- Nem is sejted, mekkora különbség van a kettõ közt. A felvételek nem tudják visszaadni mindazt, amit élõben átélsz, hiszen eleve nincs meg az a várakozással teli izgalom, hogy mikor kezdõdik az elõadás. Lemaradsz a lényeges pillanatokról – olyan vonzó, amikor elmosolyodik… Várjunk csak, Lou, szedd össze magad!

- Talán majd egyszer..- sóhajtom, majd elmosom a poharamat a konyhában, mire vissza érek, már nyúl is egy üveghez.

- Ha jó fiú leszel, elõfordulhat, hogy elviszlek egy elõadásra – mosolya az arcán marad, ezek szerint tetszik neki, hogy mûvelt vagyok.

- Nem le..- kezdenék neki, de ahogy felém fordul, elhallgatok.

Miért ütöm bele az orrom mindenbe? Felnõtt ember, azt tesz, amit akar. Gyakorlatilag tõle függ a megélhetésem, nem haragíthatom magamra, bármennyire jót is akarok neki.

- Leslie...? – azért egy valami érdekelne.

- Mondjad – morog, de nem utasít el.

- A lábad hogyan sérült meg? 

Remélem, ezzel sem haragítom magamra. Két féle embertípus létezik, aki szeretne beszélni a problémájáról de senki nem kérdezi, vagy aki nem és elküld a fenébe.

Lassan mellé ülök a kanapéra, valami furcsa vonzás hatására szeretnék kicsit közelebb lenni hozzá. Egyszerûen a kisugárzása az, ami annyira vonzz magához.

- Csak egy kölyök voltam még... – von vállat.

- Véletlen baleset? – a fiatalok gyakran olyan hátborzongató és elvetemült dolgokat tesznek, amikrõl azt hiszik menõ, míg nem a sürgõsségin találják magukat.

- A francokat – nevet fel. - Szánt szándékkal célozták meg a lábamat – feljebb ül és rám néz. Rálõtt valaki? Szándékosan? Mibe keveredett? Rossz társaság? Ki képes ilyesmire, hogy megsebesítsen egy másik embert, szánt szándékkal? Oké, pár ember nálam is csak azért él még, mert a törvény tiltja, de hol a lelkiismeret? És hogy képes Leslie ilyen nyugodtan viselni? Szívesen kifaggatnám errõl, de kioktatott, így nem szólok semmit. - Ne terheld nagyon túl az agyad, mert még megárt – feláll, hogy kidobja az üveget.

- Még nem adtál választ – követem.

-Talán csak nem vetted észre – morog és fintor fut át az arcán, látom a mozgásán, hogy megint belenyilallt a fájdalom a lábába. Ingerültté válik, egyszerûen érezni lehet körülötte. - Pokolba is ezzel a szarral – levágja az üveget az asztal lapjára, egy pillanatra megrezzenek. - Egyszerûbb lenne, ha levágnám tõbõl.

- Ülj le a székre – kérem.

- És aztán? Megbeszéljük, hogy a fájdalom csak a fejemben létezik? Esetleg te is telemázolod a bõrömet olyan kibaszott büdös kencével? – nem veszem fel, mert a fájdalomtól az ember, ha akadályoztatva van, feszültté válik, a feszültség frusztrál és azon csattan, aki épp a közelben van.

- Csak ülj le – nézek rá. - Kérlek... – hátha tudok neki segíteni.

Szótlanul nézem, ahogy helyet foglal a kihúzott széken, kinyújtja a lábát és mellkasán karba fonja kezeit. Elhatárolódik tõlem, de én nem adom fel könnyen. Letérdelek elé és masszírozni kezdem a lábát, hátha egy kicsit serkentem vele a vérkeringését.

- Megkérdezzem? – gúnyos pillantása karcolja a bõrömet.

- Elõbb-utóbb segítenie kell. Ha a vérkeringéssel van probléma, amin még mindig nem segít az, ha iszo...

- Oké-oké – hirtelen áll talpra, mire én értetlenül nézek rá. - Oké – sóhajt. - Személyes ügy vagy egyszerûen célodként tûzted ki, hogy leszoktatsz engem az egyetlen jó dologról, ami még megadatik nekem ebben a sanyarú életben? – apró mosoly kúszik a számra, csak nem mérges, ha ilyeneket mond.

- Próbálok rajtad segíteni.

- Rendben van, cicám, de elõbb segíts magadon, és csak aztán szánj meg valaki mást. De lehetõleg ne én legyek majd az, akit kiszúrsz a jótékonyságod céljául– tenyerét érzem a fejemen, mintha egy kutya lennék egy buksi simivel. Ez meglep, fõleg, amit mond. Kiissza a maradék sörét és én alig térek magamhoz.

- Segítsek magamon? – kérdezek vissza.

Tudom, hogy eléggé elcseszett vagyok, talán észrevette? Mindig az éltetett, hogy másokon segítsek, ez adott erõt, hogy túllépjek a saját nyomorúságomon.

Hátra dõlök és a konyhaszekrényhez simulok, nem értem, miért mondja ezt… Tudom, hogy bulímiám van, de nem vehette észre… Tehát a setesutaságom az, ami feltûnt neki. Nem, erre nem akarok gondolni. Leslie felkel és hozzám lépve leguggol, nem értem, mit akar, amíg meg nem fogja az államat, kényszerít, hogy felé forduljak teljesen és ajkait érzem meg a sajátomon. Az agyam teljesen leblokkol, megcsókolt engem! Nyelve utat talál a számban, csókjának whiskey és sör íze van, ami nem is annyira kellemetlen, orromba kúszik férfias illata, én balga pedig minden szeretet morzsát viszonzok. Tudom, hogy nem lenne szabad, mégsem tudok parancsolni magamnak, belekapaszkodom az ingébe és viszonzom. Határozott, érzem az erejét és ez tetszik. Régen csókolóztam utoljára, még középiskolában, az sem zavar, hogy õ egy férfi, a lányokkal valahogy soha nem jöttem ki jól. Mindig az erõsebb férfiak vonzottak, akiknél éreztem az erejüket, a határozottságukat, és ha kedvesek voltak hozzám, én is kedves voltam velük. Nem voltam már szûz, nem voltak illúzióim. Mikor szétválnak ajkaink, vékony nyálcsík képez köztünk hidat, ami hamar el is szakad.

