- Ki vagy te, és mit akarsz? – a  pad kicsit nyekeregve könnyebbül meg ennek a pinduri emberkének a súlyától, próbál hideg hangon, szinte már-már közönyösen beszélni velem, és elrettenteni. Kérdésére nem adok választ, jobban érdekel az õ kiléte, egy kóbor lélek. Vagy is sem a poklot, sem a mennyek közti utat nem ismerheti még, pont kapóra jött a helyes pofikája.

- Miért sírsz? – egymással szemben állva nézek a most apró pontocskáknak tûnõ szemeibe, de mint amolyan nõi lélek rikácsolva elfordul.

- Ahhoz neked semmi közöd!

- Mi az ott a hátadon?- puhatolózok szép óvatosan, mert a nyakszirtjétõl egészen a lapockájáig látni azt a csúnya heget, amit nem takar a halovány színû tradicionális ruhája. Nem rossz, nem néz ki rosszul, hallottam már régebben hogy néhány szellemnél látszanak a halál okai is, égések, vágások, a ruhájukba itatódott vér.

- Nem mindegy? Ha annyira tudni akarod, megégettem magam. – elõre látható volt a mondandója. Akkor tehát megégette, hm majd szépen elcsicsergi nekem ki és miféle, és hogy mi történt vele. Azt hiszem megtartom, majd meglátjuk hogy bírja.

- Na de ennyire?- kúszik fel a szemöldököm a fekete tincseim közé. Minden egyes kis reakcióját megfigyelem, úgy viselkedik mint ha több hatalma lenne nálam, szemernyi félelmet sem tapasztalok.

- Igen. De még mindig nem válaszoltál a kérdésemre. Mi a neved?- csíkra húzott szemeimmel mérem végig, finom kis lélek, és vihogva fogok játszadozni vele, amég csak tehetem, és õ bírja. Biztosan jól szórakoztat majd.

- Berith. – bököm ki neki, a kiszáradt ajkaimon végignyalva figyelem még mindig ezt az aprócska teremtést elõttem.

- Örvendek. Takahashi Shizuka. – kapok egy mosolyt, majd megint ugyan az az arc néz rám vissza, nyugodtságot árasztva. Fekete szmogként férkõzök közelebb hozzá, és hajolok a nyakába a fülébe suttogva szavaimat. Az általam keltett szellõ hatására kirázza a hideg, ami felettébb szórakoztató. Csak ennyi, és képes voltam megingatni az önbizalmát.

Elõveszek egy kicsit lila árnyalatú átlátszó üvegcsét, ez mindig  a különleges magamnak szánt lelkeket tárolja. Most pedig õ lesz a begyûjtendõ préda, a kis kupak halk hangot hallatva szabadul meg a dugaszától, és marad a kezemben. Közelebb tartva a palackot szippantja be magába a leendõ börtöne. Zsebre vágom, külön a másik nagyobb üvegcsétõl, és elindulok haza. Egy két perc, és otthon is termek, leadom a bûnös lelkeket a Mesternek, majd távozom a szobámba, ahol már is szinte egy csettintésre ott terem egy akkora kalitka, amelyben tökéletesen el fog férni a szerzeményem. Csak azt nem tudom még mit kezdjek vele, ha nap közben dolgozom akkor nem lesz ki vigyázzon rá. Bár aki ide bemerészkedne, az vagy nagyon bátor lenne, vagy már rég hulla.

Kiengedem az apróságot, jómagam pedig leveszem a köpenyemet és a székemre terítem hadd szálljon ki belõle az a sok cigi füst és piaszag. Kicsit még hallgatag a lelkem, de majd megered a nyelve ha itt marad velem pár éjszaka erejéig. Mondjuk nem értem miért kell sírnia, talán megilyeztette a  környezet? Vagy a vörös szín? Netán a fojtogató meleg?

- Ne sírj, nem eszlek meg. Nem is értem miért kell a lelkeknek ennyire érzékenynek lenniük. – sóhajtok egy nagyot majd leheverek az ágyamra, pont úgy fordulva hogy rálássak a madárkámra.

- Mert akkor mind olyanok lennénk mint te. – pityergi, pislogok párat, majd teljesen elterülök.

