- Mindjárt jövök, csak elszaladok a mosdóba – dörgöli meg a vállát, felvonom a szemöldököm. Hajaj, remélem, nem fázott meg.

- Menj csak – mosolygok.
Aztán lenyomtam a kávét, rendeltem még egyet, Alice kakaója megbõrösödött, de nekem meg a szívem vert félre a sok koffeintõl. Valami gáz van? Elég régóta elment.
Csak nem mászott ki a mosdó ablakán, annyira nem volt szar a mai nap.

Összekapva a bátorságom és lenyelve a feltörõ nevelések armadáját a fejemben, miszerint férfi nem megy nõi mosdó közelébe SE, de mégis, nem kérhetek meg senki… mi van ha rosszul van?

- Elnézést – megyek el egy nõ mellett, aki épp kijött a mosdóból.

- Hé, hé, mit csinál??

- Csak a barátnõm már rég bement és… - nézek rá mentegetõzve, de úgy látszik egy harcias menyecskét fogtam ki magamnak.

- Engem nem érdekel, mégis mit mûvel?? Ez egy lánymosdó, maga ide nem jöhet be! – már csak nyomd rám a stigmát, hogy kukkolok is, persze. Esetleg felajánlhatná, hogy segít, de ezek után egy ilyen boszorkányt nem szívesen kérnék meg semmire.

- De be kell mennem!

- Mondom, hogy nem…

- Alice, itt vagy? – tolom be mégis magam, ami a méreteimmel nem túl egyszerû feladat, közben a nõre is figyelni, nehogy erõszakoskodással sikítozhasson…

- I-igen… - már haladás, legalább tudom, hogy nem mászott ki az ablakon. Ez azért megnyugtató.

- Mi a baj, rosszul lettél?

- Nem nem lettem rosszul – elég hûvös a hangja, a nõ amilyen hûvösen toporzékol mellettem, hát felügyeljen, ha jólesik neki, én nem fogom vissza.

- Akkor mi akadályoz meg abban, hogy kigyere? – mosolygok, nekidõlök finoman a fülkének.

- Nem mondhatom meg… - nyüszíti el.

- Alice.

- NEM JÖVÖK KI SOHA TÖBBÉHÉHÉHÉÉÉÉÉ – nyüszít fel, mint egy kismacska, akinek a farkára léptek. Ejnye, csak nem ekkora a baj. sóhajtva dörgölöm meg a homlokom. Ki kéne találni valamit, mielõtt ez a sárkány rám hívja a biztonságiakat.

- Van egy húgom. Mondjad csak.

- N…nézdmegatáskám… - hadarja el, és szinte látom, ahogy a tömérdek haja alá temetkezik, ujjaiba motyog és legszívesebben lehúzná magát a kacsával. Elmosolyodva kopogtatom meg az ajtót és kiszedem belõle a választ és az igényeit. Hát huhh. Nehéz az ilyen a férfiembernek, de most mit lehet tenni? Ha menni kell, hát menni kell. A természet kegyetlen rendje.

Kimegyek, és igazából az egésznél kényelmetlenebbnek érzem a dolgot, hogy a táskájában kell kutatnom. Kínosabb, mint a jelenlegi szituáció.

Még egy meccs a nõi szolidaritással, és visszakopogok a bajba jutott hercegnõmhöz.

- Semmi.

- Neeee – hallom a teljes kétségbeesést… és más semmit. Mosolyogva nyugtatom meg a dologról, de én ezt már évek óta tûröm Chelle mellett. Ráadásul õ egy hatalmas tûzokádó sárkány tud lenni, vágott utánam tinédzserkorunkban cserepes növényt is, amikor a hormonszintje a plafont verte… utána elsírta magát, hogy milyen szeplõs. Én meg dörgöltem a fejem és elátkoztam a dolgot, mert egy szardarabnak éreztem magam.
A nosztalgiától vezérelve térek be az egyik nyitva levõ plázába, ahol még kifacsarják a karácsonyi idõszak utolsó fillérjeit is. Nem nehéz nadrágot találni, bár nem tudom, melyik fazont kedveli. Nem volt még lehetõségünk együtt vásárolni, hogy a stílusát is megismerjem, de azért egy karcsúsított, emelt derekú fazont választottam, tiszta vesevédelmi szempontokból… és mert kiemeli majd a derekát és jó feneket csinál. Ebben a sorrendben. Megveszem a többit is, ennél nagyobb gondom ne adódjon az életben. Beadom a zacskót és kint az ajtó elõtt megvárom, mielõtt a nõi közösség kivágja a részeimet. Kifizettem a számlát, nyugodt mosollyal várom, hogy a vér kiengedje a hercegnõt a fogságból.

- Mennyibe kerül? – dörzsöli a kezeit. Az arcát is megmosta, a tincsei csillognak. – Beviszem neked a Tangerbe az árát…

- Ne hülyéskedj már, ez fontos volt! – nevetek.

- Bocsánat, és köszönöm…

- Hagyd… szívesen segítek elesett és vérzõ hölgyeknek – karolom át és kivezetem. Akciódús este volt, az biztos. – De most tényleg hazaviszlek. Gondolom, a hasad is fáj – mosolygok.

- Ezt eltaláltad…

Hazavittem, elbúcsúztunk. Hazafelé indulok, elgondolkodva dobolok a kormányon. A forgalom még ilyenkor is nagy, az utolsó pillanatokban beszerzendõ ajándékok halma… Vajon Chelle már feldíszítette a lakást? Elég… halmozottan szokta nyomni a karácsonyi hangulatot. De hát pont most dolgozik egy nagyobb szabású projecten, lehet, végre, remélem, kicsit szolidabb dzsinglöbellsz.

Kéne ajándék.
Mit csinálhatnék Alicenek? Amit még a családja is lenyel, nem akarom, hogy máris rossz színben tûnjek fel. Lesz így is nyelnivaló elég.
Chelle-nek már beszereztem a dolgokat – egy eredeti, szignózott Chanel tervezõkönyvet, a nagyságos asszony vázlataival az egyik leghíresebb kollekciójáról. Anyáméknak Chelle intézte, közös utazást kapnak. Sajnos nekik nem az eszmei érték számít, hanem hogy elmondhassák – a gyerekek karibi hajókörutat adnak nekünk karácsonyra! Igen, rettentõ jó gyerekek, büszkék vagyunk rájuk… igen, kicsit különc mind a kettõ… nem, biztos lesz rendes állásuk, hiszen a mûvészet csak hobbi…

De Alice-nak? Mit szeret? Rajzolni… mondta, hogy tervez. Emlékszem, az elsõ esténkrõl. És ahogy láttam, tehetsége is van.

Ötlet kezd körvonalazódni a fejemben.

* * *

A szalonban jó zene szól, koncentrálva dolgozok. Törlöm a festéket, igazítom a lámpát, fertõtlenítek. Szeretem ezt a munkát, amikor mûtéti hegeket tûntetek el. Ezen valahogy úgy érzem, több minden múlik, mint egy egyszerû tetováláson valaki vállán. A lánynak szívmûtétje volt, a két apró melle között futott a csúnya, vastag heg, az öltéspontokkal együtt.

- Mintha egy patológus koncolt volna fel – nevet sápadtan. Gyógyultnak nyilvánították, kértem orvosi igazolást, a bõre is megfelelõnek tûnt, eléggé helyrejött a mûtét után, így apránként elvállaltam a munkát. Azért alapos fertõtlenítés és krémezés szükséges. – De még azok is jobb munkát végeznek az Y-vágással.

