- Nem hallgattatnád el a gyereket? – csatlakoztam a hangzavarhoz, majd hasamról hátamra fordultam s felültem. Már úgyis kiverte a kis dög a sírásával az álmot a szemembõl, így mindegy volt fekszem, ülök vagy állok e.  

- Megfognád, amíg elõszedem az ételt? – szegezte nekem a leány a kérdést, mindenféle leszidás vagy kötözködés nélkül.

- Nem – vágtam rá rögtön. Ezt õ sem képzelhette komolyan. Oké, hogy összeszedte s újabb bajt hozott a nyakunkba, de nem várhatta el, hogy ebbe is belerángat.

- Kérlek! Ringasd egy kicsit, attól majd megnyugszik. Meg beszélj hozzá! – adta az utasításokat lelkesen, majd gyorsan a kezembe helyezte a kicsit, majd libbent is a csomagjaink felé.– Nem tudom egyszerre ringatni és elõkotorni az ennivalóját!

- Aztán siess! Szerettem volna pihenni, de ez a törpe bõgõmasina azon van, hogy kicsit se tudjak... – morogtam, míg számomra is jól érezhetõen, esetlenül fogtam a kicsit. Még mindig sírt, bár már nem olyan hangosan. Vagy csak én képzeltem volna be? Mindegy is volt, a célom, miszerint elhallgattatom világos volt számomra is.

Hiába fogtam már gyermeket a kezembe, ez más volt. A hatalmi harcok során mindig az ártatlan gyermekek húzták a rövidebbet: velük volt mindig is a legkönnyebb megsebezni valakit. Ha a szülõ nem is szerette igazán, a vére volt, s sokszor egy fiún múlott minden. A jómódú férfiaknál gyakori volt a szeretõ, aminek aztán gyümölcse is fogant sokszor. Sokszor a feleség fizetett azért, hogy eltakarítsuk férje mocskát, de megesett, hogy õ maga. Féltette a jogos utódja pozícióját. Hihetetlen, hogy mindig arra jutnak, veszniük kell.

- Ugye te jó bõgõmasina leszel, s a kedvemért csendben maradsz estére? – szóltam az aprósághoz halkan. – Ha folyton sírsz éjszaka, nem nõsz nagyra. – Még mindig hüppögött, így arra a következtetésre jutottam, hogy a hóna alá nyúlva felemelem, s szembe nézek vele. Nem kívántam hallgatni a sírását egész álló éjszaka, azonban volt valami leírhatatlan abban, hogy egy kis lényhez beszélhettem.

- Örökre ilyen kicsi s magatehetetlen akarsz lenni? Na ugye hogy nem! – morogtam, mire láthatóan elkezdett lenyugodni. – Ahhoz pedig, hogy megnõhess, elsõnek is hagynod kell engem aludni. Igen. Ez a legfontosabb. Ha szépen alszol esténként, mint mindenki más, jóban lehetünk. S a második fázisa a nagyra növésednek is bekövetkezhet.  – Akkor azonban feltûnt, hogy a matatása a leánynak abbamaradt, így a kicsi gügyögõ orcájáról a sötétbe néztem. A holdfénynél kivettem alakját, ahogy minket figyelt, túl közelrõl.

- Látom ügyesen boldogultál vele! – ült le mellém az ágyra, míg én már egy ideje felé tartottam a babát. Nem tetszett az az elégedett mosoly a szája szélén.

- Már nem tudtam mit kitalálni, hogy abbahagyja a bõgést – feleltem gondolkodás nélkül. Biztos gondolt egyet s mást, de nem szabadott érdekelnie. Eközben a kicsit is elvette tõlem, majd mielõtt neki esett volna az éhes hasa megtömésének, pár szót még szólt hozzám.

- Nem is áll olyan furcsán a kezedben, mint gondolod.

Nem tudtam se akkor, se késõbb igazán megfogni azt az érzést, ami átjárta testemet. Hisz nem csak érzelmek kavalkádja volt, attól sokkal több. Mit tudtam volna én egy gyermeknek adni? Semmit. Csenevész emlékeim ama idõkbõl, mikor anyám dúdolva takarított vagy ruhát foltozott oly kevés volt, hogy egy pillanatra én is meglepõdtem rajta. Igazából árva voltam én, mert hiába adott anyám mindent nekem, amije csak volt, a kiképzés alatt elvették tõlem. Nem is. Kényszerítettek arra, hogy eldobjam, messzire. Minél messzebb a szívemtõl, annál jobb. S így éltem én, éveken át, gond nélkül, bele se gondolva abba, mit vettek el tõlem. Nem hiányzott? Nem tudom. Nem kerestem, így ez fel se vetõdött bennem.

S akkor mégis hirtelen a szívemre markolt egy jéghideg kéz, de oly erõvel, hogy kész csoda volt, nem állt meg tõle a húscafat. Csak az öléshez értettem, no meg annak elõkészítéséhez. Rettegés, fájdalom, halál, megvesztegetés, kegyetlenség… egy sem volt való családba. Egy sem. S bizony én is azt vallottam, hogy egy gyermeknek normális családban kell felnõnie. Biztos voltam abban, hogy én ezt nem tudtam megadni. Azzal a két kézzel, mellyel annyi mindent tettem már emberek ellen, végképp nem. Ezernyi gondolat tódult fejembe, s egyszeriben csak azon kaptam magamat, hogy fojtogatnak. Kegyetlenül õszintén, húsomba marva. Utáltam, oh de utáltam. Az érzelmek nem voltak nekem valóak. A düh, talán. Azonban azok… azok, amik akkor megrohamoztak egyáltalán nem.

- Álmodtál valamit? – próbáltam valami teljesen más vízre terelni a témát, még azt is el akartam felejteni, hogy Galea kit etetett olyan csendben.

- Nem. Ma este semmit. Te? – kérdezett vissza érdeklõdve, még mindig a babát etetve.

- Én sem. – Túl mélyen aludtam, hogy bármiféle álom is rám ragaszkodhasson. Se Galea se én nem szóltunk semmit se, kínos csend telepedett meg közöttünk. Már épp visszatértem volna a gondolataim helyes útra terelésére, mikor az apróság roppant lelkesen elkezdte a késõi vacsoráját – vagy korai reggelijét – kipürrögni. Jól szórakozhatott közben, mert két pép lenyilazás közepette gõgicsélt is. Volt valami megindító a látványába.

- Úgy látom jóllakott! – nevette a leány, amiben én is halkan követtem. Azonban nem a kicsin, hanem magamon. A helyzeten, a gondolataimon. Mindenen. Ha annak idején nem vittek volna el, vajon hányadik porontyomat etetném ilyen késõi órán? Ötödiket tán? Mindegy is. Nekem nem lesz családom. Bérgyilkosnak az még mindig nem való.

- Add, elaltatom! – bukott ki belõlem hála az ostoba gondolataimnak. Galea úgy nézett erre a mondatra rám, mintha közöltem volna vele, hogy megfõzzük a babát s kenyérbe töltve megesszük reggelire. – Úgysem fogok többé ilyet fogni...

- Ilyet? – kérdezett vissza, míg mindenféle kötözködés nélkül átnyújtotta a kicsit, aki olyan apró volt s könnyû, hogy hihetetlen volt felfogni a létét is.

- Ilyet – feleltem jóval halkabban, majd óvatosan eligazgattam karjaim között s ringatni kezdtem. Nem volt ellene egy szava sem, sõt, láthatóan máris csukódtak lefelé hatalmas nagy szemei, melyek a jóllakottságtól csillogtak. – Aludj, majd a helyére teszem – szóltam Galeához, aki feltûnõen nézte mit csinálok. -  Én úgy is kevesebbet alszom.

- Hamar el fog aludni, tele a hasa – nyugtázta, majd felállt s amennyire tudott a sötétben rendet rakott.

Mire végzett a kicsi már mélyen aludt, kicsi kezei meg-megmozdultak. Lassan s óvatosan raktam vissza a rögtönzött alvóhelyére, nehogy felébredjen. Galea is visszafeküdt, a baba felé fordulva tért nyugovóra. Én is inkább visszafeküdtem, s a helyenként koszos plafont kezdtem el figyelni. próbáltam a gondolataimat távol tartani magamtól. Ha ez nem lett volna elég, még az álom se akart segíteni rajtam, hiába voltam érezhetõen fáradt még.

Az éjszaka fennmaradó részében fent voltam, legfeljebb csak bóbiskoltam két kusza emlékkép felidézése között. Utoljára akkor tettem így, mikor egy szekéren zötykölõdtem a rabszolgapiac felé, s onnantól egészen addig, míg ki nem ölték belõlem fél éven belül. Még akkor sem, mikor küldetés közben vigyáznom kellett arra, hogy a gyerek ne lásson meg, vagy ne öljem meg. Akkor mégis mi változott? Tudtam a választ, hosszú volt s sokindokos, de valahogy nem akartam magamnak se beismerni.

Mikor a nap már rég megvilágította a kis koszos szoba belsejét, úgy döntöttem, hogy ideje felkelnem s elindulnom. Összeszedelõzködtem, s már indulásra kész voltam, mégis hiányzott valami. Szólnom kellett volna Galeának, hogy elmegyek, de oly békésen aludt, hogy kár lett volna felébresztenem. Jobb ötlet híján kértem papírt, pennát s tintát, majd leültem a kis rozoga asztalhoz, hogy latinul lekanyarintsam neki hova s miért mentem el. Már éppen az utolsó sorokat írtam, a befejezésen gondolkozva, mikor feltûnt, hogy valaki figyel. Elég volt kissé felemelnem a fejemet s az ágy felé néznem, rögtön felfedeztem az ott ücsörgõ, álomtól ködös tekintetû, párnától gyûrött arcú leányt. A takaróját s az enyémet is, melyet ráterítettem miután úgy vacogott felkeltem után, egy zavart tekintettel jobban magára húzta.

- Jó reggelt! – törtem meg végül a csendet, majd egy könnyed mozdulattal az addig összeszenvedett papírlapot összegyûrtem.

- Neked is! – küldött felém egy zavart mosolyt, majd tekintetét a markomra összpontosította.  – Mi az?

- Neked írtam, de ezek szerint nem lesz rá szükség Nem akartalak felébreszteni, de lassan indulnom kell. El kell intéznem a hajót. Délre itt vagyok – nyugtáztam, míg õ óvatosan kimászott a kicsi mellõl az ágyból, s még álmosan a szemeit dörzsölgette. Én addig az apróra gyûrt lapot a zsebembe süppesztettem, majd megindultam szomjamat csillapítani. A kulacsomért nyúltam, kinyitottam, azonban mielõtt beleihattam volna Galea rám ripakodott.

- Mit mûvelsz?! Az a babáé!

- Már kulacsa is van? – szólaltam meg felvont szemöldökkel az elsõ döbbenet után. S az én kulacsomat kellett kisajátítania a kis némbernek az általa összeszedett gondforrás számára!

- Forralt víz van benne, hogy ne betegedjen meg – motyogta jóval halkabban, mint elõbb.

- Gondolom az is az övé... – néztem jobban szét a babásított holmiink között.

- Igen, forralt tej és zöldségpép keveréke – oktatott ki nemes egyszerûséggel, míg én köpni-nyelni nem tudtam. Honnan a frászból szerezte ezeket? És mibõl fizette ki?! –  Ne nézz már így!

- Honnan tudsz ennyi mindent a babákról? – ugrott be egy igen fontos kérdés.

- Osberht kitanított. S nem õ az elsõ pici, kit így találok. Ha anno, az öreg nem szed össze, akkor én már jócskán alulról szagolná azt a bizonyos virágot.

- Értem – feleltem. Persze, gondolhattam volna. Annak a vénembernek úgyis olyan kotnyeleskedõ képe volt, de biztos vagyok benne, hogy egy párszor õ is fogta a fejét a kölyök Galea mellett. Legalábbis nagyon reméltem, hogy nem csak engem tisztelt meg a hihetetlen húzásaival.

- Nem érted – vágott vissza kissé ércesebben.

- Ritka dolgok, mik veled történtek, Galea – sóhajtottam válaszomat õszintén. Már éppen hozzá is akartam tenni, hogy ki is készít vele, de inkább nem tettem. Megtartottam magamnak, nem volt kedvem civakodni vele. Azonban az éjszakai virrasztásomnak megvolt a kockázatos végeredménye is. Hihetetlenül szkeptikus, negatív s kötözködõ lettem. Persze addig is az voltam, de akkor még jobban kijött rajtam.

- Attól még...

- Hol a többi baba, kiket megmentettetek? – vágtam közbe suttogva, de elég hangosan ahhoz, hogy õ is megértse. Láthatóan nem tetszett neki ez a kérdés, azonban fel kellett neki tennem. Ugye nem kívánja megtartani a kicsit? A halál várna rá… bár ígyis-úgyis az vár rá.

- Volt akit családhoz tudtunk adni. És volt olyan is, aki menthetetlen állapotban volt. Erre voltál kíváncsi, ugye? – Igen, erre is. Azonban ahogy a kicsi felé nézett, mintha erõt gyûjtene a látványából, éreztem, hogy más is állt a háttérben.

- Nem értem miért kínzod magad.

- Kínzom magam?! Kínzás az lett volna számomra, ha ott kell hagynom! – szegezte rám tekintetét, sõt, farkasszemet néztünk. Dühös volt, oh, de nagyon. oda lett a reggeli álmos tekintete, helyette épp meg akart ölni, de nagyon.

- Azt kellett volna tenned – feleltem õszintén, majd megszakítva a szemkontaktust inkább visszasétáltam az asztalhoz. Lehet csak megnéztem, hogy nem e hagytam ott valamit, de lehet azért, hogy befejezhessük ezt a vitát is. Nem akartam a levegõben hagyni, volt már elég ilyen a közös kis múltunkban. Talán túl sok is.

- Nem, még ha halálán lett volna sem! Ráadásul teljesen egészséges! – folytatta a vitánkat, amit én kezdtem. Családot akart. Azt, amit kicsinek nem kaphatott meg; azt amit elvettek tõle. Nem mondhatnám, hogy nem értettem meg. Azonban õ maga is sejthette, hogy ez szinte lehetetlen volt számára is. Nem azért, amiért nekem. Neki sokkal másabb oka volt rá. Üldözték, s az elbeszélések alapján már évek óta. Nem találkozásunkkor kezdõdött, szerintem már jóval elõtte. Aztán ki tudja már mikor…

- De hála azoknak az istenverte jeleknek, nem maradhat veled! – közöltem vele a fájó igazságot, amivel azonban õ sem tudott mit kezdeni. Bizonyos szinten, sõt, teljesen, nem rajta múlott ez. Azt hiszem.

- Képzeld tudom! Van tapasztalatom az istenverte jeleimmel kapcsolatban, de azért köszönöm, hogy az orrom alá dörgölöd! Magunkkal visszük biztonságosabb helyre, s ott örökbe adjuk. Találunk neki rendes családot! – vitatkozott velem.

- Nem visszük magunkkal! – vágtam rá gondolkodás nélkül. Így is vigyáznunk kellett arra mennyit költünk, s egy kisbabának a mi fürge iramunk végzetes volt.

- Nem fogom itt hagyni, nem tudom hol! – tiltakozott hevesen.

- Akkor maradsz te is! – sziszegtem vele az elsõ gondolatomat. Nem felelt semmit se, csak nagy szemekkel nézett rám. Mielõtt bármelyikünk is szólhatott volna vitánk tárgya halkan felnyögött. A nagy szóváltásra biztosan felébredt, ami nem jött túl jól. Emellett lehettem volna tapintatosabb is. Rájöhettem volna már, hogy veszekedéssel nem értem el nála semmit se. Sõt, semmivel.  

- Nem a veszekedés volt célom – suttogtam õszintén. Volt elég gondunk, nem kellett még az is, hogy egymást öljük.

- Akkor mi? Tán csak puszta aggodalomból bosszantasz? – vágott vissza a szokásos módon.

- A szeretet megöli a kötelességtudatot. A mesterem mindig ezt mondta, s van benne igazság – indokoltam meg szavaimat.

- Ha a szeretet ölne, rég nem lakná senki ezt a világot – csóválta meg fejét.

- Az életünket tennéd kockára egy ismeretlen gyermek miatt.

- Tudom, és sajnálom, de nem lennék az, aki, ha itt hagynám. Nem volna Galeás – folytatta sokkal halkabban mint elõtte.

- Tudom – láttam be.– Délután megpróbálok keresni neki egy rendes családot. A hajózás nem kisbabáknak való – tettem még hozzá, majd mielõtt bármit is mondhatott volna erre, pár lépéssel átszeltem a szobát s máris a lépcsõn siettem lefelé.

Konkrét terveim voltak, amik élén a körbeszaglászás szerepelt. Biztosra akartam menni, hogy mi zajlik körülöttünk, nem e találtak már ránk. Valahogy az a pár nap kint a pusztán, kétségbeeséssel fûszerezve nem tûnt túl elõnyösnek. A piacon jártam egyet, vettem egy kis tõrt az egyik árustól, amit a cipõmbe kívántam rejteni vészhelyzet esetére. Mivel a kikötõ is rögtön ott volt mellette, az utazást is megérdeklõdtem. Indult egy hajó másnap reggel, s bõven akadt még hely. Úgy voltam vele ráérek még vele.

Mivel se a lovat se a szekeret nem tudtuk volna elvinni, úgy döntöttem, hogy lepasszolom ezeket is a piacon. Visszamentem értük, majd a piacon eladtam õket. A lóért kaptam természetesen a több aranyat, de a szekérért is kaptam pár garast. Már éppen indultam visszafelé, mikor két alak suhant el mellettem. Volt bennük valami, ami arra késztetett, hogy utánuk forduljak. Ez volt a nagy szerencsém. A kopottas köpenyek, melynek aljai már foszladoztak; a kikandikáló kemény csizmák. Azonban egyik se volt oly ijesztõ, mint a kopasz fejük, melyek egyformán kerekek voltak. Libbent a szellõ, lebbent a köpeny, s az egyik kardja is kivillant oldalán. A hadi fivérek. Túl közel voltak, túl közel…

Ahogy csak tudtam, úgy siettem vissza a szállóra. Mindent felborított az a két alak, mindent. Szívem hevesen vert, tartottam attól, mit hozhattak magukkal. Még a leány is a nyakamba sózott egy újabb gondot, a gyermeket. Azt se tudtam mit kezdjek vele, idõnk se volt rá, otthagyni pedig biztos nem hagyta volna… Aztán beugrott valami. Valami, ami mûködhetett is. Hármasával szedtem a lépcsõfokokat, s szinte betörtem a rozoga ajtót a nagy sietségben, jól ráhozva Galeára a frászt.

- Változott a terv! Indulunk, most! – tudtam le ennyivel sietve, majd mindenféle további felesleges szó nélkül neki is kezdtem a pakolásnak.

- És a baba? – Nem csalódtam, rögtön ez volt az elsõ kérdése.

- Õ lesz az álcánk – közöltem vele tervem egyik részét nemes egyszerûséggel, de láthatóan egyáltalán nem tetszett ez neki.

- Hékás... nem úgy volt, hogy a hajó nem babáknak való? – esett nekem, mire én abbahagytam a dolgaink pakolászását. Nem értette, s nem volt idõm arra, hogy felvilágosítsam.

- Visszavihetjük oda is, ahol találtad! – Próbáltam ennyivel beléfojtani a szót, hogy ne keljen felesleges köröket futnunk. – Naretába lesz idõnk megfelelõ családot keresni számára.

- Jó. És az álcával mi újság? Mégis miféle álca lehet egy kisbaba? – faggatott tovább, én pedig folytattam inkább a pakolást.

- Úgy fogunk kinézni akár egy... – kezdtem bele, de nem fejeztem be. Gondoltam csak kitalálta mire jó egy kisbaba egy férfi s nõ között.

- Család! – mosolygott boldogan, mintha egy pillanatra elfelejtette volna a helyzetünket. Túl lelkes volt, túl szeles.

- Igen, úgyhogy kérlek viselkedj úgy, mint egy felnõtt! – mormogtam.

- Ne aggódj, elbírok az anyaszereppel. Te se feledd, hogy apuka vagy! – majd pajkosan rám kacsintott mosolyogva.

- Most, hogy így lefogytál a betegeskedéstõl, egészen hasonlítasz is egy szoptatós anyukára! –közöltem vele miután végigmértem õt egy széles vigyorral a képemen. Ez egyre jobb lett.

- Mi? – Máris nem vigyorgott már oly szélesen, sõt, rögtön elkezdte magát nézegetni.

- Nyugodj meg, nem olyan vészes – szóltam oda neki, majd folytattam a dolgaink összepakolását.

- Nem OLYAN?! – adott hangot nemtetszésének.

- Feszélyez talán? – néztem felé fél szemmel, míg õ éppen a károkat mérte fel magán.

- A te véleményed nem! Miért feszélyezne, hisz te nem akarsz éntõlem semmit! – duzzogta, de mégis olyan érzésem volt ezektõl a szavaktól, mintha nyakon öntöttek volna egy hideg vizes vödörrel.

- Mi? Ezt hogy érted? – Muszáj volt visszakérdeznem, ugyanis egyáltalán nem értettem honnan jött az neki. Egyáltalán miért gondolkozott olyanokon, hogy akarok e tõle bármit is?

- Úgy ahogy mondom, olyan vagy, mint egy szobor, aki csak van. – Hangja már jóval bizonytalanabb volt, érezhetõen megbánta már õ is a szavait. Azonban engem igenis foglalkoztatott a dolog, hisz… ugyan, férfiból voltam, vagyok s leszek is, õ pedig egy nõ. Mivel nem lettem eunuch, természetes, hogy voltak vágyaim. Mégse értettem a helyzetet… nem arra kért még a legelején, hogy gondolni se gondoljak rá?

- Úgy gondolod én... – kezdtem el a szavakat lassan pörgetni, õ azonban nem hagyta, hogy befejezzem. Lehet jobb is volt úgy.

- Úgy gondolom, hogy igazán semmit sem akarsz, csak végezni a dolgod. Mint egy jó bérgyilkos. – Mindeddig nem kértél semmit segítségedért cserébe, és ezért nagyon hálás vagyok. Még nem találkoztam rajtad kívül olyannal, aki csak úgy segített volna... úgy értem jutalom híján is.

Alig bírtam felfogni a szavait, mintha egy másik nyelven beszélt volna. Bár bizonyos szinten ez így is volt… ez volt a nõk nyelve, amit soha nem tudtam megérteni. Bár miért is kellett volna nekem abból a kellemetlenül zagyva témából bármit is felfognom? A leány is igen zavaros volt, biztosan õ maga sem tudta mit akar, s úgy gondoltam, az lesz a legjobb, ha szépen elfelejtem a dolgot, mint a többit.

- Készen vagy? Minden megvan? – érdeklõdtem egy kis szünet után, miközben körbenéztem a szobában, nem e hagyunk ott bármit is. Mikor újra rá emeltem tekintetemet, helyeslõen bólintott, miszerint mindent elpakoltunk már. - Akkor hozd a kölyköt, indulnunk kell!

Nem szólt semmit se, de úgy cselekedett, ahogy kértem. Láthatóan ideges volt, habár még azt sem mondtam el neki, miért kellett oly sietõsen távoznunk. A fogadóssal rendeztem mindent, majd kis családként folytattuk utunkat a kikötõig. Ott aztán megkértem Galeát, hogy rejtõzzön el a kíváncsi szemek elõl, én pedig elindultam, hogy jegyet váltsak a családomnak. Hiába csúszott ki könnyedén ez a szó a számon, furcsa érzéssel töltött el. Nem voltam én hozzászokva. Próbáltam sietni, azonban akadt bõven kérdésem. Mikor felvázoltam a férfinak, aki a hajón dolgozott s a jegyeket is árulta, hogy mi az én gondom, egy kis gondolkodás után közölte, hogy megoldja. Volt egy kis lyuk a hajón, amit nem igazán használtak semmire se, mert kicsi volt s eléggé meleg, de ha nem bántuk, az éjszakát ott tölthettük. Ugyanis minél elõbb felkerültünk a hajóra, annál biztosabb volt a pozíciónk rajta. Miután végeztünk, én visszaindultam Galeához. Meglepetésemre õ azonban a rejtõzködés közben is sikeresen belefutott pár közös ismerõsünkbe.

- Az meg mi, egy kisgyermek?! A tied? – érdeklõdött a nõ, kit a karavánról ismertünk még. A férjével volt, nem tudom mit kereshettek ott.

- Igen – szóltam közbe, hisz láthatóan a leány zavarban volt s maga sem tudta mit tegyen.– Utunkra nem vihettük végig magunkkal, itt kellett hagynunk Khawla egyik rokonánál – hazudtam az elsõ dolgot, ami az eszembe jutott. Nem mondhattam mást, hisz látták a leányt annak idején, nem úgy festett mint egy frissen szült nõ, vagy aki épp várandós.

- Hogy lefogyott ez a lány, eteted te rendesen? – érdeklõdött tovább az asszony, majd kedveskedésbõl a baba orcájába csippentett.  – A kicsit viszont le se tagadhatná!

- A szoptatás miatt, nagy az étvágya – válaszoltam lelkiismeretesen.

- Akárcsak az apjának! – nevette a férfi, ami már nálam is betette a poharat. Én nem szórnám a magomat ész nélkül… soha.

- Most viszont el kell búcsúznunk, indul a hajónk! – szóltam közbe, hogy végre búcsút vehessünk tõlük s mehessünk dolgunkra.

- Isten veletek, remélem még találkozunk! – köszönt el Galea is egy igen erõltetett mosollyal az ajkán. A hajó felé tartottunk végre, ahol remélhetõleg nem találtak ránk oly könnyen. El akartam mondani Galeának a helyzetet, de csakis akkor, mikor már a kis fedezékünkben voltunk. Azonban olyan lassan mozgott, hogy már nem bírtam már ki, rá kellett szólnom.

- Gyere már! – álltam meg, majd mértem végig. A kicsivel a karjaiban is nagyon remegett, amit nem nagyon tudtam hova tenni.

- Félek – vallotta be halkan, amitõl valamiért minden mérgem elszállt, amit azért éreztem, mert lassú volt.

- Nincs mitõl!

- Nem tudok úszni – bújt ki a szög a zsákból.

- Én igen – léptem hozzá közelebb, hogy megnyugtassam. - Ezért mondtam, hogy nincs mitõl.

 Nem szólt se cselekedett, helyette inkább óvatosan megtette a következõ lépést. Inkább étvettem tõle a kicsit is, hisz a sok portékánk mellett már nem számított pehelysúlya. Végül pedig kezemet nyújtottam a reszketõ lánynak, aki óvatosan, de elfogadta. Végig fogta a kezemet, még a pallón is. Nem hagytam, hogy lefelé nézzen, s volt olyan ügyes, hogy felváltva engem s a babát nézze. Melegek voltak a kezei, s puhák. Egyáltalán nem bántam, hogy fognom kellett, mégis mikor fedélzetet ért mindkét lába, sietõsen elengedtem. Nem hagyhattam, hogy olyan gondolatokat ébresszen bennem, ami miatt megint nem alszom.

Ezek után egy kisebb magyarázattal elindultam vele a kis menedékünk felé. Elmondtam, hogy miért jó, hogy korán odaértünk s nyomokban megjegyeztem azt is, hogy üldözõink beértek minket. Persze, azt nem tettem hozzá, hogy az a két ijesztõ kopasz, mert láthatóan eléggé megviselte még az is, hogy a hajón kellett lennie. Az egyik matróz segített nekünk a kis kabin megtalálásában, ami tényleg csak egy lyuk volt.

Nem volt benne sok minden, egy kis dézsa, egy sámli, egy asztal egy igen kicsi gyertyával s végül két szörnyen rossz állapotban lévõ szalmazsák. Mégse húztam rá a számat, voltam én már rosszabb helyen is, s emellett, ez a hajóút sokat segített nekünk abban, hogy elõnyt szerezhessünk. Biztos voltam abban, hogy a nyomunkra fognak akadni a Hadi fivérek, de abban is, hogy addigra már rég a Keskeny-tenger másik oldalán menekülünk.

- Az a dézsa az, amire gondolok? – fordult hirtelen Galea felém.

- Attól függ mire gondolsz – feleltem nemes egyszerûséggel, amit nem díjazott túlzottan.

- Ha az, akkor én majd inkább piszkos maradok! – jelentette ki ellentmondást nem tûrõen, amit rá is hagytam volna, ha… Igen, az a fránya ha. Egyszerûen utáltam a piszkot, fõleg magamon.

- Nem hiszem, hogy a hajóút alatt lesz lehetõséged tisztálkodni... – feleltem õszintén, majd mindenféle zavar nélkül lepakoltam a hátamon nehezedõ holmikat a földre s kiszedtem egy rongyot közülük fél kézzel, míg a másikban a kicsit tartottam, s egész gyorsan az egérpiszkos zsákokra terítettem. – De most ülj le, és együnk valamit. Lassan dél van. Biztosan a kicsi is éhes.

- Igaz – látta be igazamat, majd míg én leültem a kicsivel, õ az elpakolt élelmet vette elõ. Ahogy elnéztem magunkat, tényleg egy család képét tettettük. Azonban valami hiányzott…

- Mi a neve?

- Hogy? – nézett rám értetlenül.

- Gondolom adtál neki – vontam fel a szemöldökömet.

- Adtam, de miért kérded? – érdeklõdött továbbra is, mintha nem lett volna oly logikus.

- Mert tudni szeretném hogy nevezzem – morogtam az orrom alatt, míg a kicsire néztem, aki nagy szemekkel figyelt mindent s mindenkit.

- Kislány, úgyhogy a Zahra -ra gondoltam – felelte végül mosolyogva.

- Szép név – jegyeztem meg egy halovány mosollyal a szám szélén.

- Csak szép? – tette fel a kérdést, míg mélyen a szemeimbe nézett. Hiába volt meleg a kis lyukban, kirázott tõle a hideg, s nem rossz értelemben.

- Csak szép – motyogtam válaszomat, de még mindig nem szakítottam meg a szemkontaktust közöttünk. Nehezünkre esett, de végül az éhes Zahra segített benne.

Együtt ebédeltettük meg – én fogtam, Galea pedig etette -, majd mi is ettünk pár falatot. Én is aggódtam kicsit az üldözõink miatt, a leány is, szóval az a pár falat is túl laktató volt, így lepihentünk kicsit. Elõszedtem a zsák aljáról egy könyvet, melyet a piacon találtam potom pénzért s nem tudtam otthagyni. Igaz, hogy már olvastam, azonban az sem zavart. Kellett egy kis kikapcsolódás, hogy az agyam ne járjon százfelé.

Párszor letettem a könyvet, s felmentem a fedélzetre megnézni kik gyûlnek a hajnali hajóútra. Akadt közöttük gyanús képû, de üldözõink nem. Eme utjaimat egyedül tettem meg, Galeának nem engedtem, hogy feljöjjön velem. Nem beszéltem sokat, hiszen ha vele s a kicsivel voltam, a könyvemet bújtam. Igen sokáig kibírta Galea, de egyszer csak megtörte a csendet egy igen furcsa kérdéssel.

- Mikor születtél? Úgy értem milyen hónap mely napján?

- Július 20-án. Te? – feleltem rögtön, majd tovább olvastam könyvemet.

- Hmm? – kérdezett vissza a maga módján, mire én felemeltem a tekintetemet a könyvbõl.

- Mikor?

- Jaa! Fogalmam sincs – felelte zavartan. – Osberht sem tudta pontosan, de sokáig ünnepeltük. Illetve amit ünnepeltünk, az az a nap volt, mikor megtalált.

- És az mikor volt? – kérdeztem rá érdeklõdve.

- Már nem tudom. Mindig úgy tologatta, ahogy éppen jó volt neki. Annyi biztos, hogy mindig decemberben volt, karácsony után. De már két hónapos körül voltam, mikor megtalált, az biztos.

- Ünnepeltétek a karácsonyt is? – ragadtam ki egy érdekes részletet a szavaiból csodálkozva.

- Igen. Osberht keresztény. – Olyan nyugodtan felelt, pedig nekem ez egyáltalán meg sem fordult a fejemben.

- S te? – faggattam tovább.

- Az én istenem a szívemben lakott, asszony volt, és golyóbison állt, mint Fortuna, de rég elhagyott.

- Furcsa lány vagy – feleltem õszintén, míg szemeibe néztem.

- Te pedig furcsa gyilkos – jött a válasz, ami után ajkaira harapott s inkább a babára nézett.

Nem szóltunk semmit se, újra csend telepedett ránk. Nem szerettem soha, ha túl nagy zsivaj volt körülöttem, vagy ha valaki túl sokat beszélt. A csend tett nyugodtabbá, õ volt az én barátom, örök társam. Mégis mióta megismertem Galeát az addigi nyugtató csend elvesztette a varázsát. Legtöbbször ha csend köszöntött be közénk, annak semmi jó elõzménye nem volt. Sõt, legtöbbször feszültséggel teli volt a légkör. Akkor sem volt ez másképp.

Zahra teli hassal aludt, Galea pedig mellé kuporodva figyelt hol engem, hol a kis szoba falán lévõ repedéseket. Mivel egyikünk se szólalt meg, félõ volt, hogy ami ezáltal keletkezett feszültség, egy furcsa mondatban fog visszaköszönni. Így mikor az oly ismerõs pislogása következett, inkább felálltam az ágyról s a dézsához léptem.

- Mit csinálsz? – kérdezte meg. Biztos voltam abban, hogy elsõnek nem ezt akarta feltenni, de sikerült kizökkentenem a gondolataiból.

- Lassan esteledik, gondoltam megmosakodom – feleltem nemes egyszerûséggel, majd a dolgainkhoz léptem. Egy tiszta inget vettem elõ, de átgondolva a dolgot, inkább visszaraktam. Elég meleg volt a hajó gyomrában, s izzadtam is miatta rendesen. Felesleges lett volna egy tiszta rongyot összekoszolnom.

- Most? Itt? – faggatott, azonban válasz helyett egyszerûen levettem a rajtam lévõ inget, majd nemes egyszerûséggel a vízbe nyomtam. Tudtam jól, hogy mi a véleménye az ilyesféle mosakodásról, de nem zavartattam magamat.

- Neked se ártana majd utánam egy kicsit megmosakodnod. Ki tudja mikor lesz rá alkalmad megint. – A vizes inggel nekiestem a mellkasom áttörlésének. A kezemen lévõ sebem már szépen gyógyult, vastag varr fedte, ami néha húzódott még. Szerencsére semmi gond nem akadt a gyógyulása alatt.

- Tudom, ezt már egyszer mondtad… - motyogta, míg a felhúzott lábait átölelte. Testével felém fordult, azonban arcát oldalra hajtotta, hogy ne essen rám tekintete. Persze így nekem is könnyebb volt, azonban õszintén bevallva, ha figyelt volna is ugyanúgy tettem volna mindent.

- Elmondtam hát még egyszer, hogy biztosan eljusson hozzád – feleltem szórakozottan, míg ujjaimat beakasztottam a nadrágkorc alá. Épp ekkor szegezte rám kissé sértõdött tekintetét, de mikor meglátta mire készülök, felemelte fejét, s lábát is kinyújtotta kissé.

- Mosakodásról volt szó – nyögte ki, mire én értetlenül elintéztem egy vállrándítással a dolgot. nem értettem miért volt ennyire kiakadva azon, hogy nem csak ott akartam magamat megmosni a vizes ingemmel, ahol a nap ért.

- Nem tudom nálad az mit jelent, szóval inkább fordulj el, mielõtt teljesen megsemmisülsz attól, hogy nálam mi is – feleltem nyugodtan, majd azért én magam is hátat fordítottam neki.

Nem nagyon foglalkoztam vele, míg átmostam a lábaimat is, amik porosak voltak az egész napos futásnak hála. Igaz éreztem néha, hogy figyel. Jól esett a langyos víz az átmelegedett testemnek. A nadrágomat hamar visszavettem, az se zavart, hogy kicsit vizes lett. Az ingemet a rozoga kis sámlira terítettem, majd mint aki jól végezte dolgát, visszaültem a szalmazsákra. Futó pillantást vetettem Galeára, aki összekuporodva ücsörgött.

- Végeztél? – kérdezte halkan, de nem nézett felém.

- Igen.

- Akkor lennél olyan kedves, hogy elfordulsz, míg én is megmosakodom gyorsan? – susogta nagyon halkan.

- Nekem miért kell elfordulnom, mikor te nem tetted? – szegeztem neki a kérdést, mire õ enyhe pírral az arcán, azonban kissé felháborodott tekintettel felém fordult s egyenesen rám nézett.

- Ez nem is így volt! Nem leskelõdtem… s ha így is tettem volna, mit számít? – kérdezett rá, majd inkább az ajkába harapott. – Csak fordulj el. Kérlek!

- Csak mert olyan szépen kérted – gúnyolódtam, majd egy könnyed mozdulattal hátat is fordítottam neki. – Így megfelel?

- Meg, de maradj is így! Mert ha nem… akkor használom a tõrömet! – Eme kijelentésén jót virultam magamban. Hallottam, ahogy a ruha surrogott a bõrén, miközben levette, s ahogy a víz csobbant, de nem fordultam meg. Esetleg egy kicsit a fejemet szegtem oldalra, de éppen csak egy meztelen könyököt kaptam el, aztán egy lábat… A tetoválásokból is sikerült pár foltot kivennem, de a fehér bõre jobban vonzott. Nem láttam rajta sebhelyet, bár ki tudja máshol lapult e. Igaz, megvágták, mikor találkoztunk… kíváncsi voltam, maradt e helye.

- Mi van a sebeddel? – tettem fel hirtelen a kérdést, mire õ megállt a mosakodásban. Hallottam, ahogy a vizes rongy lecsúszott bõrérõl.

- Melyik? – kérdezett vissza.

- Mindegyik – sóhajtottam, míg a hátam mögött megtámaszkodtam kezeimmel. – Az elsõ, ami miatt nálam ragadtál s a második, ami miatt majdnem elmentél – feleltem halkabban, mire õ újra elkezdett mosakodni.

- Mindkettõ varas még, akárcsak a te kezed.

- Szóval leskelõdtél – jelentettem ki széles mosollyal. Mulatatott a helyzet, viszont biztos voltam benne, hogy õ nem így volt ezzel.

- Talán. De te is. Láttam a fejedet mozogni – morogta, majd nagy döbbenetemre egy vizes rongy landolt a hátamon. Felszisszentem, de csak azért, mert váratlanul ért, no meg egy kicsi csípett is.  – Ezt azért kaptad. Legközelebb a tõrt vágom hozzád!

- Milyen kegyes vagy… - morogtam, míg a rongyért nyúltam, s lassan felé fordultam. Visszaöltözött már, s a mellkasa elõtt keresztbefont kezekkel figyelt engem.

- Tudom – erre felvontam a szemöldökömet, majd meglóbáltam a rongyot, miszerint vissza akarom dobni. Ügyesen elkapta, majd az én ingemre terítette.

- Hajnalban indulunk, igaz? – kérdezte, mire én bólintottam egyet válaszul. A gyertya is már csak pislákolt, újat pedig kétlem, hogy adtak volna másnapig. – Akkor megpróbálok kicsit pihenni… hosszú lesz az út?

- Nem tudom pontosan mennyi lesz. A széltõl is függ – feleltem õszintén. – De legalább két nap, ebben biztos vagyok.

- Két nap? – kérdezett vissza döbbenten. – Az rengeteg!

- Ha rossz az idõ, akár a duplája is lehet – figyelmeztettem. – Szóval légy erõs.

- Könnyû azt mondani! – csattant fel, mire én nagyot sóhajtva elnyúltam a zsákon. – Ebben a kis lyukban lenni… borzalmas…

- A többiek a fedélzeten lesznek, vagy esetleg a hajó gyomrában, összezsúfolva. A kapitány nekünk tett szívességet, hogy ide beengedtek minket – emlékeztettem, míg õ Zahra mellett fészkelõdött. – Próbálj meg aludni, rendben? Rosszul nem sülhet el…

- Igazad van – értett velem egyet. – Legalább most aludjak.

- Nem lesz a hajóút olyan rossz – próbáltam valamivel megnyugtatni, de vagy nem figyelt rám, vagy csak rám hagyta. Nem tudom melyik volt az, s mivel láthatóan nem kívánt róla beszélni, hanyagoltam a témát. Helyette hagytam, hogy a meleg álomba ringasson.

<#>*~¤~*<#>

Már biztosan hajnalodott, mikor a fedélzetrõl leszûrõdõ zajok felkeltettek. Csak feküdtem a kemény zsákon s hallgattam a kiabálások, lépések és a csomagok súrlódásának zaját. Meg akartam várni, míg végeznek, majd akkor felmenni s szemügyre venni mindenkit. Biztos nem lehettem abban, hogy egyik se minket üldözött, azonban ha a Hadi fivérek nem tartózkodtak a hajón, már megnyugodtatott volna.

Ellenben Galeát nem. Mocorgott, sõt, a sötétben elkezdett a cuccaink között matatni. Mikor érezhetõen megmozdult a hajó, halk sikollyal rogyott a földre. Sietve keltem fel a helyemrõl, majd odasiettem hozzá. Zahra is felsírt közben, magam sem tudom miért.

- Amasai, ha elsüllyedünk... – suttogta a leány halkan, remegõ hangon, mire én felhorkantottam.

- Elsüllyedni? Ne butáskodj! –karoltam bele, amit õ hagyott is. Nem volt nehéz felemelnem, s a síró kicsi mellé fektetnem. – Ezt a hajót csak egy hihetetlen nagy vihar süllyeszthetné el. Láthatod, hogy nem rozoga – tettem még hozzá. – Most elmegyek egy kicsit.

- Hova? – kérdezett rá Galea. – Miért?

- Nyugalom asszony – simítottam egyik kezemet a vállára, míg próbáltam valami frappánsat mondani neki. Engem is meglepett mennyire rettegett. – Csak gyertyáért s vízért megyek. Ha adnak. Körbenézek a fedélzeten is, aztán ha nem látok senki olyat, ki veszélyes lehetne ránk, felmegyünk kicsit – ismertettem vele a tervet.

- Nem hinném, hogy ez jó ötlet… - jött a válasz, mire én elengedtem a vállát. – Nem tudom hogy bírnám ki.

- Biztosan szépen süt már a nap, s a partok is látszódnak a házakkal s sátrakkal. Színes kép lenne, tetszene - gyõzködtem. – Gondolom elõbb a kicsi ételét kerested. Ha sikerül, etesd meg, de meg is várhatsz a gyertyával. Sietek.

Nem szólt semmit se, így én elindultam dolgomra. A fedélzeten találtam rá arra, amit kerestem. Gyertyát adtak hármat is, azonban a víz már más helyzet volt. Pontosan kimért adagok voltak, így csak egy kis ivóvizet adtak hármunknak. A kicsi miatt pár korttyal többet kaptunk, de nem kifejezetten sokat.  Elég szép idõ volt, a szél is a hajó kedvére tett. A fedélzeten akadt mindenféle ember, de egy kis körbeszaglászás után se láttam ismerõs arcot, ami megnyugtatott, így visszasétáltam a kis lyukba. A baba is sírt már, hallottam a folyosón. Sietõsebbre vettem lépteimet, majd mikor az ajtóhoz értem, kinyitottam.

- Mi tartott eddig? – rikkantotta oda nekem, míg a kicsivel a kezén odalépett hozzám.

- Sor volt – feleltem nemes egyszerûséggel, majd az asztalhoz léptem a gyertyával. – Ne aggódj. Nem láttam ismerõst a fedélzeten. – Nem szólt semmit se, csak leült a síró kicsivel az ágyra.

- Megetettem, de nem tudott büfizni. Biztos fáj a pocija, s azért sír – ringatta halkan.  Akkor rajtam volt a sor, hogy csendben leüljek. Nem tudtam mit mondjak, vagy tegyek. Láttam rajta, hogy még félt, s több mint valószínû, hogy a kicsire is átakasztotta.

- Add ide nekem egy kicsit – nyújtottam felé kezeimet, míg õ értetlenül rám nézett. – Remegsz a félelemtõl, lehet megérezte s azért sír.

- Badarság, én… - kezdett volna bele, de mikor rám emelte tekintetét, s mélyen rám nézett, végül odaadta a kicsit. Ezernyi érzelem suhant át közben arcán, s én magam sem tudtam megállapítani a kicsinek volt szüksége rá, vagy fordítva.

Beigazolódni látszódott a gondolatom, hisz egy kis rászpitálás után csendesült Zahra. Nem telt el pár perc, már lehunyt pillákkal szuszogott, amit Galea is megcsodált. Nem szóltunk egymáshoz, némán fektettük le a kicsit az én helyemre.  Ezután én is ettem pár falatot a magunkkal hozott lepénykenyérbõl, majd visszaültem a zsák végére. Újra kiélesedett a csend, a feszültséggel teli félelem, az aggódás s a kétség keverékével szinte vágott közöttünk. Mikor már én magam sem bírtam, Galea felállt s a kis helyen elkezdett fel s alá járkálni.

- Alig indultunk el, de majd beleõrülök abba, hogy itt kell lennem – magyarázta. – Hihetetlenül borzasztó… sötét van, meleg, ringatózik, s a víz alattunk…

- Nem lesz semmi baj – ismételtem meg magamat. – Nemsokára csak egy rossz rémálom lesz - tettem még hozzá, hátha az segít, de nem így volt. Az ajkába harapva járkált fel s alá, ujjait is tördelte és láthatóan egyáltalán nem lett nyugodtabb a szavaimtól.  Szinte láttam a gyér fénynél is, ahogy orcáján átfutott ezernyi érzelem. Hiába vártam azt, hogy jobb lesz, nem így történt. Láthatóan csak jobban belemélyedt a dolgaiba, ami egyáltalán nem jött jól nekünk.

- Én is egy kikötõvárosban születtem – szólaltam meg, mire felém fordult egy pillanatra. -  Egy jó nagyban. Biztos hallottál a fõ kereskedõ városokról… azok közül a legkisebbnek számított. Bár attól igen nagynak számított. – Lépései lassultak, de attól még mindig fel s alá járkált. – Anyám néha elvitt magával a piacra, mikor a bevásárlást intézte az úrnak.

- Az úrnak? – kérdezett vissza Galea. Úgy tûnt, hogy hallgatott.

-  Igen. Anyám rabszolga volt az egyik kereskedõ nagyúrnál – feleltem, míg szétrakott lábaim között lógatott kezeimet morzsoltam. – Sose mondta, de szerintem õ volt az apám is. Nem beszélt velem ilyenekrõl, kihasználta azt az idõt, amit az ura adott neki.

- Ezt hogy érted? – állt meg, de nem néztem rá, csak a meztelen lábait figyeltem. Aprócskák voltak, de olyan csinosak.

- Anyám rabszolga volt, Galea. Én is annak születtem.

- Volt?

- Meghalt, már réges-rég – sandítottam fel rá, de aztán vissza is néztem a fapadlóra. – Egy másik kereskedõ kivégeztette az egész udvartartást egy konfliktus miatt. Gyakorta megesik az ilyen – intéztem el egy vállrándítással, miközben a körmeimet figyeltem.

- Szeretted? – hallottam, ahogy közelebb lépett, a jelenlétét is közelebbrõl éreztem.

- Az anyám volt – feleltem nemes egyszerûséggel. - Ragaszkodtam hozzá. Mindenki ragaszkodik az anyjához. Õ szült meg, õ nevelt fel, õ segített mindenben, õ adta a nevet is, amit életed végéig hordasz. Ha nem is szereted, ragaszkodsz hozzá. S mindig ragaszkodni is fogsz – mozgattam meg lábaimat. Galea közben leült az õ zsákjára, s onnan nézett rám.

- S mikor kerültél el mellõle? – Lassan néztem felé, míg õ érdeklõdõ tekintettel figyelt rám. Láthatóan minden porcikájával rám koncentrált a ringatózó hajó helyett. Egy darabig figyeltem a szép arcát, ami eléggé fáradt s meggyötört volt, de mélykék szemei már sokkal élénkebben csillogtak.

- Öt lehettem. Eladtak, ahogy a többi gyereket is, akire nem volt szükségük – közöltem nemes egyszerûséggel. – Jártál már rabszolgapiacon? – érdeklõdtem mindenféle érzelem nélkül, amire a válasza egy lesütött tekintet volt. – Gondolom nem. Jobb is, nem venné be a gyomrod – simítottam végig lassan növekedõ szakállamon. – Sõt, hihetetlen, hogy bárki gyomra beveszi.

- Hova kerültél? – kérdezte halkan, pár sóhajom s mocorgásom után.

- Egy szervezethez, akik mint gondolhatod, bérgyilkosokat képeztek ki. Lehet, hogy szörnyûnek gondolod, de mindig volt mit ennem, ha jól teljesítettem, megdicsértek, ha okot adtam rá. Emellett szabad voltam, azt tehettem bizonyos keretek között, amit akartam.

- S a szeretet? Az is lételemünk – simított a mellkasára, éreztetve, hogy a szív is mennyire fontos.

- Ki tudja – hagytam rá végül. Kezdett kissé kellemetlenül érinteni a téma, így minden idegszálammal inkább azon járt az agyam, hogy mit tehetnék ez ellen. Én hoztam fel, ez így volt, azonban már én magam se tudtam, hogy miért.

- Tudod mit? – pattantam fel, míg Galea követett a tekintetével. – Menjünk fel. Hátha megnyugszol egy kicsit. Hozom a kicsit is – nem hagytam, hogy ellenkezzen, belegondolva igaza volt. Az a kis lyuk teljesen megõrjített minket. Bár mi nem?

Felkaptam az alvó Zahrát, majd intettem Galeának, hogy kövessen. Cipõt húzott, majd óvatos léptekkel megindult utánam. Nem szólt semmit se, szorosan a nyomomban maradt, s nagy szemekkel nézett mindenre. Már a létránál megcsapott a tenger szele, s ahogy felértünk, még jobban éreztük. Az ébredezõ kicsit jobban magamhoz szorítottam, kezemmel védtem a széltõl. Galea közben hátulról az ingembe kapaszkodott, amit még reggel vettem fel. Hátrasandítottam rá, de õ csak nézelõdött riadt tekintettel.

- Igazad volt, tényleg szép - motyogta, mikor mellém sietett. Sokan voltak még a fedélzeten, de bõven elfértünk mi is. – Ijesztõ, de szép.

- S biztonságos – tettem hozzá halvány mosollyal az ajkamon, amit egy szúrós pillantással nyugtázott. A kicsi is csendben nézelõdött a maga módján, ahogy én s Galea is. Szép idõ volt, mögöttünk még látni lehetett a kikötõváros magasabb épületeinek tornyait.

Talán a friss levegõ tette, de én is érezhetõen lenyugodtam. A szél elfújta zavaros gondolataimat, a tenger sós illata pedig megtöltötte a tüdõmet. Nem az volt az elsõ utam hajóval, s biztos voltam benne, hogy nem is az utolsó. Bizonyos szinten megértettem Galeát, hisz ismeretlen volt neki az érzés, s a tudat, hogy több méter víz lapult alattunk. Én azonban szerettem, azt hiszem. Messze voltunk a földtõl, vele együtt minden ostobától. Lehetett annál tökéletesebb?

- Köszönöm. – Értetlenül néztem le a mellettem álló Galeára, aki a távolba nézett, rendíthetetlenül. Nem feleltem semmit se, próbáltam visszatérni az elõzõ lelkiállapotba, azonban a hangsúlya s a tekintete megakadályozott ebben. Magam sem tudtam mit szóljak, így hát inkább csendben kémleltem tovább a távolodó tornyokat.

Szívem hevesen kalapált, pedig tisztában voltam képességeivel és bíztam is bennük. Még fogadni is mertem volna õrá, azonban a kósza gondolat, hogy baja eshet, és hogy ez ráadásul egyedül az én hibám volna, szinte megbetegített.
Pedig felesleges volt félteni Amasai-t. Könnyedén felülkerekedett a törött orrún. Olybá tûnt fiatal imádóm még csak el sem tudja találni. Gyors volt, erõs, és rettenetesen pontos, akár egy Leopárd. A fiúnak esélye sem volt ellene, õ pedig csak ütötte és ütötte. Okom nem volt már félteni, csakhogy egyre erõsödött szívemben ez a keserû érzés. A fiú kezdte föladni. Légzése felgyorsult, ajkai levegõ után kapkodtak. Úgy festett, mint egy szerencsétlenül járt zsákmányállat. Rettegett, ahogy én is. Mindketten a haláltól, az õ halálától, hiszen ez számunkra akár végzetes is lehetett. A fiú orra újra roppant, szája szélébõl vér patakzott. Amasai erõs balja pedig nyakát szorongatta, szemei, azok a mélyzöld ékkõ szemek pedig úgy csillogtak, mintha élvezné az ifjú haláltusáját.

- Amasai! – kiáltottam remélve, hogy észhez téríthetem hangommal. Nem szívesen léptem volna akkor közel hozzá. Elmémben felsejlett a kép, ahogy nemrég az én nyakamat szorongatta.

- A fene vigye el! – mordult és elengedte félholt udvarlómat, majd mondott neki valamit a törzs által használt nyelven. Valami nem túl kedveset, ennyit megértettem.

Miután végzett mondandójával, a sátrunk felé indult megviselt ujjait nyomkodva. Még csak felém se nézett. Ennek ellenére a jelenet, s gondterhelt arckifejezése ráébresztett, õ sem ezt akarta. Nem akarta megölni, s fogalmam sincs milyen párbeszédek játszódhattak le kettejük között, de úgy éreztem ha tudnám, megérteném viselkedését. Azt pedig egyenesen szégyelltem, hogy az indulásunk elõtt történtekre gondoltam, félelemmel szívemben. Többé nincs okom félni Amasai-tól.  Az akkor volt, a múltban, ahol nekem is bõven volt mit otthagynom. Megérdemeltem minden egyes szavát, tetteire is rászolgáltam.

A sátorhoz ért, én pedig utána szaladtam. Nem szóltam hozzá, nem is tudtam volna mit. Belépett, én pedig követtem példáját. Pakolni kezdett, s én csendben néztem õt. Segíteni akartam, azt mondani, hogy "semmi baj", vagy hogy "köszönöm" mégsem tettem. Csak álltam és útban voltam, akár egy hasznavehetetlen kis bakfis, pedig azt hittem rég kinõttem már ebbõl.

- Amint lement az ebéd s összepakoltunk, indulunk – jelentette ki határozottam – Egy percet sem vagyok hajlandó itt maradni. 

- Értettem – bólintottam figyelmesen, egyet tudtam érteni a dologgal, egyvalami azonban aggasztott még – És mi lesz ha… mármint ha a fiú…? – motyogtam. Nem voltam egészen biztos benne, hogy jó ötlet volt ezt az eshetõséget szóba hozni, mégis megtettem. Féltem, s féltettem õt is. Aki pedig egy védtelen leány után lopódzik, egyéb aljasságra is képes.

