Visszamentem a vizsgára, amit jól is tettem, ugyanis én következtem. Megint egy hangrejteki volt az ellenfelem. Nem lehetett több tizenhat évesnél. Elõvett egy tekercset, megvágta ujját, és végighúzta rajta, vércsíkot hagyva a papíron. Az legalább tizenöt méter volt. Rájöttem: idézéseket hajtott végre. Nagyjából egy jó százat. Erre nekem leesett az állam. Nem rossz a gyerek, lehet, hogy még bajom lesz vele.

Elõször a füstfelhõ miatt nem láttam se õt, sem amiket megidézett, de mikor leült a füst meg a por, akkor is egy felhõ vette körül a srácot: egy felhõ denevérekbõl. Amikor megláttak, azonnal felém vetettél magukat. Elõkaptam egy pengét, és találomra vagdalózni kezdtem, de csak egyet-kettõt sikerült eltalálnom. Király. most én nézek ki zöldfülûnek hozzá képest. Ez nem így lenne, ha használnám a rinnegant.

Már épp gondoltam rá, hogy bevetem, de eszembe jutott a Kumikónak tett ígéretem. a testemen egyre több és több vágás jelent meg, ugyanis a denevérek is ninják lehettek, mert minden egy mellény volt, és mindegyik egy kunait tartott lábában.

Próbáltam kitalálni valamit, hogy hogyan gyõzhetnék rinnegan nélkül, de nem jutott semmi az eszembe. Végül ráuntam a dologra. Az ég felé emeltem a kezem, és elkiáltottam magam:

- Chibaku tensei!

Kiküldtem a feketegolyót, ami magához vonz mindent, és meg is tette a hatását. A denevéreket elkezdte maga felé húzni. Addig én a srác felé vettem az irányt, aki csak törökülésben ült, hogy nyugisan irányíthassa a bõregereket, felteszem ez is ultrahangokkal. Bár az utolsó pillanatban rájött a turpisságra, és kést rántott, mégis rövid vívás után sikeresen kiütöttem.

Kumiko ettõl se volt lenyûgözve.

- Megint a rinneganra hagyatkoztál.

- Más módot nem tudtam találni a gyõzelemre. Nem tudom, mi a baj.

- A baj az, hogy a földesurak nem a gyõztest nevezik ki chuuninná, hanem azt, aki a legtalálékonyabb, kreatívabb, és leggyorsabb gondolkodású. Ha minden alkalommal elõrántod a nagyágyúdat, az nem igazán azt jelenti, hogy ezek megvannak benned.

Felsóhajtottam, ugyanis tényleg nem jutott jobb megoldás az eszembe, mint a rinnegan használata.

Már csak négyen maradtunk a középdöntõkre: én, Haruka, az újonctörõk vezetõje, és egy homokrejteki. Én ez utóbbit húztam ki. Kivételesen jó föld-elem használó volt, még egy hatalmas gólemet is tudott készíteni. nyeltem egyet. A rinneganon kívül semmi más nem jutott eszembe (nem voltam rá büszke). Megidéztem egy hatalmas medvét, amit a gólemére uszítottam. Amíg a kaiju-csata folyt a lábunk alatt, addig mi próbáltuk kiiktatni a másikat. Õ sársugarakat lövöldözött rám a szájából (fúj), addig én shinra tensei lökéshullámokkal próbáltam lelökni. Én voltam a szerencsésebb. Sikeresen lesodortam a gólem tetejérõl, és pont úgy esett le, hogy az kiütötte.  A medvém üvöltött egyet, és eltûnt.

Haruka sajnos vesztett a koma ellen, de talán nem is baj, úgy se esett volna jól Haruka ellen harcolni. Ahogy a harctéren egymás elõtt álltunk, õ elõvonta a kardját, és így szólt:

- Emlékszel a halál erdejében az erõszakolós fára? Most mindent vissza fogsz kapni.

Én egy pár másodpercig meg se szólaltam, aztán annyit mondtam:

- Ezt most sokkal jobban fogom élvezni, mint amennyire kellene.

Mikor a jounin megadta a jelet, õ elõrántotta a kardját, és nekem rontott. Én a pengéimmel védtem magam. nemsokára elõrántott egy másik pengét, de az nem fémbõl volt, hanem…

- Csont? – Kérdeztem. - Azt hittem, a csont elemet csak Kimimaro volt képes használni.

- Mutatja, mennyit tudsz – vigyorgott. -  Kimimaro az én klánomból származik.

Egyre több hegyes csont állt ki a bõrébõl. Na, jó, most biztos, hogy használom a rinnegant. Ekkor azonban valami megragadta a lábamat. Sõt, több valami is. Négy csontváz kelt ki a földbõl, pont körülöttem. Nem volt valami kellemes látvány. Az még kevésbé, mikor csont tüskék kezdtek kinõni belõlük.

Oké, most már biztos, hogy használom a rinnegant. Megidéztem magam alá egy tigrist, aminek a segítségével sikerült kiugranom a csontvázak gyûrûjébõl. Kinövesztettem a hátamból egy kart, ami rakétákat indított az agresszív csontkollekciókra, és végül az ellenfelem elõtt értem földet. Egyik pengémmel le akartam õt döfni, de csön tüskék nõttek ki a kezébõl, amik a karom köré fonódtak. Magabiztosan vigyorgott rám, de én is elmosolyodtam.

- Shinra tensei.

A lökéshullám bejött. Mindenfelé csontszilánkok repültek, a srácot pedig átküldtem a harctér másik végébe.

Egy kicsit égett az arcom. Egy csapat tizenéves gyerekkel voltam egy csapatban. Én is csak nemrég múltam húsz, de akkor is, kissé frusztráló volt tizenkét évesekkel, és maximum tizenhat évesekkel egy kalap alá kerülni. Nem lesz nehéz dolgom. Legalábbis ezt reméltem.

Ehhez képest elég nagyot csalódtam. A hangrejteki leányzó több mint méltó ellenfélnek bizonyult. Elõször taijutsuval akartam fölé kerekedni. Sikerült is: pár ütéssel legyõztem, majd egy ninjutsuval akartam befejezni a párbajt. Az már nem ment olyan jól.

Mint kiderült, valami hanghullámokkal megbénítja a chakra-áramomat. Ez elég is volt neki egy ellentámadásra. Majd beleõrülltem, amikor a hanghullámok a dobhártyámat hasogatták, mintha szét akart volna durranni az agyam.

Nem tudtam taijutsut használni, se ninjutsut, maradt a genjutsu. Egy tût húztam elõ ruhaujjamból. elõször nem különbözött egy varrótûtõl, de ugyanolyan anyagból volt, mint a pengim. Az egyiket sikeresen belecsempésztem az egyik karjába. Azután chakrablokkolás ide vagy oda, csak rá kellett koncentrálnom, és a kiscsaj már a csapdámba is esett.

A harcot ugyan megnyertem, de Kumiko nem volt elragadtatva a teljesítményemtõl. A korlátnak támaszkodva nézte a következõ harcot.

- Mi az? – kérdeztem. – Most nem tettem semmit a mellei közé.

- Az a szerencséd - mosolygott halványan, majd ismét elkomolyodott. – Csak… azt hittem, hogy az erõkülönbség miatt a padlóba gyalulod.

- Miért, nem azt tettem?

- Hát, egy bekapott, kis híján végzetes hangtámadást, és egy rinnegannal aratott gyõzelmet én nem neveznék annak. Azt hittem, az adud nélkül is le tudod nyomni.

- Momentai!

Kicsit megnyugodott, és felsóhajtott.

- Igazad van. De a legjobb cuccaidat próbáld meg légy szíves a végére tartogatni!

- Rendben, megteszem, amit tudok.

- Kishuri Tabusa! – Meg se kellett fordulnom, hogy tudjam, hogy egy AMBU áll mögöttem. – A hokage azonnal magához hívat.

- Akármi is az, nem én voltam – vágtam rá, mire Kumiko oldalba bökött.

Ez persze nem volt igaz, azonnal eszembe jutott a mappa, amit betettem Tsunade iratai közé. Az ANBU a kagék páholyába kísért, ahol Tsunade felállt, és onnantól õ is elkísért minket az irodájáig. Minden lépésnél egyre nõtt a hányingerem, és szívem a torkomban dobogott. Mikor az irodába értünk, a mappát megpillantottam kinyitva az asztalon. Egy pillanatig komolyan azt hittem, elájulok ijedtemben.

- Én nem…

Ennyi csúszott ki a számon, de a hokagét ez nem érdekelte.

- Küldetésre akarlak küldeni.

Egy pillanatra azt hittem, megállt a szívem, de nem ijedtemben, hanem mert olyan szaporán vert elõtte.

- Nem azért, Tsuna néni, de momentán egy vizsga közepén vagyunk.

- Tudom jól. Nem is most fogsz menni, de a napokban el foglak küldeni a sensei-eddel együtt. Kakashi pedig önként jelentkezett harmadiknak.

- Dejó…

Elém tolta a mappát, aminek a külsejét olyan jól megjegyeztem már, de belülrõl még nem láttam. Egy fiatal, nálam max három évvel idõsebb lány, egy tizenöt éves fiú, és egy harminc éves férfi fényképei voltak benne.

- Kémeink szerint ninják egy csoportja újra akarja alapítani az Akatsuki nevû bûnszövetkezetet. Ez a három személy a leendõ alapító tagok egyike. A csapatoddal egyesével fogtok rá lecsapni. Fontos, hogy te is a csapat tagja legyél.

- Miért?

- Nézd meg jobban a képeket!

Közelebb hajoltam, és megvizsgáltam õket. Elõször nem tûnt fel rajtuk semmi furcsa. Aztán megláttam: mindhármuknak rinnegan szeme volt. Felcsendült bennem egy mondat: „Rajtad kívül még kilenc emberbe tettem Rinnegant.”

- Gorugota! – Morogtam.

- Mi?

- Semmi. Értettem, és végre is hajtom, asszonyom.

Elindultunk visszafelé a stadnionba, de én nem az elõttem álló csata miatt izgultam annyira.

