Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Hentai)

Izumo-san2014. 08. 04. 21:19:29#30891
Karakter: Suoh Hotaru
Megjegyzés: kisfiamnak~


 -          Menj el a közelemből! – pillant rám dühösen. Jól van, a fene se gondolta ennyi év után, hogy ez lesz, én kérek elnézést!

-          - Nobu-chan? Hozzak kálciumot? – pislog nagy szemekkel Akira. Nobu szeme már teljesen kivörösödött, elég durva ez az allergia, mit ne mondjak! Bólint egyet, mire Akira intézkedik, de Nobu kész összecsuklik.

-          - Akira vedd fel! Csak van itt valahol egy orvosi szoba . indulok meg célirányosan.

Körbekérdezősködünk, megtaláljuk az orvosit, ahol megmondják hogy szépen öltözzünk át. Hát rendben… Valahonnan ruhát is szerválnak nekünk, ami mit ne mondjak nem az én stílusom. Két percre van rajtam és mát le akarom tépni magamról. Akirával ott gunnyasztunk a csicsikáló Nobu mellett, és várjuk mikor ébred már fel. Konkrétan belemászunk szegény arcába.

-          - Nobu? – szólítom meg, mikor nyitogatja már szemeit. – Jobban vagy?

-          - Aha – bólint. Majd végignézi azt a borzalmat amit nekem kell ruha néven viselnem. Bleeeh… - Átöltöztél? – kérdi, majd megpróbál felülni.

-          - Nem akartam, de azt mondták, jobban teszem, hogy ne kapj rohamot. – darálom neki az egyszerű tényt. – Valami tisztítószerrel kiszedik a ruháinkból a szőrt.

-         -  Mi a jó büdös… - kezdi rögtön. Nobu csak ezen ne húzd fel magad, kérlek! – Nekem miért kellett?

-          - Elvileg ránk is került szőr – mosolyogja Akira.

Egy nőszemély lép be a szobába, majd leplezetlenül végigmér minket a tekintetével. Hogy is mondjam… nem valami szimpatikus jelenség.

-         -  Ti vagytok a Sk8ers? – mindhárman bólintunk. – Gyertek velem. Szeretnélek titeket meghallgatni. Yoshida Akiko vagyok. A leendő menedzseretek. Már ha jól nyomjátok. – mosolyog ránk. Kiráz a hideg ettől a nőtől, de úgy tűnik csak én érzem így. A fiúk úgy is jófejnek fogják gondolni, én meg mindig megtartanám magamnak a véleményem.  Kis megbeszélés, aztán mehetünk a hangszerekhez, Nobu elkezdi a gitárral nyomatni az alapot, mibe én is bekapcsolódom. Akira is kezébe kap először gitárt, majd énekel. Sokkal erőteljesebben, és karcosabb. Mikor vége a nőszemély int nekünk.

-          - Nos, ez gyerekek király volt! Minden tökéletes volt. – dicsér minket. – Kivéve az énekest. – Akira arcáról rögtön lefagy a mosoly. – Más szinten van, mint a többiek.

-          - Ha búcsúzni kell Akirától, én lépek – mondom egyszerűen és ha nem ez a ruha lenne rajtam zsebre is vágnám a kezem.

-          - Mit szóltok ahhoz, ha pár hét után újra itt találkoznánk? Ha addigra egy szinten lesztek mind a hárman, indulhat a buli – ajánlja fel a nő.

-          - Rendben – vágja rá rögtön a két fiú. Ha ők belemennek legyen úgy, kivagyok én, hogy megtagadjam őket eme lehetőségtől? Amúgy sem lennék hajlandó bármit is csinálni Akira nélkül.

Elhagyva az épületet, Akira elég letargikus állapotban kerül, nem győzőm vigasztalni, szerencsétlen. Nos, a lelkitámaszkodás, és a lelkiszemeteskedés, valamint a motivációs kisbeszéd, ha úgy vesszük mindig is az én reszortom volt. Ahogy az is, hogy szétválasztom őket, ha összeverekednek. Nos, ezek a dolgok, úgy tűnik teljesen megmaradtak köztünk. Ezek a kis íratlan törvények. 

-          - Mi a baj velem? – kezd rinyálni még jobban. Esdeklően nézek Nobura, hogy csináljon valamit, mert ha nem, akkor én eskü leütöm Akirát.