- Akkor nem megyünk innen sehova – kaptam meg a választ – Azonban mindenféleképpen el kell mondanom a vezérüknek, mi történt. Így tisztességes. – Megijesztett, amit mondott. Megijesztett, mert borzasztóan féltettem, de valahol legbelül le is nyûgözött az egyenessége.

- Nem azt mondtad az elõbb, hogy akkor nem megyünk innen sehova? Gondolom megölnek minket, vagy legrosszabb esetben engem a fiúnak adnak. – aggodalmaskodtam.

- Az a rosszabbik eset? – kérdezett rá kissé elképedve, mintha csak viccet csinálna a problémámból. Pedig bizony, nekem igenis az volt a rosszabbik eset!

Nem szóltam, helyette pakolni kezdtem. Éreztem magamon tekintetét, s eszembe jutott mennyi mindent mondhatnék még... talán ha nem lett volna bérgyilkos meg is teszem. De nem akartam zûrt. Tudtam, illetve tudni véltem mivel jár az õ mestersége és úgy gondoltam azok után, miket értem tett, az a minimum, hogy megkímélem gondolataimtól, s érzéseimtõl. Ha kíváncsi lesz rá, úgyis megkérdi.

Ahogy közeledett az ebédidõ egyre idegesebb lettem. Nem akartam meghalni, elveszíteni õt meg talán még annyira sem. A barbár asszonyként való létre pedig még csak gondolni sem akartam. Elváltunk egymástól. Õ a férfiakkal tartott, én pedig még sokáig kísértem tekintetemmel alakját, egészen addig míg be nem lépett a sátorba. Ez után én is ebédelni tértem, a többi asszonnyal egyetemben. Gyorsan végeztem, ideges voltam, s nem igazán bírtam falatozni. A többi asszony még nógatott egy darabig, majd belátva, hogy feleslegesen fáradoznak elbúcsúztak tõlem. Csomagoltak ételt bõven, hogy semmiképp ne tudjak éhen veszni, majd a szekérhez kísértek.
Amasai még nem volt sehol. Mély levegõt vettem, s leültem kis szekerünk szélére. A lovat néztem. Idegen volt, nem Borzos volt az. Miközben azon törtem a fejem, vajon hova lett, hiszen ezen aggodalom határozottan enyhébb volt, mint az Amasai iránti, váratlanul a gyógyfüves asszony lépett mellém.

- Óvakodj attól, kin nem fog a méreg! Nem csak életed akarja elvenni, annál sokkal többet veszíthetsz. – suttogta, majd el is tûnt egy szempillantás alatt. Sok mindenben hittem, a sorsban, a szerencsében, de, talán éppen kitanult mesterségem miatt, a jóslás nem tartozott ezen dolgok közé. Mégis jól eszembe véstem a szavakat, elvégre jobb félni, mint megijedni.
Nem sokkal ez után végre elõbukkant Amasai, én pedig végre megnyugodhattam.

- Akkor indulunk? – kérdeztem, mire bólintott  – S merre?

- Tovább a törzs területén egészen a tengerpartig – felelte miközben gyorsan átnézte a csomagokat, s a szekér tartozékait – Ismered Beleba várost? A Keskeny-tenger felénk esõ részén van. – mondta, én pedig értetlen ábrázattal bámultam rá. Nem volt szükség szavakra, nyomban a szekér mellé guggolt, s egyik ujjával a poros földre kezdett vonalakat húzni –  Itt vagyunk mi, a szárazföldön. Ezt a helyet a Kopár veremnek hívják – magyarázta, miközben tovább rajzolt – A Kopár verem onnan kapta a nevét, hogy itt alig esik az esõ, még kevésbé, mint ahonnan mi jöttünk. A törzs is azért tudja fenntartani magát, mert vándorolnak a hatalmas nagy területeiken, oázisokat keresve. No de ez mindegy is. Ha tovább haladunk az úton, elérjük a Keskeny-tenger partját. Itt több halászfalu is akad az Abora Birodalom fennhatósága alatt, azonban innen nem indulnak hajók a tenger másik oldalára, Nareta városállamba. Kivétel - húzta végig ujját a tenger partja mentén, majd rajzolt egy karikát -, Beleba városállamból. Kereskedõk, szóval egy kis summáért felengednek minket egy hajóra, ami Nareta felé tart. Ha odáig eljutunk, folytatom a mesét, merre is tartunk. Addig pedig az a legbiztonságosabb, ha csak én tudom – mondandója végeztével felegyenesedett, majd lábával gyorsan eltüntette mûvét.

Meglepett, hogy hirtelen ily közvetlen és közlékeny lett velem. Nagyon jól esett. Viszont az út, melyet felvázolt végeláthatatlannak látszott. A tény, hogy hajóznunk kell, s hogy vízen... jó, mi máson. Egy a lényeg: tartottam a dologtól.

- Hosszú út még, igaz? – kérdeztem, hátha csak én látom ily terjengõsnek, s valójában nem is az.

- Igen, hosszú. A sok kitérõ miatt. Ha egyenesen tudnánk menni, mindenféle hátráltató tényezõ nélkül, jó hátaslovakkal s jó széllel egy héten belül ott lehetnénk. Így azonban… hosszabb út lesz – ült fel szekerünkre, s én is így tettem. Lassan elindultunk, távolodásunkat pedig a falu jó pár lakójának kíváncsi tekintete kísérte.

- Még szerencse, hogy ilyen jól tudod az utat – mondtam nemsokára halkan, feléje fordulva – Én erre soha nem jártam még.

- Akkor merre? – kérdezte, ami nem kicsit lepett meg. Nem szokott ilyen érdeklõdõ lenni, sem ilyen közvetlen. Kezdtem aggódni, hogy szegény a legutóbbi verekedésnél alaposan beverhette a fejét. Örültem neki, meg minden... de kissé zavarba hozott ez a hirtelen pártfordulás.

- Nos, Osberhttel sokat jártunk a keleti tartományokban.

- Arra azonban nincs hó, amivel mindig álmodsz – mondta elgondolkodva – Viszont északra talán… nem, az több heti járás, ha nem hónapi. Ott már zöldebb a táj, a hegyek pedig olyan magasak, hogy télen s nyáron is fehér a csúcsúk az ezeréves hótól s jégtõl – magyarázta, s én ittam szavait. Azt pedig nem kellett tudnia, hogy kisgyermekként igenis láttam havat. Nem volt lényeges, az álmok miatt pedig hallani sem akartam havas csúcsokról.

- Sok helyen járhattál – mosolyodtam el  – Jó neked.

- Igen, az… - mondta halkan. Nem úgy hangzott, mintha annyira élvezte volna ezen kitérõket.

________

Két napon keresztül utaztunk, keveset pihentünk, hisz szorított az idõ. Közben Amasai elmesélte azt is, hol van most Borzos, s miért kellett új ló. Sajnáltam az állatot, de nem voltam már gyerek, megértettem a dolgot.
Ezen kívül nem sokat beszéltünk, pedig az indulás után azt hittem könnyebb lesz. Ám minél többször telepedett kettõnk közé a csend, annál nehezebb volt megszólalni. Végül azt hiszem feladtuk, mint már jó néhányszor az út elõtt is. A hallgatás ellenére viszont sokat figyeltem õt. A szakálla tovább nõtt, s továbbra is jól állt neki. Még férfiasabbnak látszott, mint annak elõtt. Miközben töprengett simítgatta, akár egy vénember, mégis... zöld szemei ilyenkor úgy ragyogtak, mint egy kisgyereknek, aki épp valami óriási terven töri fejét.

A nap lemenõben volt, mikor végre elértük a várost. Boldog voltam, hiszen tudtam végre ágyban aludhatok. Ez immár elegendõ volt a boldogságomhoz. Ráadásul a város is gyönyörû volt. Ezernyi torony, tetõcske, árbococska és sátracska itta magába a fáradt, narancsszínû napfényt. Ezernyi illatot hordott felénk a szél. Éreztem virágot, gyümölcsöt, frissen sült kenyeret, s a közeli tenger frissítõ illatát. A tömeggel ugyan, ami a városka utcáink kavargott még nem voltam kibékülve, de ezt is hamar meg tudtam szokni. Csak pislogtam és pislogtam kicsiny szekerünkön ücsörögve, s igyekeztem magamba szívni mindent. Lenyûgözõ volt.

- Elsõnek keresünk szállást – mondta Amasai, miközben én még mindig bele voltam veszve a városba – Lehetõleg egy olyan helyen, ahol nem keveredünk bajba.

- Az lehetetlen – suttogtam halkan. Még mindig Beleba hatása alatt voltam, ám amint megláttam a zöldszemû értetlen tekintetét megtoldottam egy rövid okfejtéssel – Mi mindig bajba keveredünk.

- Ez igaz… - hagyta jóvá a dolgot – Azért próbáljunk meg most nem abba keveredni, rendben? – válaszul bólintottam egy aprót, még mindig beleveszve a városba – További tervem is van, vagy ne zavarjalak? – csipkelõdött.

Ilyenkor bezzeg van mit mondania. A pusztaság közepén bezzeg meg se mukkant!

- Oh, ne kímélj! – fordultam feléje – Figyelek én rád is. Nõ vagyok, megy egyszerre több dolog is – világosítottam fel elvigyorodva.

- Ennek roppant mód örülök – rántotta meg a kantárszárat – Szóval szállást keresünk, majd holnap reggel körbekérdezek a kikötõben mikor s mennyiért indul hajó Naretába.

- Tudod, gondolkoztam… feltétlenül hajóval kell mennünk? – mivel már igencsak közel volt az út, régi félelmem kezdett erõre kapni. Nem tudtam úszni, így rettegtem a mély víztõl. Biztos voltam benne, hogy egy napon megfulladok... vagy halálra fagyok egy hófödte hegyen. Visszakanyarodva a hajózáshoz eddig is zavart a dolog, de úgy voltam vele, hogy még messze van, lesz idõm megbékélni vele. Nem sikerült.

- Ha lenne felesleges két-három hetünk, akkor körbe is mehetnénk. De mint tudod, szûkösen vagyunk az idõbõl – szurkálódott – S miért kérdezed?

- Mindegy is! – vágtam rá – Úgyis csak kinevetnél, amihez most nincs hangulatom. Éhes vagyok s fáradt, inkább keressünk egy szállót, ahol nem ölnek meg minket álmunkban – sóhajtottam egy nagyot, majd elfordultam.

Nem akartam, hogy lássa rajtam mennyire félek. Tudtam, hogy mennünk kell, s hogy kénytelen vagyok legyõzni ezen félelmemet. Csendben indult tovább a szekerünk, s hosszúra nyúló bolyongás után végre ráakadtunk éjszakai szállásunkra.
A szoba áráért vacsorát, s fürdõhasználatot is kaptunk, ami újabb kis fényfolt volt úgy gondolom mindkettõnk napjában. Nyomban meg is vacsoráztunk, már mindkettõnk szeme kellõképp kopogott. Ez után a fürdõ következett. Különváltunk, õ értelem szerûen a férfi, míg én a nõi részleg felé vettem az irányt. Eléggé szégyellõs voltam, s a tetoválások is ott kanyarogtak testemen, így olyan gyorsan intéztem el a lemosdást, amilyen gyorsan csak tudtam.

Miután végeztem felöltöztem, s kimentem a fürdõ bejárata elé, hogy ott várjam meg Amasai-t. Ekkor viszont halk sírásra lettem figyelmes. Kétség sem fért hozzá, hogy egy kisded pityergett. Szégyenemre nem gondolkodtam, minden különösebb megfontolás nélkül fordultam be az egyik közeli sikátorba, ahol egy szemétkupacon meg is találtam a hang forrását. Egy kisbaba, egy soványka, de gyönyörû kislány vacogott és éhezett a kidobott holmik és maradékok között. Nyomban ölbe kaptam, õ pedig már abba is hagyta a zokogást. Nem az elsõ baba volt, kit így találtam. A fürdõbe vittem, ahol megmosdattam, s tisztába tettem. Szerencsére az asszonyok nagyon segítõkészek voltak, még tiszta rongyokkal is elhalmoztak, amivel betakargathattam, viszont édesanyjáról senki sem tudott semmit.

Nem is bántam, elvégre nem szívesen adnám vissza gyermekét egy olyan asszonynak, aki elõzõleg a szeméttelepre hajította õt. Miután tiszta volt a kis törpe szereztem neki némi elemózsiát. A szállón nem nagyon örültek neki, hogy repetázni vágyom, ám egyéhes kisdednek nehéz nemet mondani... miután megtömte a pocakját a szobába indultam vele. Úgy gondoltam Amasai már rég visszaért, ráadásul elég nagy feltûnést keltett a picúr. Elõszeretettel gõgicsélt, s ezáltal egy pillanat alatt volta magára boldog-boldogtalan figyelmét, így jobbnak láttam, ha elvonulok vele. Elvégre nem volt épp életbiztosítás velem tartózkodni mostanság. Ebbõl kifolyólag tudtam azt is, hogy nem maradhat velem. Azt mégis eltökéltem, hogy addig nem megyek innen sehová sem, míg otthont nem találunk neki. Csak még Amasai-t kellett meggyõznöm valahogyan...

Ám õ nem volt sehol. A szoba üres volt, így a babával karjaimban az ágyra telepedtem és vártam. Az idõ telt-múlt, õ pedig végre valahára betoppant. A látvány láthatóan meglepte. Elkerekedett szemekkel meredt rám, s a kisdedre.

- Amasai! Hol voltál eddig? – keltem fel nyomban az ágyról, amint megláttam õt. Elképzelni sem tudtam mit mûvelhetett mindeddig.

- Mi az az ágyon…? – kérdezte halkan, miközben beljebb lépve becsukta maga mögött szobánk ajtaját. Tekintetemet a szendergõ kisdedre vezettem, aki békése aludt, majd felnéztem rá. Elmosolyodtam.

- Egy kisbaba. – válaszoltam könnyedén, bár biztos voltam benne, hogy látott már efféle szerzetet... legalább messzirõl.

- Igen, azt látom… - mondta sercegõ hangon, majd elkezdte dolgait lepakolni a szobánkban lévõ megviselt székecskére.

- Nem is érdekel hol találtam s miért hoztam magammal? Amasai! – lépdeltem utána. Gondoltam, hogy mérges lesz, de jobb lett volna, ha inkább kiabál, mintsem ezt csinálja. Mintha nem is érdekelné.

- Nem! – csattant fel, pár pillanat múlva pedig a baba is így tett.

- Nézd meg, felkeltetted, pedig nem rég altattam el! – szidtam le, úgy vélem teljesen jogosan, miközben a babához siettem. Óvatosan karomba vettem, majd ringatni kezdtem, amitõl hamar megnyugodott. Jókedvû, kiegyensúlyozott babának tûnt a vele történtek ellenére. Csak néztem és néztem pufók kis arcát, hatalmas kék szemeit, és pihédzõ, sötét haját. Egészen olyan volt, mint egy apró angyalka. Ilyen szép kislányról álmodhat minden asszony.

- Téged kerestelek órák óta – hallottam meg hirtelen Amasai rekedtes hangját – Azt hittem elraboltak, végig loholtam a fél körzetet utánad.

- Tényleg…? – néztem fel rá nem kicsit csodálkozva, miközben a baba szépen lassan elaludt. Nem tudtam mire vélni szavait, az az Amasai akit eddig ismertem nem mondott volna ilyet, még ha igaz is lett volna – Ne haragudj, én… – kezdtem volna bele, de félbeszakított.

- Te most bocsánatot kértél? – kérdezte halkan nevetve, melyben mintha egy kis zavart véltem volna felfedezni. Minden esetre így is elég faragatlan reakció volt, így jól ellensúlyozta az elõzõt – Ki vagy te s mit tettél Galeával? Felelj!

- Amasai! – húztam össze a szemöldököm – Nincs ebben semmi nem Galeás…

Nem értettem a dolgot, abba pedig elõször bele sem gondoltam, hogy akár õ is ugyanígy lehet vele. Olykor az ember még saját magának is meglepetést tud okozni, nem hogy másiknak! Talán mindkettõnket komolyan meghökkentette, hogy a másik aggódhat érte. Megrázó és furcsa volt a fennálló lehetõség. Mintha újdonság lett volna, pedig már bõven a városba érkezésünk elõtt is így kellett lennie már. Például mikor az a hajthatatlan fiú elsõ ízben nekiesett Amasai-nak, akkor valami aggódásfélét éreztem. Vagy mikor a kígyó megmarta a lábam, akkor én véltem aggodalmat látni az õ tekintetében...

- Ha te mondod – szakította félbe gondolataim kavalkádját – S az alvást hogy tervezted? – kérdezte mogorván – Mert szeretnék aludni ám, méghozzá ágyban.

- Oh, hát... – álltam fel gyorsan a kicsivel, s körbeforgattam fejem a szobában – Nem tudom – Látni láttam ugyan a bútorokat, gondolataim mégis másutt kalandoztak még mindig.

Vajon igaz lenne? Aggódott értem? S ha igen mit jelent ez? Jelenthet egyáltalán valamit?

Nagyot szusszanva kelt fel, majd az ágyhoz indult. A párnákat s a takarókat addig-addig igazgatta, míg nem azok egy kis bölcsõt nem formáltak.

- Hogy szedted össze? – kérdezett rá végre valahára – Mármint a kisbabát.

- Elsõnek is gondoltam, hogy rá céloztál! – sóhajtottam, nem találtam túlzottan viccesnek a dolgot – Csak te tudsz egy ilyen apróságról ilyen hangnemben érdeklõdni… de már hozzászoktam. – csipkelõdtem, mire õ mérges tekintetét felém fordította, ami megkuncogtatott. Utána folytattam a kisded ringatását, ami a nagy szemlélõdés, és csipkelõdés közben elapadt – Mesélem, jól van! Ha ilyen csúnyán nézel felébreszted a kicsit.

- Galea… - sóhajtotta munkája végeztével az ágyra ülve. Látszott rajta, hogy fáradt, így megkönyörültem.

- Miután végeztem a fürdõvel, kimentem hogy rád várjak. S míg vártam, az egyik sikátor felõl éktelen sírást hallottam… - ringattam tovább a kisdedet – Nem bírtam megállni, hogy ne menjek oda. S akkor megláttam a földön, a szemétkupacok között a kicsit. Már vagy három hónapos lehet, nem tudom miért most dobták el… emellett azt se értem, hogy lehet egy kisbabát eldobni – sóhajtottam egyet, majd homlokon csókoltam az alvó leányzót. Ám hamarosan Amasai elég egyértelmû arckifejezésével találtam magam szembe, amihez most épp nem volt elegendõ erõm.

- Nem tarthatod meg, üldöznek – emlékeztetett.

- Tudom! De… nem hagyhattam ott. Nézd meg, te képes lettél volna otthagyni?! – siettem oda a babával, miközben szépen lassan tudatosult naiv kis elmémben, hogy ezzel egy bérgyilkost nem gyõzhetek meg. De õ nem is az volt, õ Amasai volt! Viszont azt, hogy az 'Amasai' mit takart, akkor eléggé homályosnak éreztem.

- Lehet, hogy egy utcalány babája, akit kidobtak, miután az anyja meghalt valamiben. Vagy egy rabszolga gyermeke, de még sorolhatnám… - kezdte el mondandóját, amivel csak felmérgesített. Úgy mondta, mintha számítana ez valamit, meg mintha nem is sejteném mindezt.

- Egy kicsit sem ragad magával egy új élet? – kérdeztem tõle, miután mellé ültem az ágyra, a babával ölemben, mire õ csak felsóhajtott.

- Itt van neki hely – paskolta meg a frissen fabrikált kiságyat, melyet az ágy közepére párnákból épített fel – Itt aludhat ma este. Megetetted? – kérdezte, mire bólintottam – Meg is mosdattad? – újabb kérdés, újabb bólintás – Akkor aludjunk.

- Nem is vagy olyan kegyetlen… csak takargatod a jó oldaladat, ugye? Téged is meghatott! – mondtam. Ezt akartam hinni, s ezt láttam akkor, mikor a párnákat rendezgette.

Õ azonban nem szólalt már meg. Csendben lefeküdt. Én pedig átsétáltam az ágy másik felére, és a párnabölcsõbe helyeztem a kicsit, majd lefeküdtem mellé. Megébredt, ahogy elengedték karjaim, így halk dudorászással és simogatással igyekeztem visszaaltatni. Így ért az álom, mely mély volt és pihentetõ. Éjjel azonban ismét felriadtam. Ezúttal nem az ijesztõ, havas táj ébresztett, hanem gyermeksírás. Nyomban felültem, s felvettem a kicsit. A holdfény bevilágította a szobát, lágy csókot lehelve a kerek kis babapofira. Csak sírt és sírt engesztelhetetlenül. Éhes volt a szentem.

- Nem hallgattatnád el a gyereket? – nyûgösködött a hason fekvõ Amasai, majd nagyot nyújtózva fordult a hátára, s ülõ helyzetbe tornázta magát.

- Megfognád, amíg elõszedem az ételt? – kérdeztem álmos szemeibe nézve.

- Nem. – válaszolta tömören.

- Kérlek! Ringasd egy kicsit, attól majd megnyugszik. Meg beszélj hozzá! – nyomtam a kezébe elvigyorodva, majd indultam is az elemózsiáért – Nem tudom egyszerre ringatni és elõkotorni az ennivalóját! – világosítottam föl.

- Aztán siess! Szerettem volna pihenni, de ez a törpe bõgõmasina azon van, hogy kicsit se tudjak... – morogta.

Én pedig elõszedtem a babának szánt gyümölcspépet, ám ekkor valami különös dologra lettem figyelmes. A kicsi immár nem sírt, göcögött. Visszasétáltam az ágyhoz, s ajkaim ismét mosolyra kanyarultak. Amasai a két hóna alatt tartotta a kicsit maga elé, fejét gondosan megtámasztva, s morgó hangot kiadva mulattatta. Ám amint meglátta, hogy visszaértem, nyomban abba is hagyta, zavartan felém nyújtva a kicsit.

- Látom ügyesen boldogultál vele! – ültem le mellé az ágyra, majd átvettem a babát.

- Már nem tudtam mit kitalálni, hogy abbahagyja a bõgést. – morogta halkan, mire felnéztem rá. Az arca sokkal lágyabb dogokról árulkodott.

- Nem is áll olyan furcsán a kezedben, mint gondolod. – motyogtam mindenféle latolgatás, javítgatás, vagy igazítgatás nélkül, majd nekiláttam a baba etetésének.

Nem szólt, mire kíváncsi tekintetemet ismét rá emeltem. Szemei szinte ragyogtak a holdfényben, meglepettek voltak, s riadtak. Mintha félelem költözött volna szívébe. Ettõl én is megijedtem, s gyorsan visszakaptam szemeimet a babára, s már adtam is neki a következõ falatot. Ostobának éreztem magam, nem akartam megint bajt csinálni.

- Álmodtál valamit? – kérdezte meg hirtelen.

- Nem. – válaszoltam sután – Ma este semmit. Te? – kérdeztem vissza érdeklõdõ hangon.

- Én sem. – tudtam, hogy csupán az újabb kínos csendet igyekezett megszüntetni kettõnk között, és ez meghatott. Az, hogy az ostobaságaim ellenére így próbálkozik, még ha kilátástalan is a dolog.

Ekkor a kisasszony, nyilván pontosan érezve, hogy közbe kell lépnie, no meg hogy pocakja már éppen elégé megtelt elkezdte kipürrögni a pépet. Ez után gõgicsélt egy keveset, majd újabb pürrögés következett.

- Úgy látom jóllakott! – nevettem el magam halkan, s Amasai is így tett. Ez már túl sok volt neki is. Vagy épp elég. Körülöttünk minden csupa gyümölcspép volt.

- Add, elaltatom! –  mondta ki végül, s én azt hittem rosszul hallok. Értetlen ábrázatom láttán megforgatta a szemét – Úgysem fogok többé ilyet fogni...

- Ilyet? – Nyújtottam át neki a kislányt.

- Ilyet. – nyugtázta ölbe véve, majd óvatosan ringatni kezdte, szinte elveszett erõs karjai között. Nekem pedig felrémlett, milyen jó is azok között a biztonságot nyújtó karok között lenni – Aludj, majd a helyére teszem. Én úgy is kevesebbet alszom.

- Hamar el fog aludni, tele a hasa. – álltam neki az elpakolásnak, majd a kipürrögött pép feltakarításának.

Mire végeztem aludt is a baba, Amasai visszatette kettõnk közé. Én pedig visszamásztam a helyemre, majd óvatosan a baba felé fordulva kukucskáltam be a párnák közé. A kisded békésen szunyókált. Ez után Amasai-ra pillantottam, aki ismét háttal feküdt. Megkedveltem õt, nagyon is, ezt már tisztán éreztem. Azt is, hogy ez nem jó egyikünknek sem. De ki ne kedvelte volna meg?! Nem volt nehéz dolog. Az õ arcával aludtam el, a nevével ajkamon.

________

Mire felébredtem, már nem volt mellettünk. A baba nyugodtan szuszogott mellettem, õ pedig úgy láttam épp elmenetelhez készülõdik. Batyuja össze volt csomagolva, õ maga pedig az asztalnál ült. Éppen írt valamit. Óvatosan felültem az ágyon, mire felém fordult, én pedig zavaromban valamivel feljebb húztam magamon a takarót. Pedig volt rajtam hálóruha, s felette még pár réteg a hideg miatt, de akkor is kényelmetlennek éreztem a helyzetet. Az ébredést.

- Jó reggelt! – mondta halkan, majd kezébe vette a lapot.

- Neked is! – mosolyogtam rá félénken, majd tekintetemet a papírra csúsztattam – Mi az?

- Neked írtam, de ezek szerint nem lesz rá szükség Nem akartalak felébreszteni, de lassan indulnom kell. El kell intéznem a hajót. Délre itt vagyok. – ecsetelte, míg én lassan kimásztam az ágyból, s megdörzsöltem fáradt szemeimet.

Miután befejezte mondandóját összegyûrte, s zsebre vágta a lapot. Azt követõen felvette az egyik kulacsot, épp azt, amibe a babának szánt víz volt, majd kinyitotta, gondolom azzal a szándékkal, hogy igyon egy kortyot. Ezt meg kellett akadályoznom, nem volt kedvem újra forralgatni a vizet.

- Mit mûvelsz?! Az a babáé! – ripakodtam rá visszafogott hangerõvel.

- Már kulacsa is van? – húzta fel a szemöldökét értetlen felháborodással. Elvégre eredendõen az övé volt a palackocska.

- Forralt víz van benne, hogy ne betegedjen meg. – válaszoltam susmogva.

- Gondolom az is az övé... – kezdett el egy másik edényecskével szemezni.

- Igen, forralt tej és zöldségpép keveréke. – világosítottam fel, mire õ csodálkozva nézett le rám –  Ne nézz már így!

- Honnan tudsz ennyi mindent a babákról?

- Osberht kitanított. S nem õ az elsõ pici, kit így találok. Ha anno, az öreg nem szed össze, akkor én már jócskán alulról szagolná azt a bizonyos virágot.– adtam meg a választ.

- Értem. – felelte könnyedén.

- Nem érted. – mormogtam a bajszom alatt, elvégre hogy is értette volna?!

- Ritka dolgok, mik veled történtek, Galea. – sóhajtotta, s tudtam én mire céloz. Nyilván nem minden kisded oly szerencsés a szerencsétlenségben mint én. Nyilván nem mindenkire találnak rá Osberht-tek.

- Attól még... – kezdtem volna bele felállva, ám közbevágott.

- Hol a többi baba, kiket megmentettetek? – suttogta a kérdést, mely a szívembe mart.

- Volt akit családhoz tudtunk adni. És volt olyan is, aki menthetetlen állapotban volt. Erre voltál kíváncsi, ugye? – vezettem tekintetemet az alvó kislányra. Borzasztóan dühös voltam rá, hiszen fogalmam sem volt mit akar ezzel... kínzásomon kívül.

- Nem értem miért kínzod magad. – Hogy én? Még véletlenül sem te, ugye?

- Kínzom magam?! Kínzás az lett volna számomra, ha ott kell hagynom! – néztem szemeibe végre-valahára.

- Azt kellett volna tenned. – mormogta elkapva tekintetét, s visszaindult az asztalkához.

- Nem, még ha halálán lett volna sem! Ráadásul teljesen egészséges! – vágtam vissza, az alvó kis tünemény miatt még mindig mérsékelt hangerõvel.

- De hála azoknak az istenverte jeleknek, nem maradhat veled! – közölte kegyetlenül, s mintha azt feltételezte volna, hogy ez még csak meg sem fordult a fejemben.

- Képzeld tudom! Van tapasztalatom az istenverte jeleimmel kapcsolatban, de azért köszönöm, hogy az orrom alá dörgölöd! Magunkkal visszük biztonságosabb helyre, s ott örökbe adjuk. Találunk neki rendes családot!

- Nem visszük magunkkal! – rázta meg a fejét nyomatékosításképp, majd felvette batyuját.

- Nem fogom itt hagyni, nem tudom hol! – magyaráztam kétségbeesetten.

- Akkor maradsz te is! – vágta rá mérgesen különösebb mérlegelés nélkül, ami rosszul esett. Nem akartam különválni, nem akartam elszakadni tõle semmi esetre, de valóban nem bírtam volna ott hagyni csak úgy a kislányt.

A kemény szavakra az említett apróság megébredt kicsit, s apró nyögést hallatott. Mindketten összerezzentünk, egy darabig moccanni sem mertünk. Szerintem kicsi el is szégyelltük magunkat. A baba viszont nemsokára vissza is szenderült. Pár pillanatnyi dermedt csend után pedig megtörtént a csoda.

- Nem a veszekedés volt célom. – sóhajtotta suttogva ezeket a szavakat, s hangjában gyengédséget véltem felfedezni. Dühnek, vagy bosszankodásnak nyomát sem leltem immár.

- Akkor mi? Tán csak puszta aggodalomból bosszantasz? – susogtam. Igen, nem értékeltem megfelelõ módon igyekezetét, meglehet. Pedig valóban jól esett.

- A szeretet megöli a kötelességtudatot. A mesterem mindig ezt mondta, s van benne igazság. – folytatta a suttogást valamivel halkabban.

- Ha a szeretet ölne, rég nem lakná senki ezt a világot. – ráztam meg a fejem én is, épp ahogy õ az elõbb.

- Az életünket tennéd kockára egy ismeretlen gyermek miatt. – foglalta össze a történetet, s valahol igaza is volt. Nem volt ésszerû cselekedet.

- Tudom, és sajnálom, de nem lennék az, aki, ha itt hagynám. Nem volna Galeás. – magyaráztam halkabban.

- Tudom. – felelte, én pedig köpni-nyelni nem tudtam. Egyre többször okozott meglepetést. Kezdtünk volna összecsiszolódni? – Délután megpróbálok keresni neki egy rendes családot. A hajózás nem kisbabáknak való. – mire megemésztettem szavait már tovább is állt.

Én pedig visszaültem az ágyra, s egy darabig csak néztem magam elé. Õ, és a beszélgetésünk járt a fejemben. Ám nem jutottam dûlõre. Felkeltem és csendben felöltöztem, majd megmosakodtam és megfésülködtem. A törpe még akkor is javában szendergett, Amasai pedig jócskán hagyott a szobában ételt, így megreggeliztem, s készítettem a bab számára is eleséget. Ez után batyumért nyúltam. Már régóta nem pakoltam át, szinte már azt sem tudtam milyen kincseket rejt.

Ahogy a dolgokat pakolgattam sokminden a kezem ügyébe került. Elõször a kis tõr, amivel annak idején megvágtam Amasai kezét. Megérdemelte, ennek ellenére még mindig bánt egy kicsit a dolog. Akkor, s azóta is megvédett minden egyes alkalommal. Ráadásul azóta már sokkal közlékenyebb velem. Sokkal több mindenbe beavat, ami jól esik.
Ott volt még a medál, Osberht szerelméé. Arra gondoltam vissza kellett volna adnom az öregnek. Elvégre ha ritkán hordtam is, mindig elnehezült tõle a szívem, bár a történetet csak dióhéjban ismertem.
A méreg is ott csücsült, zsákom legalján. Ez is Osberht-tõl volt. Még belegondolnom is fájt, hogy esetleges pillanatnyi gyengeségem valószínûleg Amasai életébe kerülhetett volna. Nagyot csalódtam Osberht-ben emiatt, hogy képes lett volna ilyesmire.
Végül a pakli kártya következett, melybõl csupán egyetlen lap hiányzott. Az 'élet' még mindig Amasai zsebében csücsült. 'Élet'. Tudtam, hogy ezt fogja választani. Láttam otthonát, s a könyveket, mik érdeklik. Ez a kártya illett ízléséhez leginkább, mégis jelentõséget tulajdonítottam választásának. Eszembe jutott elmaradt, jobban mondva tartalékolt kívánságom is. Fogalmam sem volt, mire lehet jó.

Miután mindent kipakoltam motyómból, szépen rendszerezve kezdtem el visszapakolni. Éppen csak végeztem vele, mikor felébredt a baba. Boldogan gõgicsélt, én pedig tisztába tettem, majd megetettem. Ez után az ágyra telepedve játszottam vele. Azon gondolkodtam hogy nevezzem el. Elvégre az én feladatommá vált. A Zahra jutott eszembe, úgy éreztem ez illene legjobban hozzá. Sötét haj, csillogó szemek... olyan kis Zahrás volt.
Alig hogy ezt eldöntöttem, az ajtó váratlanul kivágódott, s Amasai robogott be rajta.

- Változott a terv! Indulunk, most! – közölte komoly tekintettel, majd hozzálátott dolgaink összepakolásához. Egybõl tudtam, hogy nagy a baj.

- És a baba? – kérdeztem aggódva, hiszen eszemben sem volt õt egyedül hagyni.

- Õ lesz az álcánk. – mondta felháborítóan könnyedén. Éreztem, hogy már mindent eltervezett, ahogy azt is, hogy terve cseppet sem fog tetszeni nekem.

- Hékás... nem úgy volt, hogy a hajó nem babáknak való? – értetlenkedtem, mire abbahagyta a rámolást és felém fordult.

- Visszavihetjük oda is, ahol találtad! – Sóhajtotta unottan, csipkelõdve majd valamivel kedvesebben hozzátette – Naretába lesz idõnk megfelelõ családot keresni számára.

- Jó. És az álcával mi újság? Mégis miféle álca lehet egy kisbaba? – tértem át gyorsan a következõ nem tetszõ pontra.

- Úgy fogunk kinézni akár egy... – ecsetelte, de a gondolat végét olybá tûnt a képzeletemre akarja bízni. Képzelõerõben pedig nem szûkölködtem.

- Család! – vigyorodtam el diadalmasan. Hiába volt ez valahol mindkettõnknek kellemetlen, szemtelenül tudtam élvezni, hogy neki az. Meghozta a jókedvemet.

- Igen, úgyhogy kérlek viselkedj úgy, mint egy felnõtt! – mormogta a már létezõ bajsza alatt.

- Ne aggódj, elbírok az anyaszereppel. Te se feledd, hogy apuka vagy! – kacsintottam rá pajkosan. Egyre jobban tetszett a terv.

- Most, hogy így lefogytál a betegeskedéstõl, egészen hasonlítasz is egy szoptatós anyukára! – mért végig szép lassan, majd gátlástalanul elvigyorodott.

- Mi? – szeppentem meg, majd szemrevételeztem testemet. Valóban nem voltam épp a legjobb bõrben... voltaképp bizonyos szögbõl már-már jobban emlékeztettem egy kisfiúra, mint egy nõre.

- Nyugodj meg, nem olyan vészes. – fordított hátat, s folytatta a pakolást.

- Nem OLYAN?! – lapogattam meg a hasamat, majd bordáimat. Vézna voltam, pedig ettem rendesen.

- Feszélyez talán? – sandított ismét felém.

- A te véleményed nem! – duzzogtam – Miért feszélyezne, hisz te nem akarsz éntõlem semmit! – nyomatékosítottam még a végén. Igen, ez is egyike, az "amint kimondtam megbántam" dolgoknak.

- Mi? Ezt hogy érted? – kérdezett rá döbbenettel vegyes értetlenséggel. A helyzet az volt, hogy magam sem tudtam pontosan hogyan is értettem.

- Úgy ahogy mondom, olyan vagy, mint egy szobor, aki csak van. – próbáltam elmagyarázni a dolgot. Nem sikerült jól.

- Úgy gondolod én... – kezdte el iszonyú lassan, én pedig kíméletesen közbevágtam.

- Úgy gondolom, hogy igazán semmit sem akarsz, csak végezni a dolgod. Mint egy jó bérgyilkos. – próbáltam menteni a menthetõt – Mindeddig nem kértél semmit segítségedért cserébe, és ezért nagyon hálás vagyok. Még nem találkoztam rajtad kívül olyannal, aki csak úgy segített volna... úgy értem jutalom híján is.

Újabb kínos csend és kellemetlen hallgatás telepedett kettõnk közé, így én is hozzáláttam a pakoláshoz, s pár perc múlva már meg is voltunk vele. Valahogy mindig megtaláltam a lehetõ legrosszabb szavakat, mondandóm megformálásához.

- Készen vagy? Minden megvan? – kérdezte még utoljára körbeforgatva fejét a szobában. Én pedig bevártam tekintetét, majd bólintottam egy aprót válasz gyanánt - Akkor hozd a kölyköt, indulnunk kell!

Úgy tettem, s el is indultunk a kikötõ fele. Ideges voltam és féltem, a legszomorúbb pedig az volt, hogy errõl sokkal inkább a hajó tehetett, mint bármi más. Üldözõink miatt negyed annyira nem aggódtam. Meg sem álltunk a kikötõig. Ott azonban szétváltunk. Én a kisgyermekkel egy ház falához húzódtam, közel az árusokhoz. Õ pedig elindult a hajóra, azt mondta megbeszéli a pontos részleteket, s kifizeti utunkat. Jobbnak látta, ha nem tartok vele. Így ismét csak vártam és vártam, igazán elegem volt ebbõl. Folyton én vártam õrá, és sosem tudtam mi történhet. Mintha egy ötéves volnék.

- Khawla! – ütötte meg fülemet egy mély, recsegõs férfihang. Feléje fordultam.

- Az meg mi, egy kisgyermek?! A tied? – így a férfi mellett álló asszony. Mindketten a karavánból voltak, s mindketten boldogan vigyorogtak rám. Én pedig zavartan pislogtam rájuk.

- Igen. – válaszolta mindenféle hezitálás nélkül a visszaérkezõ Amasai. A hangja olyan nyugodt volt, mintha igazat szólna – Utunkra nem vihettük végig magunkkal, itt kellett hagynunk Khawla egyik rokonánál.

- Hogy lefogyott ez a lány, eteted te rendesen? – Vett jobban szemügyre az asszony, majd a kisasszony pofijába csippentett – A kicsit viszont le se tagadhatná!

- A szoptatás miatt, nagy az étvágya. – adott választ "gyermekem apja".

- Akárcsak az apjának! – tette hozzá nevetve a férfi. Úgy éreztem nem az elfogyasztott ételmennyiségre céloz.

- Most viszont el kell búcsúznunk, indul a hajónk! – nyújtott kezet Amasai.

- Isten veletek, remélem még találkozunk! – köszöntem el én is mosolyt erõltetve arcomra. Úgy éreztem jobb, hogy más egyebet nem mondtam. Nem tudtam volna oly meggyõzõ lenni, mint a zöldszemû.

Elindultunk a hajó felé. Tudtam, hogy ott már nem lehet baj, ott már biztonságban leszünk. De rettegtem. Megtorpantam. A hatalmasóriás, a rémséges szörny ott ringatózott elõttem, a délelõtti napsütésben. A napsugarak irtózatos szárnyakat rajzoltak neki. Gyomrom megremegett, s úgy éreztem émelygek. Lehet azért, mert valóban émelyegtem. Rosszul lettem a félelemtõl.

- Gyere már! – állt meg Amasai is, majd felém fordult, s végignézett rajtam. Én pedig éreztem, még a bõrömbõl is rettegés szivárog.

- Félek.

- Nincs mitõl! – mondta valamivel halkabban és lágyabban.

- Nem tudok úszni. – vallottam be félelmem okát.

- Én igen. – lépett mellém bátorítóan - Ezért mondtam, hogy nincs mitõl.

Legszívesebben felnéztem volna rá, s már elõre láttam magam elõtt mindent. A szemeit különös ragyogását, a tengernyi kavargó érzést, s a végtelen pillanatot. Ám most ilyesmire nem volt idõ, menni kellett! Pedig ismét hálás voltam neki, talán most jobban, mint valaha. Átvette a kukucskáló kicsit, majd egyik karjára fektette, másikat pedig felém nyújtotta. Óvatosan karoltam belé, s elindultunk a palló felé. Lassan, óvatosan vezetett át rajta, miközben én felváltva nézegettem az õ, s Zahra arcát. Nem mertem a víz felé bámészkodni.

Miután a fedélzetre értünk, Amasai a fedélközbe vezetett. Mint megtudtam, a hajó csak korahajnalban indul, ennek ellenére szükséges volt a korai felszállás. Hiszen akkor már nem biztos, hogy akad helyünk, ráadásul a bérgyilkosok is Belebába értek immár, s gõzerõvel kutattak utánunk. Itt azonban jó eséllyel nem találnak ránk.
A fedélzet egyébként szinte teljesen üres volt, csak néhány matróz mászkált rajta hatalmas dobozokat cipelve, de õk nem törõdtek velünk. Úgy tettek, mintha ott se lennénk. Lent viszont csak úgy nyüzsögtek a tengerészek. Egyikük egy kis kabinba vezetett bennünket, majd közölte, ez lesz éjszakai szállásunk.

Borzasztó kis sötét lyuk volt, talpam alatt éreztem a ringatózó mélységet. Arra gondoltam, ha itt nem lesz rémálmom, sehol sem. Az egész helységben csupán öt bútordarab volt. Egy dézsa, mellette egy kis sámlival, egy asztalka melyen gyertya világított, és két egérrágta szalmazsák. Biztosan aludtam már rosszabb helyen is, de egyenlõre nem tudtam elképzelni.

- Az a dézsa az, amire gondolok? – fordultam Amasai felé.

- Attól függ mire gondolsz. – kaptam meg az elmés választ.

- Ha az, akkor én majd inkább piszkos maradok! – szögeztem le.

- Nem hiszem, hogy a hajóút alatt lesz lehetõséged tisztálkodni... – szedett elõ egy jókora rongyot táskájából, majd leterítette velük a dohos zsákokat – De most ülj le, és együnk valamit. Lassan dél van. Biztosan a kicsi is éhes.

- Igaz. – tettem úgy, s míg õ mellém ült a kicsivel elõpakoltam az élelmet.

- Mi a neve? – kérdezte meg váratlanul.

- Hogy? – kaptam feléje meglepett tekintetemet.

- Gondolom adtál neki.

- Adtam, de miért kérded? –kérdeztem kíváncsian.

- Mert tudni szeretném hogy nevezzem. – mormogta a babára pillantva.

- Kislány, úgyhogy a Zahra -ra gondoltam. – mosolyodtam el.

- Szép név. – nézett vissza rám, s az õ ajkán is egy aprócska mosoly bujkált.

- Csak szép? – tekintetünk olybá tûnt milliomodára találkozott már, mégis beleremegett a gyomrom.

- Csak szép. – motyogta elveszve tekintetemben, s én hasonlóképp az övében.

Miután megetettük Zahrát, hiszen a dolog kétségtelenül közös erõvel zajlott, megebédeltünk. Ez után mindketten eldõltünk a szalmazsákokon. Amasai olvasott, én pedig a kicsit ringattam. Fogalmam sem volt mennyi lehet az idõ. Amasai néha felment, s körül nézett, ám engem nem szívesen engedett volna fel. S én szót fogadtam. Viszont igazán untam már a csendet.

- Mikor születtél? Úgy értem milyen hónap mely napján? – kérdeztem meg halkan. cseppet sem voltam biztos benne, hogy választ is kapok rá.

- Július 20-án. Te? – szemét még csak fel sem vette könyvérõl, de a hangja érdeklõdõen csengett.

- Hmm? – veszítettem el a fonalat egy pillanatra. Lefoglalt hangjának kedves, kellemes tónusa.

- Mikor?

- Jaa! Fogalmam sincs. – válaszoltam szégyellõsen, s õszintén – Osberht sem tudta pontosan, de sokáig ünnepeltük. Illetve amit ünnepeltünk, az az a nap volt, mikor megtalált.

- És az mikor volt? – érdeklõdött tovább.

- Már nem tudom. Mindig úgy tologatta, ahogy éppen jó volt neki. Annyi biztos, hogy mindig decemberben volt, karácsony után. De már két hónapos körül voltam, mikor megtalált, az biztos. – mondtam elgondolkodva. Valójában kicsit mindig is bántott, hogy nem tudhatom születésem valós dátumát.

- Ünnepeltétek a karácsonyt is? – csodálkozott.

- Igen. Osberht keresztény. – válaszoltam.

- S te?

- Az én istenem a szívemben lakott, asszony volt, és golyóbison állt, mint Fortuna, de rég elhagyott. – ecseteltem csendesen. Butaság, s gyerekesség volt az egész, de ha egyszer ez volt az igazság?!

- Furcsa lány vagy. – nézett szemeimbe.

- Te pedig furcsa gyilkos. – haraptam ajkamba, zavarba hozott a tekintete, mint mindig. Megszokhattam volna már, de nem tudtam... s ezúttal úgy éreztem nem is szemei tehetnek róla, sokkal inkább ami mögöttük rejtõzik.

Én magam sem hittem el, mibe keveredtünk már megint. Azonban nem is ütött volna minket eléggé a sors, ha egyszer azon a nyavalyás úton nem állít elénk valami akadályt.

- Tudnom kéne valamit, mielõtt elkezdjük? – kérdeztem rá, mire az ifjú egy apró bólintás után belekezdett röviden, de tömören.

- Elsõ vérig harcolunk. Azonban ez halálos is lehet, a gyõztesé a lány. Senki nem avatkozhat bele.

- Mi lesz, ha veszítesz? – kérdezett rá utána Galea remegõ hangon. Félt volna, hogy hagyom, hogy egy nomád gyerekeit nevelgethesse?  Másra nem igen tudtam gondolni.

- Meghalok, te pedig az övé leszel – feleltem egy kis nagyítással. - Ha gyõzök megtarthatlak, ahogy az életemet is – fejeztem be a magyarázatot. Nem volt ez olyan nehéz, a nomádok egyszerû, de kegyetlen szabályokkal éltek.

A leány azonban cseppet sem volt olyan nyugodt, mint én. Persze, nem is csodáltam, de azért meglepõ volt számomra is aggódó tekintete. Miért aggódott egy magamfajtáért? Csak nem megkedvelt? Erre rögtön egy halvány mosoly jelent meg ajkamon, ugyanis teljesen kizártnak tartottam. Fiatal volt, csinos, szemrevaló, életre képes… másik életemben, talán még udvaroltam is volna neki. Talán. 

-  Az elsõ vérig fogunk küzdeni. Azon leszek, hogy az õ bõre hasadjon fel elsõként, de bármi történjen is ne mozdulj! Ha segíteni próbálsz mindkettõnket halálra ítélheted – világosítottam fel, mielõtt bármi ostobaságot is csinálhatott volna. Egy fiú még hagyján, de egy egész felbuzdult törzs…

- Inkább a halál, mint egy vadember ágya! – vágta rá enyhe szájcsücsörítéssel, ami a duzzogásának egyik jele volt. - Akkor ugye nem ölhet meg? Ugye a legrosszabb esetben is... – harapta el hirtelen a mondatot. Furcsálltam eme viselkedését, hisz ha valakinek jellemeznem kellett volna a kisasszonyt, a szókimondóságát is belevettem volna.

A válaszom egy halovány mosolyszerû ajakmozdulat volt, majd mindenre felkészülve az ifjú felé fordultam. Khlid tekintete mindenre elszántan bámult engem, majd mikor a felsõruházatát kezdte el levenni magáról, én is így tettem. Régen láttam két harcos kihívását, s megmaradt milyen komolyan vették a szabályokat, melyet a mesterem akkor magyarázott nekem. Semmi felsõruházat, így az igazán jó harcos tudja csak kivédeni az ellensége mozdulatait. Elsõ vér pedig, nos, az bárminemû vércseppnek megfelelt.

- Kérlek légy óvatos! – hallottam hátam mögül Galea hangját, ami furcsa módon jól esett fáradt lelkemnek. Nem fordultam hátra, nem, a kihívót figyeltem ádázul. Kinézetre nem tûnt olyan veszélyesnek, de sosem szabadott alábecsülnöm az ellenségemet. Emellett én magam is eléggé megviselt voltam már. A hetek óta tartó üldözés, a kevés pihenés s a sok kósza gondolat igen nagy terhet rótt testemre. Ahogy felcsendült az elsõ hang, a taps s kántálás moraja, vettem egy mély levegõt. Már lelkiekben arra készültem, hogy meginduljak a fiú felé, de õ elkezdett beszélni.

- Hatalmas isteneink, adjatok erõt arra, hogy megölhessem ezt az idegent, s asszonyommá tehessem a leányt! – szólalt meg, majd folytatta. – A törzsemért nagycsaládot alapítok majd vele s gyermekeink lesznek a jövõ harcosai s a ti híveitek. Adjatok erõt istenek, s nem hozok szégyent reátok!

Sose értettem a fohászkodást, hisz minden az emberen múlott, az õ erején s tudásán, nem azon, amit fentrõl kapott. Az ugyanis semmi se volt. Nem igazán bántam azonban azt a kis felkészülési idõt, míg a fiú szónokolt. Így fáradtan is kitapogathattam kardom legjobb fogását, egészen addig míg be nem fejezte. Akkor azonban erõsen koncentráltam rá, minden mozdulatára, rezdülésére. Khlid pedig türelmetlen s forrófejû ifjúhoz méltóan végül az elsõ lépés jogát magához véve közelített felém.

A levegõ is bennem rekedt, mikor a kardok elsõnek csilingeltek. A vérem hirtelen forrt fel, sebesen száguldott ereimben. Újra éltem, újra az voltam aki: egy bérgyilkos, aki harcolt s ölt. Tánc volt ez, férfiak tánca, amit mások csak harcnak hívtak. Engem ez éltetett, ez adott ízt az életemnek. Szerettem mikor izmaim megfeszültek minden egyes alkalommal mikor támadást hárítottam, de az még közelebb állt szívemhez mikor én támadhattam. Körbe táncoltunk kardot forgatva az embertömeg szívében, még akkor is, ha néha meg-megálltunk egymást felmérni. Fáradt voltam. A kellemes bizsergés mellett az ólomnehéz végtagjaim igaz könnyebbnek tûntek, de ez mit sem változtatott azon a tényen, hogy már bõ két napja nem aludtam szinte semmit se. Ennek pedig nem szabadott akadálynak lennie: a fáradtság legyûrhetõ. S én le akartam gyûrni, az ifjúval együtt.

Khlid nekiindult, erõs csapásokkal ostromolt. Ha netán ésszel is használta volna ezeket, szép kis táncot járhattunk volna együtt. Azonban annyira forrófejû volt, hogy ezt elfelejthettem. Figyeltem s vártam a megfelelõ pillanatokra, mikor túl nagy szabad rést hagyott a támadásra, azonban az õ kipihentsége az én fáradtságommal szemben mindig sikeresebbnek bizonyult.

Egészen addig nem is volt igazán gondom, míg a bitang kölyke galádul homokot nem rúgott a szemeimbe. Üvölteni lett volna kedvem s nekiesni, hogy pár szökkenéssel elvágjam a torkát, de az se nekem, se Galeának nem tett volna jót. Gyorsan uralmam alá vontam büszkeségemet s dühömet, hisz csakis tiszta fejjel tudtam annyira koncentrálni, hogy csukott szemekkel is kivédhessem támadásait. Annak idején sokat kellett bekötött szemmel gyakorolnom, ami nem veszett ki belõlem. Egy erõsebb támadással messzebb taszítottam az ifjút, majd fájdalom ide vagy oda, kidörzsöltem nagyjából a homokot a szemembõl. A bal így is eléggé szúrt, de nem foglalkozhattam most ezzel.

Az elsõ tisztább képem az volt, ahogy az ifjú felém lendítette kardját. Ahogy tudtam, kivédtem a támadást, s rögtön vissza is támadtam. Ahogy felé döftem a karddal, elsõnek meg akartam ölni, de… de valami visszatartott. Nem volt semmi hasznom a halálából, így gyorsan fordítottam a pengén, majd úgy sújtottam le. Reméltem, hogy vér fog serkenni, de úgy tûn elég vastag bõr volt a feje másik oldalán is, a képén kívül. Azonban elvesztette egyensúlyát s a földön kötött ki, én pedig egy pillanatra megengedtem magamnak, hogy tekintetemmel felkutassam Galeát a tömegben.

Nagy hiba volt. Nagy, mélykék szemeiben ezernyi érzelem kavargott, de a legerõsebbek fényesen ragyogtak íriszeiben. Az aggodalom irántam, a kétségbeesés, az óvás… akkor döbbentem rá, hogy órákig el tudnék merülni azokban a szemekben, kutatva minden apró érzelmét, hogy feltárhassam a mögöttük megbúvó gondolatok hadát.

- Vigyázz! – térített észhez kétségbeesett kiáltása. Elkalandoztam, de szörnyen, mégse éreztem úgy, hogy sietve védenem kéne a hátamat a támadás ellen. Kellett az a pár pillanatnyi csoda, hogy erõt merítsek, önbizalmat s egy kis kedvet ahhoz, hogy szórakozzak.

Egyszerûen ki akartam térni a kard útjából, ami egészen addig össze is jött, míg a fiú a kezem után nem kapott. Nem néztem volna ki belõle ilyen merészséget, bár abban a pillanatban az inkább ostobaság volt. Ahogy felém sújtott kardjával, én elkaptam ama kezét, melyben tartotta, s minden további gondolkodás nélkül kirúgtam lábát alóla. Újra a porban feküdt, ott, ahová való volt.

Mivel ideje nem volt a felállásra, így a lábam felé szúrt, amit én át is ugrottam, õ azonban kezét a bokámra kulcsolta s egy rántással elérte, hogy mellé zuhanyjak én is. A kardforgatásból hamar kétkezû harc alakult ki, amit ugyan olyan lelkesen fogadtam. Én vezettem egy jó darabig, ütöttem kezemmel, közben testemmel s lábaimmal a földhöz szorítottam. Azonban a fáradtság kezdett eluralkodni rajtam, így vasöklöm nem volt már olyan durva. Ezt használta ki Khlid is, s egy óvatlanabb pillanatomban egyik öklével a gyomorszájam tájára célzott. Sikeresen. Míg én görnyedten próbáltam összeszedni magamat, a fiú felugrott s a legnagyobb sajnálatomra beszédbe kezdett.

