|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Laurent | 2012. 05. 29. 18:20:23 | #21230 |
 Karakter: Amejisuto Nama
Megjegyzés: ~oosakinana - Codynak~
Ame:
Kora délután már az asztalok között tekergek, új halacska után lesve, és persze figyelve a régieket. Akad köztük pár fura fazon, akik szeretnének az ágyukban is alaposan megvizsgálni, de nincs rájuk időm. Egy Eredeti hobbimnak hódolok ezen a helyen, elvégre itt a Gyilkosok tanyáznak, akiket meg akarok találni, és likvidálni. Az az Igor igen piszkálja a csőröm... A korpuszokat meg majd elkaparom egy mocsaras helyre, vagy kutyáknak dobom. Nem, sajnálnám a kutyákat. Fülelek ide-oda, elvégre egy pincér az, aki mindenhová bejuthat, nem? Int a pultos, én meg a vendéghez lavírozok. Odanidaa!! A tegnapi zöldfülű!
-Szia szépségem. - épp csak rámpillant a megszólított.
-Másik felszolgálót kérek. – fordul el tőlem, láthatóan a kártyázók felé.
-És ha nem kapsz, megint játszunk egy jót, mint tegnap? – piszkálom, de úgy tűnik, elhatározta, ő egy újjászületett Buddha lesz. Nem fog menni, apuska.
-Nem akarok neked örömet okozni. – nem figyel rám, és ezen könnyedén állíthatok... hehe.
-Pedig tőlem függ az életed így igazán nézhetnéd, hogy mi a jó nekem. – közlöm vele tényként, de erre is csak a vállát vonogatja.
-Bizonyítani nem tudod. – kinevetem, elvégre itt nem kell bizonyíték, mert előbb lőnek és aztán kérdeznek...
-Nincs is arra szükségem. Bíznak a szimatomban. Nem hiába dolgozok nekik meg itt. Szerinted miért engem kérdeztek meg a dolgokról tegnap? - pillantok rá kérdőn, az ő verziójára kíváncsian.
-Mert téged dug. Különben nem féltenéd ennyire a seggedet. - gúnyosan mosolyog, azt hiszi, talált, de hagyom a kört a levegőben.
-Jól van, ahogy gondolod. – mosolygok a naiv butaságán, pedig nem tűnt kezdőnek... – Akkor nem fogom megtanítani neked, hogy játszanak odabent az emberek. – hopp, felémvillan tekintete.
- Bárki meg tudja tanítani, aki itt dolgozik. – mutat az asztalok felé, én meg kinevetem.
- Ott teljesen másfajta játék folyik, mint bent a szobába. De látom, nagyon tévhitekbe ringatod magad. Soha nem fogod legyőzni őket, ha csak nem lesz egy kis segítséged. – pillantok a szépen ápolt körmeimre érdektelenséget tettetve.
- Mit akarsz tőlem? – bizalmatlan, és meg tudom érteni.
-Egy alkut. – leülök szembe vele, kényelembe helyezve magam, szemeibe pillantva. – Megtanítalak pókerezni.
- És mit vársz cserébe? – látom, mégiscsak van valami tapasztalat a nagy arc mögött.
- Velem töltesz egy éjszakét, de olyat, amilyet én akarok.
- Hát bocsi ezt benézted. Két barátnőm is van. Nem vagyok buzi. – újra kinevetem.
- Te olyan vicces fazon vagy. Engem az nem érdekel, hogy milyen kapcsolataid vannak vagy nincsenek. Csak egy éjszakát kell velem töltened az én feltételeimmel. – eltöpreng, de még mindig nem győztem meg.
- Nem. Nem ér nekem annyit, hogy egy éjszakára buzi váljon belőlem. Azt hiszem már nem is kérek enni. Elvetted az étvágyamat. – feláll.
- Csak megkímélem a pénztárcádat. A tegnapi veszteséged nem volt éppen kis veszteség. – addig ütöm a vasat, amíg forró, és azt hiszem ez az ütés a közepébe trafált.
- De van még nagyon sok. Azt hiszed annyi volt az összpénzem? Majd elmegyek bankot rabolni.
- Vagy a rendőrség átutalja a számládra.
- Nem vagyok zsaru. Próbálj meg rám keresni drága Ame. – ó, már megtettem, drága, és érdekes dolgokat találtam... ismered a számítógépet, kicsike?
- Az én szimatom sosem hagy cserben. – ütögetem orrom, persze abban a biztos tudatban, hogy tudom, ki áll vele szemben. – Meg nem hiszem el, hogy egy ilyen macsó nem tud egy éjszakát velem eltölteni.
- Tudod mit? Benne vagyok az alkuban. Taníts meg pókerezni és cserébe egy estét eltöltök veled.
-Rendben. - kinyújtom a kezem. - Az én szabályaim szerint játszunk, és segítek. De ne feledd, aki szabályt szeg, az kiesik a játékból.
Megrezzen a mindenféle célzástól és határozott szabálytól. Nem vagyok kezdő, és nem most jöttem a hathuszassal. Tudja, hogy nem a levegőbe beszélek, hiszen az ,,alvilágban” nem ritka, hogy egy golyóval törölnek valakit a létezők sorából, végleg. Mint gépből egy fájlt. És tudom, hogy ki akart bújni a kötelesség alól, meg kiskapukat hagyni, de én nem hagyok neki. Vonakodva, de végül a kezembe csap, én meg megszorítom, amúgy férfiasan. Annak ellenére, hogy senki se nézné ki belőlem, igencsak erős és fürge vagyok, már csak azért is, mert a fegyverhasználathoz fizikum is kell. Rávillantom káprázatos mosolyom mogorva képére, és hónom alá csapom a tálcám.
-Két óra múlva lesz szünetem. Addig szerválj egy paklit, meg olyan csokitöltelékes tallérokat. - súgom hozzáhajolva, majd megpaskolom a vállát, és otthagyom kérdő tekintettel a fején.
~*~
Ahogy ígértem, hajszál pontosan két óra múlva már kötényke nélkül huppanok le vele szemben, két poharat hozva, egyiket elé pakolva.
-Ez mi? - néz rám bizalmatlanul, szaglászva a hajmeresztő színű löttyöt.
-Edzésterv. Bent bírnod kell a piát. Ebből vagy hatot megisznak fejenként, és spiccesen távoznak, messze nem részegen. Az első az ajándékom, a többit te fizeted. - mondom neki egy hangsúllyal, míg a kártyákat boszorkányos mozdulatokkal keverem. - Akkor lássunk...
-Na várj. Leitatnak? - mereszti rám a szemét.
-Mondtam, hogy bent más szabályok játszanak. Bent a tulajdon anyád szemét is felteheted tétnek, de számíts rá, hogy vesztés esetén kiskanállal vájják ki azt. Nem cécóznak. - vonok vállat, elédobva a lapjait.
-És minek a tallérok? - néz rám, míg felkapja a lapjait.
-Azok a zsetonok. - pillantok rá, tanulmányozva arcát, habár ismerem a lapjait.
Sokáig nem szól semmit, barátkozik a helyzettel, és mogorván mered lapjaira. A legpocsékabb lapokat kapta, szinte lehetetlen kivergődni belőle, de mivel ismeri a szabályokat, elkezdi összeszedni a sort. Én meg egy játék alatt vagy húsz ászt ledobok, és mégse tűnik fel neki. Ásítást imitálva fekszek az asztalra, és átható pilantást vetek rá.
-Jaj ne már. Honnan jötték? Vaksifalváról? Vagy Szarházról? Keverjük újra a lapokat. Na várj...
-Most mi van? - néz rám értetlenül.
-Van két hetesed, egy négyesed meg egy királyod, meg némi morzsácska, amivel nem tudz mit csinálni, és tökölsz, hogy eltereld a figyelmem arról, amit csinálsz. De inkább halálra untatsz, mint csigázol fel. -hápogva nézi, ahol bezsebelek két tallért.
