|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| Barack | 2013. 10. 06. 16:30:55 | #27534 |
 Karakter: Sayuri Miyame
Megjegyzés: ~Hyoumnak~
Gyönyörű szemeit figyelem, szinte megrészegít, mégis picit eltávolodom tőle, ekkor felkínálja a karját, amin meglepődöm, végül mosolyogva elfogadom, hiszen vágyom a közelségére. Egy hatalmas épületbe invitál be, ami számomra eléggé idegen, gyorsan körbe is pillantok, hogy hova hozott és meglepődöm, mégis úgy megy előre a tömegen, mintha övé lenne ez a hely.
- Bowlingoztál már? – kérdezi érdeklődve, amikor megingatom a fejemet, gyönyörű szemöldökét felhúzza.
- Nem igazán volt még lehetőségem kipróbálni. – Ami igaz is.
- Akkor gyere. – Húzni kezd.
Kiszélesedik a mosolya és udvariasan kísér a pulthoz, az alkalmazottnak int, pár szót vált vele a hangos zene miatt. Rendel egy - egy italt magunknak, ami most jól fog esni, mert nagyon szomjas vagyok. A privát pályához megyünk, még nem voltam ilyen itt, egyre érdekesebb lesz, elvileg itt senki sem fog keresni minket.
- Hát akkor lássunk hozzá. – leveszi az inget, ami laza mozdulattal hajít a szék felé.
Kicsit nehezen puffan, ami nekem is feltűnik, mert az ilyen hang alapján fegyver lehet nála, most nem érdekel, szórakozni fogunk.
- Gyere, megmutatom, hogyan kell. – Leteszem a poharat, elé sétálok és várok. - Kis terpesz, így valahogy... – jobb kezével végigsimít combomon, melytől a hideg futkos a hátamon. - … aztán itt egy golyó. Ha nehéz, adhatok könnyebbet. Négy féle nehézségű van. – Elveszem tőle.
- Nem, ez jó lesz. – Kicsit izgatott vagyok, mert ettől a koktéltól fejre fogok állni, és nagy vágyat érzek, hogy az enyém legyen itt és most.
- A lényeg a lendítésen van. – Finoman a hátamhoz nyomja felső testét, a hasamat átkarolja, majd a jobb kezemet megfogja melyben a golyó van, és vállból lendítünk egyet.
A golyó pár perc múlva már apályán zúg és ledönti az összes bábut, ekkor jutalmul kapok egy csókot a vállamra.
- Ha nem tetszik, csak szólj, mert van ám sok más program is, amivel elfoglalhatjuk magunkat. – Felé fordulok, nem tudom mit tud kiolvasni a szememből, de nekem ez a helyzet nagyon tetszik, maradunk.
- Nagyon tetszik, maradjunk. – mondom kacéran és megnyalom az ajkamat.
- Koktélt? – kérdezi, ekkor az asztal felé nézek.
- Még van egy kevéske. – Visszafordulok hozzá, majd adok egy puszit ajkára. – Te gurítasz. – Farmerzsebébe belecsúsztatom a kezemet és meg is markolom a püspökfalatját.
Elmosolyodik, amikor ellép, kihúzom a kezemet, egyenesen a koktélomhoz sietek, belekortyolok, majd visszasétálok hozzá, akkor ledönti az össze bábut. Most én következem, felveszek egy golyót, próbálok koncentrálni, ekkor mögém lép és ismét segít nekem, mellkasa a hátamhoz ér a keze a combomon át a derekamig kúszik, én meg fenekemmel kicsit a kígyót kicsalogatom, ami sikerül is. Kezét a kezemen megérzem, majd gurítunk, sajnos félre megy.
- Hát ez nem sikerült. – mondom letörten, megfordulok és ott áll előttem.
- Menni fog, csak gyakorolnod kell. – Kezét állam alá teszi és kapok egy puszit jutalmul.
- Igyekszem, de makacs a golyó. – Bosszúsan pillantok a színes gömbökre.
Erre el is neveti magát, megfog egyet, majd a kezembe adja, éppen gurításhoz készülődnék, amikor a fenekemet kezdi el simogatni, elmosolyodom, majd gurítva ledöntök pár bábut.
A koktélom nagyon gyorsan elfogy, kapok utánpótlást is, ő töményebbet iszik, de azért az enyémből is kortyolgat néha néha. Amikor csak tehetem én kicsi kezem is néha elkalandozik az ő testén. A mellkasát nagyon imádom simogatni, na meg a lába között éledező kígyóról nem is szólva. Amikor elfáradok a golyók gurításában és nem állok eléggé stabilan, megához húz és lassúzni kezdünk, ami annyira jó és kellemes érzés. Sokszor olyan szenvedéllyel csókoljuk egymást, hogy alig kapunk levegőt. Ha tehetnénk itt egymásnak esnénk, hiába privát a pálya. Többször végigsimít testemen, én is az övén, amitől forr a vérünk.
- Nagyon gyorsan egymásra hangolódtunk. – Elmosolyodom, erre ő is megejt egy pici mosolyt.
- Az biztos. – Megfog és átsasszézunk a mi kis részünk egyik végéből a másikba.
Jókat nevetek ezen, hiszen, majdnem összeakadnak a lábaim is, sokszor megbotlanék, de ügyes mozdulatokkal nagyon közel kerülünk egymáshoz.
- Akarlak. – suttogom ajkára és megcsókolom.
- Menjünk. – megcsókol, majd elindulunk a pulthoz.
Elenged pár pillanatra míg fizet, majd kilépve az épületből, megcsap a hideg minket, bár a testem szerintem lángol a vágytól.
Fogunk egy taxit, hozzábújva élvezem kellemes férfias illatát, felsője alá benyúlva, izmos mellkasát végigszántva érzem, hogy libabőrös lesz. Az ő keze sem rest, mert combomtól felfele simogat én meg elveszek ebben az izgalomban. Fel sem tűnik, hogy nem hozzá, hanem hozzám megyünk, az ajtó becsukódása után, teljesen mindegy, mert tépjük a ruhákat egymásról, először a földön, a kanapén, majd az ágyban kötünk ki. Magam sem tudom hányszor szeretkeztem ezzel a félistennel, de ha mindent egybe vetek, számomra ő az igazi. Azt sajnos nem tudom, hogy mivel foglalkozik, hány éves, merre lakik… Idővel úgyis meg fogom tudni, azt is el kellene mondanom neki, hogy fejvadász vagyok és az áldozatom itt lebzsel ebben a városban.
Reggel amikor kinyitom a szememet még alszik mellett, gyűrött arcát megpillantva elmosolyodom, amikor rám néz, egyből magához húz én meg, előszeretettel bújok hozzá.
|
| Laurent | 2013. 06. 26. 16:18:12 | #26312 |
 Karakter: Hyou
Megjegyzés: ~Barack~ Sayunak
Hyou:
- Azt hittem hogy nem fogunk többet találkozni. – vallom be elpirulva picit, láthatóan nem számított arra, hogy még látni akarom.
- Nem szeretnél többet látni? – szemöldököm felszökken, ám nem merül fel bennem, hogy a sármom kopott volna meg. Túl rafinált vagyok ahhoz.
- Dehogynem, csak olyan furcsa volt. – helyes, a fura még mindig jobb, mint az, amit nem akarok.
- Ne legyen. – az álla alá nyúlva emelem fel fejét, hogy a bájosan csillogó szemeibe nézhessek. – Gyönyörű nő vagy, akiért döglenek a pasik, köztük engem sem hagysz hidegen.
- Rendben, holnap ott leszek.
- Örülök.