- Csókolóztál már férfival – jelenti ki, én pedig képtelen vagyok szóhoz jutni, csak bólintani tudok.

Hüvelykujjával végigsimít alsó ajkamon, szinte bizserget.

- Ezt nem lenne szabad – mondom halkan. – Én nem… ápoló vagyok, akit ide küldtek… A munkaadóm vagy – próbálom meggyõzni mindkettõnket. Nem kezdhet ki velem, nem viszonozhatom, nyilván õ is csak a testi vonzalmat érzi, de ezt nem lehet…

- Ki mondja meg, mit lehet és mit nem? – húzza fel az egyik szemöldökét. – Csak egy csók volt.

- Igen… - felkel és kezét nyújtva engem is talpra állít. Nagyon erõs.

- Egyébként ez a legjobb fájdalomcsillapító – közli, mire szinte kérdõjel jelenik meg a fejem fölött.

- Hogy érted? – pislogok.

- Ápoló vagy, a csók okozhat az agyban endorfintermelést, ami csökkenti a fájdalmat. Sokan ezért nyúlnak drogokhoz, sokan edzéssel érik ezt el. Az orgazmus remek forrása az endorfinnak, ettõl nagyon sokat csökken a lábamban a fájdalom - ezzel most arra akar kilyukadni, hogy… Na, nem… - Ha tényleg segíteni akarsz, a testi módszer tapasztaltan beválik.

Keze a derekamra siklik, aztán le a combomra, végül átsiklik a fenekemre és én fülig pirulva mozdulni sem bírok. Veszélyes közelségben van, a testemben olyan kémiai reakciók indulnak meg, amik megijesztenek.

- Voltál már férfival?

Illetlennek kellene éreznem a kérdést, el kellene löknöm a kezét, vagy legalább jól pofáncsapnom, ehelyett én marha válaszolok.

- Igen – lehelem.

- Hányszor?

- Négyszer… - itt kellene megállni, de gyorsan!

- Hány emberrel?

- Csak egyel… - basszus, fogd már be! Miért válaszolok mindenre??? A szemei vonzásának miért vagyok képtelen ellenállni.

Belemarkol a hátsómba és én nagyot nyelek. Ez már kimeríti a szexuális zaklatás fogalmát. Ellenkeznem kellene, megmondani, hogy hagyja abba. Ezt nem szabad, akár fel is jelenthetném, ugyan, de akkor elveszítem a munkám…

A testem megmagyarázhatatatlanul égni kezd, számhoz hajol és most nyelvével ismétli meg a mozdulatot alsóajkamon, amit elõbb a hüvelykujjával csinált. Légzésem szaporább tempóra vált, értõ technikával csókol meg újra, én hülye pedig nem ellenkezem. Ó, mennyei! Minden gondolat kirepül a fejembõl, a csókja és a közelsége tölti ki az elmémet. Csak annyi idõre eszmélek, ahogy hirtelen a konyhapult szélére ültet fel, lábaim szétfeszíti csípõjével és közéjük furakodik. Ajkai újra lecsapnak rám, mint az éhes héja a mezei rágcsálóra. A lábam ujjától a fejem búbjáig végigbizsergek, behunyt szemekkel élvezem a csókot, karjaimmal ösztönösen ölelem át a nyakát, talán az alkohol íze, amit elõtte ivott, az hat rám ilyen eufórikusan.

De állj! Nem lehet! Erõnek erejével húzódom hátra, nem akarom, hogy még tovább menjünk.

- Kérlek, hagyd abba… - meglepetésemre szó nélkül elenged.

Rám mosolyog, mintha mi sem történt volna, majd kidobja az üveget és int, hogy menjünk vissza a nappaliba. Értetlenül pislogok, leszállok a pultról és szememmel követem távozó alakját. Ez most mégis mi volt? Az ital számlájára írom. Gondolataimba merülve követem és a fotelba telepedve nézem, ahogy betesz a dvd lejátszóba egy filmet, a kanapéra helyezkedik és távirányítóval végignavigálja a bevezetést.

A film alatt jobbára azon agyalok, hogy ki volt rám eddig olyan hatással, mint õ? Rá kell jönnöm, hogy senki. A középiskolában szerettem bele az elsõ fiúmba, Derekbe, õ volt a focicsapat kapusa. Remek játékos volt, de az emelt biológiához és a kémiához nem értett.

Egy hónapja jártunk, amikor egyik nap náluk tanultunk, a szülei nem voltak otthon. Tanulás közben arra lettem figyelmes, hogy simogat és a nyakam csókolgatja, a ruhák hamar lekerültek, de mindketten tapasztalatlanok voltunk. Õ volt már lánnyal, de én fiú voltam. Az elsõ aktus katasztrófa volt, túl nagy volt, nem kent elég síkosítót magára, én sem készültem fel rá eléggé. Túl gyorsan akarta, a behatolás egyenesen rémes volt, kegyetlenül fájt. Pár lökés után már neki is fájt, ahogy befeszültem. Egyszóval totális csõd volt. Legalább egy hónap volt, mire újra megpróbálkoztunk a dologgal, persze az alatt az idõ alatt rengeteget készültünk, amikor kettesben voltunk, gyakran használta az ujjait, én is a zuhany alatt igyekeztem hozzászoktatni a testemet. A második már jól ment, mindenre szakítottunk idõt, csak annyi volt a bibi, hogy én nem élveztem el. Õ mozgott bennem, el is élvezett, de én valahogy nem tudtam úgy élvezni. A harmadiknál már nekem is jobb volt, a negyedik alkalommal viszont, miután lefeküdtünk, közölte, hogy már nem akar tovább velem járni. Jobban tetszett neki az egyik csapattársa, én pedig még egy utolsó menetre jó voltam. Évekre elegem lett a férfiakból, lettek volna jelentkezõk, de nem éreztem irántuk vonzalmat.