-Honnan... Mi? - megfordítja a lapokat, és füzetesen vizsgálni kezdi őket hátulról.
-Játszhatnánk reggelig olyat, hogy melyik lap micsoda, csakhogy még a képedről is leolvasom a lapokat. - újra keverek, és osztok, ezúttal neki majdnem egy egész sort, de a hiányzó lapokat kezembe fogva. - Mindent figyelj és jegyezz fel. Ki hányszor dobott kűr királyt, ki miket szed fel. Szempillarebbenést, vakarózást, mocorgást. Minden egy jel lehet, vagy csel. Biztos hallottad már, hogy okos az, aki tudja, hogy az itteniek minden második szavát szabad elhinni. Bölcs az, aki tudja, melyik az a bizonyos minden második. És a zseni az, aki még a kérdésnek se hisz. -magyarázom a lapjaim tekergetve, ingujjamból keverve hozzá a lapokat, rá se figyelve, de látványosan megvönelve pár mozdulattal a lapjaim számát, lecsökkentve, vagy egymás mögé bújtatva őket csökkentve. - tudsz csalni?
-Kezdő szinten. - von vállat, én meg megkérem, hogy mutassa be.
-Ennyi? - pislogok rá öt perc múlva, felettébb döbbenten.- Azt hittem, hogy csalásban nincs negatív előjeles szint. Gratulálok, mégis van. - túrok hajamba, és lehajtom az ital felét egy kortyra, oda se pillantva. - Ja igen, mindig szagold meg, mert ha eltér a mostanitól a szaga, akkor nem szabad meginni. Lökd fel, nyeld félre, növessz új gyomrot neki, valami. Mert ha valaki sokat nyer, az szintúgy meghal. - pillantok rá mellesleg. - Ne fogadj el szivart, inkább a tiéd kínáld, mielőtt ők kínálnak. Vagy csak az arany szegélyűt fogadd el.
Figyelmeztetem. Hiszen előbb a gyilkolásos módszerekkel kell megismertetnem, mert ha bekrepál, oda a szórakozásnak. Márpedig én rendőrpapi kicsi fiát akarom. Az ágyamba. És eszméletlenre kefélni, amíg csak az én nevem fogja csak bírni kinyögni. És minél jobban húzom a trükkök megmutatását, annál jobban hozzámszokik, és szép lassan rámászok, kihasználom, kiszipolyozom, inófókat szerzek, és otthagyom. Lecsapom a szép gyűjteményem a kezemből, és nézem a bosszús arcát, amíg ő a rossz lapjait teríti le.
-Ha nem állsz tuti nyerésre, igyekeztt osztó szerepet veszteni magadnak. Még nem vágod a lapokat, de azért a semminél jobb. Legalább nekik se lesz Royal.
Mondom neki, majd nyúlnék a kártyákért, de ő elkanalazza előlem. Biccentek, végülis mindegy, mit oszt nekem, seregnyi pótlap pislog rajtam, általában az itallal együtt szolgálom fel nekik a lapot. Vajon észre fogja majd venni, hogy a játékosokat jelek alapján kért lapokkal látom el, mint valami bank? Cserébe nem nyúlnak hozzám. Ez is valami. Szottyadt seggekre nem bukok.
-Ame!
Tessék, csak emlegetni kellett. Bon integet, hogy a limók már parkolnak. Ennyit a mai tanfolyamról. Pár gyilkos gondolat átsuhan a fejemen, majd felpillantva teszem le lapjaim, párat felkapva és eltüntetve itt-ott. Felállok, majd oda se pillantva rá indulok a VIP felé, a szünet lejárt, és jönnek Rodék. Tálcát kapok, keverem az italokat, majd szépen előkészítem az asztalt, kedvenc lapokat a dugihelyekre, hamus, meg ami kell. Jön Rod, én a tegnapi kis közeledő akciómmiatt furán néz rám. A zsaruka előtt könnyedén eljátszottam a kúrópajtit, de ezzel a melákkal hogy értessem meg, hogy csak blöff és semmi más? Mosolyogva csábítom egy ajtó mögé, majd bűbájos maslival tálalom neki, hogy ne merjen hozzáérni, mert a tökeivel fogom emelni a tétet a mai pókeren. Felkérem őt egy játékra de ha bármit is csinál, ami nincs benne a szerződésben, megismeri az én speciálisan kifejlesztett herefojtó fogásom. Nem sokáig ellenkezik.
-Hé, tökfejű! - kiáltok át egy kis tömegen Cody felé. - Hívnak. Itt a lehetőség visszavágóra.
Vigyort villantok, elvégre ma is szép összeget fog veszíteni, ez biztos. Rod a fenekemre csap, én meg megfordulva rávicsorgok, és a látszat kedvéért a hajába borzolok, közben alaposan megcibálva tincseit. A tálca mögé rejtve hajcsomós kezem meghajlok kissé, és kilépek a szobából, magukra hagyva őt. Ha nem sérteget, a golyót is megússza, és akkor lesz esélyem a gatyóba jutni. Muhaha... imádok ilyen csini pofikat megrontani.
|
| oosakinana | 2012. 03. 03. 21:38:20 | #19593 |
Karakter: Cody Diesel
Megjegyzés: (Ame-mnak ~ Laurentnek)
- Uram, elpakolhatok? – kérdezi meg Ame.
- Ame, gyere ide! – szól a csávóka, mire a kis csicska már ott is terem mellette, mire kérdőn tekint rá.
- Szerinted? – elmosolyodik, amit nem értek és meglepetten nézek rá. Mi az hogy őt kérdezi ki? csak nincs olyan hülye, hogy hallgasson egy idiótára.
Amikor a kezét a főmufti vállára simítja, már sejtem, hogy melegek és mind a ketten egymást elégítik ki. így most már írtam, hogy miért fontos ennyire a véleménye. Remélem kicsike jó kis választ fogsz adni, mert különben te is ki leszel nyírva az egyszer tiszta ügy. Teljesen hozzá simul, de közben rajtam néz végig. Remélem, nem hiszi rólam, hogy meleg vagyok, mert akkor tuti, hogy tökön lövöm.
- Hát, ilyen fejjel titkosügynök, vagy tényleg csak símaszk segítségével közlekedik. Előbbinek meg túl hülye. – néz a csávóra én meg csak higgadtan állok. Úgy sem tudja bizonyítani. - Teljes névvel mutatkozott be. Ilyen zsarunk még úgyse volt. Amúgy meg... Meglátszik a játékon, nem?
Mindenki rám néz és elkezd méricskélni. Nem tetszik nekem ez a dolog, főleg, hogy nem értem a srácot sem. Ellenségesen vizslatom végig, de amint rám kacsint már nem tudom, hogy mi van és összezavarodok. Nem értem mit szeretne. Kapok pár hátba veregetést, amint látják rajtam, hogy nem félek farkasszemet tartani és valóban az vagyok, akinek én mondom magamat.
Végre leülhetek az asztalhoz és beszállhatok a játékba. A pincér meg végre azt csinálja, ami a dolga. Felveszi a rendelést, leszedi az asztalt és végre távozik. Nincs nekem rá szükségem egyáltalán.
Elég sokat játszunk, én meg sokat veszítek. Nem értem, hogy tudnak így játszani, de csak nem csalnak, hiszen egymást is lopnák azzal. Visszatér Ame is, mire végre abba hagyjuk a játszmát. Veszítek nem kevés összeget és ki is vagyok akadva. Pedig jól tudok játszani. Igaz nagy menők ellen soha nem játszottam még, de akkor is.
- Hát akkor, viszlát holnap, fiam. – áll fel Rod.
- He? És visszavágó?
- Ne légy türelmetlen. – vágja nekem, majd pár emberrel kivonul a szobából.