Egy mosollyal jutalmazom a jó válaszért. Kezdem megkedvelni a lányt. Ahhoz képest, hogy milyen stram, bizony megfelelő hőmérsékleten olyan lággyá főzöm, mint a pudingot, és bizony sokkal szexibb olyankor az én szememben. Egy laza mozdulattal törülközőt tekerek magamra, majd kilépek a fürdőből, hogy megkeressem a széthányt ruháim. Már a cipőm is felhúztam, mire kilép a zuhany alól, és nagy önmegtartóztatásról teszek tanúságot, hogy nem ugrok máris hozzá, hogy a zuhany utáni puhaságot végigcsókoljam rajta. Bőre olyannak tűnik ide, mint egy érett barack... És szinte folyik a nyálam érte.
- El is mész? – kérdezi meglepetten.
- Igen. – nem magyarázkodom, nem tartozok ilyesmivel, és felesleges. – Holnap látlak.
Végül engedve a késztetésnek, és hogy a furcsa villanást a szemeiből eltüntessem, odalépve egy lágy csókot nyomok szájára, majd macskalépteimmel távozom. Alig lépek ki az ajtón, már a munkán jár az eszem. Ideje lenne talán egy testőri állást is találnom. Marha jól megy ez nekem. Az ellenfeleim jobban hullanak, mint a legyek, vagy bármelyik másik akció alatt. Mert mindig előfordul, hogy egy-két ellenlábast elveszítek bevetésekkor, de ez most más. Izgalmasabb. Harcra fel!
~*~
Egy vékony golyóálló mellény, ami egy ujjatlan világoskék póló és egy lazán ráhúzott, pár gombbal begombolt feketee ing alatt második bőrként tapad rám. Hányszor mentette meg az életem! Szexi kis bőrnaci, és kivételesen a hajam is szétengedve. Abból a parfümből szórok magamra, ami az eladó szerint a ,,lángragyújtó szex” leírással rendelkezik, mindazonáltal kellemes őserdő illata van, és nem valami orrfacsaró bűz, így megkedveltem. Fegyvereket eloszlatom magam, és vigyorgok, amikor a tárgyaló felé kísérve a jelenlegi ,,védencem” megmotoznak a másik tárgyaló fél gerillái. Tisztának minősítenek, én meg lefitymálón nézek rájuk. Ha nem tudnám hogy profi vagyok, azt hinném, ők a kezdők. Bekísérem a főnököt a puccos helyre, végignézem, nincs-e bomba, majd elegánsan távozok. Mára már nem kellek.
Az épület elé sétálva gyújtok rá, és várom Sayut. Nem is kell sokáig szobroznom, mert röpke fél órával később a taxi elegánsan lassít az épület előtt, és egy igencsak szemrevaló alak lép ki belőle.
- Szia Jack.
Illatát ide érzem! Közelebb hajolok, és csókra hívom az ajkait, hogy az itt nyálukat csorgató alakok tudják, a hölgy már foglalt. És nem osztozok. Az érzékkavaró illatkombó szinte orgazmusig hajt.
- Szia, nagyon finom és izgató parfümöd van. - súgom ajkaira eltávolodva.
- Tudom, nos hova szeretnél menni?
Szemeim figyeli, ahogy eltávolodik, én pedig karom felkínálva engedem, hogy belémkaroljon, és bekísérem az épületbe. Az előtéren átvágva úgy lépek a bár felé, mintha csak az enyém lenne az épület, közben lepillantok a szexi, és kíváncsinak tűnő társamra.
- Bowlingoztál már? - kérdezem tőle felvont szemöldökkel, mire válaszul megrázza a fejét.
- Nem igazán volt még lehetőségem kipróbálni.
- Akkor gyere.
Mosolyom kiszélesedik, és udvariasan kísérem a pulthoz, és intve az alkalmazottnak pár szót váltok vele a dübörgő zenében. Később itt tudunk táncolni is. Jó ez a hely. Rendelek egy-egy italt magunknak, és hagyjuk magunk elkísértetni egy privát pályához, ahol remélhetőleg senki sem fog zavarni.
- Hát akkor lássunk hozzá.
Magabiztos mosolyt lövök a lány felé, míg az ingem laza mozdulattal hajítom félre, és úgy teszek, mintha nem hallanám, hogy milyen nehezen puffan. Hát igen. Lehet hogy nem lehet észrevenni a fegyvereimet, de marha nehezek, hiszen hatékonynak kell lenniük.
- Gyere, megmutatom, hogyan kell. - intek neki, megvárva míg elém lép. - Kis terpesz, így valahogy... - jobb kezem kétértelműen siklik végig a combjain. - … aztán itt egy golyó. Ha nehéz, adhatok könnyebbet. Négy féle nehézségű van.
- Nem, ez jó lesz. - Sayu hangja kissé másabb, mint máskor, de nem tulajdonítok neki nagy szerepet, gondolom, csak izgatott... vagy épp a vágy mardossa úgy, mint engem.
- A lényeg a lendítésen van.
Azzal finoman a hátához nyomom a felsőtestem, balommal a hasánál karolom át, hogy könnyebben irányítsam, és a jobbommal a tekegolyós kezét irányítom. Vállból lendítünk, és a golyó pár másodperc múlva épp akkor tarolja az összes bábut, amikor a hófehér, gömbölyű vállra nyomok egy csókot előttem.
- Ha nem tetszik, csak szólj, mert van ám sok más program is, amivel elfoglalhatjuk magunkat.
Újabb kétértelmű megjegyzés, ámbár ha megfordul, akkor a tekintetemben egy csepp vágy mellett inkább komolyságot, vagy figyelmet láthatna, hiszen nem vagyok szexéhes vandál, jobb szeretem, ha a másik is olyan jól érzi magát, mint én. Mindazonáltal, ha nem szól, akkor nyugodtan megengedhetek magamnak egy-egy érintést, nem?
Mélységesen sajnálom,hogy eddig húzódott a válasz... ^^” Igyekszem legközelebb gyorsabb lenni! <3
|
| Barack | 2013. 01. 16. 18:02:49 | #24853 |
Karakter: Sayuri Miyame
Megjegyzés: ~Hyoumnak~
Melegség önt el, amikor megérzem magam mögött ezt a férfit, akivel nemrég összegyűrtem a lepedőt, kezeivel átölel, és apró puszikkal halmozza el a nyakamat. Hasamat kezdi el cirógatni, egészen le oda, ujjait egyből belém helyezi, amitől el kell folytatnom egy halk nyögést.
- Csak engedd el magad. Ha mindig aggódsz, a szép pillanatok elvesznek. – Szó szerint kiráz a hideg, amikor megérzem forró leheletét.
Felé fordulok kipirult arccal, hiszen nem mondtak még ilyet nekem és ez új. Szembe fordulok vele, ő pedig azonnal lecsap ajkamra, férfiassága azonnal harcra kész állapotba merevedik. Fenekem alá nyúl, így emelve fel, lábaimat a dereka köré fonva simulok hozzá. Azonnal magamba fogadom a harci eszközt, ettől egy nyögés is elhagyja ajkamat. Egyik kezével a fenekemnél tart, míg a másikkal a hajamba beletúrva élvezi, a csókunkat. Nem merek hangokat kiadni magamból, hiszen, ki tudja milyen ciki lenne az, meg amúgy sem vagyok egy nyögdécselős típus.
- Ereszd ki a hangodat!
Morran a fülembe, amit picit megnyalint, ettől olyan hullám fut végig a gerincem mentén, amitől nyögések sora szakad ki belőlem. Ez a menet most sokkal intenzívebb mint az előző, de élvezem, hiszen újabb gyönyör felé hajt. Pár lökés és mozdulat után, hátam ívben megfeszül, és hangos sikollyal az ajkamon élvezek. Ő is követ, a végén a fejét mellem közé temeti, amin elmosolyodom. Lassan lecsusszanok róla, elkezdjük egymást lefürdetni, egy pici mosolyt azért megejtek, hiszen ennek a pasinak az alakja tökéletes, ilyen férfi kell nekem, aki így néz ki. Kicsit még kipirult vagyok az előző menettől, mégis örülök annak, hogy megtörtént.
