Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Fantasy)

1. <<2.oldal>> 3. 4.

MeowyQueen2018. 04. 28. 20:18:59#35469
Karakter: Koike Shiro (kitalált)
Megjegyzés: Jay-nek


 Újra eljött a reggel.Már vagy úgy hetekig figyeltem a lányt és már kezdem azt hinni,hogy egy kicsit megzakkant.Egy picit bűntudatom volt vele kapcsolatban aztán rájöttem,hogy nem kell aggodnom miatta.Elhatároztam,hogy még figyelem egy darabig aztán találkozok vele megint,hogy lássam tényleg arra gondolok-e amit láthatok is.A kis időből hosszú hetek lettek.Nem tudtam miért de nem tudtam a szeme elé kerülni.Valahogy rossz érzés kapott el amikor rávettem magam,hogy találkozzak vele.Végül nem tudtam tervemet végrehajtani.A lány egyre jobban idegesebb és dühösnek látszott kivűlről.Vajon belül is így érezhet?-tettem fel magamnak a költői kérdést.Nem tudtam tovább várni lépnem kellett.Mikor épp üres volt a nappali benyitottam halkan az ablakon és beültem a fotelébe.Nagyon izgatott a látvány mikor ő meglát engem hirtelen az ő saját lakásában.Nem kellett pár másodperc míg megnem történt.A lány teljesen elképedt és látszott rajta,hogy megijedt és ideges egyszerre.

Szerkesztve MeowyQueen által @ 2018. 04. 28. 20:20:14


Sumire2018. 04. 21. 17:19:59#35466
Karakter: Jayline Whitestrome
Megjegyzés: Shironak


Egy hét telt el és azóta nem láttam Shiro-t. Nem futottam vele össze újra. Annak örültem, hogy munkám bőven akadt, mert így a feladataim megoldására koncentráltam és nem egész napokat töltöttem azzal, hogy a történtekre gondoltam. Bár hazudnék, ha azt mondanám kivertem a fejemből... Ezt nem tudtam megtenni. Ugyanis az a különös érzésem  volt - és van is - hogy még találkozom vele. 
Amikor haza érek valahogy mindig eszembe jut. Hiába küzdök, a gondolataim ugyan oda kanyarodnak vissza. Ilyenkor előfordul, hogy saját fedetlen kezeimet bámulom és felidézem azt amikor a fiú elárulta a nevét... Ugyanakkor emlékszem arra is hogy azt mondta: ennyi legyen elég.
Rendszerint megrázom a fejem, minthegy magamnak és újra megfogadom: nem fogom keresni őt. Így is sok bolondságot csináltam... Igaz, csak azért öleltem meg Shiro-t, mert bűntudatom volt. Rosszul esik, hogy bocsánatot kérni nem tudtam. Valahogy mindig ledermedek... Valószínüleg ezért is szeretném ha egyszer megint felbukkanna. Vagy csupán ennyire magányos lennék? 
Ami biztos, az az, hogy tudja, láttam az emlékeit. De vajon azt feltételezi, hogy rossz szándékaim lennének...? 
Az istenért! Mégis csak megmentettem, jut mindig eszembe és ez kicsit felidegesít. Ilyenkor ökölbeszorulnak az ujjaim, felpattanok ültemből és föl-alá járkálok a lakásban. 
Időnként előfordul, hogy ha egy személy emlékfoszlányait ismerem meg, akkor azok hatnak rám, az érzéseimre. Ha véletlenül látok bele valaki mútjába az nem olyan mintamikor munka közben, önszántamból használom a képességem. Ha véletlenül, engedély nélkül történik meg az teljesen más... Az többek között bűntudatot ébreszt bennem.
Bárcsak elmagyarázhatnám ezt Shironak! Azt hogy nem akarok neki ártani. - ahogy ez jár a fejemben most odalépek az ablakhoz és kinyitom azt. Kihajolok a hűvös levegőre és szememet végígjártatom az ott álló fákon. Nem látok semmit, az este már olyan sötét, hogy csak a szélben, lassan hajlongó lombok árnyai kavarognak. 
Végül mellkason összefont karokkal hátamat nekitámasztom az abkak keretének. 
- Nem kell szégyelned a múltadat... - suttogom halkan magamban azzal a tudattal, hogy úgy sem hall senki majd hozzá teszem - Tudom, hogy nem vagy ember. Tudom, hogy mi vagy, Shiro... De nem számít. Segítettem rajtad. 
Elmélkedés közben ismét furcsa érzésem támad, amibe megborzongok. Mintha valaki figyelne...


