Újabb negyedóra telik el, a filmben újabb szex-jelenet zajlik, amit kezdek eléggé nehezen viselni, mert nem nyúlhatok magamhoz, hiszen vendégem van. Néha cuppogó hangokból lehet sejteni, hogy matat a paplan alatt, mégis arra koncentrálok, hogy ne csöppenjek el. Hirtelen hangos cuppanást hallok, pár másodperc múlva apró ujjak fonódnak farkam köré, amitõl megijedek, e tiltakozni is elfelejtek. Szinte beleremeg az érintésébe, jobban megkeményedek, ahogyan a kezei között érzem magamat. Teljesen meglep ez a közvetlensége, kerek szemekkel figyelem mit szeretne.

- Akarlak – mondja vágytól függõ hangok, szinte remeg, amitõl farkam megmozdul a kezében.

- Boby… – Suttogom, nem hagyja, hogy végigmondjam, hogy ezt nem szabadna.

Közelebb hajol, számra ad egy apró csókot, nyelvével pedig erõszakosan, követelõzõen próbál rávenni, hogy megcsókoljam. Egy kis ideig még tudom magamat tartani, végül csak elszakad az a bizonyos cérna, viszonzom nyelve hevességét. Ezzel a külsõvel elõhozza belõlem az oroszlánt, amit kevesen tudnak. Andrea nem tudja ennyire kiváltani, amit sajnálok, mert jõ nõ, de kezd elpuhulni az ágyban is, hiába értett és tökéletes alakú nõ.

Nyelvemmel minden egyen négyzetmillimétert bebarangolok, hogy jól az eszembe véssem, szinte ritmusra és egyszerre simogatják egymást. Mindketten nagyon fel vagyunk húzva, úgyhogy nem finomkodunk.

Nem bírom tovább, megfogom a pólóját és azonnal letépem róla, mint egy vadállat, mezítelenül ül rá kemény farkamra, ekkor megérzem, ahogyan nedvei lefolynak a combomra. Farkam azonnal behatolna nedvesség barlangjába ha tudna, az alsó gatyám rabja még, apró ujjakat érzek meg az alhasamnál, és leszakítja rólam, nyomnak felbukkan a félszemû kígyó. Az arcáról meglepettséget vélek felfedezni, nem látott még ekkorát, vagy meggondolta magát?  Hamarosan a fülemhez hajol és búgó hangon megszólal, mely simogatja a fülemet.

- Nem szeretkezni akarok! – Egybõl elönt a melegség, amint megérzem forró lehelletét. Áthajol a másik fülemhez.– Basszál meg, keményen! Ahogy a filmben Christian! – Mindig tud ez a lány meglepetést okozni nekem, nem számítottam rá, hogy ennyire kimondja, azt amit szeretne.

Eleget teszek a kérésének, mert kezdek eldurrani, így is fáj, meg feszít, hiszen arra ár, hogy végre valami benedvesítse. Hirtelen mozdulok meg alatta, átkarolom keskeny derekánál, lefektetem a kanapára és mohón kezdem el csókolni. Azonnal viszonozza a tettemet, nem is finomkodom, hiszen nekem sem szeretkezésre van szükségem. Megfogom csípõjénél, és átfordítom, négykézlábra áll, ám a tenyeremet a hátára teszem és lenyomom, mert nem így szeretném.

- Nem! – Szinte remeg az izgalomtól már a hangom. – Csak a feneked legyen a levegõben!

Felnyomja csípõjét, amikor végignézek rajta, szívverésem egyre jobban fokozódik, mert nedves barlangja csillog a nedvétõl, ami a combján csurog lefele, farkamat megfogva letörlöm vele, hogy sikítsak picit.

- Ne finomkodj! – búgja – Durván akarom!!!

- Kemény leszek, baby, ne aggódj! – Picit kuncogok, hiszen olyan mint egy vadmacska.

Botomat megfogva bejáratához teszem, és mozgatni kezdem rajta, hogy jobban begerjesszem, amikor nem bírom tovább tövig elmerülök benne, hallom, ahogyan felsikít és nyüszíteni kezd.

- Uramisten, milyen szûk vagy! – lihegem, ha meg mer mozdulni elmegyek. – Basszus, meg ne moccanj, mert elélvezek!!! – Utasítom, mert ez fenomenális érzés.

- Pedig, lassan újra kezdhetnéd! – Lihegi õ is.

- Ahogy kívánod, baby! – teszek eleget kérésének.

Lassan rámarkolok csípõjére és hátrahúzódom, majd elõre, szinte súrolom a méhfalát, ami nagyon izgató számomra.

Ágyékom hangosan csattan a fenekén, újabb sikítást hallok, amit annak tudok be, hogy nagyon élvezi amit teszek vele.

Lassú tempót veszek fel, hosszú lökésekkel dolgozom szûk barlangjában, minden alkalommal szinte teljesen visszavonulok, hogy aztán hatalmas lendülettel törjek belé. Nyüszít, halkan sikongat, amitõl jobban begerjedek, néhány lökés után megfeszülnek izmai, hangos sikítással jelzi, hogy õ elérte a csúcsot. Pár lökés után, én sem bírom tovább tartani magamat,belé eresztem nem kevés magomat. Néha megremegnek az izmai, az orgazmustól, nagy nehezen kicsusszanok telerakott ágyékából, melybõl elkezd kifolyni fehérségem. Lihegve mellé fekszem, alig kapok levegõt, annyira felemelõ és rendkívüli érzés volt.

- Huh! – lihegem halkan – Annyira szûk vagy, hogy az valami hihetetlen! Még sosem élveztem el ilyen gyorsan!!! – mondom halkan.

- Nyugi, csõdör! – kacsint rám – Az sosem túl gyors, ha utánam élvezel el! – Hááát.

