|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| oosakinana | 2012. 01. 25. 20:36:25 | #18780 |
 Karakter: Cristopher Llyord
Megjegyzés: (Alex-emnek)
Délután ébredek fel, mint mindig. Kicsit átértem a bagoly élet módjára, de egy éjszakai bárt nem lehet máshogy üzemeltetni és nincs is panaszra okom, hiszen minden pénzt megér, mert jönnek rendesen arról nem is beszélve, hogy szeretem csinálni, meg ez volt minden vágyam, hogy egy ilyen clubbot vezethessek.
Kiszállok az ágyamból, és amikor kilépek az ajtón, meglepetéssel találom szembe magam, ugyan is az aktuális párommal, Suzi-val állok szembe. Nem tudom mikor jött meg, mert nem vele jöttem haza s nem is volt itthon. mióta összeköltöztünk és megtudta, hogy egyedül lakom szinte ide bútorozott hozzám anélkül, hogy megkérdezte volna, én mit szólok a dolgokhoz, de végül is nem volt ellenemre a dolog, csak még is kicsit fura, hogy hol itthon van, amikor haza jövök vagy nem. Érdekelne, hogy olyankor mit csinál. azt tudja, hogy én dolgozok és van egy Clubbom, de azt nem tudja, hogy hol és melyik az.
- Szia életem. – köszön, és már egyből tapad az ajkaimra, amit viszonzok, de érzek rajta valami furcsa férfi parfümöt, ami nem kicsit csalós nekem.
- Szia Suzi. kivel voltál? – kérdezem egyből, mert soha nem szerettem, ha átvernek. – Mi ez a férfi illat rajtad? – vonom kicsit kérdőre.
- Csak a bátyámmal voltam bulizni. – ja persze én meg vegyem be? Eléggé gyanúsan is nézek rá. – Most miért nézel így? Nagyon jól tudod, hogy bátyám fontos nekem és mindig együtt vagyunk ha tudunk. – agyarázza tovább a helyzetet. – Azt meg nem kérhetem tőle, hogy ne fújja be magát, mert van egy féltékeny barátom, akivel együtt lakok. – forgatja a szemét, de ez nekem még mindig nem tetszik.
- És mikor akarsz engem bemutatni a bátyádnak? – kérdezem tőle, mert most jut eszembe, hogy még soha nem is láttam a családját.
- Öhm… már be akartalak neki mutatni, csak te mindig este dolgozol őmeg nem ér rá napközben, mert akkor dolgozik. – látom, hogy hazugság, amit mond.
- Akkor az estémet szabaddá teszem, és akkor találkozhatunk vele. – forgatom tovább a dolgokat, amire mintha kicsit megijedne.
- Ma nem jó neki, mert haza jön a felesége és vele akar együtt lenni. – hadarja gyorsan. Tuti kamuzik. ez ellen nincs kétségem.
- Rendben. – hagyom ott ennyivel, de nem fogja megúszni. úgy is el fogom hagyni, mert érzem, hogy csak a pénzemért van velem és mellettem másokkal is van, csak még nem tudom bizonyítani anélkül, meg nem szeretek vádaskodni.
Összeszedem magamat és nem sokára ott hagyom Suzit, majd megyek a munkahelyemre, hogy egy kicsit kikapcsoljak és ne arra a csajra gondoljak, mert tuti, hogy felrobbanok, ha arra gondolok, hogy meg csal, de nem tudom bizonyítani. Az kéne egyszer, hogy lebuktassam, vagy rá nyissak, és akkor végre lenne okom miért ott hagyni. Nem tudom, miért járok mindig így. Azt hiszem, találok egy rendes lányt és a végén mindegyik meg csak. egyszer találnék egy értelmeset, akinek nem a pénzem kéne, hanem én magam, hogy jól érezzük magunkat, de senkit nem találtam még és ez idegesít…
Az este elég silányul indul, mert alig vannak, de a közepe felé elkezdenek jönni az emberek, hogy bulizzanak egy jót. Kint vagyok a táncparkettnél és a tömeget figyelem. egyszer csak meg akad a szemem egy gyönyörű nőn. Hosszú szőke haja van és iszonyatosan vékony dereka, hatalmas mellei és fogni való kerek feneke. Maga a tökéletes nő. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet esetleg belülről, mert sajnos az ilyen nőknek meg vannak a maguk szépség hibájuk, de ahogy a mondás tartja, ne ítélj a borítóról. Ám ha most kezdenék el vele ismerkedni, akkor Suzi lenne kiakadva a legjobban… de várjunk csak!
Ahogy tovább nézelődök ismerős alakot látok meg egy idegen szájában kotorászni. az illető meg nem más, mint a drága barátnőm. Nem kicsit felmegy bennem a pumpa. nem akarok itt mindenki szeme láttára jelenetet rendezni, ezért inkább szólok a biztonsági őröknek, hogy a srácot dobják ki, a csajt meg hozzák be az irodámba, mert megbeszélni valóm van vele. ott is hagyom őket, amíg én bemegyek és várom, hogy a drága barátnőm megjelenjen a szobámba.
Nem is kell sokat várnom és már hozzák is Suzi-t.
- Engedjetek el gorillák. – mondja gorombán, majd amikor megfordul, elmosolyodik. – Életem. – de a mosoly egyből lehervad az arcáról, amikor meglátja az arc kifejezésemet.
- Szóval ő lenne a bátyád, akinek a szájába kutakodsz? – kérdezem mérgesen, amire jönne egyből mentegetőzni.
- Cris figyelj… - kezdene is neki, de nem fogom végig hallgatni.
- Nincs semmi Cris. elegem van. amúgy is sejtettem, de most már tudom. a sok hazugságod nem jött be. Mindig tudtam, hogy hazudsz, de nem tudtam bizonyítani és most lebuktál. eljöttél a végzetedbe. – mondom komolyan. – Ez az én Clubbom. – mondom komolyan, amire még tágabbra nyílik a szeme.
- Életem…
- Takarodj innen. Nem kellesz tovább és itt az ideje, hogy kibútorozz, vagy én foglak kidobni a lakásból. – mondom komolyan és nagyon mérgesen. – most pedig tűnj el.
- Szivecském… - nem akarom tovább hallgatni, hanem inkább intek az őröknek, hogy vigyék ki, mire megfogják a kezénél fogva, de csak tovább próbálkozna a magyarázattal, de meg se hallom, vagyis nem akarom. Éreztem és tudtam, hogy ez lesz belőle, csak nem akartam elhinni, ami kicsit fáj. Jó lenne már végre megtalálni azt a személyt, amire tényleg számíthatok és én is leszek az egyetlen, akivel foglalkozni fog.
Kibontom az egyik márkás boromat és töltök egy pohárkával és elkortyolgatom, mert most erre van szükségem. Nem sokra, csak egy kevésre, hogy ne foglalkozzak vele, mert különben bele bolondulok. felállok és visszamegyek a tömeghez, de ahogy meglátom, eszembe jut a szőkeség és egyből szememmel kezdem el keresni.
Nem is telik bele sok időbe, amire megtalálom, de látom, hogy nem szívesen társalog az emberkével, aki egy kicsit labilisan áll. Közbe kell lépnem. Intek az emberimnek, hogy kövessenek, akik természetesen meg is teszik engedelmesen. odalépek hozzájuk és a nőre meg a fickóra nézek.
- Valami probléma van? – kérdezek a kisasszony, aki mintha kicsit végig nézne ratjam.
- Csak ez a férfi nem akar békén hagyni. – mondja kedvesen, amire elmosolyodok.