- Mi? – nem fogom ennyiben hagyni a dolgokat. Engem senki nem rázhat le. Már éppen mennék utána, amikor az a hülye megszólal.
- Ne menj utánuk, mert akkor senki se mossa le rólad a billogot. Aki szaglászik, az kutya. Nem akarok miattad az örök vadászmezőkre térni, vili?
- De hát hogy nyerhettek, amikor már majdnem...
- Hahahahaa... Bocsi... haha... – felkacag, amire elég vérben forgó szemekkel nézek rá. - Tudod... Hehe.. Ha te is ismernéd a kártyákat hátulról, akkor neked is esélyed lett volna nyerni. Hehe... Zöldfülű... Hehe...
Már menne kifele, de ekkor elé állok. Velem senki sem szórakozhat. Égőtekintettel nézem és még az arcom is elárulja, hogy kegyetlen mérges vagyok és valakit ma szét fogok verni. De ami a legjobban bosszant, hogy ő csak vigyorog rajta.
- Ki vagy te, he? – sziszegem neki a kérdést.
- Örülök, hogy megkérdezted. – mondja, majd teljesen ártatlan arcot vág és hozzám lép. A fülehez hajol, miközben várom a válaszát, de leginkább csak a fülembe harap elég fájdalmasan, de tűröm a fájdalmat szerencsére. Felszisszenek és hátrébb ugrok tőle. Neki iramodok, hogy visszavágja, de hagyom magam, hogy le tudjon győzni. Higgye csak azt, hogy gyenge vagyok mindenből. Majd fogok én meglepetést okozni nekik az egyszer biztos. Kitér előlem és kapok tőle egy akkora pofont, amilyet még életemben senkitől nem kaptam. Nem kicsit meglepődök mellé.
- Mellé. – gúnyol ki, amire csak még mérgesebb leszek.
- Teeee... Megöllek!
- Höhö! Sok babot kell még addig enned. – megint kikerül. Jól van kicsikém kiszámítható vagy ilyen téren.
- Meg anyád! – kezdem el lassan kergetni, mondjuk, ha tovább feszíti a húrt, akkor megfogom.
- Á, ő már a felhőcskéken ül a lábát lógatva. – megkerül és a fenekemre csak. Hééé. A seggem csak a csajoké. Más nem nyúlhat hozzá. Már éppen folytatnánk, amikor belép az egyik biztonsági őr.
- Minden rendben?
- Persze, Bon. Csak próbálkozik. – mondja vigyorogva, majd felkapja a tálcáját és már kint is van az ajtón.. - Viszlát, aranyom.
Felállok és megpróbálnék utána menni, de az a böhöm nagy állat az utamat állja.
- Állj el az utamból. – mondom neki, mert szeretném megfojtani azt a hülyét.
- Itt nem szokás bántani a dolgozókat, szóval vegyél vissza magadból, mert nem lesz itt jó véged. – mondja felszegett állal, amire csak nagyot sóhajtok.
- Jól van na úgy is elmenekült már. Kiengedsz? – váltok át közömbösre, mert nincs kedvem nagyobb balhéhoz, mint ami valójában van.
Végre el tudok menni. Keresek egy kis nyugodsz szállodát, ahol eltudok lenni. Kiveszek egy szobát és lefekszek aludni, bár előtte az egyik barátnőmet fel kéne hívnom, vagy inkább nem. Keresnem kéne egy nőcskét, akivel el tudok hetyegni, mivel kicsit felhúzott az éjszaka és kell a gőz kiengedése.
~*~
Egy jó menet után és persze alvás után felkelek, majd rendbe vágom magam. Megnézem a telefont és látom, hogy a főnököm próbált hívni, de minek neki mindenről tudnia. Ki is kapcsolom, hogy ne tudjon zaklatni, majd szépen a másik telefonomat veszem magamhoz és elmegyek a egy kicsit kajálni, mert irtó éhes vagyok. Hogy kicsit felfedezzem a terepet, a tegnapi kis kaszinóba megyek, hátha találok valami jó kis szórakozni valót, meg jó lenne látni a pókereseket, hogy mi a tematikájuk, meg a sémájuk.
Ahogy beérek, már megyek is az asztalok közelébe ülök le, hogy közben rálátásom legyen. Ám legnagyobb szerencsétlenségemre, egy olyan emberkével futok össze, akivel nem akartam.
- Szia szépségem. – köszön Ame. Rá fordítom a tekintetem.
- Másik felszolgálót kérek. – mondom egyszerűen, majd visszafordítom a fejemet az asztalokhoz, hogy megnézzem, miként csinálják.
- És ha nem kapsz, megint játszunk egy jót, mint tegnap? – kérdezi már megint, de most eldöntöttem, hogy nem fogom hagyni, hogy kihozzon a sodromból.
- Nem akarok neked örömet okozni. – mondom közömbösen, majd tovább nézek a játékokat.
- Pedig tőlem függ az életed így igazán nézhetnéd, hogy mi a jó nekem. – mondja körmönfontan, amire csak megrántom a vállamat.
- Bizonyítani nem tudom. – mondom egyszerűen, amire csak elkezd kacagni.
- Nincs is arra szükségem. Bíznak a szimatomban. Nem hiába dolgozok nekik meg itt. – mondja rám vigyorogva. – szerinted miért engem kérdeztek meg a dolgokról tegnap? – teszi fel a kérdést, amire csak közömbösen nézek rá.
- Mert téged dug. – teszem a megállapítást. – különben nem féltenéd ennyire a seggedet. – ejtek meg egy gúnyos mosolyt, majd tovább nézem a játékokat és próbálom elemezni.
- Jól van, ahogy gondolod. – hallom a hangján, hogy mosolyog. – Akkor nem fogom megtanítani neked, hogy játszanak odabent az emberek. – mondja, amivel felkelti az érdeklődésemet.
- Bárki meg tudja tanítani, aki itt dolgozik. – mutatok a póker asztalokhoz, de csak jóízűen felnevet,
- Ott teljesen másfajta játék folyik, mint bent a szobába. – kuncogja. – De látom, nagyon tévhitekbe ringatod magad. Soha nem fogod legyőzni őket, ha csak nem lesz egy kis segítséged. – mondja, miközben a körmeit nézegeti. Ez valamit akar tőlem.
- Mit akarsz tőlem? – nézek rá kétségek közepette.
- Egy alkut. – leül velem szembe, majd összefonja az ujjait és rátámasztott állal néz a szemembe. – Megtanítalak pókerezni. – jelenti ki, ám nem folytatja.
- És mit vársz cserébe? – térek rá a tárgyra.
- Velem töltesz egy éjszakét, de olyat, amilyet én akarok. – mondja egyszerűen.
- Hát bocsi ezt benézted. Két barátnőm is van. Nem vagyok buzi. – állapítom meg, amire csak megint jót nevet.
- Te olyan vicces fazon vagy. – jegyzi meg. – Engem az nem érdekel, hogy milyen kapcsolataid vannak vagy nincsenek. Csak egy éjszakát kell velem töltened az én feltételeimmel. – mondja, amire csak elgondolkozok kicsit.
- Nem. Nem ér nekem annyit, hogy egy éjszakára buzi váljon belőlem. – jelentem ki komolyan. – Azt hiszem már nem is kérek enni. Elvetted az étvágyamat. – jelentem ki és éppen felállok.
- Csak megkímélem a pénztárcádat. A tegnapi veszteséged nem volt éppen kis veszteség. – utal, hogy igen sok pénzt buktam és meg kéne tanulnom játszani arról nem is beszélve, hogy ezzel a saját malmára hajtaná a dolgokat.
- De van még nagyon sok. Azt hiszed annyi volt az összpénzem? Majd elmegyek bankot rabolni.
- Vagy a rendőrség átutalja a számládra.
- Nem vagyok zsaru. Próbálj meg rám keresni drága Ame. – kicsit sem tetszik, hogy ennyire biztos abban zsaru vagyok, mert így tényleg tőle fogok függni teljesen.