Mióta megjelenést és értékrendet váltottam, Tabusa furán viselkedik. Bánatosnak, letörtnek látom, néha mintha félelem csillanna a szemében. Kétlem, hogy csak a chuunin-vizsga váltaná ezt ki belõle. Aggódom, hogy talán valami más áll a háttérben… Faggatni nem akartam, gondoltam, majd úgyis elmondja, ha itt az ideje. Nekem is volt ugyanis pár idegesítõ ügyem. Naoki konkrétan hadjáratot indított ellenem, bár az okát nem tudom. Kezdetben csak finom utalgatásokkal próbált kellemetlen helyzetbe hozni a haverjaim elõtt, úgy, hogy én jelen sem voltam. Ezekkel azonban nem ért el semmit, úgyhogy bekeményített. Durva hazugságokat terjesztett rólam, hogy megutáljanak, de ezekkel éppen az ellenkezõjét érte el. A konohaiak nem olyanok, mint a homokrejtekiek, sosem árulnának el egy barátot mindenféle pletyka miatt. Naokit rövidesen leírták, amikor már senki nem volt hajlandó hozzászólni, végre visszatért az otthonába (bár nem hagy nyugodni a gondolat, hogy viszontlátjuk még). Sorával sem bánt túl kíméletesen.

- Szóval ennyi? Visszamész Homokrejtekbe? – vonta kérdõre a fiú. Naoki válaszra sem méltatta. – De hát… azt mondtad, szeretsz… - tette hozzá halkan, mire Naoki kinevette.

***

- Háhh, ez kemény! – nevettem fel, mikor Sora elmesélte a történteket.

- Ne ilyen hangosan! Ezt senki nem tudhatja meg! Azt hittem, bízhatok benned! – hápogott Sora.

- Oké, oké, nem foglak lebuktatni. – mondtam, ugyanis a srác azt terjesztette, hogy õ dobta Naokit. A sok gyökér meg el is hitte… engem kivéve. Addig nem hagytam békén, amíg el nem mondta nekem az igazat. – Ilyenek vagytok ti, férfiak… két szép mell és elvesztitek a fejeteket.

- Ez nem így van! Én a személyiségébe szerettem bele.

Felhorkantam. Már épp beszóltam volna, mikor ránk rontott Naruto.

- Hát ti meg mit bujkáltok itt? Csak nem valami rosszban sántikáltok? Mi lesz, ha ezt elmondom Tabusának?

- Az lesz, hogy letépem a fejed. – közöltem.

- De Kumiko-chan!!! – kiabált könnyes szemmel. – Én annyira örültem, hogy végre megint visszatértél a csúcsra!

Imádom Narutoban, hogy úgy tudja legyezgetni az egómat, mint senki más.

- Én viszont csalódtam bennetek. Így az ujja köré csavart titeket az a… nõ.

- Engem nem is! – háborodott fel Naruto. Ebben igaza volt, Naruto tényleg soha nem hagyna egy barátot sem cserben. Sõt, egy közös küldetésünkön nemrég az életemet is megmentette, már a sokadik alkalommal.

- Hát azért neked is a szívedbe lopta magát… bosszúból én is indulok a Hokage-címért, úgyhogy te már csak a hetedik lehetsz. Sajnálom. – vigyorodtam el.

- Tessék??? – hördült fel. Tök komolyan vette.

- Szerintem menjünk vissza, a többiek már várnak. – vágott közbe Sora, miközben az asztalunk felé intett a kocsmában.

***

- Hát, itt a nagy nap! – simogattam meg Tabusa hátát, mire csak panaszosan nyögdécselt. – Hééé, ma végre hivatalosan is chuunin leszel! Több lelkesedést! – próbáltam lelket önteni belé. – Hol az a Tabusa, aki mindig elszánt és tettrekész? – kérdeztem, mire rám nézett, aztán kikászálódott az ágyból. Azt hiszem, legszívesebben mindketten az ágyban maradtunk volna inkább egész nap.

A vizsga a megszokott módon kezdõdött. A résztvevõk felsorakoztak, és kisorsolták az ellenfeleket. Vicces volt Tabusát a sok kisgyerek mellett látni, eszembe jutottak a régi szép idõk, amikor csak Shikamaru és én voltunk képesek teljesíteni a vizsgát… azóta meg hagytam, hogy Naruto szépen lekörözzön.

Tabusa ellenfele egy hangrejteki kislány lett. Már a harc elején megmutatkozott Tabusa elõnye. Taijutsuval kezdtek, a lány keményen állta a sarat, de Tabusa gyorsabb és tapasztaltabb volt – egy ütéssel padlóra küldte. Nagy nehezen feltápászkodott, ekkor Tabusa kézjeleket formált, de a ninjutsu elmaradt. Tabusa arcára döbbenet ült ki, míg a lányéra egy széles mosoly.

- Csak nincs valami gond? – kérdezte. – Ha megfelelõ frekvenciájú hangokat bocsátok ki, képes vagyok blokkolni a chakraáramlásodat.

- De hát nem is hallottunk semmit! – hüledezett Lee mellettem.

- Ultrahangok voltak… Akamaru és én hallottuk. – mondta Kiba. – Pár másodpercig Tabusa most nem lesz képes ninjutsut használni.

Hát igen. Nem szabad lebecsülni az ellenfelet. A lány is kézjeleket formált. Pár másodperccel késõbb Tabusa a fejét fogva üvöltve térdre rogyott. A rémület végigfutott a gerincemen, majd a hatalmába kerített.

- Mit csinál vele? – kiabáltam át Kibának.

- Nem tudom. Valamiféle célzott hangtámadás lehet, amit mások nem hallanak, csak aki ellen bevetik.

Felpattantam. Miért nem lépnek végre közbe? Ez maradandó károsodást is okozhat! Mire viszont szívinfarktust kaptam volna, Tabusa szeme felpattant. Rinneganja egyetlen villanása elég volt, hogy a lány kõvé dermedjen.

A csarnokra csend borult, amit egy hang tört meg végül:

- A gyõztes Kishuri Tabusa.

Igen… gyõzött. De nem tudom, hogy elég lesz-e ennyi a továbbjutáshoz. Egy chuunin legfõbb erényei a találékonyság, a spontaneitás és a megtévesztés, a lány pedig mindháromban jobbnak bizonyult. Még magamnak se merem beismerni, de egy kicsit csalódott vagyok. Azt hittem Tabusa nem fogja használni a Rinnegant. Ez így túl egyszerû.

- Sziviii! Itthon vagy? – Kiabálta a lány.

Én még mindig a tus alatt voltam, és próbáltam megnyugodni, remélve, hogy a víz kimoss agyamból Gorugota levelét. Mikor kész lettem, hajamat törölgetve kiléptem a zuhanyzóból. A látvány még az elõbbi levertségemet is elfeledtette velem. Kumiko teljes átalakuláson ment át, és bár eddig se volt csúnya, most lehengerlõen szépnek találtam. Nem is szóltam semmit, csak csendben bámultam rá.

- Na, mit szólsz?

- Azt hittem, ennél már nem lehetsz gyönyörûbb, de tévedtem.

- Annyira örülök, hogy tetszik! – Mosolygott.

Elkezdte mesélni, hogy is tett sert erre a külsõre. Én figyeltem, tényleg, de miközben beszélt elkezdett beúszni tudatomba a boríték, amit Gorugota küldött. Borús gondolataim nem maradhattak leplezetlenül.

- Baj van? Történt valami? Jajj persze, hiszen pár nap múlva itt a chuunin-vizsga! De emiatt neked nem kell aggódnod… egyébként tanultam ma pár érdekes dolgot a Hyuugáktól…

És beszélt-beszélt-beszélt. Figyelni szoktam rá mindig. Na jó, nem, hazudtam, de legtöbbször tényleg odafigyelek arra amit mond,  most mégis máshol járt az eszem. Ez neki is felhívta a figyelmét.

- Figyelsz rám egyáltalán?

- Persze. Ott tartottál, hogy Hyuugák.

- Igen. Ott tartottam. Két perccel ezelõtt. Látom, hogy valami nagyon foglalkoztat. Van valami köze hozzám?

Elmosolyodtam, közelebb léptem hozzá, homlokon csókoltam, és magamhoz szorítottam.

- Csak az, hogy el se hinnéd, mennyire hiányoztál.

- Hiányoztam? – Mosolygott értetlenül. – De hát végig itt voltam.

- Csak… jól esett ezt kimondani.

- És most õszintén, tetszik az új külsõm?

- Komolyan mondtam. – Halványan elmosolyodtam. – Úgy nézel ki, mint egy leendõ MILF.

- Mi az a MILF?

- Mother I’d Like to F…

- Tudod mit? Inkább mégsem érdekel.

Megcsókoltam, és õszintén még fûztem volna tovább is, de ekkor halk pukkanással megjelent mellettünk egy ANBU.

- Kishuri Tabusa! A hokage úrnõ azonnal látni akar.

- Mit csináltam már megint?

- Nekem csak ennyit mondtak. Tõle kérdezd meg.

- Oké. Gyors kérdés: mit csináltál volna, ha történetesen a hálószobában találsz ránk.

Az ANBU nem válaszolt. Szerintem momentán elpirult a porcelánmaszk alatt.

- Ezzel arra akartam szolidan utalni, hogy van ám csengõnk is.

- Elég a viccelõdésbõl! A hokage úrnõ azonnal látnni akarja pont, ennyi, vége.

Egy halk pukkanással megint eltûnt.

- Mennem kell – sóhajtottam. - Bögyös néni magához hív.

- Ne legyél ilyen! Lehet, hogy most már megbízik benned.

- Gondolod?

Elgondolkodott egy kicsit, majd bocsánatkérõ grimasszal válaszolt:

- Nem. Majd ha visszajössz, segítek ellazulni.

Összekészülõdtem Tsunadéhoz, de az utolsó pillanatban eszembe jutott a mappa. Elrejtettem a ruhám alá, és elindultam a falu központjába. Tsunade nem volt egyedül. Egy fehér tüsihajú, maszkos jounin ült keresztbe tett lábbal. Mikor Tabusa belépett, elõredõlt, mint aki mondani akar valamit, de bögyös néni megelõzte:

- Üdv, Kishuri! Küldetést kapsz tõlem.

- Biztos nem megbüntetni akar? Beteg, vagy mi?

- Kis komolyságot! Õ itt Hatatke Kakashi. Te lennél az egyik, aki segítesz neki szemmel tartani a határainkat, ugyanis a ködrejteki ninják veszélyes közelségben gyakorlatoznak a határ mellett. Hívok még mellétek embereket. Figyeljétek õket, de ne legyen belõle nemzetközi botrányt. Mit akarsz, Kakashi? – Kérdezte a nõ, aki végre észrevette, hogy az albínó süni (megvan a beceneve) meg akar szólalni.

Felé nézett, amit én ki is használtam. Nagyon közel álltam az asztalához, ezért most észrevétlenül elõkaptam a mappát köpenyem alól, és becsúsztattam a hokage átvizsgálandó iratai közé.

- Biztos, hogy õt akarja mellém beosztani?

- Van ellene valami kifogásod?

- Ami azt illeti, van.