Szerkesztve Sumire által @ 2018. 04. 21. 17:22:39


MeowyQueen2018. 04. 21. 10:46:32#35465
Karakter: Koike Shiro (kitalált)
Megjegyzés: Jay-nek


 Nem tudtam mihez kezdjek csak úgy voltam. Végül kimásztam a burokból ami eddig körbevett és a város felé vettem az irányt.Mentem s egyszer csak ott volt Jay.Nem próbáltam kitérni előle.Amikor megláttam odasiettem hozzá.nem látott mivel háttal volt nekem.hirtelen megfogtam a vállát.Jay összerezzent.Lassan megfordult és teljesen lefagyott.Már megakart szólalni mikor én közbevágtam:-Miért?....Miért  kellett látnod?-A fejemet lehajtva tartottam nehogy lássa,hogy fáj.-Nem kellett volna belenézned a múltamba,Jay..Nagy hibát követtél el.-mondam teljesen nyugodtan és ridegen.Levettem kezemet a lány válláról és már menni akartam mikor megrántotta a kapucnimat és mgához ölelt.Teljesen meglepődtem.Kisvártatva ezt súgta a fülembe.-Mi a neved?-mondta halkan,de én tisztán értettem.-Shiro....de ennyi legyen elég....-mondtam kicsit felengedve a ridegségemet.Hirtelen eltűntem a karjai közül.Jay megint ott tartott ahol eddig.Állt egyhelyben és nézett maga elé teljesen meglepődten.Nem vettem észre,hogy miközben ölelkezdtünk megfogta a kezemet.-Francba veled...-mondtam teljesen fagyosan.Észrevettem a kezemen egy kis vágást.Annyira szorította a kezemet,hogy megkarmolt.Lenyaltam a kis sebet és már elistünt.Elhatároztam,hogy figyelni fogom Jay-t mit csinál és kikel találkozik.Így is történt ahogy én terveztem.Sok ismeretlennel találkozott és segített nekik.Nem értettem sohasem az embereket így érthető,hogy Jay-t sem értettem igazán.Egy hétig ugyanazt csinálta végig.Vagy segített másoknak és ügyeket old meg vagy otthon üldögél.Kicsit unalmas élete van.Most egy fán ültem ahonnan tökéletesen belátok a házába az ablakokon kereszül.


Sumire2018. 04. 18. 21:15:44#35463
Karakter: Jayline Whitestrome
Megjegyzés: Shironak


Hiba volt megérintenem a fiút, mérgelődök magamban a jelenet után. Nem kellett volna megfognom a kezét, úgy hogy nem volt rajtam kesztyű... Vajon érzékelte, hogy beleláttam az emlékeibe? Talán ezért viharzott el? 
Az általa feltett kérdést ugyan hallottam, de megzavartak az akkor elém villanó emlék darabkák a múltjából, így nem voltam képes azonnal felelni neki. Mire nyitottam volna a szám ő már eltűnt. Az ajtó becsukódásának hangja maradt csak utána. 
Beletúrok ujjaimmal a hajamba és néhány hosszú másodpercen át örlődöm, azon mit kéne tennem. 
Eszembe jut, hogy még a férfi nevét sem tudom. Ez valamiért még rosszabb érzést kelt bennem... De ki vagyok én hogy visszatartsam ha menni akar vagy kövessem amikor egyedül lenne? 
Nem kellemes a lehetőség, hogy esetleg magamra haragítottam, holott segíteni szerettem volna...
Úgy érzem ki kell tisztítanom az agyam, ezért magamra rántom köpenyem és én is az utcára lépek, hogy sétára induljak. 


