Naná. Vigyorogva bólintok, imádom hogy ilyen pirulós.
- Én… én még nem csináltam olyat, nem tudom, hogyan kell.
Azt hiszed nem tudom?
- Egyszer mindent el kell kezdeni, cicám. Hidd el, élvezni fogod – dörmögöm nagy mellei közé, puha meleg halmok közé fúrom arcomat. Mmm... a fél napot képes lennék így eltölteni... Kicsit főzni kell még, csókokkal és simogatásokkal győzködöm, és végre rábukhatok a ruhából kiszabadított csodás melleire. Ujjaim combjai közé fúródnak, puha, forró nedves ölének édes titkait kifürkészve. Sosem elég... még többet és még többet akarok belőle.
Ahogy sóhajtozik, meg-megfeszülve aprókat sikkant, hát meg kell veszni tőle. Belédugom egy ujjamat, ami bőven elég is neki, olyan szűk. Először furcsa, mert azoknak a nőknek akiket eddig meghúztam, nem volt ennyire szűk. A szűz punci előnyei. Hehe.
- Mozogj kicsim – morgom a szájába, ő pedig némi tétovázás után szót fogad. Amikor már eléggé nedves, kihalászom farkamat a nadrágomból. Ahogy behunyt szemekkel, hátrahajtott fejjel sóhajtozik, legszívesebben keményen nekiesnék és jól megraknám. Álló farkamra vezetem kezét. Néhány másodperc nyugalmat hagyok neki, majd seggébe markolok, és keményen magamhoz dörgölöm, hogy nedves puncijának minden centijével érezze, mennyire meg akarom baszni. Felfogja mit akarok, mert azonnal ringatni kezdi csípőjét, újra és újra hozzám dörgölve magát. Belehörgök a nyakába a vad vágytól, fogaim puha bőrét karistolják.
- Vezess magadba – hörgöm halkan.
- De… én…
- Gyerünk!
Megbűvölve figyelem, ahogy ujjaival megfog, felemelkedik és belecsusszanok. Úristen... mennyire szűk... és nedves... forró... Szemeibe nézek mélyen, vad éhséggel figyelem tompán csillogó, mogyoróbarna íriszeit, vágytól tág pupilláit. Vállaimba kapaszkodik, zihálva és nyöszörögve állja vad tekintetem. Eddig bírtam. Széttárom terpeszbe lábaimat, amitől mélyebben az ölembe zuhan, a farkam pedig még mélyebbre csúszik. Keményen tartom őt, innen nincs menekvés. Döbbent arccal zihál, látom tetszik kiscsibe. Önelégült vigyorral csókolom meg újra, majd a füléhez hajolok.
- És most mozogj megint, cicám…
Néhány óvatos, lassú csípőkörzést még megvárok, majd seggébe markolok kezeimmel, és pusztán a karizmaim segítségével gyorsítom a tempóját. Vadul, keményen lovagoltatom meg, ahogy ki-be csúszik puncijából a farkam, a cuppogó hanghoz társul az ő nyöszörgése és az én halk morgásom. Fogaimat összeszorítva veszem fel ösztönösen a ritmust, és minden csípőmozdulatára ellen lendül az enyém. Ki és be... a mellei arcom előtt ringanak, mint két kívánatos, lédús gyümölcs, csak arra várva hogy beléjük mélyesszem fogaimat. Meg is teszem, és amikor felsikkant, morogva vágom mélyebben belé magam.
- Yuu... Yuu... – zihálja, arca kipirult, ajkai nedvesen, duzzadtan csillognak. A látványtól szétárad bennem az orgazmus előszele, a forró bizsergés. Szorosan dereka köré fonom egyik karomat.
- Momoka... – hörgöm vadul, fél kézzel lesöpröm az asztalt, hangos csörömpöléssel csapódnak földre a tányérok és evőeszközök, kristálypoharak. Könnyű testét felemelem, és miközben még mindig mélyen benne vagyok, az asztalra vágom, kezeim feje mellett csattannak. - ...kurva jó vagy... – hörgöm, egyre vadabb csípőlökésekkel. – Nem bírok leállni...
Nyakam köré fonja karjait, és a következő pillanatban megfeszül alattam, elhaló nyögéssel összerándul, és hüvelye szinte satuként szorítja össze a farkamat.
- Yuu...
- Úristen! – hördülök fel. Összerándulva hanyatlom rá, spermám megállíthatatlan gejzírként árad belé, olyan erős gyönyör rázza a testemet, hogy azt sem tudom hol vagyok...
Zihálva egyenesedem fel, mintha minden energiámat kiszippantotta volna ez a szex. Talán így is van.
Letörlöm verejtéktől nedves arcomat az ingem ujjával, és lepillantok rá. Pihegve, behunyt szemekkel fekszik, arcvonásai az átélt gyönyörtől még elmosódottak. Haja kócosan terül szét, és imádni valóan bájos.
Még félig merev farkamat elrakom, felhúzom a cipzáram, és egy puszit lehelek csupasz mellére. Megrándul az érintésre és felpillant rám. Mosolyogva simítom végig arcát, egyik mellét és lapos hasát. Felfogja a helyzetet, zavartan felül és kezeivel eltakarja melleit, lábait felhúzza. Ruhája cafatokban hever a földön.
- Gyere, segítek – mondom neki halkan, mert attól tartok, megijedne a hangos beszédtől. Olyan kiszolgáltatott, sebezhető a tekintete. Leszedem az abroszt és köré csavarom. Szívem szerint az ingemet adnám rá, de akkor meglátná a tetoválásaimat.
- Köszönöm – mosolyog rám hálásan, én pedig nagyot nyelek a látványtól, ahogy csupasz combján végigcsordul a spermám. Újra megkívántam, legszívesebben nekiesnék megint. Egy szalvétával letörlöm a combját, ő pedig mélyen elpirulva rejti arcocskáját a kezeibe. Halkan felnevetek és magamhoz ölelem.
- Nem fáj semmid? – kérdezem, és megcirógatom orrommal a nyakát. Nem válaszol, ezért felemelem a fejem, Az ajkát harapdálja. – Momoka?
- Egy kicsit... fáj.
Lelkiismeret-furdalás sötét hulláma terít be, szemeim elsötétülnek. A fenébe, én barom! Lehajolok, és a karjaimba veszem őt.
- Felviszlek a szobámba.
- Ne! Erre semmi szükség, én csak... – erőtlen az ellenkezése, én pedig eleresztem a fülem mellett.
Ha beszélni is akartam volna, már nem emlékszem rá, hisz olyan hirtelen lep meg egy mohó csókkal, hogy már csak olvadozni vagyok képes. Nyelve kicsusszan számból, s arcomon, államon végignyal, bizsereg a bőröm kényeztetése nyomán, felsóhajtok, s ahogy hajamba túr, teljesen elkábulok, nyakamba hajol.
Nevemet mormolja, s hirtelen azt sem tudom, mire vágyom. Hogy tovább érintsen? Vagy hogy megmeneküljek? Hisz nem akarom, hogy bárki itt és így meglásson minket, az számomra maga lenne a szégyen. Csak egyet pislogok, ruhámat már lecsúsztatta vállaimról, s teljes mellkasom kitüremkedik a puha anyag alól. Azonnal elönt a forróság és a szégyenérzet, próbálok valamelyest tiltakozni, vagy ellenkezni, de erősebb nálam.
- Yuu! – sikkantom nevét, nyomatékosítva aggodalmamat, de mintha nem is érdekelné, újabb csókkal fullasztja el félelmemet. Forró kezei mindenhol érnek, fokozatosan taszít a rózsaszín kábulatba, s átlépi azt a gátat bennem, ahonnan már csak nagyon nehezen tudnék szabadulni. Teljesen elcsábított, már nem tudok tiltakozni rendesen, csak érintéseibe burkolózva élvezek minden pillanatot. Amikor kissé erőszakosabbá válnak érintései, s ujjait két combom között érzem meg furakodni, ösztönösen zárom össze lábaimat, de csak nem nyugszik. Nagy nehezen sikerül kiszakadnom a csókból, s újra megtalálom hangomat.
- Yuu... ne... megláthatnak minket... – nem válaszol, csak mosolyog, és hajol vissza ajkaimra, már csak nevét sikkantani vagyok képes.
Felsóhajt bosszúsan, egy pillanatra kiráz a hideg a leheletétől. Én… én nem akartam felbosszantani.
- Nincs itt senki, a személyzet sem zavar meg minket. Csókolj meg, cicám. – ahogy ez gyorsan átfut az agyamon, rájövök, hogy már nem tudok mivel tiltakozni, ezért megadom magam. Talán tényleg jobb lenne, ha átadnám magam neki, és az általa nyújtott élvezetnek, mintsem, hogy magamra haragítsam őt. Azt nem szeretném.
Nem szorítom össze combjaimat, így szabadon simít végig belső felületén, már a ruha alá csusszannak ujjai, és szinte egyszerre ugrunk meg a széken ülve, amikor elér, pont középre. Fenekemnél egyre erősebben lüktet vágya, mély hangon hördül fel.
- Hrrr! Nincs rajtad bugyi?! – ez… ez miért olyan fontos? Annyira zavarba hoz azzal, hogy ilyen szókimondó, biztos vagyok benne, hogy élvezi, ha tulipiros az arcom. Csak biccentek válaszként, hisz képtelen vagyok szavakban válaszolni.
Halkan felnevet, szorosabban ölel magához, és fülembe susog.
- Ha tudnád...
- Mit? – kérdezem rögtön.
- Hogy majdnem beleélveztem most a nadrágomba. – a reakcióm egy sóhajba fullad, mikor ujjaival cirógatni kezd odalent, levegő után kapkodva próbálok egy helyben maradni, de nehezen megy, testem ficánkolna akár egy hal – Fordulj felém.
Egyik lábam átcsúszik felette, s most már vele szemben ülve ölelem nyakát. Olyan forró az öle, hogy lassan engem is felemészt a forróság, amikor testemet az övéhez dörgöli.
- Szeretnél lovagolni? Rajtam. – susogja rekedten, s szemeim kikerekednek a szavakra. Hogy… hogy mi?
- Lo-lovagolni? – kérdezek vissza halkan, s érzem, hogy pofim egyre vörösebb lesz. Válaszként csak bólogat széles mosollyal, szinte már vigyorral, orra enyémet simítja közben. Lassúakat pislogok, majd oldalra nézek, és feszengeni kezdek az ölében.
- Én… én még nem csináltam olyat, nem tudom, hogyan kell – vallom be, de ahogy melleim közé csókol, összeszorított szemekkel sóhajtok fel.
- Egyszer mindent el kell kezdeni, cicám. Hidd el, élvezni fogod – hátamat, gerincem vonalát simítja végig, beleborzongok az érintésbe, reszketni kezdek tevékeny kezei alatt, s kulcscsontomnál, nyakamnál addig-addig csókolgat, míg rá nem bólintok.
