- Majd még meglátjuk, de elõbb mutasd meg hogy mit tudsz és utána eldöntöm, hogy mit szeretnék tõled. – Hm… teljesen felizgat ez az új stílus, amit így gyorsan mutat nekem. Igazi kemény srác, olyan, amilyeneket szeretek.
- Nocsak ezt vegyem egy kihívásnak? – kérdezek vissza mosolyogva. Érted még azt is, szívem. Bár nem tudod, hogy kit hívsz ki, de oké.
- Annak veszed, aminek szeretnéd, de az biztos, hogy addig nem mondok semmit, amíg nem látom milyen jó is vagy. – feleli, és nekidõl a Hondájának. Cuki kocsi, az tuti. Ennél jobban már csak a gazdija tetszik.
- Akkor gyere picinyem úgy lenyomlak, hogy csak a port fogod látni magad után. – Közelebb hajolok hozzá. – Na akkor kijössz egy versenyre?
- Lehetséges.
- De akkor ha ki is jössz, Te mit teszel fel tétnek?
- Még is mire gondolsz? Ha arra gondolsz, hogy tegyem fel én is a seggemet, akkor azt már beszoptam cicám, mert én inkább vagyok az, aki dugja a másikat, mint akit dugnak. – Hm. Izgi pasi, az tuti.

- Azt valahogy sejtettem – nevetek fel. – De a kocsid nagyon szép. – Szokásos körök, úgysem megy bele. Hamarabb tenném fel én is a fél karomat, mint a kocsimat.
- A kocsim nem téma. Inkább teszek fel tíz rugót.
- Valahogy sejtettem, de mit szólnál egy olyanhoz, hogy így is úgy is megdugnál? – kérdezem tõle kacéran.
- Ennyire kanos vagy édes? – kérdezi felvont szemöldökkel.
- Hát ami azt illeti de, egy kicsit - felelem. Nem kell tudnia, hogy én általában kanos vagyok.
- Akkor ha én veszítek, akkor négy éjszaka agyon duglak, amíg csak bírjuk szusszal és te választod ki az éjszakákat. – Hm. Kedvemre való fogadás. Így is jó lesz meg úgy is. A kérdés az, hogy mennyire.
- Rendben benne vagyok szivi. Ennél jobbat nem is tudtál volna mondani, hogy biztosra legyõzzelek.
- Nem fogom hagyni, hogy legyõzz. – De ari. Nem vitatom, tuti jól vezet.
- De attól függetlenül veszíteni fogsz és jobb, ha felkészülsz a ma esti szexmaratonra. – A kicsikémhez lépek.
- Majd meglátjuk édes, hogy ki fog nyerni.

Ahogy a többiek észlelik, hogy mi készül már szabad is az útvonal, és a két kocsi közt ott áll a szokásos kis ribanc, aki elindítja a versenyt.
- A cél a tetõn lesz - kiabálja. Bólintok, majd oldalra nézek. Õ is koncentrál, remek. Bár tény, hogy mostanában én vagyok a favorit, nem szeretem félvállról venni az új kihívókat. Sose tudni, hogy mikor jön szembe egy nálam jobb, nem utolsó sorban mikor legyõztem az elõzõ királyt, õ is félvállról vett engem, és bár a cím nem kell, nem nagyon van, aki lenyomjon mostanában.
Már amikor kiállok valakivel. Féltem a kincsemet… ha bezúzza valaki vagy én, az nagy baj lenne.