- Azért azt se vállalnám magamra – mosolygok rá, miközben színt és tût cserélek. Aranyos kiscsaj, szép, nagy, húzott szemekkel, rövidre nyírt, zöld bubihajjal, vastag fekete szemöldökkel. Érdekes, de nem festett, az eredetije. Tetszett, hogy ilyen pozitívan állt hozzá. Egy japán stílusú rajzot terveztem neki, hullámokkal, tavirózsákkal, koi halakkal, darvakkal a két melle alatti ívre. Végig a mellkasán úsztak le a halak, megannyi szín, arany, kék, sárga, vörös. Néha sziszegett, néha megfeszült, izzadt, ilyenkor megálltam. – Lassan végzünk mára.

- Nem lehetne végigcsinálni egyszerre? – pillog rám.

- Nem lenne jól túlerõltetni a bõrt egyszerre – mosolygok. Sóhajtva ejti vissza a fejét és lassan lélegzik, hogy ne rángatózzon a bõre vászna a tû alatt. – De már csak egy alkalom, így is szépen haladtunk.

Hallom kint a csengõt, új kuncsaft jött volna? Elég délután van, de nem emlékszem, hogy erre az idõpontra foglalt volna bárki is… lehet, hogy csak meglátta, és érdeklõdne. Ahhoz meg nem kellek én.

- Georgieee! – kiált be lila rasztás recepciósom és munkatársam. Neki lassan mennie kell az esti suliba, és tudom, hogy még lesz munkám. Francba…

- Még nem végeztem!

- Hozzád jöttek! – morgok a kiabáláson. Szent ég, ennyire szakmaiatlanul nem kell ám hozzáállni! A kliens kíváncsian pislog fel, felkönyököl.

- Engem nem zavar, hívd csak be – nevet, visszafekszik kényelmesen. Kikiáltom az instrukciókat és visszafordulok, letörölgetve a melle alatti ívet a festéktõl, színt váltok Még pár hullám és mára kész is a mennyiség. Már csak a bordái íve és kész. Az külön mese, elég fájdalmas, fõleg egy ilyen vékony, csontos lány esetében.

- Szia… - húzódik el a tolóajtó, a hangra hátralesek fél szemmel.

- Szia, Alice – pillantok rá mosolyogva, de kell egy perc, hogy felfogjam, kissé megrökönyödve szorítja az ajtófélfát. Zümmög a gép a kezemben. – nemsokára végzek és tartok szünetet.

- Aha… oké – dünnyög. Még mindig rosszul lenne? A lány mosolyogva néz rá és integet, néha felszisszen.

- Mindjárt végzek – nyugtatom meg a lányt mosolyogva. Az elvigyorodik, a hajába túr, sápadtak az ujjai az ágy szorításától.

- Bocsi a cicikért – vigyorog Alicere, megcsóválom a fejem. Fel se nézve dolgozok, néha megrándítva a vállam a munka feszülésétõl. Már órák óta csinálom, teljesen elzsibbadtam és lassan beállni készül a nyakam… amikor pedig végre végzek a kiszámított adaggal, fájóan dörgölöm meg a nyakam. Lekrémezem neki és segítek befóliázni a vékony mellkasát.

- Krémezd vazelinnal, könnyebben gyógyul – mosolygok rá, ahogy felveszi a mélyen oldalt nyitott pólóját. Így jött ide is, melltartó meg minden nélkül, de most legalább a fólia takarja.

- Okés, köszönöm. Már most imádom – nézegeti lelkesen, lerántva a dekoltázst. Elégedetten írom ki a számlát és elintegetem, amíg kimegy rendezni a dolgokat. Alice felé fordulok, levéve a kesztyûim, rámosolygok.

- Milyen napod volt? – nyújtom felé a kezem, de látom, hogy valami gáz van – Minden rendben?

- Persze – dünnyög, de látom, hogy valami bántja. De hát ha gond van, csak elmondja…

- Ettél ma már valamit? Velem tartasz? – mosolygok rá, ahogy kiropogtatom a nyakam. Megfeszülnek az izmok a vállamban, a póló ujja rászorul a kezemre, ahogy kinyújtom elgémberedett tagjaim. 

Kapok egy laza lerázást, de ilyenkor mindig fejbe vág a tudat, hogy õ még suliba jár… és még nagyobb durrbele, hogy valószínûszeg középsulis.

Nem baj. Mosolyogva válaszolok, de már most viszket az ujjam, hogy megfogjam a kezét vagy magamhoz öleljem. Felmerül az a futó gondolat, hogy milyen lenne elmenni érte, csak felkapni, aztán leparkolva valahol végigjárni a kivilágított parkot. Nem tudom. Mit szólnának? Azt sem tudom, hogy most akkor ez mi is… van rá valami hivatalos kifejezés?

Chelle megáll elõttem, a szájából lóg a tészta.

- De megnyúlt a képed.

- Csak gondolkodom – mentegetõzök.

- A kislányon?

- Könyörgöm, ne hívd így – markolok a hajamba, beletépve. Gonoszul vigyorog, leiszogatva az almás ciderét. – Ne ronts a helyzeten.

- Miért, rossz a helyzet?

- Még azt se tudom, hogy hányadán is állunk – dõlök hátra, a villával trancsírozva a húst. – Randizunk, az oké…

- Elhívtad még egyre?

- El, de nem ez a pláne… Baszki Chelle…

- Ne legyél már ennyire mulya – néz rám elképedve, letéve a falatot – Úristen, Macika, sose láttalak még ilyennek… komolyan… nagyon kipörgetett a csajszi.

Megszenvedve nézek rá. Legszívesebben magam mellett tudnám, pedig alig kétszer találkoztunk. Hallanám a hangját, a fejét a mellkasomra hajtja és… csak lennénk.

Kibaszott szenilis lettem. Nem tenne jót nekem ez a kapcsolat. Az ég szerelmére, nekem már családban kell gondolkodnom, hol van õ attól! Egy tizenhat évestõl nem várhatom el, hogy nagy távlatokban gondolkodjon. Hogy egyáltalán ilyeneken gondolkodjon! Az õ korában én hormonosan porozgattam a bibéket, jobb esetben, rajzoltam, balhéztam, ittam… nekiálltan dolgozni, lázadtam anyámék ellen. Eszembe se jutott a komoly kapcsolat, a jövõ, csak meg akartam úszni a mérnöksulit, a sznobokat… dehogy a család meg a gyerekek…

Öreg vén fasz vagyok. Hagyni kéne az egészet.

De ahogy ismét felvillan az a kép, ahogy az arcát a rózsák és liliomok közé rejti… Chelle biztatóan megveregeti a vállam. Nem áll olyan rosszul a helyzet. És kedden randizunk. A megpittyanó telefonra nézek, egyeztetjük a pontos idõt és helyet.

Kedden hatra. Már alig várom… mosolyogva nézem a telefont. Nem jut eszembe se a család, se a kölykök, se az, amit egy ilyen idõs fasznak csinálnia kellene. Ott van nekem Alice.

Én meg belezuhantam a nyúlüregbe… felcsillan a szemem és félretolva a vacsorát Chelle méltatlankodása ellenére elõveszem a rajzmappám.

XxX

Befutnak a vendégek, nem csak az ismerõsök járnak, hanem egész komolyan el kell rendezni az idõmet, hogy az újak is beférjenek. Plusz a konzultáció, a tervezés, ha hirtelen kell a kicsikéknek, a varrási munka, Chelle dolgozik, nekem meg nincs délutáni recepciósom, így nem egyszer izzadtam mint az állat és inkább beszereztem egy üzenetrögzítõt, ha épp meló közben hívtak. Szabályosan beleizzadok, hogy nem tudok mindennel elszámolni. Még jó, hogy kedden beállítottam ötre a jelzést, hogy hatkor randim van, anélkül képes lettem volna megkopasztani magam a papírmunka fölött. Ráadásul összekeveredtek a tervek is… Kéne egy asszisztens vagy valami.