- Ha szeretnél még találkozni velem, holnap a Takeyo vállalatnál leszek, jelenlegi védencem ott fog tárgyalni. Hála az égnek egész idő alatt nekem szabadom lesz. – Nocsak, látni akar?
Fülembe suttogja, amitől kellemes libabőr fut végig rajtam, ezt csak azzal fokozza, hogy végighúzza ujját a gerincemen és belemarkol a fenekembe. Szemembe néz, amiktől elolvadok, „Istenem, ezek a szemek” – Nyelnem kell egyet, mert ajkamra ad egy puha csókot.
- Várni foglak ám. – Várni, engem? Miért? Kicsit értetlenül nézek rá.
- Azt hittem, hogy nem fogunk többet találkozni. – Vallom be elpirulva picit.
- Nem szeretnél többet látni? – Emeli fel szemöldökét szép ívben.
- Dehogynem, csak olyan furcsa volt. – Egek, be kell ezt fejeznem különben ennek az ismerkedésemnek is annyi.
- Ne legyen. – Megfogja az államat és felemeli, hogy a szemébe nézhessek. – Gyönyörű nő vagy, akiért döglenek a pasik, köztük engem sem hagysz hidegen. – Ezen meglepődöm hiszen nem vagyok felkészülve az ilyen vallomásokra.
- Rendben, holnap ott leszek. – De sajnos előtte nekem is dolgom van.
- Örülök. – Elmosolyodik, kiszáll mellőlem, dereka köré csavar egy törölközőt és elhagyja a fürdőt.
Amikor egyedül maradok veszek egy mély lélegzetet, megmosom a hajamat is. Körbetekerem magamon a törülközőt, hajamat félkészre megszárítom, amikor kilépek a nappaliba döbbenten látom, hogy fel van öltözve.
- El is mész? – kérdezem meglepetten.
- Igen. – Rövid válasz. – Holnap látlak. – Odajön ad egy csókot ajkamra és távozik.
Hümmögök egyet, hiszen nem erre számítottam, vállat vonva megtörölközöm, magamra veszek egy fehérneműt és egy pólót.
Az álmosság is kiment a szememből, a kedvem is elromlott, most, hogy itt hagyott nagyon egyedül érzem magamat, leülök a kanapéra bekapcsolom a tévét és laptopomat, amin dolgozom picit.
~*~
Magam sem tudom mikor nyomott el az álom a kanapén, minden esetre olyan jót álmodom, hogy nem akarom megtörni ezt a mámort. Sajnos a telefonom csörgésére kénytelen vagyok elhagyni azt életet és visszajönni a valódiba. Főnököm keres, miszerint, újabb halacska akadt a horgunkra akik itt vannak, azonnal intézzem el őket. Vettem a lapot, felöltözöm a megfelelő fegyvereket elteszem, kilépek a szobából szemüvegemet felvéve látok képeket a leendő porba hulló fejekről. Az egyikkel egy bárban végzek, a másik kicsit neccesebb lesz, úgy teszek mint aki be van rúgva és nem találja a női mosdót. Természetesen ki akar a 4 fószer tuszkolni a kis helységből ahova belépek. Amikor felmutatom a nem kevés dohányt, hellyel kínálnak. Sorba kopasztom meg őket, egészen addig míg meg nem jelenik az a csóka akinek a helyét elfoglaltam, plusz el kell intéznem. Gyors lövés a szívbe, aki azonnal összeesik,a másik három férfit is kinyírom, hiszen rám támadtak volna. A végén úgy távozom a bárból, mintha semmi sem történt volna. Visszamegyek a szállodába jelentést teszek és készülődöm a Jack-el való találkozóra. Egy bőrszoknyát veszek fel, ami a combom közepéig ér, felülre pedig egy fekete fehér felsőt ami szabadon hagyja a vállamat.
A taxi nagyon hamar odaér a megadott címre, kiszállok fizetek, amikor belépek megpillantom őt.
- Szia Jack. – köszönök kedvesen, sima arc puszit vártam volna, ehelyett megcsókol és a csókunkba nyög.
- Szia, nagyon finom és izgató parfümöd van. – suttogja.
- Tudom, nos hova szeretnél menni? – érdeklődöm kedvesen és gyönyörű szemeit figyelem.
|
| Laurent | 2012. 12. 06. 20:01:42 | #24410 |
Karakter: Hyou
Megjegyzés: ~Barack~ Mikulástól
Hyou
Mivel a szobából eltűnt a karcsú női alak, így lassan lépek a terasz felé. Sayu ott áll, támaszkodva a korlátnak, gyönyörű szemei a távolt fürkészik, de nem az elé táruló látványt, hanem valami sokkal messzebbit. Vállára téve a kezem szólok neki, közölve vele, hogy mit rendeltem, hátha ő nem szereti vagy ilyesmi, és most még van rá idő talán, hogy visszavonjuk... de egyáltalán nem is figyel rám.
-Sayu, figyelsz rám?
-Igen, csak néztem ki a fejemből.
- Azt veszem észre. – kopogtatnak, mire Sayu újra fegyvert ránt, és ajtót megy nyitni, én meg az ajtó mögé bújok erősítésképpen.
- Szobaszerviz.
Kinyílik az ajtó, és a kis tologatható kocsi begurul, én pedig csendben mulatok Sayu meglepett arcán.
- Köszönöm.
A pingvin távozik a borravalóval, én meg az üveget célozom be. A csendes iszogatást először ő szakítja meg.
-Finom. – mellém ül, de mégis kartávolságon kívül. Fura nő.
- Tán félsz tőlem? – megrázza a fejét, de valamiért nem hiszek neki. – Nem harap a bácsi. – mosolyomra hasonlóan válaszol, így megkönnyebbülök, amikor tényleg közelebb kúszik.
- Jack, mondja csak, a barátnője nem féltékeny, hogy itt iszogat velem? – hajol pillanatra a fülemhez, majd gyanúsan ártatlan pofival pillant rám.
- Nem. – tekintete azonnal mint egy széf, zárt lesz és rendíthetetlen, így folytatom. – Nincs aki féltékeny lenne. – akarja vagy sem, látványosan enged fel, ami kissé mulattat, de tetszik, hogy ennyire erkölcsös, mégha ki is nézem belőle, hogy ölt már embert. Az élőket hagyjuk békén, he?
- Akkor jó.
-Na és neked Sayu vőlegény vagy férj? – felnevet, de ezúttal nem őszintén.
- Senkinek sem kellek, jobb is így. – majd bort kortyolgatva pillant maga elé.
- Ne mondj ilyet, biztosan akadnak kanok a horgodra. – álcázom kíváncsiságom a mondattal, míg rágyújtok és öntök egy új adagot magamnak.
- Chh, inkább hagyjuk. – arca elborul, ahogy feláll, majd elfordul tőlem, de nem hagyom a hangulatot elromlani, utána lépek, és karjaimmal rabul ejtem. - Jack? – nyakára nyomok egy csókot, de nem bátorít, így nem folytatom. – Pont erről beszéltem az előbb.
Azt hiszem kezdem érteni a problémát. Rábízza magát ennyire talán a partnerére, hogy az elbizonytalanodik? Zenét kapcsolok, majd magammal húzom egy táncra. Karcsú ujjak kúsznak a sörényembe, masszírozva a fejbőrömet, hozzámsimul, elbújik, én meg lágyan cirókálom a hátát. Elhúzódik, én pedig kérdőn nézek rá. Most ugrik a maki a vízbe. Vajon visszakozik, vagy várakozik?