- Fiúk vigyétek ki a friss levegőre a férfit. – mondom, amire bólintanak. Fogják a férfit és már mennek is kifele én meg a nő felé fordulok. – Sajnálom, hogy ilyen alak akadt magára. – kérek bocsánatot illedelmesen.
- Nem ön tehet róla.
- Engesztelés képpen az egész estéjének az italait a club állja. – mondom kedvesen. – De had mutatkozzam be Cristopher Lylord vagyok. – mutatkozok be, amire egy szép mosoly jelenik meg az arcán.
- Alexandra Dahl vagyok. – nyújtja a kezét, de megfogom és a kéz fejére adok egy csókot.
- Örvendek a találkozásnak. Ha megengedi, akkor az első italát hoznám is. – próbál kedveskedni.
- Egy Mohito jó esne. – az egyik asztalhoz mutat. – Ott leszek annál az asztalnál. – bólintok és már megyek is a pulthoz és kérek Alex italát, miközben szólök a pultosnak és egyben meg is mutatom, hogy ki az a lány, aki ma ingyen fogyaszt, amire bólint. kérek magamnak is egy koktélt, amit majd vele együtt fogok elfogyasztani.
Megkapom az koktélokat és már viszem is az illetőnek.
- Meghoztam a frissítőt. – nyújtom neki oda.
- Tegeződjünk rendben? – mosolyog rám bájosan. – Ülj le, nem harapok. – elkuncogom kicsit magam a kijelentésére.
- Sejtettem. – leülök vele szembe. – Koccintsunk a megismerkedésünkre. – emelem fel a poharamat, mire követi cselekedetemet, majd finoman összeérintjük a széleit, miközben egymás szemeibe nézünk, majd belekortyolunk az italba.
|
| oosakinana | 2011. 08. 10. 12:44:39 | #15728 |
Karakter: Jenny Malcow
Megjegyzés: (Vincimnek ~ Kitának)
A fotós egyből elsápad és megragadva a karomnál kezd el vonszolni onnan, amit nagyon nem akarok. Most mi baja van? Én csak beszélgettem és ismerkedtem ezzel nincsen semmi gond szerintem. Úgy is megérdemli a kis fontoska, hogy valahogy visszavágjak neki.
- Hallgass, ez a Nagyfőnök! Az övé az ügynökség, vigyázz a szádra!
- Na és akkor… - nézek rá értetlenül. Nem értem mire fel ez a nagy felhajtás el is megyek onnan. Nem érdekel további hisztije. Ahogy oldalra nézek, viszont meglátom, hogy a mellette álló nő arcát simogatja. Szóval foglalt ezért sem akart tegnap szórakozni? Hát rendben. Majd szerzek mást, aki kapkodni fog értem.
- James – szólnak neki, mire én inkább elhúzom a csíkot. Nincs kedvem azt nézni, ahogy éppen smárolnának a csajjal, miközben én pont rá hajtottam tegnap. Azt hiszem, mondhatom, hogy elegem van. Ám olyat látok, amit nem kéne. Az a csaj egy fegyvert fog a fotósom fejéhez.
Remegve és aggódva állok egyhelyben fölbegyökerezett lábbal. Mi lesz most? Én is meg fogok halni? Nem akartam ilyenbe keveredni.
A szavak sem jutnak el hozzám teljesen.
- Hahó – hallom meg bariton hangját, és elkapja a karomat, amire felsikítok. – Intézd el és megyünk.
- Ideje lenne – morogja a nőci.
- Ne, kérem, én… elmondok mindent…!
- Mindent tudok. – mi van? Én nem értek semmit kapkodom a fejemet, de semmit nem értek és nem is tudok. Egyszer csak eldörren a fegyver.
Ahogy figyelem az eseményeket, túlságosan is sok ez nekem. Sikításom után teljes képszakadás keletkezik nálam, és ha a férfi nem fogna, akkor igen a földön feküdnék ájultan, bár így most karjaiba feküdhetek, és ki tudja velem mit fognak csinálni.
~*~
Mikor felébredek egy ismeretlen ágyban találom magamat. Valaki fekszik mellettem és nem is akárki. A férfi, aki lefogott. Még is mit akarnak? Nem értem össze vagyok zavarodva. Megpróbálok halkan kimászni, de akkor látom meg, hogy egy igazán átlátszó háló ruha van rajtam.
Mibe másztam bele? Ezt nem hiszem el. Megpróbálok kimenni, de zárva van az ajtó és ekkor egy hangot hallok meg.
- Hova szeretnél szökni kiscica? – kérdezi mély dörmögős hangján, ami elég kómás most.
- Haza, ahol biztonságban vagyok. – jelentem ki, mire jó ízűen kacag egyet.
- Kis csillagom ennél biztonságosabb helyen nem is lehetnél. – jól szórakozik rajtam, majd ahogy felül, látom, végig néz rajtam. – És nagyon szexi rajtad ez a háló ruha.
Végig nézek magamon, majd büszkén kihúzom magam.
- Nem fogsz sűrűn ilyet látni. – válaszolom, mire feláll és odajön hozzám.
- Akkor látok ilyet, amikor csak akarok. – mondja a szemembe, amikor megfogja az államat, hogy a szemembe tudjon nézni.
- De nagyra van magával valaki. – mondom, majd elveszem az arcomat, de megfog, és az ágyra lök, miközben felém mászik.
- Vigyázz a szádra, különben én fogok rá vigyázni. – mondja és mintha kicsit dühös lenne.
- Egyszer visszautasítottál nem fogom magam még egyszer felajánlani. Pláne nem józanul. – mondom dacosan, de ahogy látom, nem igazán tetszik neki az amit mondok.
- Ami az én házamban van, az mind az enyém és nincs arra szükségem, hogy felajánld magad, mert elveszem, ami nekem kell. – mondja morgósan, majd hogy meg is mutassa, ajkaimra tapad és egy olyan forró csókban részesít, ami valami fergeteges és imádom nagyon. Szeretem az ilyen pasikat.
Egy kicsit viszonzom mámorító csókját, de végül inkább ellököm magamtól minden erőmet összeszedve, végül kimászok alóla.
- Hagyj békén. – morgom kicsit, bár iszonyatosan jól esett a csókja és akarok még belőle, de előtte még bizonyítania kell.
- Az enyém vagy, ha tetszik, ha nem. – vágja nekem oda.
- És mi van a kis titkárnőddel? Nem lesz féltékeny? – kérdezem gúnyosan, amire csak elkezd nevetni.
- Hamarabb vagy te féltékeny, mint ő. – jegyzi meg, de én csak morgósan nézek rá.
- Fulladj meg. – vágom neki, majd felállok és bemegyek a fürdőbe, bár az ajtóból visszanézek. – Ja és nem vagyok rabszolgád. – mondom komolyan, majd szinte becsapom az ajtót és duzzogva ülök le a kád szélére, hogy hagyjon békén. Ezek után már nincs annyira kedvem hozzá és inkább szeret, ha szolgaként viselkednek velem.
Ha már ennyire nagy csábító, akkor tudhatná, hogyan kell bánni egy nővel. Felállok és megnézem magam a tükörben, mert azt meg kell hagyni, hogy nagyon gyönyörű hálóruhát adott rám, ami nagyon tetszik és örömmel hordom.
|
| Kita | 2011. 07. 10. 15:41:18 | #14949 |
Karakter: Vincent Salinger
Megjegyzés: Nanának
Lustán nézem, ahogy a pisztolygolyó behatol az ember tarkóján át az agyba; a nyomástól kikerekednek a szemei, kidüllednek, majd a másik oldalon a nyomástól zúzódik, szétrobbantva a koponyáját, letépve a másik oldalt, vérrel meg agyvelővel telítve a drága szőnyeget…
- Hozass másikat – intek Miragenak, aki csak biccent és apró jegyzettömbébe fel is jegyzi. – Következő?