Ott heverek egy bársonnyal borított karosszékben, és figyelem a folyton idegeskedõ, ám „ördögi” felettesem. Ruhája izzó vörös lángokként táncol körülötte, a hatalom az õ kezében kuporog, akár egy már- már szánni való lelkecske. Unott pofával figyelem az egyre közelgõ aprólékokat, akik a Mester látványától bekönnyezett szemmel borulnak térdre, legyen az akármilyen mocskos gyilkos, börtöntöltelék, vagy egy szimpla ártatlannak vélt lélek. Nem szokásom tévedni, a napi adag már itt van, s a dolgomnak is vége szakad amint távozásra intenek az utolsó sorsáról is döntve. Finnyás vagyok velük szemben,  van amelyik megtetszett és magamnál tartottam, de nem húzta sokáig, nem bírta a lenti perzselõ forróságot, vagy megadta magát, és önként tûnt el örökre.

- Berith, mehetsz, aztán csak okosan a következõ adaggal. – int óva, mindig , minden nap ezt mondja, jó lenne öreg ha kitalálnál már valami csattanót a végére, tudom is én „ Aztán csak okosan hajkurászni õket. „ vagy „ Sokat kergess az õrület határára. „ . Muris lenne nagyon is, de tudja hogy úgy kínzom õket ahogyan kedvem tartja, és nem szabályozhat, hisz ha én felmondok akkor ki fogja ûzni az ipart? Kereshet egy másik ilyen romlott lényt mint én, és az még több idegességgel járna.

Felpattanok, és félmeztelen testtel egy szál gatyában s cipõben indulok meg a lakosztályom felé. Vörös és fekete színek keverednek egymással, olyan sötét itt az egész garnitúra de így imádom. Más szín nem is festi be  a szobám, egy fehér foltocska sincsen. Így jó, egyedül. Szokás mondani az embereknél hogy az ördög sosem alszik, nem is, csak a mûszak után. És akkor én is horpaszthatok, mert nem visít a fülembe hogy nincs kit szadiznia. Elnyúlok az ágyon, levakarva magamról a szurokként magamra ragadt fekete lépõmet, oldalamra fordulva ér el az álom, és ringat el, ahogy azt édesanyám tette .

*~*~*~*

Lassan ébredezem, a fáklyák még mindig lobognak, s a perzselõ hõség miatt úgy kelek fel , mint ahogy elnyomott az álom. Magamra öltöm a maradék ruházatom, s utamra indulok. Ma is egy csomó szép mondatot hallottam zsongani a fejemben. „ Bár csak meghalnál végre” ez a szokásos, aztán ugyan ez a mondat több résszel is tarkítva, érnék el a betegségek, vagy falja fel valami, vagy szimplán az utálatot kifejezõ motívumok csiklandozzák a hallójáratom. Csak mosolygok ezeken, hiszen olyan rég óta hallom én ezeket, de sosem unom meg, mert imádom a feszültséget. Átlépve az emberek világába láthatatlanul mászkálok az emberek között, ahol sok lelket, szellemet és hozzám hasonló lényeket is látni. Egyik ínycsiklandozóbb mint a másik, bár a munkámat végzem de még is borzolja valami a kedélyeimet.

- A pokol ura nevében most magammal viszlek te bûnös lélek. – jelenek meg az elsõ férfinak, aki azt óhajtotta szerény személyemtõl hogy üttessem el a feleségét , mert megcsalta már számtalanszor, mert e nélkül a nõ nélkül az élete romokban hever, és nem képes élni. Öngyilkosságon is gondolkodott, de inkább ezt ajánlottam neki. Velem jött, a lelküket egy apró üvegcsében tárolom, hasonló azokhoz a pacsulis üvegcsékhez amikbõl az emberek magukra fújják az engem összekavaró illatukat. Valakik ugyan olyan illattal rendelkeznek, ugyan olyan üvegcsét fogtak volna a kezükbe?

Már három lelket gyûjtöttem össze, és csupán egy óra alatt. Peregnek az órák, nem is számolom hányszor kell újra s újra felvennem az eredeti alakom és kísértenem. Este felé közelítünk, az utcai lámpák fényét kerülgetve andalgok az emberek világában. Itt is vannak olyan helyek ahol a természetfeletti lények szórakoznak, iszogatnak, és elmulatjuk a szabadidejüket. Egy órácskára becsöppenek én is ebbe a forgatagba, mindenki fenséges úrként bánik velem, mert tudják hogy nem csak az embereket szoktam lehurcolni a világunkba. Jóféle italok, finom dohányok és különbözõ színû és aromájú lelkek keveregnek itt, de ez nekem már egyszerre sok lett így körbejárom a sötétbe burkolódzott parkokat.

