Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

OLCSÓ, gyors, és megbízható honlapszerkesztés. Mely a megbízó minden igényét kielégíti. Tárhely, és Domain regisztráció helyben!

További linkek...


Szerepjáték
(Fantasy)

<<1.oldal>> 2. 3. 4.

MeowyQueen2018. 07. 20. 11:18:15#35540
Karakter: Koike Shiro (kitalált)
Megjegyzés: Jay-nek


A félelem és az aggodalom ellepte az egész testemet.Nem tudtam,hogy mi tévő legyek.Mivel láttam,hogy az üvegbe betette a mérget és elmegy pihenni,jobbnak láttam,hogy elviszem mielőtt valami őrültséget csinált volna.Nem volt szívem csak elvinni az üveget így írtam egy kis cetlit melyben ez állt:"Bocsi,hogy a múltkor csak úgy otthagytalak....De megígérem találkozunk még!Az üveget magamnál hagyom nehogy hülyeséget csinálj! Minden jót~Shiro"Mikután befejeztem leraktam a cetlit pont oda ahol az üveg volt és gyorsan eltűntem.Tudtam,hogy Jay iszonyú mérges lesz rám de ezt az ő érdekében tettem.Mondjuk a méregnek semmi köze a rosszul létemhez de jobbnak láttam,hogyha megsemmisítem.Elvittem egy tűzhányóhoz és abba beledobtam.Szép lassan elnyelte aztán otthagytam.Nem akartam most Jay-t zavarni ezért nem mentem el a házához.Bementem a városba.körül tekinttem de semmi gyanúsat nem találtam.Ez megnyugtatott kicsit.miután a város kicsit kihalt részére értem,rengeteg szörny telepedett meg amíg én távol voltam.-Remek...megint megtisztíthatom ezt a környéket-morgolódtam de mielőtt bárminek is nekiállhattam volna egy ismerős aurát éreztem a hátam mögül.A szörnyek azonnal elmentek mert megijedtek az illetőtől.Jay volt az.-Te meg mit keresel itt?-néztem rá értetlenűl,majd egy lépést hátráltam.A lány nem szólt semmit csak állt egyhelyben,Végült mérges tekintetét az enyémbe fúrta amitől teljesen kirázott a hideg.Nagyon jól tudtam mi fog ezután következni.Csak vártam és vártam.


Sumire2018. 05. 08. 21:54:07#35492
Karakter: Jayline Whitestrome
Megjegyzés: Shironak