- A kínaiakkal találkozunk a Hét Csodában – mondja nyugodtan, karmazsinos tincseit hátraveti.
- Akkor menjünk – biccentek és felkapom világos zakómat, majd cigarettára gyújtok. Azok a ferdeszemű idióták, bár amióta Chen Lei fejét lenyisszantottam, minden olyan nyugis, mint egy rasztás csaj. Hmm… régen döntöttem meg kis füvest. Azok valami istenien tudják riszálni a kis seggüket.
Beszállunk a limóba, elnyomom a cigimet, utálom, gyűlölöm, ha füstszagú a kocsi. Megtehetném, hogy minden alkalommal, minden nap kisuvickoltatom, de minek? Mi értelme lenne? Felesleges. Amúgy is vissza kell fognom a bagó mennyiségét, ha eddig vérrel kialakított kis birodalmam nem akarok idő előtt elbaszarintani.
Lassan sétálunk be a hangos, zenétől lüktető helységbe, szinte mellkasom vág; a basszusra lüktet a vér az agyamban. Már-már idegesít. Még jó, hogy fent a óz iroda a legteljesebb mértékben hangszigetelt, csupán csendes, szívdobbanásszerű lüktetés hallatszik fel, annyi pedig kell. Ne adj isten, növeli a megbeszélések drámaiságát.
Ahogy az üveges lépcsőn haladok felfelé, körbenézek a hullámzó embertömegen. Mennyi eszement alany, aki csak azt csinálja, amit én akarok. Mert itt minden az enyém, ahogy iszik egy pohár italt, ahogy táncol, ahogy beveszi egy sötét sarokban a speedet… ahogy az oldalsó sötét helyeken a kurvák simítják kezüket a nyápic férfiakra és a fuxos állatok felszívják a kokót… minden az enyém. És nem áll szándékomban egyhamar lemondani arról, ami az enyém.
- Vincent – érinti meg a vállam a kis vörös, biccentek, ujjaim közé csavarintom egy puha vaníliaillatú hajtincsét. Imádom a vörösöket. Van bennük valami boszorkányos szépség.
***
Két elcseszett jakuza hullája fekszik lyukas fejjel, mutatóujjamon szórakozottan hintázik a pisztoly, ravaszánál fogva lóg az ujjamon, majd Mirage elveszi és pillanatokon belül szétkapja, újratölti. Ügyes kislány.
- Mehetünk, Mirage – intek neki, majd az övembe dugom a fegyvert és lustán kinyitom az ajtót. A puha dobbanások helyett pofáncsap a zene, a füst és az izzadó emberszag, elfintorodok. Hogy bírják, uramisten…
A lépcső alján hirtelen az utamat állja egy nő.. mit nő. Lány. A testén hibát nem találok első pillantásra, de még másodikra sem, a haja tiziánvörös, szikrázóan lángol… csodaszép. Plusz csak annyi ruha van rajta, ami egy nagyobb zsebkendőnek lenne csak elég…
- Gyere táncolni – duruzsolva végigsimítva a mellkasom. Óvatosan, bogaram a végén elmarkolod a stukkerem.
- Most nem lehet, szépségem – mosolygok rá megfogva a csuklóját. No a kis kéjvágyó ribi, igazán szemrevaló…
Mirage finoman mögé lép, kezét a vállamra simítja.
- Vincent, telefon. Maya hív a szenátor ügyében… valami probléma adódott.
Basszameg.
- Csak egy tánc – duruzsolja a vörös tündérkém, impozáns mellbedobással. – na, ne kéresd magad….
- Mennem kell, szépségem – emelem fel a kezét, csókot nyomva az ujjbegyeire.
- Ahogy gondolod – mondja és meglehetősen rátett egy lapáttal a csípőriszájával, felvont szemöldökkel mérem végig. Igazán bejáratnám.
- Indulás – gyújtok cigarettára. Most leszarom, hogy a kocsiba nem ülök égő cigivel…
***
Nyugodtan nézem át még este a papírokat.
- Vincent, holnap be kellene nézni a modellügynökség fotózására – ül fel Mirage az asztalomra, keresztbe dobva formás lábait. Ujjaim a combjára teszem, finoman cirógatom.
- Minek? Szerintem az üresfejű libák egyedül is boldogulnak.
- Fogd vissza magad – kacag fel és lesöpri az ujjaim a combjáról. – Beépült egy spion.
- Nem mondod – dőlök hátra szórakozottan, meglazítva a nyakkendőm és cigire gyújtok.
- Valószínűleg egy fotós… már ott van a mi emberünk, de még nem sikerült kifogni… arra gondoltam, hogy szépen felemeled a feneked, és odamegyünk…
- Úgy készülj, hogy te is a kamera elé állsz – mondom, mire megdöbbenve néz rám. – A rendőrség tisztában van vele, hogy te vagy a szivem kicsi csücske – fogom két ujjam közé az állát finoman. – És hogy ha valaki el akar intézni engem, téged támad először…
- Ezt tudom – fintorodik el macskásan, bájosan. Megcirógatom az arcát. – Szóval?
- Eresztesz egy golyót diszkréten a két szeme közé, a hulláról majd gondolkodunk.
- Listára veszem – mosolyog, fekete szoknyájának diszkrét vágását lágyan megigazítja.
- Helyes.
***
Másnap krémszínű öltönyben megyek ki, kiszállok és kisegítem a kocsiból. Térdig érő kis ruhája lágyan suhant utána, diszkrét dekoltázs, finom szabás, vékony pántok. Lágy barackszín ragyogott a kávészín bőrén, haja sűrű loknikban úszik utána.
- Gyere – karol belém finom mosollyal. Megpillantom az egész szervezőjét, egy szavamba kerül és Mirage bemutatásába; végigméri, de az alakjára nem lehet kifogás.
- Nos?
- Igazán tökéletes! Gyere szépségem, odaadom a ruhákat… - vonná el tőlem az asszisztensem, de egy kacér kis hang állít meg mindent.
- Fotózáson is lehet téged látni? – megfordulok, Mirage finoman megszorítja a karom. A buzi fotós elsápad, azonnal megragadja a vöröske kezét és odébb rángatja, suttog, de kétségbeesésében csupán a hangerőt felejtette el lejjebb venni.
- Hallgass, ez a Nagyfőnök! Az övé az ügynökség, vigyázz a szádra!
- Na és akkor…
Mirage finoman levon magához.
- Megvan.
- Intézd el, kicsim – cirógatom meg az arcát,mire a kis vörös szeme felvillan.
- James – szólok a fotósnak, aki jön azonnal segget nyalni. Mirage átkarolja a derekam, hátulról könnyedén elveszi a fegyvert, és a kiszúrt csávót elcsábítva húzza magával. Szóval tartom őket, odahívatom a kedvenc modellkéit, kérdezek és kritizálok.
De a dögös, bögyös-vöröske sehol sincs.
- Egy pillanatra – mondom és Mirage után indulok.
Épp morogva tartja a pisztolyt a karamellszín arcú csávó homlokához, a vöröske pedig sápadtan, remegve nézi az állóképet.
- Hahó –kapom el a lány karját és hátracsavarom, mire felsikkant. – Intézd el és megyünk.
- Ideje lenne – morran fel Mirage.
- Ne, kérem, én… elmondok mindent…!
- Mindent tudok. – mosolygok rá állatiasan, halkan dördül a pisztoly a vékony ujjak között.
Az a lassított robbanás… mennyei, meg sem lehet unni. Halk sikítás után a lány elernyed a kezemben, ujjaim közé fogva fordítom magam felé az arcát. Elájult? Hm, talán jobb is. Mirage lecsavarja a hangtompítót, ujjait a hulla pólójába törli.