- Nem bízik bennem? – Nem mondom, hogy nem számítottam rá, de azért fájt.

- Semmi ilyesmi. Csak te egy gennin vagy, aki chuunin vizsgán vesz részt. Mint ilyen, a vizsga végéig nem mehetsz küldetésre. Még akkor is, ha elég… rendhagyó gennin vagy.

A hokage nagyot sóhajtott:

- Legyen! Készülj a vizsgádra, és majd beosztok Kakashi mellé mást. Te pedig máskor kaps munkát.

Biccentettem, és albínó sündisznóval együtt kifelé indultunk a terembõl.

- Remélem, tudod, hogy ez a munka a bizalom jele lett volna a hokagétõl.

- Megvan a napom csúcspontja.

- Ha már szóba jött a bizalom: nem fogom megnézni, mit csempésztél Tsunade úrnõ asztalára. Nem is érdekel. Kumiko megbízik benned, úgyhogy nem buktatlak le, de az õ nevében is ajánlom, hogy ne csalódjon benned!

Megálltam a folyosón, õ viszont ment tovább. Utána néztem, és azon morfondíroztam, hogy talán most az egyszer jobban örültem volna, ha nem bízik bennem.

Mivel nem igazán hívtak bulizni, volt rá idõm, hogy gondolkodjak. Elég sok mindenre ráeszméltem, mondhatni megvilágosodtam. Az úgynevezett „barátaim” képesek voltak egyik napról a másikra teljesen elfelejteni. Jött valaki, aki új, szép és menõ, ennyi elég volt hozzá. Még Sakura és Ino is jóval kevesebbet beszél velem a szülinapi buli óta… Ino a pasijára, Sakura meg a munkájára koncentrál, de ez szerintem nem mentség. A legnevetségesebb viszont, hogy igazából nem is hiányoznak. Persze meg vagyok sértve, de nem estem depresszióba. Azt hiszem, ezzel egy fordulóponthoz érkeztem: új életet kell kezdenem, amiben ilyen „barátoknak” nem lehet helye. Arra is rájöttem, hogy a bulizás nem az élet legfontosabb része. Eléggé szégyellem, hogy csak most, de a lényeg, hogy eljutott végre az agyamig. Ami számomra igazán fontos, az Tabusa, a családom, az igaz barátok (akik nekem nem igazán vannak), a munkám, a fejlõdés, edzés, tanulás, a harc. Annyira elkényeztetett és gyerekes voltam egész életemben… de azt hiszem ezzel nagy lépést tettem a felnõtté válás felé. Mindenkinek meg fogom mutatni, hogy mit vesztettek velem, de már késõ lesz!

Az elsõ lépés az új külsõ. Áthívtam Hinatát, egyetlen valódi barátomat, amikor Tabusa nem volt itthon, hogy a segítségemre legyen. Az õ kinézetén látszott, hogy már rég átesett a felnõtté válás folyamatán – testileg-lelkileg. Egyenesrõl hullámos hajra váltottam, az öltözetemet is kissé felnõttesebbé és nõiesebbé próbáltam átalakítani. Az erõs sminket Tabusa miatt nyilván elvetettem.
Egész végig csak panaszkodtam Hinatának, amit õ csendben és mosolyogva hallgatott. Tudta, hogy eljön majd ez a nap. Hogy lehettem ennyire vak? Õ mindig itt volt nekem, de vele foglalkoztam a legkevesebbet.

- Készen állsz rá, hogy megmutasd mindenkinek a vadiúj énedet? – kérdezte elégedetten.

- Nem tudom… még nem végeztem teljesen… - nézegettem a felnõtt nõt a tükörben, ahol korábban egy ostoba kis csitri állt.

- A magabiztosságodat megtarthatnád a régi önmagadból…

- Hmmm… Igazad van!

- Akkor menjünk át hozzánk. Útközben benézhetünk a kocsmá…

- Kizárt. – vágtam a szavába. – Oda én be nem teszem többé a lábam.

- Ne butáskodj már… - terelgetett ki az ajtón.

Az utcán többen utánam fordultak. Volt, aki nem ismert fel, azt hitte valami idegen vagyok, volt, aki az átalakulásomon csodálkozott.

- Kumiko? – bukott ki Gai-sensei száján, mikor elhaladtam mellette és Kakashi mellett. Biztos a seggemet bámulta a vén perverz, mikor leesett neki, hogy ki vagyok. – Veled meg mi történt?

- Újjászülettem. – mosolyogtunk rájuk Hinatával, majd továbbmentünk.

- Végre úgy néz ki, ahogy egy jouninhoz illik. – jegyezte meg Kakashi a maszkja alatt mosolyogva.

- Kész nõ lett. Öregszünk, haver. – vakarta meg a fejét Gai.

- Csak a magad nevében beszélj.

Minden lépéssel egyre biztosabb lettem benne, hogy jó döntést hoztam. Kissé el is merültem az önimádatban, mert nem vettem észre, hogy Hinata a kocsma felé vette az irányt.

- Ez nem volt szép tõled, Hinata.

- Gyerünk, nyûgözd le õket!

Nem akartam bemenni, de nem is volt rá szükség. Kijöttek maguktól.

- Kumiko… meg se ismertünk! – mosolygott rám Ino Tamakival az oldalán. Nem gondoltak semmi rosszra, én mégis utálatot éreztem.

- Fhuuuh… jól nézel ki. – nézett végig Takeshi. A fejében ugyanennek a mondatnak az obszcénebb megfogalmazásai keringtek.

Kiba és Hikari is kedvesen néztek rám. Kiba a bûnös gondolatait és régi szép emlékeit igyekezett elhessegetni, Hikari szemében pedig nagyot nõttem ezzel a stílusváltással. Nagyon furcsa, de egyedül vele szemben nem éreztem ellenszenvet a társaságból. Talán benne is egy igaz barátra lelhetek?

- Gyere csak be, itt az egész csapat. – mosolygott rám Naoki, akit most éppen Sora karolt át (ki tudja, holnap ki fogja), õk még a szülinapi bulin melegedtek össze. Mi az, hogy „gyere csak be”?! Meg hogy „itt az egész csapat”?!!!! Kinek képzeli ez magát? Ez az én kocsmám és az én csapatom, pár napja még azt se tudták Naokiról, hogy létezik!

- Ohh, sajnálom, de most nem fog menni. – mosolyogtam vissza. – Más programunk van. De érezzétek jól magatokat! – Mindegyikõjük arcára kiült a döbbenet. Hátat fordítottam és a fenekemet riszálva távoztam, közben rájöttem, hogy ez megint nagyon gyerekes, úgyhogy felnõtt nõhöz illõen lépdeltem tovább. Szörnyen kíváncsi voltam rá, hogy vajon miket fognak mondani rólam a csapat bennmaradt részével, de úgy elegáns, ha most elhúzunk. Valahogy úgyis kiderítem.

Az a bizonyos más program teljesen szokatlan volt a korábbi programjaimhoz képest. Edzettünk és kutattunk a Hyuuga klán könyvtárban, beszélgettünk, aztán vacsoráztunk a családdal. Unalmasan hangzik, pedig jobban élveztem, mint akármelyik bulit. Hazafelé mégis megfordult a fejemben, hogy egy parti beleférne, de erõt vettem magamon, és a lakásunk felé vettem az irányt.

- Sziviii, itthon vagy? – kérdeztem belépve, de meghallottam a vízcsobogást. Megvártam, amíg Tabusa végez, hogy jól sikerüljön a meglepetés. A hatás nem maradt el.

- Kumiko? – kérdezte egyszerre rémülten és csodálkozva, majd amikor jobban végignézett, ellágyultak a vonásai.

- Mit szólsz? – mosolyogtam rá, ugyanis csak némán bámult rám.

- Azt hittem, ennél már nem lehetsz gyönyörûbb, de tévedtem. – nyögte ki. Nagyon sokat jelent nekem, hogy most már nem fél elmondani, amit gondol vagy érez.

- Annyira örülök, hogy tetszik! – lelkesedtem, és elmeséltem, mi vezetett idáig. Kiöntöttem neki a szívem. Miközben beszéltem, néha elkomorult az arca, mintha aggasztotta volna valami, de én azt hittem, hogy ez csak a történetem hatása. Azért csak megkérdeztem:

- Baj van? Történt valami? – Mire válaszolhatott volna, megszólaltam. – Jajj persze, hiszen pár nap múlva itt a chuunin-vizsga! De emiatt neked nem kell aggódnod… egyébként tanultam ma pár érdekes dolgot a Hyuugáktól… - kezdtem beszélni. Halvány mosoly ült az arcán, de mintha valahol egész máshol járt volna…

- Itt az én ajándékom a szülinaposnak. – Ez a mondat zökkentett ki a kellemes, nosztalgikus beszélgetésbõl Sorával.

Fölpillantottam, de mikor megláttam, hogy ki mondta, akkor ijedtem meg igazán. Naoki volt az. Fölém ugrott, és csábító termékenységi táncba kezdett nyeltem egyet, és körbepillantottam. Kumiko sehol sem volt. Vagy csak nem láttam. Visszafordultam az elõttem táncoló lányhoz. Be kellett vallanom, nem nézett ki rosszul. Egyre inkább beszippantottak az idomai (képletesen szólva. Öntudatlanul benedvesítettem a szám, amit õ egyértelmûen a tetszés jeleként fogott fel, és csak még inkább rákezdett. Én kezdtem elveszíteni az önuralmamat. A tánc elején igyekeztem Kumikóra gondolni, de most a lány egyre inkább csúszott kifele a tudatomból, és helyét átvette egy pár csábító napbarnított mell. Ha nem történik valami nagyon gyorsan, az este (rám nézve) csúnya véget ért volna.

Hál’ istennek történt. Üvegcsörömpölés hallatszott, és a konyhába nézve tisztán láttam, hogy Aoi kezérõl patakzik a vér. Villámgyorsan kibújtam Naoki alól (talán egy kicsit túl hevesen is, ugyanis fellöktem a lányt, aki Sora ölében landolt), és felé vettem az irányt, miközben egy szekrénybõl kötözõ anyagot és fertõtlenítõt vettem elõ. nem volt rá szükség, ugyanis Kumiko jobb házigazda volt nálam, és már be is gyógyította a sebet. Most, hogy belegondolok, én is be tudtam volna gyógyítani egy jutsummal, de inkább nem idézem meg a pokol királyát a lakásunkba. A két lány rövid párbeszédet folytatott le:

- Aoi te nem vagy normális.

- Szívesen.

- Minden rendben! – kiabált a barátnõm, mire mindenki megnyugodott.

