|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Barack | 2013. 05. 20. 18:11:02 | #25855 |
 Karakter: Alice Leavold
Megjegyzés: ~Nanaminak~
- Rex Kim Wallace. – Szép neve van, mégis olyasmi erőt sugároz magából, ami megfejthetetlen. – A tiéd pedig Alice Leavold. 170 cm vagy, van egy öcséd, Gabriel. Apád egy rendőrkapitányság vezetője, anyád pedig egy bútor bolt igazgatója. Az öcséd katona, és kint van külföldön bevetésen. – kicsit ledöbbenek, hogy ennyi mindent tud rólam, nem számítottam erre.
Kanyarodunk jobbra balra, amikor megállunk, kicsit a hányinger kerülget, mert életveszélyesen vezet ez a pasi. Kiszáll az autóból, amikor kikapcsolom az övemet, visszaszól.
- Ha nem akarod, hogy bent maradjon a kocsiba a dobozkád, akkor légy gyors, és vedd ki te, mielőtt bezárom a kocsit, és te is bent maradsz. – Elfintorodom a kijelentésére, kiszállok, majd kivéve a dobozt, bezárja az átkozott járművet.
Szinre rohan be, nem értem mire föl, így is nehéz a dobozom, reméltem, hogy mint társ ebben segít, tévednem kell, egy bunkó ő is. Amikor felérek az megfelelő irodához pár kérdés után, akkor jön velem szembe.
- Joe, gyere ide. – Int valami kis újoncnak. – Légy a hölgynek mindenben segítségére, amiben szeretné. Vezesd körbe, mutass meg neki mindent. – Bólogatni kezd a kis krapek én meg háttal állva figyelem, hogy hova tudnék kipakolni.
- Anyám, micsoda lökhárítók. – Szólal meg Joe, ekkor megfordulok és semmit mondóan figyelem.
- Ide figyelj Joe. – Leülök az asztal szélére.
- A felettesed vagyok, nem merészelj még egyszer ilyet mondani nekem. – Krémemet kiveszem a dobozból és bekrémezem kicsi kacsóimat, amikor észreveszem, hogy merevedése van.
- Tünés van. – jegyzem meg hidegen.
Megfordulok, és keresni kezdek egy rongyot, mert ez valami csótány telep lehet, mert vastagon áll a por mindenen. Lefertőtlenítem az asztalomat, lámpámat, gépemet, és nekiállok kitenni a tollaimat, amikor meghallom, hogy a bevetési csapatot kéri ez a Rex vagy ki.
- Carl, szedd össze a bevetési csapatot. Valamint a kommandósok induljanak el a régi, lebontásra váró húsüzemhez, de ne menjenek be. Csak akadályozzák meg, hogy lebontsák a régi húsüzemet. Nekem is ott a helyem.
- Értettem uram. – Az ajtóhoz sétálok, amikor beront mellettem, felveszi a fegyverét, a mellényt, én is magamhoz veszem a fegyveremet, amit a harisnyatartómban tartok.
Sietve megyek utána, amikor utána szólok megáll, ám csípőre tett kéz nagyon lányos viselkedésre vall.
- Mint az új társad, nekem is kötelességem veletek mennem. – mondom komolyan.
- Felejtsd el. – Megfordul és siet is ki, fújok egyet, azonnal utána rohanok, addigra az összes autó elmegy, így kénytelen vagyok elkérni egy járőr autót.
Tövig taposom a gázt, inkább kerülőn megyek, én tudok egy rövidebb utat, a piros lámpákkal nem törődve, sziréna bekapcsolva, a mutató már lassan 90h/km –t mutat, a kanyarokat eléggé élesen veszem, mert lássuk be, kicsit utálatosak ilyenkor a kanyarok. A szirénát hamar kikapcsolom, amikor a feltételezett tetthely közelében vagyok, kicsit messzebb leparkolok, megigazítom magamon a ruhát, rúzst teszek fel, a hajamat szétszedem, kicsit felborzolom. Kiszállok és egyenesen a raktár felé sétálok. Nem tagadom, hogy a szívem a torkomban dobog, az első az áldozat, akit ide rejtettek el, a munkagépek már itt vannak, egy hátsó bejáratot keresek, ahol be tudnék menni. Hatalmas palák takarnak el egy ajtót, amin be is megyek, azonnal kiveszem a harisnya tartómból a kis lámpámat, amivel keresni kezdem, eléggé ideges leszek, mert sehol sem találom, a sok törmelék felszakítja a ruhámat, meg a kezemet, lábamat. Nyöszörgésre leszek figyelmes az egyik nagyobb hűtőnél, odafutok, kinyitom mindegyiket, amikor a szájáról veszem le kötést, abban a pillanatban indulnak meg a munkagépek, egyből az a hatalmas golyó egy nagyobb darabot ledönt az épületből. Kikötözöm a lábát és kezét, az áldozat nagyon nehezen tud mozogni, mint kiderült egy általános iskolás kislányról van szó. Felkapom a kezembe, és a törmelékeket kikerülve próbálom őt kimenekíteni, sajnos még egy nagyot ütnek az üzemre, ahol mi vagyunk. Kiesik a kezemből, én is elvágódom a beton darabokon. Kell egy pár perc, hogy összeszedjem magam, amint fel tudok állni, megfogom a kezét és a főbejárathoz igyekszem vele, a szirénákat is meghallom, meg a társam ordibálását, akkor nem vagyok messze. Szegény kislány nagyon meg van rémülve, hát még én, nagy nehezen megtalálom a főbejáratot, amikor kilépünk a porfelhőből, elkiáltja magát valaki, annyit látok, hogy a mentősök futnak hozzánk, meg a társam is, aki ölbe kap és elvisz onnan, mert össze is dőlt az épület mögöttünk.