- Velemi legyen? – jó kérdés.
- Magunkkal visszük – jelentem ki és felnyalábolom, a vállamra. – Hívasd a kocsit, Mirage. Hazamegyünk.
- Te nem javulsz – nevet rám, visszaadja a pisztolyt és kisiet a teremből.
|
| oosakinana | 2011. 06. 17. 09:29:21 | #14284 |
Karakter: Jenny Malcow
Megjegyzés: (Vincimnek ~ Kitának)
Most is éppen egy húzós iskolai napon vagyok túl. Zárt helyi dolgozatok voltak hegyre, halomra. Menni kéne dolgozni is, de képtelen vagyok száz százalékot nyújtani. Nem fogok elmenni már, veszem elő a telefonomat, mikor megjelennek barátnőim.
- Jenny. Eljössz velünk bulizni? – hallom meg Cortny hangját, amire elmosolyodok.
- Cory élni sincs energiám. Az ügynökséget meg fel kéne hívnom, hogy nem tudok menni dolgozni. – mondom neki, mert tényleg fáradt vagyok. Pláne, hogy tegnap is segg részegen mentem haza.
- Ugyan már baby gyere már. – kezd el könyörögni, amire nem tudok mit mondani…
- Rendben van. – adom be a derekamat, amire ujjongni kezd, de végre felhívom az ügynökömet, hogy nem megyek. Nem örül neki, de hát ez van. Elfogadja, és azt mondja, majd kiment, ha keresnének. Hálás vagyok érte. Nem sűrűn szoktam ezt csinálni, de most kénytelen vagyok.
Elmegyünk hozzánk Cory-val, ahol végre kezdődhet a készülődés. Elmegyünk fürdeni szép sorjában, majd ahogy belépünk a szobámba, neki esünk a ruhás szekrényemben. Valami jó kis bulis szerkót kéne felvenni, mert ha már buli, akkor legyen ma szex is. Legalább a tegnapit bepótlom. Egy fekete ruhát találok magamnak. Miniszoknya és elől véd csak a kis ruha. Igazán szexis.
Egy kis smink és végül mehetünk is bulizni. Összeszedjük magunkat, majd sétálva megyünk, mert vezetni nem fogunk tudni. Egy Night club-ba érkezünk meg, ami a kedvenc helyünk. Belépünk és már egyből fogadnak az emberek minket. Kapjuk a bókokat és a pasik is végig néznek, ami igazán hízelgő.
Cory-val bemegyünk a táncparkettre és neki kezdünk a táncolásnak. Egy nagyon szexi táncnak látunk neki. Két srác meg is próbál becserkészni minket, de csak a táncot hagyjuk nekik. Nem engedünk semmi tapit, meg egyebet. Egyenlőre csak jól akarom érezni magam, ha nem lesznek jobb fiúkák, akkor ők fognak maradni.
Nagyon pörög a buli és élvezzük, hogy ennyire jó most a dj. A legjobb zenéket játssza. Mintha csak nekik akarná megmutatni mit is tud. Közben nézelődök is, amikor meglátok egy igazán érdekes férfit. Igazán férfias arca van, ami tiszteletet követel. Őt akarom magamnak, mára legalább is, kell nekem. Látom, hogy a lépcsőn tart felfele, de meg áll nézelődni, de a mögötte haladó nőci tovább vezeti.
~*~
Nem tudom mennyi idő telik el, de állandóan szugerálom az ajtót, hogy nyíljon ki és jöjjön ki rajta. Ám ekkor meg történik a csoda. Megjelenik a férfi, ott hagyok mindenkit és a lépcső alján várom. Mikor végre leér, odahajolok füléhez, de kezem izmos mellkasán pihentetem.
- Gyere táncolni. – mondom a fülébe, de mikor csak a szemébe nézek látom elvigyorodik.
- Most nem lehet szépségem. – mondja, mire jön a nő és a fülébe suttog valamit.
- Csak egy tánc. – kacsintok rá és közelebb sétálok hozzá, szinte majdnem hozzá simulok teljes testemmel. – Na ne kéresd magad. – próbálom rávenni és elkezdem ringatózni előtte, hogy lássa, mennyi mindent hagy ki, hogy ha most itt fog hagyni.
- Mennek kell szépségem. – kapok tőle egy puszit, amire akkor is csak mosolyt csak ajkaimra.
- Ahogy gondolod. – megfordulok és elkapva egy közeli srácot kezdek szexi táncba előtte, de folyamatosan a férfit tartom szemmel és látom, hogy eléggé éhes szemekkel figyel. Lehajolva fenekemet nyomom a srác ágyékának, miközben ajkaimon végig nyalok. Felállok és tovább táncolok.
Nincs ma szerencsém a férfi még is csak elmegy. Ott hagyom a kölyköt, akivel táncoltam és megkeresve barátnőmet hagyjuk ott a club-ot és megyünk tovább, hátha ott jobb felhozatal lesz. Nagyon jól szórakozunk és elég rendesen be is rúgunk, de az én agyam legtöbb részét az a férfi foglalja le. Titokzatos, de még is olyan férfias. Nekem kell, az a férfi legyen bármi is. Egy éjszakára minimum kell, hiszen az ilyen csávók tudják, mi kell egy nőnek pontosan.
~*~
Másnap reggel kis fejfájással ébredek. Rendbe teszem magamat, majd egy két literes vizet magamhoz véve megyek dolgozni, mert mára nem tudom kimagyarázni meg elméletben ellenőrzés is lesz. Ahogy beérkezek, ott találom azt a férfit, aki tegnap a club-ban látom. Odasétálok hozzá.
- Fotózáson is lehet téged látni? – kérdezem mosolyogva, mire megfordul, de az ügynököm halálra vált arccal figyel.
Mi van? Valami rosszat mondtam volna talán? Pedig csak feltettem egy kérdést egy olyan csávónak, akiért teljesen oda vagyok, és alig várom, hogy meghúzzon.
Szerkesztve oosakinana által @ 2011. 06. 17. 09:43:51
|
| oosakinana | 2011. 03. 22. 09:40:54 | #12457 |
Karakter: Cristopher Llyord
Megjegyzés: (Yte-nek ~ Xavier-nek)
- Ha már nem tud rendesen kiszolgálni... – mondja még mindig nyers modorával, majd felnéz a szemembe és kissé mintha elpirulna, de nem érdekel, iszonyatosan pipa vagyok rá. – ’Estét! – vágja oda, majd kisiet az irodából.
Nem érdekel hülye liba. Visszamegyek le, de ahogy sétálgatok, valaki nekem ütközik, lenézek és már megint azzal a csajjal nézek farkas szemet. Most viszont fél és látom, éppen szólna, de még is becsukja a száját, meg pár srác kezd el közelíteni felé.
- Nocsak, munkád volt, édes? Ezért siettél el annyira? – mondja a srác, aki belép mögé. Látom, ajkaiba harap és a bejárati ajtó felé haladna. Elmegyek onnan, mert nekem nincs ott semmi keresni valóm, meg a csajszi dolga, hogy mit csinál és éppen kivel.
Ahogy rendezem az italokat a vendégeknél. Látom, hogy a csajt erőteljesen hozzák kifele, meg az előbb mit csinált a pohár inni valóval. Ezek nem hiszem, hogy csak ismerkedni akarnak vele. Jobban akarnak csak máshogy. Akár mennyire is nem szimpi a viselkedése után a csajszi, de itt az ideje, hogy jó fiú legyek és túllépjek a sérelmeimen. Leteszem a cuccaimat és két kidobó emberemet magammal viszem és elintézzük ezt a dolgot.