Nyelve vékony csíkot húz le, nyakamtól egészen melleimig, majd lassú, élveteg kényeztetésbe kezd, s fejem hátradöntve sóhajtozok, remegek, próbálom visszanyelni nyögéseimet, de mindhiába. Míg egyik keze tart és hátam simogatja, másikkal visszatér lábaim közé, és szemérmem dörzsölve csal ki belőlem egyre hangosabb sikolyokat. Muszáj visszafognom magam, mert bárki meghallhat minket. Az majdnem olyan, mintha meglátnának. Alsó ajkamra harapva nyöszörgök tovább, érzem, ahogy nedvesedek, forróság önt el, ég az egész testem, s amikor belém csusszan ujja, hirtelen egy mély levegőt veszek. Felkapom fejem, Ő ekkor már nyakamat csókolgatja, s lassan visszatér szám elé, halkan lehelve rá a szavakat.
- Mozogj kicsim – mosolya kiszélesedik, először nem tudom, mire gondol, majd végül előre-hátra kezdem ringatni testemet, és ekkor érzem meg. Keze egyhelyben van, és amikor én mozgok… Istenem… Újra nyöszörögni kezdek, de már ajkai közé újabb forró csókkal lazít el, és szorosan kapaszkodom belé. Csak pár percig hagyja ezt, majd elhúzza kezét, és már zizzen is a zár, egyik kezemet megfogja, és levezeti, hogy érezzem forró, lüktető vágyát. Nagy tenyerét derekamra simítja, majd erősen, mégis óvatosan fellök, lecsusszan kezem merevségéről, hirtelen vállába kapaszkodok felsikkantva, majd megérzem, hogy nedves szemérmemet vágyához dörgöli. Reszketegen sóhajtok fel, ő fojtottan nyög halkan egyet, majd irányítva mozgat magán, lassan megértem, hogy mit is szeretne. Lábaimmal a földre támaszkodva, már magamat mozgatom, végigcsúszok rajta újra és újra. Nyakamat csókolja közben, oldalra döntöm fejem, hogy könnyebben elérjen, így én is teljesen ellazulok. Zavarban vagyok, ez talán soha nem fog elmúlni. Kezemet újra irányítani kezdi, vissza oda, ahonnan elkaptam az előbb. Két oldalt markolja csípőmet, de nem szorít, csak erősen tart, közben őt fogom, és pihegve várom, hogy mondja, mit tegyek.
- Vezess magadba – kapom meg máris a választ, a szívverésem felgyorsul, egyre kisebb kortyokban kapkodom a levegőt, hezitálok, megremeg a kezem.
- De… én…
- Gyerünk! – Hangja a vágytól rekedt, mégis határozott, utasító. Reszketek, de mégis megteszem, amit kér, hisz egész testem sóvárog, egyszerre vágyom rá, és félek, ami visszatartana, de az érzelmeim győznek. Újra felemelkedem lábaimra támaszkodva, kissé lábujjhegyre állva, magamhoz illesztve irányítom őt, majd nagy levegőt veszek, és vele együtt bátorságot magamhoz, majd lassan, fokozatosan ülök vissza ölébe. Nyöszörögve, sóhajtozva fogadom magamba, ujjai meg-megrándulnak csípőmön, végül sikerül teljesen magamba fogadnom őt. Úgy érzem, mintha teljesen kitöltene belül, feszít, és lüktet, szörnyen forró. Vállaiba kapaszkodom, lihegve, zihálva nézek szemébe, figyelve az íriszeiben kavargó tömör vágyat, a kéjes csillogást. Milyen szép… tegnap este nem láthattam ezt.
Hirtelen kisterpeszbe rántja magát, majdnem hátra esem, de megtart, belemarok vállaiba az ijedségtől, és a rám törő kéjtől, amikor megérzem, hogy az eddiginél is mélyebbre hatolt. Kicsire tátott szájjal lihegek tovább, nem tudom, mit tegyek, úgy érzem, mozdulni sem bírok. Bennem van… teljesen bennem van, miközben rajta ülök. Amikor arcára nézek, látom, hogy mosolyog, oldalamat, mellemet cirógatva csókolgat, majd halkan morran fülembe.
- És most mozogj megint, cicám…
Gyors zuhany, felkapok egy kényelmes nadrágot és inget és edzés utáni kellemes izomzsibongásokkal sétálok ki vele reggelizni. Csodásan áll neki a napfény. A bőre halvány, egy csöppnyi szolárium sincs, haja szexisen kunkorodik a nyakába ahogy feltűzi. Könnyű kis ruhácska van rajta, alatta rugóznak csodaszép mellei. Amikor felfedezem hogy nincs rajta melltartó, kis híján félrenyelem a kávét. Eltépem szemeimet a dús halmokról és arcára erőszakolom. Ez a kedves és félénk mosoly mindenért kárpótol. Szendvicset keneget nekem, a tányéromra halmozza. Nahát. Etetni is fog? Tényleg...
- Mihez lenne ma kedved? – kérdezem tőle két falat között, puha kis ujját is megnyalintva. Álmodozva pillant a kert felé, én meg a dekoltázsára. Csuklóját megfogom és magam felé kezdem húzni.
- Hm… Megvan! Úszni szeretnék. Olyan jó idő van, biztosan a parton is süt a nap, és már nagyon rég úsztam.
Már szorosan mellettem ül. Mmmrrr...
- A parton? Nem kell ahhoz lemenni. Ott a medence.
Felragyog kis arca és boldog puszit ad az arcomra.
- Tényleg? Jaj, de… Nem is hoztam fürdőruhát, haza kéne mennem érte.
- Fürdőruha? Az meg minek? – kúszik mosoly az arcomra, és már az ölemben is ül ahogy könnyedén felkapom és átteszem kerek kis seggét a neki való helyre.
Pirulva felcsuklik a meglepetéstől, de elterelem a figyelmét egy mohó csókkal. Finom gyümölcslekvár... mmm... eper... Végignyalom az állát, nyakát, ujjaimmal szétbontom feltűzött tincseit és beletúrok. Milyen selymes... hrrr... belemarkolok és félrehúzom a fejét hogy a nyakába fúrhassam arcomat.
- Momoka... – morgom halkan. Másik karom derekáról a popsijára csúszik, keményen belemarkolok a puha és mégis kemény halomba. Megőrülök... most azonnal meg akarom dugni. Itt és most. Lesöpröm egyik válláról a ruha pántját és lehúzom a ruhát. A mellei úgy buggyannak ki, mintha csak erre vártak volna... vagy rám.
- Yuu! – sikkant fel, és menekülne de nem tud. Gondoskodtam róla. Mohó csókkal fogom be édes kis száját, amíg el nem lazul. Puha karjai nyakam köré fonódnak, izgató teste szorosabban simul hozzám. Ez az. Elengedem a haját, ujjaim nyakára, mellkasára csúszik. Ahogy oldalt ül az ölemben, csípője kemény merevedésemhez nyomódik, belenyöszörög a számba. Ahhrrr... Puha combját végigsimítom, és hiába szorítja össze lábait, szétfeszítem őket gyengéd erőszakkal.
- Yuu... ne... megláthatnak minket... – dadogja a számba. Csak elmosolyodva tapadok vissza puha ajkaira. Leszarom cicám. – Yuu!
Sóhajtva emelem fel ismét a fejem.
- Nincs itt senki, a személyzet sem zavar meg minket. Csókolj meg, cicám.
Pirulva fogad szót, combjait készségesen széttárja nekem és én elégedetten simítom végig belső oldalát, egészen a...
- Hrrr! – felhördülve feszülök meg. – Nincs rajtad bugyi?!
Zihálva pillantok le rá, és ő mélyen elpirulva biccent. Felnevetek, pedig nem szokásom, és magamhoz ölelem őt.
- Ha tudnád... – dörmögöm rekedten a fülébe.
- Mit?
- Hogy majdnem beleélveztem most a nadrágomba. - Ujjaim megcirógatják finoman az apró hasadékot és elakadó halk zihálását hallva morogni kezdek. - Fordulj felém.
Ez az arckifejezés... tényleg mindjárt eldurranok. Belemarkolva fenekébe, ágyékomhoz préselem hogy érezze puha kis puncijával farkam minden centijét a nadrágomon keresztül.
- Szeretnél lovagolni? – súgom a szájába kábultan a vágytól. – Rajtam.
Testemben egyre csak gyűlik a feszültség, nem értem mi ez, sosem éltem még át ilyet, és félek. Testem meg-megrándul, a levegőt egyre nehezebben veszem, sőt visszafojtom magamba, ujjaimmal erősen markolom a lepedőt. Szemem kikerekedik, pedig eddig összeszorítottam pilláimat, számat eltátom, de még így sem tudok levegőt venni.
Mintha kirobbanna az összegyűlt érzés, úgy áraszt el az a gyönyör, s csak sikoltani, remegni vagyok képes, újra kapok levegőt, elvesztem az eszem, ficánkolok, és testem vonaglani, rángani kezd attól, hogy még mindig nem hagyja abba. Hosszan, még hullámokban rám tör ez az érzés, végül lassacskán elcsitul, és elernyedve rogyok az ágy puha anyagai közé.
Érzem, ahogy óvatosan lecsúsztatja rólam a ruhákat, de mindezt csak alig fogom fel, így hagyom magam. Testének melege csiklandoz, és mikor végre kinyitom a szemem pihegve, látom hogy felettem görnyedve, ragyogó szemekkel néz rám, sőt felfal éhes tekintetével.
- Ne… ne nézz így… - hebegem halkan, kezeimmel igyekszem eltakarni magam, de lefogja puhán kezeimet. Nem durva, nem erőszakos, mindent gyengéden tesz, ezért hagyom neki. Hagyom, hogy vezessen, bármennyire is zavarban vagyok.
- Látni akarlak. Minden porcikádat... Sokat kellett várnom rád, így mindent ki akarok élvezni, Momoka. – mintha arcomon a pír egyre csak mélyülne szavai hallatán, megszeppenve pillázok fel rá tovább.
- De én nem vagyok szép... karcsú.
- Szerencsére. Utálom a csontos csajokat. Te tökéletes vagy, nekem mindenképpen Momoka... – el sem hiszem. Soha nem mondtak még nekem ilyen szépet. Ajkai forrón siklanak enyémekre, megborzongva adom át magam a csóknak. Furcsa az íze, azt hiszem erről beszélt, az én ízemről. Neki ez ízlik? Nekem furcsa.
Lehunyt szemeim alól is észlelem, hogy lekapcsolja a villanyt, lassan elhajol ajkaimtól.
- Yuu…
- Sss…
Ujjai karomat simítják végig, kezem arcára tereli, érzem hogy mosoly bujkál sármos arcán. Bárcsak láthatnám, szeretném tisztán látni. A mosoly annyira jól áll neki, és csak ritkán láthatom. Ruha tompa susogása üti meg fülem, mozdulataiból ítélve leveszi ingét, majd lassan a többi ruhát. Kíváncsian simítom végig a felszabaduló felületet. Olyat tehetek amit még sosem mertem, amit mindig csak zavart pillanataimban képzeltem el. Olyan furcsán érzem magam, mégis úgy érzem, hogy ez csodálatos.
Yuu… Csodálatos vagy…
Amikor teljes valójában simul hozzám, felsóhajtok, megérzem mindenét a bőrömön, cseppet remegni kezdek, hisz a félelmem nem csitult el teljesen. Megérzem vágyát ágyékomnál, szinte azonnal megfogja kezem és levezeti, a forró tag ujjaim közé simul, és ha nem feküdne felettem, hatalmasat ugranék.
