdek rajta és beletúrok. Ettõl csak jobb lesz.

- Mi történt az éjjel? Úgy nézel ki, mint egy ribanc, akit megtéptek. – valójában még dugás után sem volt ilyen kócos. És még mosolyog is rajta – Egyébként ma gyakorolni fogunk, megnézem, mennyire bírod ha lestrapálnak.

Kíváncsi is vagyok, hogy az õzike külsõ alatt van-e valami extra.

Miután megvolt a kaja és felvett valami kényelmeset kocsival kiviszem a Raktárhoz. Ott van egy tisztább rész, ahol tudunk gyakorolni, és ez a hely semleges. Nem pipul be senki azért, mert itt vagyunk.

Elsõ körben fut pár kört, hogy belelendüljön, de utána jöhet a második fokozat, ahol már el is kéne kapnia. Vagy legalábbis a közelembe érnie.

Tulajdonképpen ami elsõre szar helyzetnek indul a végén elég szórakoztató. Most legalább láthatja, hogy milyen szinten kellene lennie, ha nem basszák el az elején. Bár az tény, hogy egyforma súlycsoportúak soha nem leszünk, de ha nem dõl ki, legalább megvédeni megtudja majd magát.

- Nem rossz, jó néha megfuttatni a benned lakó állatot, és úgy tûnik egész gyors is vagy. De most nézzük, hogy lebírsz-e gyûrni engem a földre. – vigyorogva figyelem a lihegõ kisfarkast, de csak bólint. Helyes.

Gyorsan tör elõre, de mielõtt még hozzám érhetne egy gyors mozdulattal elkapom és a földre nyomom. Egy null. Bár ha ezt a szemezést egy próbálkozásnak veszem, sínen vagyunk.

- Na, ezekkel a bambi szemekkel simán levennél a lábamról. – ezen nem lehet nem nevetni. Ilyen szemek egyszerûen nem léteznek.

- Nem adhatnál nekem valamiféle kis segítséget? Túl erõs vagy. – szempilla rebegtetés. Remek, ha még csábítóbb lesz, ma is fújtak az edzésnek.

- Nem túl jó ötlet, ha így nézel rám, most nem azért jöttünk ide, hogy a természet lágy ölén dugjalak meg. – figyelmeztetem elõre. Ha nekiesek, az az õ hibája lesz.

- Most? – megszeppent arc.

- Na, ez fel keltette a figyelmed, mi? – nem is az volt neki a lényeg, hogy komolyan gondoltam-e, hanem hogy most akarom, vagy sem. Kis perverz szuka, de pont így van jól…

Vigyorogva közelebb hajolom, csak annyira, hogy éppen ne érjek még hozzá, de már szaporábban kezd kapkodni a levegõt. Ez az.

– Na gyerünk Ryuu, gyakorolni jöttünk ide. Próbáld meg újra. – suttogom neki, de szófogadóan fel is áll utánam.

A következõ próbálkozásai is rohadt szórakoztatók. Tény, hogy soha nem sikerült még csak megmozdítania sem, de próbálkozik. A végén már elõszedi az aljasabb módszereket és hátulról ugrik nekem, de ugyanúgy végzi. Sajna elég gyenge a kicsike. Talán ha használná a farkasa erejét, akkor nem lenne ennyire gyámoltalan, de ki tudja.

- Vetkõzz le. – utasítom, de az arcát látva felnevetek. – Csak azért, hogy ne meztelenül kelljen hazajönnöd, ha véletlenül szétszakadna rajtad a ruha. Bár tudod jól, én csak jól járok ha esetleg nem lenne semmi amit fel tudnál venni, egésznap tudnálak stírölni.

Az fix. A szexi seggét egész nap elnézegetném. Vöröslik, mint az eper és ez az arckifejezés… fenébe! Nem sokon múlik, hogy ne tudjam visszafogni magam!

Aztán ahogy még le is vetkõzik, nem tudom nem éhesen méregetni. Hová harapjak legközelebb?

- Jól van. A farkasból mennyit érzel Nyuszika?

- A jelenlétét érzem, mindig… - míg gondolkodik, elkapok egy mellettem sprintelõ állatkát és kitöröm a nyakát. Felszakítok egy apró rész, hogy a vér illata szétáradjon és azonnal megváltozik a légkör.

- Most másabb? – a szemei izzanak ahogy a kezemben tartott dögre néz, látom az éhséget a vágyat. Kell neki.

- Ighen…

- Miben másabb? – kérdezem tovább, tudnom kell mi a fasz van ilyenkor vele. Nem válaszol. – Ryuu, ha nem mondod el, mi a faszt érzel, nem tudok segíteni. Nyögd ki végre vagy szétcincállak.

- Növekszikh… - nyögi ki, majd megint jön az az undorító jelenet, ami a múltkor. Basszus, ez rohadt szar.

Azonnal a nyakára szorítok, hogy fejezze ezt be, így lehet a legkönnyebben lecsillapítani és ahogy a szemembe néz, látom, hogy kimegy a gõz a fejébõl.

- Nem jó. – ezt még gyakorolni kell, úgy ezerszer – Elölrõl!

***

Más nap reggel Ryuuval együtt megyünk a Raktárhoz, bár nem értem minek akart jönne, ha fél a vérállatoktól, de õ tudja. Jobb lerendezni ezt az egészet és megszabadulni a fölösleges gondtól. Bár fejben már úgy is megvan, hisz nem szándékozom eladni a kisfarkast, egyébként sem az árum. Õ jött ide és mondjuk úgy, hogy a lakbérért lefekszik velem – ami egyébként rohadt jó – de ennyi. Nincs különösebb kötöttség, szóval akármikor le is léphet. Annyi lenne a gebasz, hogy ilyen jó kis kurvát nehezen lehet találni.

- Remélem nem késtünk. – szólal meg a Strici miután Alton bekísérte egy másikkal. Igen õ volt az, akinek még éreztem a szagát. - Õ itt Anbu.

Hm, minek neki Ryuu ha van saját ágybetétje? Egész csinos a kicsike.

Kezet fogok vele is, kicsit megszorítja az ujjaim, de figyelmen kívül hagyom, most nem õ a lényeg.

– Sajnáljuk, hogy múltkor szó nélkül a lakásotokhoz mentünk. Örülök, hogy most van alkalmunk errõl beszélni. Gondolom rájöttél, hogy Anbu lenne az én ajánlatom. Mikor hallottam, hogy egy ezüstfarkast Kanadában eladtak egy brazil kereskedõnek rögtön felkeltette a figyelmemet Ryuu. Nem gondoltam volna, hogy azaz idióta véletlenül rossz embernek adja el.

Rossz embernek? Jó tudni. De ki adta el?

- Gondolom, nem tudtad, hogy az áru egy ezüstfarkas, mert te sokkal profibban intézted volna a dolgokat. Sose gondoltam volna, hogy be is fogadod.

A befogadás túlzás. Inkább kölcsönösen elõnyös és élvezetes megállapodás. A házam nem valami menhely, vagy mi a szar.

- Hogy jön képbe a fiú? – kérdezem, az engem méregetõre pillantva. Tudom mit akar, szinte süt belõle a szexualitás, valószínûleg egy igazán tüzes kis hiúz lehet. Még az illatán is érezni.

- Anbu önként ajánlotta fel magát. Régóta szeretne közelebb kerülni hozzád. Gondolj csak bele Caino, ugyanazt tudja, sõt sokkal többet tud, mint Ryuu, és együtt tud élni a hiúzzal. És ez a te erkölcsi vagy nem is tudom midnek is megfelelne, hisz ez nem is lenne kereskedés. Csak éppen rám bíznád a szegény kis farkaskát, míg te kapsz egy fõnyeremény szeretõt helyette.

Elgondolkodva nézem õket. Tény ami tény, hogy a Strici ismeri már annyira az ízlésem, hogy tudja mi az ami bejön és az ajánlata nagyon is vonzó. Végül is… ha Ryuu nem lenne ilyen csinos, finom falat, már repülne is a házamból. De nem ez a helyzet.

A kicsike persze meg sem mukkan, valahol a hátamnál áll csendese.

Az Anbu nevezetû hiúz, közelebb settenkedik, furcsállva kapom hátra a fejem, mikor morgást hallok. Ez a Nyuszika lett volna?

Biztos megint berezelt… csak ki ne bukjon, mert akkor megint mehetek haza.

- Én mindent meg tudok neked adni. Mindent, tényleg. Tudom mire vágysz, tudom mit szeretsz. Önálló vagyok és minden vágyam az, hogy téged kényeztethesselek. – suttogja csábítóan és nem mondhatnám, hogy hidegen hagy. Nem rossz a kicsike, bár az illata nem olyan finom, mint a farkasé.

A következõ pillanatban, már Anbu sehol, mert a kis fenevad a fogaival rántotta odébb õt, de ahogy újra bele akarna harapni, a Strici erõsen oldalba rúgja, még a reccsenést is hallani.

Nem mondom meglepett. Hogy a büdös francba változott át, egyik pillanatról a másikra, mikor tegnap még nem ment semmi?! A teljes farkas alak egy perc alatt… na, ez már valami. Talán mégsem annyira szerencsétlen és lehetetlen, de ha az a katalizátor, hogy berezelt akkor azzal kezdenünk kell valamit.

A kicsikét figyelem, ahogy emberi alakba változik, meztelenül fekszik a földön és könnyes kis szemecskékkel néz elõre, ahogy a Strici közelebb megy. Hm, vajon megint át fog változni?

Piros az oldala, le is horzsolta, de szerintem eltörtek a bordái is.

Kéne valami göncöt dobnom rá, cseppet sem tetszik, hogy itt nézegetik az én kicsikémet.

- Ha majd az enyém leszel ilyeneket nem fogsz megengedni magadnak te szuka. – morogja a Strici, de mielõtt még közelebb menne, úgy döntök, ennyi elég volt leckének és a hiúz is felfogta, hogy elég, mert megáll. Alton közben bejön, egy pillantás elég, hogy felfogja a szitut és kivigye innen õt.

– Caino fejezzük be a baszakodást. Kipróbálhatod egy éjszakára Anbut és ha tetszik viheted én meg vigyázok tovább Ryuura, így megfelel?

- Az elõbbi után a vigyázok, nem veszi ki jól magát. – morgom, bár megfontolom az ajánlatát.

Ha a kicsike most még le is sérült, akkor ma már tuti nem kapok tõle semmit, ahogy tegnap sem, mert le volt strapálva. És én elég nagyigényû vagyok szex terén, szóval miért ne? Egy próbát megér nem?

- Neked ez miért érné meg? – bökök Anbu felé karba font kezekkel. Õ most éppen a vállát törölgeti. A farkas harapás szép, de be fog gyógyulni.

- Mert megdugnál én pedig hozzád érhetnék. – mondja, mint aki meg is feledkezett a válláról. Szívós kis kurva, de a hangsúly azon van, hogy Kurva.

Szeretem a szép kis szeretõket, de az olyanra nem nagyon fûlik a fogam, akin már végigmentek egy jó páran. Hiába mossák le a szagokat valami akkor is marad és nekem nagyon érzékeny a szaglásom.

Ryuunak õrjítõ illata van. Nem keveredik semmi mocsokkal, csak a saját tiszta, bódító illata. Ami szex közben mindent ellep. Igen… az sokkal jobban csábít.

Viszont egy egyszeri alkalom ellen nincs kifogásom. Hosszú távra meg úgy sem kellene.

- Rendben. Egy próba. – elvigyorodik – De nem kell egy éjszaka, hogy eldöntsem. Délután kettõkor gyere az Ibis motelhez. – a házamba nem fogom vinni, végül is a kurvákat nem szokás.

- Ott leszek – dorombolja elégedetten és a Strici is biccent egyet.

- Akkor mi megyünk is, majd hívlak, mert nemsokára kell még egy rakomány. – vigyorog, majd mind a ketten elmennek.

Nem tudtam, hogy a Strici ennyire odavan a farkasokért, hogy képes lenne Kanadából hozatni egyet, de úgy tûnik ez van. Ez a farkas viszont már foglalt és nem is adom oda. Ahhoz túlságos jó vele kefélni.

Alton irodájához megyek, onnan érzem a vére illatát és ahogy belépek látom, hogy a kanapén van összegömbölyödve, mint egy kiscica.

- Caino…

- Na, megmaradsz? – lépek oda mellé és leülök, majd félretolom onnan a kezét. A bõre piros és gondolom szépen be is fog lilulni. Ez is szar, de örülhet, hogy megúszta ennyivel. – Kisfarkas, legközelebb ne támadj olyanokra, akik erõsebbek nálad, mert így végzed, vagy rosszabbul.

- Muszáj volt – nyûszögi és megpróbál közelebb fészkelõdni, de megint jön a nyûszögés. Hát ja, tud fájni a bordatörés.

- Miért volt muszáj? – kérdezem és megnézze mennyire károsult.

- Mert… mert dühös lettem arra a fiúra. – mondja rám pislogva, miközben egészen a combomhoz bújik és még át is karolja.

- Nyuszika, azt hiszem mondtam már, hogy nem vagyok plüssállat. Majd kapsz egyet és azt ölelgesd ne engem. – elhúzom a kezét és oldalra helyezem, hogy lássam a bordáit.

Odasimítom a másik kezem, felülrõl kitapintva az egyiket, majd még egy és…

- Áááú…

Itt a törött és lejjebb. Jó.

- Legalább nem szúrt át létfontosságú bigyót, mert az duplán szar lenne. Két nap és semmi bajod nem lesz. Legalábbis remélem, hogy az elcseszettség nem terjed ki az öngyógyító képességedre.

Akkor nagyon be lenne baszva, ha doktor bácsit kellene játszanom.

- Fel tudsz állni? – kérdezem, míg odamegyek az ablakhoz és letépem az egyik sötétítõ függönyt. Jelenlég nincs kéznél semmilyen gönc.