- Öreg vagy már, nem való neked se asszony se harc. Add fel! S talán akkor megkímélem nyomorult életedet. Ha erre se vagy képes, akkor se gyermeket nemzeni, se családot eltartani nem tudnál. Mihaszna vagy, magatehetetlen! Így nevezed magadat te férfinak? – Már azt hittem, hogy végre elcsendesedett, de ehelyett a kardjával Galea felé mutatott, majd nemes egyszerûséggel közölte: - Vedd hát tudomásul, hogy én Khlid, asszonyommá fogom tenni a leányt! – ekkor Galea felé fordult. – Boldogabb leszel velem, mint valaha voltál. Fiúkat fogsz nekem szülni, igazi harcosokat. Büszke anya s feleség leszel. Az én feleségem! S hogy senki se állhasson az utunkba, megölöm a fogva tartódat, az öregembert.

- Oh, hogy fognád be a pofádat… - sziszegtem az orrom alatt, halkan. Mozgolódására én is felkészültem a csapásra, amit mérni készültem ellenne. A kardomat elrúgta, s míg érte mentem volna értékes idõt vesztve, bizony a kihívás is eldõlt volna az õ javára.  Nem álltam fel, úgy vártam az ifjút, míg egy biztató pillantást küldtem Galea felé. Arca sápadt volt, egész lényébõl áradt az aggodalom. Pedig jól tudhatta volna, hogy engem nem kellett félteni. Méreggel se tudtak a lábamról levenni.

- Bízz bennem! – suttogtam.

Kéz lendült, kard suhant, de a húsom helyett a földbe szúródott. Én arrébb gördültem, majd felpattantam, erõmet erre gyûjtöttem. Pár szökkenéssel Khlid mögé kerültem, aki rögvest felém döfött, én azonban tova táncoltam. Konkrét tervem volt, s úgy tûnt, õ a kezemre játszotta a gyõzelmemet. Pár pördülés, majd térdemmel nemes férfiasságát eltalálva már biztos voltam abban, hogy ezt veszítette. Kedvem lett volna pár szót hozzá intézni, hogy fog így gyereket nemzeni bárkinek is, de ezt inkább megtartottam magamnak. Nem akartam az õ gyerekes szintjére lesüllyedni. Ehelyett inkább köröztem egyet a vállammal, felkészülve mindenre.

Játszottam, mondták volna a többi harcosok. Mikor a fiú feltápászkodott, én hagytam támadni, majd újabb ütéssel jutalmaztam meg. Jól tudtam én, hogy nem fog legyõzni, de õszintén bevallom, még élveztem is, hogy forrófejûn nekem jött. Ütöttem oldalát, a veséje irányában, mellkasát, nyakát, majd végül egy erõs ütést az orrára mértem. Éreztem öklöm alatt, ahogy a porc elmozdult, ahogy a csont repedt. S lám, ott volt az elsõ vér: orrából ömlött a vörös nedû. Hirtelen csend lett, a kántálás mi addig végig kísérte táncunkat egyszeriben abbamaradt.

Én véres öklömet kiroppantottam másik kezemmel, ugyanis a sok kétkezû verekedésnek hála már fájtak kicsit. Így azonban minden gond meg volt oldva, s még mozogtam is egyet. Nem foglalkoztam a földön térdelõ ifjúval, nemes egyszerûséggel elindultam a szekerünk felé. Útközben azért felvettem a porban heverõ kardomat is. Hallottam magam mögött az apró lépéseket, de nem fordultam hátra. Túl jó kedvem lett volna, amiért csak még hevesebben reagált volna a leány.

- Csupán játszottál vele igaz? – kérdezte morcos hangon, mikor utolért, azonban mikor futópillantást vettetem arcára, tisztán leolvasható volt a megkönnyebbültség róla.

- Az ember szereti azt, amihez ért – feleltem õszintén s kíméletesen. Nem mondhattam ki, hogy már hiányzott egy kis agresszió, amibõl biztosan nyerõként jöhettem ki. Az olyan rosszul hangzott volna, emellett még az agyonsértegetett becsületem se örült volna neki.

- Játszottál velem is – susogta sokkal halkabban, míg tekintetét inkább a távolba szegezte. Ez már kevésbé tetszett, de akárhogy is magyarázkodhattam volna, igaza volt. Bizonyos szinten vele is játszottam s élveztem. Nem tudom megmondani pontosan mit élveztem benne annyira… de élveztem.

- Aggódtál talán? – bukott ki belõlem a kérdés halkabban. Igazából ahogy aggódóan engem nézett végig, egyfajta erõvel töltött fel, melyhez foghatót még soha de soha nem éreztem.

- Minden okom megvolt rá. – Hát persze! Miket nem gondoltam…

- Mégsem lettél asszonya! – vágtam hozzá morogva, majd inkább pakolni kezdtem a szekéren ama kis dolgunkat, mellyel rendelkeztünk. Sokáig nem szóltunk egymáshoz, õ csak ott állt, én pedig, hogy elkerüljem a beszélgetést inkább mindent háromszor átpakoltam. Már éppen a negyedik körbe kezdtem volna bele, mikor a nomádok vezére lépett mellém.

Röviden elmondta, hogy mit várhatunk a nap többi részében: vacsora, tisztálkodás, s egy sátrat is kaptunk a falu szélén éjszakára. Persze én jól tudtam, hogy itt mindent külön tettek a nõk s férfiak, kivétel volt ezek alól az éjszakai dolgok. Mielõtt még távozott volna gratulált a szép s kíméletes nyereségemhez. Az egyik sátorból ekkor pár nõ lépett ki s Galea felé igyekeztek. Mikor mellénk értek, a leány értetlenül rám nézett. Én csak bólintottam, miszerint nem kell semmitõl se félnie.  Figyeltem távolodó alakját egészen addig, míg a sátor el nem nyelte. Emellett nekem is épp ideje volt tisztálkodnom s ennem egy tartalmasat.

Elsõnek megtisztálkodtam. Felemelõ érzés volt újra tisztának lenni, s a koszos bõröm helyett a sebhelyekkel telit látni. Ezután jöhetett a gyomrom megtöltése, ami hasonlóan nagy sikerrel zárult. Finomat készítettek az asszonyok, amit igaz a férfiak szûkös körében fogyasztottam el. A legyõzött Khlid nem volt köreinkben, azt mondták egy vesztes csata után nem kaphat a férfi enni, el kell gondolkoznia azon mit tett rosszul. Egy cseppet sem sajnáltam a bitangot.

Egész étkezés alatt a vezérrel beszélgettem, ki sok érdekes információt adott át nekem. Az útról, a körülményekrõl s egyéb más dolgokkal kapcsolatban. Miután végeztünk, s már a törzsbeliekkel kezdett beszélgetni, illedelmesen elköszöntem, majd kimentem a friss levegõre. Elindultam a nõk sátra felé, már messzirõl láttam, hogy Galea ücsörög egymagában. Azonban amint meglátott halvány mosollyal az ajkán indult meg felém.

Milyen hihetetlen volt az egész. Egy nappal ezelõtt még attól féltem, hogy meg fog halni, erre felém lépdelt, tisztán, teli hassal. Csoda volt ez.

- Látom már jobban vagy – állapítottam meg. Azt is hozzátehettem volna, hogy és még mindig szép is, de biztosan nem úgy jött volna le neki, ahogy értettem. Komolyan.

- Hála neked! – mosolygott még szélesebben.  – Mikor indulunk tovább?

- Csak holnap ebéd után – feleltem.

- Üldözõink itt nem találnak ránk, ugye? – faggatózott tovább jogos félelemmel. - Azt mondtad, itt nagyjából biztonságos!

- Nagyjából – feleltem õszintén. -  Nem valószínû, hogy a kockázatosabb utat választják. Ha még el is gondolkodtak rajta, hogy talán mi kockáztatunk, akkor is fogadni mernék rá, hogy kerülnek. Gyorsak, s már néhányszor majdnem beértek, biztosak benne, hogy rövidesen úgy is elkapnak, ha most kissé lemaradnak. Nem ér annyit nekik ez az elõny, hogy kockáztassák életüket. Biztosra mennek.

- Akkor mi miért nem megyünk elõbb, hogy még nagyobb legyen elõnyünk? A lábam miatt? Jól vagyok már!

- Fél nap hátrányuk van legalább, õk így sokat kerülnek, s hátrányuk így tovább fog nõni és rám is rám fér a pihenés – kezdtem el a magyarázatot, hogy megértse s meg is nyugodjon. -  Legszívesebben már hajnalban elindulnék, de a törzs vezetõje azt szeretné, ha csak ebéd után indulnánk. Reménykedem benne, hogy van még mondandója számomra, minden apró morzsa hasznos lehet.

- A testemen lévõ jelekrõl beszéltél neki? – érdeklõdött jóval halkabban.

- Nem, nem tudom jó ötlet-e – mondtam ki õszintén a gondolataimat. – Viszont azt ígérte még ma este eligazít, hogy milyen útvonalon lenne a legjobb továbbhaladnunk. Ezzel sokat nyerhetünk.

Nem felelt semmit se, legalábbis szavakkal. Helyette felnézett rám, egyenesen a szemeimbe. Most, hogy a veszély egyik fele elmúlt, felöltött bennem, hogy talán beszélni akar velem a levélrõl, Soberthrõl vagy akármi másról, ami az elmúlt idõben történt velünk. Azonban nem voltam felkészülve rá. Annyi minden kavargott bennem, hiába volt tele a gyomrom, hiába voltam tiszta s hiába voltam túl egy nyertes csatán… egyszerûen úgy éreztem, ha belekezdenénk abba, hogy mindent átbeszéljünk, valami megváltozna. Nem tudtam, hogy ez azzal járt volna e, hogy kárt teszek benne, vagy éppenséggel ellenkezõleg. Csak abban voltam biztos, hogy akkor nem szabadott, nem kellett beszélnünk. Semmirõl.

Csak néztem a szép arcát, a pisze orrát, ajkait, melyeket egyszer már kóstolhattam s belegondolva nem egyszer kalandoztam el azon, hogy még egyszer megtehessem. Mélykék szemeit is alaposan megnéztem, melyekben akkor is érzelmek sokasága kavargott. Csinosnak találtam alakját, gömbölyded vállait, a kulcscsontját mely kiugrott, de oly kecsesen s nõiesen, melyért bármelyik férfi kezét törte volna, hogy érinthesse.  Vajon tényleg túl öreg lettem volna mellé? Nem, nem akartam mellé kerülni. Bérgyilkos voltam, egy egyedül élõ s valószínûleg egyedül meghaló bérgyilkos. Azonban mi lett volna ha nem az vagyok? Tényleg oly idõs lettem volna mellé? Hisz jóval korosabb férfiak is vesznek el Galeától fiatalabb lányokat is.

S míg én ezen törtem a fejemet, õ szépen lassan érdekesebbnek találta a kietlen tájat, mint engem. Nem tudtam mit mondani, õ se. Gondolataim rabja voltam, mint mindig. Így hát szavak nélkül, mindketten visszatértünk vendéglátóink körébe.

 Vacsora elõtt illet a törzsnél tisztálkodni, s attól, hogy én ezt a csata után igényeltem, a férfiakkal kellett tartanom. Persze rögtön meg is értettem miért: bensõséges beszélgetéshez jobb hely s idõ nem is lehetett volna, mint a közös fürdés. Miután testünk s szellemünk is megtisztult valamelyest, az ebéd maradékából szemezgettünk. A fõnök újra megtisztelt figyelmével, s újabb morzsákat szórt elém, melyeknek hasznát vehettem. Nagy meglepetésemre tudott pár dolgot a listámon szereplõ egyik férfirõl. Halott volt, már egy ideje. A másik törzsnél járt, mellyel hadban álltak, s õk megölték. Ekkor éreztem igazán, mennyire jól jártam velük.

Miután átterelõdött a figyelme rólam a népére, elnézést kértem, s elindultam a sátrunk felé. Egyre jobban eluralkodott rajtam a fáradtság. Már szinte vonszolnom kellett magamat a sátor felé, ahol minden reménységem szerint egy alvóhely várt. Ahogy elhúztam a nehéz sátorbõrt s a mögött meglapuló könnyedebbet, mely a bogarak visszatartásául szolgált, megláttam, hogy Galea már bent volt. Rám szegezte tekintetét, én pedig beljebb léptem.

- Mire jutottatok? – tért rögtön a tárgyra, amit akkor értékeltem. Nem volt kedvem mellékköröket futni. Ha fáradt voltam a beszéd volt a legutolsó dolog, melyhez kedvem akadt.

- Holnap majd elmondom, most pihenjünk! – feleltem végül egy kis mérlegelés után. A fõnök túl sok mindent mondott, én pedig túlfáradt voltam. Hihetetlenül. Gondolom a teli bendõm is rásegített.

Szerencsére nem tiltakozott, helyette kiválasztotta magának a szimpatikus térfelet s lefeküdt. Úgy rendezték be a kis sátrat, mintha tényleg az asszonyom lett volna. Azonban idõm sem volt ezen megbotránkozni vagy kellemesen belebizseregni. Egyetlen célom volt: hogy aludjak, méghozzá sokat s mélyen.  Igazándiból nem kellett sok idõ ahhoz hogy elaludjak. Ahogy vízszintesbe kerültem, máris éreztem a kellemes nehézséget, ahogy eluralkodott a testemen.

Magam sem tudom mikor lehetett, de még sötét volt, mikor Galea jajgatására riadtam fel. Rutinosan cselekedtem, volt már tapasztalat a hátam mögött. Egy biztos volt, nem szabadott agresszívnak lennem vele, így gyengéden kezdtem el rázogatni vállánál fogva.

- Ébredj! –  szólongattam még hozzá, hátha így hamarabb tér magához.

- Ébren vagyok – felelte egyszer csak halk, álomittas hangon. – Bocsáss meg, hogy felébresztettelek!

- Megint? – suttogtam a kérdést, mintha még lett volna rajtunk kívül bárki is a sátorban.

- Megint.

- S most hogyan ontottam véredet? – bukott ki belõlem a kérdés, hisz szinte biztosra tudtam venni, hogy a harc miatt most azt álmodta, hogy vele vívók.  Válasz helyett azonban néma, kínos csend telepedett le közénk, mely cseppet sem tetszett nekem.

Figyeltem egy darabig, nem egyszer beleremegett a sátor hûvösébe. Én pedig úgy éreztem ezek után nem tudtam volna visszafeküdni mellé, még ha aludni még tudtam volna. Egy kis hideg levegõ, a gondolataim s magány… ez kellett nekem. Közelebb csúsztam hát hozzá, majd saját takarómat rá terítettem, ne fázzon. Megcsapott a hûvös szél, melybe én magam is beleborzongtam, de legalább észen tartott. Felültem, csizmámért nyúltam s felhúztam az egyiket.

- Elmész? – törte meg a csendet Galea halk hangja.

- Eleget aludtam – hazudtam.

- Ne menj kérlek! – kérlelt oly hanggal, mely megállásra kényszerített.  – Szeretném, ha maradnál! Nem te okozod az álmokat, azok mindig is voltak. Az összes szinte ugyanolyan, de egytõl egyig más.

- Mi bennük a közös? – kérdeztem, míg letettem lábamat.

- A hely, ahol történnek.  Meg az érzések. A hideg, a félelem. Mindent hó borít, és magasan van, ettõl azt sem tudom merre induljak – felelte lassan, vontatottan. értékeltem, hogy csend helyett kimondta ezeket a szavakat válaszul.

- A nap kelésének, s nyugvásának az iránya kisegít olyan nehéz terepen is. – Én magam sem tudom miért mondtam ezt neki. Talán segítségül, nyugtatásnak? Fene se tudja.– Ahogy éjjel a sarkcsillag is.

- Az eget se látni, mindent hó fed és köd borít – folytatta.

- Akkor válassz egy irányt, s kapaszkodj belé. Ne állj meg, s ne változtass irányodon, míg fel nem ébredsz – drukkoltam elõ egy másik ötlettel, ami utána átgondolva nem hangzott túl ésszerûnek s hasznosnak.

- Ruhám sincsen, se cipõm. Minden lépés égetõen fáj, úgy érzem nem bírok menni. – Hiába volt már rajtam minden ruha s csizma, hogy kimehessek, csak ültem ott a szavait értelmezve. Egyszerûen… nem állt össze a kép. S úgy utáltam ezt, hogy hiába minden erõfeszítésem, át nem aludt éjszakám a gondolataimmal… nem értettem. Õt nem értettem. A viselkedését.

- Ha nem mész, akkor is ugyanúgy fáj, nem? Csak akkor esélyed sincsen melegebb helyet találni. – A válasz nem is teljesen az álmára volt értetendõ, hanem az életre. Az életre, amit éltem. Amit éltünk.

- Igazad van, ez az egyetlen megoldás, mi elõre visz. Most viszont aludjunk. Mindkettõnkre ráfér a pihenés. – Ahogy suttogva mondta ki eme szavakat beleborzongtam. Foghattam volna a hidegre, a helyzetre, csak éppen abban a borzongásban nem volt semmi negatívum.

Nem szóltam semmit se, helyette gyorsan levettem csizmámat s felsõmet, majd visszafeküdtem. Lehet az alvás által elhozott álmok sokkal bölcsebbé tudtak tenni, mint a hideg által szült gondolatok. Legalábbis nagyon reméltem.

 <#>*~¤~*<#>

A reggel hirtelen ért, pedig oly szívesen aludtam volna még. Kellemes illat lengett körbe, nõies, melyet úgy szerettem. Emellett a testemhez simuló másik test melege is visszatartott az ébredés okozta fájdalomtól. Aztán ahogy kezdtem szépen összerakni a dolgokat, rádöbbentem, hogy bizony Galea volt az, kit oly nehezen akartam otthagyni. Arcomat a válla s nyaka közé fúrtam, ajkaim puha s édes bõrét érintették. Égtem tõle, mindenhol.

Legszívesebben sietõsen távoztam volna, de nem akartam felkelteni, így óvatosan eltávolodtam tõle. öltözködni kezdtem, majd miután minden rajtam volt, kimentem a sátorból. Szívem hevesen kalapált, mintha egy alapos edzésen lettem volna túl. Azonban ez nem így volt, s egy kicsit meg is ijesztett a kialakult helyzet. Ennek nem így kellett volna lennie… nem kéne ennyire… ennyire…

Ekkor azonban a nomádok egy kisebb csoportját láttam meg a falu közepén. Elindultam feléjük, hátha ki tudtak rám szabni valamit, ami elterelhette a figyelmemet. Ezt azonban jól elszámoltam: széles mosollyal fogadtak, még az egyik öreg is, kinek már alig akadt foga. Gratuláltak nekem, majd páran megjegyezték, hogy ennek biztosan meg lesz az áldása. Eleinte nem értettem mirõl van szó, de aztán szépen lassan a sok szemöldökmozgásból, széles mosolyból s félreérthetetlen célzásból sikerült. Én és Galea, egy sátorban, éjszaka. A lány meg még nyöszörgött s halkan jajdokolt is rémálmában. Kívülrõl biztosan másnak hallották… nos… ki voltam én, hogy felvilágosítsam õket ennek ellenkezõjérõl?

Nem mondtam semmit se, inkább amint felkelt s kijött a fõnök, mellé telepedtem kicsit beszélgetni. Eme beszélgetés közepén jelent meg Galea is, aki ugyan úgy kapott a mosolyokból, ahogy én.

- A törzs elöljárója felkínálta, hogy mellénk ad két katonát, õk átkísérnek a területükön, s így az õrjáratok majd nem tartóztatnak föl. Útbaigazítást is kaptunk, meg élelmet – fordultam Galea felé hogy elmeséljem mirõl maradt le.

- S addig mit terveztél csinálni? Talán gyakorolod mesterséged? – kérdezte hirtelen érthetetlen ellenkezéssel.

- Meglehet. Jut eszembe, ha túl akarod élni ezt a kis kirándulást, a fegyvered ne hagyd el legközelebb! – jutott eszembe a kis tõr, amit a szekér pakolászása közben találtam meg a cuccaink között.

- Jobb, ha nálad marad! – vágta rá túl hirtelen, amit nem tudtam hova tenni. Nagyon furcsán viselkedett.

- Azt tetted amit kellett, de meglehetõsen siralmas próbálkozás volt. Jó lenne megtanulnod tisztességgel bánni vele! – mormogtam, majd ellentmondást nem tûrõen a kezébe csúsztattam.

- Akkor taníts meg vele bánni! – javasolta komolyan. Egy pillanatra elgondolkoztam rajta, de végül nem mozdultam meg.

- Majd máskor. Most más dolgom van!

- Máskor is más dolgod lesz! Most itt vagyunk mindketten, kipihenten és átmenetileg még biztonságban! – ellenkezett, míg láthatóan buzdított arra, hogy mutassak neki pár trükköt.

- Legyen hát! – sóhajtottam végül.– A fegyverforgatás titka, hogy úgy kell bánni vele, mintha a tested meghosszabbítása lenne. Ahhoz tehát, hogy használni tudd, elõször két karodat kell megtanulnod használni. Meg kell tapasztalnod, mik tested erõsségei, s gyengeségei. – Mivel nem akartam a falusiak kíváncsi tekintete elõtt az egész gyakorlást lebonyolítani, felálltam s elindultam a határ felé.

- Az az erõsségem, hogy folyton alábecsülnek!

- Az biztos, hogy nem a testi erõd az – értettem vele egyet sóhajtva, majd miután megálltunk, én a háta mögé léptem, s mindenféle magyarázat nélkül átöleltem. Meg is leptem vele rendesen.

- Na ne mond! Most meg mit csinálsz?

- Demonstrálom. Szabadulj ki, ha tudsz!  – adtam ki az utasítást.

- Elõször nem kellet volna megmutatnod, hogyan tudok? – kérdezett rá, míg mocorogni kezdett a karjaim között. Határozottan szórakoztató felállás volt.

- Próbálkozz csak, õk sem fogják megmutatni. Ha feladtad szólj! – tettem hozzá az utolsó mondatot szórakozottan.

- Feladtam – vágta rá rögtön, ami kicsit lelombozott. Azért egy kicsit vergõdhetett volna még a karjaim között.

- Ha ilyen könnyen feladod, akkor nincs mit tanítanom – feleltem, míg lassan elengedtem.

- Ne... nem úgy értem – motyogta, míg nagy döbbenetemre visszatolakodott a karjaim közé. - Gyerünk, megcsinálom, csak taníts!

- Ha nem tudsz az erõdbõl táplálkozni, és te nem tudsz, mert erõsebb vagyok nálad, akkor máshoz kell nyúlnod – fogtam meg gyengéden vállait, majd magam felé fordítottam.

- Mihez...?

- Például a lendületedhez, a gyorsaságodhoz, az anatómiai ismereteidhez... de ezeknél sokkal hatásosabb és könnyebb, ha az én testi erõmet használod ki! – magyaráztam míg mélyen az értelmesen csillogó, kék szemeibe néztem. Sajnos azért akadt ott egy kis értetlenség is…

- A saját erõd fordítsam ellened? – kérdezett vissza, biztos jól hallotta e.

- Pontosan – helyeseltem, sõt, még bólintottam is egyet.

- Hogyan?

- Üss felém!

- De... – kezdett volna bele, hogy miért ne üssön felém, de én rögtön félbeszakítottam.

- Csak üss! Gyerünk!

- De nem akarlak megütni! – ellenkezett továbbra is egy olyan ellenérvvel, amit nem igazán tudtam elfogadni.

- Akkor mégis hogy akarod megvédeni magad? Gyerünk!

Igaz, hogy engedelmeskedett, de igen gyengéden suhintott felém. Persze szóvá is tettem ezt neki, s utasítottam mit s hogyan tegyen, aminek hála máris nagyobb beleéléssel tudott engem ütni. Magam sem tudom mennyi idõt töltöttünk el gyakorlással, hiszen ha az ember élvez valamit, repül az idõ. Én pedig élveztem tanítani, hisz a komolyság mellett pár mosolyt is sikerült kifacsarnia belõlem. Azonban akadt bõven olyan, ami szúrta az oldalamat.

- Osberht? – kérdeztem rá a gyakorlás végén, amit õ se nagyon értett.

- Mi van vele? –intézte el egy vállrándítással.  

- Csodálkozom, hogy nem hoztad fel mióta eljöttünk Akmal-tól – feleltem õszintén.

- Attól még, hogy nem kötöm az orrodra aggódom érte. De dühös is vagyok rá. Csalódtam benne, azt hittem mindennél fontosabb vagyok számára – fordult felém, s osztott meg velem pár gondolatot.  

- Fontos vagy neki. A helyében én is biztosan féltettelek volna egy bérgyilkostól – vallotta be kelletlenül, míg a tarkómra simítottam. Milyen furcsa volt… a fejemben teljesen más ízûek voltak a szavak.

- Mi állt abban a levélben? – Nem igazán értettem ezt a kérdést, hiszen… õ írta… nem igaz?

- Most már nem fontos – tudtam le ennyivel s egy mosollyal. Úgy tûnt, ha mosolyogtam – vagyis valami ahhoz hasonlót produkáltam -, megnyugodott. Most is ezt akartam elérni, ugyanis mégse tartottam túl jó ötletnek, hogy arról a témáról beszéljünk. Inkább nekiláttam pakolni, a tõrt, a köpenyemet a földrõl, amit ledobtam a gyakorláshoz. Ezek után az induláshoz készülõdtem, ahogy õ is. Épp a kapott ételt pakoltam a szekérre, mikor Galea sikolyát véltem hallani. A kútnál volt, így oda siettem, ahol nagy meglepetésemre Khlid volt vele. A leány felém szaladt, de oly sebesen s oly kétségbeesetten, hogy fel se tûnt neki, hogy ott állok, belém ütközött.

- Amasai! – nyöszörögte, majd megkönnyebbülten fonta körém karjait.

- Mit keresel te itt? – intéztem szavaimat a fiatal harcoshoz. – Gyõztem. Velem marad a leány, nem lesz a tiéd, nem marad itt veled s fõleg nem fog harcosokat szülni neked. A ti törvényeitek alapján született a döntés, fogadd hát el!

- Nem érdekel! Nem fogom hagyni, hogy… hogy a tiéd legyen! Nem lehet a tiéd. Nem engedhetem, õt nekem szánta a sors! – köpte felém a szavakat. Galea a karjaim között mocorgott, hol engem, hol az ifjút nézte. Miután csend ült közénk, nekem dõlve nézett fel arcomra, hogy megtudja mi is történt most.

- Most mi lesz? Mit akar? Folytatni? – érdeklõdött.

- Megkapja, még többet is! – morogtam. Elegem volt abból az ostobából… szívesen áztattam volna vérével a földet, még haszna is lett volna belõle a környezetnek. Senki másnak nem hagytam még, hogy ennyit sértegessen. Senkinek.

- Ne! Nincsen rá szükség! – kérlelt, mire én felé fordultam. Nem akarta… láttam rajta.– Menjünk!

Azonban mielõtt egy lépést is tehettünk volna, a fiú elindult felénk. Én gyorsan ellöktem Galeát, nehogy baja essék, s úgy vártam az ifjút, aki magával sodort a földre. Tudtam jól, hogy mi várhat ránk. Nem csak rám és Galeára, hanem a makacs fiúra is. Én nem akartam gondot a törzzsel, hisz segítettek nekünk. Nem akartam a kedvezõ helyzetünket elrontani, pont egy olyan üggyel, amit már elintéztünk. Legalábbis én így gondoltam, azonban az ostoba ifjú, kit hajtott a vére, nem. Nem értette a helyzet komolyságát, hogy milyen rosszul járhat. Nekem ugrott, minden erejét belevetve. Nem volt egyikünknél se fegyver – legalábbis tudtommal.  Persze, nem kötöttem orrára, hogy bérgyilkos vagyok. Nem tartozott rá, nem kellett tudnia, talán még el is kotyogta volna valakinek, aki tovább adja ne adj Isten olyannak, ki keres minket. Azonban lehet eme tudás visszatartotta volna attól, hogy nekem ugorjon csak úgy.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe fogok kerülni. Persze, a kétkezû harc nem állt messze tõlem, azonban a helyzet mégis teljesen más volt, mint mikor azért küzdöttem valakivel, hogy a vérdíjért megölhessem. Olyan hihetetlenül hangzott nekem s a környezetemnek is, hogy egy nõre vigyáztam, egy nõért harcoltam s küzdöttem, aki ezért még fizetni sem fizetett nekem semmivel. Ha valaki fél évvel ezelõtt ilyet mert volna nekem mondani, teljesen biztos vagyok benne, hogy hezitálás nélkül  kivágtam volna a nyelvét.

Nem kellett félteni, az ütések hárítása s bõ viszonzása közepette is megvolt eme ingerem, csak éppen Khlid nem járt volna túl szerencsésen.  Az ifjú átlépte nálam azt a bizonyos határt. Veszélyeztetett mindent, sértegetett, be nem állt a szája. Meg akartam ölni, a  vérét folyni látni, míg közben szenved… igen, látni akartam, ahogy a félelemtõl kitágult pupillákkal néz a szemeibe, ahogy elsápadva tudatosul benne, hogy közeleg a vég, az én kezem által. Látni akartam mindezt, újra én akartam irányítani. Elegem volt a menekülésbõl, abból, hogy olyanért üldöztek, amirõl fogalmam sem volt. Szerettem a kihívást, de azt hiszem nem ilyen formában. Újra tudni akartam mi fog másnap történni, a bizonytalanság kezdte egyre jobban kedvemet s eszemet venni. Bérgyilkos voltam, nem szökésben lévõ rab!

- Amasai! – Galea hangja volt az, ami észhez térített. Addig fel se tûnt, hogy fél kézzel már az ifjú nyakát szorítottam, akinek betört orrát újra elroppantottam, sõt, ajkai is felrepedtek. Szemeiben ott volt az, amire úgy vágytam: a halálfélelem. Igen. Ha Galea nem szól, azt hiszem megtettem volna. Egyszerûen megöltem volna, ezáltal kiadva magamból a sok feszültséget.

- A fene vigye el! – mordultam mérgesen, míg elengedtem a fiút. – Ha legközelebb nekem ugrasz, folytatjuk te ostoba! Inkább kergess valaki mást.  – Köptem felé a szavakat, majd ujjaimat masszírozva indultam el a sátrunk felé. El kellett indulnunk, oda kellett érnünk, túl kellett ezen lennem. Ez nem én voltam… nem teljesen.

 Hallottam, hogy Galea utánam szaladt, de egy szót se mondott. Érezhette a feszültséget rajtam, s nagyon örültem neki, hogy nem faggatott. Minden kibukott volna belõlem, talán olyan is, amit ama pillanatban éreztem csak, de komolynak nem véltem. Mikor a sátorhoz értünk, bementem, õ pedig követett. Volt bent pár dolog, amiket rögvest elkezdtem összepakolni. A leány nem tudta mit tegyen vagy mondjon, így csak kerülgettük egymást. Aggódó tekintetét kerülvén is éreztem én, hogy honnan fúj a szél. Láthatóan elvesztettem a fejemet, tudtam én.

- Amint lement az ebéd s összepakoltunk, indulunk – jelentettem ki. – Egy percet sem vagyok hajlandó itt maradni.

- Értettem – bólintott Galea, míg engem figyelt. – És mi lesz ha… mármint ha a fiú…? – kezdett bele halkan, mire én megálltam a pakolásban. Igaza volt, erre nem is gondoltam.

- Akkor nem megyünk innen sehova – feleltem. – Azonban mindenféleképpen el kell mondanom a vezérüknek, mi történt. Így tisztességes.

- Nem azt mondtad az elõbb, hogy akkor nem megyünk innen sehova? Gondolom megölnek minket, vagy legrosszabb esetben engem a fiúnak adnak.

- Az a rosszabbik eset? – kérdeztem rá döbbenettel a hangomban. Galea dacos tekintettel nézett rám, mintha olyat mondtam volna, ami olyan nyilvánvaló lett volna számára. Szólni se szólt, inkább elindult a saját dolgait elpakolni. Egy darabig csak figyeltem alakját, ami férfiruhába bujtatva is szemrevaló volt. Vártam, hogy mondjon nekem valamit, akármit. Azt se bántam volna, ha pöröl velem. Jobban élveztem a szócsatáinkat, mint bármi mást. A csend azonban, az soha nem hozott semmi jót se. Nálunk biztosan.

Az ebédre vegyes érzelmekkel indultam el: egyrészt az indulás elõtt jól jött az étel, s ama újabb információ is amit a vezér osztott meg velem. Másrészt azonban tartottam a fogadtatástól, vajon a fiú mit mondott, s hogyan tette ezt. Nem akartam ennyi minden után egy ilyen apróság miatt életemet veszteni. Bár ki tudja, lehet megtudtam volna ölni a harcosokat az asztalnál… de nem biztos. Semmi se volt biztos, csak a halál mondogatta mindig a mesterem.

Vegyes érzelmekkel léptem be a sátorba, ahol minden tekintet rám szegezõdött. Hevesen vert a szívem, támadást vártam, szúró fájdalmat testem minden porcikájában… ehelyett minden úgy ment, ahogy mennie kellett: a vezér maga mellé hívott, s nekiláttunk az ebédnek. Végül én magam sem bírtam tovább, hisz a csenddel azt kockáztattam, hogy félúton utánunk erednek.

- Khliddel kapcsolatban… - kezdtem volna bele, de az idõs férfi csendre intett.

- Tudok róla. Jól tetted, amit tettél. Ha meg is ölted volna se róhattam volna fel neked, hisz a törvényeinket szegte meg. Még gondolkozom a büntetésén, te pedig ne aggódj ezen. Ez az én felelõsségem – tudta le ennyivel, majd folytatta tovább nyugodtan az ebédjét.

Szavai engem is megnyugtattak, hisz tudat alatt a leányért is aggódtam. Ezek szerint feleslegesen. Igaz egész ebéd nem szólt hozzám a vezér, de annyira nem is zavart. Elég sok mindent mesélt már ahhoz, hogy adósa legyek, így nem követeltem többet. Miután az étkezés lezajlott, elbúcsúztam mindenkitõl s megköszöntem a vendéglátást, majd elindultam a szekérhez, ahol már Galea várt rám.

- Akkor indulunk? – kérdezte, mire én bólintottam.  – S merre?

- Tovább a törzs területén egészen a tengerpartig – feleltem, míg még egyszer utoljára leellenõriztem mindent. – Ismered Beleba várost? A Keskeny-tenger felénk esõ részén van. – Láttam rajta, hogy nem igazán érti mirõl beszélek, így leguggoltam a szekér mellé s ujjammal a porba kezdtem el rajzolni.

- Itt vagyunk mi, a szárazföldön. Ezt a helyet a Kopár veremnek hívják – kezdtem bele, majd miután megrajzoltam a törzs területének határvonalait, a kereskedõút vonalát húztam meg. – A Kopár verem onnan kapta a nevét, hogy itt alig esik az esõ, még kevésbé, mint ahonnan mi jöttünk. A törzs is azért tudja fenntartani magát, mert vándorolnak a hatalmas nagy területeiken, oázisokat keresve. No de ez mindegy is. Ha tovább haladunk az úton, elérjük a Keskeny-tenger partját. Itt több halászfalu is akad az Abora Birodalom fennhatósága alatt, azonban innen nem indulnak hajók a tenger másik oldalára, Nareta városállamba. Kivétel - húztam végig ujjamat a partvonalon, majd egy pontot körberajzoltam -, Beleba városállamból. Kereskedõk, szóval egy kis summáért felengednek minket egy hajóra, ami Nareta felé tart. Ha odáig eljutunk, folytatom a mesét, merre is tartunk. Addig pedig az a legbiztonságosabb, ha csak én tudom – egyenesedtem fel, majd lábammal eltûntettem a kis térképet, melyet rajzoltam.

- Hosszú út még, igaz? – kérdezte Galea.

- Igen, hosszú. A sok kitérõ miatt. Ha egyenesen tudnánk menni, mindenféle hátráltató tényezõ nélkül, jó hátaslovakkal s jó széllel egy héten belül ott lehetnénk. Így azonban… hosszabb út lesz – ültem fel a szekérre, míg a leány követett. A falusiak egy része kijött utánunk, s figyelték a távozó párosunkat.

- Még szerencse, hogy ilyen jól tudod az utat – jegyezte meg halkan Galea. – Én erre soha nem jártam még.

- Akkor merre? – kérdeztem vissza. Tényleg érdekelt.

- Nos, Osberhttel sokat jártunk a keleti tartományokban.

- Arra azonban nincs hó, amivel mindig álmodsz – jegyeztem meg elgondolkodva. – Viszont északra talán… nem, az több heti járás, ha nem hónapi. Ott már zöldebb a táj, a hegyek pedig olyan magasak, hogy télen s nyáron is fehér a csúcsúk az ezeréves hótól s jégtõl – magyaráztam. Galeát is meglepte mennyi mindent magyarázok neki, ahogy engem is.

- Sok helyen járhattál – mosolyogta végül.  – Jó neked.

- Igen, az… - hagytam rá. Nem kívántam beavatni abba, hogy mennyit jártam fiatalon, különbözõ küldetéseket teljesítve. Nem kellett tudnia, most még nem.

 <#>*~¤~*<#>

Bõ két napig zötykölõdtünk a szekéren. Párszor megálltunk, vacsorát fõztünk s pár órára aludtunk is. Galea hamar megbarátkozott az új lovunkkal, miután elmagyaráztam neki miért kellett az elõzõ leváltanunk. Nem beszélünk túl sokat az úton, valahogy a hangunk a nomád törzs apró kis sátrában maradt, melyben tucatnyi illóolaj terjengett. Ámbár én magam is jól tudtam, hogy ez a csend feszültséget s mély szakadékot húzott közénk, nem volt ötletem ahhoz, hogy ezen változtassak. Beszélnünk kellett volna, de… hogyan? Miként? Ez nem az én asztalom volt.

Egy nappal Belebába való érkezésünk elõtt sorrá jártuk a halászfalukat összekötõ utakat. Próbáltam a lehetõ legkevesebb emberrel összefutni, egészen addig míg rá nem döbbentem, hogy a szépen növõ szakállamnak hála teljesen más embernek festek. Sokszor kaptam magamat azon, hogy elõregörnyedve az állam mentét simogattam. A borosta szúrta ujjaimat, karcos hangot hallatott, s mintha ettõl csak még jobban pörögtek volna az agykerekeim. Mégis, biztos voltam benne, hogy amint biztonságos helyen leszünk, levágom.

Már esteledett, mikor elértük Beleba városállam határát. A nap lemenõ fénye megvilágította a sejk gyönyörû, több toronnyal ellátott palotáját, amit körülvettek kisebb házak s ezernyi sátor. A mólók itt-ott korhadtan recsegtek az emberek lábai alatt, a sokféle hajó pedig nyugodtan ringatózott az öböl aranyra festett víztükrén. A tenger sós illata megtöltötte tüdõmet, a kufárok kurjongatása pedig hangulatossá tette az egészet. A sok menekülés után jól esett újra egy nagyvárosban lenni, s elvegyülni a tömegben.

A kocsink lassan beért a városba, amit Galea is tátott szájjal figyelt. Mindenféle ember járt erre; messzi földrõl érkezett fehér kereskedõktõl a délrõl érkezett fekete rabszolga kereskedõktõl a rabszolgáikig. Ilyen volt egy kikötõváros: ezerszínû.

- Elsõnek keresünk szállást – fordultam a leány felé, aki itta magába a látványt. – Lehetõleg egy olyan helyen, ahol nem keveredünk bajba.

- Az lehetetlen – jegyezte meg halkan, majd a felvont szemöldököm láttán folytatta. – Mi mindig bajba keveredünk.

- Ez igaz… - ismertem el kelletlenül. – Azért próbáljunk meg most nem abba keveredni, rendben? – A válasza csak egy bólintás volt. – További tervem is van, vagy ne zavarjalak? – élcelõdtem vele, hisz láthatóan magával ragadta a népsereglet.

- Oh, ne kímélj! – fordult felém. – Figyelek én rád is. Nõ vagyok, megy egyszerre több dolog is – incselkedett, amire oly szívese visszavágtam volna, de inkább megtartottam magamnak.  Túl férfias lett volna…

- Ennek roppant mód örülök – irányítottam lovunkat továbbra is. – Szóval szállást keresünk, majd holnap reggel körbekérdezek a kikötõben mikor s mennyiért indul hajó Naretába.

- Tudod, gondolkoztam… feltétlenül hajóval kell mennünk? – kérdezte. Valami nyomasztotta, éreztem a hangján.

- Ha lenne felesleges két-három hetünk, akkor körbe is mehetnénk. De mint tudod, szûkösen vagyunk az idõbõl – gúnyolódtam. – S miért kérdezed?

- Mindegy is! –vágta rá. – Úgyis csak kinevetnél, amihez most nincs hangulatom. Éhes vagyok s fáradt, inkább keressünk egy szállót, ahol nem ölnek meg minket álmunkban – sóhajtotta, míg egész testével inkább elfordult tõlem. Fogalmam sem volt mit csináltam már megint, amivel ezt érdemeltem. Komolyan, sokszor nem tudtam rajta eligazodni… Így hát csendben haladtunk elõre, egy tûrhetõ szállót keresve. Akadt nálam pénz, de be akartam osztani úgy, hogy a hajóútra is maradjon, sõt, késõbbre is, mikor majd nekivágunk a hegyeket megmászni.

Egy hosszabb idejû bolyongás után csak sikerült találnunk egy megfelelõ szállást éjszakára. Az árban benne volt egy vacsora, a kis fürdõ használatának díja s egy szoba, két fõre. Persze mindent ilyen sorrendben vettünk igénybe: elsõnek megtömtük az üres gyomrunkat, utána elvonultunk a külön nõknek s férfiaknak fenntartott kis fürdõbe, mely több szállóval volt közös. Nyüzsögtek az emberek, de szerencsére nem akadt semmi gondom. Mivel hamarabb végeztem mint a leány, megnéztem az istállóban a szekerünket s lovunkat, de semmi bajuk nem volt. Ezután visszasétáltam a fürdõházhoz, s a nõi részleg elõtt várakoztam. Figyeltem az embereket a félhomályban, s már eléggé besötétedett, de Galeának még nyoma sem volt.

Már csak ez hiányzott! gondoltam, majd nagy sóhajjal elindultam, hogy körbenézzek. Elsõnek megkérdeztem odabent, hogy bent van e még, de nemleges választ kaptam. Átsiettem a szállóra, de ott se találtam. Így maradt a környék átkutatása, hevesen verõ szívvel. Õszintén szólva, az volt az elsõ gondolatom, hogy megtalálták és elvitték. A kezükre játszottam, biztosan már tudták, hogy hova tartunk. Annyi mindent megtettem érte, annyi mindent értünk át együtt, nem lehetett még vége… úgy nem.

Róttam a környezõ utcákat, sõt, betértem pár sikátorba is. Kérdezõsködtem, de nem látta senki se. Kivétel egy idõsebb férfi, aki kint ült koldulni, azonban az állítása, miszerint egy kisbabával látta a szálló felé sétálni, teljesen kizártnak tartottam. Mégis, mikor senki más nem szolgált nekem új s használható információval, utolsó reményemmel inkább visszaindultam a szállásra. Reménykedtem abban, hogy csak elkerültük egymást, s én lihegtem túl a dolgot.

A szálló kopottas vendéglõ részében sem láttam, így elindultam az emeltre a szobánkba. Már rég besötétedett, sokan már nyugovóra is tértek. Én is így terveztem, hisz másnap hosszú nap állt elõttünk, azonban az az ostoba lány… igen, haragudtam rá. Hagyta volna magát elkapni?

Azonban amikor kinyitottam a szoba ajtaját, lefagytam. Az elém táruló látvány egyszerre tett boldoggá s értetlenné.

- Amasai! Hol voltál eddig? – pattant fel a két személyes ágyról a leány, akit addig aggódva kerestem.

- Mi az az ágyon…? – kérdeztem halkan, míg beljebb léptem, s bezártam magam mögött az ajtót. Galea tekintete a kis pólyába bugyolált alvó arcocskára tévedt, majd egy kedves mosollyal az arcán fordult felém.

- Egy kisbaba. – Vennem kellett egy mély levegõt, hogy ne kezdjek bele az éktelen szitkozódásba.

- Igen, azt látom… - sziszegtem.

- Nem is érdekel hol találtam s miért hoztam magammal? Amasai! – sietett utánam, míg én a kevés dolgot, ami nálam volt a rozoga székre raktam, a többi portékán körébe, amit érkezésünk után felhordtam.

- Nem! – vágtam rá erõteljesen, mire nyüszögésszerû hangot hallottam az ágy felõl, majd ezután sírást is.

- Nézd meg, felkeltetted, pedig nem rég altattam el! – pörölt Galea, majd az ágyhoz sietve felkapta a kicsit s ringatni kezdte. Akkor értettem meg igazán Khlid miért ragaszkodott annyira a leányért: ha lehet olyat mondani, gyönyörûen festett az aprósággal a kezei között, kedves mosollyal az ajkán. Csak néztem õket, leplezetlen döbbenettel s meghittséggel. Soha nem éreztem olyan nyugodtságot mint akkor, õket elnézve.  Megszûnt a világ, az üldözõink semmisé váltak, ahogy minden nézeteltérésünk. Csak én voltam, s õk, a kicsiny szobában.

- Téged kerestelek órák óta – bukott ki belõlem hirtelen. – Azt hittem elraboltak, végig loholtam a fél körzetet utánad.

- Tényleg…? – nézett rám döbbenten Galea. A kicsi addigra elaludt a ringató karjaiban újra. – Ne haragudj, én…

- Te most bocsánatot kértél? – kérdeztem egy halk nevetéssel fûszerezve. Egyrészt megleptek szavai, másrészt kerülni kívántam a témát. Így átgondolva… furcsán jött ki. – Ki vagy te s mit tettél Galeával? Felelj!

- Amasai! – nézett rám rosszállóan, enyhe pírral az arcán. – Nincs ebben semmi nem Galeás…

- Ha te mondod – hagytam rá. – S az alvást hogy tervezted? – kérdeztem rá kerek-perec. – Mert szeretnék aludni ám, méghozzá ágyban.

- Oh, hát... – állt fel hirtelen a babával, majd zavartan körbenézett az apró szobában.   – Nem tudom.

Nagyot sóhajtva indultam az ágyhoz, hogy aztán eligazgassam a párnákat s takarókat. A leány csendben figyelt, ami kicsit frusztrált, ugyanis amire éppen készültem cseppet sem volt bérgyilkoshoz való. Helycsinálás a párnák között egy kisbabának, nem… egyáltalán nem.

- Hogy szedted össze? – kérdeztem rá, míg a párnákkal foglalkoztam. – Mármint a kisbabát.

- Elsõnek is gondoltam, hogy rá céloztál! – sóhajtotta. – Csak te tudsz egy ilyen apróságról ilyen hangnemben érdeklõdni… de már hozzászoktam. – Rosszállóan hátranéztem a vállam felett, mire õ kuncogva ringatta tovább a babát. – Mesélem, jól van! Ha ilyen csúnyán nézel felébreszted a kicsit.

- Galea… - szusszantottam, míg a párnákkal végezve az ágyra ültem.

- Miután végeztem a fürdõvel, kimentem hogy rád várjak. S míg vártam, az egyik sikátor felõl éktelen sírást hallottam… - ringatta tovább a babát. – Nem bírtam megállni, hogy ne menjek oda. S akkor megláttam a földön, a szemétkupacok között a kicsit. Már vagy három hónapos lehet, nem tudom miért most dobták el… emellett azt se értem, hogy lehet egy kisbabát eldobni – sóhajtotta, míg kedveskedve egy puszit hintett a kicsi homlokára. A felvont szemöldökömre persze zavartan lesütötte a tekintetét.

- Nem tarthatod meg, üldöznek – emlékeztettem.

- Tudom! De… nem hagyhattam ott. Nézd meg, te képes lettél volna otthagyni?! – sietett oda hozzám a kicsivel, aki békésen aludt újra. Akkora szempillái voltak, mint egy kis tevének, apró orra volt, ajkai rózsaszínek. Kicsit soványka is volt.

- Lehet, hogy egy utcalány babája, akit kidobtak, miután az anyja meghalt valamiben. Vagy egy rabszolga gyermeke, de még sorolhatnám… - kezdtem bele, mire a leány mérgesen leült mellém.

- Egy kicsit sem ragad magával egy új élet? – kérdezett rá kerek-perec, mire én felsóhajtottam.

- Itt van neki hely – paskoltam meg az ágyat a párnák között, ahova helyet csináltam. – Itt aludhat ma este. Megetetted? – A válasz egy boldog bólintás volt. – Meg is mosdattad? – Újabb bólintás. – Akkor aludjunk.

- Nem is vagy olyan kegyetlen… csak takargatod a jó oldaladat, ugye? Téged is meghatott! – gyõzködött, pedig ha tudta volna hány gyermeket kellett megölnöm parancsra. Vagy hogy hányat láttam a rabszolgapiacon, vagy a szeméttelepen, eldobva, mert senkinek sem kellett. Nem szóltam semmit sem, csak intettem a fejemmel, hogy feküdjön le.

Átsietett a másik oldalra, majd óvatosan lefektette a kicsit kettõnk közé, hogy aztán bebújhasson az ágyba mellénk. Én a fal felé fordulva próbáltam ellazulni s nyugovóra térni, azonban a halk dúdolása nagyon sokáig ébren tartott. Soha nem láttam ennyire… ennyire felhõtlenül boldognak. S a legszörnyûbb az egészben mégis az volt, hogy még az én szívemet is megindította.

Komolyan kezdtem félni, mit hozhat még rám ez a leány. 

- Vizet… kérlek… – préseltem ki magamból végül nehézkesen, és nemsokára újra meghallhattam a hangját.

- Adom is, várj egy kicsit – mondta, majd nemsokára megéreztem ujjait arcomon. Végigsimított velük ajkaimon is, megemelte a fejemet, majd a kulacs száját emelte az enyémhez – Tessék, igyál – suttogta, míg én mohón habzsoltam az életadó nedûd. Minél többet nyeltem belõle annál szomjasabbnak éreztem magam.

Végül nagy nehezen csillapítottam szomjúságomat, õ pedig óvatosan visszafektetett. A félig álmodó állapotból újra boldog tudatlanságba zuhantam. Már nem éreztem sem szomjúságot, sem fájdalmat, semmit. Olykor felébredtem még, szomjasan és bódultan, és vizet kértem. Õ pedig mindannyiszor mellettem volt, s megitatott. Nem tudtam hol járunk épp, nem tudtam éjjel volt-e vagy nappal, csak a szekér ütemes rázkódása és Amasai gondoskodása volt állandó.

Idegen szóra keltem. Az ismeretlen szavak okozta tompa rettegés ami elfogott a ponyva rejtekében feledtette velem mindazt az örömöt, amit az ébredés okozott. Az pedig csak tetõzte aggodalmam, hogy akármennyire is figyeltem, az Õ hangját nem hallottam. Óvatosan feltápászkodtam, ügyelve arra, hogy ébredésem lehetõleg senkinek se tûnjön fel, majd kikukucskáltam a kifeszített ruha alól. Amasai épp akkor szállt le a szekérrõl, nagy megkönnyebbülés volt megpillantani õt. Újra biztonságban éreztem magam, pedig azt sem tudtam, hol vagyok.  Hátrafordult, felém pillantott, s tekintetünk találkozott. Legszívesebben megszólítottam volna, de az idegen környezet arra sarkallt ne tegyem. Csak néztem rá, néztem ahogy megfordul és besétál a szemközti sátorba. Rettenetes volt nem érteni a körülöttünk zajlódó eseményeket, távozása pedig ismét félelemmel töltötte meg szívem. Jó lett volna legalább azt tudni, hogy ellenség, vagy barát, kihez betért.
Visszadõltem kényelmesnek nem épp mondható fekhelyemre, igyekezve továbbra is alvást tettetni. Egy darabig ment is, már-már szinte vissza is merültem álmomba, aggódó szívem azonban túl hangosan dörömbölt elmém ajtaján. Gondolataim Amasai távozása körül forogtak. Számoltam a múló perceket, és ahogy sokasodtak egyre nagyobb késztetést éreztem rá, hogy utána induljak. Egyre biztosabb voltam benne, hogy valami zûrbe keveredtünk, s hogy odabent baj történt, elvégre már vagy egy órája bement. Ennek ellenére veszteg maradtam, tudtam mit vár tõlem. Ráadásul az is lehetséges volt, hogy aggódásom hiábavaló, és csupán újabb információkra kíván szert tenni.

Ekkor egy kéz csúszott a lábamra, sajgó sebemet érintve. Sikítva pattantam fel, letépve fejem fölül az eddig menedéket nyújtó ruhaanyagot. Villámgyorsan fötörtem le magamról, majd zavartan néztem körbe. Olybá tûnt egy kisebb településen vagyok, lakói pedig nagy sipítozásomra körénk gyûltek. A szekér hátuljánál egy fiatal férfi állt, csodálkozva nézett rám. Óvatosan visszaültem a szekérre térdeimet felhúzva. Pár percig kínos csend telepedett közém és a falubeliek közé. Tudtam, hogy nem értjük egymás nyelvét, így nem is próbálkoztam szóbéli kommunikáció semmilyen formájával. Homlokom ráncolásával viszont igyekeztem a még mindig a szekér hátuljánál álldogáló, s engem fixírozó férfi tudtára adni nemtetszésemet. Nincs is megalázóbb a megbámulásnál. Sajnos sokszor megtapasztaltam már.
Egyszer csak megszólalt, minek hatására a falubéliek, fõleg az asszonyok, közelebb merészkedtek. A férfi pedig érthetetlen hadovába kezdett, közben pedig sérült lábamra mutogatott hevesen. Fogalmam sem volt mit akar mondani, ám mondandóját sokkal inkább a környezetéhez intézte, mint hozzám. Mintha csak egy értékes kanári volnék egy kis kalitkában, borzasztóan dühített. Amasai pedig nem volt sehol. Egy darabig tûrtem, de rövidesen én is megszólaltam.

- Amasai? – kérdeztem bátortalanul, majd valamivel hangosabban megismételtem – Amasai? Hol van Amasai?

Reménykedtem benne, hogy legalább a nevét ismerik, ha már néhányan közülük órák óta velem társalognak. Szavaim azonban csak értetlen némaságot szültek. A férfi kisvártatva motyogott valamit, ettõl fellelkesülve közelebb másztam hozzá ekkor... ekkor viszont elkapta egyik karomat, s magához rántva próbált megcsókolni. Én sem voltam rest, nyomban felkaptam a szekérrõl egyik kis batyunkat, s lendületesen nyakon vágtam vele, amitõl egybõl letett szándékáról. Az asszonyok felhördültek, én felpattantam, a férfi zavartan magyarázni kezdett, s ekkor végre megpillantottam kedves bérgyilkosomat.

- Amasai! – ejtettem ki a nevét megnyugodva, õ pedig homlokát ráncolva lökte arrébb udvarlómat, majd felállt mellém – Azt hittem már megöltek és…! – kezdtem volna bele a nem csupán ébredésemtõl, hanem egészet az Osberht-tel való beszélgetésemtõl történtek részletes taglalásába, de õ csak kitépte ideiglenes fegyveremet kezembõl és mérgesen a szekérre tette. Pedig azt hittem nem rám mérges, azt hittem mérge csak az arcátlan férfinek szól.