- Az én szimatom sosem hagy cserben. – piszkálja meg az orrát oldalról. – Meg nem hiszem el, hogy egy ilyen macsó nem tud egy éjszakát velem eltölteni. – néz rám csábosan.
- Tudod mit? – nézek rá. – Benne vagyok az alkuban. Taníts meg pókerezni és cserébe egy estét eltöltök veled. – mondjuk, azt nem teszem hozzá, hogy miként fogjuk eltölteni. Úgy is szex-el akarja eltölteni. Max kikötöm és megvárom, amíg fel kel nap.
Mindegy erre az alkura majd még valamit ki kell találnom a második felére legalább is.
Szerkesztve oosakinana által @ 2012. 03. 03. 21:38:49
|
| Laurent | 2012. 02. 07. 18:35:22 | #19033 |
Karakter: Amejisuto Nama
Megjegyzés: ~Codynak~ oosakinanának
Unom a banánt, enyhén szólva. Mindig csak hostnak meg ilyennek akarnak felvenni egy bárba, és nem képesek felfogni, hogy semmi kedvem bájologni meg billegni a figyelem középpontjában. És egy jó hempergésért megkaptam egy jó kis pincérállást, de vagy túl jó voltam az ágyban, vagy a muftiknak tetszem, nem tudom, de hogy mindenhova zöld kártyát kaptam, nem csak szerencse, az is tuti. Így örömmel rázom a seggem bárkinek, sőt, még a habtestemen is tálalok, ha kell, te mondtam, hozzámérni tilos. Nézni meg nyalogatni szabad a lekváros üveget, nem? És amíg a szemük lent van, addig én a fiókukban túrkálok egy sort, hogy másnapra párat eltehessek láb alól.
Így van ez ma este is. Royal Casino, nagy név, villogás, füst, csillám, de amúgy egy nagy kalap szar. Csak azért vagyok itt, mert van itt egy érdekes fickó, valami Igor vagy ki, akiért azt hiszem szép summát fizetnének, ha sikerülne valamiért elkapni. És cserébe eljátszom a megszerezhetetlen, kicsit IQ hiányos pincért is, talán leginkább azért, mert szórakoztat. Enyhe undorral szlalomozok a sok függő között, kuncogva a markomba, hogy én egy kis rugdosás után több pénzt kapnék a gépekből, mint ők valaha. Időnként kipottyantanak valami aprócskát, és ettől mindenki felbuzdul, mert kétszerakkora erővel dobják be magukat. Csoda, hogy ekkora a fizetésem? Ha nem lennék gazdag öcsém, itt tuti hogy megszedném magam békés nyugdíjas napjaimra, hogy teljen aranyfogsorra meg gyémánt gyűrűkre.
-Szia.
E, dicsak, Buksi, ez a jelölt itt a halálra vágyik. Vagy rám? Felé fordulva nézek rajta végig, bár igazán nem lepődök meg kinézetén. Kirívó, különc, talán feltűnési viszketegséggel, talán halálvággyal, vagy simán mazo- .Nem tudom. De ki az, aki ennyire fel akarja magára hívni a figyelmet? Aki nem is az, akinek mondja magát... Hehe, nekem aztán jó szemem van hozzá, öreg.
-Tudok segíteni valamiben?
-Igen. Be tudnál juttatni abba a szobába? -valag pénz, fura pillantás.- Ez lenne az induló tőkém.
-Mi a neved?
Elveszem a pénzt, amíg a tálcám pakolom meg, de közben végigfixírozom. Egész jó alakja van, fantaztikus mellkas, markolásért kiáltó derék, feszes combok... De elővigyázatlan, hogy teljes nevet mond.
-Cody Diesel. Akkor be tudsz juttatni? Mi a neved.
-A főnöktől függ, de megkérdezem. -elindulok, majd visszafordulok. -Csak Ame-nak szoktak hívni.
Naná, ha azt várod, hogy egész nevem mondjam meg, akkor azt lesheted. Én soha nem fogom megmondani. Inkább mondom hogy lány vagyok... Hehe... Bemegyek, és jelentem, hogy egy kis nagyszájú van kint, akinek sok a pénze, amit itt akar jótékonyságra ajánlani, erre Rodkijön velem.
-Szóval maga próbálna velünk játszani. És mégis honnan tudja, hogy mi itt miket csinálunk?
-Maga szerint ki az a hülye, aki nem jön rá, hogy a város legnagyobb Casinojában nincsneke ilyenek? Arról nem is beszélve, hogy a személyi pincére kimászkál és mindig csak üres poharakkal.
-Rendben, jöjjön be.
Tudom, hogy ez nem megy ilyen könnyen, és csak azért hívják be, mert kint riadalmat és bajt okozna a kis magánakció. Letámadják, és faggatják, de tudom, hogy nem fog köpni akkor se, ha a Tokiói rendőrség küldte. Az orrom alatt mosolyogva szedem össze az üres poharakat.
-Uram, elpakolhatok? -kérdezem, mint mindig.
-Ame, gyere ide!
Hónom alá vágom a tálcám, és Rod mellé lépve pillantok rá kérdőn.
-Szerinted?
Elmosolyodom, mert a vád alatt lévő Cody meglepetten néz rám. Valószínűleg nem érti, miért pont egy pincért kérdeznek erről, de hát na. Akik nem tetszenek, lezsaruzom, és ők megölik. Aki meg a kezemre játszik, annak segítek fű alatt, de ha ellenem fordul, akkor köpök. Senkiért a nyakam nem kockáztatom. Ezért valamennyire bíznak bennem, lévén egy ,,szolga” minden pletykát tud, nem? És aki még a hülyét is el tudja játszani, annak mindenki megnyílik, és még többen lebuknak. Kezem Rod vállára csúsztatom, némi félreérthető szándékkal, és hozzásimulva nézek végig a vendégünkön.
-Hát, ilyen fejjel titkosügynök, vagy tényleg csak símaszk segítségével közlekedik. Előbbinek meg túl hülye. -jelentőségteljesen nézek Rodra. -Teljes névvel mutatkozott be. Ilyen zsarunk még úgyse volt. Amúgy meg... Meglátszik a játékon, nem?
Mindenki szeme rólam a fiúra siklik, köztük az enyém is, és rákacsintok. Eddig eléggé ellenségesen meredt rám, de ezzel sikerült megint megzavarnom őt. Imádom! Bátran állja a farkasszemezést, így lassan enyhülnek a tagok, és gyanakodva méregetik, de azért kap pár ,,barátságos” hátbaveregetést, amitől majd leesik szegény feje. Az asztalt ügyesen lepakolom, felveszem a rendeléseket, és otthagyom őket a játék hevében. Később térek csak vissza, látom, már nagyon magas tétekben jászanak, és alaposan megisszasztották egymást a felek, így a frissítőim kifejezetten nagy sikert aratnak. Persze a végén Cody veszít, amiért értetlenül néz a kezében tartott lapokra.
-Hát akkor, viszlát holnap, fiam. -áll fel Rod.
-He? És visszavágó?
-Ne légy türelmetlen. -veti oda foghegyről a muftika, majd kivonul pár emberrel, hogy még tárgyalhassanak.
-Mi? -menne utánuk, de utánaszólok.
-Ne menj utánuk, mert akkor senki se mossa le rólad a billogot. Aki szaglászik, az kutya. Nem akarok miattad az örök vadászmezőkre térni, vili?
-De hát hogy nyerhettek, amikor már majdnem...
-Hahahahaa... Bocsi... haha... -kacagok fel, amire mérgesen pillant rám. -Tudod... Hehe.. Ha te is ismernéd a kártyákat hátulról, akkor neked is esélyed lett volna nyerni. Hehe... Zöldfülű... Hehe...