- Hát, nem kellett sokat túráznom! – mosolyodom el. – Még nem volt dolgom lánnyal, aki ennyire hamar felizgul! – Furcsa is, hogy ilyen gyorsan és nagyon nedves volt.

- Azért ne bízd el magad! – figyelmeztet – Már azóta rád vagyok kattanva, hogy elõször megláttalak, és háromnegyed órát ujjaztam magam a film alatt! A következõ menetet nem úszod meg ennyire könnyen! –  Akkor jól hallottam kicsi lány.

- Következõ menetet?! – kérdezem meglepetten.

Legördül a kanapéról a földre, és úgy helyezkedik, hogy könnyedén hozzáférjen nedvesen csillogó, ám ernyedten pihenõ farkamhoz.

- Tudod… – válaszolja halkan, ártatlanul néz bele a szemembe, kezét megérzem farkamon, és simogatni kezd. – sosem érem be öt-hat orgazmusnál kevesebbel! Ezt vagy összehozod egy akcióban, vagy vállalnod kell, hogy több menetet is lenyomsz velem!

 ~*~ 

Magam sem tudom, hogy hányszor tettem õt magamévá, egy biztos egy kezemen meg se tudom számolni hányszor jutottunk el a csúcsra. Csatakosan izzadtan fekszünk egymás mellett, azt hiszem most fogyott el a lendületem. Valahogyan a hálószobámba keveredtünk, de hogy, hogyan azt nem tudnám feleleveníteni, még ha pisztolyt szorítanának a tarkómhoz, akkor sem. Nem egy tini lánnyal feküdtem le, hanem egy érett nõvel.

- Nos, kedves Roberta, elegendõ orgazmust élt át ma este? – kérdezem halkan felnevetve.

- Hm… – dorombolni kezd és hozzám bújik. – Azt hiszem, hogy jól fogok aludni! – mondja álmoskásan. – De, én most törvényszegésre kényszerítettelek, legalább két módon is – Néz fel szemeimbe.

- Nocsak! – Rá emelem szememet, szinte igézõek a pillái.

- Hát… – vonja meg a válát. – Még nem vagyok tizennyolc, te meg már elmúltál annyi. Ez törvénybe ütközik, nem?

- Nem – elmosolyodom és megrázom a fejemet. – Florida állam törvényei szerint másodfokú bûncselekményt követ el az, aki tizennyolc év alatti partnerrel létesít szexuális kapcsolatot, kivéve, ha az idõsebb fél még nem töltötte be a huszonnegyedik életévét, és a fiatalabb fél már betöltötte a tizenhatodikat. Én huszonkettõ vagyok, te tizenhét, így legálisan szeretkezünk! – Remélem érthetõen elmagyaráztam neki.

- Ó! – Lepõdik meg. – Ezt nem is tudtam…

- Hát, most már kész jogász leszel!  No, és mi a másik, ami aggaszt?

- Hát… – Elhúzza a száját. – Te nem járhatsz az ügyfeleddel, nem? – Tudtam.

- Nem, nem járhatok… –  Ez volt mindig is a nagy bajom ezzel a szakmával. – De ezzel nem szegtem meg a törvényt, nem lettem bûnözõ. Csak az ügyvédi etikai kódex rendelkezéseit hágtam át, amiért kizárhatnak a kamarából. – Amit nem szeretnék.

- És az mit jelent? – kérdezi ártatlanul és értetlenül.

- Elveszítem az állásomat – Felelek kérdésére egyszerûen.

- Ó! –  Szemei elkerekednek, látom, a tekintetében, hogy azt nem szeretné. – Akkor… Akkor nem mondjuk el senkinek! – Egyem meg õt, mégis felnevetek.

- Nem, nem mondjuk el senkinek! – Homlokára adok egy apró puszit. – De majd megbeszéljük reggel, most aludjunk! – Kérem meg, hiszen lassan hajnalodik, és korán kell kelnem, mert valakinek dolgoznia is kell.

~*~

Nagyon korán kelünk, csak pár órát alszunk, nekem muszáj bemennem, hiszen Roberta ügye nagyon elhúzódik, meg bonyolódik is. Meg más ügyfelekkel is beszélnem kell, mert nemsokára jön nem egy tárgyalásom, amire fel kell készülnöm és az ügyfeleimmel is egyeztetnem kell. Gyorsan összekészülünk, fél hétkor már a kórházban vagyunk.

- Csak nyugodtan – mondom kedvesen, amikor leparkolok az épület elõtt. – Nem történt semmi, nincs közöttünk semmi. Ebben te nagy vagy, Reed-éket is megetetted! – Remélni tudom, hogy nem jár el a szája.

- Jól van – azért egy kis idegességet látok rajta. – Csak nem akarlak lebuktatni! – ha ügyes vagy nem fogsz.

- Nem fogsz! – elmosolyodom, szívesen adnék neki csókot, de csak otthon tudom lekapni õt  a tíz körmérõl.