- Mi a fene ütött beléd? Nem tudtál volna még egy kicsit tovább feküdni s halottat tettetni? S pont az élelmünkkel kellett neki esned? – morogta, majd lemászott mellõlem.

- Mégis… mi… mi ütött beléd? – kérdeztem vissza tétován  –Azt hittem megöltek! Órák óta voltál bent, már a nap is magasan járt, s mikor meg akartam kérdezni mi történt veled ez az ostoba itt…! – mutattam a lerázhatatlan és szemérmetlen férfira, ám nem jöttek számra a szavak, illetve... inkább szégyelltem õket. Úgy éreztem nevetségesen nagy ügyet csinálok egy csókból. Egy normális ember számára, mint amilyen õ is, nem nagy dolog egy csók.

 - Mit csinált? – kérdezett rá unottan, én pedig azt kívántam bárcsak inkább nem mondtam volna semmit. De ha már egyszer megkérdezte, megkérdezte! Nincs mit tenni, talán ezért estem át a szégyenbõl a másik végletbe, hiszen számomra még mindig teljesen jogos volt a felháborodás. Én nem szoktam csak úgy megcsókolni akárkit!

- Meg akart csókolni! – mondtam haragosan, mire õ elég hitetlen arckifejezéssel fordult felém. Mintha oly elképzelhetetlen dolog volna, hogy engem bárki önszántából meg akar csókolni.  – Komolyan! Olyan hirtelen történt minden… mindenki idejött, a bebugyolált asszonyok is, aztán valahogy meglátták a sebet a lábamon és… és nem tudom!

- Maradj kicsit csendbe – fojtotta belém újonnan a szót. Olybá tûnt cseppet sem izgatja a dolog. A szemtelen csóktolvaj ekkor kérdezett tõle valamit, mire õ gondterhelt tekintettel mérte végig.

- Mit mondott, Amasai? – kérdeztem egybõl, de ismét csendre intett, majd õ is megszólalt azon az számomra idegen nyelven – Mi folyik itt Amasai? Mondd már el! S egyáltalán… honnan tudsz a nyelvükön beszélni? – kérdeztem meg ismét, ezúttal erélyesebben. Ez, s az egész helyzet, az egész baljós ébredés kivette belõlem nehezen visszanyert energiám nagy részér. Visszaültem a szekérre, legbelül tudva, hogy egy darabig még nem fogok érteni semmit sem.

A férfi újra hadoválni kezdett, szavai nyomán némi döbbenetet véltem felfedezni Amasai arcán, ami még jobban kétségbe ejtett, s újabb próbálkozásra sarkallt. Elvégre legrosszabb esetben majd újra csendre int.

- Amasai… mégis mi a fene folyik itt?

Újabb párbeszéd kerekedett, s õ nemhogy válaszra, még csak egy pillantásra sem méltatott. Bajt éreztem, közelgõ veszedelem jelenléte töltötte meg hatodik és hetedik érzékszervemet. Amasai kardját mutatta a fiú felé, ez pedig nem éppen szolgált cáfolatul jajveszékelõ érzékeim számára. A körülöttem forgó hajtóvadászat is eszembe jutott, amitõl még jobban fokozódott nyugtalan állapotom.

- Ugye nem miattam kellett a kardodat így megmutatnod? – folytattam jobb híján a hiábavaló kérdezgetést, ám ezúttal célt értek szavaim  – Õk is tudnak a vérdíjról?

- Fenéket! Csak el akart cserélni a kardjára, de megmutattam neki, hogy van nekem az övétõl sokkal de sokkal jobb kardom – felelte morogva, én pedig köpni-nyelni nem tudtam.

Egy kardra? Komolyan egy kardot érnék neki??? Most már aztán biztosan kap még egyet attól a batyutól!

- Hogy mit akar?! – emésztettem meg a hallottakat  – Elcserélni? Engem?! – ennél azért nagyobbra becsülném értékem, fõleg hogy tudtam mily hatalmas összeget ajánlottak értem.

- Pontosan, hogy a felesége legyél s szülhess neki sok-sok kis katonát – vázolta fel nyugodt, sõt kissé felhõtlen hangon Amasai – Szólj ha menni akarsz, még eléggé gondolkozik. – kezdett el pakolászni a szekéren, mire én odamásztam hozzá.

- Azonnal felejtsd el, hogy én ezzel a fajankóval akarok bármit is, hisz én már…! – szögeztem le nyomban, azonban a végét elharaptam. Hiszen már eldöntöttem mit akarok. Ki akarom deríteni az igazságot, pontot tenni ügyem végére.

Vele akartam menni, nem akartam elszakadni hiszen már... hozzá tartoztam, de nem tudtam hogyan is mondjam el ezt. Engednie kellett volna, hogy kibeszéljem magamból az eddigieket, hogy elmondjam mást akarok, mit amit õ gondol. Hogy az én levelemben más lett volna.

- Hallgatlak. Ne kímélj – fúrta szemeit enyémekbe, s olyan erõ volt bennük, ami alatt összerogytam. Úgy éreztem bármit is mondok, egy olyannak mint õ csupán üres locsogás lesz, egy csitri újabb hazugságai.

Én pedig csak belevesztem a gyönyörû szemeibe, s a levélrõl, és akörüli eseményekrõl építgetett gondolataim kártyavárként omlottak össze, helyükre pedig a kígyómarást utáni ájulást megelõzõ szavaim fészkeltek. Tisztán emlékeztem minden képre, minden érzésre, minden szóra, viszont fogalmam sem volt róla mit hallott belõlük.

- Ne a fél falu elõtt keljen ezt megbeszélnünk, kérlek… - suttogtam a legkézenfekvõbb dolgot, ami eszembe jutott. Valójában már megbeszélni sem akartam.

- Mitõl félsz? Egy kukkot se értenek belõle, vagy ha igen, legalább jól szórakoznak – mondta, szavai pedig nagyon fájtak. A szemében tehát még mindig csak egy gyerek vagyok, aki butaságokat mond, akin jól lehet szórakozni.

- Akkor mi lesz…? – szólaltam meg gyorsan, próbáltam mielõbb más irányba terelni gondolataimat, elvégre a jelenlegi szituáció kissé aktuálisabb volt.

 Ekkor azonban lábam sebének imádója hozzá lépett, s kardját elõrántva Amasai-nak szegezte, majd megszólalt. Lélegzetvisszafojtva figyeltem õket, de tudtam, hogy Amasai majd megoldja a dolgot. Õ is beszélni kezdett, azonban nem a kívánt hatást váltották ki szavai. Az idegen férfi tovább erõsködött, míg végül Amasai újra megszólalt. Arcát nézve gondoltam, hogy a szavak nem bizonyultak elégségesnek.

- Gond van, ugye? – kérdeztem meg halkan, s bólintásáig reménykedtem, hogy csak túlaggódom a dolgot. Bólintása azonban egyértelmû választ adott  – Velem kapcsolatos továbbra is? – tettem fel a következõ kérdést. Nem akartam megint bajt hozni a fejére.

- Nem engem akar elvenni, szóval igen. Állítása szerint jobb kezekben leszel mellette, mint mellettem. Meg kell vele küzdenem, de ne aggódj, legfeljebb egy eldugott helyen leszel anyaként, ahol soha senki nem fog keresni – sóhajtotta, s bár épp elegem volt az iróniájából, s rosszindulatú megjegyzéseibõl, mégsem tudtam dühös lenni rá.

Én hoztam a bajt, mint mindig, szégyelltem magamat. Arra gondoltam, hogy tanán, ha nem pattanok fel, most minden rendben lenne. Az is eszembe jutott, hogy néhány esztendõvel ezelõtt még örültem is volna ennek az eldugott kis helynek... na de egy ilyen ellenszenves barbárhoz akkor sem szívesen mentem volna asszonyul.

- Bízom benned, úgyis megnyered s megyünk tovább – nyeltem egyet – Láttalak már harcolni, s úgy nem tud senki se, mint te. 

- Ugyan, gyerekeket nevelni se olyan rossz – sóhajtotta, higgadtsága kissé megnyugtatott, ám nem eléggé.

- Nem, ez igaz. Viszont nem az õ gyerekeit akarom nevelgetni. – mondtam konokul, de õ már nem rám figyelt. Tekintete a mögötte álló férfit mustrálta.

Kérdezett valamit, amire a "lovag" tömören válaszolt. Úgy hittem valami szabály, vagy megegyezésféleség lehet. Biztosan a harc módjára kérdezhetett rá, vagy valami ezzel kapcsolatos részletre. Bólintott, majd lassan, komótosan kibújt köpenyébõl.

- Mi lesz, ha veszítesz? - a hangom szinte remegett. Csak remélni tudtam, hogy nem kevertem már megint életveszélybe. Egy kisebb bajjal jobban kiegyeztem volna, ha már mindenképpen galiba.

- Meghalok, te pedig az övé leszel. Ha gyõzök megtarthatlak, ahogy az életemet is. - magyarázta könnyedén, visszafordulva hozzám. Legalább olyan lassan és komótosan mérte végig aggódó tekintetemet, mint ahogy az elõbb köpenyét vetette le. Ez után elmosolyodott, de csak alig észrevehetõen. Úgy éreztem megszán, mivel a mosoly mellett újabb szavakat intézett hozzám, ezúttal megnyugtatóbbakat -  Az elsõ vérig fogunk küzdeni. Azon leszek, hogy az õ bõre hasadjon fel elsõként, de bármi történjen is ne mozdulj! Ha segíteni próbálsz mindkettõnket halálra ítélheted. - gyomrom is összeszorult szavai hallatán.

- Inkább a halál, mint egy vadember ágya! - duzzogtam összehúzva a szemöldököm, majd visszatértem elõzõ aggodalmamhoz - Akkor ugye nem ölhet meg? Ugye a legrosszabb esetben is... - haraptam el a mondat végét. Úgy hittem tudja, hogy mire gondolok. Tudja, hogy azt remélem õt nem fenyegeti semmi komoly vész.

Nem válaszolt, helyette az iménti mosoly tûnt fel újra ajkain. Nem idõzhettem rajta sokáig, mivel nem sokkal késõbb már el is fordul az udvarlóm felé. Ezúttal már teljes testtel. Következõ lépés gyanánt pedig mindketten megszabadultak felsõruházatuktól, gondolom az "elsõ vér" egyszerûbben való megfigyelhetõsége végett. Ismét elém tárult az elméletem szerint minden nõt, asszonyt és leányt... esetleg lányos ízlésû férfit egyaránt zavarba hozó látvány. Az erõs hát, a kard súlya alatt megfeszülõ karizmok.

- Kérlek légy óvatos! - nyögöm halkan, fogalmam sincs eljutott-e hozzá a hangom. Mindegy is, hiszen biztosan nem az én szavaim fogják eldönteni ezt a küzdelmet.

A törzs tagjai hátrébb húzódtak, középen egy jó nagy kört hagyva, majd ütemes kántálásba kezdtek. Ifjú udvarlóm pedig kardot rántott, majd két kezét az ég felé tartva hangos szónoklatot indított, olybá tûnt az égiek felé. Amasai sem volt rest, mire ismét hátára emeltem a tekintetemet kezében már kardját markolta. Fordított rajta párat lendületesen, gyorsan, ám ahogy a legény abbahagyta a beszédet, megdermedt kezében a kard. Nem moccant, de biztos voltam benne, hogy szeme követi az óvatosan, de egyre-egyre közeledõ kihívó mozgását.
A bérgyilkos, ki már milliószor több volt számomra mestersége billogjánál, pedig ugrásra kész ragadozóként várta ifjú ellenfelét. A pillanat tört része alatt csaptak össze, sikított a kezükben néhányat az egymásnak feszülõ acél, majd újból eltávolodtak egymástól. Immár Amasai állt velem szembe, s a fiatal törzsbél háttal nekem. A smaragdszín szemek összeszûkülve méregették ellenfelüket, a hõségben kicserepesedett ajkak levegõ után kapkodtak. Fáradtnak tûnt, de a kimerültség mellett az eltökéltséget is legalább olyan tisztán láttam ragyogni tekintetében. Megtehette volna, hogy itt hagy, hogy lemond rólam, de szemeit kutatva eszembe sem jutott ezen eshetõség. Pedig az elmúlt napok eseményei után talán ez lett volna a legkézenfekvõbb a számára.
Biztos voltam benne, hogy gyõzni fog, s ahogy ez a megnyugtató gondolat tudatosult elmémben, az ifjú ismét nekirontott, ezúttal lendületesebben. Amasai hárítva a csapásokat hátrált pár lépést, a támadást azonban nem viszonozta. Az ifjú felnevetett, majd mondott neki valamit, de õ nem reagált rá. Higgadt és óvatos maradt, s a megfelelõ pillanatban támadásba lendült. Mozdulatai sokkal pontosabbak és erõteljesebbek voltak. Ellenfele viszont elég gyorsnak bizonyult ahhoz, hogy hárítsa valamennyit, ám így is hátrálni kényszerült. Ez láthatóan feldühítette. Lábával a homokos felszínt segítségül hívva rúgott egy jó adag port egyenesen a mélyzöld szempárba. A szemek lecsukódtak, az ifjú kardja pedig Amasai felé lendült. A szívem nagyot dobbant, de megnyikkanni sem mertem. A kardok ismét összecsaptak, én pedig remegõ ajkakkal, megkönnyebbülten fújtam ki a bennem rekedt levegõt.
Felsejlett elõttem a kép, hogy az acél Amasai pengéje helyett a vállában, a nyaka tövében áll meg. Arcomon könnycseppek gurultak le, remegõ kezeim egymást szorongatták, õ pedig egy erõteljes lökéssel hátrébb taszítva ellenfelét igyekezett szemébõl kitörölni a port. Elképesztõ volt, hogy látás híján is pontosan érezte, hova, s mikor súlyt le az ifjú. Amasai még kimerülten és fáradtan is elképesztõ volt.

Ám alig hogy ismét támadója felé emelte tekintetét, az újból felé lendítette kardját. Védte a támadást, majd villámgyorsan viszonozta is. Kardja a fiatal harcos halántéka felé lendült, s magam elõtt láttam, ahogy úgy hasítja ketté a gõgös ifjonc fejét, akár egy érett gyümölcsöt. Gyomrom ismét összeszorult, hiszen bármennyire is volt ellenszenves az erõszakos udvarló, nem gondoltam, hogy halált érdemelne. Nem is ez lett jussa. A kard pengéje hirtelen a lapjára fordult, s lelassult, így érve célt. A fiú egyensúlyát vesztve terült el a földön, a smaragdosan ragyogó szemek pedig helyette rám vándoroltak. Bennük mintha ezernyi érzés mosolygott volna rám. Mintha csak játszott volna egész eddig, s most azt kutatná mit szólok az elõadásához. Én pedig mérgelõdés helyett csak néztem õt elnyílt ajkakkal. Nem mosolyogtam, hiszen annak dacára, hogy immár biztosra vettem gyõzelmét nagyon féltettem. A rossz érzés pedig a hirtelen talpra ugró harcosban öltött testet. Elõször nem is tudatosult bennem, elvesztem a szemeiben, mint már annyiszor, s úgy tûnt ezzel õ is éppen ugyanígy volt.

- Vigyázz! - kiáltottam ijedten, úgy éreztem elkéstem.

A kard félelmetes sebességgel közeledett feléje, s õ még mindig engem nézett. Elmosolyodott arcomat látva. Nem tudtam mit akarhat, de azt sejtettem, hogy jót mulat félelmemen. Védekezés helyett elhajolt a kard elõl, ám ezúttal a fiú sajnos megelõzte. Elkapta a kardot markoló csuklóját, majd sajátját felemelve készült a végsõ csapásra. Amasai azonban még idõben megragadta a kezet, épp úgy, ahogy az ifjú az elõbb övével tette, majd villámgyorsan kigáncsolta a fiút. Az pedig ismét földre került, azonban nem volt rest. Kardjával az aggódó tekintetemmel kísért bérgyilkos lába felé vágott, majd ezen mozdulatot ismételte lábával is, s míg a kard felett átugrott Amasai, a láb õt is megfosztotta egyensúlyától. Immár õ is földön volt.
Dulakodni kezdtek, kiverve egymás kezébõl a kardot. Jó darabig Amasai volt fölényben, ám az ifjú sem volt gyenge. Sokkal kipihentebb és frissebb volt nála, így egy óvatlan pillanatban jókora ütést mért a gyomra környékére. A zöld szemek fájdalmasan villantak, az erõs test összecsuklott. A fiú pedig talpra szökkenve rúgta odébb Amasai kardját, sajátját pedig kezébe kapva újabb önhitt szónoklatba kezdett. Örülök, hogy nem értettem mit mond, akkor talán nem tudtam volna veszteg maradni. Bár igazából nem is vele foglalkoztam ekkor, szemeim a földön fekvõ alakot kérlelték, hogy ne adja föl. Az elszánt udvarló váratlanul elhallgatott, mire én ijedten néztem fel rá. Kardjával felém mutatott, majd szája ismét szóra nyílt.
Tudtam, hogy szavait hozzám intézi. Nem értettem egy kukkot sem, de éreztem mit akar mondani. El akarta õt venni tõlem. Kardját megpördítve indult el a földön fekvõ, tehetetlennek tûnõ ellenfele felé. Kétségbeesetten néztem vissza Amasai-ra, mire nagy meglepetésemre õ is pont felém irányította tekintetét.

- Bízz bennem! - mintha ezt mormogták volna ajkai, de hangja nem ért el hozzám.

A fiú pedig odaérve lesújtott, én pedig ahogy eddig sem, most sem vettem le róluk tekintetemet, pedig nem akartam végignézni ahogy meghal. Bíztam benne, hittem benne, akármennyire féltem is, de szemembe könnyek gyûltek. A kard azonban csupán a poros földbe vésõdött, Amasai pedig a következõ pillanatban már a fiú mögött állt. Az ismét felemelte a kardot, és villámgyorsan hátra döfött, azonban kardja csupán levegõt talált. A zöldszemû bérgyilkos új erõre kapva, lendületesen vetette át magát ellenfele vállán, majd egy jól irányzott mozdulattal ágyékon térdelte. A következõ ütés a mellkasán érte fiút, aki levegõ után kapkodva dõlt el. Amasai pedig kiegyenesedve körözött egyet vállaival, megropogtatva õket. Megvárta míg a fiú nehézkesen feláll, s újra feléje súlyt fegyverével, majd könnyedén kitérve a csapás elõl újabb ütéseket vitt be. Olybá tûnt pusztán játszadozik vele. Hagyta, hogy elbízza magát, hogy aztán játszi könnyedséggel vessen véget az összecsapásnak.

Végül kegyelemdöfésként utolsó ökölcsapását a fiatal harcos törzse helyett orrára irányította. Az nagy reccsenéssel törte el, én pedig sohasem örültem még ennyire frissen elõbugyogó vér látványának.  A kántálás abbamaradt. A harcos vérzõ orrát markolva dõlt el a porban, Amasai pedig véres öklét másik kezébe véve megropogtatta, majd egy nagyobb, megkönnyebbült sóhajtás után visszaindult kis szekerünk felé. Útközben lehajolt elejtett kardjáért, s helyére tette.
Legszívesebben odarohantam volna hozzá, s magamhoz szorítottam volna. Gyorsan kivertem fejembõl ezt a butaságot. Dühösnek kellett lennem rá, hiszen úgy tûnt számára csupán egy kis móka volt az egész küzdelem.

- Csupán játszottál vele igaz? – kérdeztem morcos hangon, de arcomról képtelen voltam levakarni, mennyire is örülök épségének.

- Az ember szereti azt amihez ért. – kaptam meg a bölcs, tömör választ. Ez azonban nem volt elégséges számomra. Valami még nagyon bántott.

- Játszottál velem is. – néztem félre valamivel szomorkásabban, hiszen ha az elõzõ dolgot meg is tudtam érteni, azt nem, hogy erre mi szükség volt.

- Aggódtál talán? – kérdezte rekedtes hangon, valamivel halkabban.

Persze, hogy aggódtam! Rettegtem, hogy a szemem láttára fogsz meghalni!

- Minden okom megvolt rá. – válaszoltam tömören.

- Mégsem lettél asszonya! – morogta elfordulva a kis szekérhez és pakolni kezdett.

Rövidesen egy bozontos szemöldökû öreg férfi lépett a szekér mellé. Úgy tûnt ugyanaz az ember, aki abból a sátorból jött ki közvetlenül Amasai után, ahova õ órákkal ezelõtt betért. Biztosan õ lehetett a barbárok feje. Beszélgetni kezdtek, én pedig ahogy ahhoz már kezdtem hozzászokni, most sem értettem semmit. Az öreg felém biccentett, majd nemsokára egy csapat asszony érkezett. Egyikük a kezét nyújtotta, mire aggódva Amasai-ra pillantottam. Õ egy apró bólintással nyugtázta a dolgot, így már nyugodt szívvel mentem velük. Arról azonban csak sejtésem volt, hogy hova is visznek. Még láttam, ahogy a vesztes "lovag" elkotródik a színrõl, még egyszer, remélhetõleg utoljára felém pillantva.

Meg sem álltunk egy kicsiny épületig, mely olybá tûnt csupán a nõk számára volt megközelíthetõ. Itt a kezembe nyomtak egy tál ételt, valamilyen fõzeléket, s amíg én ezen csámcsogtam körülöttem sürögtek-forogtak. Néhányan már hozzáláttak az aznapi ebéd elõkészítésének, ám páran közülük mellém ülve kíváncsiskodtak. Ruhámat, hajamat, s övükéhez képest szinte már-már tejfehérnek tûnõ bõrömet tapogatták-szemlélgették. Engem pedig túlságosan lekötött üres hasam megtöltése, egyébként sem tudtam volna mit tenni a nagy szemlélõdés ellen. Mivel nem egy nyelvet beszéltünk nem volt lehetséges a szóba elegyedés, máshoz pedig igazán fáradt voltam.
Jól esett a meleg, finom étel, úgy éreztem új erõre kapok tõle. Nagyon nagy hálás voltam, hogy enni adtak, így nem volt kérdéses, hogy miután befejeztem a falatozást, indultam is segédkezni, hogy én is hozzájáruljak az ebéd elkészültéhez. A zöldséghámozás, amit nagy nehezen rám is mertek bízni a helyi asszonyok, igazán nekem való feladatnak tûnt. Hiába az étel, a hosszú betegeskedés nyomot hagyott szervezetemen, hamar kimerített minden tevékenység. Itt azonban csak ülni kellett és hámozni harmadmagammal, épp ideális.

Mikor végre készen voltunk, s fõtt már az ebéd, az asszonyok újra körém gyûltek. Sebhelyemet nézegették, s közben egymással sugdolóztak. Nemsokára megjelent egy korosabb, kinek haja szinte már teljesen õszbe borult, kezében egy kis batyuval. Nem szólt, csak mellém ült, majd kinyitotta. Szárított növények voltak benne. Lábamat óvatosan az ölébe vette, hintett rá egy keveset belõlük, majd egy vizes rongyot tekert sebem, és a porladó növények köré. Hálásan kerestem tekintetét, de amilyen gyorsan jött, úgy tûnt tova. Az ebéd pedig szépen lassan elkészült.
Ekkor ismét enni kaptam, s ismét szigorúan csak az asszonyok körében, ahogy ez sokhelyütt szokás volt ezen térségben. Húsos-zöldséges ragu volt az ebéd. Amasaira gondoltam, hiszen a reggeli események óta nem láttam. Jól éreztem magam az asszonyok körében, még a kíváncsiskodás ellenére, s szavak híján is, de hiányzott. Bíztam benne, hogy nemsokára viszont látom. Nyugtalan voltam nélküle.
Étkezés után segédkeztem az elpakolásban, az edények megtisztításában. Lábam egyre kevésbé lüktetett, amit az idõs asszony csodaszerének tudtam be. Épp csak leültem dolgom végeztével, mikor végre újra megpillanthattam az ismerõs szempárt. Szusszanva álltam fel, s halvány mosollyal indultam el feléje. A millió kavargó érzésbõl pusztán csak a hála bizonyult maradandónak.

- Látom már jobban vagy. – lépdelt õ is közelebb hozzám.

- Hála neked! – húzódott szélesebb mosoly ajkaimra – Mikor indulunk tovább? – kérdeztem kíváncsian.

- Csak holnap ebéd után. – válaszolta tömören, ami további kérdésekre sarkallt.

- Üldözõink itt nem találnak ránk, ugye? Azt mondtad, itt nagyjából biztonságos!

- Nagyjából. Nem valószínû, hogy a kockázatosabb utat választják. Ha még el is gondolkodtak rajta, hogy talán mi kockáztatunk, akkor is fogadni mernék rá, hogy kerülnek. Gyorsak, s már néhányszor majdnem beértek, biztosak benne, hogy rövidesen úgy is elkapnak, ha most kissé lemaradnak. Nem ér annyit nekik ez az elõny, hogy kockáztassák életüket. Biztosra mennek. – magyarázta elgondolkodva. A bõ kommentárért pedig nagyon is hálás voltam. Végre azt éreztem beavat.

- Akkor mi miért nem megyünk elõbb, hogy még nagyobb legyen elõnyünk? A lábam miatt? Jól vagyok már! – kezdtem el az aggodalmaskodást. Hiába a bõ kommentár, minél nagyobb az elõny, annál jobb!

- Fél nap hátrányuk van legalább, õk így sokat kerülnek, s hátrányuk így tovább fog nõni és rám is rám fér a pihenés. – válaszolta nyugodtan, majd hozzá tette – Legszívesebben már hajnalban elindulnék, de a törzs vezetõje azt szeretné, ha csak ebéd után indulnánk. Reménykedem benne, hogy van még mondandója számomra, minden apró morzsa hasznos lehet.

- A testemen lévõ jelekrõl beszéltél neki? – kérdeztem valamivel halkabban, félrenézve. Bár nem tudtak nyelvünkön, ezekrõl az átkozott stigmákról mindig csak halkan mertem szót ejteni. Megszoktam már, hogy óvakodnom kell, ha ilyesmirõl beszélek.

- Nem, nem tudom jó ötlet-e. – mondta – Viszont azt ígérte még ma este eligazít, hogy milyen útvonalon lenne a legjobb továbbhaladnunk. Ezzel sokat nyerhetünk.

Amint befejezte visszanéztem rá, fel egyenesen szemeiben. Úgy éreztem épp annyi kérdés kavarog benne is, mint bennem, de nem mertem szóba hozni egyiket sem. A menekülés, a pihenés és az evés mellett eltörpültek a lelkünket rágó nyavalyák. Úgy éreztem mindketten épp eléggé örülünk elcsendesülésüknek ahhoz, hogy ne támasszuk fel õket. Úgy éreztem mindketten ezt akarjuk, egy kis nyugalmat. Ennek azonban az volt az ára, hogy csak álltunk ott egymással szemben, mint két tök. Az ajkai közt lévõ kis rést bámultam, aztán egyre bozontosabb arcszõrzetét. Arra gondoltam, milyen jól áll neki.
Az induláson, evésen, pihenésen, s egyéb hasonló dolgokon kívül nem tudtunk, vagy inkább nem mertünk másról beszélni. Lehet, hogy csak azt vártunk, a másik kezdjen bele, de nem történt semmi. Percekig néztük egymást ostobán, szavak nélkül, mint akik isteni jelre várnak, s tekintetünk elszakadását még csak nem is egy harmadik érkezése okozta. Csak szépen lassan már másfelé néztünk, én úgy tettem mintha már nem is vele lennék elfoglalva. Õ erre hátat fordított és elsétált. S én ott maradtam azzal, hogy lehet tévedtem. Lehet hogy õ most akart beszélni, és a szavaimra várt. De nem jöttek a szavak, elkerültek jó messzire.

Visszamentem az asszonyokhoz, akik ismét kíváncsian néztek rám, ezúttal azonban nem csicseregtek, s nem ugráltak körbe, mind a helyükön maradtak. Én is leültem, s próbáltam végiggondolni mit is tegyek. Meg hogy egyáltalán helyes volt-e, amit eddig tettem. Fogalmam sem volt róla.Sokáig gondolkodtam ezen, mikor az egyik asszony váratlanul mellém lépett és kézen ragadott. Nyilvánvaló volt, hogy azt akarja kövessem, mialatt többen körénk gyûltek. Úgy is tettem, s nemsokára egy egészen új helyen találtam magam. Ahogy beléptem már nyilvánvalóvá vált minden. Tisztálkodni vittek. Természetesen szemérmességem, s a testemen lévõ tetovált jelek miatt nem nyerte el tetszésemet az ötlet, s azt legalább kiharcoltam, hogy testemet egyedül moshassam le, a jeleket pedig igyekeztem elrejteni amennyire tudtam. Miután végeztem megmosták hajamat, különféle illatos olajakat dörzsöltek rám, majd felöltöztettek, s a tûzhöz ültettek. Itt egyikük addig-addig fésülgette és törölgette a hajamat, míg meg nem száradt, ez után pedig apró kis fonásokkal díszített frizurát készített nekem.
Már alkonyulni kezdett mire készen lettem, úgy éreztem menten elalszom. Még mindig kimerült voltam, hisz megviselt a sok betegeskedés. Újra ettünk egy keveset, az ebéd maradékát, azt követõen pedig egy sátorhoz vezettek. Beléptem. A sátor üres volt, s cédrusos, sáfrányos illat járta át, ami egy-két nagyobb levegõvétel után szinte bódulatba ejtett. Kellemes, bensõséges félhomály derengett körülöttem. Mire megfordultam már eltûntek mögülem az asszonyok, viszont érkezett valaki más.

Óvatosan húzta félre a bejáratot takaró anyagot, s belépett. Az ismerõs szempárok azonban kissé ismeretlenül csillogtak. Tiszták voltunk mindketten, és illatosak, és fáradtak, és elgyötörtek.

- Mire jutottatok? – kérdeztem gyanítva, hogy ismét beszélt a törzs fejével.

- Holnap majd elmondom, most pihenjünk! – kérte csendesen.

Nem szóltunk többet egymáshoz, csak elnyúltunk egymás mellett a kis fekhelyen. Hátat fordítottam neki, s próbáltam elaludni.
Halk levegõvételeink szinte kiabáltak a néma csendben. Olykor egyikünké gyorsult valamicskét, míg a másiké mérséklõdött. Lassacskán azonban felvették egymás tempóját, s rövidesen eggyé váltak. Csukott szememmel látni véltem, ahogy mellkasunk egyszerre emelkedik és süllyed a sötétben, ahogy ereinkben egyazon idõben lüktet a vér. Arra gondoltam biztosan csak az illatos olajok, s szárított növények mûvelik velem ezt a varázslatot. Biztosan már félig az álomvilágban járok. S biztosan csak a hála és biztonságérzet késztet arra, hogy gondolataim Amasai körül forogjanak. Biztosan.
Valóban hálás voltam, de úgy, ahogy még sohasem. Még nem éreztem ilyen hálát senki iránt, ami arra ösztönzött volna, hogy lélegzetének, s testének apró rezdüléseit figyeljem. Egy a lényeg, úgy éreztem valami, vagy valaki tényleg mágiát mûvelt velem. Alig vártam a reggelt.
Észre sem vettem, hogy elaludtam, s sajnos ismét rémképek keltettek fel, no meg saját hangom. Ijedt sóhajtások és halk sikolyok emlékei kísértettek, mikor felnyitottam a szemem. Elõször fel sem fogtam hol vagyok. Az álom még kísértett, remegtem.

- Ébredj! –  hallottam meg az ismerõs rekedtes hangot. Óvatosan rázogatta vállamat, a múltkori eset óta gondolom nem igazán mert ennél tovább menni.

- Ébren vagyok. – szólaltam meg halkan, majd bûnbánóan hozzátettem – Bocsáss meg, hogy felébresztettelek!

-  Megint? – kérdezte mindenféle körítés nélkül. Nem is volt rá szükség, pontosan tudtam, hogy mire gondol.

- Megint.

- S most hogyan ontottam véredet? – kérdezte cinikusan, úgy tûnt biztos benne, hogy fontos szereplõje volt álmomnak.

Nem válaszoltam. Pedig kellett volna, hiszen arra jól rátapintott, hogy kiemelt helyet tudhatott magának rémes álmomban. Csak ezúttal azt álmodtam õ halt meg. Testem még mindig rázkódott a szörnyû képektõl. Ráadásul ekkorra a levegõ is jócskán lehûlt. A sátorban is hideg volt, ez pedig még jobban rásegített. Ismét hátat fordítottam neki, s próbáltam visszaaludni, de egyre jobban fáztam. Egy kevésbé hûvös éjjelre vágytam nyugodt álmokkal körítve.
Közelebb húzódott hozzám úgy, mintha csak tudná mire gondolok éppen. Óvatosan rám terítette saját takaróját, majd felült és öltözködni kezdett, legalábbis a hangokból csizmahúzásra következtettem.

- Elmész? – kérdeztem félve.

- Eleget aludtam. – válaszolta szürkén. Úgy éreztem ismét az álom bántotta meg. Amiatt akar menni.

- Ne menj kérlek! – suttogtam – Szeretném, ha maradnál! Nem te okozod az álmokat, azok mindig is voltak. Az összes szinte ugyanolyan, de egytõl egyig más. – nagyon reméltem, hogy ezen magyarázattal maradásra bírhatom. Úgy éreztem szükségem van rá, rettegtem az egyedülléttõl és... talán kicsit féltettem õt az álom után, bár okom rá nem volt sok.

- Mi bennük a közös? – hagyta abba a matatást.

- A hely, ahol történnek.  – válaszoltam – Meg az érzések. A hideg, a félelem. Mindent hó borít, és magasan van, ettõl azt sem tudom merre induljak.

- A nap kelésének, s nyugvásának az iránya kisegít olyan nehéz terepen is. – kezdett el újra matatni, majd lassacskán visszafeküdt mellém – Ahogy éjjel a sarkcsillag is.

- Az eget se látni, mindent hó fed és köd borít.

- Akkor válassz egy irányt, s kapaszkodj belé. Ne állj meg, s ne változtass irányodon, míg fel nem ébredsz.

- Ruhám sincsen, se cipõm. Minden lépés égetõen fáj, úgy érzem nem bírok menni.

- Ha nem mész, akkor is ugyanúgy fáj, nem? Csak akkor esélyed sincsen melegebb helyet találni. – suttogta úgy, mintha már nem is az álmomról beszélne. Fogalmam sincs mi állt az Osberht által írott levélben, de abban biztos vagyok, hogy a félelem ilyenkor a legjobb kifogás. Félni az igazságtól, félni a megpróbáltatásoktól, s félni a mellettem fekvõ férfitól.

- Igazad van, ez az egyetlen megoldás, mi elõre visz. – suttogtam – Most viszont aludjunk. Mindkettõnkre ráfér a pihenés.

Úgy gondoltam a levél, Osberht, a lázálmok, s minden más, mi a napokban borzolta köztünk a kedélyeket ráér. Nyugalom és béke kell mindkettõnk lelkének... meg nem is igazán tudtam, hogyan kezdhetnék bele ebbe a sok mindenbe. Szépen lassan újra elaludtam, s ezúttal végre pirkadatig húztam a lóbõrt.

________

Másnap reggel arcával a vállamon ébredtem. Õ szokásával ellentétben mélyen aludt, úgy szuszogott akár egy kisgyermek. Ajkai vállamat érték. Nem húzódtam el tõle, helyette inkább ismét behunytam szememet. Nem tudtam miért teszek így, még azzal sem törõdtem, hogy megfilozofáljam, hogy milyen érzés is pontosan. Azt sem tudom igazából jól esett-e, de libabõrös lettem tõle.
Alig telt el pár pillanatnak tûnõ néma perc, mikor megmozdult. Felébredt, majd rövidesen eltávolodott tõlem. Nem mertem kinyitni a szemem, úgy gondoltam az zavarba ejtõ volna mindkettõnk számára. Úgy tettem mint aki alszik. Megvártam míg felöltözött, s kiment, és csak az után keltem fel.
Felöltöztem, befontam a hajamat, majd utána indultam. Mivel biztos voltam benne, hogy nemsoká továbbindulunk nadrágot húztam, felülre pedig egy hosszú, bõ sötétszínû anyagot. Már tulajdonképpen hozzá is szoktam a bõrömbe vésett jelek állandó bújtatásához, hiszen kicsiny korom óta így kellett tennem.

Kikukucskáltam az ajtót takaró rongy alól. A tájat már szinte teljesen betöltötte az aranyló fényözön. Amint kiléptem a sátorból mosolygó, vigyorgó tekintetek kísértek el, egészen a közelben egy helybéli férfival beszélgetõ Amasi-ig. Csak remélni tudtam, hogy nem az éjjeli sikolyokat értették félre, ám eléggé úgy tûnt, hogy errõl van szó. Ez eszembe juttatta a kellemes ébredést, ahogy ajkát vállamon éreztem. A lázálom, miben ugyanezen ajkak szerepeltek... a csók... éreztem, ahogy elvörösödöm.

Mégis miért képzelgek ilyesmikrõl?

- A törzs elöljárója felkínálta, hogy mellénk ad két katonát, õk átkísérnek a területükön, s így az õrjáratok majd nem tartóztatnak föl. Útbaigazítást is kaptunk, meg élelmet. – újságolta önmagához képest szokatlanul kedélyesen felém fordulva, s hirtelen még derûsebbé váló arckifejezése arra engedett következtetni, hogy épp remekül mulat el nem múlt zavaromon.

- S addig mit terveztél csinálni? Talán gyakorolod mesterséged? – próbáltam elõrukkolni valami rendbontóval. Mindegy volt, hogy mi, csak terelje el mindkettõnk figyelmét arcomról.

- Meglehet. Jut eszembe, ha túl akarod élni ezt a kis kirándulást, a fegyvered ne hagyd el legközelebb! – nyúlt köpenye alá, s elõhúzta a már ismerõs kis tõrt, amivel nemrég kezét vágtam meg.

- Jobb, ha nálad marad! – vágtam rá azonnal. Fogalmam sem volt miért éppen most adja vissza, de úgy éreztem okkal akarja, hogy nálam legyen.

- Azt tetted amit kellett, de meglehetõsen siralmas próbálkozás volt. Jó lenne megtanulnod tisztességgel bánni vele! – mormogta kissé cinikusan, majd megfogta a kezemet és belecsúsztatta markolatát.

- Akkor taníts meg vele bánni! – javasoltam komoly tekintettel. Hisz épp jó kedve volt, és ez épp egy jó elfoglaltság volna számunkra. Még haszna is lenne.

- Majd máskor. Most más dolgom van! – kaptam meg rá a lendületes választ.

- Máskor is más dolgod lesz! Most itt vagyunk mindketten, kipihenten és átmenetileg még biztonságban! – morogtam, ám szemeim lelkesedéstõl csillogtak.

- Legyen hát! – sóhajtotta megadóan, majd bele is kezdett – A fegyverforgatás titka, hogy úgy kell bánni vele, mintha a tested meghosszabbítása lenne. Ahhoz tehát, hogy használni tudd, elõször két karodat kell megtanulnod használni. Meg kell tapasztalnod, mik tested erõsségei, s gyengeségei. – indult el a falucska egyik széle felé, én pedig eltettem a tõrt, majd követtem õt figyelmesen hallgatva szavait.

- Az az erõsségem, hogy folyton alábecsülnek! – örvendeztem. Elvégre legalább halvány elképzelésem volt róla.

- Az biztos, hogy nem a testi erõd az. – sóhajtotta megállva, majd mögém sétált és egyszerûen csak átölelt erõs karjaival.

- Na ne mond! Most meg mit csinálsz? – kérdeztem zavartan, nem értettem a dolgot.

- Demonstrálom. Szabadulj ki, ha tudsz!  – közölte türelmesen.

- Elõször nem kellet volna megmutatnod, hogyan tudok? – érdeklõdtem, s közben szabadulni próbáltam, de hiába. Az erõs karok biztosan tartottak.

- Próbálkozz csak, õk sem fogják megmutatni. Ha feladtad szólj!

- Feladtam. – nyöszörögtem azonnal. Reménytelennek tûnt az egész.

- Ha ilyen könnyen feladod, akkor nincs mit tanítanom. – lazította el karait szép lassan elengedve.

- Ne... nem úgy értem - bújtam vissza karjai közé - Gyerünk, megcsinálom, csak taníts!

- Ha nem tudsz az erõdbõl táplálkozni, és te nem tudsz, mert erõsebb vagyok nálad, akkor máshoz kell nyúlnod. – sóhajtotta, majd vállaimnál fogva finoman maga felé fordított.

- Mihez...?

- Például a lendületedhez, a gyorsaságodhoz, az anatómiai ismereteidhez... de ezeknél sokkal hatásosabb és könnyebb, ha az én testi erõmet használod ki! – nézett a szemeimbe, míg én hitetlenkedve pislogtam.

- A saját erõd fordítsam ellened? – értetlenkedtem. Nem tudtam elképzelni a dolgot.

- Pontosan. – bólintott nyomatékot adva a dolognak.

- Hogyan? – kérdeztem egyre inkább félkegyelmûnek érezve magam.

- Üss felém! – adta ki az utasítást.

- De... – visszakoztam.

- Csak üss! – ismételte – Gyerünk!

- De nem akarlak megütni! – mondtam õszintén, hiszen ez a dolog valóban komoly akadályt jelentett számomra.

- Akkor mégis hogy akarod megvédeni magad? –  emelte meg jobboldali szemöldökét kissé szórakozottan  – Gyerünk!

Ütöttem, elõször bizonytalanul, majd korrigálásának és irányításának hála egyre magabiztosabban. Hamar feloldódtam, hiszen olyan volt az egész, mintha csak játszanánk. Persze minden szavát komolyan vettem, de közben nagyon-nagyon élveztem, s úgy láttam õ is. Sokkal jobban voltam, õ is friss volt, és kipihent, az idõ pedig gyönyörû. Minden tökéletes volt, már-már el is felejtettem, hogy épp menekülünk.

- Osberht? – kérdezett rá a gyakorlás végeztével.

- Mi van vele? – rántottam meg a vállam közömbösen. Én még mindig szívesen kerültem volna a témát, de õ nem hagyta annyiban. Úgy tûnt összeszedte az erejét bolygatásához.

- Csodálkozom, hogy nem hoztad fel mióta eljöttünk Akmal-tól.

- Attól még, hogy nem kötöm az orrodra aggódom érte. De dühös is vagyok rá. Csalódtam benne, azt hittem mindennél fontosabb vagyok számára. – fordultam Amasai felé végre valahára, s minden egyes szót komolyan gondoltam.

- Fontos vagy neki. A helyében én is biztosan féltettelek volna egy bérgyilkostól. –mormogta egyik kezével tarkójára simítva.

- Mi állt abban a levélben? – kérdeztem rá végül. Szavai elég bátorságot öntöttek hozzá lelkembe.

- Most már nem fontos. – mosolyodott el halványan, ami a szemébe nézve keserédesen hatott.

Legszívesebben megkérdeztem volna tõle, hogy miért nem, de nem volt hozzá elég bátorságom. Õ pedig pakolni kezdett, ebéd után egybõl indulni akart. Én is így tettem, s kulacsainkkal megpakolva a faluban lévõ kúthoz indultam, hogy megmerítsem õket a frissítõ, hûvös vízben. Elmélyülten ügyködtem a vízmerítésen, szemem pedig elkalandozott a mélyben csillogó víztükrön. Félelmetes és végzetes volt egy olyan leánynak, aki nem tudott úszni. Észre sem vettem, hogy mögém lopózott nemrég orrát tört udvarlóm. Nem hallottam közeledését, így ijedtemben majdhogynem a kút mélyét választottam búvóhelyül.
Menekülésre esélyem sem volt. Mire észrevettem, hogy mögöttem van, oly erõvel kulcsolta derekamra karjait, hogy úgy éreztem megfulladok. Ijedten sikkantottam egyet, mire egyik kezét számra tapasztotta.
Villámgyorsan pattantam fel, és téptem ki magam a szorításból, nem volt hiábavaló az Amasai-jal való gyakorlás. Õ is kiegyenesedett és hamarjában számomra érthetetlen mondandójába kezdett. A hangja lágy volt, mégis volt benne valami egészen rémítõ. Tudtam olyasmit akar, amit én semmi esetre sem. Futásnak eredtem, õ utánam kapott, de már nem ért el. Míg tekintetemmel sikertelen mozdulatát kísértem, újabb akadályba ütköztem. Kemény volt és ismerõs illatú, szíve pedig hevesen kalapált. Két karjával megtámasztott, nehogy földre pottyanjak az ütközés erejétõl.

- Amasai! - nyöszörögtem átölelve õt. Nem volt szükséges felnéznem rá, tudtam, hogy õ az. Utánam jött, biztosan meglátta, hogy a harcos követett. Hálás voltam, hihetetlenül hálás.

Rövidesen megszólalt, ám õ is a számomra ismeretlen nyelven. Szavait a fiatal harcoshoz intézte, aki úgy látszik nem bírta tudomásul venni, hogy alulmaradt, s hogy nem leszek övé. Óvatosan megfordultam, látni akartam hogy fagy le arcáról a vigyor.
Amasai pedig átölelte derekamat, s még közelebb húzott magához. Az õ ölelése nem volt fullasztó, sem birtokló. A karjaiban biztonságra leltem, már nem féltem a kéretlen udvarlótól, kinek arcát a tehetetlen düh már pirosra csipkedte. Õ is megszólalt, szinte köpte a szavakat. Ábrázata olyan volt akár egy sarokba szorított, támadásra készülõdõ szürke mongúzé. Bár szemében félelem csillogott, féltem, hogy ez nem sokáig tartja vissza.
Tarkómat védelmezõm mellkasának döntve néztem fel arcára, drágakõ szemeire, válaszképp a harcos dühödt nyögést hallatott.

- Most mi lesz? Mit akar? Folytatni? – kérdeztem halkan, aggodalomtól nehéz hangon. Nem akartam, hogy újra összecsapjanak.

- Megkapja, még többet is! – morogta, s láttam a szemében, hogy komolyan elege van, s szándékában áll mielõbb lezárni a dolgot.

- Ne! Nincsen rá szükség! – szavaim hallatán felém fordította arcát. Szemében tétovaság csillant, ami arra engedett következtetni, hogy már õ maga sem biztos benne, hogy mit kellene tennie  – Menjünk! – kérleltem.

Ám óvó szavaim szinte azonnal értelmetlenné váltak, az ifjú harcos döntött, nekünk rontott. Õ pedig derekamnál fogva lökött el az útból, egyensúlyomat veszítve estem el a porban. Puszta kézzel estek egymásnak oly hatalmas erõvel, hogy ha még mindig kettejük között álltam volna, biztosan ripityára török. 

A kopogás hirtelen rázott ki a félálomból. Rögtön felkeltem, s sietõsen az ajtóhoz léptem, ahol aztán enyhe elfojtott méreggel állapíthattam meg, hogy csak Osberth tért vissza. Egy mogorva, de annál jelentõségteljesebb pillantást küldtem feléjük, majd az ajtót nyitva hagyva visszafeküdtem a rozoga ágyra. A gondolatok a fejemben oly sebesen cikáztak, hogy biztos voltam benne, aznapra az alvás biza ama kevéske volt, melyet a nyugodtabb lelkemmel alhattam. Nem akartam ott lenni, hogy hallgassam az általuk titkosnak hitt latin beszélgetésüket. Ha az öreg tudta volna, hogy mennyi eme nyelven írott könyvet olvastam szabadidõmben, mikor nem belet távolítottam el egy éles vágással... Egyszerûen felháborított a tudat, hogy nem feltételezték rólam, nem beszélem az átkozott nyelvüket. Oh, a büszkeség, az az átkozottféle.

A fal felé fordultam, majd egy nagy szusszanás után inkább úgy döntöttem, hogy annak akkor vetek véget. Aludnom kellett, hiába minden, voltam már ettõl rosszabb helyzetben is. Este fontos dolgom akadt, emellett nem egyszer néztek utolsó, ostoba gyilkosnak, aki ész nélkül veszi el mások életét. Azokat a sértéseket is megemésztettem. Persze hiába volt minden, félálomban mindent kristálytisztán hallottam. Talán túlságosan is jól.

Már a délután végénél járhattunk, mikor úgy döntöttem, hogy ideje készülõdnöm. Sikerült végül is aludnom, kipihentebb voltam, mint az elõzõ napokban. Sõt, a fáradtságnak köszönhetõ apró mérges kitörésemet is… legalábbis ezt hittem. Azonban, ahogy a készülõdésnek neki láttam, hamar rá kellett jönnöm, hogy itt bizony kell egy kis lelki nyugalom, külön idõ a gondolataimmal. Itt többrõl volt szó, sokkal többrõl. Jobb ötlet híján az ablakhoz léptem, ahonnan remek kilátás nyílt a városra, s annak házainak tetõire. Félmosoly kúszott ajkaimra, ami egészen addig tartott, míg fel nem fedeztem valami oda nem illõt.  Levél az ágy fejénél, a földön.

A szemöldökömet ráncolva indultam el, hogy felvegyem a nem oda illõ apróságot. Sárga papír volt, használta, de mikor felemeltem s megfordítottam egy  szöveg tárult elém. A kézírás bizonytalan volt, de rendezett. Azonban ami rögtön szemet szúrt azaz aláírás volt: igazából csakis amiatt olvastam el a levelet. Hisz Galea írta. Nekem.

Miután végigfutottam a levelet, vegyes érzelmekkel gyûrtem a köpenyem belsõ zsebébe. Mindent tisztán láttam, minden annyira egyszerû és nevetséges volt. Hirtelen úgy éreztem, mintha elárultak volna. Persze, ez nem állt messze tõlem, s várható is volt. Inkább az zavart, ahogy történt. Nem láttam igazán a jöttét, nem éreztem a fenyegetést, egyszerûen azt hittem, a furcsaságok ellenére is, hogy ez így van jól. Ennek így kell lennie. Azonban tévedtem.

Gondolkoznom kellett, egyedül. Nem akartam lemenni, hogy lássam õt, így inkább az ablakon át távoztam, hogy egy közeli tetõn tehessem le gondterhelt énemet. Teljesen kivetkõztem magamból, olyan volt, mintha elment volna a józan eszem, de oly messzire, hogy képtelen voltam elérni.  Egyszerûen annak idején ott kellett volna hagynom a vérében, hogy szépen lassan elhagyja az élet. Ott volt a probléma gyökere, amit már oly mélyen hagytam kigyökerezni, hogy kockázat nélkül nem tudtam kitépni.

Apró lábak hangja ütötte meg a fülemet, majd mielõtt elgondolkozhattam volna azon, vajon ki jár kint, s pont ott, egy csilingelõ hangocska is társult hozzá.

- Mit nézel ennyire? – Lassan ráemeltem a tekintetemet. Engem nézett, leplezetlenül, érdeklõdve. A könyveimre gondoltam, vajon épségben vannak e, így hála az égnek nem ült ki semmilyen érzelem a képemre.

- Menj be, nemsokára indulok! – Én legalábbis mindenféleképpen indulni akartam. A levélben leírta õszintén, hogy hol akar leválni tõlem.  Biztosan felégették a házamat, s csak remélni tudom, hogy a könyveket nem hordták el…

- De beszélnünk kell! Osberh itt járt, míg aludtál, s azt mondta üldözõink holnap estére ideérnek... – magyarázta, mintha nem tudtam volna róla, mintha nem látott volna az ajtóban az emeleten.

- Mondtam, hogy ne engedd be, csak bajt hoz ránk, de te nem vagy képes megérteni! – vágtam közbe, ugyanis a dühöm a szavai hallatán új lángra kapott. – Ha õ maga nem is a pénz miatt szegõdött a nyomodba, sejtettem hogy elõbb-utóbb a nyakunkra hozza azokat, kik jutalom reményében vadásznak rád! De persze neked nem számít, nem neked kell elvágni a torkukat, s kiötölni, hogy hogyan mentsd életünket! – Csak az járt a fejemben, eddig miért nem vágtam el a torkát. Minden sokkal könnyebb lett volna…

- Mond, próbáltál már valaha egy picikét is kedves lenni? ... akkor talán hallgatnék is rád. – Az utolsó pár szót halkan mondta, az orra alatt duzzogva, de így is értettem. Oh, de még mennyire!

- Persze, a legközelebbi áldozatom teával kínálom majd, megfelel?! Mi a fenéért jöttél ki utánam? – kérdeztem rá agresszívan.

- Aggódom érted. Nem is vacsoráztál... meg el akartam ezt mondani – felelte lehajtott fejjel, mire a szívem, az a húscafat, amit a sok ütés, verés, gyilkolás és év kõvé tett, fájdalmasan vert egy párat.

- Inkább magadért aggódsz! Ha ennyire félsz miért nem mentél el vele?

- Én csak... – kezdett volna bele a magyarázkodásba, azonban nem volt hozzá se erõm, se türelmem. Ha lett volna nálam valami fegyver, bármi, már rég kárt tettem volna benne, annyira ködös volt a fejem a dühtõl.

- Átlátok a magadfajtán Galea! – vágtam a szavába. - Tudom, hogy mit akarsz!

- Magamfajtán...? – kérdezett vissza motyogva, enyhe értetlenséggel a hangjában. Persze, most is csak játszott, mint mindig. Remekül ment neki.

- Nevetséges vagy! Egy nevetséges kis boszorka!

- Én... én vagyok nevetséges?! Bár igaz, benned semmi nevetséges nincsen, inkább csak szomorú... szánlak érte! – Felemelte a hangját, már kiabált velem.

- Bárcsak otthagytalak volna! – susogtam õszintén, mi szívemet nyomta. Ott kellett volna hagynom, éreztem, sejtettem, már akkor is. Mégis egy belsõ kis hang, valamiért nem hagyta. Erre tessék, ott ültem az isten háta mögötti város egyik házának tetején, egy álszent nõszeméllyel.

Nem mondott semmit, én pedig ezt beleegyezésnek vettem arra, hogy felfogta a helyzetet és megértette. Még hátat is fordított nekem, mire én gyerekes elszántsággal nyúltam a levélért, s gyûrtem össze. Látni se akartam, a tenyeremet is égette. Biztos voltam abban is, hogy ennek köszönhetõ volt a nem régi fájdalmas szívdobogásom is.

- Mi áll benne? – susogta a kérdést.

- Tudnod kéne, hiszen te írtad – vágtam rá gondolkozás nélkül. Milyen kedves, hogy megkérdezte, még egy utolsót akart belém rúgni. A szerencséje csak annyi, hogy nincs mivel levágnom a lábát. Ennyi.  

- Kérlek had olvassam el, még nem volt szerencsém találkozni vele. – Minden szavát elengedtem a fülem mellett, próbáltam kizárni a kis világomból. Emberek, kegyetlenek, kapzsik, önzõek. Fizetnek, hogy megöljem a társukat, mert olyat tettek szerintük, amiért megérdemli. Ezért vagyok bérgyilkos. Fizetnek nekem, hogy megöljem a kiszemelt szerencsétlent. Erre tanítottak. Erre képeztek ki. Ez vagyok én. Amasai. Máris jobb volt a forrongó lelkemnek. Azzal hitegettem magamat, ha ennek vége, visszatérek a régi életemhez. Az volt nekem való, a magánnyal fûszerezett kegyetlen vérengzés. Büszke voltam e rá? Magam sem tudom.