- A kurva életbe – kapom fel a kabátom és autóba vágom magam. Szerencsére már csak egyedül bénáztam az iratokkal, rám is fog férni egy kis kikapcsolódás. A mobilomra nézek, ahol a képernyõvédõn Alice bújik a liliomok közé.

Hat óra.

- Szia – mosolygok, ahogy kiugrok a kocsiból a megbeszélt helyen, és Alice mosolyogva lép felém. A zsigereimbe hasít az érzés, mintha minden izmom és idegszálacskám összerándult volna. Talán õt is meglepem azzal, hogy ahogy elém fut, egyszerûen átkarolom és magamhoz húzom, az arcom a nyakához, a tincsei közé fúrom. Édes, nyugtató az illata, az idegeim pedig már most pengevékonyak. Utálom a papírmunkát. De egy-két pillanat múlva felemelve a kezét karolja át a nyakam és teljesen hozzám simul, a hajamba borzolva.

- Hé, minden oké?  - cirógatja a tarkóm, érzem a körmei finom karcolgatását.

- Ühümm – dünnyögök, sóhajtva egy nagyot, hogy a hosszú, tömött tincsei is meglebbennek. – Csak fárasztó napom volt. – még mindig nem engedtem el, és nem is akarom. Most csak jó így állni, a karomban a derekával.

- Figyelj, ha pihenni akarsz, elnapolhatjuk a dolgot… - hallom a fülembe dünnyögni csendesen, de az ujjai tovább simogatnak. Megrázva a fejem, mint egy ázott kutya, kiegyenesedek és sóhajtva túrom hátra a hajam. A kezem a derekáról a kezére siklik, összefonódnak az ujjaink; édes pirulással szorítja meg a nagy lapátmancsom. Pici, törékeny keze, hosszú, sápadt ujjakkal, hosszú körömággyal.

- Eszemben sincs – rápittyentek a kocsira, hogy beriasszam, és a kezénél fogva megrohamozzuk a vásár tömegét. – Csak sok volt a papírmunkám.

Mindenrõl beszélgetünk, élvezzük a csípõs hideget, a forralt bort, imádom a nagy sálat Alice nyaka körül. Ahogy kipirul az arca a hidegtõl, az orra a bortól. Ahogy hunyorítva nevet. Az ánizs és mézeskalácsillat, a teaárusok, a sajtos-kecsupos lángos.

A megannyi pici pontfény a fejünk felett elhúzva és hogy átkarolhatom a vállát, hogy a tömeg ne sodorjon el tõle. Késõ van, hideg, a tenyerembe fogom a pici kezét és rálehelek, mert kékké fagynak az ujjai.

A sok apró csók, ahogy a karomba simul, a kezem cirógatja a kiengedett haja.

Ahogy elkapom és nevetve sikkant, amikor magamhoz pördítem, mert fagyöngy alatt állunk. Az tuti, hogy már rég nem fáj a fejem.

De a pólóm totál átázott, aljasul megdobáltuk egymást hóval, minden a kabátom alá csorgott, én meg ugrálhattam a hideg lõrétõl. Legszívesebben lekaptam volna magamról pulcsistól, de akkor meg mindenem befagy.

Kergetõzés a lámpák meleg sárga fényében is ezüstszínnel szikrázó hóban.

Vettem egy nagy zacskó forró, édes gesztenyés, lesöpörgettem az egyik padot, Alicet pedig az ölembe húztam, hogy ne a hideg fán kelljen ücsörögnie. Félig a mellkasomnak, félig a karomnak dõlve fejtegetjük az égetõen forró gesztenyét, nassolva. Mindenünk átfagyott és vizes. Már nagyon üresnek tûnik a zacskó is.

- Nem fogsz megfázni? – kérdezem, miközben a kezében tartott falattal betömi a számat.

- Hát, nincs meleg – von vállat. A tincsei összetapadtak a víztõl. – De nem akarok hazamenni.

- Nem akarlak hazaengedni – mosolygok rá – De talán kisé korai, hogy apád puskát lengessen felém, mert nem viszlek haza idõre.

- Nem kell mindig ennyire gentlemannek lenned – vigyorog.

- Csak próbálok jó benyomást kelteni.

- Az már elsõre sikerült – kapok egy puha, de hosszú csókot. Igazi smoooooochhh… <3

Addig kocsikázunk, miközben parázs szóváltás közben megegyezünk, hogy akkor menjünk kínait enni. Felajánlom, hogy tudok egy nagyon jó helyet, bár nem az a felsõkategóriás hely, amit elképzeltem az elsõ randira, de Alice nagyon is benne van… mégis bennem a görcs, hogy azért na… nem így szoktam. Meg nem így szoktam meg. De õ olyan rugalmas, annyira édes…

És akkora szemeket mereszt, meglátva, hogy mennyi kaját halmozok. Nem igazán értem elsõ pillanatra, hogy miért néz rám ekkora szemekkel, ez nálam teljesen normális adag. A fizetésem jelentõs része kajára megy el.

Chelle szerint ha fõz nekem, nagyüzemi mennyiséget kell termelnie, és az is max egy-két napig elég.

De hirtelen talán nekem is kicsit ciki, hiszen õ olyan aprócska, de nem bírnám elviselni, ha csak csipegetne, mint egy félénk kismadár.

- Csak ennyi? Egyél egészen nyugodtan!

Én fogom magam gázul érezni, komolyan…

- Akkor még… egy olyat is kérek…

Szent ég, én pedig lassan rányáladzok a tányéromra. Komolyan, nem tudom mit tesznek abba a rohadt pattogatott kukoricába, de nekem kezd kiesni a szemem az éhségtõl. Helyet foglalunk egy hátsó asztalnál, a hely tényleg autentikus, tiszta, hangulatos, nincs égett és állott olajszag mindenhol. Mosolyogva figyelem, ahogy kellõ bizalmatlansággal méregeti a pálcákat.

- Gyakran szoktunk innen hozatni kaját, mert egész éjszaka szállítanak. Nekem mindig David rendel, mert a szuperszónikus nevek alatt fogalmam sincs, mit kapok enni – meséli, figyelve a tetejénél összeragasztott evõpálcikákat. Aha, villapárti.

- Akkor hárman vagytok tesók? – töröm el az enyémet egy gyakorlott mozdulattal. Ugyan kérem, Japánban jártamban muszáj volt megtanulni a normális pálcahasználatot, különben a konzervatív mesterek szóba se álltak volna velem, tanulási vágy ide vagy oda. Ülni is tudok a sarkamon órákig anélkül, hogy lezsibbadnék.

- Hahahaha… - nevet fel – Öten. Bár, Noah már nem lakik otthon, Josh meg már „szülõnek” számít, de én vagyok az egyedüli lány.

- Mi Chelle-el csak ketten vagyunk. És pontosan elég – sóhajtok fel, visszagondolva a régi balhékra. Hogy áll a kis dundi lány, a borzas, mindenfelé meredõ lángvörös hajával, a szeplõivel, a foghíjával, csíkos zokniban, én meg fölé magasodva, kockás ingben és ordítunk egymással, ahogy a torkunkon kifér. Ütöttünk egymást, ordítottunk egymással, beleettünk a másik kajájába… és megverettem magam a nagy szája miatt, kiütötték a fogam miatta, de a mellkasomhoz bújt esténként, ha vihar volt. Mindenhol a vörös haját szedtem a szobámban is, és néha csak úgy odaadta a desszertjét, fintorogva, mintha õ nem szeretné. – Azt hiszem, belehülyülnék még több testvérbe – nevetek fel.

