- Sz… Szia! – köszön vissza kicsit bizonytalanul, amivel engem is elbizonytalanít. Talán nem tetszik neki amit lát? Alaposan végig mér, mintha mégis megmozgatná kicsit, de a hallgatása kétségbe ejt.
- Huh, gyönyörû vagy! – teszi hozzá kisvártatva, de ez a fura pillantás még mindig nem gyõz meg az õszinteségérõl, ennek ellenére sikerül zavarba hoznia vele.
- Oh! – bököm ki és érzem, hogy fülig vörösödöm. – Köszi! Hm… Izé… Szóval, jó leszek így?! – kérdezem félszegen. Jobb ha még az elején kiderül, mivel kicsit túlzásnak érzem azt a gyönyörû jelzõt.
- Viccelsz?! – mosolyodik el – Baseball ütõt kell vinnem magammal, hogy lecsapkodjam rólad a pasikat!
Egy pillanatra ledöbbenek. Ezt komolyan gondolja, vagy csak udvariaskodik?
- Ugyan! – legyintek pironkodva. Ez tényleg túlzás, de akkor miért tud vele zavarba hozni? Nem mellesleg õ se néz ki szarul. Egyszerû farmert és pólót visel, ami nem túl extra, de az már igen, hogy a póló alatt vérnyomás emelõen duzzadnak izmai. – Azért köszi, jól esett! Bejössz egy kicsit? - kérdezem és kezemmel beljebb invitálom. Igyekszem leplezni, hogy kissé melegem lett a bókjától.
- Persze, ha szabad?
Mosolyogva teljesen kinyitom az ajtót.
- Apu már kint van a terepen – magyarázom miközben beljebb megyünk.
- Talán nem is baj, így talán túlélem a mai napot! – vágja rá, viccelõdve. Legalábbis én viccnek fogom föl.
- Ne örülj, kint találkozni fogsz vele! – kacsintok rá játékosan. – Nem biztos, hogy élve hazajössz onnan!- teszem még hozzá. Természetesen csak viccnek szánom. Apám nem egyszerû eset, de nem is gyilkos.
- Azért ezt elõre közölhetted volna, amikor megkértelek, hogy légy a csajom! – vág vissza, majd hirtelen hebegve-habogva javítja magát. – Mármint… Hogy izé… A díszítõ macám legyél!
Egy pillanatra meglepõdöm, kicsit furán jött le ez a magyarázkodás. Talán zavarban van? Fut át az agyamon, de gyorsan el is hessegetem. Ugyan miért lenne zavarban, biztos csak nyelvbotlás volt. Nyugtázom és elmosolyodva incselkedem tovább:
- De abban nem lett volna semmi vicces! - azt már inkább meg sem említem, hogy a sivatagból sosem kerülne elõ a hullája.
Magamra kapok egy fehér csipkés blézert és az összeszedett váltás ruhám magamhoz véve indulunk el a verseny helyszínére. Az út több mint két óra, de nem bánom, a jó társaság feledteti az idõt és a kevésbé minõségi utat.
Odaérve kicsit sem lepõdöm meg. Apám tud szervezni az biztos, és most még annál is jobban kitett magáért. Nem tudom kivel és, hogyan paktált le, hogy ez a verseny ilyen színvonalon legyen, de nagyon impozáns lett. Ezekbe a dolgaiba sosem avat be, nehogy bajba kerüljek. Amirõl nem tudok, azzal nem is szoríthatnak sarokba.
- Öhm… – szólal meg Dorian tétován, mire azonnal felé fordulok – Nem kellett volna valami alkalmatlanságot kerítenünk, amiben aztán majd alhatunk?! - kérdezi és a sátrak felé biccent.
- Nyugi, nem kell a prérin aludnod! – kacsintok rá mosolyogva – Ha nekem lesz hol aludnom, akkor te sem kényszerülsz a kocsidba! - teszem még hozzá magabiztosan, egyértelmûvé téve, hogy én már gondoskodtam alvó helyrõl, egész pontosan apám gondoskodott.
- És apád ehhez mit fog szólni? - kérdez vissza, mintha tartana az öregemtõl, ami ismét megmosolyogtat.
- Köztünk fog aludni, puskával a kezében! – nevetem el magam, ahogy kijelentésemre megnyúlik az ábrázata. – Talán nem! Majd meglátjuk! - ércelõdöm tovább.
- He-he, nagyon vicces vagy! – fanyalodik el látványosan, amibõl azért kiérzõdik, hogy nem gondolja teljesen komolyan.
Kár, pedig tényleg vicces vagyok és a képétõl még inkább sziporkázhatnékom támad. Na, majd késõbb. Lesz még alkalmam a frászt hozni rá apámmal. Nem is olyan rossz, ha az ember lányának van egy ilyen mumus a paklijában.
- De, ha már szóba került atyám, be kell köszönnünk neki! – húzni kezdem egy sátor felé.
- Szia, apa! – kiáltok oda neki integetve, hogy könnyebben kiszúrjon a tömegbõl. Amint észre vesz, visszaint, én pedig tovább húzom Doriant, célom felé.
Apám szeme le föl jár rajtam. Pontosan tudom, mi jár a fejében, de már lecsúszott róla, hogy változtasson a döntésén. Vele ellentétben Michael nem engem mér végig, hanem Doriant, majd rám kacsint úgy, hogy apám ne vegye észre. Tekintete elárulja, mit akar üzenni. „A srác tényleg ott van a szeren!” Visszamosolygok rá, egy amolyan „Tudom!” arckifejezéssel.
- Õszintén szólva, el sem hiszem, hogy megengedtem, hogy ebben a göncben parádézzál itt, lányom! – morran fel, ahogy megállunk elõtte.
- Márpedig, megengedted! – mosolygok elbûvölõen. – Apa, ez itt Dorian Cleavenger! Dorian, õ az apám, David Wain! - mutatom be õket egymásnak.
- Örülök, hogy megismerhetem, Mr. Wain! – nyújt kezet Dorian udvariasan. Azonnal eszembe jut, mennyivel másabb, mint a testvére volt. Mit szépítsem. Kedveltem õt, bejáratos volt hozzánk, de a jó modor nem volt az erõssége. Apám alaposan végig méri, mintha meg akarná félemlíteni.
- Szevasz! – csap a tenyerébe – Értékelem, hogy udvarias vagy, de ez itt nem szokás! David vagyok!
Kicsit felvonom a szemöldököm. Nekem nagyon is tetszik, hogy udvarias és nem egy õstulok, mint itt nagyon sokan. Amúgy sem értem apám mire akar kilyukadni, hisz õ maga is a kimért udvariasság mintaképe.
- Dorian! – fognak végre kezet. Nagy kõ esik le a szívemrõl. Nagyon kedvelem Doriant, és nem szerettem volna, hogy életem – egyenlõre – legfontosabb pasija, ellenségeskedne vele.
- Vigyázz a lányomra! – figyelmezteti – Elengedtem, de a te felelõsséged, hogy egyben hazaérjen! És lehetõleg nullkilométeresen, ahogy elvitted!!!
- Na, de apa!!! – háborodom föl. Érzem, hogy ismét ég a fülem, ami csak azt jelentheti, hogy elpirultam. Miért kell megalázó helyzetbe hoznia?
- Nyugi, Csillagom, tudom, hogy mit beszélek! Ebben a göncben nem sokáig maradsz szûz, ha Dorian nincs résen!!!
Na persze, mert az úgy mûködik, hogy az akaratomon kívül elveszik. Séta közben valakinek belém akad a farka? Apám direkt éget, esküszöm, most úgy tûnhet, mintha valami magatehetetlen ostoba kis csaj lennék, akit pár szép szóval lelehet venni a lábamról.
- Vigyázok rá, David, ne izgulj! – vágja rá Dorian, amihez jómagam csak fintorgok. Örülnöm kellene, hogy ennyire nagy az egyetértés köztük, de nem szeretem, ha kislánynak néznek.
- Rendben! Akkor érezzétek jól magatokat!
Még kapok egy puszit a homlokomra, hogy megbékéljek, és ne duzzogjak. Beválik, mert azonnal elmosolyodom. Hiába apám a mindenem, képtelen vagyok hosszú távon haragudni rá.
- Szerintem csípi a búrádat! – lelkesedem be, mikor már hallótávolságon kívül kerülünk.
- Hát, nekem is úgy tûnt, bár nyugtával dicsérd a napot! – válaszolja – Ha még holnap este is életben vagyok, akkor elmondhatjuk, hogy nem utál!
- Azért nem olyan zordon alak õ! – nevetem el magam – Persze, játssza a kemény macsót, de valójában kenyérre lehet ám kenni az öreget! - világosítom föl valós természetérõl.
- Attól, mert neked sikerül, nem azt jelenti, hogy másnak is! – ingatja a fejét. Elég szkeptikus hozzáállás ez, hisz azért mégis csak az én apám és tudtommal még nem tett el senkit láb alól. Bár így belegondolva ez nem az, amit megosztana velem. – Te vagy a szeme fénye, az egyetlen kincse, persze, hogy bármit elérsz nála! De ezt összehozni! – int körbe. – Csak az tudja, aki kõkemény gengszter! Még, ha amolyan becsületes gengszter is!
Ezzel a megállapítással nem fogok vitatkozni, apám olyan amilyen. Kõkemény lenne? Még jó, az élet megkeményítette. Gengszter? Az azért túlzás.
- Hát, az igaz, hogy nem szeretnek vele összeakaszkodni! – mélázom el, mintha nem lennék teljesen képben. Valójában ismerõs arcokat keresek, akik elég nagy hatással vannak közösségünk életére. Nem kell sokat szemlélõdöm. A legfeltûnõbb alak, Mongo gólemeket megszégyenítõ magasságával és termetével kiemelkedik a tömegbõl. Nem mellesleg a sleppje sem kifejezetten olvad bele a környezetbe. – Nézd csak! Azok ott Mongo-ék! Szerintem akkor most meg is kezdjük a bevezetésedet a társaságba! – hadarom el, és máris húzni kezdem a társaság felé.
Termete ellenére Mongo leginkább tyúkanyó típus és nem az a brutális szörnyeteg, mint aminek kinéz. Persze a tyúkanyó is megvédi csibéit, ha bántják. Nem véletlen veszi körül annyi fiatal lány. Amíg Mongo a közelükben van, egy faszkalap sem mer szórakozni velük.
- Szia Mongo! – hangomra, barátságos mosollyal az arcán fordul felém, majd szemei elkerekednek, és döbbent ábrázattal mér végig. A többiek képe is megnyúlik és szemmel láthatóan szavakat keresnek a látványom kifejezésére. Na igen, nem ez a megszokott viseletem, de valójában csak a smink áll távol az ízlésemtõl.
- Azta! – nyögi ki végül Mongo – Ez a dögös bringa szerintetek is a kis Cinty?!
- Hát, szerintem igen! – vágja rá Tailor mielõtt megszólalhatnék. – Legalábbis, eléggé emlékeztet rá!
A srácok aranyosak, habár túlzásnak érzem és zavarba is jövök a túlzott csodálattól. Fura érzés ez. Egy bizonyos részem élvezi, hogy dögösnek tartanak, de ugyanakkor zavarba ejtõ is, mivel én nem látom magam ennyire dögösnek. Természetesen szó nincs arról, hogy rondának érezném magam. Tudom, hogy helyes csajszi vagyok, de leginkább átlagos.
- És már utálom is! – teszi hozzá Amanda mosolyogva. – Eddig én voltam a legdögösebb csaj a környéken!!!
- Jaj, hagyjátok már abba! – intem le õket pironkodva – Azért nem kell ennyire látványosan feltupírozni a dolgot!
- Nem-e?! – kérdez vissza Dolli meglepetten, mintha azt akarná sugallni, nem vagyok tisztában a saját küllememmel. – Csaj! Néztél te tükörbe?! Vagy néztél már körül?! Az összes pasi nyál csorgatva pörög utánad!!! Amúgy, szia!
Csak elmosolyodom, majd körbepuszilgatok mindenkit. Mongo természetesen nem bajlódik azzal, hogy a padlóig hajoljon hozzám. Szokásához híven úgy kap föl, mintha egy kislány lennék és egy nagy cuppanós puszit nyom a homlokomra. Nagyjából ezzel el is úszott a dögös maca szerepem.
- Srácok, õ itt Dorian Cleavenger – mutatom be végre Doriant mikor talajt ér a lábam.
Egy pillanatra mindenki elgondolkodik. Nyilván ismerõs a neve, de nem szólok közbe, hagyom, had bontakozzanak ki, no meg Dorian nem egy elveszett srác, neki kell fölvenni velük az igazi kontaktust én csak belökhetem a mély víz legjobb pontján, lehetõleg nem a cápák közé.
- Cleavenger… – morfondírozik Mongo – Chandler…
- Igen, Chandler testvére vagyok – bólint Dorian.
- Ember! – vágja rá Dante ( a pokol szülötte) Ez egy igen vicces becenév számomra, de õ az egyetlen, akinek nem tudom a rendes nevét. – Azért, az nagyon kemény, ami a tesóddal történt!
- Na, ja – bólint Mongo is – Annak a tetû Fury-nak a keze van a dologban!
- Nem tudom, hogy miért fújsz rá, Mongo! – szól közbe Keela. – Mindenki savazza Fury-t, meg a Shooting Spirits-et, de senki nem tudja megmondani, hogy miért?!
- Mert egy görény, Keela – Vág vissza Doom. – Lehet, hogy te élvezettel szoptad le párszor, de attól még egy görény! És a bandája sem különb!
- Az anyád szopta le Fury-t! – fúj rá Keela mérgesen, amit meg tudok érteni. Ez azért elég durva beszólás volt, tekintve, hogy Furyról van szó. – Attól még, hogy nem ekézem õket, nem nyalom a seggüket!
- Én sem a seggérõl beszéltem! – röhög Doom a markába.
Egész érdekesen oszlanak meg a vélemények Furyról, de azért abban mind egyet érthetünk, hogy az ürge körül sántítanak a dolgok. Persze ez Dorian-nak nem sokat segít. Egy csapat véleménye, ami nem is teljesen õszinte. Ha Dorian érdemlegeset szeretne megtudni, ahhoz ennél sokkal jobban bele kell olvadnia a társaságba, fel kell venni a vérkeringés ritmusát.
Rengeteg embernek bemutatom és igyekszem jó díszítõ elemként viselkedni, még a kezdeti nehézségek ellenére is. Annyira vaxolom õt amennyire csak lehet, persze túlzások nélkül. A lényeges lépéseket majd õ megteszi. Biztos vagyok benne, hogy már õ is érzi, hogyan mennek itt a dolgok. Versenyeznie kell, és hírnevet szerezni, a hírnévvel viszont együtt jár az is, hogy olyan alakokkal kerül majd kapcsolatba, akik rajta keresztül akarnak meggazdagodni és idõvel szembesül majd a testvére igazi természetérõl is. Tudom, hogy bõven kap majd negatív visszajelzéseket is, amik szíven fogják ütni. Amint azt már említettem én kedveltem a bátyját. Velem mindig kedves volt, de bizony az utolsó hónapokban megváltozott. A sok szteroid elvette az eszét és máshol is hazavágta, amitõl agresszív lett. Felötlik bennem, hogy talán nekem kellene felvilágosítanom ezekrõl, de nincs szívem hozzá.
- Amúgy te mivel foglalkozol? – érdeklõdöm, miközben az egyik büfé elõtt igyekszünk valami táplálékszerût magunkba gyömöszölni. Ha a tanárom ezt látná, tuti elájulna! – Csak, mert úgy ki vagy gyúrva, mint apám, ha nem jobban – teszem még hozzá.
- Õ sem a munkája miatt néz úgy ki, ahogy! – vonja fel szemöldökét.
A meglátása teljesen helytálló, de apám külön eset, szinte már betegesen megszállottja az egészségnek és a testének.
- Nem, de nála ez másból fakad – vonok vállat különösebb magyarázat nélkül – Nem nagyon szoktak az emberek ennyire szigorú étrenden élni, amivel egy ilyen kondíció fenntartható, ha nem a megélhetésük miatt van rá szükségük!
- Azért vannak, mint apád is, de amúgy igazad van – bólint – Táncos vagyok.
Kijelentésére kikerekednek a szemeim.
- Balett? – érdeklõdöm. Nem tudom, miért a balett ugrik be, talán mert egy egyszerû sztenderd táncos nem gyúrja így ki magát. Ez is leginkább a balett táncosokra jellemzõ vonás.
- Nem! – mosolyodik el, mintha butaságot mondtam volna – Sztriptíz.
- Komoly?! – lepõdöm meg még jobban. Még sosem találkoztam férfi sztriptíz táncossal, ez egyre érdekesebben hangzik – Húha! Nem is tudtam, hogy pasik is vetkõznek… Na, jó, tudtam, csak valahogy még sincs ez annyira a köztudatban! - na jó, ez elég naiv kijelentés volt, de a javamra írom, hogy Dorian közelében zavarban vagyok. Nem tudom miért, hisz sokszor vesznek körül jó pasik. Õ mégis más. Ahogy rám néz, mintha levetkõztetne a szemével és nem is ez ejt zavarba. Inkább a mellékelt gondolatom. ~Bár csak ténylegesen levetkõztetne.~
- Hát, pedig vannak klubok, kimondottan csajoknak! De, ezen kívül privát is vállalok mûsorokat, - ~Nekem is vállalnál?~ Jön a köztes gondolat, amitõl megint zavarban vagyok. - házibulikban, leánybúcsúkon, születésnapokon. Erotikus modell munkákra is hívnak… – magyarázza nekem meg csak a mocskos gondolatok kavarognak a fejemben – …és pornó filmekben is szerepelek néha.
PORNÓ? Ez kicsit kiüti nálam a biztosítékot. Csak remélni tudom, hogy nincs tátva a szám. Láttam már pornót és õt elképzelni egy olyan helyzetben, hát hogy is mondjam. ELÉG IZGATÓ.
- Huh! – bukik ki belõlem, miután kicsit összeszedem magam a döbbenettõl. – Pornó? – kérdezek vissza, majd észbe kapok és elhessegetem zavarba ejtõ gondolataimat. – És a házibulikban…khm… Ott csak táncolsz? - adok hangot a legkevésbé tolakodó kérdésemnek.
- Van úgy is – feleli komolyan, nekem pedig ismét betódulnak agyacskámba a különféle kérdések. Szereted csinálni? Népszerû vagy? Sok nõvel voltál már? Nem undorodsz néha a nõktõl mikor túl sokkal vagy egyszerre? Mekkora a farkad? Mindenféle pózban csináltad már? Mi a címe azoknak a filmeknek? Mégis, csak egy kétbetûs nyögésre vagyok képes:
- Oh!
Próbálom emészteni a hallottakat, miközben meredten kikerekedett szemekkel nézem õt, ahogy falatozik. Igyekszem nem egy perverz kis csitriként viselkedni, de ez elég nehéznek bizonyul. Mintha az agyamnak újra kellene töltenie magát.
- Ööö… – kezdek bele higgadtan – Nincs ezzel semmi bajom! – felelem egy határozott pillantással. Legalábbis remélem, hogy nem látja a mögötte húzódó kérdésözönt, amit nyilvánvaló okok miatt nem fogok föltenni. Egy részt tolakodó, más részt nem akarom, hogy azt higgye problémát okoz számomra a foglalkozása.
- De? – kérdez vissza.
- Mit de? – nézek rá meglepetten. Honnan veszi, hogy van de?
- Valamit mondani akartál ezzel – feleli és szemmel láthatóan várja, hogy hozzáfûzzek valamit.
- Ja, hát, csak az jutott eszembe, hogy akkor… szóval – kezdek bele zavartan – Szóval, hogy te nagyon tapasztalt vagy… tudod… a szexben!
- Hát, igen, mondhatjuk, hogy nagyon tapasztalt vagyok – mosolyodik el, mintha nem zavarná a kérdésem.
- Khm… Izé… Megmondod, hány lánnyal feküdtél le eddig? – kérdezek még egy szalonképeset, de érzem a fülem hegyéig elvörösödtem.
- Hm.. – ráncolja a homlokát gondolkodva. – Hát, sosem számoltam… De, abból kiindulva, hogy azért minden héten akad egy partnerem, néha több is, szerintem olyan háromszáz körül járhatok már…
- Azta!!! – bulik ki belõlem és még mielõtt megkérdezném, hogy tud teljesíteni minden egyes alkalommal, akkor is, ha mondjuk annyira nincs hozzá kedve, falatozni kezdek.
- Soknak találod, igaz?
Elég fura ez a kérdés. Persze, hogy soknak találom. Ahhoz képest, hogy én még csókolózni sem csókolóztam, és akárhogy vesszük, õ nem sokkal idõsebb nálam. Fényévekkel vagyok lemaradva tõle. Ezzel az a halovány esélyem is elszállni látszik, hogy bármikor, bármilyen formában érdekelhetném õt. Maximum, ha megrendelem szülinapomra.
- Ó, hát igazándiból nagyon… huh, hogy is mondjam! – ráncolom össze a homlokom, keresve a megfelelõ szavakat. – Egyik oldalról, persze, rengeteg! Ugyanakkor azt hiszem, hogy imponáló is… Biztos nagyon jó vagy. Meg, egyben nagyon… félelmetes is! - próbálom kifejteni amit érzek és gondolok.