Erre itt van ez a férfi, aki a munkaadóm, és kinyilvánította, hogy nem lenne ellenére, ha több is lenne közöttünk. Nekem sem lenne ugyan ellenemre, de még alig ismerem, ez csak egy futó románc lenne, talán még annyi sem. Õ képes lenne engem a csúcsra juttatni? Efelõl kétségem sincs. Csak az érintése a fenekemen és az a csók elindított bennem valamit, egy veszélyes területre léptem, ingoványos talajra, egy rossz lépés és elnyel a mély.

Elszundíthatok a filmen, mert csöngetésre ébredek fel. Kómásan megemelem a fejem és pislogok az ajtó irányába.

- Ki lehet az ilyenkor? – hallom Leslie morgását, ahogy felkel egy újabb üveg sört tesz az asztalra, majd az ajtóhoz megy. Három fura alak lép be rajta, az egyiket felismerem, õ volt az, aki kiközvetített ide. Egybõl talpra ugrom, nehogy lazsáláson kapjanak. – Nem ismeritek a telefont? – kezdi mogorván Leslie.

- Sajnálom. Még az amerikai klub tulajdonosa sem hajlandó alkalmazni? - kérdezi õszintén foglalkozva a dologgal. Látom rajta, hogy nem csak udvarias, érdekli is a dolog.
- Nem, hallani sem akar rólam - sóhajtok fel idegességemet elrejtve, de õ azonnal lecsusszan a pultról és az étterembe húz. Egy kávé most kifejezetten jól fog esni.

Mikor kihoznak mindent, õ elkészíti a teáját. Csak nézem, és nem tudom levenni róla a szemem. Olyan… földöntúli. Hogy lehet egy férfi ennyire szép? Ennyire… tökéletes?
- Mihez fogsz kezdeni? - zökkent ki, mire kavargatni kezdem a feketémet.
- A megbeszéltek szerint visszautazok Amerikába, hogy személyesen rendezzem el a dolgaimat. Mindent alá fogok írni, lerendezni, aztán összepakolok és visszajövök.
- Értem.
A beszélgetés, bár eleinte feszengek, kiderül, hogy értelmesen, okosan lehet vele dumálni mindenfélérõl. Megért, nem olyan, mint hasonló helyzetben egy nõ lenne. Látszik rajta a lelkiismerete miatti fájdalom, de nem traktál vele engem is, próbálja nem mutatni, ami jól esik. Tetszik a jelleme.

Nem sokkal késõbb megjelenik Asato, és a fõnökhöz invitál mindkettõnket.
- Sok munkámba és pénzembe került, de sikerült megtudnom, ki szivárogtatta ki az információkat - kezd bele a diri. MICSODA?
 - És mégis mi a francért nem szólt elõbb?! Ki volt az?! Látni akarom!

- Az elmúlt fél órában pont ezzel foglalatoskodtam. A Hotel egyik vendége, egy bizonyos Andrew Armstrong volt a tettes. Ismeri? - Igen…. hogyne ismerném. Elõször nem is hiszem el, hogy igaz lehet, de ahogy összeáll a kép, de. Mégis ésszerû, hogy õ lehetett, és már inkább vagyok ideges, mint meglepett.

- Az a szemétláda...! Igen, ismerem.
- Nem kell aggódnia, az úr soha többé nem fog gondot okozni.
- Megölette...?
- Dehogy, dehogy... nem folyamodnék ilyen barbár módszerekhez.
Megnyugtat, hogy nem halt meg az a köcsög, de a szivart nem fogadom el, amit kínál. Elmondja, hogy nem lesz baj, én meg elmondom neki, nekik, hogy ettõl engem még nem vesznek vissza sehova a botrány miatt.
- Arra is találtam gyógyírt. Itt jön a képbe Naoe... drágám, gyere közelebb. Kedvesem, holnapra szerveztem egy sajtótájékoztatót... ki fogsz állni a kamerák elé és mindenkinek bevallod, hogy te terjesztetted a hírt, miszerint Tylor-sama flörtölt veled. Az irigység vezényelt, mikor azt hazudtad egy újságírónak, hogy veled töltötte az éjszakát...
- Természetesen, uram.
- De... de ez...- nyögöm. Mi ez?! Egy másik bolygóra keveredtem?! Naoe miért megy ebbe bele?! Meg fogják alázni!
- Ezzel a kis csavarral szépen helyretesszük a karrierjét. Garantálom, hogy annak az amerikai klubnak a tulaja is megenyhül majd ezután az interjú után.
- Ne aggódj, volt már ehhez hasonló eset... és ha ezzel helyrerakhatjuk a karrieredet, akkor örömmel vállalok magamra mindent. Bízz bennem - mosolyog rám Naoe, majd távozik, nem sokkal utána pedig én is.

