Elmosolyodom, ahogy készségesen mozogni kezd. Szóval akar, kíván engem. Nem baj, ha gyûlöl, amíg kielégíti a vágyaim.

Most én sem durvulok el, egyszerûen csak kiélvezem a szexet vele.

Ez különbözik attól, ami eddig volt közöttünk, ez valamivel másabb. Nem tudnám megmondani, hogy mi az, ami megváltozott, de nem ugyan az. Lehet kicsit bensõségesebb vagy, csak mert tudja a titkom, amit mg soha senkinek nem árultam el.

Ez már nem játék többé. Valószínûleg már nem csak a szexrõl fog szólni, és talán én ezt belül remélem is.

Csak egyetlen egy valaki fogadjon el… csak egy valaki…

Mindenki kíván hasonlókat, és még ha el is ítélem az efféle szánalmas vágyakozást, én is vágyom rá.

Az a bizonyos valaki õ legyen.

Egy pár pillanatra kihagy az agyam, mikor egyszerre elélvezünk. Nem szólok, õ sem teszik.

Hagyom, hogy lemásszon rólam és nézem, ahogy rágyújt. Követem a példáját és szintén elõveszek egy szál cigit, majd meggyújtom és mélyet szippantok belõle.

A hosszas csöndet végül õ töri meg.

- Tényleg nem árulak el téged, ha elengedsz. Te is tudod, hogy keresni fognak. Tény, van egy stílusom, de vannak barátaim, akik szeretnek. Láttak már téged a melóhelyen és beszéltem is rólad. Megtalálnának téged, és ha úgy nézzük, akkor is én okozom a veszted, de ha elengedsz, akkor nem lesz baj vagy ölj meg, tényleg nem érdekel, de ezt a bezártságot nem bírom. Nem vagyok az állatod, se a tulajdonod. Gyûlölöm, ha valaki korlátoz, és te azt teszed. Engedj el vagy ölj meg. - Türelmesen végighallgatom. Végül is ez egy ultimátum. Ölj meg vagy lebuksz. Mélyen beszívom a füstöt, majd lassan kiengedem.

- Fürödj le és öltözz fel, aztán elmehetsz. - Közlöm vele, mire jutottam. Felállok, és ott hagyom, szépen felsétálok. El sem hiszem, hogy valóban elengedem. Felérve elnyomom a cigim és sóhajtok egy jó nagyot.

- Gyere. - Szólok neki, és már tisztán érkezik fel.

- Nos, akkor én megyek is. - Indul el, ami nem igen tetszik.

Elkapom és visszarántom magamhoz és szorosan tartom.

- Hát még csak rendesen el se köszönsz? - Suttogom a fülébe, majd megfordítom és nekinyomva a falnak lefogom kezeit. Simítok végig gyöngéden az arcán.

- Amiket mondtál lent, azzal teljesen tisztában vagyok, és hát tényleg nem tudlak megölni téged, na meg izgat is ez az egész helyzet, de nem változtat azon a tényen, hogy nem bízok benned. Tudnak rólad a barátaim? Nos, nekem se kerülne sokba, hogy kiderítsem kiket is szeret a kicsi Shou. Téged nem tudlak megölni, de õket igen. Remélem érted, mire is célzok. - Mosolyodom el, de ez is már az ördögi kategóriába tartozik. Ha tudná, hogy a telefonja itt van nálam, lehet nem is gondolkozna. A tekintetében félelmet látok és ez tetszik.

- Soha nem foglak elárulni, esküszöm. - Soha nem hallottam még ennyire komolynak a hangját, így elmosolyodom és tovább cirógatom a pofiját.

- Okos fiú. Figyelni foglak. Most pedig köszönj el, ahogyan kell. - Nem kérem, szinte parancsolom. Lassan lehunyja a szemét és megcsókol. Helyes. A barátai életével nem játszik. Én vadul csókolom, tõle most nem az igazi, de ezúttal elnézem neki.

- Oké most már mehetsz. - Engedem el. - Még valami. Mikor látlak? - Fésülöm félre a haját.

- Ahogyan eddig, keressük egymást. - Válaszol egyszerûen. - Akkor mehetek?

- Rendben és igen, csak ne feledd, amit mondtam. - Lopok még egy apró csókot és hagyom, had menjen.

Csak nézek utána, ahogyan elrohan. Nem tudom még mindig eldönteni, hogy bölcs dolog-e így elengedni õt.

Sóhajtok egy nagyot és lemegyek a pincébe. Kitakarítok mindent és lefertõtlenítek, hiszen ki tudja, hogy az elõzõ áldozatomnak milyen nyavalyái lehettek.

Miután végzek, felmegyek a nappaliba és elõveszem a telefonját. Végignézem a neveket, az sms-eket, képeket, mindent. Érdekes, hogy mennyi emléket õriz egy ilyen kis vacak.

Érdekes irányba haladnak az események.

Õ az elsõ, aki már lent volt a pincémben, mégis élve távozott. Meglágyult volna a szívem? Ki tudja. De ez a gondolat már önmagában zavaró.

~

Eltelik egy hét és nem keres, bár én sem keresem. Vártam, hogy felbukkan valahol, de nem tette, így kénytelen vagyok én felemelni a hátsóm és megkeresni. Már hiányzik a kis kerek feneke, meg persze, ha beijedt, akkor kénytelen leszek megölni, mert úgy veszélyes.

Bemegyek a bárba, hogy beszéljek vele, még merre tûnt az utóbbi egy hétben.  Mikor belépek, nagyon elfoglalt, így elmosolyodom és leülök a pulthoz, majd megszólalok.

- Hello Shou. - A hangom nyugodt.

- Szia. - Fordul felém. Istenem, de rossz színész.

- Nagyon eltûntél cicus. - Csóválom meg a fejem.

- Te se kerestél eddig nem, de? Legutóbb én kerestelek fel. - Végül is ez igaz.

- Jogos, de most itt vagyok. Mikor végzel? - Simítok a kicsi kacsójára.

- Hajnalba vagy lehet reggel. Nagy a mozgás, a pénz meg kell és a többi napom is zsúfolt. - Hm, szóval elfoglalt. Ez már eleve furcsa. Eddig egy jó dugásra mindig volt ideje.

- Ezt szomorúan hallom. Jövõ héten legkésõbb azért egy éjszakát rám szánsz? A sok munka megárt. - Mosolyodom el. Érzem, hogy árad belõle a félelem.

- Naná, hogy rád szánok ebben biztos lehetsz. - Már most tudom, hogy nem mond igazat.

- Nagyon helyes. - Mondom végül és nyomatékosítva még bólintok is mellé.

- Bocs most mennem kell, akkor majd jelentkezem. - Dob egy csókot én intek neki és hazajövök.

Tudom, hogy hazudik, de nem tudom mekkorát. Nem tudom, mire megy ki a játék.

~

Három héten át folyamatosan lerázott. Ez egyre jobban dühített és kiborított, de persze ezt neki nem mutattam ki. Már rég tudom, hogy le akar koptatni, de én nem vagyok az a fajta, akit csak így le lehet. Tud mindent, így vagy velem marad, vagy megölöm. Nincs más út.

Nem bízom benne.

A háza elõtt várok rá, ma nem menekül. Nem hagyom szökni.

Ahogy nyílik az ajtó, elkapom és az orra alá nyomok egy zsepit, amitõl elkábul, én pedig a dereka alá nyúlva elkapom, hogy ne a földön kössön ki.

Berakom a kocsimba és hazaviszem hozzám.

Leviszem a pincébe és ismét kikötözöm a székhez. Nagyon dühös vagyok rá.

A sötétben várom, hogy magához térjen és mikor ez bekövetkezik, elvigyorodom.

- Mond csak nem ismerõs neked ez a helyzet? Hmm mintha egyszer ez már megtörtént volna. - Lépek elõre egyet, de úgy nézek rá, mint egy õrült.

- Mégis mi a francot képzelsz magadról? Eresz el. - Rángatózik és kiabál. Csak elnevetem magam, hogy mit össze nem szenved.

- Én semmit sem képzelek. Te képzeled, hogy ezek a hülye szöveget, amiket levágsz, beveszem. - Válthirtelen komolyra az arcom. - Mégis… komolyan elhitted, hogy szökni hagylak, mikor tudsz mindent…? Nem vagyok hülye… - Lépkedek oda hozzá és végig simítok az arcán, de a tekintetem réveteg.

- Ne érj hozzám te rohadék… - Húzza el a fejét, mire csak elvigyorodom.

- Ugyan már… eddig mindig ezt akartad, meg hogy megdugjalak… Hmm… nem is tudom mivel kéne megbüntetnem a kis engedetlen Shout… Talán ha levágnám a füled… - Harapom meg az említett testrészt. - Vagy valamelyik haverod meg kéne ölnöm, akkor lehet észhez térnél. - Elmélkedtem hangosan.

- Ne merd õket bántani! - Esett szinte kétségbe, mire én csak sátáni kacajt hallatok. - Ölj meg engem, de õket ne bántsd… - Szinte kérlel, tudja, hogy képes vagyok megtenni.

- Nem is tudom… Milyen szépen kérsz. - Nagyjából úgy beszélek, mint akinek nincsenek otthon.

Egy kis csend telepszik közénk, de végül én töröm meg.

- Akkor itt tartalak bezárva… - Elmélkedem és elõveszem a késem, majd a pengét kezdem nézegetni. - Végül is nem is lenne rossz… akkor dugnálak meg, amikor csak akarlak. - Húztam végig a kést a nyakán.

Egy apró karc keletkezett, amibõl finoman folyni kezdett a vér. Odahajolok és lenyalogatom.

- Hagyd abba… - Morogja, majd mivel elég közel vagyok, beleharap a vállamba, de már a vérem serkent. Ez nem igazán tetszett.

- Te senkiházi kis kurva! - Pofozom fel teljes erõmbõl. a szája is felrepedt, de elröhögi magát.

- Csak ennyire vagy képes? - Hangosan kinevet. Nem gondolta õ ezt át. - Istenem, mekkora egy szánalmas egy fasz vagy te! Itt teszed az agyad, hogy jajjj… én vagyok a nagy gyilkos és csak ennyi? Hát röhejes vagy! - Már szinte a könnye folyik a nevetéstõl.

Én egyre idegesebb és idegesebb vagyok, már szinte remegek a dühtõl. Eddig és ne tovább, ha tovább megy, nem állok jót magamért.

- Kész vagyok… ez a nap… nem is… az év vicce… - Csak nevet és nevet, na, én eddig tartottam magam. A késsel elvágom a köteleit, majd kirántom a székbõl a fölsõjénél fogva. Nekicsapom a falnak és elkapom a torkát, erõsen szorítani kezdem.  Talán eddig õ váltott ki belõlem egyedül ilyen erõs érzéseket.

- Ez… khm… semmi… - Nem hagyja abba, nem tudja hol a határ.

Elengedem a torkát és gyomron vágom, mire elõregörnyed és a padlóra dobja a gyomortartalmát. Nem igen zavar, kap még egy gyomrost, csak hogy biztosra menjek. Erre már négykézláb a földre esik.

- Ki a szánalmas…? Még egy kis verést se bírsz… - Most én nevetek, de hallom, ahogy kuncogni kezd.

- Akkora egy balfasz vagy… - Kuncog tovább, mire nekem megint komollyá válik az arcom.

Felrántom a földrõl és ököllel behúzok neki.

- Igen? Balfasz? - Meglepõen kedves volt a hangom, valahogy abnormális módon. Elkapom a karját és maga mögé tekerem, de már szinte ropog. - Hát meglátjuk édesem… - Kirúgom a lábát, mire ismét a földön köt ki.

Rátaposok a karjára és elmosolyodom, de kedvesen még mindig. Leveszem az övem és rákötöm a csuklójára.

- Mit gondolsz, mi fog most történni…? - Taposok még jobban az alkarjára, mire azért már fájdalmas felnyög, mert a magasságomhoz jó a súlyom, de mégsem vagyok az a pillakönnyû.

Szinte látom, ahogy lassan felfogja, hogy mi is fog történni.

Nem várom meg a reakciót, megrántom az övem, mire hangos ropogás és csak azt lehetett hallani, ahogy kettétörik a csontja hirtelen. Ettõl azért fájdalmas felüvölt.

- Hmmm… milyen szép hang… a csonttörés és a sikolyod együtt. - Sóhajtok egyet kellemesen. Letérdelek mellé és végigsimítok az arcán. - Nem tudod, kivel kezdtél… eddig kedves voltam veled. Olyan kedves, mint még senkivel… erre ezt kapom tõled? Ch-ch… - Ingatom meg a fejem és felállok.

Kilátszódik a csontja a törést követõen.

Ránéz, de liheg, ez biztos fájt szegénynek. Na mindegy.

- Eh… Ennyi…? *Kérdezi vigyorogva, de már remeg.

Na ez már tényleg nem vicces. Felveszek a fal mellõl egy vascsövet. Nem túl vastag, nem is nehéz, de nekem meg van hozzá a fizikai erõm.

- Azt szeretnéd, hogy folytassam? - Kerül egy ördögi és sátáni vigyor az arcomra. Mintha maga a jó öreg patás állna elõtte.