- Félelmetes?! – lepõdik meg.
- Huh, ezt ki is mondtam?! – nézek rá kissé rémülten. Hülyének érzem magam, amiért pont úgy viselkedem a közelében mint egy kislány. Macsók közt nõttem föl, ez nem rám vall!
- Hogy félelmetes?! – kérdez vissza mosolyogva. Talán kinevet? – Igen, kimondtad! Szóval, miért is félelmetes?
- Ó, baszki! – sóhajtok. Mintha vallatáson lennék, és azt az egy titkomat akarnák kihúzni belõlem amitõl az életem csõdbe megy. – Hát… Csak az jutott eszembe, hogy ha egy olyan tapasztalt fiúval jönnék össze, mint te, akkor az, mennyire égõ lenne, hogy én még szûz vagyok! - bököm ki nagy nehezen és rettegve várom a válaszát.
- Voltam már szûz lánnyal, nem is egyszer, és hidd el, megvan a maga varázsa! – válaszolja kedvesen – Egyáltalán nem szörnyû, sõt, nagyon jó élmény, meghitt, és intim! Legalábbis, ha a srác figyelmes, és tudja, hogy a lánynak õ az elsõ.
- De… hát õ még nem tudja, hogy mit hogy meg, egyáltalán… – hebegek-habogok tovább. A válasza nagyon meglepett, ezért pontosan tudni akarom, mit gondol errõl a témáról. Talán mégsem vagyok esélytelen? – Biztos rengeteget fogok majd bénázni! - teszem még hozzá.
- Ne izgulj, ha ilyen helyzetbe kerülsz, és figyelmes srácba botlasz bele, az elsõ alkalom mindenképpen rólad szól, és nem õróla! – magyarázza – Bár, tény, hogy kifoghatsz egy bunkót is, és akkor nem a legjobb élményed lesz, ez igaz…
- Hát, akkor jó lenne egy olyan srácot kifogni, mint te! – bököm ki gondolkodás nélkül. Mióta jár a szám elõbb, mint az eszem? Zavartan kezdem turkálni azt az ételnek nevezett förmedvényt, ami elõttem pihenget immár teljesen kimeredve. – Baszki, ezt megint kimondtam, igaz?! – motyogom magam elé.
- Ki bizony! – mosolyog kajánul. – És vigyázz, hogy mit kívánsz, mert sosem lehet tudni, hogy mi válik belõle valóra!
A lélegzetem is elakad egy pillanatra. Szórakozik velem, vagy komolyan gondolja, amit mond? Sajnos nem tudom eldönteni, de bármi is legyen a célja folyton zavarba hoz, és azt kívánom, bár komolyan gondolná. Ennek ellenére nem felelek rá semmit, csak lapátolni kezdem befelé a kaját.
A nap gyorsan elmegy. Veszett jól érzem magam Dorian társaságában, aki nem csak jó pasi, de legalább annyira jó fej is. Minden ökörségre vevõ, mondhatni az én emberem.
Apával a szervezõ sátornál vagyunk, mikor egy ismerõs kiabálásra figyelek föl.
- Igazgató úr! Cintya!
Meglepetten fordulok hátra a hang irányába és amint meglátom Armint, kissé nehezemre esik nem rávetni magam, mint egy bolond kislány, hogy körbecsókolgassam. Jelenlegi posztomon ez elég furán venné ki magát. Azért elébe megyek.
- Armin! Hát te hogyhogy itt? – kérdezem és megpuszilom. Meg is lepõdik, hogy nem a szokásos módon köszöntöm. – Apa nem említette, hogy jössz!
Nagyon rég láttam õt, de semmit sem változott. Mikor még a városban lakott és a suliban dolgozott, õ volt az én lelki támaszom. Akkoriban sokkal nehezebben viseltem a kiközösítést és magányos barikaként tengettem napjaim.
- Cynti, miért játszol agyatlan picsát? – ölel magához látszólag sértegetve. Agyatlan? Ez meg honnan jött? Nem veszem magamra, de azért erre egy nyugisabb helyen még rákérdezek.
- Ne haragudj, otthon üdvözöllek rendesen, de most segítek egy srácnak, késõbb elmesélem! - felelem kedvesen. Örülök, hogy újra láthatom, de most Dorian mellett a helyem.
- Értem… Azaz nem, azt hiszem mégsem értem…
- Nem számít, gyere! - felelem mielõtt komoly elmélkedésbe kezdene.
- Armin! – köszönti apám egy laza kézfogással – Örülök, hogy ideértél és nem tévedtél el a GPS-el. Nem unatkoztál ide jövet?!
- Ó, ugyan, folyton beszélgettünk, mindig azt mondta „újratervezés”! - feleli zsigerbõl, és ami viccessé teszi számomra, hogy õszintén mondja. El tudom képzelni, hogy még vitatkozni is képes egy géppel.
- Hello, tesó! – lép Dorianhez – A nevem Armin Guillam, de szólíts Arminnak! Mi a pálya?
- Szia! – fog vele kezet barátságosan. Nehéz Armint nem azonnal a szívünkbe zárni. – Dorian vagyok. Dorian Cleavenger.
- Á, akkor neked játszik agyatlan tyúkot Cyntia! – vigyorodik el, mire nevetve Dorianbe karolok.
- Semmit sem változtál – morogja apám.
- Mindig ilyen? – érdeklõdik Dorian.
- Rosszabb! – kacsintok rá mosolyogva – Na, mi most elvegyülünk, Armin, ne törd össze magad! Szurkolok neked! – adok még egy puszit az arcára és elindulunk a tömegbe.
- Love and Peace! - int utánunk.
- Gyere, nézzük meg, milyen versenyek mennek! – húzom a kivetítõk felé. A leginkább most Syd versenye érdekel. Remélem maga alá gyûri Furyt mint legutóbb.
- Nemsokára Syd versenyzik! – sikkantok lelkesen, ahogy meglátom a sorrendet.
- Syd?! – kérdez vissza meglepetten – Az a Syd?!
- Igen, a fitnesz centrum tulaja! – helyeselek hevesen.
- Komoly?! – hitetlenkedik tovább – Nem is gondoltam volna, hogy az autóversenyzés is érdekli!
Látszik, hogy Dorian nincs tisztában a nõk ezen oldalával. Habár Syd jelenleg nem ezért versenyzik, szerintem a lelke mélyén ide tartozik, csak még nem tud róla. A legtöbb nõ odáig van a dögös verdákért, és még ha rejtegeti is, szereti a veszélyes palikat. Vonzódunk hozzájuk akarva, akaratlanul. Persze ez idõvel a legtöbbünkben alább hagy, de sokunkban ez a veszély iránti szenvedély megmarad. Természetesen ez nem azt takarja, hogy az agresszív pasikra buknánk, mindössze ahogyan az állatvilágban a keményebb hímre buknak a szukák, érvényesül itt is. Syd tipikusan az a nõ, akit vonzanak a rossz fiúk, az adrenalin, és minél jobban belelendül, így lesz ez a versenyzéssel is.
- Hát, amennyire tudom, nem olyan nagyon – húzom el a szám. – Van valami ügye Fury-val, azt rendezik le versenyekkel. Két hete volt az elsõ, elõtte senki nem látta itt.
- Fury?! – mordul fel indulatosan. – Az a féreg mindenben benne van?!
- Hát, eléggé központi alak – felelem fintorogva – Meg a Shooting Spirits… - teszem még hozzá.
- Mi köze lehet Fury-nak, és Syd-nek egymáshoz?!
- Fogalmam sincs – vonom meg a vállam. – Ezt nem kötötte az orrunkra. Bár… – gondolkodom el egy pillanatra. – Szerintem Nico tudja…
Igen, elég valószínû, hogy neki elmondta. Elég jól összemelegedtek a múltkor és ha jól hallottam felkészülni is segített Sydnek. Majd most kiderül mennyit használt.
- Na, az meg a másik minden lében kanál! – mosolyodik el – Nem semmi! Alig szagolok bele ebbe a versenyzésesdibe, de ez a két név állandóan az utamba akad!
- Hát, látod?! – vigyorodom el sokat sejtetõen. – Gyere, nézzük meg Syd versenyét!
A drift pályához sétálunk és várjuk a versenyt, közben persze beszélgetünk.
- Hali, Cintya! – hallom meg hirtelen Amy összetéveszthetetlenül jellegzetes hangját.
- Amy! – mosolyodom el, ahogy felé fordulok.
Amy elköszön és laza járással elindul felénk.
- Amy, õ itt Dorian Cleavenger, jó barátom – mutatom be Doriant azonnal ahogy hozzánk ér. – Dorian, õ Amy Goldhawk, a legmegbízhatóbb szerelõ a környéken! - tolok egy kis reklámot a bemutatás mellé.
- Azért túlzásokba ne essünk! – szerénykedik Amy ahogy kezet fog Dorian-nal.
- Szia Amy!
- Szia Dorian! – köszöntik egymást egy kézfogással – Jó barát, mi? – mosolyodik el, mintha a homlokomra lenne írva, hogy bukom rá, mint kacsa a nokedlira.
- Igen, igen! – bólogatok hevesen és ismét eláraszt a belsõ forróság. ~Ez vajon kívülrõl is látszik?~ – Jó barátom, igaz, nem rég ismertük meg egymást! - mentegetõzöm, pedig nem is tettem rossz fát a tûzre.
- Jók is a frissen kötött barátságok! – teszi hozzá gonoszkás vigyorral.
- Versenyzel ma? – kérdezem, remélve, hogy ezzel témát válthatok.
- Aha, levezetem kicsit a feszkót – komorodik el.
- Nocsak, gond van? - elõz be Dorian kérdésével.
- Michelle kidobott – feleli keserûen.
- Ó, Amy, úgy sajnálom! – szomorodom el én is. A találkozásom a másik lánnyal nem volt valami fényes. Õszintén, inkább vernék szöget a tenyerembe, minthogy újra át kelljen élnem, de Amy szerette õt.
- Á, hagyd! – legyint mintha semmiség lenne – Már benne volt a levegõben… De, attól még szar! És ti? Verseny? - vált témát.
- Ó, én nem versenyzek! – emelem föl a kezem – Dorian meg még csak ismerkedik a tereppel, nemrég költözött haza Miami-ból.
- Ó a Napfény Városa! – mosolyodik el, habár szerintem ez is inkább csak témakeresés, nehogy visszakanyarodjunk a dugába dõlt kapcsolatához. – Még sosem jártam Miami-ben! Sokáig éltél ott?
- Három évig – feleli Dorian – Megvan a maga varázsa, de persze, egészen más, mint Los Angeles…
Hármasban cseverészve keresünk egy megfelelõ helyet, ahonnan mindent láthatunk. Nem sokra rá, meg is jelenik Syd kocsija.
- Azt jelenti, amire gondolok? – kérdezi Dorian hirtelen. Nem tudom pontosan mire gondol, de azért van elképzelésem. Syd kocsija nem mindennapi jelenség még egy avatatlan szemnek sem.
- Nem tudom, hogy mire gondolsz, de az egy Dodge Viper Hennessey Venom 1000 Twin Turbo – intek a kivetítõ fel – A legerõsebb kocsi a mezõnyben. Ezekre a versenyekre nem jönnek Bugatti-k, Koenigsegg-ek, meg Saleen-ek, úgyhogy Syd Viper-je az ezeregyszáz lóerejével mindenkit lever – magyarázom, mintha biztos lennék Syd gyõzelmében, pedig pontosan tudom, hogy a kocsi ereje egy ilyen pályán csak keveset számít.
- De, akkor ez így nem túl sanszos Fury-nek. Az a Merci fele olyan erõs, mint a Dodge! Mennyi, négyötven? Ötszáz?
- Az egy AMG Merci, ötszázharminchat lóerõs – válgja rá Amy – Azt a Dodge-ot vezetni is kell ám! Fury hét-nyolcszáz lóerõs vadállatokat is lenyomott már azzal a Mercivel, pedig azok sokkal gyakorlottabb pilóták voltak, mint Syd! Ráadásul ez most nem sima gyorsulás, aszfalton! Én motorral nyomulok, de annyit azért tudok, hogy földút, kanyargós, jól kell tudni drift-elni, szóval egyáltalán nem lesz egyszerû menet Syd-nek!
Amy jól beszél. Én sem mondhattam volna szebben. Syd most nem hagyatkozhat a kocsija erejére, mert az könnyen a susnyásba viheti.
- Értem – bólint, de ugyanakkor látványosan gondolkodóba esik.
- Most indulnak! – kiáltom el magam, ahogy a két kocsi elrajtol – Azta, milyen szuper rajtot fogott!!! – lelkesedem be, mint egy tinilány a randija elõtt. – Most már csak meg is kellene õrizni azt az elõnyt! Na, ez az, ami nem lesz egy egyszerû menet! - magyarázom bizakodón.
- De hát, újonc a csajsza, úgyhogy a drift-en simán elvérezhet! – veti ellenem Amy komolyan.
- Milyen hosszú a pálya? - érdeklõdik Dorian.
Jómagam le sem tudom venni a szemem a kivetítõrõl. Jobban izgulok, mintha én versenyeznék.
- Valamivel több mint tizennyolc kilométer – vágom rá, miközben morzsolgatom az ujjaim – Nagyjából hét perc alatt érnek végig. - teszem még hozzá.
- Ez elég sok idõ, az alatt többször is lehet veszíteni! – morogja.
Sajnos ez így igaz. Ennek ellenére a remény hal meg utoljára és Syd remekül rajtolt, tehát nem esélytelen. Fury viszont nagyon jó pilóta és bármennyire szurkolok, a hátrányát, lassan, de biztosan dolgozza le és hamarosan már a Dodge hátsójában liheg.
- Ennyi volt az elõny – motyogom lemondóan. – Most már Syd egyáltalán nem hibázhat, mert azt Fury azonnal kihasználja! - állapítom meg a keserû igazságot és amint mondatom végére érek, már meg is történik. Fury azonnal kihasználja, mikor Syd egy kanyart szélesebb ívben veszi be.
- Na, itt is van. Most akkor végig támadnia kell, ha nyerni akar!
- Hát, igen – sóhajtok, csakhogy ez nem olyan egyszerû. Fury nem fog hibázni, ahhoz túl jó, Syd meg tényleg kezdõ. Esélye sincs. Innen már nem tudja visszatornázni magát. – Nem lesz egyszerû, mert Fury tényleg jó pilóta, Syd meg most kezdte! - adok hangot meglátásomnak. Kívánom, bár ne lenne igazam. Syd kitartóan támad és sokszor kerül Furyhoz közel, de ezt csak a kocsi erejének köszönheti. Ahhoz, hogy megelõzze több kellene. A célba a Merci fut be elsõnek, utána pedig Syd.
- Szegény Syd! – sóhajtok – Biztos ki lesz! Nagyon fontos neki, hogy gyõzzön… Gyertek, menjünk le hozzá!
Mire leérnénk Syd már az egyik sátornál van Nicoval, aki úgy tûnik, vigasztalgatja. Arra indulunk mi is, mikor a távolból Armin és Neko tûnik föl. Szépen megtalálták egymást, és úgy tûnik, jól el is vannak.
- Ott jön Neko – int feléje Amy – Ki az a csóka ott mellette?
- Ja, az Armin – felelem – Apám régi jó cimborája… Neko, Armin! – intek oda neki, hogy csatlakozzanak hozzánk.
- Sziasztok! – köszön Neko – Láttátok Syd versenyét?!
- Láttuk! – felelem lehangoltan – Oda lehet a csaj, nagyon! - teszem még hozzá. Én oda lennék az egyszer szent. Nem szeretek veszíteni. Persze tudok, ha muszáj, de vért is képes lennék izzadni, ha a gyõzelmem múlna rajta.
- Hát, ja! – ért velem egyet Armin – Ha láttad az arcát, mikor kiszállt a kocsiból, hát nem egy kéjhömpöly most az élete! – csóválja meg a fejét, majd Amyre pillant. – Veled még nem találkoztam, és szemmel láthatóan kellene, hogy ismerjelek! Armin vagyok! – nyújt kezet neki – Armin Guillam.
- Szia! – viszonozza Amy kissé meglepetten. Armin-t az ember vagy imádja, vagy ki nem állhatja, de utóbbi a ritkább. – Amy Goldhawk.
- Remek, akkor mi is bemutatkozunk egymásnak, mert mi sem ismerjük egymást – nyújt kezet Dorian Nekonak. – Dorian Cleavenger.
- Szia, én Neko vagyok! – feleli kuncogva, amitõl úgy érzem, tetszik neki Dorian. Miket is beszélek? Még jó, hogy tetszik neki. Ki az az hetero, vagy biszex nõ, akinek nem jönne be? Ezek a gondolatok megint bogarat ültetnek a fülembe, miszerint esélyem sincs egy ilyen pasinál. Most komolyan. Minek kellenék én neki, ha olyan gyönyörû nõk veszik körbe mint Neko?
Igyekszem úrrá lenni a fojtogató kétségeimen és Dorian mellet haladva indulunk tovább a sátor felé.
Odabenn zavarbaejtõ látvány fogad minket. Nico és Syd szinte fölfalják egymást.
- Keressük meg a többieket! – búgja Nico ahogy levegõ után kapkodva leszakadnak egymásról.
- Nem kell, már itt vagyunk! – rikkantja Neko vidáman.
Azonnal felénk fordulnak némileg rémült ábrázattal, mintha valami rossz fát tettek volna a tûzre.
- De ne zavartassátok magatokat, a folytatást is szívesen elnézegetjük! – teszi még hozzá Neko széles vigyorral.
- Azt elhiszem! – nevet fel Syd – De azért nagyon komoly pénzt kellene legombolnom rólad!
- Mondd az összeget, és már kezdhetitek is a live show-t! – vágja rá Neko. Azt hiszem, ez már a 18-as karika lenne.
Syd nem reagál, csak végig mér engem majd Doriant. Mintha mondani szeretne valamit velünk kapcsolatban. Talán csak egy apró észrevétel, de már azon vagyok, hogy rákérdezzek, mit lát rajtunk.
- Ketten tuti össze tudunk tolni egy kiba-nagy kupac lóvét, úgyhogy, akár már kezdhetitek is! – elõz be Armin megjegyzésével. – Sokkal jobb élõben látni, mint pornót nézni otthon, a nagynéném is megmondta! Persze, igazán jó csinálni!!!
- Ha most megkérdezed, hogy mennyiért fekszem le veled, letépem a farkadat, és letömöm a torkodon! – fenyegeti meg Syd játékosan.
Nem igazán tudok rájuk koncentrálni, mert a fejemben ott motoszkál a kérdés. Mit látott rajtunk, ami elgondolkodtatta?
- Ó, dehogy teszek neked ajánlatot! Habár, eléggé dögös csaj vagy, persze nem lenne ellenemre, ha eltölthetnék veled pár forró órát! – kacsint – De megtanultam már, hogy az a szex, amiért fizetsz, az olyan, mint a guminõ! Csak hasonlít az igazira, de nem olyan!
- Na, akkor most, hogy megint ilyen nagyon bölcsek lettünk, szerintem álljunk neki a szervezett, tömeges, és módszeres lerészegedésnek! – csapja össze a tenyerét Nico.
- De, te még versenyzel! – néz rá Syd meglepetten.
- Nem mondtam, hogy most azonnal be kell baszni, mint az albán szamár! – kacsint Nico vigyorogva – Fokozatosan is lehet ám csinálni!!!
A társaság hozzá is kezd az iszogatáshoz. Jómagam nem fogyaszthatnék alkoholt, de a srácok vannak olyan jó fejek, hogy nem akarnak kihagyni, így én is kapok valami édes itókát. Õszintén megvallva még életemben nem ittam ilyet, csak az alkoholmentes változatát és bár az ízén nem sok különbséget érzek, a fejem pár korty után kótyagossá válik, a szám pedig kezdi elveszíteni a kapcsolatot a tudatommal. Érzem, lassan szájmenésem lesz, és úgy kuncogok, mint egy vidám kiscsikó. Jó a hasonlat talán nem az igazi, de ha jól rémlik a Pinkie Pie érezheti magát hasonlóan.
- Mit sugdolóztok ti ott?! – kérdezem játékos felháborodással. Részben viszont jobban leköt, hogy az ujjaim fura mód bizseregnek. Ennek ellenére lelkesen iszogatom a koktélomat, miközben nagy bölcsességek csusszannak ki a számon: – Senki nem mondta még nektek, hogy társaságban nem illik sugdolózni?
- De igen, csak, gondoltuk, ilyen pajzán dolgok nem a te, kiskorú fülednek valók! – nevet Syd, mire én csak duzzogva elhúzom a szám.
- Na, helyben vagyunk, megint én vagyok a gyerek vagyok!!! – vágom rá, de persze nem gondolom komolyan – Nagyobb motorral vandálkodok, mint a kocsid, úgy öltözök, mint egy kurva, kislány korom óta gengszterek vesznek körbe, de nem hallhatom, hogy mit tervezel éjszakára Nico-val! Hát igazság ez?! Hát, hogy fogom én megtanulni, hogy mi kell a pasiknak?!
El sem akarom hinni, hogy ezek csak így kiesnek a számon, minden szégyen nélkül. Hová raktam az agyam? Gondolkodom el egy pillanatra, de Dorian döbbent pillantása helyre ráz. Legalábbis némileg képbe hoz.