- Nem tudom. – megpróbálja, de aztán csak sziszegésre futja neki. – Fáj…

Tökély. – Oké, most az egyszer viszlek én, de ezek után ne újíts be hetente egy ilyet. Ha mindenáron bunyót akarsz, akkor elõbb tanuld meg hogy kell.

Rádobom a függönyt, majd a háta és a térde alá nyúlva felkapom. Sikoltva feszül meg, a karjait a nyakam köré tekeri és úgy szorít, míg nem csillapul az érzés. Tört már el bordám nem is egyszer, nagyon szar tud lenni. És ilyenkor nem is tanácsos átváltozni.

A kocsi felé megyek, mikor megérzem, hogy a nyakamnak törleszkedik az arcával, az orra a fülemhez ér, hallom a szuszogását. Mi a francért csinálja ezt? Meghibbant volna? Lehet, hogy a fejét is becsapta az esésnél…

Mindegy. Nem teszek semmit, végül is nem idegesít csak furcsa érzés.

Lassan beteszem a kocsiba, mire megint sziszeg, de az ülésben kényelmesebb. Míg lemegyünk a kavicsos hegyi útról elég sokszor nyöszörög, a homlokán apró cseppekben gyöngyöznek az erõfeszítés jelei. Egy megkönnyebbült sóhajt hallat mikor végre az aszfaltos útra térek, de mint aki csak arra várt, hogy ne keljen összeszorítani a fogai fájdalmában, máris nyitja a száját.

- Most hazamegyünk?

- Ja. Mi mást csináljak, ha meg sem tudsz mozdulni? – nem terveztem otthon dekkolni, de ez van ha problémás Nyuszikát tartasz.

- Haragszol? – kérdezi ismét, Olyan szemekkel. Fenébe vele…

- Nem, de hagyd abba ezt a nézést, mert baj lesz! – figyelmeztetem míg viszonylag nyugodt vagyok. Nem is lesz olyan rossz ötlet használni azt a kurvát. Legalább kiadom a gõzt míg a kicsike össze nem szedi magát.

- És az a fiú? – morogja.

- Nem teszik neked picinyem?

- Nem! – jön az azonnali válasz, mire kuncogni kezdek. Azt hiszem nem is amiatt támadta meg, mert berezelt. Ki gondolta volna, hogy ennyire ragaszkodó lesz. – Neked igen?

Rápillantok, a vigyorom levakarhatatlan. – Hm… csinos. De az én ízlésemnek már eléggé használt. - ennél jobban nem lehet kifejteni. – Neked sokkal jobb illatod van picinyem, fõleg mikor a vágy illata érzõdik rajtad.

Most nem figyelek rá, mert kanyargós az út, de el tudom képelni milyen színe lehet.

- Akkor nem fogadtad el amit mondtak ugye?

- De. Mármint… nem adlak oda. Csak kieresztem a gõzt délután, míg a csontjaid összeforrnak, de ennyi.

Morogni kezd, mint egy dühös kiskutya, de ahogy ránézek abbahagyja.

- Miért? Ne menj, nem akarom, hogy vele is azt csináld amit velem! Mással ne! – kiáltja, a levegõben megérzek a jellegzetes savanykás illatot ami felõle árad. Féltékenység.

- Ne aggódj picinyem nem tartom meg. Csak megdugom és jövök vissza, ne fújd fel. – elég nekem egy is, nem kell két bentlakó, mert megõrülnék tõlük.

- Én… nem vagyok elég jó neked? – nyögi ki nagy nehezen, ahogy leparkolok, míg kinyílik az elektromos kapu. Megint könnyesek a szemei.

Most nyugtassam meg? Abban nem én leszek az ász…

- Több vagy mint jó picinyem! Még senkivel sem keféltem olyan jót, mint veled. És még nagyon sok pozíciót és helyet ki kell próbálni. – vigyorgok, de õ a piruláson kívül most nem reagál.

- Akkor miért mész hozzá? Itt vagyok én. – lesüti a szemeit, de összeszedi magát és a szemembe néz.

Nocsak. A Nyuszikának van vér a pucájában.

- Itt vagy. Törött bordákkal. – világítok rá a fájdalmas tényre.

Így a szex minden mozdulata rohadtul fájna neki, amivel annyi a gond, hogyha õ nem élvezi, akkor nekem is rosszabb. Nem kapom az eddigi vadmacskát.

- Nem baj! Úgy is lehet, ahogy a fürdõben ugye? A számnak semmi baja! – ártatlan kis szemecskék és fogalma sincs milyen képek pattognak le elõttem. Most komolyan arra gondolt? Úristen… már ha csak belegondolok is kõkemény leszek, ne pont most kezdjen ilyesmirõl beszélni. És egyáltalán mióta lett ilyen merész?

- Nem az a kérdés lehet-e kisfarkas, hanem hogy megteszed-e. – felõlem azt lehet amit jólesik, ha annak köze van a dugáshoz és mit ne mondjak, a szája a farkam körül nem életem legkellemetlenebb élménye.

- Megcsinálom! – jelenti ki magabiztosan, amit megtépáz a folyamatos színskála az arcán. – Csak nem menj hozzá, kérlek!

A kezemért nyúl, a mellkasáról lecsúszik a függöny amivel rögtön magára vonja a figyelmem a sápadt bõre. A hegek már fel sem tûnnek, de annyira kurva szép!

- Mit csinálsz meg? – vigyorgok rá elégedettem és gyorsan begördülök a garázsba majd leállítom a motort.

- Hát… a-azt. Azt amit a múltkor… - motyogja.

- Mond ki mi volt az. – odahajolok hozzá, megnyalom az ajkait, de akármilyen dögösen is néz, nem csókolom meg. – Mond ki és akkor nem dugom meg azt a ribancot.

- De mit? – nyüsszenti elkeseredetten, az ajkaimhoz simítja az övét, de nem engedek. Gyerünk.

- Leszoplak és kielégítelek a számmal. – morgom elmélyült hangon. Összeszorítja a szemecskéit, már-már bíbor árnyalatban, de mikor elhajolnék a nyakamba csimpaszkodik és a szemembe néz.

- Le-leszoplak… és kielégítelek a számmal.

Alig tudta befejezni, mert máris rávetem magam, annyira feltüzel vele, hogy ha ezzel az angyali arccal ilyen perverz szavakat használ. Nagyon nem akarhatja, hogy mással keféljek ha rászánta magát, a múltkor még a dugni szó is nehezére esett. Erõsen, vadul csókolom, a fejét az ülésnek nyomom, másik kezemmel a hajába markolva tartom. Finom kis szuka és még harap is a kicsike…

- Kell a fasznak az a srác, ha téged is szétszedhetlek – morgom, erõsen megszívom a nyakát, hogy garantáltan nyoma maradjon, majd meg is harapdálom, amit sóhajtozva élvez.

Wrrr… nem tudok betelni vele.

Egy utolsó erõs harapással elszakadok tõle, mielõtt tényleg nem bírom visszafogni maga.

Kipattanok a verdából, pár mély lélegzet után nyugodtabban, de még mindig álló farokkal kiemelem a pihegõ Nyuszikát is és ismét nehezen tûri az emelgetést.

Automatikusan az én szobámba viszem, az közelebb van és jobban mutat az én ágyamban. Lerakom, õ pedig magára rántja a takarót és várakozón néz rám. A gond csak az, hogy nekem bizony dolgom van, de õt nem vihetem.

- Nekem el kell mennem Ryuu. Próbálj meg jó kutyuli lenni és ne csinálj galibát! – elég volt mára a szarból.

- Hová mész?

- Hm… szerzek pár erõs harcost. Holnapután bunyó lesz, remélem akkorra összekapod magad, ha nem akarsz itt dekkolni. Jó buli szokott lenni, majd meglátod. Aztán be kell még néznem a kicsi hiúzhoz is, lemondani a randit, aztán Altonhoz kiosztani a melót… pár óra múlva jövök. – megfordulok, hogy induljak, de a hangjára megtorpanok.

- Muszáj Anbuhoz is menned?

Türelmetlenül fordulok felé, véleményem szerint ez a téma már túl van tárgyalva, azt pedig nem fogom eltûrni, hogy beleszóljon a dolgaimba.

- Nyuszika, vegyél vissza magadból. Megmondtam, hogy nincs rajtam póráz, nem vagy a társam, feleségem… semmi ilyen szarság és azt teszek, amit akarok! Legyen elég annyi, hogy nem dugok meg mást, míg itt vagy, de ne szólj bele abba, hogy mit csinálok!

-Kisfarkas, legközelebb ne egy észvesztõ dugás közepén akarj velem dumálni, mert ha azt mondanád, hogy Szûz Mária jön egy Cabrio-val az sem érdekelne. – Most biztos idiótának néz. –Szóval megérezted?

-Mintha tudtam volna, hogy itt vannak és éreztem volna a szagukat. – Válaszolok bólintva, bár szagban annyira nem voltam biztos, de feltûnt a változás.

-Nocsak, a végén még kiderül, hogy szuperszimatod van. Én csak a te illatodat éreztem mindenhol. – Hogy micsoda? Égni kezd az arcom, szóval végül is az én hibám, hogy nem vette észre. – Az a köcsög viszont tartozik egy nagyon jó magyarázattal, amiért ide tolta a képét.

-Mi van ha miattam jött? – Kérdem, egy kicsit félve.

-Világos választ kapott, de ha nem volt neki elég akkor nem fog smakkolni a dolog. – Mondja, de már megy a fürdõbe. Még hallom, hogy beszélni kezd. Gondolom felhívta a Stricit.

Kis idõ után, bemegyek én is a fürdõbe és pultnak dõlve hallgatom ahogy beszélgetnek. Egészen addig minden rendben is van míg Caino bele nem egyezik abba, hogy találkozzanak. Miért? Ennyire nem lennék jó neki? Pedig azt hittem élvezi, amit csinálok…

-Mégis oda fogsz neki adni? – Kérdem mikor letette a telefonját. Inkább most mondja és ne várjon vele hétfõig.

-Nem.

-Akkor miért találkozol vele? –Nem értem, nem akar neki odaadni, de nem mondja meg neki, és még találkozni is akar vele.

-Mert kíváncsi vagyok mivel hozakodik elõ, és mert elég jó pénzt szokott nálam hagyni. És kíváncsi vagyok miért akar ennyire. Az tuti, hogy nem vagy a társa, mert már abban a percben nekem esett volna, hogy megérzi rajtad az illatom. – De ne akarjon engem mikor én csak… én csak Caino mellett akarok lenni.

-Én csak a te társad akarok lenni. – Nyögöm ki, de ahogy megtettem megbánom. Idegesen húzza fel magára az alsónadrágját majd rám néz.

-Megmondtam, hogy rohadtul nem vagy a társam!

-De hát, úgy viselkedünk, mintha azok lennénk, nem? – Most miért néz ilyen furán? – Egy házban élünk, te vásárolsz nekem és… lefekszel velem. Láttam néhány filmet és a párok abban is így viselkedtek.

-Kisfarkas, vérállatoknál a társ sokkal többet jelent, mint az embereknél. Ha megtalálod a társad, akkor mást már nem is fogsz kívánni csak azt az egy személyt. Minden téren hozzá fogsz tartozni és õ is hozzád… vagy valami ilyesmi szarság. A társak megjelölik egymást, hogy az illatuk örökre keveredjen és így tudják, hogy foglalt. Ha hozzányúlsz valakinek a társához, számíthatsz arra, hogy rövidúton ki leszel belezve. Nagyjából ennyi.

Úgy beszél róla mintha neki már meg lenne a társa, de mégis akkor õ hol van?

A nagy gondolkozásban morran egyet a gyomrocskám így megint csak Caino után megyek. Leülök hozzá enni de nem szólok semmit csak mikor elém tolja a husit, hogy egyek én is.

-Köszönöm.

Biztos mérges lesz ha elkezdem kérdezgetni errõl a társas dologról, de szeretném tudni, hogy mi ez meg hogyan mûködik, úgy értem kicsit bõvebben elmagyarázhatná, mert nem minden tiszta. Bár a legfõbb kérdésem az lenne, hogy neki volt-e már, de nem akarom felidegesíteni. Nem az én dolgom…

Mikor az evéssel is végeztem, õ már kint iszogatott az erkélyen.

-Caino… ne legyél dühös, de… milyen érzés, ha megérzed a társad?

-Most komolyan azt várod, hogy lelkizzek itt veled? Erre nem én vagyok a nyerõ személy Nyuszika. – Kedvetlenül szól oda nekem, de muszáj megtudnom, csak még egy kicsit…

-Csak annyit, hogy honnan tudom majd, kérlek!

-Addig örülj, míg nincs, mert addig nincs póráz a nyakadon. – Úgy beszél róla, mintha ez olyan rossz lenne. Így nem szedek ki belõle semmit sem..

-De… de, te szeretnéd, hogy megtaláljam ugye?

-Miért is? –Lép bele egyenesen az én kis csapdámba. Közelebb megyek hozzá és a mellkasához bújva simítok is rá.

-Mert ha nem találok társat, akkor örökre a nyakadon maradok, te pedig nem akarsz örökké engem pesztrálni, ugye?

Nevetésétõl csak nekem is vigyoroghatnékom van.

-Tudod kisfarkas, ha ilyen jól értesz a zsaroláshoz beveszlek a bizniszbe. – Ezen csak egy jót kuncogok, végül is nem lenne olyan rossz.

-Akkor elmondod?