-          - Ugyan Akira, semmi baj nincs veled – simogatom meg utoljára a vállát. – Viszont nekem rohadt kényelmetlen ebben a borzalomban. Szóval mi legyen fiúk? Mondanám, hogy menjünk fel hozzám, mert közel lakom, és beszéljük meg, de Nobu nem bírná ki szegény kiscicám mellett – vonom le a logikus következtetést.

-          - Kellett neked beszerezni egy macskát… - morogja az említett.

-          - Hát nem akartam tök egyedül lenni a lakásban, és a macska elég jó ötletnek tűnt – jegyzem meg epésen. Jól van Hotaru, nyugi, te legyél a felnőtt.

-          - Egyedül élsz?  - néznek rám meglepetten.

-          - Persze. Nem messze az egyetemtől, ahova felvettek – magyarázom, mintha gyerekekhez beszélnék. – Pszichológiát tanulok, de zenélni szeretnék. Viszont mindig kell egy B terv – vonom meg a vállam.

-          - Hotaru olyan előre látó most is, mint volt – néz rám ámuldozva Akira.

-          - Nem, csupán úgy gondolkodom, mint minden normális ember – vonom fel fél szemöldököm.

Nem sokkal később elbúcsúzunk, de megbeszéljük, hogy holnap hol és mikor találkozunk. Bár nem látom értelmét minek az pontos időpont, mikor úgy sem akkor fognak megjelenni, amikorra megbeszéljük. Ahh, hülye férfiak, hogy nem képesek időre odaérni. Pedig a nőknek illik stílusosan késni, de ezek mellett még azt sem lehet megcsinálni.

Hazaérve boldogan vetem magam az ágyamra, és leszaggatom magamról azt a borzalmat, amit ruhának neveznek. Istenem, de jó érzés hogy végre valami normális ruhába bújhatok! Cicám odajön, és lábamhoz dörgölődve kezd el dorombolni. Jajj, egyem meg a kis drágát! Kézbe kapva mosolyogva rakom az ágyra, megsimizem buksiját, majd ellibbenek átöltözni.

Másnap reggel, kómás fejjel állok neki készülődni. Fene essen beléjük, hogy reggeli időpontot találtak ki! Miközben próbálom megzabolázni az oroszlánt, ami a hajamba költözött, most nem fogom összekötni, hanem hagyom hátamra lógni. Egy Bring me to Horizon-os pólót kapok magamra, fekete csőgatyával, a póló fölé bőrhatású dzsekit veszek, lábamra a szokásos bakancs. Így ni, már mehetünk is! Csodálatos macskaszőr mentes összeállításom.

Áh, számításaim igencsak pontosak újfent, így röpke 20 percet várok a két marhára. Nobu enyhén szólva is elég feltűnően nem jön a közelembe, ami kiss komikus szitu.

-           Nyugi macskamentes vagyok – közlöm vele, és rámosolygok. 


~Senpaii~2014. 07. 28. 11:14:56#30797
Karakter: Shinomiya Nobuo
Megjegyzés: Anyunak


 Lerakom, akarom mondani lebaszom a poharat magam mellé a padra és nyugodtan merülök el a város zajaiban. Azaz merülnék, ha nem dübörögne közvetlenül mellettem két gimis kiscsaj telefonjáról valami Mailey Cirkusz szám. Fúj, de emondhatatlanul hányingerem van ettől a műzenétől. Általában az ilyeneket, valami pornófilmbe illő meztelenkedős klippel adják el. Undorító. Hátradőlök a padon és kezeimet a tarkómra teszem, hogy ne nyomja széjjel a támla. Lehunyom a szemem és próbálok megfeledkezni a két "zenének" nevezett zajt bömböltető nőnemű egyedről. Több kevesebb sikerrel.


- Halis! - nyafog az egyik felém hajolva. Éljen! Gratulálok Nobuo. Beléd zúgott két pisis. Csak az egyik szemem nyitom ki, teljesen értelmetlennek tartom, hogy minden figyelmem neki szenteljem. Meg kell hagyni azért ovisnak, elég dögösek. Szőke és vörös haj, hatalmas mellek és hosszú vékony lábak. Hehe, Hotarunak is ilyen "gólyalábai" voltak. Mindig bosszantottam vele. Tényleg! Miket csinálhat mostanába? Ahogyan ismerem valószínűleg otthon ül, zenét hallgat vagy gyakorol. Már ha nem változott meg. 