Shiro váratlanul és nagyon gyorsan távozott. Ha megpróbáltam volna,akkor sem tudtam volna megállítani, hiszen a gyorsasága, a mozgása természetfeletti... Egyébkéntis eléggé megzavart és feldúlt aza furcsa rosszullét,melynek jelei mutatkoztak rajta, így a reagcióm lelassult, nem tarthattam vissza. 
Végülis a csend, illetve a természet zajai ébresztettek rá arra, hogy egymagam maradtam a sziklaszirtnél. Szánnom kellett néhány percet arra, hogy lenyugtassam magam és rendezzem a gondolataimat. Amikor ez sikerült, képes voltam arra, hogy leguggoljak és megvizsgáljam mit hagyott hátra Shiro... Nem kellett sokáig tanulmányoznom azt a sötéten derengő foltot, hogy felismerjem mit látok. A férfi vért hányt, állapítottam meg magamban. 
- Ez semmi jót nem jelent... - Mondtam ki hangosan ezt a gondolatot - Talán utána kéne járnom, hogy az a bizonyos méreg okozhat-e hasonló rohamot... - Tettem még hozzá, ahogy fölegyenesedtem a guggolásból. 
Ezután egy-két pillanatig nem mozdultam tovább, mivel úgy hallottam, hogy elmosódott beszéd foszlányokat hoz felém a szél. Megfordult a fejemben, hogy talán Shiro visszajön, de végül aztán rászántam magam az indulásra. 
Több érzés is kavargott bennem az otthonomig vezető úton. Régen fordult velem elő például, hogy valakiért gaggódtam... Kissé összerándult a gyomrom is, mert eszembe jutott, hogy Shiro milyen rosszul festett. De nagyon reméltem, hogy ez csupán egyszer furdult elő vele, hogy nem gyengítette le ez a roham túlságosan és mostanra jobban van...
Igyekeztem a rossz érzéseimtől megszabadulni, ám tudtam, hogy ezt csak úgy tudom elérni ha valamivel elfoglalom magam.
Hazaérve volt tervem arra nézve, hogy mit fogok tenni. 
    Miután beléptem a lakásomba és levetettem a köpenyem az első lépéseim szinte autómatikusan az ablakhoz vezettek, hogy ne hogy elszalasszam ha Shiro mégis feltűnne... De olyan képességem  nekem soha nem volt, amivel szemeim legyőzhették volna a sötétséget, ezért idővel tényleg a tervezett tevékenységhez kellett hozzá látnom. 
- Ha nem is járok sikerrel, akkor is megpróbálom kideríteni mi volt ez... - beszéltem ismét magamban miközben átmentem egy másik szobába, ahol néhány gyógykészítményt és hasonló dolgokat tartottam. Mivel korábban szerencsére előrelátó voltam megőriztem az egyik géz csíkot amivel Shiro sebéből kitiszítottam a mérget, szóval azzal mentem vissza a konyhába. Valamennyi mérget magába szívott az anyag, így vizzel engedtem teli a mosogatót és belemerítettem a géz darabot, hogy kiázzon belőle az az anyag amit beszívott. Két dolgot tudtam biztosan: a méreg ennyire felhigított álapotban nem árthat nekem, továbbá ahhoz viszont elég lesz, hogy a Doktor megvizsgálja.
- Ha ez okozta azt az ijesztő rohamot, akkor ebből a mintából kiderülhet. - Mondtam ki gondolataim szórakozottan megint amíg egy kissebb fajta üveget merítettem a mostanra elszineződött vízbe. 
Akkor szorult össze a torkom újra amikor lezártam az üvegcsét és az ablak párkányára tettem.
Mi van akkor ha Shiro mégis valami mástól lett rosszul? - Jutott eszembe a kérdés némi idegességgel. Szívem szerint még aznap elvittem volna az üveget, de ugyanakkor éreztem azt is, hogy néhány órát muszáj lesz pihennem az izgalmak után.


MeowyQueen2018. 05. 05. 18:41:15#35483
Karakter: Koike Shiro (kitalált)
Megjegyzés: Jay-nek


 Mikor megkérdezte,hogy merre lakom kicsit elgondolkodtam.Nem igazán volt rendes otthonom hiszen mindenhonnan kidobtak vagy elutasítottak.Már ejtettem volna ki a választ egy rossz érzés kapott el.A gyomrom felkeveredett,majd hányni kezdtem.Arráb mentem pár centivel,hogy ne Jay-t rókázzam le.Mikor megnéztem mit is hánytam ki elképedtem.Vér volt az.Az izzadság egyre jobban levert s már a vámpírlétem sem bírta ezt az erős nyomást.Szemeim vérvörösen égtek és 10 másodpercenként hánytam egyet.Ránéztem a lányra és valami nagyon furcsa dolgot láttam.A mágikus aurája sokkal nagyobb lett mint általában szokott lenni.Ezt nem értettem.Ha ez így megy tovább meg fog ölni.Gyorsan el kellet mennem mielőtt baj lenne.-Sajnálom...de mennem kell....Majd még találkozunk..-mondtam nyögve.Gyorsan amennyire csak tudtam felálltam,nagy lendületet vettem és leugrottam a sziklaszírtről.Amint egyre távolodtam a lánytól egyre jobbra éreztem magam.Végül egy tónál kötöttem ki.Megmostam az arcomat ,mert tiszta vér volt.-Chhh még azt hiszik ittam valakiből-mérgelődtem hangosan.váratlanul valami közeledett felém.mire odanéztem egy ezüstnyíl haladt felém.Mielőtt eltalált volna megfogtam.Pár centire volt az arcomtól épphogy eltalált.Olyan mérges voltam,hogy azonnyomban összetörtem.Aztán lépés hangokat hallottam.Gyorsan elbújtam az új jövevények elől.Elkezdtek mondani a szokásos beszélgetésüket:-Már megint meglépett-kezdte mérgelődve az egyik.-De láttad mekkora ereje van,összetörte a legerősebb ezüstnyilamat-rimánkodott a másik.-Ne aggodj,egyszer úgyis a markunkban lesz és addig kínozhatjuk ameddig kedvünk tartja.-mosolyodott el.Miután megbeszélték elmentek.Kicsit sokkot kaptam.-Jesszusom,ezek az emberek tényleg reménytelenek-fogtam a fejemet.Felálltam és kijöttem a bozótosból.Megint a tóhoz mentem és a tükörképemet nézegettem.-Vajon mit gondol rólam?-gondolodtam magamban.Inkább az aggasztott,hogy menőtt a mágikus aurája.Vajon miért?Általában akkor növekszik így meg amikor felzaklatják vagy megbántják.Lehet hogy megbántottam?-töprengtem.Mondjuk szerintem nincs tisztábban a mágikus aurájával,mert akkor tudná azt kontrollálni.Vajon most is mérges rám? Vajon mit csinálhat most?-ezek a kérdések cikáztak a fejeben.Másnap elmentem a házához aztán felmásztam a szokásos helyemre.Láttam,hogy kint leskelődik az ablakon.Örültem,hogy nincs semmi baja.