-Oké, de ne halljak errõl többet, mert kiteszlek innen! – Ujjaimmal kaparászni kezdem a mellkasát, mire morran egyet de végül bele kezd. – Oké, szóval, ha összeakadsz azzal a fazonnal már az illata is vonzani kezd. Mármint nem az emberé, hanem amit belõle érzel, a vadállat jelenlétébõl. – Egyik karja a derekamra kerül, furcsán kezd verni a szívem, de jól esik a közelsége. – Vonz az illata, a teste, legszívesebben folyton hozzáérnél, már akkor hozzá akarsz érni mikor elõször beúszik a képbe. És persze jön a birtoklási vágy, hogy utálod, hogy hozzáérnek a társadhoz, ilyen esetben mind a két fél agresszív. Nagyon erõs a védelmezõ ösztön. Fizikailag képtelen leszel felizgulni másra a társadon kívül és ettõl nem tudsz megszabadulni, csak ha kinyírod. Nagyjából ennyi. Elég lesz?

Bár nem mondom ki, számomra majdnem mind ki van pipálva, ha Cainoról és rólam van szó. De ha nekem õ lenne a társam akkor az azt is jelenti, hogy neki is én vagyok? Vagy létezik, hogy neki más lenne? Mondjuk az a hiúz? Akaratlanul is nyelek egyet , mire Caino rám pillant és a hajamba borzol.

-Nem válaszoltál Nyuszika, min töröd az okos fejedet? – Kérdi, bár szerintem csak azért mert zavarja, hogy nem szólalok meg.

-Semmi fontos. – Válaszolom és egy pillanatra a szemeibe nézek majd elpillantok és ásítok egy nagyot. – Fáradt vagyok, megyek lefeküdni. – Csak suttogás az ami ki tud jönni az ajkaim közül, de még ránézek és elmormolok egy jó éjszakát majd a vendégszobába csoszogok. Annyi világos már, hogy a Strici engem nézett ki, az a másik pedig le se tagadhatná, hogy Cainoért van oda. De ki õ? Ismerik egymást, vagy csak a fiú nézte ki õt? Olyan zavaros ez az egész. Hazudnék, ha azt mondanám, nem félek. Mi van, ha tetszeni fog neki az a srác? Kicsit hosszabb fekete haja van az enyémnél, arcának van valami indiános beütése, de valahogy csak szebbé teszi. Kicsit testesebb és magasabb, mint én, de Cainonál alacsonyabb még. Erõs a kisugárzása, de biztos vagyok benne, ha egy erõsebb vérállattal találkozna biztos meghunyászkodna. Tuti képes irányítani a hiúzt, és biztos sokkal aktívabb és ügyesebb is az ágyban, mint én. Mi oka lenne Cainonak velem gürcölni? Hisz az a fiú fõnyeremény lenne a számára. Nem kérdezne tõle hülyeségeket, nem jönne zavarba folyton, magabiztos és erõs társává válna. Ledobom a köntöst magamról, arra nem tudom magam rávenni, hogy eltegyem. Pocsék kedvem van…

Még hallom, ahogy nyikorog egyet a parketta mikor Caino az ajtóban megtámaszkodik, percekig csak a szuszogását hallgatom míg én, hátat fordítva neki fonódtam egy henger alakú párna köré meztelenül. Hideghez szoktam nem ehhez a forrósághoz, de ahogy még vagy öt percig érzem a jelenlétét nem csak a kinti hõségtõl kezd el lángolni a bõröm. Végül mikor elmegy, gondolom a saját szobájába, a hátamra gördülök és felsóhajtok. Bárcsak erõsebb lennék, ha tudná mennyire féltékeny vagyok arra a másikra, hogy azt érzem, egy hatalmas szakadék egyik oldaláról a másikra egy cérna vékony kötélen kell átmennem. Bármikor leeshetek, ha rosszul lépek, de vajon Caino megfogná a kezem még mielõtt lezuhannék?  Nem is akarok ezen agyalni…

***

Reggel nehezen ébredtem fel, de ahogy végre sikerül a tükör elé lépek, immáron köntösben. A hajam rosszabb, mint egy madárfészek. Sóhajtva egyet megyek ki a konyhába ahol már Caino vígan reggelizik míg én kiszolgálva magamat leülök mellé.

-Jó reggelt. – Köszöntöm majd kicsit összerezzenek mikor kuncogva csak még jobban összeborzolja a hajam.

-Mi történt az éjjel? Úgy nézel ki, mint egy ribanc, akit megtéptek. – Erre már nem tudok nem elmosolyodni még, ha ramaty kedvem is van. Elhúzza a meleget sugárzó hatalmas tenyerét és folytatja az evést, aminek én is neki állok. – Egyébként ma gyakorolni fogunk, megnézem mennyire bírod ha lestrapálnak.

Mintha a tegnapi nap meg se történt volna, mintha nem holnap találkozna a Stricivel azét, hogy megnézze az „ajánlatát” . A legszebb az egészben még is az, hogy nem vagyok mérges Cainora, csak egyszerûen nincs jó kedvem…

Evés után az utasítását követve vettem fel egy kényelmes nadrágot és egy felsõt, hogy ne legyen nehézkes a mozgás számomra. Azt mondta leteszteli a gyorsaságom, az erõm és kicsit próbálgatjuk az átváltozást, de azt csak a végén.  Egy a raktárhoz közeli mezõre vitt ki, ahol ténylegesen el is kezdtünk gyakorolni.

Elõször csak futatott, majd azzal jött, hogy kapjam el, gondolom már unta, hogy csak én futkározom és õ meg csak áll és néz.

Úgy szedem a lábaim, ahogy még soha, de az sem elég. Caino hihetetlenül gyors és hihetetlenül élvezi, hogy loholok utána míg õ hol lelassít, hogy elérjem, hol felgyorsít, hogy engem is gyorsabb futásra ösztökéljen. De végül megáll és megvár. Lihegve állok meg elõtte, megvárja míg újra ránézek.

-Nem rossz, jó néha megfuttatni a benned lakó állatot, és úgy tûnik egész gyors is vagy. De most nézzük, hogy lebírsz-e gyûrni engem a földre. – Élveteg vigyor kerül az ajkaira. A válasz annyira egyértelmû. Hogy bírnám õt lenyomni, kétszer akkora, mint én. Viszont most nincs idõ erre, bólintok egyet, ahogy végre kiegyenesedem és pár pillanatig csak szemezek vele. Minden elõjel nélkül indulok meg, hátha a meglepetés erejével letudom nyomni õt, de esélytelen. Kezek a lábamon, fenekem a földön puffan. Annyira hirtelen történtek a dolgok, hogy csak pislogni bírok Cainora.

-Na, ezekkel a bambi szemekkel simán levennél a lábamról. – Kuncogva hajol hozzám, én is csak nevetni tudok.

-Nem adhatnál nekem valamiféle kis segítséget? Túl erõs vagy. – Megrebegtetem a pilláim, ha kicsit rájátszok a dolgokra abban nincs semmi rossz, nem?

-Nem túl jó ötlet, ha így nézel rám, most nem azért jöttünk ide, hogy a természet lágy ölén dugjalak meg.

-Most? – Nem gondolhatja komolyan, hogy egyszer csak azért elvinne valahová, hogy… csináljuk.

-Na ez fel keltette a figyelmed, mi? – Vigyorogva hajol közelebb, arca épphogy nem érintkezik az enyémmel, légzésem automatikusan szaporább lesz. Miért van rám mindig ilyen nagy hatással? – Na gyerünk Ryuu, gyakorolni jöttünk ide. Próbáld meg újra.

Azaz egy szó amit az elkövetkezõ félórában hallottam azaz újra volt. A végén már a hátára ugrottam hátha, de ledöntött és jött velem a földre. Fölöttem magasodva nézek a szemeibe, de szinte azonnal megszakítja a létrejött kapcsolatot és lemászik rólam.

-Vetkõzz le. – Utasít, de furcsálló arcomat meglátva felnevet. – Csak azért, hogy ne meztelenül kelljen hazajönnöd, ha véletlenül szétszakadna rajtad a ruha. Bár tudod jól, én csak jól járok ha esetleg nem lenne semmi amit fel tudnál venni, egésznap tudnálak stírölni.

Gondolom elvörösödtem mert morran egyet halkan és majdnem meg is csókol, de végül inkább ellép és hagyja, hogy levegyem a ruhákat.

Hipp-hopp megszabadulok tõlük és összehajtogatva a dolgokat adtam oda Cainonak a ruhákat.

-Jól van – Hallom a hangjából, hogy vigyorog, de nem adom meg neki azt az örömöt, hogy ránézek. – A farkasból mennyit érzel Nyuszika?

-A jelenlétét érzem, mindig… - Egyszer csak megcsapja az orromat egy állat vérének az illata. Akaratlanul is nyelek egyet. Vér…

-Most másabb? – Ránézek, és egy kisebb rágcsálót tart a kezében. A gyönyörû vörös nedû pedig apró cseppekben pottyan a földre… Kár érte…

-Ighen…

-Miben másabb? – Faggat tovább, de nem hiszem, hogy fogok tudni válaszolni. Érzem, hogy a farkas növekedni kezd bennem, nekem feszül belülrõl, hogy kitörhessen. Nem akarom, hogy õ irányítson. – Ryuu, ha nem mondod el, mi a faszt érzel, nem tudok segíteni. Nyögd ki végre vagy szétcincállak.

-Növekszikh… - Csak ennyi telik tõlem, érzem, hogy megnyúlik a gerincem és remegve térdre esem. Fáj! Ujjak a nyakam körül és egy izzó sárga szempár teljesen rabul ejti a tekintetem.

-Nem jó. – Morran majd, ahogy lecsillapodom, elenged. – Elölrõl!

***

Egész este nem bírtam aludni és, ahogy eljött a hétfõ reggel szokatlan gyomorgörcs tört rám. Reggeli, majd fogmosás és egy kis tisztálkodás majd új ruhákban Caino oldalán indultunk a Raktárba, hogy találkozzon a Stricivel. Kérdezte, hogy nem akarok-e inkább a lakásán várni rá, de nemet mondtam. Hallani akarom, hogy mit akar a Strici és az a srác. Hallani akarom, hogy Caino hogy dönt.

Az irodában várjuk õket. Nem is kell sokat várni Alton be is vezeti õket és, ahogy meglátom a Strici oldalán a fiút, mintha megéreztem volna, ahogy morrant egyet a farkasom. Nagyon úgy tûnik, hogy egy dolog kapcsol minket össze a farkasommal, és az Caino.

-Remélem nem késtünk. – Szólal meg vigyorogva a Strici. Cainoval kezet fognak, majd ahogy a fiú nagy lelkesen nyújtaná a kezét kézfogásra, a Strici újra megszólal. - Õ itt Anbu. – Caino vele is kezet fog, de legszívesebben kettõjük közé ugranék és kettétépném a srácot. Engem nem érdekel mi a neve, csak az, hogy minél elõbb tûnjön el. – Sajnáljuk, hogy múltkor szó nélkül a lakásotokhoz mentünk. Örülök, hogy most van alkalmunk errõl beszélni. –Helyet foglalnak, szuper… - Gondolom rájöttél, hogy Anbu lenne az én ajánlatom.  Mikor hallottam, hogy egy ezüstfarkast Kanadában eladtak egy brazil kereskedõnek rögtön felkeltette a figyelmemet Ryuu. Nem gondoltam volna, hogy azaz idióta véletlenül rossz embernek adja el. – Eladtak? De hát nem voltam ott senkinek se a tulajdona, Tsohi sohase adott volna el, ugye? Toshi mindig is úgy bánt velem, mintha a fia lennék. Mindig is türelmes volt velem pedig én sokszor arra se méltattam, hogy válaszoljak.  - Gondolom, nem tudtad, hogy az áru egy ezüstfarkas, mert te sokkal profibban intézted volna a dolgokat. Sose gondoltam volna, hogy be is fogadod.

-Hogy jön képbe a fiú? – Kérdi Caino kifejezéstelen hangon.

-Anbu önként ajánlotta fel magát. Régóta szeretne közelebb kerülni hozzád. Gondolj csak bele Caino, ugyanazt tudja, sõt sokkal többet tud, mint Ryuu, és együtt tud élni a hiúzzal. És ez a te erkölcsi vagy nem is tudom midnek is megfelelne, hisz ez nem is lenne kereskedés. Csak éppen rám bíznád a szegény kis farkaskát, míg te kapsz egy fõnyeremény szeretõt helyette. – Itt állok tõle két méterre mégis úgy beszél rólam, mintha itt se lennék… Furcsa ez az egész helyzet farkasom és én szinte ugyanazt érezzük, ugyanaz a cél. Két percet adok még és utána elroppantom a srác nyakát.

Anbunak is meg kell szólalni, persze. Odalép Cainohoz, mire én csak morgok egyet. Még látom ahogy egy pillanatra Caino rám néz, érzi, hogy a farkas is elég erõsen be került az irányításba.

-Én mindent meg tudok neked adni. Mindent, tényleg. Tudom mire vágysz, tudom mit szeretsz. Önálló vagyok és minden vágyam az, hogy téged kényeztethesselek. – Még a fülébe súg valamit, de azt már nem hagyom. Pillanatok alatt váltja fel emberi bõrömet a farkas bundája, és már szinte azonnal Anbu vállának ugorva rángatom el jó messzire Cainotól. Nem kapod meg õt, soha nem lesz a tiéd!

 Isteni a vérének íze…

Már épp harapnék a karjába mikor hirtelen oldalról kapok egy rúgást és még röptében vissza is változom emberré. Az iroda másik végében kötöttem ki… A rúgás a Stricitõl jött, és sikeresen el is törte pár bordámat. A fájdalom az egész oldalamat uralja, olyannyira, hogy be is könnyesedtek a szemeim. Ez lassabban fog begyógyulni, mint egy sima karmolás. Francba, francba, francba…

-Ha majd az enyém leszel ilyeneket nem fogsz megengedni magadnak te szuka. – Morran a Strici és már jönne felém, hogy folytassa a rugdalózást, de Caino feláll a székébõl és morran egyet így a felém közeledõ férfi meg is torpan. – Caino fejezzük be a baszakodást. Kipróbálhatod egy éjszakára Anbut és ha tetszik viheted én meg vigyázok tovább Ryuura, így megfelel?