-Gond van?
A hosszúra nyúlt csendet végül én töröm meg, és ezzel a megfagyott pillanatot meglódítom. Lassan hajol hozzám, és végig a szemeim fürkészve egy aprócska nyuszi-puszit kapok. Hogy egyem a csepp kis szívét! Ha valaki ennyire ártatlan, egyszerűen ingerem támad, hogy faljam fel! Ajkaira tapadok, forrón zsákmányolom ki a puha kis húsokat, míg kezeim a háta kellemes ívéről a csábító fenekére siklanak. Élvezet belemarkolni a félgömbökbe, amiket még az ég is a markomba teremtett!
És mivel nem ellenkezik, pillanatok alatt hámozom ki a zavaró ruhákból, hogy testét mindenütt bebarangoljam, és egy centit sem hagyok ki belőle.
Habzsolom mindenét, mintha nem lenne holnap, és hiába először vagyunk együtt, mint egy kirakós két része, úgy illik össze mindenünk. Szinkronban mozdul felém, és pillanatok alatt találjuk meg a másik gyenge pontját. Nem csoda hát, hogy pillanatoknak tűnik az idő, amíg kielégülten gurulok le róla, majd lassú mozdulattal nadrágot rántok, és rágyújtok. Ez a menet! Hú!
Amíg én hátradőlök a cigit szipolyozva, ő fehérneműbe bújik és a combomra dőlve pilled el kissé. Álmodozó mozdulattal simítok rajta végig, ujjaim a kócos tincses közé fúrva és fésülgetve, majd végig az ellazult testén. Ám arca elkomorodik, és lassan felállva eltűnik a fürdő irányában. Elgondolkozva harapdálom egy ideig a számat, majd a hamusba ölve a csikket felállok, és utána lépek. Hogy lehet valaki ennyire vad és ártatlan egyszerre? Szinte megmosolyogtat. Szinte.
A zuhany alá is követem, lágy mozdulattal átölelve, tenyerem a dús kebleire simítva, míg egy gyengéd csókot nyomok a nyakára. Szabad kezemmel a hasán simítok végig, egészen a szeméremajkakig, majd minden bevezető nélkül gyengéden egy ujjam belétolom. Sötét tekintetem felizzik, ahogy hallom elfojtott sóhaját.
-Csak engedd el magad. Ha mindig aggódsz, a szép pillanatok elvesznek.
Búgom mély hangon a fülébe, majd azt meg is harapdálom. Egy kipirult arc fordul felém, én pedig lecsapok a mézédes ajkakra. Szerszámom pillanatok alatt harcra kész, és nem kell sokat várni sem. Az ég tudja, mikor fordult felém, kezével viszonozva a szívességet, amit adok neki, majd amikor csípőjénél könnyedén megemelem, hihetetlenül erotikus mozdulattal fonja körém kezeit-lábait, és szinte azonnal a merevedésembe ül. Lehunyt szemmel nyögök fel rekedten, egy kézzel a fenekét markolva, másikkal meg a hajába túrva húzom éhes csókra. Csoda hogy nem forrt fel a fürdőszoba.
-Ereszd ki a hangodat!
Morranok a fülébe, majd belenyalintok, és megremeg benne a farkam, ahogy halk sikolyai visszaverődnek a csempékről. Olyan hévvel esek neki, hogy az előző menet ehhez képest nyugdíjas tempónak számít. Alig kell pár lökés, és teljesen kábán, agyunk vesztve szorongatjuk egymást, túlnyögve a másikat. Szívünk egyszerre dobban, ugyanakkor mozdulunk bele egymásba... Szinte extázisban sülök el, amikor felsikoltva hajlik dereka gyönyörű ívbe, én pedig a keblei közé temetem arcomat.
Kissé remegve a kielégültségtől és a fáradtságtól nekiállunk a másikat lemosdatni. A szám sarkában egy picike mosoly bujkál, ahogy Sayu vörös pofikáját figyelem. Rettentő aranyos.
-Ha szeretnél még találkozni velem, holnap a Takeyo vállalatnál leszek, jelenlegi védencem ott fog tárgyalni. Hála az égnek egész idő alatt nekem szabadom lesz.
Súgom halkan a fülébe, míg gerince mentén végigsimítok, fenekére markolva finoman. Mélyen a szemébe nézek, és egy lassú, mondhatni puhatolózó csókot lopok ajkairól.
-Várni foglak ám.
|
| Barack | 2012. 10. 25. 15:56:48 | #23878 |
Karakter: Sayuri Miyame
Megjegyzés: ~Hyoumnak~
Kíváncsi lennék ki tudta meg, hogy ebben a városban és eme Hotel emeletén és szobaszám mögött tartózkodom. Főnökömmel beszélnem kell, hogy keressen másik rejtekhelyet, hiszen így dolgozni nem lehet. Magam sem tudom, hogy most szerencsésnek, vagy szerencsétlennek mondjam magamat, hiszen találkoztam Jak-el, aki eléggé szimpatikus nekem, nem adhatom a tudtára, a végén lebuknék. Nesztelenül lép be a lakásomba, az ajtófélfának dőlve figyelem az árnyékokat, és igyekszem fülelni, hiszen ha hangtompítós fegyvert használnak, annak is van egyfajta nesze, olyankor gyorsan tudok reagálni.
- Sayu, bejöhet. – nagy kő esik le a szívemről.
Tévednem kell, mert hamarosan meghallom ennek a jóképű manusnak a hangját, felállok, becsukom az ajtót és felé tipegek, azért a fegyveremet előveszem, és úgy megyek egyre beljebb.
- És most elő a rabolt csecsékkel. – Előreszegezem a fegyveremet, hiszen mégis egy betörő.– Nem vagyok türelmes alak. – Nagyon lassú mozdulatokkal kezd el mozogni, ám ő nem türelmes. - Én szóltam. – Lepuffantja a tagot.
Társára rogyik, ahogy zuhan, úgy engedem lejjebb fegyveremet, a végén el is teszem, minden mozdulatát figyelem, balkonra megy, majd az egyik ablakhoz ami a sikátorra néz. Kiveszi az ellopott tárgyakat, majd kidobja a szeméttárolóba őket. A fürdő felé veszi az irányt, hogy lemossa magáról a vért.
- Látom, nagy a gyakorlatod ebben. – jegyzem meg, hiszen nem tudom, hogy intéztem volna el ezt a két fazont.
Csak vállat von a kérdésemre, utálom, ha így kezdenek el velem beszélgetni, azt hiszi ő az isten király-- Aki kövér meg vén alakokat véd meg, maffiáktól, gyilokoktól meg egyéb micsodáktól, az hozzászokik idővel, hogy jobb egy hulla az út mellett, vagy elkapálva, mint egy puccos helyen. Így a médiapánik helyett csak néppánik lesz. És kevesebb munka van vele, nem? Ha itt találják őket, akkor sok nyűg van vele. – Jogos…
Ismét csak egy váll vonogatást kapok, mi van görcse áll a válla, hogy rángatózik neki? Menjen el orvoshoz, majd az helyre teszi neki. Gyönyörű fekete tincseit hátrasimítja és a felső zsebéből előkap egy cigis dobozt, körbe pillog, és bólintva nyugtázza, hogy nincs füstérzékelő.
- Talán válogasd ki, mi a tiéd, a többit meg kifelé menet elpakolom. Valami ronggyal vagy kendővel fogd csak meg, minden szövetminta terhelő bizonyíték lenne. – Nem vagyok gyenge elméjű, csak ő ezt nem tudja.