MeowyQueen2018. 04. 15. 17:42:18#35454
Karakter: Koike Shiro (kitalált)
Megjegyzés: Jay-nek


 Nem törődve a lánnyal,leraktam a főzetét és hátatfordítottam neki.Már éppen menni készültem mikor megfogta a kezemet.Egy darabig így voltunk aztán én elengedtem a kezét.-Mondd...miért mentettél meg egy magamfajtát?-kérdeztem tőle ridegen.A lány nem szólt semmit csak állt egyhelyben,mint a cövek. Sejtettem,hogy nem fog tudni erre válszt adni,nem is csodálkozok ezen.Az ő helyében senki se tudott volna.Megfogtam a kabátomat és halkan becsuktam magam mögött az ajtót.Jay nem értette mi van.Csak értelmetlenül állt a szoba kellős közepében.Én mentem,mentem és mentem jó távol Jay házától.Nem akartam többé találkozni vele,mert az iszonyú fájdalmas és szégyenteljes lett volna.Szégyeltem magam,hogy gyenge vagyok.Még egy alacsony szintű kis csitri is legyőzött.Találtam egy kis kunyhót ott megszálltam.Az eső esni kezdett.Párás,meleg idő volt.Leültem a földre és az ablakon át az eget bámúltam.Mérhetetlenül utáltam magam minden hibámért de már az időt nem forgathatom visza.Becsuktam lassan a szemeimet.Szinte lepörgött előttem az egész életem.Így maradtam jó hosszú percekig.


Sumire2018. 04. 12. 18:53:56#35449
Karakter: Jayline Whitestrome
Megjegyzés: Shironak


Tudtam, hogy a férfi magához fog térni. A mérget ugyanis szerencsére sikerült kitisztítanom a szurt sebből, még mielőtt nagyobb kárt okozott volna. 
Most viszont kicsit váratlanul ért az, hogy máris talpon van és szemtöl szemben állok vele. Még nem készültem fel igazán, amit talán az arcomról is leolvashat. Nem gondoltam át pontosan azt, hogy mivel kéne kezdenem a helyzet tisztázását... 
Néhány pillanatig szótlanul rámeredek, de aztán erőt veszek magamon és megragadom az odakészített bögrét. Rövid időn belül megtöltöm azzal a főzettel amit  gyógyfüvestől kaptam, a saját kezelésemre.
- Sajnálom... - Kezdem visszafogott hangon ahogy a kezébe adom a bögrét - A méregnek még lehet néhány mellékgatása, de túl éled. - itt lenézek a főzetre és hozzá teszem - Ez viszont nem fog ártani. Idd meg... 
Javaslatom után újra elfordulok, hogy ingem ujját feltűrve és szememből hajtincseimet arrébb söpörve ismét az étel készítésével bajlódjak. 
- Jay vagyok. Jayline Whitestorm. - mutatkozom be egy kissebb sóhaj után. - Ritkán fordul elő, hogy olyan helyzetbe csöppenek amibe te most belekevertél... Ahhoz vagyok hozzá szokva, hogy megbízást kapok. De ez eléggé váratlan eset volt. - Magyarázom kicsit elgondolkodva - Előbb te mondod el, hogy pontosan mivel dühítetted fel azt az őrült nőszemélyt vagy én meséljem el azt amiről lemaradtál? 
Ahogy ezt kérdezem a fiútól remélem hogy a hangom nem túl szigorú. Nem olyan típus vagyok aki feleslegesen társalog, de nyilvánvaló, hogy ennek a beszélgerésnek meg kell történnie.
 


MeowyQueen2018. 04. 11. 17:23:29#35441
Karakter: Koike Shiro (kitalált)
Megjegyzés: Jay-nek