Mire kiérünk, már a csaj ruháit szednék le, bár a felsőjét már elszakították.
- Engedjétek el. – mondom nekik nyugodt hangon.
- Mit akarsz te? – kérdezik és jönnének felém, de intek két gorillámnak, mire hátrálnak pár lépést.
- Hallottátok. – válaszolom és rájuk nézek. – engedjétek el, de most. – mondom erélyesebben, mire végre hallgatnak rám a lány meg a földre rogyik rémületében.
- és most mi lesz? Elversz minket? – kérdezik gúnyosan.
- Jobbat tudok. – válaszolom, majd intek a kidobó embereimnek. – tüntessétek el innen őket és nem akarom őket többet itt meglátni sem a lány közelébe. – mondom, mire bólintanak, majd megközelítik a srácokat, akik menekülni kezdenek. Helyes.
Odamegyek a lányhoz, aki kicsit összébb húzza magát. Leveszem az ingemet és ráadom.
- Nyugi én, nem akarlak bántani. – mondom neki, mire felnéz és látom, hogy meztelen felsőtestem láttán elpirul. – Gyere, menjünk be. Ott tuti nem találnak most rád meg nem is jöhetnek be. – ajánlom neki és a kezemet nyújtom. Bólint, majd feláll. Kezemet vállára teszem és felsőmet összehúzza magán. Elindulunk be a clubba, ahol mindenki megnéz fél meztelenségem miatt, de kit érdekel. Bemegyünk az irodába, ahol töltök neki egy pohár vizet.
- Tessék. – nyújtom neki oda.
- Köszönöm. – válaszolja, majd elveszi és felhajtja egyből. A szekrényhez megyek és kiveszek belőle egy inget, amit felkapok, végül összegombolok, de a felső pár gombot úgy hagyom, végül leülök az asztalra így pontosan a lány szemébe tudok tudni.
- Tudom, hogy már láttad a nevemet, de azért bemutatkozok. Cristopher Llyord vagyok. – mutatkozok be kedvesen. – Téged hogy hívnak? – kérdezek vissza és mélyen gyönyörű szép szemeibe nézek. Ugyan olya gyönyörű amilyennek legelőször megláttam. Kíváncsi vagyok, ezek után, hogy fog vélekedni, na meg viselkedni velem.
|
| oosakinana | 2011. 03. 21. 19:09:15 | #12446 |
Karakter: Cristopher Llyord
Megjegyzés: (Yte-nek ~ Xavier-nek)
Egy újabb este megint teli munkával. A báromban vagyok és már napok óta nincs semmi izgalom számomra. Az emberek özönlenek és buliznak, de egy említésre méltó női egyed sincs, aki csak egy kicsit is felkeltené az érdeklődésemet.
Lemegyek és a pult mögé állok be kicsit besegíteni az embereimnek, mert nagyon sokan vannak és pörögnie kéne a melónak, de néha olyan tetű lassúk tudnak lenni. Elkezdem én i kiszolgálni a vendégeket egyszer csak egy különös lányon akad meg a szemem. Kékesfekete haja van és még annál is szebb azúrkék szemei. Gyönyörű és teljesen magával ragadó. Odasétálok, mert a pultnál várakozik.
- Miben tudok segíteni? – kérdezem kedvesen és mosolyogva, mikor rám emeli tekintetét, szinte azonnal belezúgok a látványba. Nagyon gyönyörű és csodálatos. Ha létezne olyan, hogy szerelem első látásba, akkor most tuti nálam az lenne, de ilyen úgy sincs. Én legalább is nem hiszek benne még akkor, sem ha van.
- Egy italt és ne bámulj ennyire. – mondja bunkó és flegma hangnembe, amire ledöbbenek.
- Hogy mondod? – kérdezek vissza még mindig kedvesen.
- Jól hallottad. Vagy esetleg írjam le, hogy el is tudd olvasni? – kérdezi még mindig hasonló hangnembe. Hát ez sem olyan amilyennek gondoltam. Töltök neki kólát, majd odaadom.
- Tessék. – mondom neki unottan, mire rám förmed.
- Még is mi akar ez lenni? – kérdezi, és a pohárra mutat.
- Kiskorúakat nem szolgálunk ki alkohollal. – mondom neki és a szabályzatra mutatok. Előveszi a tárcáját és elém vágja a személyiét.
- Nem vagyok kiskorú. Meg, ha ilyen bunkó lesz továbbra is. Szólok a főnökének, hogy rúgja ki. – próbál fenyegetni, de felhúzott szemöldökkel nézek rá.
- Ha maga nem tanul egy kis modort, akkor kirakatom a clubomból. – vágom neki vissza, de nem hiszem, hogy eljutott a tudatáig mit mondtam vagy csak nem akarja elhinni, hogy az enyém.
- Ja persze a tiéd. Nem egy ilyen fiatal ficsúr fog egy ilyen menő clubot működtetni. Vagy várj csak. – tesz, úgy mintha gondolkodna. – Nem tegnap álmodtad a csíkos pizsamádban? – folytatja a gúnyolódást, majd feláll és menne is elfele, de nem fogom annyiban hagyni. Leteszem a tálcát, majd odamegyek.
- Gyere csak velem. – mondom neki, majd meg fogom a kezét és elkezdem magam után rángatni egyenesen az irodámba. Bemegyünk, bezárom az ajtót.
- Mit akarsz? Nem teszem szét neked a lábam. Nem vagy egyáltalán jó faszi. – mondja még mindig bunkón.
- Már kiábrándultam belőled. – vágom oda, majd előveszem a tulajdonos lapot, meg a személyimet és elé rakom. – Most mond azt, hogy nem az enyém a hely. – várom válaszát, hogy esetleg még mindig lenne kifogása a dolgok ellen, agy be kell, hogy keményítsek.
|
| oosakinana | 2010. 12. 23. 18:03:35 | #9927 |
 Karakter: Nana Hojo
Megjegyzés: (Dj-mnek)
- Ne aggódj, ha el is kell mennem, akkor is veled leszek. Szeretlek, Nana Hojo – kapok az arcomra egy puszit, bár a szavai kicsit meglepnek, de nem az arcomra szerettem volna a puszit kapni, hanem ajkaimra.
- Köszönöm – nyögöm zavartan.
Mikor megint megszólalnék, hogy mondjak valamit Paul-nak, bejön egy nővér és elvisz a műtőbe megint, hogy teljesen összevarrják a sebemet, ahol felvágtak, és hogy ne érezzek semmit meg pihenhessek, elaltatnak.
~*~
Mikor felébredek nem lesz olyan szerencsés meglepetésem, mint első felébredésnél, mert Paul nincs mellettem. Elszomorodok kicsit és egyre jobban kezd rossz érzésem lenni.
Nem sokkal később az orvos jön be és a kezembe nyújt egy papírt, amin a következő szöveg áll:
Nana Hojo, sajnálom, de el kell mennem egy olyan ügy van a fejemen, ami miatt muszáj de szeretlek és szeretni is foglak. Itt vagyok a terem előtt ahol műtöttek téged. Itt jöttem rá, hogy szeretlek, és már most hiányzol. De két hónap múlva ugyan ekkor itt a műtő előtt itt leszek és várni fogok rád.
Paul
Azt mondta itt marad és azt mondta, hogy elhalasztják a fellépést, és hogy itt marad velem. Kezdek el elmélkedni és könnyek szöknek a szemembe, majd elkezdek sírni. Elfekszek az ágyban és az a párnába fúrom a fejemet, bár a hasam így feszül, de most nem érdekel, csak azt akarom, hogy itt legyen velem és betartsa a szavait.