Biccentve magára hagyom, felveszek egy bőrkesztyűt, meg egy ronggyal betekerem a kezemet, hogy véletlenül se hagyjak ujjlenyomatot.
Leginkább a táskámban matattak, nem találtak semmit, minden esetre mindent moshatok ki, ki tudja milyen leprát hozott ide nekem. Máshoz nem nagyon nyúltak, megnézem a titkos fegyver készletemet, szerencsére érintetlen maradt.
Hamar végzek a kis szoba átkutatásával, végül az ajtóban megállva figyelem, az irataimra vethetett egy pillantást, nem érdekel, ha ott más név szerepel, az is csak óv intézkedés miatt van.
- Erre az izgalomra inni kell. Meghívnálak egy italra, de mivel itt vagyunk, ezt halasztani kell. A szobaszerviz nem szereti a keresztbe fizetgetést. – Megforgatja a szemét és már tárcsázza a szerviz számát.
Az terasz ajtóhoz lépek, összefonom a mellkasom előtt a kezemet és kifele kezdek el bambulni, nem gondolok semmire, csak nézek ki a fejemből. Hamarosan egy kezet érzek meg a vállamon, odafordítom tekintetemet, és Jack áll mellettem és magyaráz. Kicsit megrázom a fejemet, a hallásom már jobb is.
- Sayu, figyelsz rám? – kérdezi hangosabban.
- Igen, csak néztem ki a fejemből. – magyarázom el neki.
- Azt veszem észre. – kopogtatnak. – Odafordítom tekintetemet, előveszem a fegyveremet, az ajtóhoz megyek, a hátam mögé elrejtem végül, ő addig az ajtó mögé lopódzik.
- Szobaszerviz. – szólal meg.
Kinyitom az ajtót, egy kis zsúrkocsit pillantok meg, amin van Whisky, édesség, egy szóval, sok sok finomság, vajon mire készül ez az ember?
- Köszönöm. – Beengedem a kisfickót, nem kap borravalót, távozik, amint becsukom az ajtót, Jack egyből lecsap a töményre.
Nekem is tölt egy keveset, sok jéggel, belekortyolok, égeti a torkomat, mégis nagyon jól esik.
- Finom. – Szólalok meg, ekkor lehuppan a kanapámra, követem és tőle fél méterre helyezem magam kényelembe.
- Tán félsz tőlem? – Vonja fel szemöldökét, fejrázva adom meg neki a választ. – Nem harap a bácsi. – Mosolyogni kezd, ezen én is jót mosolygok.
Közelebb kúszok hozzá és a pohártartalmát lehúzva egy citromot kettévágva szopogatom, mert az erőset nem bírom annyira amennyire szeretném.
- Jack, mondja csak, a barátnője nem féltékeny, hogy itt iszogat velem? – kérdezem közelebb hajolva a füléhez, majd vissza.
- Nem. – nyugodtan, ezek szerint van valakije, akkor nem is próbálkozom. – Nincs aki féltékeny lenne. – Folytatja, bólintok, ahhoz, hogy jobban elengedjem magam, innom kellene, de nem szeretnék.
- Akkor jó.- mondom halkabban.
- Na és neked Sayu vőlegény vagy férj? – Ezen nevetnem kell, majd komoly arcot vágok a végén.
- Senkinek sem kellek, jobb is így. – Töltök egy kis bort és azt kortyolgatom.
- Ne mondj ilyet, biztosan akadnak kanok a horgodra. – Tölt magának még egy nagyobb adag italt és rá is gyújt.
- Chh, inkább hagyjuk. – Felállok és sajnos előjönnek a rossz emlékeim, lehunyom szememet, veszek egy kis mély levegőt, ekkor megérzem, hogy erős karok fonódnak a derekam köré.
- Jack? – nyakamra ad egy pár puszit, abbahagyja és eltávolodik tőlem, mint akin kiütéseket talált. – Pont erről beszéltem az előbb. – mondom csalódottan, leülök a kanapéra, ekkor halk zene csendül fel, megragadja a karomat, magához húz és elkezdünk lassúzni.
Annyira jól esik ez a kis tánc, nem szabad elérzékenyülnöm, most nem, hogy van egy férfi a közelemben. Átölelem a nyakánál és selymes hajába beletúrva, próbálok elbújni a vállánál. Hátamat elkezdi simogatni, amitől kiráz a hideg, kinyitom a szememet, és eszembe jut hogy miért ölelgetek egy vadidegent, eltávolodom tőle, kérdőn néz rám.
- Gond van? – kérdezi és engem figyel, végül felbátorodva közelebb megyek és adok egy puszit ajkára, végül a szemébe nézek.
Hirtelen tapad ajkamra, mint egy megvadul oroszlán úgy csap le az áldozatra, azaz rám, egyből a keze fenekemre siklik és azt kezdi el gyömöszölni. Egyre hevesebben és szenvedélyesebb csókokat váltunk, míg egy szál semmiben fekszem alatta, egész testem lángokban áll az érintésétől, szinte elolvadok, akkora a forróság. Férfiasságát magamban érezve szinte el is repít a mennyekbe, ilyen szenvedélyes együttlétben nem volt részem. Órákig élvezzük egymást, amikor ő is kielégülten fekszik rám, lassan csak lemászik rólam, felveszi az alsó nadrágját és egyből rágyújt, magamra veszem a bugyimat és melltartómat, a fejemet a combjára hajtva a térdét kezdem el simogatni, hamarosan megérzem a kezét, amint a hajamat kezdi el simogatni, majd a kezemet, végül a derekamon át a lábamig. Túlságosan jól esik, tudom, hogy ebben soha többet nem részem. Majd munkával túllépek ezen is, ahogyan sok mindenen. Felállok és a fürdőbe érve leveszek magamról mindent, beállok a zuhany alá, hamarosan ismét kezeket érzek magam körül, ám most a mellemen nyugszik a keze, puha ajka a nyakamat puszilgatja, miközben vízpermet zúdul ránk.
|
| Laurent | 2012. 10. 16. 08:19:55 | #23749 |
Karakter: Hyou
Megjegyzés: ~Barack~ Sayumnak
Hyou:
- Nem, nem bánom, ha szeret sétálni. – elforddítja rólam tekintetét, de tudom várok a folytatásra, mert tudom, hogy van olyan. – Egy kérésem lehet?
- Mi lenne az? – remélem nem a személyim vagy a fegyverem, ha már a szüzességem nem adhatom.
- Tegeződhetnénk? – kezét nyújtja, én meg habozás nélkül fogadom el.
- Természetesen Jack vagyok.
- Sayuri. – meg merem kockáztatni, hogy nem hazudik.
- Szép név. – tyű, micsoda mosoly!
- A Jack is.- vágja rá, míg folytatjuk az utat. - Mondja csak Jack, milyen testőrnek lenni?
- Nos, az igazat megvallva, fárasztó meló, de jól fizet és az a lényeg. – csak a reflexeimnek köszönhetően rántom vissza a járdára a kis madárkát, mielőtt alkoholgőzös matrica lenne belőle. – Sayuri, ne akarjon egybeolvadni az aszfalttal, ha lehet. - édesen pillog rám, míg én a magázást csuklóból rittyentem rá.
- Nem is szeretnék, figyelmetlen voltam.
- Akkor megérte eljönnöm veled.
- Te mivel foglalkozol?
- Egy fegyverboltban dolgozom. – köhögésnek álcázom a nevetésem, elvégre nem sok mindenki ennyire őszinte, mint ő.
- Nem, nem viccelek, szeretem a fegyvereket, tudom nem mindennapi, ha egy lány ezeket szeret.
- Mindenki mást szeret.