Megemelem a csövet és hirtelen rávágok egyet, bár nem teljes erõbõl, inkább csak hagyom, hogy a gravitáció végezze a dolgát, de azért tud ütni.

Hirtelen oldalára fordul és ép kezével átöleli a hasát és összegörnyed.

- Mi van? Csak nem… sajnálsz? - Röhög a képembe, mire elszáll az agyam és rácsapok még jó párat a csõvel.

Az oldalára, a combjára, a hátára, éppen ahol értem.

Õ csak fájdalmasan nyögdécsel, de egyszer sem könyörög, hogy abba hagyjam, végül elájul és ekkor állok csak le.

Lihegve nézek rá és nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Most hagyhatnám meghalni, de õt keresnék és biztos vagyok benne, hogy mesélt rólam… na meg… valamiért nem akarom, hogy meghaljon.

Hosszú percekig nézem az elernyedt testét, majd sóhajtok egyet. Ledobom a vascsövet a földre és felveszem a karomba óvatosan.

Felviszem a szobámba és egyenlõre csak a földre fektetem. Óvatosan levetkõztetem.

Tiszta seb és aláfutás az egész teste, de nem is csodálom. Végigsimítok a hasfalán, majd szemügyre veszem a karját.

Mivel óvodába dolgozom, és ott bármi történhet bármikor, kötelezõ volt részt vennem régen fél év orvosin, így el tudom látni magam is.

Visszaugrasztom a karját és a csontjait, majd lefertõtlenítem és ellátom, majd begipszelem. szerencsére végig nem tér magához.

Ez pár órába bele telik, de utána a legügyesebb orvos is megirigyelhetné a tehetségem. Felveszem a karomba újra, de immár az ágyba fektetem. A többi sérülését is ellátom és kap egy kis borogatást is a hasára, hogy ne fájjon neki annyira.

A haját simogatom és nem tudom, hogy most mégis miért segítek neki.

Eredetileg azért kaptam most el, hogy megöljem, de valóban képtelen vagyok kinyírni.

~

Amikor kezd magához térni, a székrõl átülök mellé és szemügyre veszem a sérüléseit. Az éjjeli szekrényhez nyúlok és elveszek onnan egy erõs fájdalomcsillapító, amiben van fertõzés megelõzõ adalék és vizet.

- Vedd be… - Teszem a szájához, persze elfordítja a fejét tiltakozásképpen. - Ha nem veszed be, lenyomom a torkodon.

Rám pillant, de nem szól semmit, csak kinyitja a száját, mire elmosolyodom. A szájába teszem, majd megitatom.

- Jó fiú. - Cirógatom meg az arcát.

- Segg… fej… szadista… fasz… fej…- Nyögi ki, mire elröhögöm magam.

- Nem is számítottam többre. - Csókolom meg, mire megharapja a szám, de annyira, hogy vérezzen. Ezen is csak vigyorgok és lenyalom a vért. - Látom, annyira mégse vagy szarul.

Eléggé elhallgatok és leellenõrzöm a többi sebét.

- Mi… Miért nem… öltél… meg? - Néz rám kérdõen, de kivételesen nem gúnyolódik.

- Nem tudom. Valamiért nem akarlak megölni. - Mondom komolyan. - Talán… mert te nem félsz a haláltól, nem tudom. - Az istenért se ismerném be, hogy azért, mert kedvellem.

- Persze… csak nem bírsz… elszakadni… a szexi… seggemtõl… - Nevet, de végül köhögésbe fullad.

- Lehet. - Vigyorodok el én is. - Amíg meg nem gyógyulsz, itt maradsz. - Jelentem ki.

Nem tiltakozik, felesleges, ilyen állapotba az ajtóig nem jutna el. Lefekszem én mellé az ép karja felõl és magamhoz ölelem finoman, de inkább olyan, mintha én bújnék kicsit, de természetesen ezzel nem vagyok tisztában.

- Miért akarsz elhagyni…? - Suttogom, de úgy, mint akit megbántottak.

Érzem rajta a meglepettséget, hogy miért kérdezek ilyet. Kicsit furán viselkedem, most hirtelen olyanná változtam, mint egy kisfiú, akitõl elvették a kedvenc maciját. Ez esetben õt tõlem.

- Láttál már halottad, azon kívül, akit elõtted öltem meg? - Kérdezek rá.

- Nem. - Érzem, nem érti mit miért teszek.

- Akarod tudni… ki volt az elsõ ember, akinek kivágtam a szemét és holtan láttam? - Nézek rád, majd elvigyorodom. - Az anyám… Csak úgy nézett… undorodva, mint mindig, mikor üvöltött velem, hogy minek vagyok életbe… - Nevettem el magam. - „Eiri, Eiri… hát te még mindig élsz, te kis fattyú?” - Idézem szó szerint úgy, ahogy annak idején édesanyám tette. - Se áram… se víz… fûtés -20°-ba? Ugyan minek… - Kezdtem el beszélni, de már teljesen máshogy. Lehunyom a szemem és egy kis fészkelõdéssel tényleg bújok. - Egy olcsó szajha volt… ha gecivel jól lehetne lakni, azt hiszem, már gurulnék. - Röhögtem ismét, persze ez valahol fájdalom volt és üresség. - Szájba, seggbe, pinába… Ketten-hárman, esetleg négyen… Kit érdekel, hogy ott a kölyök? Vagy miért ne kapjuk már el õt is, ha már itt van? Plusz két lyuk, több is, mint elég. - Vigyorgok. - Tudod… megmenthettem volna… az anyám… hasba szúrták… végig néztem, ahogy haldoklik a fickóval együtt, aki tette… Ott volt a telefon a kezembe, de… örültem, hogy meghal. A fickónak tetszhetett, amit lát, mert meg is dugta utána. - Simítok végig az arcodon. - Aztán… nyitva voltak a szemei… és csak bámult… letakartam, de akkor is éreztem, hogy csak néz… ezért fogtam egy kést, és kivájtam a szemeit… - Hirtelen elszomorodik az arcom. - Sírtam… elõször sírtam igazán… meghalt az anyám… - Olyan üres a tekintetem, mintha a szemeim csak üvegbõl lennének. - Elvesztettem…

Én abban a hitben éltem, hogy ez mind csak azért történt, mert nem volt pénzünk, de amúgy szeretett õ. Legalábbis ezt mondtam magamnak. Megölni is ezért nem tudom talán. Õ a második az életemben, aki valami hasonlót kiváltott belõlem, mint a szeretet, még ha ez nem is az.

- Te miért akarsz elhagyni? - Kérdezek rá újra, majd elhallgatok, és ismét lehunyom a szemem.

Nem alszok, csak pihenek.

-Nem tudod, mikor kell befogni, mi? - ragadja a nyakam és még az arcom is megvágja, de hát ez se használ nem ijedek meg.

- Ne-nehm. – vigyorgok továbbra is. Külön élvezem, hogy ennyire ideges miatt meg kivan pedig nekem lenne rá okom hiszen elvileg engem fognak megölni.

Még egyszer megüt, de csak egy szisszenést kap semmi többet. A karom vágja meg utána ez jobban fáj, de persze most is csak vigyorgok és tényleg kezdek felizgulni ez már testemen is látszik.

- Nincs mit megbánnod? Nincs vele bajod, hogy itt a vége? És még elvárod, hogy elhiggyem? Mindenkinek van mit megbánnia… senki sem éli úgy az életét… - milyen unalmas duma. Nem is éppen figyelek rá az már izgatóbb látvány, ahogyan issza a véremet, de fogom mit kérdezz.

- Én igen… Minek bánkódjak? Valamibe meg kell halni. – felelem olyan lazán valaki azt kérdezni, hogy vagyok.

- De azt bánnám, ha álló farokkal döglenék meg, szóval gyerünk… mire vársz? Tudom, hogy akarod a seggem…

- Kussolj! Kurvára nem ismersz… - nem ismerem tény, de a testem imádja, ahogyan én az övét.
- Ne fárassz! Ez olyan unalmas… azt hittem, hogy valami… durvább lesz, de ez eddig semmi… vagy tényleg nem akarsz megölni… El se hiszem!!! – hergelem tovább. Tényleg érdekel mi az a pont amikor már nem bírja. Igen csak vicces, hogy azon hogy kiakadt, amikor a munkája miatt kiröhögtem. Akkor tényleg azt hittem kinyír most meg nem vagyok benne biztos.
- A rohadt életbe, fogd már be a pofád! – felnevetek és amikor betapassza a szám hangot nem adok ki, de látszik, hogy vigyorgok. Milyen gyerekes és gyáva reakció.

. - Te senkiházi kis faszszopó…  Tudni akarod, hogy hogyan ölök…? Általában felszedek valakit, majd idehozom, mert unalmas mind… az emberiség csótányai… könyörögnek, sírnak… „Jaajjj kérlek neee.” – teljesen egyetértek vele. Az emberek többsége undorító. Elvágom a csuklójukat és végignézem, ahogy elhagyja õket az élet… Kivágom a szemüket és elteszem, hogy nézhessék milyen mocskos világtól mentettem meg õket… - valamiért durvább dologra számítottam bár az is igaz, hogy ez szemkivágás mindent visz. - De te nem ilyen vagy… te tudod, hogy mekkora a szenny ezen a világon… és ezért kár érted… - micsoda bók én ezt annak veszem és amiért ilyen vagyok ez talán az életem is megmenti.

- Kár valaki olyanért, aki mindezt látja… és nem egy rózsaszínû babaházban él… na igen én sosem éltem abban még gyerekként se. Mindig más voltam fõleg más mint a családom, mintha engem elcseréltek volna persze ez nem így van. Leszedi a számról a tapaszt. Nocsak ennyire nem bírja a hangom nélkül?

- Ez mind szép és jó… de akkor most megölsz vagy sem? Mert ha igen, akkor légyszi tényleg dugj már meg elõtte… látod? A farkadért könyörgök… - erõsítem meg a dolgokat talán végrelép is valamit, mert így kezdem elunni magamat.

- Azt akarod, hogy megdugjalak? - kár is rá válaszolnom errõl papolok már egy ideje. Elenged majd a földre vág. Csak nem megdug végre? A karomba állítja a kést, mire igen fájdalmasan felszisszenek. Még mindig nem bírom az a fajta fájdalmat, de õ elõszeretettel használja, bár kitudja talán mellette még meg is szeretem, ha csak ki nem nyír.  Elkezdi lerángatni a ruháim aminek igen csak örülök, hiszen végre megkapom a farkát.

- Hát akkor… - hasra fordít és rögtön belémhatol. Fájdalmasan, de annál élvezetesebben nyögök fel. Az kevésbé esik jól, hogy így belenyom a betonba, de ez érdekel a legkevésbé. Brutálisan mozog bennem és most sokkal inkább a saját élvezete érdekli, de nekem még ígyis ad élveztet, de tény most a többihez képest ez a sex nem olyan jó, de én hergeltem fel nincs mit tenni.

- Miért találkoztam veled!? – üvölt rám és el is élvezz, de én nem. - Mi a faszért? – csókol meg ami most váratlanul ér. Kiszedi a kést és elviharzik. Meglepve nézzek rá. Jobban kikészítettem, mint hittem. Nem a legkellemesebb így lenni, ezért könnyítek magamon. Nem kell sok és én is elélvezem.

- Mégis mi a fasz van? – sóhajtok fel. Felülök és a hátam a falnak döntöm. Éppen nem tudok elmenni nem vagyok olyan állapotban. Erre nem számítottam, hogy itt hagyj a picsába. Vérzõ karomat nézzem, ami igen csak fáj és még cigim sincsen pedig mennyire jól esne.

Kis idõ elteltével csak visszajön az én állatom. Leül mellém és elkezd ellátni, mint múltkor, amikor a kezembe vágta a kést. Fura egy fazon, de hát mit várnék egy gyilkostól, aki mellette óvó bácsi.

- Most mi a fasz van? Erre volt olyan nagy a szád? – én nem bírom ki, hogy ne szólaljak meg. Én már csak ilyen vagyok. Nem mond semmit. Meglep a viselkedése nagyon is. Befejezi az ellátásom és ledobva a ruhákat ott hagy. Ez most mit jelent? Ugye nem zárt be ide?

Nehezen, de összekapom magam és az ajtóhoz megyek. Az a szemét bezárta. Dörömbölni és üvölteni kezdek, de semmi haszna. Visszamegyek és elterülök az ágyon és ki is dõlök.

***

Három nap múlva is még mindig itt vagyok. Tény, hogy ez itt lent olyan mint  egy kisebb szoba és kapok enni inni és cigit is, de akkor is a foglya vagyok. Utálom, amikor korlátoznak és õ ezt teszi nagyon is. Öljön meg inkább, de ez a helyzet kiborító. Annak ellenére, hogy kapok kaját csak pár falatot eszek mivel tökre ideg vagyok így kissé lefogyok és egyre idegbetegebb leszek. Hiába üvöltözök, esek neki semmi haszna nincsen. Nagyon kivagyok, de tudom keresni fognak engem végtelenségig nem tud itt tartani, de én akkor is menni akarok már most. Jelen pillanatban egyáltalán nem bírom õt.