- Szép volt. – mondja halkan.
- Köszi. – Kicsit prüszkölni kezdek a portól.
A mentőautóhoz visz, ahol megvizsgálnak és kapok egy kis oxigént is, meg a sebeimet ellátják. Közelít Rex, szerintem fejmosást fogok tőle kapni, mert nem engedelmeskedtem a társamnak.
|
| Nanami Hyuugachi | 2012. 11. 17. 23:07:05 | #24252 |
 Karakter: Rex Kim Wallace
Megjegyzés: Barack ~ Alice részére
- Na, ide figyeljen! Vagy megmondja, hogy hol van a lány, vagy pedig nem látja meg a következő napot! – mondom ingerülten az egyik gyanúsítottnak.
- Nem tudom, miről beszél! Utoljára akkor láttam, amikor a bárban belém jött. Utána nem! Már megmondtam, hogy nem én raboltam el!
- Wallace nyomozó! – szól be az egyik kezdő nyomozó. – A főnök az irodájába kéreti. Nem fogja senki más kihallgatni őt. Ezt meghagyjuk magának. – mondja a választ, fel nem tett kérdésemre.
Csak bólintok, és kimegyek a kihallgató szobából. Egyenesen a főnök irodájába megyek. Közli velem, hogy új társat kapok. Próbálok ellenkezni, de nem nagyon hagyja, hogy bármit is mondjak. Nem enged az új társból.
Az előző társam egy diliházba kötött ki, mert túl spilázta a társ dolgot, és az idegeimre ment. Egy kicsit én is az idegeire mentem. De tényleg csak egy kicsit.
Megkapom az aktáját, és gyorsan átfutom. Megjegyzek mindent, amit olvasok róla, így vissza is adom neki az aktát.
Azt is közli velem, hogy ma érte fogok menni, és elhozom őt erre az őrsre. Remek! Nem is ide valósit választottak. De remélem, ez most nem pasi lesz! Ha az lesz, akkor felkötöm magam egy nyakkendővel!
- Remélem értettük egymást. – teszi még hozzá.
- Teljes mértékben. Ha megbocsájt, akkor indulok is az új társamért. – jegyzem meg gúnyosan.
- Még valami. Legyen kedves és illedelmes a társával.
Nem hallgatom tovább, hanem kilépek az ajtón. Fújok egyet, és a hajamba túrok. Belépek az irodámba, és felkapom a kocsimnak a kulcsát. Kifele menet veszek egy kávét, és így ülök be a kocsiba. Egyenesen a IX. Rendőrkapitányságra hajtok.
Már ott vár az egyik ember, és mutatja, hogy merre kell mennem. Megállok az ajtóban, és mit ne mondjak, egy elég csinos lányka van az irodába. Nem hiszem, hogy ki fogom engedni terepre.
Csak neki támaszkodok az ajtófélfának, és hallgatom a szitkozódását. Jó negyed órán keresztül szitkozódik. Addig pedig pakol. Nem is vesz észre, hogy ott állok. A végén elegem lesz a várakozásból, és megszólalok.
- Ha befejezte a káromkodást, indulhatnánk. – végre megfordul. Jó csaj, az tény.
- Maga meg kicsoda? – hát nem épp kellemes fogadtatás.
- A társa. – adom az egyszerű választ. Kikerekedik a szeme és elfintorodik. Na, szép. Ennyi a reakció. Mondjuk már megszoktam, hogy az emberekből ennyit váltok ki.