- Wáó! De király gityód van! - amint meghallom a szőkeség szájából a gitár szót, már pattanok is fel és mint egy tigris támadok a megszeppent kislányokra.
- Ne merj hozzá érni, mert kitekerem a csinos kis nyakacskád. - elszánt pillantásomra, lassan visszahúzza a kezét és int a barátnőjének, hogy nem vagyok komplett menjenek innen. Hehe. Támogatom. Jó lehet, hogy egy kicsit durván reagáltam, de nem engedem, hogy bárki is hozzányúljon a gitáromhoz. Ilyen helyekre meg amúgy se járjanak kislányok, inkább halgassanak anyucira és alukáljanak, vagy mit tudom én. 

Amint a kis démonok eltűnnek a láthatárról lassan visszaereszkedem a padra és lehunyom a szemem. Óh igen ez az. Már hallom is a mélyről felzendülő, ritmusos dallamot a fejemben. A mollban, D húr aztán a C és egy Pütty Pütty... Tessék? Kinyitom a szemem és leesik, hogy nem én vagyok rossz dalszerző csak a telefonom baszlatja már megint a fenekem, mert én ügyes gyermek a farzsebembe tettem. Biztos új emailem jött, de most nem vagyok olyan hangulatban, hogy reklámokat olvasgassak. Lassan menni kéne, mert holnap este meló lesz. Felállok, felveszem a pulcsim, a hátamra kapom a gitárom és elindulok haza. 

***


Reggel kómásan mászok ki az ágyból szintén a telefonom pittyegésére, hogy baszódna meg! Egyszer földhöz vágom. Kivánszorgok az ágyból és egyenesen a konyha felé veszem az irányt. Tegnap asszem csináltam pár csészére való kávét... és igen bingó! Nem is öntöm ki a kancsóból, hanem azzal a lendülettel kiiszom az egészen. Áh igen. Máris jobb! Megint hallom a telóm, és mostmár nagyon elegem van belőle, úgyhogy asszem ideje lenne már ránézni azokra az e-mailekre.


52 olvasatlan e-mail. Hehe. Jó régen nem nézhettem már. Elég lesz, ha csak a legfrissebbeket olvasom el, a régebbiek már amúgy sem aktuálisak. Mi a franc?! Aha. Értem. Régi bandákat összehozó társaság. Hát, megér egy próbát, már amúgy is nagyon régen nem voltam meghallgatáson. És egyébként is. A gimi óta nem beszéltem a régi csapatommal. Biztos jól vannak, de azért aggódom, hogyha odapofátlankodnék, hogy reagálnának. Olyanok lennének mint anno, vagy gorombák és elutasítók? Elmosolyodom. Hotaru valószínüleg adná a jó öreg antiszociális jégkocka önmagát és Akira, hát vele szerintem bármin képes lennék összebalhézni. Akira... elmerengek egy pillanatra és a szívembe erős fájdalom markol, amikor régi szerelmemre gondolok, de most kurvára nincs kedvem ezzel foglalkozni. Már túlléptem rajta, szóval kuss dobogó valami a mellkasomban. Azt hiszem erről még meg kell győzni magam. De az Istenért is! Nagyon hiányoznak! Oké, meggyőztem magam. Tehát 1 órára kell menni abba kimondhatatlan nevű hotelbe, mikor is... MA?! Mi a jó büdös élet?! Na, ne! Király. Gyorsan az órára nézek. Fél 1. Hát, akkor késünk egy kicsit. Hihi. Gyorsan magamra kapok egy laza farmert egy pólót és egy pulcsit, majd a könyökömig feltűröm az ujját. A hajamat most nem fésülöm meg, mert ez így olyan macsósan kócos és egy kicsit nagyobbít azon az átkozottul lányos nyakamon. Megint ránézek az órára, háromnegyed. Na, akkor még teljesen időben vagyunk. A hátamra veszem a gityóm, telefon a farzsebbe. Másra most nincs szükség. Komótosan sétálok a buszmegállóba, majd várok...

***

Mikor leszállok közlekedési eszköznek nevezett konzervdobozról, egy vörös, fekete vagy szőke behatárolhatatlan haszínű srácot pillantok meg. Nagyon ismerős az arca... te jó ég! Ez Akira! Hehe. Oké, már nem aggódom, egyáltalán nem vonzó. Az a felnyírt tehénnyalta frizura. Röhej!