Remegve szívom a cigit amikor megjelenik.

- Kíváncsi voltál, hogy hogyan ölök… ma megtudod. – smárol le, amit nem viszonzok. - Engedj már el te faszfej… - morgok, de le se szarja. Hülye fasz.

Pár órával késõbb ismét megjelenik egy kis cukorfalattal. Ki nem állhatom az ilyeneket. Nem hülye a srác és rögtön kapcsol. Szabadulni próbál, de esélye sincsen. A székhez kötözi, mint engem elõtte és a száját is letapassza majd hozzám lép.

- Most megkapod, amit akartál… - harapdál közbe.

- Nem vagy normális… - vigyorodom el, de most még se tiltakozok ellene magam se értem miért.

Ismét az áldozatához megy, aki könyörögni próbál, de ez mind hasztalan. Meg se próbálok segíteni nem az én dolgom és nem is sajnálom õt. Rossz vagyok ettõl vagy talán nincs szívem? Talán van benne valami. Nem törõdöm az emberekkel csak azokkal, akiket szeretek.

Megvágja a karját, ha így nézzük igazából egész finoman gyilkol, ha lehet ilyet mondani. Megtölti a poharát majd kényelembe helyezi magát és engem az ölébe húzz.

Ez az egész helyzet annyi morbid és nem normális, hogy kezd kissé felizgatni, de én Eirit nézzem nem a csávóknak a halálát az nagyon nem izgat, de ez az állat, ahogyan nézi és issza a vérét annyira szexi látványt nyújt. Hirtelen megcsókol és kényszeríti, hogy lenyeljem a vért és én ígyis teszek.

- Milyen? – nyal végig az ajkaimon.

- Fura. – nem tudok mást mondani rá. Nem értem, hogy tud vért inni. Oké én is szeretek, de az mind sex közben és az csak nagyon kevés, épp amennyi kifolyik amikor megharapdálok valakit.

- Ez a legszebb pillanat... – akkor odapillantok. - Amikor végleg elveszít mindent. – végig nézzem az utolsó pillanatát, de semmit nem érzek és ezzel tényleg nincsen baj úgy érzem.

Felállít az ölébõl és elkezdi kiszedni a szemeket. Beteges mégis most is annyira izgató látványt nyújt. Nagyon könnyen kiszedi látszik, hogy profi.

- Még mindig nem tudom, hogy mihez kezdjek veled. – szólal meg hirtelen. - Meg kéne öljelek, mert veszélyes vagy rám nézve… de… - igen az vagyok, de tényleg nem tennék semmit csak engedjen már el. - Van ebben valami izgató is…- érdekes elmélet. Magához ránt és seggembe markol és a nyakam is megharapja.. - Dugjunk… - közli velem.

- I-Itt? De… - oké én se vagyok százas és elkezdett kissé izgatni a helyzet, de mégis itt dugni a hulla mellett ténylegesen elég morbid dolog.

- Ne foglalkozz vele… a seggedet akarom… eddig ezért könyörögtél. -  meg se várja a válaszom már eldönt bele a vérbe. Fura mód kettõséget érzek. Egyszerre kissé taszít mégis beindít ez az egész.  Csókolgatni és vetkõztetni kezd. Még ha nem is akarnám akkor se lenne ellene esélyem. Dühös vagyok rá, de mégis kívánom õt minden porcikámmal kár is tagadni.. - Így még szexibb vagy… - elmosolyodom picit. Most hagyom neki magam és én nem igen teszek semmit. Minden annyira új. - Meg akarlak ölni… Olyan szép lehetsz abban a percben, mikor minden élet kiszáll a testedbõl… - megremegek, de ismét ez a kettõs érzés van bennem, ami egyre erõsebb lesz. Tartok tõle, de akarom õt. Dühös vagyok, de kívánom õt.  Farkába ültet, mire hangosabban felnyögök és ezzel már minden kétségem elszállt. Érezni akarom õt minél jobban.  Mozogni kezdek, de nem mondok semmit csak nyögdécselek. A vérem kezdi el inni, amit hagyok neki.

Nem mondunk egymásnak semmit, csak kiélvezzük a helyzetet. Ez a sex más mint a többi. Vad, de mégse úgy, mint eddig. Magam se tudom megfogalmazni miért más. Talán azért, mert megtudtam róla, hogy gyilkos? Vagy, mert az egész úgy mond kapcsolatunk megváltozott? Esetleg a helyzet, hogy egy hulla mellett dugunk?  Talán mind közre játszik és az is biztos, hogy már semmi se lesz ugyanaz köztünk és ezt mindketten tudjuk.

Szinte egyszerre élvezünk el, de most nem nyomunk le több menetet. Picit rajta vagyok, majd lemászok róla. A falnak dõlök és rágyújtok. Várok picit még a légzésem helyre nem áll majd megszólalok, de nem nézek rá, hanem a padlót kémlelem és szabad kezemmel támasztom a fejem.

- Tényleg nem árulak el téged, ha elengedsz. Te is tudod, hogy keresni fognak. Tény van egy stílusom, de vannak barátaim, akik szeretnek. Láttak már téged a melóhelyen és beszéltem is rólad. Megtalálnának téged, és ha úgy nézzük, akkor is én okozom a veszted, de ha elengedsz akkor nem lesz baj vagy ölj meg tényleg nem érdekel, de ezt a bezártságot nem bírom. Nem vagyok az állatod se a tulajdonod. Gyûlölöm, ha valaki korlátozz és te azt teszed. Engedj el vagy ölj meg. – pillantok rá végül. A tekintetem és az egész hangsúlyom is teljesen más. Nem veszekszek vele és nem sértegetem. Nem könyörgök, inkább csak belefáradtam az egészbe.

- Fürödj le és öltözz fel aztán elmehetsz. – ennyit mond majd otthagyj a hullával együtt. Tényleg elenged vagy csak ezt mondja és igazából megöl. Kétlem õ mindig õszinte volt eddig miért kezdene el most hazudni. Úgy teszek, ahogyan kér majd nem sokára rá nyílik fent az ajtó.

- Gyere szól le. – rögtön így teszek sõt szinte rohanok fel a lépcsõn. Kilépve már úgy érzem, mintha szabad lennék vagyis szabadabb.

- Nos akkor én megyek is. – nem akarom, hogy meggondolja magát. Elindulnék, de õ elkap és hátulról szorosan átölel.

- Hát még csak rendesen el se köszönsz? – leheli a fülembe, majd egy mozdulattal megfordít a falnak nyom. Egyik kezével összefogja a kezeimet a fejem felett a másikkal az arcomra simít.

- Amiket mondtál lent azzal teljesen tisztában vagyok és hát tényleg nem tudlak megölni téged na meg izgat is ez a egész helyzet, de nem változtat azon a tényen, hogy nem bízok benned. Tudnak rólad a barátaim? Nos nekem se kerülne sokba, hogy kiderítsem kiket is szeret a kicsi Shou. Téged nem tudlak megölni, de õket igen. Remélem érted mire is célzok. – mosolyodik el igen csak beteg vigyorral és még valami van a mosolyába, de azt nem tudom hova rakni. Soha senkitõl és semmitõl nem féltem, de amit most mond megrémít. Magamat nem féltem, de a barátaimért az életemet adnám és bármit megtennék értük.

- Soha nem foglak elárulni esküszöm. – mondom halálosan komolyan. Új oldalam ismerheti meg. Most se vagyok pimasz sõt most tényleg megrémít.

- Okos fiú. Figyelni foglak. Most pedig köszönj el, ahogyan kell. – adja utasításba. Más helyzetben biztos kiröhögném, de most nem. A markában tart ismét vagy még mindig. Eddig a szabadságom vette el most meg megfenyeget azokkal, akiket szeretek ez sokkal rosszabb. Lehunyom a szemeim és megcsókolom. Vadul viszonozza és igyekszek én is vad lenni mint máskor de nem igen megy.

- Oké most már mehetsz. – enged el. – Még valami. Mikor látlak? – próbálom összeszedni magam.

- Ahogyan eddig keressük egymást. – felelem. – Akkor mehetek?

- Rendben és igen csak ne feledd amit mondtam. – lop tõlem még egy csókot és enged elmenni.

Kirohanok a lakásból tényleg menekülök. Útközben hívok egy taxit, majd azzal megyek haza. Fel se tudom fogni ezt az egészet. Ez tényleg eszembe se jutott, hogy megfenyeget. Biztos nem a levegõ beszél meg nem olyan nehéz kideríteni kikkel is barátkozom.

Otthon rögtön csinálok magamnak egy forró kád vizet. Mocskosnak érzem magam még ha fürödtem is, de az hogy rab voltam nem változtat a dolgokon. Nem tudom mit gondoljak most róla, de tényleg más szemmel nézzek most rá, de a csak a fenyegetés után és ahogyan mondta. Tényleg megijesztett annak ellenére, hogy amikor az én életem forgott kockán milyen könnyen kiröhögtem, de most nem rólam van szó, hanem a szeretteimrõl.

Leveszem a ruhákat és ki is dobom õket. Nem kell tõle ez sõt még a piercingem is kiviszem. Felhúzott nem is kicsit. Nem akarom látni egy jó darabig sõt most úgy érzem nem is akarom többé látni.  Nem érdekel, hogy gyilkos azt csinál amit akar, csak az én barátaimhoz ne nyúljon se õ se senki más. Egyszer próbáljon ilyet tenni és akkor nem feljelentem, hanem megölöm.

A fürdés után elterülök az ágyamba és ki is dõlök, hiszen az elmúlt három napban nem aludtam sokat.

***

Másnap elég késõn ébredek, és akkor jut eszembe, hogy a mobilom nála maradt. Biztos nem fogok visszamenni érte inkább veszek egy újat. Biztos kerestek márna meg bentrõl is, hiszen dolgozni se mentem három napig. Nagyon remélem nem fognak miatta kirúgni bár a fõnököm jófej és még soha nem fordult ilyen elõ. Összekapom magam és el is indulok be a bárba. Megkeresem a fõnököt, de mielõtt bármit mondanék õ megelõz még pedig azzal, hogy örül, hogy lát és az hitte tovább maradok otthon. Kissé értetlenül nézzek rá, de folytatta, hogy egy barátom felhívott elmondta elkaptam egy vírus. Ohh szóval errõl is gondoskodott. Remek legalább nem kell magyarázkodnom. Elmondom, hogy csak ilyen hányásos szart kaptam el és most már jól vagyok, de õ mégis csak haza küld ma, mert elég sápadt vagyok és inkább maradjak otthon még a héten. Na igen tényleg sápadtabb és vékonyabb vagyok. Bólintok majd hazafelé esnek le a dolgok. Bassza meg hátha a telom nála van még könnyebben kitudja deríteni a dolgokat a barátaimról sõt lehet nekik is választ az üzeneteimre és így már értem mi is volt az a plusz a vigyorába hát ez. Így még könnyebb dolga van kideríteni az infókat. Haza fele veszek egy új mobilt még az a szerencsém, hogy nagyon jól megtudom jegyezni a telefonszámokat így fel is tudom õket hívni elmondani, hogy ez az új számom meg így meg tudom, hogy kerestek e ebben az elmúlt 3 napban.

Meg is veszem és írok egy körüzenetet. Csak ketten kerestek, de még nem aggódtak, hiszen három nap nem a világ vége, ha tudnák mi történt nagyon sokkolná õket, ezért nem is fogom elmondani soha, hiszen ezzel bajba is sodornám õket.

***

A hétbõl a maradék napot otthon töltöm egyedül. Még mindig nem akarom látni és szerencsére õ se keres. Ez tényleg még nekem is sok vagyis tényleg csak a fenyegetés semmi több, de az nagyon.

Már egy hete nem találkoztunk. Egyre inkább úgy érzem, hogy nem akarom õt látni, de mégis egyrészrõl hiányzik. Tisztában vagyok vele, hogy még egy ilyen pasival nem fogok találkozni, de így lesz a legjobb és úgy gondolom õ se fog keresni, mégis egészen üldözési mániám van és úgy érzem, hogy figyel engem fõleg amikor találkoztam a barátaimmal. Azt is megtudtam, hogy nem kaptak tõlem üzit és semmiféle más egyéb üzenetet egy idegentõl, de ez nem jelent semmit.

Este bent vagyok a bárba és éppen a pultnak háttal állok, amikor egy ismerõs hangot hallok meg.

- Hello Shou. – megremegek a hangtól és most nem jó értelembe.

- Szia. – fordulok felé. Igyekszek fapofát vágni.

- Nagyon eltûntél cicus. – csóválja a fejét.

- Te se kerestél eddig nem de? Legutóbb én kerestelek fel. – vágok vissza és ez még igaz is, nem átlátszó duma.

- Jogos, de most itt vagyok. Mikor végzel? – simít a kezemre. Furcsa, mert jól esik mégis kiráz a hideg az érintésétõl.