Lenyalom a fûszeres szójaszószt a számról és figyelem, ahogy még mindig tétován forgatja a pálcákat a hosszú ujjai között. Egy pillanatig bele is merülök, hogy milyen hosszú, vékony ujjai vannak…

- Öhm…

- Mi’aba’? – megköszörülöm a torkom és inkább meg is törlöm a pofám egy zsebkendõvel – Bocsi, mi a baj?

- Hát… én ezzel nem tudok enni.

- Mivel? Evõpálcikával?

- Aha… - vörösödik el az arca lendületesen, be a haja és a pólója alá, ragyogó pírban. Muszáj nevetnek rajta, annyira aranyos, ahogy szorongatja, és megfordul a fejemben, hogy inkább kérek neki egy pár villát, de szó se lehet róla. Ezt is meg kell tanulni, így autentikus, jobban ízlik az étel, ha az ember megszenved érte.

- Megtanítom – veszem komolyabbra a formát, mielõtt ledöf a szegény pálcákkal – Bele fogsz jönni, ne aggódj.

Szétszedem neki, mielõtt stílusosan kettétöri az egészet, és áthajolva magyarázom neki, mutatva, hogy mit hol támasszon, fogjon, mozgasson…

XxX

Külön mûsor, hogy mikor megfogja a tésztát, inkább lehajol hozzá, mert fél, hogyha megmoccan, a szezámos csirke ismét átrepül az éttermen és fejem találja a szakácsot, amire megint úgy tennénk, mintha nem is mi lettünk volna. De a végére csak elfogy minden, rendeltem édességet, megettük a szerencsesütit és a klisé bölcsességes papírt gondosan a zsebembe rejtem. Megtartom, emlék.

Amikor kilépek, azonnal felfelé nézek, de szerencsére már csak az aszfalt csillog az esõtõl, száll a hideg esõszag mindenhol, keveredve a kipufogók füstjével.

- Nem leszel lecseszve otthon? – nézek le rá. – Majdnem fél három van…

Elég késõ, bár mondjuk logikus ennyi film meg minden után. Bár ne kéne sietnie, bár ne kéne hazaengednem…
De belém szúr, hogy neki még igencsak el kell számolnia azzal, hogy hol és kivel van. Mit fog mondani? Hogy egy pedofillal vacsorázott?

- Hagyd már – legyint – Apa éjszakaiban van, anya meg horpaszt. A tesóimat pedig nem izgatja a dolog… - vesz fel a sapkáját, leszorítva a kócos kis tincseit. Tényleg, muszáj mennie… - Én akkor…

- Te akkor? – vonom fel a szemöldököm. Tényleg késõn, sõt, már korán van, de nem fogom hagyni, hogy egyedül mászkáljon az utcán. Ez már halva született ötlet.

- Akkor elindulok… Nagyon köszönök mindent!

- Várj – nyúlok a keze után – Nem foglak hazaengedni tök egyedül, ráadásul sétálva!

- De semmi gáz, nincs messze!

- Akkor is elkísérlek, ne aggódj már, ez se… - nézek rá. Nem hagyhatom, ennyire azért vagyok férfi!

- Nem szeretném – vág a szavamba, elvörösödve. Ez most nem olyan zavart pír, mint az elõbb, kicsit meg is hökkenek tõle. Nem akarom, hogy rossz érzése legyen bármi miatt, pláne ha én okozom. – Ne értsd félre, nem veled van a baj, csak…

- Jól van – mosolyodok el, megszorítom a kezét – Nem gáz. Hívok neked egy taxit.

Csendesen állunk, de amióta kivonta az ujjait a kezembõl, toporog… amikor megjön a kocsi, behajolok a taghoz és elõre kifizetem neki az utat, plusz meghagyom, hogy megtarthatja a visszát, de kurva alapos munkát végezzen ám mert kitépem a nyelvét a seggén keresztül… persze ezt csak decensen az illetõnek suttogom.

- Azért jól érezted magad? – mosolygok rá, megfogja a kezét, a hüvelykemmel finoman simogatom a kézfejét. Milyen hideg még mindig a keze…

- Nagyon… köszönöm szépen ezt az estét – pirong, én pedig összeszedem a bátorságom, ami ilyen esetekben hagy ott a picsába a leginkább és lehajolok, hogy egy decens kis csókot lopjak az arcáról, de elkapja a kabátom gallérját és leránt magához, megérzem a puha ajkait a számon… kikerekednek a szemeim egy pillanatra, de ki vagyok én, hogy egy ilyen pillanatba belerondítsak? Lehunyva a szemem húzom magamhoz, átkarolom vékony derekát, annyira karcsú, hogy könnyedén elérem a saját könyököm… a dereka belefér a két tenyerembe, mohóbban hajolok hozzá, hogy muszáj megkapaszkodnia, de mosolyog, istenem, érzem ahogy mosolyog… pihegve nyomok még egy apró, fuvallatnyi csókot a szájára, amikor bedudál ez a seggfej. Kitépem a máját, látom elõre. Morogva veszek egy mély levegõt, hogy egyáltalán le tudjam fejteni róla az ujjaim

- Jó éjt – libben ki a kis tünemény, én pedig csak megemelem a kezem, integetve, és figyelem, ahogy elhajt az autó. Akkor merek a hajamba túrni, markolni, beletépni, és a fejem rázva vigyorgok, elindulok vissza, a kocsimért.

XxX

Chelle még mindig nálam csövezik, ami nem is olyan nagy gáz, elég nagy a lakás, plusz neki szar… ami csávót összeszedett, az egy faszfej volt, rövid úton elkapartam valahol az út mellett, amikor az én kishúgom lefolyt sminkkel jött haza egyszer, ennyi volt, ott ásta el magát.

Figyelem a vörös loknikat, ahogy összegömbölyödve, mint egy kiscica alszik a hatalmas kanapén, a plüsspárnák között. Megannyi puha cucc van, amitõl egyáltalán nincs agglegényes hangulata a dolognak. Szõnyeg, Chelle vizsgamunkájának egy profi verziója a falon, közös képek, Chelle próbababája… Elõveszek egy plüssös pokrócot, és betakarom a kis ír tündérkét a kanapén. Pedig van külön vendégszobája, az ég szerelmére… Leülök a hatalmas kanapé szélére, hogy ne zavarjam fel. El is veszik a sok színes anyag között. Talán mi ketten ha igazi családnak hívhatjuk magunkat, a szüleink… kissé más életfelfogást vallanak. De mi itt vagyunk egymásnak.

XxX

Másnap melózok, egy tag fejét varrom, ugyanis tarkopasz a lelkem, de kidobó… õ meg ivott egy kicsit elõtte, és most békésen betámasztva a fejét horkol, szóval nincs vele sok bajom, a hangszórókból szól a zene. Lassan ebédidõ, rohadtul kezdek éhes lenni, de ez még legalább két órás munka, és nem hagyom félbe.

Megszólal a telefon kint, de van recepciósom, igaz, csak idõlegesen. Kellene egy rendes munkaerõ, aki fel tudja váltani, ugyanis esti iskolába jár, és kellenek neki a délutánok, én pedig nem tudok folyton a telefonhoz rohangálni meg a rendeléseket intézni… Sóhajtok. Ez azért nehezebb, plusz a számlák meg minden. Éhes vagyok és cigizni akarok!

Talán ki tudom venni az estét, hogy végre eljussak edzeni. Kiizzadhatnám a feszültséget.

- Szia maci! – libben be Chelle, három hatalmas táskával a karján és az egyikbõl mennyei illatok szállingóznak. – Hoztam ebédet!

- Érzem – szimatolok – Adj még egy kis idõt, hogy ezt befejezzem…

- Oké. De siess, angyon éhes vagyok! Ráadásul mesélned kell!