- Akira! - kiabálok oda neki. Felém fordul és felragyok az arca majd futni kezd. Ó, ne! Mikor észbe kapok már a nyakamon csüng. Hurrá. Akkor most vakarjuk le magunkról. - A-akira megfojtasz. - próbálkozom, de nem enged el. Na jó, vagy én nőttem nagyon nagyra vagy az énekesünk ment össze. 15 centivel legalább alacsonyabb.
- Nobu-chan! Nagyon régen láttalak. Mi van veled? Hogy vagy? Mennyit változtál, de jó a hajad! Láttad már az enyémet? Meguntam a feketét. Tartottad a kapcsolatot Hotaruval? Mi van a szüleiddel?... - és az utolsó pár kérdést már olyan gyorsan hadarta, hogy nem is értettem. De azért megpróbáltam minnél több kérdésére válaszolni, miközben a hotel felé sétáltunk. Mikor beléptünk, egy magas és egészen szép, hosszú fekete hajú lány intett nekünk, de így messziről egyáltalán nem volt ismerős így közelebb mentünk. Ez... ez Hotaru? Sokkal szebb mint volt. Mérem végig.


- Hotaru! - ugrik Akira az ő nyakába is, ez annyira rá vall. - Sokat változtál! Bár látom normálisan öltözködni még mindig nem tudsz. - hát, ez végülis igaz. A nyúzott póló és a farmer aminek a zsebében ott van az elhagyhatatlan dobverő, nem túlzottan nőies, pedig igazán szép lenne, mondjuk egy szoknyában, de nála ez veszett fejsze nyele. 

- Kikérem magamnam. - teszi csípőre a kezét és ezzel a felsőjét a derekához szorítja, amitől persze egyből beidul a fantáziám. Eh, de mocskos vagyok! - Nekem legalább nem úgy néz ki a fejem, mintha egy ötéves festette volna. - tökéletesen egyetértek. Jobban nem is fogalmazhatott volna, egy rajzverseny félresikerült művéhez hasonlít most Akira. 


- Mibe fogadunk, hogy ez a póló a bátyád gardróbjából van? - piszkálja tovább Hotarut és közen a hasába boxol. Persze csak barátian. Hát, igen. Hotaru és én, nem vagyunk túlságosan a szavak emberei, ezért is lett Akira a frontember.


Közben megérzek egy pillantást magamon és látom, hogy dobosunk méreget. Remélem tetszik amit látsz. Hehe. Közelebb lép és megölel. Teljesen más érzés mint anno. Ez most olyan egy kicsit zavarbaejtő, de azért viszonzom. Jó illata van. Kellemes valamilyen virág illatú parfüm, és és... macska? Ajaj, ebből baj lesz. 


- Rég találkoztunk – mosolyog rám, de nem nagyon látok mert kezd könnyesedni a szemem. És nagyon nem azért mert elérzékenyültem. – Meséljetek mi történt veletek? 

  - Hát az úgy volt, hogy gimi utá… - kezdené rögtön Akira, de valami beléfojtja a szót. Ja, csak a mamutokat megszégyenítő prüsszögésem.


- Bocsi ez azt hiszem miattam van – értetlenül nézek rá miközben folyamatosan tüsszögök.


 - Hogy érted? – kérdezem az allerigás rohamom közben.


- Beszereztem egy macskát. - na,de jó. Már csak ez hiányzott. Hogy fogunk így játszani? Nem megyek az öt méteres macskaszőrös közelébe. 


- Menj el a közelemből! - nézek rá dühösen. Tudja, hogy allergiás vagyok a macskákra erre direkt beszerez egyet. Micsoda lány! 


- Nobu chan? Hozzak kálciumot? - pislog rám nagy, kerek szemekkel Akira. Mivel a tüsszögéstől nem tudok beszélni, alig látok és mostanra már biztos vérvörös a szemem is, ezért csak bólintok, majd énekesünk eltűnik a közelemből az utolsó amire emlékszem, hogy valaki egy szörnyű ízű kanalat dug a számba és minden elsötétül. 