Ahogy elindulunk… az égett gumi szaga, az adrenalinbomba, ami felrobban bennem… hihetetlen érzés. Soha, semmi nem tudja utánozni ezt a kábulatot, amikor az ujjaim a kormányra szorulnak, a lábam a gázpedálra és már az indulás pillanatában is arra kell figyelnem, hogy minden jól menjen. Tökéletesen át kell adnom magam az érzésnek, különben vége és elrontom.
Ilyenkor nem létezik más: sem pasik, sem szex, sem drog, csak az aszfalt, a kocsim és én. Ez egy ilyen gruppen, ami mindennél jobban meg tud részegíteni.
Az elsõ kanyarhoz õ ér elõbb. Nem tart sokáig az uralma, hiszen a kanyar után sikerül átvennem a vezetést és bár nem tudom jelentõsen magam mögött hagyni, végig én tudok elõre menni a kanyarokban.
A negyedik emeleti feljárón veszi vissza megint a vezetést, de valami nem úgy sikerül, kiesik a ritmusból és megint én vagyok az élen, mikor a tetõre érünk.
A tömeg kiabál, én viszont nem tudok kiszállni. Tudom, egy pillanat volt, ami ha nem így jön össze, vesztek.
- Jaro, a pasi majdnem lenyomott! - ugrik elém az egyik srác, mikor kiszállok.
- Igen, tudom - mosolygok rá. - A következõben le is fog szerintem - nézek rá, hiszen ekkorra õ is kiszáll. Vesztett, de senki nem nézi le, hiszen tényleg egy fél hajszállal gyõztem le. Odalépek hozzá, közvetlenül elé.
- A következõ az enyém - mondja határozottan.
- Igen, tudom - mosolygok rá. - De négy éjszaka most az enyém - suttogom, és végigsimítok a mellkasán.
- Mikor akarod? - kérdezi.
- Holnap. Ma fáradt vagyok, késõ van és reggel be kell mennem melóba. - Nem tudom. Valamiért úgy érzem, hogy ma nem kell együtt lennem vele. Talán kicsit kiéheztetem, és akkor még jobb lesz? Ki tudja. Megyek a fejem után, mint mindig.

* * *

A megbeszéltek szerint, a parkba megyek, ahogy kérte. Ha jól sejtem, valami love hotelbe megyünk majd, hiszen õ sem visz haza engem meg én sem õt.
Csak hogy biztos legyek abban, hogy sikerem lesz, felvettem egy szûk, világos farmernadrágot és egy fehér inget. Szeretem ezt a kombót, hiszen kiemel mindent, amit ki kell.
 Ahogy odaérek, már ott van, és ahogy rám néz tudom, jól választottam ruhát. Elismerõen mér végig, de õ sem semmi. Egy farmer és egy fekete póló, ami úgy olvad rá, mint egy második bõr. Ha ennek a pasinak ilyen szexi a teste, akkor remek éjszakám lesz, úgy érzem.
Elé érek, és rá pillantok, majd körbe. Sehol senki, így még közelebb lépek és megcsókolom. Nem kedveskedve, feláll a farkam már most és bizsereg a testem az õ farkáért.
- Siessünk már - nyüsszenek fel. - Rohadtul kívánlak - simulok hozzá még jobban. Ha rajtam múlna, itt helyben keféltetném meg magam vele!