Sumire2018. 05. 01. 23:21:32#35478
Karakter: Jayline Whitestrome
Megjegyzés: Shironak


Egy darabig csend állt közénk. Nem foglaltam szavakba megbántotságom, csak figyeltem Shiro-t a holdfébyben, a mozdulatait, azt ahogy először előttem állt, majd, ahogy távolabb sétált és leült egy kőre.
Nem akartam azt, hogy rosszabbul érezze magát, így szerettem volna olyasmit mondani neki ami nem a borús hangulatot erősítí.
- Tudod, úgy érzem, hogy nem véletlenül találkoztunk. - szólaltam meg,lenyelve idegességemet és próbáltam könnyedebb hangon folytatni - Én már ismerlek valamennyire. Arra gondoltam viszonzásul talán én is mesélhetnék magamról néhány... - itt mégis elakadtam. Feltűnt, hogy a férfi zihálva veszi a levegőt.
- Shiro...? - Kérdeztem riadtan, de válaszát nem vártam meg. Oda rohantam hozzá és letérdelve a fűbe láttam, mennyire nincs jól. 
- Kérlek... Megijesztesz. - megint két kesztyűs tenyerem közé vettem az arcát. - Pihenned kéne. Ha kis mennyiség is ugyan, de nem rég méreg jutott a szervezetedbe, Shiro. Nem szabadna megerőltetned magad... - ahogy beszéltem éreztem, hogy könny csípi a szemeimet, de nem akartam átadni magam az érzéseimnek. Arrébb söpörtem egy sötét hajtincset a férfi homlokáról, majd a szaját szemeimet is megtöröltem egy gyors mozdulattal.
- Haza kísérlek... - ajánlottam fel - Marre laksz?


MeowyQueen2018. 05. 01. 20:39:26#35476
Karakter: Koike Shiro (kitalált)
Megjegyzés: Jay-nek