Nekiindulok a nagy tálcával, de elémáll, és úgy tűnik, nincs épp valami jó hangulatban. Szemei égnek, szája kicsit összepréselődik, én meg elmosolyodom. Nem, nekem aztán nincs halálfélelmem.Az utcán se lenne.
-Ki vagy te, he? -sziszegi nekem a kérdést.
-Örülök, hogy megkérdezted..
Szemérmesen pillantok fel, már-már egy piruló, szüzességét féltő szende szűz pillantását koppintva, közelebb lépek, és a füléhez hajolok, mintha súgni akarnék valami nagy titkot, de csak játékosan végignyalintok rajta, és ráharapok finoman, hogy fájjon, de azért ne üvöltsön. Szisszenve ugrik hátra, majd nekilendül, hogy visszavágjon. Nem hagyom magam, Ellépek a roham elől, lecsapom valahova a tálcát, és úgy fordulok vele szemben, így amikor nekemjön, pofonnal térítem a másik irányba. Meghökkenve pillant rám.
-Mellé. -dalolom kicsi gúnnyal, piszkálva őt.
-Teeee... Megöllek!
-Höhö! Sok babot kell még addig enned. -táncolok el megint a közeléből.
-Meg anyád! - hajkurász engem, de túl fürgének viszonyulok mellette.
-Á, ő már a felhőcskéken ül a lábát lógatva.
Kerülöm meg, és a seggére csapva felkuncogva lépek el tőle, de mielőtt folytatnánk, belép az egyik biztonsági.
-Minden rendben?
-Persze, Bon. Csak próbálkozik. -vigyorgok teli szájjal, majd felkapom a tálcámat, és az ajtóhoz táncolok. -Viszlát, aranyom.
Azzal kiperdülök, és mielőtt még utánamjönne, az egyik átjárón keresztül meglógok. Izgalmas lesz a holnapi nap is azt hiszem. Mert ha tényleg zsaru, és utánam nézve nem talál semmit, lehet még paprikásabb lesz. De kíváncsi lennék azért, hogy milyen a dühödt bikája az ágyban...
|
| oosakinana | 2012. 01. 17. 11:33:08 | #18581 |
Karakter: Cody Diesel
Megjegyzés: (Ame-mnak ~ Laurentnek)
Reggel eléggé álmosan kelek ki az ágyból és nagyon is nyűgös vagyok. a legutóbbi küldetés kicsit kiszívta az energiámat, de legalább gyarapodott a nyakláncomon, az amulettel. nagyot nyújtózok és még a takaró is lecsúszik rólam, de nem maradok teljesen meztelenül, mert az egyik szépségem hozzám bújik szorosan és elkezd simogatni.
- Jó reggelt Don. – köszönt a szépség, amire magam alá teperem és megcsókolom vadul.
- Így köszönts és akkor még jobb lesz. – kacsintok rá, majd éppen folytatnánk a menetet, amit az este abba hagytunk, amikor megszólal a telefonom. – Egyszer kinyírom ezt a rohadt telefont. – zsörtölődök magamban, de a szépség megpróbál lenyugtatni.
- Ne vedd fel. most foglalkozz velem. – dörgöli magát teljesen hozzám, amire fel is sóhajtok és folytatnám, de csak nem hagyja abba a csörgést, ami viszont nagyon is idegesít.
- Na jó nem tudom, hogy ki az, de most lesz vége az életének. – felpattanok álló farokkal és elég mérgesen szólok bele a telefonba.
- Ki vagy és mit akarsz, azon kívül, hogy meghalni? – mondom el a monológomat, miközben a fal mellett támaszkodok.
- Neked is jó reggelt Don. – hallom meg a főnököm hangját. – Ha már így ilyen szépen felvetted, akkor told be a seggedet az irodába, mert van egy fontos küldetésszámodra.
- És ha nem megyek, mert éppen a reggeli szexemet zavartad meg?
- Akkor máshogy fogalmazok. – ha nem jössz be nem csak a segged lesz szétrúgva, de még az állásodnak is búcsút inthetsz. – nem is mond többet, hanem lecsapja a telefont.
faszomba. nem hiszem el, hogy már megint melóznom kell, pedig már kezdtem reménykedni, hogy lesz egy hét szabim, de úgy néz ki, hogy nincs megállás, na majd akkor ezután vagy közben. Visszasétálok Suzanne-hoz, de csak a ruháimat kezdem el venni.
- El kell menned. – mondom, miközben a felsőmet kapkodom magamra.
- Miért kell neked állandóan dolgoznod? – áll fel, majd hozzám sétál és a melleit is nekem nyomja. – És mikor fogod már megkérni a kezemet? – kezd rá megint a hülyeségére.
- Majd amikor én gondolom… - magyarán soha!!!!
Nem is magyarázom a dolgokat. odadobom neki a ruháit. Nem engedtem meg senkinek, hogy itt hagyja nálam a ruháit, de két csaj mellett érthető is. hamar lebuknék. elkészülünk mind a ketten, majd ő beszáll a saját kocsijába, én meg az enyémbe és irány a munkahelyem, ahol remélhetőleg nem lesz nagy felfordulás, mert annak nagyon, de nagyon nem örülnék.
~*~
Bemegyek az irodába és már mindenki mosolyogva néz rám. Vagy ki voltam hangosítva, vagy elmondott mindent a főnök, bár inkább az első variáció. még szerencse, hogy nem mernek packázni velem, mert tudják, hogy kinyírnám őket. belépek a főnököm irodájába és levágom magam az egyik székbe.
- Mit akar? itt vagyok. – nézem a hátát, miközben az ablakon néz kifele.
- Legújabb küldetésed a Tokyo Royal Casinoba fog vezetni. van ott egy drogterjesztő banda. épülje be közéjük és buktassuk le. Kapsz pénzt bőven, mert játszanod is kell velük… - meséli, hogy mit kell csinálnom és mi a feladatom, miket nem léphetek át. ami annyit jelent, hogy mindent csinálhatok, csak nem drogozhatok. Ezt tudom teljesíteni és sima ügy lesz.
Kapok pár cuccot meg elintézik a szállásomat, na meg az irataimat és már mehetek is a casinóba kiöltözve egy kicsit, hogy belevethessem magamat a kemény munkába.
Ahogy belépek, egyből megcsap a szerencsejáték mánia érzése. mindenki a gépeknél meg az asztaloknál ülnek, várják, hogy szerencséjük legyen, de nagyon bebukták, mert ezek úgy vannak megcsinálva, hogy ne nyerjen rajtuk senki. Beljebb lépek és meglátok egy pincért, aki egy szobából jön, ahol emberek ültek és pókereztek együtt. oda kell bejutnom. Odasétálok a pincérhez. Barna kócos haja van és kék szemei, amivel a környéket vizslatja.
- Szia. – köszönök neki, mire felém fordul.
- Tudok segíteni valamiben? – néz rám érdeklődve, mintha kínaiul beszéltem volna hozzá.
- Igen. Be tudnál juttatni abba a szobába? – nyújtok felé egy köteg pénzt. – Ez lenne az induló tőkém.
- Mi a neved? – elveszi a pénzt és italokat pakol a tálcára, de azért elég szépen végig nézett rajtam.
- Cody Diesel. – mutatkozok be. – Akkor be tudsz juttatni? – faggatom, és ahogy végig nézek rajta, megértem, hogy miért személyi pincér. – Mi a neved?
- A főnöktől függ, de megkérdezem. – elindul az ajtó felé, de visszafordul. – Csak Ame-nak szoktak hívni. – bemegy az ajtón és csak várok, hogy hátha beengednek engem. mondjuk amennyi pénzt adtam oda a srácnak esélytelennek látom, hogy ne engedjenek be.
Nem sokkal később a srác visszatér az egyik nagy halacskával.
- Szóval maga próbálna velünk játszani. – néz végig ő is. mi van itt buzik gyülekezete? Kérdésére csak bólintok határozottan – és még is honnan tudja, hogy mi itt miket csinálunk?