- Kígyó! – A kétségbeesett sikítás volt az, ami kizökkentett a gondolataimból, melyekben jobban elmerültem, mint fuldokló a tengerben. Azonban a tény, miszerint egy pillanatra bennem is rekedt a levegõ, már nem volt magyarázható.

- Megmart? – fordultam Galea felé, elfelejtve az elõzõ veszekedést, s minden mást, mit elkövetett ellenem. Tudtam, hogy ilyennel nem próbálkozna, ezzel nem riogatna. Elõbb megy el egyedül, mintsem egy ilyen ostobasággal tartson maga mellett. Leány volt még, de nem oly fajta, ki álszent módon kihasznált. Õ… nos, õ mocskos módon tette ezt. 

- Nem – jött a halk válasz, amit az orra alatt motyogott. Éreztem én, hogy csak kicsúszott a száján, akár a többi hazugsága: könnyedén, meggondolatlanul. Nem szóltam semmit se erre, helyette a nem messze tõle tekergõzõ apró kígyóra figyeltem. Ismertem, s jól tudtam, ha megmarta, akkor… akkor bizony nem volt jó esélye.  

- Menj onnan! – vontam kardot határozott szándékkal.

- Ne bántsd! – Galea hangja elhalt, de így is értettem mit akart oly kétségbeesetten rám kiáltani.– Nem tehet róla, csak védekezett! – S lám, igazam volt. Néha úgy utáltam, hogy a megérzéseim jobbak voltak bármely jósénál. A könnyes tekintete, a remegõ teste… mind arra utalt, hogy bizony gondunk akadt.

- Hol? – csúsztattam vissza kardomat a hüvelyébe, míg a tõrt húztam elõ rejtekhelyébõl. Nem, ezt nem hagyhattam. Lehet elõbb meg akartam ölni, de… nos, saját kezûleg. Nem pedig kígyóméreg által, lassú halállal.

- A lábamon... – susogta erõtlenül, míg a kis kígyó, ki oly nagy gondot okozott, sietõsen elcsúszott a közelünkbõl.  

- Feküdj le, úgy lassabban terjed! – adtam ki neki a parancsot, míg mellé siettem. Nem ez volt az elsõ kígyómarás, amit láttam és kezeltem. – Mielõbb ki kell szívnom a mérget! – Óvatosan a földre fektettem, ami pontosabban az egyik ház teteje volt. Jól jött most az itteni építészet.

Leguggoltam, s ezután a szóban forgó lábát az ölembe kaptam. Sietnem kellett. Jobb kezemben a tõrrel már lepörgettem fejemben minden szükséges lépést. Mikor Galea lehunyta a szemét, jól tudtam, hogy itt az ideje annak, hogy cselekedjek. Magabiztos kézzel fogtam a tõröm markolatát, majd mindenféle hezitálás nélkül a két kicsi, piros pötty felé nyomtam a pengét. Vér serkent, szívem pedig hevesen vert mellkasom börtönében. Minden kétesélyes volt. Amint az ismerõs H betût a puha bõrébe véstem, félre raktam a tõrt sietõsen s a sebre hajoltam. Sietnem kellett, sietnem… az idõ ellenünk volt, s nem csak a méreggel kapcsolatban.

- Meg fogok halni? – Oly gyermekiesen hatott a kérdése a hangsúllyal, hogy egy pillanatra megálltam a méreg kiszívásában. Ezt õ sem gondolhatta komolyan, ugye?

- Nem! – vágtam rá rögtön, miután kiköptem a méreggel vegyült vérét a számból.  – Nem, hamar rendbe jössz majd! – Nem telt el olyan sok idõ még, emellett a kígyó híres volt arról, hogy lassan ölte meg áldozatát. Állítólag a hús ízesebb, ha a préda halálfélelemmel átitatott.

 Úgy siettem a méreg kiszívásával, ahogy csak tudtam, eközben Galea pedig el-elvesztette eszméletét. Nem volt az jó jel, s talán abba is kellett volna hagynom a kétségbeesett próbálkozást. Mégse tettem. Ajkamat újra és újra a sebre tapasztottam, újabb és újabb adag méreggel keveredett vért köptem magunk mellé. Nem érhetett így véget. Még nem.

- Mutasd a szád...! – A hang halk volt, de tisztán értettem. Persze, hogy minden idegszálammal rá figyeltem.

- A szám? – kérdeztem vissza értetlenül. A vérével kente ki, akaratlanul is. Ajkai mozogtak, válaszolt, azonban hangot nem adott ki magából. - Nem vagy magadnál... – morogtam az orrom alatt, inkább magamnak, mintsem neki. Megnyomkodtam a seb környékét, masszírozva próbáltam a mérget visszajuttatni a seb környéke felé. Persze, ostobaság volt, tudtam, de mindent elkövettem azért, hogy… hogy éljen. Újra mozogtak ajkai, de hangot nem adott ki egy halk nyöszörgésen kívül. Úgy szívtam a sebet, ahogy csak tudtam, nem érdekelt már igazán semmi, csak az, hogy életben maradjon.

- Semmi baj nem lesz, nemsokára újra erõs leszel! – biztattam, habár jól tudtam könnyebb lett volna egy késszúrással megkönnyíteni a haldoklását. Ajkai újra mozogni kezdtek, s most sikerült elkapnom pár szót, ami igen szíven ütött.

- Sohasem…erõs... Nem akarok rendbe... meg…halni….

- Pedig azt nem fogom hagyni! – morogtam újult erõvel, majd újra a lábára tapadtam ajkaimmal. A vér íze kezdett újra az eredeti lenne, olybá tûnt, hogy a méreg nagy részét sikerült kiszívnom a szervezetébõl. Azonban erre már nem érkezett válasz, sõt, néma tátogás sem. Egyfajta jeges félelem kúszott végig gerincemen, ahogy arra gondoltam, talán elkéstem, talán… talán már vége is volt. Remegõ kézzel töröltem le számról a vért, majd kaptam fel a tõrt magunk mellõl.

- Fiam! – döbbenten kaptam fel a fejemet, majd néztem a szálló felé, ahol Akmal nézett minket az ablakból. – Nem tudom mibe keveredtél, de siess. Közelednek.

- Megmarta egy kígyó és… - kezdtem bele, meglepõen kétségbeesetten. Mi a fene ütött belém?

- Akkor nincs mit tenni, ha már kiszívtad a mérgét. Várni kell, azonban nem itt. Nem biztonságos. Indulnotok kell. – Hirtelen öntött el a düh, hogy nem értette meg a helyzetet. Azonban amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is. Persze. Nem tehet semmit, én viszont igen. Galea nyaka és dereka alá nyúltam, majd felkaptam a kezeimbe. 

- Cssss... itt vagyok és itt is maradok melletted! – susogtam neki halkan, míg megindultam vele az ablak felé. Csend telepedett ránk, s míg az öreg a cuccainkat adogatta ki az ablakon, én a leányt a hátával a falnak döntve leültettem.

- Nem érzek semmit... – susogta hirtelen, amire mindketten felfigyeltünk. –  Meghaltam, ugye?

- Nem haltál meg! Itt vagy még, és itt is kell maradnod! – parancsoltam rá ellentmondást nem tûrõen.

- Erõs – nézett rám fátyolos tekintettel Akmal. - Ne aggódj, most ne ezen. A lovatokat elcseréltem egy másikra, úgy, ahogy kérted.

- Nem látlak... – vágott közbe a leány, mire én felszusszanva a hozzám közel esõ keze után nyúltam.

- De érzel – feleltem, míg kezére szorítottam. – Érzel ugye?! Itt vagyok, és itt is maradok melletted!

- Amasai... – suttogta nevemet ajkán egy mosollyal, ami reményt adott arra, hogy talán még nem jött el az ideje. Akmal kiadta az utolsó batyut, mire én mindet felpakoltam a hátamra. Málhás szamárnak hatottam az élelem és ruhák alatt, melyeket egy biztonságos helyen kellett átvennünk, hogy az alapján se tudjanak megtalálni minket.

- Merre indultok? – kérdezte Akmal, miközben Galeát vettem fel a kezeimbe. Öreg szemeiben ravaszság csillant, azonban hiába segített nekünk annyit, ezt nem árulhattam el.

- Még magam sem tudom.

- Akkor menj Babuthoz – jelentette ki, míg bennem megfagyott a vér. – Oh… vagy talán mégis tudod?  Ne aggódj. A többit bízd rám. Babut jó barátom volt, Amasai. Sokat mesél rólad – tette hozzá utolsó kegyelemdöfését, mire én egy dacos tekintettel elindultam a házakon.  Nem akartam hinni a fülemnek, egyszerûen aznap minden ellenkezõleg jött ki, nem úgy, ahogy én elterveztem.

Végig azon járt az agyam, hogyan fogunk ebbõl a kutyaszorítóból kijutni. Galea egyedül ülni sem volt képes, nem volt eszméleténél. Ló ide vagy oda, nem tudtunk így elõre haladni.

- Pihenj csak, nem lesz semmi baj, csak ne add fel! – mondtam neki halkan, majd valami földöntúli érzés miatt hozzátettem. - Ígérem. – Óvatosan, fél kézzel nyúltam arcához. Pár tincs az izzadt arcára tapadt, ezeket simítottam el az útból. Bõre azonban túl puha volt, fájdítóan arra késztetett, hogy emlékezzek. Mindenre. Jóra s rosszra egyaránt.

Álltam ott vele a tetõn, hátamat húzta az élelem s ruha nehéz batyuja, közben pedig koszos ujjammal az õ csukott szemeire simítottam, onnan pedig tova a tiszta, rózsaajkaira. Oh, mennyi hazugság hagyta el eme ajkakat… de a kérdés az volt, hogy fogja e még. Nagyot szusszantam, majd inkább folytattam utamat. Nem volt erre idõnk. Én sem bírtam örökké cipelni.

Az istálló, ahol Akmal a lovat hagyta jóval hátrébb volt. Kicsit volt, három állatnak való hellyel, eldugottan. Csak egy ló volt ott, egy világos pej fehér csillaggal a homlokán. Elõzõ hátasunk hiába volt megbízható, üldözõink tudták hogy néz ki.  Ezt még meg kellett magyaráznom Galeának, éreztem. Addig azonban volt idõm elgondolkozni azon, hogyan is tegyem.

A leányt óvatosan leültettem a földre s hátát a falnak döntöttem, míg a lovat kivezettem, hogy felnyergeljem. Azonban a nagy sietségem közepette is kiszúrtam azt a kis szekeret, ami a maga rozogaságával együtt állt az utcán. Merész, de ostoba terv fogalmazódott meg a fejemben, amirõl tudtam, hogy vagy beválik, vagy bukjuk az életünket miatta. Én, aki szeretett mindig biztosra menni, most mégis emellett döntöttem.

A lovat ahelyett, hogy felnyergeltem volna, befogtam a szekér elé. Felpakoltam rá a nyerget is a biztonság kedvéért, mintha számított volna bármit is, majd óvatosan felfektettem a leányt is. Addig igazgattam, míg lába nem lógott le az apró szekérrõl, majd a batyu anyagait hanyagnak tûnõen ráterítettem. Csak addig kellett, míg kijutunk a városból. Azonban esteledett, ami pedig a kapuzárás komoly veszélyét jelentette számunkra. Ha kijutottunk a városból, egy fokkal könnyebbnek tudhattam a gondunkat.

<#>*~¤~*<#>

Egy nap. Nem tûnik oly hosszúnak, oly vészesnek, én mégis annak éreztem. Kijutottunk a városból, szerencsén múlott, de sikerült. Én készen lettem volna ölni is, s mindenféle ostoba tervet szövögettem, ha netán balul sült volna el bármi is, de szerencsére minden jól alakult. Galea azonban komoly lázzal küzdött, értelmes szó nem hagyta el ajkait. Õszintén, igen kétségbeesetten figyeltem állapotát, amin az utazás biztosan nem segített. A megoldás mellett az elmúlt napok történésein is törtem a fejemet. Minden kusza volt, valamelyest talán még reménytelen is. S ezt utáltam mérhetetlenül.

A szekér lassan haladt elõre, az új ló eddig remekül szolgált. Alig álltunk meg, mégis rendületlenül haladt elõre, fáradtság cseppnyi jelét sem mutatva. Igaz, én sem voltam igazán fáradt, azonban a feszültséget le nem tagadhattam volna. Ha a hátam mögül nyöszörgést hallottam, pár csepp vizet öntöttem Galea száradt ajkaira. Ha megálltam netán könnyíteni magamon, vagy csak a lábaimat megmozgatni, mindig vetettem a sebére pár pillantást. Piros volt, kicsit feldagadt, s roppantul idegesített, hogy nem tudtam ez jó vagy rossz jel e.

Azonban éjszaka, mikor halk suttogásra lettem figyelmes, oly erõvel húztam meg a gyeplõt, hogy vöröslött a helye a tenyeremen. Sötét volt, felhõs volt az ég, így a Hold fénye se világított meg minket. Mégis minden érzékszervemmel a kocsin fekvõ lányra koncentráltam. Hátrasiettem hozzá, úgy, mint még soha senkihez, s elsõ dolgom volt, hogy homlokára simítsam kezemet. Nem volt forró, bár miért is lett volna mérgezésnél…

- Vizet… kérlek… - Galea szavai halkak voltak, de tisztán kivehetõek. Igaz a szekér nem volt elég nagy ahhoz, hogy mellé ülhessek, vagy netán én is pihenhessek, de így is felfért ama kevés dolgunk, melyet Akmal is adott nekünk.

- Adom is, várj egy kicsit – nyúltam az oldalamra csatolt kulacsért, hogy aztán a sötétben kitapogathassam orcáját, majd ujjbegyeimmel száradt ajkára simíthassak. – Tessék, igyál – susogtam halkan, míg ajkához emeltem a kulacs száját. Mohón kortyolta a vizet, én pedig próbáltam helyette is ügyelni arra, bele ne fulladjon.

Egyfajta megkönnyebbülés áradt szét testemben, látván, hogy még él. Nem voltam teljesen biztos benne, de a megérzéseim azt súgták, hogy a nehezén már túl volt. Engem sose mart meg kígyó, s mérgek is az asszonyok fegyverének számított. Kevés tudásom elég volt az életben maradásomhoz, azonban nem tudtam megmondani mely kígyónak a mérge mit eredményez. Bezzeg ha egy sebbõl kellett megállapítani mivel szúrtak, az ment.

Miután visszafektettem a kényelmesnek éppen nem mondható szekérre, úgy tûnt újra elnyomta az álom. Mégis ott álltam egy darabig, hátha megszólal újra, talán mondani akar nekem valamit, de… semmi. Nem történt semmi se. Nagy sóhajjal végül visszaültem az elõzõ helyemre, kezembe vettem a gyeplõt, s útnak indítottam a lovat.

A csend s sötétség segített abban, hogy elgondolkozhassak azon mit is tegyek. Biztos voltam benne, hogy még mindig minket kerestek, egyre többen és többen. Ötletem nem igen akadt arra, mi lenne a legjobb. Persze, ahogy Akmal is mondta, Babuthoz készültem a legelejétõl fogva, de honnan tudhatta az öreg? Nem tetszett ez nekem, nagyon nem. Fõleg, hogy a Tudás Barlangja még jó pár napi útra volt, s addig életben kellett maradnunk valahogy. Élelmünk akadt, váltás ruhánk is, sõt, vizünk a nagy melegre, de… az út, az volt a kihívás. Több választási lehetõségem is volt, vagy mehettem kicsit északnak, közepes kerülõvel a városokon át vagy egyenesen a hegyek felé át a törzsi háborúkon… nézzük csak.

Végtére is, mindegyik törzs nyelvét beszéltem, s talán várhatott ránk arra valami segítségféle, mintsem a kétszínû, pénzre játszó városiak között. Persze, mindkét helyen megölhetnek. Nincs ezen mit szépíteni. Inkább tartottam egyenesen elõre.

Ha Galea fel-felébredt s vizet kért, megálltam hogy megitassam. Sokat aludt, nem csak éjjel, de nappal is. A napszúrás elkerülése érdekében az egyik batyut, amibe a ruhákat rakta nekünk Akmal kifeszítettem felé, hogy legalább árnyékban legyen. Emellett így el is rejthettem a kíváncsi szemek elõl. Így haladtunk elõre jó másfél napot. Ahogy a törzsi területekhez közeledtünk, az út is egyre kihaltabb lett. Józan elme nem járt erre.

Ahogy a nap lassan elérte a látóhatárt, s utolsó búcsúcsókokat hintett a kietlen, kopár tájnak, rajtam is eluralkodott egyfajta feszültség. Résen kellett lennem, ugyanis sok múlott ezen az úton. Ha lesbõl támadnak ránk a sötétbõl, hátrányba kerülök. Idegen terep volt ez számomra, emellett Galeát sem hagyhattam csak úgy itt. A levél pedig, ami újra s újra az elmémbe ötlött, hatalmas nagy kérdõjellel egyezett meg. Volt idõm ezen is gondolkozni, hisz nem igen aludtam sokat, azt is csak ülve s nem épp mélyen. Valami nem stimmelt azzal az üzenettel, de a kérdéseimre csak Galea tudott válaszokat adni. Õ pedig, nos, nem volt épp eszméleténél.

A hold már az ég közepén járt, én pedig hogy el ne aludjak borostás arcom piszkáltam. Igen látványos arcszõrzetem volt már, hála az elmúlt pár nap menekülésének s idõhiányának. Alig vártam, hogy megszabadulhassak tõle, azonban nem igen tudtam mikor jön el ennek az ideje. S míg ezen járt a fejem, szemem mozgásra lett figyelmes, jóval elõttünk az úton. Lassan a patadobogás is megütötte fülemet, sõt, ahogy közeledtek az ismerõs füttyentések és rikkantások is. Nagyon reméltem, hogy elsõnek kérdezni s nem támadni fognak…

Kezemet a kardom markolatára simítottam, ami a köpenyem alatt bújt el, így nem volt szem elõtt, fõleg nem az esti sötétben. Ahogy a maroknyi harcos közelített felénk, kétségem sem volt afelõl, hogy bizony a helyi törzs õrjáratába futottunk. Mikor az elsõ lovas már látóhatáron belül volt, megállítottam a lovat. Nem akartam, hogy azzal végezzenek, így is volt már elég gond, amin törhettem fejemet. Mind az öt harcos végül elkezdett a szekér körül körözni, míg én ugrásra készen vártam, mi lesz ebbõl.

- Mit keresel te itt? – kérdezte az egyik, vélhetõen a csapat legerõsebb tagja. Biztató volt, hogy elsõnek kérdezett.

- Rast felé tartok – feleltem. Nem hazudtam, hisz tényleg arra tartott utam, bár az tény, hogy onnan tova kellett még vagy másfél napig lovagolnunk.

- S miért erre? Miért nem mentél a városokon át? – kérdezte továbbra is kegyetlen hangnemben a férfi, míg nem álltak le a körözéssel. Persze, ha nem tudtam volna mire megy ki a játék már beleõrültem volna a feszültségbe.

- Erre rövidebb – közöltem nemes egyszerûséggel. – Betegem van, s ki tudja… talán a halál viszi el, de szeretném, ha ez a szülõföldjén következne be – tettem még hozzá. Ismertem a törzsi kultúrát, miszerint a halál náluk is oly sokat jelentett, mint a régi egyiptomiaknál. Persze sejtettem, hogy a leány túlélte a mérget, de nem tudtam milyen kárt tett a szervezetében.

- Értem – felelte. –  Nézzétek meg hátul! – Számítottam rá, hogy ez lesz, mégis védelmezõen mozdultam a harcos felé, aki kardjával emelte fel a ponyvát. Rögtön egy kardot tolt egy másik a képembe, mire a méregtõl feldúltan visszaereszkedtem a helyemre.

- Egy leány. Alszik… azt hiszem.

- Akkor errõl igazat mondtál. Miért beszéled a nyelvünket? – jött a következõ kérdés.

- Mert annak idején meg kellett tanulnom – feleltem. – S hogy miért? Kérdezd tanítómat.

- Ne pimaszkodj idegen! A szavaidon múlik élsz vagy halsz e – sziszegte a férfi, ki közelebb lovagolt hozzám. A holdfény igaz nem volt oly erõs, de még így is kivettem fiatal vonásait. Oh, igen. Az idõsebbek biztos vagy meghaltak a háború során, vagy a fiatalokat tanítgatják otthon.

- Nem tettem semmi rosszat. Erõm se lenne hozzá – teszem még hozzá, s áldom az eszemet, hogy görnyedt háttal fogadtam õket.

- Oh, igen? – kérdezte gyanakodva. – Vigyük õket a táborhoz. Majd a vezér eldönti mi legyen a sorsuk. Nem tetszik valami ebben a férfiben, de nem tudom mi… lehet kém. – Ecsetelte a társainak, akik helyeselve végül közrefogták kicsiny szekerünket. Nem tetszett ez nekem, de nem akartam ellenkezni, ugyanis ha le is tudtam volna mind az ötöt gyûrni, a következõ õrjárat már engem keresett volna. S nem hiába kellett annyi nyelvet megtanulnom: a diplomácia ilyen helyzetekben igenis jól jött.

Már hajnalodott mikor a távolban füstcsíkokat véltem felfedezni. A maroknyi férfi kitartóan kísérte lassú szekerünket, s le nem vették rólunk tekintetüket. Én egyre türelmetlenebb lettem a helyzettel kapcsolatban, ugyanis még mindig a nyomunkban voltak Galea üldözõi, élükön a Hadi fivérekkel. Ezek mellett Galea se kelt fel egy jó ideje, fáradt is voltam s irritálóan mocskos. A táborlakók java része kíváncsian figyelte jöttünket, de tisztes távolságból. Nem sok idõs akadt közöttük, azonban bõven akadt fiúgyermek. Mikor egy sátor elé értünk a kísérõink megálltak.

- Itt is vagyunk – szólalt meg végül az a férfi, ki addig is beszélt velem. – A vezérünk majd eldönti kik vagytok s merrõl jöttetek.

Nem szóltam semmit, csak leszálltam a szekérrõl. Aggódva néztem hátra a fekvõ lányra, aki nagy meglepetésemre óvatosan leselkedve figyelt engem. Szóval ébren volt, csak végre valahára megfogadta a tanácsomat s csendben maradt. Nem tudom mennyit hallott, de nem is volt annyira lényeg. Nem hinném, hogy értett volna belõle bármit is. Valamiért ezt megnyugvással töltött el, s sokkal magabiztosabban léptem be a sátorba, hogy egy nehéz de annál ravaszabb beszélgetésbe kezdhessek bele az életünkért cserébe.

A vezér, ki idõs volt már s bölcs, csendben végighallgatta mesémet, melybõl jó sok mindent kihagytam. Párszor halkan hümmögött, majd mikor végeztem csak csendben nézett õsz, bozontos szemöldöke alól.

- Tudod, a háború idején mindig a legerõsebb a gyõz. Azonban az erõhöz nem társul ész, s pontosan ezért döntött úgy a törzs, hogy az idõsebbekre úgy vigyáz, ahogy csak tud. A tudás hatalom, mellyel még több csatát lehet nyerni, ami által még többen leszünk s még erõsebbek – nem igazán értettem miért mondta ezt, de csendben hallgattam õt. - Igaz nem vagyok a legidõsebb a testvéreim között, de igenis jól emlékszem arra, mikor húsz nyara egy suhanc s annak mestere erre vándoroltak. – Rossz elõérzetem támadt eme szavak hallatán. Igen, jártam erre, nem tudom már mikor, de egy biztos, a suhanc jelzõ tökéletes ráillett akkori jellememre.

- A kiejtése pedig épp oly furcsán csengett, mint a tiéd. Mintha túl komor lenne ahhoz, hogy száját elég nagyra tátsa ahhoz, hogy szavát mindenki hallhassa. S most ugyan ezt véltem felfedezni nálad is. - Nem szólta semmit se továbbra is, csak álltam a mindent tudó tekintetét a férfinak. – Nem gondoltam volna, hogy egy leánnyal térsz ide vissza.

- Én sem – vallottam be. – Azonban semmi rossz szándékom sincsen. Csak minél hamarabb át akarok haladni a területen.

- Legyen hát. Elõtte azonban pihenjetek nálunk egy kicsit, egyetek s igyatok. – Hitetlenkedõ arcomat látván a bajsza alatt mosolyra húzta ajkait. – Annak idején a te mestered adta át nekünk a tudást, melynek hála megfordíthattuk az akkori csaták kimenetelét. Vendégem vagy hát, míg azt nem látom, hogy rosszban sántikálsz. Akkor azonnal kivégeztetlek a népem érdekében. Értetted?

- Értettem – bólintottam. Míg nem adott engedélyt arra, hogy felálljak s kimenjek, nem tettem meg. Ittam vele valami sajátos szeszesitalt, mely a törzsüké volt, majd csakis ezután engedett utamra.

Odakint azonban eléggé meglepett látvány fogadott. Galea a szekér tetején állt, kezében az élelemmel teli batyunk s azzal próbálta az össze-visszamagyarázó fiatal férfit elkergetni a közelébõl. Míg én a döbbenettel vegyes harci kedvvel indultam el feléjük, addig  a vezér jót mosolygott a bajsza alatt.

- Amasai! – nézett le rám megkönnyebbülten Galea, míg én mérgesen enyhén arrébb löktem az ifjút s felálltam a leány mellé a szekérre. – Azt hittem már megöltek és…! – kezdett volna bele, de én csak kivettem a kezébõl a batyut s visszaraktam a helyére.

- Mi a fene ütött beléd? Nem tudtál volna még egy kicsit tovább feküdni s halottat tettetni? S pont az élelmünkkel kellett neki esned? – morogtam az orrom alatt, míg lemásztam mellõle.

- Mégis… mi… mi ütött beléd? – kérdezte értetlenül.  –Azt hittem megöltek! órák óta voltál bent, már a nap is magasan járt, s mikor meg akartam kérdezni mi történt veled ez az ostoba itt…! – mutatott az ifjúra, aki engem figyelt makacsul.

- Mit csinált? – kérdeztem unottan.

- Meg akart csókolni! – jelentette ki Galea felháborodottan, mire én a szemöldökömet összeráncolva felé fordultam. – Komolyan! Olyan hirtelen történt minden… mindenki idejött, a bebugyolált asszonyok is, aztán valahogy meglátták a sebet a lábamon és… és nem tudom!

- Maradj kicsit csendbe – intettem le, míg az ifjú, sõt, a fél tábor minket bámult.

- A feleséged? – kérdezte meg hirtelen, míg én a szemöldökömet ráncolva végigmértem. Bõre barnás volt a nap erejétõl, haja fekete volt, szemei barnák, pár sebhely futott végig kezén s arcán, melyet nem fedett ruha.

- Mit mondott, Amasai? – kérdezte rögtön Galea, de én újra csendre intettem.

- Talán rád tartozik? – kérdeztem a fiútól. – A vendégeitek vagyunk, s örülnék, ha nem legyeskednél a leány körül.

- Mi folyik itt Amasai? Mondd már el! S egyáltalán… honnan tudsz a nyelvükön beszélni? – Oh, egy pillanatra bizony hiányoltam azt, hogy a szekéren feküdt félájultan. Biztosra vettem, hogy helyrejött, annyit csacsogott. Bár ahogy fáradtan leült a szekérre, talán egy suhanásnyi idõre aggódni kezdtem érte. Egészen addig, míg a fiú közelebb nem lépett hozzám, s bele nem kezdett.

- Öreg vagy már, nem is biztos, hogy tudsz neki gyermekeket nemzeni. – Köpni-nyelni nem tudtam a hirtelen ért övön aluli ütéstõl, ami igaz csak szavakban nyilvánult meg, de annál jobban bántotta a büszkeségemet. - Nekem a jósnõ pedig azt mondta, hogy egy életrevaló asszonyt fog küldeni az ég, kit méreg sem fog. A lábán pedig kígyómaráshoz alkalmazott seb gyógyul… õ az. Neki kell lennie. Õt küldte nekem az Istennõ, hogy asszonyom s gyermekeim anyja legyen! – oly lelkesen magyarázott, hogy egy pillanatra meg is lepõdtem rajta s el is felejtettem azt, hogy az elõbb egy öreg, terméketlen s töketlen férfinak hívott.

- Amasai… mégis mi a fene folyik itt?

- Meg akarod tõlem venni? – kérdeztem felvont szemöldökkel, mire a fiú idegesen a homlokát kezdte el ráncolni.

- Nincs semmim, amivel tudnék fizetni a kardomon kívül…

- Kardom az van – húztam arrébb köpenyemet, ami alól így kilátszódott a drága fegyverem. – Szóval ha nincs mid, akkor felejtsd csak el. A lány az enyém s az is marad.

- Ugye nem miattam kellett a kardodat így megmutatnod? – idegeskedett továbbra is. – Õk is tudnak a vérdíjról?

- Fenéket! Csak el akart cserélni a kardjára, de megmutattam neki, hogy van nekem az övétõl sokkal de sokkal jobb kardom – feleltem morogva, míg se a leány se a fiú nem tudott mit mondani a hozzájuk intézett utolsó szavaim hallatán.

- Hogy mit akar?! – Végül a leány találta meg hamarabb a hangját. – Elcserélni? Engem?!

- Pontosan, hogy a felesége legyél s szülhess neki sok-sok kis katonát – ecseteltem. Így átgondolva nagyon szórakoztató volt. – Szólj ha menni akarsz, még eléggé gondolkozik. – Szórakozottan pakolásztam a szekéren, míg Galea közelebb csúszott hozzám roppant felháborodott arckifejezéssel.

- Azonnal felejtsd el, hogy én ezzel a fajankóval akarok bármit is, hisz én már…! – kezdett bele, de hirtelen elharapta szavait.

- Hallgatlak. Ne kímélj – néztem a szemeibe, amelyek oly közelrõl csillogtak telis-tele érzelmekkel.

- Ne a fél falu elõtt keljen ezt megbeszélnünk, kérlek… - suttogta enyhe pírral az arcán.

- Mitõl félsz? Egy kukkot se értenek belõle, vagy ha igen, legalább jól szórakoznak – tettem hozzá. Azt hiszem ez volt mindenért a megtorlás. Mindenért.

- Akkor mi lesz…? – kezdett volna bele a kérdés hadaiba, ami minden bizonnyal a helyzetünkre s az õ helyzetére is kitértek volna, azonban a fiatal férfi nem hagyta ennyiben. Dacosan közelebb lépett, kardot ragadott, majd azt nekem szegezte.

- Intézzük el, mint két harcos szokta ilyen esetekben. Én, Khlid, Maragur fia, ezennel kihívlak téged idegen egy párbajra! A tét a leány. Ha gyõzöm, akkor enyém, de ha te gyõzöl, békén fogom hagyni.

- Ugyan, ne légy ilyen… - kezdtem volna bele, de erre csak még jobban felém döfött a karjával. Nagyon nem tetszett ez nekem. Tanácstalanul a vezér felé néztem, aki csendben figyelte a történéseket. Attól tartottam, részérõl ez rendben volt, hiszen az õ hagyományaik szerint akarta a fiú elintézni a dolgot, az õ földjükön. Én voltam a vendég, hát nekem kellett ehhez alkalmazkodnom, ha tetszett ha nem. – Legyen. Megküzdök veled, ha ennyire akarod.

- Gond van, ugye? – kérdezte meg halkan Galea, mire én bólintottam egy aprót. – Velem kapcsolatos továbbra is?

- Nem engem akar elvenni, szóval igen. Állítása szerint jobb kezekben leszel mellette, mint mellettem. Meg kell vele küzdenem, de ne aggódj, legfeljebb egy eldugott helyen leszel anyaként, ahol soha senki nem fog keresni – sóhajtottam.

- Bízom benned, úgyis megnyered s megyünk tovább – nyelt egy nagyot. – Láttalak már harcolni, s úgy nem tud senki se, mint te.

- Ugyan, gyerekeket nevelni se olyan rossz – sóhajtottam, míg az ifjú elrakta igaz a kardját, de nem tágított mellõlünk.

- Nem, ez igaz. Viszont nem az õ gyerekeit akarom nevelgetni. – Dacos tekintetét látva inkább nem faggatóztam tovább. Helyette a mögöttem álló ifjúra vettem pár pillantást, aki szavak nélkül is komolyan a tudtomra adta, hogy õ bizony azt a párbajt ott s azonnal képzelte el. Ezzel csak egy gond volt: hogy fáradt voltam, õ pedig kipihent. Azonban semmi áron se akartam otthagyni Galeát, még ha neki mást is mondtam.

- Bújj vissza az ágyba, hideg van – suttogta.

Egy darabig nem feleltem, csak némán próbáltam tisztázni a nemrég történteket, de hamar rájöttem, hogy ennek csak egy módja lehetséges. Úgy éreztem magam, akár egy sarokba szorított kisállat, s tudtam, ez nem fog megváltozni addig, míg bizonyosságot nem nyerek afelõl, hogy az álombéli és valós Amasai nem egy és ugyanaz.

- Mond csak Amasai… megölnél engem? – kérdeztem meg végül, kissé meggondolatlanul, mire felsóhajtott, majd lehunyta a szemeit.

- Jól hallgass rám, mert többet erre nem pocsékolom a szót – nyitotta fel újra smaragdzöld szemeit, s rám emelte õket – Eddig is megtehettem volna, de nem tettem. Ezután se igen fogom, hacsak nem adsz rá oly nyomós okot, melynél úgy látom, hogy biza meg kell tennem. S hidd el, ha valakivel ily hosszan megosztom a mindennapjaimat, vigyázok rá, mikor ostoba és felelõtlen… igen nagydolognak kell lennie annak a cselekedetnek, melynél úgy döntök, életedet elveszem. Pedig tudod, hogy könnyen megy. Most pedig menj vissza az ágyba, mert még a végén megfázol. Csak az hiányzik még. - A válasza bölcs volt, és tudtam, hogy igazat szól, de nekem most több kellett az igazságnál... sokkal több!

- Megölnél? – kérdeztem ismét. Egy határozott "igen"-t, vagy "nem"-et akartam hallani, hiába értettem meg õt is. Tudtam, hogy ebben a kérdésben számára nincsen "igen", vagy "nem", de vágytam rá, hogy legyen, hiszen nekem ettõl egyszerûbb lett volna minden. Ezúttal azonban nem kaptam választ, helyette mordult egyet, s egyenesen felém nyúlt. Összeszorult a gyomrom, szívem pedig a torkomban dobogott. Lehunytam a szemem, s csak arra eszméltem fel, hogy az ágyon landolok. Hogy eszembe jutott-e, mikor nemrég az álmomban leszúrt? Nem. A csók jutott eszembe.

- Csak pár pillanatnyi csendért most igen. Fáradt vagyok, szóval örülnék, ha legalább este befognád kicsit a szádat – tolt a falhoz, s takart be, míg én kezemmel nekifeszülve próbáltam ellen tartani neki.

- Mire készülsz…? – kérdeztem, vagy inkább csak nyöszörögtem.

- Aludni. Ahogy te is – morogta.

- De… én… – akadt el a szavam hirtelen, s nyeltem egy nagyot, ahogy a másik takarót is kettõnkre terítette.

- Nézd a jó oldalát: minden rezdülésemet érezni fogod, ha netán rosszban sántikálok – morgott ismét, s éreztem, ahogy megfordul. Nem kimondottan örültem a közelségének, de az álom ellenére megnyugtatott. A falhoz simultam, s próbáltam nem gondolni semmire, helyette minél hamarabb elaludni. Többé-kevésbé sikerült is, és ezúttal már elkerültek a rémálmok is.

_______________ 

Reggel az õ mocorgására keltem... vagy inkább a hidegre. Ismét kettõnk közé fészkelte magát ahogy felkelt mellõlem, akárcsak a barlangban. Amasai felé fordultam és felnyitottam a szemeimet. Homályosan látni véltem, ahogy fejével az ágy felé intett, mintha csak azt mondaná pihenjek csak tovább. Így is tettem. Hamar vissza is aludtam, másodjára pedig Akmal hangja ébresztett fel.

- Leány! – kopogott be óvatosan a szobába. Nagyra értékeltem, hogy nem kérdezett rá nevemre egyszer sem, s ha véletlenül meg is hallotta, úgy tett mintha nem is tudott volna róla.

- Tessék... jaj... elnézést, elaludtam! – pattantam ki az ágyból zavartan.

- Pihenj csak! El kell mennem valahová egy idõre, estére én is és Amasai is itt leszünk, addig is ne engedj be senkit, s ne csapj zajt! – kötötte a lelkemre az öreg, majd mire felöltöztem és kiléptem el is tûnt.

Tehát Akmal és Amasai csak este érnek vissza... sokszor és sokat szorultam rá az egyedüllétre, igazán megszoktam, ez most mégsem volt ínyemre. Úgy látszik az égiek meghallgathattak, legalábbis e-tekintetben, ugyanis rövidesen kopogtattak. Persze elõször megijedtem, de aztán meghallottam az ismerõs dallamot. Azt amit utoljára még kisgyermekként hallottam, nem haboztam hát kinyitni az ajtót. Tudtam hogy õ lesz az, hiszen elõzõ este már láttam õt.

- Miért jöttél? – nyitottam ki az ajtót, s rántottam be az öreget. A kezébõl kiesett a furulya.

- Érted. – mondta alig hallhatóan. Hallottam a hangján, hogy  bánat és szomorúság fojtogatja mégis mosolygott.

- Miért mentél el? – csaptam be az ajtót mögötte, s kértem számon keményen – Miért hagytál egyedül?

- Azt hittem elérkezett az én idõm, hogy ennyit szánt nekem az ég,... de tévedtem!

Annyi minden forgott a fejemben, annyi mindent tudtam volna a fejéhez vágni, annyi megválaszolatlan dolog maradt bennem... mégis csak egyetlen egy kérdés jutott az eszembe - Mibõl gondoltad, hogy eljött az idõ?

- Az ilyesmit érzi az ember. Egyszerûen csak az volt a meglátásom, hogy semmi értelme már továbbmenni. Az egyetlen, ami további küzdelemre sarkallt, az te voltál, de történt valami..., s a ballépésem után már nem maradhattam veled. Hibát követtem el és menekülnöm kellett, értsd meg! – magyarázta hevesen.

- Mindig is menekültünk, magaddal vihettél volna!

- De már nem akartam tovább menekülni. Belefáradtam Galea, azt akartam, hogy vége legyen, egyszer s mindenkorra! – sóhajtotta arcát kezeibe temetve – Az volt a legborzasztóbb, hogy ott voltál te is, s azt gondoltam úgy helyes, ha a te sorsodról nem én döntök. – roskadt bele az egyik székbe, míg én csak bámultam a padlón hagyott furulyát.

- Cserben hagytál! – motyogtam erõtlenül, tekintetemet az öregre emelve. Na az cseppet sem volt oly erõtlen, mint a hangom.

- És milliószor megbántam. Te voltál az életem értelme, s ez nem akart megváltozni, szüntelenül rád gondoltam, miattad nem adtam föl, miattad éltem túl! Lezártam végül múltam és a keresésedre indultam, ezért vagyok most itt! Évekig raboskodtam, és az egyetlen dolog amiért még életben vagyok, az a kislányom!

Éreztem, ahogy lábam elgyengül, s a szemeimbõl könny bugyogott elõ. Meghalni ment hát. Annyit törtem a fejemet, hogy miért hagyott akkor el, hiszen nem láttam bele abba a sok sötét mocsokba, ami körülvett bennünket. Kisgyermek voltam, õ pedig óvott mindentõl, ezek szerint még ettõl is. Inkább azt akarta, hogy meggyûlöljem, minthogy halottnak higgyem, végig csak engem akart menteni.

- És azt várod, hogy ez elhiggyem? Biztosan tudod, hogy mennyit fizetnek értem...

 - Ne butáskodj Galea! – éreztem meg kezét arcomon – Már mondtam, azért jöttem, hogy elvigyelek innen, olyan messze, amilyen messze csak tudlak! Újra együtt leszünk, én és te... a két kópé! – nevetett boldogan, s nevettem vele én is.

- Nem. – mondtam ki végül nehézkesen – Maradnom kell!

- Hallottam róla, hogy egy férfival utazol... – komorodott el Osberht hangja.

- Amasai a neve. – motyogtam szégyellõsen – Segít kideríteni az igazságot a jelekrõl...

- Az igazságot? – húzta fel a szemöldökét az öreg – Mégis mióta érdekel az téged?

- Csak azt akarom, hogy vége legyen.

- S azt hiszed ettõl vége lesz? Hogy az igazság majd segít? – csóválta a fejét – Van itt neked valami... – nyúlt a táskájába, s kisvártatva egy üvegcsét nyújtott felém.

- Mi ez? - kérdeztem csodálkozva, elvéve tõle.

- Altató.

- Az meg minek? - egyre kevésbé értettem, mire is akar kilyukadni.

- Holnap reggel érted jövök, ezt itasd meg azzal az Amasai-al, legalább fél napig fog majd aludni tõle, az nekünk épp elég idõ... – magyarázta.

- Nem hagyom itt! – vágtam idegesen a szavába. Eszem ágában sem volt ilyet tenni Amasai-al. Már csak az hiányzott, hogy újra magamra haragítsam!

- Mi? – értetlenkedett az öreg.

- Jól hallottad! Segít nekem, önzetlenül, ezért nem fogom átverni! – s amúgy is sok volt már a rovásomon...

- És mégis mivel akarod meghálálni a jóságát? – kaptam meg az újabb frappáns kérdést. Ehhez mindig is értett.

- Mondtam, nem vár érte fizetséget! – válaszoltam röviden és tömören.

- Nem vár? ...és mi van, ha majd fog?

- Akkor megteszek minden tõlem telhetõt, hogy viszonozzam neki, amit értem tett! Amasai rendes ember... – duzzogtam hajthatatlanul. Nem érthette õ a helyzet összetettségét, hiszen Amasai-nál keresve sem találhattam volna furcsább és érthetetlenebb embert.

- Galea! Hát ennyire megtetszett neked? – sóhajtott a szemembe nézve, mire én csak zavartan lestem újra a furulya felé.

- Dehogy! – vágtam rá kisebb hezitálás után – Csak... sok mindent köszönhetek neki, s tudom, hogy õ nem hagyna hátra. Ráadásul nyomon van, ki fogja deríteni, hogy miért üldöznek!

- És te azt akarod, hogy kiderüljön, vagy õ akarja?

- Azt akarom, hogy vége legyen, mondtam már! – pattantam fel idegesen, elejtve az üvegcsét. Szerencsére nem tört össze, de megelõzve következõ repülését felkaptam és kötényem zsebébe csúsztattam.

- Ki ez az Amasai? – tapintott rá a lényegre Osberht.

- Egy bérgyilkos. – a két szó kimondásával szinte egy ütemben dörrent az ajtó, s dõlt ki keretébõl. Ijedten nyúltam a késért, hisz meg sem fordult a fejemben, hogy az említett az. Csak estére vártam.

- Azzal akarsz nekem jönni? – eszméltem föl a már jól ismert cinikus hangra, vagy inkább morgásra, míg õ maga fejével a kés felé bökött.

- Amasai! Oh, dehogy én csak… - kezdtem bele az asztalra rakva a kést, ám hirtelen elakadt a szavam, mikor megláttam, hogy kardját Osberht torkának nyomja – Amasai… mit csinálsz?

- Ez meg mit keres itt? – kérdezte a kard életlen részével Osberht nyakára simítva, aki próbált felém fordulni... igen, azzal kellett volna kezdenem, hogy egy bérgyilkos – A-a. Te rám nézel. – mondta neki.

- Amasai! Ne bántsd! – sikítottam ijedten, ez a mozdulat már tényleg sok volt. A vén Wilcox él és végre itt van, õ meg megöli itt nekem!

- Egy okot mondj, hogy ne vágjam el itt helyben a nyakát – sandított rám. Éreztem, hogy mielõbb tisztáznom kell a dolgot.

- Õ Osberth… - kezdtem bele, mire felmordult, s nagy megkönnyebbülésemre leengedte a kardját.

- Minek jött? – kérdezte az asztalra rakva egy kis csomagot, majd újra felénk fordult. A gyomrom görcsben állt. Úgy éreztem magam, mint aki valami borzasztó dolgot tett  – Megmutatta a keresõhadjáratnak hova sikerült pár napra elrejtõznünk?

- Galeának jöttem segíteni – elõzött meg az öreg.

Amasai a kést kezébe kapva, s rá mutatva válaszolt: - Neked csend a neved ebben a házban, ha nem akarod, hogy kivágjam a nyelvedet.

- Amasai! – szóltam rá, hiszen ez már tényleg több volt, mint gyalulatlan! Az öreghez léptem, majd felé fordultam – Ne is foglalkozz vele, mindig ilyen durva és fenyegetõ. Hiszen õ…

- Bérgyilkos – mondta ki Osberht. Közben Amasai kibontotta a kis csomagot amibõl egy lepényhal kukucskált ki, s felénk fordulva csapta l a halacska fejét – Tudom.

- Ezt jó tudni – kezdte el kibelezni a fejét vesztett halat – Akkor nem is ecsetelem tovább mit és merre tudnék még szúrni.

- Ne beszélj ilyenekrõl, pont eme elfoglaltság közben! – róttam meg, mire õ csak sóhajtott egyet, s nem szólt többet.

Én pedig fogtam egy széket és Wilcox mellé ültem. Latinul szóltam hozzá, mondhatnám, hogy a régi szép idõk emlékére, ám szándékom sokkalta megfontoltabb és logikusabb volt ennél. Egyrészt Osberht nyugodtabban beszélt úgy, hogy azt feltételezte, Amasai egyetlen szavát sem érti, másrészrõl pedig el kívántam kerülni, hogy újdonsült útitársam közbeszóljon. Márpedig ha hallgatózni akart akkor titkolnia kellett, hogy érti a nyelvet.

Elmeséltem az öregnek, hogy hogyan, hol, s miképp kerültem össze egy bérgyilkossal, és hogy az óta mik történtek velünk, persze csak nagy vonalakban. Közben Amasai lassanként végzett a halpucolással. Már jócskán sült a jószág, mikor az öreg elköszönt, s elindult. Azt ígérte másnap újra meglátogat, minek sejtettem is okát. Nem tett le még a magával csábításomról, s én is egyre bizonytalanabb voltam a tekintetben, hogy mit akarok valójában.

Seperni kezdtem, s mire mindkét szinten végeztem Amasai már falatozott. Éreztem, hogy mielõbb meg kell beszélnünk a dolgot, de kellett egy felsöprésnyi idõ, hogy átgondoljam hogyan tovább. Nagyot sóhajtottam és leültem szemközt vele, de nem igazán találtam a szavakat. Nem gondoltam, hogy bármiért is bocsánatkéréssel tartozom, de lelkemet mégis fojtogatta a bûntudat.

- Úgy duzzogsz, mint egy kisgyerek – szólaltam meg végre nehézkesen.

- Nem láttál akkor még gyereket duzzogni – felelte egybõl, engem pedig épp hogy egyre jobban emlékeztetett egy kisgyermekre – S engem se igazán még. Fõleg, hogy nincs mit duzzognom. 

- Osberth nem akar rosszat. – próbáltam megnyugtatni, de már mielõtt kimondtam látni véltem a tekintetén, hogy hiábavaló.

- Majd meglátjuk – mondta a szemembe nézve. Csak egy pillanat volt, de beleborzongtam – Rólam mindig is az ellenkezõjét tartottad.

Balsejtelmét nem tudtam komolyan venni, mivel jobban ismertem nála Osberht-et, de utolsó mondata még több szomorúsággal és sajnálattal töltötte el a szívem. Valahol igaza volt, de éreznie kellett, hogy jelenleg õ is legalább olyan fontos a számomra, mint a vén Wilcox... bár magam sem értettem miért. De így volt, hiszen nem hagytam el. Ott lapult a zsebemben az altató, egy apró kis észrevehetetlen mozdulat lett volna, hiszen már régóta ette a fõztömet... s még csak nem is a félelem gátolta kezemet! Már nem. Mintha valamiféle kötelék kezdett volna kialakulni kettõnk közt, bántott, ha úgy éreztem bántja valami.

- Én… - sóhajtottam fel nehézkesen, két tenyeremmel az asztalra simítva. Akármennyire is gondoltam úgy, hogy megérdemli, hogy bántsa a dolog, tenni akartam ellene. Nem volt jó így látni, s errõl óhatatlanul az esti dolog jutott eszembe. Az, hogy még álmomban is rosszat feltételezek róla, és hogy ez mennyire bánthatja most. Nem gondoltam bele, hogy csak súlyosbítja a helyzetet, ha még ezt is felhozom – Sajnálom az estit… rosszat álmodtam. Nagyon rosszat.

- Csak nem elvágtam a torkodat? Vagy beléd szúrtam egy kést? Melyik volt? – nézett egyenesen a szemembe azokkal a keményen fénylõ smaragd kincsekkel, mire lehajtottam a fejem. Nem bírtam most el a tekintetét.

Tudtam, hogy eljátszott már a gondolattal,de mindeddig nem tette meg, pedig volt rá oka. Talán ez bántotta, hogy mindennek ellenére ilyet álmodtam, pedig nem akartam... igazán nem, de az álmairól nem tehet az ember, ezt tudnia kellett neki is!

- Miért kell ilyennek lenned? – álltam fel, s két karomat testem köré fontam, úgy kezdtem fel-alá járkálni a szobában. Próbáltam megértõ, türelmes és kedves lenni, s mintha észre se vette volna az igyekezetemet.

- Milyennek? – kérdezte színtelenül, mintha nem is sejtette volna, mire gondolhattam.

- Ilyen zordnak és… kegyetlennek! – álltam meg felé fordulva – Nagyon ijesztõ. – alig, hogy kimondtam egy húsdarabkát húzott le a szálkáról éppen olyan tekintettel, mint egy éhes tigris, a látottaktól megborzongva sóhajtottam – Egek Amasai! Direkt borzolod a kedélyeket.

- Ugyan – rántotta meg a vállát -, csak eszem.

- De hogy!

- Már enni sem hagysz nyugton? – vonta fel a szemöldökét – Ez nem kegyetlen? Amúgy a másik fele a tiéd.

A másik fele az enyém?! Ez kedves gesztus volt, legbelül jól is esett, de úgy éreztem semmi értelme itt és most. Hiszen egészen eddig mindent megtett érte, hogy rosszul érezzem magam. Valóban olyan, mint egy duzzogó kölyök, sohasem láttam még így. Nem is hittem, hogy képes ilyen hisztit rendezni.

- Egyáltalán nem vagyok éhes. Majd… talán késõbb megeszem… – öleltem át vállaimat, majd háttal neki helyet foglaltam egy elkeseredett sóhajt engedve ki ajkaim közül – Tudod, én nagyon örülök annak, hogy Osberht visszajött. – tértem vissza beszélgetésünk eredeti irányához.

- Jó neked. Azonban ezt most nem fogom végighallgatni. – morogta, s hallottam, ahogy felkel. Miért csinálja ezt? Ennyire megsértõdött volna?

- Ennyire nem bízol bennem és benne vagy egyszerûen nem érdekel? – fordultam felé, mire õ csak gúnyos mosolyt kanyarintott az ajkára

- Egyik se. Dolgom van. – kezdett el készülõdni, én pedig köpni-nyelni sem tudtam a meglepõ válasz hallatán. Mintha hirtelen már nem is izgatná az a dolog, amin egész eddig veszekedett velem és puffogott.

- Dolgod? Miféle? – kérdeztem kíváncsian, bár sejtettem, hogy ismételten nem fogok túl sok információt kapni. 

- Utána járok egy nyomnak – válaszolta, mire egybõl elõtört belõlem a kíváncsiság. Ha nyom van, akkor már biztosan tud valamit!

- S nem akarod véletlenül megosztani velem? – kérdeztem egybõl – Hisz hozzám is kötõdhet…– Nem voltam biztos benne még mindig, hogy tudni akarom múltam titkát, de egyrészt a kíváncsiság nagy úr, másrészt néhány kis morzsa nem árthat.

- Eltaláltad, nem fogom veled megosztani. – mondta könnyedén, mire elkerekedtek a szemeim. Igazán nem tudtam mire vélni a választ – Egyrészt semmit se tudok biztosra, addig pedig nem kiabálok el semmit se. Aztán meg… ha így eljár a nyelved minden téren Osberthnek, nincs ínyemre mindent megosztani veled most.

- Ezt… mármint hogy… hogy érted ezt? – néztem rá csodálkozva. Azt minden esetre leszûrtem, hogy ezek szerint még mindig meg van sértõdve.

- Ne engedj be senkit se. Én majd bejövök a mûvészbejárón, zárd csak be az ajtót – indult is el mindenféle magyarázat nélkül, s csakhamar el is tûnt.

Nagyon bántott a dolog, de úgy gondoltam ha õt ennyire nem izgatja, hogy tisztázzuk az egészet, akkor csak puffogjon magában. Tekintetem ekkor az asztalon nekem hagyott halacskára tévedt, s önkéntelenül is elmosolyodtam. Minden rossz érzés ellenére gondolt rám, még úgy is, hogy mérges volt Osberht miatt, de a miértet most is sûrû ködfátyol takarta. Egyre kevésbé festett úgy, mint akinek nincsenek érzései.

_______________ 

Miután elpusztítottam a hal másik felét, ami meg kell hogy mondjam az agresszív elkészítés ellenére nagyon finom volt, rendbe tettem a konyhát, s készítettem némi kis vacsorát Akmal számára. Nemsokára õ is megérkezett, én pedig mosakodni, majd aludni tértem. Az éjszakák hidegek errefelé, ez pedig különösképp az volt, ennek ellenére hamar elaludtam. Úgy tûnt ismét szerencsésen elkerülnek a rémképek, ám azzal nem számoltam, hogy hajnaltájt Amasai az ablakon át ékezik. A hangokra egybõl felriadtam, s ijedten ültem fel sötét alakja felé pillantva. Már az árnyékából, s mozgásából tudtam, hogy õ az. Nem volt könnyû összekeverni õt bárkivel is, hiszen nem volt mindennapi jelenség.

- Ma már másodszor hozod rám a frászt! – mondtam mérgesen, majd dideregve visszakucorodtam a helyemre – Remélem élvezed… s hogy találtál valamit.

- Jó nyomon vagyok – felelte, majd legnagyobb meglepetésemre takarójáért nyúlt, s rám terítette  – Még kicsit nyomoznom kell s utána elmondom.

- Úgyse fogod – mondtam rá sandítva a takaró árnyékából. 

- Benne van a pakliban – mondta halkan, s ezúttal gúny nélkül, így egészen õszintének tûnt. Jól esett, el is mosolyodtam rajta, majd visszafordultam a fal felé.