Nem teszem meg, mert mindenhol lesifotósok lehetnek, amikor kiszáll és becsukja az ajtót, egybõl megyek is be az irodába, mert vár az ügyfelem. Gázt adva, kigurulok a parkolóból, rá a Fõ útra, ami kezd teljesen bedugulni, hiszen itt van a reggeli csúcs forgalom, nekem sikerült belerohannom. A fenébe! Érzem, hogy a szemeim is nagyon fáradtak, totál leszívta minden erõmet ez a vadmacska, ennyiszer még sosem tettem magamévá egy nõt egy este alatt. A mai napot kell kibírnom, aztán este aludhatok egy nagyot, most biztos nem fogom felvinni magamhoz ezt a lányt, mert kell nekem is a pihenõ. A gondolataim Andreán, az ügyeken Robertán is jár, komolyan, csoda, hogy eddig nem szakadtam szét. Újabb piros lámpa állít meg, kezdek nagyon mérges lenni a közlekedésre, sajnos nem tehetek semmit, várni-várni… Végre zöld  a lámpa nagy gázzal megyek tovább, elõzgetek jobbra balra, végre bekanyarodom a megfelelõ utcába, lemegyek a mélygarázsba, amint a megtalálom a saját autóbeállómat, morogni kezdek, mert elfoglalták. Na több sem kell, hívom azonnal a recepcióst és a biztonsági õrt, hogy azonnal tûntessék el az autót innen, mert ez az én helyem. Egy bõ negyed órát elszórakozunk ezzel, hogy ki kinek a helye, végül csak nekem van igazam, mert igazolni tudom, hogy én itt dolgozom és ez a parkoló évek óta az enyém. A hülye barom hiába próbál mindenkit meggyõzni, végül puffogva elhajt. Végre beállok a helyemre, kiveszem a kulcsot, majd be is zárom az autót, elindulok a lift felé, feltûnik, hogy hiányzik valami a kezembõl. Bassza meg! Visszasétálok az autómhoz és kiveszem a táskámat, gyorsan megnézem, hogy mit hagyok itt, aztán a lifthez sétálva az arcomat gyûrögetem, miszerint ez ma nem az én napom. Liftbe beszállok, megnyomom a megfelelõ gombot, kicsit behunyom a szememet, amikor megáll a lift, nagy meglepetésemre Andreával futok össze, aki boldogan öleli át a nyakamat és kezd el csókolgatni.

- Szia szépségem. – Megmarkolja farkamat.

- Neked is jó reggelt. – Elmosolyodom, majd megölelem.

- Kellesz nekem most. – Suttogja fülembe.

- Ma biztosan nem, mert sok dolgom van, meg fáradt is vagyok, sok a munka. – Nézek rá, elkezdi masszírozni farkamat, ami kezd életre kelni.

- Azért látom fel tudom kelteni az érdeklõdésedet. – Nyelek egyet.

- Te mindig, tudod. – Puszilom meg az arcát.

A lift újból megáll, és beszállnak páran, majd a tizenegyediken kiszállva, úgy sétálunk az irodám felé, mint két idegen, titkárnõm már jön is és a kezembe ad pár papírt, amit megköszönök. Elõre engedem Andreát, amikor belépek én is, bezárom azonnal az ajtót, mert le fog teperni ez a céda. Az asztalomhoz sétálok, leteszem a táskámat, a papírokkal együtt, leülök a székembe, õ azonnal elhelyezkedik az ölembe. Ajkamra tapad és egybõl csókolni kezd, meg simogatni, erre nem tudok nem reagálni, kezeim azonnal felmérik a terepet, észreveszem, hogy nincsen rajta bugyi.

- Bugyi nélkül? – kérdezem a nyakát puszilgatva.

- Csak neked csõdöröm. – Sóhajtozni kezd, miközben kényeztetem ujjaimmal.

Azt asztalra fektetem, és magamévá teszem azt a csodálatos nõt az irodámban, mégis egybõl Roberta arca jelenik meg, aki annyira szûk volt és ahhhh….  Amikor elmerülök benne tövig, teljesen más a két nõ, mégis annyira izgató a helyzet. Egy bõ óra alatt lezavarjuk a menetünket, ami tényleg fenomenális, és el is lehet mondani, hogy reggeli sex adagom is megvolt. Felöltözünk mind  a ketten, szólok a titkárnõmnek, hogy hozzon egy kávét és teát, aki édesen meg is csinálja. Halkan kinyitom az ajtómat, amikor visszaülök a helyemre, megjelenik az ajtóban a két bögrével, Andrea velem szembe ül, amikor megkapja megköszöni. Kinyitom a laptopomat és az e-mailjaimat megnézem, mert mára várok egy nagyon fontos levelet, amit meg is kaptam, gyorsan kinyomtatok, majd pár telefont elintézek. Végre levegõt is van idõm venni, õt figyelem.

- Valami oka csak van, hogy ide jöttél személyesen. – mondom neki, miközben a teámat kortyolgatom.

- Látom kezdesz jól kiismerni. – mondja kacéran.

- Szóval? – Harapok bele a szendvicsembe is, mert majd kilyukad a gyomrom a sok akrobatikától.

- A Nelson lány ügye érdekel, hogy haladsz vele? – Na ez nem rád tartozik.

- Miért érdekel ennyire? – kérdezem nyugodtan.

- Jaj Sam ne csinálj úgy, mint aki nem ért semmit. – Vállat vonok.

- Szerintem te is nagyon jól informált vagy mindenrõl, nekem sincs semmi új információm. – Ekkor feláll és csábosan az ajtóm felé lépked.

- Hát jó, reméltem, hogy kapok valami újat tõled, tévednem kellett, akkor majd találkozunk édes Sam. – mondja túlfûtött hangon, én meg biccentek.