- Hajnalba vagy lehet reggel. Nagy a mozgás a pénz meg kell és a többi napom is zsúfolt. – ez félig kamu, de tényleg sokan vannak és ma nem is végzek hamar és a pénz is jól jön, de lenne idõm, de nem neki.

- Ezt szomorúan hallom. Jövõ héten legkésõbb azért egy éjszakát rám szánsz? A sok munka megárt. – vigyorodik el. Nos ha nem történt volna köztünk az a incidens még ma mennék haza még ha reggel is végeznénk, de errõl most szó sincsen.

- Naná, hogy rád szánok ebben biztos lehetsz. – kacsintok rá. Igyekszem hozni a formám remélve, hogy nem bukok le.

- Nagyon helyes. – bólint és mázlira jönnek tõlem rendelni.

- Bocs most mennem kell akkor majd jelentkezem. – dobok egy csókot és megyek is. Int és el is megy. Máskor hízna az egom, hogy keresett, de ez most nincs meg. Felejtsen el engem és keressen mást magának.

***

A következõ 3 hétben többször felkeres, de én mindig lekoptatom. A legviccesebb nincs merszem megmondani, hogy felejtsen el és kopjon le rólam pedig ez nekem sose jelentett gondot, de most megy. Tudom egyre átlátszóbb vagyok és nem hülye sejti már a dolgokat, de azt remélem csak nem keres és kész. Tisztában vagyok vele, hogy elégé tetszem neki, de most azt remélem azért még se vagyok akkora szám neki és rájön tényleg jobb ha elválnak az útjaink hiszen veszélyesek vagyunk egymásra nézve.  A lekoptatásoknál nem láttam rajta semmi dühöt, sõt teljesen jól fogadta inkább csalódott volt bár ez lehet álca, hiszen jó színész ezt én magam tudom a legjobban, de remélem tényleg rám un és elküld inkább a picsába.

Éppen haza felé tartok a  munkából és nem vágyom másra csak a pihe – puha ágyikómra. Már nyitom a kaput, amikor hirtelen minden elsötétül.

Késõbb ébredek és elõször semmit nem értek, de amikor teljesen magamhoz térek túl ismerõs helyen találom magam. Nála vagyok és ismét a székhez kötözve.

- Mond csak nem ismerõs neked ez a helyzet? Hmm mintha egyszer ez már megtörtént volna. – lép elõ a sötétbõl Eiri olyan mosollyal az arcán, ami tényleg ijesztõ még számomra is.

- Mégis mi a francot képzelsz magadról? Eresz el. – kezdek el rángatózni.

 - Hozzád végre. Nem szép dolog megváratni. - Vigyorok és nekem esik.
Igazából egész eddig húztam az agyát, de már meguntam, így én is neki esek.
Még a hálóig se tudok várni, csak letépem a gönceit, na meg õ is az enyéim. Nem tudom pontosan hogyan jutunk el a hálóig, de megtörténik, de akkor már az ágyból ki sem tesszük a lábunkat, legalábbis csak akkor, ha valami nyomós oka van a dolognak. Ígéretem betartva le is szopom és minden egyéb.
Kezdek furán érezni, legalábbis felé. Akarom, hogy szenvedjen, de azt is akarom, hogy élvezze.
Egyszer megölöm még ezért. 

Most aztán, azért elvette a sulykot ez a ribanc. Próbálom visszafogni magam, de csak a gyerekek miatt, de érzem nem bírom sokáig, de Eiri közbeszól.

- Elég legyen! – idegesebb mint én sõt engem csak bosszant, hogy nem tudja hol a helye. - Mégis mit képzelsz te magadról!? Shou egy teljesen normális srác… Semmi jogod megvádolni mindenféle marhasággal. Egyébként jelenleg én vagyok a te fõnököd, szóval én mondom meg, kinek van itt keresnivalója. – ezen csak elvigyorodom. Furcsa, de jól esnek a szavai és hogy kiáll értem. Igaz megtudom védeni magamnak, de mindenkinek jól esik, ha mellé állnak, ahogyan most õ a barátaim is így szoktak tenni. A legviccesebb, hogy tényleg nem csináltam most semmit.

- Szerintem, most jobban teszed, ha bemész szépen és csinálod a papírmunkát. – ezt jól megkapta. A gyerekek is örülnek kis husik.

- Ezt még megjárod Eiri… - inkább te fogod megbánni, ha nem fogod be nagyon gyorsan.

- Jól van gyerekek, nyomás játszani, különben bemegyünk. – elmosolyodom, hogy máris mentek játszani. Jó trükk ez. - Ne is foglalkozz vele, bár téged ismerve, nem érdekel. – ezt eltalálta, de az is biztos, hogy máskor nem hagyom szó nélkül.

- Leszarom mit gondol… - vonom meg a vállam.

- Szóhasználatra vigyázni… - ohh tényleg itt vigyázni kell nem is értem õ, hogy bírja ki. - De jól van akkor… soha nem bírtam ezt a nõt. – õ tényleg jobban felhúzta magát. Kis édes.

- Ne foglalkozz vele… inkább már lennénk nálad… jó itt is, de nálad azért több a lehetõség. – bírom a kölyköket, de jó lenne már végre egymással játszanánk.

- Mindent a maga idejében szépségem… -  kis mocsok, de hát jogos. Rácsap a seggemre, mire kap egy nyelv nyújtást majd visszamegyek játszani én is és naná, hogy fotózni is kezdek ismét. A nõ csúnyán nézz minket, de nem foglalkozunk vele és azért meghúzza magát jól is teszi. Szépen lassan eltelik a nap én meg egyre jobban akarom, hogy végre dughassunk.

- Várj meg kint a kocsinál, csak bezárok. – bólintok, majd kimegyek és neki dõlök a kocsinak közben rágyújtok, de nem tudom élvezni a cigim mert megjelenik az a fapicsa.

- Nem tudom miféle ocsmányság vagy te, de többé be ne tedd ide a lábad. Undorító aberrált féreg vagy… biztos vagyok benne, hogy a képeket is rossz célra fogod használni, csak Eiri túl jószívû ezt meglátni. Mindig végi a gyengébbeket… - unottan hallgatom, na meg azon elmosolyodom magamban amit Eirirõl mond bár meg kell hagyni tényleg jószívû, de ha tudná milyen is munkán kívül biztos meglepõdne.

- Maga hagyjon békén… Idióta ribanc. Nem magához jövök, hanem Eirihez és a gyerekekhez… Majd ha Eiri azt mondja, hogy ne jöjjek, nem jövök… maga meg addig viseljen el. – közlöm vele most már nem kell figyelnem a beszédre és még vissza is fogom magam.

- Minden rendben? – én csak hevesen bólogatok.

- Nem nincs! Ez a taknyos kölyök sérteget! – ezen csak vigyorogni tudok. Istenem, de szánalmas.

- Sajnálom… de mint látod, egy taknyos kölyök, majd egyszer benõ a feje lágya… de ha nem haragszol, mi mennénk. – na szép még, hogy taknyos kölyök bár nem sértõdöm meg. Elszívom a cigim és lazán a nõ elé pöckölöm, ha már úgyis meg van a véleménye rólam, akkor teszek is róla.

- Tényleg elég szánalmas. – ebben egyetértünk, de nem is foglalkozok vele. Beülve rögtön az ajkaimra tapad megelõzve engem.

- Mióta megjöttél ezt akartam… vagyis… ezt is. – imádom, hogy egyre gondolunk.

- Én is… de még nem volt elég… - harapok az ajkaira.

- A többit majd nálam… - bólintok, majd bekötöm magam. - A piercinged és a kezed hogy van? – itt picit elhúzom a szám és a kezemre nézzek, ami még mindig be van azért kötözve.

- Meg van mindkettõ… de a kezemért még bosszút állok. – jegyzem meg.

- Alig várom. – nem vesz komolyan lemerem fogadni pedig tényleg kapni fog érte.

Úton nem igen beszélünk egymással, amint megérkezünk rögtön falni kezdjük egymást, de csak eddig jutunk.

- Korán van még… - direkt húzza az agyam.

- Igaz… elõttünk az éjszaka… - vigyorgok, de már nem fogom sokáig bírni.

- Mit mondott neked a kocsinál a drága kolléganõm? – végigmérem, tényleg kínozz.

- Csak a szokásos… hogy jajj de undorító vagy blablabla… nem is értem, hogy tudod elviselni… - adom elõ magam.

- Kurva nehezen. – ezen csak felnevetek. - De az a munkahelyem és nem rúgathatom ki magam. Mert hiába vagyok a fõnöke, sajnos nekem is van egy… - na igen ez egy ördögi kör, de attól még nem féltem.

- Ugyan már… egész jó vagy. – pimaszkodok mielõtt visszaöltözne végigkarmolok a felsõtestén.

- Nagyon nem bírsz magaddal… - nem is tagadom. A nyakamba harap, mire picit kifolyik a vérem.

- Késõbb játszunk, ígérem, de még dolgom van… de kárpótlásul, majd leszoplak… - nem rossz ajánlat, de akkor is remélem nem kell sokat várnom, mert már ez hatással van rám.

- Megegyeztünk… Akkor én körülnézek. – legalább elfoglalom magam egy kicsit na meg ha a közelébe vagyok nehéz visszafogni magam. Elkezdek járkálni végül a konyhába kötök ki, ahol egy borospoharat találok. Más esetben nem foglalkoznék vele, de olyan furcsán nézz ki. Felveszem és vizslatni kezdem. Ez nem bornak tûnik. Beleszagolok és az illata se olyan. Ez mintha vér lenne, de miért lenne az? Oké tény rendesen itta a vérem, de kétlem, hogy ez az lenne, biztos valami fura pia gondolom én bár mindent kinézek belõle. Pár perc múlva Eiri is megjelenik.

- Ez mi? – kérdezem, miközben még mindig vizslatom a poharat.

- Egy pohár, amit elfelejtettem elmosni, ne foglalkozz vele… - igen furán nézzek rá. Elég gyanús ez a viselkedés. Talán a vadállatomba egy vámpír is elveszett? Ezt kifogom deríteni akkor is túlságosan kíváncsi ember vagyok, és ha igazam lesz akkor se fogok megijedni sõt még jobban befog jönni, hogy ilyen bizarr szokásai vannak.

- Kérsz valamit inni? – bólintok, most nem foglalkozok a témával többet egyelõre.

- Ja, valami erõs jól esne. – vigyorgok rá.

- Nappaliba a bárpult, válassz valamit, úgyis te vagy a pultos fiú. – ez még belefér.

- Igaz… na, mindjárt… valami jó erõset. – vigyorgok, de közben folyton kattog az agyam.  Bemegyek a nappali és választok egy erõs piát majd öntök magunknak. Van bõven választék ez tetszik. Óvó bácsi létére igen csak jól él, bár nem tudom mennyit kereshet. Bejön és egy húzásra megissza.

- Téged se kell félteni, ha ivásról van szó. – jegyzem meg és én is lehúzom. Engem se kell félteni.

- Szerintem akkor se, ha másról… - felsóhajtok picit. Neki már ennyi érintésre reagál a testem ilyen még nem volt. - Kérsz egy szál cigit? – felnyögök. Már nem fogom bírni sokáig nagyon akarom.

- Ahh… persze… - inkább már a farka kéne a számba meg a seggembe.

- Köszi… - le sem veszünk egymásról a tekintetünk. Ahogy nézz, már az felizgat, ahogyan minden más is benne.

- Visszamegyek dolgozni… egy fél óra és a tiéd vagyok. – felsóhajtok. Nagyon mocsok dolog, hogy ilyen sokáig várat. Tovább nézelõdök és igen érdekes könyveket találok. Leveszem az egyiket sorozatgyilkosokról szól. Elkezdek lapozgatni. Igazából meg se lep, hogy vannak ilyen könyvei én is szeretem az ilyesmi könyveket talán kölcsön is kérek tõle egyet. Vicces napközben a gyereknek meséket olvass utána pedig este gyilkosokról. Ez több mint vicces.  Megkeresem õt, de a könyvet még mindig lapozgatom.

- Érdekelnek a sorozatgyilkosok? – érdeklõdöm kíváncsian, bár ez elég egyértelmû.

- Igen… illetve, hogy miért lesz az valaki. – tetszik a válasza ez engem is mindig érdekelt. Lehet olyan ember akit semmi trauma nem ért mégis gyilkol? A mai világban semmi sem kizárt.

- Értem. – bólintok. Szívesen belefolyok máskor a témába, de nem most. Nem beszélni akarok, hanem végre dugni egy jót.

- Kész vagyok… - zene füleimnek. Magához ránt a könyvet is kiejtem a kezembõl. . - Mihez lenne kedved? – elég egyértelmû.

- Hozzád végre. Nem szép dolog megváratni. – vigyorgok majd vadul megcsókolom.

Neki sem kell több és viszonozza a csókom. Most még jobban bevagyok indulva, mint eddig. Letépkedjük egymásról ruháinkat és rögtön belémhatol. Az egész éjszakát és hajnalt végig szeretkezzük és még a szopásom is megkapom. Ma nem állok rajta bosszút majd akkor, amikor egyáltalán nem számít rá és azt hiszi, hogy talán megfeledkeztem róla. Egyre jobb és jobb vele a sex. Most sincs erõm haza menni és nem is akarok.