- Te nem akarsz aludni? – kérdeztem tõle halkan. Nem tûnt különösképpen fáradtnak, vagy kimerültnek, de biztos voltam benne, hogy ráférne a pihenés.

- Elsõnek vizet melegítek és megmosakodom… - felelte kedvetlenül félrehúzva a száját, talán ez volt az utolsó képem, mielõtt szemeim ismét lecsukódtak, s visszamerültem az álmok világába.

Fogalmam sem volt mennyit aludhattam, de már pirkadt is mire kinyitottam a szememet.  Körülnéztem a kicsike kis szobában, de Amasai-nak nyoma sem volt. Halványan emlékeztem rá, hogy valami olyasmit mondott, hogy megmosakszik, de azt hittem, hogy az órákkal ez elõtt volt. Biztos voltam benne, hogy már végzett, s hogy lassan Akmal is felébred, ezért villámgyorsan felöltöztem és már indultam is, hogy készítsek valamit reggelire nekik. Akármilyen fáradt is voltam még, az ilyesmit sohasem éreztem tehernek, helyette örültem neki, hogy én is tudok tenni valamit értük.

Lesiettem a lépcsõn, talán kicsit nagyobb tempóban, mint kellett volna... Amasai egy kicsike sámlin ült majdnem meztelenül, s éppen mosakodott. Én persze egybõl zavarba jöttem ettõl, el is fordultam tüstént, s a szemem sarkából láttam, hogy vigyorogva húzza ki magát. Tetszett neki a zavarom? Egyre több olyan dolgot csinált, melyekre nem találtam konkrét okot... márpedig õ semmit sem tesz ok nélkül, ennyire már ismertem. Mondjuk azt meg kall hagyni, hogy volt mire büszkének lennie... változatlanul egy jól kidolgozott szoborra emlékeztetett minden egyes porcikája. Még belegondolnom is fájt, hogy mennyi munka és kitartás, na meg szenvedés kellhetett hozzá, hogy ilyen izmokat növesszen.

- Ugyan már, nehogy ettõl ne tudd dolgodat végezni – szólalt meg, mire lassan felé fordultam – Kötöztél már – tárta ki karjait, mire csak bólintottam egyet. Az elmémbe égett az is, akárcsak a csók... megint itt tartok. Talán mert mindeddig õ került a legközelebb hozzám, még ha csak kényszer szülte is ezeket a zavarba ejtõ helyzeteket – Akkor meg? – zökkentett ki a hangja – Éhes vagyok s ölni tudnék egy jó reggeliért.

- Ezt vegyem szó szerint? – vontam fel a szemöldököm, s még mindig õt néztem.

- Nos… – rántotta meg a vállát – Most mosakodtam meg, nem akarok még egyszer.

- Rendben, rendben! Csinálok neked valamit enni – sóhajtotta, majd neki is állt tüzet csiholni. Míg készülõdött a reggelihez, én felöltöztem.

- Te is kaptál új ruhákat? – kérdezte immár felöltözve, tiszta ruhában.

- Az este, igen – bólintotta. – Igaz, az egyik nagy, de azt mondta a vendéglátónk, hogy ma reggel visszaviszi és kicseréli.

Ezzel a pár mondattal le is zártuk a beszélgetést. Tojást fõztem, de hozzá sajnos csak jó pár napos kenyér volt, nem volt eszembe, hogy süssek, de õ így is jóízûen tûntette el a tányérról, majd némán felsétált az emeletre, s lefeküdt aludni. Én pedig tettem a dolgomat, majd miután már nem volt dolog kártyáztam egyet magamban, az után pedig befontam a hajamat. Gyûlöltem a várakozást, ahogy a tehetetlenség érzését is, de tudtam, hogy türelmesnek kell lennem. Úgy dél körül ismét kopogtattak. Osberht volt az, megint õ. S én megint nem tétováztam, beengedtem. A zajra természetesen Amasai is felébredt, de amint éles tekintettel lepillantott ránk a lépcsõ tetejérõl, s nyugtázta, hogy ki is a vendég, visszafeküdt aludni. Nem szólt semmit, meg sem nyikkant. Úgy tett mintha nem is érdekelné, s nem nagyon tudtam, hogy ez jó dolog-e, vagy sem.

- Holnap estére itt lesznek a városban. Benneteket keresnek, tudják, hogy vele vagy! El fogják kapni, aztán téged is! Gyere velem, elmegyünk innen jó messzire... – kezdett bele rövidesen az öreg a mondandójába újfent latinul, hisz azt feltételezte, hogy Amasai ezt nem érti.

- Itt maradok vele! Bízom benne Osberht. – válaszoltam halkan, bár biztos voltam benne, hogy Amasai nem fog hallgatózni. Valahogy nem tûnt az õ módszerének, ha érdekelte volna a beszélgetés, akkor biztosan itt lenne velünk. Félnivalója meg nem volt, hiszen mi lesz ha elmegyek, s itt hagyom? Talán még örülne is neki.

- Õ csak egy bérgyilkos. Meglehet, hogy ügyes és erõs, s biztosan az esze is a helyén van, de csupán csak a haszon élteti, semmi más. Az ilyenekbõl, mint õ már jó korán kiölnek minden emberi érzést. – magyarázta Osberht türelmesen, mintha mindent olyannyira tudna, s értene...

- Tévedsz, õ nem csak egy bérgyilkos! Ha a haszon éltetné, akkor már rég nem állna mellettem, ezért fogom megvárni õt itt, s majd megvitatjuk hogyan tovább. Ha szeretnél velünk jöhetsz. – mondtam határozottan. Nem tudtam miért vagyok ilyen biztos ebben az egészben, talán nem is voltam az... de tudtam, hogy az egyenes út a legrövidebb, ezt már számtalanszor megtanultam.

- Veletek? – akasztott meg az öreg újabb kérdésével. Valóban furcsa volt így, hogy egy kalap alatt beszéltem magamról és róla, de igazán nem értettem, hogy miért akasztja ez meg így. Úgy éreztem csak engem akar elbizonytalanítani.

- Igen, velük! – vágtam hát rá határozottan.

- Ahogy akarod. – mondta Wilcox õszinte szomorúsággal, amit látva megbántam az összes kemény szót, mely elhagyta számat – Most mennem kell, még találkozunk Lea!

Amilyen gyorsan jött, úgy ment is tovább, én pedig csak bámultam a becsukódó ajtót. Az járt a fejemben, hogy talán utoljára látom, és ez a szomorú érzés elbizonytalanított. Úgy éreztem talán vele kellett volna mennem, hiszen amennyi keserûséget és tragédiát okozott ismeretlen múltam, talán bölcsebb lett volna nem bolygatni. Valami mégis visszatartott, nem értettem egészen, hogy mi.

Lassanként esteledni kezdett, s már gõzölgött a vacsora, mikor meghallottam, ahogy kedvenc bérgyilkosom odafent készülõdik. Lassanként elült a zaj, gondoltam biztosan elkészült, így felfelé indultam, hogy vacsorázni hívjam mielõtt elmegy, s elmondjam neki az öregtõl hallottakat. Mire azonban felértem már híre-hamva sem volt, az ablak pedig nyitva állt. Furcsálltam, hogy így elment egyetlen szó nélkül, ráadásul még a nap sem tûnt teljesen a látóhatáron, de nem tudtam mit tenni. Az ablakhoz indultam, hogy betegyem, ekkor láttam meg, hogy szó sincs arról, hogy elment. Kint ült a házacska mögött, s egyenesen a lassan elbúvó napra szegezte tekintetét, a kezében pedig mintha valamiféle levél lett volna.

Több sem kellett, magamra kaptam egy kendõcskét és különösebb gondolkodás nélkül indultam ki hozzá, én azonban az ajtót használtam.

- Mit nézel ennyire? – kérdeztem halkan mikor mellé értem, mire rám emelte a tekintetét.

- Menj be, nemsokára indulok! – mondta színtelenül.

- De beszélnünk kell! – kezdtem bele a dologba – Osberht itt járt míg aludtál, s azt mondta üldözõink holnap estére ideérnek... – magyaráztam aggódva, mit sem törõdve azzal, hogy az utcán vagyunk.

- Mondtam, hogy ne engedd be, csak bajt hoz ránk, de te nem vagy képes megérteni! – vágott közbe hirtelen, a hangja dühös volt, borzasztóan dühös – Ha õ maga nem is a pénz miatt szegõdött a nyomodba, sejtettem hogy elõbb-utóbb a nyakunkra hozza azokat, kik jutalom reményében vadásznak rád! De persze neked nem számít, nem neked kell elvágni a torkukat, s kiötölni, hogy hogyan mentsd életünket! – nem tudtam mire vélni ingerültségét, hiszen épp Osberht volt az, aki figyelmeztetett, hogy idõben tovább tudjunk állni. Ráadásul semmi oka nem volt morgolódni, hiszen még volt némi idõnk felszívódni, mielõtt ideértek volna.

- Mond, próbáltál már valaha egy picikét is kedves lenni? ... akkor talán hallgatnék is rád. – duzzogtam sértõdötten.

- Persze, a legközelebbi áldozatom teával kínálom majd, megfelel?! Mi a fenéért jöttél ki utánam? – kérdezte mire én csak lehajtottam a fejem.

- Aggódom érted. Nem is vacsoráztál... meg el akartam ezt mondani. – válaszoltam csendesen.

- Inkább magadért aggódsz! Ha ennyire félsz miért nem mentél el vele? – kérdezte, mire én csak nagyokat pislogtam. Hallgatózott volna? Vagy talán Akmal? De akkor is, nem mondtam semmi olyat, mivel bármi problémája lehetne!

- Én csak... – kezdtem volna bele magyarázkodásomba, de félbe szakította mondandómat.

- Átlátok a magadfajtán Galea! Tudom, hogy mit akarsz!

- Magamfajtán...? – néztem fel rá csodálkozva, egyre kevésbé értettem, hogy mi folyik itt.

- Nevetséges vagy! Egy nevetséges kis boszorka! – szinte köpte a szavakat, én pedig elképzelni sem tudtam mi eshet neki ilyen rosszul... de kezdtem sejteni, hogy ki állhat a háttérben. Csõbe húzott volna? De vajon hogyan?

- Én... én vagyok nevetséges?! Bár igaz, benned semmi nevetséges nincsen, inkább csak szomorú... szánlak érte! – kiáltottam rá.

- Bárcsak otthagytalak volna! – mondta ki olyan szomorú õszinteséggel a hangjában, hogy nem tudtam rá mit mondani. Ripityára törtem.

Pedig nem történt nagy tragédia, csak megint ugyanitt tartottunk, ráadásul immár biztos voltam benne, hogy némi rásegítés történt. Figyelembe véve a körülményeket pedig nem volt ez olyan tragikus... mégis, mintha nem tudtunk volna továbblépni ezen. Mintha mindig ugyanaz ismétlõdne. Hátat fordított nekem, s összegyûrte a kezében lévõ kis levelet.

- Mi áll benne? – kérdeztem halkan.

- Tudnod kéne, hiszen te írtad. – mondta keserûen, s én már tudtam is miért jött ma el a vén Wilcox. Nem engem akart meggyõzni, azt már az elsõ beszélgetés után leszûrte, hogy maradok... Amasai miatt jött õ, hogy eljuttassa hozzá azt a valamit.

- Kérlek had olvassam el, még nem volt szerencsém találkozni vele. – mondtam nyugodtan, de úgy tett, mintha meg sem hallaná.

Nem tudtam hát mit tenni. A veszekedés, s az elmúlt pár nap izgalmai nagyon megviseltek, éreztem, ahogy lábaim elgyöngülnek, de nem akartam itt hagyni Amasai-t. Egy kisebb sziklácskához sétáltam és leültem rá háttal neki. Nagy hiba volt. Egy kígyócska éppen a szikla tövében sütkérezett a lemenõ nap maradék kis fényében, kicsi volt, nem vettem észre, s a nagy sietségemmel megrémíthettem... a lábamba mart a lábszáram közepe tájékán.

- Kígyó! – pattantam fel ijedten, az elsõ sokktól fel sem fogtam igazán, mi történt. Még nem éreztem semmit, még azt gondoltam, hogy csak elijeszteni próbált, s fogait egyenlõre nem mélyesztette belém.

- Megmart? – kérdezte egybõl, felém fordulva Amasai, a hangja erõteljes és komoly volt, egészen megrémített, fõleg a történtek után.

- Nem. – motyogtam, pedig kezdtem ráeszmélni, hogy nem ez az igazság. De nem szóltam, szégyelltem magamat miatta. Próbál vigyázni rám, mindent kockára tesz, én pedig egy kis figyelmetlenséggel tönkreteszek mindent.

- Menj onnan! – vont kardot.

- Ne bántsd! – kiáltottam, vagy inkább csak akartam, miközben egész testem megremegett. Kezdtem érezni mérgének hatását – Nem tehet róla, csak védekezett! – lábadtak könnybe a szemeim.

Amasai megtorpant, s elkerekedett szemekkel nézett végig rajtam. Nem tûnt dühösnek, vagy csalódottnak, inkább szomorúnak – Hol? – kérdezte halkan, miközben visszacsúsztatta kardját a helyére, s egy kisebb kést vett elõ.

- A lábamon... – leheltem erõtlenül. Nagyon féltem, de még annál is jobban sajnáltam a dolgot. A kis kígyó elmenekült, én pedig csak néztem utána. Nem bírtam volna Amasai szemébe nézni.

- Feküdj le, úgy lassabban terjed! – utasított, s már egy-kettõre mellettem is volt – Mielõbb ki kell szívnom a mérget! - fektetett el a porban, s az ölébe kapta lábam. Tudtam mi következik, bár még nem mart meg kígyó, Osberht megtanított rá, hogyan, milyen sorrendben kell eljárni. Elõször is felvágni a sebet jó mélyen, a latin "H" betûhöz hasonlatosan, úgy, hogy a két kis sebet összekötõ vonal legyen a "H" közbülsõ vonása. Utána pedig azonnal el kell kezdeni kiszívni a mérget. Lehunytam a szemem, s hagytam, hogy Amasai tegye a dolgát. Nem éreztem semmit, vagy talán csak nem akartam érezni. Nem akartam érezni, ahogy ajkai újra hozzám érnek.

- Meg fogok halni? – kérdeztem tõle halkan, õszinte érdeklõdéssel, mintha csak azt kérdezném "Esni fog?".

- Nem! – kaptam meg rá a gyors választ – Nem, hamar rendbe jössz majd! – mondta, mire én elmosolyodtam. Éreztem valamit a hangjában, ami megnyugtatott, ami olyan volt, mintha azt mondaná "lehet"... vagy inkább "valószínû". Mégsem mondta ki, és mégsem volt boldog tõle.

Nem akartam meghalni, de ki tudtam békülni a dologgal. Most minden jó volt, s tudtam, hogy ennél jobb nem lehet. Ha ennél jobbat kívánnék, az Amasainak rossz lenne. Amasai... most is csak körülötte forgott minden gondolatom, Osberht még csak eszembe sem jutott annak ellenére, hogy veszekedésünk hátterében még mindig az õ keze nyomát sejtettem. Megkérdezni azonban már nem tudtam... szépen lassan úrrá lett rajtam a méreg édes bódultsága.

- Mutasd a szád...! – nyögtem félig öntudatlanul, hiszen ahogy lassanként lepörögtek csukott szemeim elõtt életem kevéske homokszemei, az egyiken épp az õ ajkai voltak.

- A szám? – kérdezett vissza értetlenül.

- Csókolj meg úgy, ahogy legutóbb! – motyogtam, mintha nem is az én számból jöttek volna ezek a szavak.

- Nem vagy magadnál... – morogta halkan, értetlenül, mialatt egy újabb kígyó jött elõ, s a karomra tekeredett. Égetett minden mozdulata, éreztem, ahogy egyre feljebb és feljebb siklik, egyenesen arcom felé. Megpróbáltam elkergetni, de karom nem engedelmeskedett elmémnek... aki szintén messze járt már tulajdon testemtõl.

- Nem tetszem neked, mert gyenge vagyok, te pedig oly erõs... – mondtam vagy gondoltam, egyre bizonytalanabb voltam benne mi is történik. Az is lehet, hogy már csak képzeltem az egészet... azt ahogy ezt mondom neki. S attól még, hogy butaság volt, fájdalmasan igaznak hallottam saját szavaim.

- Semmi baj nem lesz, nemsokára újra erõs leszel! – ért el hozzám a hangja. Ki akartam nyitni újra a szemem, de már ahhoz sem volt erõm, mintha csupán egy túsz lennék saját testemben, borzasztóan ijesztõ és szomorú volt egyszerre.

- Sohasem voltam erõs. Nem akarok rendbe jönni... meg akarok halni!

- Pedig azt nem fogom hagyni! – kaptam meg rá a kemény választ, amit most lágyabbnak és megnyugtatóbbnak éreztem mindennél... viszont már abban sem voltam biztos, hogy ezt õ maga mondja, s nem csak képzelem ezt is.

- Miért? Hogy magad ölhess meg, azért. – nyíltak ki a szemeim, s újra a havas táj tárult elém. Amasai ott térdelt elõttem, kezében egy véres kard volt.

- Nem foglak bántani! – amennyire kétségbeesett és heves volt a hangja, annyira hideg és érzéketlen a tekintete. Ekkor hasam felé néztem, melyen ott volt a friss szúrás, úgy bugyogott belõle a vér, akár egy kis erdei forrásból. De nem haltam meg. A vérzés abbamaradt, én pedig felálltam.

- Miattam fogsz meghalni, én pedig majd kinevetlek, hogy milyen ostoba voltál... kinevetlek, mert a halálomat akartad.  – mondtam neki.

- Már nem akarom... – kaptam meg az erõtlen halk választ, mintha nagyon messzirõl jött volna a hang... de már nem igazán tudtam kié. Amasai eltûnt, mintha ott sem lett volna.

- Akkor mond el nekik! Mond meg nekik, hogy veled akarok maradni! – hadartam erõszakosan, minden maradék erõmet összeszedve – El akarnak vinni... ne engedd! Kérlek ne engedd! Nagyon félek, mert nem tudom mi vár ott rám... - folytattam, s már nem tudtam, hogy ki az az ember, akihez beszélek. Már csak egy kiüresedett kreatúrának tûnt, akit számomra fontos emberek, fontos emlékfoszlányaiból akartak összefoltozni. Egy testetlen valaki, akinek csak a hangja volt eleven – Kérlek ne engedj el... megígérted, hogy sohasem hagysz egyedül! Kérlek ne menj el... – szóltam egyszerre mindenkihez, akihez valaha is kötõdtem, hiszen örökösen ugyanaz volt a vége. Éreztem, ahogy szemeimet csípni kezdi valami.

- Cssss... itt vagyok és itt is maradok melletted! – mondta a rekedtes férfihang.

- Nem. Nem vagy itt... már a nevedre sem emlékszem... elvitted azt is. Elloptad tõlem, pedig az enyém volt! – fakadtam sírva.

- Galea, próbálj megnyugodni!

- Nem ez a nevem... még errõl is hazudtál, mint a sajátodról... – zokogtam kérlelhetetlenül, s közben levegõ után kapkodtam. Egyre nehezebben kaptam levegõt, olyan volt, mintha valaki a mellkasomra ült volna. Ezen a furcsa érzésen kívül azonban csak az üresség maradt, s szépen lassan megszûnt a nyomás is. – Nem érzek semmit... – suttogtam  –  Meghaltam, ugye?

- Nem haltál meg! Itt vagy még, és itt is kell maradnod!

- Nem látlak...

- De érzel. – fogta meg a kezem – Érzel ugye?! Itt vagyok, és itt is maradok melletted!

- Amasai... – ismertem fel újra végre, s talán el is mosolyodtam.

- Pihenj csak, nem lesz semmi baj, csak ne add fel!

- Ígéred?

- Ígérem. - siklottak ujjai arcomra. éreztem, ahogy végigsimít lehunyt szemeimen, majd ujja ajkamra tévedt, s hosszasan idõzött rajta, újra és újra körberajzolva azt. Ez után ujjai a hajamba siklottak, majd fülem mögé érve a nyakam felé indultak körbe-körbe... bár meglehet, hogy csak képzeltem az egészet. Egy biztos, mégsem az én idõm volt.

- Egy város - feleltem nyugodtan a nyilvánvaló választ. Hisz nem a nevére kérdezett rá, hanem mi létére.

- Köszönöm, erre rá nem jöttem volna – kaptam eme frappáns válaszomra egy mosollyal fûszerezett visszavágást. - Mond, hogy itt végre megállunk, már nem érzem a fenekemet! – fordult felém egy kis szünet egy nagy sóhajjal az ajkán.

- Még nem döntöttem el – néztem le rá a szemem sarkából, míg a szájam sarkán mosoly ült. Lett volna pár ötletem hogy lehetne eme gondjárt orvosolni, azonban jobban kiakadt volna rajta, mint bármi máson. Azt hiszem én is, hogy egyáltalán megfordult a fejemben…

 - Látom nagyon vicces hangulatodban vagy ma reggel – jegyezte meg, míg tekintetét a város épületein legeltetette. - Meddig maradunk?

- Mondtam, hogy még nem döntöttem el...  – ismételtem el még egyszer, míg nyújtózkodtam egyet a nyeregben. Fájt már mindenem. - Egy pár napig biztosan! – böktem ki végül, látván mennyire szeretné tudni. Biztosan õ is már fáradt volt, akárcsak én. Azonban le a kalappal elõtte, alig hallatta hangját, s egyáltalán nem panaszkodott.

- Alig várom, hogy végre vízszintben aludjak – sóhajtotta, felül is írva elõbbi gondolatomat. Igaz nem volt igazi, nõis panaszkodás, de nálam már ez ahhoz tartozott. Mégse szóltam le érte, csak figyeltem az egyre közelebb lévõ épületeket. Sokat vártam ám tõlük, többet, mint a kocsmától. Nyomon voltam, s nem kívántam elveszíteni. A városig vezettem a lovat, aki idõközben Borzosnak lett elkeresztelve, aki szint úgy érezte a változást a levegõben. A városba érve az illatok megcsapták orromat: s ekkor éreztem igazán fáradtnak és éhesnek magamat. Szerencsére már nem voltunk messze egy régi ismerõstõl, aki bármikor szívesen rejtekhelynek adta házát: egyfajta fogadó volt már a nekem s azoknak, kik a Mestertõl tanultak

- Itt fogunk megszállni – biccentettem a fejemmel az épület felé, mikor odaértünk. - Itt biztonságban leszel, míg itt vagyunk.

- Kié ez a hely? – érdeklõdött, míg én kezemet nyújtottam, hogy lesegítsem a lóról.

- Egy megbízható emberé – rendeztem le ennyivel. Jobb volt, ha nem tud sok mindent… ha netán rosszra fordulnának a dolgok. A tudatlanság egyfajta védelem volt számára, még ha nem is értette meg igazán.

- Gyere! – kaptam el kezét, mert eddig úgy lefoglalta a szedelõzködés, hogy elfelejtette elfogadni. Lejjebb húztam, egyik kezemmel derekát karoltam át, majd pillanatok alatt a földön is volt. Persze, azért fogtam még egy kicsit a derekánál fogva, nehogy a sok üléstõl elgémberedett lábai felmondják a szolgálatot… vagy egyszerûen csak élveztem, hogy a ruhán keresztül érinthettem. Azonban nem tartott eme érzés sokáig, hamar elengedtem, majd indultam is kikötni a lovat. Nyugodtan tûrte, szerintem biztosan örült már a pihenésnek, a víznek s az otthagyott kis szénának.

Hamar siettem is az ajtóhoz, hogy bekopogtassak rajta. Nem szerettem volna túl sokáig a kis sikátorban álldogálni egy körözött lánnyal. Szerencsére nem kellett sokáig kint várakoznunk, az öreg fogadós a korához képest is hamar nyitott ajtót. Akmal, bemutatkozott, majd én is. A csoport által használt nyelv a perzsa volt, melyet oly rég használtam, hogy féltem, talán már el is felejtettem. Azonban úgy tûnt a férfi megértette minden szavamat, ami hazugság is volt egyben. Azt mondtam neki a lány egy fejes gyermeke, kit élve kell eljuttatnom egy bizonyos városba. Nem bíztam az öregben, hiába segítette csoportomat? Nem. Nem volt szabad. Még pár szó, s már tessékelt is minket befelé. Odabent aztán adott egy kulcsot nekem, elmondta hogy az emeleten melyik szoba a miénk. Ezért is hazudtam: voltak még itt mások is.

- Gyere! – szóltam oda Galeának, majd siettem is az emeltre. Meg akartam nézni mennyire biztonságos. Ahogy benyitottam némán tudattam magammal, hogy kénytelen leszek a földön aludni. Egyszemélyes szalmazsák, pár régi fabútor. Ennyi, de legalább viszonylag ingyen van.

- Ez valamiféle fogadó? – szólalt meg végül a leány is. Már igazán hiányoltam a kérdéseit.

- Olyasmi – tudtam le ennyivel. - Pakolj ki, s menj le segíteni az öregnek! A neve Akmal. A szállásért nem fogadott el pénzt, csupán annyit kért, hogy segíts neki a mindennapi teendõkben, míg itt vagyunk. – Nekem ingyenes, neki sajnos már nem annyira.

- Természetesen! – biccentett beleegyezõen, én pedig legbelül hálás voltam azért, mert nem tiltakozott. Ezután azonban eléggé mereven figyelte az egy szem ágyat, s volt egy tippem mire gondolt.

- Ne aggódj, majd én a földön alszom – közöltem vele, hogy megnyugodjon.

- Nem aggódtam – vágott vissza gyorsan.

- Nem? Akkor jó – feleltem egy apró mosollyal a szám szélén, ugyanis teljesen az ellentéte látszódott rajta. - Most elmegyek, megnézek egy-két helyet, s felkeresek egy-két embert. Estefelé itt vagyok... – ennyivel le is akartam tudni, azonban eszembe jutott még valami, így visszanéztem az ajtóból. - ...ha nem jönnék maradj itt! Veszélyes kimenned ne feledd!

- Azért gyere vissza, jó?! – ért utol egy mondata, melyre egyáltalán nem számítottam. - Nem hiszem, hogy egy ilyen ismeretlen helyen boldogulnék nélküled... –tette hozzá kicsit élményrombolásnak, bár volt valami a hangnemében, ami arra engedett következtetni, hogy más is volt a háttérben. Persze, a haszon… Miután alaposan végigmértem s elkönyveltem magamban, hogy semmiféle felém esõ aggodalom nem volt ebben az egészben inkább el is indultam dolgomra. Nem volt kedvem ezen emészteni magamat. Egy bérgyilkos nem érez, ezért olyan pontos az ujjtörésben. Itt volt az ideje, hogy felelevenítsem a sok lovaglás után. Emellett bõven volt annyi felgyülemlett érzelem bennem, amit ki kellett élnem valakin.

 <#>*~¤~*<#>

A nyomozás, a vad után való futás, a vadászással végzõdõ majd kínzásba torkolló rutin valahogy mégse hozta meg azt a szokásos enyhülést, mint addig. Hiába akadt pár információ morzsa és ujjperec, valahogy minden csak kuszább lett. S ezt utáltam. Utáltam, ha a várt enyhülés helyett csak nagyobb feszültség telepedett a szívemre.

 Két újabb helyi címet kaptam a férfitól, aki csak annyit tudott nekem mondani, hogy õ csak egy futár, semmi több. Leveleket visz, ama két fél között, melyeknek címeit megadta. Aznap azonban már túlfáradt voltam ahhoz, hogy bárhova is menjek, bárkit is kérdezzek, bármit is levágjak. Enni akartam, megmosakodni majd aludni valamennyit végre. Minden porcikám egyre nehezebb és nehezebb lett, a z elaludt nyakam is sajgott már… szörnyû volt.

Ahogy az ajtóhoz értem, orromat máris megcsapta a kellemes étel illata. Kínzás volt ez üres gyomromnak, aztán ami bent várt a szívemnek. Galea sürgött-forgott, s mikor meglátott ajkára mosoly kúszott.

- Épp idõben, nemsokára kész a vacsora! – jelentette ki, engem pedig átjárt egy újfajta érzés, melyet eddig elbeszélésbõl, hírbõl hallottam. Ilyen lehet hazatérni. Nem szóltam semmit, csak bólintottam egy aprót, hisz hangom odalett az érzelmek viharában. Leültem az asztalhoz s várta, hogy legalább bendõm megnyugodhasson végre.

- Jutottál valamire? – érdeklõdött asszonyhoz méltóan, míg ételt mert nekem.

- Igen – feleltem, míg fáradt vállaimat mozgattam meg. A kantár tartása, az volt a ludas!

- Annyit legalább elmondasz, hogy örülnék-e neki, ha elmondanád? – tette elém a tálat, mely gõzölgött s nyálcsorgatóan festett.

- Oh, biztos vagyok benne, hogy nagyon örülnél neki, ha elmondanám – feleltem, pedig igazán apróságok derültek csak ki, melyen tovább haladhattam. 

- És azt te miért nem kérdezed meg, hogy honnan szedtem azt a nevet?  A Raanant? – Úgy utáltam mikor hirtelen váltott témát, s mindig megtalálta azokat, melyekre másnál biza pengével válaszoltam volna.

- Honnan tudod azt a nevet? – kérdeztem rá a lehetõ legnyugodtabban. Az étel melegsége s telítõ érzése segített a hidegvérem megtartásában.

- Amasai az igazi neved, vagy mégsem? – Mielõtt válaszolhattam volna bármit is, folytatta. - Lázálmodban árultad el a neved. Nem akartam ellened...

- Felejtsd el... és a nevet is! – közöltem vele, miután az utolsó falat is lecsúszott torkomon. Nem volt kedvem tovább errõl beszélni, így inkább felálltam s csomagjaimhoz léptem. Vettem pár új pengét, pár méreghez használatos növényt. Ha aznap nem is, de másnap neki akartam állni, hogy kikeverjek párat. S hogy a méreg az asszonyok fegyvere e? Lehet. Azonban nincs galádabb és kiszámíthatatlanabb…

- Pedig gyönyörû név.

- Mit nem értesz azon, hogy felejtsd el?! – emeltem fel hangomat, míg ránéztem. Kérdezgettem én arról, hol tanult meg kártyázni, feszegettem a témát bármirõl is? Pedig én bérgyilkos vagyok, nem kéne tapintatosnak lennem, nagyon nem!

- Semmit! – vágott vissza hasonló hangnemben, amitõl felszaladt a szemöldököm a homlokomra. Még õ áll neki feljebb? - Nem tudom... nem értem miért kellene elfelejteni... – Én el akarom felejteni.

- Mert nem tudod mit jelent, vagy mit nem jelent számomra! – Gyûlölet. Hiányérzet. Düh. Szûnni nem akaró fájdalom. Mind egyszerre tört rám, ahogy gyerekként. S ugyan úgy utáltam ezeket, mint akkor. Nem szerettem az érzelmeket, az volt a jó, ha nem éreztem semmit a létezésen kívül. Az volt a nekem való, az tett oly jó bérgyilkossá. Az tett Amasaiá.

- A fél karomat odaadnám, ha lenne csupán egyetlen fájdalmas emlékem arról, hogy volt valaha valakim, aki szeretett! – Vettem egy mély levegõt. Nem tudom anyám szeretett e, hisz a fogva tartója magját õrizte szíve alatt, majd hozta a világra. Nem tudom szeretett e, de én ragaszkodtam hozzá. Szerettem e? Nem tudom mit jelent. Már nem.

- Ott volt Osberht, nem? – tereltem el a témát. Hirtelen lett úrrá rajtam a nyugalom, ahogy a düh jött, úgy el is tûnt.

- Õ cserbenhagyott... Baris az egyetlen, aki... de õt is elvették tõlem. Az emlékét viszont nem tudják, és tudod, amikor fel kéne adnom, és beletörõdnöm ebbe a sorsnak nevezett átokba, akkor eszembe jut az áldozata. Eszembe jut, hogy nem azért halt meg, hogy én feladjam! – Miközben eme kis monológot elõadta nekem, felállt s elém lépett. Oh, gyermeki nyughatatlanság és bolondság! Nem akartam most vele foglalkozni, volt ezer s más ezer gondolat a fejemben, mi nem hagyott nyugodni.

- Irigyellek érte. Az én anyám halála nem szolgált semmit és senkit... ha akarnám sem tudnám ésszerûsíteni az értelmetlen vérontást. Ennyi elég ahhoz, hogy végre elhallgass? – Hangom halk volt, mégis erõteljes. Ennyit tudhatott, hisz valakinek a világra kellett még engem is hoznia.

- Hallgattass el, ha ennyire zavar! – Furcsa volt ezt pont az õ szájából hallani, hisz annyi lehetséges módot ismertem eme cselekedet végrehajtására… kellemetlent, s nos, kellemeset is.

- Nem kell kétszer mondanod! – indultam el felé, míg azon törtem fejemet vajon mit alkalmazzak most rajta.

- Akkor rajta! Nem bánthatsz jobban vele, mint ezzel! – Még egy lépést is tett felém, hogy elém jöjjön. Engem mégse ez, hanem a szavai döbbentettek meg. Mit tettem már megint?

- Mivel?

- Ezzel az egésszel..., hogy nem bízol meg bennem!

- Szakmai ártalom, te is tudod, hogy nem ellened irányul – feleltem. Ezen volt képes ily módon megsértõdni? S amúgy is, ki volt õ nekem, hogy mindent elmondjak neki?

- Csak tudod nehéz így, hogy te mindent tudsz már rólam, s én rólad alig valamit... – hajtotta le fejét.

- Ha mindent tudnék, nem kellene átszelnünk a fél világot – javítottam ki kijelentését.

- Én sem tudok többet! – fakadt ki, majd arcát tenyereibe temette egy pillanatra, aztán pedig kiengedte addig felkötött haját. - Annyira óvod magad, pedig állítólag nem érdekel már a múlt. Miért félted mégis tõlem?

- Ha majd valamikor, valaha beszélni akarok az életemrõl, ígérem, hogy te leszel az elsõ, akivel megosztom a gondolataimat! – A múlttal ölni lehet, s ne mondja nekem, hogy nem tapasztalta még. Hatalma van az ember felett, s hiába küzdök ellene oly vitézül, ez rám is ugyan úgy igaz.

- Csak az a baj, hogy sohasem fogsz akarni...  úgy értem nem fogod.

- Mit tegyek, hogy végre abbahagyd? – csóváltam fejemet, s kínomban inkább visszaültem a tányéromhoz. Akadt még benne egy kicsike, pedig úgy rémlett mindet bekanalaztam. Ezek szerint a dühtõl ködös elmém nem jól tudatta velem a tányér tartalmát. - Mi történt Osberhttel?

- Végre abbahagytam, miért beszéltetsz hát? – Újabb asszonyi kifakadás volt ez, melyet õ harcolt ki keményen magának. S amúgy is: Galea és a beszéd abbahagyása. Két külön dolog!

- Abba? Csupán érdekel.

- Ettõl még nem érzem magam a te bõrödben. Egyszer csak eltûnt. Elhagyott... vagy inkább eldobott magától, akár egy megunt kacatot. Nem hibáztatom érte, az életben maradási ösztön mindent felülír, s a velem való élet nem ígérkezik valami biztonságosnak.

- Gyáva volt – tettem hozzá röviden és tömören.

- Ne mond ezt! Te nem ismerted! – szinte sziszegte ezeket a szavakat, ingerülten.

- Akkor te mivel áltatod magad? – kérdeztem vissza gúnytól csöpögõ hangon, míg egy kanálnyi falatot a számba vettem.

- Bosszút akarsz állni, amiért nem hagytalak nyugton? – S jött a fránya nõi fegyverek legrosszabbika: a könnyek. - Úgy teszel, mintha te olyan bátor lennél, pedig lefogadom, ha másképp találkoztunk volna te még csak rám sem nézel! Õ befogadott, és mindent kockára tett értem.

- Miért, én nem ezt teszem? – vágtam vissza. Ez azért nekem is rosszul esett. Még a fránya könyveimet is képes voltam otthagyni azzal a kockázattal, hogy ellopják õket. Ha tudná hány ember vére tapad miattuk a kezemhez, mert egyszerûen kellett az a darab…

- Nem értem teszed, hanem azért, hogy legyen okod rá, miért hagytál életben... vagy azért, hogy bizonyíts... esetleg azért, mert nem vagy képes megbirkózni a saját lelkiismereteddel!

- Ennek semmi értelme – közöltem vele õszintén, míg a fejemet csóváltam.

- Nekem mondod?! Akkor mégis miért segítesz? Rájöttél végre? – ült le velem szemben.

- Teljesen mindegy, mert te már eldöntötted! – feleltem, s hogy érezze mennyire nincs ínyemre ez a beszélgetés, egy erõsebbet vágtam az asztalra. Nem volt igaz, hogy ilyen… ilyen nem is tudom milyen volt. Kiállhatatlan! Átkoztam a napot már ezerszer, amiért elvállaltam a munkáját vagy hogy nem hagytam ott. Nem is tudom mi ütött akkor belém, egyszerûen… azt hiszem én akartam megölni. Én akartam a nyomorult kis életét elvenni, amiért oly rútul elbánt velem. Én akartam a vérét a kezemen, a pengémet a húsában… én akartam megölni.

- Amasai! – kétségbeesett kiáltás volt ez, amit nem értettem, de nem is akartam.

- Teljesen mindegy mit mondok, de legalább kezdem érteni, miért hagyott magadra mindenki: mert kikészíted az embert! – mordultam.

- Amasai! – ismételte ugyan olyan hangnemmel, amitõl a hideg végig futott a hátamon.

- Mi van?!

- Láttam... láttam valakit az ablakban -  habogta, mire rögtön elfelejtettem minden sérelmemet. Feléledt bennem a túlélés ösztöne, hogy esetleg életveszélyben lehetünk; valaki meg akar ölni minket és hasonlóak.

- Maradj itt! – szóltam oda rögtön neki, majd a falnak támasztott kardom felkapása után neki is indultam.

- Mintha Osberht lett volna... – motyogta. - veled megyek!

- Nem, itt maradsz! Én pedig utánanézek ennek a szellemnek – tettem hozzá, ugyanis eme szavak hallatán a vadászösztönöm alább hagyott. Fáradt volt már, sok ijedelemnek és nehézségnek volt kitéve, nem csodáltam volna, ha képzelõdik.

- Igenis ott volt, tudom, hogy mit láttam! – erõsködött.

- Jobb lenne, ha lepihennél egy kicsit, de ígérem, alaposan körülnézek – próbáltam enyhíteni a helyzeten, míg megindultam kifelé. Nem akartam ezt hallgatni tõle egész álló este, révén, hogy egy szobán osztozkodtunk.

- Jól esne, ha nem kezelnél gyerekként! Ott volt! – Oda volt a remény, mindegy volt már, ha megnézem ha nem, mindenféleképen jelenetet rendezett.

- A bizalmat és a tiszteletet ki kell érdemelni – feleltem nyugodtan, míg szétnéztem az utcán. Sehol senki, futólépéseket se hallottam, sõt, semmilyen lépést.

- Hát az enyémet nem tudom mivel érdemelted ki, mégis emberszámba veszlek, s elhiheted, hogy nem azért, mert erõsebb, vagy idõsebb vagy nálam! – vágott vissza makacsul.

- Ha tisztelnél, akkor nem zaklatnál a gyermeteg ostobaságaiddal, csak azért mert erõsebb vagyok nálad – csóváltam fejemet, hisz nem igazán értette mit akartam. - Most menj be, mielõtt elvisznek a szellemek! Veszélyes idekint! – sziszegtem oda neki, míg vetettem még pár utolsó tekintetet a környezetünkre. A lovunk békésen szundikált, ami azt jelezte, hogy gond nem lehetett… mégis felgyulladt bennem egy kis lámpa. Túl csendes volt minden,

- Komolyan gondoltad? – törte meg gondolataimat Galea.

- Mit? Hogy erõsebb vagyok? – néztem le rá a szemem sarkából.

- Hogy kikészítelek?  - Amasai, ez a leány egyszer még a végén lelkiismeretedbe lelket lehel…

- Nem, csak gondoltam bóknak veszed... – próbáltam vele felvenni a szemkontaktust, de úgy tûnt nagyon megbántottam. Magam sem tudom miért,de most egyáltalán nem öntött el az elégedettség.  - Dühös voltam rád, ezért mondtam. Nem akartalak megbántani, ahogy semmi mással sem! Kérlek menj be.

- Hálás vagyok, hogy mellettem vagy! – suttogta, majd mielõtt bármit is mondhattam volna elindult befelé. - És... és nem számít, hogy mi okból teszed. Ez nem változtat rajta – állt meg az ajtóban, hogy ezeket elmondhassa, majd folytatta útját. Nagyot sóhajtottam, de nem mentem még utána. Elláttam a lovat, csakis akkor indultam vissza a házba. Rémlett, hogy pár falat még maradt a tányérom alján, melyre igényt is tartottam.

Vacsora után elmentem megmosakodni, ugyanis mindenki másnál jobban irritált, ha koszos voltam. Elvonultam egy direkt erre fenntartott kis lyukba, hogy a hidegvízzel átmossam a porba mártott testemet. A sebhelyeim csak úgy világítottak a barna bõrömön. Miután kellõ tisztának éreztem magamat, elindultam, hogy összevágjak pár növényt. Nem járt felém senki se, se az öreg, se Galea. Kicsit nyugtom lehetett, kikapcsolhattam az agyamat, elkergethettem a gondolataimat méregkeverés közben. Furcsa módja volt ez a kikapcsolódásnak, de a könyveim nélkül nem volt más választásom.

Dolgom végeztével a masszát az edényben hagytam, majd egy kis kutakodás után sikerült el is rejtenem. Ekkor már éreztem minden porcikámban a fáradtságot, mégis leültem inkább még egy cseppet az asztalhoz s a sötét szoba csupasz falait nézegettem. Hova tartottam, miért, mi várt rám eme út végén? A halált nem féltem, hisz annyiszor találkoztam már vele, hogy talán jó barátnak is nevezhettem. Itt valami készült, éreztem, azonban még éltemben. S hogy eme rejtély nyomára akadhassak, pihennem kellett. Azzal a kis boszorkával egy szobában, ki oly furcsaságot csalogatott belõlem elõ, mint más még soha.

Az ágyon feküdt, de tudtam, hogy nem alszik még. Végig éreztem magamon a tekintetét, míg a földön épp valamiféle fekvõhelyet próbáltam csinálni magamnak.

- Biztos, hogy jó lesz neked odalent? – törte meg halk hangja a csendet.

- Miért, talán cserélni szeretnél? – kérdeztem vissza, majd elhelyezkedvén magamra húztam a takarót, melyet lent találtam. Fáztam. A fáradtság így köszönt vissza, emellett itt a napi hõség után éjszaka képes volt a hõmérséklet nagyon zuhanva a nullával harcolni. Nem volt több szó, nem volt több gondolat. Hamar elnyomott az álom, s szégyenemre igen mélyen.

Aztán egyszer csak nyöszörgésre keltem. Egy pillanatra talán az ütõ is megállt bennem, hogy megtámadtak minket. Azonban nem így volt, nem ám. A leány álmodott újra rosszat. Nem volt ez már újdonság, láttam így. Fogtam így. Vigasztaltam. S most sem volt ez másképp. Odasiettem hozzá, s míg az ágyon ficergett mellé ültem, hóna alá nyúltam s úgy húztam fel magamhoz. Szólongattam, kicsit erõteljesebben is, de a válasz mindig csak egy kétségbeesett nyöszörgés volt. Közelebb bújt, én pedig nagyot sóhajtva fontam át egyik karommal óvóan.

- Cssss! Semmi baj... – Kis teste elveszett a karom között, oly törékenynek tûnt, hogy rögtön engedtem a szorításomon. Még a végén összetörtem volna. A dühöm, a kételyeim, a kérdéseim… mindet elkergette Galea magatehetetlen vergõdése.

- Engedj el! –Szinte fejen ütött az üvöltésének hangereje és… és ahogy tette. Szabadulni próbált, én pedig rögtön engedtem is el. Ahogy nem érezte már érintésemet felpattant, s a szoba másik végébe sietett, hogy ott aztán összekuporodjon. Egy darabig csak ültem az ágyon, majd mikor meghallottam a szipogást, rögtön tudtam, hogy sír. Megint. Én pedig megint nem tudtam mit tegyek.

Egy darabig csak ültem az ágyszélén s hallgattam a síró leányt. Mikor olybá tûnt, hogy alább hagyott a hüppögése nagyot sóhajtva álltam fel az ágyról. Óvatosan közelítettem meg, míg õ magát átölelve, a sarok felé fordulva remegett. Nem hiányzott ez nekem, de ha már a nyakamban volt az egész világ, ki kellett hoznom belõle a legjobbat. Fél térdre ereszkedtem tõle nem messze, megköszörültem a torkomat, majd mikor lassan felém fordította a fejét, mélyen a szemébe néztem.

- Bújj vissza az ágyba, hideg van – suttogtam halkan. Nem felelt semmit, csak még mélyebbre fúrta tekintetét.

- Mond csak Amasai… megölnél engem? – Felsóhajtottam, majd lehunytam a szemeimet. Már megint itt tartottunk, s ez a téma már kezdett az idegeimre menni.

- Jól hallgass rám, mert többet erre nem pocsékolom a szót – nyitottam ki szemeimet, s néztem újra rá. – Eddig is megtehettem volna, de nem tettem. Ezután se igen fogom, hacsak nem adsz rá oly nyomós okot, melynél úgy látom, hogy biza meg kell tennem. S hidd el, ha valakivel ily hosszan megosztom a mindennapjaimat, vigyázok rá, mikor ostoba és felelõtlen… igen nagydolognak kell lennie annak a cselekedetnek, melynél úgy döntök, életedet elveszem. Pedig tudod, hogy könnyen megy. Most pedig menj vissza az ágyba, mert még a végén megfázol. Csak az hiányzik még.

- Megölnél? – kérdezett rá újra makacsul, mire én nagyot mordulva nyúltam felé. Annyira meglepõdött, hogy egészen addig fel se fogta mi történt, míg le nem raktam az ágyra. Hiába aludtam mélyen, az még nem volt elég a több napos menekülés és harc után. Nem terhelt meg a leány emelgetése, de újra éreztem magamon a fáradtság jeleit.

- Csak pár pillanatnyi csendért most igen. Fáradt vagyok, szóval örülnék, ha legalább este befognád kicsit a szádat – toltam a falhoz, míg õ tiltakozva nekem feszítette két kezét.

- Mire készülsz…? – kérdezte elhaló hangon, míg én a kis szobában egy karnyújtással elértem a takarómat.

- Aludni. Ahogy te is – közöltem vele nemes egyszerûséggel.

- De… én… - Nyelt egy nagyot, mikor a másik takarót is magunkra terítettem.

- Nézd a jó oldalát: minden rezdülésemet érezni fogod, ha netán rosszban sántikálok – morogtam, míg hátat fordítottam neki. Magához ölelte két kezét, s teljesen a falnak simult. Hallottam, ahogy eleinte zihált az átéltektõl, azonban ahogy engem, úgy õt is hamar elnyomta az álom.

<#>*~¤~*<#>

Reggel hamarabb keltem, mint õ. Óvatosan kimásztam mellõle, amire õ is felriadt. Álomtól ködös tekintetét rám szegezte, míg én intettem fejemmel, hogy feküdjön vissza. Nagyot szusszant, majd félig a meleg helyemre csúszva vissza is feküdt aludni. Én addig lesiettem, váltottam pár szót Akmallal. Megkértem arra, hogyha Galea felébred mondja el neki, hogy estére visszaérek. Ezután ettem egy kicsit az elõzõ esti ételbõl, összeszedtem a fegyvereimet, sõt. A méreg addigra igen szépen összeért, így pár tõrömet vékonyan bekentem vele. A kis edény ezek után visszakerült elõzõ helyére, jól elrejtve. Ellenõriztem magamon mindent még egyszer, majd arcomba húztam csuklyámat s nekiindultam a városnak.

A tervem a következõ volt: felkutatni a két házat, s ha lehet a legtöbbet megtudni a lakóiról. Szerencsére pont elkaptam, ahogy az egyik szolgálólányuk a piacra igyekezett. A fehérnép végig csacsogott az úrról, hogy aznap estére vendégeket fogadnak, s oh mennyi dolga akad neki s a többi cselédnek. A legtöbb árust meg is kérte, hogy küldjék fel azt, amit megvett, ugyanis nem bír el ennyit. Éreztem, hogy aznap lesz az esélyem belopózni és körbenézni. Már dél körül járt, mikor az asszony visszaindult a gazdája háza felé.

Én pedig kicseleztem egy futár fiút, csuklyámat elrejtettem pár tõrömmel együtt, s így könnyedén bejutottam. Igaz az õrök megnézték sebhelyes arcomat, de túl sokat nem foglalkoztak velem, hisz egy pékáruval teli szekeret vezettem épp be az udvarba. Benéztek e? Csak egy futó pillantásra, nem tartottak behatolótól. Nagy szerencsémre, hisz két kosár között ott lapultak a fegyvereim. Én magam pakoltam ki a kosarakat, hisz a cselédlányok mással voltak elfoglalva. Miden remekül haladt, annyira nagy volt a nyüzsgés, hogy fel se fedeztek engem s házban. Alaposan felmértem a terepet, minden apró szobát, sõt, a ház urát is jól megnéztem magamnak.

Maradhattam volna, de jobb ötletem volt. Vissza akartam menni a búvóhelyünkre, felkészülni, majd este visszajönni, mikor már mindenki részeg és fél józan. Olyankor jobban dalolnak, emellett fel se tûnök senkinek. Az õrök trehányok, nem volt kizárható az sem, hogy totál elázva próbálták volna teljesíteni kötelességüket. A szekérrel távoztam, majd a leütött futárfiú mellett hagytam egy sikátorban. Még élt, ez biztos volt, s úgy tûnt már ébredezett. Talán túl nagyot ütöttem rá, de hát más is átélte már ezt.

Jó kedvem volt a remek lehetõség miatt, így hazafelé a piacon vettem egy szép, friss halat s különféle fûszereket is, hogy ezt ebédelhessünk. Megkívántam a lepényhalat, s úgy gondoltam Galea szívesen elkészíti majd, ha elmesélem neki hova s miért készülök. Azt hiszem még jó kedvem is volt, hisz remek esélyem akadt arra, hogy kiderítsek pár dolgot. Szerettem, ha én irányítottam a helyzetet, s nem nekem kellett hozzáigazodnom.

 Ez egészen addig tartott, míg az ideiglenes szállásunk elé érve idegen férfihangokra nem lettem figyelmes. Galea hangját is kiszûrtem a beszélgetésben, ámbár nem értettem egy szót se. Rossz elõérzetem támadt, így a becsomagolt halat egy kézbe fogva, másikba kardot rántva rúgtam be az ajtót. A rémülettel vegyes kétségbeesés érezhetõ volt a szobában. Míg a leány az asztalra rakott késért nyúlt, az idõs férfi oly hirtelen állt fel, hogy a szék felborult.

- Azzal akarsz nekem jönni? – böktem a fejemmel a kés felé, mire Galea megkönnyebbülten felsóhajtott s az asztalra rakta az említett tárgyat.

- Amasai! Oh, dehogy én csak… - kezdett volna bele, de mikor meglátta, hogy a kardom hegyét a férfi torkának szegezem, belé rekedt a szó. – Amasai… mit csinálsz?

- Ez meg mit keres itt? – simítottam a kard életlen részét a nyakának. Az öreg szemei ijedten csillantak, s talán ha engedem a fejét Galea felé fordítja. – A-a. Te rám nézel.

- Amasai! Ne bántsd! – sikította Galea oly ismerõs hangszínnel, hogy a hideg futott végig a hátamon. este is ugyan így szólt hozzám. Ugyan ilyen kétségbeeséssel vegyített félelemmel.

- Egy okot mondj, hogy ne vágjam el itt helyben a nyakát – néztem rá fél szemmel.

- Õ Osberth… - jött a válasz. Felmordultam, majd leengedtem a kardomat. Vettem egy pillantást az öregre, aki megkönnyebbülten nyúlt a nyakához. Oh, a hideg penge nyomot hagy a lelken…

- Minek jött? – kérdeztem, míg az asztalra raktam a halat s feléjük fordultam. – Megmutatta a keresõhadjáratnak hova sikerült pár napra elrejtõznünk?

- Galeának jöttem segíteni – szólt közbe az öreg, mire én a kést felvéve rámutattam.

- Neked csend a neved ebben a házban, ha nem akarod, hogy kivágjam a nyelvedet.

- Amasai! – szólt rám ingerülten Galea, majd Osberthez sietett. – Ne is foglalkozz vele, mindig ilyen durva és fenyegetõ. Hiszen õ…

- Bérgyilkos – fejezte be az öreg, míg én kibontottam a csomagolásából a halat. Feléjük fordítottam a fejemet, majd egy határozott csapással levágtam a hal fejét. – Tudom.

- Ezt jó tudni – estem neki a nagyobb példány kibelezésének. – Akkor nem is ecsetelem tovább mit és merre tudnék még szúrni.

- Ne beszélj ilyenekrõl, pont eme elfoglaltság közben! – szidott le újra, mire én vettem egy mély levegõt, majd innentõl csendben folytattam az elfoglaltságomat. Meg se kértem rá, hogy segítsen. Õ húzott egy széket, s leült az öreg mellé, hogy aztán latinul beszélgethessenek. Persze minden egyes szavukat értettem, de úgy tettem, mintha mégsem. Galea arról mesélt hogy találkoztunk, mik történtek velünk. Nem tetszett, hogy ilyen közvetlen és bizalmas volt az öreggel. Osberth… valami azt súgta, hogy rosszban sántikál.

Miért jött? Mit akart? Mik voltak a céljai? Miért tûnt el, majd bukkant fel? S legfõképpen: hogy talált meg minket? Nem volt kedvem reggelre egy elvágott nyakú Galeát találni, hisz akkor az eddigi munkám kárba veszett volna. Annyit dolgoztam már ezért az ügyért, s reméltem egyszer csak valami nagyobb fizetség is az ölembe pottyanhatott. Pénz állt a háttérben, ezt tudtam. Az elszólásokból, hogy ennyit fizettek érte, sejtettem. Nem tudom kinek lehetett a gyereke… de õszintén bevallom, volt egy enyhe hátsószándékom. Csak mint minden bérgyilkosnak.

Már a halat sütöttem, mikor abbahagyták a beszélgetést. Osberth azt monda mennie kell, de megígérte, hogy másnap visszajön újra. Galea ténykedett még egy kicsit, felsepert lent és fent is. Akmalnak nyomát nem láttam, nem tudom hol lehetett, de voltam oly rossz kedélyállapotban, hogy nem kívántam megkérdezni a lánytól. Mikor végzett a takarítással, én már a hal felét ettem. Nem szóltam neki, hogy a másik felét nyugodtan elveheti, ott hagytam egy tányérban. Nagyot sóhajtott, majd leült velem szembe, majd az asztalra könyökölve figyelte, ahogy eszem. Egyszer se néztem rá.