Amikor kisétál a homlokomra csapom a kezemet, mert ez a nõ nem komplett, mindenrõl tud, lehet olyat is, amit én nem, minden esetre a szendvicsemet nem tudom befejezni, mert itt van a másik ügyfelem, akinek családi erõszak, gyerekrablás, szemérem ellen elkövetett erõszakról folynak a tárgyalások. Egy harmincas éveiben járóm nõ lép be az ajtómon, aki mindig ha lát, tõle sem kérte sokat, csak annyit amennyit nekem megér. Már nem egy bírósági tárgyaláson veszünk részt, ma döntenek a gyermekei elhelyezésérõl, a nõ nagyon reménykedik abban, hogy õ nála lehetnek, és nem a mocsok férjénél aki kisemmizte. Teljesen megértem õt, és nem hiába vagyok én az ügyvédje, ráadásul ismerem is azt aki védi, ugyanis utálom azt a barom fazont. Apám által ismerem és a szõr feláll a hátamon ha meglátom, vagy beszélnem kell vele. Én viszem védencemet a bíróságra, így most kell elindulnunk, hiszen nem fogunk odaérni, minden szükséges papírokat elhozott, én is viszek magammal mindent, útközben mindent megbeszélünk, hogy mire mit mondjon. Ügyesen ki fogunk mindenkit taktikázni, keresek egy üres parkolót leparkolok, amikor kiszállunk és bemegyünk a hatalmas épületbe fel, egészen a második emeltre a megfelelõ ajtóhoz, ekkor jelennek meg a gyermekei, akik azonnal átölelik az anyjukat. A kisebb sírni kezd, mert hiányzik neki a mama, sajnálom szegényeket, én bizakodom abban, hogy megnyerjük, mert minden jel arra utal. Pontban kilenckor elkezdõdik, nekem majd leragadnak a szemeim, de mindent bevetek, hogy ébren maradjak, hiszen hosszú lesz a tárgyalás.

Bõ négy óra múlva lesz vége, közben volt pár szünet és nem egy palack energiaital legurult a torkomon, ami segített ébren maradni. A férj elszólta magát, így védencemé lettek a gyerekek, na ebbõl is jót kaszálok és annak a szaros ügyvédnek is egy fintort virítok, hiszen undorító alkoholista alak. Visszamegyek az irodámba, útközben beugrik megint a tegnap éjszaka Robertával, amitõl megint merevedésem lesz, ilyen hatással van rám az a kis csaj? Teszem fel magamnak a kérdést és bólogatnom kell, mert dögös, vonzó, amilyen lányok nekem bejönnek, na de ott van Andrea, aki vonzó, érett nõ, tudja mitõl döglik a légy, tény, hogy a légyirtótól, na de na.  Útközben annyira belemerülök gondolataimba, hogy azon kapom magam, miszerint az irodámban ülök, nem emlékszem semmire, ajjjajjj, itt bajok lesznek, azt se tudom, hogy parkoltam le, vagy hogy értem ide. Meggyûröm arcomat, mély levegõt véve kopogtatnak az ajtómon, megjelenik Roberta, aki láthatólag eléggé sietett idáig, mert le van izzadva.

- Nem akarok találkozni az FBI-al! – mondja kerek perec.

- Neked is szia. – Feltûnik, hogy a mellén egy izzadságcsepp legördül és azt figyelem, erre csettint egyet elõttem.

- Lennél szíves rám figyelni, és nem a melleimet bámulni? – kérdezi indulatosan.

- Persze, hogy figyelek, miért nem akarsz velük találkozni?- teszem fel kérdésemet.

- Mert nem szeretnék, kész legyen ennyi, felejtsd el, hogy ma beszélek velük. – Megcsóválom a fejemet.

- Miért? – kérdezem, újra.

- Ide figyelj Sam, az ügyvédem vagy azt teszed amit mondok, nem fogok beszélni velük, megértetted? – hajol elõrébb és engem figyel, állom pillantását.

- Megértettem. – mondom komolyan. – Akkor nem fogod nekem elárulni? – kérdezek rá utoljára.

- Elég filmben láttam, hogy a maffia mit mûvel emberekkel és a családtagjaival, errõl ennyit szépfiú. – Most elnézem ezt neki, majd felemelem a kezem védekezés képen.

- Oké,oké, nem kérdezem meg többet. – Nézek rá.

- Köszönöm. – Miért gondolta meg magát ilyen hirtelen ez nem vall rá.

- Pedig úton vannak ide, hogy kihallgassanak. – Közlöm.

- Akkor csinálj valamit. – Üvölt egyet.

- Ne kiabálj elõször is. – Emelem fel az ujjamat.

- Másodjára, pedig menj ki és hûtsd le magad a mosdómban. – Közlöm nyersen.

Megfordul és hangosan becsapja az ajtót maga mögött. Mélyeket sóhajtva hátradõlök és az arcomat gyömöszölöm, amikor pár perc múlva kopogtatnak az ajtómon.

- Tessék. – mondom hangosabban, ekkor látom, hogy megjöttek akikre most a legkevésbé vágyom.

A tiszteletet megadva, felállok és üdvözlök mindenkit.

- Jó napot. – Fogok kezet mindenkivel.

- Roberta?- kérdezi William Clark.

- Sajnálom, de nem fog megjelenni. – Közlöm nyíltan.

- Kár. – mondja Andrea csalódottan.

- Megtudhatjuk, hogy miért nem jött el? – érdeklõdik Charles Lewis.

- Közölte, hogy nem akar önökkel beszélni. – Vonom meg vállamat.

- Nekem van egy sejtésem miért nem, ugyanis mi bizonyítani tudjuk, hogy a maga védence bent ült abban a bizonyos autóban és beszélgetett Randolph Brooks-al. – Na ezen meglepõdöm.

- Milyen bizonyítékuk van? – Erre egy zacskót dobnak elém, amiben egy üdítõs doboz van.

- Errõl levettük az ujjlenyomatát és összehasonlítottuk az autóban találtéval és egyezik. – Bassza meg, miért nem mondta ezt el nekem!?

- Az ügyfelem beleegyezett ebbe? – kérdezem komoran.

- Nem. – Na ez az!

- Az ügyfelem édesanyja beleegyezett ebbe?

- Van még valami, ami azt bizonyítja, hogy Roberta a kocsiban ült! Roberta arcán van egy sérülés. Randolph Brooks pisztolyán pedig vért találtunk, és lásson csodát, megegyezik Roberta Nelson vércsoportjával. – Na ez nekem sok.

- Honnan tudják Roberta milyen vércsoportú?  - Mert azt még én sem tudom.