Egyre jobban kiakasztasz, mintha nem lennék már így is elég ideges, nem is tudom, csak ostoba vagy, vagy tényleg ennyire nem vagy tisztában a nyílván való ténnyel, hogy mekkora bajban vagy. Hiába vagyok fenyegetõ és õszinte, te csak tovább szajkózod amit a pici buksidban elképzeltél.


-         Senki hozzád fogható , Ugyan már.. a stílusod egyáltalán nem különböztet meg a démonoktól bármennyire is el vagy telve magadtól , hogy te a démonok között is a démon vagy… Csak egy démon vagy … semmi más.. minden démon ugyan olyan legyen az bárki.

Nem tudom elhinni, hogy nem áll be a bagó lesõd, hát mennyire kell kárt tennem, csodás testedben, hogy fel fogd végre, velem nem szórakozhatsz.

-         Jobb , különb… ne fárassz ezzel.. nem tudod le mosni magadról . Egy démon soha se jo… és nem is lehet…. Meg ez a mérhetetlen egoizmusod is . . és , hogy szerinted mindenkinek úgy kell ugrálnia ahogy te akarod . Soha életemben nem láttalak.. miért mondanád meg , hogy mit csináljak  . Játszod a rendest , hogy az embereket manipulálni tudd .. elegem van..  ezek… ezek a mihaszna  démonok … azt hiszik , hogy minden körülöttük forog.. még is mire fel.. tudod, már … már kezd bennem felforrni a víz.. és ha ez tovább így megy tovább én.. rendet csinálok…..  és.. megtanítom neked , hogy illik viselkedni

Na végre, úgy tûnik kezded végre kapizsgálni mi is vagyok és, hogy velem jobb lenne ha vissza fognád magad, vagy mégsem?

-         Hogy mersz így beszélni a nimfákról…. Mi az , hogy imádjuk a sexet  ?

-     Ez azt hittem, könnyen értelmezhetõ, egy olyan kis buta senki számára is mint amilyen te vagy…… a nimfák imádják a sexet, fura, hogy pont te nem is tudsz róla, talán neked kellene felvilágosodnod a nimfák valódi természetérõl. – Mondom igen gúnyosan.

-         Meg… hogy az én hibám, ami történt …. Beteg vagy ? Hiszen…. Hiszen te képes voltál azért ölni mert nem mentem az ágyadba . Én kedves voltam…. Csak amint rájöttem , hogy démon vagy megrémültem… de kikérem magamnak , hogy nem voltam kedves… és azt , hogy miattam történt ez az egész… és azt meg fõleg ahogy  a nimfákról beszélsz.

Elég fura, hogy ilyen harciasan kakaskodsz, de azért annyira nem hat meg, hisz tudom mit akarok, én veled ellentétben mindig tudom mit akarok és el is érem, ha másként nem erõszakkal. Mikor a falnak váglak, te még mindig pofázol és a határomon vagyok, hogy ne tekerjem ki hattyúszerû nyakacskád, Így kénytelen vagyok teljes mértékig felvilágosítani, hisz nyílván való, hogy szellemi fogyi lehetsz, de még mindig igyekszem úgy megkapni téged, hogy te is bele egyezz. Persze erre egyre kevesebb esélyem van, de elvileg lehetetlen nincs és ti nimfák elég naívak vagytok, hogy ha kitartó vagyok, elaltassam gyanakvásod, még cirógatlak is, de látom ez sem használ, nem vagy épp az a meg gyõzhetõ nimfa, így más módszerhez kell folyamodnom.

-         Igazad van.. te nem vagy olyan mint a hétköznapi  démonok… te csak egy szánalmas alak vagy aki a véletlen szerencsének köszönhetõ egy igen nagy hatalmú ember gyermeke lett és te ezt kihasználva szárnyaltatod egód . hogy jössz te ahhoz , hogy ítélkezz mások felet… mégis kiosztotta ki neked ezt a nagy igazság tévõ szerepet ami arra késztett téged , hogy kedved szerint lerántsd az embereket  a pokolba és ne a szabad útjukat kövessék befolyás nélkül . mit képzelsz magadról . És… és ha nincsenek is már nimfák vagy épp csak páran vagyunk  nem te leszel az aki tönkre teszi a célomat , hogy ne találjam meg õket .. mert én tudom… s biztos vagyok benne , hogy vannak még és befogadnak maguk közé.. mert ilyenek a nimfák … Én… én nem leszek a tárgyad amit kedved szerint ide – oda hurcolsz és azt teszel vele amit akarsz..  egy nimfa vagyok.. érzek… törõdésre van szükségem…. szeretetre.. elfogadásra.. tiszteletre… Nem arra , hogy egy egoista alak kívánságát lessem…

Mondod, igen dühösen, én pedig új stratégiába kezdve, csak halgatlak.