- Okééé – figyelek a munkára, befejezve az árnyékolást. Lefertõtlenítem, lekrémezem és ledunsztolom a nagy, kopasz fejet, majd felébresztem. Csókolom, fizet, én pedig lerogyok a kinti pulthoz, a recepciósom meg elfut, hogy tudjon tanulni az iskola elõtt.

- Köszi, akkor várlak holnap! – intek utána, és magam elé húzom a thai kaját. – Egyszer igazán fõzhetnél te is. Mondjuk bolognait – nézek Chelle-re.

- Ugyan, beszélsz marhaságokat – int, és beszippantja a tésztát. – Nem meséltél a randidról.

- És mit meséljek róla? – turkálom a húst, lassan eszek, mert magamat ismerve, ha lenne, már nem lenne.

- Hát mindent, maci. Milyen volt, hol voltatok, mi lesz belõle…

- Ezt még én sem tudom – sóhajtok fel – Nagyon jó volt, és… nem tudom, mikor meg miért kéne felhívni legközelebb vagy mi?

- Hát… tudod, van az a három napos szabály… - pillant rám, én pedig kíváncsian meredek fel. Most komolyan várjak három napot, mielõtt megkeresem? – Na az egy faszság. Figyelj, nyugodtan dobhatsz neki egy smst, csak decensen… Szerintem örülne neki. Legalábbis abból, ahogy ismerem, mondjuk az nem sok…

- Na jó, egyél már félrebeszélsz – vigyorgok.

XxX

Az egyik munka után a telefonomra meredek, az ujjam csendesen áll a Post It feliraton. Nem is tudom… nem fog hülyének nézni?

De szerintem ez tetszene neki. Rohadt hideg van, ráadásul mindjárt karácsony, és pont jó képet lõttem…

Egyszer élünk, na, legfeljebb pofára esek.

Egy gyönyörû kép a Hyde Parkban levõ karácsonyi vásárról, alatta a kérdés.

„Valamikor egy forralt bor? ;)”

Épp egy kartetováláson dolgozok, a búgás meg a halk zene mellett fel se tûnt, hogy bevibrál a telefonom. Letörölgetem a festéket, lekrémezem, fizetnek, csá, akkor nyúlok érte, az is inkább reflexszerû dolog.

Egy üzenet, egy pillanatra a számba készülök hányni, akkorát ugrik a gyomrom. Oké. Hát végül is, ha elvonatkoztatok a rajongó fangörcs jellegtõl, ami miatt az adrenalin megduplázódott a véremben, elég magabiztosan állíthatom, hogy van esélyem Alice-nél. Persze ettõl nem vagyok kevésbé ideges. Nem is tudom, mikor voltam utoljára ennyire begazolva valamitõl?

„Akkor este hat, Piccadilly. Csörgess, ha ott vagy, én nem fogok késni. XO”

Elolvasgatom még kétszer, felvonom a szemöldököm. Mi az… Tárcsázom Chellet, aki épp zilált hangon vakkant a telefonba.

- Mondd, macika – szûrõdnek tompán a szavai, épp egy ruhát fércel, gondolom.

- Figyelj hercegnõm, mi az istent jelent az üzenet végén, hogy XO…?

XxX

Kiröhögött. Hamarabb végzett a meghallgatáson, épp tele volt gombostûvel a szája, a plisszírozást húzta, amikor ilyen kis problémákkal zavarom, mint a kikódolhatatlan SMS… Lassan szívom a cigit, és túl alapos önelemzést tartok. Idegesen rágom a hüvelykem körmét. Szükségem van nekem erre? Mennyi probléma lehet…? Oké, 5-6 év különbség még elmenne, de tizenöt?

- Min kattogsz? – szívja a spagettijét. Elgondolkodva jelenik meg elõttem a kép, hogy egyszer ki fog jönni a tészta az orrán. Fuj.

- Hogy hogy kellene viselkedni egy ilyen típusú randin – vallom be. Figyelem, ahogy a villára csavarodik a tészta, ideges gondolkodással rágcsálom a begyújtatlan cigi szûrõjét.

- Én imádnám, ha virágot kapnék – böki ki. Erre nem is gondoltam, mert a praktikus oldala felõl közelítettem: ha moziba megyünk, most egész idõ alatt cincálja magával?

- Azt mondod?

- Figyelj, Noah-ból kiindulva Alice se lehetett elhalmozva a rajongó ajándékokkal, és a nõk kapnak az ilyen sablonokon. Romantikus, tudod. Nem kell nagyban gondolkodni – töri le a szarvaim, mert nekem elsõre egy csokor jutott eszembe; ennyit a praktikumról. – Valami… szép és romantikus. Pár szál rózsa, meg ilyenek.

- Hirtelen méterekkel zuhant a férfiasságom, hogy kioktatsz, hogy kell randizni.

- Az már akkor romokban hevert, amikor tudatosítottad, hogy egy prepubertás csajjal kavarsz – vág vissza. Ott a pont, rohadjon meg.

XxX

Ki lettem oktatva, hogy szinte kétfelé áll a fülem. Visszamegyek dolgozni, de nem vállalok több melót, mint ahogy az idõmbõl kitelik, mert még haza akarok futni letusolni… de persze a tag találgat, ide még, mert olyan üres, kezdhettem pluszba, szóval a remény, hogy esetleg lesz idõm megborotválkozni, integetve úszott el a horizonton. Legalább a tus alá be tudtam ugorni, nem szaglok, mint egy vadkancsorda.

Pedig bele akartam kalkulálni a virágárust is!! Ez az én rohadt szerencsém… Mindjárt hat, én meg még mindig itt tökölõdök, egy utcányira találtam parkolót, persze álltak elõttem, és az óra már 58-at mutat… istenem, ez mekkora gáz, komolyan!! Gimi óta nem bénáztam ennyit!

A torkomban a gyomrom, amikor kitárcsázom és hallom a kattanás, miszerint felvette.

- Én már itt vagyok! – muszáj elmosolyodnom. Látom magam elõtt, ahogy szélesen mosolyog… szent ég, nem vagyok normális, de olyan édes!

- Az a szitu, hogy kurvanagy dugóba keveredtem – nézek az elõttem levõ nagyjából száz kilós gavallérra. Hogy kapnál… nem, nem kívánunk rosszat, csak menj már a bús picsába, öreg, hé!

- Semmi baj, én itt várok… - ível meredeken lefelé a hangja. Jaj neee, ne így kezdjük, zavartan próbálok magyarázkodni és a kép a fejembõl, és a megannyi intelem, amit Chelle a fejembe vert a rózsaszálról meg a decens meg a gesztusszámít… kitörlõdött, szívem szerint beültettem volna a bolt közepére, hogy mind a tied!

- Ígérem, kiengesztellek! Addig menj be valami meleg helyre, nem szeretném, hogy beteg legyél…

- Õõõ, itt elõttem csak a Harrod’s van…

- Akkor menj be oda – dörgölöm a homlokom és a fogaim csikorgatom, mire végre a Don Balfasz eltakarodik, Hála az égnek, köszönöm! – Majd leüvöltöm a fejüket, ha ki akarnak pakolni.

Sóhajtva mosolygok a szõke csajszira, aki megértõen mosolyog.

- Elsõ randi?

- Jól kezdõdik – túrok a hajamba, amiben nyoma sincs, hogy esetleg szenvedtem volna. A homlokomba tapad és vizes. Marha gázul festek.

- Mit adhatok…?

Képszakadás.

Xxx

Csurom víz vagyok, a Rocky Horror Show Muppet változatának érzem magam. Nevetséges, az arcom szinte vörös, olyan kínos ez az egész, de legalább kondim van, szóval nem sípolok, amikor befutok elé. De a levegõ egyébként is a torkomra forrna, egyszerûen… azta. AZTA!

A kezemben a telefonom, a csuklóm kificamodik, az agyam készül agyérgörcsöt kapni, de csak nézem.