- Az öccse kórházi lapjáról- Közlik nyíltani, amire rácsapok az asztalra.

- Ez bizalmas információ Uraim és hölgyem, megfelelõ végzést elkérték hozzá? – Kérdezem hangosabban.

- Nem, de… - Gyorsan közbe vágok.

- Nincsen de, fel fogom magukat jelenteni személyiségi jogok megsértéséért, aztán egy kettõre a börtönben találhatják magukat. – mondom fenyegetõzõen.

- Erre semmi szükség, leszállunk róla. – Emelik fel a kezüket védekezés képen.

- Helyes. – Egyenesedem fel, végül mindenki távozik ám Andrea marad.

- Sam, ugye tudod, hogy most nagyot csalódtam benned. – Na ez új.

- Miért is? – kérdezem nyugodtabban.

- Nem illõ egy hölgyet megfenyegetni pláne, az szövetségi fõállamügyész. – Na ezzel meg mit akar mondani.

- Mit akarsz ezzel mondani? – kérdezem a szemeibe nézve.

- Azt, hogy te is egy kettõre az utcán találhatod magadat. – Ooo.

- Miért kerülnék az utcára, hiszen van egy biztos állásom. – na itt az ujját az ajkamra teszi.

- Sam, egyáltalán nem biztos, mert ha megtudják, hogy azért feküdtél le velem, hogy minél jobb pozícióba kerülj, kész volt munka nincs munka. – Teszi szét a kezét.

- Meg ne merd ezt tenni Andrea, hiszen te is tudod, hogy nem emiatt feküdtünk le egymással, nem egyszer hanem sokszor, mint például ma reggel is. – mondom neki idegesen.

- Egyet tanulj meg, egy szövetségi fõállamügyésznek jobban hisznek, mint egy ügyvéd palántának. – suttogja a fülembe és megharapja, erre eltolom magamtól.

- Most fenyegetsz? – kérdezem homlok ráncolva.

- Annak veszed, aminek akarod. – mondja kacéran.

- Kár, hogy így alakult, mert imádtam azt a méretes botot a lábad között, most is csorog a nyálam, ha arra gondolok, milyen volt a reggelünk brrr. – Megcsóválom a  fejemet.

- Inkább takarodj innen. – Köpöm ki a szavakat, megfordulva a papírokat teszem a táskába, inkább gyûröm õket, mintsem szépen teszem.

Kiskoromban nem tudtam, hogy mi leszek ha nagy leszek, apám mindig is azt szerette volna, hogy ügyvéd legyek és lám, így is lett. Kemény tanulás meghozta az eredményt, a jó eredményeimnek köszönhettem, azt hogy a hatodik osztályt fél év alatt megcsinálhattam, hiszen mindenbõl kitûnõ voltam. A hetedik osztályt is fél év alatt sikeresen elvégeztem, így egy év alatt két osztályt is sikerült lépnem. Nagyon sokan irigykedtek a tudásomra, a tanárok meg büszkélkedve küldtek el minden versenyre, amire csak tudtak. Apám nagyon büszke volt rám, míg a húgom… na õt hagyjuk, mert egy tipikus pláza tünci lett belõle, akinek sok pénze van, de esze az kevés, meg is látszik, hiszen nagyon béna szegénykém. Kora õsz lehetett amikor ki kellett töltenem egy jelentkezési lapot, hogy melyik középiskolába szeretnék menni, természetesen ott is gyors talpalón. Mink töltsek el négy évet az iskolapadban, amikor két év alatt letudok négyet. Érettségim kiemelkedõen jó lett, magamon is meglepõdöm néha, hogy milyen teljesítményt nyújtok. Anyám és apám nagyon büszkék voltam rám, sokszor megjutalmaztak a legmodernebb játékokkal. Természetesen az az ára, hogy folytassam apám pályafutását. Ez sem lesz másképp, hiszen nagyon érdekelnek a megoldatlan ügyek, inkább úgy fogalmazok, hogy szeretem a kihívásokat és mindenki elismerje, tényleg itt van nálam az igazság. Középiskola befejeztével a Harvard-ra jelentkeztem, mindenki lenézett az elsõ perctõl kezdve, mert ilyen fiatalon nem kerülhetek be, mégis az igazgató engedélyezte, hogy ide járjak. Sokan a „csoda bogár” nevet adták nekem, hiszen mindenkinek elállt a lélegzete, még alig töltöttem be a tizennyolcadik életévemet, amikor az akkor diplomások közé tartoztam. Ezután olyan ajánlatokat kaptam, hogy választani sem tudtam, végül a Tampa Ügyvédi irodában kezdtem el a pályafutásomat, a Martin & Barnes-ban ügyvédbojtár, részt vettem a híres Finch-perben, és én dolgoztam ki a Martin & Barnes stratégiáját abban az ügyben, amivel végül megnyertük a pert.

Oda tényleg kellett koponya, hogy megnyerjük azt a pert, mert nem volt egy könnyû túra, ezzel a gyõzelemmel elnyertem azt, hogy apám cégénél dolgozhassak és a saját praxisomat ápolgassam. Voltak könnyû és nehéz esetek, a nemi erõszaktól, a drogos, gyilkos, öngyilkos merénylettõl kezdve, egy tizenéves lelõtte a mostoha apját, aki molesztálta, meg egy tinédzser lelõtte apja akkori barátnõjét… voltak ügyes bajos esetek. Emellett a magánéletemre nagyon kevés idõm jut. Néha egy egy kaland összejön, csak nekem nem erre van szükségem, prostikat elkerülöm, nem akarok sexért fizetni, arra, hogy kielégítsem a vágyaimat, felszedek egy itteni kis titkár macát és orbitálisat szeretkezem vele. Körülbelül egy hete, hogy nem elégítettek ki, ez néha meglátszik rajtam, igyekszem véka alá rejteni, hogy hiányom van.