* * *

Valamiért kedvem lett volna odaállni mellé és felpofozni, hogy miért vállalja, de lenyeltem mindent. Nem nagyon van jogom akármit is mondani, hiszen épp most húzza ki a karrierem a sírból. Hálásnak kellene lennem, és az is vagyok, mégis bennem motoszkál ugyanaz a dolog, ami azóta is. Istentelenül jó volt vele a szex. Tetszett a hozzáállása a dolgokhoz, és könnyebb vele szót érteni. Nem nyafog, nem hisztizik, nem menstruál, nem esik teherbe, és ha a pénzemre is hajt, olyan szexet ad érte, amiért tényleg lehet, hogy bármit megadnék neki.
De nem tudom, mit kell tennem. Japánban, amennyire észleltem a visszajelzésekbõl, jelentõsen lazábban veszik a homoszexualitást, itt nem lenne nagy bumm belõle.
Naoe interjúja után sem azzal volt tele a sajtó, hogy konkrétan õ mit tett, hanem hogy milyen remek ízlésem lenne, ha tényleg megtörtént volna. Legalábbis több helyen olvastam ezt. Itt is vannak genyó újságírók, ahogy mindenhol, és õk írtak is nem túl szép dolgokat, bennem pedig valamiért forrt az indulat, ahogy olvastam.
Naoét egy élvhajhász, pénzéhes hímkurvának titulálták, és engem hoztak ki jó fiúnak, meg, hogy Naoe sosem kaphatna olyan pasit, mint én, mert akármennyire legyen szép férfi, attól még egy elhasznált ó, leköpnivaló semmi.
Borzalmasan dühös voltam, és egy dologgal értettem csak egyet: Naoe szép. A szó klasszikus értelmében, és valamiért, napokkal az interjú után sem tudom kiverni a fejembõl az arcát, a hangját, a testét, az illatát.

Az amerikai klub tulaja végül öt nappal az interjú utánra kér találkát, ami nekem jól jön. Szinte forduló repülõvel vissza tudok érni Japánba, ugyanis mindenhol készen várnak a papírjaim, és anyám, hallva a gonosz pletykákat és a felmondást, felment a lakásomra és összepakolt nekem apámmal együtt. Elém jöttek, elbúcsúztunk és megbeszéltük, hogy ez semminek nem jelenti a végét, így is beszélhetünk minden este, ott a net, és amint lesz idõ, fizetek nekik repülõjegyet, hogy eljöjjenek hozzám. Legalább õk is meglátják, hogy mennyire varázslatos is a kelet. Mert az.
beszippant, ha csak a közelbe merészkedsz és soha nem enged el. Imádni fogod az érthetetlen írásjeleiket, a kortalan embereket, a nõiességüket, mindent, ami a keleti nemzetekbõl árad.
És nekem valamiért kelet mégis egyet jelent most Naoe személyével.

Valahol félelmetes, hogy mindenhez hozzá tudom kötni, és fogalmam sincs, hogy miért. Random dolgokról jut eszembe, néha csak felvillan, néha órákig nem tudom kiverni a fejembõl.  Ami a legrosszabb, hogy nem tudok senkivel beszélni errõl. Kinek mondhatnám el, hogy van itt egy pasiprosti, akibe nagyon úgy néz ki, hogy… nem. Gondolati szinten sem mondom ki. Nem lehet, csak valamiért kötõdöm, de fogalmam sincs, hogy miért.

Még akkor is ezen kattog az agyam, amikor átmegyek az amcsi klubba. A tulaj kifejezetten kellemesen fogad, és a beszélgetés is érdekesen alakul végül.
- De ez a fele annak a gázsinak, amit megbeszéltünk - nézek rá, felpillantva a szerzõdésbõl.
- Idõvel változhat az összeg, de ugye nem gondolja, hogy egy ilyen botrány után a régi fizetését kaphatja? Akármennyire el lett simítva, az a kis prostituált akkor is elterjesztette, hogy lefeküdtek. Ez azt jelenti, hogy önön is van most fogás, elég komoly, és nem akarom, hogy az én színpadomon váljon nevetségessé. - Meglepve pillantok rá. - Az a munkám lényege, hogy nevessenek rajtam - jegyzem meg felvont szemöldökkel.
- De nem mindegy, hogy a nevetés a viccén van, vagy azon, hogy az eddig hangoztatott homofóbia most apró, kicsi szilánkokra tört - néz mélyen a szemembe. - Épp, mint a fizetése.
Nyelek egyet. Igaza lehet, hiszen ki foglalkoztatna… ÉS akkor beugrik.
- Még felkeresek egy másik klubot is, aztán beszélünk, rendben? - kérdezem.
- Mr. Tylor, várjon kérem - szól utánam, mikor elindulok kifelé. - Ha most kilép azon az ajtón, és nem fogadja el a jelenlegi ajánlatomat, az ígért összegbõl is le fogok faragni. - Nem fordulok meg. Nem akarom látni.
- Hívni fogom. - És kicsörtetek.
A telefonomat azonnal a kezembe kapom, és már tárcsázok is. Aoyama persze azonnal fel is veszi.
- Szép napot Tylor-sama, miben lehetek a segítéségre? - kérdezi kedves hangon.
- Üzleti megbeszélést szeretnék, ha még áll az ajánlata, miszerint foglalkoztatna. - Egy pillanatig csend.
- Nem sikerült elsimítani a dolgokat? - kérdezi, már sokkal aggódóbb, idegesebb hangon.
- Nem az ön hibája, Naoe mindent megtett, de a klubban sajnos nem tudok megegyezni a tulajjal. Találkozhatunk?
- Persze - válaszolja azonnal. - Jöjjön ide, úgyis ebédidõ van, meghívom valamire az étterem részben.
- Tíz perc és ott leszek. - Kinyomom és felsóhajtok. Egyelõre a bérelt kocsimba szállok be, a sajátomnak kell még vagy egy hét, mire átér, az nagyobb falat, bár már minden más itt van - jelenleg viszont  egy bérelt szobába pakolva, hiszen nem mertem lakást nézni.