Milyen rohadt szép.

- Nem haraptalak volna meg, ha nem futsz, hanem késel még három percet – dünnyög édesen, én pedig nem tudok mit mondani. Béna vagyok, sajnálom, de legalább próbálkozom. A hátam mögül kissé félszegebben, mint a fejemben elképzeltem, elõhúzom a csokrot. Hát, nem éppen decens meg nem praktikus az egész estés hurcolászáshoz, szidom magam, mint az átkot, de Alice arca mindent megér. A fejemben képek pörögnek… abszolút elveszettnek érzem magam. Ahogy mosolyog, azok a kis gödröcskék az állánál…

- Bevallom, a virágkötõ szarakodott velem, ráadásul a zuhogó esõben van a standja, de neki vannak a legszebb virágai – mondom – Legalábbis a húgom szerint – dünnyögöm a végére, rámosolygok. Teljesen a füléig pirult, talán mégse lõttem annyira mellé.

- Gyönyörûek… még sosem kaptam ilyesmit – cirógatja meg a húsos szirmokat. – Köszönöm… - nevet rám, és ahogy közelebb lép, a szám sarkába nyom egy puha csókot. Ugrik egyet a gyomrom, fél karommal átfonom a derekát, mosolyogva. Mindent megér, ha így mosolyog. – És merre vezet utunk, hõs lovag? Errõl az oldalról fogalmam sincs, merre kell menni.

- Le ne maradj, késésben vagyunk! – nézek az órámra és elkapom a kicsi kezét.

Marha romantikus, futunk, mert késésben vagyunk, miattam. Általában a nõre kell várni, remek. Micsoda alakítás.

XxX

Szerencsére minden megvolt, oda is értünk. Persze én ázottan, zavartan túrok a hajamba, a rövidebb részekrõl csak úgy fröcsöl a víz, hátratúrom a tincseimet, Alice pedig kipirulva, a haja mint egy sátor borul a hátára, a mellkasához fogja a csokrot. Az arca épp elõbukkan a vörös rózsák és a fehér liliomok között, egy pillanatig elvarázsolva nézem.

Minden földi jó, bevetjük magunkat a helyünkre. Legalább fûtenek, van némi esély, hogy kicsit megszikkadok.

Horror-mozi az elsõ randin. Na nem mintha eddig szokványos lenne ez az egész.

Fûrész maraton, jeee!

Persze csak eleinte tudunk csendben ülni egymás mellett, volt egy-két pillanat, amire nem készült fel, én néha majdnem besunytam, de azért tartom magam hõsiesen. Szeretem ezeket a filmeket, de igazán csak az ébreszt fel, amikor karfa ide vagy oda, finoman a vállamnak dõl. Meglepve mosolyodok el, de rettentõen jólesik, finoman átkarolom a vállát a fejére hajtom a fejem. Romantikus így nézni, ahogy az ipse épp kihúzza magából a késeket, tényleg, fut a halálhörgés, itt meg csillámlunk.

- Csupa víz a hátad meg a vállad – kuncog halkan, az állát a vállamra fektetve, hogy a fülembe tudjon suttogni. Bölcsen csak bólogatok. – Nem fázol?

- Nem – mosolygok le rá és meglepve, engedelmesen nyitom a szám, amikor egy bonbont nyom a számba. Abszolút meg tudja hozni az étvágyam a film, valahogy mindig egy gusztusos steak jut eszembe. A másik kezemmel megdörgölöm a vállát, érzem az ujjaim alatt, hogy a fûtés ellenére neki hideg a válla. – De ha te igen, nyugodtan mondd – kuncogok halkan, mély hangon és a villódzó fény ellenére is látom, hogy elpirul, mondani akar valamit, de a szájára harap. Mosolyogva veszem fel oldalról a bõrkabátom, ami a radiátornak hála már megszáradt, sõt, teljesen átmelegedett, finoman a vállára kanyarítom, de aztán tartva a kezem várom, hogy bújjon vissza. Úgy sokkal jobban tetszett… élvezem, ahogy finoman visszavackolódik, és a továbbiakban gond nélkül kivesézzük a filmeket.

XxX

Kinyújtom a kezem, legalább az esõ elállt, konstatálom elégedetten. Alice-en még mindig ott a kabátom, Hatalmas rá, a feneke alá ér, jócskán, a karjában a csokor. Orvul és rekordsebességgel kapom elõ a telefonom, lekapva a képet, ahogy lehunyt szemmel a virágok között van az arca, a szirmok cirógatják a bõrét… a kattanásra azért felnéz.

- Mit csinálsz?

- Paparazzolok – vonom meg a vállam vigyorogva és megmutatom neki a képet.

- Jesszus, csupa kóc a hajam. Töröld ki! – kapna utána, de magasra tartom a telefont és élvezem, hogy abban a pillanatban belátja, esélye sincs elérni.

- Nem törlöm.

- Naaa, ne! Töröld ki!

- Nem – vigyorgok rá. – Sietsz haza?

- Kicsit sem – nevet fel. – Miért?

- Elmehetünk még valahová, ha szeretnél – nyújtom felé a kezem. – A film alatt nem nagyon tudtunk beszélgetni.

- Persze, azért akart kidobni minket az õr – vihog és megfogja a kezem, elégedetten szorítom meg az ujjacskáit.
Van benne valami rohadt jó érzés, hogy így összefonódnak az ujjaink, már attól rohadt tökéletes a világ, ha ránézek, és õ mosolyog. De kurva szentimentális lettem!

- Az nem olyan, ott a filmet cikiztük – ellenkezek. – Ráadásul a csokitól éhes lettem! – az egész film alatt etetett, nagyon élvezte. Nem egyszer megfordult a fejemben és erõvel tartottam vissza magam, hogy ne kapjam el a nyakát és húzzam magamhoz, megcsókolva, csokiízzel együtt.

De még nnnnemmm…

- Akkor együnk!

- Éhes vagy? – vonom fel a szemöldököm mosolyogva, mire ismét elpirul. Ezek szerint igen – Akkor azt mond – nevetek fel és közelebb húzom magamhoz, az ujjbegyeire nyomok egy puha csókot. – Mire van gusztusod?

- Mennyire sietsz?

- A tied az egész estém – mosolygok rá.

A telefonomon már õ az elõkép, ahogy andalgó mosollyal élvezi a virágok illatát.

De kurva szentimentális lettem.

- Alice… Lawrence… - aha, szóval tényleg Noah húga. Várjunk csak… Yarmush, te seggfej ez… nem szeretem, most komolyan madámkodik? Ezért kap tõlem egy olyan vörös csipkés fûzõt, mint a kupivezetõknek van. – Nagyon sajnálom, hogy tegnap… vagyis ma! Szóval, hogy ma kora hajnalban ott kellett hagynom téged, de a bátyám nagyon csúnyán kicsinálta magát.

- Hallom ám! – jön ki a méltatlankodó hang a szobából. Felnevetek, zavartan túrva a tarkómnál a hajamba. Na basszus, sose voltam még ilyen hirtelen vakrandin, ráadásul egy szál fekete póló van rajtam, az is festékfoltos…

- Ugyan, semmi baj – nézek rá le. Milyen kis alacsony. – Viszont nagyon örülök, hogy itt vagy. te is tetováltatni jöttél?

- Ó, dehogy… nálam nincs pénz… - szabadkozik. Érzem, hogy megrándulnak az ujjai az ujjaimon, picikét meg is szorítva. Jaj, dehogy, mirõl beszél…

- Hülye vagy? Sose kérnél pénzt tõled érte.

- Akkor szabad?