Már jó ideje, hogy elköltöztem otthonról egy luxus, tipikus agglegény lakásba, ahol egy nõ járt eddig, csupán a takarító nõ. Nem szeretem ha kuplerájra megyek haza, néha napokig haza sem megyek az ügyek miatt, valamikor el kell utaznom. Ma reggel a saját lakásomban ébredek, valamikor hajnalban értem haza, egyik régi volt osztálytársammal futottam össze, akivel nagyon jól elbeszélgettük az idõt, felmentünk hozzá és egy szenvedélyes éjszakában volt részünk. Azért gyorsan elmentem tõle, mert nekem reggel munkába is menni kell. Kikelek az ágyamból, elmegyek zuhanyozni, megborotválkozom, felveszem a selyem singemet, egy kényelmes nadrágot, kedvenc parfümömmel befújom magamat. Bezárom a lakást, kimegyek az utcára, beülök fehér színû, négy ajtós Lexus autóba, egyenesen az iroda felé veszem az irányt. Azért útközben szerzek magamnak egy kávét, meg szendvicset. Leparkolok, csörög a telefonom, az egyik ügyfelem szeretne találkozni velem, hiszen a perük még mindig csak áll a bizonyítékok miatt. Nekünk tiszta a kezünk Dorothy férjére várunk, aki azt akarja bebizonyítani, hogy nem üzemeltet drog labort a pincében. Pedig minden jel arra utal, ám ekkor közli, hogy talált egy bankszámla kivonatot, amin több millió van. Ezzel meg lehet fogni valamelyest. Amíg beszélek, beszállok a liftbe és a kávémat kortyolgatva várom, hogy felérjek a 11. emeletre. Hatalmas és elegáns irodaházról sugárzik, hogy itt nem kis pályás ügyvédek vannak. Az irodám felé sétálok, útközben összefutok pár drága kollegámmal.

- Sam, akkor hétvégén egy kis foci? – kérdezi Fred, aki pár évvel idõsebb nálam.

- Természetesen. – Emelem fel a kezemet, amiben a kávé van.

Mandy a titkárnõm, mindent kézben tart, családos anyuka, akinek van egy alig másfél éves kisfia, néha behozza, mert egyedül neveli, kedves vagyok hozzá, meg elnézõ, ha késik, hiszen nem lehet könnyû egyedül nevelni egy kisgyereket. Már az irodámba vár a kis noteszával a kezében. Imádok vele dolgozni, hiszen mindent megtesz, nem nyalizik, ha fizetés emelésekrõl van szó a cégnél, õ az elsõ akit javaslok, mert a munkájához kiválóan ért és megbízható.

- Jó reggelt. – Köszönök neki.

- Jó reggelt Sam. – Õ mindig is tegezhetett, hiszen olyan huszonhét körül lehet.

- Van valami mára? – kérdezem és helyet foglalok.

- Csupán pár ügy, amirõl kapott levelet. – meséli és kipipálja, amiket elmondott.

- Rendben , köszönöm. – A kávémat kortyolgatom, amikor közelebb jön.

- Ne is mondd, nagyon megváltozott az a lány. – Elmosolyodik, hiszen néha elbeszélgetünk a magánéletünkrõl, csodálkozik, hogy nincs még senkim.

Hamar véget ér a csevej, mert telefonokat fel kell vennie, és idõpontokat egyeztetnie a kuncsaftokkal. Úgy érzem, megfolyt az ingem, ezért kigombolom a felsõ kettõt, végre fel lélegezhetek. Elfogyasztom a reggelimet, bekapok egy rágót is, majd belevetem magam a munkába. Egy kis lazítás sosem árt, épp gépemen az email-jeimet olvasgatom, rányomok a válasz felirata és írni kezdek,  amikor belép az irodámba egy nagyon csinos kis fiatal lány, felemelem tekintetemet és akaratlanul is végignézem gyönyörû testét. Egyenes, világos haj, gyönyörû szemek, selymes bõr, vadító ruha, kerek feszes mellek, amik gyömöszölni valóak, keskeny csípõje, igencsak farok meresztõ látvány. Érzem, hogy végigmér, gondolom, valami köpcös és kopasz öregemberre számított, akinek szörnyû még a modora is. Egy ideje áll az ajtóban és engem figyel, valamit csak szeretne, ha már betévedt hozzám.

- Khm! – megköszörülöm a torkomat, kicsit megrázom a fejemet és õt figyelem.

– Jó reggelt! Segíthetek valamiben… – Köszönök a fiatal kishölgynek, ám a mondatomat nem tudom befejezni, hiszen nem tudom, milyen jelzõvel illethetem, a homlokomat összeráncolom.

- Boby! – Ez nagy segítség, hogy becenevet ad meg, kicsit zavarba hozott ezzel a vadító szerelésével.

- Köszönöm! – biccentek kedvesen – Szóval, segíthetek valamiben, kedves Boby?- Teszem fel újra a kérdést.

- Igen! Beszélnem kell Mr. McGregor-ral! – Elmosolyodom.

- Ezen már túl vagy! – Felállok és az asztalom elé sétálok.

Amint felállok, feltûnik, hogy magassarkúban van, így az államig ér, teste közelebbrõl vadító, biztosan pisilnek utána a fiúk.

- Samuel McGregor vagyok! – Elé sétálok és kezet nyújtok neki.

- Nebazdmeg! Egy mezei pacsirta!!! – Fakad ki – Csúcs!

- Hogy mondod? – meglepõdöm, hogy egy ilyen édes kislánynak a száján káromkodás jön ki.

- Á, semmi, felejtsd el! – legyint egyet – Nekem ügyvéd kell, nem egy gyakornok!!! – Fordulna is ki az ajtón.