-         Úgy tudom , hogy.. az embereknél vannak erre a posztra alkalmas személyek  akik kielégítik a vágyaid… én.. én tapasztalatlan vagyok ilyen téren.. több száz éves vagyok de azt se tudom mi az , hogy sex… még.. még  a csókolózás sem világos számomra. Mit akarhatnál te tõlem.. ugyan már… nem vagy tisztában a dolgokkal … nálunk nem voltak szatírok…csak.. csak a testvéreimhez jött, néha egy-kettõ de csak zenéket játszottak nekik.

Még mindig nem szólok,csak egyre inkább vissza változom emberi formámra és lehajtott fejjel halgatlak, belül persze forr bennem a düh, de egyre jobban leplezem és kezdek inkább bánatos formát ölteni, mint aki szörnyen magányos.

-         Lényegtelen.. szóval.. hagyjuk ezt az egész huuuu most uralkodom feletted játékot és mindenki menjen a dolgára.. Te keress magadnak egy…. Ööö… hogy mondják a világotokba azokat az embereket, akikrõl beszéltem ? ÖÖ…. Mindegy is… én meg megyek és keresem tovább fajtársaim.

                        ******************************************

Ahogy lemászol az ágyról hagylak elmenni, nem teszek semmit majd arcom a kezembe temetem és halkan megszólalok, de még véletlen sem nézek rád, egyenlõre nem.

-Sajnálom, igazad van…… szánalmas démon vagyok….hiába hatalmas az apám én akkor is csak egy démon vagyok….. nincs senkim…. magányos vagyok és a kedvességed elvakított, …..azt reméltem , hogy tõled kaphatok némi szeretetet, ha máshogy nem erõszakkal, mekkora bolond vagyok….. sajnálom, sajnálom…….. sajnálom……

Suttogom és lassan feléd fordulok, addigra már könnyezem is, hogy még jobban hatni tudjak kedvességedre, hisz a szánalom is egy fegyver amivel le vehetlek lábadról és most tényleg nyomorultnak tûnök és magányosnak.

-Mindenben igazad van…..mindenben….. megértelek menj csak…hisz bántottalak, és másokat is…. ilyen vagyok egy senki……egy démon aki képtelen visszafogni haragját és másokat bánt, hogy leplezze saját nyomorultságát. Rengeteg talp nyalóm van….. de barátom, vagy olyan aki õszintén kedves ……… olyan nem akad, de te az voltál…. és mégis, ahogy megtudtad démon vagyok te is leléptél…… menj…. menj….

Jó magason repülök veled, érzem félelmed, de cseppet sem hatott meg, nagyon dühös voltam és sosem tudtam kordában tartani, érzéseim, ez amolyan családi átok lehetett nálam is, mert apá is hasonló kariberû volt. Mikor megérkezünk és te nekem esel csak vigyorogva hallgatom mondandód, mert elég vicces volt, hogy kakaskodsz,közben meg, füled farkad húzod be.


-         Mi… mit akarsz tõlem ? Nem értem… miért csinálod ezt ? Az a sok ember .. Miért ölted meg õket  ? - Ezek a kérdések, csak még inkább, erõsítik bennem az érzést, hogy akarlak, a naivitásoddal együtt, de csak nevetni tudok rajtad.

-         Még is mit képzelsz magadról ? Mi az , hogy a szatírom leszel .. ugyan már .. f ezen látszik , hogy fogalmad sincs milyenek a szatírok és , hogy mit csinálnak.. és fõleg fogalmad sincs , hogy milyen egy nimfa .. mindenki tudja, aki tudja mi az , hogy nimfa , hogy átalakulunk védekezéskor… tapsold meg magad, amiért ilyen okos vagy … - Rz a szöveged, viszont egyre jobban felhúz és csak,még inkább lázba hoz, közel lépek hozzád és megragadom karod jól megszorítom, hogy érzedtörõdésem.