- Remek. – felveszi a kis dobozt, és a kezembe nyomja. Nem a rabszolgája vagyok, hanem a társa. - De ezért majd kapni fog! – Mehetünk. – mondja unottan.
Elindul kifele, én pedig csendben követem, kívül hideg álarccal, belül pedig forrongva. Na, ezt nem fogja zsebre tenni. Mije vagyok én, a cipelő embere? Nem! A társa.
Kiérve beülünk a kocsimba, én pedig hátra rakom a dobozát. Amint beülök, felém fordul.
- Legalább a nevedet elárulhatnád. – jegyzi meg.
- Rex Kim Wallace. – mondom, és beindítom a kocsit. Elindulok vele az én kapitányságom felé. – A tiéd pedig Alice Leavold. 170 cm vagy, van egy öcséd, Gabriel. Apád egy rendőrkapitányság vezetője, anyád pedig egy bútor bolt igazgatója. Az öcséd katona, és kint van külföldön bevetésen.
Jegyzem meg rá se nézve. Majd befordulok az én kapitányságomra, és kiszállok a kocsiból. Mielőtt becsuknám az ajtót, behajolok az ajtónyíláson, és szólok neki.
- Ha nem akarod, hogy bent maradjon a kocsiba a dobozkád, akkor légy gyors, és vedd ki te, mielőtt bezárom a kocsit, és te is bent maradsz. – mondom hozzám képest elég bőbeszédűen.
Kicsit távolabb megyek, és megvárom, míg kiszáll. Lezárom a kocsit, és elindulok befelé. Bemegyek az irodámba, és lerakom a kulcsot. Mikor kijövök, addigra ér oda ő is. Csak előre engedem, és megvárom, míg eléri az irodáját.
- Joe, gyere ide. – intek az egyik újoncnak, aki állandóan rámászik a csajokra. – Légy a hölgynek mindenben segítségére, amiben szeretné. Vezesd körbe, mutass meg neki mindent.
Jegyzem meg hidegen, és megyek is a kihallgató szobába. Majd csak elgondolkozik azon, hogy a társa vagyok és nem a csicskása. Ismételten belépek a kihallgató szobába.
- Nos, kedves Mark. Hallgatom. – mondom, miközben ráülök az asztalra, egy kicsit féloldalasan.
- Mit mondjak? Nem én voltam. – hazudik. Ismét.
- Rendben, ön tudja. – a füléhez hajolok és félhangosan mondok neki valamit. – Úgyis sittre vágom. - Ott pedig nem lesznek kedvesek magával. Ön lesz az új játékszer, akit mindenkinek fel akar majd próbálni. Nem is egyszer. – mondom és leszállok az asztalról. Elindulok az ajtó felé.
- Tényleg azt… azt fogják velem csinálni? – kérdezi ijedten, mire csak bólintok. – Alkut szeretnék kötni. – mondja, mire megállok, és visszafordulok.
- Hallgatom.
- Elmondom, hol van a lány, cserébe pedig segít, hogy a börtönbe ne legyek mindenkinek a játékszere. – nem csinálok semmit, csak visszamegyek az asztalhoz és rátámaszkodom a tenyeremmel lefele. – A volt városi húsraktárban van, amit le fognak bontani. – mondja, mire én csak sietősen az ajtóhoz megyek.
- Nincs alku. – jelentem ki, és kilépek az ajtón. – Carl, szedd össze a bevetési csapatot. Valamint a kommandósok induljanak el a régi, lebontásra váró húsüzemhez, de ne menjenek be. Csak akadályozzák meg, hogy lebontsák a régi húsüzemet. – kiáltom neki pár méterről.
- Értettem uram. – mondja, és máris a telefonhoz nyúl.
Az irodámba megyek, ahol felveszem a fegyverem egyik tárát, és a golyóálló mellényt. A fegyvert, az övembe fűzött fegyvertartómba rakom, míg a mellényt magamra veszem. A jelvényemet a zsebembe csúsztatom.