Utálom, amikor mindenki azt hiszi, hogy gyakornok vagyok, pedig igenis van tapasztalatom minden témában, nem vagyok kezdõ.

- Tizenhárom évesen fejeztem be az általános iskolát, tizenöt évesen a középiskolát, mindkettõt kiemelt igazgatói elismeréssel – hallom a nyugodt hangot a hátam mögött – Tizennyolc évesen végeztem a Harvard-on, summa cum laude. Három évig voltam Tampa legpatinásabb ügyvédi irodájában, a Martin & Barnes-ban ügyvédbojtár, részt vettem a híres Finch-perben, és én dolgoztam ki a Martin & Barnes stratégiáját abban az ügyben, amivel végül megnyertük a pert.

A kis mesélésem után megáll az ajtóban, ám nem fordul meg, azért várom a hatást, hiszen mindenkinek ezt kell elmesélnem, hogy ne vegyen félvállról.

- Miért szeretnél ügyvédet? – kérdezem érdeklõdve, hiszen mibe keveredhetett.

- Egy faszt szeretnék én ügyvédet! – Megfordul és indulatosan szólal meg.– Utálom az ügyvédeket, mind csak arra utazik, hogy kicsalja az ember pénzét, ami persze nincs is!!! Kell egy ügyvéd!!! – Nem csalok ki senkitõl pénzt, neki még ingyen is elvállalom az ügyét.

- Miért hiszed, hogy kell egy ügyvéd neked? – kérdezem nyugodtan.

- Mert én vagyok Roberta Nelson! – Legalább a nevét elárulta.

- Na, most már legalább a nevedet tudom! – elmosolyodom – Na, és tudnom kellene, hogy ki az a Roberta Nelson? – Sose hallottam ezt a nevet.

- Én találtam meg azt a szétlõtt fejû ügyvédet!!! Te nem olvasol újságot?! – Szúr nekem egyet, és igen tudom, hogy megölték.

- Nem ezt kérdeztem, hanem, hogy miért hiszed, hogy szükséged van egy ügyvédre? – Felvonom a szemöldökömet és várom a válaszát.

- Mert tíz órakor kihallgat Andrea Reed – sóhajt egy nagyot lemondóan, és leroskad az egyik bõrkanapéra. - Mielõtt elkezdenék csicseregni, mennyibe kerül az, hogy engem védjen? – kérdezi, és a lábát keresztbeteszi, akaratlanul is megnézem formás lábait.

- Attól függ milyen ügyrõl van szó. – Jelentem ki.

- Ne köntörfalazzon itt nekem, vállalja vagy sem?! – Áll fel hirtelen.

- Mint mondtam, az ügytõl függ. – Mérgesen rám néz.

- Akkor dugja fel magának az ügyvédi oklevelét, vagy mijét. – Látom, kezd kijönni a sodrából.

Inkább nyugodt maradok, hiszen nem szeretem, ha ilyen hangnemben beszélnek velem, ha azt szeretné, hogy segítsek neki, változtatnia kell a stílusán.

- Roberta, ha szólíthatlak így, azt szeretnéd, hogy segítsek, akkor meg kell válogatnod velem szemben a beszédstílusodat. – mondom komolyan.

- Rendben. – A kanapéra visszaül és az irodámat figyeli.

- Kérsz üdítõt? – kérdezem, erre csak bólint egyet, a másik helységbe átlépkedve mentes vizet töltök neki, leteszem elé, majd helyet foglalok vele szembe.

Lassan kortyolgatja, végül elfogy a pohár tartalma, úgy tûnik, szomjas volt a kicsike, vissza leteszi az üvegasztal szélére, majd egy cukorkát vesz el a kis tálából.

- Nem válaszolt a kérdésemre. – Szólal meg.

- Van nálad 30$?. – A kabátja zsebébe belenyúl és kivesz egy húszast.

- Ennyim van. – Bólintok.

- Akkor az ügyvéded vagyok, te vagy az ügyfelem. – Bólint. – Most viszont szeretném tudni, hogy mi történt. – Felállok, az asztalomhoz lépek, megfogok egy jegyzet füzetet, tollat, és visszaülök a fotelbe.

- Mielõtt elkezdenél mesélni, szeretnék feltenni pár kérdést.

- Ha válaszolok egyáltalán. – Nyalja meg a szája szélét, amire mélyet sóhajtok.

- Azért remélem fogsz, hogy hívnak? – kezdek el kérdezõsködni.

- Roberta Nelson, 17 éves vagyok és Leto High School-ba járok. Van két öcsém. Pete 9 éves, Greg pedig 11. – mondja el egy szuszra, közben sûrûn jegyzetelni kezdek.

- Szüleid? – Van egy tippem.

- Egy részeges barom apám volt, gyûlölöm.

- Honnan ismered Randolph Brooks-ot? – Térek rá a kényesebb témára, ekkor elkomorodik az arca, de a tekintete ártatlan.

- Sehonnan. – Hmm…

- Remélem nem hazudsz. – Emelem fel a fejemet, ekkor mérgesen néz rám.

- Legalább maga ne kezdje el ezt. – mondja lemondóan.

- Miért ki tette fel neked ezt a kérdést még? – Jó lenne, ha nem zaklatnák ügyfelemet ilyennel.

- Hagyjuk, nem fontos. – Tudja le ennyivel.

- Andrea Reed-ékhez mielõtt bemennél, be foglak poloskázni, mert õket nem érdekli az, hogy még kiskorú vagy. – Erre felhúzza a szemöldökét.

- Ez miért jó? – kérdezi.

- Mert amikor elkezdenek kihallgatni, én a folyosón foglak várni, lehallgatjuk a beszélgetésüket és kérdõre vonhatjuk õket, hogy kiskorút a szülõ felügyelete vagy az ügyvéd jelenlétében szabadna csak meghallgatni. – Erre elismerõen bólint.