-     A szatír egy kecske lábú, kecske fejû, ocsmány teremtmény, aki muzsikájával, msaga köré csábítja az olyan kis ostoba nimfákat, mint amilyen te is vagy kedvesem.......Ti kis ostobák, meg lágy táncot roptok saz ocsmány lény körül, eki kihasználva titeket, kélyenc hancúrozással, csillapítja, ocsmány vágyat.... - Mondom teljesen lazán, de izzó vad tekintetem, nem változik.

-   Még, hogy én nem ismerlek titeket???......haha....ne nevettes.....te vagy az aki nemtudja kivel is van dolga...... Ha azt hoiszed, olyan vagyok mint a többi démon, tévedsz...... én kivételes vagyok......senki hozzám fogható, nem létezik.... - Kezdessz egyre jobban fel idegelni, ami kicsit sem jó, már neked legalábbis nem. Én nem dijjazom a nagy szád.

-         Soha életemben nem láttalak.. miért mondanád meg , hogy mit csináljak  . Játszod a rendest , hogy az embereket manipulálni tudd .. elegem van..  ezek… ezek a mihaszna  démonok … azt hiszik , hogy minden körülöttük forog.. még is mire fel.. tudod, már … már kezd bennem felforrni a víz.. és ha ez tovább így megy tovább én.. rendet csinálok…..  és.. megtanítom neked , hogy illik viselkedni - Na ez betette a kulcsot, hogy más démonokhoz hasomnlítassz, his én tényleg egyedi vagyok, hatalmasabb és jobb mint a többi alantos barom.

-       Ne merészelj más démonokhoz hasonlítani.... és más vagyok.... jülönb jobb....... - Morgom igen félelmetesen, de elengedem karod és felvillantom agyaram.û

-       Te tanítassz meg engem viselkedni????...... Ugye nem akarod, hogy halálra röhögjem magam???..... Azok az emberek a te makacsságod miatt haltak meg..... mert nem voltál képes kedves lenni.... ha marafdsz és önszántadból, bemászol az ágyamba, ezt az énem sosem látod meg..... érted?... Kedves lettem volna...és gyöngéd az ágyban.... ti nimfák imádjátok a sexet....pontosan tudom, hohgy a bulyaság hozzátok tartozik..... - Morgom egyre jobban.

-         Szó… szóval.. te csak.. egy egoista… démon vagy.. keress.. keress.. valakit aki.. kedved szerint irányíthatsz.. de.. de engem hagyj békén…

-       Én nem vagyok..... - Csak ezt hajtogatom, mivel már alig látok a pipától, nagyon nem jó ötlet engem bosszantani és te mégis egyre közelebb jársz a robbanáshoz, hogy ismét pusztításba kezdjek, de igyekszem annyira visszafogni infdulataim, hogy ez ne történjen meg.

-         Igen… igen.. hagyj békén…. keress mást…. te..  te ostoba démon..

                                            *********************************************************
-       Nem mész te sehova....!!!!!.... -Kiáltok utánad és kezem felemewlve, csuklóból legyintek egyet, amitõl a falnak csapódsz elég nagy nyekkenéssel, de már ott is vagyok és nyakad meg ragadva a magasba emellek.

-      Most felvilágosítalak, kivel is van dolgod, csak a tisztán látás érdekében.... én vagyok Satanel.....az anti krisztus, Lucifer egyetlen igaz fia.....aki pusztulást és szenvedést hoz a világra.....a fájdalomból táplálkozik és és a halál ad neki erõt..... Azért vagyok itt, hogy segítsem apám munkáját...... hogy minél több lelket gyûjthessen maga köré, lehetõséget adva, hogy le igázza ellenségét az urat.....a teremtõt.... Te szánalmas kis teremtmény, csak az én engedéjemmel élhetsz, létezhetsz.....és fejet kell hajtanod nagyságom elõtt..... -Magyarázom szemedbe ördögien majd letépem rólad a ruhádat és meztelenül az ágyra hajítalak.

-      Velem szemben jobb ha meghúzod magad kicsikém..... - Megyek feléd ördögi vigyorral és vetkõzni kezdek, mikor hozzád érek végigsimítk reszketõ testeden és elmosojodva kicsit vissza veszek ördögi külsõmbõl, szárnyaim eltûnnek és agyaraim vissza húzódnak, de nem áll szándékomban, abba hagyni bántásod.