- Yuu… ne… - reszket a hangom, szemeim hiába vannak nyitva, csak a körvonalát látom, azt is homályosan szemüveg nélkül.
- Vezess magadba – arcom biztosan egészen pirossá vált, sőt lehet, hogy még bokám is az ettől a kijelentéstől. Még… még hogy én?
- Yuu… nem szeretném… én még…
- Csináld vagy én teszem meg, de az fájni fog – ijesztő, amikor így beszél, félek is tőle, ujjaim, karom, minden porcikám reszket. De… de talán igaza van. Olyan sokáig várattam már, pont ebben a pillanatban nem hagyhatom magára. Örömet akarok okozni neki. Olyat, amilyet ő, nekem. - Az a pillanat, amikor még meggondolhattad magad, elmúlt.
Egy csókkal fojtja belém a reszkető lélegzetet, már épp felkészülnék a hasító fájdalomba, de nem jön el. Összerezzenek, nehezen tudok ellazulni így.
- Félek… - súgom halkan, de kezem még mindig Ő rajta van.
- Mit mondtam neked az előbb? – kérdezi duruzsoló hangon, mire újra kinyitom szemem.
- Mi-mikor?
- Hm… Még az orgazmusod előtt egy kicsivel. – szemem kitágul a szó hallatán. Mi? O… or… nyelek egyet, hisz ezt még gondolatban sem merem kimondani. Elterelve figyelmem visszaemlékezem szavaira. Igen…
- Nem fogsz bántani, és semmi olyat nem teszel, amitől félek...
- Így van. Ez csak szex. Élvezd, kincsem – ujja lesimul lában közé, ficánkolni kezdek érintései alatt, és nyöszörögni - Te is kívánsz, ahogy én téged, első pillanattól kezdve láttam rajtad. Teljesen nedves vagy már, készen állsz, hát ne húzd tovább az időt és vezess magadba.
Ujja belém csusszan és felnyögök, érzem hogy vágy szabadul fel testemben. Igaza van, bár még mindig félek. De hinnem kell abban, hogy gyengéd lesz velem. Mindig is az volt.
Lassan magamba vezetem, mintha apró szikrák pattognának bőrömön olyan érzés, de lassan feloldódom. Ez… ez olyan… olyan más érzés.
Hallom morranásait, és ez csak még jobban borzongat, lehelete bőrömet csiklandozza, érzem ahogy izmai megfeszülnek felettem.
Megtorpan, visszahúzódik, majd egy erősebb lökéssel tompa fájdalom hasít alhasamba, egy pillanatra minden jó érzés elúszik, mégis magamban érzem őt.
- Fáj? – kérdezi halkan, fülembe súgva. Nem mozog, így most semmit sem érzek, csak azt hogy gyengén feszít. Még így is türelmes velem, pedig miközben átölelem érzem, hogy remegnek izmai a visszatartástól. Azért teszi mert szeret?
- Kicsit… - válaszolok őszintén. Az első alkalom fájdalmas, ezt rég tudom, de soha nem hittem volna, hogy valaha valóban átélem. Talán nem is olyan szörnyű, mint képzeltem.
Keze lábamon simul végig, óvatosan derekára tereli combjaimat, és megadóan hagyom neki. Ő tudja, mit kell ilyenkor tenni, én még tudatlan vagyok. Bízom benne.
Lassan mozogni kezd, a fájdalmas kis szikrák még mindig pattognak, de egyre halványul az érzés, ahogy óvatosan csusszan, ki és be.
Amikor megcsókol, mintha felszabadulnék, azonnal ellazul testem, az apró pontokban szúró érzés eltűnik, helyébe valami más, valami sokkal szebb lép. Éhesen csókol, nyelve szinte ficánkol számban, elvesztem újra eszem. Nem tudtam, hogy ez egyre jobb is lehet már most.
Elhajol tőlem, már csak a jót érzem, lihegni kezdek minden mozzanatára.
- Érzed? – súgja halkan, fülembe kóstol, és megborzongok újra.
- Eggyé váltunk – válaszolom halkan. Érzem. Érzem, ahogy összeolvad velem, ahogy bennem van, valami különleges. Jó érzés.
- Nem bírom már sokáig, túl jó veled Momoka... – az ő hangja is akadozik, büszkeséggel tölt el, hogy nem is teszek semmit szinte, mégis megadom neki azt, amire vágyik. Jó neki.
Csókért hajolok fel, hogy újra jobban érezhessem őt, erősebben, gyorsabban kezd mozogni, belé kapaszkodok, ahogy csak tudok, minden egyes mozzanat alatt érzem izmainak kemény munkáját. Simítom bőrét, ahogy ő is az enyémet, megfeszül, hördül egyet, forróság árad szét bennem, és még valami más. Csak… csak nem?
Szerintem igen.
- Momoka – súgja rekedtesen, kimerülve, majd mellém gördül hosszú cirógatás után. Hozzá bújok apróra kucorodva, karja azonnal átölel, majd fejemre puszit hint.
- Jól vagy? – elmosolyodom egy kicsit. Még mindig értem aggódik?
- Igen… még egy kicsit fáj, de jól vagyok. Nagyon gyengéd voltál... köszönöm.
Egyre halkabban pihegek, vállára hajtom fejem, egyik kezem mellkasára simul. Ki vagyok melegedve, még takaró sem kell. Élvezem kezének ujjainak cirógatását bárhol, s ha piros arccal is, de élvezem hogy érint, fokozatosan álomba merülök.
~*~
Lassan pislogni kezdek, a nap sugarai cirógatják arcomat, oldalra fordulva fekszem, takaróval testemen. Habár az is kellemesen melenget, valami még hiányzik. Yuu? Merre van? Álmosan pislogva emelem fel fejem, de nem látom sehol, biztosan hamarabb kelt fel, és lement halkan, hogy ne ébredjek fel.
Visszahuppanok a párnák közé, nyakig húzva magamon a takarót és elmosolyodom. Mindennek Yuu illata van.
Kimegyek a zuhanyzóba, és mikor visszatérek, egy köntösben állva kémlelem körbe a szobát. A napfényben teljesen máshogy néz ki, és most van időm nyugodtan is körbenézni. Amikor tekintetem az ágyra ér, elpirulva bújok még jobban a köntös mögé. Az éjszaka… Olyan szép volt. Nem mint a mesében, és nem is annyira csodálatos, varázslatos, de ez az élet. Ennél szebb nem is lehetett volna talán.
El sem hiszem, hogy megtörtént, pedig mégis.
Összeszedném ruháimat, de ekkor kopogtatnak, azonnal kiegyenesedem, és összehúzom magamon szorosan a köntöst.
- Ki az? – kérdezem reszketeg hangon, mire szótlanul benyit valaki, hátrálok, de meglátom, hogy csak egy kedves szolgáló az, valamivel a kezében.
- Csak ezt hoztam be, kisasszony – ruhák? Annak látom innen. Megnyugszom, és közelebb lépek, magamra kapom, és láss csodát passzol. Csak nem Yuu küldte? Eszméletlen.
Megkérem, hogy kísérjen hozzá, mert ebben a nagy házban talán meg sem találnám egyedül, sőt lehet el is tévednék.
Levezet egy nagy terembe, csak ámuldozva figyelem az újabb helyszínt, ahol még nem jártam. Azt hiszem tegnap ez kimaradt nekem.
Két alakot látok beöltözve, nem tudom melyik lehet Ő, remélem nem esik baja. Bár jól láthatóan nem ütik egymást, csak a „kardokat”. Egy ideig figyelem őket, majd az egyik elszalad, Yuu pedig előbukkan a másik maszk mögül, izzadtságtól csillogva. Olyan férfias, és pont felém jön, mosolyogva fogadom.
- Jó reggelt – köszöntöm boldogan, lehajol hozzám és máris egy puszi csattan ajkainkon.
- Neked is. Mmm… - csókért hajol újra, boldogan viszonzom neki – Lezuhanyozom és reggelizhetünk.
- Rendben – válaszolom kedvesen, lábaim közé lógatom karjaim, és combjaimat összeszorítom, billegve figyelem őt, ahogy kisétál, gondolom a zuhanyzó felé.
Megszeppenve nézek körbe a termen. Egy dojo, talán több mindent is szokott gyakorolni. Nem is tudtam, hogy ennyire sportos, bár gondolhattam volna, hisz olyan izmos, olyan erős és… Elpirulva sütöm le szemem. Olyan zavarban vagyok, mikor lesz olyan pillanat, amikor nem folyton a tegnap este jut majd eszembe?
- Mehetünk? – hallom meg az ismerős hangot magam felett, azonnal felkapom fejem, és elmosolyodom, rózsás arccal. Biccentek, felpattanok, és azonnal átölelem karját, vállára hajtva fejem hagyom, hogy derekamra, néha fenekemre csúsztassa kezét. Ő vezet engem egyenesen ki egy hátsó teraszra, ahol megterített asztal vár minket.
- Mihez lenne ma kedved? – kérdezi, miközben egy falatot csúsztatok szájába. Ujjam végét megnyalva, elégedetten mosolyogva néz rám, én pedig érzem hogy újra elpirulva sütöm le szemem. Mihez lenne kedvem?
Felemelem pilláimat, és a kertre nézek. A nap csak úgy sugárzik, a madarak csicseregnek, könyvbe illő kis jelenet. Olyat szeretnék tenni, amit már rég nem.
- Hm… - elgondolkodva hagyom, hogy közelebb húzzon magához, karja ismét rám talál. – Megvan! – mutató ujjamat szám elé téve, csillogó szemekkel nézek rá, majd lecsúszott szemüvegemet feligazítom helyére. – Úszni szeretnék. Olyan jó idő van, biztosan a parton is süt a nap, és már nagyon rég úsztam – vállára, végül mellkasára siklatom kezem oldalához bújva, mint egy kiscica.
- A parton? Nem kell ahhoz lemenni – először csak értetlenül pislogok, majd megmondja a választ. Saját fürdő és saját medence is tartozik nem túl szerény lakásához, csak kerek szemekkel ámuldozni vagyok képes.
- Tényleg? – sugárzó mosollyal nyomok arcára puszit. – Jaj, de… - eszembe jut valami. – Nem is hoztam fürdőruhát, haza kéne mennem érte – hebegem zavartan, szemüvegem újra a helyére tolom.
- Fürdőruha? Az meg minek? – elvigyorodva húz az ölébe.
- Hikk! – tulipiros arccal nyikkanok egyet, de a csókjának már nem tudok ellenállni. Nyakát átkarolva süppedek a boldogságba, bár agyacskámat birizgálja a gondolat. Fürdőruha? Minek? Yuu, ne ijesztgess, a végén még félreértem.
Visszatérek puha és dús kebleire, megszívom egyik mellbimbóját, ő pedig gyönyörűen nyög, pont ahogy kell. Szétfeszítem combjait és felpillantok rá, előre élvezve azt ami most következik majd. Nem sűrűn csinálok ilyet, mert a magam módján nagyon ínyenc vagyok. Éppen ezért tudom, hogy isteni lesz.
- Ne félj.
- De... nekem ez...
- Tudom - súgom a szájába, és megnyugtatóan végigcirógatom szép testét. A ruhája dereka körül összegabalyodott már, ezt és a bugyiját leszámítva szinte teljesen meztelen. Melltartója az ágy mellett van a földön, ahová nemsokára a többi cucca is kerülni fog.