~*~
Nagyon lassan és keservesen telik el ez a két hónap és magam se tudom, hogy mit csináljak. Oda kéne mennem, de nem tudom, hogy kéne vagy nem kéne. Sokat sírtam utána és azt se tudom, hogy van-e valakije, vagy esetleg akar-e engem látni. Semmit nem tudok, és nem tudom, hogy mit gondoljak. Össze vagyok zavarodva és érzem, hogy ennek nem lesz jó vége.
Felöltözök és végül még is csak úgy döntök, elmegyek és megnézem, hogy ott lesz-e ha nem, akkor tényleg lemondok róla. A hasam szerencsére már csak olyankor szokott fájni, ha nagyon megerőltetem magam, bár már teljesen begyógyult, de még akkor is érzem, hogy van. Suliban nem sokat voltam és szerencsémre a két srácot kirúgták mivel az igazgató fülébe jutott a történtek.
Lassan sétálok és most kivételesen hosszú póló van rajtam, ami eltakarja a sebemet, ahol megműtöttek.
Megérkezek, és eléggé ideges vagyok, ami a gyomromnak nem tesz jót. Megérkezek, és a hasamat fogom. Felmegyek a teremhez és nem nézem az időt. Nem tudom mennyivel kések pontosan, de amikor odaérek és fehér hajú srác áll az ajtó előtt és csak befele néz. Nagyon ismerős, majd odaszólok neki.
- Paul? – kérdezem tőle, mire rám elemi tekintetét és tényleg ő az, amire felcsillannak a szemei.
- Nana. – idejön hozzám és megpróbálna megölelni, de én előtte adok neki egy pofont, amivel megállásra kényszerítem, és az arcát fogja, de az én szemeimbe csak könnyek gyűlnek.
- Miért nem búcsúztál el legalább? – kérdezem tőle és kezdek kicsit kiakadni.
- Nem tudtam a szemedbe nézni. – mondja bűnbánóan.
- De még is miért nem? Ennyit nem… - Nem hagyja, hogy végig mondjam, mert magához ölelve csókol meg. Erre vágyta, 2 hónapon keresztül, hogy megcsókoljon.
Könnyeim tovább folynak, miközben viszonzom a csókot és megölelem a nyakánál fogva és szorosan ölelem, miközben a tarkóját simogatom, majd a hajába is beletúrok. Kezeit derekamnál érzem, és úgy ölel szorosan magához.
Levegőhiány miatt szakadnak el ajkaink egymástól, végül a szemét figyelem.
- Úgy hiányoztál. Annyira szenvedtem, hogy nem voltál itt. – suttogom neki és megölelem, majd a fejemet a nyakába fúrom, és nem akarom elengedni soha többet.
|
| oosakinana | 2010. 12. 22. 21:16:20 | #9901 |
Karakter: Nana Hojo
Megjegyzés: (Dj-mnek)
Senki nem válaszol. Felállnék, de nem nagyon tudok, végül addig győzködöm magam, amíg fel nem állok. Kimegyek a nappaliba és egy idegen férfi nézi a tv-t.
- Elnézést, de maga kicsoda? – érdeklődök, mire rám néz.
- Örülök, hogy felébredt kisasszony. Tiko-nak vagyok az orvosa, aki a turnékra elkíséri. – magyarázza, amire minden összeáll. – De magának pihennie kéne, hiszen nagyon rosszul járt. – mondja, amire elhúzom a számat.
- Tudom, de nem a szüleim aggódnak és haza kell mennem. – mondom, majd bejön egy ember.
- Sziasztok. Tiko menedzsere vagyok, azért jöttem, hogy haza viszem magát kisasszony. – nem mondok, semmit csak bólintok.
~*~
Nem sokkal később már a saját szobámba pihenek anyámék aggódásával, bár megkérem, hogy hagyjanak magamra, aminek eleget is tesznek.
Bekapcsolom a tv-t és akkor mondják be, hogy Tiko-t már, mint Paul-t most engedték ki a bátyával a börtönből óvadék fejében. Megijedek, és nem tudom, mit gondoljak. Miért volt bent? Mit csinált? Forognak a kérdések a fejembe. Ahogy kinézett tudom, hogy a kórházba viszik. Be kell mennem hozzá beszélnem kel vele, hogy mit miért csinált és mi értelme volt az egésznek vagy volt-e egyáltalán értelme.
Felállok, de a hasam, csak egyre jobban fáj. Lesétálok, bár lehet nem a legjobb ötlet, mert csak még jobban kikészülök a fájdalomtól. Éppen az ajtón sétálnék ki, mikor anyám kijön.
- Még is hova mész, Nana Hojo? – kérdezi mérgesen.
- Be kell mennem a kórházba. – mondom halkan.
- Minek? – kérdezi és odajön hozzám. Segít felvenni a cipőmet.
- Mert beszélnem kell valakivel, aki odabent van. – mondom neki és bevisz, szerencsémre nem kell annyit sétálnom.
Mikor beérek, megkeresem a szobáját. Mély levegőt veszek, a hasamra teszem a kezemet, hogy annyira ne fájjon. Bemegyek és ránézek, mire meglepődve látja, hogy vele szembe vagyok.
- Nana. – feláll és megpróbál odajönni, de megállítom.
- Kérlek, maradj ott. – állítom, meg amire elszomorodik.
- Félsz tőlem? – kérdezi, de nem válaszolok erre a kérdésére inkább a sajátjaimat teszem fel neki.
- Miért? Volt értelme, amiért bekerültél? – kérdezem tőle és látom, hogy elszégyelli magát.
- Meg kerestem a srácokat, akik bántottak és velük verekedtünk össze, hogy hagyjanak békén. Nem akarom, hogy bántsanak. – mondom őszintén. – És igen megérte két okból is. Az első, hogy megbosszulhattalak téged, ha már megvédeni nem tudtalak, a másik meg csúsznak a fellépéseim és több időm van veled lenni, meg lehet, hogy örökre itt maradok. – fejezi be, amire kicsit könnyek gyűlnek a szemembe, hiszen ilyet még senki nem tett értem soha.
- Köszönöm. – suttogom, majd elindulok felé. Megölelem és ő is szorosan ölel magához, de felszisszenek, mert olyan erősre sikeredett, hogy a hasamat is megnyomja, ami egyre jobban fáj.
- Mi a baj? – kérdezi aggódva.
- Fáj a hasam. – mondom nyöszörögve és a hasamhoz kapok. – Ami egyre rosszabb. – jegyzem meg, mire az ölébe kap és lefektet az ágyra.
- Hívom az orvosokat. – mondja aggódva és szinte kirohan a kórteremből. Oldalra fekszek és a összegörnyedek nagyon fáj a hasam.
Mikor visszaér, az orvos a hátamra fektet és elkezdi nyomogatni a hasamat, de csak felkiáltok és iszonyatosan kemény is. Egyből riaszt mindenkit és mondják, hogy a műtőbe kell vinni különben nem élem túl.
Érzem, hogy Paul a kezemet fogja és a hírek hallatán megfagy benne a vér. Odahajol hozzám és egy puszit kapok a fejemre, majd el is tolnak onnan egyenesen be a műtőbe, ahol elaltatnak.
~*~
Elég kába vagyok, mikor elkezdem nyitogatni a szememet, de csak annyit érzek hogy valaki fogja a kezemet. Lenézek és Paul-lal találom szembe magam.
- Hogy érzed magad? – kérdezi aggódva.
- Mi történt? – kérdezem halkan és erőtlenül. Megpróbálok felülni, de nem engedi és visszanyom.