- Maga szerint ki az a hülye aki nem jön arra rá, hogy a város legnagyobb Casinojában nincsenek ilyenek. arról nem is beszélve, hogy a személyi pincére kimászkál és mindig üres poharakkal. – nézek rá felhúzott szemöldökkel.
- Rendben jöjjön be. – beenged, de ez még nekem nagyon gyanús és igazam is van. egyből a gorillák a falnak löknek és elkezdenek faggatni, hogy melyik rendőrséghez tartozok, de csak annyit mondok nekik, hogy keressenek rám és meglátják, hogy egyikhez sem, csak egy simlis rabló vagyok és a sok pénz az előző rablásomból maradt meg. ezek után már minden csak rajtuk múlik, hogy mit akarnak meg akarnak-e sokat veszíteni.
|
| oosakinana | 2011. 08. 18. 20:06:29 | #16036 |
Karakter: Nagano Shinichi
Megjegyzés: (Kyo-nak ~ Airi-channak)
Ahogy belépünk a terembe mindenki csak lenéző pillantást vet a fiúra. Kíváncsi leszek én is, hogy mennyire fog jeleskedni a dolgokban, főleg azok után, hogy mennyire nagy észkombájnnak tartja magát.
Ám ahogy elkezdődik a tárgyalás mindenki nagyokat néz, bár mondjuk én inkább elismerően pillantásokat vetek rá. Szépen teljesít és megmutatja, hogy valóban méltó az apja posztjára.
A srácnak köszönhetően hamar letudjuk a dolgokat, csak azt nem értem, hogy nekem minek kellett itt lennem, amikor ő beszélt végig és nekem csak bólogatásra maradt időm. Na mindegy, amíg kifizetnek, addig hangosan nem panaszkodok. Beszállok a kocsimba, és amikor a biztonsági övvel babrálok, akkor látom meg az ablakom mellett a szöszkét. Kedvesen próbál meg mosolyogni, majd bekopog az ablakomon, amire lehúzom.
- Mit szeretnél? – kérdezem semlegesen ne hogy a végén még kiderüljön, hogy a rajongója lennék vagy mi a szösz, bár engem is megáldott egy jó IQ-val a sors.
- El tudsz vinni egy közeli boltba? Mondjuk nem is olyan közeli, ha gyalog megyek, de kocsival legfeljebb öt perc alatt megjárjuk. Megtennéd? – tartok egy kis hatásszünetet, majd mire kimondanám, hogy igen, már a mellettem van és a biztonsági övet kapcsolja be, ha megvárnám, mert már egyből indulok is.
- Hé, legalább megvárhatnád, míg bekötöm magam!
- Tudtommal én teszek neked szívességet. Ehhez tarts magad. Nem tűröm a pofátlanságot. – jegyzem meg, amire valamit dünnyög az orra alatt, de olyan halkan, hogy még én sem hallom. - Tessék? – kérdezem elég idegesen. Nem szeretem, ha valaki csak dünnyög.
- Tudod, ha zavar, hogy szívességekre kérlek, akkor fizethetek természetben – szavaira egyből rákapom a fejemet és kezd kicsit forrni a vérem, és ahogy látom komolyan is gondolja, mert a nyakkendőjét veszi le és a felsőjét gombolja kifele.
Visszafordítom a fejemet az útra, hogy el elhagyatott részt keressek, ahol meg tudom döngetni a kis srácot, hogy ledolgozza a fuvart. Amint meg vagyok, felé fordulok.
- Természetben? – kérdezem vágytól fűtött hangon, mert már nagyon kívánnék egy kis csibét, akivel egy jót dughatnék.
- Vedd el, amit akarsz – mondja halk, sejtelmesen erotikus hangon, amire teljesen begerjedek.
Kikapcsolom a biztonsági övet, majd az övét is és pár másodperc elteltével már a hátra döntött ülésen fekszik, én meg felette támaszkodok. Egyik kezem hasán kalandozik, miközben ő már csuklóig a nadrágomban jár és farkamat ingerli, ami egyre keményebb és keményebb lesz érintéseire. Teljesen megborzongok és felemelő érzés, ahogy csinálja. Ajkaimmal nyakát kezdem el csókolgatni, miközben haladok egyre feljebb. Már éppen elérném ajkait, amikor kopognak az ablakomon. Ki a faszom lehet ez? Ahogy elnézem elég ideges, bár ha nem húzza el mosta csíkot én is az leszek.
Ám ahogy észreveszem, a kicsikének most itt van vége a dolognak, mert elkezdi megigazítani a ruháit, majd felém fordulva kezd el beszélni.
- Bocs, Shin, ez most nem jön össze. Mit szólnál, ha valamikor beülnénk egy kávézóba? Ott többet tudnánk beszélgetni, mint az előbb. Mit szólsz?
Előveszem a névjegykártyámat és odanyújtom neki.
- Tedd el, és ha kellek hívj, de ezt befogjuk pótolni. Nem fogod ennyivel megúszni a dolgokat. – mondom neki komolyan, majd elveszi a kártyát és már nincs is a kocsiban.
A csávóka mondani szeretne valamit, de nem érdekel. Bekötöm magam, végül elhajtok onnan. Felhívom az egyik emberemet, akit ilyen helyzetekben szoktam, amikor nem sikerül az egyik aktus és rajta ki tudom tölteni a felgyülemlett vágyat és egy éjszakán keresztül.
~*~
Másnap reggel még nagyon kómás vagyok, és az ágyban döglök, amikor csörög a telefonom. Álmosan nyúlok érte és veszem fel.
- Igen mit akarsz? – szólalok meg.
- Szóval már nem is vagy ennyire rám hangolódva? – hallok egy nagyon ismerős hangot.
- Nem hittem volna, hogy ilyen hamar felhívsz. – ülök fel az ágyamban és várom, hogy mit akarsz.
- Nem szeretnéd, hogy törlesszek? – kacérkodik továbbra is.
- Minden vágyam arra vágyik leginkább a farkam. – jegyzem meg, és ahogy a tegnapra gondolok, megint elkezd keményedni. – Mikor jössz át?
- Csak lassan azokkal az agarakkal. – kezd el nevetni. – Előbb vigyél el randizni és utána megkapsz. – adja az ultimátumot.
- De akkor már duplával fogsz járni nekem azt, remélem, tudod. – húzom fel a szemöldökömet.
- Azzal a részével te ne foglalkozz. Este 7-kor az Luna cukrászdában találkozunk. – fejezi be a beszélgetést, mert ki is nyomja a telefont.
Okos a kölyke mit ne mondjak. Tudja, hogy érje el, amit akar, de velem ne vitatkozzon, mert én is tudom, hogy mit akarok és azt meg is szerzem. Most ráadásul pontosan őt akarom az ágyam alatt farkammal a seggében vagy a szájába, tök mindegy, csak tőle élvezhessek egy jót.
Kiszállok az ágyból, végül elindulok a fürdő szoba felé és mivel sajnos farkam már így is lüktet. Beállok a tus alá, majd szépen elkezdek kézimunkázni, mert most másra nincs lehetőségem.
~*~
Az egész napom csak akörül forog, hogy mi lesz este, és hogy milyen jól fogok szórakozni miután, megadom neki a lehetőséget, hogy randizzunk egyet.
A megbeszélt időpontra már ott is vagyok a cukrászda előtt. Nem kell sokat várnom és megjelenik a kölyök is, akivel jól fogom eltölteni az egész estét.
- Szép estét. – köszön mézes mázosan.
- Hasonló képpen neked is. Remélem most nem fog minket meg zavarni az a múltkori csávóka. – jegyzem meg kicsit epésen, amin csak jót derül és hangosan nevet.
- Ne aggódj, most el van foglalva a másik barátjával így szabad vagyok. – mondja vigyorogva, de ez nekem túl furcsa. Két pasival kavarnak és csak így egyik sem szól bele csak, néha ha olyan van, vagy ha éppen rá van hangolódva.