Mikor megint magamnál vagyok Akira és Hotaru aggódó szemekkel néznek rám, úgy kb. mindketten 10 centiről. Ettől egy kicsit zavarba jövök és elfordulok. Valami fehér szobában vagyunk, azt hiszem ez az orvosi. 
- Nobu? - kérdezi Hotaru. - Jobban vagy?
- Aha. - bólintok. Aztán végig fut a szemem a ruhán, ami most a lányon van. Egész egyszerűen gyönyörű. Hosszú ujjatlan fehér ruha ami a térdéig ér. Bő. Na, ez már igen. - Átöltöztél? - kérdezem tőle miközben feltápászkodok.


- Nem akartam, de azt mondták jobban teszem, hogy ne kapj rohamot. - mondja megint csak faarccal. Tipikus. - Valami tisztítószerrel kiszedik a ruháinkból a szőrt. - mi? A ruháinkból? Magamra nézek és látom, hogy a pulverem helyett, most valami orvosoknak szánt fehér köpeny, a fekete pólóm és egy ismeretlen eredetű farmer van rajtam.


- Mi a jó büdös... - azt értem, hogy Hotarunak miért kellett átöltözni, de hogy nekem? - Nekem miért kellett?
- Elvileg ránk is került szőr. - mosolyog rám Akira. Végignézek rajta, és meg kall hagyni a fehér köpeny rajta is ugyanolyan röhejesen áll, mint rajtam. Hehe. 
Ekkor egy magas szőke hajú nő lép be a szobába és végig néz rajtunk. Hmmm... nem rossz bige, de nem az esetem.


- Ti vagytok a Sk8ers? - mindhárman hevesen bológatunk. - Gyertek velem. Szeretnénk titeket meghallgatni. Yoshida Akiko vagyok. A leendő menedzseretek. Már ha jól nyomjátok. - vigyorog ránk sokat selytetően. Remek! Ez kell egy kis adrenalin. Nem megyünk túl sokáig, és máris egy stúdióban vagyunk. Már izzik is a Shepherd dallama a fejemben, összenézek a többiekkel és azt látom a szemükben ami az enyémben van. Igzalom. Rövid 2 perces megbeszélés után máris a hangszereknél vagyunk. Felkapom a gitárt és játszani kezdem az imént említett dal elejét. Pár ütem után Hotaru is bekapcsolódik és újra érzem amit régen. Teljesen elvisz a zene. Pár dob és gitár duó után Akira énekelni kezd. Sokkal rockosabb és férfiasabb lett a hangja mint hittem. Nagyon jó, elképesztő! Feltüzel. Az 5 perc pillanatok alatt szállt el már vége is volt a varázslatnak. A nő intett nekünk és mi kimentünk az üvegablak mögül.



- Nos, ez gyerekek király volt! Minden tökéletes volt. - vigyorgok mint a fakutya. Már hogyne lett volna? A miénk a legjobb banda. - Kivéve az énekest.   - WTF?


Szerkesztve ~Senpaii~ által @ 2014. 07. 28. 11:15:42


Izumo-san2014. 07. 27. 20:48:16#30793
Karakter: Suoh Hotaru



 Unottan pörgetem a dalokat a telefonomon az ágyamon fekve. Kellene pár újat is feltöltenem, de lusta vagyok leszedni őket, viszont ezeket meg már „rongyosra” hallgattam. Lerúgva papucsomat, kiterülök az ágyon, és hagyom, hogy cicám lustán mászik fel a hasamra és dorombolva próbál szundizni egyet rajtam, ha hagynám neki. Óvatosan leteszem magamról, mire csak egy elégedetlen nyávogást hallat. Békítőleg megsimizem az álla alatti részt, majd ölembe húzom a laptopomat, és belemerülök a tegnap letöltött, de még meg nem nézett filmekbe.

A kiadós filmezés után fellépek pár közösségi portálra hátha történt valami érdekes is a nagyvilágban, de mindenhol a megszokott unalom fogad. Egy-két ismerősöm az egyetemről rám ír, de figyelmen kívül hagyva őket lépek le, majd nézem meg a mailjeimet. Három olvasatlan üzenetem is van, az egyik természetesen reklám, amit megnyitás nélkül törlök is. Ne zargassanak engem ilyen dolgokkal. A másik mail a bátyámtól jött, írt hogy milyen jó nekik a nyaralás, ahova a mennyasszonyával utaztak el, képeket is csatolt, amiket csak mosolyogva nézek végig. Szépek együtt. Végül valami ismeretlentől kaptam egy mailt.