 Hirtelen meglepett,hogy tudja mögötte állok.Neki támaszkodtam a magas sziklának és a földet néztem.Valamit válaszolnom kellett így hát elkellett mondanom amit érzek:-Nem várok én semmit...-sóhajtottam egyet-Csak annyit,hogy nem kéne többet találkozgatnunk.-fejeztem be nagyot nyelve.Tudtam,hogy ezzel esetleg megbántom vagy feldühítem,de az ő érdekében mondtam ezt.Nem akartam,hogy esetleg majd vámpírvadászok loholjanak majd utánna azért mert velem találkozik.A lány hátrafordúlt és megilletődve pillantott rám.Ezt az arcot nagyon kedveltem benne.Kicsit őt bámúlva rájöttem,hogy nem tudnám megtenni vele azt ,hogy csak így itthagyom és vége.Viszon azt sem tudtam vele megtenni,hogy a nővel maradok, kitudja mikor veszítem el a fejemet és netán a véréből is innék.Egyiket sem akartam így a döntés egyre súlyosbodott.Olyan tanácstalan voltam,hogy nem tudtam röpkében ldönteni mitévő legyek.Jay odajött hozzám és felemelte a fejemet az államon keresztül.Egy halvány mosoly volt az arcára rajzolva s mitsem törődve semmivel csak így nézett rám.A szívem azonnal meglágyult mikor így néz,de vissza kellett magamat rázni a ridegségbe.Elkaptam a fejemet és a sziklaszírthez mentem.leültem és bámúltam magam elé. Olyan zűrzavar volt a fejemben,hogy azt se tudtam mit is csinálok én tulajdonképpen.A hajamba túrtam és törtem a fejemet.Nem tudtam eldönteni mi a helyes és mi a helytelen.Fogalmam se volt semmiről sem.Azt meg nem akarhattam,hogy a lány mondja meg a helyes utat mert tudtam,hogy mit fog mondani.Így nekem kellett döntést hoznom amit el is mondtam a lánynak.Nem kell találkoznunk..csakis ez járt a fejemben.Ez talán megszabadíthat mindentől.Ez lesz a legjobb mindkettőnknek.Mégis valamiért nem tudtam határozott lenni és elmondani neki.Valahogy nehéznek éreztem mindent és mindenemet.Nem értettem miért,de nem tudtam kiejteni azokat a szavakat amiket ilyenkor mondani kellene.Kezeimet összeszorítottam és lefelé bámultam.sohasem éreztem így magam.Hirtelen olyan volt mintha a vérem felforrosult volna szinte levert az izzadság.Sokkot kaptam.Nehezen bírtam lélegezni és mozogni.Probáltam mélyeket lélegezni,de nem ment.


Sumire2018. 04. 30. 23:06:41#35475
Karakter: Jayline Whitestrome
Megjegyzés: Shironak


Egy kissé még furcsán éreztem magam mikor elolvastam a nekem hagyott üzenetet. 
Nem tudtam rájönni, hogy pontosan mennyit aludhattam és Shiro mikor távozhatott, ezért hirtelen támadt az az ötletem, hogy utána indulok...
Kilépve az utcára először futásnak eredtem, mert attól tartottam talán nem találom ott.
Na de hol az az ott? - villant át agyamon a kérdés ami arra késztetett, hogy megtorpanjak és átgondoljam hova is tartok. 
Végül egyszerűen felnéztem a sötétedő égre, a felhők között nyugodtan trónoló holdra. A látványról eszembe jutott egy hely, bár biztosan nem tudtam Shiro ugyan arra a helyre gondolt-e vagy nem. Egy mély levegőt véve urrá lettem bizonytalanságomon és ismét megindultam abba az irányba ahol reményeim szerint rátalálhatok majd az úriemberre.
Azon nem agyaltam mit kéne mondanom neki és azzal sem türődtem, hogy Shiro talán butának tart majd a hevességem miatt, csak szaladtam. 
Beletelt némi időbe mire oda értem ahhoz az úthoz ami felfelé vezetett egy közepesen magas hegyen. Erről a hegyről, pontosabban az egyik kiugró sziklaszirtjéről egész közelinek tetszett a telihold. 
Lépteim akkor lassítottam, amikor fölértem arra a széles területre amit szinte teljesen ezüstös fénybe borított az este. 
Közelebb léptem a szirt széléhez, hogy a hegy lábánál futó folyó lassú, fel-fel csillanó vizét is megcsodáljam.
Először lehúnytam a szemem és így hallgatóztam, hátha hallom Shiro lépteinek zaját a hátam mögül.
- Vársz valamit cserébe azért, hogy megmutattad a gyerekkorod? - Tettem fel a kérdést hangosan, de nem volt benne gyanakvás, csak kíváncsíság. Abban sem voltam teljesen biztos, hogy áll valaki mögöttem, de kimondtam ami eszembe jutott. 
- Persze nem akarok a terehedre lenni, ha épp más dolgod van... 