- Hát igen, a szüleimet a szemem láttára ölte meg a maffia. – megállok és lepillantok rá, valamiért úgy érzem, egy mese felét hallottam csak. – Rosszat mondtam?
- Nem, nem mondtál rosszat. - beérem, ő pedig hallgat, míg el nem érünk a hotelig.
- Megérkeztünk, köszönöm, hogy elkísért Jack.
- Nincs mit Sayu. Persze ha hívhatom így. – bólint, én meg elraktározom őt a fejemben.
- Akkor további szép estét. Csak tudnám hol a kulcsom. - a kipottyanó tárgyat fürgén szolgáltatom vissza, örülve, hogy nem gránát az vagy ilyesmi. - Itt van. - micsoda túl könnyed kacaj!
- A női táska rejtelmei.
Megfordulva távozik, én meg felhúzom a szemöldököm. Se puszi, se pá? Nem eszik azt olyan forrón! Félmosollyal a képemen indulok el, és nem nehéz utolérnem, főleg hogy két lift is van a hotelben. A sötétben könnyedén és nesztelenül lépepek Sayu mögé, és befogom a száját, hogy ne kiáltson fel ha meglepődik.
- Jack, maga mit keres itt? – akkor most ki is tegez kit?
- Gondoltam megkínálhatna egy itallal. – a fejrázásra elfojtok egy sóhajt, elvégre a győzködés mindig hosszabb, és eredményes, ergo hosszadalmas előjáték, no meg unalmas is.
- Hát persze, viszont vannak bent szerintem. – súgja, én meg ösztönösen lépek a másik oldalra, figyelve rá. - Most?
- Elintézem őket, maradjon itt. – mellém lép, és aggodalmas kis híjján meghat.
- Ne ölesd meg magad miattam.
- Cicám, ne félts engem.
Elfojtok a sötétben egy mosolyt, majd belépek a szobába, és körbenézek. Felforgatva minden, egy oldalsó szobából halk motoszkálás zaja... szinte nesztelenül lépek az egyik közelebbi mögé, villan a késem, és az előtt leszúrom, hogy a másik felnézhetne. A kissé elnehezülő testet óvatosan kihúzom az ajtón át a nappalifélébe, ahová az előbb léptem be, majd a teraszajtó elé hajtogatom, hogy ne vérezzen össze még mindent, majd kivont fegyverrel lépek a hálóba vissza.
Hallhatóan biztosítom ki, mire a rókaképű ürge pánikolva néz rám, sokkosan keresve a társát. Szótlanul intek neki az ajtó felé. A terasznál lévő emberkupacra csak remegve néz, a levegőben a rettegés szaga terjeng.
- Sayu, bejöhet.
Halkan szólok, hogy ne hallja meg más, és csak a cipőkopogásból tudom, hogy itt van, meg az ajtócsukódásból. Csúnya, gonosz mosollyal fordulok a pasas felé.
- És most elő a rabolt csecsékkel. - az illető kitágult szemekkel néz minket, lévén két fegyvercső mered rá – Nem vagyok türelmes alak. - jegyzem meg hanyagul, mire remegve nyúl a felöltője felé. - Én szóltam.
Halk, pukkanásszerű hang, és mielőtt az illető rájöhetne, elüvegesedő tekintettel rogyik a társára. Gyors mozdulattal teszem el a fegyvert, majd a balkont kinyitom és kipillantok. Nem jó. Felkarolom a két krapekot, és a hálóba lépek. Ott az ablak egy sikátorra nyílik, ahol a szálloda szemetét teszik le. Tökély. Némi elégedett szusszanással kibillentem a leszúrt alakot, a másik zsebeit kifordítva megfosztom a sok ellopott értéktárgytól, irattól, meg eladható vacaktól, és az előző után küldöm. Aztán a fürdőbe lépek kezet mosni.
- Látom, nagy a gyakorlatod ebben.
Szólal meg az ajtóban egy halk hang, én meg vállat vonva fordulok felé.
-Aki kövér meg vén alakokat véd meg, maffiáktól, gyilokoktól meg egyéb micsodáktól, az hozzászokik idővel, hogy jobb egy hulla az út mellett, vagy elkapálva, mint egy puccos helyen. Így a médiapánik helyett csak néppánik lesz. És kevesebb munka van vele, nem? Ha itt találják őket, akkor sok nyűg van vele.
Vonok vállat, majd vizes kézzel a tincseim hátrasimítom, ingem felső zsebéből egy dobozt előkapva kirázok egy szál cigit, majd felpillantva biccentek, hogy nincs füstriasztó, és rágyújtok.
-Talán válogasd ki, mi a tiéd, a többit meg kifelé menet elpakolom. Valami ronggyal vagy kendővel fogd csak meg, minden szövetminta terhelő bizonyíték lenne.
Biccent, és eltűnik a ajtóból, én meg a mosdóba pöccintve a hamut utána sétálok. Vetettem az irataira egy pillantást, és egy magamfajta szakértőnek ez egyértelműen hamisítvány, így az ott lévő nevet is figyelmen kívül hagytam. Így végülis kényelmesebb.
-Erre az izgalomra inni kell. Meghívnálak egy italra, de mivel itt vagyunk, ezt halasztani kell. A szobaszerviz nem szereti a keresztbe fizetgetést. - forgatom meg a szemem, míg a telefonhoz lépek és rendelek végül.
|
| Barack | 2012. 10. 01. 19:28:53 | #23591 |
Karakter: Sayuri Miyame
Megjegyzés: ~Hyoumnak~
- Hölgyem. – Hirtelen meghallom az ismerős hangot, egyből libabőrös leszek.
- Igen? – kérdezek vissza, és megfordulok, engem nem zavar, hogy hangos a zene, mégis meghallom amit mondd.
A hangjáról felismerem, hogy az a férfi, aki segített leszedni rólam azt a részeg muksót, mégis örülök neki, hogy pont ekkor itt járt.
- Remélem az - az alak nem bántotta. – A szája szélébe biggyeszti a cigijét és egy kis mosolyt mutat felém, az a baj, hogy ez tetszik.
- Nem, jól vagyok. Még meg se köszöntem. – kezemet nyújtom felé köszönetképpen.
- Ugyan. Ezen a környéken vigyázzon inkább. Aki olyan szép, mint magácska, könnyen a csúnya farkasok hálójában végzi. – Jól is esik tőle a bók, annak ellenére, hogy egy vadidegen.
Amint kezet fogunk nagyon kemény a keze, amit szóvá is teszek, ismerős az ilyen kézerősség, csak nem?
- Milyen kemény keze van. – Kicsit érdeklődve figyelem a szemeit.
- Nos igen. Aki testőr, annak bírni kell a melót, mert bizony egy szemhunyásnyit sem lehet itt pihenni. – Kicsit megforgatja a szemeit. - Komolyan, miért akarják annyira az emberek megölni egymást? – Szusszan egyet. - Elnézést. Állandóan a munkámról beszélnék. Szóljon, ha untatom. – Nocsak, egy édes testőr?
- Szóval maga testőr? – Emelem fel szemöldökömet.
- Igen. Ideiglenesen. Amolyan beugró féle. – Megvonja a vállát és kifújja a füstöt. - Mára azonban már megjött a váltás, és szabad vagyok. Szóval nem bánná, ha elkísérném hazáig? Legalább hasznom veszi, ha netán megint valaki próbálkozni akarna.
- Nem, nem bánom, ha szeret sétálni. – Nézek rá, végül a sötét utcákat figyelem. – Egy kérésem lehet? – Nézek vissza rá.
- Mi lenne az? – Emeli fel szemöldökét, ez lehet a sexepilje, mert ez nagyon imponál nekem.
- Tegeződhetnénk? – Megállok és a kezemet nyújtom felé, ám nem tudom, hogy a valódi nevemet mondjam neki, vagy álnevet.