- Maga nagyon rafkós. – Elõrehajol és elvesz megint egy cukrot, a kabátja is szétnyílik és egy fekete melltartót veszek észre.

- Látom szereted a lenge stílust. – jegyzem meg mosolyogva.

- Igen, talán valami baja van vele, turkálókból van? – kérdezi és megigazítja a melltartója pántját.

- Nem, sõt, szép, csak egy baj van, az utcalányoknak van ilyen szerelésük, tudom, hogy nem vagy az, mielõtt kiforgatnád a szavaimat. – Nézek rá komolyan.

- Nem vagyok az, mindenki azt hiszi, ez a stílusom, kész pont, ha nem tetszik be lehet kapni, vannak gazdag barátaim, akiktõl kibaszott olcsón megkapom. – Morog kicsit.

- Látom van egy tetoválásod is „Solitarity Designs”, ez mit jelent? – Tényleg érdekel, hogy egy ilyen fiatal lány miért varratta ezt magára.

- Egy gyerek banda, akikkel együtt lógunk és bulizunk. – mondja könnyedén, amit el is hiszek neki.

- Szóval, elmeséled nekem, hogy mi történt veletek? – kérdezem, közben hozok magamnak is egy pohár vizet, belekortyolva figyelmesen hallgatom, amit mesél.

Az erõdben sétáltunk az öcsémmel, amikor kinyiffanva találtuk meg azt a ügyvéd fószert, öcsém sokkot kapott emiatt.

Az utolsó betût is leírva az órára pillantok, ekkor látom, hogy negyed tízet mutat az óra, ekkor felállok és a szekrényhez lépve kiveszek egy kis mikrofont, ami álcázva van, a rádiót pedig a fülembe bedugom, mintha egy Bluetooth headsett. Odamegyek Robertához, aki engem figyel.

- Most ezt a kis mikrofont kellene rajtad elrejteni. – Feláll, és gondolkozom hova lehetne e tenni. – Megengeded? – kérdezem, hogy a kabátját lehúzzam, ekkor elhúzza és egybõl elém tárulnak formás mellei, amik igen izgató látványt nyújtanak, feszes hasa, és tökéletes csípõje. A melltartó pántjára tenném, ám véletlenül megmarkolom formás mellét, ekkor rácsap a kezemre.

- Csak poloskázunk, de nem tapizunk, bármilyen dögös pasi is vagy. – kacéran kacsint egyet, amin elmosolyodom.

- Bocsánat. – Amint megvan, visszahúzza a felsõjét. – Most kipróbáljuk, kezdj el benne beszélni, addig átmegyek a másik szobába. – Bólint és elkezd mesélni, mindenrõl mesél, a tetoválásáról, meg néha csak azt mondja, hogy bla bla. A másik szobában tökéletesen hallom, visszasétálok, majd az asztalomhoz lépve, a táskámba mindent belepakolok, zsebre vágom a pénzt amit adott.

- Akkor menjük, tudjuk meg mit szeretnének tõled kérdezni. – Feláll, kinyitja az ajtót, én utána sétálok, a titkárnõmhöz fordulok, mondom neki, hogy telefonon elérhetõ leszek, ha sürgõs.

A folyosón sétálva többen megnéznek minket, többen megjegyzik, milyen szép kis csinibabám van, ami nem igaz, a fenekét szólják meg leginkább, ami tény, formás. A liftbe beszállva mellém sétál és várakozunk, sajnos ahogyan egyre lejjebb megyünk, úgy szállnak be még jó páran, ami nekem kezd nem tetszeni, hiszen ez a kicsi lány elém sétál, nekem háttal áll. Az illata mámorító, a kicsit mélyeket kell lélegeznem, nehogy felálljon, meg a tömeget sem szeretem. Végre leérünk a garázsba, megkeresem Lexus autómat, ami négy ajtós, hó fehér, kinyitom, beülök a helyemre, megvárom míg beül, bekapcsolja magát, nekem viszont a kesztyûtartóból ki kell vennem a szemüvegemet.

- Bocsánat. –  Lenyitom a kesztyûtartót, egy pici terpeszbe teszi a lábát, amint megvagyok, visszaegyenesedem, felveszem a szemüveget, amint a motor felbõg, már megyünk is a megadott kórház címére.

- Egy valamit még kérdeznem kell, hiszen ez is fontos lesz majd az ügy kapcsán. – tartok egy pici szünetet. – Van udvarlód? – Kérdezek rá.

- Nincsen. – Na ezzel nem vagyok kisegítve.

Meg beszéljük az út alatt, hogy milyen kérdésékre számíthat, ahogy elnézem nyugodtan fogad mindent, lehet, hogy fél, nem tudom.

Húsz percbe beletelik, mire átjutunk a város egyik felébõl a másikba, parkolót is találok, gyorsan le is csapok rá, hiszen nehéz is parkoló helyet találni.

Kiszállok, õ is kiszáll, bezárom az autót, a riasztót is beállítom, elindulunk be, ahol van egy pár rendõr, az emeltre megyünk, õt elõreküldöm, hiszen az FBI nem tudhatja, hogy itt vagyok, majd késõbb. Bekapcsolom a Headsettnek álcázott ketyerét, úgy teszek, mint aki beszél telefonon. Lassan meghallom, amint közlik vele, hogy menjen utánuk, ajtó nyitódás, csukódás. Ahogyan sejtettem, tényleg szülõ vagy ügyvéd jelenléte nélkül hallgatják ki Robertát. Fél óra múlva kikéreckedik a mellékhelységbe, kiengedik, meghallom a kopogását a folyosón, amikor szembe találom vele biccentek egyet.