- Úgy duzzogsz, mint egy kisgyerek – jegyezte egyszer csak meg.

- Nem láttál akkor még gyereket duzzogni – feleltem. – S engem se igazán még. Fõleg, hogy nincs mit duzzognom.

- Osberth nem akar rosszat.

- Majd meglátjuk – feleltem, majd egy pillanatra farkasszemet néztem vele. – Rólam mindig is az ellenkezõjét tartottad.

- Én… - felsóhajtott, majd mindkét kezét rásimította az érdes asztallapra. – Sajnálom az estit… rosszat álmodtam. Nagyon rosszat.

- Csak nem elvágtam a torkodat? Vagy beléd szúrtam egy kést? Melyik volt? – néztem rá. Egy darabig farkasszemet néztünk, aztán megrándult a szája széle majd lehajtotta a fejét.

- Miért kell ilyennek lenned? – állt fel hirtelen az asztaltól, s magát átölelve járkálni kezdett a szobában.

- Milyennek?

- Ilyen zordnak és… kegyetlennek! – állt meg majd nézett rám. – Nagyon ijesztõ. – Erre csak lehúztam egy húscafatot egy szálkáról, mire õ remegõsen felsóhajtott. – Egek Amasai! Direkt borzolod a kedélyeket.

- Ugyan – vontam fel vállamat -, csak eszem.

- De hogy!

- Már enni sem hagysz nyugton? – vontam fel a szemöldökömet. – Ez nem kegyetlen? Amúgy a másik fele a tiéd.

- Egyáltalán nem vagyok éhes. Majd… talán késõbb megeszem… - simogatta vállát, majd nagyot sóhajtva végül háttal nekem leült a székre. – Tudod, én nagyon örülök annak, hogy Osberth visszajött.

- Jó neked – morogtam, majd én is felálltam. – Azonban ezt most nem fogom végighallgatni.

- Ennyire nem bízol bennem és benne vagy egyszerûen nem érdekel? – nézett rám, mire én gúnyos mosolyra húztam az ajkamat.

- Egyik se. Dolgom van. – Döbbenten figyelte, ahogy készülõdni kezdtem. Harcra is, bár nem igazán vártam, hogy bárki is meg fog támadni. Egy kicsit odakint akartam várakozni, szemmel tartani a nyüzsgést s kifigyelni a legjobb helyet a belopódzásra.

- Dolgod? Miféle? – Galea hangja rögtön fényesebbnek hangzott.

- Utána járok egy nyomnak – feleltem röviden, mire õ izgatottan felszusszant.

- S nem akarod véletlenül megosztani velem? –kérdezett rá. – Hisz hozzám is kötõdhet…

- Eltaláltad, nem fogom veled megosztani. – Az arcára kiölt a döbbenet, hogy így kijelentettem. – Egyrészt semmit se tudok biztosra, addig pedig nem kiabálok el semmit se. Aztán meg… ha így eljár a nyelved minden téren Osberthnek, nincs ínyemre mindent megosztani veled most.

- Ezt… mármint hogy… hogy érted ezt? – nézett rám csodálkozva, én pedig az arcomba húztam a csuklyámat.

- Ne engedj be senkit se. Én majd bejövök a mûvészbejárón, zárd csak be az ajtót – indultam el kifelé, majd mielõtt bármit is szólhatott volna, eltûntem az utcán. Már sötétedett, s a buli korai fázisában oda akartam érni, hogy mindenkit kifigyelhessek.

<#>*~¤~*<#>

Hajnalodott már, mikor elindultam hazafelé. Ha azt mondom a gyanúm, miszerint a pénzrõl szólt minden erõsbödött, azt hiszem mindent elmondtam. Beszéltem a ház urával, s roppant mód tetszett, hogy ujját sem kellett törnöm hozzá. Részeg volt, még azt is eldalolta hány nõvel csalta a feleségét éppen, s hogy a levelek, amiket a futárral küldött a másik férfinak mind a titkos társaságához tartozott.

A volt útitársaink azért vezényeltek annak idején ahhoz a kocsmához, mert tudták, hogy ott lesz az a szerzet, aki sok mindenkivel kapcsolatban van. Igaza volt, hasznos dolgokat mondott. Konkrétan rákérdeztem arra, hogy tud e valamit errõl a lányról, ugyanis szeretném én is keresni s tudni akarom kinél kell ezt leadnom. Igaz Galea közbeavatkozott s máshogy kellett ezt belõle kiszednem, de az eredmény ugyan az volt.

Egy szervezet állt a háttérben. Nevét nem tudtam, hisz a férfi is csak egyszerûen ennek nevezte s bevallotta többet nem is tudott, azonban egy biztos volt, a másik címen lakó rangban felette állt. Õt kellett még meglátogatnom.

Hidegek voltak az ujjaim, alig éreztem már õket. Sokat voltam kint, s hiába volt nappal igen meleg, az éjszaka… azokat utáltam. Ahogy mondtam, a mûvészbejárót használtam, ami nem volt más, mint a szobánk ablaka. Ennyire biztonságos lett volna a ház? Igen. Igazából aki akart volna könnyû szerrel betörhetett, de reményeim szerint senki se tudta, hogy ott rejtõzködünk. Mikor a tetõrõl bemásztam az ablakon keresztül, Galea ijedten ült fel az ágyban.

- Ma már másodszor hozod rám a frászt! – szidott le, majd összekuporodva visszabújt az ágyba. – Remélem élvezed… s hogy találtál valamit.

- Jó nyomon vagyok – feleltem, majd az arrébb összehajtogatott takarómhoz léptem, s a takaró alatt didergõ lányra terítettem. – Még kicsit nyomoznom kell s utána elmondom.

- Úgyse fogod – felelte, míg fél szemmel rám nézett.

- Benne van a pakliban – halkan mondtam, semmi rosszindulattal. Érezte õ ezt, halvány mosoly kúszott ajkára, majd visszafordult a fal felé.

- Te nem akarsz aludni?

- Elsõnek vizet melegítek és megmosakodom… - feleltem a számat húzva. – Kosz és hideg. Egyiket se szeretem. Gondolom te meg hamarosan kelsz, akkor majd váltalak az ágyban. Aztán délután majd kelts fel, hogy készülhessek az estére. Megint oda leszek – ecseteltem, de szerintem már hiába. A szuszogása felerõsödött s biztos voltam benne, hogy visszaaludt.

 Halvány mosoly jelent meg az ajkamon, amit hamar le is nyeltem. Elindultam a földszintre, hogy vizet melegítsek magamnak. levetkõztem alsónadrágra, s bár majd megfagytam, a meleg vizes rongy jól esett. A gondolataimat elüldöztem egy idõre, ki kellett kapcsolnom az agyamat. Eleget járt az éjszaka, sõt, az elmúlt napokban is. Éhes is voltam, nem bántam volna, ha ehetek valamit. Oh, és mit meg nem adtam volna egy forró fürdõért! Oly módon zavart, hogy csak mosakodhatom, s nem moshatom le magamról az út összes porát.

A lépcsõn lerobogott valaki, sebesen és nagy lendülettel, így idõm se volt felállni a kis sámliról, amire leültem tisztálkodni. Galea volt az, munkához öltözve. Mikor meglátott zavartan fordított nekem hátat, mire én széles vigyorral a képemen húztam ki magamat.

- Ugyan már, nehogy ettõl ne tud dolgodat végezni – szóltam oda neki, mire õ óvatosan felém fordította a fejét. – Kötöztél már – tártam ki két kezemet, mire õ helyeslõen bólintott egyet. – Akkor meg? Éhes vagyok s ölni tudnék egy jó reggeliért.

- Ezt vegyem szó szerint? – kérdezett rá felvont szemöldökkel.

- Nos… - intéztem el egy vállrándítással. – Most mosakodtam meg, nem akarok még egyszer.

- Rendben, rendben! Csinálok neked valamit enni – sóhajtotta, majd neki is állt tüzet csiholni. Míg készülõdött a reggelihez, én felöltöztem. Akmal rakott ki nekem egy tiszta inget, mint ahogy kértem egy tiszta nadrággal.

- Te is kaptál új ruhákat? – érdeklõdtem.
A
- Az este, igen – bólintotta. – Igaz, az egyik nagy, de azt mondta a vendéglátónk, hogy ma reggel visszaviszi és kicseréli.

Többet nem szóltunk egymáshoz. Fõtt tojás volt a reggelim egy kis száraz kenyérrel, de jobb volt, mint a semmi. Miután ettem minden további szó nélkül felmentem aludni egy kicsit. Az ajtót is nyitva hagytam, hogy minden neszezést halljak lentrõl. Kellett az erõm estére, éreztem, az nem lesz oly könnyû menet.

- Megnézem az eget, ha oly idõ van, útra kelünk. Minden perc számít! -- szólalt meg Amasai. Még azt sem nagyon tudtam, hogy hol vagyok, de hamar összeszedtem magam. Szavai megértését bólintással jeleztem, majd  nekiláttam széthasadt felsõm összefabrikálásának. Illetve csak láttam volna, ha nem akadok meg a kezdeti fázisban. - Nézd meg a táskában ruhádat s cseréld le - jegyezte meg kínlódásomat látván - Lehet jobban járunk, ha asszonyomnak néznek.

Lehet.

- Ha úgy nem leszek fizetõeszköz, nem bánom… - vágtam rá, majd elindultam, hogy átcseréljem öltözetemet. Neki is láttam, s szépen komótosan magamra vettem a nõi ruha elsõ pár darabját, az egyetlen baj az volt, hogy még mindig tocsogott az esõvízben.

- Átöltöztél már? - kérdezte, mire felé fordultam. Az eget mustrálja, így én még gyorsan magamra tuszkoltam egy réteg ázott ruhát.

- Igen. - Válaszoltam, mire már õ is felém fordult. Lassan végigvezette tekintetét új öltözetemen, ami hideg volt és nyirkos. - Indulunk? - Sürgettem meg a dolgokat.

- Kénytelenek vagyunk, ami volt élelmünk, mind elázott, éjszaka a ló ette meg - bökött a fejével legújabb útitársunk felé - Város akad a közelben, pár órányi vágtára, de elsõnek ott fognak minket keresni. Az lesz a legjobb, ha kerülünk - magyarázta, amire megint bólintottam egyet, elvégre õ volt a szakértõ. - Ha szomjas vagy, akad a nyeregtáskában egy pohár féle, rakd ki az esõre s igyál - sétált egyenesen a táskához.

- Nem akarok kiszáradni, hiába áztam már bõrig – vettem egy mély, nehéz lélegzetet, s megvártam, míg felém nyújtja a poharat. Ez után pedig úgy tettem, ahogy mondta: kiraktam a poharat a szemerkélõ esõre, megvártam, míg megtelik, majd belekortyoltam. Az éjszakai didergés ellenére jól esett a hûvös víz. Biztosan neki is jól esne! - gondoltam egyet, s újra kitettem a poharat az esõre. Elvégre sokkal tartoztam neki, még ha kissé nehezteltem is rá, abba pedig, hogy egész éjjel az õ teste melegített egyenesen beleborzongtam. Míg megtelt, felkontyoltam a hajamat, majd a térdelõ Amasai felé indultam a teli edénnyel.

- Végeztél? - kérdezte, majd elvette a felé nyújtott edénykét. Láthatóan meglepõdött azon, hogy teli poharat kapott, aprót mosolygott, majd belekortyolt. Némán néztem õt, ahogy egy eltévedt cseppecske végiggurult állán, le az izmos nyakon, önkéntelenül is felidézte bennem az elõzõ napi kegyetlen jelenetet.

- Miket tudtál meg attól a férfitól? - kérdeztem rá, amint végzett szomjának csillapításával.

- Sok mindent… - Hát... válaszolni legalább válaszolt.

- Gondolkodtam, azt hiszem arabul beszélt, mégse értettem. - Próbáltam tovább puhatolózni. Nem igazán volt világos, hogy mégis miért nem mondja el... emiatt pedig kezdtem aggódni.

- A kontinens keleti oldalán beszélnek így. Keresztezõdik az arab a törzsi nyelvvel - kelt fel, majd elrakta az üres poharat - Felkészültél arra, hogy megint bõrig ázz? - cukkolt, mire csak sóhajtottam egyet, rászorítottam kontyomra, s próbáltam már csak azért sem gondolni az újabb jó pár órás didergésre. Sokkal jobban aggasztott a bizalmatlansága.

- Soha jobban! - Feleltem, mire gyorsan felnyergelte a lovat, majd rápattant. Ez után felsegített, s mihelyt elhelyezkedtem indultunk is.

Csendben utaztunk, nem szóltam egy szót sem, és Amasai sem beszélt. Pedig örültem volna, ha elmondja, hogy miket mondott az a férfi... egyre jobban féltem, hogy okkal nem mondja el, s ez mint minden asszonyszerzetnek, nekem is elindította a képzeletemet. Talán megtudott valamit rólam... valami borzalmasat, és nem akarja, hogy tudjak róla..., vagy talán megtudta kik keresnek... és ezt még órákig folytattam tehetetlenül, s közben egyre jobban lehûtött a szemerkélõ esõ. Hamar fázni is kezdtem, s ez a fázás is igen hamar átcsapott eszméletlen didergésbe. Bezzeg útitársam, úgy tûnt, õ remekül bírja a hideget. Nekidõlve éreztem a ruhán keresztül is, hogy az õ bõre sokkal melegebb enyémnél  ...ismételten jól esett a közelsége.

Óvatosan egyre közelebb és közelebb bújtam hozzá. Próbáltam mindezt úgy csinálni, hogy lehetõleg puszta véletlennek tûnjön, ám egy nagy sóhajtást hallva sanszos volt, hogy rájött a dologra. Arra azonban nem számítottam, hogy álla, s ezáltal arca ilyen közel kerül enyémhez. Eléggé megilletõdve, vagy sokkal inkább meghökkenve fordultam felé, s már készültem is a magyarázkodásra, de nem szólt. Szeme apró mozdulatával jelezte csak, hogy ne foglalkozzak a dologgal, s én így is tettem. Furcsa volt mind a helyzet,mind pedig ez az apró, beszédes mozdulat. Testével melegít, mégsem bízik bennem annyira, hogy elmondja miért ajánlott föl egy vén iszákos alaknak?

Ezen a bizonytalan érzésen még a fel-felbukkanó nap sem segített. Némán élveztem a férfi testének melegét, s közben úgy éreztem, hogy sötétben tapogatózok vele kapcsolatban. A táj is kezdett egyre szebb és szebb lenni, úgy tûnt jót tett neki az esõ. Amikor pedig nem épp a "sötétben tapogatóztam" Amasai céljain, s tettein merengve, s nem a látkép szépségében gyönyörködtem szunyókáltam. Bár a lovaglás egy idõ után kezdett roppant kényelmetlenné válni, hamar elnyomott az álom, s szerencsére ezúttal a rémképek is nyugton hagytak. Persze néhányszor megálltunk pihenni, ami mindhármunknak jól esett... gondolom. A ló legalábbis roppant boldognak tûnk, ahogy egy tócsába kortyolhatott, vagy épp legelészhetett, s nekem is jól esett a nyújtózkodás. Szegény lovacska, tudtam, hogy ha hármunk közül valaki, akkor õ itt a legnagyobb áldozat. Jól belekevertem õt is, s õ nem volt bérgyilkos, se nem hordott a testén elátkozott jeleket. Még csak fel sem foghatta, mekkora veszélyben van mivelünk.

- Bizonyos szinten irigylem. Csak le kell hajolnia, s máris tömheti a bendõjét - pacskoltam meg a ló nyakát egy ilyen alkalommal, majd Amasaira néztem. Õ pedig fejével lefelé bökött, mintha csak azt mondaná, "legelj te is nyugodtan".

- Nem fogok legelni! – jelentettem ki egy amolyan "jaj de vicces!" nézéssel, mire õ csak megrántotta vállát, s tett pár lépést elõre. Akármilyen erõs is volt, rajta is látszott a fáradtság - Azonban éhesnek éhes vagyok… - jelentettem ki, s biztos voltam benne, õ is hasonlóképp érez.

- Estére ehetsz - mondta, majd nagy levegõt vett, s két karját megemelve fonta össze ujjait tarkóján. Igen, szemem sarkából õt figyeltem. Nem tudtam hová megyünk, nem tudtam kik elõl, ahogy azt sem, hogy õ mit tud. De hiába is figyeltem, az egész olyan reménytelen volt... tudtam, akár mit is teszek, rá vagyok utalva, ez ellen kár is küzdeni.

- Hogy nevezzük el? - Pillantottam a lóra, majd õrá, s mit ne mondjak, meglehetõsen értetlen képet vágott... - A lovat. Nem lehet név nélkül. - magyaráztam.

- Kétlem, hogy az elõzõ gazdája adott volna neki nevet - mondta, mire elgondolkodtam.

- Szerintem pedig fontos, hogy a haszonállatokat se csak „lónak” hívjuk. Végtére is minket szolgál, annyit megérdemel, hogy nevezzük valahogy. - Közöltem álláspontomat, közben törekedve logikus magyarázatot adni rá. Úgy éreztem az, hogy aranyos és megkedveltem, nem biztos, hogy meggyõzné Amasai-t.

- Elnevezheted - jelentette ki, mialatt én a lovat simogattam, majd visszaindult felénk - Útközben törheted rajta a fejedet, aztán este megvitatjuk. Nem fogod Kaktuszvirágnak vagy Napsugárnak hívni a csõdört - tette még hozzá, mire én csípõre tett kézzel ráncoltam össze homlokom. A véleményét kértem, nem az engedélyét... ráadásul a Kaktuszvirág egy csõdör számára is szép név!

- Mintha egy gyerekkel közölnéd mindezt! - duzzogtam.

- Oh, pedig hidd el, nem tartalak annak - nézett újra rám, mire én is felé fordultam. "Most ezt komolyan mondja, vagy csak élcelõdik?" - törtem a fejem, ám hangja hamar kizökkentett - Indulhatunk? - fogta meg a kantárt, s mire észbe kaptam már a lovon ült. Hamar elindultunk, s én még mindig a hallottakon rágódtam... no meg a lovacska nevén..

Nem is álltunk már meg estig, szerencsére az esõ elállt, így szépen lassan kezdtem megszáradni. El is bóbiskoltam, s ebbõl az állapotból csak Amasai zökkentett ki, mikor felrázva jelezte, hogy megérkeztünk. Ahogy leszállt mögülem, majdnem lecsúsztam én is, alig volt erõm, éhes voltam és fáradt. A derekamra fogott, úgy vett le, majd kikötözte az állatot. Mindezt szótlanul, mintha csak természetes volna, pedig nem lehetett az... sokkal világosabb és érthetõbb lett volna az egész, ha nem segít, csak hagy lecsúszni.

- Itt alszunk? - néztem reménykedve az épületre.

- Pihenünk, s te majd alszol a lovon. De most tudod jól mi a dolgod - mutatott rám, mire csak bólintottam - Eszünk, meglátom tudok e valami érdekeset is kicsikarni a bent lévõkbõl, ha nem, gyorsan távozunk. S ne beszélgess nagyon!

- Beszélgethetek, csak nem nagyon? - incselkedtem, amire úgy tûnt, nem túlzottan vevõ.

- Úgyis nekem kell elvágni a torkukat. Na gyere! - biccentett a fogadó ajtaja felé, majd indult is. Bent nyomban leült egy kis szélsõ asztalkához, s rendelt egy-egy adag ételt.

- Innen hova megyünk tovább? - kérdeztem az ételt várva. Reméltem, hogy erre legalább választ kapok.

- Észak-keletre. A tenger felé - válaszolt tömören - Többet azonban nem mondok, csak ott. Emellett be kell még iktatnunk egy kis kitérõt.

- A nevek? - érdeklõdtem, hiszen biztosan kapcsolódnak útvonalunkhoz, sõt mi több, volt egy olyan sejtésem, hogy a kis kitérõnkhöz is.

- Igen, a nevek. A tulajdonosaik tudhatnak pár dolgot mind rólad, mint arról, miért megy ez a nagy vadászat utánad. Aztán ott van még a végcél, ott biztosan találunk valamit -  magyarázta egy beletörõdõ sóhajtás után.

- S ha nem tudnak semmit és feleslegesen ölted meg az embert? - bukott ki az elsõ gondolat számon, aminek súlyától egybõl lesütöttem a tekintetemet. Legszívesebben visszaszívtam volna, mint oly sok mindent, de késõ volt. Szépen lassan azért felsandítottam, ám szigorú tekintetét látva úgy gondoltam ez nagy hiba volt. Jobb lett volna nem látni.

- Bérgyilkos vagyok - mondta nyersen, nyomatékosan, ami most megijesztett. Céljaim között nem szerepelt ezúttal a felbosszantása, s igazán gyengének éreztem magam egy újabb vitához - Nem sarlatán, csaló, rabszolga kereskedõ, sõt, se strici. Az orrom alá dörgölheted újra s újra a tegnapit, de én is épp annyira voltam kegyetlen, mint te felelõtlen. Jó lecke volt, hogy legközelebb hallgass rám, leány! A talaj a lábunk alatt ingatag, rejthet futóhomokot, szakadékot, se biztos talajt is. Utóbbit szeretném járni, ha ismeretlen is, de ha úton s útfélen kétségbe vonod a döntéseimet, egyszer belefutunk egy olyan csapdába, amibõl már én sem tudok kimászni.

Tudtam, hogy igaza van, de tudtam, hogy legalább annyira nekem is. Mégis hogyan ne vonnám kétségbe a döntéseit, ha nem avat be semmibe se?! Bérgyilkosként, s úgy, hogy nem is olyan régen még meg akart öli pár dirhamért eléggé képtelen elvárásnak véltem ezt.

- Sajnálom, Amasai… - próbáltam szabadkozni mindennek ellenére, de nem hagyta.

- Leróttad a tartozásodat. Én vállaltam ezt az egészet, akarva vagy akaratlanul az már nem lényeg. Azonban a következõ ostobaságodnál felkaplak a hátamra és én magam viszlek azok elé, kik így keresnek téged! S ne gyere azzal, hogy ennyit érsz e nekem. Felbírod épp ésszel fogni eddig is mennyit kockáztattam? - Ismételten tudtam, hogy igaza van, de megint... mi az, hogy "akarva, vagy akaratlanul", s hogy "nem lényeg"? Már hogyne lenne lényeg! Igen, belerángattam, de nem nagyon tiltakozott ellene, s jó lenne tudni, miért is nem...

 - Otthagytad a könyveidet… - jegyezte meg halkan - Ebbõl úgy gondolom, hogy sokat.

- Azt ne is hozd fel! Kitekerem a nyakadat, ha bajuk esik. Néhány példány idõsebb, mint te hatszor is lehetsz! - ezek a szavak a dühös körítés ellenére viszont roppant aranyosan csengtek. El is mosolyodtam rajtuk, s újra nem értettem õt. Miért hagyta ott mégis õket, miért nem adott át õ maga a busás jutalom ellenében? S amíg ezekre a kérdésekre nem tudtam a választ féltem, hogy valójában nincs is így. Hogy nem kötelezte el magát, s hogy bármikor elárulhat.

Az ételünket kihozták, s pár perc múlva már a fele sem volt meg. Miután befejeztünk, egybõl tovább is indultunk anélkül, hogy õ bárkivel is elbeszélgetett volna. Szintén tanácstalan voltam abban, hogy ez most számomra jó, vagy rossz. Nem beszélgettünk, de ez valahol mégis megnyugtatott. Csillagos éjszaka volt, gyönyörû és fényes... hamar el is aludtam.

______

Arra ébredtem, hogy valami rám nehezedik... valami ami lassan, egyenletesen szuszogott, s esõillata volt. Lassanként eszméltem rá, hogy mi is történhetett. Már világosodott, a napfény kezdett beborítani mindent, többé már nem rejtve el, hogy milyen jól, milyen nyugodtan is aludtuk át az egész éjjelt egymásnak dõlve. Mintha csendben, öntudatlanul, szavak nélkül sokkal jobban értettük volna a másikat. Legszívesebben így maradtam volna még, annak ellenére, hogy kényelmetlen helyet volt, de nem voltam biztos benne, hogy jó felé tartunk. Tudtam, hogy fel kell keltenem, de olyan békésen aludt... no meg féltem a pillanattól, mikor majd ráeszmél a dologra. Amilyen kellemes volt ez a csillagfényben, olyan kellemetlen a napfény beköszöntével.

Nem mertem szólni, nem akartam, hogy felriadjon, ezért óvatosan arca felé nyúlva kívántam "felrázogatni", ám tétova mozdulataim közelebb álltak a simogatáshoz, ami még inkább zavarba hozott, mégsem hagytam abba. Ujjaim arcáról lassan hajába vándoroltak, s éreztem, hogy lassan kezd magához térni. Álmos tekintettel nézett rám, s azok az álmos, gyönyörû zöld szemek szinte megbabonáztak, mint akkor, a városban... a csók után. S akármilyen ködösek is voltak, a napfény tisztán tükrözõdött bennük.

- Ha bealszol, jó irányba megyünk? - motyogtam, s próbáltam kizökkenteni magam az álomvilágból.

Nem szólt, csak nézett rám azokkal a szemekkel, én pedig mint mindig, most is elvesztem bennük - Remélhetõleg - mondta nemsokára, ám a kérdés, s a válasz közt eltelt idõ szinte örökkévalóságnak tûnt. Nagyot szusszant, s megemelte fejét, s valamely porcikája nagyot reccsent a mozdulattól. Arcán felejtett ujjaimat zavartan, s ijedten kaptam ölembe.

- Ez… ez a nyakad volt? - kérdeztem félve.

- Elültem - mondta, majd megrázta lábát, s gyorsításra ösztönözte a lovat - S gondolkoztál az álalt nevén? - kérdezte nemsokára, mire elmerengtem, nemrég arcát simító kezemet tapogatva. Még mindig zavarba voltam a történtektõl.

- Igen, de nem igazán jutottam még semmire… mármint eszembe jutott olyan, hogy Betyár, de olyan nyugodt állat. Bár belegondolva, te is legtöbbször nyugodt vagy, de mindenféle gondolkodás nélkül tudnálak betyárnak hívni - pillantottam rá huncutkodva. Nem szerettem, ha csak én vagyok zavarban. Meglepett tekintetét látva felkuncogtam, majd megrántottam vállrándítás után folytattam - Akkor ott van még a Borzos, Tücsök…

- Nem virgonckodik, a Tücsök nem jó, így a Szöcske se a Sáska - szólalt meg kivéve részét a játékból.

- Igaz… - sóhajtottam - Akkor legyen mondjuk…- gondolkodtam el a napfényes mezõkre vezetve tekintetemet - De ha mindenbe belekötsz, neked nincs ötleted? - kérdeztem felnézve rá. Érdekelt, hogy ötlete is van-e, vagy pusztán csak élvezi a kötözködést

- Nekem tökéletes név nélkül is - mondta, amibõl egybõl leszûrtem mi a helyzet, s durcás arcot vágva néztem fel rá. Pedig nagyon is tetszett a piszkálódás, de ezt a világ minden kincséért sem ismertem volna el.

- Szóval akkor elnevezhetem saját kedvem szerint. - szûrtem le a tanulságot - Akkor Borzos lesz! - döntöttem el - S azért, mert olyan… borzos - halkultam el a végére. Valóban elég gyermeteg indoklás volt, de mielõtt még kimondtam, olyan jól hangzott...

Nem mondott semmit, csak biccentett, s a szemei olybá tûnt rajtam nevetnek. Ez után elnézett elõre, s én is így tettem. Egy városféle terült el elõttünk, még eléggé messzire, de megnyugtatóan közelre.

- Az ott mi? - kérdeztem. Nem igazán voltam otthon errefelé... vagy úgy általában sehol. Ez az átka annak, hogy eddig még sehol sem töltöttem igazán sok idõt.

- Egy város. - kaptam meg az ismételten roppant lényegre törõ választ.

- Köszönöm, erre rá nem jöttem volna. - sandítottam rá elmosolyodva. Mondhatnám, hogy kezdtem megszokni  stílusát, de az igazság azt, hogy sokkal inkább kezdtem megkedvelni - Mond, hogy itt végre megállunk, már nem érzem a fenekemet! - fordultam ismét a város fele fájdalmasan sóhajtva egyet.

- Még nem döntöttem el. - sandított õ is énrám, és mintha egy apró vigyort pillantottam volna meg ajkán. Olybá tûnt õ sem élvezi kevésbé ezt a játékot.

 - Látom nagyon vicces hangulatodban vagy ma reggel. - jegyeztem meg még mindig a távoli városkát szemlélve. Közben olykor természetesen óhatatlanul õrá tévedt a tekintetem... furcsamód érdekesebb volt, mint a messzi házrengeteg - Meddig maradunk?

- Mondtam, hogy még nem döntöttem el...  - nyújtózott egyet a nyeregben - Egy pár napig biztosan! - könyörült végül meg rajtam.

- Alig várom, hogy végre vízszintben aludjak. - sóhajtottam még egyet. A lovaglás kezdte erõmet venni.

Erre nem válaszolt, csak meredt elõre, a város felé. Biztosan õ is fáradt volt. Nyilván nem annyira, mint én, de így is borzasztóan elcsigázott, mégis úgy nézett most ki, akár egy vadászkutya, akinek szépen a zsákmány szagára szépen lassan kiélezõdnek érzékei.

A városig már meg sem álltunk, de nem bántam. Annál közelibb volt a megpihenés. Már jócskán elmúlt ebédidõ, mire odaértünk, a gyomrunk már korgott rendesen, fõleg az esti kiadós étkezés emléke miatt... megszokták a jót. Egy szûk utcácskába érve megállította a lovat, és egy-kettõre lepattant róla.

- Itt fogunk megszállni. - biccentett fejével egy kis épület felé, ami a városszélen, de az azt körülvevõ erõs kõfalon belül épült - Itt biztonságban leszel, míg itt vagyunk.

- Kié ez a hely? - kíváncsiskodtam, miközben õ a kezét nyújtotta, hogy lesegítsen a lóról.

- Egy megbízható emberé. - kaptam meg ismét a sokat mondó választ, mire az ajtón lévõ feliratra tévedt a szemem - Gyere! - sürgetett meg kezem után kapva, s egy határozott mozdulattal levett, vagy inkább lehúzott a lóról. Derekamra fogva kapott el, én pedig meglepetten pislogtam rá. Nem foglalkozott sem velem, sem a nézésemmel, hanem kikötötte a lovat, levette csomagjainkat, az ajtóhoz sétált és bekopogott. Látszott rajta, hogy nem nagyon szeretné vesztegetni az idõt, s való igaz, hogy számomra sem nem volt túlságosan biztonságos az utcán tartózkodni, ha csupán egy szûk kis városszéli utacskáról beszélünk is.

Hamar ajtót nyitottak, és egy matuzsálemkorú öregúr lépett ki a kis épületbõl. Pár szót váltott kísérõmmel, majd hirtelen mindketten énrám pillantottak, ezen mozdulatot pedig újabb rövid szóváltás követte. Ezután betessékelt bennünket a házba, ami sokkalta tágasabb volt belül, mint az kívülrõl tûnt. Az öreg egy kulcsot nyújtott Amasainak, majd az emelet felé bökött fejével.

- Gyere! - szólt az említett, én pedig elindultam utána. A kulcs egy aprócska kis szobához tartozott, amiben csupán egy jókora szalmával tömött ágy, meg pár régi bútordarab helyezkedett el.

- Ez valamiféle fogadó? - néztem fel a férfire. A kinti írást sajnos nem tudtam elolvasni.

- Olyasmi. - mondta - Pakolj ki, s menj le segíteni az öregnek! A neve Akmal. A szállásért nem fogadott el pénzt, csupán annyit kért, hogy segíts neki a mindennapi teendõkben, míg itt vagyunk.

- Természetesen! - biccentettem, s tekintetem újból az ágyra tévedt. Az õ csomagja is a szoba padlóján pihent, ez arra engedett következtetni, hogy õ is itt fog aludni... velem.

- Ne aggódj, majd én a földön alszom. - kaptam meg a választ még fel sem tett kérdésemre.

- Nem aggódtam. - jelentettem ki határozottságot színlelve, közbe nagyon is aggódta, bár még saját magam számára sem volt tiszta, hogy tulajdonképpen min is.

- Nem? Akkor jó. - jelent meg egy apró vigyor ajkán, úgy látszik kiülhetett az arcomra ez a furcsa érzés - Most elmegyek, megnézek egy-két helyet, s felkeresek egy-két embert. Estefelé itt vagyok... -  mondta és már indult is, de az ajtóból hirtelen visszafordult - ...ha nem jönnék maradj itt! Veszélyes kimenned ne feledd!

- Azért gyere vissza, jó?! - csúszott ki ajkaim között - Nem hiszem, hogy egy ilyen ismeretlen helyen boldogulnék nélküled... - tettem gyorsan hozzá, mielõtt félreérti. Félre, mintha aggódnék érte. Pedig nem aggódtam, biztos voltam benne, hogy nem arról volt szó... de akkor mirõl?

Nem felelt, csak pár pillanatig kerek szemekkel mustrált. Szemeiben ismét megjelent az a furcsa szomorúság, de nem adott neki sok idõt, nemsokára már csak a bejárati ajtó csapódását hallottam.

Miután kipakoltam, lementem Akmalhoz, aki nyomban elém rakott egy nagytál ételt. Pusztán annyit kért tõlem, hogy a vacsorában segédkezzek majd. Evés után elmosogattam, megmostam koszos ruháinkat, majd lemostam magamról is a többnapos port és mocskot. A hajamat is megmostam, majd miután minden porcikám immár teljesen tiszta volt, felöltöttem az öregtõl kapott ruhát. Valamiféle férfi köntös volt, és elég nagy is, de tökéletes volt, míg megszáradtak a ruháim. Akmal nem beszélt sokat, és hiába is kérdeztem bármirõl, hallgatott mint a sír. Mivel így nem nagyon volt kivel, s mit csinálnom, vacsorafõzés elõtt még takarítgattam egy kicsit... gondoltam hátha ettõl megenyhül, de semmi.

______

Alig vártam, hogy Amasai megérkezzen. Valóban hiányzott, de ezt sohasem vallottam volna be, még magamnak sem. Elvégre  most õ volt az egyetlen... aki valamit is jelentett. A vacsora már a tûz fölött rotyogott, mire megérkezett. Akmal éppen az emeleten matatott valamit, meg is kért rá, hogy vigyek fel neki egy tállal, ha már kihûlt. Õ pedig belépett az ajtón, s éppen olyan volt, mint mindig. Kimért, erõs és a világért sem mutatta volna, ki, hogy milyen fáradt. Ám a fáradt szemek elárulták.

- Épp idõben, nemsokára kész a vacsora! - mosolyodtam el, amint megláttam.

Nem szólt semmit csak bólintott, s letéve batyuját az asztalhoz ült. Pedig egész nap õt vártam, hogy végre valakivel beszélhessek, vagy csak halljam a hangját...

- Jutottál valamire? - kérdeztem miközben a fazékhoz sétáltam és mertem neki egy nagy tál ételt.

- Igen. - forgatta meg vállait hátradõlve, éreztem, hogy engem néz.

- Annyit legalább elmondasz, hogy örülnék-e neki, ha elmondanád? - kérdeztem elé rakva a tálat.

- Oh, biztos vagyok benne, hogy nagyon örülnél neki, ha elmondanám. - kaptam meg az elmés választ.

- És azt te miért nem kérdezed meg, hogy honnan szedtem azt a nevet?  A Raanant?- böktem ki a hatást várva. Sajnos a nyelvem ismételten gyorsabb volt elmémnél, de akkor úgy gondoltam rászolgált a dologra örökös titkolózásával.

- Honnan tudod azt a nevet? - kérdezte nyugodt hangon.

- Amasai az igazi neved, vagy mégsem? - kérdeztem, de hamar rájöttem, hogy jobb, ha kerülgetés helyett inkább a dolog közepébe vágok. Így nem tudja holtvágányra terelni a témát, még az õ csavaros eszével sem. - Lázálmodban árultad el a neved. - közöltem  Nem akartam ellened...

- Felejtsd el... és a nevet is! - zárta rövidre a dolgot szavamba vágva, s nemes egyszerûséggel kelt fel az asztaltól csomagja felé indulva.

- Pedig gyönyörû név. - csúszott ki halkan a számon elsõ gondolatom.

- Mit nem értesz azon, hogy felejtsd el?! - emelte fel kissé a hangját rám pillantva, amit igazán nem értettem, így nem hagyhattam szó nélkül.

- Semmit! - válaszoltam én is harsányan - Nem tudom... nem értem miért kellene elfelejteni... - Adtam én is hangot értetlenségemnek.

- Mert nem tudod mit jelent, vagy mit nem jelent számomra! - Mikor tekintetünk találkozott, úgy éreztem belehalok a pillanatba. Ölni lehetett azokkal a szemekkel, lelkemet mégsem a bennük gyûlõ indulat, sokkal inkább az elfojtott bánat kezdte fojtogatni. Úgy látszik mégiscsak vannak érzései, s most keserédes volt számomra ez a megállapítás.

- A fél karomat odaadnám, ha lenne csupán egyetlen fájdalmas emlékem arról, hogy volt valaha valakim, aki szeretett! - Mondtam komolyan, kissé talán túl komolyan is. A szívembõl beszéltem, s reméltem, hogy felfogja, hol is akarok kilyukadni... hiszen neki kellettek, hogy legyenek legalább halovány emlékei.

- Ott volt Osberht, nem? - fordított hátat újra, közömbösen, mintha hirtelen minden dühe elillant volna.

- Õ cserben hagyott... Baris az egyetlen, aki... de õt is elvették tõlem. - motyogtam - Az emlékét viszont nem tudják, és tudod, amikor fel kéne adnom, és beletörõdnöm ebbe a sorsnak nevezett átokba, akkor eszembe jut az áldozata. Eszembe jut, hogy nem azért halt meg, hogy én feladjam! - keltem fel, s álltam egyenesen orra elé, mire õ még csak rám sem hederítve sétált vissza az asztalhoz.

- Irigyellek érte. Az én anyám halála nem szolgált semmit és senkit... ha akarnám sem tudnám ésszerûsíteni az értelmetlen vérontást. Ennyi elég ahhoz, hogy végre elhallgass? - emelte rám smaragdszín tekintetét, amitõl libabõrös lettem. Bõven sokat mondott, legalábbis többet, mint amire számítottam.

- Hallgattass el, ha ennyire zavar! - döntöttem oldalra a fejemet. Az elhallgatós rész nem volt ínyemre, s elmém most sem remekelt gyorsaságában egy másik testrészemmel szemben.

- Nem kell kétszer mondanod! - indult el felém hirtelen. Olybá tûnt betelt nála az a bizonyos pohár.

Mintha olyan rosszat tettem volna... úgy éreztem neki is látnia kell, hogy nem rossz szándékból mondtam amit mondtam. Különben is éppen eléggé fájt már a titkolózása. Tudtam, hogy rászolgáltam, de a napnál is világosabb volt, hogy jelen pillanat egy oldalon állunk. Közös az ügyünk, nem értettem hát a bizalmatlanságot, ami bennem is kétségeket ébresztett.

- Akkor rajta! Nem bánthatsz jobban vele, mint ezzel! - Léptem egyenes elé. Fogalmam sincs mit láthatott a szememben, de úgy tûnt elbizonytalanította.

- Mivel? - kérdezte színtelen hangon, de a szemei meglepetten ragyogtak fel.

- Ezzel az egésszel..., hogy nem bízol meg bennem! - húztam össze a szemöldököm, s minden erõmmel arra koncentráltam, hogy ne sírjam el magam.

- Szakmai ártalom, te is tudod, hogy nem ellened irányul. - mintha mindenre lett volna egy jól begyakorolt, kimért válasza.

- Csak tudod nehéz így, hogy te mindent tudsz már rólam, s én rólad alig valamit... - hajtotta le a fejem szégyellõsen.

- Ha mindent tudnék, nem kellene átszelnünk a fél világot. - mutatott rá.

- Én sem tudok többet! - keseregtem tenyerembe temetve arcom, s így hátrasimítva kiengedett hajamat - Annyira óvod magad, pedig állítólag nem érdekel már a múlt. Miért félted mégis tõlem?

- Ha majd valamikor, valaha beszélni akarok az életemrõl, ígérem, hogy te leszel az elsõ, akivel megosztom a gondolataimat!

- Csak az a baj, hogy sohasem fogsz akarni... - hoppá - ...úgy értem nem fogod.

- Mit tegyek, hogy végre abbahagyd? - csóválta meg a fejét, majd visszaült  helyére - Mi történt Osberhttel? - állt újra neki az evésnek.

- Végre abbahagytam, miért beszéltetsz hát? - védekeztem. Nem volt kedvem épp ezt épp most felidézni.

- Abba? - kérdezte hitetlenül - Csupán érdekel.

- Ettõl még nem érzem magam a te bõrödben. - morogtam - Egyszer csak eltûnt. Elhagyott... vagy inkább eldobott magától, akár egy megunt kacatot. Nem hibáztatom érte, az életben maradási ösztön mindent felülír, s a velem való élet nem ígérkezik valami biztonságosnak. - foglaltam össze tömören és gyorsan, nem akartam túl sokat rágódni rajta.

- Gyáva volt. - nyugtázta hidegen, szavai hallatán összeszorult a szívem. Én is tudtam, legbelül tudtam, hogy ez az igazság, de nem akartam, hogy így legyen. Egyszerûen nem tudtam elfogadni.

- Ne mond ezt! Te nem ismerted! - fogtam vissza valamelyest a kiabálást.

- Akkor te mivel áltatod magad? - kérdezte gúnyosan, szinte fájt, amit mondott... és ahogy.

- Bosszút akarsz állni, amiért nem hagytalak nyugton? - szöktek könnycseppek a szemembe, nehéz dolog az amikor valakinek igaza van - Úgy teszel, mintha te olyan bátor lennél, pedig lefogadom, ha másképp találkoztunk volna te még csak rám sem nézel! Õ befogadott, és mindent kockára tett értem.

- Miért, én nem ezt teszem? - nézett fel rám értetlen és csalódott tekintettel.

- Nem értem teszed, hanem azért, hogy legyen okod rá, miért hagytál életben... vagy azért, hogy bizonyíts... esetleg azért, mert nem vagy képes megbirkózni a saját lelkiismereteddel!

- Ennek semmi értelme. - csóválta a fejét.

- Nekem mondod?! Akkor mégis miért segítesz? Rájöttél végre? - ültem le én is a vele szemközti székre, s az asztalra hajolva vártam a válaszát.

- Teljesen mindegy, mert te már eldöntötted! - csapott az asztalra.

Ekkor láttam meg... az ablakban állt, és minket nézett. Osberht volt az... de az nem lehet!

- Amasai! - kiáltottam kétségbeesetten.

- Teljesen mindegy mit mondok, de legalább kezdem érteni, miért hagyott magadra mindenki: mert kikészíted az embert!

- Amasai! - ismételtem.

- Mi van?!

- Láttam... láttam valakit az ablakban. - motyogtam még mindig ijedten. Bíztam benne, hogy csak odaképzeltem, de valahogy túl valóságos volt az egész. Az emlékek miatt lehetett, talán ezért láttam úgy, hogy ott volt. Hogy õ volt ott... de abban a pillanatban egy dologban biztos voltam: valaki ott állt és engem nézett.

- Maradj itt! - kaptam meg a gyors utasítást, míg õ kardjáért nyúlva indult kifelé.

- Mintha Osberht lett volna... - motyogtam - veled megyek!

- Nem, itt maradsz! Én pedig utánanézek ennek a szellemnek. - szavait hallva rájöttem, hogy bár háttal ült úgy gondolta, ha valaki ott lett volna, azt biztosan észrevette volna.

- Igenis ott volt, tudom, hogy mit láttam! - jelentettem ki komolyan.

- Jobb lenne, ha lepihennél egy kicsit, de ígérem, alaposan körülnézek. - mondta, s a hitetlenkedése bántott. Kifelé indult, én pedig utána.

- Jól esne, ha nem kezelnél gyerekként! - duzzogtam - Ott volt!

- A bizalmat és a tiszteletet ki kell érdemelni. - mondta türelmesen, megforgatva fejét, de odakint nem volt senki.

- Hát az enyémet nem tudom mivel érdemelted ki, mégis emberszámba veszlek, s elhiheted, hogy nem azért, mert erõsebb, vagy idõsebb vagy nálam! - kulcsoltam össze mellkasomon két kezemet.

- Ha tisztelnél, akkor nem zaklatnál a gyermeteg ostobaságaiddal, csak azért mert erõsebb vagyok nálad. - csóválta a fejét - Most menj be, mielõtt elvisznek a szellemek! Veszélyes idekint! - mondta gépiesen, még mindig a környezetet szemlélve.

- Komolyan gondoltad?

- Mit? Hogy erõsebb vagyok? - sandított rám.

- Hogy kikészítelek? - kérdeztem csendesen, gondosan kerülve tekintetét.

- Nem, csak gondoltam bóknak veszed... - fordult tekintetem után, de nem tudta elkapni - Dühös voltam rád, ezért mondtam. Nem akartalak megbántani, ahogy semmi mással sem! - tette hozzá halkabban - Kérlek menj be. - nem értettem honnan jött a hirtelen kedvesség, de nem is érdekelt. Pedig talán csak azért mondta, hogy végre szót fogadjak... nehéz napja volt én meg ott veszekedtem vele.

- Hálás vagyok, hogy mellettem vagy! - suttogtam, s elindultam befelé - És... és nem számít, hogy mi okból teszed. Ez nem változtat rajta. - álltam meg egy pillanatra az ajtóban, de nem mertem visszanézni rá, helyette folytattam utamat.

A fazékhoz léptem, s mertem egy tál ételt az öregnek is, majd felvittem neki. Utána még visszaindultam megnézni, visszajött-e már. A lépcsõ felénél voltam, mikor becsukta maga mögött az ajtót, majd az asztalhoz sétált, s harmadjára is nekilátott az evésnek. Nem is zavartam hát, felmentem a szobánkba, s aludni tértem. Az elalvás azonban nem sikerült, pedig biztos hosszú percekbe, akár egy órába is telt, míg Amasai megvacsorázott, lemosdott, s elpakolta és elõkészítette dolgait. Az ágyról fekve figyeltem, ahogy a szobába lépett, s csendesen elhelyezkedett a kis fekvõhelyen, amit odakészítettem neki.

- Biztos, hogy jó lesz neked odalent? - kérdeztem meg, anélkül, hogy felemeltem volna az ágyról fáradt fejemet.

- Miért, talán cserélni szeretnél? - húzta magára a takarót.

Hideg éjszaka várt ránk, hiszen ebben a helységben nem volt meleg tûz, és a takarók is meglehetõsen vékonykák voltak. Talán megkérhettem volna rá, hogy feküdjön mellém, de nem mertem. Inkább vacogtam, s arra fogtam a dolgot, hogy mi lenne, ha történne valami... Pedig nem történt volna semmi, mivel egyikõnk sem akarta, s a történéshez legalább egy ember kellett volna.

Nem válaszoltam hát, csak lehunytam szemeimet. Fáztam, nagyon fáztam. Szinte már elviselhetetlen a hideg. Kinyitom a szemem, és újra a hatalmas fehérség közepén találtam magam. Valaki finoman vállamat érintette, mire én rettegve fordultam felé.

- Sajnálom... - suttogta ismerõs hangon egy csuklyás alak.

- Amasai? - szólaltam meg lágyan - felismertem a hangját.

Bár szívem még mindig csordultig úszkált a félelemben, megnyugtatott a jelenléte. Óvatosan szabadítottam meg arcát a csuklyától, ám ezzel egy idõben mozdult az õ keze is. Nézek le az immár hasamon nyugvó kézre, alóla vér serken... mintha egy kisebb tõr markolatát szorítanák ujjai, a többi része pedig...

- M...miért tetted, ...hogyha sajnálod, hogy... hogy megtetted? - motyogtam el-elcsukló hangon.

- Azt sajnálom, hogy csak most tettem meg. - húzta ki hadamból egy határozott mozdulattal, s újra felém szúrt vele. A saját sikoltásomra ébredtem.

- Cssss! Semmi baj... - ölelt szorosan magához.

- Engedj el! - üvöltöttem, és szabadulni próbáltam. Nem kellett sokáig erõlködnöm, óvatosan engedte le karjait. Én viszont nem óvatoskodtam, amint kiszabadultam felpattantam, s a helység másik végébe kuporodtam. A sarokba, messze tõle. Arcomat tenyerembe temetve próbáltam tisztázni gondolataimat, de sajnos az én tenyerem alól is csordogált valami. Az ijedelem elõcsalta könnyeimet.

- Megjött az asszonykád! – rikkantotta az egyik férfi. lassan eljutott tudatomig, hogy ezt nekem szánta, így a fejemet csóválva fordultam a tábor felé. S lám, Galea tényleg felém igyekezett, sõt, már egész közel járt.

- Magadra vess, hogy ilyen késõn házasodtál! – jegyezte meg kuncogva, mire a gyomrom bukfencezett egyet. Még hogy én…! Felejtse el, én nem házasodom! Még viccelni is rossz vele. Nagyon rossz.

- Inkább menj és készíts vacsorát az uradnak, ez az asszonyok dolga, nem? – kérdeztem vissza. A látottak, hallottak s bõven nem a tapasztaltak alapján ez volt egy asszony dolga.

- Mióta veled vagyok, én fõzöm a vacsorádat, gondolhatnád, hogy ma sem hagylak éhen! – szegte fel fejét s vágott vissza éles nyelvével, mely nemrégiben még rémült, de kíváncsi kismadárként ismerkedett enyémmel. Erre rögtön mosoly jelent meg a számon, azonban belegondolva mit indítottam el ezzel magamban, kedvem lett volna ordítani. Akkor jó ötletnek tûnt, arra azonban nem számítottam, hogy utána úton-útfélen erre fognak gondolataim visszakanyarodni.

Tekintetemet a földre szegeztem, ami repedésekkel volt tele a nagy szárazság miatt. Biztos a korral járhatott, hogy egyre többször kalandoztak így el gondolataim. Nem szabadott, ez csak gyengített minden téren. Azonban volt valami elkeserítõ a helyzetemben, inkább a helyzetünkben. Felemeltem fejemet s ránéztem a lányra, míg õ aggódó tekintettel kezdett bele elhadart szövegébe.

- Én még meg sem kérdeztem tõled, hogy jól vagy-e...

- Ostobaság lenne ilyet kérdezni egy magamfajtától – jegyeztem meg, mire úgy tûnt jobbnak látta, ha témát vált.

- Szép lett a sátor!

- Szép? – kérdeztem vissza, pedig a hallásom igenis remekül mûködött még. Egyszerûen furcsa volt eme kifejezés.

- Még sohasem aludtam sátorban – motyogta orra alatt, s máris megvilágosodtam.

- Hát most fogsz. – Fordultam a lemenõ nap ellenkezõ irányába, ahol már mindent sötétség borított. Nem kívántam többet szólni, sõt, egyáltalán nem akartam beszélgetni. Egyedül akartam maradni, egyedül én s a gondolataim. Kuszák voltak, mint ifjú koromban, csak míg akkor a forró vérem hajtott, akkor nem tudtam volna megmagyarázni mi.

Nemsokára kész lett a vacsora, s a férfiakhoz ülve elfogyasztottam. Finom volt, rég ettem ily ízletest, pedig Galea is remekült ám a fõzésben. Gyerekzsivaj, asszonyi fecsegés s férfias morgások közepette tömtem magamba a kenyérlángost, különféle húsokkal s helyi zöldségekkel megtöltve. Ha kérdeztek szóltam, de nem vittem túlzásba a beszélgetést. A csend az elsõ lépés a lelki nyugalomhoz. Bár tény, ily ricsaj mellett nehezen ment.Vacsora után Galea nyugovóra tért, én azonban elõzõ éjjel oly tartalmasat aludtam, hogy hiába a nehéz nap, még fáradtnak se éreztem magam. Nem is volt ez gond, új útitársaink jó szemmel nézték, hogy besegítek az õrködésbe. Két idõsebb férfi kezdte, váltották egymást, én azonban nem kívántam reggelig sehová se menni. El kellett azon gondolkoznom innen hova tova, hogy s miként.

 Annyi kérdõjel van az egész üggyel kapcsolatban, de úgy lehetetlen felderíteni bármit is, ha a célszemélyt is magammal kell vinnem mindenhová. Nagyon érdekel miért szalad a fél világ eme leány után, miért akarják sorra elkapni vagy megölni – bár utóbbit nemrégiben még megértettem.  Azonban egy kis kártyázás s csalás nem lehet ok minderre.

- Miért nem alszol te is? – simult kecses váll a karomhoz, s a fiatal nõi hang kizökkentett a merengésembõl. Galea volt az, ki miatt így törhettem fejemet.

- Jobb ébernek maradni, aludtam eleget elõzõ éjjelen – feleltem gyorsan, míg a fahasábokat nyaldosó lángokat figyeltem.

- Képzelem.

- Inkább te aludj, rád fér a pihenés! – utasítottam, de nem oly keményen s durván. Az õ érdekében tettem, hisz elõzõ este sem aludt túl jól. Pihennie kellett, ha bírni akarta a hosszú utat, hisz még jó pár napig kellett utaznunk, hogy a célhoz érjünk. El kellett hagynunk a sivatagos részét a tájnak, sõt, a gyér gyepet majd a folyón átkelvén a hegyek lábához kellett indulnunk. Ott aztán, a hegyrendszerbe bújtatott labirintusban megtalálhattam, amit s akit kerestem.

- Aludnék, ha tudnék... de valahogy nem jön álom a szememre. Nincs kedved játszani velem egyet? – fordult felém hirtelen, s szemei kérlelõen csillogtak, mint mikor kisgyermek tette fel ezt a kérdést. Azonban jól tudtam, hogy nem labdázni vagy babázni akart velem, hanem kártyázni.

- Eltaláltad. A játék gyermekeknek és ostobáknak való – méregettem, míg tarkómon összekulcsoltam két kezemet. Elgémberedtek, járni viszont nem volt kedvem, hisz társaságom volt, méghozzá játszani akaró. Én is tudtam ám játszani, kést dobálni, logikai játékokkal versenyezni. A kártyázás nem az én asztalom volt, s igazából oly rég próbáltam már, hogy azt se tudtam mirõl szól. Kissé kíváncsivá tett a nagy tudása e téren.

- Akkor játszunk tétben, fogadjuk!

- Nem fogadok szakértõkkel – feleltem enyhe gúnnyal a hangomban.

- Már több napja veled vagyok, mégsem láttad tudományom... épp itt az ideje! Elég eszes vagy ahhoz, hogy ne tudjon átverni egy kislány, nem? – S meglepõ módon egy kártyapaklit húzott elõ zsebébõl, amit én szemöldökfelhúzással figyeltem. Nõk!

- Tudod az eszes emberek nem szoktak játszadozni. Egyébként sem lenne mit elnyernem tõled! – tettem még hozzá az igazságot, de úgy tûnt ezt se bánta igazán.

- Válassz egy lapot, és ne mutasd meg! – kezd bele, s máris tudom, hogy én is benne leszek. Már csak a kíváncsiság miatt. - Összesen harminc különbözõ lap van, ha kitalálom mi az, akkor teljesíted egy kérésem, bármi legyen is az! Ha nem, akkor fordul a kocka, s én teljesítem a tiédet!

- Pompás, csak az a baj, hogy én nem akarok tõled semmit, csak hogy hagyjál már békességben! – szusszantom.

- Megvan a cél! Húzz hát! – nyomja kezembe a lapokat.

- Legyen! – sóhajtottam, majd egy kis nézelõdés után kiválasztottam egyet s kihúztam a többi közül. - Parancsolj!

- Most nézd meg! Szólj, ha mehet! – Kedvem lett volna visszaadni neki a kártyát, hogy mással játsszon, de végül csak megnéztem alaposan. Az élet.

- Mehet!

- Az élet az. – Talán a sokévnyi edzés nélkül kiült volna a tömény döbbenet az arcomra, de így nem.

- Nem.

- De! – vágta rá, míg mosolyogva oldalra döntötte a fejét.

- Meg van jelölve? – kérdeztem rá kerek-perec a sejtelmemre.

- Nem, nincs benne semmi trükk. – Szemöldökömet felvonva nézegettem a kezemben lévõ lapot, bármiféle nem odaillõ jelet keresvén. - Illetve van, de nem a lapokban. Bár bizonyára a rajtalévõ öregemberrel néztél össze. Hiba volt! Azért ennyire még nem vagy öreg! – nevette. Nem tetszett ez nekem, nem rémlett hogy egyáltalán ránéztem volna a ráncos, görnyedt hátú öregemberre.

- Van rajta egy kisgyermek is... – próbáltam menteni a menthetõt. - Ki tanított meg a képekre? Mármint jelentésükre? – ötlik fel bennem a kérdés. Igaz, ott van a kártya aljában latinul minden.

- Senki, hisz rajta van a nevük! – jelentette ki a lehetõ legtermészetesebben, míg bennem megszólalt a vészcsengõ. itt nem stimmelt valamit.

- Értesz latinul? – leheltem a kérdést.

- Nem... csak... – Láttam rajta mennyire megijedt, olyat árult el, mit nem kellett volna. - Elfáradtam, holnap is lesz egy nap, aludj jól! – felállt mellõlem, s menekülõre fogtam, azonban elõtte még visszafordult egy pillanatra. - A kívánságot pedig, azt is majd holnap...

Nem szóltam semmit, csak figyeltem távozó alakját. A kártya a kezemben maradt, se én, se õ nem azzal voltunk elfoglalva. Nagyot sóhajtva fordítottam meg, s figyeltem a hátoldalát is. Sokáig, nagyon sokáig merengtem a kártya felett, újra s újra elolvastam a vitae szót, s csak nem akadt ötletem mi folyt a háttérben. Ki kellett derítenem, információt kellett gyûjtenem… s még aznap este elkezdtem a tábortûznél ülõkkel.

<#>*~¤~*<#>

Reggel szundítottam egy cseppet, míg ébredezett a tábor. Se mély, se igazán tartós nem volt, de új lendületet adott a napnak. Összepakoltam, már csak a sátor kellett, azonban Galea még az igazak álmát aludta. Nem keltettem még fel, ugyanis mozgolódást hallottam bentrõl, reméltem, hogy magától ébredezik. Így is történt, elaludt hajjal, álomtól ködös tekintettel jött ki, míg magára húzta ruháit.

- Legközelebb az öcséd leszek! Az mégsem olyan feltûnõ... – duzzogta. Már elõre láttam, hogy mily rossz napom lesz vele, láttam, hogy bal lábbal kelt.

- Az öcsém?! És mégis ki hinné ezt el? – kérdeztem vissza. Rá kellett nézni… fiúnak meg még satnyábbnak festett volna!

- Fogadott öcséd, öreg testvérkém! – villantotta rám fogait ajkai alól.

- Már megint túlságosan jó a kedved. – mordultam, ugyanis nem tetszett ez a hirtelen változás. - Tegnap ott tartottunk, hogy értesz latinul!

- Te aztán nem felejtesz. Igen, értek. – El akarta intézni egy vállrándítással, azonban nem hagytam  ennyiben.

- Mennyire?

- Scribere, legere atque loqui. Ac si esset secundum linguam, tantum in illa lingua legere et scribere possum. (Írok, olvasok és beszélem. Mintha a latin a második anyanyelvem lenne, illetve írni és olvasni kizárólag ezen a nyelven tudok.)

- Kitõl tanultad? – kérdeztem rá rögtön. Természetesen megértettem, rengeteg könyvem latinul íródott.

- A második anyanyelvet a második apától. De ez hosszú és szomorú történet, még te sem vagy olyan öreg, hogy effélék hallgatásával üsd el az idõt.

- Akkor kérdezek hát mást! – tettem még hozzá, mikor a zsebemben megérintettem a kártyát. - Honnan tudtad melyik kártyát választottam? Azt ígérted elmondod!

- Nem is ígértem! – védekezett rögtön. - A kérdés sokkal inkább az, hogy mit kívánok!

- Mondjuk hogy ne dobjalak üldözõid elé? – Nem szerettem, mikor visszavágott. Nem szerettem, de csodáltam a bátor bolondságáért.

- Azt úgysem teszed... majd még kitalálom. Így tesz egy bölcs gyermek, tartalékolja a kívánságot, s bízik halandók feletti hatalmában – villantotta rám újra fogait, de ezúttal sokkal magabiztosabban. Oh, de kedvem lett volna azt a csinos kis nyakát kitekerni!

- Boszorkány! – közöltem vele, míg belül azon gondolkoztam vaj mit kezdenék a vérdíjjal, ami a fején van.

- Szélhámos! – vágott rögtön vissza, s egy pillanatra azt hittem rám érti. Azonban szerencséjére hamar folytatta. -  Maradjunk a szélhámosnál, az áll legközelebb a valósághoz... bár be kell valljam, tetszik ez a boszorkány kifejezés! Tudod már, hogy miért segítesz? – szegezte nekem csípõsen a kérdést, mire én az elõzõ gondolatomból adódóan válaszoltam.

- Kíváncsi vagyok, miért van a fejeden ennyi pénz.

- Az a 6000 dirham... az rengeteg pénz. Nem tudom miért kínálnak értem ennyit, de azt biztosra veszem, hogy nem vagy olyan ostoba, hogy ne mérlegeld ezt. Nem kérhetlek hát arra, amíg ki nem derül a titok, addig legalább is biztosan nem, hogy tegyél le a busás fizetségrõl. Viszont amíg nem vehetem biztosra, hogy letettél róla, addig kérlek ne várd el, hogy ne azt kívánjam, tégy le róla... – Oh, oly asszonyi logika s szójárás volt a szavaiban, hogy legszívesebben felnevettem volna. Átláttam rajta, tudtam mit szeretne, azonban biztosra nem mondhattam neki semmit. Hisz jobb hallgatni, mint hazudni, nem igaz?

- Egyelõre nincs választásod, s visszagondolva arra, melyikünk verte át a másikat, több ízben, szerintem bõségesen rászolgáltál erre a kényelmetlen helyzetre – feleltem komolyan, de nem hazudtam semmirõl.

- Csak én szükségbõl tettem, nem nyereségvágyból – vágott vissza, mintha ez oly sokat számított volna.

- Ha az hajtana, rég nálam lenne már az a 6000 dirham.

- Nemrég még 500 dirham is többet ért neked életemnél!- Éreztem, hogy ebbõl veszekedés lesz, s utáltam veszekedni.

- Nem az összegen múlt, hanem a tényen, hogy megloptál! – közöltem vele sziszegve.

- Ha az életem múlna rajta, újra megtenném, de csupán csak akkor. Nem akartam neked semmi rosszat, s nem hiszem, hogy annyira életbevágóan fontos lett volna az a pénz, mivel mióta veled vagyok nem hiányoltad – jelentette ki, míg karjait összefonta mellkasa elõtt.

- Már mondtam, hogy nem azzal volt a baj, de inkább fejezzük be, mert úgy érzem sötétedésig elveszekednél velem – sóhajtottam lemondóan, belátva, hogy ébredezõ mérges énem feleslegesen kelt fel mély álmából. Mióta ismertem eme leányt, többször hozott ki a sodromból, mint az elmúlt tíz évben mindenki összetéve.

- Mindegy is. Ezek szerint erre nem használhatom el a kívánságot, de nem baj, legalább jó lesz másra! – dörgölte orrom alá, hogy a bugyuta kártyajáték miatt valami ostobasággal fog nyúzni a közeljövõben még.

- Mondjuk hogy ma éjjel is te aludhass a sátorban? – futott át agyamon egy frappáns kérdés.

- Ugyan, hisz te sohasem alszol – vágott vissza, majd hagyott is ott. Jobban is tette! Olyat mondtam volna, hogy elsírja magát.

 Ehelyett inkább elpakoltam a sátrat s kicsit a férfiaknak is besegítettem. Nem sokáig tartott már utunk egy irányba, az elsõ leágazásnál nekünk le kellett fordulnunk. Addig sem voltam rest kérdezni errõl meg arról. A vándorló emberek sokat látnak s hallanak: nekem pedig remekül jött minden apró kis morzsa. S megtudtam e, mit akartam? Ezerszer is! Aki a legtöbbet tudott, alaposan kifaggattam. Miután az utolsó információmorzsát is elhintette, s éreztem nincs több már, elbúcsúztunk s tova álltunk.

- Kedves emberek voltak – jegyezte egyszer csak meg Galea.

- Induljunk, nincs vesztegetni való idõnk!

- Annyit már azért elárulhatnál, hogy akkor most Minharakába megyünk, vagy csak arrafelé valahova... – sietett utánam.

- Majd ha eldõlt, szólok. – nem voltam hajlandó felvilágosítani merre s milyen kitérõvel megyünk. Elég volt, ha én tudtam.

- Folyton morogsz, fontolgatsz... szûkszavú vagy és komoly, no meg állandóan olvasol, csodálkozol hát, ha öregnek hívlak!?  - szegezte nekem a jogod kérdést, amit mégse éreztem annyira annak. Bosszúsan néztem le rá, reméltem ezzel beléfojtom a szót, de ismerhettem volna már annyira, hogy tudjam, nem így van. - Ne nézz rám, nem én aggattam rád, hanem te magadra. - vigyorogtam ártatlanul.

- Hát most leaggatom! – vágtam vissza, majd bele is kezdtem ellenérveimbe. - A megfontoltság és a szûkszavúság, kisgyermekkorom óta jellemez. Szeretek olvasni, ami szerintem errefelé egy nem mindennapi jó szokás, s csak akkor morgok, ha okom van rá! A komolyságról megannyit, hogy jobban tennéd, ha te is megkomolyodnál! –szidtam kissé le.

- Hogy mindketten öregnek tûnjünk? – nevette jóízûen. - Kíváncsi lennék milyen kisgyermek voltál... – terelõdött el a téma, ami viszont egyáltalán nem jött javamra.

- Én nem szeretek visszagondolni arra az idõre – közöltem vele, hátha így felfogja, hogy olyan mezõre tette lábát, melyre nem kellett volna.

- Pedig szerencsés vagy, hogy van mire visszagondolnod. Van aki nem tud mibe kapaszkodni – mosolyogta haloványan.

- Én nem kapaszkodok semmibe! – morogtam, majd inkább gyorsabban szedtem a lábaimat. Azzal legalább elõrébb jártunk.

- Pedig kellene, mert ennél csak öregebb leszel. Meg csúnyább. Bár a csúnyát fogalmam sincs honnan szedted, kívülrõl még az sem látszik, hogy öreg vagy! – Önkéntelenül is megérintettem az arcomon végigfutó egyik sebhelyet. Gyors mozdulat volt ez, hamar visszaengedtem kezemet magam mellé. Szóval, ez nem csúnya… buta leány. Mégis valamilyen szinten jól esett lelkemnek eme kis gesztus, mely más szájából biztosan nem így hangzott volna. Nem feleltem semmit, már sietni se siettem. Nemsokára megálltunk egy rövid pihenõre, s ezalatt Galea a reggeli szavait beváltva szoknyáját nadrágra cserélte. Mikor azonban a porral kezdte el arcát maszatolni, nem bírtam ki, hogy ne csóváljam fejemet. Halottnak a csók!

- Most miért nézel így? Ha férfinak akarok tûnni, úgy kell kinéznem, mint egy férfi – jegyezte meg, mire én úgy döntöttem felvilágosítom arról mennyire téved.

- Mert a férfiak mind szakadtak és piszkosak... és úgy járkálnak, mint egy kisasszony... – mértem végig.

- A por elfedi, hogy nekem nincs szõrös arcom... – felelte.

- A csuklya meg cseppet sem feltûnõ, ugye? Ahogy a tejfehér bõröd sem... – gúnyolódtam. Nem akartam hozzátenni, hogy a sima, sebtelen fehér bõre… hisz az volt, láthattam annak idején a tetoválásaival együtt. Ekkor mintha megszólalt volna valami csengõ a fejemben. de nem igazán foglalkoztam vele, csak elraktároztam késõbbre.

- Osberht mindig összekoszolt, még a hajamat is levágta, nehogy egy részeg megrontson, amíg õt vártam a kocsma elõtt, hogy lopjon valami ehetõt. Túlságosan jó ember volt, nem gondolta volna, hogy akad akinek egy kisfiú is kedvére való. Ugye milyen bájos történet?! – zárta le végül, pedig már kezdett érdekelni. - De aki megpróbálta, az mindig megbánta, hogy velem kezdett – nevette fájdalmasan, ami nem kerülte el a figyelmemet.

- Megvédett, igaz?

- Minden alkalommal. Aztán mikor nagyobb lettem, megtanította hogyan védjem meg magam.

- Seprûvel, ugye? – érdeklõdtem felvont szemöldökkel a nemrégiben történtekre célozva.

- Akármivel – felelte.

- Hát a seprûvel jobban bánsz, mint a késsel – állapítottam meg. -  Egy valamire való kardot meg el sem bírnál – errõl jutott hirtelen eszembe egy tõr a csomagom alján. Odaléptem hát hozzá, míg fél kézzel kerestem a tárgyat.

- Jó érzés az orromra kötni? – kérdezte szemrehányóan.

- Az – feleltem õszintén, míg elõhúztam a Közel-Keleten használt tõrt. - Ezt meg fogd, még szükség lehet rá. Nem sok volt hátra sötétedésig, s addig le akartam tudni a dolgomat no meg fedelet keríteni a fejünk felé. Tapasztalt szemeim vihart észleltek az itt-ott felhõkkel tarkított égbolton. A távolban már látni véltem a kis viskók körvonalát, amik bizonyára a fogadó s kocsma részei lehettek. Oda kellett mennem, ott kellett kérdeznem.

- Oda megyünk? – vette el végül a tõrt.

- Vihar közeledik - mutattam az égre - Nem lenne jó, ha a pusztán érne el bennünket. – Azt már nem tettem hozzá, hogy ezért kell sietnünk a viskókhoz, mert ott más dolgom is akadna.

- Akkor menjünk! – jelentette ki, míg övébe rejtette a tõlem kapott fegyverét. Meg sem álltunk odáig, azonban Galea hite ellenében, nem menedékért jöttünk ide. Ahonnan a zaj szûrõdött ki, ama viskó elõtt álltam meg, majd fordultam felé.

- Várj meg itt, maradj a fák mögött! Nemsokára jövök! – közöltem vele. Reméltem akkor az egyszer hallgat rám.

- Nem veszélyes épp itt várni a viharra? – kérdezte nagy szemekkel, mire én nagyot sóhajtva belekezdtem. csak az idõmet húzta!

- Még mindig biztonságosabb, mintha bejönnél velem. Különben is, csuklyában vagy, és meg tudod magad védeni... – tettem még hozzá.

- És mi lesz a menedékkel? – értetlenkedett tovább, asszonyi mivoltához híven.

- Azt nem itt keresünk. Nemsokára itt vagyok! – ígértem, mert sietni akartam. Pár csinos ló várakozott odakint, jól jöhettek még. - Ha baj van, sikíts!

Válaszra se várva léptem be, s rögtön megcsapott a testszag, vízipipa s alkohol egyvelege. Nem húztam orromat, csak leültem egy helyre s kértem egy kis itókát. Ez volt a trükkje: a kérdezõsködés. Hamar egy sarok felé irányítottak, hogy ott kérdést kaphatok minden kérdésemre. nagyot sóhajtva telepedtem oda egy székkel a férfihoz, kinek arcát több sebhely borította, mint enyémet, arcszõrzete ennek hála itt-ott nõtt már csak, foga hiányzott, szeme furcsán állt.

Olyanokra tudta a választ, melyek fontosak voltak számomra. S nos, Galea számára is. A nevek, amikkel üzleteltem vele azért kellettek, hogy tudjam ki s mit árult el mostanában – hisz besúgók mindenhol voltak s lesznek, arról meg ne is beszéljünk, hogy vannak is -, s mennyit tudnak. Tudnom kellett kiben bízhatok a városokban, s kiket kellett elkerülnöm, esetlegesen elkapnom s jól kifaggatnom. Már épp megkötöttük volna az üzletet, mikor egy vékony hang megtörte a férfiak mély, morgós hangját.

- Már aggódtam! – A hang irányába fordultam, hátha megérzésem s hallásom megfakult hirtelenjében, de sajnos nem így volt.

- Mondtam, hogy kint várjál – néztem végig rajta. Esett odakint, nem is figyeltem fel rá, de a legrosszabb az volt, hogy a nemrégiben magára kent port lemosta, sõt, ruhája nehezebb lett, jobban tapadt rá. Én elõtte is megmondtam volna róla, hogy leány – vannak asszonyok, kik elkövethetnek bármit, férfias ruhában s hajjal is annak tûnnek -, így azonban szinte üvöltött róla, számomra legalábbis.

- Oh milyen bájos gyermek! – Szólalt meg Malah, akivel addig beszélgettem. nem örültem neki, oh, de mennyire nem! - Hogy hívnak aranyom?

- Ne válaszolj! – jelentettem ki rögtön.

- Nem téged kérdeztelek, vagy talán hozzád tartozik? – szegezte nekem a kérdést. Eleinte irritált a szájszaga, de hamar megszoktam, azonban ahogy közelebb hajolt hozzám, nagy önuralom kellett ahhoz, hogy ne tegyem el láb alól eme bûzös szörnyeteget és pénzéhes markát.

- Velem utazik – feleltem nemes egyszerûséggel, majd látva, hogy ebbõl az üzletbõl sajnos nem lesz semmi, folytattam - és sietünk. – Felálltam majd elindultam lassú léptekkel.  Megérzéseim s ösztönöm nem jót suttogott.

- Add nekem a kicsikét, és megkapod a választ kérdésedre! – Csengett fel az a mondat, aminek bizonyos szinten örültem, meg nem is. Lehetõség és kockázat egyszerre. Galea ijedtében hátrált, sõt, lábamra is rálépett, de nem szóltam egy szót se. Ezernyi gondolat suhant át fejemen, végül pedig egyet szavakba foglaltam.

- Odaadnám, de nem tulajdonom a leány – fogtam meg gyengéden vállait, nehogy elessen.

- Csak hagyd, hogy elvigyem pár röpke percre, s megkapod a választ! – vigyorgott Malah.

- Már mondtam, Galea szabad, és velem van. Ezt tartsd tiszteletben! – ismételtem el újra.

- Ha együtt utaztok, az õ érdeke is, hogy megkapd válaszod! Tíz, tizenöt perc hátul, és a tiétek. Valamit valamiért! – Kellett az információ, nagyon kellett. S mástól nem kaphattam meg, csak ettõl az undormánytól…

- Úgy látszik nem tehetünk mást. - sóhajtott fel beleegyezõen Amasai, én pedig nem hittem a fülemnek - Csak gyorsan, mert sietünk! - fogott karomra, s már rángatott is magával. A döbbenettõl megszólalni sem bírtam.

- Mi?... Ne... Engedj! ...nem teheted ezt velem! – tiltakozott hevesen. Sajnáltam? Nem igazán, bár szívesen elmagyaráztam volna neki a tervet, csak akkor nem lett volna olyan hatásos. Biztosra vettem, hogy ezek után elvesztem bizalma egy részét, de mintha oly sokat vetett volna már belém.

- Gyerünk, a vihar után tovább kell mennünk! – mordultam, s vonszoltam magam után a hátsó ajtóhoz, oda, ahol kevés lehetett a szem s fültanú.

- Engedj el Raanan! –kiáltotta, de el se jutott akkor a tudatomig. Húztam, akárhogy is tiltakozott.

- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj! –közöltem vele a tényt, de úgy tûnt nem hitt nekem. Nem tudom miért, tudhatta volna, hogy nem hazudok… Arra lettem figyelmes, hogy Galea a tõlem kapott tõrrel próbálta menteni magát. Hamar kicsavartam kezébõl, majd  a falnak szegeztem.  

- A mindenit! Harcias kis lotyó... – jegyezte meg Malah.

- Adj egy percet, és kezes bárány lesz! – léptem Galeához, hátha sikerül jobb belátásra bírnom, más nem ezeket az ostoba kézen nem fekvõ dolgait elfelejttetni vele.

- Remélem, mert ha nem kapom meg, amit akarok, nincs üzlet! – jelentette ki, én pedig nem hagyhattam, hogy ússzon minden. Leszedtem Galea fejérõl a csuklyát, elkapta egyik majd másik kezét s magamhoz húztam.

- Bízz bennem, nem lesz semmi baj! - suttogta m fülébe. - Nem fogom hagyni, hogy egy ujjal is hozzád érjen, hallod?! Csak bízz bennem! És kiabálj! – tettem hozzá a fontosat, nem akartam, hogy az utóbbi elmaradjon. Fontos volt, nagyon! - Jobb lenne valami csendesebb helyre vinni, mielõtt felveri az egész környéket... – fordultam a leendõ áldozatom felé, ki ezt nem is sejtette. Férfiak s az õket szüntelenül kínzó vágyaik! Én is közéjük tartoztam, engem is kínozhattak volna, de tudtam uralkodni.

- Talán a pince jó lesz... - húzta fel a nadrágját jelzés képen. - Erre, mutatom az utat! – Követtük, egy szó nélkül. Fel se tûnt neki. Ez volt a végzete, a gatyájában nyugvó szörnyetege. Amint úgy lépett, gyorsan bezártam az ajtót, torkon ragadtam s a földhöz préseltem.

- Azonnal engedj el te hazug ördögfajzat! – hörögte.

- Elõbb még válaszolsz a kérdésemre! – közöltem vele, majd a biztonság kedvéért még jobban a földhöz nyomtam.

- Ölj meg, akkor sem mondom el – röhögte, nem tudva mire vállalkozott.  

- Megölni nem foglak még egy jó darabig... – közöltem vele az igazságot, míg egy kisebb pengét húztam elõ csuklyám alól. Mindig is érdekesnek találtam, hogyha az embert nagy trauma érte, mindig átváltott az anyanyelvére. Így volt ez Malah-nál is, ki ahogy ujjai kaszabolásába kezdtem, gondolkodás nélkül kezdte el arabul a neveket sorolni, s hogy mit lehet róluk tudni. Mikor már csak dadogott össze-vissza, tudtam, hogy kifogyott az értékes információból, élete utolsó perceit próbálta meghosszabbítani. Esélytelenül. Egyetlen, könnyed mozdulattal metszettem el nyaki ütõerét, mely hamar végzetét okozta.

- Menjünk! – szólaltam meg, mikor a férfi szemei ismerõsen elsötétültek. Galea nem mozdult, csak érzelmekkel telit tekintettel nézett fel rám. A csalódottságtól, az értetlenségig minden volt azokban a kék szemekben, de a düh volt legjobban kivehetõ. - Most miért nézel így rám? Inkább örülnél, hogy nem adtalak el neki.

- Jól mondtad, nem vagyok a tulajdonod, hogy eladhass! – jelentette ki, mintha ezt nem tudtam volna. Azonban kíváncsi voltam honnan volt ennyi merészsége.

- És mégis mit tehettél volna ellene? – kérdeztem rá egy nyomós pontra, mire összerezzent, sõt, mintha a szemei is bekönnyeztek volna. Ne, ne. Utálom, ha sírnak. Nõ, férfi, gyermek, nálam egyre megy, de egyszerûen utálom!

- Nem vagyok fizetõeszköz! – Találta meg hangját végül. Tényleg azt hitte, odalöktem volna bárkinek is? Tényleg?

- Nem is hagytam, hogy az légy! – feleltem komolyan, s kicsit sértett, hogy ezt kinézte belõlem. Bérgyilkos voltam. Emellett vigyáznom kellett rá – nem tudom miért, de így éreztem -, együtt menekültünk, kerestük a kérdésekre a választ. Mit hitt? Hogy bekopogunk pár házba és kedves, mosolygós emberek válaszolnak majd minden mocskos kérdésünkre? Naiv leány!

- Szóval hálásnak kellene lennem?! – törölte meg könnyes szemeit.

- Ha lettél volna már ilyen férfiak között, akkor hálás lennél. Gyere ide! – mordultam. Nem akartam hamar lebukni, nem volt Galea olyan állapotban, hogy egy kicsit is tudjon magára vigyázni. Nem engedelmeskedett, így hát én léptem oda hozzá s megragadva felsõjét egy könnyed mozdulattal téptem szét. Beleremegett a gyomrom abba, ahogy rálátást nyertem felsõtestére, amit igaz egy trikó takart.

- Most meg mit csinálsz? – jajgatta ijedtében. Oh, ha én az tudnám…!

- Azt kell hinniük, hogy... megvolt a dolog. Ezzel idõt nyerünk. – Ekkor két kezét mellkasomnak feszítette s odébb taszított magától. Égettek apró ujjai a ruhán keresztül is.

- Vedd le rólam a kezed! – közölte, mintha nem õ nyúlt volna hozzám. Én egyedül a ruhájához értem, ügyeltem rá.

- Mondtam, hogy ne gyere be utánam! – szidtam le, hisz ha hallgatott volna nem kellett volna ily kockázatos dolgot vállalnom. Miért nem tudott egyszer rám hallgatni? Miért? Annyi galibát okozott már megint, csak csinálta a gondot, amin törhettem a fejemet. S apropó! Olyan néven szólított, amit nem értettem. Mindenki Amasainak ismert, kivétel nélkül, mikor bérgyilkos lettem ezt kaptam, ezzé váltam. Õ mégis annak hívott. Honnan tudhatta?

- Ennyire elég lesz? – suttogta, ruhájára célozva.

- Gyere utánam – feleltem halkan, rá se nézve. Nem akartam, hogy tekintetem elkalandozzon oly helyekre, ahová nem kellett volna. Nem szólt semmit, csak követett a zuhogó esõbe. Oh igaz is, az év ama szakaszában voltunk, mikor ama kevés esõ hirtelenjében, gyorsan leesett. Másnap ami lehet, mint kizöldült s virágzott. Azonban a vihar nem volt ilyen szép része…

- Ki volt ez? – szólalt meg, mikor már magunk mögött hagytuk a nyomasztó helyet a hullával.

- Valaki, akinek a cimborái körülbelül tíz percen belül felfedezik a hullát, s amint eláll a vihar utánunk fognak jönni – suttogtam, míg a lovak felé igyekeztem. Kiválasztottam egy szebb, erõsebb példányt. Nem… mégsem, lehet túl lomhának bizonyult volna. Sietnünk kellett, a vihar se a hulla nem játszott a mi kezünkre.

- És most elkötjük a lovaikat is? – nézett fel rám, mire én egy nagy sóhaj után egy nyugodtabb példány kantárja után nyúltam.

- Ha te gyalog szeretnél menekülni, csak rajta. Ültél már lovon? – kérdeztem meg a biztonság kedvéért.

- Nem – suttogta leszegett fejjel, én pedig legszívesebben kínomban felordítottam volna. Akkor maradt a nagyobb testû. Csak remélni mertem, hogy a hosszú lábait tudta szedni.

- Ez esetben csupán egyetlen lovukat visszük el – kötöttem gyorsan a nyereghez kevés dolgomat, majd fel is ültem rá. - Gyere! – Kezemet nyújtottam, mire egy kis hezitálás s kezemen való vékony seb nézegetése után elfogadta s felhúzhattam magam elé. Egy erõsebb kantárcsapással adtam a ló tudatára, hogy indulnia kell. Nem tétovázott, s meglepetésemre elég gyors jószágnak bizonyult. AZ esõ csapott minket, a szél is rásegített. Galea a karjaim között didergett, a hiányos ruhája is rásegített erre. A távolban kiszúrtam egy kisebb dombot, oda vezettem a lovat. Szerencsére akadt egy nagyobb barlang is, oda vonultunk be a vihar elõl.

- Sajnálom, hogy megvágtam a kezed – szólalt egyszer csak meg a leány, s pont olyat mondott, amire nem számítottam.

- Inkább azt sajnáld, hogy most legalább tízzel növelted azok számát, akik holtan akarnak látni bennünket – sóhajtottam.

- És te nem sajnálsz semmit? – kérdezett rá, míg mérges tekintettel méregetett. Ha tudta volna mennyi mindent! Elsõnek is, hogy nem öltem meg még az elején, vagy hogy nem hagytam ott, hogy belekeveredtem… s ez csak vele kapcsolatos volt.

- Azt, hogy nem kötöztelek ki a kocsma elé, egy fához – adtam hangot az egyik megbánásomnak, ami a legkedvesebbnek bizonyult.

- Az a kereskedõ, akivel elbúcsúzás után beszéltél, õ mondta, igaz? – Nem bírta tovább pillantásomat, inkább más merre nézett.

- Mit? – kérdeztem vissza, nem értettem mit szeretett volna. Közben kikötöttem a lovat, elõszedtem pár dolgot a csomagomból.

- Hogy menj be ehhez az emberhez.

- Hidd el, hogy szükséges volt! – jelentettem ki komolyan, míg õt néztem. Ramatyul festett, ázott volt és szakadt ruhás, megviselt. Nyoma sem volt az elõzõ reggeli mosolygós asszonykának.

- Legalább megvan, amit akartál. – Didergett, onnan láttam. Megsajnáltam? Nem tudom. Nem igazán éreztem még olyat, nem tudtam az milyen. Közelebb léptem hozzá, miután megbizonyosodtam arról, hogy a lovaglás alatt mindenünk elázott, így még tüzet se tudtam rakni. Magamhoz húztam, oly gyengéd érintéssel, mint könyveimhez értem. Mikor értetlenül felnézett rám, megindokolta tettemet.
- Mindenünk átázott, s nem akarom, hogy megfázz.

Nem szólt, nem vitatkozott, nem tiltakozott. Egyszerûen csak közelebb bújt, fejét mellkasomnak döntötte, s hamarosan már szuszogott is. Úgy tûnt az átlagosnál kicsit nagyobb testhõmérsékletem most jól jött, ha nem is nekem, de neki igen. Nagyot sóhajtva vetettem fejemet a barlang falának, míg Galea vállára simítottam egyik kezemet, pont azt, amit megvágott. Vetettem rá egy pillantást, majd az okozójára is. Összevont szemöldökkel szuszogott, nem úgy tûnt mintha az édesek álmát aludná. Másik kezemmel szórakozottan nyomkodtam meg a szemöldöke közötti ráncokat, melyek a homlokra s szemöldöke ráncolásának gyermekei voltak. Nagyot szusszanva fúrta jobban fejét mellkasomba, ami kicsit csikizett. Halovány mosollyal az ajkamon fészkelõdtem, majd fejemet óvatosan oldalra döntve próbáltam kicsit szundítani. Az esõ volt az ébresztõm: tudtam, ha kevésbé szakad, folytatnunk kell utunkat.

<#>*~¤~*<#>

Már nem tudtam aludni, de még mindig szakadt odakint. Galea azonban szerencsére minden gond nélkül, sõt, felháborítóan elégedetten aludt félig rajtam. A kanca, akit elkötöttem, állva szundikált, pihent. Egyedül én voltam pattanásig feszült, s az a kis szunyókálás is inkább volt gondolkodási idõ zárt szemekkel. Üres tekintettel meredtem ki a barlang száján, miközben fejemben a lehetõségek tárháza pörgött le: hol menjünk, mivel s miként, mikor, hogyan. S eme nagy gondolatok közepette hagyott alább az esõ. Mocorgásomra, hogy kilássak az égre Galea is ébredezni kezdett. Óvatosan eltoltam magamtól, míg õ álomtól ködös tekintettel nézett fel rám, s ahogy meleg testemtõl elkerült beleborzongott a hidegbe.

- Megnézem az eget, ha oly idõ van, útra kelünk. Minden perc számít – indokoltam, mire õ bólintott egyet s az elszakított ruháját próbálta mellkasán összehúzni. – Nézd meg a táskában ruhádat s cseréld le – jegyeztem meg. – Lehet jobban járunk, ha asszonyomnak néznek.

- Ha úgy nem leszek fizetõeszköz, nem bánom… - felelte, majd felállt és a lóhoz lépett. Én addig vetettem pár pillantást az égre. még mindig esett, de a hajnali, korai napsugarak a távolban, melyek éppen hogy csak világos foltot, nem is, pöttyöt képeztek a horizonton biztató jelként lettek elkönyvelve.

- Átöltöztél már? – szóltam oda, míg mindig az eget bámulva. Egy kis mozgolódás után felszusszant, majd megszólalt.

- Igen. – Felé fordultam, majd a hasonlóan ázott ruhájára néztem. – Indulunk?

- Kénytelenek vagyunk, ami volt élelmünk, mind elázott, éjszaka a ló ette meg – böktem fejemmel az állat felé. – Város akad a közelben, pár órányi vágtára, de elsõnek ott fognak minket keresni. Az lesz a legjobb, ha kerülünk – ecseteltem tervemet, amit õ helyeslõ bólintással nyugtázott. – Ha szomjas vagy, akad a nyeregtáskában egy pohár féle, rakd ki az esõre s igyál – sétáltam a ló melletti nyereghez s táskákhoz.

- Nem akarok kiszáradni, hiába áztam már bõrig – sóhajtotta. Leguggoltam hát, majd odaadtam neki a poharat, s míg elment inni, pakolásztam kicsit a szikkadt nyeregtáskában. Akadt ott kés, retek és retek, elõzõ tulajdonosa nem volt tisztelettel a rendre s tisztaságra. A felesleges dolgokat a barlang egyik repedésébe rejtettem, jó mélyen. Ha netán arra tévedtek volna, ne fedezzék fel. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Galea állt mellettem, kezében a pohárral. Érdeklõdve figyeltem rá, míg õ felém nyújtotta. Révén, hogy épp az utolsó retkes rongydarabot tömtem a lyukba, s térdeltem, nem láttam bele.

- Végeztél? – kérdeztem, majd vettem át. Nehéz volt, lötyögött, s ekkor fogtam fel, hogy nekem is hozott. A meglepett tekintet után halovány mosoly futott át ajkamon, majd minden további szó nélkül egy húzással megittam.

- Miket tudtál meg attól a férfitól? – kérdezte, mikor az utolsó cseppet is legördítettem torkomon. Boszorkány! Mit is hittem? Hátsó szándékkal kedveskedett!

- Sok mindent…

- Gondolkodtam, azt hiszem arabul beszélt, mégse értettem.

- A kontinens keleti oldalán beszélnek így. Keresztezõdik az arab a törzsi nyelvvel – álltam fel, majd tettem vissza a poharat. – Felkészültél arra, hogy megint bõrig ázz? – kérdeztem incselkedve, mire õ felsóhajtott, s meghúzta a felkontyolt haját, hogy jobban tartson.

- Soha jobban!  - Nekem sem kellett kétszer mondani, felnyergeltem az állatot gyorsan, majd fel is ültem. Galeát magam elé ültettem, s miután eligazgatta szoknyáját, el is indultunk.

Se én, se õ, se a ló nem örült újra a szakadó esõnek, de nem várhattuk meg míg eláll. Ezzel is idõt nyertünk, értékes s pótolhatatlan idõt, mely az életünket is megmenthette. Sõt, az esõ nem csak a nyomunkat tüntette el, de még az addigi utakon közlekedõket is fedél alá kényszerítette. Se nyom, se szemtanú, s mindezt elérhettük egy kis vacogással.

Nem szóltunk egymáshoz, hallgattok az esõt, ahogy a ló nehéz patái a sáros földnek csapódnak, s ahogy szuszogott. Órák óta lehettünk már úton. Galea dideregve próbálta magát minél közelebb tudni hozzám. Nagyot sóhajtva hajtoltam elõrébb, s vállán pihentettem államat. Döbbenten fordította fejét felém, én pedig csak oldalra néztem egy pillanatra, jelezvén, ne törõdjön vele. Nem sokáig maradtam így, kellemetlen volt, de mintha Galea kevésbé vacogott volna már. Az esõ is kezdett alább hagyni, a látótávolság is nõtt, így láthatóvá vált a zöldülõ táj.

Ahogy a Nap is felbukkant s meleg sugaraival ki-kibukkant a felhõk mögül kezdett minden elviselhetõbb lenni. Délutánra járt már, s úgy rémlett, hogy estére egy kisvárosba érhetünk azon az úton. Galea csendben volt, vagy szunyókált nekem dõlve. Párszor megálltunk, hogy kinyújtóztassuk lábainkat, s a lovat is pihentettük, no meg megitattuk. Egy ilyen alkalommal, mikor már csak szemerkélt az esõ, Galea odalépett a pej állathoz, aki a zöldellõ füvet rágta boldogan.

- Bizonyos szinten irigylem. Csak le kell hajolnia, s máris tömheti a bendõjét – simogatta meg az állat vizes s izzadt nyakát. Mikor felém nézett én csak a fejemmel a föld felé böktem, jelezvén, hogy senki, még én sem állítom meg abban, hogy a ló példáját kövesse.

- Nem fogok legelni! – jelentette ki, mire én egy vállrándítással tovább lépdeltem. Fájtak a lábaim, rég lovagoltam ennyit, a gyaloglással jobban kibékültem volna, de azzal nem tudtunk úgy haladni.  – Azonban éhesnek éhes vagyok… - tette még hozzá, míg a lovat simogatta.

- Estére ehetsz – jelentettem ki, majd nagy levegõt véve fontam össze tarkómon ujjaimat.

- Hogy nevezzük el? – A kérdésre felé fordultam, nem értettem mire akar kilyukadni. Arcomra nézett, majd látván, hogy nem tudtam mire értette, folytatta. – A lovat. Nem lehet név nélkül.

- Kétlem, hogy az elõzõ gazdája adott volna neki nevet - feleltem a tényt, nem értvén, miért csinál ebbõl ekkora ügyet.

- Szerintem pedig fontos, hogy a haszonállatokat se csak „lónak” hívjuk. Végtére is minket szolgál, annyit megérdemel, hogy nevezzük valahogy. – Nagyot sóhajtva engedtem le kezeimet, majd néztem, ahogy a legelészõ állatot simogatta. Asszonyok! Õk s a ragaszkodásuk. Bár akadtam már össze hasonló józan bolond férfival is, minden állatát emberként kezelte s szerette. mit csodálkoztam hát?

- Elnevezheted – közöltem vele, majd megindultam feléjük. – Útközben törheted rajta a fejedet, aztán este megvitatjuk. Nem fogod Kaktuszvirágnak vagy Napsugárnak hívni a csõdört – tettem még hozzá, mire õ szemöldökét s homlokát ráncolva vágta csípõre kezeit.

- Mintha egy gyerekkel közölnéd mindezt!

- Oh, pedig hidd el, nem tartalak annak – néztem rá megállván mellette. Nagy szemeivel viszonozta a gesztust, s azt hiszem kissé meg is volt lepõdve.  – Indulhatunk? – tértem a lényegre, míg a ló kantárja után nyúlva felhúztam fejét. Nem vártam meg Galea válaszát, nyeregbe pattantam, majd nyújtottam a kezemet, hogy felhúzzam. Indulhattunk tovább, hogy a leány törhesse a fejét, míg korgó gyomrán pihenteti kezét.

Többet nem álltunk meg pihenni, az esõ már szinte teljesen elállt, nem kívántam az elõnyünket elpocsékolni. Az estét se terveztem túl hosszúra a városkában, csakis annyira, hogy ehessünk, a ló is pihenjen, s kész. Kész terv volt a fejemben, s az elõzõ napi balul elsült információszerzésnek hála nem mehettem városról-városra. Kerülnöm kellett, minden idõ volt és ezt nem szerettem.

Egy fogadó elé érve megállítottam a lovat, megráztam a szunyókáló leányt, majd leszálltam. Révén, hogy még félig aludt Galea, neki is segítettem leszállni, derekánál fogva emeltem le a lóról, s mikor letettem, kikötöttem az állatot.

- Itt alszunk? – kérdezte érdeklõdve az épületet nézegetve, mire én is arra néztem.

- Pihenünk, s te majd alszol a lovon. De most tudod jól mi a dolgod – mutattam rá jelentõségteljesen, mire õ bólintott. – Eszünk, meglátom tudok e valami érdekeset is kicsikarni a bent lévõkbõl, ha nem, gyorsan távozunk.  S ne beszélgess nagyon!

- Beszélgethetek, csak nem nagyon? – kérdezett vissza incselkedve, mire én felsóhajtva intettem.

- Úgyis nekem kell elvágni a torkukat. Na gyere! – intettem fejemmel a fogadó ajtaja felé, majd el is indultam. Egész kellemes légkör várt bent minket, igazán gyanús alak se bújt meg egy sarokban sem, így bármiféle információszerzés ki volt lõve. Mindig volt nálam pénz: a ruhám nem hiába volt nehéz, a különféle tõrök s eldugott érmék felelhettek ezért.

- Innen hova megyünk tovább? – kérdezett rá Galea, míg vártunk az ételre. Mielõtt válaszoltam volna, rásimítottam államra, s megállapítottam, hogy már borostásodtam. Komoly gondolat volt, hogy netán hagyom megnõni, míg utazunk az álcázás miatt, de hamar elvetettem. Sosem bírtam elviselni.

- Észak-keletre. A tenger felé – tettem még hozzá. – Többet azonban nem mondok, csak ott. Emellett be kell még iktatnunk egy kis kitérõt.

- A nevek? – kérdezett rá kerek-perec, mire én sóhajtva bólintottam.

- Igen, a nevek. A tulajdonosaik tudhatnak pár dolgot mind rólad, mint arról, miért megy ez a nagy vadászat utánad. Aztán ott van még a végcél, ott biztosan találunk valamit – vakartam meg tarkómat, majd várakozóan a pult felé tekintettem. Kezdtem én is éhes lenni, bár bõven bírtam volna még jó pár napig. Nem az lett volna az elsõ alkalom, s attól tartottam, az utolsó sem.

- S ha nem tudnak semmit és feleslegesen ölted meg az embert? – fészkelõdött a székén, leszegve tekintetét. Ránehezedtem az asztalra, ami nyögte öreg lábaival, majd komolyan ránéztem a leányra, aki lassan rám emelte a tekintetét.

- Bérgyilkos vagyok – közöltem vele nemes egyszerûséggel, nem is figyelve a hangszínemre. Láttam, hogy meglepte, hogy ilyen nyíltan kimondtam, pedig a java még hátra volt, amire mereszthette nagy, kék szemeit. – Nem sarlatán, csaló, rabszolga kereskedõ, sõt, se strici. Az orrom alá dörgölheted újra s újra a tegnapit, de én is épp annyira voltam kegyetlen, mint te felelõtlen. Jó lecke volt, hogy legközelebb hallgass rám, leány! – sziszegtem a végét. – A talaj a lábunk alatt ingatag, rejthet futóhomokot, szakadékot, de biztos talajt is. Utóbbit szeretném járni, ha ismeretlen is, de ha úton s útfélen kétségbe vonod a döntéseimet, egyszer belefutunk egy olyan csapdába, amibõl már én sem tudok kimászni.

- Sajnálom, Amasai… - kezdett volna bele, de leintettem s folytattam.

- Leróttad a tartozásodat. Én vállaltam ezt az egészet, akarva vagy akaratlanul az már nem lényeg. Azonban a következõ ostobaságodnál felkaplak a hátamra és én magam viszlek azok elé, kik így keresnek téged! S ne gyere azzal, hogy ennyit érsz e nekem. Felbírod épp ésszel fogni eddig is mennyit kockáztattam?

- Otthagytad a könyveidet… - jegyezte meg halkan. – Ebbõl úgy gondolom, hogy sokat.

- Azt ne is hozd fel! – horkantottam. – Kitekerem a nyakadat, ha bajuk esik. Néhány példány idõsebb, mint te hatszor is lehetsz! – Galea erre nem szólt semmit, csak elmosolyodott.  Ekkor hozták ki az ételünket, melynek mindketten neki is estünk. Nem maradt a tányérokon túl sok minden, esetleg csak morzsa. Miután kifizettem, távoztunk. Újra nyeregbe pattantunk, s mintha a fogadói szóváltás meg sem történt volna, tovább indultunk.

Egész éjszaka haladtunk, az ég tiszta volt, a csillagok ragyogtak, a Hold pedig annyira megvilágította a tájat, hogy tudjam az utat követni. Gondolataim csakis a fennálló helyzet körül forogtak, próbáltam az addig megtudott dolgokból összeállítani valami képet, de annyi minden hiányzott, hogy nem jutottam elõrébb. Oh, de utáltam egyhelyben toporzékolni, s várni arra, hogy a támadásból szûrjem le mi lehet a háttérben! A gondolataim keresztezték egymást, nem tudtak dûlõre jutni, azonban a fejem elõre bicsaklott, a leány vállára és azt hiszem elnyomott az álom.

<#>*~¤~*<#>

Apró ujjak selymes érintése kísértett. Arcomon siklott, a fülem felé, majd a hajszálaim közé. Nagyot szusszanva mozdultam meg, mire nyakam fájdalmas nyílalt egyet. Lassan magamhoz tértem, felfogtam a helyzetet: elaludtam, rádõlve a lány vállára, nyakam kiakadt, Galea pedig arcomat piszkálva próbált felkelésre bírni. Álomtól ködös tekintetemet ráfordítottam, de csakis azt, nyakamat meg se mertem mozdítani.

- Ha bealszol, jó irányba megyünk? – kérdezte halkan. Nagyon közel voltam hozzá, õ is hozzám, nem tudtam õ érezte, felfogta e. Láttam onnan ajkának édes kis barázdáit, a szempillájára ragadt kis szöszt, sõt, álomport is az orránál.

- Remélhetõleg – feleltem, miután kinézelõdtem magamat rajta. Láthatóan kicsit zavarba jött, nem igazán érdekelt a dolog. Reggel volt, az esõ is elállt, ettem s aludtam, kellett még más? Galea ujjai még mindig arcomat érintették, ami égette bõrömet. Nagyot szusszanva élveztem ki, ahogy azt is, hogy így a nyakam nem fájt. Így azonban nem ülhettem, nem maradhattam, szóval egy nagy levegõt véve, számat összeszorítva emeltem fel fejemet. Nagyot reccsent, hatalmasat, a leány is csak nézett rám nagy szemekkel.

- Ez… ez a nyakad volt?

- Elültem – közöltem nemes egyszerûséggel, majd egy kis lábrázás után odacsaptam a kantárral a lovunknak, hogy váltson át gyorsabb tempóba. – S gondolkoztál az álalt nevén? – törtem meg a csendet. Láttam arcán, hogy nagyon gondolkozott, no meg az is érdekelt miért fogta úgy egyik kezével a másikat.

- Igen, de nem igazán jutottam még semmire… mármint eszembe jutott olyan, hogy Betyár, de olyan nyugodt állat. Bár belegondolva, te is legtöbbször nyugodt vagy, de mindenféle gondolkodás nélkül tudnálak betyárnak hívni – nézett fel rám, mire szemöldököm felszaladt a homlokomra. Felkuncogott az arcom látván, majd vállrándítása után folytatta.

- Akkor ott van még a Borzos, Tücsök…

- Nem virgonckodik, a Tücsök nem jó, így a Szöcske se a Sáska – szóltam közbe.

 - Igaz… - sóhajtotta. – Akkor legyen mondjuk…- kezdett el gondolkozni, míg hümmögve a tájat kémlelte. – De ha mindenbe belekötsz, neked nincs ötleted? – nézett fel végül rám.

- Nekem tökéletes név nélkül is – feleltem szórakozottan, majd mikor lelestem rá a szemem sarkából, legszívesebben jót vigyorogtam volna a durcás arcán.

- Szóval akkor elnevezhetem saját kedvem szerint. – Nem kérdezte, kijelentette. Belegondolva így volt, hisz én úgyse hívtam volna a lovat „nevén”.

- Akkor Borzos lesz! – jelentette ki. – S azért, mert olyan… borzos – motyogta a végét. Szabad kezemmel megdörzsöltem gyorsan a mosolyra kunkorodó számat, így nem láthatta. Válaszul csak biccentettem, hogy jó lesz ez nekem, majd oldalba böktem Borzost, hogy átváltson vágtába. Míg aludtam is elõre ment, okosan s ügyesen, a távolban már felsejlett az elsõ megállónk, ahol biza pár napot el kellett töltenünk információra vadászva. 

Azt minden esetre sikerült megállapítanom, hogy itt az idõ, nekem is ideje elkezdenem készülõdni. Fáradt voltam és csüggedt, de minden erõmmel igyekeztem összekaparni magamat. Miután felöltöztem, összepakoltam saját kis batyumat, s elraktam néhány lepénykenyeret az épp szobájából kilépõ Amasai felé fordultam. Háttal állt nekem. Csuklyát viselt, ami még sejtelmesebbé tette amúgy sem hétköznapi kinézetét. Így talán kicsit még hatalmasabbnak tûnt.

- Elgondolkoztál már azon, hogy egy csuklyás férfi még szembetûnõbb? – kérdeztem érdeklõdve, hisz számomra igenis szokatlan volt. Aki csuklyában mászkál, arról lerí, hogy titkol valamit... vagy csak rossz az idõjárás, ám a tegnapból ítélve a mai nap sem lesz satnya.

Szavaim hallatán komótosan felém fordult, majd végignézett rajtam. Gondolom ruhámat furcsállta. Sejtettem, hogy sok lesz a szép kis szoknya, s a csipkeszegélyû felsõ, de gondoltam a kendõ ellensúlyozza majd. Életem termetes hányadát férfiruhában éltem le, tíz éves koromig nem is hordtam mást, élvezem hát, ha végre szép szoknyát viselhetek. Ha csak az álcázás kedvéért, akkor is.

És még én szóltam meg az öltözetét...

- Itt annyira nem – kaptam meg a sokatmondó választ  – Így jössz? – éreztem, hogy riposzt lesz a vége.  Nagy sóhajtás kíséretében húztam fel szoknyámat, felfedve az alatta lévõ nadrágot, õ pedig faarccal bámult rám.

- Álca – nyomatékosítottam, de ez sem segített. Olybá tûnt kicsit sem lepi meg a dolog. – Egyszerû szoknya egy felsõrésszel. - próbáltam tudtára adni, hogy nem minden a "rejtélyes" kinézet, s hogy néha a kevesebb több, de õ tudja... elvégre õ a szakmabeli.

- Még jól jöhet – morogta – Mindened elpakoltad? – nem szóltam, csak bólintottam válaszképpen  – Rendben van. Készen állsz?

- Azt hiszem – ismételtem meg a bólintást – Gyalog megyünk?

- Egy darabon, de majd meglátod. A piacon legyünk túl, onnan minden simán megy majd. Ám elsõnek: ha külön kell válnunk, tudod merre van a keleti fõkapuja a piacnak, igaz?

- Persze, hogy tudom! – értetlenkedtem – Én is jártam arra ezerszer. - való igaz, hogy számos erényem között nem szerepelt a jó tájékozódás, de azért igyekeztem. S bár nem tudtam olvasni a természetbõl, ahol egynél többször jártam, oda rendszerint vissza is találtam.

- Csak nem így. Nos, akkor amint beérünk szétválunk s ott találkozunk – temette arcát még jobban csuklyájába, majd határozott mozdulattal lépett ki az ajtón.

Mély levegõt vettem, s követtem. Testemben nyoma sem volt már a kialvatlanságnak, helyét átvette az élénkítõ izgatottság. Gyors léptekkel indultunk a piac felé. Az embertömeg nõttön-nõtt, ami igazából elõnyünkre volt, mégis egyre kényelmetlenebbnek éreztem. A nyugtalanság egy-kettõre félelemmé lett. Láttam, ahogy Amasai olykor hátra pillant, hogy meggyõzõdjön minden rendben, de ez nem volt elég. Próbáltam nyugalmat erõszakolni lelkemre, s megfeledkezni a helyzet súlyáról, s közben arra gondoltam, mi lesz velem, ha még a piacot sem értük el...

Gyûlöltem a piacot, ahogy a tömeget is, pedig jó párszor húzott már ki a bajból a végtelen embertenger. Ráadásul az ottani piacon aztán tényleg mindent megtalált az ember. Hasznos volt, de nyomasztó hely. Ahogy beléptem, úgy éreztem ismét átjár a fáradtság, ám sajnos nem állt szándékában kitúrni a félelmet. Olyan tökéletesen megfértek együtt, hogy kezdtem elbizonytalanodni benne, egyáltalán képes vagyok-e elsétálni a kapuig. Ekkor Amasai is megtorpant, s ismét rám pillantott, majd homlokát ráncolva indult felém.

- Siessünk – fogta meg karomat, ami legalább annyira megrémített, mint amennyire megnyugtatott – A keleti szárny a piac másik végében van.

- Tudom! De… de mi van a szétválással? – próbáltam kibökni, miközben szinte cibálta maga után erõtlen testem.

- Elvetettem! – közölte nemes egyszerûséggel. Szerettem, ha valaki képes tömör õszinteséggel beszélni. Van benne valami furcsa báj, bár lehet, hogy csak azért vélem így, mert én magam képtelen vagyok megállni, hogy egy-két szóban összefoglaljam mondandómat. Még az ezt megkívánó élethelyzetekben is becsúszott egy-két... négy-öt töltelékszó, amiknek igazándiból különösebb szerepük nem volt. Ezen kalandoztam, s megpróbáltam mit sem törõdni azzal, hogy vajon milyen veszély késztethette a férfit arra, hogy elvesse ígéretesnek látszó tervét, mikor váratlanul hatalmasat rántott rajtam. Akkorát, hogy el is estem volna, ha nem markolja karomat.

Hurrá, most már biztos lehetek benne, hogy nagy a baj!

Morcosan emeltem rá tekintetem, hisz ha eddig nem vettek észre, ezt az eszeveszett rángatást biztosan kiszúrták. Aztán a hirtelen irányváltoztatást egy újabb hirtelen irányváltoztatás követte.

- Ez fáj! - szisszentem fel, ahogy ujjait karomba mélyeztette.

- Dehogy, ez még nem fájdalom – mondta ingerült hangon, amitõl jobbnak láttam elhallgatni.