Csók közben felhúzom a selymes szoknyáját, leszarva tiltakozó nyöszörgéseit. Ugyan édesem, hiszen látom mennyire tetszik. Ujjaim becsusszannak lábai közé, a kis fehér csipkés bugyin keresztül megcirógatom punciját, és ő belesikkant a számba. Kis édes.
Felemelem a fejem, alaposan megnézem magamnak kipirosodott arcát.
- Yuu!
Tetszik ahogy a nevemet sikoltja, de fogja még hangosabban is. Megszagolom ujjamat és elvigyorodom.
- Az illatod jó, már csak az íz hiányzik - dörmögöm lágyan.
- Mi-milyen íz? Nem értem - kérdezi ártatlanul, amitől röhögnöm kell de visszafogom magam. Kurvára tetszik hogy ennyire ártatlan. Még.
- Mindjárt érteni fogod.
Újabb csók, mert nem bírok betelni szájának ízével sem, de most finomabbra vágyom. Végignyalom egészen a hasáig, meg is harapdálom, ő pedig aranyosan kuncog.
- Ez csikiz...
- Szóval csikis vagy. Ezt megjegyzem - dörmögöm a köldökébe mosolyogva. Végre leérek a lábai közé, apró puszit hintek a csinos kis fehér csipkebugyira.
- Ne! Ott ne! – sikkantja ijedten, majd visszaejti fejét a párnára és összezárná lábait, de sajna sokkal erősebb vagyok. Lefogom lábait és végignyalom a fehér kis textilkét.
- Yuu! Ahh...
Ez tetszik. Nedvesre nyalom a bugyiját, majd félrehúzom az útból. Szééép. Édes kis pihécskék ölelik körül szűz kis punciját. Vétek kihagyni ezt a lehetőséget. Az élvezettől megborzongva nyalom végig, közben kábán kipirult arcait, melleit nézegetem. Nyög, rángatózik, liheg és remeg. Tökéletes.
- Félek… félek… Yuu… - nyöszörgi édesen. Csak belemosolygok puha húsába és erősebben nyalom tovább. Parfümjének finom virágillata, testének sajátos aromája és íze... kezdem elveszíteni a kontrollt. Nyelvem alatt összerándul a hüvelye ütemesen, teste ívbe feszül, és egy tétova, csodálkozó sikoly siklik ki ajkai közül. Miközben alattam rángatózik a gyönyörtől, minden nyelvmozdulatomra újra és újra összerezzenve, élvezettel figyelem. Igen... nagyon szép a gyönyör pillanatában.
Zihálva, behunyt szemekkel fekszik, ernyedten. Sűrű, hosszú szempillái néha megrezzennek, kipirult arca, duzzadt és nedves ajkai igazi csábítás.
Lehúzom róla a tönkrement bugyit, az összegyűrődött ruhát és végigmérem őt, fölötte térdelve. Mi tagadás, diszkrét hördülésre késztet a látvány. Észbontóan fest így. Felpillant rám kábán, és arcpírja elmélyül, kezei tétován elindulnak hogy eltakarják.
- Ne... ne nézz így...
Mosolyogva fogom meg csuklóit és elhúzom.
- Látni akarlak. Minden porcikádat... Sokat kellett várnom rád, így mindent ki akarok élvezni, Momoka.
- De én nem vagyok szép... karcsú.
- Szerencsére. Utálom a csontos csajokat. Te tökéletes vagy, nekem mindenképpen Momoka...
Nevét már a szájába suttogom, miközben őt csókolom, oldalra nyúlok és lekapcsolom a kislámpát. Sötétség borul ránk.
- Yuu...
- Sss...
Lassan végigsimítom egyik karját, egészen a kezéig. Lefejtem ujjacskáit a lepedőről, és arcomra helyezem. Mosolygok, érzi. Félénken végigsimítja arcomat, nyakamat.
Szívesen nézném őt most, de nem láthatja az egész testemet beborító tetoválásaimat. Nem engedhetem, hogy lássa. Elborzadna, halálra rémülne és menekülne előlem. A jakuzáktól mindenki fél.
Kigombolom ingemet, lerántom magamról és elhajítom. Érzem tapogató-simogató kezecskéit mellkasomon és hasamon. Izgatott kis pihegése kíséri zihálásomat és fújtatásaimat. Szétrepeszt a vágy, a gatyámat mindenképpen. Le is dobom magamról az alsómmal együtt, a zoknik is repülnek, és végre teljesen meztelenül simulhatok hozzá. Behunyt szemekkel nyögök fel a kéjtől. Puha és forró teste az én kemény izmaimhoz feszül, körbeölel és dédelget. Imádom ezt az érzést... nagyon jó.
Merevedésem hozzáér puncijához, ő pedig úgy rezzen össze, mint egy riadt kisállat. Puha ajkaira vetem magam, éhesen de nem durván próbálom csókolni, vállaimba kapaszkodó kezei közül az egyiket megfogom és a farkamra teszem.
- Yuu... ne... - nyöszörgi, amitől csak megremegek, pláne amikor ujjacskái ráfonódnak. Ilyenkor mindig gumit húzok, de... most nem akarok. Érezni akarom őt, minden porcikáját, puncijának selymességét. Tőle aztán tutira nem kaphatok el semmi szart.
- Vezess magadba - utasítom halkan, lágyan megnyalva egyik mellét. Lábammal szélesebb terpeszre kényszerítem, hüvelyéhez ér a makkom, de megvárom hogy ő tegye be magának. Ha én tenném, akkor durván megbasznám, de nem akarom bántani. Őt nem.
Megdermed alattam, ujjai alatt hevesen lüktet már a farkam. Kezdem elveszíteni a türelmemet.
- Yuu... nem szeretném... én még...
- Csináld vagy én teszem meg, de az fájni fog. - Hangom halk és határozott, nem tűröm hogy elutasítson. Most nem. - Az a pillanat, amikor még meggondolhattad magad, elmúlt.
Durván csókolom meg, csípőm előre lendül, de mielőtt belévágnám magam, megtorpanok. Nem, a fene egye meg! Olyan vadul remeg alattam, hogy szinte biztos a félelemtől teszi. Megőrülök. Pont most kell lelkiznem vele?
- Félek... - suttogja. Lassan kifújom a levegőt. Majdnem elfelejtettem, hogy neki ez az első, annyira kívánom már a testét. Megcsókolom, kis keze megremeg farkamon amitől felmordulok halkan.
- Mit mondtam neked az előbb?
- Mi-mikor?
- Hm... - vigyorodom el. - Még az orgazmusod előtt egy kicsivel.
Felcsuklik, szinte látom hogy pipacsvörössé válik az arca, annyira ismerem már a reakcióit. Édes és aranyos. Én pedig majdnem bántottam, a fene essen belém.
- Nem fogsz bántani, és semmi olyat nem teszel, amitől félek...
- Így van. Ez csak szex. Élvezd, kincsem - dörmögöm rekedtesen. Lába közé csúszik egyik kezem, és végigsimítom a még mindig érzékeny csiklóját. - Te is kívánsz, ahogy én téged, első pillanattól kezdve láttam rajtad. Teljesen nedves vagy már, készen állsz, hát ne húzd tovább az időt és vezess magadba.
Egyik ujjam puncijába csusszan és egyszerre nyögünk fel. Én a kíntól, mert majd szétrobban a farkam, ő a kéjtől.
Elveszem onnan a kezem, és nekifeszülök hüvelyének. Most értem el a tűrőképességeim határát. Sajnos meg fogom baszni őt, ha akarja ha nem.
Zihálva mozdulnék rá, ekkor azonban megmozdul a keze és óvatosan meghúzva vezeti lassan és óvatosan magába a péniszem. Behunyt szemekkel feszülök meg, mély hangon felnyögve merülök el lassan benne. Megakadok egy pillanatra, de csak visszahúzódom, majd ismét benyomulok, az akadály pedig átszakad és teljesen benne vagyok végre.
Felhördülve támaszkodom meg Momoka teste mellett kezeimen, arcomat a nyakába temetve állok meg és remegek, mint aki lázas beteg. Jézusom... jézusom... milyen szűk és forró. Az... az illata olyan csodálatos... a fülemben édesen nyöszörgő hangja teljesen megőrjít...
- Fáj? - hörgöm félig emberi hangon, és nyakába fújtatok. Basszus mindjárt elélvezek, ilyen sem volt még velem. Nyakam köré fonódnak puha karjai, mellkasomon érzem puha mégis kemény melleit.
- Kicsit...
Remegő combjait a derekamra vezetem, hogy teljesen körülöleljen engem puha és illatos testével. Mélyen benne lenni, olyan érzés, mintha végre hazataláltam volna. Megmagyarázhatatlan.
Lassan kihúzódom belőle, egészen a makkig, majd visszacsúszok. Vadul markolom a lepedőt, és felmordulok ahogy ismét teljesen elmerültem benne. Nem vagyok kicsi, fájdalmas nyöszörgését hallva realizálom, mennyire nagy lehetek neki, egy szűz punci számára mindenképpen. Megcsókolom, szájába dugom nyelvemet hogy enyhítsek kínjaimon. Legszívesebben olyat tennék vele... amit nem lehet. Miért nem? Mert ez a csaj kurvára tetszik, nem akarom sírni látni. Forrón, hosszan csókolózunk, érzem ahogy ellazul közben, így lassan ringatózni kezdek vele. Nem nevezném igazi dugásnak, de majdnem, és mégis kurvára jó.
- Érzed? - súgom a fülébe harapva finoman.
- Eggyé váltunk - leheli pihegve. Tetszik a válasza, mosolyogva csókolom meg.
- Nem bírom már sokáig, túl jó veled Momoka...
Válaszul csak megcsókol, amitől felmordulok és egy erősebb lökéssel merülök belé jobban.
Nem fog elélvezni, ez nyilvánvaló, úgyhogy itt az idő a saját gyönyörömmel foglalkozni, ahogy mindig is teszem. Erőteljesebb mozdulatokkal folytatom, mégsem durván. Édes nyögései megrészegítenek teljesen, nem is kell sok, néhány perc múlva szétrobban testemben a nyers gyönyör, szinte csillagokat látok, miközben hörögve nehezedek puha testére, és beleürítem magam. Hosszan rángatózom, csókolom száját, simogatom szép testét és egyszerűen nem akarok kihúzódni belőle. Így maradnék örökre...
- Momoka...
Óvatosan kihúzom, és lehengeredek róla. Fáradtan terülök ki mellette, fejem lüktetve fájni kezd. Oldalamhoz simul és fél karommal őt ölelem, a másik kezem inkább fájó homlokomra szorítom. Túl sokáig kellett nagy erővel uralkodnom magamon, ez lett a következménye, de kibaszottul megérte.
Megpuszilom vállgödrömben pihenő fejét.
- Jól vagy? - suttogom.
- Igen... még egy kicsit fáj, de jól vagyok. Nagyon gyengéd voltál... köszönöm.
Erre nem tudok mit válaszolni, csak összeszorítom a számat. Hát... ő ezt is kihozta belőlem. Meg mást is. Ismét feláll, pedig csak megcirógatom a mellét. Újabb menetet akarok, most és azonnal, de nem lehet. Fenébe is.