A klubban Asato persze azonnal csicseregni kezd, miközben kísér.
- Örülök, hogy ismét látom. Bár aggaszt, hogy ilyen sápadt, remélem, hogy nincs baj. De szurkolok, akármi is legyen a gond, biztos vagyok benne, hogy ön meg fogja oldani.
- Mi lenne, ha simán Kalebnek hívnál és tegeznél? - kérdezem. Engem is meglep picit, hogy ez kibüffent belõlem, de valamiért kedvesnek érzem, és jó ötletnek tartom, hogy közvetlenebb legyek vele.
- Ez… megtisztelõ - jegyzi meg pirulva, majd oda is érünk Ayatóhoz, és õ egy meghajlás után lelép. Utána pillantva még látom, ahogy Naoe mellé lép, aki ekkor ér le a lépcsõn, ami még látszik az étterembõl.
- Szóval, hallgatom - néz rám a diri.
Elregélek neki mindent, gondosan kihagyva, hogy mennyit ajánl a másik fõnök. A lényeg úgy is csak az, hogy az ottani összegre még csak fel sem kapom a fejem.
- És abban bízik, hogy még mindig szándékomban áll foglalkoztatni? - kérdezi. - Már nincs semmi kötelezettségem a botrány miatt. Naoe megalázkodott, felvállalt mindent, nem hinném, hogy többel tartozunk.
- A botrány teljesen lényegtelen most - hajolok picit közelebb. - A lényeg, hogy hetente háromszor meg tudom-e tölteni a nagytermet vagy nem - nézek rá. - És cserébe nem kérek sokat, egy szobát, ahol lakhatok ideiglenesen és munkát, ami megközelíti azt a fizetést, amit ez elõtt kaptam. - A hangom határozott, mély és ellentmondást nem tûrõ, de azért félek eléggé…
- Nem lehetek teljesen biztos benne, hogy ezt tudja garantálni. - Elgondolkodik. Mélyen a szemembe néz, látom, hogy nem tudja, mennyire adja meg magát nekem, de tudom, hogy csábítja a gondolat. Ha bejön ez, akkor neki is nagyon jó lesz.
- Ugyan, ugyan - dõlök hátra picit, próbálva adni a lazát. - Ha alkalmaz, akkor nyugodtan belebújtathatja a kis borbélyházát abba a köntösbe, amit én kínálok. Étteremnek hiszik majd, ahol hetente pár alkalommal fellép egy neves humorista. - Erre már jobban felfigyel.
- Igaza lehet - hümmögi. - Rendben - csap az asztalra. - Heti két alkalom és egy hónap a próbaidõ. Ha hozza a szintet, amit elvárok és a vendégeket is, akkor rendben leszünk és heti három alkalmat kap, állandó showmûsorral, vendégszereplõket hívhat ha akar, de csak ha hozza az árat.
- És mennyi is lesz a gázsim akkor? - kérdezem vigyorogva.

* * * Egy nappal késõbb * * *

Az ebéd után hazamentem, összepakoltam amit szétszedtem már, és vártam az elõre iderendelt költöztetõket, akik elszállítják a dobozaimat.
Ayato egy külön kis lakrészben adott egy szobát, amihez jár egy fürdõ, és egy kis terasz. El tudom kerülni a… vendégeknek kialakított szobákat, ha akarom, de ideiglenes megoldásnak több, mint tökéletes.
Mivel pakolni nem volt kedvem, inkább lementem Asatóhoz, ám épp, hogy elkezdünk beszélgetni, megjelenik Naoe.
- Hát te? - lép mellém meglepve.
- Nem tudtad? - kérdezem felvont szemöldökkel. - Mától itt lakom és dolgozom.

 

- Vagy úgy... szóval a mûvész úr azt hitte, nõ vagyok, igaz? - kérdezi, és röhög. Ch. Megszoktam, hogy röhögnek rajtam, de ez a szitu kicsit sem vicces!

- Igen, totálisan biztos voltam benne! A jó életbe...- morgom, és elkezdek öltözni, de a kezem után kap.

- Ugyan, ugyan, ne ilyen hevesen... Nincs semmi probléma.

- Már hogyne lenne probléma, baszki?! - kiabálom, de nem jön zavarba, nem is fél.  

- Nyugodjon meg... profi vagyok, többször is volt dolgom hetero férfiakkal, úgyhogy bízza csak rám magát...- motyogja.

- Mi a...- kezdeném, de elesek. Egyenesen az ágyra, õ meg felmászik rajtam, mintha valami nagyvad lenne, én meg az áldozat, de akárhogy ellenkezek, nem hatom meg. Közben simogat, majd hirtelen, mikor a kezeim a fejem fölött vannak, fémes simogatást érzek a csuklóimon, és ahogy rángatom… mi a… odabilincselt az ágyhoz?!
Miközben én elküldöm még melegebb éghajlatra és végigszidom a családfáját az ükanyjáig visszamenõleg, õ rajtam ül, gombol, néha lök a csípõjével… a farkam meg élvezni.

- Nyugodjon meg, kérem... én azért vagyok itt, hogy szórakoztassam és kielégítsem. Szóval csak hunyja le a szemeit és lazuljon el...

- Már hogy az isten nyilába tudnék ellazulni, mikor ki vagyok láncolva egy kibaszott ágyhoz és egy pasi trónol rajtam?!- ordítok rá, de belém fagy a többi szó, ahogy a farkamra markol.

Egy szó jut eszembe.
Óakicseszettkurvaéletbe.

Olyan iszonyatos hozzáértéssel érint, hogy a hideg is kiráz, és csak nézem, ahogy meztelenre vetkõztet és elkezd szopni.
De úristen… hogy milyen jól csinálja, arra nincs sok jó szó. Ki is fejezem magam: percekkel késõbb nyögve élvezek el, de még mindig kemény vagyok. Ahogy vetkõzni kezd, figyelem a testét. Valahogy… izgató. Ahogy meztelen õ is, és lassan rám ül.
Olyan szûk és annyira forró, amilyet még soha nem éreztem, és amilyen egy nõ sem volt még soha! Annyira elveszek ebben az egészben, hogy amikor lehajol csókolni, viszonzom. A csípõmmel is lökök egyet és már teljesen lényegtelen, hogy pasit dugok és nem csajt: ennyire soha nem volt még jó a szex senkivel!