A választ nem hallhatom, Alton felsegít a földrõl egy hatalmas kabátba bugyolálva és kitámogat az irodából, és ha éppen nem esnék össze majdnem a tompa fájdalomtól, ellenkeznék is. Hogy mi történik odabent már nem látom, Alton a saját kis „irodájába” vitt engem ahol a kanapéra lettem tessékelve.

-Rendben leszel? – Kérdi és hiába fél tõlem egy kicsit, látom, hogy valamennyire tényleg aggódik.

-A-aha. – Bólintok és lihegve hunyom le a szemeimet. El se hiszem, hogy sikerült átváltoznom… A düh megtette kellõképpen a hatását.  Bár, ha most arra kérnének, hogy változzak át megint, biztos vagyok benne, hogy nem sikerülne. Ez egy olyan véletlen volt, mint ami múltkor történt a karmaimmal az irodában, aminek mint most is, akkor is Anbu volt a kiváltója.

- Ca-caino, visszamegyek az irodába, nem érzem jól magam. – suttogja, de tudom, hogy ez csak egy kamu kifogás. Berezelt és inkább elbújik.

- Mi történt, hogy a nagyfõnök jött személyesen? – kérdezem az elõttem álló barna öltönyös férfit.

- Gondoltam én magam veszem át a lotyókat és megnézném a HIV-eset. Jól fog még jönni, ha valakit meg akarok leckéztetni. – vigyorog kárörvendõn.

Ja, lefektetni egy embert egy beteg kurvával, úgy hogy nem is tud róla elég aljas húzás. De tetszik.

- Oké gyere. – odaviszem a tömlöcökhöz és megvárom, míg közelebb lép és megnézi.

- Vörös… hmm igen, elviszem. A többiek is megfelelõk. – felém fordul, a zakójából elõvesz egy vaskos borítékot és átnyújtja.

Nem számolom meg, régóta üzletelünk már, és nem próbált meg átvágni egyszer sem.

- Alton! Vidd ki õket a furgonba!

- Még egy szóra. – ál meg velem szemben – Az a farkas… õ a társad?

Még csak az kéne…

- Nem.

- Rajta van az illatod.

- Ja, mert megdugtam. És még meg is fogom. Miért érdekel? – kérdezek vissza kifejezéstelen arccal.

Elmosolyodik, enyhén hegyesedõ szemfogai kivillannak.

- Finom az illata és egész csinos. Ha esetleg eladnád, szép összeget fizetnék érte. Ritka errefelé egy ezüstfarkas, fõleg egy ilyen példány. Honnan szerezted? – megnyalja az ajkait, ismerem már annyira, hogy elképzeljen min jár az agya. Bár neki mindegy, hogy hím vagy nõstény, de az a lényeg, hogy ne legyen ember. Õ nem kefél emberekkel.

- Ajándékba kaptam. Az eladás pedig… egy darabig még ne számíts rá, egész jól szórakozom. – válaszolom, bár nem gondolom komolyan. Az igaz, hogy ha megunom vagy az agyamra megy akkor kiteszem a szûrét, de vérállatokkal nem kereskedem.

- Rendben. Akkor… a következõ rendelésig. – sarkon fordul és elmegy, ahogy hallom a kocsi búgását visszaindulok az irodámba, ami remélhetõleg még egyben van.

Már a folyosón is feltûnik az idegen hiúz szaga, ezért sietõsebbre veszem a tempót, majd amikor benyitok Ryuu a földön ül és bõg. Mi a franc van?

- Caino begyógyult a ka…

Csont roppanása, ruhahasadás, üvöltés… - Ó, a picsába már! – morgom, ahogy figyelem õt.

Egyszer kétszer még én is elfintorodom a jelenetre és szinte kiráz a hideg. Nem avatkozom bele, mert legalább látom mi a franc ez, de ez rohadt durva. Majdnem egy percbe telik neki átváltozni, látni lehet ahogy eltörnek és átalakulnak a csontja, a hátgerince hátborzongató roppanása… basszus. Gyorsan gyógyulunk, de ez kurvára fájhat. Ez nem normális. Én alig három másodperc alatt átalakulok és szinte meg sem érzem. Csak egy kis bizsergés a csontjaimban és ennyi. De ez nagyon el van baszva. Oké, hogy kölyök és nem is tanították, nincs jóban a farkassal és még az a köcsög gondozója és elpuskázta a dolgot, de ha így folytatja egyszer megreked a két állapot között, mert a farkas sem fogja sokáig bírni ha elzárják. Láthatóan küzd az átváltozás ellen, mert berögzült neki, hogy fáj. De azért fáj, mert nem hagyja és nem akarja.

Ezüstszürke bunda, és már felém is lendül. Még idejében elkapom mielõtt meglépne, bár nem rám támadt. Ki akart törni mellettem, lehet, hogy az az idegen szag izgatta így fel.

- Picinyem, most szépen lenyugszol és kiütöd magad, ahogy szoktad, vagy én ütlek ki. – morgom a nyakát markolva, a szemeibe pillantva.

Az állat oldalra biccenti a fejét és bámul, de mikor elengedem, nekem ront, csak hogy kitörhessen mellettem. Na, azt már nem.

Felvillantom a szemeim, a párduc éles fogival rávicsorogva kieresztem az erõm, amivel újból meghunyászkodásra késztetem. A lábaim elé fekszik, bundás pofájával hozzám törleszkedik, mintha nem is farkas, hanem cica lenne.

Nem szoktam ilyet eltûrni, nem vagyok valami gazdi, vagy ilyesmi, de most csak mereven várom, hogy mi lesz. Úgy fél perc után visszaváltozik magától, meztelenül és szexin fekszik a kopott padlón egyik kezével a lábamba kapaszkodva. Fura kölyök…

Sóhajtva simítok a hajamra, most húzhatok haza, pedig még kimentem volna a kikötõbe, de ennek fújtak. Én vállaltam a bébiszitter szerepet és most is megszívtam, de nem mondhatnám, hogy a tegnapi nem ér meg ennyi nyûgöt.

***

Ryuu az ágyban fekszik, még mindig kiütve, én pedig közben azon agyaltam, hogy mi a francot csináljak vele. Rám nem támadt, mert az erõmtõl meghunyászkodik, de egyébként agresszív. És pár éven belül kimúlik, ha nem hozom helyre, ezt az elcseszett helyzetet. Belegondolok, hogy megéri-e a fáradságot és a sok szarságot, ami vele jár, de ahogy végignézek azon a szexi meztelen testen, ami nem rég a nevemet nyögve vonaglott alattam és végigkarmolta a hátam… határozottan az igen felé dõl a mérleg.

Végre méltóztatik felébredni, mocorogva, nyöszörögve ül fel és nagy szemeivel pislogva körbenéz.

- Mi volt az a jelenet az irodámba Ryuu? – vonom kérdõre rögtön – Épphogy el tudtalak kapni, hogy ne rohanj ki onnan. – várok, de miért is? A csodára, hogy egyszer az életbe kinyissa a pofáját és önerõbõl szólaljon meg?! – Ryuu, ne kezdjük elölrõl a dolgokat a kurva életbe. Valami idegen szagát éreztem az irodában és rajtad is.

Nem nyúltak hozzá, de a haján lehetett érezni a szagot, ami már a közelségtõl is beleivóik.

- Nem tudom ki volt az. Azt se értettem igazán amit, mondott, azt mondta, hogy nem bánt és, hogy ez még csak a kezdet. – suttogja érthetetlenül – A frászt hozta rám és utána… utána átváltoztak a körmeim, de valahogy én csináltam és megkarmoltam magam, de az is begyógyult, de utána átváltoztam… nem értem ezt az egészet.

Akkor én értsem ezt a zagyvaságot? A fenébe… – Mindig sikerül valami galibát okoznod.

- De most nem csináltam semmit! – nyûszögi ellentmondón. Megtorpanok, nevetve nézek az elszánt szemecskékbe.

- Wow, valakinek kezd kinyílni a csipája. – a kis szexi szépség végre nem reszket a hangomtól is. Bár, ha valami más miatt remegne, az nem is lenne olyan rossz. Ragadozó módjára lassan fölé mászok, becserkészem a zsákmányom, de nem eresztem a pillantását. Õ az enyém. – Nos, gondolkodtál azon, hogy hol basszalak meg?

Elpirul a kicsike, mintha olyan rohadtul szégyellnivaló lenne, hogy akarja. Mert tudom, hogy akarja, nagyon is. A nyakához bújok, beszívom az illatát és a másik vérállat idegen szagát eltûntetem róla a sajátommal. Ne érzõdjön rajta egy másik hím szaga.

- Gyerünk Nyuszika.

- L-legyen a fürdõ. – sóhajtja, jólesõ kis remegéssel. Hm, az érzéki kis dög.

- Azon belül hol? – sok lehetõség van, de már fel is kapom és megyek vele a fürdõmbe – Ott a zuhany, kád, csinálhatjuk a földön, a pultnak dõlve.

Mindet szeretem, nem vagyok válogatós.

- A kádh… - nyögi ki, ahogy a nyakát harapdálom. Elégedett vigyorral nézem, ahogy azonnal vetkõztetni kezd, most nem kell ösztökélni és igaz, hogy még mindig vörös, de kurva szép. Lehajol amíg lehúzza a nadrágot, de ettõl támad egy újabb perverz gondolat a fejemben és miért is ne?

- Térdelj le Nyuszika. – megteszi – Emlékszel még mit csináltál tegnap este a kezecskéiddel? – kérdezem elmélyült hangon, a szemei olyanok mintha megbabonázták volna, de biccent – Most a száddal fogod csinálni.

Megnézzük, hogy tud szopni a kicsike. Van akinek elsõre jól megy, van aki öklendezik, majd meglátjuk. Mindenesetre a farkam körül akarom látni az ajkait.

Elkerekednek a szemei, elõször értetlenül néz, de amint megszabadulok a zavaró alsótól, már derenghet neki valami.

Nem hagyom sokáig agyalni,  a hajába markolva vezetem oda a fejét ahová kell, és tudja is mi a dolga. Élvezettel nyögök fel a szája forróságára, kurva jó érzés, de még nem elég. Többet követelve irányítom a mozdulatait és meglepetten nézek rá, mikor a vágy illata szinte kirobban belõle, nyöszörgését hallva pedig már tudom, hogy ez õ is rohadtul élvezi. A kis kurva… tudtam, hogy csak álca az a szûzies viselkedés.

Nem fogom vissza  a hangom, nem szégyellem, hogy élvezem és hallja csak miatt jó amit csinál. Már alig kell mozdítanom, mert magától teszi, de az illata annyira megrészegít, hogy már csak azt érzem és kezd sok lenne. Túl jó…

Hangosan lihegve eltolom, belépek a méretes kádba és megengedem a vizet.

- Gyere, neked is legyen valami jó te kis kurva. – tegnap annyira meg akartam már baszni, hogy rendesen meg sem kóstoltam ezt a finom falatot. De majd most… – Térdelj le a fallal szemben és kicsit hajolj elõre. – utasítom, vágytól remegõ tagokkal azonnal megteszi – Jól van Nyuszika.

Óh, igen. Ez a csodás segge is érdemel egy kis figyelmet. Igazítok rajta egy kicsit, a háta kecses ívbe hajlik a fenekét kitolja… ez az. Nyöszörögve fogadja az ingerlés, minden harapást és simítást amivel felfalom, megjelölöm magamnak. Mintha elszálltak volna a felesleges gátlásai úgy nyög, hogy bármelyik utca ribanc megirigyelné.

Végigharapdálom a puha feneke domborulatát, egészen a combjáig, majd vissza felfelé és lassan betérek a két partja közé is, hogy felfedezzem amit tegnap kihagytam. Hosszan végignyalok rajta, belül macskás vigyorral hallgatom a fojtott nyüszítést, kis teste úgy megfeszül az új érzésre, mintha soha többé nem akarna ellazulni. Tetszik igaz? Te perverz kis szuka…

Lassan kergetem az õrületbe, ott ingerlem, ahol a legszebb hangokat váltja ki és le is kell fognom úgy vonaglik. Az ánusza tûzforró, ahogy a kemény izmok közé nyomom a nyelven, épp elég elõkészítés ez is, a viselkedésébõl ítélve már most nagyon akarja a farkam. A fenekét öntudatlanul a dugás ütemér mozdítja felém. Kezei a kád porcelánjába marnak, ahogy kapaszkodik, a tarkójánál apró izzadságcseppek az erõlködéstõl. Wrrr… izgatóbb nem is lehetne.

Elhúzódom tõle, nem akarom, hogy még elmenjen mire panaszos kis arcocskával fordul felém, de azonnal a szájára marok. Minden ízét magamba akarom szívni, már szinte csak az illatát érzékelem és a farkam lüktetését, ahogy az ölembe rántom a Nyuszikát.

- Emelkedj… meg és ülj rá. – morgom türelmetlenül és azonnal meg is teszi.

Megrándul, de gyorsan megnyugszik, tegnaptól nem szûkült azért vissza teljesen és az elõbbi is megtette a hatását. Hozzám bújik, sóhajtozva nyöszörögve törleszkedik a nyakamhoz. Érzem, hogy mindenen remeg már a vágyakozástól ahogy én is, de nem is húzzuk tovább az idõt.

A fenekébe marva mozdítom meg magamon, teljesen hozzám tapadt már, de a víztõl sikamlós bõrünk könnyen csúszik a másikén. Pont ahogy elképzeltem… a sikoltásai rohadt izgatók, a kéjes hangok pont a fülem mellett hasítják a levegõt. Már-már félõ, hogy az útra is kihallani ezért betapasztom a száját az enyémmel.

Harapom és szívom a nyakát, több folt is megjelenik rajta, beleremeg még a farkam is ahogy tíz körmével végighasítja a hátam. Tudja, hogy szeretem ezt…

Már nem is kell noszogatnom, magától folytatja a veszett iramot, én csak õt markolászom ahol érem. Harapom a bõrét, hangosan lihegve szívom a be a tömény szex illatát a kettõnk keverékét.

- Cai-Caino… én…

- Ne most Nyuszika. – ez nem a dumálás ideje, most kurvára nem alkalmas.

Ellököm a kádban, a víz még nem lepi el a fejét és még erõsebb ütemre váltva szinte belepasszírozom a porcelánba, és hogy nyög hozzá a kis kurva…

***

Kádban sokkal könnyebb kifújni magunkat és legalább nem is alszunk be rögtön, bár Ryuu még elég kába. Egy újabb robbanásszerû élvezet és újra csak azt mondom megérte veszõdni a kicsikével.

- Még mindig isteni vagy. – súgom a fülébe amint rám pillant és egy csókot nyomok az ajkaira. Fehér haja nedvesen tapad a nyakára, harapni támad tõle kedvem, de inkább csak beletúrok a tincsekbe.

- Lenne egy kis dolgom. – nyögi ki hirtelen, majd kipattan a kádból és egy törölközõt felkapva kirohan.

- Ryuu! – én is kiszállok és rögtön utána indulok. Ha megint rájött a tíz perc akkor megcsapom. A nappaliban érem utol, ott áll és ijedten bámul maga elé? - Ryuu?

Közelebb léped, de ekkor a megcsap egy ismerõs és egy idegen illat, aminek nem kéne itt lennie. Az egyik a Stricié, a másik pedig ugyanaz, mint amit az irodában éreztem.

Mi a fenét keresett ez itt?!

- Én éreztem, hogy itt vannak és szólni akartam, de nem hagytad. – motyogja félénken.

- Kisfarkas, legközelebb ne egy észvesztõ dugás közepén akarj velem dumálni, mert ha azt mondanád, hogy Szûz Mária jön egy Cabrio-val az sem érdekelne. – ki tud akkor koncentrálni? Bár úgy tûnik õ igen… - Szóval megérezted?

Bólint – Mintha tudtam volna, hogy itt vannak és éreztem volna a szagukat.

- Nocsak, a végén még kiderül, hogy szuperszimatod van. Én csak a te illatodat éreztem mindenhol. – válaszolom tárgyilagosan, mégis elpirul. – Az a köcsög viszont tartozik egy nagyon jó magyarázattal, amiért ide tolta a képét.

Az oké, ha a Raktárba benéz, de a házam az neki tabu. Én sem megyek az õ területére hívatlanul és õ se jöjjön az enyémre.

- Mi van ha miattam jött?

- Világos választ kapott, de ha nem volt neki elég akkor nem fog smakkolni a dolog. – miért akarná ennyire Ryuut? Meg kell hagyni, szexi kisfarkas, de a Strici úgy is hetente cseréli az ágybetétjeit. Kockáztatná egyért az üzletet?

Mindenesetre azt nem nézem el, hogy pofátlanul beszöktek a házamba. Ott hagyom Ryuut és visszamegyek a fürdõbe a földön heverõ nadrágomért és kiveszem belõle a mobilom.

Felhívom, de miközben kicseng kezdem felhúzni magam, mert csak a hatodikra veszi fel.

- Caino… azt hittem ma már nem is érhetlek majd el. – kuncog a telefonba, de nem érdekel most a baszakodása.

- Mi a faszt kerestél a házamban?

- Ugyan, ne gondolj rögtön rosszra. Csak azt hittem beszélhetünk négyszemközt a farkasról, de nem tudtam, hogy nálad is lakik. – ezt el is higgyem?

- Az enyém. Mégis hol lakna? – kérdezem belemenve a játékába, hogy játssza a hülyét. Besétál Ryuu is és a mosdónak támaszkodva figyel. Valószínûleg minden szót hall.

- Erre már rájöttem. Ezért sem vártalak meg, mert hallottam, hogy nagyon elfoglaltak vagytok. – kuncog ismét kajánul.

- Komolyan mondom, hogy még egyszer nem akarlak a házamban érezni. Tartsd tiszteletben a területemet és én is így teszek a tiéddel, különben megbánod! – nem nagy dolog, végül is nálam csak a házamról van szó, míg neki egy több hektáros birtoka terpeszkedik a város másik végén. Kell a hely a kurváinak.

- Ez fenyegetés?

- Figyelmeztetés. Tudod jól, hogy kibaszottul rühellem az ilyet, ha akarsz valamit fogd meg a kurva telefont és…

- Ne húzd fel magad haver! – állít meg a hangja – Legközelebb csörgök, de… akkor holnap ráérsz a farkasodról dumálni? Lenne egy jó üzleti ajánlatom, amit talán nem utasítanál vissza.

Ryuura pillantok, aki engem méreget, de a hallottakra kissé kétségbeesetté válik a tekintete.

- Milyen ajánlat? – kérdezek rá. Valószínûleg tetszene, ha ennyire elégedett magával.

- Majd meglátod. Holnap?

Hm… holnap nem terveztem sehová sem menni. Kezdenem kell valamit a Nyuszikámmal és a vasárnap még nálam is szabadnap.

- Holnap nem jó. Legyen hétfõn délelõtt. Várlak a Raktárban.

- Rendben.

Leteszem és ledobom a mobilt a kád szélére. Miért ilyen nehéz egyesek felfogása? Ha egyszer azt mondom, hogy nem akkor nem.

- Mégis oda fogsz adni neki? – kérdezi halkan, olyan megbántott tekintetet vet rám, mintha elvettem volna a játékát.

- Nem. – válaszolom egyszerûen, de nem elégszik meg vele.

- Akkor miért találkozol vele? – ráncba szalad a homloka.

- Mert kíváncsi vagyok mivel hozakodik elõ és, mert elég jó pénzt szokott nálam hagyni. – nem szívesen szakítanám meg vele az üzleti kapcsolatomat, de az majd elválik. – És kíváncsi vagyok miért akar ennyire. Az tuti hogy nem vagy a társa, mert már abban a percben nekem esett volna, hogy megérzi rajtad az illatom.

Hangosan gondolkodtam, de végül is…

- Én csak a te társad akarok lenni. – mondja felém pislogva és közelebb araszol.

Felkapom az alsómat és egy fáradt, kissé ingerült sóhajjal magamra rántom. Senki sem ért a szóból?!

- Megmondtam, hogy rohadtul nem vagy a társam! – mi a faszért kell folyton ezt emlegetni?

- De hát, úgy viselkedünk mintha azok lennénk nem? - motyogja bizonytalanul, a kérdõ tekintetem láttán pedig folytatja. – Egy házban élünk, te vásárolsz nekem és… és lefekszel velem. Láttam néhány filmet és a párok abban is így viselkedtek.

Valószínûleg most úgy nézhetek rá, mint aki a Marsról jött, de ha egyszer… mi? Látta egy filmben… ez azt hiszi, hogy az emberek kapcsolata megegyezik egy vérállat társ-kapcsolatával? Azok az idióták Kanadában még az alapvetõ faji jellemzõivel sem ismertették meg. Francba! De színesen kinyírnám azt a rakás nyomorultat!

- Kisfarkas,  vérállatoknál a társ sokkal többet jelent, mint az embereknél. Ha megtalálod a társad, akkor mást már nem is fogsz kívánni csak azt az egy személyt. Minden téren hozzá fogsz tartozni és õ is hozzád… vagy valami ilyesmi szarság. A társak megjelölik egymást, hogy az illatuk örökre keveredjen és így tudják, hogy foglalt. Ha hozzányúlsz valakinek a tásához, számíthatsz arra, hogy rövidúton ki leszel belezve. Nagyjából ennyi.

Döbbenten mered rám, ezek szerint tényleg nem hallott még errõl, nem mintha olyan sokat veszített volna. Egy idióta örökérvényû köteléket. Ezzel az erõvel akár pórázt is akaszthatnának egymásra. Milyen kibaszás már… ha nyolcvan éve nem nyírom ki a ribancot, azóta is a nyakamon lógna és mivel megvan a társam még rá sem tudtam volna izgulni másra. Ez az egész kötelék tök kibaszás!

Hátba veregetem és ott hagyom inkább, mielõtt elõrukkol az újabb kérdésekkel és a konyhába megyek, mert kezdek éhes lenni.

Körülbelül a kaja felénél járok, mikor utánam jön, nem szól semmit, a gondolataiba merülve leül az egyik bárszékre. Elé tolom a bacon-t, én már jó pár szeletet levágtam magamnak, jobb ha eszik és nem akar majd senkit szétmarcangolni.

- Köszönöm. – a késsel levagdos magának is, majd visszatolja.

Kaja után kiülök az erkélyre egy üveg tequilával és egy szivarral. Nemrég sötétedett be, de persze még midig meleg van. Ez Brazília és a hideget amúgy sem szeretem. Nem is értem, hogy nem fagy oda a seggük az alaszkaiaknak a hó járóra.

Hallom a közeledõ lépteket, de már felé sem fordulok. Furcsa megszokni, hogy valakivel egy fedél alatt vagyok, aki nem megy az idegeimre és nem akarom kinyírni. Hiába, a jó dugás csodákra képes.

Megszívom a szivart, a fûszeres illat kellemesen végigjárja a tüdõm a tequilával pedig még jobb.

- Caino… ne legyél dühös, de… milyen érzés, ha megérzed a társad?

Egy pillanatra megmerevedem, majd kelletlenül elhúzom a számat. Iszok egy kortyot és felé fordulok. – Most komolyan azt várod, hogy lelkizzek itt veled? Erre nem én vagyok a nyerõ személy Nyuszika. – nagyon nem.

- Csak annyit, hogy honnan tudom majd, kérlek!

- Addig örülj, míg nincs, mert addig, nincs póráz a nyakadon. – még jó, hogy kinyírtam annak idején.

- De… de, te szeretnéd, hogy megtaláljam ugye? – kérdezi egy furcsa pillantással.

- Miért is? – felhúzom a szemöldököm, mire közelebb somfordál, a kezeit a mellkasomra simítja. Ez még belefér, ameddig nem lesz ölelés mániás kutyuli.

- Mert ha nem találok társat, akkor örökre a nyakadon maradok, te pedig nem akarsz örökké engem pesztrálni ugye?

Csak bámulok a számító, csalafinta szemekbe, majd kirobban belõlem a nevetés. Általában nem szeretem a forszírozás-baszakodás dolgot, de ez a kölyök egyszerûen hihetetlen. Nem hiszem el… a kisfarkas ilyet is tud! Vigyorogva a hajába borzolok, õ mosolyog mint a vadalma. Hát persze.

- Tudod kisfarkas, ha ilyen jól értesz a zsaroláshoz beveszlek a bizniszbe. – nagyon akarja hallani, ha ilyeneken töri a fejecskéjét.

- Akkor elmondod? – csillognak a szemei.

Legalább leszáll a témáról. – Oké, de ne halljak errõl többet, mert kiteszlek innen!

Bólint. Az ujjait izgatottam begörbíti és kiegyenesíti a mellkasomon és mivel csak egy alsó van rajtam jólesõn felmordulok a kaparászásra.

- Oké, szóval, ha összeakadsz azzal a fazonnal már az illata is vonzani kezd. Mármint nem az emberé, hanem amit belõle érzel, a vadállat jelenlétébõl. – elgondolkodva karolom át a derekát – Vonz az illata, a teste, legszívesebben folyton hozzáérnél, már akkor hozzá akarsz érni mikor elõször beúszik a képbe. És persze jön a birtoklási vágy, hogy utálod, hogy hozzáérnek a társadhoz, ilyen esetben mind a két fél agresszív. Nagyon erõs a védelmezõ ösztön. Fizikailag képtelen leszel felizgulni másra a társadon kívül és ettõl nem tudsz megszabadulni, csak ha kinyírod. – tapasztalat. – Nagyjából ennyi. Elég az infó?

Ha már nem volt egy balek sem aki elmagyarázza neki. Bár igaz ami igaz, ilyen állapotban mint õ van… tulajdonképpen olyan mélyre nyomta el a farkast, hogy az illatán kívül semmit nem érzek belõle rajta. Nem tudom így egyáltalán felismerné-e a társa, még akkor is Ryuu igen. Nem érezni a farkasa kisugárzását, csak egy illatot. Így mihez kötõdne a társa?

Alig veszem észre, hogy elélveztem, csak a kellemes zsibbadás miatt veszem észre, hogy vége. Legördül rólam, de én mozdulni se tudok és a beszéd se menne most egykönnyen… oh istenem… Mikor magamnak csináltam az is jó volt, de ez? Ez egyenesen csodálatos volt. Egy gondom van, az, hogy szörnyen elfáradtam… Csak lihegni és zihálni bírok, szívem szinte kiugrik a helyérõl, úgy verdes.

***

Reggel, arra keltem, hogy Caino már nincs mellettem, de ahogy meglátom belépni a hálóba, szinte rögtön zavarba jövök és magamra próbálom rántani azt ami a takaróból megmaradt. Ez szörnyen zavarba ejtõ…

-Picinyem, vedd el szépen azt a szart onnan, úgyis tudom már mi van ott. – Igaza van, de akkor is, nem tudom leküzdeni, ha egyszer zavarba jövök, miatta, persze.

Ha bele gondolok abba, hogy kb három napja ismerem, és mégis olyan mintha már régóta ismerném furcsa érzés tör rám. Kanadában az a 10 év elég gyorsan eltelt, Cainoval ez a három nap olyan volt mintha már legalább egy hónapja itt lennék vele.

A reggel sietséggel telik, fõleg, hogy elaludt mikor dolga lenne. Nem is tudom, hogy most ennek örüljek vagy se. Annyi kérdésem lenne, annyi mindenre kíváncsi vagyok, azt mondja nem vagyok a társa, mégis úgy viselkedünk, mint azokban a filmekben amiket láttam az Otthonban, jó, ha évente megnéztem két filmet, és halványlilagõzöm sincs arról milyen valakinek a társa lenni. De, ahogy velem bánik, úgy, hogy alig ismer, furcsa. És az a behódolást, ami már a kezdetektõl fogva ural engem se értem igazán, csak rá kellett néznem a ketrecbõl és uralma alá vont.