Szívem felett pihenő kezecskéjére teszem végül az enyémet és nagyot sóhajtok.
Megkaptam amit akartam. Még több kell.
***
Hajnalban, amikor ő még mélyen alszik, kikászálódom mellőle és a fürdőbe megyek. Gyors zuhany, felkapom edzőruhám és magára hagyom. Ha együtt ébrednénk, meglátná a tetoválásokat. Mellesleg rá is másznék ismét, ami nem tenne jót a fájó kis puncijának. Majd estére remélem jobban lesz.
A gyakorlóteremben edzek, amikor benyit a személyzet egyik tagja, mögötte pedig Momoka lép be. Folytatom a gyakorlást.
Fél óra múlva, amikor már izzadtan zihálunk mindketten, végül intek hogy vége. Meghajolunk egymás felé, ő elspurizik, én pedig letépem fejemről a védősisakot és a padon üldögélő Momokához sietek.
- Jó reggelt - mosolyog rám aranyosan ahogy lehajolok hozzá. Csinos kis ruha van rajta, biztos a személyzet szerezte neki. Alatta vajon mi lehet?
- Neked is. Mmm... - dörmögöm elégedetten a csókba. - Lezuhanyzom és reggelizhetünk.
Úgy elvörösödöm, mint még soha, és arcom úgy ég, mintha parazsat forgatnának rajta.
Há-háló szoba? Jajistenem. Valamit gyorsan ki kell találnom.
- Ó de szép váza! – szakad fel torkomból az ijedt hang, és kimenekülök az ajtó elől, mielőtt berántana. Egyszerű és… hogy is mondjam. De tényleg szép.
Megrezzenek, amikor újra hozzám simul hátulról, és ebbe az egyszerű nyári ruhába is simán bele tudnék főni.
- Meddig nézegeted még ezt a szimpla fehér vázát? – duruzsolja fülembe, és lábaim kocsonyává válnak, de taperolása kijózanít. Minden pasi szeret így fogdosni?
Elveszem onnan kezét, és nyelek egyet.
- Én cs-cs-csak arra gondoltam, hogy...
- Hm…?
- N-n... – nem tudom kimondani, pedig csak ölel. De miért vagyok ennyire feszült? Még nem érzem úgy mintha megmenekültem volna - Nézzünk egy filmet! – nyögöm ki végre mikor elereszt, ő pedig értetlenül pislog rám.
- Most?
- I-igen! – igyekszem határozott lenni, de nem tudom mennyire sikerül.
- Hát jó.
~*~
Ámulva figyelem a mini mozi termet. Na, ezt nevezik igazi házimozinak.
Kiválasztok egy akciófilmet, amin cseppet meglepődik, de mosolyogva válaszolok. Kicsit nyugodtabb vagyok.
A meglepődés sora ismét rajtam van, amikor meghallom, hogy Ő nem használja. Tévét is csak akkor, ha hírek mennek. Hahh… igazán komoly embernek tűnik.
- Unalmas életed lehet... Csak a munka és a munka...
Fejemet a vállára hajtom, és végre elkezdjük a filmet.
~*~
Mikor vége van, Yuu kinyújtózik, és én csak csendesen ásítok egyet. Izgalmas volt, de egy kicsit tényleg hosszú.
Felém fordul, majd észbe kapni sincs időm, már egy fullasztó csókban találom magam.
Amikor elhajol tőlem, igyekszem megigazítani magam. Most mi legyen?
- Kicsikém... Ugye tudod, hogy késő este van? – MI? Jajistenem.
- Tényleg? – kérdem remegő hangon, szívem vadul kalapál az idegességtől.
- Bizony-bizony – elmosolyodik, majd felhúz a kanapéról egy újabb csókba rántva, és megadón követem.
Ugye… ugye hazavisz. Ugye? Remélem.
Sajnos minden remény eltűnik, amikor beránt a hálószobájába, és menekülési útvonalat keresve nézek körbe, de elakad tekintetem a berendezésen. Nagyon tetszik, igazán a jelleméhez illő.
Felsikoltok, mikor az ágyra tesz, és szemüvegemet leveszi. Jajistenem, jajistenem, jajistenem.
- Yuu... én nem... – elakad a lélegzetem is, amikor inge felső gombja kipattan.
- Tudom – dörmögi halkan, majd leoltja a villanyt, a bennem gyűlő feszültség csak úgy fokozódik - Nem foglak bántani, sem olyat tenni veled, amitől félsz. Bízz bennem, Momoka.
Nem látok semmit, csak hallom, hogy recseg az ágy, érzem, hogy közeledik és az izgalom egyre jobban felhevít. Képtelen vagyok mozogni, vagy bármit tenni. Mintha testem nem akarna szabadulni ettől az érzéstől, amit gyújt nekem. Csókol és simogat, olyan helyeken is, ahol még senki sem érintett. Félek, de mindent elnyom szívem dübörgése.
Mi ez a furcsa, amit érzek? Mintha azt akarnám, hogy folytassa, mégis rettegek tőle, mert ismeretlen számomra.
Egyszer csak minden abbamarad és felkapcsolja a villanyt, égő pofival hagyom, hogy végigmérjen.
- Pont ahogy sejtettem. Nagyon szép vagy.
- Yuu… - istenkém… ez olyan… megalázó.
Visszahajol felém, nyakamra csókot hint, és egy pillanat alatt gyengülök el.
- Tudom, hogy szűz vagy.
- Ho-honnan? – először válasz nélkül hagy, csak megfogja melleimet, és pedig összeszorítom ajkaimat.
- Mondhatnám azt, hogy a viselkedésed alapján jöttem rá, de ez hazugság lenne. Tudod én nagyon jó emberismerő vagyok, Momoka. Abban a pillanatban, amikor először a szemedbe néztem, tudtam. – Szégyen… tiszta szégyen számomra.
- És nem zavar, hogy nem tudok... olyan dolgokat... amivel egy nő a férfit... boldoggá teheti? – képtelen vagyok összefüggően beszélni, a légzésem is akadozik.
- Kicsikém. Ha egy kurvára lenne szükségem, vennék egyet magamnak. – Kikerekedik tekintetem, és meglepetten hallgatom. Olyan… szókimondó lett hirtelen - Tetszel nekem nagyon, sokkal többet érsz bármelyik nőnél akivel eddig dolgom volt, éppen ezért vagyok veled ilyen kedves és türelmes. Nem is sejted mennyire.
Ez… ez tényleg igaz lenne? Tényleg csak miattam teszi?
Mosoly szökik arcomra.
- Szóval a magad módján most tulajdonképpen... te... most... vallomást tettél nekem?
- Olyasmi – vigyorodik el, de ez kicsit sem megnyugtató, főleg mikor vadul megcsókolva ránt feljebb az ágyon, fenekembe markolva.
- Yuu! Ne…!
- Momoka – csitít el suttogva - Innen ki nem mész, amíg nem éreztem az ízedet...
- Í-ízem? – pislogok nagyokat, és csak bólint. Nem… nagyon nem értem.
- Igen – suttogja rekedtes hangon, majd mellkasomra hajol, és csókot hint rá. Istenkém… jaj… megnyal majd ajkai közé veszi, és én azonnal vállába kapaszkodom, megmarkolom ingét.
- Nh… Yuu – nyöszörgöm halkan, egyszerűen nem tudom leírni azt az érzést, amit ad nekem. Erős kezeivel testem simítja végig, mintha csak nyugtatni akarna, de egyre jobban izzít, és forróbb leszek tőle. Felhúzom egyik térdem, végigsimít belsején, majd visszacsúsztatja, hogy kis terpeszben feküdjek alatta, és azonnal közé férkőzik. Jaj ne, jaj ne.
Felém magasodik, és picit megnyalja ajkait. Miért hoz mindig ennyire zavarba? Biztos vagyok benne, hogy szörnyen élvezi.
- Ne félj.
- De… nekem ez…
- Tudom – csókkal fojtja belém a szót, keze egész testem bebarangolja, és én csak hagyom neki. Elgyengülve csúsznak le kezeim róla, és a takaróra esnek, majd amikor hasamon felsimítja a ruhát, cseppet megfeszülök, és ajkaiba nyöszörgök.
De nem hatja meg, csak még szenvedélyesen csókol tovább, összeszorítom szemem, élvezem kényeztető ujjait, de… mikor megérzem a fehérneműre siklani, egyenesen sikoltok a szájába, a tarakót markolászva. Mintha csak villám cikázna végig a testemen, és nem akarna megállni, minden izmomat megfeszülésre késztetni. Ahogy elhajol tőlem, zihálni kezdek.
- Yuu! – visítom elfúlóan, és mintha épp ez irányítaná, elenged, elernyedek, két karjával mellettem támaszkodik meg felém magasodva. Résnyire nyitom szemeim, látom éhes tekintetét végigfutni rajtam, a pír teljesen levakarhatatlanná válik arcomon.
Felemeli egyik kezét, és ujjait orrához emelve finoman szagolja meg. Sikkantásom visszafogva tapasztom egyik kezemet a számra, és ledöbbenve figyelem, mikor elvigyorodik.
- Az illatod jó, már csak az íz hiányzik. – Már megint kezdi.
- Mi-milyen íz? Nem értem – kérdésemre csak felkuncog, cseppet megrázza fejét, de mosolyog hozzá. Egyre jobban nem értem.
- Mindjárt érteni fogod – megcsókol újra, de ez sokkal rövidebb ideig tart. Nyelvével apró csíkot húz nyakamon egészen mellemig, eljátszadozva vele csal ki belőlem egyre élesebb hangokat, nem tudom lefogni, már meg sem próbálom, hisz tudom, hogy sokkal erősebb nálam. Az első… vele lesz az első… Istenem.
Könnyedén áthidalja a felgyűrt ruhát, hasamon folytatja nyelvének útját, belenyalva köldökömbe, és lenyelek egy nyögést. Oldalamat finoman harapdálja meg, össze-össze rándulva kuncogok fel, fejére téve kezem.
- Ez csikiz – mosolygom le rá, de nem is figyel, csak újra nyelvével játszik, és fejem visszacsapva a párnára gyengülök el. Nagyon nagy hatással van rám, pedig alig-alig érint meg, mégis teljesen leblokkolok tőle.
Igazi férfi.
Észre sem veszem máris a lábaim közé fészkelte magát, kipattannak szemeim, és felkönyökölök az ágyon.
- Ne! Ott ne! – kiáltom el magam, de nem törődve hangommal csókolja meg a bugyimat, és hirtelen visszacsapódom a párnák közé. Lábaim húznám össze, de gyengéden, mégis erősen leszorítja combjaimat, így meg sem tudok moccanni – Yuu! Ahh… - ajkamba harapok, de még így sem tudom nyögéseim visszafogni. Teljesen… teljesen az ajkai közé vette, és masszíroz. Istenem, úgy érzem, mindjárt meggyulladok a szégyentől és a vágytól is.
Tehát… tehát így értette. Értem… De ez olyan… ez olyan megalázó.
Ujjait érzem ahogy félre húzzák a kis fehér csipkét, meghűl bennem a vér, és felsikoltok mikor nyelvével szabadon érint meg. Összerándul hasam is, de megakadályozza összekuporodásom, erősen tart, és csak nyalogat.