- Hoppá! – ad hangot ledöbbenésének – Merthogy, már azt akarnád tanulni?!
~Na erre most komolyan választ vár? ~
- Ne legyél már ilyen álnaiv! – pillázom rá nagy szemeimmel – Az én koromban már minden lány erre van rákattanva! - ~ és igen megint kimondtam! Hogy is van ez?~ - Attól, mert nem dumálok róla folyton, nem azt jelenti, hogy eszembe sem jut! – mondatom végére rádöbbenek, hogy a poharam üres és meg baromságokat beszélek. – Mondjuk, azt sem értem, hogy ezt most miért is hoztam szóba… - Kezdem úgy érezni, hogy holnap ezeket a mondatokat még bánni fogom. Fura mód, most csak meglepnek és elgondolkodtatnak.
- Úgy hívják, önbizalom! – nevet Nico – Mindjárt hozok neked még egyet!
- Jó ötlet az? – kérdezi Dorian gonosz vigyorral a képén. – Aztán meg nem bír a nagy természetével, és ránk veti magát!
- Na, hát azt a live-showt még én is megnézném! – szól közbe Amy.
- Szeretnéd, mi?! – kérdezem huncut tekintettel, hol Amyre, hol Dorianra pillantva. – Álmodozz csak, Dorian!!! - állapodik meg rajta pillantásom.
Nico hoz még egy italt nekem mielõtt lelép valahová, hogy továbbra is bolond lehessek, vagy ahogy õ fogalmazott, legyen önbizalmam. Közben Neko is csatlakozik hozzánk, és tovább beszélgetünk jóízûen.
- Na, megvagyok! Negyed egykor megyek egy hármasba – vigyorog – Majd gyertek megnézni!
- Ki nem hagynánk, hát ezért jöttünk ki! – vigyorgok vissza rá mint a tejbe tök. Ha akarnám, sem tudnám letörölni a képemrõl a mosolyt.
Nemsokára Nico is visszatér, meglehetõsen jókedvûen. Igazán érdekelne mi a vidulás oka, de jelenleg önmagammal és az italommal vagyok elfoglalva.
- Ezek szerint, sikeres volt a biznisz! – kérdezi Sydni mosolyogva.
- De, még mennyire! – vigyorog elégedetten Nico.
- És ne kérdezzelek a sötét üzelmeidrõl! Tudod milyen nehéz megállni?! Nagyon kíváncsi természet vagyok ám!
- C’est la vie! Ahogy a mûvelt germán mondaná! – vigyorog Nico – Ja, amúgy egykor versenyzünk!
- OK! – válaszolja Syd némi mélázás után – És drift, vagy terep?
- Terep! – mosolyog Nico – A drift-ben túl könnyû préda lennél!
- Na, szépen vagyunk! – húzza fel az orrát Syd, de még így ittasan is érzem, hogy nem haragszik Nicora – Az elõbb még azt duruzsolod a fülembe, hogy mekkora istenkirálynõ vagyok, most meg lebénázol!!!
- Attól még, mert istenkirálynõ vagy, gyakorlatlan is vagy! – feleli Nico.
- Tényleg, neked mikor, és milyen versenyed lesz? – fordul Syd hirtelen Armin-hoz.
- Lesz egy terep-versenyem, meg egy drift is – felel álmodozva – De fogalmam sincs, hogy mikor… Lehet, hogy le kellene fixálnom már, nem?
Armin adja önmagát. Én már megszoktam és be kell vallanom, hogy nagyon hiányzott, amíg távol volt.
- Hát, basszus, ideje lenne!!! – bólogatunk helyeslõen Doriannal.
- Emberek, õ itt Noel Headway! - jelenik meg Amy egy vörös hajú lánnyal.
Noel mindenkit köszönt, igazán szimpatikus csajnak tûnik, Amy pedig le sem vesz róla a szemét. Tetszik neki ez biztos. Remélem kölcsönös ez a vonzalom, mert igazán ráférne egy normális lány.
Armin elõtt teljesen lemered.
- Mi a helyzet? – kérdi Amy zavartan.
- Az az Armin Guillam, aki felmászott a fánk tetejére? – kérdezi Noel, mire Armin helyeslõen bólogat.
- Akkor adj egy pacsit! – rikkant Noel.
- Téged még nem láttalak a versenyen. Új vagy itt? – kérdi Nico.
- Washingtonból motoroztam idáig – feleli.
Ledöbbenve és elismerõen pillázom felé. Az már szép táv. Még a szívószálam is majdnem tüdõre szippantom a ledöbbenéstõl.
- Az szép kis táv – jegyzi meg Dorian egy elismerõ füttyentéssel. Magam sem mondhattam volna szebben.
- És hol találjuk a sátradat? – érdeklõdik Syd.
- Sajnos még nem állítottam fel – válaszolja Noel fáradt mosollyal.
Amy halkan felsóhajt, mire Noel felé pillant.
- Mi a baj? – kérdi.
- Én… Nem hoztam sátrat… - feleli halkan. Ez igazán meglep, hisz tudta hová jön.
- Nem hoztál? – kérdi Syd meglepetten – Mégis hogyan terveztél aludni?
- Végül is nem kötelezõ az alvás… – vágja rá Nico.
- Figyelj, Amy – fordul Noel Amy-hez – az én sátramban nyugodtan aludhatsz, legfeljebb kicipzárazom a hálózsákomat, és lesz egy, nagy, közös takarónk!
~Hoppá, úgy tûnik ez most kapóra jön Amy-nek és mivel Noel gondolkodás nélkül ajánlotta föl a sátrát, egyértelmûen látszik, hogy Amy nagyon is szimpatikus neki.
- Nagyon kedves tõled, Noel! - feleli Amy pironkodva.
- Heh, legközelebb én sem hozok sátrat – suttogja Armin, jól hallhatóan.
- Akkor a prérin alszol, hippik gyöngye! – vigyorog rá Syd.
Nyílván viccel. Armin amúgy sem az a srác, aki bárhol, bármilyen formában a prérire kényszerül. Fura stílusa a legtöbb nõnek bejön és persze részemrõl ugyan az vonatkozik rá is, mint Dorian-ra. Amíg nekem van hol aludnom, addig neki is.
- Nem lehetsz ilyen szívtelen, hogy nem fogadnál be a hálózsákodba! – húzza kicsit Syd agyát.
- Ó, dehogynem! – bizonygatja mosolyogva – Azért a lakókocsimba beengednélek!
- De jól megy itt egyeseknek! – kiáltok felháborodottan, de természetesen ez is csak vicc – Mi sátrakban tengetjük nyomorult kis életünket, a kemény földön alszunk, mások meg mozgó palotákban hepáznak! - teszem hozzá, kuncogva. Nagyon jó a kedvem és a vigyort még szívózás közben sem tudom letörölni a képemrõl.
- Muszáj volt, mivel a sátorállításhoz nem értek! – nevet Syd – Ne felejtsd, hogy szõke vagyok!
Ez egy remek kifogás.
- Apropó, sátorállítás! – néz Noel Amy-re – Jössz? Felállítjuk?
- Persze, nagyon szívesen! Még egyedül is felállítom, ha már egyszer befogadtál! – mosolyodik el Amy. Ahogy Amy és Noel lelép, mindenki sejtelmes mosollyal követi végig õket.
- Na, Amy-nek megvan a búfelejtõje – szólal meg Nico.
- Ne mondd már! – veti ellene Syd – És, ha Noel nem leszbi?!
Kikerekedett szemmel nézek Syd-re. El sem hiszem, hogy pont õ nem veszi észre. Csúnya szóhasználattal élve a lány melegebb lehet mint a Szahara.
- Az! – bólint Neko magabiztosan – Ezer kilométerrõl felismerem õket, és sosem tévedek! – kacsint, vigyorogva.
- Na, jól van, na, szerintem ezt bízzuk rájuk! A te versenyeid mikor lesznek? – fordul Nico-hoz, terelve a témát más mederbe.
- Úgy fél óra múlva – néz az órájára.
- Akkor indulnunk kell, nem? - kérdez vissza meglepetten Syd.
- Nem, mert a drift versenyek itt vannak – int Neko a sátron kívülre – Nekem is lesz versenyem, majd Nico után… - magyarázza, amitõl még jobb kedvem lesz. A drift nagyon látványos futam és még sosem láttam Nicot driftelni. Kíváncsi vagyok mit alkot azzal a böhöm nagy verdával.
- Na, akkor ezek szerint testületileg kivonulunk a drift-pályához! – foglalja össze Syd végül.
Armin közben lelép elintézni a versenyeit, mi pedig kivonulunk a drift pálya mellé. A versenyzõk már felsorakoztak, mi pedig izgatottan várjuk a kezdést. Legalábbis én izgatott vagyok. Tudom, hogy nem egyedül vagyok így, de Nico az egyik legszimpatikusabb versenyzõ, személy szerint imádom õt.
- Nem tûnnek nagy számnak – állapítja meg Syd, Nico ellenfeleit látva.
- A tapasztalat nehéz tanár, mivel elõször jön a teszt, és csak utána a lecke! – halljuk meg a hátunk mögül Armin hangját.
- És ezzel mit is akartál mondani?! – fordul Syd Armin felé.
- Csak annyit, hogy ne becsüld alá az ellenfeleket!
Bármennyire is okoskodásnak hangzik, Armin-nak igaza van. Nico kocsija nagyon elõnytelen ezen a pályán, mert kordában tartani egy ekkora gépet nem egyszerû feladat. Habár szerintem Nico megbirkózik a feladattal.
- Így van! – kapcsolódik be Neko is – A Toyota AE86 klasszikus drift autó, az egyik legjobb, amit valaha építettek. Ha valaki rendesen fel tudja pöckölni a motorját, akkor nagyon veszélyes gép tud lenni.
- Hát, nem is tudom – vonogatja a vállát Syd bizonytalanul – Nekem nem tûnik annyira veszélyesnek… Ahogy hallgatom a hangját, szerintem a fûnyírómban nagyobb motor van, mint ebben!
- Hát, ha az eredeti motor van benne, akkor egy egész hattized literes, ami itt, Amerikában száztizenkét lóerõs volt. De nagyon könnyen fel lehet húzni, akár kétszáz lóerõ fölé is. Vagy, tehetnek bele egy kétliteres motort, a Celica-ból, ami meg már háromszáz lóerõ fölé húzható! Úgyhogy, szerintem nem nagyon kell lenézni, okozhat még komoly meglepetéseket! Még úgy is, hogy valószínûleg, az a leggyengébb kocsi négy közül! Az a Nissan 350Z – int Neko a japán kocsi felé – fel van húzva kicsit, ahogy hallom a hangján, lehet vagy négyszáz lóerõs, a Dodge Charger pedig egy széria SRT-8-as. Az négyszázhuszonöt lóerõs. Nico gépe a hétszáz pacijával veri az egész mezõnyt, de az a kocsi a legelõnytelenebb is a drift-re…
- De, szerintem neki így is jó esélye van! – feleli Syd magabiztosan. Nagyon bízik Nico-ban ez nyilván való – Nagyon jó pilóta! – aztán még hozzá teszi – Legalábbis, amennyire én meg tudom ítélni…
- Majd meglátjuk – vonja meg a vállát Neko – Én nem láttam még vezetni, úgyhogy nem tudom megmondani neked.
- Nico tényleg nagyon jó! – bólint Dorian – Én ismerem. Jól vezet. És azóta, azért eltelt még pár év…
- Majd kiderül, hogy az mire elég! – fordul Syd a pálya felé – Amúgy, te mikor mész, Armin?
- Fél egykor. - vágja rá.
- Na, akkor el leszünk látva versenyekkel! – lelkendezik Syd – Most Nico, negyed egykor Karin, fél egykor Armin, egykor meg mi, Nico-val!
- Ti megint versenyeztek?! – kérdezem meglepetten.
- A múltkor már mondtam, hogy nálunk ez az elõjáték része! – kacsint rám mosolyogva.
- Bocsi – szólal meg Armin Neko-ra pillantva – de nem fogom látni a versenyedet, mert terepre megyek.
- Semmi gond! – válaszolja Neko, de azért érzem a hangján, hogy örült volna Armin biztatásának. – És, kivel versenyzel?
- Van itt egy elkényeztetett takony, akivel van egy régi, rendezetlen ügyünk, azt fogjuk most dûlõre vinni!
Armin és az õ rendezetlen ügyei. Szuper, már megint hagyta, hogy a fene nagy igazságérzete gyõzedelmeskedjen a higgadt önuralmán. Az egyetlen, amit ki nem állhat és harap rá, ha olyanokat bántanak, akiket gyengébbnek gondol. Ez persze részben nagyon kedves, de gyakran sodorja bajba saját magát miatta.
- Nocsak, a sötét múltad visszaköszön?! – csiripelem.
- Mondhatjuk úgy is! – érkezik a válasz, mire megcsóválom a fejem.
Nico versenye pár percen belül el is kezdõdik. Nico nem rajtol a legfényesebben, így a Toyota mögé szorul a második helyre. Az egyik kanyarban mégis sikerül külsõ ívre szorítani a Toyotát és bár jókora pontlevonásra számíthat a kicsúszás miatt, az élre tör.
- Basszus, ezért nem jár büntetés?!?! – bosszankodik Syd.
- De, igen! – bólint Neko komolyan – De nem gáz! Jóval gyorsabb, mint a többiek, és ettõl a kis hibától eltekintve nagyon jó íven megy! A show-faktor lehetne jobb is, de a szöggel kompenzálja, szerintem. Persze, ez szubjektív vélemény, lehet, hogy a bírók másképp látják majd!
Tövig rágom a körmöm az izgalomtól. Nico végül elsõnek fut be, jókora elõnnyel. A döntés immár a bírák kezében van. Visszafojtott lélegzettel figyeljük a kijelzõt, amin hamarosan meg is jelenik az eredmény.
- Ez az!!! – csápol Syd a levegõbe lelkesen. Nico gyõzött. Nem sokkal, de az már mellékes.
- Na, kábé ezt vártam! – mondja Neko – Nico jól ment, leszámítva azt az elhajlást ott az elõzéskor!
- Zseniálisan ment! – lelkendezem – Isten az a pasi! - teszem még hozzá, bár magam sem tudom ezt miért tettem hozzá. A szám kezd külön utakon járni.
- Vannak itt isteni pasik, az biztos! – karol át Syd – De istennõk is akadnak ám!
Most rám gondolt? Teszem föl magamnak a kérdést és bár nem tudom biztosra, kissé zavarba jövök és nyilván el is pirulok.
- Istennõk?! Hol?! – hallom meg Noel hangját a hátunk mögött.
- Na, áll már a sátor?! – érdeklõdik Neko mosolyogva.
- Ja, sikerült! – feleli Amy, a tõle megszokott laza stílusban – Egy ultramodern Quechua kempingsátor, nem egy rakétatudomány felállítani.
- És, fel is avattátok?! – kérdezi Dorian kaján vigyorral. Csak nem érdekelné a mûsor? Igazán nem lep meg, de reméltem, hogy inkább velem múlatná az idõt, mintsem élõ sót bámul. A gondolattól magamban pironkodok tovább, hát még Noel válaszát követõen:
- Még nem, de ami késik, nem múlik! – még egy kacsintást is küld hozzá Dorian felé. Amy csak csöndben pillázik, és mivel hallgatás egyetértés, nyilván az elgondolás nincs ellenére.
- Tényleg, ti nem versenyeztek? – kérdezi Neko, hogy megtörje a kínos csendet.
- Nekem még nincs lebeszélt versenyem – mondja Noel – úgyhogy, szerintem most itt is hagylak benneteket, és összeszedek egy-két ellenfelet! – aztán Amy-hez fordul – Találkozunk itt, mondjuk egy óra múlva, OK?
- Rendben! – mosolyog Amy.
Noel lelép, mi meg Amy-hez fordulunk:
- Szóval, verseny?
- Aha, majd fél egykor – válaszol – Itt, a drift pályán.
- Motorral?! – kérdi meglepetten Syd – Az érdekes lesz!
Huhh. Döbbenek le ismét. Az nem érdekes, hanem életveszélyes.
- Nem annyira! Ha láttál már salakmotor versenyt, az tulajdonképpen a drift-elés motoros verziója – kezdi magyarázni Amy – Ez persze, annyiból trükkösebb, hogy itt a motorok nem erre vannak kialakítva, így sokkal könnyebb hatalmasakat zuhanni! Csak nagyon képzett motorosok mernek belevágni… – a mondat végét értetlen módon harapja le, mintha nem akarná, hogy halljuk. Talán nem szereti dicsérni önmagát, hisz ezzel bevallotta, mennyire jól ért a motorokhoz.
- Na, még ilyet sem láttam! – feleli Syd vidáman. Jómagam inkább az italom kortyolgatom, illetve a maradék pár kortyot próbálom beosztani.
- Akkor majd nézd meg! – mosolyodik el Amy is.
- Na! Egybõl egy másik verseny?! – szólal meg Dorian.
- Micsoda? – kérdezik a többiek, miközben én inkább a pálya felé pillantok.
- Nico! – mutatok a pálya felé ledöbbenve – Ismét a rajtvonalon!
- Errõl nem szólt egy szót sem – ad hangot Syd zavarának.
- Hát, nagynéném mindig azt mondta a pókerasztalnál, hogy ha nyerõ szériában vagy, ki ne szállj! – vonja meg a vállát Armin.
Szerintem ennél többrõl van szó. Nem említette a versenyt, pedig tudott róla. Tehát vagy nem akarta elkiabálni és tart a verseny alakulásától, vagy nem akarta megmondani kivel és miért versenyzik.
Gondolatmenetem végére, a legnagyobb ledöbbenésemre Fury fekete Mercije áll be a rajthoz.
- Fury-val versenyez?! – adok hangot ledöbbenésemnek.
- Ki az a Fury? – szól közbe Armin, majd azonnal meg is világosodik. – Ja, vágom! Davenport. Miért hívjátok Fury-nak?
- Franc se tudja! – vonok vállat – Õ a Shooting Spirits oszlopos tagja, és ilyen hangzatos nevekkel szórakoztatnak mindenkit. Davenport-ot Fury-ként ismerik az illegális versenyek világában, én nem is tudtam a valódi nevét, amíg Syd nem említette. Egy másik srácot a Shooting Spirits-bõl meg Flash-nek hívnak…
- Aham, tipikus feltûnési viszketegség – mormogja maga elé Armin a diagnózist.
~ Bagoly mondja~ Csóválom a fejem. Tudom, hogy Armin nem játssza meg magát, de attól még feltûnõ, mint Dennis Rodman rózsaszín tütüben.
- Na, igen, láttunk már olyat, igaz?! – mosolyog Neko gonoszkásan célozgatva.
- Éééén?!?! – játssza a sértõdöttet Armin – Én soha! Én csak szabadelvû vagyok, mindig azt teszem, amihez éppen kedvem van!
- Aha, és ebben még véletlenül sem motiváló tényezõ, hogy lehetõség szerint minél nagyobb felhajtást kelts magad körül! – kacsint rá vidáman Syd – De, sebaj, ilyennek is lenni kell! – aztán tekintete megint a versenypálya felé siklik – Na, mindjárt indítják a versenyt!
- Élvezném, ha Nico lenyomná azt a gennyládát, mint a csikket! – morogja Neko sötét pillantásokkal. Na helyben vagyunk. Jobban utálja Fury-t mint az indokolt lenne. Valami nagyon zavar Neko körül, és nem tudok rájönni, hogy mi az. Klassz csaj meg minden, de ahogy feltûnt, és a semmibõl, az fura.
- Szerintem le fogja! – felelem mosolyogva és inkább elhessegetem az iránta érzett gyanúmat. Biztos csak beképzelem.
A flag-girl és elindítja a versenyt.
Nico most sem kapja el rendesen a rajtot, de ez nála nem jelent sokat. Mondjuk Fury kocsiját, és õt magát sem lesz könnyû lepipálni ekkora hátránnyal.
- Bassza meg, nem bírt elsõként rajtolni! – kiált fel Syd csalódottan.
- Nyugi, ez várható volt! – próbálja nyugtatni Dorian – A Mercedes száz kilóval nehezebb, mint Nico kocsija, és jobb az eloszlása is, így jobban tapad, valamivel. Hiába erõsebb Nico gépe majd’ kétszáz lóerõvel, ha nem tudja átvinni az útra, ezen a laza talajon.
Elismerõ pillantást vetek Dorianra. ~Nocsak, milyen eszes a csávó. Nem fog elkallódni köztünk az már egyszer szent. ~
A verseny alatt egyértelmûen kiderül, hogy Fury nagyon ott van a szeren. Amellett komoly tétben fogadhattak, mert jobban is küzd, mint általában, de ez Nico-ra is vonatkozik. Veszélyes manõverekkel igyekszik visszavenni a vezetést, majd az utolsó kõrben egy elképesztõ dolgot mûvel.
Egy egyenes szakaszban nitrót használ, és külsõ íven megszerzi az elsõ helyet. Tök egyenes szakaszon sem veszélytelen ez a húzás, de közvetlenül elõtte egy éles kanyar van, amibe a felpörgetett nitróval csapódik bele.