-      Tudod te mennyi esélyed van egyedül álló nimfát találni?....vagy olyan párosítást amibe még beleférsz???..... Egy a millióhoz.....olyan kevesen vagytok már, hogy amit keresel, csak egy illúzió..... de ha jól viseled magad???..... Mimég lehetünkjóban.... - Váltok hangnememen és cirógatni kezdem arcod.

-      Tudok én kedves is lenni........ nagyon kedves.......csak tõled függ mit hozol ki belõlem...... én tényleg nem vagyok olyan, mint a többi démon..... - Hjolok közel hozzád és lágyan csókolgatni kezdem nyakad.

-      De így vagy úgy.....megkapom amit akarok..... - Suttogom füledbe, miközben kezemmel lágyan végigsiklok csodás hófehér bõrödön.

- Köszönök mindent még egyszer… hálás vagyok de… tovább kell mennem.. . Találnom kell magamhoz hasonló nimfákat ezért… nincs vesztegetni való idõm. Szóval… szia. – Ahogy leszáll én is fel állok és próbálom marasztalni.

- Ugyan...hová mész ebben a sötétben??..... Megint az erdõben akarsz éjszakázni?....Nálam el alhatsz.... nem foglak zaklatni..... - Kezdem feladni stratégiám, hisz nem válik be, egy kicsit sem majd ahogy mégis elmegy visszaülök a pincérrel nem is foglalkozom, csak nézek utána ahogy elillan.

- Parancsoljon a víz.. már is elmegy… hiszen direkt magának hoztam . – Mondja amolyan becsmérlõen.

- Sajnálom.. de .. de mennem kell… - Miközben kiront én visszafordulok a pult felé a pincér megjegyzésére, viszont nagyon pipa vagyok,  hogy a fenébe mer így beszélni az én csodás kis nimfámról, ez a féreg? Na igen most lépett le, de én úgy beszélek róla, mintha az enyém lenne.

- Chh… micsoda egy rohadt kurva… - Mondja, dühösen maga elé.

- Akkor.. Ha nem lesz más… óhajt most fizetni. vagy esetleg kér még valamit?!  –Kérdezi, mire én felemelem rá tekintetem, ami igazán baljósló.

                                                      ###############################

- Hogy mersz így beszélni a tulajdonomról???..... És mégis, hogy van pofád nemteljesíteni a vendégem kérését elsõ szóra??.... Ha te elvégzed a dolgod, nem lettem volna ideges a kis drága meg már rég a tenyerembõl enne.... - Morgok mire rimánkodni kezd.

-Elnézést....én sajnálom, de mi nemszoktunk.... - Félbeszakítva mondandóját megragadom grabancát és lerántom a fejét a pultra, de olyan erõvel, hogy átszakítja a pultot. Állkapcsa az agyában köt ki, orrcsintjával együtt, agyának nagy része meg kezemre folyik.

- Nincs bocsánat.... - Morgom, mire a kocsmában, mindenki sikítozva menekül kifelé, vagyis menekülne, mert én most túl ideges vagyok, hogy kontrólt mutassak, testem fellángol és körülöttem mindenkit porrá hanvazt, többek közt a bár is lángra kap és igen gyorsan terjed a tûz, hisz rengeteg szeszesitel van körülöttem, mikor megfordulsz pár ember ordítva rohan ki és lángolnak az épület berobban és immár minden ég, majd kilápek én magam a tûzbõl, démoni alakomban és feléd fordulok.

- Jöhettél volna önszántadból velem.....nem kellett volna ez a sok halott, de nekem így is megfelel - Már kicsit sem voltam emberi hatalmas fekete szárnyaim megmutatkoztak és tekintetem izzott, agyaraim megnõttek és hajam a gonosz energiától lebegett, egy másodperc alatt elõtted teremtem és megragadtam nyakad.

- Felejtsd el a kis nimfákat.....te velem jössz....vedd úgy, hogy én leszek a szatírod..... - Nevettem gonoszan és felreppentem veled az égbe egyenesen a szllóba, ahol az ágyra dobtalak mint egy batyut majd megálltam elõtted.

- Eszedbe se jusson menekülni....esélyed sincs.....úgyis megtalállak, a szagod vagy illatod..... kilóméterekre viszi a szél és jól ismerem fajod, fává változni, beleolvadni a környezetbe nem segít.... -fejtem ki.