Azonnal megfordultam és egyből találkozott a tekintetünk.Én gyorsan elkaptam a fejemet és rögtön elishagytam az üzletet.A kabátom zsebébe beleraktam a "gyógyszert" és felhúztam a kapucnimat.Szédülni kezdtem és forgott velem a világ.Megkapaszkodtam egy villanyoszlopban és lihegtem.A vérszomjam egyre csak nőtt és nőtt,de nem tudtam visszafolytani.A torkomhoz kaptam és levegőért kapkodtam.A torkom égett, a testem gyengülni kezdett.Nem tudtam mit kezdeni egy nagyot beleharaptam a kezembe.Csakúgy ömlött a vér.Nagyokat kortyolgattam amíg úgy éreztem elég volt.A fogaim okozta sebeim azonnal begyógyultak és újra jól éreztem magam.Miközben a vért próbáltam letörölni a számról,éreztem,hogy valaki figyel engem,így hirtelen eltüntem.A tömegbe kellett ,hogy rejtőzzek.Az illető már nem követett.Végül egy szép tisztásra értem,ahol szépséges cseresznyefák virágoztak.Felidéztem a régi szép időket.Amíg én álmodoztam váratlanul belémszúrtak egy éles dolgot ami az egész testemen átfúrodott.Éreztem,hogy nem gyógyult.-Francba..ez méreg...-nyögtem ki,majd elájultam.Kb.7 óra múlva felébredtem és egy sötét pincében találtam magam.Nem értettem,hogy mit keresek itt és mielőtt bármit is mondthattam volna belémszúrt a fájdalom.Éreztem,hogy a sebem nem gyógyult.Egyre jobban kezdett elfertőzödni a méreg miatt.Méreggel volt bekenve így nem tudott rendesen begyógyulni.Hirtelen az idegen megjelent.Nem láttam teljesen az arcát a méreg miatt.A lány megfogta az ajkamat és elis engedte.-Szép példány vagy mondhatni.Jól fogsz állni a gyűjteményemben! Te leszel a legszebb közülök! -mondta gúnyosan-a többire már nem emlékeztem,mert elaludtam.Késöbb már máshol voltam.Egy idegennél feküdtem nem ahol szoktam.Megfogtam ahol "belémszúrták" a kést.Semmi sem volt ott.-Talán csak egy álom volt...-mondtam-majd éreztem egy illatot a konyhából.Láttam,hogy valaki főz.Gyanus volt,hogy nem éreztem a jelenlétét.Közelebb férkőztem és láttam,hogy vacsorát készít.Hosszú fehér haja volt,de csak ennyit láttam.miután megcsinálta a kaját mefordúlt és én teljesen elképedtem.Ez a lány volt az akivel ma találkoztam.Ő is meglepődött.nem szóltunk egymáshoz csak álltunk szótlanul egymást nézve.

Szerkesztve MeowyQueen által @ 2018. 04. 11. 17:24:31


Sumire2018. 04. 08. 21:29:41#35438
Karakter: Jayline Whitestrome
Megjegyzés: Koike Shironak - Kezdés


A gyógyfüves üzletéhez vezető úttól mindig is kirázott a hideg: keskeny utca visz el egy félreeső  sikátorba, ahova alig-alig ér el a közvilágítás fénye... Mégis sűrűn látogatom a Doktort. Ezúttal is csak a hetekkel korábban történt támadásban szerzett nehezen gyógyuló sérüléseim miatt járok azon a nyomasztó környéken. 
Rajtam kívül egy lélek sem tűnt fel, amíg a szitáló esőben haladok célom felé, de a lüktető fájdalom ami kínoz tompitóan hat rám, így nem fordítok különösebb figyelmet a környezetemre... 
A legutóbbi megbízás amit kaptam rendesen kimerített, ám annak ellenére, hogy megeröltető munkával járt végül sikerült lezárnom az ügyet. Bár újfent sikerült néhány ellenséget is szereznem. 
Most azonban elhesegetem ezeket a gondolatokat és végre belépek az üzlet ajtaján. Érkezésemet egy csengő jelzi, de a Doktor nem jön elém mintahogy máskor szokta tenni.
Kissé meglepve látom, hogy nem én vagyok az egyetlen vásárló, mert úgy tűnik egy  férfi megelőzött... 
Néhány percig türelmet eröltetek magamra és hagyom, hogy folytassák amibe belemerültek. 
Addig megszokásból, de csupán felületesen megvizsgálom magamnak a Doktor vendégét. Úgy rémlik, korábban nem láttam ezt a kabátos alakot, állapítom meg magamnak. Igaz, onnan ahol megálltam csak az idegen sötét haját látom és azt, hogy az illető elég magas. 
Percek telnek el, ezért végül úgy érzem a tudtukra kell adnom, hogy én is váltanék néhány szót a gyógyfüvessel.
- Elnézést kérek uram... - Kezdem halkan inkább a másik vendégnek címezve szavaimat, de eközben szigorú tekintetem találkozik a Doktoréval és folytatom. 
- A barátunk időnként feledékeny. Én időpontot beszéltem meg vele. Attól tartok, hogy el kell rabolnom őt... De ha
van türelme várni, akkor visszakaphatja. Feltéve ha jól végzi a munkáját... - Az utolsó mondatot enyhe bosszúsággal mondom ki és tudom, hogy a Doktor mostanra látja rajtam, hogy fájdalmaim vannak.
Az eredeti terv az lett volna, hogy megkapom a szokásos gyógynövény készitményt és új kötéseket a sebekre... De lehet hogy ez most meghiusúl?