- Ennyire örülsz neki? – mosolygok rá. Istenem, bármit el tudok képzelni rajta. Bár bõ a cucc, nem hiszem, hogy nagyon rontana az optikán, formás… el tudok képzelni a lábán, mondjuk egy… fõnixet. Vagy pávát. Igen…

- Ha egy olyan mûvész csinálja az elsõ tetkóm, mint te, akkor ki ne örülne? – Elvigyorodok és elõször az arcát akarom megsimítani, mint a múltkor este, de szerencsére idõben észbe kapok, és beleborzolok a hajába.

- Akkor végzek ezzel a két nyomival, és te jössz.

- Kérhetek egy papírt meg egy ceruzát? Nem rajzolok valami jól, de ha átrajzolod majd nekem emberire, akkor biztos vállalható lesz – aha, szóval már terve is van! Milyen kis elszánt. Szóval már tervezte egy jó ideje. Micsoda kihívás!
Csak használhassam vászonnak… Valahogy mindig is vonzott, hogy egy íves, puha, balzsamos színû nõi test fekszik a kezem alatt; akár csak vászonként is. – Egyre jobban beleszeretek ebbe a helybe… hupsz! – torpan meg elõttem, majdnem belegyalogolva. Tetszik neki? Ennek valahogy jobban örülök, mint egy vendég sima elismerésének.

- Hogyne – mosolygok – Gyere.
Elõveszek egy vázlatfüzetet, puha grafitceruzát, aztán körülnézek, végigmérve a már kissé pityókás klienseket.

Fogom a gépem, nézem a képet, sterilizálok, tût cserélek, kesztyû fel, rájuk mosolygok. Utálom ezt a láncolatot, de Yarmush maga akarja elkészíteni a közös billogot, ez még valahol romantikus is. Had csinálja, amíg nem rázkódik a kezem alatt, bár egy kézzel hogy tud dolgozni…

Odafigyelek. Rongy, fertõtlenítõ, festékek. Minden mozdulattal, amikor letörlöm a festéket, halványan hunyorítok, forgatva, búg a gép, finoman rezeg, bizsereg az ujjbegyem.

Érzem a tarkómon, hogy Alice néz. Érzem, a pillantását magamon… Az orrom alatt mosolygok, ahogy dolgozok, nem fordulok oda.

- Kész vagy – törlöm át Yar kezét, aztán oldalra tolom. Átgurulok Noah-hoz, figyelve Yarmusht, ahogy átkeni a saját kezét. Király lett, nekem is tetszik, le kéne fotóznom.

- Puszillak, Yar, Noah, megyek haza! – hallom Alice hangját. Erre azért felemelem a fejem, de mivel hirtelen nem is állna össze a kép, sunyiságot sejtek. Csak bazsalygok, miközben színt cserélek.

- Jól van, mondd meg anyának, hogy holnap benézünk – arra általános döbbenet, én meg csak megállok és nem értem.

- Tessék?

- Jól van, kuss már, ne kérdezzetek vissza! Szia, Alice! – A szemem sarkából figyelem, ahogy a hátsó pihenõszobába surran, becsapva az ajtót, de szerintem az enyhén illuminált bátyjának nem tûnt fel a szélcsengõ hiánya.

XxX

Kellett egy kis idõ, némi javítás, stb… de lekenem Noah kezét, bebugyolálom, elköszönök… Szabályosan bizsergek, hogy végre kitegyem õket a szalonból, és Yar szintén noszogatja kifelé a nyuszikáját.

Szinte feltépem az ajtót és rápillantok. Elnyúlik; a csípõjén picit feljebb nyomódik a póló, kilátszik egy fehér ív, a haja a földig ér, még így befonva is. Az a hosszú, dús lobonc, a vastag, íves fonatban, hogy ilyet rajzolni se tudnék, azt hiszem. A kezemben már ott a rajta; kint szemügyre vettem, amit a pulton hagyott nekem. Tetszett… aranyos, kislányos.

Megint ott az a tüskécske, hogy mi van ha… Basszus, hülye vagyok. Ez egy aranyos, örökifjú rajz. Jól fog mutatni. Csukló lesz? Nem, valami decensebb. Boka vagy fül, esetleg tarkó.

- Na, te jössz. – fut végig rajta a tekintetem és érzem, hogy kiszárad a szám. Elment az eszem.

- Sokat kellett szarakodnod a tervemmel?

- Igazából semmit – mondom – Csak átmásoltam az indigóra, és ennyi. – mosolygok.

- Komolyan? Nem is érdekel, ha egy olyan fost kell felvarrnod rám? Mi lesz a referenciáddal?

Összehúzva a szemöldököm nézek rá, kicsit visszamaradva, összehúzva a szemöldököm. Hiába a nevetés meg a hangsúly, nem szeretem, ha önmagukat ócsárolják. Pláne nem az õ szájából…

- Nagyon aranyos lett, nagyon tetszik. Annyit csináltam még, hogy átmásoltam a katalógusba – mosolygok. Felé nyújtom a kezem és odafordítom a széket, hogy huppanjon bele, én pedig újra kesztyût veszek. Fogom a mintát és a papírt a bõrére dörgölöm, megsimogatva a puha bõrt a füle alatt, a nyaka vonalán. – És még jól is néz ki ott – mosolygok, félretéve a papírt – Nézd meg! Akkor mehet a festék?

Elmondom a dolgokat. Érzékeny terület, fájni fog, vékony a bõr, közel a csont; a festéket kilökheti, piros lesz, kenni kell, hogy ne száradjon ki. Ha túl piros, fáj, viszket, beduzzad, azonnal jöjjön vissza…

Bekapcsolom a gépet, letörölgetem fertõtlenítõvel és rámosolygok. Oké…
De ahogy belemélyed a tû, tisztességesen felbõdül, én pedig azonnal elkapom a gépet, mielõtt félrecsúszna, ha megrázkódik. nevetve mártom ismét a festékbe.

- Én mondtam, hogy fültõben fáj – mosolygok és odahajolva nyomok egy csókot az arcára. A halántékára akartam és legszívesebben megint a szájára tapadnék, de… na. Nem. – Na… nagyon fáj?

- Nem, már elzsibbadt…

XxX

Édes volt. Nem ficánkolt, bár éreztem, hogy nem egyszer megfeszíti a nyakát, próbáltam minél gyorsabban dolgozni, felesleges mozdulatok nélkül. Néha, amíg letörlöm a festéket vagy a kiszivárgott vért, megcirógatom a nyakát is. Tetszik a vonala…

- Kész vagyunk- törölgetem le és a kezébe nyomom a kis kézitükröt.

- Apááám… basszus, ez kegyetlen jó! Imádom!

- Nincs nagyobb öröm annál, mint a kliens boldogsága – mosolygok rá, közben gyors mozdulatokkal kapom szét a gépet és dobom a tût a fertõtlenítõ tálkába. Épp elõveszem a fertõtlenítõt, hogy miután megcsodálta, lekenhessem, de…- Az komolyan egy Jigsaw tetkó? Imádom a Fûrészt!

Mosolyogva hallgatom és a kezem a nyakára simítom, egy vonalban tartva, a másikkal finoman rásimítom a krémet.

- Igen, nagyon jó volt csinálni, hatalmas forma volt a tag – mosolygok. Rápillantok, és beugrik valami, de mégis… a kezére nézek, a vékony ujjaira. Van benne valami, nem is tudom… gyermeki. Alacsony, szinte az arca is olyan… mégis kicsúszik a számon – Most fogják adni az egész szériát a horrormoziban. Eljössz velem?

Eszembe jut, hogy csókolt meg az este, milyen volt a pillantása a fekete festék alatt, ahogy megcsillant a vállán a lámpafény. Csak paranoiás vagyok, ennyi, Chelle rossz bogarat ültetett a fülembe.