* * *

Ahogy kitisztul az agyam, rá kell döbbennem: sosem keféltem még ilyen jót! De akkor is egy pasival. Még akkor is, ha csajnak nézett ki, sõt, szebb is, mint némelyik otthoni bige. De farka van.
Buzi.
És… ha dugtam vele… akkor már én is?
Felkelek az ágyból, egy szó nélkül, pedig hallottam a kérdést. A behûtött ppezsgõhöz lépek, felbontom, és meghúzom az üveggel. A bubik marják a torkom és a szájpadlásom, de nem érdekel, jó nagy kortyokat töltök magamba. Vagy ez, vagy megölök. Elvégre megerõszakolt.
- Oké - sóhajtok fel. - Figyelj. - Leülök az ágyra. Õ mellém mászik, még mindig meztelenek vagyunk mindketten, de most mit hisztizzek? - Ezt nem tudhatja meg senki - nézek a szemébe.
- Tõlem senki nem fogja - mosolyog rám. Halványkék szemében huncut fény csillan, de valamiért úgy érzem, tényleg nem fog elárulni. - De elég sokan látták, ahogy a színpadon… - kezdené, mire felnyögök, és a tenyerembe temetem az arcom.
Olyan állat vagyok. Reggelre tele lesz az újság azzal, hogy egy japán férfiprostit csábítgattam.
- Te hibád, miért kell ilyen jól kinézni? - morgok rá, mire felnevet. A hangja kedves, mégis van benne férfias tartás. - Mennem kéne - sóhajtok fel.
- Ha nincs kedved, maradhatsz - rántja meg a vállát, és lefekszik. Kicsit sem szemérmeskedik, ahogy a nõk, nem takargatja a fenekét vagy a farkát, csak fekszik és megütögeti maga mellett az ágyat.
Ahogy a haja szétterül a párnákon… olyan idilli kép. Olyan nyugodtság árad most belõle. Mintha azt adná, amire szükségem van és lenne lehetõségem elmenekülni általa a holnap reggel elöl.  
Megint sóhajtok egyet, és engedve a vágynak, befekszek mellé. Én nem érek hozzá, tartanám is a távolságot, de ahogy leérek az ágyra, õ már kukacol is mellém és megöleli az egyik karom. Nem mondok semmit, beharapom a szám és lenyelek mindent. Ha köcsög leszek vele még a végén kitálal.

* * *

Reggel, mikor felkelek õ már ébren van és épp öltözik. Nem romantikus a szitu, nem nézem, felkelek én is.
- Kellemes reggelt - fordul hátra mosolyogva.
- Viszont. De… - mondanám, hogy nekem ez szerintem nem lesz kellemes, mikor kopognak. Gondolom valami itt bevált szokás lehet, hogy senki nem lép be a kopogás után, megvárja a vendég, hogy a prosti nyissa ki.
Ahogy Naoe ajtót nyit, a tegnap esti kis portás gyerek ugrik be, kezében egy bekapcsolt laptop és kétségbeesetten néz rám.
- Kaleb-sama, nagy baj van - mondja õszinte rettegéssel. Felvont szemöldökkel nézek rá. Naoe is meg van lepve, és mikor a srác leül, mellé ülünk mindketten.
Egy cikk világít a monitor pixeljei között.

Kaleb Tylor meleg?!
A méltán híres stand-up-comedy mûvész jelenleg Japánban lép fel, minden bizonnyal hasonlóan sikeres esteket tartva, mint hazánkban.
Megbízható forrásból tudjuk azonban, hogy az elmúlt éjszakát nem töltötte egyedül a sztár! Egy hotelben léptek fel, és többen is megerõsítették a jelenlevõk között, hogy Tylor végig egy kétes erkölcsû, fiatal fiúval flörtölt a fellépés alatt, akire a végén rá is kacsintott.
Késõbb a humorista a pulttól távozott, informátorunk pedig követte õt, és a kétes erkölcsû, minden bizonnyal prostituáltként dolgozó fiú szobájába ment.
A kérdés csak az: a humorista miért nem talál magának egy olyan személyt, aki nem hivatásos? Illetve, az eddig is homofóbiával gyanúsított férfi ezek szerint maszkok mögé bújtatta a fenekek iránti különleges vonzalmát?