MeowyQueen2018. 04. 30. 20:58:03#35474
Karakter: Koike Shiro (kitalált)
Megjegyzés: Jay-nek


 Mikor kimondta ezeket a kedves szavakat megenyhült a szívem.Nem tudtam mit mondani csak egy kis szemtelen mosolyt csaltam az arcomra.Kis idő múlva a lány hirtelen összeesett és én azonnal megfogtam és a karjaimba vettem.Éreztem a teste melegét és ezt nagyon hiányoltam magamból.Bevittem a szobájába és leraktam az ágyára.Mélyen aludt látszott,hogy nagyon kimerült.Elgondolkodtam lehet,hogy túl sokat mutattam neki a múltamból.Nem bántam a dolgot inkább néztem ahogyan Jay alszik.Egy ideig így maradtam,majd észrevettem,hogy mozgolódik.Nem akartam tovább zavarni így gyorsan megírtam egy cetlit a számára és leraktam a kis komódra. A levélbe ez állt:-Köszönöm,hogy vártál rám és remélem,hogy látjuk még egymást.Most dolgom van,de megígérem még visszatérek,de ha mgakarsz keresni olyan helyen keres ahol a telihold jól látszik.-majd leraktam a tollat és kimásztam az ablakon.Véletlenül nem csuktam be magam után az ablakot így nyitva maradt.Jay felkelt és meglátta a levelet.Én a ház melletti fán voltam és figyeltem minden egyes mozdulatát.Láttam ahogyan olvasta azt a kis cetlit és teljesen elképedt.Az is láttam,hogy megfogja a kabátját és útnak indult.-Úgy látom,hogy nagy hatással vagyok rá-gondolkodtam el.Felálltam a fáról és elmentem arra a bizonyos helyre amely kb.2 kilóméterre volt tőlem ami nekem csak 2 méter volt.Jó sokáig kell várnom mire a fehérhajú kis nőszemély idefárad,de nem volt mit tenni így várnom kellett.

Szerkesztve MeowyQueen által @ 2018. 04. 30. 20:59:46


Sumire2018. 04. 29. 23:38:28#35472
Karakter: Jayline Whitestrome
Megjegyzés: Shironak


Nem volt erőm ellenkezni Shiroval. Az a kedves pimaszság amivel velem beszélt eléggé zavarba hozott. 
Végül bólintottam, de valójában olyan volt mintha nem is várt volna választ a kérdésére... Egyszerűen csak a szívéhez húzta a kezem. Rövid időn belül a tenyerem már a mellkasán feküdt, így az intenzív emlékek magukkal ragadtak.
Azt hiszem ha akartam volna, akkor sem tudtam volna mást tenni minthogy lehunyt szemmel sodródom velük...
Rengeteg dolgot láthattam a férfi múltjából. Meglepő módon olyan képsorok bukkantak fel, amelyek arra engedtek következtetni, hogy valóban megtud bízni bennem. 
Az emlékeit vizsgálva tudomást szereztem, arról, hogy kisgyermek volt még amikor szülei eldöntötték sorsát... A szívem és a torkom akaratlanul is összeszorult, mert ma is olyan élénken éltek Shiro szívében és elmlékezetében az akkor történtek, hogy ettől még élethűbbek, még élesebbek voltak az elmémben megjelenő jelenetek... 
Aztán zaklatotságom enyhítette, hogy eddigi életének szebb, kellemsebb részei is voltak és Shiro semmivel sem akadályozott meg abban, hogy ezeket is megismerjem rajta keresztül. 
Az élmény hatására valami transzszerű állapotba kerülhettem, ami nem volt egészen új számomra, de ilyesmi régen történt velem....
Azt hiszem azonban, hogy átadott emlékek mennyiségéhez nem voltam eléggé edzett, így arra lettem figyelmes, hogy egyre gyengébbnek érzem magam. 
Ezt nem tudom biztosan, de egy pontnál talán kinyitottam a szemem és rámosolyogtam a fiúra. Az agyamban több mondatot is megfogalmaztam, de ezek a halk szavak hagyták el a számat: 
- Köszönöm, hogy vissza jöttél... És a bizalmadba fogadtál. Egy igazi túlélő vagy, Shiro. Már nem aggódom annyira... 
Ezt kimondva próbáltam ugyan tartani magam,de kimerültem. 
Hiába akartam ezt elkerülni, mégis elsötétült elöttem minden.