Hiába nyögdécselem nevét, hiába kérem, hogy álljon meg, nem is hallja, csak teszi azt, amit akar.
Istenem… mindjárt felrobbanok… mindjárt elégek. Szétmarcangolnak a villámok, amik bennem gyűlnek és összpontosulnak alhasamban.
- Félek… félek… Yuu… - nyöszörgöm halkan. Úgy érzem jön mindjárt valami, nem bírom tovább.
Kellemesen megebédelünk. Jó érzés őt figyelni evés közben, és amikor lepillantok a tányéromra... hát mi tagadás, őt szívesebben tálalnám fel magamnak. Mmm... a gondolat egyre jobban tetszik, főleg amikor a desszertet ízlelgeti olyan elképesztően szexisen, mintha csak direkt csinálná, pedig tudom hogy nem. Velem is megkóstoltatja.
- A tiéd sokkal finomabb - súgom a fülébe, mélyet szippantok illatából majd boldog, pirulós mosolyában gyönyörködöm. Mindjárt megdugom. Eskü.
Befejezzük az evést, és körbevezetem az emeleten is. Megcsodálja a dolgozót, a könyvtár-szobát, ki tudja még mit, majd végre elérünk a duplaszárnyas tölgyfa ajtóhoz.
- Ez milyen szoba? - kérdezi édesen ártatlan szemekkel.
- Ez? - húzódik halvány mosolyra a szám, épp csak sikerül visszatartanom az ördögi vigyort. - Ez a hálószobám.
Belököm az ajtót, és arcában gyönyörködöm. Ezt a színt még nem produkálta. Valahol a meggy és a cékla színárnyalata között lehet...
- Ó de szép váza! - kiáltja hirtelen, és a folyosó végén álló kutyaközönséges fehér vázához siet, alaposan megnézve azt. Halkan, lágyan felnevetve követem, és nem vagyok dühös rá amiért menekül előlem, sőt... feltüzel. Nagyon is. A vadászat öröme áramlik szét bennem ahogy figyelem őt. Azt hiszi nem veszem észre hogy pihegve a szívére szorítja finom és remegő kezecskéjét. Hátához simulok, nyakába hulló hajfürtjeit félresimítom kezemmel és belepuszilok puha bőrébe. Megborzong a karjaimban, ami elégedettséggel tölt el. Imádom hogy ilyen kis érzékeny.
- Meddig nézegeted még ezt a szimpla fehér vázát? - dörmögöm mosolyogva a fülébe. Derekát karoló kezeim egyik vándorútra indul, és puha de mégis kemény, dús keblére csusszan, de csak néhány másodpercig élvezhetem, mert azonnal elhessegeti szemtelen kezemet onnan.
- Én cs-cs-csak arra gondoltam, hogy...
- Hm...? - dorombolom a fülcimpájába harapva finoman.
- N-n... - nyöszörgi édesen, és fészkelődni kezd karjaimban. Kelletlenül engedem el, magam sem értem miért. Talán... mert nem akarom hogy féljen tőlem. - Nézzünk egy filmet!
- Most? - elképesztő ez a nő, micsoda meredek ötletekkel képes kirángatni magát a bajból. Sóhajtok egyet és halvány mosollyal beletúrok a hajamba, kék szemeimmel elmerülve az övében. Mellette aztán nem tudok unatkozni.
- I-igen!
- Hát jó.
Megfogom a kezét és a földszinti moziterembe vezetem, ahol a falon lévő nagy vászon előtt egy kényelmes és nagy bőrkanapé áll. A személyzet egyik tagja már készen is áll, hogy segítsen nekünk. Momoka először elcsodálkozik, majd izgatottan böngészni kezdi a füzetet amiben a filmek vannak. A kanapén kényelmesen elnyúlva figyelem őt. Kiválaszt egy izgalmas akciófilmet, és befészkelődik mellém a karjaimba, fejét a vállamra hajtja.
- Nem is tudtam hogy szereted az akciófilmeket - dörmögöm a hajába.
- Szívesen megnézem, ha izgalmas - mosolyog rám édesen. - Te biztos láttad már...
Megrázom a fejem.
- Még sosem voltam itt, nem használom ezt a szobát.
Csodálkozva néz rám.
- Saját házimozid van és nem nézel filmeket?
- Igen.
- És tévé? Azt csak szoktál nézni...
- Persze. A híreket mindig.
Rosszallóan rázza meg a fejecskéjét, és visszafekteti a vállamra.
- Unalmas életed lehet... - sóhajtja. - Csak a munka és a munka...
Elvigyorodom és szó nélkül hagyom. Az én életem minden csak nem unalmas, de ezt ő nem tudhatja meg soha.
A film jó és izgalmas, de végtelenül hosszú. Amikor már úgy érzem sosem ér véget, szerelme karjaiban kiszenved a főhős és kész. Elgémberedett tagokkal nyújtózkodom egyet, majd forró csókot adok Momoka húsos kis szájára. Mmm... na még egyet. Nyelvem a szájába tör, és ő felnyög lágyan azon az édes hangján.
- Kicsikém... ugye tudod hogy késő este van? - súgom a szájába. Nyikkan egyet, fülig pirulva.
- Tényleg?
- Bizony-bizony - hű de nevetnék most egy gonoszat. Akaratlanul is a malmomra hajtotta a vizet. A mellettünk álló kisasztalon lévő csokipapírokra pillantok amiket elnassolt filmezés közben. Olyan édes volt, még engem is etetgetett az izgalmasabb részeknél. Csenek egy újabb csoki ízű csókot, majd felhúzom a kanapéról. Engedelmesen követ engem, csak a hálószobám ajtajánál torpan meg, szabad kezecskéjét ijedten a szájára szorítva. Behúzom magam után. Hagyom hogy kinézelődje magát, majd egyszerűen felkapom és az ágyamra teszem. Legszívesebben dobtam volna, de nem kell hogy a frászt hozzam rá, így is elég rémülten pislog. Szemüvegét óvatosan leveszem róla és az éjjeliszekrényre teszem.
- Yuu... én nem... - kezdi, amikor egy laza mozdulattal kigombolom ingem legfelső gombját, majd megtorpanok. Nem, nem vetkőzhetek le előtte, mert a testem tele van azzal a jellegzetes, teljes bőrfelületet betöltő jakuza tetoválással, ami egy tekergőző sárkányt ábrázol és körülötte sok virágot. Lenyűgöző látvány, de őrá a frászt hozná, arról nem is beszélve hogy azonnal rájönne mi vagyok valójában. Nem, nem akarom hogy tudja. Jó érzés, hogy egyszerű üzletembernek hisz engem, nem bírnám elviselni a csalódottságot vagy a rettegést a tekintetében.
- Tudom - válaszolom halkan. Az éjjeliszekrényen égő lámpát lekapcsolom és teljes sötétség borul ránk. - Nem foglak bántani, sem olyat tenni veled amitől félsz. Bízz bennem, Momoka.
Fölé mászom a sötétben. Szinte semmit sem látni, csak hallom halk zihálását, és érzem isteni illatát. Megtalálom puha ajkait és vadul vetem rá magam, egyik kezemmel mellette támaszkodom, a másikkal puha mellébe markolok finoman. Ágyékom vadul sajog, szívem ezerrel dübörög mellkasomban, és ahogy végigsimítom oldalát és szoknyáját felhúzva becsusszanok alá... a gondolattól is hogy milyen lehetne ha látnám is, majdnem beleélvezek a nadrágomba. Muszáj látnom őt... nem bírom ki. Miközben őt csókolom, felkapcsolom ismét a kislámpát és felemelem a fejemet. A válláról már lesimogattam a ruha pántját, egyik melle is kiszabadult a melltartó fogságából, haja kócosan terül szét a párnámon, arcán bájos arcpír, ajkai duzzadtan csillognak a nedvességtől.
- Pont ahogy sejtettem - suttogom rekedtesen. Szavaim őszintén törnek fel belőlem. - Nagyon szép vagy.
- Yuu...
Mosolyogva hajolok nyakára, a puha hófehér bőrt végignyalom és felsóhajtok. Általában durván szeretem, nem kímélve a partneremet, de ezúttal...
- Tudom hogy szűz vagy.
- Ho-honnan?
Lágyan a kezembe veszem csupasz mellét, a másikat kis kiszabadítom és ő még pirosabbá válik.
- Mondhatnám azt, hogy a viselkedésed alapján jöttem rá, de ez hazugság lenne. Tudod én nagyon jó emberismerő vagyok, Momoka. Abban a pillanatban amikor először a szemedbe néztem, tudtam.
- És nem zavar, hogy nem tudok... olyan dolgokat... amivel egy nő a férfit... boldoggá teheti? - suttogja lesütött szemekkel.
- Kicsikém. Ha egy kurvára lenne szükségem, vennék egyet magamnak. - Összerándul a szavaimtól, nem igazán értem miért, de folytatom. - Tetszel nekem nagyon, sokkal többet érsz bármelyik nőnél akivel eddig dolgom volt, éppen ezért vagyok veled ilyen kedves és türelmes. Nem is sejted mennyire.
Nem hazugság. Tényleg kibaszott türelmes vagyok.
Édes kis mosollyal pislog fel rám.
- Szóval a magad módján most tulajdonképpen... te... most... vallomást tettél nekem?
- Olyasmi - dörmögöm elvigyorodva. Ismét megcsókolom, és a fenekébe markolok.
- Yuu! - sikkantja elszakítva a száját tőlem. - Ne...!
- Momoka - súgom a szájába. - Innen ki nem mész, amíg nem éreztem az ízedet...
Kezecskéit mellkasomnak feszíti, arca édesen kipirult. Gyönyörű így. Még szebb lesz amikor majd meztelenül és bemocskolva fog a karjaimban nyöszörögni az orgazmus után. Azt garantálom.
Sorra mutatja a háza részeit, szobáit, termeit. Elcsodálkozom, hogy belülről is hatalmasnak tűnik az épület, ha egyedül lennék, félnék attól, hogy eltévedek, de szerencsére itt van mellettem a tulaj, aki nem utolsó sorban egy iszonyat helyes hapsi, és az enyémnek mondhatom. Olyan kedves velem, és türelmes. Még magát is vissza tudja fogni, ha rólam van szó, tapasztaltam, és ezért kezdek egyre jobban megbízni benne. Talán már nagyon is közel engedtem magamhoz, hisz soha nem tudtam ilyen kedélyesen beszélgetni a férfiak közelében. Néha még mellette is zavarban vagyok, de ez teljesen más, ez valahogy… Sokkal kellemesebb.
A konyháját is megmutatja, ahol alkalmazottak készítik neki minden nap az ételt, s habár nagyon is mocorog bennem a kérdés, hogy melyik lehet az a munka amivel mindezt meg tudja fizetni, nem kérdezem meg tőle. Tudom, hogy nem szereti ezt a témát, és így inkább nem is feszegetem.
A szakácsa igazán kedves, olyan jól elbeszélgetek vele a trükkökről, hogy észre sem veszem, Yuu ránt vissza magához, és tovább vezet, teljesen elvesztettem az időérzékemet. nem tehetek róla, ha sütésről van szó…
- Bocsánat – pirulok el mélyen, ahogy nyakamba csókol, testemen végigcikázik a borzongás.