Elõször lefagyok, és csak bámulok magam elé. Két értetlen, kissé félõ tekintet szegezõdik rám. Ahogy magamhoz térek, a portás gyerekre nézek.
- Az igazgatóval akarok beszélni - sziszegem. - Azonnal.
- Máris, csak az igazgató úr… - kezdené.
- Mi a faszt nem értesz abból, hogy azonnal?! - üvöltöm teli torokból. A srác összerezzen, és elindul kifelé, Naoe pedig mellém lép,. Nem személyeskedik különösebben, csak elkezdi masszírozni a vállaimat. Kifejezetten jl esik, és az is, hogy nem az a reakció, mint a nõknél.
Egy csaj ugyanis most azzal jönne, hogy ideges vagyok-e, hogy rá is haragszom-e, hogy minden rendben lesz és egyéb felesleges szarok.
Mielõtt megjelenik a diri, még a nyakamba puszil, de mielõtt elküldhetném miatta a fenébe, megjelenik a pasi, így csak egy ideges pillantásra futja.
- Tylor-sama, én mélységesen sajnálom… - kezdene bele, de leintem.
- Amikor szerzõdtettek otthon, az volt az egyetlen kikötés, hogy nem lehet homoszexuális kapcsolatom, még hírbe sem hozhatnak, hiszen ez rossz reklám. Ha ezt megszegem, azonnal felbontják velem a szerzõdést. Minden bizonnyal, ha most megnézném az e-mailjeimet vagy bekapcsolnám a mobilomat, már ott lenne millió üzenet, hogy miért, kivel, hogyan, és felbontották. - Egy levegõvel mondom, nyugodt hangon, de fel fogok robbanni. - Egyszóval a maga gondatlansága tette tönkre az életem - sziszegem.
- Túldramatizálja, uram. Minden bizonnyal lesz botrány, de ettõl csak híresebb lesz, és… - kezdi, de leintem, és elé lépek.
- Homofóbnak gondolt mindenki - mondom idegesen. - Erre megjelenik egy leleplezõ cikk, hogy pasikat dugok. Maga szerint ez mit jelent? - kérdezem idegesen.
- Véleményem szerint az a hír terjengett eleve, hogy ide, Japánba fog költözni - jelenti be szemrebbenés nélkül. Nagy játékos a diri, az tuti. - Ha ez igaz, akkor elõbb itt kellene érdeklõdnie, nem az amerikai dolgokkal foglalkoznia - mondja, és elfordulva kilép, de még hátrapillant. - Ha õk sem foglalkoztatják, húsz százalékkal magasabb gázsiért, heti három fellépéssel foglalkoztatom és biztosítok szállást - néz rám, majd kimegy, a portás meg utána. Kettesben maradok Naoe-vel, de nem sokáig, ugyanis felkapom a cuccaimat és rá nézek. Nem szólok egy szót sem, felsóhajtok és elindulok a saját szobámba, a másik hotelben.
Nem tudom hova tenni az éjszakát, de az, hogy esetleg élveztem a szexet egy buzi sráccal, nem jelenti, hogy én is az vagyok, és jelenleg fontosabb a jövõm, mint ez!

* * *

A menedzser, a producer és a színházigazgató felváltva ordították le a fejem skype-on, majd szépen sorban kitettek a tv-tõl is, és a színházból is. Tudtam elõre, a többiekkel átbeszéltük, és nem volt titok, hogy ez lesz. Annyit beszéltünk meg, hogy a csapattal még hazamegyek, aztán összepakolok, aláírok mindent, és go vissza, Japánba, itt ugyanis nem hogy elásnak, mert bi vagyok. Sorra kapom a nyilvános, közösségi oldalakon a rajongói leveleket japán pasiktól és csajoktól, hogy milyen menõ vagyok.
Ez talán jobb piac… sõt. Tuti.

A következõ napirendi pont az amcsi klubtuléaj. Felhívott, és kért egy azonnali találkozást. Amikor elmentem, közölte, hogy bár Japánban vagyunk, nem hajlandó foglalkoztatni.
Biztos vagyok benne, hogy az intézte ezt, aki lebuktatott, és ha megtudom, hogy ki ez, feldugok neki egy esernyõt.
Aztán kinyitom.
Nem Naoe, nem hiszem. A portás gyerek túl nyuszi, a diri meg nem szórakozna. Vagy vendég volt, vagy másik alkalmazott. Mindegy is.
Amikor végzek, én hívom fel a dirit, hogy mennék, és megkér, hogy szaladjak át, de neki van fél óra dolga, addig legyek csak.
Ahogy beérek a pultnál ott áll Naoe és a portás gyerek.
- Mi a helyzet? - kérdezi Naoe.
- Kitettek mindenhonnan - jelentem be, Nem vagyok ideges. Attól jobb, ha ordítok? Így alakult, ehhez kell alkalmazkodni.

- Kaleb, te jössz majd, készülj - szól utánam az egyik staffos lányka.
- Oké cica, ne izgasd magad - kacsintok rá. Édes kis nyuszi, már szemeztünk párszor, de amikor megláttam a pasiját, az életkedvem is elment. Nem akarok én konzervhal lenni, köszike. Inkább keresek majd mást, bár mostanában annyi a fellépés, hogy élni sincs idõm, nem hogy szexelni.
Egy másik stand-upos fiúcska a felkonf ma este, tv-s felvétel van. Az átlag közeg: egy étterem díszlete, megtöltve statisztákkal, akik parancsra röhögnek, pedig vagyunk páran, akik a villogó lámpa nélkül is megröhögtetünk akárkit, a színházban meg az élõ fellépéseket ugyanis nincs tapsolós emberke. A fiú, aki felkonferál engem, mint az est utolsó fellépõjét, Simon Benett. Európából jött kis pasi, alig húsz, de jók a poénjai.
Odakészítem magam a fellépõ mellé, és hallom is, hogy csicsergi bele a mikrofonba…
- …és akkor az est utolsó fellépõje, mai mûsorunk záróakkordja, Kaleb Tylor - kiáltja, mire taps tör ki, én meg vigyorogva lépek fel a színpadra.

Sztár vagyok.
Ez van.

- Köszi a felkonfot Simon, bár leszokhatná ezekrõl a szûk nacikról meg a rózsaszín ingekrõl, a végén még azt is megtiltom, hogy kiejtsd a nevem - szólok utána csipkelõdve. Egymástól nem vesszük fel a poént, és ha õ nem meleg, akkor én vagyok azt angol királynõ. - A minap beleakadtam azon a bizonyos videómegosztó portálon egy táncos-énekes fiúbandába, nekik voltak ilyen ruháik, de tudják biztosan Önök is, hogy ezek a kis ficsúrok nõkön még az életben nem vonaglottak így. Bezzeg egymáson…. még privátban is. - A rendezõ a fejét fogja. Per van kilátásban, de a közönségnek ez bejön, így nem foglalkozom a dologgal.