Ahh, soha többet nem vállalok ilyen szarságot. Ha cucc kell valakinek, hozzon magának, ne nekem kelljen elszaladni érte. Leszarom a zsarukat, a legkevésbé sem érdekelnek, de most is.
Kijöttem egy doboz tejért, és észreveszem, hogy követnek, így nyílván nem megyek be az éjjel-nappaliba. Tovább haladok, és ahogy egy sikátorba kanyarodok, már meg is hallom, hogy ki a vendégem.
Big Dante.
- Jaro… - szól utánam. Megállok és felé fordulok.
- Mi a szitu? - kérdezem.
- Hol van az anyag? – morran rám azonnal. Ahh, alfahímek, csak a baj van velük.
- Mondtam, hogy meg fogjátok kapni, csak érte kell mennem – mondom el sokadszorra, de azért vele nem szívesen kezdenék ki. Egy dolog, hogy hatalmas darab, a másik, hogy csont hetero, megrendíthetetlen, így ha baj van sem tudom csábítgatni: agyonver és gond letudva. mintha kicsit félne ettõl az ürgétõl, de majd lesz ez még így se.
- Szerintem meg jobb, ha békén hagyja. – Hangfoszlány. Big John felé fordul, én is. Egy új fiú, szerintem fogalma sincs, hogy kinek szólt be. Hah.
- Ne szólj bele kölyök. Menj inkább vissza az iskolába, vagy az anyukádhoz – oltja le, de a kisfiú persze nagyfiú akar lenni.
- Nagyon rossz lóra tettél – mondja Dantenak. Fenébe, hogy nem csak magamat kell kihúzni a szarból, hanem egy kis betolakodót is.
- Dante ne a kölyökkel foglalkozz. Csak én kellek neked – mondom a nagydarabnak, de láthatóan már nem érdeklem. – Nem ér annyit a srác, hiszen még a kezedet se tudná lenyomni. – Nem mintha nekem olyan sok erõm lenne, de én legalább megérdemlem, és van annyi eszem, hogy versenyre hívom, ott szarrá verem, és nincs baj.
- Állj félre Jaro – lök a kukáknak. Kurva életbe… – Lássuk mit tudsz kiskölyök. Na, gyerünk, üss meg. – Provokálja, megüti, a srác meg kitér. Je, nem verik szét elsõre a fejét. – Anyám asszony katonája – morogja Dante, mire a kölyök lekever neki egyet. Dante beveri a fejét, és a falnak vágódik, én meg nem tudom, hogy féljek, vagy ideges legyek.
- Jól vagy? – kérdezi elém lépve. – A nevem Leon.
- Én meg az, akinek szétverik a képét miattad, idióta - ordítok rá. - Fasznak szólsz a nagyok dolgába?! Ha meg akarsz kefélni szólíts le az utcán.
Dante felé pillantok.
- Kurva életbe… - morgok tovább.
- Most mi a baj? - kérdezi értetlenül.
- Nem voltam nagyobb bajban, mint máskor, de neked hála azt hiszik, hogy én verettem veled szarrá az egyik legnagyobb bárót a környéken, te kis idióta - morgok rá. - Ahh, cucc kell.
Leülök a földre, kiveszem a zsebembõl az anyagom maradékát, csíkot szórok a papírra és felszippantom.
Érzem, ahogy elkezdi csípni az orromat, a számban is érzem az ízét, és hátra kell dõlnöm picit.
Ahh, ez rohadt jó anyag.
- Mindenesetre kopj le - nézek rá újra. Nem köszönöm meg. Mit? Hogy bajba kevert?
- De… bajban voltál, nem? - néz rám.
- Rohadtul nem - mondom. - Ha most szorul is a hurok kihívom driftelni, szarrá verem, addigra meg el tudok menni az anyagért és mindenki happy. De neked hála most eszeskedhetek, hogy hogy védjem ki Dante kutyáit.
Közben az említett mocorogni kezd.
- Menj, amíg fel nem kel - pillantok a fiúra. Szép darab, az tuti, de gyerek még. Ohh, istenem, mennyire gyerek.
- De...
- Holnap este a régi plaza parkolójában. Ott leszek, gyere oda ha haverkodni akarsz - kiabálok rá.

 * * *

Másnapra sikerül elhoznom a cuccot, így Dante leakadt rólam. Szerencsére õ ma nem jön, ezért is mertem elhívni a gyereket is. Dante ugyanis csak akkor jön ki, amikor kihívják, különben valamelyik bárban kurvázik.
- Hé, Jaro, cicamica - ordít utánam egy ismerõs hang.
- Steve… - sóhajtok fel, és megállok, hogy beérjen. Fehér, feszes csõnaci van rajtam egy fekete inggel.
- Mi volt ez a balhé Danteval? Milyen kisfiú védett meg? - kérdezi, és elõvesz egy kis zacsit.
- Amíg mesélek, készítsd elõ a cuccot - sóhajtok fel. - Egyébként nem volt olyan kicsike, de pár évvel fiatalabb nálam. Segített volna, de nagyon leugattam, szóval elhívtam, hátha akar kefélni vagy valami - rántom meg a vállam. és lehajolva felszívom az elkészített csíkot.
- De ha segíteni akart, akkor jófiú. Gondolod, egy olyannak kellenél? Te? Egy drogos, szexéhes kis diverbitch?
- Mindig tudtál bókolni - röhögök fel, de ahogy megáll egy ismeretlen kocsi, odalépek.
Õ az.
- Helló - száll ki azonnal.
- Üdv fiú - lépek elé. - Nem gondoltam, hogy eljössz - kacsintok rá. - Mellesleg bocsi, hogy tegnap leszedtem a fejed a helyérõl, csak Dantet nem jó baszogatni - húzom el a számat. - Legközelebb mással legyél cuki, édes - lépek még közelebb, és végigsimítok a nyakán. - Nos, mit szeretnél a tegnapiért? tetszel nekem.
Végignézek rajta. Tényleg formás példány. Kifejezetten tetszetõs, amolyan farokfelállítós-popsiba való cukifiú. Helyes, jó a teste és… Steve-nek igaza van, tényleg jófiú lehet. Bár az igazán jók ezt a helyet nem is ismerik.
- Hogy érted, hogy mit kérek érte? - kérdezi.
- Jajj, édes - nevetek fel. - Leszopjalak? Gondolom, te nem szívsz, azzal nem kínállak, de egy kis szexet tudok adni a kedvességedért - simítok végig a mellkasán.