- Semmi gond, csak önző vagyok és a figyelmedet magamnak akarom teljesen – ez igazán férfias válasz volt, nem is bírom ki kis nevetés nélkül.
- És az emelet? . kérdezem kíváncsian a létcsőre, majd rá tekintve. Hisz eddig csak a földszinten mozogtunk.
- Azt majd délután – ahogy rám kacsint, olyan forróság önt el, mint még soha, a szívem hevesen kezd kalapálni, és belém reked egy kicsiny levegő is, végül nyelek egyet.
Felnevet, és figyelmetlenségem kihasználva terelődik le mancsa, érzem forró tenyerét, és már reflex szerűen csúsztatom vissza kezét, derekamra.
Kiérünk a kert részig, de amint meglátom milyen hatalmas, és milyen gyönyörű, teljesen elámulok. Egy rózsabokorhoz futok a zöldellő puha fűben.
- Látom tetszik a kert – hallom hátam mögül mély, dörmögő hangját, és visszafutok hozzá.
- Ez nem kert... ez... ez egy park! – válaszolok széles mosollyal, majd kezét megfogva húzom magam után, hogy jöjjön ő is, ne csak egyedül sétáljak ki.
Tényleg olyan mint egy park, rengeteg bokor, fa és dísz ékesíti, egy pavilont meglátva kíváncsian közelítem meg vele, és látom, hogy meg van benne terítve. Ennyire készült volna?
- Gyere, teázzunk! – majd le is ülünk, és töltök magunknak.
Nem szól semmit csak figyel, annyira csendesnek tűnik, kíváncsi vagyok.
- Mire gondolsz most? – kérdezem halkan, közben a teát fújkálom meg a csészében, és hátradőlök.
- Te vagy az első nő, akivel itt teázgatok a kertben – ez a válasz meglep.
- Az meg hogy lehet? – kérdezek újra azonnal.
Nem válaszol, csak vállat von, és belekóstol a teába. Furcsa.
- Eddig nem úgy alakultak a dolgaim – mondja végül, majd elgondolkodva néz rám, teljesen lábujjamtól felfelé végigfuttatja égető tekintetét, és a tűz ami benne lobog olyan zavarttá tesz, hogy úgy érzem itt helyben a szék alá fogok süllyedni.
- Yuu – szólok rá végül, mikor már nem bírom tovább.
- Igen? – kérdez vissza halkan, de csak lesütöm tekintetem, nem merek már a szemébe nézni.
- Ne nézz rám így légy szíves... nagyon zavarba hozol vele... – kérem meg őszintén, de csak nevet, amitől a pír jobban szétterjed arcomon.
Megfogja kezem és utalás szerűen húz maga felé, de csak hosszas győzögetés után teszek eleget kérésének, és az ölébe ülök.
- Miért, hogy néztelek? – hogy… hogy kérdezhet ilyet? Mintha észre sem vette volna, hogy szinte vetkőztet a szemével. A gondolatra még a levegő is belém reked, nem csak a szó, de puha csókja feloldja bennem a feszültséget, s olyan mintha ajkaink cirógatásán keresztül áramlana ki testemből az izgalom, s helyébe egy másfajta izgatottság kezd burjánzani bennem, mellkasomban, majd egész testemben.
Langyos tincseim melengetik vállamat, és csak ekkor veszem észre, hogy kioldotta hajamat, már megszoktam ezt a mozdulatot tőle, nem is zavar, hogy ezt teszi.
- Az ebéd tálalva, uram – mondja egy hang a hátam mögül, és pedig ijedten kapom fel fejem. Istenkém…
- Rendben – válaszol hűvösen, és az inas meghajolva elmegy.
Felállok öléből, és kezemet nyújtom felé – Menjünk ebédelni!
Felsóhajt, kezemet megfogva áll fel, de magához is ránt, karjait derekamra fonja.
- Belőled szívesebben falatoznék – duruzsolja arcomra, majd érzékenyen megharapja pofimat, nyomán csak forrón bizsereg bőröm. Felnevetek, amikor nyakammal is ezt teszi, közben állatias halk morgást kiadva, de ahogy nyakamba csókol, felnyögök a meglepettségtől.
- Yuu – ijedten próbálom eltolni fejét magamtól. Amikor végre sikerül, látom, hogy megnyalja ajkát, így már tökéletesen teljes a zavarom, és fülig vörösödöm.
Csak megkuncogja reakciómat, majd maga mellé vonva sétálunk be az étkezőbe.
~*~
- Hű! - ámulok el, ahogy meglátom a telerakott asztalt. Kihúzza nekem a széket, és leülök, majd mellettem foglal helyet. Azt sem tudom mit válasszak, annyi finomság van itt.
- Csak bátran – súgja oda nekem, és pedig kiszemelek egy finom falatot, és a tányéromra teszem. El is mondom, hogy ízlik, és hogy jó szakácsa van, én is örülnék egy ilyennek. Hihi…
Eljutunk a desszertig, és egy krémes süteményt szemelek ki. majd bele is kóstolok.
- Finom – állapítom meg mosolyogva, és mikor villámra veszek egy újabb adagot, Yuu hajol hozzám, szinte vállamra hajtja fejét – kérsz? – nyújtom felé a villát, először felpillant rám, majd válasz nélkül hagyva, csak kinyitja kicsit száját, végül neki adom a finom falatot. Ízlelgeti és lenyeli, végig őt figyelem, hogy neki vajon mi a véleménye.
- A te sütijeid sokkal finomabbak – duruzsolja fülembe, és megint elpirulok, majd egy újabb falat akad a számban, a villát elbambulva sokáig nem húzom ki, végül csak észbe kapok.
- Köszönöm – súgom a választ, és befejezzük az evést.
Valamiért… annyira jólesett, hogy ezt mondta, de nagyon…
~*~
Kivezet az étkezőből, és pedig izgatottan toporgok mellette.
- És most? – pillantok rá lelkesen, és két karommal ölelem körbe az ő egyik karját.
- Most… megnézzük az emeletet – sejtelmes mosoly terül arcára, picit meghúzom magam, de a kíváncsiságom győz, így mosolyogva bólintok rá. Nagyon kíváncsi vagyok.
Megmutat pár szobát, az emeleten van egy könyvespolcokkal teli irodához hasonlító dolgozószoba is, egy másik szoba, a fürdő, és miegymás, végül a folyosó végén, egy két szárnyas ajtóig jutunk, ami kicsit magasabb mint a többi.
- Ez milyen szoba? – simítom tenyeremet a lapjára, olyan szép faragásúnak néz ki.
- Ez? – kérdezi mosolyogva, és ujjait a kilincsre fonja, másik keze még mindig a derekamon pihen – Ez, a hálószobám – jelenti be halkan, majd kitárja az ajtót.
- Nagyon tetszik az ötlet - mosolyog fel rám, majd megadja magát csókomnak végre. Hát nem belenyögött a számba? Meg kell veszni... Teljesen elgyengül a karjaimban, majd ijedten kapaszkodik zakómba. Szusszantva szakítom meg a csókot. Édes mosollyal törli le számról a rúzsát, amitől a gyomromban furcsa remegés kezdődik. Nem értem mitől.
- Jó éjt - szólalok meg kissé rekedten.
- Neked is. Már alig várom a szombatot. - Elfojtom vigyoromat, és hajtókámon matató ujjait megragadom hogy megpusziljam őket.
- Én is. - Hű de finoman fogalmaztam. Mondhatnám, hogy nálam jobban senki nem várhatja, meg elmesélhetném miket is szeretnék vele művelni az ágyamban, vagy éppen a kocsiban, a fűben vagy akárhol, de akkor tutira elmenekülne előlem.
A kapuból még visszafordul, és egy kecses mozdulattal puszit küld nekem apró kezével. Mosolyogva figyelem ahogy kuncogva besiet, és zsebre vágott kezekkel sétálok vissza a kocsihoz. Szombat.
De kurva messze van az még.
***
Eltelik az a néhány nap is, és végre szombat van. Minden programomat töröltettem erre a napra, és amikor bekanyarodik a házhoz vezető útra a kocsi, már a ház előtti lépcsőn állva várom őt. A fegyveres őrök és a kutyák most nincsenek elöl, nem akarom halálra rémíteni őt.
Kiszáll a kocsiból, ahogy a sofőr kisegíti van időm alaposan végigmérni. Vagy inkább felfalni a szemeimmel. Fehér és lenge ruhában van, rajta apró kék virágokkal. Szerencsére nem rejti el nagyon előlem formás lábait. Mondjuk ha rajtam múlna, meztelenül járkálna, hogy kedvemre nézegethessem. Hehe. Haját ismét feltűzte, csinos kis szemüvege mögött szemei sötét mézként ragyognak a napfényben. Mielőtt még dalra fakadnék és egyéb romantikus faszságok, inkább beléfojtom a szót egy mohó csókkal. Mmm... igen.
Ahogy melleinek puha halmai mellkasomhoz préselődnek, elakad a lélegzetem, de erőt veszek a késztetésemen hogy beléjük markoljak és inkább felemelem a fejem, de képtelen vagyok elengedni őt. Így derekát átkarolva vezetem be.
- Gyere beljebb. Amíg elkészül az ebéd, megmutatom neked a házamat.
Felvezetem a széles lépcsőn, megmutatom neki az étkezőt, az egyik szalont, a konyhát. Utóbbinál elidőzünk, mert nagyon tetszik neki, a szakácsnőmmel pedig első látásra megkedvelik egymást. Mielőtt hosszúra nyúlna a csevely, derekát megragadva kivezetem a konyhából, egy kis puszit nyomva a nyakára. Elpirulva szabadkozik, amitől igazán ennivaló.
- Semmi gond, csak önző vagyok és a figyelmedet magamnak akarom teljesen - dörmögöm a nyakába. Csilingelően felkacag és már a kert felé is irányítom.
- És az emelet? - pislog rám édesen.
- Azt majd délután - kacsintok rá. Hallhatóan nyel egy nagyot, majd a dekoltázsáig elpirul. Halkan felnevetek, derekáról a kezem formás fenekére csusszan, de ő azonnal elkapja és visszateszi derekára. Egész rutinosan játssza már ki a próbálkozásaimat. Aztán már nem is foglalkozik velem, ugyanis a kertet csodálja felragyogó pofival. Kibontakozik ölelésemből és az egyik rózsabokorhoz szalad a sok közül.
- Látom tetszik a kert - dörmögöm kissé sértetten, amiért ilyen könnyen ejtve lettem.
- Ez nem kert... ez... ez egy park! - lelkendezik, és kezembe kapaszkodva húzni kezd maga után. Megcsodál mindent, a szobrokat, a halastavat, a sokféle fát és virágot, a lugast amelyet futórózsákkal zsúfolt kovácsoltvas pavilon egészít ki, benne kényelmes székek és asztal. Utóbbin egy kis tea és aprósütemény. Nocsak, pedig nem is szóltam a személyzetnek. Biztos a házvezetőnő intézkedett, dicséretes.
- Gyere, teázzunk! - mondja nekem lelkesen, és ahogy leülünk, már tölt is nekem egy csészével. Mosolyogva figyelem őt. Tetszik hogy ennyire otthonosan érzi magát nálam.