Szerkesztve Sumire által @ 2018. 04. 08. 21:36:20


Saga-chan2015. 01. 24. 17:45:11#32339
Karakter: Kitsune



 - Rendben. -egyezik bele. - Hát, egy nagy családba születtem 23 évvel ezelőtt. Második gyermek vagyok, egy nővérem és két öcsém van. Kisfiú korom óta érdekelt a vadászat, ami nem is meglepő hisz vadászcsaládból származom. Amikor iskolába jártam, a tanárim szerint én voltam a legszorgalmasabb. Miután hivatalosan is vadász lettem, rögtön egy tízfejű bikához küldtek, mondván, hogy le kell mészárolnom. - ő volt az egyik leghatalmasabb lény, hogy gondolták, hogy egy fiatal fiú légyőzheti. - Nagy küzdelmek árán, de sikerült . Ezzel az akcióval robbantam be a köztudatba. És, hozzá tenném, hogy nem te és a húgod nem voltatok fenn a listán, - még szerencse. - rád csak úgy szórakozásból vadásztam. Legalábbis annak indult. Aztán egyre jobban érdekelni kezdtél. - na persze, nem hiszem, hogy csak szórakozásból akart levadászni. Remélem nem tudja, mivel jár az ha engem vagy a szüleimet megöli.

- Most te jössz. - zökkent vissza a valóságba. mesélek neki de nem mindent, még ahhoz idegen.

- 20 éve jöttem a világra. Anyám egy szürke farkasszellem, apám egy fehér róka szellem. A húgomat meg bizonyára már ismered. Másik testvérem még nem látott napvilágot.

- Ennyi? - igen ennyi, nem fogom elmesélni mi történt velem.

- Egyenlőre igen.

- Mivel jobban érzem magam, körbe vezetlek a falun, de csak egy kis hirtelen mozdulat és megöllek. - elég csúnyán nézek rá de nincs hatással, egy kis mosollyal fogadja a fenyegetésemet.

- Értettem, nem fogok senkire fegyvert fogni.

Bólintok majd elindulok kifelé, már majdnem a kijáratnál vagyok amikor földre huppanok. El is felejtkeztem a hajamról, hátra fordulva látom, hogy Daniel lépett rá. Kissé furán nézi a hajamat a kezei között, hát igen sokan mondták mér, hogy vágassam le de nem szeretném. Miután rendesen összébb rendezem a hajam elindulunk ki. Kint mindenki óvatosan közelit felénk, sajnos ez mind a vadászok érdeme, ha Daniel nem lenne vadász akkor nem lenne így.

 

Szerencsére nem volt semmilyen gond a falu nézés közben, Danielt még egy két gyermek is elrángatta játszani. Öröm volt nézni őt ahogy játszik a kicsikkel, igazán jó apa fog válni belőle. Mikor már a gyerekek rá untak szó nélkül ott hagyták. A nap már majdnem le megy mire végzünk mindennel.

- Ha gondolod gyere egyél nálunk, anyám istenien főz igaz nem tudom mit ütött össze de biztos, hogy nagyon finom lesz.