Munkát ad, ruhákat ad, és még a tanítgatásomat is elvállalta, és nekem csak annyi a tényleges munkám, hogy papírokat válogatok szét és behozok egy ládát, amit még épphogy elbírok. Nem értem neki mi nyereséges ebbõl…

-Neked van a legformásabb segged a világon az tuti. – Hallom meg hangját miközben letettem a ládát, persze azonnal ránézek és ahogy szavai eljutnak hozzám, rögtön égni kezd az arcom, ajkaimat szinte azonnal gyötörni kezdem fogaimmal, és már megint ezzel szúrom el. Felpattan, megindul felém, mire én csak hátrálni tudok, de a szekrénynek ütközöm. Hiába nem bánt, mégis ijesztõ, ahogy már ennyitõl beindul.

-Caino…

-Hm? – Megfog, és nem enged menekülni. Ajkaimra mar, de arra, hogy ellenkezzek, nem vagyok képes, neki nem. Hajamnál fogva tartja meg a fejem miközben számat felfedezi nyelvével, a vágy rögtön munkálkodni kezd bennem… Annyira akarom…

Szörnyû vagyok.

Kopogás az ami megzavar minket, elmém annyira elködösül, hogy nem is értem, mit kiált oda Caino szegény Altonnak, csak egy szó marad meg a fejemben… Strici. Ez meg mi a fenét takar?

Csak akkor térek magamhoz mikor már Caino nem présel neki a szekrénynek és hiánya miatt szinte azonnal utána indulok. Nem akarok egyedül maradni.

-Jönni akarsz?

- Igen… nem akarok egyedül maradni. Félek, hogy visszajön az a valaki, vagy… egy másik. – Megfogom, a csuklójánál, muszáj éreznem, hogy le tudjak nyugodni.

-Oké jöhetsz, de elõre szólok a Strici is vérállat.

-Milyen?

-Hiúz, de gyerünk, rendezzük le ezt most. – Hiúz, azt hiszem tudom melyik állat az. Érdekelne milyen kisugárzása van, õ is macskás lesz, mint Caino? Vagy teljesen más?
Ezzekkel a gondolatokkal indulok el utána de, ahogy meglátom a jövevényt és megérzem a szagát rögtön Caino mögé bújok. Õ az, õ volt itt tegnap.

-Ca-caino, visszamegyek az irodába, nem érzem jól magam. – Suttogom neki, de ennyi elég is volt Cainonak szerencsémre. Homlokráncolva bólint, ahogy rám néz én meg már megyek is. Becsapom magam után az ajtót, de rögtön megérzem egy idegen furcsa illatát. Kettõt lépek az íróasztal felé, semmi…

- Elnézést a zavarásért. – Nagyot dobban a szívem, szinte ki akar törni a mellkasomból. Fordulj meg!

Lassan már-már szinte remegve fordulok meg, hogy lássam ki szólított meg. Izzó sárga szemekkel találom magam szemben. Ennek a férfinak is fekete haja van, de neki már egy kicsit indián beütése van. Õ is hiúz lenne, mint az a férfi aki kint van Cainoval? Szag alapján nem tûnik farkasnak és párducnak sem…

Gondolkodni csak addig hagy míg közelebb nem lép és én ijedten hátrálok az asztalig. De az idegen, csak közeledik és közeledik. Hallom a saját szívverésem. Légzésem felgyorsul ahogy a nyakamba hajol és bele is szagol, majd kuncogni kezd. Most meg mit csinál? Meg fog ölni?

-Már teljesen beborít téged az õ szaga. – Morran, és csak nem hagyja abba a szaglászást. A félelemtõl mozogni se tudok. – Nem olyan jó, mintha õt szagolgatnám, de megteszi. – Mosolyog kedvesen, de valami van a mosolyában. – Jaj ne félj már ennyire. Nem bántalak. – Miért van olyan érzésem, hogy egy még szócskát lehagyott a mondatából? – Az igaz, szörnyen féltékeny vagyok, de ez még csak a kezdet… Victor imádni fog, amilyen kis édes szuka beütésed van, de most mennem kell, örültem a találkozásnak. – ellép és pillanatok alatt kisiet az irodából.

A testem nem is érzem, csak az ajtót látom, a fenekem a földet éri. Megremegek, ahogy valami kezd bennem növekedni, már szinte várnám a gerincroppanást, mikor egyszerûen egy meleg könnycsepp csúszik végig arcomon. Nem értem mi volt ez az egész, nem értek semmit sem…

Nem értem mit akart tegnap az a Strici nevezetû egyén és nem tudom mit akart ez a srác. Ki az a Victor? Cainoról beszélt, miért? Szétmegy a fejem…  nem bírom a feszültséget. Öklömmel a padlóba ütök, de ahogy csontom koppan a parkettán körmeim égni kezdnek. Felemelem a mancsom és a farkas körmeivel találom szembe magam. Ezek meg? Kezem ugyan remeg, de határozottan én irányítom. Mindkét kezemet az arcomhoz emelem majd végig karmolok bal karomon… Begyógyul. Begyógyult…

Ahogy Caino belép felpattanok.

-Caino begyógyult a ka… - Roppan egyet a gerincem. Ne, csak most ne változz át!

De már késõ…

***

Ágyban fekszem és ahogy felülök Cainoval találom magam szemben. Az ágy végében áll és néz.

-Mi volt az a jelenet az irodámba Ryuu? – kérdi. – Épphogy el tudtalak kapni, hogy ne rohanj ki onnan.

Nem emlékszem semmire azután hogy megláttam Cainot…

-Ryuu ne kezdjük elölrõl a dolgokat a kurva életbe. – morran rám. – Valami idegen szagát éreztem az irodában és rajtad is.

-Nem tudom ki volt az. Azt se értettem igazán amit, mondott, azt mondta, hogy nem bánt és, hogy ez még csak a kezdet. – suttogom. – A frászt hozta rám és utána… utána átváltoztak a körmeim, de valahogy én csináltam és megkarmoltam magam de az is begyógyult, de utána átváltoztam… nem értem ezt az egészet.

Caino járkálni kezd a szobában majd szusszan egyet. – Mindig sikerül valami galibát okoznod.

-De most nem csináltam semmit! – nyögöm mire  meglepetten néz rám majd felnevet.

-Wow, valakinek kezd kinyílni a csipája. – Ragadozó módjára mászik az ágyra, tekintetével fogva tart és ural miközben szépen-lassan fölém mászik. – Nos gondolkodtál azon, hogy hol basszalak meg?

Ez ki is ment a fejembõl. Érzem, hogy teljesen elpirulok, mire õ csak kuncogva a nyakamba bújik. Vajon érzi azt a másik férfit? Nyelek egyet, nagyon remélem, hogy nem…

-Gyerünk Nyuszika.

-L-legyen a fürdõ. –Sóhajtom, mert még mindig a nyakamat marcangolja. El se hiszem, hogy megint… megint csinálni fogjuk. Olyan zavarba ejtõ…

-Azon belül hol? –Felemel az ágyról miközben az ebbõl a szobából nyíló fürdõbe visz. – Ott a zuhany, kád, csinálhatjuk a földön, a pultnak dõlve.

-A kádh… -Az átváltozás miatt én alapból meztelen vagyok, de ahogy letesz szólnia se kell, én kezdem el vetkõztetni.  Rá se tudok nézni, tudom, hogy vigyorog, de azért, hogy vele maradhassak bármit meg tudnék tenni. Pólója már a földön, és már tolom is le a nadrágját, de ahhoz le kell hajolnom, hogy teljesen letudjam róla szedni, míg lehúzom róla õ le ül a kád szélére és amikor felegyenesednék lent tart.

-Térdelj le Nyuszika. – Állam alá nyúl én pedig engedelmeskedve sóhajtok fel, szikrázik a bõröm akárhányszor hozzám ér. – Emlékszel még mit csináltál tegnap este a kezecskéiddel? – Kérdi mély hangon, én csak bólogatni tudok, teljesen elvarázsol már csak azzal, hogy hozzám ér és beszél. – Most a száddal fogod csinálni. – A mimmel? Elkerekednek a szemeim és értetlenül pillogok rá miközben õ megszabadul az alsójától is. Egyenesen szembe kerülök merev tagjával. A számmal? Nincs idõm gondolkodni, hajamba túr és arcomat ágyéka felé kezdi tolni, ahogy közeledem merevedése felé zihálása felgyorsul és ahogy az ajkaim közé veszem, hangosan nyög fel és hajamba markol. Furcsa érzés és egyenesen zavarba ejtõ. És mikor mozgatni kezdi a fejemet magán nem tudok mást csinálni csak lehunyni a szemeimet nyöszörögve. Nyögései szaporábbak lesznek ahogy magamtól kezdem mozgatni a fejemet. De így is szörnyen kényelmetlen ez a helyzet.

Hangja tölti be a fürdõt és a mély nyögéseit egyenesen az ágyékomban érzem vissza, kezd megint rám törni az ami tegnap este is. Vágy, izgalom és az ösztöneim is beindulnak… Nem is rossz, talán még izgató is...

Végül lihegve eltol és a hajamba borzol miközben a szemeibe néz mosolyogva.

-Gyere, neked is legyen valami jó te kis kurva. – Felhúz a földrõl megereszti a vizet és segít belépni a kádba. – Térdelj le a fallal szemben és kicsit hajolj elõre. –Remegve engedelmeskedem sajgó térdeim ellenére is. – Jól van Nyuszika. - A levegõ izgalommal teli lesz a várakozástól, és ahogy megérzem Caino mancsait a testemen egy nyögés hagyja el az ajkaimat, már ettõl is. Nyakamba hajol és csókolgatni, marcangolni kezdi érzékeny bõröm. Egyre lejjebb kezd elárasztani csókjaival végül elér fenekemhez és megérzem a nyelvét ott! Hangosan nyüsszenek fel, ahogy az egész testem izzani kezd. Mintha szétfeszülnék odabent, olyan jó… Próbálok kapaszkodót keresni, egész testem remeg miközben õ felfal és olyan helyeken vándorol nyelvével amitõl normális esetben a falra másznék, most mégis úgy nyögdécselek, hogy talán a szomszédok is hallják. És ami a legszebb az egészben, hogy már nem is érdekel. Mozogni kezdek, csak a féktelen vágyat érzem, a testem mintha nem is létezne, nem én irányítok, megint nem vagyok magamnál…

A gyönyör egy pillanat alatt tûnik el, ahogy Caino elhúzódik fenekemtõl, csak lihegek majd megfordulok, de egy szót nem tudok kinyögni mert ajkaimra tapad. Ölébe húz miközben a kád falának dönti a hátát. Nyelve uralkodik a saját számban, mancsai a fenekemet markolják miközben merevedése már a fenekem közé férkõzött.

Annyi mindent akartam volna vele megbeszélni most mégsem tûnnek fontosnak… Csak én… és õ.

-Emelkedj… meg és ülj rá. – A számba mormogja a szavakat miközben engedelmeskedem és segít ráhelyezkedni. Fáj… de a tegnapi dolgoknak hála könnyen megszokom az érzést és Caino izmos nyakához bújok miközben remegek és hagyom elveszíteni a fejem. Féktelen vágy, az izzó parázsló teste ahogy hozzám simul csak még jobban hozzáad az élvezethez. Fenekemre markol miközben mozgatni kezd és már-már sikoltásszerû hangok hagyják el ajkaim. Olyan zavarba ejtõ, mégis olyan jó… Ajkai ajkaimra tapadnak majd a nyakamba bújik és megharap, körmeim mintha életre keltek volna, maguktól hasítják fel a hátát mire megremeg és vigyorogva az ajkaimra csókol durván, szenvedélyesen miközben már magamtól mozgok rajta.

Fejbe csapásként ér mikor hirtelen megérzem a Strici és annak a másik srácnak a jelenlétét. Azonnal kitisztul a fejem és Caino arcára simítok, hogy rám nézzen. Kérlek, csak legyek hülye és képzeljem be az egészet.

-Cai-Caino… én…

-Ne most Nyuszika. – Eldönt a kádban és olyan hévvel és szenvedéllyel kezd mozogni, hogy elködösül minden és újra a gyönyörbe burkolózom.

***

Mikor végre magamhoz térek a kádban megérzem Cainot magam mellett.

-Még mindig isteni vagy. – Elkapja az állam és egy csókot nyom az ajkaimra és a hajamba túr, már kezdene heveskedni, de én egyszerûen elhúzom az arcom. Az elõbb megadtam magam neki, de biztos vagyok benne, hogy itt járt a Strici… meg az a valaki.

-Lenne egy kis dolgom.- Nyögöm és a kádból kimászva tekerek magamra egy törcsit és a nappaliba sietek. Még hallottam Cainot ahogy a nevemet kiáltotta, de nem álltam meg.

Itt voltak…

-Ryuu? – Hallom meg a hangját megint és hátra fordulva találom magam szemben Caino értetlen arcával. De, ahogy közelebb lép megérti mi aggaszt, rögtön megérzi az idegenek szagát, akik már valószínûleg jó messze járnak.

Választ nem kapok, de nem is várom, egyszerûen csak tudom, hogy nem fog meglépni. Elõször is, mert abból, amit eddig láttam még Rioból sem jutna ki élve, nem hogy visszamenjen Kanadába és ezt õ is tudja. Másodszor pedig nem is olyan bárányka, mint amilyennek tûnik. Éreztem, hogy reagált a csókra, kell neki a szex mint egy szükséglet, végül is még sosem csinálta.

Hallom a közeledõ lépteit a nedves talpa halk csattanását a padlón, majd mikor a nappali parkettájára lép kikapcsolom a tévét. Most sokkal jobb szórakozásom lesz.