~

Reggel korábban ébredek, mint õ. Kicsit elmosolyodom rajta, ilyenkor olyan kisfiús arca van. Végigsimítok rajta, majd óvatosan kimászok az ágyból és felveszem az alsóm, majd kimegyek a fürdõbe. Tegnap, vagyis ma hajnalba persze itt fejeztük be az estét. Lemosom az arcom, majd a tükörbe vizslatni kezdem magam. Most is igen szép harapás, szívás, na meg vágások vannak rajtam, de rajta is kivétel a vágás nyomok. Tényleg szereti vért. Megint eszembe jut a pohár így gondolok egyet, na meg kíváncsi vagyok és unatkozok, ezért ismét folytatom a felfedezõ utam.  

Rágyújtok, közben majd a nappaliba megyek bár ott tegnap mindent átnéztem. Hirtelen bevillan, hogy láttam egy ajtót, ami a hálójából nyílik. Elszívom a cigit és beosonok. Meglesem Eirit elég mélyen alszik. Az ajtóhoz megyek és benyitok. Nem mondta, hogy nem jöhetek be na meg, ha mondta volna se érdekelt volna nagyon. Amikor bent vagyok egy kisebbszerû könyvtár tárul elém.

- Vááóó tényleg szeret olvasni. – állapítom meg. Becsukom az ajtót és beljebb lépek.

Végigfuttatom a szemem a könyveken és mind, ha jól látom sorozatgyilkosokról szól. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szereti õket. Egyik sort kezdem el közelebbrõl nézni.

- Könyv a középkori sorozatgyilkosokról, könyv a sorozatgyilkosok fajtáiról, szemgolyók, könyv… - nem tudom folytatni. Jól láttam szemgolyók?.

- Basszus ez most komoly? – szólalok meg kicsit hangosabban, de gyorsan be is fogom. Kinyitom a tartót és kiveszem az egyiket. Kissé azért megremegek. Ez nem mû ez biztos, nem az.

- Te meg mi a francot mûvelsz? – szólal meg hirtelen hátam mögött. Felé fordulok és a kezem hátam mögé rejtem benne a szemgolyóval.

- A frászt hoztad rám és semmit csak néztem a könyveket. – vágom rám. Valahogy úgy érzem nem lenne jó, ha megtudná, hogy megtaláltam a gyûjteményét.

- Aha és mégis mit rejtegetsz? – vonja fel a szemöldökét, de mire bármit is mondanék, megragadja karom és elõre rántja. – Szóval megtaláltad. – állapítja meg fura hangsúllyal. Kiveszi a kezembõl, majd szépen visszateszi.

- Te szemgolyókat gyûjtesz? – csak ennyit bírok hirtelen kinyögni.

- Miért zavar? – kérdezz vissza úgy, mintha csak szalvétát gyûjtene.

- Engem nem amíg az enyémre nem pályázol. – vigyorgok, de csak én õ nem.

- Nos amíg jófiú vagy és nem köpsz addig nem teszek semmit. – mosolyodik el ördögien. Nem viccel.

- Elõbb doblak fel a zsaruknak, mint hogy ezt megtedd. – jegyzem meg, de komolyan gondolom. Tekintete elsötétül hasonlóan, mint amikor kiröhögtem a munkája miatt.

- Ezt nem kellett volna édesem. – csóválja meg a fejét majd hirtelen magához ránt erõsen egy pontot megnyom rajtam mire minden elsötétül.

***

Amikor felébredek, már a pincében vagyok egy székhez kötve mind a kezeim és lábaim is.  Õ velem szembe ül.

- Anyukád nem tanította meg neked, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik vagy a te esetedben, hamar kinyiffan? – csóválja a fejét.

- Sosem érdekelt mit mondanak. Szóval megölsz? Hiszen azt mondtam, hogy kussolok csak, ha veszélyt érzek doblak fel bár ezt nem kellett volna az orrodra kötnöm. – vigyorodom el.

- Nem volt okos ötlet, de végülis nem számít, mert ígyis – úgyis meg kell, hogy öljelek. Nem bízom benned és kitudja, hogy igazat beszélsz e. Kár érted pedig igazán jó volt veled szórakozni, de te nem bírtál a seggeden maradni. – sóhajt fel.

- Nos ez vagyok én. Viszont így már értem a poharat akkor tényleg vér volt benne. Komolyan tudtam, hogy nem vagy hétköznapi és egy állat vagy, de erre nem gondoltam volna ez olyan vicces. - nevetek fel. Ismét csak én nevetek õ pedig igen érdekesen nézz rám.

- Mi ezen a vicces? Azt mondtam az elõbb, hogy megfoglak ölni azt hiszed viccelek? – vonja fel a szemöldökét.

- Nem gondolom, de mégis mit csináljak? Könyörögjek vagy mi? – kérdezem gúnyosan. Az hittem ennyire már megismert, hogy én más vagyok mint az emberek többsége.

- Eddig mindenki azt tette te pedig olyan lazán viselkedsz, mintha csak éppen társalognánk. – nézz rám még mindig kissé döbbenten.

- Miért most nem társalgunk? Amúgy meg azt hittem rájöttél, hogy én más vagyok. Mond csak minek könyörögjek? Érnék el vele valamit? Elengednél? – teszem fel a kérdéseket, de rögtön folytatom is. – Nem és nem. Szóval akkor mégis miért alázkodjak meg? Soha nem könyörögnék az életemért. Én csak olyanért teszem, hogy dugj keményebben, de az életemért nem fogok. Meg kell halnom hát legyen. Nem félek a haláltól és panaszom se lehet. Igaz sok mindent akartam még csinálni, de nem úgy halok meg, hogy nem csináltam semmit és nem élveztem az életet. – fejtem ki.

Csak a fejét csóválja. Felkapja a tõrt és elindul felém.

- Olyan ostoba vagy mégis pont ez is fogott meg benned, hogy ennyire laza és õrült vagy ezért se öltelek meg elsõ teste. – közli velem.

- Ohh már akkor ki akartál nyírni? Akkor ezt bóknak veszem, hogy nem tetted. Mond, hogy szoktad csinálni? Lassan vagy gyorsan? Esetleg személytõl függ? Hmm akkor az áldozataid vérét szoktad inni igaz? Az enyém eddig is ízlett, de mond nem dugunk még egyet? Mindenkinek jár egy utolsó kívánság és amúgy se szeretnék álló farokkal meghalni, mert õszinte kezd izgatni a helyzet és lemerem fogadni, hogy a gyilkolásban is olyan jó vagy mint az ágyban szóval, ha kínzol, mert azt nézzem ki belõled, akkor tuti kõkemény leszek. – fejtem ki ezt mind széles vigyorral. Nem örülök túlzottan, hogy hamarosan vége az életemnek, de ilyen az élet, de legalább még egy jót dugjunk már.

Nem mond semmit csak nézz engem.

- Na mi van édesem elvitte a cica nyelved? Vagy várj lehet, annyira megkedveltél, hogy nem tudsz megölni? – vigyorgok egyre jobban.

- Fogd már be. – vág hirtelen pofon. – Nem tudsz legalább ilyenkor kussolni? Megfoglak ölni basszus felfogod? – üvölt rám.

Lenyalom a vért a számról majd rápillantok.

- Nem fogom befogni és képzeld felfogtam te vagy az aki nem fogja fel, hogy így állok ehhez az egészhez. Talán zavar? Jobb lenne neked, ha könyörögnék? Talán még sírjak is vagy mi? Arra várhatsz, abban biztos lehetsz. Gyerünk, csinálj valamit ne csak a szád legyen nagy. – hergelem tovább. Ha már meghalok látni akarom azt az énjét amikor öl, hogy milyen a tekintete, a hangja, az összes mozdulatára kíváncsi vagyok.  - Tudod amúgy nem bánom ennek ellenére se, hogy megismertelek sõt ha meg kell halnom,  legalább egy kurva jó pasi nyír ki. - jegyzem meg még szélesebb vigyorral az arcomon.

Óvó bácsi vagyok, illetve egy óvodában vigyázok gyerekekre. – elõször nem akarok hinni a fülemnek. Elkezdek röhögni még szerencse, hogy nem ittam, mert tuti megfulladtam volna.

- Hahahaha… most csak szívatsz… ilyen nincs. – egyre jobban röhögök, hiszen ez hiheteten. Hirtelen felpattan a nyakamat megragadva a falnak vág. Mi a fasz?

- Ez nem vicc… úgyhogy kuss. – így felhúznia magát. Fordított esetben tuti ezt tette volna õ is.

 - Azért csinálom, mert a gyerekek megérdemlik, hogy legalább egy valaki foglalkozzon velük. – ez mind szép is jó, de levegõt már alig kapok viszont én ezt is élvezem így igen csak merev leszek.

- Milyen beteg vagy… - ha tudná mennyire. Elenged én meg levegõért kapkodok. Hirtelen belém hatol mire hangosan felnyögök ez váratlanul ért.

- Ahh… igen. – így a legjobb kezdeni egy reggelt. Megvágja nem is kicsit. Fájdalmasan felnyögök, és még keményebb leszek.

- Ha még egyszer kiröhögsz, szíjat hasítok a hátadból… és nem csak képletesen. – nem igen hat meg amit mond nekem aztán senki nem parancsolgathat. A kezébe állítja a kést, mre szint felsikítok. A kurva életbe õ tényleg egy beteg állat.

- Áááhh… te vadbarom… - morgok, mert oké valamennyire élvezem, de mindenek van határa. Egyre keményebben dug. Vele együtt mozgok, már amennyire a fájdalomtól tudok. Szinte egyszerre élvezzünk el és akkor kihúzza a kést, aminek örülök. Lecsúszok a falmentén és a kezem nézegetem. Na ennek is nyoma marad és nem fog egy hamar meggyógyulni, de ezek után se fogok elmenekülni az nem az én mûfajom. Érdekel, hogy vajon mire képes még. Engem se kell félteni vissza tudom én adni a dolgokat.

- Remélem egyértelmû voltam. – csak egy fejet vágok neki ne, hogy azt higgye, hogy nyeregben van.

Felkelek és elkezdem lemosni a kezem. Egyre jobban vérzik. Ezt tényleg vissza fogja majd kapni.

- Te faszfej… ezt minek kellett? A szép kezem… - morgok, hiszen tényleg nyoma marad. Csak ott és akkor lehet maradandó nyom a testemen, amikor én akarom és nem így.

- Tetováltatsz rá valamit és meg van oldva. – ez eszembe se jutott, de ezek biztos nem fogom.

- Chh… majd pont te fogod nekem megmondani… - fújtatok, mint egy kiscica.

- Azért valld be, hogy tetszett. Tök hamar felállt a farkad. – hát, de nem arra, hogy belém vágtad kést. Elkezdeni bekötözni a kezem. Ez a pasi tényleg fura.

- Egy frászt… - most én nem élvezem, hogy így röhög rajtam. - Mr. Óvóbácsi… hogy jött ez? Úgy értem... te egy állat vagy… - ezt most nem gúnyolódásból kérdezem, de tényleg annyira hihetetlen.

- Nem akarom, hogy más gyereknek is olyan legyen a gyerekkora, mint az enyém. – szóval neki is szar gyerekkora volt. Nézõpont kérdése, hogy nekem az volt e, hiszen nem vertek semmi ilyesmi, de olyat akartam rám kényszeríteni, ami nem én vagyok. Néha elgondolkozom, ha nem ilyen konzervatív családban növök fel és elfogadnak, amilyen vagyok akkor is ilyen lennék? Részemrõl egyrészt egy lázadás is volt, hogy ilyen lettem, de semmit se bánok.

- Ahha… nagyon érdekes. – adom elõ magam mintha nem érdekelne pedig érdekel, de ezt még nem kell tudnia.

- El akarsz jönni? Elrettentõ példának jó leszel. - menjek el? Biztos ebben?

- Kösz… ezt bóknak veszem. – vigyorgok szélesen a csók után. Milyen szépen bekötette a kezem biztos nem elõször csinálta.

- Az volt, szépségem… Viszont akkor fel kéne öltöznöd, ugyanis egy óra múlva oda kéne érni… - felnyögök amikor a popsimra csap. Felöltözni minek? Legszívesebben amúgy egész nap pucér lennék.

- Ugyan már… egy óra sok mindenre elég. – vigyorgok kajánul. Veszi a lapot és ismét dugunk egy jót.

~

Elkészülünk majd elindulunk az oviba. Nem hittem volna, hogy valaha még megközelítem az ovit. Még mindig nem tudom felfogni, hogy ott dolgozik. Vajon milyen gyerekkora lehetet? Annyira érdekel, de még nem kérdezek rá majd egyszer talán, ha jobban megismerjük egymás meg ez a testiségrõl szól nem kell nagyon belefolyni jobban bár lassan ez már többrõl szól, mint puszta vágy.

- Hello Eiri, hát te? – szól oda, gondolom az egyik munkatársa. - És látom vendéged is van. – a szokásos nézés. Chh hülye konzervatív picsa.