Az est ma is remekül sikerül, pláne mikor megtudom, hogy a mûsor olyan sikeres, hogy külföldi fellépéseket is kapunk páran, így a következõ utunk Japánba vezet, ahol én egyben a szabimat is kiveszem és nem két napot, hanem egy hetet maradok. Úgyse nagyon tudják még, hogy szándékomban áll ott letelepedni, ugyanis privátban kaptam egy nagyon jó ajánlatot egy ottani amcsi klub vezetõjétõl. Ugyanolyan gázsi, mint itt, és még jobbak lennének a körülmények. Ennek akarok utánajárni.

* * *

Pár nappal késõbb már a reptéren várunk. A negyed, ahol a hotelünk lesz egy kifejezetten ilyen céllal alapított része a városnak, tele van szállodákkal, szórakozóhelyekkel.
- Hol kezdünk? - fordulok a programszervezõ felé.
- Lesz egy est az egyik szállodában, ott - mondja. Mindhárman felmorranunk. Megint valami luxus-köcsögöknek adott este. Ezt egyikünk sem szereti, de ez van.
- És hol az a szálloda? - kérdezem.
- Annak a szomszédja, ahol mi lakunk - feleli.

* * *

Amikor kipakolok, a többiek még bõven szöszmötölnek, úgyhogy szólok nekik és átmegyek a szállodába.
Ahogy átérek, persze már vannak páran, vendégek, meg néhány furcsa ruhás srác. Bár mondjuk… olvastam, hogy Japán a melegek mennyországa. Mindegy, nekem lehet akár Csodaország is, ha megfizetik a fellépéseimet és van anyag, amibõl dolgozzak, akkor nekem nyolc. És itt aztán van. Annyi buzi-viccet fogok gyártani, hogy már rosszul fogom magam érezni - nem.
Ahogy odaérek a portához, a portás sráccal épp egy dögös kis fekete beszélget. Kimonó vagy mi a frász, ami rajta van. Mondjuk lehet, hogy csak a szabása miatt, de mellesleg lenne mit fejlõdnie, viszont a többi pont kedvemre való. Szép, hosszú haj, formás, alacsony testecske, de mielõtt felszedhetném életem elsõ ázsiai nõcskéjét, eltipeg, mielõtt odaérnék. Felsóhajtva lépek a portás fiúhoz, aki kikerekedõ szemekkel néz rám.
- Tylor-sama - néz rám hitetlenkedve. Sama. Ja, Azt hiszem, ez náluk a tisztelet jele, vagy mi.
- Kaleb - mondom válaszul.
- Kaleb-sama - csillannak fel a szemei megint. Kis hülye.
- Beszélsz angolul? - kérdezem.
- Igen - feleli, és csevegni kezdünk, de a nõcirõl nem mond semmit, csak hogy itt lakik. Szobát ugye nem kell kérnem, a bárba nincs kedvem lemenni, így ülök és csevegek pici, japcsi rajongómmal, aki állítása szerint a youtube-on folyamatosan nyomon követ. Azért ott, mert ugye náluk nem lehet fogni az adót, ahol a mûsor van és még nem volt pénze eljönni Amcsiba a színházba.

Nem sokkal késõbb megjelennek a többiek, így intek a srácnak, de elõtte megígértetem vele, hogy megnézi az esti mûsort és ha jó fiú lesz és bemutat a kiscsajnak, akkor szerzek neki jegyet még pár fellépésre.
A közönség természetesen itt élõ amerikaiakból és angolul jól tudókból áll, de a közönség sorai közt kiszúrom a mûsorom közben a kiscsibét. Így messzirõl nézve is csak azt tudom megállapítani, hogy félelmetesen dögös, de mellesleg nem tökéletes. Mindegy, voltam már kis cicis nõvel, nincs velük baj. Viszont végig neki magyarázok, kisebb szüneteket hagyva, hogy körbepillanthassak. Van valami érdekes a vonásaiban, de biztos minden ázsiai nõ ilyen… picit férfias. Mielõtt végzek - kivételesen kevesebb buzi-viccet dobva be -, még egyet szemérmetlenül rákacsintok, mire a mellette ülõ férfi, ahelyett, hogy ideges lenne, mosolyogni kezd.
Ez hülye.
Mindegy.

Amikor már a bárpultnál ülök, hirtelen megjelenik a kis japcsi portás.
- Kaleb-sama, Naoe a szobájában várja - mondja.
- Ki az a Naoe? - kérdezek vissza felvont szemöldökkel.
- Akit említett, hogy tetszett önnek - feleli, és elindul. Út közben még elmagyarázza, hogy Naoe ma mással lett volna, de a nyílt érdeklõdésemre és a hírnevemre való tekintettel cserélt velem.
Ahogy felérünk, a kis japcsit már ki is zavarom, és nézem az ágya szélén ülõ kis szépséget. Egy árva szót sem szól, nincs rá ideje, nekem meg nincs kedvem dumálni, nem azért jöttem.
Közelebb lépek és minden teketória vagy akármi idõhúzás helyett megcsókolom. Megszeppen picit, de azonnal vissza is csók, sõt, hagyja, hogy a nyelvem az ajkai közé csusszanhasson, közben pedig gyakorlott mozdulattal kezdi el kiszabadítani a farkam. Amikor ezzel megvan, a már egyébként is keményedni készülõ tagomra rámarva, ügyes csuklómozdulatokkal kezd kényeztetni.
Ahogy elválok tõle és abbahagyjuk a csókot, már majdnem elélvezek. Pihegve nézek rá, és elkezdem a melleit… keresni.
Meglepve tapogatom, de semmi!
Ugye… óafaszomba!
Azonnal, egy mozdulattal tépem szét a kimonót, és meglátom, amit nem akartam.
- Te pasi vagy?! - kérdezem teljesen ledöbbenve. - Ez hogy a bús picsába fordulhatott elõ?!
Nem veszek tudomást a tényrõl, hogy a farkam kicsi partnerem neme egyáltalán nem érdekli, és ugyanúgy várja a kielégülést.