Miután õ odébb állt, én is a konyhába siettem, és felsöpörtem az üvegszilánkokat, és új poharat adtam a lánynak, de csak azért, hogy azt mondhassam.

- Én is köszönöm.

- Önkontroll, Kishuri Tabusa, az önkontroll nagyon fontos egy ninja számára.

Én fülig pirultam, de tudtam, hogy teljesen jogosan oktatott ki.

A bulinak lassan vége volt. Az utolsó vendégeket is kikísértük, miután Kumiko nagyot sóhajtott.

- Na, végre! Jól érezted magad, Szülinapos?

- Igen. Köszönöm, hogy megszervezted. – mosolyogtam.

- Jutalmul megmasszírozhatnál. – vigyorgott rám.

- De hát nekem van ma szülinapom! – Viccelõdtem.

- Nem elég neked, hogy kényeztethetsz?

- Hát, talán beérem ennyivel is… - Hogy õszinte legyek momentán az õ kényeztetése volt minden vágyam.

- Nem kell ennyivel beérned. – gondolta meg magát, és elõhúzott egycsomagot. – Isten éltessen!

Egy karkötõ volt benne. Felpróbáltam. Nem hordok ékszereket, de ez nem nézett ki rosszul.

- Tedd rá a mutatóujjad!

Így is tettem. Kíváncsian rátettem a karkötõre az ujjamat. Egy csapásra elhomályosult a látásom. Még mindig a barátnõmet láttam magam elõtt, csak már más háttérrel. Az elsõ találkozásunk helyszínéül szolgáló étterem volt. Láttam bejönni az ajtón. Utána változott a helyszín, és most egy esõrejteki étteremben ültünk egymással szemben. Így nézegettem végig egymûs után az emlékeinket. Az elsõ Avarrejtekben töltött nap, a közös programok, az õ mesteremmé osztása, mind megelevenedtek a szemem elõtt.

- Kumiko… ez a legszebb ajándék, amit valaha kaptam. – Ezt túlzás nélkül állíthattam.

- Csak a te érintésed aktiválhatja. Nekem is van egy ugyanilyen... – Õ is felvette az övét, de nem tudta folytatni, mert addigra már nem bírtam magammal, muszály volt megcsókolnom.

~~~

Átöleltem Kumikót, és hosszú, forró csókot kaptam tõle. Azt kívántam, bárcsak ez a pillanat sose érne véget, de egy fakardnak muszáj volt oldalba böknie.

- A szünetnek vége.

Felpattant a szemem, és levettem karkötõmrõl az ujjamat. A mezõ közepén feküdtem, és nekem is egy fakard volt az ölemben. Most felpattantam, és kezembe vettem a kardot. Arcom felpuffadt már annyi pofont kaptam Nodaris fegyverétõl. Vívásra oktatott, ugyanis arcoskodhattam bárhogy a szülinapomon, akkor is rám fért a gyakorlás, ha a chuunin vizsgán használni akartam.

Sokat gondolkodtam, hogy vajon Usagi-sensei, vagy Nodaris nagyapja volt-e a szigorúbb tanár. Most be kellett látnom, hogy Nodaris lazán lekörözte mindkettõjüket. Mindenbe belekötött. a vágási technikámba, a lábam tartásába, a markom erejébe, amilyen jófej volt barátként, tanárként akkora köcsög volt. Újabb két óra gyakorlás után megint tartottunk egy szünetet, sõt, mivel Nodarisnak és Aoinak üzennie kellett a Vas Országába, hogy élnek-e még, mára be is terveztük fejezni. Én most elõvettem azt a tárgyat, amit edzés elõtt vettem, és nézegetni kezdtem.

- Hé, Nodaris! – Kiáltottam oda neki, és felé mutattam az apró tárgyat.

Egy apró, mégis mutatós kövû gyûrû volt. Õ megilletõdve nézett rám.

- Ööö… ne haragudj, de még gondolkoznom kell…

- Ugye tudod, hogy õ már az én võlegényem? – Kérdezte Aoi bújkáló mosollyal.

- Nem úgy értettem. Ezt Kumikónak terveztem adni.

- Te hülye vagy? – Rontott nekem a haverom. – El akarod veszteni a szabadság és a függetlenség utolsó morzsáit. Térj észhez, amíg nem késõ! – Aoi felmordult, mire Nodaris ijedten összerezzent, és felé fordult. – Szeretlek édesem. De most komolyra fordítva a szót, ez tényleg nagy lépés, és csak akkor tedd meg, ha biztos vagy benne, hogy mindketten készen álltok végleg elkötelezni magatokat. ÉS nem fogjátok többször megpróbálni megölni egymást.

- Te mit mondasz, Aoi?

- Én támogatom az ötletet, de várj vele. Várj ki egy nagy eseményt, és akkor kérd meg a kezét, mikor az eseménytõl idegileg felajzott. Mint az a vizsga, amire most készülsz.

Elgondolkodtam. Talán igaza lehet Aoi-nak. A gyûrû pihenni fog, amíg le nem tettem a chuunin vizsgát.

- Nodaris!

- Igen?

- Te már gondolkodtál azon, mi lett volna, ha a szüleitek nem döntik el, hogy össze fogtok házasodni?

A szamuráj erre odalépet menyasszonyához, és csókot nyomott az arcára.

- Nem – mondta õszintén. – Soha.

~~~

Szedtük a sátorfánkat, és elindultunk a faluba, de útközben szembe jött velünk Tamaki és Ino.

- Csá, Tab! – Köszönt a srác. – Figyi, Inóval együtt meghívást kaptunk egy buliba. A meghívóm mondta, hogy nyugodtan meghívhatom pár barátomat, hogy legyen ismerõsöm. Jössz?

- Fura. Kumiko nem is mondta, hogy  buli lesz.

Ino szégyenlõsen megköszörülte a torkát.

- Hát… õ nincs meghívva.

- Akkor kösz nem – ráztam meg a fejem. – Nélküle nem érezném jól magam.

- Te tudod, de szólj, ha meggondoltad magad.

Mikor hazaértem, Kumiko még nem volt otthon. Egy borítékot találtam az ágyon az én helyemen. Lassan kibontottam, gondolva, hogy a barátnõm hagyhatta ott nekem, és az van benne, hogy hol lehet, és mit csinál. Ezzel szemben megfagyott bennem a vér, mikor elolvastam a tartalmát:

„Tabusa barátom!
Szép gyûrû. Ha szeretnéd, hogy legyen kinek adnod, azt ajánlom, juttasd be a borítékban lévõ mappát a hokage iratai közé. Errõl senki másnak nem szólhatsz, és a mappa tartalmát sem láthatod. Higgy nekem, megtudom, ha megnézed. Ha mégis így teszel, vagy nem engedelmeskedsz, a saját kezeddel fogod megölni a jövendõbeli menyasszonyod. Te döntesz. Jobb, ha két napon belül megteszed.

Õszinte híved: Momio Gorugota.”

Remegõ kézzel kihúztam a borítékból a mappát. nagy volt a kísértés, hogy kibontsam. Ekkor csörrent a zár, én meg összerezzentem, és a borítékot, levelet és mappát behajítottam az éjjeli szekrényem fiókjába, és a fürdõszoba felé indultam, hogy letusoljak. közbe teljesen megfeledkeztem az övtáskámban felejtett bársonydobozról.

Egyre jobb ötletnek tartottam a lakásavató bulit. Mivel ennyi ideig húztuk, több értelmét láttam, hogy egyben tartsuk Tabusa szülinapjával. A huszadik… kerek szám, különlegesnek kell lennie, úgyhogy úgy döntöttem, hogy meglepetésbulit fogok szervezni neki. Elég nehéz volt összehozni. Rengeteg vendéget akartam meghívni, ami megnehezítette, hogy titokban maradjon a dolog, de amikor Tabusa belépett az ajtón, láttam, hogy bizony sikerült meglepnünk.

Az est számomra legszebb pillanata az volt, amikor Sora betoppant. Szóltam Hikarinak, hogyha valahogy elérik Sorát, akkor szóljanak, hogy a meghívás neki is szól, de nem hittem volna, hogy eljön. Tudtam, hogy Tabusának nagyon jól esett.

Mint mindig, most is állati jó bulit szerveztem. Néha viszont már-már cselédnek éreztem magam. Egész este ugráltam, hogy mindenkit kiszolgáljak, szinte idõm sem volt, hogy ellazuljak. Bár most nem én voltam a középpontban. Az nem is zavart volna, ha mindenki Tabusával foglalkozik, csakhogy amikor már túl voltunk bizonyos mennyiségû alkoholon, mindenki Naokit rajongta körül. Hirtelen veszélyeztetve éreztem a státuszomat. Kirohantam a mosdóba, hogy egy pillanatra lepihenjek. Amint magamat vizsgálgattam a tükörben, úgy hallottam, valaki a nevemen szólít. Aztán még egyszer. Végre! Valakinek hiányzom! Kinéztem az ajtón. Az egyik völgyrejteki volt, akinek még a nevét sem tudtam.

- Áh, Kumiko! Már mindenhol kerestelek. Van még vodka? Ez az üveg kiürült.

Ez most komoly?! Most egy világ tört bennem össze.

- Azon a polcon. Szolgáld ki magad. – mondtam lesújtva, de amint Tabusára pillantottam, egybõl elmosolyodtam. Nem bulizott, csak ült a fal mellett Sorával, de láttam, hogy jól érzi magát.

- Kumiko! – kiáltott rám hirtelen Naoki. Egy asztal tetején vonaglott, piával a kezében. – Gyere táncolni!

- Inkább kihagyom. Nem akarom, hogy bárkinek is felszökjön miattam a vérnyomása. – vigyorogtam.

- Csak félsz, hogy lealáználak! – kortyolt egyet, mire a többiek skandálni kezdtek:

- PÁRBAJ! PÁRBAJ! PÁRBAJ!

- Haruka állj ki helyettem. – löktem oda a lányt, majd eldõltem a kanapén. Túl fáradt vagyok a táncpárbajhoz… de ez persze csak kifogás. Naoki feltörölné velem a padlót. Nem alázhatom meg magam hazai pályán.

- Hé, minden oké? – kérdezte valaki a másik kanapéról.

- Persze, Neji. – válaszoltam a homlokomra téve a kezeimet.

- Sosem utasítod vissza a párbajt. Mi a gond, Kumiko-san? – kérdezte Lee.

- Csak elfáradtam, fiúk, ennyi. – mondtam. Hosszú hallgatás után Lee hozzátette:

- Szerintem Naoki-san egyáltalán nem jobb nálad.