- Hello. Gondoltam megnézem a srácokat és amúgy is unatkoztunk. – picit elmosolyodom a dumáján. - Remélem nem zavarunk. – teljesen máshogy viselkedik. Értem már szóval alkalmazkodik bezzeg, ha tudnák milyen beteg állat. Nem csak õ csinálja ezt. Legtöbben másképpen viselkednek a munkahelyen alkalmazkodnak, majd amikor levetik az „öltönyük” elõjön a másik énjük. Nincs is ezzel baj. Nekem szerencsém van, hiszen a munkahelyemen én hozhatom a formám, de azért én is visszafogom magam.

- Dehogy, csak tessék. Addig én beszaladok egy kávéra. – leszarom, hogy nézz rám a csaj én rámosolygok amolyan ha nem tetszik a külsõm az a te bajod félével. Legalább nekem van egyéniségem õ pedig egy a sok közül.

- Rendben. – a gyerekek elkezdenek felénk rohanni az egyik kiscsaj máris Eiri nyakába ugrik. Ezen elmosolyodom picit.

- Jól van, nyugi gyerkõcök… - nem tudom, hogy viselkedjek nem szoktam gyerekek közelébe lenni. Tõlem szokatlanul kussolok. - Õ itt Shou… legyetek vele kedvesek és ne legyetek majd olyanok, mint õ, ha felnõttök. – erre felnevetek. Tényleg jó vagyok elrettentõ példának. Méregetni kezdenek én meg zavarba vagyok pedig nem szoktam, de hát nem tudom kezelni a helyzetet még.

- A bácsinak az mi? – bácsi? Ez komoly? Na ne már.
- Az öhm… - erre most mit mondjak. Elvitte a cica a nyelvem azt hiszem erre szokták mondani. Annyira ciki az a szemét pedig meg jókat szórakozik rajtam.

- Az egy amolyan ékszer, mint a fülbevaló… Csak Shounak ott jobban tetszik.
Õszinte odaadással nézegették, majd ketten hárman megragadják és elkezdik húzni.

Milyen jó válasz. Fura, de tetszik ez a énje is. Odajönnek páran és megragadják a kezem. Jajj nekem.

- Gyeje játszaniiiii!! – játsszak? Én csak felnõtt játékokat ismerek.

- Befonhatom a hajad? – kikerekednek a szemeim. Ezt is megengedi? Hmm de jó lesz szívni a vérét.

- Rendben… - kis édes.

Elmegyünk játszani, de eleinte csak nézzem õket na meg Eirire nézzek segélykérõen, de õ csak röhög rajtam. Lassan, de feloldódom és játszani kezdek velük. Nem is olyan rossz. Elõjön belõlem a kisfiús énem, mert amúgy olyanom is van nekem. Meglepõen jó velük. Igaz leszarok az emberek véleményét, sõt szeretem is ha megbotránkoznak rajtam mégis vannak olyan pillanatok, amikor rosszul, hogy úgy néznek rám, mint egy utolsó szemétdarabra. Attól még, hogy másképpen nézzek ki, mint az emberek többsége nem vagyok kevesebb. Gyûlölöm az emberek nagy részét, mert külsõ alapján ítélnek, pedig sokszor, akiknek a külsõje vadabb sokkal jobb ember, mint aki kívülrõl normálisan nézz ki, de belül a lelke rohad. Itt vannak ezek a gyerekek, akik annyira ártatlanok és nem ítélkeznek. Nem érdekli õket, hogy nézzek ki csak kár, hogy ha felnõnek, akkor ez mind elveszik. Nézzem, ahogy játszik velük. Tényleg más milyen, vagyis ez is egy része, hiszen mindenkinek van több személyisége. Nem töltök velük sok idõt, nagyon örülök, hogy eljöttem. Végül elindulunk, de megígértetik velem, hogy jövök és erre a szavamat adom. Visszafelé, ahogyan sétálunk, hát alig bírom ki, hogy ne röhögjek, mert csak most néztem meg igazán a copfját.

- Ha röhögni mersz, kitépem a nyelved. – na visszatért az állat énje.

- Ugyan már… ééén? – tényleg próbálok viselkedni, de hát annyira édes. A kocsiba rögtön szétszedi kár, hogy nem fotóztam le.

- Kár… pedig olyan jól állt. – pimaszkodok nem bírom ki. Ajkaimba harap.

- Nekem minden. – kis egoista. - Te vagy az elsõ, akit elhoztam ide. – ezt vajon miért mondta? Miért engem hozott? Vajon jelent valamit? Szerintem õ maga se tudja, hogy miért hozott el igazán, ahogyan én sem miért jöttem el.

- Hazaviszlek… hol laksz? – elmondja neki hol lakom? Bár én is tudom na meg kinézzem belõle, hogy simán kideríti.

- Mondom az utat. - bólint és elindul. – Tudod bár még mindig fura, hogy ez a munkád és annyira más voltál, de látszik, hogy imádnak a gyerekek és hát értesz is hozzá. – ismerem el pedig általában csak az ágyban dicsérek vagy valaki dicséretét.

- Micsoda bók már megérte elhozni téged. – kuncog. – Tényleg szeretem a munkám és ezért is reagáltam úgy ahogy. – pillant kicsit a kezemre, ami azért sajog. – Viszont a végén egész jól feloldódtál. Tudod igen csak vicces volt, hogy meg voltál szeppenve ahhoz képest, hogy mekkora szád van. – nevet fel.

- Fogd be. Nem szoktam gyerekek között lenni, de meg kell hagyni, hogy aranyosak voltak. – mosolyodom el picit.

- Az biztos. – bólint. Útközben mesél nekem a gyerekekrõl. Lelkesen és vidáman beszél róluk. Lassan megérkezünk.

- Itt vagyunk. – csatolom ki magam.

- Mikor találkozunk? – pillant rám.

- Nos szerintem úgy, mint múltkor majd valamelyikünk megjelenik valahol. – vigyorgok sejtelmesen.

- Benne vagyok úgyse szeretek megbeszélni elõre dolgokat. – odahúzz megcsókol. – Aztán semmi jót ne halljak rólad. – harap az ajkaimra.

- Én se rólad. – lehelem az ajkai közé. – Akkor viszlát édes. – kacsintok majd kiszállva távozom.

Panelbe lakom a negyediken. Egyedül lakom és így a legjobb. Nem nagy a lakásom, de minden meg van benne ami kell. Kicsit elterülök a kanapén és a bekötözött kezem nézem. Hmm én is csináljam meg ezt vele vagy máshova állítsam bele a kést? Majd még kitalálom. A hátam is fáj kissé meg seggem, de az nem zavar. Visszagondolok az estére vagy a reggelre és elég ennyi, hogy felizguljak. Ez a pasi nekem lett teremtve, vagyis a testemnek.

Kicsit még döglök meg eszek majd elkészülve bemegyek melózni. Minden jól is megy, amíg át nem ázik a kötésem. Remek most már tényleg kapni fog. Szerencsére van bent elõsegély doboz így az egyik haverom átkötözi.

- Kitalálom egy állattal voltál igaz? – vigyorodik el. Ismer engem jól, de csak haverok vagyunk bár az nem kizáró ok, de hetero oké az se kizáró ok nálam, de õ tényleg csak a nõket szereti. Jól kijövünk egymással igaz õ nem akkora állat, mint én, de nem kell õt se félteni.

- Ohh de még mekkorával. Õ tényleg egy vadállat végre. – vigyorgok elégedetten.

- Tudtam, hogy nem vagy százas mindig is, azért vigyázz magadra oké? – pillant rám. Na igen a haverjaim, azért féltenek, ami azért jól esik. Szeretem a barátaim és értük bármit megtennék csupán a szerelembe nem hiszek.

- Vigyázzuk nyugi amúgy meg ez engem is váratlanul ért, de majd visszakapja. – kuncogok. Elmosolyodik rajtam majd miután végezz visszamegyünk dolgozni szerencsére többször nem ázik át a kötés.

Munka után haza megyek majd fürdés után ki is dõlök hosszú nap volt a mai.

~

Reggel mikor felkellek elõször is a kezem ápolom le ismét majd kajálok egyet. Ma nem dolgozom, viszont még nem fogom keresni a vadállatom és szerintem még õ sem engem, de nem is baj az azért túl sok lenne. Kicsit most is döglök, majd elmegyek fotózni a parkba. Szép idõ van szerencsére. Elég sok képet csinálok mindenfélérõl, ami megtetszik. Elõ is hívatom a képeket. Két gépem van egy normál és egy digitális, de jobban szeretem az eredeti képeket az a igazi.

Otthon az albumaim rendezgetem kicsit. Ma nem megyek sehova néha azért pihenem se ártana. Persze most is eszembe jut a kis szadistám. Tényleg érdekes egy pasas. Felidézem amikor a falnak vágott idegesen. Azok a szemek, amikkel nézett más biztos megijedne tõle, de engem csak felizgatott. Az a csillogás nem hétköznapi volt és nem egy egyszerû düh volt, hanem inkább lángolt a tekintete mint aki bármelyik pillanatban megölne, de lehet én képzeltem be.

Napom további részében pihengetek.

~

Másnap már munka van, de most délelõttre megyek. Ez is jó, mert ilyenkor még van idõm utána, bár ha este végzek is simán megyek az éjszakába. Kevesen vannak ilyenkor minden olyan nyugis nem sokan térnek be. Haverommal közben megbeszélem, hogy este menjünk el iszogatni az egyik törzskocsmánkba. Felhívunk még pár embert majd munka után megyünk is. Szerencsére a kezem már jobban állapotban van, vagyis már legalább nem ázott át a kötés.

Igen vegyes a társaságunk. Van meleg, hetero és bisex is és hát a heterokon kívül a többiekkel dugtam, de ez csak baráti dugás. Jól elvagyunk mindenki mesél magáról, de tényleg csak lightosan iszunk most kivételesen. Mesélek persze róla is és hát a többiek meg se lepõdnek sõt úgy mond örülnek is, hogy végre találtam valakit akivel igazán megvagyok elégedve csak kikötötték jó lenne, ha azért életben maradnék.

Idõben érek haza és eltervezem, hogy holnap felkeresem Eirit, ha már múltkor õ tette. Igaz még csak két napja nem láttam, de hát már most hiányzik vele a sex na meg a társasága is, de ezt azzal magyarázom, hogy õ is barát nagyon jó extrákkal. Holnap úgyis szabadnapos vagyok ismét szóval ráérek egész nap. Kicsit még filmezek majd lefekszem aludni.

~

Másnap idõben ébredek. Reggelizek, majd felöltözök és most nem kihívóan. Farmert veszek fel és egy inget meg egy sportcsukát, bár tény nem a ruhám benne a legfeltûnõbb, de legalább most nem gombolom ki nagyon az ingem meg hasonlók. Elrakom a gépem majd elmegyek a fotóshoz a képekért utána meg az oviba. Lemerem fogadni erre nem fog számítani, hogy ott látogatom meg, ezzel még saját magam is megleptem tegnap amikor erre jutottam, de tervem van és hát tényleg jó volt a gyerekekkel. Mikor odaérek pont kint vannak és a gyerekek ki is szúrnak.

- Shou Shou… - kiáltozzák a nevem és boldogon rohannak oda kerítéshez.

- Hello kölykök. – vigyorgok rájuk. – Mondtam, hogy jövök igaz?

- Gyereeee be. – nyújtogatják ki rácson keresztül a kis kezüket és akkor már Eiri is feltûnik.

- Nocsak kit fújt ide a szél. Na most jól megleptél. – ez volt a szándékom vagyis ez is.

- Meglepetés. – kacsintok rá. – Bemehetek? – a gyerekek kánonban üvöltik, hogy igen igen.

- Nos nincs más választásom. – sóhajt fel.

- Na mintha te nem akarnád. – incselkedek vele úgyis csak õ érti.

- Talán akarom. – pimaszkodik.  – Na de gyere.

Odasétálok a kapuhoz majd bemegyek. A kis édeskék meg is ölelgetnek most még közvetlenebbek.

- Nem sokszor fogadnak így. - nevetek fel majd amikor elengedek mellé lépek. – Te pedig a munka után kapsz meg. – lehelem a fülébe, azért a gyerekek elõtt én is tudok viselkedni.

- Abban biztos lehetsz. – vigyorog kajánul. Ahhww de ráugranék már most.

- Nem illik társaságban sugdolózni. – rángatja meg a nadrágját a kislány, aki befonta múltkor a haját.

- Igazad van tündérem máskor nem fordul elõ. – kapja fel elindulok a játékokhoz. Most már az elején felvagyok oldódva és vidáman játszok velük most tényleg olyan vagyok mint egy gyerek.

Darabig így szórakozunk majd elõveszem a gépem. Emiatt is jöttem, hogy fotózzak.

- Ugye nem baj, ha fotózok? – pillantok rá. Kicsit meglepõdik, de elmosolyodik.

- Csak nyugodtan nem is tudtam, hogy fényképezel. – jegyzi meg.

- Nagyon szeretik itt van pár képem nézd meg ha érdekel. – veszem elõ és átadom neki. Tényleg érdekel a véleménye.