Sietni kell, mert ma, pontban délben elkezdik lebontani a régi húsüzemet. Így felszerelve indulok ki az ajtón, de valaki megállít. Ki lenne más, mint az új társam. Fújok egyet, és csípőre teszem a kezem. Már nem sok időnk van megmenteni egy lány életét, aki meg fog halni.
|
| Barack | 2012. 08. 24. 14:01:24 | #23090 |
Karakter: Alice Leavold
Megjegyzés: ~Nanaminak~
Néha úgy érzem, apám sosem volt megelégedve a teljesítményemmel, pedig szívemet, lelkemet beleadtam az összes iskolába, csoda, hogy nem mentem rá. Az öcsémet évek óta nem láttam, szerintem meghalt valamelyik ütközetben, hiszen életjelet sem ad magáról, anyám abban reménykedik, hogy egyszer hazatér, apám meg… na őt inkább hagyjuk. Amióta nyugdíjas rendőr anyám idegrendszerét rombolja a zsémbelődésével. Az az egy szerencsém van, hogy nem lakom velük, totál idegroncs lennék. Édesanyám titkon reméli, hogy egyszer találok magamnak valakit, akivel boldog életem lehet, nos én is ezt szeretném, előbb a karrier aztán a mulatság. Jó ez kicsit túlzás, mert a kollegákkal elmegyünk néha inni a munka után lazítás képen, ami valljuk be, néha kell. Reggel a telefonom csörgésére sem vagyok hajlandó felkelni, mindig hajnalban kelek és majdnem mindig késő éjszaka végzem, nem egy nő vágyálma, na de se sebaj, lesz ez még így se. Kimászom az ágyikómból, szó szerint folyik rólam a víz, hiszen a rettentő hőségtől a falak is át vannak melegedve, ami elviselhetetlen. Fürdőbe érve megmosom az arcomat, megfésülködöm és a szokásos napi rutin szépségápolási technikáknak nekiállok. Most kivételesen kivasalom a hajamat is és kiengedve hagyom. Hálóba visszatérve a szekrényem elé lépve kinyitom, kiválasztok egy rövid farmerszoknyát, ami combközépig ér, hozzá egy citromsárga felsőt. Táskámat elindulok megkeresni, hiszen mindig elhagyom. Amikor megtalálom a kanapé mögött boldogan ölelem magamhoz, lakáskulcsot is megtalálva bezárom a kislakást és elindulok a munkahelyemre, ahová a leggyorsabban busszal érek be. A megálló pár száz méterre van, sajnos a füttyentéseket megmosolygom. Kín keservesen érkezik meg a tömegközlekedésre a busz, az a legjobb, hogy kevesen vannak rajta, nem ülök le, hiszen csak pár megállót megyek. Amikor leszállok, és elindulok a hatalmas tégla építésű épület felé a fiúk már automatikusan rám köszönnek én meg csak intek. Egyenesen az irodám felé veszem az irányt, mielőtt leülnék, hogy a tegnapi papírmunkát eltegyem, bejön a főnököm.
- Jó reggelt Alice. – Jön be.
- Jó reggelt Jerry. – Lefűzős mappába teszem a sok sok lezárt ügyet.
- Van egy jó hírem, bár nem tudom neked mennyire lesz az. – Megtámaszkodik az ajtóban. – Tudom, hogy nemrég lettél előléptetve és egyedül dolgozol, na de… - Jaj nekem. – Lesz egy társad… - Gyorsan félbe szakítom, térjen a lényegre.
- Jerry, a lényeget. – mondom komolyan és az asztalom elé sétálva nekidőlök.
- Át kell, hogy helyezzelek egy másik rendőr örsre, mert az illető nem jön ide. – Szemöldököm egyből felszalad.
- Ezt most ugye nem mondod komolyan. – Összefonom karomat a mellkasom előtt.
- Pedig de, amint itt végeztél menj át a XII. utcai Rendőrkapitányságra, már nagyon várnak… - Éppen fordulna ki, de visszafordul. – A helyedben nem így mennék. – Távozik is.
Puffogni kezdek eléggé hangosan.
- Mit képzel magáról az a felfújt hólyag, azt hiszi csak úgy rángathat egy nőt? Hát nem, nyaljon sót…. – Nagyon sokáig szitkozódom, amikor megjelenik valaki az ajtóban, akit észre sem veszek.
- Ha befejezte a káromkodást indulhatnánk. – Megfordulok és az ajtóban egy eléggé furcsa férfival találom szembe magamat.
- Maga meg kicsoda?- Már most utálom ezt a napot.
- A társa. – Kikerekednek a szemeim is és elfintorodom.
- Remek. – Felveszem a kis dobozkámat és a kezébe nyomom. – Mehetünk. – mondom unottan.
Csöndben jön utána, sokan kérdezik, hogy hova megyek, de mindenkit letudok annyival, hogy áthelyeztek. Beülök ennek az illetőnek az autójába, ami úgy tűnik a sajátja, mert nagyon jól néz ki. Amint beül felé fordulok kicsit.
- Legalább a nevedet elárulhatnád. – jegyzem meg.
- Rex Kim Wallace. – Áhá, szóval ő az, nos…ám legyen.
|
|