MeowyQueen2018. 04. 29. 21:09:22#35471
Karakter: Koike Shiro (kitalált)
Megjegyzés: Jay-nek


 Ahogy a tőr belefúrodott a fotelnek a karjába kicsit megijedtem,de igyekeztem nem kimutatni az ijedségem.Csak nyugodtan ültem majd a tőrt kihúztam a fotelból és ledobtam a földre.Jay mély szemeit néztem.Olyan volt mint egy hatalmas feketelyuk.Elmosolyodtam és hozzászóltam:-Heh addig nem halhatok meg míg nem láttalak újra-vettetem rá egy szemtelen mosolyt majd folytattam:-Már régesrég halott..amióta te itt idegeskedsz azóta már vagy úgy húsz darab hozzá hasonlót öltem meg..-komolyodtam el.Láttam,hogy teljesen meglepődött.A szálya legörbűlt a kezeit kicsit összébbszorította.Nem tudott megszólalni annyira megilletődött.Lassan felkeltem és odamentem hozzá.Megfogtam a kezét és megkérdeztem:-Akarsz többet látni?-kérdeztem pimaszul.A lány kicsit elpirult és elfordította a fejét.Pár percig így maradtunk.Nem tudott mit mondani ezért törte a fejét.Kisvártatva rábólintott a dologra.Nagyon lassan lehúztam a kezéről a kesztyűt és félredobtam.Megfogtam a kezét és a szívemre tettem.Jay lehunyta a szemét.Aztán órákig így maradtunk.Láttam,hogy néha -néha megborzong vagy kicsit zihál,de van olyan pillanat is mikor elmosolyodott.Olyan volt mintha egy vonaton utazott volna ami nagyon gyorsan menne egy göröngyös úton.


Sumire2018. 04. 29. 18:06:04#35470
Karakter: Jayline Whitestrome
Megjegyzés: Shironak


Ahogy múltak a napok és több hét is eltelt én magamba folytottam minden Shiro-hoz kapcsolódó gondolatot. Legalábbis nagyon igyekeztem hogy ez sikerüljön... Viszont a különös bűntudat mellett idővel az aggodalom is gyötörni kezdett. Többször is eszembe jutott az a lehetőség, hogy a fiú  mégis annak az őrült nőnek a karmai közé került, aki egyszer már megpróbálta megölni őt... Attól féltem, hogy ez a rossz előérzetem talán valóra válhatott. 
Amíg dolgoztam nyugalmat erőltettem magamra, de az idegeim szinte pattanásig feszültek. Mire haza jutottam mindig újra erőt vett rajtam az idegesség...
Most amikor a félhomályban megláttam azt az alakot a fotelemben ülni, először ismét szoborrá dermedtem. Másodpercekig néztem nem várt vendégemre és persze felismertem az arcát. 
Úgy érzem mintha a bennem idáig összegyűlt feszültség lüktetne a füleimben és az ereimben is. Shiro pedig meg sem szólal. Úgy ül ott mint valami néma kísértet a kripták némaságát idéző csendben...
Ez valahogy inkább dühítő számomra, de a haragom  hirtelen hulláma legalább cselekvésre késztet: kesztyűs kezem az övembe csúsztatott tőrért nyúl és hezitálás nélkül Shiro fejének irányába hajítom a fegyvert. 
A dobás természetesen a fotel támláját éri, ahogy azt terveztem, de az enyhe döbbenet ami megjelenik Shiro sötét szemeiben biztosít arról, hogy nem képzelődöm. Valóban ő az! 
 - Szóval nem öletted meg magad... - szólalok meg és összefonom karjaimat. A tekintetem a fiú még mindig csodálkozó tekintetébe fúrom, a hangom pedig kissé megremeg, hiába próbálok uralkodni rajta. - Látom egész jól festesz. Most nem üldöz az elbűvölő barátnőd? - enyhe mosoly játszik az ajkaimon, mert ezt gúnyolódásnak szántam, de miután egy jó nagy adag indulatot kiadtam magamból azzal a dobással, most mégis megkönnyebülés árad szét bennem.
- Ez amúgy jól esett... - Teszem hozzá a fiú arca mellett meredező tőrre pillantva. 


Szerkesztve Sumire által @ 2018. 04. 29. 18:06:39


<<1.oldal>> 2. 3. 4.

© Copyright 2009-2018. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).