Elkezdek fotózni amit a gyerekek annyira élveznek. Jó látni ezt a sok vidám és õszinte mosolyt. Minden jól megy, amíg meg nem jelenik az a ribanc.

- Itt meg mi folyik? Mit keress ez megint itt? Ez még mindig egy munkahely és neki fõleg nincs itt keresnivalója. – nézz rám undorodva. – Mégis minek csinálsz képeket? Te valami beteg állat vagy? – esik nekem.

- El. Túl jó voltál múltkor és nem volt elég. – ezen csak elégedetten elvigyorodom. Szeretem, ha növelik az ígyis nagy önbizalmamat.

- Tudtam, hogy jönni fogsz. – vigyorgok. Nem kell tudnia, hogy ez nem így van teljesen.

- Viszont, ha már eljöttem idáig, adhatnál egy pohár vörösbort. – erre csak bólintok.

- Rögtön. – legjobb minõségûvel töltök neki. - A ház vendége vagy.

- Helyes. – biztos ízleni fog neki. - Finom. Meddig dolgozol ma? Nincs kedvem egész éjszaka itt ülni, mikor használhatnám hasznosabbra is ezt az idõt. – elvigyorodom. Lemerem fogadni, hogy egyre gondolunk.

- Egy órán belül le tudok lép. – nyalok végig az ajkaimon.

- Van egy meglepetésem… remélem tetszeni fog. – hmm imádom a meglepetéseket fõleg, ha valami perverz és tuti tõle azt kapok.

- Nekem? És mi? – kérdezek rá, és közben incselkedem.

- Majd megtudod, ha végzel egyszer… kezdem elunni magam… - sejtetem, hogy nem árulja el, de csak kibírom. - Tudod mit? Tudod hol lakom, majd gyere oda, ha végeztél. Ez unalmas hely. – erre kap egy szúrós nézést. Elõször is most jött másodszor meg nem unalmas hely.

Nem tartom vissza, viszont nem igen tudok így koncentrálni túlságosan is kívánom na meg kíváncsi vagyok így elõbb elkérem magam és szerencsére el is engednek. Gyorsan átöltözöm és elindulok ki õ meg hirtelen elkap. Úgy látszik ez a mániája.

- Azt hittem tovább fog tartani, de kíváncsi valaki… - nem látom, de lehet hallani, hogy jól szórakozik. Nyakamba harap mire felnyögök.

- Már megint… - jegyzem meg és már rántja is le a nadrágom és belém hatol, mire kéjesen felnyögök

 

- De most nem csak játszunk… - ez egyre jobb. Vadul mozogni kezd.

- Te… állat.. ahhh… - nyögök fel és kinyomom a csípõm jobban, és vadul mozgok én is erõsen szorítva a farkát. Annyira érti a dolgát egyszerûen isteni.

Nem tart sokáig a menet, de annál élvezetesebb az este meg nagyon hosszú.

 

- Ez kurva jól esett… - elvigyorodom majd megfordulva lesmároljuk egymást.

- Nekem is… - egyre jobban faljuk szinte tépjük egymás ajkait.

- Menjünk… - rendbe teszem magam és megyek utána.

Az úton nem beszélünk de nem is kell. Egyre jobban bevagyok zsongva és már elõre élvezem a kis meglepetését. Mikor beérünk máris nekem esik én meg hülye lennék tiltakozni. Felkap, és a hálóba visz. Letépi rólam a ruháim, amivel csak fokozza a vágyam. Mikor róla is lekerül, végigmérem annyira szexi.

- Még mindig szexi, ahogy emlékeztem… - most mondjon olyat, amit nem tudok.

- Még szép… és te is… - vigyorgok, tudok én bókolni. Kutatni kezd a fiókba, majd beköti a szemem és a bilincs is kattan a csuklómon. Hmm ez az édesem.

- Csakhogy érzed a törõdést. – imádom ez a fajta törõdést. Egyre jobban tetszik a helyzet még sosem voltam ilyen módon kiszolgáltatva csak álmodoztam róla.

- Mire készülsz? – már ennyitõl áll a farkam.

- Rögtön megtudod. – megcsókol és vadul viszonzom.

Hirtelen betömi a szám. Hmm a farkának jobban örültem volna, de ez  sem rossz. Hirtelen felnyom tövig egy vibrátort mire hangosan felnyögök és megremegek. Mennyire imádom a játékokat. Durván mozgatja, ahogyan a farkával is durva szokott lenni szóval egyszerûn imádom ezt az érzést.

- Mindjárt rájössz, mi a meglepi. – hallom távolodó lépteit, Remélem nem az a meglepetés, hogy egyedül hagyj, mert az csak rövid ideig vicces. Visszajön szerencsére és ügyköd egy kicsit a szerkezeten majd elszorítja a farkam. Tényleg egy állat imádom.

- Csak biztos, ami biztos… - hallom jól szórakozik, de nem csak õ. - Ez tetszeni fog… - Hirtelen hideget érzek meg a gátamnál. Tényleg nem tudom mire készül, de egyre izgatottabb vagyok. elveszek egy gumikesztyût, majd lefertõtlenítem a gátját. Mivel kicsit hideg, látom, ahogy összehúzódik, amin el is mosolyodom. Valami hideget érzek meg ismét. Vajon mi lehet? A testem megremeg.
- Most próbáld ne nagyon ringatni a segged, nem akarom elrontani… - bólintok majd egy szúrást érzek meg. Fájdalmasan felnyekkenek. A farkamba markol, ami nem a legkellemesebb, de én ezt is élvezem.

- De kemény vagy már… - vajon ki miatt. Sejtem mire készül és igazam is lett. Egy újabb piercingem lett.  - Ahogy sejtettem… jól mutat… - megmozgatja, mire felnyögök ismételten. Nem gondoltam oda piercinget, de mégis tetszik, hogy megcsinálta már látni akarom.

 - Most én jövök… - zene füleimnek ez a mondat.  Kirántja a vibrátort majd õ hatol belém. Elégedetten nyögök fel mégis csak ez az igazi. Vadul mozogni kezd, ahogyan én is. Fájdalom és az élvezet egyszerre járja át a testem. Már nagyon fáj a farkam, de szerencsére leszedi rólam a kötést és rögtön elmegyek õ meg belém élvezz. Ismét másképpen helyez és a kötésem is leszedi.

- Nagyon illik hozzád… - számat is szabaddá teszi. - Milyen volt? - magához ránt és a fenekembe markol. Hangosan lihegek és még mindig az orgazmus hatása alatt vagyok. - Fokoztam a múltkorit? – nyakamba harap ismét. - Mi legyen a következõ? – vigyorra nagyon tetszik bár tuti más megijedni- Megengedem, hogy válassz… - igyekszem megszólalni.

- Nos isteni volt… és igen sikerült fokoznod. – vigyorgok, de még lihegek.

- A piercing is remek ötlet volt te tele vagy meglepetésekkel tényleg bírlak egyre jobban. – vigyorgok szélesen.

- Ahogyan én téged te kis mazohista cica. Na de mond mit szeretnél? Élvezd ki, hogy te dönthetsz. – kacsint rám.

- Hmm elõször mondjuk, leszophatnál az múltkor kimaradt. – imádok szopni, de azt is, ha fordítva történik.

- Leszopni? Hát nem is tudom, hogy megérdemled e, de esetleg belefér, de remélem ott is szereted a fájdalmat, de ha nem az se érdekel. – közli velem ördögi vigyorral. Õ lenne álmaim pasija ha, hinnék az ilyenekben.

- Ohh milyen megtisztelõ és nyugi nem is egy gyengéd szopásra gondoltam azt kifejezetten utálom. – vigyorgok kajánul.

- Nagyon helyes. Akkor leszoplak legyen gyereknap. – végignyal a farkamon már ennyitõl felnyögök mivel igen csak érzékeny most. – Kis édes. – kuncog.

- Fogd be és csináld. – morgok rá.

- Nana vigyázz, mert a végén nem leszel leszopva szépségem. – markol erõsen a farkamba, mire fájdalmasan felnyögök persze ez nekem maga az élvezet.

Végignyal párszor rajta majd elnyeli az egész farkam. Megremegek, és hangosabban felnyögök már most kemény vagyok. Elég csak vele lennem és a puszta jelenléte felizgat. Elvigyorodik majd hevesen szopni kezd. Erõteljesen szívogatja a farkam, és harapni kezd nem is kicsit.

- Élvezed igaz? Kõkemény vagy. Imádom, hogy te is ilyen beteg állat vagy. – ismét a farkamba harap, de annyira, hogy vérezni kezd. Felsikkantok, és szinte már zihálok.

- Ahh nagyon és én se hittem már kezdtem az hinni, hogy egyedül én vagyok a világon, aki tudja mi a jó és nem lesz senki olyan aki kitudna elégíteni úgy isten igazán aztán jöttél te. – fejtem kissé lihegve.

- Ezzel én is így vagyok. – kacsint rám.

Lenyalja a farkamról a vért és végig így szop. Életembe nem szoptak még le ennyire jól pedig már sokan tették. Most olyan szinten nem kínozz, hogy nem hagyj elélvezni így nem is kell sok idõ, hogy egy hangosabb nyögéssel elmenjek.

- Hmm a spermád és a véred íze isteni együtt. – nyalogatja le a farkam.

- Ennek örülök….. bármikor tiéd. – lihegem.

- Ugye még bírod gyönyörûm? Mert én még igen csak éhes vagyok. Van még valami extra kívánságod? Áruld el nekem mit rejt még a beteg elméd. – olyan erotikusan leheli a fülembe, hogy teljesen készen vagyok.

- Elég? Ne viccel a jóból sosem elég. Kíváncsi vagy? Nos van itthon jégkockád? Imádom, ha feldugják nekem és ez még nem is olyan perverz vagyis nekem. – nevetek fel, mert azért ezt se sokan csinálták meg legalábbis nem dugták fel.

- Persze, hogy van és tetszik az ötlet. – kimegy és egy tálca jéggel tér vissza.

Lerakja, majd eloldozz én meg rögtön az ajkaira tapadok és ledöntöm az ágyon.

- Annyira heves vagy. – harap az ajkaimra és õ is tépi az ajkaimat.

- Még senki nem indított be ennyire mint te. – lehelem az ajkai közé majd a nyakát kezdem el harapni és erõsen szívogatni.

Jólesõen nyög alattam olyan férfias és erotikus hangja van. A felsõtestét és kipingálom majd mikor a farkához érek rögtön rácuppanva hevesen szopni kezdem.

- Ahh ez az. – nyög fel. Erõsen a hajamba markol és  csípõjét is mozgatni kezdi de ezt csak élvezem. Felül majd egy jégkockát elõvesz és végighúzza a gerincemen. Felsóhajtok jólesõen. Olyan jó ez a hideg hiszen a testem lángol. Kicsit így szórakozik majd feldugja.

- Ahhh Eiri – nyögöm kéjesen a nevét, és még hevesebben szopom. Még egy jégkockát feldug és megkapom három ujját is. Vadul ujjaz, én meg szopom egészen addig, amíg el nem élvezz. Minden cseppét lenyelem majd tovább nyalogatom, de nem is kell sokat hiszen rögtön kemény lesz.

- Na most jöhet az igazi játék. – vigyorog és kutyapózba nyom. 3 kockát rögtön feldug nekem majd tövig belém hatol.

- Ahhh ez kibaszott jó…. Forró és hideg is vagy egyben… - nyögi rögtön mozogni kezd.

- Igen imádom. – vele együtt mozogni kezdek.

Nem beszélünk többet csak élvezzük a mocskos vad sexet. Nem állunk meg egy menetnél vagy egy póznál. Jégkockával minden egyes porcikám kényezteti annyira tudja a dolgát csak többet és többet akarok. Érzem már most rabja lettem. Egészen a kimerülésig kefélünk, de még a fürdõbe eljutunk, és mint múltkor még itt is lenyomunk egy menetet majd az ágyába dõlve el is alszok. Nem így terveztem, de most tényleg igazán kimerültem sokkal jobban, mint múltkor.

~

Másnap mikor felébredek, nem találom magam mellett. Kicsit még fetrengek majd elindulok megkeresni és a konyhában meg is találom éppen kávét fõzz.

- Jó reggelt. Bocs, hogy kidõltem nem így terveztem. – nevetek kissé zavartan.

- Ohh ugyan nem történt semmi egy ilyen vadmacskát, mint te bármikor szívesen látok. – kacsint rám. – Kávét?

- Ezt megjegyzem és jöhet. – tölt és odaadja csak feketén iszom. – Kösz. – elveszem és leülök persze még pucér vagyok de hát nem vagyok egy szégyenlõs fajta.

- Nincs mit. – mosolyog rám és cigivel is megkínál majd leül velem szembe.

- Milyen jó dolgom van. – nevetek fel. – Amúgy mesélj már magadról. Mondjuk hol dolgozol? – kérdezem kíváncsian, ami furcsa, mivel akikkel dugok nem éppen érdekel mivel is foglalkoznak meg hasonlók, de õ más. Õ tényleg érdekel nem is kicsit.