- Ezaz!! – öklözik a levegõbe, én pedig csak elnevetem magam. – Basszus, bocsi! Szóval, naná, hogy megyek! Csak akkor… szerválok tizennyolcas személyis, a múltkor is majdnem kiraktak, és…

Picit összehúzódik a gyomrom, felvonva a szemöldököm, hogy most akkor…? Izééé…

- Minek az neked?

- Én… azt hittem… nem zavar öt-hat év korkülönbség. Szerintem az még nem sok… - néz rám nagy kiscica szemekkel. Én már… most micsoda, nem értem.

- Akkor… máshogy kérdezem. Ha huszonöt-huszonhat vagy, minek neked hamis személyi…?

- Tizenöt vagyok. Három hét múlva leszek tizenhat.

XXX

Fuck.

Mantrának számít ha egy szót húzunk a végtelenségig?

Basssszaaameeeeg…

XXX

- Gyakorlatilag a lányom lehetnék! – fakadok ki kicsit letörve. Végre van egy csaj, aki tetszik, erre nem kis túlzással simán a lányom lehetne, ez meg… tizenöt? Miért?

Nem vagyok pedofil. Nem vagyok pedofil, nem vagyok kibaszott kéjenc pedofil!
De lesápad, én meg – hiába van igazam – szarul érzem magam. Bele se merek gondolni, hogy õ mire gondolhat, hogy én meg ilyen idõs vagyok… Még szarabb érzés, plusz egy tüske.

A rohadt életbe, komolyan…

- Akkor ez esetben elnézést. Nagyon köszönöm a tetkót, majd küldöm az árát Noah-val. Szép estét… - akad el a hangja. Jaaaaj ne, ne sírj, könyörgöm… ráadásul felkapva a táskáját próbál kiloholni, én pedig jó néhány másodperc fáziskéséssel pattanok fel, ösztönbõl.

15 év.

Még ha idõsebb lenne, csak egy-két évvel… vagy akár maradjon a 15 év, legyek öregebb – a vén szatír, egyre jobban tudatosul bennem, mennyire öreg vagyok…

- Várj már! Ne menj sehova! – lépek utána és elkapom a kezét. Zavartan állok és nézek rá, õ pedig még zavartabban, sápadtan és szipogva néz fel rám.

A lányom lehetne. A kurva életbe is!

Megszorítom az ujjait, a hajamba markolok idegesen, rápillantva. 

Hirtelen még kisebbnek látom, azok a gyerekes vonások tényleg gyermekiek…

- Én… felhívhatlak holnap? – nézek rá.

- Most… komolyan? – hökken meg. Zavartan nézek rá, de még mindig fogom az ujjait, egy percig rá is meredek.

- Igen – nyögök fel, egy pillanatra elkapva a pillantásom is. Most mit mondjak…? Hogy tetszik?

Perverznek érzem magam. Hiszen még csak gyerek! Nekem egy nõ kéne, akivel családot tervezhetnék, munkát… életet… nem egy olyat, aki még nem nõtt ki a tiniregényekbõl meg a csillogó vámpírokból.

De ha tetszik… a szeme, a haja, és ahogy rám mosolygott, a hirtelen kirohanásai, ha örül. Amikor a buliban megsimogatta a tetoválásom, amikor átkarolta a nyakam. Annyira szar az idõzítés…

- Hazaviszlek…

De ha tetszik… a szeme, a haja, és ahogy rám mosolygott, a hirtelen kirohanásai, ha örül. Amikor a buliban megsimogatta a tetoválásom, amikor átkarolta a nyakam. Annyira szar az idõzítés…

- Hazaviszlek – szólalok meg hirtelen – Késõ van, nem hagyom, hogy egyedül…

- Nem vagyok gyerek! – tépi ki az ujjait a kezembõl, szikrázó szemmel, én pedig mentegetõzve emelem fel a kezeim.

- Csak nem akarom, hogy bajod legyen, mielõtt elvinnélek a filmekre – mosolygok rá. Látom, hogy nyúlik a képe, a levegõben megül a mély kuss, a zavar…

- Akkor… Felhívsz? – markolássza a táskája szíját.

- Felhívhatlak? – mosolygok rá.

- Aha…

- És hazavihetlek?

- Hát… max egy darabon, oké?

- Oké.

XxX

Felkapom a kabátom, bezárok, és rámosolygok. Nem beszélünk errõl, nekem nagyon is emésztenem kell a dolgokat.

Egy darabig vihetem csak el, de ragaszkodok hozzá, hogy a maradék részen taxival menjen. Csak megszorítom az ujjait, nem tudom, hogy most ha puszit adok a homlokára, az megint olyan atyáskodó… most csak haza akarok menni, és szégyenszemre a fejemre húzni a takarót, majd lyukat égetni a paplanba, hogy Chelle moroghasson valamin.

A szájára még nem merek. Csak figyelem, ahogy elmegy a taxi, aztán visszaülök a kocsimba és hazamegyek.

XxX

Kint ülök az erkélyajtónál, a kezemben egy nagy doboz sör, a másikban cigi, de a számnál mindig van valami. A hajamba túrok, még érzem is, hogy egy picit megpörkölõdik a tincseim vége.

- Maci, nagyon késõ van, nem akarod betolni a segged? Összefagysz! – jön ki Chelle az egyik melegítõmben.

- Ja… most úgy érzem, ez jó.

- A hideg?

- Aha…

- Mi történt, macika? – ül le mellém és kér egy szál cigit. Elmesélem neki. Csendesen figyel, néhol csücsörítve, összehúzva a szemöldökét. – És most mit akarsz tenni?

- Nem tudom… Chellie, õ tényleg… tetszik.

- De még csak egy gyerek!

- Tudom.

- Te meg egy vén fasz vagy.

- Ez fájt – nézek rá szúrósan, de õ csak nevetve karolja át a vállam.

- Figyelj, a Lawrence-ek ezek szerint gyorsan érnek, nézd csak meg Noah-t.

- Ezzel nem vigasztalsz. Hozol még egy sört?

- Kettõt is. Akkor… elmentek moziba?

- Még túl kell tennem magam az ezek szerint létezõ pedofil hajlamaimon.

- Figyelj, csak 14 év alá ne menj – vigyorog rám a vörös zuhatag alól.

XxX

Tényleg írok neki… megígértem. Egyelõre csak sms-t, hogy majd este, munka után felhívom, vagy írja meg, mikor ér rá…
Érdekes. Amikor reggel felkeltem, rá gondoltam, úgyhogy… még emésztgetem a dolgokat, lassú, és még rosszabb, hogy attól tartok, túl öregnek tart.

31… ez tényleg…

És mi lenne, ha a csókon továbbmennénk? Bele se merek gondolni… volt már valakije?

Nem akarok rágondolni! A hajamba markolok, miközben kiszállok az autóból. Dolgozni azt még kell… de kicsit gyakoribb a cigiszünet, mint szokott lenni, de akaratlanul is eszembe jut. Az a kis minta a nyakán, ahogy dobogott a szíve az ereiben, az ujjaim alatt. Elmosolyodok. Elment a józan eszem, hajaj.

Napközben pötyögök a mobilon, gondolkodok, hogy írjak-e még egy smst… de az már nagyon fura lenne. Nem vagyok én tinirajongó…

De késõbb, amikor kifutottam az ebédszünetemben, lefotóztam a két jegyet és elküldtem neki, egy kérdõjellel. Aztán csak csendesen várom a választ.

Bele se mertem eddig gondolni, hogy mégis mennyi komplexusom lesz még.

De eszembe jut a szeme, meg ahogy rám mosolygott, amikor a tetoválást nézte.

A szeme, meg a mosolya.
Jesszusom, így izgulni egy randi elõtt, mint anno, tizenévesen. A kiscsaj mellett ittenbizony megfiatalodok.