- Maradj fekve. – nagyobb aggodalmat vélek felfedezni hangjában, majd lel ő is mellém. – Belső vérzésed volt. Ezért fájt a hasad. Megműtöttek így már rendben vagy, csak sokat kell pihenned és nem szabad megerőltetned magad. – mondja, mire csak hallgatom, majd a kezünket figyelem, amivel simogat, de ekkor felötlik egy kérdés bennem.
- Velünk most akkor mi van, vagy mi lesz? – kérdezem, és a szemébe nézek. – Főleg ha elmész turnézni. – kérdezem, és egyre jobban kezdek beleszeretni ahogy, megismerem és közelebb kerülünk egymáshoz.
|
| oosakinana | 2010. 12. 21. 22:33:04 | #9876 |
Karakter: Nana Hojo
Megjegyzés: (Dj-mnek)
- Miért hagynálak itt? Én nem olyan vagyok, hogy mert híres vagyok, és akkor már megtehetek, mindent én nem kikezdeni akarok veled, csak meg szeretnélek ismerni és a benti miatt bocsánatot szeretnék kérni, azt hiszem sok volt a pia nem akartalak megbántani. – mondja, és olyan őszintének tűnik, amilyen őszintének még embert nem hallottam.
- Komolyan beszélsz? – nézek rá csodálkozva.
- Persze... ha lenne kedved, a közelben van egy kis éjjel-nappali, ha gondolod, lemehetnénk ketten, szétrobban a fejem. –mondja mosolyogva, de ekkor barátnőimre gondolok.
- De a barátnőim... – próbálom keresni a szavakat, hogy ne bántsam meg.
- Ne aggódj nem tart sokáig és biztosan meglesznek. –mondja bíztatóan, amire már tényleg nem tudok nemet mondani.
- Igazad lehet, rendben menjünk.
Egy kicsit sétálunk és már meg is érkezünk a helyszínre, ami nagyon tetszik. Bent csak egy idősebb férfi ül egy fiatalabb lánnyal. Bemegyünk, majd Paul köszön nekik:
- Jó estét! – kedvességén a pár csak meglepődik.
- Jó estét. – köszön vissza a lány.
- Nana, mit kérsz? – rám néz mosolyogva és az étlapot kezdem nézegetni.
- Azt hiszem az édes-savanyú mártásos csirke mell jó lesz. – mondom, majd elő akarom venni a tárcámat, de hol a tárcám? - Jaj nem hoztam a pénztálcám.
- Ugyan hagyd csak. – mondja nyugtatóan, de olyan rossz így. - Nekem Sushi lesz. – kikéri Paul is, majd leülünk az egyik asztalhoz. Nem sokkal később megkapjuk a kaját, majd elkezdünk enni, ami elég csendben zajlik. Nem is szólunk a másikhoz teljesen az evés végéig, amikor Paul megszólal:
- Tudod, nem volt könnyű nekem, az anyám meghalt mikor két éves voltam, apám nevelt engem és a bátyámat. Nagyon nehezen fogadtam el ezt és nagyon rossz voltam, elszökdöstem otthonról, loptam és efféle baromságokat műveltem. Miután elkezdtem DJ lenni és volt pénzem még drogba is belekeveredtem. De nincsenek barátaim, régen azokat, akiket azoknak hitem nem voltak azok. Ne haragudj, azért ami bent történt, de még rendes barátnőm sem volt. És most mindenkiben keresem a barátot, aki megért. Remélem nem bántottalak meg. – amiket mond, meglep. Miért mondja el nekem ezeket a dolgokat, hiszen egy senki vagyok. Felnéz az égre. Ahogy figyelem, azért tetszik nekem.
- Miért mondod el ezt nekem? – kérdezem meglepve.
- Jobban meg akartál ismerni, nem? Az életem dióhéjban ez. Most te jössz, mesélj magadról valamit! – mondja, és kíváncsi szemekkel néz rám. Nagyot sóhajtok, hiszen nem szeretek róla beszélni, de most kénytelen leszek, hiszen ő is megosztott velem mindent.
- Nekem szüleim élnek és velük lakom. 2 hónapja költöztünk ide és azóta járom a várost és próbálom felfedezni teljesen. – kezdem el mesélni. – Volt egy barátom, akivel gyerekkorunk óta szerettük egymást és szerelmesek voltunk egymásba. – halkulok el, kicsit.
- Mi történt? – érdeklődik, mire ránézek.
- Elköltöztünk, de ez volt a kevesebb indok. Nem bírtam már a sok veszekedést. Mindig, amikor együtt voltunk az utóbbi időbe le akart velem feküdni, de én még várni akartam és ezt nem értette meg, ezért sokat veszekedtünk. Nem volt jó a végére. Nagyon eltávolodtunk egymástól és megharagudtunk egymásra. – mondom, bár nem vagyok, vidám ez az emlék kicsit elszomorít, hiszen még nem teljesen hevertem ki ezért sem volt kapcsolatom.
- Sajnálom, ami történt, de én nem képtelen lennélek olyanba belevinni, amit nem akarsz. – mondja, mire felkapom a fejem és ránézek.
- Mit csinálnál akkor? – kérdezem tőle, hiszen az előbb már volt egy kis incidensünk.
- Megvárnám, amíg te támadnál le engem és nem erőltetnék semmit. – válaszolja kérdésemre. Nagyon jól esik és szeretném, ha így történne, ha valóban megbízhatnék benne, mert érzem, hogy valami mintha kezdene kialakulni közöttünk. Elmosolyodok és szeretném elhinni, hogy lehet közöttünk valami, de ennek már sajnos lőttek, mert ő híres én meg egy senki vagyok.
- Jól esnek szavaid, de nem lehetünk együtt, még ha szeretnénk is. – mondom halkan, majd felállok, és meglepett arcával találom szembe magam.
- Ugyan miért nem? – kérdezi, majd megfogja a kezemet.
- Mert te híres ember vagy turnézgatsz. Én meg nem tudok veled menni. A távolság meg túlságosan fájna. Nekem legalább is. – válaszolom, majd csak a kezünket nézem.
- ÉS ha ott hagynám a turnékat? Letelepednék itt? – érdeklődik és felemeli a fejemet, így gyönyörű szemeibe vagyok kénytelen nézni.
- Azt nem teheted meg. A rajongóid imádnak és nem lehet, hogy miattam lemondj, meg még nem is ismerjük egymást. – válaszolom, majd elengedem a kezét és pár lépést hátrálok. – Ég veled Paul. – mondom, majd hátat fordítva indulok haza, de iszonyatosan fázok és fájdalmam is van a szívemben. Túlságosan is megkedveltem. Átkarolom magamat és a karjaimat simogatom, mert fázok.
Az egyik sarkon befordulva két gyökér osztálytársaimmal találkozok össze, akik már amúgy is fenik rám a fogukat.
- Szia, Nana. Hol hagytad a brigádodat? – kérdezi, majd átkarolnak.
- Ha hiányoznak, ideívhatom őket. – mondom, majd lerázom a kezüket.
- Állj csak meg szépségem. – fogja meg az egyik a kezemet és visszarángat.
- Hagyjatok békén. – mondom komolyan, bár félek tőlük, mert már figyelmeztettek, hogy ha egyedül találnak, nem fogok menekülni a karmaik közül és ki fogják elégíteni vágyaikat rajtam.
- Ne olyan hevesen vadmacska. – mondják, majd a falhoz nyom az a nyomorék, de úgy, hogy szinte nyekkenek. És kicsit le is horzsolja a bőrömet, amire felszisszenek. – Most pedig az enyém leszel. – mondja és elkezdene smárolni meg egyéb dolgok, de tökön rúgom, amire csak egy gyomorszájas rúgást kapok a másiktól és összeesek. Esküszöm, itt haljak meg az lenne a legjobb számomra. Iszonyatosan fáj a hasam, fázok és még a hátam is fáj. Egyszer csak ismerős hangokat hallok.