- Gyere ide kisfarkas. – szólok neki hátra. Élvezem a várakozás izgalmát és a vadállat is várakozóan feszül a bõröm alatt.

Elém áll, vigyorogva nézek végig a törölközõbe bugyolált testén, nem mintha erre a szarra szükség lenne. – Szép próbálkozás, de a törülközõ még ruhadarabnak számít.

Õt akarom nézni nem a rohadt törölközõt és a kicsike azonnal le is ejti magáról. Még el is mosolyodik. Végigmérem minden csábító porcikáját, sápadt bõrét, a finom formáit és azokat a harapnivalón gömbölyû vállakat. Finom… és rohadtul fogom élvezni, hogy az enyém lesz és én kóstolhatom meg elõször.

- Tudod megannyi dolgot akarnék veled tenni, itt és most, de úgy döntöttem ma este csak vanília szex lesz, hogy meg is érezd minek a kapujában kezdtél el dörömbölni. – sok ötletem lenne, hogy hol és hogyan akarom megkefélni, de ma maradunk a szokásos ágyas dugásnál.

Magamhoz húzom élvezettel nézek végig rajta, mert érzem az izgatottságát. A vágy szinte feszíti a mellkasom és a nadrágom, már a látványával is felizgatott. Tenyeremet hátulra vezetem az érzékien domboruló seggéhez, pont a kezembe illik… szívesen megbasznám most rögtön a kanapéra nyomva, de még nem lehet, és egyébként is remeg…

– Félsz?

- Igen… - vágja rá halkan, de legalább válaszolt.

- Nem mondom azt, hogy ne tedd, de nincs rá szükség. – nem bántom, ez élvezet lesz mindkettõnknek. Érzem, hogy vágyik rám, a pézsmaillata sokkal erõsebben árad és a farka is elkezdett keményedni pedig még hozzá sem értem. A kis kéjenc…

Magamban morogva fúrom az ujjaim a hajába, õ pedig a vállamon támasztja meg a könnyû kis testét, furcsa érzés, hogy nem esek vadul neki holott erre vágyom, viszont ezt is élvezem. A szemeimbe néz és érzem a behódolását, a megadást. Szinte süt belõle és ezzel felizgatja az állatot is.

- Sok mindent kell még tanulnod az élet minden területén… De most csak nyögnöd kell miközben megbaszlak - morgom vágytól fûtött hangon, épphogy sikerül visszafognom az állati morgást.

Az arca mélyvörösre vált zavarában, azonban nem húzódik el. Elnyílt ajkakkal, izzó borostyán szempárra figyel, a teste remeg… kurva szép. Lassan simogatom a dögös kis hátsóját, had szokja az érzést, de elég pár érintés és máris jólesõ sóhaj tör fel belõle. Nevetve nézem az arcát, igazi kiéhezett kis ribanc, imádom, de ha ezt csinálja lesz egy kis probléma a tervvel.

– Ezeket még tartogasd egy kicsit kisfarkas, ha csak nem azt akarod elérni, hogy rögtön megkeféljelek.

Így se sokon múlik, rohadt nagy türelem kell hozzá, nekem pedig ez nincs és valószínûleg el száll a maradék is ha így nyög nekem.

Felbátorodott a kicsike, közelebb hajol és megcsókolom, bár elõször kicsit vérszegény a csókja, de hamar ráérez. A szájába morogva marakolok a fenekébe, közelebb húzom magamhoz és bár némelyik mozdulata esetlenül sikerül jó kis szórakozást nyújt. Lesz még belõle olyan szeretõ, hogy a ház is zengeni fog a sikításától.

Hirtelen változik meg körülötte a légkör és sokkal hevesebben esik nekem, amit élveznék, ha tudnám, hogy õ csinálja, de ez a farkasa volt, akit képtelen irányítani.

- Hé picinyem nyugi! – eltolom egy cseppet – Ügyesebb vagy mind gondoltam. Még a végén kiderül, hogy egy kis kurva vagy. – jó lenne.

Ujjaimmal lassan felfedezem a hátsója többi részét is, finoman simítok a kép part közé és megtalálom a tûzforró izomgyûrût amit lassan masszírozni kezdek. Abban a percben olyat nyög, hogy még a farkam is beleremeg a nadrágban, komolyan mint egy romlott kis kéjenc. A picsába is… ki gondolta volna, hogy ez a szerény kisfarkas ilyet is tud?

- S-sajnálom! – nyöszörgi pipacs pirosan, de azt már nem.

- Hagyjuk a sajnálkozást, ez kibaszott szexi volt. – még pár ilyen és annyi az elõkészítésnek. Felemelem és azonnal a hálóba viszem, mert nem sok híja, hogy megdöntsem a kanapén, menet közben szinte szétszaggatom az ajkait. Rohadt finom és úgy felizgat az illatával, mintha egy kanos tinédzser lennék és nem dugtam volna egy éve. Kibaszott jó.

– Most viszont felfallak kisfarkas. – morgom a szájába, majd lepakolom az ágyra és a végébõl nézek végig rajta. A vigyorom letörölhetetlen, nem tudom volt e már ilyen finom falat itt és tuti, hogy õ bizony itt lesz még jó darabig. Már nem olyan vörös, mint elõször, de nem tûri sokáig, hogy nézelõdjek, a könyökeire támasztva elõveszi a már ismert Bambi szemeket és azokat mereszti rám. Jesszus, egyszer ezzel fog kicsinálni az tuti!

Megnézi magának a szobámat, én pedig õt, nagyon is tetszik a látványa az ágyamba, azt hiszem állandósítjuk ezt a szitut. A fehér haja egész jól mutat a fekete huzaton.

- És most?

- Mondd ki Nyuszika. – addig nem nyúlok hozzá, míg be nem vallja. Lehet, hogy õ nem vette észre milyen hamar felizgult, de én igen.

- Mégis mit? – vékony, értetlen hang.

- Kívánsz engem?

Elgondolkozva néz, csak a pihegése és az én kapkodó lélegzetem hallatszik. Fogalmam sincs mi a francon jártatja az agyát ennyit, de végül kinyögi.

- Igen…

- Akkor mondd ki. – feltérdelek az ágyra, hogy amint kimondja minden éhségemmel rávethessem magam, de fuccs a tervnek mikor ráharap az ajkaira. A párducnak ekkor szakad el a cérna és egybõl ugrik, hogy õ harapdálhassa meg a puha húsocskákat. Az illata már teljesen összekeveredett az enyémmel egy érdekes együttest alkotva, ami nem is rossz. Mintha tömény toxikus feromon lenne.

- Kívánlak… - nyögi ki és azonnal marcangolni kezdem. Túl sokáig türtõztettem magam. Most már rohadtul kívánom, akarom, keményen az ágyba akarom döngölni, hogy holnap fel se bírjon kelni és úgy nyögjön, mint még soha, de elõbb… - Az én ruháimtól is meg kéne szabadulni, nem?

Vigyorogva figyelem, ahogy habozás nélkül lerántja a pólót rólam és eldobja, a keze remeg, a szemecskéiben vibrál a vágy, az íriszei ragyognak, ahogy a farkassal együtt érez, de nem tör elõ. Ha tudtam volna, hogy egy ilyen kéjenc lappang a néma Ryuu külsõ alatt, abban a percben megdugom mikor elõször meglátom. Bizonytalanul a nadrágomra pillant, majdnem felnevetek rajta.

– Na mi lesz Nyuszika?

Nagyot nyel, a gombokhoz nyúl, a keze közben hozzáér a nadrágomnak feszülõ merevedésemhez, az érzés pedig az egész testemen végigfut, mintha áramot vezettek volna belém. Kigombolja és letolja, én meg ledobom magamról…

Elfekszem az ágyamon és magamra húzom, ha már így felbátorodott érezni akarom a kezeit is magamon, mert kurva jó érzés ha hozzám ér azzal a puha bõrével.

- Érints meg, fogd meg a farkam. – megint az a bizonytalan tekintet – Nem fog bántani. – súgom vigyorogva, de legfeljebb én harapom meg, ha nem csinál valamit végre.

Felszusszan és lehúzza az alsót, majd csak mered rám én pedig vigyorogva rá. Hát igen… ki is volt az a barom, aki azt mondja, hogy nem a méret a lényeg? Valószínûleg csak magát akarta menteni, de nekem nincs rá szükségem. És hiába néz ilyen félénken, tudom, hogy a szexi teste minden centimet élvezni fogja.

Végre megérzem a farkamon a kezét, lassan simogat, már most morogva feszülök meg alatta, annyira kibaszott jó. Pedig semmi technikásabb dolgot nem csinál egyszerûen kiveri és kész, de már ez is piszok jó. Milyen lenne ha a szájával…

A gondolatra átszakad a gát és egy pillanatra utat engedek a párduc ösztönének, Ryuut magam alá fordítva felhúzom a kerek kis seggét, pont úgy ahogy a vadállatok szoktak párzani, de itt megállítom az ösztönt. Még nem dughatom meg… csak még egy kicsit…

- Az igazat megvallva arra számítottam, hogy majd semmire se leszel jó, de ahogy elnézlek most téged Picinyem, nem is vagy olyan lehetetlen eset. – nem tiltakozik és nem feszeng. Gátlástalanul élvezi, mint egy tüzes szuka. Az is…

Végigsimítok a hátán, erõsen, hogy érezzen is. Kidomborítja a gerincét, de lefogom. Nyögve markolja a takarót, ahogy seggét cirógatom, ez a része a legérzékenyebb, mert itt nyög a legszebben. Felmordulva harapdálom végig a combját, piros nyomokat hagyva rajta, majd élvezettem mélyesztem a fogaimat puha félholdjaiba, közben pedig a bejáratát dörzsölöm. Már úgy fel van izgulva, hogy tágítás nélkül is menne a dolog, viszont azzal még jobb lesz. Ha nincs fájdalom csak a fokozott gyönyör.

Hasad a takaró, hallom a hangját ahogy a gerincét nyalom és csókolom végig. Fel tudnám falni annyira finom.

A hátára dobom, és a nyakára vetem magam, örömmel mélyeszteném bele az állati agyaraimat hogy megjelöljem magamnak, de attól most frászt kapna, majd legközelebb. Kezeit érzem a hátamon, csontos ujjai az izmaimba marnak, majd a körmivel szánt végig a vállamtól lefelé pillanatnyi égetõ érzést okozva. A bizsergetõ fájdalmat a farkam tövénél érzem, nagyot nyögve feszülök meg rajta, de nem hagyom abba a kóstolgatást. Piszok jó, legalább annyira mintha benne lennék és szorítana, az viszont sokkal jobb lesz.

Ismét visszatérek az ánuszához, hogy befejezzem a felkészítést, próbaképp félig belenyomom az ujjam, bár még síkosítóra sem lenne szükség, mert forrón és nedvesen fogad. Zihálva nyomom mélyebbre az ujja hirtelen ívbe feszül a háta, a mellkasát az enyémnek nyomja élvezetében.

- Ahh… Caino…

Nyögi hangosan, szinte magánkívül van már a gyönyörtõl és pont ezt akartam. Hozzáadok még egy ujjat, úgy megmozdítom a kezem, hogy eltalálja a prosztatáját és folyamatosan élvezetet érezzen. A harmadik ujjamat már alig hagyom pár mozdulatra, már alig bírok levegõt venni, szinte megfulladok az illatától ami mindent beterít. Ez piszok jó... a legjobb dugásom lesz az tuti.

Kirántom az ujjaimat és rögtön a piros kis ánuszához illesztem a farkas és egy mozdulattal tövig belé csúszom. Iszonyatosan forró, mintha egy vulkán lenne benne, pár másodpercig nem is mozdulok, mert majdnem elélveztem tõle. Az arcára pillantva a tömény gyönyör fogad ide-oda csapkodja a fejét, szinte magánkívül nyögdécsel, sóhajtozik, nyöszörög… õrjítõen szexi.

Majdnem teljesen kihúzódom belõle, majd erõsen visszacsapódom újra és újra, nyögve élvezem a kéjt, fõleg mikor a kicsike is beszáll a melóba és megemeli a csípõjét.

- Ez az picinyem… told fel a szexi segged… had legyen még jobb…

Morogva szinte az ágyba passzírozom a nedves csattanások hangja kitölti a szobát, Ryuu folyamatosan nyöszörög, nem is hallani mást, de én sem bírom hangok nélkül. Ez baszott jó, legszívesebb abba se hagynám soha, de minden lökéssel közelebb van az észvesztõ gyönyör.

Elkapom a kezeit és a feje fölé szorítom, mert már cafatokban áll az ágynemû, de ez által közebb kerülök hozzá, mire éles kis fogacskáit a vállamba mélyeszti olyan erõvel, hogy a vér is kiserken, de nem bánom. Imádom, pont így…

Az ajkait marcangolva váltok sokkal gyorsabb és keményebb tempóra a mellkasát domborítva feszül nekem és olyan hangosan nyög a számban miközben elélvez, hogy nyüszítésnek hangzik. A forró szorítása már nekem is a vég és hosszan, forrón élvezek a szûk kis seggébe, majd zihálva gördülök mellé. Behunyt szemmel kapkodom a levegõt, hallom, hogy nála sem más a helyzet, de ez kibaszott jó volt. Ritkán elég egy menet, de most meg sem bírok mozdulni a fenébe is… mintha kifacsartak volna, teljesen kielégültnek érzem magam, mint akit egy hárem sem tudna többé felizgatni. Basszus, ha ezt tudom Kanadáig elmentem volna egy ilyen numeráért.

Nem gyõzöm kapkodni a levegõt, még a szemem sincs kedvem kinyitni, a levegõvel a tömény szex illatát és a kettõnk keveredett pézsmaillatát lélegzem be, ráadásul melegem is van egy ilyen menet után, de akkor sem mozdulok meg. A kicsike is így van vele, mert neki is csak a lélegzetét hallani. Na, azt hiszem az elsõre nem panaszkodhat, mert ennél jobbat nem is kaphatott volna. Az élvezetébõl énrám is jutott, reggelre valószínûleg ragadni fog a mellkasom, de leszarom.