- Természetesen Jack vagyok. – Kezet fog velem, na most légy okos domokos.
- Sayuri. – Megfogom a kezét, olyan meleg, meg erős.
- Szép név. – Elmosolyodom.
- A Jack is. – Lassan folytatjuk az utunkat a kis albérletem felé.
- Mondja csak Jack, milyen testőrnek lenni? – érdeklődöm kicsit felőle.
- Nos, az igazat megvallva, fárasztó meló, de jól fizet és az a lényeg. – Amikor ezt kiejti, megfog a karomnál fogva és visszaránt a járdára, mert egy fiatal részeg csoport épp most húzott el az autóval. – Sayuri, ne akarjon egybeolvadni az aszfalttal ha lehet. – Ránézek kicsit megszeppenve, hiszen nem számítottam arra, hogy az autós nagy sebességgel jön.
- Nem is szeretnék, figyelmetlen voltam. – Igen, hibáztam, talán ez a kis színészkedés most jól jön.
- Akkor megérte eljönnöm veled. – Bólintok, hiszen igaza van, az illatától a szívem is hevesebben dobog.
- Te mivel foglalkozol? – kérdezi, nos ebben nem fogok hazudni.
- Egy fegyverboltban dolgozom. – Ekkor a füstöt lehet félrenyelte vagy nem tudom, mert köhögni kezd.
- Most csak viccelsz ugye? – Ütögeti meg a mellkasát.
- Nem, nem viccelek, szeretem a fegyvereket, tudom nem mindennapi, ha egy lány ezeket szeret. – Eszembe jut, amikor a szüleimet megölték a szemem láttára.
- Mindenki mást szeret. – Jegyzi meg nyugodtan.
- Hát igen, a szüleimet a szemem láttára ölte meg a maffia. – Ekkor megáll, és engem figyel. – Rosszat mondtam? – kérdezek rá, hiszen erről sokan tudnak, hogy egy családot kinyírtak.
- Nem, nem mondtál rosszat. – Mellém sétál, végül csöndbe maradok, nem akarom magamat lebuktatni.
Amikor megérkezünk a hotel bejáratához, engem figyel.
- Megérkeztünk, köszönöm, hogy elkísért Jack. – mondom kedvesen.
- Nincs mit Sayu. Persze ha hívhatom így. – Bólintok neki, hogy csak nyugodtan.
- Akkor további szép estét. Csak tudnám hol a kulcsom. – Elkezdek turkálni a táskámban, ügyesen ki is esik, ám ő gyorsabb és felkapja.
- Itt van. – Elnevetem magam.
- A női táska rejtelmei. – Még szerencse, hogy a fegyverem nem esett ki.
A szája szélét húzza mosolyra, végül megfordulok és megyek is a lifthez, hogy a szobámba ledőljek. Amikor kiszállok a liftből, feltűnik, hogy sötét van a folyosón. Előveszem a fegyveremet és az ajtómhoz sétálok, amikor hirtelen befogja valaki a számat hátulról, egy ismerős illat meg is csap.
- Jack, maga mit keres itt? – kérdezem halkan.
- Gondoltam megkínálhatna egy itallal. – Megrázom a fejemet.
- Hát persze, viszont vannak bent szerintem. – suttogom, ekkor átmegy az ajtó másik felére, ahol fény szűrődik ki, mutatja nekem, hogy hárman vannak.
- Most? – kérdezem halkan.
- Elintézem őket, maradjon itt. – Átmegyek az ő oldalára.
- Ne ölesd meg magad miattam. – mondom halkan.
- Cicám, ne félts engem. – Ekkor beoson az ajtón én meg kint várok idegesen és töprengve, hogy kik akartak engem meglepni.
|
| Laurent | 2012. 09. 07. 15:21:25 | #23334 |
Karakter: Hyou
Megjegyzés: ~Baracknak~ Szeretettel
Hyou
A legutóbbi ügyemet valami igen balfék happolta el az orrom elől. Nem voltam különösebben mérges, pénzem annyi, hogy ha apróra váltanám, úszhatnék benne, de azért olyan frusztráló érzés volt, hogy igenis, már célkeresztben az ipse, és a szembeni ház tetjéről meg valaki három! Nem egy, nem is kettő, hanem három nagyon béna lövéssel szedte le.
Ezért elhatároztam, hogy ezúttal sokkal körültekintőbb leszek. Körbeszaglásztam, hogy elsősorban kik lesznek azok, akik pályázhatnak Christobalra, majd szépen a testőrverbuváláson átsiklottam, és pár pillanat múlva amolyan beugró testőr lettem. Komolyan. Úgy érzem magam, mint egy séf, aki élete fő művét készítette el, csak még lefotózza, kiállítja, és másokkal is megszagoltatja. Gonosz lennék? Nem vagyok a jó szívemről híres.
~*~
A bárban ülve mosolyognom kell. Épp Tobika (igen, becenevet kapott, mert szerintem elég hosszú és kiejthetetlen. Nem tudom elképzelni, hogy latin-amcsi sorozatban valaki ezt sikoltozza. Mire kimondja, már három éad lemegy!) Szóval Tobika mellett ülök a szomszéd asztalnál, időnként a mosdó felé baktatva, és az ismerős riválisokat kiiktatva. Van pár, akit meghagyok, már csak avégett is, hogy legyen kinek az orra alá dörgölni a végén, hogy ,,bibibiiii”. Gyerekes lenne? Ugyan. Egyes rendőri pszichológusok szerint most élem a második gyerekkorom. Ne rontsák el!
Rendelek egy üdítőt, majd Tobira pillantva biccentek. És szexi félmosolyom felkapom. Néhány rámtapadó buzernyákot szerény pillantással, meg egy ügyes fogással feltűnésmentesen levakarok magamról, elmegyek a nyálcsorgató lányok mellett, és megyek a slozi felé. Kapcás, aki az áldozatait egy zsákban viszi el és hullájukan abban dobja ki, az előbb tűnt el egy ajtó mögött. Gondoltam, ráköszönök.
Persze, semmi sem lehet ilyen egyszerű. Ha egy nagyhal van a környéken, egy csomó kihal akar kapni a maradékból. Egy esetlen lúzer próbál meg egy igencsak szemrevaló hölgyikét megfűzni, nem épp a top 10 csajozós dumával. Elhúzom a szám, majd a tarkójára szorítom két ujjam, és laza, bocsánatkérő mosollyal levakarom a hölgyeményről.
-Jól van? - féloldalas mosoly, és amíg figyel, én fürkészem a vonásait.
-Igen. Most ha megbocsájt.
Bök az uticél felé, én pedig biccentek. Eltűnik, én pedig elgondolkodva megyek Kapcás után. Ennek a nőnek ragadozó pillantása van. Tehát nem hiszem, hogy ártatlan. Vaj van a fején, és milyen testőr lennék én, ha nem néznék utána?
Lemondok a haverral való találkáról, és inkább kimegyek a hűs levegőre, hogy rágyújthassak. A zippo halkan kattan, mikor összecsattintom, és a parázs felizzik a szál végén. Minő látvány, amikor a füstbodor közepén nyílik az ajtó, és egy karcsú alak lép ki ismerős ruhában, lebben a haja, és könnyed parfümillatot húz maga után. Elfojtok egy csúnya bácsi-s vigyort, majd ellököm magam a faltól, és utánalépek.
-Hölgyem. - halkan szólok, a lányon mégis libabőr fut végig.
-Igen?
Túl jól hall ahhoz képest, hogy bömböl a zene, és semmi meglepettséget nem látok a szemében a megjátszotton kívül. Hát adjuk az ártatlant. Mosolyt varázsolok arcomra, amolyan igazi örülőset, hiszen nem tévesztettem össze senkivel. Ez már haladás, nem?
-Remélem az az alak nem bántotta. - kisfiús félmosoly, és szám sarkába biggyesztem a cigit.
-Nem, jól vagyok. Még meg se köszöntem. - és kezét nyújtja.
-Ugyan. Ezen a környéken vigyázzon inkább. Aki olyan szép, mint magácska, könnyen a csúnya farkasok hálójában végzi.
Elfogadom a kezét, és mélyen a szemébe nézek. A keze érdes kissé, nem éppen a mosogatólány vagy a varrólány szakmát végezte, az is biztos.
-Milyen kemény keze van. - Csodálkozik, és tekintete gyanakvóvá válik.
-Nos igen. Aki testőr, annak bírni kell a melót, mert bizony egy szemhunyásnyit sem lehet itt pihenni. - forgatom a szemem, mintha ez lenne minden bajom. - Komolyan, miért akarják annyira az emberek megölni egymást? - szusszantok. - Elnézést. Állandóan a munkámról beszélnék. Szóljon, ha untatom.
-Szóval maga testőr? - emelkedik fel a szemöldöke.
-Igen. Ideiglenesen. Amolyan beugró féle. - vonogatom a vállam, kifújva a füstöt. - Mára azonban már megjött a váltás, és szabad vagyok. Szóval nem bánná, ha elkísérném hazáig? Legalább hasznom veszi, ha netán megint valaki próbálkozni akarna.
|
| Barack | 2012. 07. 18. 16:25:16 | #22253 |
Karakter: Sayuri Miyame
Megjegyzés: ~Hyoumnak~
Manapság egyre szánalmasabb embereknek kell kioltanom az életét, hiába nyüszítenek a kezem alatt, megvetéssel nézem végig amint a saját vérükbe fulladnak bele. Elég egy vágás a kiszemelt áldozatra és máris meg lehet mondani, hogy hol van a gyenge pontja. A késeim borotva élesek, még a selymet is könnyedén szeli ketté, a fegyvereim kiváló minőségű nemes acélból készült mindegyik, rozsdamentesek, a tisztításuk meg picit kényes, pár óra alatt gyönyörűre lehet őket pucolni. Nem a konyhában a mosogatóba zsíroldó kefével, mondjuk az egyik lökött kis ifjonc így csinálta, azt hittem lehajítom a tízedik emeletről bevetés előtt. Meg fogadtam abban a percben, több kis anyám asszonykatonáját nem veszek magam mellé, akiknek a tojáshéj még ott van a fenekükön.
Európában töltöttem több mint 2 kerek évet, mert több megbízásom ide kötött, szép kis summát kapok egy - egy fószer kinyírásáért, ebből el tudok menni „nyaralni”. Sajnos sose jön össze, na majd egyszer szabadságolom magam egy pár napra, túl sok stressznek vagyok kitéve. Épp a csigazabáló Franciáknál vagyok egy egész tűrhető kis motelban, a késemet forgatom az ujjaim között, amikor megcsörren a telefonom. A szokásos kis szöveget megpillantva egy fintort vágok, hiszen egy újabb megbízást kapok.
- Bukta. – Szólok bele unottan.
- Sayu, irány Florida, Christobal … - Amint kiejti ezt a nevet izgatott leszek, ugyanis ismerős ez a név.
- Maffia? – kérdezek vissza.
- Igen, ki kéne iktatni a rendszerből. – Bólintok egyet.
- Rendben. – Felállok és az ablakhoz sétálok.
- Azért vigyázz, mert másokat is ráállíthatnak erre az ügyre, a riválisaidat is iktasd ki. – Felőlem, a mondat vége után csak a pityegő hang duruzsol a fülembe, kinyomom a zöld gombbal a telefont és összepakolva a reptérre megyek. Fegyvereimet jól elrejtettem, így az ellenőrzésen sem bukhatok meg. Turistának álcázom magam, a kis táskámba minden női holmit beledobok, sajnálatomra fenn akad a kis táskám, összeszűkült szemekkel figyelem, hogy mit rontottam el. Amikor kiboríttatják velem, hát a szemöldök csipeszem szúr egyből szemet, hiszen az az egy szem fém ami benne maradt.
- Női táska. – Jegyzem meg édes mosollyal, pár perc múlva fel is szállhatok a gépre, az ablak mellett helyet foglalva várom a gyönyörű Floridai életet.
Rég jártam erre, azt hiszem, amikor még kislány lehettem, nincsenek tiszta emlékeim, lehet jobb is. Érzelmeimre nem szokásom koncentrálni, bár a magány az ami egyedüli gyengém, amiről senki sem tud. Az ablakon kifele bámulok, amikor véletlenül a lábamnak ütődik valami, odafordítom a fejemet és egy plüss nyuszi az, a napszemüvegemet felteszem a fejemre és egy gyönyörű szőke hajú kislányt pillantok meg, aki az ujját szopizza és engem figyel.
- Ez a tiéd? – kérdezem kedvesen, ő csak bólint, visszaadom neki, amikor kiveszi az ujját a szájából mosolyogva veszi el és fut tovább.
Elmosolyodom rajta, ekkor olyan érzésem támad, mintha valaki figyelne, nem törődve az érzéssel, felállok és úgy teszek, mint aki kimegy a mosdóba, megmosom az arcomat, sóhajtok egyet és szép kecses mozgással vissza sétálok a helyemre.
A gépen legalább 8-9 órát eltöltök, amikor végre leszáll, fogom a kis csomagomat és a kijárat felé elindulok, amint megvan a csomagom. Megnézem a címet, fogok egy taxit és a hotelbe kéretem magam, amit a főnököm már rég lefoglalt nekem. Megérkezem a recepción kérem a szoba kulcsomat, ám egy hatalmas borítékot is kapok. Hónom alá csapom és a szobába érve mindent átnézve, leülök és kibontom. Christobalról vannak képek, meg egy lista, hogy miket szeret, elvileg mikor hol lesz. A legtöbb egy rendezvény, klub megnyitók tömkelege.
~
A hold csodálatosan világítja meg ezt a kis várost, a nevét sem tudom kiejteni, mindegy, annyi a lényeg, hogy felfedező útra indulok, nem árt egy kis terep munka, utána jön csak a pihenés. Bemegyek az egyik Night Clubba, leülök és kérek egy citromos – lime-s kis frissítőt vodkával. Ez a kedvencem, amíg várok, sokan jönnek fűzni, elküldöm őket a halálba. A kis üccsi megteszi a hatását, és ki kell mennem a mosdóba, körbenézve itt van Christobal, nem tehetek még semmit, túlságosan feltűnő lenne, most kinyírni. Egy részeg elkapja a karomat és a falhoz nyom, természetesen adom a kis naiv turistát, amikor egy fess fiatalember leszedi rólam. Szó szerint elkezdtek remegni a lábaim a tekintetétől.
- Jól van? – kérdezi mély búgó hangján.
- Igen. Most ha megbocsájt. – Mutatok a női mosdó feliratra, bólint én pedig azonnal belépve egyből könnyítek magamon, majd az arcomat kezdem el locsolgatni hideg vízzel.
Kicsit csalódtam, amikor nem találtam már ott, mert egy különös érzés mégis hatalmába kerített, nem szabad pont most férfiakra vadásznom. A feladatra kell koncentrálnom. Megiszom a maradék frissítőt és a bárból kilépve megcsap egy ismerős illat, a torkomban kezd dobogni a szívem, úgy csinálok, mint aki nem vett észre semmit.
|
| gab287 | 2012. 05. 22. 21:45:23 | #21124 |
Karakter: Alexandra Dahl
Nem volt jó ötlet...
VÉGE
|
|