- Szálljatok le róla. – a csajok azok, az én megmentőim. Elküldik hatásosan a srácokat, de én még mindig szenvedek. – Nana, mi történt veled? – kérdezi, de képtelen vagyok válaszolni.
- Hívjuk fel Tiko-t – mondja Nami, amire nagyot néznék, ha éppen nem a halálomon lennék. Honnan tudják a számát? – Tiko. Gyere gyorsan Nana-val baj van. Két barom bántotta és rosszul néz ki. – tájékoztatják félig az állapotomról. Ott vannak mellettem és a felsőjüket rám terítik, de még így is iszonyatosan fázok.
Mikor Paul megérkezik, egyből hozzám siet.
- Nana. – hallom aggódó hangját, majd felkap az ölébe. – Menjetek haza róla, majd én gondoskodok. – mondja barátnőimnek, majd beszáll velem a taxiba és hajtunk egy helyre, amit nem tudom, hogy mi, mert a fájdalom hatására elájulok.
~*~
Mikor felébredek ismeretlen helyen találom magam. Felülnék, de hasam nagyon fáj így felszisszenek és odakapok, érzem, be van kötve az első felső testem. Gondolom a hátam miatt.
- Hahó… Valaki – szólok halkan erőtlenül, mert eléggé nincs erőm és a hasam is fáj nagyon, de legalább meleg takaró alatt vagyok, és nem fázok.
|
| oosakinana | 2010. 12. 19. 21:00:05 | #9854 |
Karakter: Nana Hojo
Megjegyzés: (Dj-mnek)
Ma egy ismeretlen helyre vittek el este barátnőim bulizni. Nem is mondtak semmit, csak annyit, hogy ne aggódjak nagyon jó lesz és tetszeni fog, de kicsit kételkedek. Annyit említettek meg, hogy egy helyes pasi lesz a dj, ami nem nagyon fogott meg, hiszen egy pasiban én nem azt nézem, hogy mennyire helyes inkább, hogy mennyire van gerince és mennyire lenne esetleg bátorsága megvédenie, mert hát mit ne mondjak eléggé bajkeverő csajnak születtem, de még is tudom hol a határ, amit sosem lépek át szerencsére.
Bemegyünk és egyáltalán nincs olyan nagy tömeg a táncparketten amilyenre számítottan, de hát ez van. Ez ellen tenni nem lehet. Leülünk mi is egy asztalhoz és elkezdünk iszogatni kicsit.
Egyszer csak nagy sikongatás és mindenki a táncparkettre kerül, amin meglepődök, felállunk barátnőimmel és megyünk mi is táncolni, viszont felnézek a pulthoz és meglátom a fehér hajú srácot. Eleinte nem nagyon izgat, de ahogy figyelem, rá kell jönnöm, hogy tényleg helyes és esetleg még az ízlésemnek is bejönne.
Elkezdek barátnőimmel táncolni, majd mikor lemegy, a két zene felmutatnak az emeletre, ahol a srác található. Addig nyúznak, amíg nem küldök, neki egy üveg itókát majd a helyünkre megyünk.
Nem sokkal később látjuk, hogy a Dj felénk jön, amitől a csajok teljesen bezsongtak én viszont annyira nem. Nem szeretem túl játszani magam elég, ha csak önmagamat adom, mert akkor legalább nem éri újdonság, hogy milyen vagyok.
Pont akkor ér oda hozzánk, amikor meghozzák az italokat is, amiből az egyiket leveszi és belekortyol, majd ránk néz.
- Üdvözlöm önöket hölgyeim. – mondja, de legfőképpen inkább engem figyel.
- Mi is üdvözlünk téged. – mondják barátnőim. – Gyere, ülj le közénk. – mondják és húzódnak is egyből arrébb, hogy melléjük üljön, de helyette inkább rám néz.
- Ne haragudjatok, de inkább elvinnélek téged táncolni. – mondja, és felém nyújtja a kezét, amin kicsit meglepődök, de hát miért ne. Egy táncot amúgy sem lehet vissza utasítani.
- Rendben. Menjünk, de előtte megtudhatom a nevedet? – érdeklődök és őt figyelem.
- Dj. Tiko. – mondja, mire csak a fejemet rázom.
- Az igazi nevedet akarom tudni. – mondom és tovább nézek a szemébe, majd ahogy felállok, és jobban megnézi öltözetemet, kicsit azt hiszem meglepődött, mert a hasamat meg a derekam teljesen kint van és csak a mellimet takarja éppen egy kis ruhaanyag, meg egy rövidnadrág, de alapjáraton remélem ez az elnémulás csak jót jelent. – Nos? – kérdezem meg, hogy végre észhez térjen.
- Öhm… ne haragudj. – tér észhez, majd a szemembe néz. - Paul Jhonson. – mutatkozik be, amin elmosolyodok.
- Semmi gond. Az én nevem, Nana Hojo – mutatkozok be én is.
- Szép neved van. – mondja, majd megfogja a kezemet. – Akkor mehetünk? – érdeklődik, mire ráfogok én is a kezére.
- Menjünk. – mondom kedvesen, majd a tömegbe vezetve vegyülünk, el amennyire eltudunk, majd elkezdünk táncolni.
Eleinte csak távolabb táncolunk egymással, de a végén elkezdünk közeledni egymáshoz, mintha egy láthatatlan kötél vonzana minket a másikhoz. A végén már csak azt vesszük észre, hogy egymáshoz simulva táncolunk, majd megfordulok és a fenekemet ágyékához nyomva ülök bele ölébe, mire a fenekemet és a lábamat simogatja, amennyire tudja, közben a fejemhez rakja, és mintha értenénk a másik mozdulatait és úgy mozdulunk és érünk egymáshoz.
Kezeimmel hátra nyúlok, és a haját simogatom kicsit, miközben hallom, hogy a légzése felgyorsul és mintha a vágya is elkezdett volna növekedni, de nem akarok még idáig elmenni. Ezért megfordulok és a kezeimet a nyaka köré fonom és mélyen nézek a szemeibe, amiben látom, hogy fel van izgulva. Sajnos tudom, hogy néz ki egy olyan szempár, hiszen volt barátomnak sűrűn volt olyan szeme, ami után mindig meghátráltam, de most nem tudom, mit csináljak, de az tuti, hogy nem akarom még oda adni magamat neki.
Nem csinálok semmit, csak figyelem, hogy mit fog csinálni. Az egyik pillanatban, csak odahajol és megcsókol. Nem lepődök meg annyira, ezen és kicsit viszonzom, de nem akarom, hogy elbízza magát. Kezei fenekemre vándorolna, és belemarkolva húz magához közelebb, mire megérzem vágyát, de eltolom magamtól.
- Ne haragudj, de… de én… - nem akarom befejezni, megfogom és kiszaladok a klubból, mert nem akarok ezekről a dolgokról beszélgetni. Nem vagyok egy gátlástalan nőszemély, akivel csak úgy bármikor, bárhol, azt csinál, amit csak akar. Meg először meg akarom ismerni.
Ahogy szaladok, egyszer csak karok állítanak meg.
- Kérlek, állj meg. – mondja Paul és szembe fordít magával. – Miért szaladtál el? – kérdezi, mire már nem tudom magamba folytatni.
- Mert nem akarok még lefeküdni veled. Nem is ismerlek, de szeretnélek meg ismerni, és még senkivel sem voltam. – mondom és hátat fordítok neki. – Itt hagyhatsz nyugodtan. – mondom neki és kezdek felkészülni az elutasításra.
|
|