- Hát ha nem baj akkor megyek, úgy is farkas éhes vagyok.

- Akkor induljunk. -ragadom kézen majd húzom magam után. A tenyere nagyon meleg, és puha. Réna keze volt ilyen meleg és puha, de fele sajnos nem élvezhettem a életet amit nekünk szántak. Nagyon hamar elvette tőlem az élet, de igaza van anyámnak, nem sirathatom örökké őt. A házunkhoz érve Daniel egy kissé feszélyezve jön be, igaz is el felejtettem említeni, hogy én vagyok a törzsünk következő vezetője?

- Az nem mondtam, hogy én vagyok a törzsfő fia?

 

 


Kikyou-chan002014. 12. 14. 10:33:49#32094
Karakter: Daniel
Megjegyzés: ~prédámnak


Arcára hirtelen kiül az idegesség. Hohó, mire készülsz? Felfeszem a támadó pozíciót, várva, hogy mit lép. Mitől lett ennyire ideges? Nem kell sokáig várnom, hogy kiderüljön,  ugyanis beviharzik egy furcsa szerzet. Gondolom, az apja. Hm, családi összejövetel lesz ebből?

Az ajtó kiszakad a heyléről, nagy puffanással ér földet. Amint a por eltűnik, egyből nekem ront, a torkomra célozva. Miért akar ma mindenki megölni? Hjaj... Jó magasra felemel, én szabadulni próbálok, ami annyira nem is egyszerű, pláne, hogy nem érzek szilárd talajt a lábam alatt.

- Mit akarsz itt vadász? Azt hiszed, nem tudnálak megölni, hidd el szívesen megtenném de ez a válasz most fiamtól függ. - milyen nagylelkű... pff.

- Apám, ereszd el kérlek. Hadjatok kettesbe vele, ha bármilyen gyanús mozdulatot tesz megölöm. - átlátok a szitán, esze ágában sincs megölni. Legalábbis egyenlőre. Végigmér rajtunk, majd végre kiszabadulok. Huh, a fene... Gyorsan, levegő után kapkodva ugrok talpra, az öreg meg végre veszi a lapot, és kimegy. Na végre!

- Először is szeretném megtudni a neved, nem szólíthatlak vadásznak, vagy ahogy akarod. - szólal meg hirtelen. Kikászálódik az ágyból, egy pohárba beletölt némi vizet, majd felém nyújtja.

- Daniel a nevem. - kortyolok egy nagyot.

- Akkor Daniel az én nevem Kitsune. - végül is, eléggé illik rá...

- Akkor megtudhatom, hogy mit is akarsz tőlem?

- Megismerni téged.

- Mit szeretnél tudni?

- Mesélj egy kicsit az életedről...

- Rendben. Hát, elég nagy családba születtem 23 évvel ezelőtt. Második gyermek vagyok, egy nővérem és két öcsém van. Kisfiú korom óta érdekelt a vadászat, ami nem is meglepő, hisz vadászcsaládból származom. Amikor iskolába jártam, a tanáraim szerint én voltam a legszorgalmasabb. Miután hivatalosan is vadász lettem, rögtön egy tízfejű bikához küldtek, mondván, hogy le kell mészárolnom. Nagy küzdelem árán, de - rakom le az üres poharat - sikerült. Ezzel az akcióval robbantam be a köztudatba. És, hozzátenném, hogy nem, te és a húgod nem voltatok fenn a listán, rád csak úgy szórakozásból vadásztam. Legalábbis annak indult. Aztán egyre jobban érdekelni kezdtél.

Válasz nem érkezik, látszólag elgondolkodik.

- Most te jössz. - nézek rá.

- 20 éve jöttem a világra. Anyám egy szürke farkasszellem, apám egy fehér rókaszellem. A húgomat meg bizonyára már ismered. - igen, Ezra, azt hiszem. - Másik testvérem még nem látott napvilágot.

- Ennyi? - nézek rá furcsán. Valamit nem akar elmondani... Érzem... valami fájdalmasról lehet szó...

- Egyenlőre igen. - tudtam! Hah, zseni vagyok!


1. <<2.oldal>> 3. 4.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).