- Akkor jó.
Bemegyünk az cukrászdába és elkezdünk enni, vagyis Kyo kezd el enni, mert útközben a nevét is megtudtam. Én inkább csak kávézok, hogy bírjam az esti hajtást vele az ágyba. Agyon fogom dugni, hogy másnap alig bír felkelni az ágyból erről, garantálom.
Mivel ragaszkodik hozzá, egy kicsit beszélgetünk, de nem viszem túlzásba. Inkább őt hallgatom, én meg csak kussolok magamról, mert minek tudjon meg dolgokat, ha egyszer ez lesz az első és utolsó randink utána meg max csak dugni járunk össze vagy nálam beszélgetünk, ha úgy adódik kedvem.
- És a te családodról mit lehet tudni? – teszi fel a kérdést, amire leteszem a poharamat.
- Én inkább nem beszélnék a családomról. Kicsit sok az ellenségem, ha érted mire gondolok. – nézek körbe, mert sok olyan emberke van itt, akinek az egyik családtagját én jutattam sittre, mert a másiknak voltam a védőügyvéde.
- Akkor menjünk el hozzád és ott folytatjuk. – na, végre egy jó ötlet tőle, aminek még örülök is.
- Ez az ötlet jobban tetszik. – mondom vigyorogva, mert egyből lepezsdült a vérem. Kifizetem a fogyasztásunkat, majd szépen elkezdem vezetni magamhoz. Nem kocsival jöttem, de minek az, hiszen itt lakok a közelben.
Mostantól át veszem az este vezetését és én fogom diktálni a tempót, amire kíváncsi leszek, hogy bírni fogja-e a kicsike…
|
| Airi-chan | 2011. 08. 13. 13:18:28 | #15818 |
 Karakter: Asahara Kyo
Megjegyzés: (Nanának)
A hotelszoba jellegtelen, a pasztellszínek dominálnak benne, a képek a falon unalmas, semmitmondó utánzatok. A nyögéseim és az egymásnak csapódó testeink zaja, a szex illata betölti a levegőt. A testem megfeszül, az orgazmus hullámként borítja el a testem, kezeim a lepedőbe vájnak, hátam ívbe feszül.
Megcsörren a mobilom, zúzós csengőhangom idegenen hangzik a hirtelen beállt csöndben. Kimászom a partnerem alól és az ágy mellett heverő nadrágom zsebéből előhalászom a készüléket, majd egy pillantást vetek a kijelzőre.
- Szia, Apa. Mit szeretnél? - kérdezem, holott a hangom még remeg, és zihálva szedem a levegőt. Tudom, hogy Apám tudja, mit művelek épp, mégsem szól egy szót sem.
- Kyo, azt akarom, hogy ma légy jelen az egyik találkozómon. Egy fontos üzlet van kilátóban, ami a te jövődre is hatással lehet.
- Értem, Apa. Mikorra menjek a céghez?
- Két óra múlva kezdünk, de érkezz egy órával hamarabb, mert még beszédem van az ügyvédemmel.
- Akkor indulnom kell. Visszhall!
Lerakom a telefont és az ágyra sem nézve keresem meg, majd veszem fel a ruháimat. Köszönés nélkül távozom, kezeimet elsüllyesztve a zsebeimben. Vajon hova tehettem a cigimet?
Hamarosan már az épület előtt állok, pontosabban dőlök neki a falnak, miközben az utolsó szál cigimet szívom. Még ma kéne venni egy dobozzal.. Bár talán most egy hétig nem kéne cigiznem. Akkor nyalókát fogok venni, azt hiszem.
A földre ejtem az elszívott csikket, az üres dobozt pedig a kukába dobom, pont akkor, mikor egy kocsi hajt be a parkolóba. Szép darab, fekete, tipikus pasi-kocsi. Ám a férfi sem mellékes, aki vezeti. Fekete haj, kék szemek, karakteres arc.
Odalépek a kocsihoz, és mikor kiszáll, majd észrevesz, úgy teszek, mintha a kocsit figyelném.
- Dögös kis járgány. – közlöm arcomon pimasz vigyorral. – Olyan szépen mutatna a roncsterepen.
- Vigyázz mit beszélsz, mert a végén, a sitten fogod kikötni. – veti oda nekem. Jesszus, ekkora baromságot. Nem azért tart Apám menőbbnél menőbb és jobbnál jobb ügyvédeket, hogy ez megtörténjen.
- Én oda nem megyek. – nevetek fel, mire átsétál a kocsi előtt, egyenest hozzám, és totál hideg szemekkel néz le rám. Nohát, de fagyos alak. Azért igazán nem kell leharapni a fejem..
- Ha rajtam múlik igen is fogsz. – hát tettem én ellened valamit is? Na látod. – Jobban jársz ha nem nyúlsz a kocsimhoz. – kacsint egyet, majd bemegy a cég épületébe.
Nocsak-nocsak, ha itt dolgozol, igazán nem kéne a kiskirályt fenyegetned, Szépszemű.
Adok neki egy kis időt, hogy felszívódjon az épületen belül, majd én is felcaplatok Apa irodájába, figyelmen kívül hagyva a hajbókoló portáskisasszonyt és titkárnőt.
Épp, hogy ledobom magam az egyik fotelba az íróasztallal szemben, máris nyílik az ajtó, s nem más lép be rajta, mint Apám, oldalán az új ügyvéddel, aki nem más.. mint az ok nélkül fenyegetőző pasi a parkolóból! Hoppá, ezt a véletlent..
- Mr. Nagano bemutatom a fiamat. Kyot. – a mondat hatására kiül arcára a megdöbbenés, ám pár pillanat alatt rendezi a vonásait. Valószínűleg még nem hallott rólam. Nem csoda, apám nem szeret emlegetni. Ám az új ügyvédünk láthatóan nem riad meg attól, hogy ki vagyok én, s láthatóan nem fogadott teljesen a szívébe a lenti közjátékunk után, ugyanis csini arcára szemétkedő vigyor ül ki, hajszál híján olyan, mint ami az enyémen is szokott trónolni, mikor a földög lealázok valakit.
- Szóval te vagy? – kérdi, immár nem jeges tekintettel. Pontosabban nem annyira jeges tekintettel.
- Ismeri a fiamat? – akad fenn Apám a kérdésen, s előbb rá néz, majd rám. A szemiben kérdések örvénylenek, s a legnagyobb köztük az, hogy vajon az új ügyvéd bejutott-e már a drága, ám neveletlen fiacskája nadrágjába? Mentális úton próbálom megüzenni neki, hogy nem. Még nem, ám ezt a hibát a jövőben meg kell ám oldani.
- Csak a parkolóba futottunk össze, de azon kívül még nem láttam a fiát sehol. –mondja, elvileg Apámnak célozva, ám folyamatosan engem stíröl azzal a kék szemével, meglehetősen kíváncsian. Ide a kést, ha a pasi nem olyan meleg, mint én.
- Áh, értem. Akkor beszéljük meg a tárgyaláson várható dolog, és amiről tudnia kell. – szakad el Apám a kettőnk ismeretségének témájától, s ez az ügyvédet is visszarántja a realitások talajára. Átsétálok Apa mellett az ablakhoz, s háttal nekidőlve hallgatom, ahogy magyaráz, ám abból ítélve, milyen gyakorisággal téved rám az a kék szempár, úgy hiszem, nem mond semmi érdekeset.
Az ügyfelek is hamar megérkeznek, ám mikor meglátnak engem, húzzák a szájukat. Ez pedig célzás, hogy hülyének néznek, tehát meg kell csillogtatnom a tehetségemet, mint a cég örököse.