Nagy nehezen kinyitom a szemem mikor csillapult a légzésem és oldalra fordítom a fejem. A kisfarkas szemei majdnem lecsukódnak. Nem ez az õ ágya és kétlem, hogy fel tudna állni, én meg tuti nem kelek fel átcipelni a sajátjába, szóval ma este maradhat.

Elhelyezkedem, átfordulok a másik oldalamra és alszom.

A telefoncsörgés az, amit reggel – mert gondolom reggel van – elõször meghallok. Azt se tudom hol a francban hagytam tegnap este, de a hangokból ítélve a nappaliban lehet. Fenébe… mennyi is az idõ?

Kinyitom a szemem és hunyorogva nézek az éjjeliszekrényen díszelgõ órára, ami fél tízet mutat. Fél tíz. Kilencre kellett volna a kikötõbe mennem. Nagyon remélem, hogy Alton nem puskázott el semmit és átvette a szállítmányt helyettem is. Majd kap egy kis extra zsozsót érte.

Megmozdulnék, de igazából most kapcsolok, hogy nem is vagyok egyedül. Bár ezt abból is leszûrhettem volna, hogy valaki teljesen a hátamhoz tapadt. Mi vagyok én alvó maci?

Elhúzódom és felülök az ágy szélére, de nem húzhatom sokáig az idõt. Ryuura pillantok, aki még mindig meztelenül, szexin, mocskosan alszik és pont az ágyamba illik.

Vigyorogva megyek ki a nappaliba, az izmaim finom zsibbadtak a tegnapitól, azt hiszem ezt be is vezetjük. Felkapom a dohányzóasztalról a telefont és felveszem.

- Mondjad.

- Jó reggelt fõnök! Épp a kikötõben vagyunk. A kubai megjött, de Sanchez kérdezi, hogy akarsz-e mást is. Van neki még német meg dominikai gyártmány is.

- A német egy rakás szar. A dominikaival mi a helyzet? – abban vannak jó márkák.

- Elsõ osztályú, jó áron van, ha engem kérdezel, el tudnád passzolni.

Hm…

- Oké. Két láda dominikai, vidd a raktárba a többivel, majd odamegyek.

Leteszem, még az a szerencse, hogy az emberem érti a dolgát.

Visszamegyek a hálóba, kell egy zuhany, kaja és menni is kellene. A szobában elégedett vigyorral nézek az ágy közepén gubbasztó Ryuura. Nem hiszem el, hogy még képes azok után pirulgatni, hogy szétkeféltük az ágyat! Maga elé vonja a szakadt paplant… na, azt már.

- Picinyem, vedd el szépen azt a szart onnan, úgyis tudom már mi van ott. – nem kell takargatni és kész.

Lassan visszatolja a paplant miközben engem bámul bár azt nem értem, hogy mi a fene ez a mosoly?

- Jó reggelt… - motyogja halkan, de már az is haladás, hogy nem nekem kellett kihúznom belõle a szót.

- Neked is kisfarkas, de most nincs idõ bájcsevegni, mert nem is szeretek, szóval emeld fel a segged és húzás zuhanyozni. – én már el is indulok a fürdõ felé meg sem várom õt, nekem tök mindegy, hogy ide jön vagy megy a sajátjába.

Végül is félénken megjelenik az ajtóban. Mmm… nem is kellene neki ruhát hordani…

- Ott van plusz törölközõ, kapj elõ magadnak egyet. – bökök a szekrény felé és közben beállok a tágas zuhanyzóba és jó melegre állítom a vizet. Ez pont jó… ha este nem szívta volna nullára az energiámat nem alszom el és lett volna még idõm megdönteni reggel is, de most már nincs. Lehajol a szekrényhez és kikotor egy fekete törölközõt, én pedig a zuhany alól élvezem a látványt majd felnevetek, mikor hirtelen egyenesedik ki, mert megérezheti hogy valami folyik lefelé a feszes kis combján. Wrr… ez kurva szexi látvány…

Megnézi és olyan vörös lesz egybõl, mint tegnap, amin csak még jobban szórakozom.

- Gyere befelé picinyem, mutatok neked valamit. – nem a legkényelmesebb érzés magában hagyni.

Akadozott mozdulatokkal belép mellém, nagy szemecskékkel pillant fel, olyan mint egy zsákmányállat.

Morogva a csempéhez nyomom a kicsikét és megtámadom az ajkait, de mielõtt elfajulna a dolog leállok. Nem érünk rá.

Végigsimítok a hátán, le a fenekére és sóhajtozva fogadja az érintésem a kis kéjenc.

- Mi csinálsz? – suttogja, ahogy az ánuszát kezdem simogatni.

- Kisfarkas, ha beléd élvezek, akkor ezt megcsinálod magadnak, mert szar érzés lesz, ha ragadni fogsz a spermámtól. Oké? – mormogom az ajkaira, a szemei elködösülnek picit és fel is nyög mikor egyszerre belenyomom két ujjam.

A tegnapi után még nem olyan szûk és így gyorsan ki is folyik belõle minden ami nem kell. Ahogy kész van, elhúzom a kezem és a tusfürdõért nyúlok, míg õ mindig pihegve támaszkodik a falnál.

- Ezt magamnak kell? – cincogja vékony hangon.

- Ja. Nem halsz bele, beállsz a zuhany alá és a vékony kis ujjacskáidat betolod a szexi fenekedbe, mozdítasz rajta párat és kész. – jobb közben nem elképzelni a szitut, mert annak dugás lesz a vége. Egyszer majd csinálnia kéne ezt elõttem is. Igen…

Egy furcsa nyüszítõ hangot hallat, mire felhúzott szemöldökkel fordulok meg, hogy mégis mi baja van és látom hogy izzanak a szemei. Most meg mi a francért?

Követem a tekintetét a vállamhoz és aztán leesik. Ahol tegnap megharapott egy megszáradt vércsík van.

Kiengedem az erõmet, hogy lenyugodjon és ez sikeresen meg is van. Letörlöm a vércsíkot, a harapás már begyógyult.

- Még az emberfogad is élesek picinyem. Erõset haraptál.

- Sa-sajnálom – motyogja lehajtott fejjel, mint aki szégyelli magát.

Ó, apám, remélem nem akar bõgni!

- Nem kell a sajnálkozás nyuszi, egész nyugodtan haraphatsz, nekem bejön. – egy kis fájdalom csak feldobja a gyönyört.

- Neked nem fájt? – kérdezi, közben a kezébe nyomom a tusfürdõt, hogy haladjunk is.

- De, épp ez benne a jó. – picit értetlenül pislog rám – Ne nézz így rám picinyem, érted te, hogy mirõl dumálok. Mikor végigkarmoltad a nyakad múltkor az neked is tetszett és az nem egy piti karmolászás volt, hanem az állati karmokkal. Kifogtam magamnak egy perverz mazochistát, nekem ez nem gond. Amilyen kurva jó veled dugni el leszünk mi egy jó ideig.

Vigyorogva figyelem, bár nem tudom mire gondol, nem vagyok érzelmi szaki és egyik arckifejezésbõl a másikba vált.

- Én nem is élvezem. Gyûlölöm mikor át kell változnom, mert az nagyon fáj. Leszakad, a bõröm, eltörik a csontom és…

- Hé! Nyugi, majd gyúrunk arra is, de fájdalom közt is van különbég nyuszi. Ha élvezet párosul mellé az az igazi.. – mivel kész vagyok kilépek a zuhanyzóból és megtörölközöm. – Ez a szép abban, hogy nem nyiffanunk ki meg ilyesmi. Karmolhatsz, ahogy akarsz, akkor sem fogsz úgy kinézni, mint Frankenstein. Bár õ már csinált magának pár mintát, de azok alig látszanak.

- Ki az a Frankenstein? – kiszáll és bebugyolálja magát a törölközõben.

- Abban a kicseszett otthonban még horrort sem adnak?

- Ritkán néztem tévét. – válaszolja.

- Basszus ezzel az erõvel ki is nyírhattad volna magad… nincs horror, nincs jogsi, nincs vadászat, nincs szex… mint egy kicseszett kolostorban. – nem is értem mi a francot csinált akkor non stop. – Na, de most menj kapj magadra valami göncöt és gyerünk, mert így is elaludtam.

***

A Raktárban egész szép halomban állnak a fából készült ládát, amikben a fûszeres aromájú kubai illatozik. Ryuu érdeklõdve végigszaglássza a dobozokat, bár nincs szükség ellenõrzésre, de nyilván érdekes neki a dohány illata. Ezért frankó ez az éles szaglás, rögtön kiszúrnám, ha nem a legjobb minõséget kapnám és abban a percben szétrúghatom az kereskedõ seggét bár még nem fordult elõ ilyen.

A dominikait is kinyitom, abból még csak próbára hozattam, hogy érdemes-e vele foglalkozni. Kiveszek egyet a ládából, majd késõbb elszívom.

Az irodámba megyek, hogy ellenõrizzem kinek, hová, mennyi adag kell, mert holnaptól mehetnek a szállítások. Legálisan hozzájutni boltokban egy vagyonba kerülne, de így ugyanaz a minõség, fele ár és még így is keresek rajtuk.

Alig ülök a székembe Ryuu máris nyitja utánam az ajtót és besomfordál, majd leül a tegnapi helyére. Nem szól semmit, csak figyel, ami nem is baj… egy ideig nem is idegesít, de aztán szokás szerint kezd felhúzni azokkal az õzike szemekkel.

- Figyelj ide picinyem, kapsz egy kis melót, hogy und magad halálra – a kezébe nyomok egy mappát egy csomó papírral. – Ezeket szétpakolod. Amelyiken Brazília van, az egy kupacba megy, amelyiken pedig valami más, az lesz a másik kupac. Okés?

Mosolyogva bólint, majd elhúzza a székét az egyik fiókos szekrényig és annak a tetejére pakol. Legalább ezzel ellesz egy darabig.

- Caino… kész vagyok. – az asztalomra csúsztatja a papírokat, amiket gyorsan beteszek egy-egy külön mappában.

Nem vagyok egy irodai fazon, de ha azt akarom, hogy minden smakkoljon, akkor kell egy rendszer.

- Segíthetek még valamit? – kérdezi lelkesen. Nem is értem miért örül ennyire. Inkább halálra kéne unnia magát itt.

- Keresd meg Altont és kérj tõle egy láda kubait. Ha be bírod hozni akkor hozd. – tulajdonképpen a fizikai erejét még nem is teszteltem, de hamarosan úgy is be kell iktatni egy kis gyakorlást, mert így én sem tudok vadászni menni.

Pár perc múlva vissza is jön a ládával, elhozta, bár majdnem felbukik az ajtóban, miközben kinyitja.

Vigyorogva nézem, ahogy vékony karjai a láda köré kulcsolódnak, a rövid ujjú póló amit felvett láttatni engedi õket. Leteszi a földre, ahogy lehajol, a szürke farmer megfeszül a seggén, bár éppen most piszkosul nem kellett egy emlékeztetõ, hogy… - Neked van a legformásabb segged a világon az tuti. – morgom, mire felém fordul és az ajkait rágcsálva pirulva bámul.

Ez nem igaz… már megint kezdi! Ahh… szét tudnám szedni itt helyben… Morogva felállok a székembõl és felé megyek, míg õ a szekrények hátrál amin az elõbb munkálkodott.

- Caino…

- Hm? – elkapom a derekát és magamhoz préselem, majd beleharapok a finom ajkaiba.

Magától csókol meg, de rögtön elmélyítem, most nem érünk rá cicázni és amúgy sincs kedvem hozzá. A hajába markolok, úgy tartom minél közelebb magamhoz, oldalra biccentem a fejét, hogy mélyebben a szájába hatolhassak, de nincs ellenére a dolog.

Kopogás… majd még egy. Ki az-az istenverte rohadék aki ennyire meg akar dögleni?

- Amint hazaérünk picinyem… - ígérem neki izzó szemekkel, míg õ pihegve lassan bólint. Ezt már szeretem. – Addig is gondolkozz el, hogy hol basszalak meg… van bõven lehetõség.

A variálástól csak izgalmasabb lesz…

- Szabad! – kiáltok ki ingerülten, mire Alton be is lép, de amint felméri a helyzetet, hátrébb húzódik.

- Bocs fõnök, de itt a Strici a lányokért.

- Személyesen? – általában a kutyáit küldi.

- Ja, azt mondja megnézné a fertõzött csajszit is, mert hasznát tudná venni.

- Ugyan mi a francnak? – kinek kell egy beteg kurva? – De végül is én úgy is lelövöm szóval viheti ha kell neki.

Elengedem Ryutt és veszek egy mély levegõt, hogy ne robbanjon fel a farkam és megyek Alton után, de a kicsike is utánam. Oké. – Jönni akarsz?

- Igen… nem akarok egyedül maradni. Félek, hogy visszajön az a valaki, vagy… egy másik. – a csuklómra fonja az ujjait és közelebb húzódik, de elhúzom tõle.

- Oké jöhetsz, de elõre szólok a Strici is vérállat. – Rioban õszintén szólva fõleg a pénzesek azok, mert hülye az a hallhatatlan, aki szegényen él.

- Milyen?

- Hiúz, de gyerünk, rendezzük le ezt most.

Átsétálunk a bejárathoz, ahol ott áll az elég furcsa fazonnak mondható Strici. Fogalmam sincs mi a neve, mindenki csak Stricinek hívja, de határozottan fura. Valamivel utánam érkezett az országba és mivel a bizniszünk nem üti a másikét nyugton vagyunk egymástól.

Mindenesetre Ryuunak vagy nem tetszhet a képe, vagy mindenki másra így reagál, de a hátam mögé bújik, mint egy kölyök. Ennyire azért nem kéne betojni mindenkitõl…