~

A hét további részét otthon töltöm, rendezgetem a szemeim és rajta gondolkozom.
Következõ hét hétfõn reggel idõben felkelek, majd elmegyek dolgozni. A gyerekek nagyon örülnek nekem, egyszerûen imádnak.
Hazafele menet elmegyek egy ékszerbolt elõtt és kitûnik egy csinos kis titánium piercing és rögtön arra gondolok, milyen jól mutatna rajta. Gondolkozás nélkül bemegyek az üzletbe és megveszem. Nem egy olcsó vacak, de megéri. Édes lesz vele. Csak késõbb jövök rá, mire is gondolok pontosan.

Ekkor eldöntöttem. Pénteken elmegyek hozzá, a gyerekektõl nem késhetek.
Így a hét hátralévõ részében bejárok dolgozni, majd pénteken elmegyek a bárba úgy hét-nyolc óra magasságában.
Megérkezve egy kellemes hangulatú helyiségben találom magam. Kapásból kitûnik a pult mögül, amin el is mosolyodom. Odaülök és mivel nem rám figyel, így ráköszönök.
- Hello Shou. - Mondom mély hangomon. Ahogy felém fordul és elmosolyodik, már akkor tudom, hogy várt rám.
- Hello Eiri, hát eljöttél. - Rá van írva, hogy éppen nem ugrik ki a bõrébõl.
- El. Túl jó voltál múltkor és nem volt elég. - Mosolyodom el féloldalasan.
- Tudtam, hogy jönni fogsz. - Vigyorog önelégülten.
- Viszont, ha már eljöttem idáig, adhatnál egy pohár vörösbort. - Adom le rendelésem.
- Rögtön. - Elszalad és hoz nekem egy pohárral. - A ház vendége vagy.
- Helyes. - Kortyolok bele. - Finom. Meddig dolgozol ma? Nincs kedvem egész éjszaka itt ülni, mikor használhatnám hasznosabbra is ezt az idõt. - Közlöm vele, hogyha nem halad, bizony ma nincs szex, pedig már igen csak kefélnék egy kiadósat.
- Egy órán belül le tudok lép. - Nyalja meg a száját, mire csak elvigyorodom.
- Van egy meglepetésem… remélem tetszeni fog. - Vigyorodom el, már alig várom, hogy megszúrhassam.
- Nekem? És mi? - Kíváncsiskodik, és közben persze teszi magát.
- Majd megtudod, ha végzel egyszer… kezdem elunni magam… - Közlöm és iszogatom a borom. - Tudod mit? Tudod hol lakom, majd gyere oda, ha végeztél. Ez unalmas hely. - Közlöm, azzal felállok és otthagyom. Igazából csak incselkedni akarok, kíváncsi vagyok, mennyi idõ múlva indul el.
Kint várok a hátsó ajtónál, mivel sejtem, hogy ott fog kijönni és igazam is lesz. Nem telik el fél óra és megjelenik. Elkapom és a falnak nyomom háttal.

Kíváncsian várom mit fog tenni és szerencsére nem várat tovább. Felkap, és a hálóba visz. Az ágyra dob én meg egyre jobban vigyorgok. Leviszi a felsõjét, és rögtön végigmérem. Milyen szép teste van. Az ajkaimnak esik, és vadul csókol, ahogyan én is õt. Leveszi rólam az ingemet biztos vagyok benne neki tetszeni fognak a piercingeim és igazam is lesz.

- Éreztem ezeket… de így mégiscsak jobb… -  szélesen vigyorgok majd, ahogyan a nyakam kezdi el harapni, hangosan felnyögök. Na õ tudja a dolgát nem úgy, mint az a tegnapi béna fasz. Mellbimbómat veszi utána kezelésbe, amire még jobban felnyögök, mivel igen érzékeny vagyok fõleg a piercingek miatt na meg tudja a dolgát nem is kicsit. Hagyom neki magam és a testem, többször megremeg. Mikor lerántja a nadrágom, na meg az alsóm már igen csak kemény vagyok és megkönnyebbülten sóhajtok fel. Segítek neki is levetkõzni. Igen csak szép méretekkel van megáldva és ez még semmi. Kicsit meglep, amikor a farkához emeli a szám, de csak jobban vigyorgok. Nem kell segédkezni rögtön vadul szopni kezdem. Elõször nem tudom elnyelni a farkát, mivel igen nagy ekkorával még nem is volt dolgom, de pár perc után már tövig nyelem a farkát és erõsen szívogatom.  Mikor kemény lesz, kirántja a farkát, és hasra fordít és rögtön belém hatol mire fájdalmasan, de annál kéjesebben nyögök fel. Mennyire hiányzott már ez az érzés. Rögtön farkára szorítok, és jobban kinyomom a fenekem. Minden egyes érintéssel csak jobban bevadít. Vele együtt mozogni kezdek, és fájón szorítom már a farkát. Na ez tényleg sex már csak egy kis szadizás kellene, és minden tökéletes lenne. Hangomat nem fogom vissza, tudom, jól ez még jobban beindítja a partnerem. Idõvel fordít a helyzeten és az arcom a párnák, közé nyomja. Ezen csak elvigyorodom. Szóval tényleg egy állat és kitudja, még miket fogsz csinálni. Lábaimmal magamhoz ölelem, hogy még jobban bennem legyen. Többször végigkarmolok a hátán, majd érzem, nem fogom sokáig bírni ekkor hirtelen, megszorítja a nyakam, amire igen csak meglepõdök. Tényleg fõnyeremény ez a pasi. Nem rémülök meg, sõt a tekintetem még kéjesebb és már nem is bírom sokáig és elélvezek egy hangosabb nyögéssel utána õ is követ. Hangosan lihegek, már rég élveztem ennyire a sexet.
Elveszem a cigit és rágyújtok én is. Egy jó kis sex után a legjobb a cigi.

- Eiri… - a neve is tetszik. - És még nem végeztünk, de egy cigi most jól esne… - számból vette ki a szót.

- Shou… és reméltem is, hogy nem végeztél. Te aztán tudsz, de vajon tudod e még fokozni? – kérdezem kajánul és ráfújom a füstöt.

- Neked aztán jól felvágták a nyelved és még telhetetlen is vagy, ez tetszik csak a végén ne hogy megbánd. – kacsint rám.

- Kétlem, hogy megfogom. – végighúzom a combomon az egyik ujjamat, ahol egy csepp élvezete található, majd lenyalom. – Hmm nagyon finom.

- Persze, hogy finom, hiszen az enyém. – egója is van egyre jobb.

- Milyen szerény itt valaki. – nevetek fel és tovább szívom a cigim, de le sem veszem róla a szemem, ahogyan õ sem rólam.

Amikor elszívom a cigim rögtön a  farkára cuppanok, és tövig benyelve szopni kezdem.

- Ahhh te kis perverz. – nyög fel meglepetten, de persze nem tiltakozok. Hajamba markol, durván mozgatni kezdi a fejem, ami ellen meg én nem tiltakozok.  Piercingem miatt még jobb érzést keltek a szopásnál, na meg amúgy se lehet rám panasza, hiszen profi vagyok.

- Érted te a dolgod. – vigyorog majd 3 ujját hirtelen felnyomja nekem. – Ne merd abbahagyni a szopást. – figyelmeztet.

- Ahh nem fogom édes, ne aggódj. – vigyorgok, erõsen szívogatom a farkát meg néha megharapom, de úgy hogy élvezze. Hevesen mozgatja az ujjait majd még kettõt belém nyomja, így az egész keze bennem van. Megremegek, annyira élvezem.

- Hogy szívod magadba. Olyan erõsen szorítasz a végén még eltöröd a kezem. – kuncog.

- Kár lenne érte. – villantok meg egy mosolyt, majd még hevesebben szopom és a kezemmel is izgatom egészen addig amíg a számba nem élvezz minden cseppét lenyelem. Gyorsabb lesz a keze mozgása ujjaival a gyönyörpontom nyomkodja, így nem kell sok, hogy én is elmenjek. Kirántja a kezét, a számba nyomja.

- Nyald le, utána lovagolj meg szépségem. – harap olyan szinten a nyakamba, hogy a vérem is kicsordul. – Milyen szép színe van és az íze is mennyei. – nyalja le a vérem, én ettõl kõkemény leszek.

- Akkor kóstolgasd csak. – vigyorgok, leszopogatom a nedvem az ujjairó,l majd a hátára döntöm a farkába ülök rögtön, mivel õ is ismét kemény már.

- Ahh gyerünk vadítsál be még jobban. – karmolok végig a hasán, és rögtön vadul mozogni kezdek.

- Csak mert ennyire jó vagy. – vigyorog, egy tört vesz elõ a fiókjából. Komolyan mintha a mennyországban lennék.

- Nem félsz még mindig? – kérdezi, lök bennem párat.

- Úgy nézzek én ki? Vagdoss csak meg… szerintem ahhh megállapítottad, hogy kissé mazohista vagyok. – vigyorgom, az eszembe se jut, hogy meg akar ölni vagy maradandó sérülést akar nekem okozni, ha mégis így jártam legalább egy jó éjszaka után hallok meg. Nem félek az ilyesmiktõl, sõt pont keresem a veszélyt, az izgalmat.

- Kiderül mennyire. – felül és fenekembe markol, majd végighúzza a tõrt elõször a hasamon. Nem nagyon, de annyira igen, hogy a vérem kibuggyanjon.  Felnyekkenek még forróbb lesz a testem. Folyamatosan mozgok, õ pedig egyre több helyen vág, meg és a vért lenyalja rólam. Érzem ettõl õ is keményebb lesz.

Nem volt még dolgom hozzám hasonló betegebb hajlammal csak õ pont szadista, aki láthatóan imádja a vért. Pont hozzám való. Idõ után lerakja tõrt, majd ledönt a hátamra, a lábaimat a nyakamba teszi, és durván dugni kezd vadabbul, mint eddig. Szinte már sikongattok alatta, mindent megteszek, hogy minél jobb legyen mindkettõnknek. Egyre jobban hajtjuk egymást a gyönyör felé, és szinte egyszerre élvezzünk el.  Kihúzódik belõlem, mellém fekszik. Szaporán vesszük a levegõt, és igen csak folyik rólunk a víz.

- Végre…. Egy jó kis este… - lihegem.

- Egyetértek, nem gondoltam volna, hogy találók egy igazi kis vadmacskát. – vigyorog.

- Hát én se, hogy egy ilyen állatot. Most viszont lépek, de elõtte használom a fürdõd, de ha gondolod, gyere velem, úgyse tudom, merre van. – jegyzem meg.

- Egy ilyen ajánlatnak nem fogok ellenállni. – vigyorog, majd felkap és kivisz a fürdõbe, ahol ismét kefélünk egy oltárit. Most kissé azért kifáradok a végére. Végre megdolgoztak rendesen. Persze azért lefürdünk, majd utána szobában elkezdek készülni.

- Mond csak, látlak még? – kérdezi két slukk között.

- Nos, én tudom, hol laksz. Én meg mondjuk, megadom a bár címét, ahol dolgozok. Héten szabadnapos vagyok, de jövõ héttõl, keddtõl- szombatig minden nap megtalálsz este 6 után egészen reggelig. – adok is egy névjegykártyát.  – Kösz ezt az estét talán tényleg az eddigi legjobb estém volt, de még lehet fokozni bõven lehet te fogod vagy nem. – vigyorgok sejtelmesen, majd adok neki még egy csókot.

- Én is nagyon élveztem, és akkor talán még találkozunk. – olyan sejtelmes, mint én. Intek, majd elmegyek.

Kicsit azért sajog a testem, de ez semmi. Fogok egy taxit, majd haza megyek. Otthon azért leápolóm a sebeim és folyton csak vigyorgok. Még nem találkoztam hozzá hasonló férfival. Nem tudom, hogy látni fogjuk e egymást, hiszen semmi konkrétat nem beszéltünk meg és a számom se kérte el ami nem baj az olyan illúzióromboló lett volna. Miután ellátom magam, felveszek egy tiszta alsót majd az ágyamba terülve, rágyújtok még. Sajog a testem, de rég éreztem már ilyet. Cigi után lassan elalszom.

~

Következõ napokban fotózok meg találkozók pár haverral, de csak sörre és elmondom, milyen pasival találkoztam. Tudják, milyen bolond vagyok, és nem zavarja õket csak irigykednek. Egyre inkább izgat, vajon felfog e keresni, mert én még biztos nem keresem meg. Semmi érdemleges nem történik már velem héten, de persze rá folyton gondolok és még ilyen se volt. Következõ héten elmegyek dolgozni. Elsõ pár napban nem jön, és kissé csalódott vagyok, hiszen rajta kívül még senki nem adta meg amire vágyok. Pénteken pont azon gondolkozok, hogy talán én megyek el hozzá, bár ilyet se teszek túl sûrûn. Elmélkedése egy ismerõs mély hang szakítja meg.

- Hello Shou. – szólal meg. Szóval tényleg eljött. Felé fordulok egy csábos mosolyt vettek rá.

- Hello Eiri hát eljöttél. – le se tudom tagadni, hogy örülök neki.