Többször is, mondatról mondatra hangosan felolvasom magamnak a mailt. Egy régi bandákat összehozó társaság, ami lehetőséget kínál, hogy ha a banda tehetséges, akkor promózni fogja őket? Ez még nem is hangzik rosszul, de akkor, ha régi bandákat hoz össze… valakitől meg kellett tudniuk, hogy régen egy bandában zenéltem két másik illetővel. Ergo hármunk közül valaki azt akarja, hogy megint együtt legyünk, ezért is szólt ennek a társaságnak. Az a két vadbarom… Mosoly kúszik az arcomra, és félretolva a laptopot ölembe veszem a cicusom. Kíváncsi vagyok velük mi történt a gimi után… Mondjuk úgy tűnik a sors nagyon azt akarja, hogy mi megint megismerjük egymást.

Anno gimiben nagyon jó volt együtt zenélni, csak minden annyira komplikálttá vált egy idő után. Főleg miután drága énekesünk szerelmet vallott, és én voltam olyan hülye, hogy belementem mert nem akartam megbántani… Hehe… Balfék vagyok, tudom. Végül szétmentünk, a banda is, és azóta nem is nagyon hallottam felőlük.

A mailben megírták a pontos helyszínt és időpontot, hogy hova kell mennem, ezért ehhez az ütemtervhez idomulva készülődtem reggel. A bátyámtól csórt dalszöveges pólót és a szakadt térdű fehér farmert jó párosnak ítéltem, hajamat pedig hátul összekötöttem, hogy ne zavarjon semmiben. Dobverők a farzsebbe  - nem érdekel ki néz hülyének érte – gyors cicózás, mielőtt elmennék, majd huss ki az ajtón.

Hiába is tagadnám rettenetesen izgulok, érzem ahogy a beleim táncot járnak. Vajon milyen érzés lesz újra látni őket? Dühösek leszünk egymásra, vagy hülyülni kezdünk, mint régen? Remélem az utóbbi, bár arról a két vadbaromról azt is el tudom képzelni, hogy egy rossz megjegyzés miatt összeverekszenek. Legalábbis, ha nem változtak semmi, akkor ez is egy lehetséges opció… Valami stúdiónál lesz a tali, és míg én szokás szerint időben érkezem a két srác, késik. Tipikus… Mindig a nőket szólják meg hogy késnek, erre ez a két srác soha, sehova nem tud időre megérkezni… Ebben biztosan nem változtak, ha másban igen.

Kisvártatva – úgy húsz, huszonöt perc késé után… - megpillantok két egymás mellett lépkedő alakot, akik beszélgetnek. Oké, két igencsak jóképű alakot. Két jóképű alakot, akik közül az egyikkel már jártam egyszer. Kissé feszengve ugyan, de távolabbról intek nekik, mire meglepetten összenéznek. Odaérve tudatosul bennük ki áll előttük.

-          - Hotaru! – ölel meg Akira, az énekes az ex-barátom. – Sokat változtál! Bár látom normálisan öltözködni még mindig nem tudsz – vigyorodik el.

-          - Kikérem magamnak – teszem csípőre a kezem. – Nekem legalább nem úgy néz ki a fejem, mintha egy ötéves festette volna – célzok frizurájára, ami igencsak megváltozott az évek alatt. A régen ébenfekete tincsek, most igencsak meg lettek nyírva, ráadásul szőke és vörös tincsek is megbújtak a fekete között szép számmal.

-          - Mibe fogadunk, hogy ez a póló a bátyád gardróbjából van?  - piszkálódik tovább, és megböki a hasam.

Figyelem kívül hagyom a megjegyzést, és inkább Nobura irányítom a figyelmemet. Ő nem változott olyan sokat gimi óta, csupán hosszabb lett a haja, meg talán kicsit izmosabb lett, és talán kicsit jobban néz ki… Odalépve hozzá őt is megölelem. Mivel elég magas lánynak számítok nem kell pipiskednek ahhoz, hogy a vállánál öleljem meg.

-          - Rég találkoztunk – mosolygok rá halványan. – Meséljetek mi történt veletek?

-          - Hát az úgy volt, hogy gimi utá… - kezdené rögtön Akira, de Nobu elkezd tüsszögni.

-          - Bocsi ez azt hiszem miattam van – nézek rá.

-          - Hogy érted? – kérdezi két tüsszentés között.

-          - Beszereztem egy macskát.


© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).