- Mire gondolsz most? - mosolyog rám a csészéje felett. Ahogy hátradől a székben és lábait keresztbe teszi, kényelmesen elhelyezkedik... olyan mintha mindig is így beszélgettünk volna.
- Te vagy az első nő, akivel itt teázgatok a kertben.
- Az meg hogy lehet?
Vállat vonok, és belekortyolok a teába. Finom édes. Alaposan megrágom a szavakat mielőtt válaszolnék neki.
- Eddig nem úgy alakultak a dolgaim. - Most mondjam meg neki őszintén, hogy kurvákkal és kurvajelöltekkel múlattam az időmet? Valami az súgja, hogy nem tetszene neki a dolog. Elgondolkozva futtatom végig rajta hűvös tekintetem. Nem, őt képtelen lennék odadobni valamelyik kuplerájnak, még akkor sem ha majd ráunok, ebben már most biztos vagyok. Mondjuk egyenlőre nehéz elképzelni hogy rá fogok unni, hiszen jelenleg már annyira odavagyok érte, hogy még álmaimban is őt kefélem... Alig várom hogy...
- Yuu - suttogja lehajtott fejjel.
- Igen?
- Ne nézz rám így légy szíves... nagyon zavarba hozol vele...
Halkan felnevetek, és a térdén pihenő kezét megfogva húzom át őt az ölembe. Kicsit vonakodik, de aztán beadja a derekát.
- Miért, hogy néztelek? - Nem válaszol, így inkább megcsókolom, a hajcsatot pedig kibűvölöm hosszú ujjaimmal a hajából. Arcomat cirógatják az aláhulló tömött hajfürtök. Csók közben magamba szívom az illatát... Basszus, megvadít teljesen.
- Az ebéd tálalva, uram. - Felkapom a fejem, és az inasra pillantok.
Megint felém hajol, egyenesen fülemhez, és halkan suttog bele.
- Kiscica. Ne ingerelj, mert pórul jársz – reflex szerűen kapom magamhoz kezem, mintha attól félnék, hogy a következő pillanatban elkapja valami, remegve, teljesen lángoló pofival meredek magam elé. Olyan tekintetem lehet, mintha nézném a színpadot, de nem látom, csak nézek ki a fejemből.
Maga felé fordítja arcom, s megsimítva csókol meg ismét, apránként nyugtatva meg, majd figyelmemet megint a műsorra terelem.
~*~
Az előadás vége után vastaps hívja vissza sokadik meghajlásra a színészeket. Yuu üzletfele felém fordul, hallottam társalgásukat az imént.
Elköszön tőlem is kedvesen, és igyekszem viszonozni, bármennyire furcsállódom külsejében.
Lemegyünk a kocsihoz, kint megérzem már az éjszaka hűvösét, biztosan későre jár már. Beülök a kocsiba, de mikor várom, hogy ő is mellém huppanjon, felnézek rá, még kint áll, és bosszúsan túr hajába. Csak nem a megbeszélésével volt valami gond?
- Valami baj van? – kérdem aggodalmaskodva, pont ekkor ül be mellém, közelebb csúszom hozzé és megfogom kezét. Látom, hogy aggasztja valami, de nem merek igazán rákérdezni.
- Yuu…? – szólítom meg megint halkan, mire végre rám néz.
- Semmi baj, csal elkalandoztam – válaszol végül, s észbe kapni sincs időm, máris egy csókkal fojtja a szuszt belém. Próbálom viszonozni mohóságát, de alig bírom a tempót tartani vele, még ebben is érződik zavara, és hogy aggasztja valami.
Kezével lágyan simít végig rajtam, beleborzongok érintésébe, ahogy gerincemen húzza végig ujját, s akaratlanul is belenyögök a finom csókba.
- Megérkeztünk, uram – morog unott hangon a sofőr, s Yuu teljesen felháborodva hajol el tőlem.
- Máris? Mi a rosseb? Százzal mentünk? – halkan nevetek fel, visszafojtottan, de nem bírom eléggé visszafogni, édesen vicces így. Lenyugodva mosolyodik el, majd kiszállunk végre kocsiból.
- Köszönöm ezt a szép estét – oly’ sokadszor mondom már ezt, de igaz. Hálás vagyok érte, hogy kizökkentett az unalmas mindennapjaimból, s végre valaki… egy szenvedélyes férfi társaságában lehetek. Mi ez ha nem egy valóra vált álom, valóságos kiadásban kiszínezve?
Hisz semmi sem tökéletes, mégis annyira jó, hogy meseszerű. Soha nem hittem volna, hogy nálam is eljön ez az időszak. Magához von, átölel erős karjaival, megadón simulok ölelésébe.
- Úgy elvinnélek még valahová ma este – duruzsolja halkan, és bármennyire szeretném én is, nem lehet. Megrázom fejem.
- Sajnálom, de holnap nekem dolgoznom kell… és már későre jár – magyarázom csalódottan,
- De nem dolgozol minden nap ugye? – kérdezi érdeklődve.
- Nem – adok puszit ajkaira, amitől mosolyra fakad… Annyira tetszik ez a mosolya – Miért kérdezed? – kíváncsiskodom.
- Mikor leszel szabadnapos? – válaszol egy kérdéssel, s elgondolkodom. Habár hétvégén tübb vendég szokott lenni, de Kenji-kun már egész jól el tud bánni az ilyen helyzetekkel, majd rá bízok mindent. Biztosan örülni fog, hisz ezzel azt jelzem, hogy megbízom benne.
- Hát… ha szeretnéd, akkor szombaton mondjuk – felelem végül.
- Naná, hogy szeretném.
- Na és mit fogunk csinálni? – érdeklődöm tovább. Egyre kíváncsibbá tesz. vajon hová akar vinni?
- Hm… - mordul fel, s kitérve kérdésem alól egy csókot kezdeményezne, de eltolva magamtól szakítom meg. Ez így nem ér.
- Na… Yuu… - rivallok is rá halkan.
- Még nincs ötletem, de majd kitalálunk valamit. Van valami ami érdekelne?
- Hát... szívesen megismerném a barátaidat – mintha ezzel a mondattal lefagyasztottam volna az eddig idilli hangulatot, hisz arca is teljesen megváltozik.
Jaj ne… megint rosszat mondtam… istenem…
- Nekem nincsenek barátaim, Momoka, csak üzletfeleim, munkatársaim és ellenségeim vannak. Őket viszont nem szeretném ha megismernéd, remélem megérted – válaszol, miközben hajtincsemmel játszadozik. Tudtam… tudtam, hogy megint a lelkébe gázoltam ezzel, és oda sem figyeltem. Hogy lehetek ilyen?
- Ne haragu…
- Sss… - szakítja meg zavart szabadkozásomat. Pedig tényleg nagyon sajnálom. Nem akartam… Én csak…
- Nem a te hibád, hiszen alig ismersz – előz meg a magyarázkodásban. Ez igaz, de akkor is… - Eljöhetnél hozzám. Megnézhetnéd az otthonomat, és ebédelhetnénk együtt a kertben, aztán délután valami jó kis programot kitalálunk... – felragyog arcom, ahogy ezeket sorra megemlíti. Láthatom a házát, ahol él? Tényleg? Ez már egy lépés… Nem is kicsi.
- Nagyon tetszik az ötlet – mosolyodom el szélesen, majd ajkait bűvölve pár másodpercig picit hajolok fel, s mohó csókját viszonozva feszítem kezem mellkasának, de nem tolom el. Csak támaszkodom rajta.
Ahogy végigsimítja hátam, oldalam, A forró bizsergés cikázik végig testemen, aprót nyögök fel, s remegni kezdek. Felmordulva vadítja a csókot, szenvedélyesen vaddá teszi, s hagyva magam már kapaszkodom zakójában, hogy meg tudjak állni a két lábamon. Olyan heves, és vággyal teli… Csak… csak nem?
mikor elválik végre tőlem, én pihegve nézek rá. Biztos vagyok benne, hogy még ez az erős rúsz sem bír ekkora szenvedéllyel, és pici lemosódott.
Még mindig hozzá bújva figyelem arcát, és elmosolyodom, majd szája széléről hüvelykujjammal törlöm le a pici rákenődött rúzsfoltot.
- Jó éjt! – duruzsolja halkan, és picit lépek csak el tőle.
- Neked is – válaszolom kedvesen mosolyogva, s megfogja kezem, hogy ne távolodjak el tőle teljesen – Már alig várom a szombatot – mondom ragyogó arccal, mindkét kezem megfogja, s ujjaimra puszit hintve figyel rám.
- Én is – halvány mosollyal válaszol, s végül elenged.
Belépek a kapun, és még az ajtóból utoljára visszapillantok rá.
Ugyan ott áll, és még mindig engem néz, mosolyogva integetek neki, de csak egy intéssel válaszol. Nem is vártam mást tőle.
Teljesen visszafordulok felé, tenyerembe puszit hintek, majd felé fújom, és meg sem várva a reakciót már nyitom is az ajtót kuncogva, és belépek.
~*~
Izgatottan készülődve kapok fel magamra egy nyári ruhát, amit nem rég vettem magamnak, s hozzá illő kiegészítőkkel, szolidan díszítem magam. A nyaklánc amit tőle kaptam, tökéletesen illik ehhez is. Gyönyörű szép. Egy fehér, apró sarkú balettcipőt választok hozzá, hajamat most nem tűzöm fel, hisz annyiszor kioldotta már a hajam, biztos vagyok benne, hogy most is ez lenne hajam sorsa, így készülve a dologra, inkább csak becsavarom, és szép hullámokban, kiengedve hagyom. Természetes sminket viszek fel arcomra, semmi extrát, hisz egy ebédhez nem kell több.
Nem sokára meg is érkezik az autó, hevesen lüktető szívvel hagyom, hogy a sofőr besegítsen az autóba. Olyan kiváltságosnak érzem magam, hogy ilyenben utazhatok, rengeteg ember van, aki ezt nem teheti meg. Elkalandozva figyelem a suhanó tájat az ablakon keresztül, igazán gyorsan megyünk, de mégis érzem a sofőr rutinosságát, így nem félek.
Mindjárt dél.
Megérkezünk, és már látom, hogy Yuu ott vár a bejáratnál, épp a lépcsőről sétál le kényelmesen. Megáll a kocsi, már ő nyitja ki az ajtót nekem, s kisegít. Kiszállok, és már szinte azonnal karjaiba reppenek. Annyi dolgom volt, és ő sem jött be, biztos lefoglalta a munkája. Hiányzott már a társasága… az ölelése…
- Szia – mondom mosolyogva, s egy csókkal válaszol, de nem is bámon… ez is hiányzott már nekem. Nyakát átkarolva kapaszkodom belé, és ahogy éhesen egyre jobban mélyíti a csókot, picit beletúrok hajába, de csak tarkójánál játszanak ujjaim.
Mikor elhajol tőlem, izgatottan nyalom meg ajkaimat.
Ennyit a szájfényemről. Még mindig magához ölel, nem akar ereszteni.
- Gyere beljebb – invitál halkan, majd mellém áll én azonnal karjába karolva simulok hozzá – Amíg elkészül az ebéd, megmutatom neked a házamat – akár már palotának is mondhatnám, vagy kastélynak. Bemutatja a hatalmas házát, és a kertben lesz az ebéd… Hát nem olyan ez mint egy tündérmese?