Szerencsére elég tapasztalt sofõr, hogy tudja egy rendes farolással elszáll a kocsival együtt, így elrántja a kormányt és a kocsi oldalával csapódik be az ívre. A szívverésem megáll egy pillanatra és még a víz is kiver, mire sikerül egyenesbe hoznia a gépet. A manõver végül is sikerül és elsõnek fut be a célba.
- Hát, ezt nem is értem, hogy csinálta!!! – ad hangot döbbenetének Syd.
- Na, igen, bravúros elõzés volt! – bólogat Neko is, de tekintete elárulja, hogy nem kicsit van meglepõdve õ sem. Mi mind tudjuk, hogy ez lazán kerülhetett volna az életébe is. – Nem mertem volna nitro-t tolni egy drift versenyen!
- Igazi önbizalmat csak a tapasztalat ad! - bölcselkedik Armin.
- Baszki, te lenyeltél egy idézetes kötetet?! – fakad ki belõlem. Még mindig sokk alatt vagyok.
- Ez speciel a Csillagok Háborúja – A Klónok Háborúja rajzfilmsorozat elsõ évadának ötödik részében hangzik el! – vigyorog, mire ismét mosolyra fakadok én is – Az a baj veletek, hogy csak éltek bele a világba, és észre sem veszitek az olyan nagy igazságokat, mint ez is!
- Azért boldog vagyok, hogy legalább Nico lenyomta Fury-t! – mosolyodik el Syd elégedetten – Ráfért arra a köcsögre, hogy megleckéztessék!
- Abból kiindulva, hogy mindenáron beléd akarja csempészni a farkát, nem hinném, hogy fiúpárti lenne! – szól közbe ismét Armin. – Mellesleg mi bajod a melegekkel?!
- Semmi! – vágja rá Syd, és zavartan Amyire pillant. – Ha nem lennének, szegényebb lenne a világ. Rob Halford, a Judas Priest énekese, vagy Freddie Mercury, és még sorolhatnám!
Ez gonosz húzás volt Armintól. Mindenkinek nyilván való, hogy Syd-nek semmi baja a melegekkel, ahogy itt senkinek sincs.
- Akkor miért sértegeted õket?! – szívja tovább a vérét Armin.
Kell némi idõ, mire mindenkinek leesik, hogy csak szórakozik. Javukra írható, hogy nem ismeri Armin-t senki úgy mint én.
- Nem egészen vagy te normális! – állapítja meg Syd.
- Az olyan unalmas! – vigyorog vissza Armin.
A cél felé indulunk, ahol már nagyban zajlik az verseny anyagi része. Fury egy halom pénzt számol le Nico markába. ~Tényleg csak a pénzrõl szólt volna?~ Gondolkodom el, ahogy egyre közelebb megyünk.
- Jó, hogy jössz, Lola! – morogja Fury Syd-re pillantva – Elfelejtettem szólni, hogy az elkövetkezõ két és fél hétben nem leszek L.A-ben, úgyhogy egy versenyen biztosan, de lehet, hogy kettõn sem tudok itt lenni!
- Az jó – vágja rá Syd keményen – akkor azokat automatikusan nyertem, tehát akkor le is zárhatjuk ezt az egész versenyezgetést, és el is tûnhetsz az életembõl!
- Jaj, ne légy már ilyen naiv! – vigyorodik el gúnyosan Fury. Nem értem hova ez a magabiztosság. Két vagy három hét alatt rengeteget fejlõdhet Syd, fõleg ha ráfekszik és van hozzá tehetsége. – Nem szabadulsz ilyen könnyen! Természetesen le kell gyõznöd, még legalább két futamban! Utána, és csak utána szállok le rólad! De, persze, ki van zárva, hogy nyerj, úgyhogy jobb lesz, ha gyakorolsz ezen a barmon! – int Nico felé.
Nico visszakézbõl kever le neki egy akkora sallert, ami még nekem is fáj és, ha nem kapná el, úgy csuklana össze mint egy rongybaba.
- Na, óvatosan, még elesel, haver! – dünnyögi gondoskodóan – Mi lesz velünk, ha megütöd magad, és bibis lesz a fejed?!
Erre azt hiszem rászolgált, vigyorom pedig ettõl még szélesebbé válik.
- Menj az an… – kezdene bele, de Nico-t elnézve jobban teszi, ha nem mondja ki. Végül csak váltanak egy szúrós pillantást miközben Fury eloldalog a kocsija felé. Nico végig szemmel követi, majd egy pillanat alatt vált az arckifejezése és kedves mosollyal magához húzza Sydet. Nagyon szépen mutatnak együtt. Tökéletesen passzolnak, mintha az isten is egymásnak teremtette volna õket.
- Elképesztõ volt ez a két verseny, szétizgultam az agyam! – bújik hozzá Syd és ahogy ránéz az egyszerûen leírhatatlan. Nem gondoltam volna, hogy Syd képes valaki ilyen csodálattal nézni.
- Az biztos tesó. Igazi õrült vagy… csápolj bele! – rikkantja el magát Armin és pacsira emeli kezét. Nico elégedett vigyorral csap a tenyerébe.
- Kösz… Rendesen rezgett a léc! - feleli.
Az biztos. Elég lett volna egy apró hiba és bammm. Ettõl még istenkirály megmozdulás volt.
- Még sosem hallottam, hogy valaki nitro-t használt drift közben… – mosolygok elismerõen. Nem tudom, mi van velem, de képtelen vagyok levakarni magamról a jókedvem. – Mekkora volt a tét, ha szabad kérdeznem? - kíváncsiskodom.
- Hát kislány, több mint egy évi fizetésem lapul a zsebemben… – kacsint rám Nico.
Huhhh, rendesen kaszálhatott akkor.
- Az már valami… – lepõdik meg Dorian – Megérte kockáztatni az életed?
- Ez nézõpont kérdése. Én folyton kockáztatom az életem! A tûzoltóságon, a parton és õszintén, bagóért. Ennek fényében mond, hogy nem érte meg.
- Egy szót se szóltam. - feleli Dorian.
- Hát srác, ha félsz a vízbefulladástól, ne menj úszni… - bölcselkedik Armin ismételten.
- Basszus, neked mindenre van egy ilyen aranyköpésed?! – néz Dorian kérdõn Arminra.
- Mint már korábban említettem volt – kezdi széles mozdulatokkal megmagyarázni önnön nagyszerûségét. – ti, meglehetõsen mûveletlen oxigén-pusztítók, ahelyett, hogy kritizálnátok, örülnétek neki, hogy életbölcseleteimet ingyen, és bérmentve osztom meg veletek!
Halkan kuncogni kezdek Armin szövegén, majd Dorian-en akad meg a szemem és belefeledkezve a körülöttem beszélgetõkbe elmélázom kicsik. Nem kizárt, hogy úgy nézek rá, mint egy félistenre. Valahol mélyen érzem is, hogy ez nem normális, de mit lehet itt tenni? Még sosem volt rám pasi ekkora hatással. Meg szeretném érinteni és megcsókolni. ~ A fenébe, miért nem vagyok pár évvel idõsebb?!~
Syd éles hangja ránt vissza a valóságba:
- Nekem is kell nitro a kocsiba! – meglepetten nézek Syd felé és keresem a megfelelõ szavakat. Végül Amy töri meg a csendet:
- Az nem jó ötlet!
Egyetértõn bólogatok, habár még némileg bele vagyok feledkezve Dorian lenyûgözõen szexi arcélén.
- Bizony… – helyesel Armin is. Õ már csak tudja, tapasztalatból beszél.– Elszállnál, mint a gyõzelmi zászló. A nitro hasznos lehet, de csak ha jól bánsz vele. Tapasztalat nélkül, leginkább csak veszélyes. A saját káromon tapasztaltam. Az elsõ alkalom, mikor használtam a motorblokk besült pffff… hatalmas füst. Az elsõ oszlop állított meg – magyarázza teljes beleéléssel.
- Igaza van. Még tanulnod kell ahhoz, hogy biztonságosan tudd használni. Veszélyes – simogatja meg Syd karját Nico. Látszik rajta, mennyire odáig van érte. Jó látni, hogy egy ilyen macsót is lehetséges megszelidíteni.
- Aggódsz értem? – kérdez vissza Syd, kacéran, miközben beharapja alsó ajkait. Elképesztõ ez a nõ. Annyira szeretnék úgy csábítani, mint õ. Tanulnom kellene tõle, mert ezzel az érzéki pillantással még engem is elcsábított. Nyilván Dorian-re is hatással van.
Egy hosszú pillanatra rajtuk felejtem tekintetem, majd észbe kapva inkább a pálya felé fordulok, ahogy azt Dorian már megtette. A gondolataim mégis máshol kalandoznak. A pályán felbukkan Neko kocsija:
- Lemaradtok Karin versenyérõl! – emlékeztetem gyorsan a többieket, mielõtt lemaradnának róla.
- Jaj, tényleg a cicamica versenye!! – kap észbe Armin – Akkor nekem már máshol kéne lennem…
- Na, igen, már akartam kérdezni, mikor Karin lelépett – somolyog Syd.
Armin is elmosolyodik és színpadiasan meghajol, majd dob egy csókot a rajtvonal felé. Na ez nem semmi, Neko ekkora hatással lenne rá?
- Mindent bele kislány… – kíván a távolba sok szerencsét Neko-nak – Akkor most eltûnök, majd még találkozunk…
- Itt leszünk! – kiabálunk utána. Azzal hátat fordít és eltûnik a tömegbe, mi pedig minden figyelmünket a pályára szegezzük.
Izgatottan fészkelõdöm Dorian mellet. Neco nagyon jó sofõr. Valószínûnek tartom, hogy ennek a tehetségének köszönheti, hogy így ismeretlenül is azonnal befogadta ez az amúgy elég zártkörû társaság.
Három kocsi már a rajtvonalon várakozik, de a negyediknek még nyoma sincs. A flag-girl bosszankodva illegeti magát a nagyérdemûnek. Szemmel láthatóan mérges a késlekedés miatt. Nem mintha sietne valahová. A negyedik kocsi kisvártatva csak befut egy hulla fekete rendesen felpöccintett Honda. Bárki legyen a tulaja, tuti el van szállva magától. Nagyképûen bõgeti fel a motort jelezve, készen áll és indulhat a menet.
- Ezt a nagyarcú faszit! – méltatlankodom.
- Honnan veszed, hogy pasi? – lepõdik meg Dorian.
- Ez egyértelmû! – vágom rá – A nõk nem ilyen nagyképûek, vagy ha mégis, akkor inkább megmutatják magukat, már csak azért is, így jelezve, önnön nagyszerûségüket! – fejtem ki nevetgélve. Szavaim közben rájövök, hogy ez kicsit nagyképûen és sokat tudóan hangzott, de az biztos, hogy igaz.
- Igaza van! – bólint Syd és egyetértõen kacsint egyet.
- És õszintén, láttál már ilyen fekete kocsit vezetõ lányt? Túl ritka ahhoz, hogy esély legyen rá… – száll be Amy is. Mi nõk tartsunk össze ez így korrekt.
- Na jól van lányok, ne legyetek már ilyen nagy tudásúak! – csóválja meg a fejét, de szája szélén huncut mosoly húzódik. Szívdöglesztõ és képtelen vagyok ellenállni a csábításnak. Muszáj megérintenem, no meg kipróbálom Syd immár láthatóan bevált módszerét a csábítás mûvészetének jegyében.
- Mi a gond? – fordulok felé kacér tekintettel és ujjammal végigsimítom mellkasát. Domború izomzatától kellemes borzongás fut végig a hátamon. Nem tudom mi ütött belém, de már órák óta csak arra tudok gondolni, hogy meg szeretném érinteni. – Talán nem szereted az okos nõket? - kérdezem némi kacérkodással, de ha õszinte akarok lenni, ez csak részben játék. Legnagyobb részt vágy.
- Dehogynem, imádom õket… – feleli végig tartva a szemkontaktust, amitõl teljesen elveszítem a fonalat. A külvilág zaja megszûnik egy hosszú pillanatra és csak csábító ajkai, tekintete lebeg a szemem elõtt. Akár egy cél, amit minden áron el szeretnék érni. Mondjuk ez annyira nem meglepõ, hisz a pasi jóképû, kedves, vicces, és olyan teste van, amit álmaimban kívánnék magamra. – Egyenesen a gyengéim…
Egyre közelebb hajol. Érzem, ahogy ajkaim elnyílnak és vágyakozva közelítek én is felé. Forró lehelete már simogatja érzékeim, én pedig megadóan omlanék karjaiba, de ahogy puha ajkai megérintenek, ismét elszáll a köd és hirtelen mozdulattal menekülõre fogom.
- Lemaradunk a versenyrõl – fejem a rajt irányába fordítom és zavartan, nyilván paprika pirosan próbálok úgy tenni, mintha nem történt volna semmi. Nem is nézek más irányba, nem pillantok senkire, mert szinte biztos, hogy most mindenki idiótának gondol. Nem is csoda, én is annak érzem magam. Akarok valamit, mégis félek megtenni, ~pedig az életet ki kell használni és meg kell élni. ~ Hallom a fülemben Armin bölcselkedõ szavait. Õ sosem fél attól, hogy bolondot csináljon magából. Akkor én miért? Végül is mi bajom történhet? Maximum kiderül, hogy bénán csókolok. Ez tényleg akkora tragédia lenne?
Neko futama közben elstartol. Igyekszem nyomon követni õket, de újra és újra az iménti próbálkozásom, vagy bénázásom kudarca jön elõ. Csak akkor tudom kihessegetni a zavaró gondolatokat a fejembõl, mikor a verseny véget ér, Dorian pedig a célhoz kezd invitálni. Azonnal a kijelzõre pillantok és megdöbbenve látom, hogy a Honda nyert. ~ Szegény Neko, most biztos le van súlytva.~ Térítem vissza magam.
Nagy nehezen lebotorkálunk hozzá, és mikor kellõ távolságba érünk Nico megszólítja.
- Karin! – Neko nem is reagál a hangjára, nagyon maga alatt lehet. – Karin!
Végül reagál és felénk fordul.
- Oh, bocsi. Kicsit elbambultam… Remélem legalább a kis hippi versenye sikeres lesz! – sóhajtja.
Látszik rajta, hogy nagyon maga alatt van. Én magam sem szeretek veszíteni. Mondjuk, ennél jobban viselem, ha mégis megtörténik, de az is biztos, hogy legközelebb még többet adnék bele és korrigálnám a felmerülõ hibákat. Hiába, maximalista vagyok. ~De hol van a Honda?~ Nézek körbe, de sehol sem látom, pedig érdekelt volna ki a sofõr.
Neko lassan a kocsijához lép és leparkolja.
- Pedig nagyon jól csináltad. Szoros küzdelem volt! – próbálom nyugtatni egy kegyes hazugsággal, hisz valójában a versenyt teljesen átméláztam. Ennek ellenére tudom, hogy Neko jól vezet és biztos mindent elkövetett a gyõzelem érdekében. Neko haloványan elmosolyodik és megcirógatja az arcom, miközben úgy néz rám, mint a legtöbben. ~ Édes kislány~ Utálom ezt, viszont nem most fogom felvilágosítani róla.
- Édes kis baba vagy, te! Arigatō! – teszi még hozzá. Na, helyben is vagyunk. EGY BABA VAGYOK! Oké, elnézem neki, mert maga alatt van.
- Legközelebb mindent bele adok! – fogadkozik – Még többet is. Na de nem gond, a Nico-féle csoportos lerészegedés majd kezdetét veszi! – aztán mosolyogva Amy-hez fordul. – Neked meg mindent bele, Amy! Zúzd le õket!
- Igyekszek – feleli a szokásos visszafogott stílusában. – Majd jövök. -int és távozik a versenyére.
A kezdésig jókedvû csevegéssel és iszogatással múlatjuk az idõt. Én kapok egy újabb koktélt ami ismét visszacsábítja szemérmetlen jókedvem.
- Odanézz Neko! – rikkantom el magam a pálya felé mutogatva. Az alkohol megteszi a kellõ hatását. Nagyon jól érzem magam.
Mindannyian a pálya felé fordulunk, ahol Amy versenye épp elrajtol. A verseny igazán látványos, fõleg számomra, aki minden nap szembesül ezeknek a gépeknek az erejével. Nincs igazán nagy titka, csak tudni kell, hogy a motort csak a fizikai törvények keskeny ösvényén vezetheted, korrigálhatod, de ha egyszer elszabadul jobb útjára engedni. Megtartani, vagy visszatartani képtelenség. Ennek ellenére Amy veszett jól alkalmazza a tereljük módszert. Szép farolásokat hajt végre, látszólag könnyedén, de biztos vagyok benne, hogy ez komoly erõt igényel. Mind fizikai, mind lelki jelenlétet. Én sosem mernék vállalkozni rá.
- Ganbatte!!!² – kiáltja Neko, immár jókedvûen. Talán túltette magát a vereségen, vagy csak az ital feledtette vele amit magához vett.
Végül is Amy megérdemelten gyõz, mi pedig lelkesen ujjongok a gyõzelméhez. Közben Armin is befut gyõzelem ittasan. Kicsit félrevonulunk ünnepelni, amíg a következõ verseny lefut. Neko félrevonul, és Armin társaságában vigasztalódik. Mi addig jókedvûen csevegünk.
Lassan elindul Syd és Nico a kocsija felé. Neko csatlakozik hozzájuk, váltanak pár szót, majd Neko leszakad és félrevonul. Egy pillanat alatt tûnik el a szemem elõl és ahogy keresni kezdem megpillantom azt a rejtélyes fekete Hondát. Egy ázsiai csávó szál ki belõle. ~Tudtam!~ Jegyzem meg magamnak, de még mielõtt szólhatnék Dorian-nak, hogy igazoljam korábban kifejtett elméletem Syd-ék versenye elindul, így figyelmem inkább rájuk irányítom.
A rajtot ismét Syd kapja el, ami azért nem meglepõ. A kocsija jóval erõsebb és nehezebb is, mint Nico-é. Ennek ellenére Nico gyorsan behozza a lemaradását és megkezdõdik a játékos versengés. Igen, játékos, mert nyilván való, hogy bár egyik sem akarja hagyni gyõzni a másikat, nem veszik véresen komolyan. El tudom képzelni, hogy verseny közben telefonon tartják a kapcsolatot, és Nico még most is igyekszik némi tudást átadni Sydnek. Nagyon szimpatikusak így együtt. Nico klassz pasi, ez sosem volt kétséges számomra, Syd pedig egy belevaló klassz csaj. Szívesen elfogadnám nõvéremnek. Nem is tudom, de valahogy fölnézek rá. Csodálom az erejét és azt, amit elért az életben.
Végül is Nico fut be elsõnek a célba, de most Syd kicsit sem tûnik bánatosnak, hogy alul maradt ebben a versenyben.
Pár perccel késõbb, ismét összeverbuválódik a banda. Neko is visszatér közénk, Armin pedig azonnal rárepül. Valamit tuti lát Nekoban és nem a szépsége az. Az efféle dolgok Arminnál sosem játszanak közre, számára minden típusú nõben lehet szépet találni, már ha ápolja a testét és a lelkét.
- Most mi jövünk – szólal meg hirtelen Neko Nikóra mosolyogva. Nocsak, õk is versenyeznek? – Azonban Armin melletted ül majd, és mellettem Syd, ha ez oké?
Kicsit szokatlan a mitfárer ezeken a versenyeken, de mint kiderül ez nem is igazi verseny, csak szórakozás.
A drift pályára mennek, ami nem meglepõ. Ha már egyszer szórakozás, akkor legyen furmányos és látványos. Minek hajtanák agyon a gépeket, ha nincs is tétje. A verseny nagyon izgalmas és látványosra sikerül. Egyszerre érnek be a célba és jókedvûen térnek vissza hozzánk, hogy elkezdõdhessen az est buli része.
Neko egy rögtönzött köszöntõvel nyitja meg, ahogy Nico fogalmazott a totál lerészegedést:
- Akkor igyunk a mai nap gyõzteseire, Syd-re aki tuti még kétszer le fogja zúzni Fury-t, az új barátainkra és arra, hogy még több ilyen versenyeink legyenek! … Mármint a sikeresek! – neveti el magát.
Apám kitett magért szervezés terén. A zene remek, és végül is az italellátás sem utolsó. Mindenki megtalálja a kedvére valót és párokba rendezõdve táncolgatunk, beszélgetünk és nevetgélünk. Természetesen én Doriannal táncolok. Nagyon kellemes a társasága, sõt már-már túlságosan is az. Komolyan vissza kell fognom a számat, hogy ne kezdjek áradozni neki, saját magáról. Nyilván ebben az alkohol is társam.
Pár számmal késõbb egy lassú összesimulós melódiát kezd játszani a Chris De Burgh-tól a Ladí in Red-et. Bátortalanul simulok Dorian feszes, izomkötegektõl duzzadó testéhez. Az érzés leírhatatlan. Kellemes, zavarba ejtõ borzongás fut végig rajtam. Eddig is közel voltam hozzá, de ez a pillanat, most sokkal meghittebb és érzékibb, mint az eddigiek. Fõleg, mikor énekelni kezdi a számot.

Kezdem nagyon szégyellni, hogy folyton elpirulok. Ez persze részben az õ hibája, mert provokál, vagy én provokálom õt?
Mindegy a lényeg ugyan az. Tetszik nekem, vonzódom hozzá és élvezem a társaságát, ezt pedig pontosan tudja. Emellett ugyebár megígértem neki, hogy díszítõ elemként grasszálok majd mellette, de ez a legkevésbé sem jött be. Egy dögös maca nem pironkodik minden pillanatban és én bizony ezt teszem. Teljesen kifordít önmagamból, és kislánnyá fabrikál, ugyanakkor vonzónak érzem magam mellette ami tetszik. Össze vagyok zavarodva vele kapcsolatban. Felfoghatatlan számomra, hogy miért van ekkora hatással rám. Most meg még énekel is és érezhetõen nekem címzi a mondatokat.

Tovább énekel, engem pedig hatalmába kerít egy gndolat. ~Talán nem játszik velem, talán tényleg vonzódik hozzám.~ Elnevetem magam, mert a gondolat nagyon is kedvemre való. Azért kicsit tartok tõle, hogy elhiggyem, vagyis inkább rettegek. Rettegek a pofára eséstõl. Mégis ahogy rám néz hinnem kell neki és hagyni, hogy ismeretlen és veszélyes vizekre invitáljon. A fejembe valamiért bemászik Armin okos mondásainak egyike „Aki sosem teszi kockára a szívét, az boldogságot sem nyerhet!” ~Mássz már ki a fejembõl Armin!~ Hessegetem el, de be kell látnom, hogy ez nagyon is igaz.

 A refrénben a vöröset fehérre cserélte, amitõl elnevetem magam. Úgy érzem könnyedén vesz le a lábamról, bár ez nem annyira meglepõ. A fejemben sok minden zajlik és kicsit félek is, de szeretném megtapasztalni, milyen érzés csókolózni. Egész pontosan vele szeretném megtapasztani. Vele szeretném megtapasztalni!
Összeszedem a bátorságom és megteszem az elsõ lépést. Picit lábujjhegyre állok, ajkaim elnyílnak várakozón és sóvárogva, hogy tegyen valamit. Csak úgy megcsókolni nem merném, és nem is tudom igazán, hogy hogyan kezdjek neki. Jelenleg irányítania kell és úgy érzem, ezt õ pontosan tudja. Rábízom magam. Dorian ajkai lassan hozzáérnek az enyémhez. Testem belereszket a lágy csókba. Nem durva inkább simogató. Puha ajkai és forró lehelete elgyengít. Lassan újra megcsókol, majd nyelve lágyan besiklik ajkaim közé. Érzem mennyire ügyetlen vagyok, de azt is, hogy ez a legérzékibb és csodásabb dolog, amiben részem volt eddigi életemben. Az érzés leírhatatlan. A gyomrom reszket és az apró gombócka ami a gyomromba keletkezik ismét megremegteti lábaim. Nyelve gyöngéden és finoman simogatja az enyém, én pedig engedve a legõsibb ösztönnek, lassan felveszem vele a ritmust.
- Mit mûvelsz te velem?! – sóhajtom levegõ után kapkodva. Nem tudom eldönteni, hogy az alkohol, vagy a csók okozza, de a gyomrom reszket, a szívem pedig a torkomban dobog. Dorian tökéletes, minden téren. Nem mintha nagy tapasztalatom lenne – leginkább semmi – de nagyon jól csókol és az õ profizmusa miatt még az én próbálkozásom sem tûnik borzalmasnak.
- Csak azt, amire te is vágysz! – feleli mosolyogva.
Azonnal elönt a forróság és mint ma már annyiszor, biztosra veszem, hogy a színem vörösre vált. ~ Mégis, honnan tudja mire vágyom? ~ Magabiztos és pontosan tudja mit tegyen, hogy levegyen a lábamról.
- Azt most hagyjuk, hogy én ebben a pillanatban mire vágyom, mert azért az apám téged a helyszínen agyonlõne!!! - Jelentem ki halkan, mégis a legnagyobb meggyõzõdéssel.
- Vállalom a kockázatot! – mosolyog magabiztosan – Én szeretném megadni neked azt, amire vágysz!
- Khm… – nyelek nagyot. – Ne rohanjunk annyira! Még túl kell élnem a csók okozta megrázkódtatást is!!! – az, hogy zavarban vagyok, nem kifejezés. Ez számomra egészen új érzés, hisz mindig jó pasikkal voltam körülvéve és még sosem éreztem magam zavarban egyikük társaságában sem. Az persze tény, hogy Dorian sokkal jobban bejön, mint bármelyik másik pasi, mégsem értem a testem reakcióit. – Tényleg! Te akkor ismered õt, a munkád miatt, nem? - fordulok Sydék felé, aki elképesztõ tánccal igyekszik Nicot padlóra küldeni, na meg a körülötte lévõ többi pasit is. Igazán érdekelne, hogy a munkája kapcsán kerültek-e egy ágyba.
- Ó, dehogy! – fordul vissza felém – Lola Lexington minden létezõ pornós díjat besöpört, minden évben minden AVN díjat elvitt, amit pornószínésznõ elvihet! Sosem forgattam vele, õ messze feljebb volt, mint én bármikor! Õ olyan volt ebben a világban, mint mondjuk… – gondolkodik el, majd mintha megvilágosodna rávágja – mint mondjuk, ha azt mondanám, hogy te biztos találkoztál már Alessandra Ferri-vel, csak mert balettozol!
A szám is tátva marad a hasonlattól, és attól ténytõl, hogy tudja ki Alessanra Ferri.
- Te tudod, ki az az Alessandra Ferri?! – adok hangot ledöbbenésemnek.
- Teljesen véletlenül! – kacsint – A balett nem az a tánc, ami annyira érdekel, de egyszer, kíváncsiságból utána olvastam kicsit ennek is, és megmaradt bennem az õ neve… Valami prima ballerina assoluta volt, vagy valami efféle!
- Ó, igen! – bólogatok lelkesen. A balett számomra egy hobbi. Szeretem, mert tiszta, kecses. Igazi lányos elfoglaltság Hivatásosan sosem foglalkoznék vele, mert hosszú távon tönkre teszi a test szépségét, de amatõrként jó testmozgás. – Tizenketten voltak, összesen a történelem során, és õ volt az egyik! A prima ballerina assoluta a legmagasabb szintû megbecsülés, amit balett táncosnõnek ítélhetnek. - magyarázom és mindeközben egy amolyan elismerést is kinyilvánítok Syd felé.
- Ja, valami ilyesmit olvastam… - feleli.
Feltûnik, hogy gyakran pillant Sydék felé. Talán beszélni szeretne vele, de jól nevelt sráchoz illõn nem akar magamra hagyni.
- Nem mész táncolni vele egyet?! – intek feléjük. Végül is nem lenne rossz, ha a közös ellenséggel szemben össze tudnának fogni.
- Nem zavarna?! - néz rám meglepetten.
- Nem hát! – mosolygok kedvesen. Amúgy is jól esne egy kis ülés – Igazándiból szeretnék kicsit leülni, mert kezd egy kicsit fájni a lábam ebben a cipõben!
Jó, hogy hozzá vagyok szokva a magas sarokhoz és a lábujj hegyen való mozgáshoz, de a laza talajon ez a majd 15 cm-es sarok már kezd kimeríteni.
- Á, értem! – neveti el magát – Csüccs le, ahhoz az asztalhoz, mindjárt hozok neked egy italt!
Leülök egy asztalhoz, Dorian pedig meglep egy fincsi koktéllal, majd magamra hagy és lekéri Sydet. Egy darabig nézem õket, ahogy táncolnak, és elgondolkodom magamon, hogy mégis mit akarok én ettõl a dögös pasitól? Sajnos nem tudom eldönteni, hogy amiket mond komolyan gondolja-e, vagy csak játszik velem. Szeretném hinni, hogy igen, de azért ott motoszkál bennem az a kishitûség, amivel nap mint nap kínlódom az életben.
A nagy elmélkedés és iszogatás közben Neko robban be mellém és se puszi se pá, azonnal a lecsóba csap:
- Helyes srác ez a Dorian, nem gondolod? – kérdezi vigyorogva és átkarolva vállam iszik a sörébõl.
- Hát… - makogok, hisz mit mondhatnék erre? Nyilvánvaló a válasz. – Tényleg az. – helyeslek, némi visszafogottsággal
Fura ez is, mert valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, nem bízom igazán Nekóban. Aranyos és jó fej lány, mégis fura. Talán csak amiatt, ahogy a szalonban beszélt és amiket mondott a régi kapcsolatáról. Jakuzák, és bár lehet, hogy túl sok filmet nézek, de úgy tudom azok kõkemény szervezett bûnözõk. Drogok, prostik, gyilkosság meg az ujjlevágás. Számomra ez hátborzongató.
- Szerintem tetszel is neki. Nem gondolod? Mondjuk ’’helyes kis lány vagy”. – a végét nem értem annak amit mond, de ép elég zavarbaejtõ az, hogy olyasmit kérdez, amin ép morfondírozok.
- Na de Neko. – kuncogom el magam és mivel veszett zavarban vagyok, inkább témát váltok. Nem szeretném vele megbeszélni a pillanatnyi lelki zavarom. – És te meg Armin? Látom nagyon jól elbeszélgettetek.
- Igen, rendes srác, mindenkivel megtalálja a ’’hangot.” – a végét megint nemértem, de legalább rájövök, hogy japánul beszélhet.
- Karin, héj! – hallom meg Sydney hangját. – Nem tudtam hova tûntél!? - teszi még hozzá.
Közbe szépen összeverbuválódunk, egy csapattá.
- Hon'nosukoshi ikigire³ – válaszol ismételten japánul, és egy Armin-féle V-vel vigyorog tovább.
- Oh Sydney, watashi wa anata ni son'nani daisuki³ – áll fel mellõlem kissé instabil mozgással, és Syd-hez lépve szájon csókolja. A ledöbbenéstõl csak pislogni tudok, fõleg, hogy Syd hamarosan viszonozza és csókcsatába kezdenek. Ami még inkább meglep, hogy ez a látvány kifejezetten izgatóan hat rám. Azt nem mondom, hogy benedvesedik a bugyim, de megmozgatja a fantáziám. Ezek szerint Syd is biszex?
- Haver azt hiszem kezdhetsz aggódni – jegyzem meg Nico-nak. Látom, hogy egyelõre õ sem tudja, hogy örüljön, vagy sem ennek a fejleménynek. A többiek is csak döbbent tekintettel pillognak körbe.
- Én nem gondoltam volna… – kezd bele Amy, de Neko félbeszakítja.
- Én úgy imádlak titeket mind… – szólal meg Dorian a ledöbbent Nico felé. Neko elengedi Sydet és arrébb akar lépni. A mûvelet közben kissé meginog, Armin viszont elõzékenyen megtámasztja. – Watashi wa subete no hito o aishi, anata-tachi wa shin'yūdesu!³ – folytatja ismét japánul.
A semmibõl egy ázsiai pasas lép mögé, egy pengét helyezve a nyakához. A látvány teljesen kiakaszt, még levegõt sem merek venni, pedig leginkább sikítanék. Már látom lelki szemeim elõtt, ahogy Neko meginog az elmebajos jövevény, meg átmetszi a torkát, kifolyatva a vérét. Hidegrázás fut át rajtam, majd ahogy a pasasra pillantok, leesik, hogy láttam már a tagot.
- A fekete Hondás! – bukik ki belõlem a felismerés. Többe jelenleg nem is lennék képes, mert halálra vagyok rémülve.
- Utsukushī, mada amarini mo ōku o nomu! Shikashi, anata wa hijō ni amaidesu!³ – gagyog valamit japánul és elveszi a pengét Neko torkától. Épp idõben, mert Niko és Dorian már mozdulnak, nyilván, hogy leszereljék a tagot. Értetlenül szemléljük a jelenetet., ahogy az ismeretlen õrült visszatolja a kardot a tokjába és meghajolva Neko elõtt átnyújtja neki.
- Tōmasu wa, anata wa bakada! Anata wa watashitachi o kowagatte!³ – mordul rá Neko, de a kardot elveszi. ~Ez meg mi az ördög?~
Szóhoz sem jutok a látványtól, de ezzel nem csak én vagyok így. A legtöbbünknek – átvitt értelembe – alsót kéne váltani.
- Itt meg mi folyik? – lép közénk apám vádló és mérges pillantással. Szerencsére nem nekem és Doriannak címzi, hanem a még mindig ismeretlen pszichopata felé. Lövésem sincs honnan bukkant elõ, de nem kizárt, hogy szemmel tartott. Akkor viszont azt is tudja, hogy alkoholt iszom, és ha ez igaz, holnap egy jó kis beszélgetésben lesz részem vele.
- Elnézést kérek Shinji helyett is Mr. Wain – hajol meg kissé apám elõtt Neko – Úgy érzem jobb helyen lesz a rendezvény végéig magánál. Én meg kiosztom ezt a hülyét! - mondja Neko és átadja a kardot apámnak. Apám azzal a lendülettel el is veszi és magunkra hagy minket, legnagyobb megkönnyebbülésemre. Kissé fárasztó volt ebben az állapotomban, józan módjára viselkedni.
- Karin, ki ez? – kérdezi Sydney. Szemmel láthatóan feszeng, ami nem meglepõ, a történtek miatt. Mindannyian le vagyunk fagyva, nekem személy szerint a lábaim is reszketnek.
- Bocsánat srácok. Õ az én… régi barátom! – böki ki Neko.
Szavaira csak egy gondolat fut át az agyamon. ~Tudtam, hogy veszélyes alakokkal cimborál.~
- A nevem Yamanaka Shinjiro – mutatkozik be a pasas. – Én vagyok Karin volt barátja – karolja át Neko vállát. Nem tudom lemosni arcomról a rosszalló pillantást és úgy követem a tagot szemmel, hogy minden mozdulatára arréb tudjak ugrani a közelébõl. – Anata no chichi wa watashi ni itta. Watashi wa watashi ga hōmon suru to omotta. Anata no yūjin ga dōnyū sa reru nodesu ka? - suttogja Neko fülébe.
- Shikashi, hai! Ken no ato Anata orokana purikkuyakuza!³ – sziszegi vissza válasz gyanánt, majd elkezd minket bemutogatni neki.
A japán pasas a továbbiakban nem okoz gondod, habár én igyekszem a lehetõ legtávolabb kerülni tõle és közel húzódva Dorianhoz ezt a célom nagyjából el is érem.
Lassan de biztosan oldódni kezd ismét a hangulatom és beszélgetve, táncolva, nevetgélve múlatjuk tovább az estét.
- Mi szerintem lelépünk! – mosolyog Amy, Noel pedig bólintással helyesli a dolgot.
- Felavatjátok a sátrat?! – kérdezi Dorian.
- És ha igen?! – kérdez vissza Noel kihívó mosollyal – Van egy rossz hírem! Zártkörû a rendezvény, és kanoknak tilos a belépés!
- Francba, pedig mindenáron be akartunk szállni! – vágja rá Nico – Érezzétek jól egymást! Holnap találkozunk!
- Szerintem, lassan nekünk is fel kellene keresnünk a hálóhelyünket, Édes! – néz rám azzal a lehengerlõ mosolyával Dorian. Totál szívdöglesztõ és még mindig nehezen hiszem el, hogy tetszem neki. Zavarba ejtenek gondolataim, mert újra és újra meg szeretném csókolni, érinteni.
- Nem rossz ötlet! – helyesel Syd is – Holnap is lesz nap, gondolom versenyek is, úgyhogy valamennyit pihenni is kellene…
- Megnézhetem a lakókocsidat? – kérdezem egy hirtelen ötlettõl vezérelve. Mintha a lelkem mélyén nem szeretném, hogy véget érjen ez a nap. Jól érzem magam és ki tudja Dorian hogy fog holnap hozzám állni. – Meg akarok nézni egy pornós lakókocsit!!! - na igen ez sem utolsó szempont és kifogásnak sem rossz.
- Kicsi lány, el kell, hogy keserítselek! – nevet Syd – Én már majdnem három éve nem pornózok!!! Nem fogsz találni ott semmi izgiset!!!
- Hát, akkor anál inkább meg akarom nézni! – emelem fel ujjam figyelmeztetõen. – Le kell ellenõriznem, hogy nem estél-e vissza a bûnbe?!?! - nevetgélek, éreztetve hogy csak viccelek.
- Én azóta is bûnös életet élek! – kacsint Syd sokat sejtetõ vigyorral. – De, amúgy tök jó ötlet! Gyertek, menjünk! Még egy kicsit bulizunk ott, privát, tuti fel van töltve a bárszekrény!
- És ezt még csak most mondod?!?! – kérdezi Nico neheztelõ hangnemben, szemeiben huncut fény csillog – Ezzel kellett volna kezdened!!!
- Na, az ingyen piára egybõl rárepültél volna, mi?!?! – böködi oldalba Syd.
Búcsút intünk Nekonak és Arminnak, majd a lakóövezet felé botorkálva megindulunk.
Jó hangulatban érkezünk meg a hatalmas lakókocsihoz. Elképesztõ, ilyet még csak képeken láttam. A belseje is lenyûgözõ, nem is bírom ki, hogy ne agyjak hangot döbbenetemnek:
- Wow! – lelkesedem fel a látványtól – Eeeez igen! Itt azért el lehet nyomorogni! - nevetgélek és elszakadva Doriantól, ledobom a magassarkút, hogy alaposan szemügyre vegyek mindent.
- Igen, egészen jól néz ki! – helyesel Nico is és hanyagul leveti magát a kanapéra – Hol is van az a bárszekrény?! - érdeklõdik.
- Na, helyben vagyunk, te, alkeszek szégyene!!! – nevet Syd.
- Szerintem itt! – felelem, kinyitva egy szekrényt – Vagy, mégsem… Akkor, talán inkább itt! – nyitok ki egy másikat, de semmi.
- Ne törd magad, itt van! – nyitja ki Syd a megfelelõ szekrényt – Mit kértek?!
- Én most már kérek valami rendes italt! – állok határozottan Syd elé. Nem biztos, hogy jó ötlet még többet inni, de ma belemenõs napom van és kellõképpen jól érzem magam ahhoz, hogy kipróbáljak bármit. Ráadásul a társaságukban biztonságban érzem magam, mintha ezer éve ismerném õket.
- Eddig is rendes italt kaptál, kicsi lány! – mosolyog Syd – Nem kellene nagyon bebasznod, úgyhogy maradjunk a likõröknél, jó?
Már épp azon vagyok, hogy kifejtsem, csak kóstolni szeretnék valami emberes italt, mikor Nico szól közbe:
- Adj neki tequila-t!
- Meg vagy huzatva?!?! – ellenkezik Dorian, amitõl vitatkozni támad kedvem.
- Adj neki tequila-t! – ismétli meg Nico.
Ide oda kapkodom a fejem, várva, hogy eldöntsék mi lesz a kislány sorsa.
- Igen, tequila-t szeretnék! – bólogatok határozottan.
- Tequila-t… – ismétli meg Syd elgondolkodva – Persze, Cinty! Tequila-t szeretnél, akkor azt kapsz!!! - vágja rá kisvártatva.
- Nagyon helyes! – bólogatok elégedetten – Már kezdtem azt hinni, hogy kislányként kezeltek!!! - teszem még hozzá duzzogva. Ez az egyetlen ami kiakaszt, még józanul is.
- Ó dehogy merünk mi olyat! – nevet Nico.
- Azért én bizonyos szempontból szeretnélek még annak kezelni! – mondja Dorian, mire édes pillantást vetek rá. Amolyan: Kislány mi? Biztos vagy te ebben?
- Azért remélem, hogy nem túl sokáig fogsz kislányként kezelni! - igyekszem a lehetõ legcsábosabb mosolyommal támadni. Egyre jobban bejön, ha érzem, hogy vonzónak lát. Már zavarom sem igazán érzem egy ideje és a tettek mezejére lépve próbálom tudatosan vagy ép tudat alatt elcsábítani.
- Casa Noble Joven – adja Syd a kezembe a poharat – Ötvenegy fokos. Ez már rendes ital, nem?
- Tökéletes! – mosolyodom el, de valójában kicsit sem vagyok tisztában azzal, hogy ez mit is takar. – Ti mit isztok?
- Én maradok a whiskey-nél! – feleli Dorian kissé akadozó hangon. Talán hatással volt rá a mosolyom?
- Én is! – emeli föl kezét Nico.
Syd kitölti az italokat, magának ugyanabból a palackból, mint nekem. Nagyon kíváncsi vagyok a tequila ízére, de azért van bennem némi félsz is.
- Hát, akkor, egészségetekre! – emeli meg a poharát Syd és még egy huncut mosolyt ejt meg felém, amitõl kezd fura érzésem lenni. Tud valamit amit én nem?!
- Egészségetekre! – koccintunk, majd belekortyolunk az italokba.
Nem tudom mire számíthatok, még csak elképzelésem sincs, de amint a hatalmas korty tequila lecsusszan a torkomon, már érzem és tudom, mennyire rossz ötlet volt. A nyelõcsövemet végig marja, de még a fülemet is. A gyomrom azonnal tiltakozni kezd és mintha vissza akarná küldeni. Ennek ellenére nem hagyom magam és nagyot nyelve fancsali képpel, köhécselve, prüszkölve tûröm kínjaim. Az az egy biztos, hogy nem ez lesz a kedvenc italom. Ha ez a megállapítás nem lenne elég a mocskok még ki is röhögnek. Így viszont már tudom, mire volt Syd mosolya. Õk pontosan tudták, hogy nem fogom élvezni. Szép lecke az egyszer szent. Mázlijuk, hogy nem vagyok haragtartó.
- Khhhh… chhhh… Khhhoty tudkhhhoooood… thhhee ehhhszt meginni?!?!? – nyökögöm prüszkölve miközben könnyeim utat engednek maguknak.
- Egy pár év múlva majd te is így iszod majd! – kacsint Syd és megszabadít a pohár maradékától. Nagy megkönnyebbüléssel sóhalytok. Nem hiszem, hogy meg tudtam volna inni a maradékot. – Merlet, francia eperlikõr. Nagyon finom, én szeretem! - vesz ki egy másik üveget a hûtõbõl.
- Eper?! – csillannak fel szemeim. Az eper gyümölcsben is az egyik nagy kedvencem – Az fincsi, azt szeretem! – belekortyolok a pohárba, testemet kellemes borzongás járja át. Az ízlelõbimbóim dalra fakadna. – Na, ez már sokkal jobb!
Azzal a lendülettel sarkon fordulok és felfedezõ útra indulok a lakókocsin belül. Mozgásom enyhén ingatag, mintha mozogna alattam a talaj, e közben meg a testem teljesen könnyû, mintha lebegnék.
Egy hálószobaszerû terepre tévedek, ahol egy nagy szekrény csábítóan hívogat. Engedek a csábításnak és szemérmetlenül kutakodni kezdek. Tényleg, akár egy gyerek. A szekrény tartalma nem semmi. Olyan szexi és pajzán ruhácskák lógnak a fogason, amikbõl mondhatni kispórolták az anyagot. Nem sokra rá, találok egy ládát. Nincs lezárva, így kinyitom. Elképesztõ dolgok tárulnak a szemem elé.
- Azta! – adok hangot ledöbbenésemnek és csodálkozásomnak. Még sosem volt hasonló a kezemben. – Ez naggggyon király!!! - gondolkodás nélkül veszem magamhoz az egyik méretes mûpéniszt.
- Nyugodtan kotorj be, ahová jól esik! – kiabál be Syd nevetgélve – Itt nincsenek titkok!
- Nincsenek-e?! – felelem izgatottan és kibotorkálok hozzájuk a méretes szerszámmal a kezemben. – Hát, akkor ezt nézzétek meg, mit találtam!!!
Felmutatom a méretes darabot, ami egyszerre ébreszt bennem izgalmat, kíváncsiságot vágyat és persze félelmet is. Egy ekkora méretes dolog, komolyan belém férhet? Persze ez egy buta gondolat, hisz ha jobban belegondolok, egy gyerek is kifér rajta, akkor ez végül is nem számít hatalmas teljesíthetetlen méretnek. Mégis hatalmas, és szó szerint alig bírom egy kézzel rendesen megfogni.
- Wow! – méregetem az alkaromhoz – Azért nem szoktak ekkorák lenni a pasik, nem? Ez kicsit túlzás, ugye?! - kérdezem Sydre pillázva, de közben Doriant és Nicot is szemügyre veszem. ~Nekik mekkora lehet? ~Fut át a kérdés a fejemben.
Syd könnyedén elneveti magát:
- Az egy méretes fasz, a pasik többsége ennek olyan háromnegyede! – aztán még hozzáteszi – Azért igazán kirámolhatták volna a kellékeket!!!
Én örülök neki, hogy nem tették, de ennek azért nem adok hangot. Amúgy is más jár most a fejecskémben. Izgalmas új távlatok.
- Tele van ilyesmikkel a szekrény a hálóban! – intek lelkesen a hátam mögé – Van ott minden, olyasmi is, amirõl fogalmam sincs, hogy micsoda!!!
- Hát, majd egyszer, ha igazán kíváncsi leszel, felfedezed ezeknek a játékoknak a világát is! – kacsint rám Syd.
- Húúúú, annyi mindent kellene felfedeznem, hogy leginkább most, azonnal belekezdenék! – forgatom meg a kezemben a mûfaszt és kicsit beharapom alsó ajkaim.
- Nem kell kapkodni, lesz még idõd, mindenre – mosolyog Dorian, mire kissé szúrós pillantást vetek rá. Komolyan, mintha apám hallanám. Persze, hogy ráérek, de én nem akarok várni.
- Te Syd! – kapom fel fejem egy hirtelen ötlettõl vezérelve – Taníts meg szopni!!! - mosolygok rá csillogó szemekkel.
- Hogy micsoda?!?! – köhögi fel a whiskey-t az orrába Nico, nagyjából úgy ahogy én a tequilát. Dorian persze meg se szólal, csak meredten néz. Õ még kislánynak akar látni!! Neheztelnék rá emiatt? Talán egy kicsit. Apámtól sem szeretem, mikor azt mondja „ Te még kislány vagy” Akkor mit szóljak egy pasihoz, akinek életem elsõ csókját köszönhetem?
- Mit vagy úgy oda, Nico, ez csak ártatlan játék!!! – neveti el magát Syd, mire helyeslõen bólogatok – Tizenhárom évesen így gyakoroltunk a barátnõimmel!!!
- Micsoda?!?! – döbben le Dorian. – Te tizenhárom évesen mûpélón tanultál szopni?!?!
Ez a tény azért engem is meglep, hát még a válasz:
- Tulajdonképpen én tanítottam a barátnõimet, mert én akkor már rég nem voltam szûz! – ennyit arról, hogy ráérek még. Ezt nézve veszettül le vagyok maradva. Mostmár csak azért is tõle szeretnék tanulni. – Gyere csaj, megkezdjük az oboa-órákat!
- Tényleg megtanítasz?!?! – lelkendezem pironkodva – De baró!!! Egy vérprofitól fogok szopni tanulni! Megõrülnek majd a pasik értem!!! - a legjobbtól a legjobb tanulni.
- Felõlem orálozhattok is itt, elõttünk, egy feltétellel! – kérdõn pillantunk Nicora, nyilván ezt most Syd sem érti igazán. Miféle feltétélt szeretne szabni? – Nem használhattok mûfaszt, csak igaziakat!
Ledöbbenve és fülig vörösödve igyekszem lefuttatni az agyamban a hallottakat. Igazin gyakorolni? Kicsit kétségbeesetten nézek Sydre, Dorianra, majd Nicora. Syd nagyon magabiztos, Doriannak inkább a torkán akad a lélegzete. Döntenem kell most vagy soha. Kihagyjak egy ekkora lehetõséget és gyáván megfutamodjak, vagy bizonyítsam Doriannak, hogy nem vagyok kislány? Nem egyszerû döntés ez. Végül elmosolyodom, meghozva a jelen pillanatban legjobbnak gondolt döntést.
- Benne vagyok! – fújom ki a felgyülemlett levegõt és könnyedén a hátam mögé dobom a mûfaszt.
- Ez a beszéd! – mosolyog Nico elégedetten.
Igyekszem levetkõzni maradék gátlásomat, de ez nem is olyan egyszerû.
- Te Nico-n mutatod, én meg Dorian-en gyakorlok! – jelentem ki, miközben végig célom figyelem. Be kell vetnem minden csáberõm, hogy le tudjam nyûgözni, legalább amennyire tõlem telik. Lassú érzi léptekkel közeledek felé. Vágyakozó pillantásom le nem veszem róla. Kicsit talán félek, de úgy vélem ez normális. – Dorian, át kellene ülnöd Nico mellé!
Szó nélkül ül át Nico mellé. Tekintete végig követi mozdulataim, hát úgy döntök megpróbálok még valamit, amit Syd egyik filmjében láttam. Ott nagyon izgatónak tûnt és érdekel, hogyan hat gyakorlatban. Nem sokkal elõtte négykézlábra ereszkedem és cicus módjára, szinte dorombolva indulok meg felé.
- Mit is kell neked tanítanom, Cinty?! – kérdezi Syd nevetve – Mindent tudsz!!!
Bár így lenne, de végül is ezt is tõle tanultam.
- Nem kell a púder – mosolygok zavartan – Ezt az egyik filmedben láttam!
- Mindenesetre nagyon jól csinálod! – morran halkan Dorian.
- Az a célom, hogy piszok jól csináljam! – válaszolom halkan.
Nagyjából egyszerre érünk a fiúkhoz és Sydet követve lassan vetkõztetni kezdem Doriant, ahogy õ teszi Nicoval. Persze õ gyakorlottabb és jobban megy neki, de azért én is elboldogulok. Amint a póló lekerül a testérõl, ámulva és csodálattal csillogó szemekkel nézem tökéletes testét.
Tenyeremmel lassan megérintem az izom kõkemény kockákat. Mutatóujjammal körberajzolom a tökéletesen kidolgozott kockákat. Ritka ha valakinek ennyire tökéletesen látszik mind a három, sõt neki részben a negyedik pár is megjelenik, bár a nadrág takarja. Apámnak a három pár látszik tökéletesen, de még az övé sem ennyire szabályos. Ez már nem csak a munka, ez részben genetika. Bizony az égiek ellátták izomzattal, neki pedig egy dolga volt. Azt maximálisan elõhozni. Persze így is csodálattal ámulok rajta, szinte nyálam csorgatva.
Ujjammal lassan elindulok a nadrág gombjai felé. Nem kapkodom el, ahogy Syd sem teszi. Egy duzzadó ér vonalát követem végig. Kezem megremeg, ahogy övcsatjához érek, és némi biztatásért Sydre pillantok, aki kedves mosolyával meggyõz, hogy csak így tovább.
Egy darabig elbíbelõdöm a csattal, nem is olyan egyszerû, mint ahogy gondoltam. Mikor nagy nehezen megoldom az övcsatot, nagyot dobban a szívem. A nadrág gombjai következnek. A kigombolás sem megy a legegyszerûbben. Elgondolva és a filmeken olyan könnyûnek tûnik, de az élet más. A gombok nem akarnak engedelmeskedni és rendesen megszenvedem velük, mire az összeset kigombolom. Természetesen eszemben sincs föladni, és hamarosan diadalittasan kezdhetem lehúzni róla nadrágját. Kicsit megemeli csípõjét, hogy segítségemre legyen, amitõl hasizmai szinte táncolni kezdenek. Akaratlanul marad tátva a szám a látványtól és nagyot nyelve akadok le rajta egy pillanatra. Még mozogni is elfelejtek, de mikor észbe kapok, tovább húzom a nadrágot, és oldalra hajítom, hogy ne legyen útba. A nadrág alatt meglepõ mód, nem egy szokványos boxert találok. Hófehér ruhadarab kicsit meglep, de elnézve rajta kicsit sem tûnik furcsának. Atomszexi, ahogy domborodik a megfelelõ helyen, sejtetve hatalmas méretét. Izgatottan és heves szívveréssel szabadítom meg az utolsó ruhadarabtól, felfedve csupasz testének minden apró részletét. Az összkép teljesen letaglóz. Szóhoz sem jutok, de levegõt is nehezemre esik bepréselni a tüdõmbe.
Szemem elég gyorsan a farkára kezd fókuszálni, több okból is. Egy részt, hatalmas és még így nyugalmi állapotában is vetekszik a mûfasz méretével. Lehet, hogy nem vagyok egy szex szakértõ, de abban biztops vagyok, hogy ez nagyobb lesz. Kérdés, hogy mennyivel? Fura mód, mégsem félek tõle és itt lép képbe a második ok. Gyönyörûnek látom. A színe a formája, pont mint Dorian eddig megismerhetett részei. Tökéletes. Viszonylag sok pornót láttam már - a legtöbbet Dorian húgával. - így meg tudom állapítani, számomra mit nevezhetek szép faroknak. A dúrva vérerestõl lábrázást kapok. A teljesen egyenes, sima sem az igazi. Ennek fényében Dorian – számomra – hatalmasnak mondható farka igazán izgató és elképesztõen ledöbbentõ látvány.
- Huh! – engedem ki nagy sóhajjal a belém szorult levegõt. – Azért… Azért erre nem voltam felkészülve!!! - célzok a méretére. Azt azért nincs merszem kinyögni, hogy emellett mennyire szépnek találom. Valószínûleg úgy is az arcomra van írva.
- Mázlista vagy, kicsi lány! – mosolyog Syd – Rendes fasz került az utadba! Én a magam részérõl bárki elõtt vállalom, hogy nekem nem mindegy, mekkora a srác farka, vagy az izmai! Minél nagyobb, annál jobb, nincs olyan, hogy túl nagy!!! Húsz centi alatt nagyon kell tudnia, hogy elégedett legyek!!! De, most én sem csalódtam! - magyarázza, mire elmosolyodom és egy pillantást vetek Nico farkára. Nem kisebb mint Doriané. Szemre persze nem tudom a méretét megállapítani, fõleg, hogy az övé sem merev, de az biztos, hogy 20 cm fölött van és még beletartozik az általam felállított szépség skálában. Valamiért Doriané, mégis jobban felcsigáz. Talán a hozzá tartozó pasi miatt, akinek már egy kedves szava is lehengerel.
- Na, kicsi lány, ha kigyönyörködted magad, akkor ideje lenne megfogni! – duruzsolja Syd – Nem kell nagyon finomkodni, úgy kényelmesen fogd marokra!
A torkomban dobog a szívem a gyomrom pedig liftezik, ahogy félszegen felé nyúlok. Markora fogom, ahogy Syd mondja. Dorian teste megremeg érintésemtõl. Nem tudom eldönteni, hogy ez pozitív dolog e, de mivel nincs ellenvetése nem eresztem el, fõleg, hogy még Syd is megerõsít:
- Nyugodtan, markold meg! – suttogja Syd – Ilyenkor senki nem szól meg érte, hogy neveletlen vagy, és nincs kificamítva a kisujjad! - elmosolyodva követem tanácsát és megfigyelve, hogyan csinálja õ, én is úgy járok el. - Úgy!...
Kezem alaposan benyálazom és marokra fogva simogatni kezdem. Mozdulataim hatására Dorian szerszáma gyorsan megnõ, és kõ keménnyé válik. Ámulok és bámulok a mikor eléri végsõ méretét. Alig fér el a kezemben és százas, hogy hosszabb mint az alkarom. Talán vastagabb is. El sem akarom hinni, hogy ezt tényleg én váltottam ki belõle. Nagyot nyelek, de a kényeztetést egy pillanatra sem hagyom abba és visszavéve az uralkodást ledöbbenésem felett, ismét fölveszem vele a szemkontaktust. Nagyon tetszik az arckifejezése. Úgy tûnik élvezi amit csinálok. Syd remek tanárnak bizonyul, mázlistának érzem magam, hogy tanít. Ezt azzal hálálom meg, hogy igyekszem pontosan azt tenni amit mond.
Tanácsára hosszan és érzékien végignyalom a hatalmas szerszámot, amitõl hihetetlen mód, még keményebb lesz.
- Ó… baszki!!! – adok hangot ledöbbenésemnek – Ez… Ez hatalmas!!!
Syd magára hagyja Nicot, és átkarolja a vállam, majd Dorian farkára markol.
- Gyönyörû, igaz? – duruzsolja a fülembe és mozgatni kezdi a farkán föl-le. Nem tudom levenni a szemem róla. Nem tudom miért, de nem megy. – Igazi pasival van dolgod! Hatalmas, kõkemény!
- Hát… Lenyûgözõ, az tuti! – suttogom elcsukló hangon és kezem az övére teszem.
- Ez az! – mosolyog Syd – Adjunk neki egy kis nedvességet, mert szárazon olyan, mintha sajtreszelõvel csinálnád neki! – értetlenül pillázom rá. Nem értem mit szeretne tõlem pontosan. – Ne finomkodj, köpj rá egy rendeset!
Kicsit elbénázom ugyan a dolgot, de korrigálok és már mehet is újra a tanulás. Úgy tûnik, nemcsak a legjobb tanárt, de a legjobb alanyt is megtaláltam. Sydney utasítására és mert veszettül figyelem, hogy õ mit mûvel, végignyalom Dorian farkát, majd játszadozva nyelvemmel kõrbe nyalogatom akár egy fagyit.
Mind két kezemmel fognom kell, hogy rendesen a markomban tudjam tartani. Sosem gondoltam, hogy én a méretes farokra fogok bukni, de Syd-nek igaza lehet. A méret számít. Nem vagyok benne biztos, hogy szexnél is, de a látvány mindenképp lenyûgözõ és csábító.
Végül ismét végig nyalok rajta érzékien és lassan, lentrõl felfelé, és ahogyan Sydtõl látom ajkaim közé csúsztatom makkját.
Syd gond nélkül nyeli be, Nico hatalmas farkát. A látvány elképesztõ, de csak egy pillanatra nézek, oda, nehogy elveszítsem a fonalat, majd vissza Dorian tekintetéhez. Igyekszem én is utána csinálni, de könnyebbnek látszik mint amilyen. A hatalmas szerszám alig fér bele a számba. Azért persze eröltetem és igyekszem olyan mélyre engedni, amitõl még nem fulladok meg. Szemeim könnybe lábadnak, és kicsit öklendezni kezdek. Feladni viszont eszembe sincs. Jól akarom csinálni, pont úgy ahogy mesterem.
- Huh, ez sokkal nagyobb, mint amit valaha elképzeltem! – sóhajtom levegõ után kapkodva. Kezemmel azért tovább kényeztetem.
- De nagyon jó volt, amit csináltál – válaszolja Dorian búgó hangon. Hangja és meggyõzõ pillantása bátorságot ad. Jól esik, hogy bíztat, így újra nekigyürkõzöm a nemes feladatnak. Syd eközben kicsit besegít és jó tanácsokkal lát el.
- Az a titka, hogy sokat kell gyakorolni! – nevet fel a végén – Alig voltam tizenkettõ, amikor elõször leszoptam egy fiút! – meséli mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Egy csepp szégyenérzet sincs a hangjában, ami ismét meggyõz róla, hogy olyan akarok lenni mint õ – és onnantól kezdve egyetlen adandó alkalmat sem hagytam ki! Volt, hogy több sráccal is voltam egy nap. Egyszerûen élveztem, hogy megvesznek értem a fiúk és a férfiak, és élveztem a szexet velük. Élveztem, hogy azt tehetek velük, amit csak akarok, csak hogy megdughassanak, vagy, hogy leszopjam õket! Úgyhogy, gyakorolj kicsi lány, mert elképesztõ hatalom a szád, és az, ami a két lábad között van! – kacsint nevetve.
Kacér pillantást vetek Syd-re jelezve, hogy bizony ez a célom. Elhiszem minden egyes szavát. Hatalom a férfiak fölött? Nagyon csábítóan hangzik. Jelenleg viszont, csak Dorian fölött szeretném ezt érezni.
Nem elmélkedem tovább, most benne vagyok a tanulásban és gyakorlatban szeretném bizonyítani, hogy képes vagyok tövig nyelni a hatalmas farkat. Újra és újra számba veszem és feszegetem határaim. Jó mélyre nyelem és igyekszem minél tovább benn tartani. A hatás nem marad el. Minél mélyebbre engedem és minél tovább tartom a számba, Dorian hangja annál élvezetesebbé és izgatóbbá válik. Le sem tagadhatnám, mennyire élvezem a helyzetet és a tevékenységet. A lábam közt bizseregni kezdek. Kicsit bele is pirulok az érzésbe, amitõl véletlen megszívom Dorian farkát. Ettõl teste megremeg és kéjes sóhajjal jelzi, hogy élvezi a dolgot, ezért újra és újra megszívom, miközben továbbra is azon ügyködöm, hogy tövig fogadjam számba. Sajnos ez nem megy. Bármennyire igyekszem a háromnegyede a maximum amit még öklendezés nélkül bírok.
Syd hirtelen megfogja az egyik kezem és lefejti Dorian farkáról. Meglepetten nézek rá, ahogy Nico szerszámára helyezi.
- Gyerünk, fiúk, álljatok fel! – utasítja õket én meg értetlenül pillázom.
A fiúk elõször összenéznek, de végül követik Syd utasítását, aki már-már úgy viselkedik, mint egy domina. Miket beszélek, Syd egy igazi Domina! Gyorsan leesik mit szeretne. A fiúk úgy helyezkednek, hogy mindkettejükhöz hozzá férjek, én pedig visszatérve a játékba mozgatni kezdem a kezem mindkettejük farkán. Hol az egyiket veszem a számba és kényeztetem a másik a kezemmel, hol fordítva.
Hirtelen megérzem Syd kezét a testemen, majd ajkait és nyelvét. Meglepõdöm, de nem hagyok abba semmit. Nagyon élvezem a kényeztetést. Syd keze egyre lejjebb halad, lassan elérve a kritikus pontom, ami már amúgy is bizsereg a tömény élvezettõl.
Egy pillanat alatt esem ki a szerepembõl és belefeledkezve mit is kellene csinálnom remegve nyögök fel, elválva a fiúk farkától.
- Na, arról nem volt szó, hogy abbahagyod, Cinty! – szól rám Syd parancsolón – Egyezzünk meg benne, hogy amint abbahagyod a fiúk kényeztetését, én is abbahagyom a tiédet!
Azt nem igazán szeretném, szégyen és gyalázat, de még érezni akarom Syd ujjait. Azonnal bólintok és folytatom a fiúk kényeztetését, bár elég gyengének érzem magam. Vadul bukom Nico farkára, de úgy tûnik nem mérem fel rendesen a méretét. Most érzem, hogy valamivel nagyobb mint Dorian. Köhögni, levegõ után kapkodva veszek vissza a tempóból és folytatom a fiúk kényeztetését.
Syd elválik tõlem és szétfeszítve combom alám fekszik. Ismét meglepõdöm, de nem hagyom abba a szopást, kényeztetést. Ruhácskámat feltûri és a bugyim félre húzza, majd nyelvével olyat csinál, amitõl végleg elveszítem a tudatom.
Hangosan sikkantok fel, ahogy nyelve benyomul puncimba és nyalogatva játszadozni kezd csiklómmal.
Egész testembe megremegek, és bizony nagyon nehezen tudom folytatni eddigi tevékenységem. Persze nem szeretném, hogy Syd abbahagyja, így kitartok. Annyira belemelegedek, hogy teljesen elveszítem a fonalat és az idõérzékem.
- Nem muszáj, hogy a szádba élvezzenek a fiúk, de nyilván az a legerotikusabb, ha le is nyeled! – duruzsolja. Hangjára lepillantok rá – De senki nem néz rád görbén, ha elsõre ezt nem vállalod! Én személy szerint imádom, imádom az ízét, de sokan vannak, akik úgy élik le az életüket, hogy sosem kóstolják meg!
Az nem én leszek! Döntöm el magamban és ismét rábukok Dorian farkára. Vadul szopom és szívogatom, miközben kézzel is rásegítek. Persze Nicot sem felejtem el, és az õ farkán is keményen dolgozom tovább. Egyre könnyebben megy a mozdulatok összehangolása.
- Óvatosan, Kiscsillag! Itt jön! – figyelmeztetése ellenére nem hagyom abba, de ahogy Dorian teste megfeszül, én is megremegek – megrémülök, hogy mi lesz, ha mégsem tudom lenyelni- hirtelen elkapom a fejem, Dorian hangos nyögéssel elélvez. A magja messzire lövell a padlóra, Syd arcára és kicsit a vállamra. Másik kezem a rémület ellenére tovább dolgozik Nicon, aki szintén elengedi magát és követi Dorian példáját. Az õ élvezete váratlanul ér és telibe kapja az arcom jobb felét. Ledermedve térdelek a két fiú közt, majd lassan Sydre pillantok.
Kihúzódik alólam, Dorian én Nico közé, így mind a hárman nagyjából elém kerülnek. Én mégis csak Sydet nézem. Talán mert õ van velem szemmagasságba.
- Le akartam nyelni. - szólalok meg csalódottan.
- Tudom... Semmi baj, majd legközelebb, nem vagy elkésve semmirõl. - cirógat meg Syd, majd kaján vigyor ül ki az arcára és közel hajolva hozzám, lassan és érzékien nyalja le arcomról Nico élvezetét. - Hmmm fincsi... - duruzsolja én meg tátott szájjal figyelem amit csinál.
Nagyot nyelek és Syd nyakszirtjére kezdek koncentrálni, hogy még csillogva ékeskedik valamelyik fiú spermája. Nem tudhatom kié, és bár Dorian-ét szerettem volna megkóstolni, most ez is megteszi. Ahogy Syd mondta, majd legközelebb. Csak attól tartok nem lesz legközelebb. Ez az éjszaka elmúlik, és többé nem lesz lehetõségem rá. Nem tudom miért érzem így, de most ez van bennem. Követem hát Syd példáját és most én hajolok közel hozzá, hogy lassan érzéki mozdulattal végignyaljam karcsú nyakát.
Nincs sok rajta, - talán beszívta a bõre - de azért az ízét érezni. Mire lenyalom és lenyelem az összeset, annyira közel kerülök Syd arcához, hogy már csak milliméterek választanak el, duzzadt ajkaitól. Erõteljes késztetést érzek rá, hogy megcsókoljam, de õ elõz meg és szenvedélyesen ajkaimra tapad. Hosszú csókolózásba kezdünk, mit sem törõdve a két fiúval.
- Lányok, mit mûveltek? Syd! - hallom meg Nico hangját. Syd elválik tõlem. Epekedõ ajkaim elnyílnak, elgyengült tekintetem Doirian-ra téved. Az arckifejezése leírhatatlan. Kicsit meg is rémít, mintha nem lenne teljesen jelen.
- Nyugi nagyfiú, csak játszunk! - mondja Syd, majd újra visszacsábítja tekintetem. - Többet szeretnél ugye? - kérdésére felcsillannak szemeim és bólintva helyeselek.
- Várj egy kicsit... Mit akarsz még neki tanítani? - jön meg Dorian hangja, majd Nicora pillant, aki nagyot sóhajt, majd elégedetten ül le a kanapéra.
-Szerintem öcskös, itt nem mi irányítunk és mivel úgy sem fogunk nemet mondani, bármilyen meredek ötlettel állnak elõ, inkább dõljünk hátra és élvezzük.
Dorian elgondolkodik. Kicsit félek a következõ lépésétõl, mert most nagyon szarul érintene, ha mégis visszakozna. Tanulni szeretnék és ez egy remek alkalom. Végül leül Nico mellé és magához veszi a maradék italát, majd nagy lendülettel gallér mögé küldi. Ebben a mozzanatban végül is minden benne van. A beletörõdés és azaz apró megnyugvás, hogy történjék bármi, neki nincs kifogása ellene. Ezzel persze engem is felbátorít.
Feltûnik egy apró csepp, ami a poharából meglépve végigszalad a szája szélén, le a nyakára. Nagyon csábító látvány ez, én pedig képtelen vagyok ellen állni. Faképnél hagyom Sydet, és felkúszva Dorian izgató testére végignyalok rajta, egészen ajkáig, miközben beletelepszem az ölébe. Ledöbbenve néz rám egy pillanatra, mintha azon filózna „Ezzel most mit kezdjek?” Nem csalódom benne. Gyorsan kapcsol, és lerakva a poharat magához von egy forró, szenvedélyes csókra. Testem beleremeg, mert igazi vágyat vélek felfedezni tettében. Gondolkodás nélkül viszonozom hevességét és most még bénának sem érzem magam.
Fel sem fogom mi folyik körülöttem. Izgatottságom a testem minden porcikájában érzem. Dorian pár perccel ezelõtt úgy tûnt, nem érti mit szeretnék még megtapasztani, de most úgy tûnik, csak játszotta a hülyét. Keze besiklik már amúgy is a derekamig tûrt ruhácskám alá, és egy laza mozdulattal lehúzza rólam a rugalmas anyagot. Nincs rajtam melltartó. Fölösleges lett volna, mert a mellem bár nem túl hatalmas, de kellõképp feszes, amúgy is csak Tekintetét le sem veszi rólam és újra ajkaimra tapad. Hallom, hogy eközben Syd és Nico beszélnek valamit, de jelenleg sokkal jobban leköt Dorian, így nem értek egy szót sem. Hercegem keze eközben újra testemre siklik. Érintése nyomán felhevül a testem. Bal kezével testem simogatja, míg a jobb lekandikál gerincoszlopomon egész a fenekemig. Erõs kezével belemarkol és mozgatni kezdi csípõm. Bizseregni kezd a puncim, ahogy hatalmas farkához feszül és halk, mégis vágytól teli sóhaj bukik ki belõlem, amitõl egy picit elszakadok ajkaitól.
- Ez nagyon jóhh.. - pihegem el a mondandóm.
- Végre figyelembe vesztek minket is? - hajol be hozzánk Syd mosolyogva egy üveg itallal a kezében és újratölti Dorian poharát. Totál el vagyok szállva agyilag. Már azt sem tudom, hol van a fent és a lent. Talán a nevemet sem tudnám megmondani. A szám ki van száradva és ahogy meglátom az aranyszínû italt hirtelen felindulásból elveszem a poharat.
- Az nem a ti... - szólna rám Dorian, de addigra már késõ. Benyelem az összeset. A torkomat azonnal végigmarja az erõteljes itóka és ahogy kifújom a levegõt, tûzokádó sárkánynak érzem magam. Fura mód még sincs olyan borzalmas hatása mint a tequilának.
- Elfelejtettem, hogy ez bazierõs! - legyezem a szám. Szemeim könnybe lábadnak és levegõ után kapkodok.
- Jól vagy? - kérdezi Dorian aggódva.
Syd én Nico is aggódva néznek rám, majd ahogy bólogatok jelezve, nem halok bele Nico gonosz mód elneveti magát.
- Nem hittem volna, hogy másodjára is mókás lesz!
Kicsit csúnyán nézek Nicora, de úgy hiszem nem csak én, mert ledermed és védekezõn felemeli a kezét. Jobbjában egy teli pohár ital van. A látványától kiráz a hideg. Arról nem is beszélve, hogy a karomban, a lábaimban és a fejemben is kezdem érezni, hogy visszarúg. Nem csak az íze, de a hatása is sokkal erõsebb.
- Rossz fiú vagy Nico! A végén beállítalak a sarokba és csak nézhetsz minket!
Meglepetten kapom a fejem Syd felé, kicsit meg is szédülök a hirtelen mozdulattól.
- Tényleg jól vagy Kiscsillag? - kérdezi Dorian kedvesen. Elmosolyodom és megcsókolom, lágyan szûziesen.
- Igen. - felelem, de figyelem ismét elvonja a Syd és Nico közt kialakuló szócsata.
- Szánom bánom bûneim Királynõm. Csak nem lehetsz olyan kegyetlen, hogy kihagysz. - néz rá Nico bûnbánó tekintettel, akár egy kiskutya. Syd elé sétál és csípõre tett kézzel néz le rá.
- Könyörögj!!
- Belétek meg mi ütött?! - morran fel Dorian, Nico viszont csendre inti. Persze közben végig Sydre néz, már-már vadállatias pillantással. Nagyot nyelve pillázom õket.
- Ha az én királynõm, azt akarja, hogy könyörögjek, ám legyen.
Lehörpinti a pohár tartalmát, lerakja az asztalra majd kinyúl Syd felé és megragadva övcsatját magához húzza, miközben térdre csusszan elõtte.
Ámulok és bámulok. Ez csak játék, vagy Syd tényleg ekkora hatással van rá?
- Mi olvaszthatná meg a fagyos szíved királynõm? - epekedve néz föl Sydre, aki kegyetlennek mondható pillantással figyeli Nico mozdulatait. Uralkodik fölötte, ez nagyon izgató.
- Az én jeges szívem semmi sem oldja fel! - lehajol hozzá és megnyalintja Nico ajkait. - De most az egyszer megbocsájtok. - teszi még hozzá, majd hátra lép és lábával megnyomja Nico mellkasát, amitõl õ hátradõl. - Maradjatok nyugton, ha szólok jöhettek!
Azzal a lendülettel felém fordul, kicsit meg is rémít a vad tekintetével. Ez elképesztõen szexi, de tényleg ijesztõ.
- Gyere kincsem... - megfogja a kezem és leirányít Dorianrõl. Értetlenül nézek a két fiúra, akik semmit sem szólnak, majd követem Sydet.
- Mit csinálunk? - kérdezek rá félszegen.
- Csak helyezd magad kényelembe az ágyon. Ígérem, hogy feledhetetlen élményben lesz részed. - ültet le, én meg érdeklõdve figyelem mit fog csinálni. Ledobálja a ruháit, csak a bugyit hagyja magán az elé a szekrény elé lép, amiben én kutakodtam. Kiveszi a dobozt amiben a mûbrokit találtam és lerakja a földre. Nem tudom mire készül, de izgatottá és kíváncsivá tesz. Erre az izgatottságra persze rásegít a magamba döntött alkohol is, ami teljesen felszabadította eddigi gátlásaim. Két láncot is elõvesz, ami leginkább két pórázra emlékeztet, majd rám kacsint – Nem ér leskelõdni! - azzal eltûnik a fiúkhoz.
Nagyot nyelek és felülve az ágyra lélegzetvisszafojtva várok. Kintrõl hallom, ahogy a láncok megcsörrenek, nem sokra rá pedig Syd jelenik meg az ajtóban, mögötte a két fiúval.
A szám ismét tátva marad, mert mind a kettõt pórázon vezeti be. A nyakörv mind kettõn puha bõr, ami ki van párnázva, nehogy megsértse a bõrüket.
- Ez komoly? - hebegem meglepetten, de magamnak nem hazudhatok. A látvány megbabonáz és teljesen felizgat.
Syd elmosolyodik és Dorian füléhez hajol.
- Mutasd meg neki mennyire gondolod komolyan. - duruzsolja és leakasztja a láncot a nyakörvrõl. Dorian rám néz és kaján pillantással megnyalja a szája szélét.
~Azt hiszem, most megáll a szívem!~
Lassan indul el felém. Szemében vágyakozás és vadság egyszerre mutatkozik meg. Fölmászik az ágyra és akár egy ragadozó nagymacska cserkészné be a prédáját, egyre közelebb jön. Érzem, ahogy elönt a forróság. Lélegzésem szaporává válik, szinte már csak pihegek. Hagyom, hogy Dorian fölém kerekedjen és két erõs kaját megtámassza fejem mellett. Nem szólok egy szót sem. Nem is tudom mit mondhatnék a látvány letaglóz és nyilván az arckifejezésem magáért beszél. Bármire készülnek én állok elébe.
- Én istennõm, megadom neked minden vágyad... - dorombolja lágy hangon, tekintete mégis vadságot sugall. Jó színész meg kell hagyni én pedig egyre jobban élvezem a helyzetet.
- Istennõ? - mosolyodom el szégyenlõsen. Jó érzés istennõnek lenni, még akkor is ha ez játék.
Dorian bólint, majd közel hajol és lágyan megcsókol. Keze közben lefelé kandikál és becsusszan bugyimba. Ujjával kényeztetni kezd, ahogy Syd tette. Hangom szabadjára engedem és élvezettel teli sóhajjal döntöm hátra fejem, elválva ajkaitól. Hercegem nem habozik, és azonnal nyakamat veszi célba, miközben ujjaival tovább játszadozik bugyimban.
- Mire vársz nagyfiú? Nehogy kimaradj! - hallom meg az élvezet felhõjében Syd hangját.
Az ágy megmozdul alattam, Nco pedig fölém hajol. Ujjával megcirógatja arcom és magához véve ajkaim megcsókol. Eközben érzem, hogy Dorian nyelvével elindul lefelé. Melleimet célozza meg. Szabad kezével az egyiket simogatja masszírozva, másikat nyelvével kényezteti. Leírhatatlan érzés ahogy a két atomszexi pasi nyelve és kezei kalandozgatnak a testem pontjain, mégis a legintenzívebb érzést Dorian ujjai okozzák.
Dorian elhagyja melleim és lejjebb kalandozik. Nico átveszi helyét és most õ indul meg testemen, de nyakamnál megállapodik és fülemet kezdi izgatni nyelvével. Fura mód, ez nagyon érzékeny területemnek bizonyul. Beleborzongok az érzésbe a testem pedig kezd egy hatalmas élvezetgömböccé változni. Dorian lehúzza a bugyimat és feltolva lábaim, ujját nyelvére cseréli le. Halkan nyögök fel, de annál élvezetesebben. Pihegve és nyögdécselve túrok mindkét fiú hajába és kicsit megmozdítom csípõm. Egy pillanatra oldalra pillantok és látom, hogy Syd közben Doriant szopja, nem is akár hogy. Teljesen tövig nyeli, közben pedig saját puncijával játszadozik. Nem tudom a fiúkra milyen hatással lehet a látvány, - mert bár velem vannak elfoglalva ezt azért biztos érzékelik maguk körül.- Az biztos, hogy számomra nagyon izgató. Nem sokat elmélkedhetek a látványon, mert Dorian nyelve hüvelyembe csúszik. Testem vonaglik az élvezettõl. Elveszítem fonalat mikor megérzem – valószínûleg Dorian ujját – benyomulni puncimba.
- Jól van fiúk, elég lesz! - szól ismét Syd, parancsolón.
Kinyitom a szemem, és látom, hogy Syd Dorian mögött áll, Niko pedig oldalt fekszik mellettem. Syd elõvesz egy óvszert az ágyról, ahol már jó pár darab sorakozik.
- Mielõtt az istennõnk újjá születik, még jön egy lecke! - néz rám ördögien és fogaival kibontja az óvszert. - A védekezés. - mosolyodik el. - Van, aki magának rakja föl! Szánom azt a szerencsétlent. - kuncog – Aztán vannak nõk, akik azt hiszik, felcsapják és bele a lecsóba. Nem a legjobb megoldás. - húzza el a száját. Nagyon felcsigáz, és kíváncsivá tesz. - Én erre esküszöm!
Elszakad Doriantól és a heverészõ Nico felé indul. Dorian hozzám kúszik és cirógatni kezd. Jelenleg, csak annyira, hogy még tudjak figyelni Syd minden mozdulatára. Nico elhelyezkedik, hogy Syd hozzá férjen. Az óvszert kicsusszantja a csomagolásból és markora fogja Nico fél merev farkát, majd érzékien végignyal rajta párszor és akai közé véve kõkeményre szopja. Nico élvezettel sóhajtozik. Syd elválik farkától, de kézzel tovább izgatja, majd az óvszert szájába veszi és azzal együtt bukik rá Nico méretes szerszámára. Mikor ismét kiveszi szájából, már rajta van a vékony védelem.
- Azt a rohadt... - suttogom ámultan.
Syd rám mosolyog és hátra nyúl egy másik darabért.
- Most te jössz, a szolgád már epekedve vár rád. - kuncogja és Dorianra pillant. Azonnal Dorian felé nézek.
- Igen istennõm, csak rád vágyom és várok. - duruzsolja és végignyal kulcscsontomon, egész fülemig.
- Ohhh imádom ezt a játékot! - bukik ki belõlem egy kéjsóvár nyögéssel.
Azon már rég túlvagyok, hogy szégyenkezzem bármi miatt is. Elveszem Syd kezébõl az óvszert és Dorian felé fordulva megcsókolom, miközben fölé emelkedek. Tudom, hogy nem uralkodom rajta igazán, de kezdek belelendülni a játékba és próbálok igazi istennõként viselkedni, ha már a fiúk és Syd is így kitesz magáért. Nem utolsó sorban tényleg nagyon bejövõs ez a játék. Lehet, hogy mélyen egy Syd -féle domina bujkál? Nagyon bízom benne. Csípõjére telepszem és kacér pillantással nézek le rá.
- Az enyém vagy? - kérdezem és beharapom alsó ajkaim.
- Csak a tiéd! - jön a válasz epekedõ tekintetével.
- És mennyire vágyódsz utánam? - nyalok végig szabad kezemben, bõségesen benyálazva, majd hátra nyúlok és simogatni kezdem farkát. Érintésemre merevedni kezd, ami végül is elég válasz lenne, csakhogy ez most játék és én rendesen akarom csinálni. Gonosz mód követem Syd példáját és abbahagyom kényeztetését, majd komótosan lekászálódom róla és úgy helyezkedem, hogy hozzáférjek méretes szerszámához. - Hallanom kell, különben nem folytatom. - kuncogok gonoszkásan. Dorian képe kicsit megnyúlik a csodálkozástól. Ez még számomra is meglepõ. Már az a tény, hogy ezt ilyen könnyedén képes vagyok megtenni, holott nincs semmi jelen pillanatban amire jobban vágynék, mint Dorian érintése.
- Azt a kúrva! - hallom meg Nico hangját. - Nem is istennõ, inkább egy démon.
- Igen, büszke is vagyok rá. - kuncogja Syd, de most Dorianra figyelek. Lassan elmosolyodik. Szemmel láthatóan tetszik neki az ördögi szuka, akit jelenleg alakítok.
- Mindennél jobban. - böki ki végre én pedig megadóan bukok rá farkára és újra kényeztetni kezdem. Többször végignyalok rajta, majd egészen számba veszem és alaposan benyálazom, ahogy Sydtõl láttam. A gumi kibontása elég könnyen megy, hála a perforációnak, de ez is – akár az övcsat kibontása – könnyebbnek tûnt, mint valójában. Az óvszer íze nem a legjobb. Ennek ellenére ezen túllépek és számba véve lassan rábukok vele a méretes szerszámra. Igyekszem olyan mélyre engedni amennyire csak tudom. Dorian kéjes nyögése megerõsít, hogy azért jó úton haladok, habár teljesen most sem sikerül befogadnom õt, így a kezemmel is segítenem kell, hogy a védelem, teljesen a helyére kerüljön. A mûvelet végén kérdõ pillantást vetek Sydre, aki nem habozik.
- Pihenj drágám. - duruzsolja Niconak és áttér hozzánk. A hátam mögé siklik és simogatni kezd hátulról. Ahogy felé fordítom tekintetem megnyalja ajkaim. Keze lábam közé siklik és izgatni kezd. - Lazíts és bízd magad ránk.
Egy szót sem szólok, jólesõ sóhajjal nyugtázom. Syd elfektet az ágyon, Doriant pedig elém rendeli. Õ nyilván tudja, mit kell tennie, mert elég pár érintés és rámozdul a cselekvésre. Lábaim feltolja, Syd pedig hátulról ösztönzi.
- Gyerünk Dorian engedj a vágyaidnak. - suttogja fülébe, mint egy démoni kísértõ. Dorian fölém hajol és lágyan megcsokol. Nem mondom, hogy nem félek kicsit, mert azért annyira nem vagyok hülye, hogy tudjam a hatalmas farkát készül betolni a puncimba, amire nagyon is vágyom, de ezzel együtt félek is.
- Lazíts kiscsillag. - mondj lágy hangon, miközben farka hozzányomul puncimhoz. Testem megremeg, agyam visszakozna, mégis hagyom, hogy a merev pénisz utat találjon vágytól lucskos szeméremtestembe. Ahogy benyomul, testem megfeszül a fájdalomtól., ami arcomra is kiül. Igyekszek én lazítani, csakhogy ez ebben a helyzetben szintén nem egyszerû dolog. Dorian lassan hatol egyre mélyebbre, de egy ponton megáll és nyakamat csókolgatva igyekszik feledtetni a fájdalmam.
- Tudom, hogy fáj, de ez csak átmeneti. - szavaira bólintok, jelezvén, hogy tudom és ne hagyja abba.
Csípõje ismét nyomulni kezd. Kezeimmel megmarkolom karját és minden erõmmel szorítom. Mikor ismét megáll, csak remélni tudom, hogy teljesen benn van. Kimerülten kapkodok levegõ után, de ahogy meglátom arcát és rajta azt a sokatmondó kifejezést, megnyugszom és elmosolyodom. Nem akar nekem fájdalmat okozni, ugyanakkor úgy érzem vissza kell fognia magát, hogy ne vágódjon tövig belém. Erõt veszek magamon, eleresztem karját és végigsimítva rajta tarkójára helyezem, hogy közel húzzam magamhoz egy forró és igen szenvedélyes csókra. Dorian eközben újra mozogni kezd. Férfiassága ki-be csúszkál bennem, egyre mélyebbre és mélyebbre hatolva. A fájdalom lassan elmúlik és helyét az élvezet veszi át. Lábaim széthúzom, így teljesen hozzám fér. Dorian csípõje lágyan mozog, az tempón viszont folyton változtat. Hol gyorsabban, hol lassabban, de azért kellõen óvatosan.
Syd és Nico mellém telepszik, Dorian elszakad tõlem és fölegyenesedik. Simogatva, csókolgatva szállnak be a mókába Dorian pedig kefél tovább. A hangja egészen agyamig hatol és megborzongat. Én magam is nyögdécselek, bár az élvezettõl nem tudom eldönteni, hogy mennyire sikerül hangosra. A testem vonaglik, mintha nem én irányítanék, majd az érzés fokozódik mintha lebegnék. Egész lényem megremeg. Elérem határom és egy nagyobb nyögéssel élvezek el. Az érzés még sem hagy alá. A simogatás megszûnik, Dorian átölel és megfordul velem az ágyon, úgy, hogy még bennem van. Pihegve támaszkodom meg mellkasán és valami megmagyarázhatatlan indíttatásból mozgatni kezdem csípõm. Kiegyenesítem derekam és hol kõrözök, hol föl le mozgatom csípõm.
Dorian fenekembe markol és rásegít mozgásomra. Már jobban tudok rá és testére koncentrálni, mint eddig. A hangja az arca telesen elbûvöl. Mellkasára simítok és így lovagolok farkán egyre hevesebben. Sydékre nem igazán koncentrálok. Érzékelem, hogy csinálnak és talán beszélnek is valamit, de Dorian teljesen lefoglal és az élvezet amit nyújt. Nem sokkal késõbb Dorian izmai megfeszülnek. Kockái ismét táncolnak, ahogy mellizma is. Karján kissé kidagadnak az erek és egy nagyobb nyögéssel elélvez.
Elégedetten borulok testére és lágyan csókolgatva cirógatom.
- Bírod még kiscsillag? - suttogja fülembe egy érzéki csók kíséretében.
- Jöhetne még pár menet. - felelem mosolyogva.
- Az remek, mert Nico készen áll!
Édes mosollyal fordulok a hang irányába, vagyis Syd felé. Addigra Nico már a hátam mögött van. Erõs kezével megfogja csípõm. Hatalmas keze van és szinte teljesen átéri karcsú derekam. Amint megemel, Dorian farka kicsusszan belõlem. Arcán némi csalódottságot vélek felfedezni, de az sem kizárt, hogy én vagyok csalódott, amiért már nincs bennem. Most döbbenek csak rá, hogy magamban érezni õt, többet jelentett, mint szimplán elveszíteni a szüzességem. Vágytam rá és csak is rá.
Nico gyöngéden elõre tolja csípõm. A falnak támaszkodom, Dorian pedig lecsap melleimre és csókolgatva, szívogatva masszírozni kezdi. Halkan felsóhajtok a kellemes érzésre, majd megérzem Nico ujját lassan puncimba csusszanni. Nico keze jóval edzettebb és érdesebb a munkától, mint Doriané vagy Sydé, ennek ellenére meglepõen gyöngéd. Azt persze félfüllel már hallottam, hogy Nico nagyon jól bánik a lányokkal, de csak most értettem meg, hogy mit takar. Amennyire vadul a versenyeken, ezt ki sem néztem volna belõle.
Ujját kihúzza és végignyal gerincemen. Hátborzongatóan jó érzés! Amint eléri nyakam, kemény farka megtalálja puncim. Párszor hozzádörzsöli, majd beilleszti és behatol. Hangosabb nyögéssel konstatálom az eseményt, de velem egy idõben Dorian is felnyög. Csak tippelek, de azt hiszen Syd kezelésbe vette jóképû lovagom. A két srác kezei simogatják testem, miközben Nico gyöngéden, de határozottakat lök rajtam. Jó darabig így kefél engem, majd egyik pillanatról a másikra kihúzza farkát és csípõmet letolva Dorian farkába öltet bele, aki addigra ismét kõ keményen feszül meg bennem. Mozogni próbálok, és felegyenesedni, de Nico nem engedi. A fülemhez hajol és belesuttog:
- Én is itt vagyok!
Elõször nem értem a célzást, de amint megérzem farkát benyomulni Doriané mellé, azonnal leesik. Testem megfeszül és hatalmasat nyögök. Az érzés veszettül feszítõ, de ugyanakkor élvezetes is. Mikor már mind a ketten bennem vannak a két fiú megáll a mozgásban, Syd pedig elém kerül és megcsókol. Forró nyelve követelõzve csúszik ajkaim közé. Nehéz rá koncentrálnom ebben a helyzetben. Érzem ahogy a nyálam kicsordul a szám szélén.
- Mit szolnál egy kis nyaláshoz? - kérdezi ahogy elválik ajkaimtól. Pihegve bólintok, hogy benne vagyok. Azt hiszem most nincs semmi, amit ne vállalnék be.
Syd elhelyezkedik az ágy támláján Dorian feje fölött. Kezdem sajnálni, hisz még ha nem is telepedtünk rá mindannyian, mégis legalulra került és premier plán Syd fenekét látja. Így jobban belegondolva annyira nem sajnálom.
A két farok mozog bennem, de Doriannak nincs nagy mozgási lehetõsége. Hirtelen jött ötletbõl megemelem picit a csípõm, csak annyira, hogy Dorian is tudjon mozogni. Azonnal reagál és kihasználva a mozgási lehetõséget mélyebbre nyomul bennem. Eközben Syd is megfelelõ pozícióba kerül, és megsimogatja arcom. Bizonytalanul, de annál eltökéltebben bukok rá a puncijára és nyalogatni kezdem. Furcsa, de egyáltalán nem kellemetlen a helyzet.
- Ügyes vagy. - suttogja Syd kéjesen. - Nyugodtan menj a nyelveddel mélyebbre és szívd meg, mint Dorian farkát...
Igyekszem követni az utasításait. Élvezettel teli hangja pedig megerõsít, hogy nem csinálom rosszul. Egy darabig így élvezkedünk, majd Syd ismét megszólal.
- Nico, azonnal ide hozzám! - Utasítja.
- Igenis királynõm! - feleli Nico és kihúzódik belõlem. Ennek köszönhetõen Dorian megfogja csípõm és kicsit vadabbul kezd mozogni bennem. Nem hagyom abba a nyalást, de felveszem Dorian ritmusát és én is vele mozgok.
- Elég lesz kincsem... - állt le Syd és eltávolodik. Ekkor veszem észre, hogy Nico mellettünk ül. Farka az égnek mered, Syd pedig fölé helyezkedik és belecsüccsen merevedésébe - Ne merj csalódást okozni!... Elégítsd ki rendesen királynõdet!! - Nico még egy kellemes sallert is kap a szöveg mellé amitõl ledöbbenve állok meg a mozgásban. Fura mód, Nicot szemmel láthatóan ez kicsit sem zavarja. Sõt élvezi, hogy uralkodnak rajta. Dorian hangja zökkent vissza:
- Cintya... velem foglalkozz! - tekintetem vissza fordítóm és úgy teszek mint aki kicsit pipa.
- Majd akkor figyelek rád, ha megérdemled! - Dorian meglepetten néz rám, mire közel hajolok és megnyalintom ajkait. - Használd azt a nagy farkad, ne csak mutatóra legyen a lábad között. Kefélj meg rendesen! - szerencsére leesik neki, hogy játszom. Elvigyorodik és fenekemre simít.
- Keféljelek meg rendesen kis szajha?! - hajol közel ajkaimhoz vigyorogva.
- Fel akarod dühíteni az úrnõdet? Nem tanácsos! - morgom. - A megszólításom istennõ és csak akkor kefélj meg, ha képesnek érzed magad rá SZOLGA! - vadul megcsókolom és kicsit megharapom alsó ajkát. - Vagy ösztönöznöm kell téged? - suttogom és bár nem vagyok benne, hogy érezni fogja mégis megpróbálom. Rászorítok hüvelyemmel a farkára.
- Ahh.. mit mûvelsz?! - néz rám meglepetten.
- Érzeted? - pillázom ártatlanul, majd bólintására gonosz mosoly ül ki arcomra. .- Ez szuper... Akkor mi lenne, ha újrapróbálkoznék vele? - suttogom és ismét rászorítok farkára, annyi különbséggel, hogy mozgatni kezdem hozzá a fenekem föl le.
- Azt a kúrva... - nyög fel és fenekembe markol.
- Fáj, vagy élvezed? - kérdezem, félbeszakítva a mozgást. Számomra így mozogni, még intenzívebb érzés, de azért komoly odafigyelést is igényel.
- Nagyon jó. - jön a válasz.
- Mmm... Akkor mi lenne, ha szabadjára engednéd magadban a vadat és a jutalmad az lenne, hogy egy teljes aktus erejéig ezt érezhetnéd.
- Azt nem fogod bírni. - csóválja meg a fejét.
- Ki tudja... Lehet, hogy te nem fogod bírni mert csak egy puhapöcs vagy és a gyönyörû farkad dísznek van. Talán nem vagyok elég ösztönzõ? - huncutkodom tovább és ismét rászorítok farkára.
- Több mint ösztönzõ. - sóhajtja és megragadja csípõm, hogy maga alá gyûrjön.
Elszabadítottam benne a vadállatot és csak most érezhetem, mennyire visszafogottan viselkedett eddig. Elõször nem is tudom eldönteni, hogy jó ötlet volt e. Vad és heves tempójától csillagokat látok. Ez nem fájdalom, mégis szinte sikongatni támad kedvem. Egy idõ után teljesen elveszítem az idõérzékem. Nem számolom, hányszor élvezek el, de az biztos, hogy hol Doriannal kefélek, veszettül, hol Nicoval. A két fiú rendesen kitesz magért, legalábbis az én meglátásom szerint. Viszont azt kell mondjam, hogy Syd hangját elhallgatva, õ sem elégedetlen.
Nem tudom mikor dõlök ki végleg, de az biztos, hogy a puncim zsibog a testembõl pedig minden erõ elszáll és Dorian mellkasán adom be a kulcsot. Azt még érzem, hogy a farka bennem van, tenni ellene viszont nincs erõm. Nem mellesleg amúgy sem zavar.
***
- Cyntia... Kiscsillag ébresztõ... - hallom meg Sydney kedves hangját, ahogy az arcomat cirógatva ébresztget.
Nyöszörögve, nyújtózkodva nyitom ki a szemem és kedves mosollyal köszöntöm.
- Már reggel van? - kérdezem álmos hangon.
- Az nem kifejezés. - kuncogja. - Hogy vagy? - jön a következõ kérés, mire félülõ pozícióba tornázom magam. Amint a fejem följebb kerül mint a párna éles fájdalom hasít bele és szemem behunyorítva nyöszörgöm egyet.
- Vacakul... auu a fejem!
Sydney ismét elneveti magát és egy pohár italt tol az orrom elé.
- A macskajajra. - teszi hozzá.
Elveszem a poharat, de amint a tartalmára pillantok el megy a kedvem még az élettõl is.
- Cigánykereket hány a gyomrom a gondolattól, hogy ezt megigyam. - fûzöm hozzá fintorogva.
- Pedig jobban teszed, ha megiszod. Hidd el, jobban fogod érezni magad tõle.
Kedves mosolya és mert valamiért megbízom benne meggyõz. Erõt veszek magamon és kortyolgatni kezdem a pohár tartalmát. Igazából olyan mint a szénsavas ásványvíz, talán enyhe sós beütéssel. Amint a gyomromba kerül kellemesen lehûti.
- Hol vannak a fiúk? - kérdezem és közben a szememmel keresem õket.
- Nem inkább Dorian-t keresed? - kérdez vissza sokat tudóan.
Szégyenlõsen nevetem el magam és megharapom alsó ajkam. Teljesen igaza van. Dorian az akire most kíváncsi vagyok és ahogy ezt Syd kimondja, eszembe jutnak az éjjel lezajlott események. Pironkodom miatta az biztos, mert elképesztõ és zavarba ejtõ képek villannak fel, de ugyanakkor kellemes érzés tölt el ha visszagondolok rájuk. Csodás élménnyel ajándékoztak meg engem õk hárman, de fõleg Dorian.
- Na jó, akkor merre van Dorian? - kérdezem lerakva az üres poharat.
Syd nagyot sóhajt és az ajtó felé pillant és szemmel láthatóan keresi a megfelelõ szavakat. Rosszt sejtek, így némlg én is kétségbeesetten kérdezek rá, elmélázásának okára.
- Mi a baj?
- Kicsit ki vannak a fiúk... - feleli halkan. - Odakinn vitatkoznak, melyikük volt a nagyobb kretén, amiért … hogy is fogalmazzak. - gondolkodik el. - Amiért állításuk szerint kihasználták az ártatlanságodat.
Ledöbbenve nézek Sydre és nem is tudom mit mondhatnék. Egyrészt mérgesnek érzem magam, másrészt csalódottá válok. Az éjjel nõnek érezhettem magam és nem is akár milyennek. Egy szexi bombázó lehettem, akit két dögös pasi is vonzónak talál. Most ezzel szépen belerondítottak ebbe a képbe.
- Te is így gondolod? - teszem fel félve ezt a kérdést.
- Nem! - vágja rá azonnal. - Klassz volt az éjjel, élvezetes és izgalmas. Szerintem te is jól érezted magad és lehet, hogy még fiatalkorú vagy, de kellõen érett ahhoz, hogy el tudd dönteni mit szeretnél. Nem vagy már kislány, én látom és tudom. - kedves mosolya visszatér és megölel. Annyira jó érzés, hogy így gondolja. Átölelem és hozzá bújok.
- Köszönöm. Annyira jó lenne, ha ilyen nõvérem lenne. - csúszik ki a számon, hirtelen felindulásból, majd észbe kapva elengedem. - Bocsi, ez nagyon gázosan hangzott.
- Ugyan, dehogy. - mosolyog vissza. - Lehetek a fogadott nõvéred, habár az éjjel után, elég perverz nõvér lehetek. - neveti el magát mire én is elnevetem magam. Mikor jól kinevetjük magunkat komolyabbra veszi a formát. - Figyelj, azért tudnod kell, hogy Dorian nem bánta meg amit tett, mindössze hibáztatja önmagát. Azt hiszi, hogy kihasznált téged és szerintem inkább attól fél, hogy ezt gondolod te is. - magyarázata elgondolkodtat és némileg megnyugtat, mert ennek az ellenkezõjét érzem, és ezt meg is tudom majd értetni vele. - Na és persze apád haragjától is retteg... - teszi még hozzá kuncogva, mire kikerekedett szemekkel pillázom rá. - Ne tudd meg, miféle verziókat játszott már le a fejében.
- Na mesélj – nézek rá érdeklõdve.
- A szitává lyuggat és a számon keresztül cibálja ki a belsõ szerveimig már mindent lefuttatott. - tátva marad a szám és akaratlanul ismét elnevetem magam.
- Brutális apukám van... - felelem – Azt hiszem ideje lesz felvilágosítani, hogy nincs veszélyben sem az élete, sem a szabadsága és persze, hogy kicsit sem bánom a történteket.
- Az nemártana, mert kezdem unni õket. Mint a sopánkodó vénemberek, vagy siratóasszonyok.
Ezen ismételten jót nevetünk. Kicsit gonosznak is érzem magam, amiért így kinevetjük a kínjaikat, de végül is önmaguknak kreálták ezeket a tévképeket. Had szenvedjenek akkor. ~Na jó, azt hiszem nem kicsit vagyok gonosz.~
Erõt veszek magamon és kimászom az ágyból. Ahogy a lábam talajt ér, enyhe fájdalom hasít a pocakomba és ismét nyöszörgésre kéztet. Kérdõn pillantok Sydre, aki sokat tudó tekintetével szólal meg:
- Ne csodálkozz rajta. Dorian rendesen el van látva és Nico is. Egy kellemes zuhany után és ha megmozgatod a tagjaid el fog múlni.
- Oké.. - felelem. - Talán nem meztelenül kellene kimennem. - nézek vévig magamon. Syd föláll és a szekrényhez lépve egy selyem köntöst vesz elõ. Nagyon szexi. Azonnal fölveszem és kisonfordálunk a másik helyiségbe, ahonnan még látni nem lehet õket, de hallani már igen.
- Már mondtam, ez legalább annyira az én hibám is mint a tiéd. - hallom meg Nico hangját.
- Teljesen igazad van, majd rád kenem! - vág vissza Dorian. - Csakhogy én ígértem meg az apjának, hogy vigyázok rá, és nem hogy nem null km-esen viszem vissza, de úgy keféltem vele, mintha már ezer éve nem lenne szûz! Eengedtem, hogy a farkam irányítson! … - magyarázza kiakadva, majd kicsit elhallgat. - Kihasználtam azt a gyönyörû édes kislányt. Mi van, ha megbánta? Még alig ismerem, de megkedveltem...- hangja eléggé lesújtott, már-már sajnálom. Azért az enyhe sajnálat mellé ismételten társul némi méreg is. Kilépek Syd mellõl belefojtva Nicoba a választ.
- Jó reggelt fiúk.
A Nico azonnal észre vesz, de Doriannak felém kell fordulni. A tekintete kissé zavart, mintha rajta kaptam volna, valami csíntalanságon. Mind kettõnek köszönök, de végig Doriant nézem.
- Jó reggelt! - jön a válasz.
Egy darabig csendben nézzük egymást. Syd int Niconak, jelezve, hogy hagyjon minket kettesben. Amint az ajtó becsukódik lassan hozzá sétálok. Közben a fejemben igyekszem összerakni azokat a mondatokat, amivel megnyugtathatom õt. Valahol megértem a félelmét, de ez a gondolatmenet azt is megerõsíti bennem, hogy nem ismer igazán.
- Cintya én.. - kezdene bele , de mielõtt olyat mond amivel felhúz, inkább puszit adok a szájára. Egy kedves ártatlan puszi csupán, mégis elég ahhoz, hogy elhallgasson.
- Had mondjak valamit, mielõtt te beszélni kezdenél. Azt hiszem, ha végighallgatsz az nagyban meg fogja könnyíteni a továbbiakat. - feszültsége szinte kézzel fogható, ami engem is feszélyez.
- Hallgatlak – feleli és közben végig szemmel tart.
- Oké... - sóhajtok egy hatalmasat, majd elmosolyodom. - Nem fogsz meghalni! - boxolok játékosan a karjába.
- Na persze... Apád vállon vereget és meghív egy italra.
- Ne legyél cinikus... - csóválom meg a fejem. - Ha megtudja betöri az arcodat ez biztos, csakhogy nem fogja megtudni. Ahogy senki más sem! - Felelem határozottan. Szemmel láthatóan nem hisz nekem, így folytatom. - Nézd, nekem nem célom, hogy bajba sodorjalak titeket. Azt mondtad tegnap, hogy az elsõ alkalmam lehet borzasztó élmény, vagy egy kellemes emlék, amire jó visszagondolni. - kicsit megállok, mert zavarba jövök, ahogy ismét eszembe jutnak a történtek. Nem könnyû errõl beszélnem, valamiért gátat szab bennem valami és nehézséget okoz kimondani a szavakat. - Lehet szükségem lenne egy kis alkoholra, attól terminátornak éreztem magam. - kuncogom zavartan, mire egy halovány mosolyt vélek felfedezni Dorian arcán. Ez némileg megnyugtat és erõt ad, hogy folytassam. - Ti hárman az éjjel, elképesztõ dologgal ajándékoztatok meg! