Felnevetek, de azonnal le is kell lombozzam.
- Rossz ajtón kopogtatsz kicsim, én ötven éve nem táncolok - jelentem be büszkén. Soha, sehol és senkivel nem táncoltam és hiába adom érte az életem, vele se fogok.
- De velem táncolj! Légyszi! - dorombolja a fülembe, elõszeretettel csócsálgatva is azt.
- Nem fogok, kicsim - fordulok meg. - Ne haragudj, de azt soha. És ezt tartom is.
- Tánc? - szólal meg a belépõ Josh. - A botlábúakra lenne sértõ ezt a mamlaszt is annak titulálni. Ritmusérzéke zéró, bele se merek gondolni a tánctudásába, de gyere, táncolok veled!
A teraszt ellepi a zene és a szúnyogriasztós gyertya, kicsim hol Markot, hol Josh-t fárasztja. Sóhajtva figyelem. Olyan hihetetlen, hogy egy ennyire fiatal fiúnak én kellek. Hogy engem szeret, engem simogat, nem mondjuk a fiamat vagy az öcsémet.
Aztán mielõtt ezen gondolkodhatnék, szerelmem berohan. Már Mark is kellõen részeg, õ vihogva röhög. Josh hozzám hasonlóan túl jól bírja a piát.
- Menj nézd meg az angyalkádat, én lefektetem ezt az idiótát - mondja, majd elkezdi leterelgetni Markot a földszintre. Én a fürdõben, a wc felé hajolva találok rá kicsimre.
- Na, mi a helyzet? - dõlök neki az ajtófélfának.
- Ne gyere be! - pillant rám, erõlködéstõl könnyes szemekkel.
Felnevetek, majd belépek, és a kézmosó szélére teszek egy új fogkefét.
- Moss fogat ha kész. Keresek neked másik ruhát, meg készítek ki gyógyszert. - Okézza, és már megyek is.
Mire mindennel végzek, megjelenik. Szegény… mellém ér, és fogkrémtõl mentaszagúan hozzám bújik.
- Utálom az alkoholt - szuszogja.
- Igen kincsem, na, gyere.
Behúzóm a hálóba, lefektetem, majd mire mellé érnék, már álomföldön is van. Vigyorogva takarom be. Kis hülyém.

* * *

Reggel én kelek hamarabb. Póló nélkül, egy boxerban haladok kifelé, hogy teát fõzzek magunknak, meg a lentieknek kávét. Mikor végzek, épp poharakért nyúlnék, amikor valaki hátulról hozzám simul, reggeli merevedéssel. Elvigyorodom. A végén még komolyan megfordul a fejében, hogy megfektet. Bár lehet, nem tiltakoznék… neki megengedném.
- Jó reggelt álomszuszék. Na, szétmegy már a fejed? - kérdezem vállam fölött pillantva rá hátra.
Váll. Ma dokihoz is menni kellene…

- Sajnálja tõle, hogy õ még tudja használni? - szólal meg kincsem. - Vagy olyan kicsi, hogy senkinek sem kell? - Megremegek. Bitang jól áll neki ez a stílus… - Ó, várjon, rájöttem. Maga akkora fasz, hogy mindenki lapátra teszi, igazam van? Megértem. És igaza van. A helyében én is irigyelném, hogy a mellettem álló férfi, és sikeres nem csak a karrierben, de a magánéletben is. Maga az õ korában... pelenkába fog vizelni, és a fogait pohárban fogja tartani. - Magamhoz képest hamar lenyugszom, ha errõl a dögrõl van szó. Kincsem olyan szépen lekezeli, hogy csak pislogok. És rajongok. - Ezzel szemben õ még mindig bír annyit, amennyit maga kicsi szobacirkáló korában.
Kedves kollégám puffogva elrohan, de amikor visszanéz Tony felé, azért kincsem még üt egyet és végignyalint ajkaimon, amit én csókba vezetek át. Igen. Enyém. Menõ… dögös…
- Örülök, hogy egyben ideértetek - köszönt minket Hawk, mikor a röhögéseket hátrahagyva belépünk.
Beszélgetni kezdünk. Tony igazolása, a meló, majd kincsem elrepül a jövendõbeli kuckója felé. Irodának csúfolt kis lyuk, oldalfallal, elszeparálva egy nagy térben. De iroda. Nekem is ilyen van. Csak nekem nincs oldalfala, csak asztala.
- Kedves srác - mondja Hawk.
- Igen, az - mosolygok utána. - És szerencsére sikeresek sült el minden - sóhajtok fel. - De ugye nem lesz baj belõle, hogy együtt vagyunk és itt van? - kérdezem.
- Ha nem szeretgeted meg az egyik kihallgatóban, bekapcsolt kamerával, akkor nem lesz gond. - Tony holmijait elviszitek? - kérdezi.
- Mi maradt? - sóhajtok fel. - Ha semmi, akkor inkább kihazudom, nem akarok neki lelki bajt.
- Hm, szerintem elég sok dolog maradt. A nappali tropa lett az biztos, de a detonátor az ajtóban robbant. Szóval ami a hálóban volt cucc, az megmaradt. Sok kütyü csak koszos lett. Hamus meg kormos - folytatja. - Szóval…
- Oké, akkor összeszedem és lemegyünk.
Még kicsit beszélgetünk, majd megkér, tipegjek el eszeveszett tempóban a kis vörös gyakornok pasihoz, mert megírja a jelentést, ha diktálom. Bólintok és haladok.

Lebeszélünk mindent, Alex kedves, a párja terhes. Izgatott. A lelkére kötöm, hogy jöjjön el hozzánk, ad egy telefonszámot, majd lebeszélem Tonyval, hogy mikor jöhet és átszalad. Akkor adok majd címet. Mire visszaérek, Tony is ott van. Valamit nagyon beszélgetnek Hawk-kal.
- De Tony, ennyi el sem fog férni, nem? - kérdezi Hawk egy papírt nézve, gondterhelten.
- Megoldom - ígéri meg kicsim.
- Hozzám is pakolhat - nyitok be. - Nekem nagy az asztal, és úgyis csak egy kis részt használok - rántom meg ép vállam és leülök mellé. A fõnök sóhajt.
- Oké, de Tony, muszáj felajánlanom. Ha szeretnél levelezõn diplomát szerezni és mellette teljes munkaidõben dolgozni, támogatjuk a taníttatásod felét, hivatalosan van rá keret. Amíg lementek a raktárba, beszéljétek meg és gondold át - kéri szigorúan. Tony bólint, majd elindulunk.

- Édesem, lenne egy gyakornok srác, átjönne diktálás után begépelni a jelentésemet. Mikor jöhetne? - kérdezem.
- Hm, nekem mindegy. Holnap, ma, amikor nektek jó - fogja meg a kezem és mosolyog fel rám.
- Tudod, mekkora kincs vagy? - szorítom meg a kezét. Elpirul, cuki… enyém. - Mellesleg szerintem jó dolog lenne, amit Hawk ajánl. De gondold át.
Leérünk. Hatalmas vasajtón be, azonosítás. Tony papírjait is elkérik, én az igazolványt adom oda.
Ahogy ecsetelen az ügy kódját az idõs nõnek, hümmögve közli, hogy merre, és ahogy odaérünk, én is meglepve látom, hogy mennyi minden van itt.
- Me… - Nyel egyet. - Meddig az enyém? - kérdezi.
- Ez a sor végig - felelem.
- Minden? - csillannak fel a szemei.
- Igen. Az ajtó elõtt volt a robbanás, csak a nappali ment szét, minden más itt van, ami használható lehet még és minden elvihetõ, ha szeretnéd - fogom meg a kezét. - De ugye minden rendben?

Reggel felkelünk, laza kis reggeli és nyakunkba vesszük a várost. Taxival jutunk az õrsre, hiszen nem tudok vezetni most. De szerencsére van a rendõrségtõl ilyen vacak kedvezmény, így még olcsóbb.
Beérve persze már a portás is letámad. Kedves, fiatal lány.
- Nahát, nyomozó - üdvözöl. - Hogy van? Hallottam, mi történt.
- Igen, minden rendben - mosolygok rá.
- És õ ki? - bök Tony felé. Bemutatom, majd megfogom a kezét.
- A párom - mondom mosolyogva, mire meglepõdik, de õ is tudja, nincs erre semmi törvény, hogy tilos így, itt.
- Haláli, fiatal és cuki - kacsint rám, majd elterelget a lifthez, mert tuti fent is várnak ránk.
Ahogy beszállunk, Tony rám pillant.
- Mire felérünk, a fél osztály tudni fogja, hogy milyen jó nekem, és milyen cuki, fiatal pasim van - vigyorgok rá.
- Mert? - kérdezi meglepetten.
- Mert Sindy pletykás, már megy a telefon fel - kacsintok rá. - De ne félj, büszke vagyok rá, hogy ilyen kedvesem van, mint te. - Elmosolyodik, megszorítja a kezem, és még mindig mosolyog.
Ahogy felérünk, Hawk már elõttünk is áll.
- Üdv - mosolyog ránk, majd üdvözli Tonyt is. - Jobban van, fiatalember?
- Igen, köszönöm, uram - feleli illedelmesen.
- Na, akkor bemegyek elõre, ti meg jussatok el fél óra alatt az irodámig.
Tony meglepetten néz rám, de én sóhajtok. Igen…
És ahogy haladunk, neki is egyértelmû kezd lenni, ahogy minden asztalnál leállítanak, kifaggatnak, dicsérik, hogy mennyire cuki. Nem hiába, évek, évtizedek óta vagyok itt, mindenki tudja, hogy nagy dolog, hogy kedvesem van és be is hozom bemutatni. Aztán megjelenik a semmibõl egy régi rosszakaróm, egy tõlem pár évvel fiatalabb nyomozó. Rám sem bagózik, Tonyhoz fordul.
- Nahát, kölyök, apakomplexus? - vigyorog rá. - Vagy mit keresel egy ilyen vén fasz mellett? Pár év és már meg se tud dugni - fröcsögi nyersen.
Megölöm… ez most már biztos.

- Meg a szörnyû fõztöm - nevet rám édesen. - Az érdekedben remélem, hogy ebédre jó lesz a pizza, mert nem akarlak már az elsõ nap eltenni láb alól.
Felnevetek, mire az arcomra simít, majd kapok egy lágy csókot.
- Pihenj - súgja, csók, majd elillan.
Hallgatok rá, lehunyom a szemem, pihenek egy kicsit. Sorra veszek mindent, amit el kell majd még intézni. Tonyt bejelenteni ide, munkát keresni neki, ha kell… bár nem tudom, tanul-e. Milyen kellemetlen, még ezt sem tudom róla. Na majd megkérdezem. Ha tanul, el kell intéztetnem a fõnökkel a kimaradását. Bár lehet hogy tudna iskola mellett is dolgozni, hiszen ha tanul is, akkor is egyetem vagy fõsuli lehet. Akkor viszont lehet, hogy tényleg tud mellette dolgozni, akkor beajánlom Anna helyére.  Jó munkaerõ, több dologban tud segíteni, mint egy sima pötyögõ adminkislány. És a közelemben is lenne. Hm... elõre tetszik a gondolat.
Mikor megunom a hiányát, megkeresem. Évõdünk picit.
- Tetszik a hely? - kérdezem. Érdekel… ha van valami, átalakítjuk, az nem gond.
- Tetszik, hogy itt vagy benne. - Mosolyog… olyan szép. - Olyan mindenfélét rendeltem, mert nem tudom, mit fogsz kérni. - Ja a pizza. Oké. - Fájsz még? Hozzak bogyót?
- Nem fáj, ne hozz. Csak kiütnek - mondom. Ritkán szedek.
- És a teának csúfolt borzalmas lötyimbõl kérsz még, vagy elég mára a gyilokból és inkább vizet? - Elém mászik, lábaim közt felhajol egy pusziért.
- Teát. Nem is olyan szörnyû. Csak ne hagyd benne a filtert.
- Oksi.
És el is tûnik, legalább tíz percre. Nem is hagyom ki, mikor elõkerül…
- Azt hittem, megivott a tea.
- Próbálta, de megegyeztünk. Beleszerettünk egymáséiba, így nem ihat meg. Párbajra hívott, de a dolgok állása szerint te állsz gyõzésre.
Míg én a teát iszom, õ a szõnyegen bulizik.
- Nem tudom, ez honnan, de isteni találmány. Puha, és meleg, mint egy nagy cica... bár tudnék dorombolni.
Tényleg olyan, mint egy cica. Egy szép, szeretetre éhes kiscica, aki csak az enyém. Kifejezetten tetszik a gondolat az összes perverzitásával együtt.
- Kicsim, most ez így elég hülyén fog kijönni, de… te tanulsz? - Meglepve pislog rám, majd neki is végigfut az agyán, hogy ezt tényleg nem kérdezték a tárgyaláson sem, és nem volt eddig téma.
- Öhm, igen, tanulok még. - Elmeséli, hogy hol és mit, majd, mikor befejezte megszólalok.
- Akkor ezt az idõt holnap úgyis megyünk be, majd a fõnökkel lerendeztetem. Oké? - Bólint. - És ha gondolod, akkor dolgozhatnál az õrsön részmunkaidõben, suli mellett. Lenne egy kis pénzed neked is, de nem muszáj, csak gondoltam, hátha van kedved.
- Oké, errõl majd még beszélünk - mosolyog rám.
- Csak mert akkor ott is mellettem lehetnél - mondom, mire megint elmosolyodik és ugyanúgy, a lábaim között felhajolva kapok egy csókot.
Ami viszont kicsit elvadul… de megint õ  a józan, engem elragadott a gondolat, hogy nemsokára…
- Mikor jön helyre a sebed? - kérdezi szuszogva.
- Teljesen egy hónap. De két hét után ennyire már terhelhetõ - jegyzem meg, és a fenekére simítom. Milyen kellemes… milyen ahh… - Már csak két hét és minden tekintetben az enyém vagy. - Felsóhajtok a gondolatra, farkam meg már reagál is, így finoman lepaterolom magamról, amit durcázva visel el. - Ha nem akarod, hogy felszakadjon, ne ülj rajtam.
- Oké, de már én is nagyon várom - mondja. Igen. Megértem. Az éjszaka, amikor elõször megkapom, fantasztikus lesz. Iszonyatosan jó… emlékezetes. Elõtte romantikus vacsora, utána közös fürdõzés gyertyák és rózsaszirmok között. Kényeztetni fogom. A végtelenségig, hiszen szeretem. Minden porcikáját és egyre jobban.
- Aztán holnap meglátjuk - terelem gyorsan a témát -, hogy milyen állapotban vannak a dolgaid. Ha valami fontos, akkor megveszem neked, és ha akarod, késõbb, ha lesz fizetésed, megadod - mondom. - De nem kell, ezt jó ha tudod. Szeretnék gondoskodni rólad és elkényeztetni. - Rámosolygok és ép karommal arcára simítok. - Mert nagyon szeretlek - suttogom. - Nagyon nagyon…