Olyan hirtelen akartam felháborodni, hogy csak egy artikulálatlan hanghalmaz hagyta el a számat, de szerencsére hallani sem lehetett a hangos zenétõl.

- Lee, miért nem inkább arra koncentrálsz, hogy szerezz végre magadnak egy csajt?

- De hát arra koncentrálok. – mondta. Rámeresztettem a szemeim, mire elröhögték magukat. –Csak vicceltem!!! – emelte maga elé a kezeit Lee.

- Ez rád is vonatkozik. – néztem Nejire, akinek így már nem volt kedve tovább röhögni.

- Így akarj kedves lenni egy nõvel. – vetette oda Leenek, aztán felpattant.

- Ahj Neji, ne már. – mondtam, de õ már hátat fordított. – Tudod, hogy szeretlek! – kiabáltam utána röhögve, mire csak visszakézbõl bemutatott.

A vendégek egyre hangosabban ujjongtak, úgyhogy felültem a kanapén. A látvány magáért beszélt. Haruka nagyon aranyosan táncolt, de tizedannyira se szexin, mint Naoki. Még én sem csinálhatnám jobban. Leugrott az asztalról és felhúzta Tabusát a székrõl.

- Itt az én ajándékom a szülinaposnak! – kiáltott, aztán termékenységi táncot lejtett neki. Õ elõször riadtan pillantott körbe, hogy megkeressen a tekintetével, de nem talált, aztán végképp elmerült Naoki mozdulataiban. Nem hibáztathatom érte, még én sem tudtam levenni róla a szememet, ahogyan a többiek sem. Tabusára pillantottam. Láttam, hogy élvezi. Tudom, hogy milyen, amikor élvezi, hiába is próbálja leplezni. Naoki egyre durvábbra vette, kezdtem megijedni. Valahogy le kell állítanom.

Üvegcsörömpölés és egy sikoly hallatszott. Mindannyian odakaptuk a fejünket. Aoi volt az, a kezébõl folyt a vér, a földön pedig egy törött pohár feküdt. Azonnal odarohantam, hogy meggyógyítsam. Rám nézett, és a tekintetébõl kiolvastam, hogy csakis miattam tette. Biztosan észrevette a kétségbeesett tekintetemet. Sikerrel félbe is szakította Naoki produkcióját. Talán jobb is, ha soha nem tudjuk meg, mi lett volna a vége.

- Aoi, te nem vagy normális. – szörnyülködtem.

- Szívesen. – mosolygott halványan. Mire kimondta, már be is gyógyítottam a sebét.

- Minden rendben! – kiabáltam körbe, mire folytatódott a buli, szerencsére nem ott, ahol abbahagytuk.

***

- Aahj, na végre… - sóhajtottam megkönnyebbülve, miután az utolsó vendég után becsuktam az ajtót. – Jól érezted magad, szülinapos?

- Igen. Köszönöm, hogy megszervezted. – mosolygott Tabusa.

- Jutalmul megmasszírozhatnál. – vigyorodtam el.

- De hát nekem van ma szülinapom! – vigyorgott õ is.

- Nem elég neked, hogy kényeztethetsz?

- Hát, talán beérem ennyivel is…

- Nem kell ennyivel beérned. – mosolyodtam el sejtelmesen, aztán elõhúztam egy kis csomagot. – Isten éltessen!

Tabusa nagyon meglepõdött, kíváncsian tépte szét a csomagolást, ami egy karkötõt rejtett. Felcsillantak a szemei.

- Tedd rá a mutatóujjad. – mondtam, mire õ így is tett. Pár perc múlva így szólt:

- Kumiko… ez a legszebb ajándék, amit valaha kaptam.

A karkötõbe ugyanis a közös emlékeinket zártam, amiket egy érintéssel újra és újra végig lehet nézni.

- Csak a te érintésed aktiválhatja. Nekem is van egy ugyanilyen... – vettem fel a sajátomat, de mire tovább mondhattam volna, Tabusa megcsókolt. Õszintén, hálásan, szerelmesen.

***

A következõ napokban Naoki népszerûsége rohamosan nõtt, ami egyben azt is jelentette, hogy az enyém csökkent. Valahol zavart, de tulajdonképpen nem érdekelt. Nekem most Tabusa a legfontosabb. Egyébként is, ez is csak addig tart, amíg el nem múlik az újdonság varázsa. Akkor aztán majd újra az enyém a pálya. Na jó, azért örülnék, ha Naoki minél hamarabb hazahúzna Homokrejtekbe.

A laza hozzáállásomnak akkor volt vége, amikor megtudtam, hogy valaki bulit szervezett és én nem is tudtam róla. Pedig nem is egy haverom ott volt, beleértve Naokit is. Engem meg nem hívtak meg. Biztosan azért, mert visszautasítottam azt a hülye táncpárbajt. Ez már maga a világvége. Naoki fel fogja forgatni az egész életemet, ha nem teszek valamit.

Mikor megérkeztünk, szinte azonnal Kumikóval találkoztunk. Nekem azonnal görcsbe rándult a gyomrom. Na, most fogok meghalni. Azonnal beszélgetni kezdtek Naokival. Bár barátságosak voltak egymással, érezhetõ volt a kettejük közötti régi rivalizálást. Mikor Kumiko rám nézett, nem tudom, hogy befosós arckifejezésemrõl, vagy jutsujával, de szemmel láthatóan azonnal kielemezte a helyzetet. Rövid párbeszéd után felálltak egymással szemben, és chakrát gyûjtöttek.

Már láttam, hogy ennek nem lesz jó vége. Tudtam, hogy Kumiko szeret szélsõséges dolgokat tenni, és bár Naokit nem ismertem túlzottan, sejtettem, hogy õ is. Azonnnal bele akartam avatkozni, de Temari elém emelt valami nagy fekete deszkát, ami oda és visszaúton is a hátán volt.

- Ne rontsd el a bulit – mondta vigyorogva.

Egyszerû tõrvívással kezdtek. Pár vágás után Naoki hátrébb ugrott, és idézõ jutsut hajtott végre. Elõször azt hittem, olyan madarakat, mint amilyeneket én szoktam, de aztán láttam, hogy ezeknek kicsit nagyobb a csõrük. Egy egész rajnyit idézett meg. Azok elõször felrepültek, majd lecsaptak a lányra. Õ megpróbált levágni egy párat, de azok túl sokan és túl gyorsak voltak. Átvonultak rajta, amivel jó nagy vágásokat hagytak az egész testén. A raj ismét támadni készült. Mikor lecsaptak, Kumiko megidézett öt klónt, akik többé-kevésbé megvédték a madarak éles csõreitõl.

Amíg a klónok vagdosták az állatokat, õ rátekert valamit egy kunaira. Mikor elvonultak a madarak, a lány utánuk vágta a tõrt. Mikor elérte a madarakat, rákoncentrálta a chakráját, amibõl villámok csaptak ki, és a kés körül egy bizonyos sugárban mindent sokkoltak. A madarak is a hatókörében voltak. Füstfelhõk kíséretében eltûntek. Naoki azonban ekkor megidézett egy nagy gém-szerû madarat, és most annak a hátára állt.

Kumiko a háta mögé elhajított öt tõrt, majd felkészült, hogy az állat lecsapjon. A lény felé kapott csõrével, de õ egy hátra szaltóval elkerülte azt. A fejérõl leugrott Naoki, és már támadni készült, de pont abba a körbe ugrott bele, amit Kumiko az elõbb eldobott tõrökkel alkotott. Azokból most villámok csaptak ki arra, aki a kör közepén állt.

Kumiko ismét tõrrel akart támadni ellenfelére, de a gém megakadályozta. Õ egy villám-jutsuval ártalmatlanná tette, ám ezzel is idõt adott a homokrejtekinek, hogy visszatámadjon. A két kunoichi egymás torkának szegezte a tõrét.

- Oké, oké elfogadom a döntetlent – mondta Naoi.

- Látod? – Kérdezte Temari. – Nem bántotta volna õt.

- Igen, de csak, mert nem élt volna addig – válaszoltam visszatéve övemre a rinnegan-karómat.

Aztán Kumiko jött oda hozzám.

- Annyira büszke vagyok rád. Soha többé nem kételkedek benned.

Hát, pedig nem ártana. Én is kételkedtem magamban.

- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy rástartolok a társam pasijára? – Kérdezte Naoi.

- Kussolj már! Este jössz velünk bulizni.

- Alap! Na, csá!

- Hát most nem igazán tudom, hogy mit mondjak. – Mondtam kerekre nyílt szemekkel.

- Naoki mindig tudni akarta, hogy melyikõnk erõsebb, de én sosem akartam a társam ellen harcolni. Millió módon próbált már meg felhúzni, de eddig nem sikerült kicsikarnia, hogy megtámadjam.

- De hát… nem is haragszol? – Kockáztattam meg.

- Viccelsz? Sosem szerettelek még ennyire!!! – mosolygott. – Összevesztünk, mielõtt elmentél, leitattak, de te még így sem csaltál meg. Ráadásul Naoki… hát, szóval nem vagyunk egy kategória, ami a szépséget illeti. De én legalább okosabb vagyok.

Egy hatalmas kõ esett le a szívemrõl.

- Annyira buta vagy – nevettem a megkönnyebbüléstõl, majd megcsókoltam. – Szeretlek.

- Szeretlek – válaszolta.

A csata szagára egy csomóan gyûltek körénk. Most azok ujjongani, és tapsolni kezdtek. Nagyon reméltem, hogy Naoi soha többet nem vet alá ennek a tesztnek. Nem hiszem, hogy legközelebb is lett volna elég erõm ellenállni. Este bulizni indultunk. A szülinapi bulijából ítélve Kumiko a hangosabb helyeket kedveli, úgyhogy biztos elege lehet már a kocsmázásból. Hát jobb híján felajánlottam, hogy mennyünk, ahova õ szeretné. A barátnõivel együtt mentünk, ahova nem túl nagy örömömre Naoi is tartozott. Egy darabig élveztem, aztán viszont kezdett egy kicsit sok lenni nekem a sok hang és fény, hát kimentem a szórakozóhely elé, és leültem egy padra.

Pár perc után éreztem, hogy leül mellém valaki. Amilyen szerencsém volt, a homokrejteki volt az.

- Nem élvezed a bulit?

- Kezdtem egy kicsit túlcsordulni a bulival.

Õ rágyújtott, és engem is megkínált. Én legnagyobb meglepetésére két szálat vettem el tõle, szétszedtem, és megtöltöttem a dohánnyal a…

- Pipa? – Nevetett. – Ez, de old school.

- Nem is tudtam, mikor gyújtottam rá utoljára.

- Jó, de miért nem cigivel?

- A szamurájoknál szoktam rá, akik egy pár dologban, például dohányzásban eléggé visszamaradottak.

Egy darabig csöndben pöfékeltünk. Igyekeztem nem ránézni, amibõl õ egyenesen következett.

- Nem kedvelsz, ugye?

- Még csodálkozol? A miatt a teszt miatt majdnem megcsaltam életem szerelmét.

- Az nem teszt volt – mondta sunyi mosollyal. – Tényleg megkívántalak. És ez nem változott.

- Na, most hagyd abba szépen! – Mondtam, bár a méretes füstfelhõvel, ami közben kijött a számon, nem hiszem, hogy nagy hatást gyakorolhattam. – Ez Kumiko nem olvasta ki a fejedbõl?

- Egy ipse megtanított, hogy basszam át az agykurkász jutsuját. Megtanítsam neked?

- Ne! – Vágtam rá.

- Azt akarod, hogy a csajod minden piszkos kis titkodról tudjon?

- Nekem nincsen elõtte semmi takargatni valóm. – Na jó, ez talán hazugság volt.

- Majd lesz. – Közelebb csúszott hozzám, és mivel véget ért a pad, nem nagyon tudtam arrébb csúszni. – Majd leitatjuk, és amikor már ki van ütve, kapsz tõlem egy szülinapi dugást.

Errõl eszembe jutott, hogy a huszadik szülinapom bizony a héten van.

- Részeg vagy.

- De te is – mondta, miközben közelebb hajolt hozzám. – mi lenne, ha ezt most kihasználnánk, és…

- Tabusa, idekint vagy? – hallottam Kumiko hangját a bejárat felõl.

- Itt vagyok – pattantam fel a padról.

Egy darabig járatta kettõnkön a szemét, majd magával húzott az ajtó felé.

- Kumiko, esküszöm, hogy én tényleg nem…

- Nyugi – mosolygott rám, amitõl olyan bûntudatom támadt, ami enni kezdett belülrõl. – Nem is feltételeztem.