Egy-egy okos észrevételemnél nagyokat nézek, s szemmel láthatóan megy össze a nagy képük. Valamint nem lehetek rossz, mivel Shin – közben megtudtam Apámtól a nevét – gyakran kapja fel rám a tekintetét, s ha tippelnem kellene, azt mondanám, hogy elismerő pillantásokat küld felém.
Mindenesetre hamar letudjuk, én pedig mennék nyalókát venni az egyik kedvenc édesség boltomba, mikor szemem sarkából meglátom Shint, aki épp most száll be a kocsijába. Szinte futok, mikor odaérek mellé, épp a biztonsági övével van elfoglalva, szóval mikor felnézve meglát, meglehetősen meglepődhet, ám nem állítanám biztosra, ugyanis meg sem rezdül.
Igyekszem kedvesen elmosolyodni, majd miután sikerül, bekopogok az ablakon. Ért a szóból, lehúzza az ablakot.
- Mit szeretnél? – kérdi meglehetősen.. semlegesen. Az vajon jó az ügyemben, vagy nem? Elvégre már nem olyan, mint egy jégcsap.
- El tudsz vinni egy közeli boltba? Mondjuk nem is olyan közeli, ha gyalog megyek, de kocsival legfeljebb öt perc alatt megjárjuk. Megtennéd? – tart egy jó nagy hatásszünetet, mielőtt válaszolna, ám beleegyezését hallva két szempillantás múlva már az anyósülés ajtaját nyitom, és már épp az övemet kötném, mikor elindul.
- Hé, legalább megvárhatnád, míg bekötöm magam!
- Tudtommal én teszek neked szívességet. Ehhez tarts magad. Nem tűröm a pofátlanságot.
- Hmm, egoista állat… - hümmögöm az orrom alatt, olyan halkan, hogy még én sem értem.
- Tessék? – kérdezi, a hangján hallom, hogy kezd ideges lenni.
- Tudod, ha zavar, hogy szívességekre kérlek, akkor fizethetek természetben – szavaim hallatán felém kapja a fejét, s szemei elsötétülnek, mikor elkezdem kigombolni az ingemet, és kilazítom a nyakkendőm…
Elfordítja a fejét, én pedig kezdenék dühös lenni, mikor rájövök, hogy épp egy kihaltabb helyet keres, hogy leparkoljon…
- Természetben? – kérdezi, a hangja arról tanúskodik, hogy már épp eléggé beleélte magát a dolgokba.
- Vedd el, amit akarsz – mondom halkan, ám sejtelmesen, olyan erotikusan, amennyire csak telik tőlem.
Kikapcsolja a biztonsági övét, majd egy mozdulattal az enyémet is, a következő pillanatban már a hátradöntött ülésen fekszem, felettem Shin támaszkodik, ujjai a hasamon kalandoznak, miközben az én kezem már csuklóig elmerült a nadrágjában, s könnyed cirógatásokkal ingerlem a merevedését, amit meglehetősen nagynak érzek. Közben ajkai a nyakamat kényeztetik, majd felér a számig, s már épp megcsókolna, mikor kopognak az ablakon. Egy pillanatra mindketten megdermedünk, majd hirtelen elhúzódik. Én felülök, s mikor meglátom, hogy ki is kopogtatott, elkezdem megigazítgatni a ruhámat, s Shin felé fordulva kezdek beszélni, igyekezve figyelmen kívül hagyva a hivatalos pasim szúrós pillantását.
- Bocs, Shin, ez most nem jön össze. Mit szólnál, ha valamikor beülnénk egy kávézóba? Ott többet tudnánk beszélgetni, mint az előbb. Mit szólsz?
|
| oosakinana | 2011. 07. 21. 19:46:01 | #15271 |
Karakter: Nagano Shinichi
Megjegyzés: (Kyo-nak ~ Airi-channak)
Most is az irodámban ülök mint mindig. A papírokat nézegetem, amikor csörög a telefonom. Ki lehet az már megint? Nem igaz, hogy nem tudnak nyugodtan békén hagyni, hogy dolgozzak.
- Igen tessék? – veszem fel a telefont és kíváncsian várom a zaklatót.
- Jó reggelt Mr Nagano. Asahara vagyok. – mutatkozik be az illető, amire végre megtudom.
- Jó reggelt. Miben állhatok rendelkezésére, Mr Asahara?
- Ma lesz egy elég komoly befektetésem és szükségem lenne az ön véleményére, meg hogy itt legyen és figyelje a dolgok alakulását. Nem akarom, hogy átverjenek. – magyarázza a dolgokat.
- Értem és még is mikor kezdődik ez a tárgyalás, meg mit kell tudnom róla?
- Legyen itt egy óra múlva és mindenbe alaposan beavatom meg utána mehetünk a tárgyalásra is együtt.
- Rendben. Ott leszek egy óra múlva. – egyezzek bele. Úgy is csak ügy felek kartonját kell átnéznem, hogy esetleg a titkárnőm mit gépelt el.
Elköszönve egymástól elkezdek készülődni, hogy oda érjek még esetleg egy kicsit enni is tudjak. Most veszem csak észre mennyire és éhes vagyok. Lehet előbb el kéne mennem kajálni, és majd utána menni a megbeszélésre? Ááá. Mindegy, majd ott leszek úgy egyszerűbb, meg tuti van egy ilyen helyen büfé.
Beszállok a kocsimban és már szépen kocsikázok is a cég felé. Amint megérkezek be is állok egy parkolóba a kis fekete BMW-mel. Kiszállok és egy taknyos kölyök áll a kocsim másik oldalán és nézegeti a kocsit.
- Dögös kis járgány. – jegyzi meg vigyorogva. – Olyan szépen mutatna a roncsterepen. – teszi hozzá, ami nekem egyáltalán nem tetszik.
- Vigyázz mit beszélsz, mert a végén, a sitten fogod kikötni. – jegyzem meg neki.
- Én oda nem megyek. – neveti el magát. Odasétálok hozzá és mélyen jéggé fagyott szemeimmel nézek az övébe.
- Ha rajtam múlik igen is fogsz. – válaszolom. – Jobban jársz ha nem nyúlsz a kocsimhoz. – kacsintok rá, majd elsétálok onnan.
Egyenesen az casinoba megyek, ahol veszek egy szendvicset, hogy minimálisan, de növeljem a hasam telítettségét. Elkezdem enni, majd meglátom a főnököt. Odasétálok hozzá, majd kezet fogok. Nem is kell, feleslegesen szöveg mindenki tudja, hogy fent kell megbeszélnünk zárt ajtók mögött. Besétálok, ám legnagyobb meglepetésemre ott találom az előző undok kis srácot. Egyből felveszem a rosszabbik énemet, hogy lássam, velem nem igazán szórakozhat, még ha akar sem.
- Mr Nagano bemutatom a fiamat. Kyot. – amikor ezt kimondja, belül nem kicsit ledöbbenek. Nem is tudtam, hogy van egy fia és hogy a fia ennyire… szavakat sem találok rá. Arcomat rendezem pár perc múlva, de még ez sem rémít vissza attól, hogy elszórakozzak vele.
- Szóval te vagy? – kérdezem tőle vigyorogva.
- Ismeri a fiamat? – néz rám meglepődve majd a fiúra is.
- Csak a parkolóba futottunk össze, de azon kívül még nem láttam a fiát sehol. – magyarázom, de a szemkontaktust tartom a sráccal. Valamiért felkeltette nagyon az érdeklődésemet.
- Áh értem. – az asztala mögé megy és leül a székbe. – Akkor beszéljük meg a tárgyaláson várható dolog, és amiről tudnia kell. – mondja, mire végre elszakadok a srác szemeitől.
Leülök a székre és csak hallgatom, amit a férfi mond, de elég sűrűn nézek a srácra. Csak tudnám mi az, ami ennyire meg fogott benne. Szinte nem is figyelek a férfira, csak irkálok. Inkább veszem szemügyre a fiát, hogy kitaláljam, miként is szerezzem meg magamnak.
|
|