Most az egyszer örültem volna, ha egy kicsit gyanakvóbb.

~~~

Az utána következõ napokon ismét tanítottam Harukát, de ezúttal Kumiko áldásával. Egyik nap viszont kicsit késõbb tudtuk csak elkezdeni a tréninget, éppen ezért már sötét volt, mikor befejeztük.

- Bocs, nálunk baj van a vízvezetékekkel, tusolhatnék ma nálatok? – Kérdezte a lány. – Váltóruhát is hoztam.

- Persze – bólintottam, miközben próbáltam nem gondolni rá, mi lesz, ha Kumiko megtudja, hogy megengedtem.

Mikor felértünk, egy egész tömegnyi ember fogadott, és mindenki örömmel felkiáltott, mikor benyitottunk. Nem csak az én baráti köröm volt ott, meg Kumiko barátnõi, de még a szülinapján ott lévõ személyek is.

Mindenki boldog szülinapot kívánt nekem. Mikor meggondoltam hányadika van, be kellett látnom, hogy igazuk van. A múltkori este után teljesen meg is feledkeztem, hogy mikor lehet.

- Kösz mindenkinek, hogy eljöttetek! – Mondtam. – Engem csak három dolog foglalkoztat. Egyrészt, kinek köszönhetem az összejövetelt?

Mindenki Kumiko felé fordult.

- Nem vagyok meglepve – mondtam, mire itt-ott nevetés hangzott föl. – A másik, hogy  minek köszönhetem, hogy páran itt vannak, akiket nem is ismerek?

- Mert ez egyben lakásavató buli is – válaszolt Kumiko.

- Harmadjára pedig, hogy mindenkinek nagyon örülök, de attól még el kell mennünk zuhanyozni.

Nevetés közepette bevonultam a fürdõszobába. Mikor kijöttem, Haruka azonnal átvette a helyemet, én pedig odasiettem Kumikóhoz.

- Igazad volt, hogy a nagyobb lakást vegyük meg. Kismillióan vagyunk.

- Nem megmondtam? – Somolygott.

- A szomszédokkal mi van?

- Egy ismerõsöm képes némító jutsura, azzal körbevette a lakást.

Én leültem Nodaris és Aoi mellé, és töltöttem magamnak sört. Nagyon jól szórakoztam, Kumiko barátai meglehetõsen kedvesek voltak, arutót meg Kibát továbbra sem kedveltem meg jobban, de hát most ez legyen a legnagyobb gondom!

- Figyelem! – Kiáltott fel Takeshi! – Ajándékozás jön. Most csak három ajándékot kapsz, nem baj?

- Hát, ez pont hárommal több, mint amit kapni szoktam - vigyorogtam.

Elõre lépett, és egy díszes papírzacskót nyújtott át nekem.

- Ez közös ajándék tõlem, meg Tamakitól.

- Meg tõlem – fûzte hozzá Ino, amivel elérte, hogy pár ember fölnevessen.

- Meg akkor már Inótól is – bólintott Tamaki, akinek a lány az ölében ült.

Belenéztem a zacskóba, és kivettem egy palackot. Ital volt, de nem is akármilyen.

- Ez észak villám országi krumpli pálinka. Hát, ez annyira tetszik… hogy lehet, hogy holnapra nem is lesz meg.

A következõ odalépõ Hikari volt.

- Ez meg az én, Kasumi és Usagi-sensei ajándéka.

A csomagban egy szakácskönyv volt és egy egészségügyi pakk. Nagyot nevettem az elsõn, és tulajdonképpen a másodikon is, ugyanis a csipkelõdésnek szánt könyv Hikarira és Usagira, a csomag pedig Kasumira vallott.

- Akkor nincs harag? – Kérdeztem.

- Ma este nincs – rázta a fejét a lány, akinek piruló arcán láttam, hogy nem most kezdte az ivást. – Majd holnap eldöntöm, hogy haragszom-e még.

A harmadik odalépõ Nodaris volt, aki egy hosszú csomagot nyújtott át.

- Ez pedig tõlem, Aoi-tól, és a bátyámtól jött, akinek vissza kellett mennie, mikor a szamurájok elvonultak.

Mikor kicsomagoltam, eltátottam a számat. De mindenki más is. Egy kard került elõ a csomagolásból, szép kidolgozás.

- Ez egy katana – mondta Tenten.

- Majdnem – helyesbítettem. - Ez egy ninjaken. Ugyanolyan, csak egyenes.

- A nagyapánk küldte – mondta Nodaris.

- Ez most miért volt fontos? – Kérdezte Naruto.

- Ennek van egy háttértörténete – válaszoltam. – Mikor náluk tanyáztam, Nodaris, a bátja, és a nagyapjuk tanítottak kardforgatásra. A vénember mindig leszidott, hogyha egy katanával akartam harcolni, merthogy „az nem való ninjának”. Megkérdeztem, hogy akkor minek tanítanak, ha nem vehetek katanát a kezembe. Erre õ azt mondta, hogy majd ninjakennel harcolok, az úgyis ninjáknak való.

- És emlékszel még valamire? – Kérdezte Tamaki?

Megsuhintottam a fegyvert felé, mire õs összerezzent.

- Lehet – vigyorogtam, mikor a kezében tartott mûanyag pohár kettévált a kezében.

Ekkor azonban csöngettek. Én a fegyvert jobb híján az övemre függesztettem. A bejáratnál legnagyobb meglepetésemre Sora állt.

Mindenki elcsendesedett. Egy percig csak csöndben bámultuk egymást.

- Boldog születésnapot – mondta végül zavart vigyorral.

Végül csak beinvitáltam. Leültünk egymással szemben, és tovább bámultuk egymást. Nem tudtam megállni, hogy ne a tizenkét éves vásott kölyök jusson eszembe, akivel elõször találkoztam.

- Kinek mit tölthetek? – kérdezte Kumiko ezzel utalva arra, hogy ne törõdjenek velünk, ugyanis mindenki minket bámult.

- Szép kard – mondta végül az övemre bökve.

- Kösz – mondtam kizökkenve kábultságomból. – Megkérdezhetem, hogy eddig hol voltál?

- Völgyrejtekben. Áthelyeztettem magam.

- Gondolom, most, hogy avarrejteki vagyok, azt gondolod, hogy elárultam Völgyrejteket.

- Mikor elõször meghallottam, tényleg dühöngtem. Aztán leesett, hogy mit tervezel.

- Igen? Mit tervezek? –Kérdeztem gyanakodva.

- Hát gondolom a hokagei rangra pájázol – vigyorgott.

- Én nem igazán terveztem ezt.

- Jó, ezt majd meggondoljuk, ha odajutunk. De annyit mondok, ha ott vagy a jounin rangnál, rám bármikor számíthatsz, hogy eggyel följebb segítselek a ranglétrán.

Én csak lemondóan nevettem fejemet csóválva. Sora már sohasem változik.

- Hé! – Kiáltott fel Naruto. – De hát én leszek a következõ hokage.

Ezzel viszont csak azt érte el, hogy Sakura és Ino is leosztott neki egy-egy kemény pofont. Ekkor azonban valaki a nyakunkba ugrott, és mindkettõnknek adott egy puszit. Hikari volt az.

- Hikari, te miért sírsz? – Csodálkozott Sora.

- Ez csak folyékony boldogság – szipogta. - Csak olyan jó titeket újra együtt látni.

- Mit szólsz, Sora? Bevállalunk egy nosztalgiasörözést? Vagy tudod, mit? – felpattantam, elrohantam az elõbb kapott krumplipálinkáért, és mindhármunknak töltöttem. – A régi barátságra, és na jó, talán még a jövõbeli tervekre is.

Mindhárman legurítottuk a magunkét.

Bármennyire is nehezteltem Tabusára, nagyon megijedtem, hogy a Hokage megint magához hívatta.

- Mit akart a Hokage? – kérdeztem, mikor visszatért. Nagyon igyekeztem palástolni az aggodalmamat, de az kiült az arcomra.

- Küldetésre megyek.

Megölt a kíváncsiság, hogy milyen küldetést adott neki, nélkülem, a sensei nélkül. Így bunkó stílusba váltottam, és kikérdeztem. Persze nem bírtam magamban tartani a sérelmeimet sem, ennek az lett a vége, hogy mindketten megharagudtunk a másikra. Hátat fordítottam neki az ágyban is, és olyan távol húzódtam tõle, hogy már majdnem lezuhantam az ágyról. Fájt. Rohadtul fájt. Megtehettem volna, hogy odabújok hozzá, de az átkozott büszkeségem most sem hagyta.

- Most nem – mordultam rá, amikor fölém hajolt. Túl szomorú vagyok most a mérges szexhez. – Amint azt te is mondtad, nem lehet mindent szex-szel megoldani. – sziszegtem.

- Én CSAK téged szeretlek, Kumiko. Még, ha ezt te nem is vagy képes elfogadni. – mondta. Könnyek csordultak le az arcomon. A szám elé tettem a kezem, hogy ne hallja, hogy elsírtam magam. Annyira szerettem volna átölelni és elmondani neki, hogy mennyire szeretem, de egyszerûen nem mozdult a testem. Úgy rémlik, hogy már elhatároztam egyszer, hogy nem féltékenykedek. El fogom üldözni így magam mellõl… Letöröltem a könnyeimet, vettem egy nagy levegõt és valahogy felkönyököltem, de addigra õ már visszafeküdt és úgy tett, mintha aludna. Visszaroskadtam. Hogy jönne már ki, ha most meg szerelmet vallanék ezek után? Talán holnap…

***

Szörnyû éjszakám volt. Egész éjjel álmatlanul forgolódtam. Talán Tabusa is, csak próbálta titkolni. Amikor felkelt, alvást színleltem. Nem is tudom, mit vártam, hogy fölém hajol, betakargat és ad egy búcsú puszit? Szánalmas vagyok. Vagy inkább naiv.

Másnap nagy meglepetésemre nemcsak Temari jött vele, hanem a csapattársam, Naoki is.

- Kumiko! – mosolygott, megölelt és adott két puszit.

- Naoki! – viszonoztam az üdvözlését. Volt valami különös ebben, és nem a baráti szeretet egyikõnk részérõl sem. Talán olyasmi, mint a rivalizálás inkább.

- Alig vártam, hogy újra lássalak! – mondta. – Megismertem a barátodat és nagyon megkedveltük egymást. – folytatta fölényesen. Elég volt egy pillantás Tabusa arcára ahhoz, hogy tudjam, itt az idõ használni a jutsumat. Miután megtudtam, mi történt, grimasz-szerû mosolyra húztam a számat és csóválni kezdtem a fejem.

- Nem hiszem el… - mondtam. Naoki elvigyorodott és felhúzta a szemöldökét. Felé fordultam. – Gyere. – intettem a fejemmel, mire õ izgatottan követett. Megálltunk egymással szemben. Õ megropogtatta a nyakát, én meg beletúrtam a hajamba. A felgyülemlõ chakrától kéken vibráltak a kezeim. A következõ pillanatban már harcoltunk. Ilyen heves csatában rég volt részem, igyekeztem minden menõ és látványos támadásomat bevetni. Hosszú percek után álltunk csak meg.

- Oké, oké, elfogadom a döntetlent. – nevetett lihegve Naoki.

- Egyelõre én is. – mondtam, majd körbenéztem. Hatalmas tömeg gyûlt körénk, izgatottan nézve a harcunkat. – Még mindig nem hiszem el, hogy képes voltál erre. – szóltam Naokihoz.

- Mondtam, hogy nem nyugszom addig, amíg teljes erõnkbõl nem harcolhatunk egymás ellen. Adódott egy lehetõség, és én megragadtam. – mondta, mire mindketten a zavarodott Tabusára néztünk. Összenevettünk és õ megölelt.

- Ez azért akkor is túllép egy határt… - motyogtam, de megöleltem.

- Hálásnak kellene lenned. Teszteltem a pasidat. – röhögött, én meg Tabusára mosolyogtam, akinek fogalma sem volt, mi folyik itt. – Kiállta a próbát, pedig nem hittem volna. Mindenemet bevetettem.

- Mindenedet? Te kurva. – vigyorogtam.

- Ne engedd el ezt a srácot… - hajolt közel, hogy a fülembe súghassa.

- Vidd innen a csöcseidet. Gyûlölöm õket.

- Hát pedig nagyon hiányoztál nekik. Meg sem simogattad még õket! – tolta még közelebb, mire röhögõgörcsöt kaptunk mindketten. A körülöttünk állók mozdulatlanul nézték végig a jelenetet. Mosolyogva Tabusához léptem.

- Annyira büszke vagyok rád! – rebegtem könnyes szemmel, aztán magamhoz öleltem. – Soha többé nem kételkedek benned!

Tabusa nem mondott semmit, csak állt, mint egy faszent. Fülig érõ szájjal megsimogattam az arcát. Hihetetlenül meghatott… nemet mondott a legtökéletesebb nõre, akit ismerek. Ekkora kísértéseknek nem sok férni tudna ellenállni. Bár a pia miatt nem sokra emlékezett, Naoki fejébõl összeszedtem a hiányzó emlékeket. Még meg is csókolta… leteperte. Más lányt felgyújtanék, de Naokinál egy csók semmit nem jelent. A homokrejteki lányok sokkal… hogy is mondjam. Lazábbak. A fejébe nézve pedig biztos lehettem benne, hogy nem akar semmit Tabusától.

- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy rástartolnék a társam pasijára? – szólt Naoki lefitymálóan.

- Kussolj már. – vigyorogtam rá. – Este jössz velünk bulizni. – szögeztem le.

- Alap. Na csá. – kacsintott Tabusára, aztán lelépett.

- Hát most nem igazán tudom, hogy mit mondjak. – szólalt meg végre Tabusa.

- Naoki mindig tudni akarta, hogy melyikõnk erõsebb, de én sosem akartam a társam ellen harcolni. Millió módon próbált már meg felhúzni, de eddig nem sikerült kicsikarnia, hogy megtámadjam.

- De hát… nem is haragszol? – kérdezte aggódva.

- Viccelsz? Sosem szerettelek még ennyire!!! – mosolyogtam. – Összevesztünk, mielõtt elmentél, leitattak, de te még így sem csaltál meg. Ráadásul Naoki… hát, szóval nem vagyunk egy kategória, ami a szépséget illeti. De én legalább okosabb vagyok. – vigyorogtam. Láttam, ahogy a szavaimat hallva megkönnyebbül.

- Annyira buta vagy… - lágyultak el az arcvonásai, majd megcsókolt. – Szeretlek.

- Szeretlek! – mondtam én is, mire a tömeg tapsolni és ujjongani kezdett.

Míg a víz alatt ücsörögtünk, kezdtem azt érezni, hogy Kumiko nem igazán örül, hogy lát. Az semmi, de miután beszélt pár szót Harukával, gyilkos pillantást vetett rám, aztán becsörtetett a víz alá. A fiúk elégedett hangokkal nyugtázták, hogy a zúduló víz kezdte levinni a lány fehérnemûjét.

- Tabusa, szerintem ki kellene hoznod onnan Kumikót – javasolta Aoi, tekintve, hogy a látvány Nodarisnak is tetszett.

- Hagyd csak, jó helyen van – ellenezte Takeshi.

- Ki? – Kapta fel a fejét Tamaki. – Hé, szivi, nem lenne kedved csatlakozni? – Kérdezte a felálló Inótól, aki bevitte a barátnõmet a víz mögé.

Mi egy darabig csak a két eltûnt lány helyét bámultuk, mire megszólaltam:

- Megjegyeztem, hogy ki nézett – mondtam, mire mindenki hahotázni kezdett.

De miért? Én halál komolyan gondoltam. Azt azonban én nem várhattam meg, hogy kijöjjenek. Egy magasabb rangú ninja jelent meg a fák közül, aki, miután feldolgozta, hogy egy csapat fiatal (mondjuk õ a lányokkal volt elfoglalva) együtt fürdõzik, hozzám fordult.

- Kishuri Tabusa, a hokage azonnal látni kívánja önt.

Mindenkinek lehervadt az arcáról a mosolya. Rám néztek, hogy ezúttal mit csinálhattam. Nekem sem volt róla fogalmam, úgyhogy komor arckifejezéssel néztem vissza rá. Õ nem bírta sokáig a negatív képünket.

- Könyörgöm, ne szarjatok már be ennyire! – Mordult ránk. – Csak küldetést akar adni.

Mindenkinek egy csapásra eltûnt a komor arckifejezése, egyik-másik még fel is nevetett megkönnyebbülésében. Én felkeltem, és gyorsan felöltöztem. Hikarihoz fordultam:

- Jót beszélgettünk, majd még folytatjuk.

A lány csak nézett rám, aztán hozzábújt Kibához. Hogy mennyire irritál engem az a páros! Elindultam a falu felé. Éreztem, hogy a vizes fölsõm a testemhez tapad, de sebaj, legalább a bögyös néni szépet lát. A hokagei irodában a szõke nõn kívül egy másik szõke nõt is láttam: Temarit.

- Hoppá! – Mondta a lány vizes ruházatomat és csatakos hajamat szemlélve. – Rosszkor zavartunk?

- Csak nyugodtan – mondtam. – Mi a melóm?

- A munkád holnap reggel kezdõdik – mondta a hokage. – Temarinak vissza kell mennie Homokrejtekbe jelentést tenni a chuunin vizsgáról, de nem akarom egyedül küldeni. Te leszel a kompániája. A feladatod, hogy megvédd… Az Isten szerelmére, vegyél már vissza egy kicsit! – Dörrent rám elpirulva.

Én összegomboltam a köpenyemet, hogy ne zavarjam meg a nõt, majd mosolyogva kérdeztem.

- Nocsak! Egy fontos személy testõrségét bízza rám? Vehetem ezt a bizalom jelének?

- Aminek akarod. Viszont ne felejtsd el, hogy Temari sem gyenge. Ha úgy látja, hogy vaj van a fejeden, a szart is kirúgja belõled.

- Csodálkozom, hogy egy ilyen fontos munkát nem egy jouninra bízik – jegyeztem meg. – Vagy Ambu-ra.

- Az a filozófiám, hogy a ranglétra legaljának is adjunk egy esélyt, hogy megmutathassák, mit tudnak.

- A ranglétra legaljának? Miért van az az érzésem, hogyha magán múlna, örökre gennin maradnék?

- Lássuk be, ha a nemeseken múlik, akkor is örökre gennin maradsz.

Ja. Asszem ez jogos.

Mikor hazaértem, Kumiko már ott volt. Úgy tûnt, nagyon aggódik valamiért.

- Mit akart a hokage? – Kérdezte tûkön ülve.

- Küldetésre megyek.

Mikor ezt megtudta, egy pillanatra megkönnyebbülést láttam rajta. Csak egy pillanatra. Utána rögtön visszaváltott a duzzogós hangulatra.

- Hova?

- Homokrejtekbe.

- Kivel?

- Temarival.

- Aha…

- Elárulod, hogy mi a baj? – A pillantásából rájöttem, hogy nekem kellett volna kitalálnom

- Csak annyi, hogy most tudom meg, hogy az „edzõs” délelõttjeidet más lányok társaságában töltöd.

- Lány. Egyes szám. Amúgy meg tényleg csak edzettünk.

- Jó-jó, de miért vele? Miért nem velem?

- Õ Pain lánya – válaszoltam.

- Tudom – morogta. – Mesélted, hogy Gorugota õt is megcélozta, én meg összeadtam kettõt meg kettõt, és rájöttem, hogy ki lehet. De ez egyáltalán nem válaszolja meg a kérdésemet.

- Ki akarom képezni. Õt akarom majd Esõrejtek vezetõjének, ha elég erõs és tapasztalt lesz hozzá. De ahhoz egyelõre el kellene jutnia odáig, ahhoz pedig az kell, hogy Gorugota ne ölje meg.

- És miért kellett ezt titokban?

Én csak lerogytam az asztal mellett álló székre.

- Már megint kezded?

- Hát, ha okot adsz rá.

- Higgy nekem, semmit sem csináltam.

- Meg is nézhetem a fejedet?

Én még mindig nagyon aggódtam, hogy rájön, hogy pár napja mennyire akartam vissza Hikarit, úgyhogy most ez volt az a dolog, amit a legkevésbé szerettem volna. Nem válaszoltam, amibõl õ magától is rájött a válaszra.

- Pf – ennyit mondott, aztán elment mellettem. – Na, én lefekszem.

Én is így tettem. Abban az ágyban még sosem feküdtem ilyen távol Kumikótól. Mind átvitt értelemben, mind szó szerint. Hirtelen fölé hajoltam.

- Most nem – mordult rám a lány, amin én csak csodálkoztam. – Amint azt te is mondtad, nem lehet mindent szex-szel megoldani

Én egyáltalán nem ezt akartam. Csak ezt akartam mondani:

- Én CSAK téged szeretlek, Kumiko. Még, ha ezt te nem is vagy képes elfogadni.

Visszafeküdtem. Õ fölkönyökölt, mintha mondani akart volna valamit, aztán látta, hogy alvást színlelek, úgyhogy õ is visszafeküdt.

~~~

Másnap reggel nem vártam meg, hogy Kumiko fölébredjen, hanem kimentem a kapuba, ott megvártam Temarit. Együtt sétáltunk a faluja felé. Úgy becsültem, kicsit kevesebb, mint egynapos lehet az út, ha ilyen tempóval megyünk, de nem is baj. Momentán nem akartam sietni. A legjobb volt most, ha hagyom, hogy Kumiko megeméssze a mérgét. Reméltem, ha visszaértem, már sokkal nyugodtabb állapotban találom.

- Mi baj?

- Tessék? – Kaptam fel a fejem.

- Eléggé ismerem a gyengébbik nemet ahhoz, hogy tudjam, valami bajod van. – Most nem fûzök kommentárt ahhoz, miszerint én vagyok a „gyengébbik nem”.

- Miért kell legalább egy nõnek mindig haragudnia rám?

- Mert nem tudsz elõre gondolkozni és nõi fejjel gondolkozni – válaszolta. – Mindig úgy játszd a lapjaidat, hogy érezze, hogy mennyire utálod az összes nõt rajta kívül, és ha mégsem, akkor mindig csak mellékes infóként tudja meg.

- Nem értem – mondtam kóválygó fejjel.

- Hagyjuk – vonta meg a vállát. – Az én pasim se érti.

- Te nem egy völgyrejtekivel jöttél össze?

- Nem, bár nagyon nyomultak, különösen a Tamaki nevû – mosolygott halványan. – Nekem már van fiúm. Éppenséggel avarrejteki.

Kellemesen beszélgettünk az úton. Egyszer se jött fel Kumiko, vagy bármilyen párkapcsolati probléma, amiért nagyon hálás voltam. Inkább közönséges dolgokról beszéltünk, mint milyenek a völgy- és homokrejtekiek, a különbözõ tájak konyhájáról, és a korábbi chuunin vizsgák menetérõl.

Már esteledett, mikor elértünk a faluba. Elsõ utunk a kazekagéhoz vezetett. Mikor beléptünk, az asztal mögött egy fiút pillantottam meg.

- Ez a srác nem lehet idõsebb nálam – mondtam tágra nyílt szemmel. – Ha ezt pár hónapja tudom volna, vele kezdem a gyilkosságsorozatot.

A vörös hajú srác pókerarccal, Temari meg tátott szájjal nézett rám.

- Ez nagyon… hízelgõ – mondta végül a kazekage.

- Tabusa, bemutatom a kazekagét, Garaát. Aki mellesleg a kisebbik öcsém.

Miután kellõen megismerkedtem a sráccal (kézfogás és biccentés), Már kifelé indultam volna, mikor visszafordultam.

- Találkozhatnék egy ninjával? Annyit tudok, hogy egy Naoki nevû srác.

Garaa és Temari összenéztek, majd elmosolyodtak. Garaa elküldött egy ninját érte, és miközben vártunk, felajánlotta, hogy bérel egy szobát nekem egy közeli szállodában.

Az ajtó hirtelen kinyílt, és belépett valaki. Én csak dadogni tudtam.

- De… te…

- Nõ vagyok? Hát, igen. Ezt sokszor megkapom – mosolygott.

Nõ volt. De nem is akármilyen nõ. Az állam halkan koppant a padlón. Hosszú lábak, kerek fenék, homokóra-csípõ, feszes has, ami még látszott is egy kicsit a felsõ alól, formás mellek, mélyzöld szemek, rövid, barna haj, és napbarnított bõr. Koppant egyet a fogam, ahogy Temari felvette az államat.

- Ezt is sokszor megkapom – kuncogott a lány. – És benned kit tisztelhetek? A homlokvédõdbõl úgy látom, avarrejteki vagy… vagy nem?

A két felkaromon járatta a szemét, ugyanis az egyikre az avarrejteki fejpántot, a másikra a völgyrejtekit kötöttem.

- Avarrejteki – szedtem végre össze magam. – Kumikótól hallottam rólad, és szeretném megismerni a csapattársát.

- Ismered Kumikót? Ja, persze, hogy ismered, amilyen közkedvelt abban a faluban. Ebben is az volt, megjegyzem.

- Õ a barátnõm.

- Tényleg? – Kérdezte felvirulva. – Akkor gyere! Muszály innom egyet Kumiko pasijával.

Kivonszolt a terembõl a meghökkent kazekage és Temari szeme láttára. Nem kocsmába, vagy ilyesmibe mentünk, hanem egy lakásra. Elém tett egy rózsaszín folyadékkal teli poharat.

- Homokrejteki specialitás. Kóstold csak meg! – Ajánlotta sajátját kortyolgatva.

Belekortyoltam, és tényleg ízlett.

- Szóval, mi a helyzet öreg barátommal?

- Jól van. Habár történt egy s más a faluban mostanában. Például odacsatoltak egy kisebb falut. Az elég zötykölõdõsen ment, az talán egy kicsit megviselte.

- Kemény lány õ – mondta, miközben újra töltött nekem. – És, milyen vele járni?

- Hát… jó. Hogy érted?

- Mit szeretsz benne például?

- Hát… hogy tolerálja a hibáimat. Meg mindig nagyon pörgõs.

- Tolerálja a hibáidat, mi? Ez nem vall rá. Biztos vagy te ebben?

- I-igen… mondjuk nagyon szeret féltékenykedni.

- Ez mindjárt jobban hasonlít rá. Amikor itt volt, akkor is föl-alá rohangált, mint hasmenéses tarzan a dzsungelben, hogy az a Kiba nevû pasija biztos megcsalja, meg mekkorát fog kapni, ha hazaért. – Jó nagyot kortyolt a saját italából. – Elég féltékeny és irigy típus. Például, mikor együtt tanultunk, rám is sokszor irigykedett.

- Annyival jobb voltál?

- Nem. Ezek miatt – Azzal kigombolta fölsõjét, amivel rápillantást engedett gyönyörû kebleire.

- Aha…

Gyorsan el akartam terelni a figyelmemet, úgyhogy felidéztem az utóbbi pár szeretkezésemet a barátnõmmel, hogy egyúttal emlékeztessem is magam, hogy van barátnõm. Ennek viszont az lett az eredménye, hogy kezdett szép lassan vér tódulni az alfelembe. Ez neki is feltûnt.

- Az egy lézerkard a zsebedben, vagy ennyire tetszik, amit látsz?

- Én… a… én a kis mellekre izgulok – hazudtam végül

- Hazudsz – amúgy igaza van.

- Most mondtam, hogy féltékeny típus, most nem akarok neki okot is adni a féltékenykedésre.

- Nem kell megtudnia.

- Meg tudja tudni. Tudod – azzal a homlokomra koppintottam.

- És ha te sem emlékszel rá? – Közelebb csúszott, és odatolta nekem a rózsaszín italt tartalmazó üveget.

Én egy jó darabig pillantásomat a lány szeme, melle, és az üveg között jártattam, majd megragadtam a palack nyakát. Ezt õ igenlõ válasznak értelmezte, és elõrehajolt, hogy megcsókoljon, és egy pillanattal késõbb nedves, zamatos ajkait ízlelhettem. Erre az üveget gyorsan el is engedtem, és lecuppantam az ajkairól.

- Én… Nekem… nagyon gyorsan haza kell mennem.

Leemeltem a rám mászó lányt, és felpattantam a szófáról, és azonnal el is mentem. A hotelszobámba érve azonnal lefeküdtem, de még sokáig nem jött álom a szememre. Bûntudat és vágy keveréke volt, hogy egyáltalán megfordult a fejemben, hogy megcsalom Kumikót. Semmivel sem vagyok jobb, mint az az utolsó féreg, aminek most õ gondol. Nyugalom, holnap elhagyod a falut, és minden rendben lesz, soha többé nem látod õt, Kumiko pedig lehiggadva fog fogadni, és megint minden tökéletes lesz.

Másnap reggel már készültem, hogy visszakísérjem Temarit Avarrejtekbe, de aztán láttam, hogy nem egyedül jött. Bizony, Nauki is ott volt, és vidáman integetett nekem.

Én visszaintegettem, de kevésbé voltam vidám.

- Minek köszönhetem, hogy itt is találkozunk? – Kérdeztem.

- A kazekage engedélyt adott rá, hogy elkísérjelek benneteket Avarrejtekbe, és találkozhassak régi társammal. – Mikor Temari elõre ment, még egy sokat sejtetõ mosollyal hozzányomta kebleit a jobb karomhoz, és a fülembe suttogta: - És hogy befejezhessük, amit elkezdtünk. Mert be fogjuk fejezni.

Jaj, mi lesz ebbõl?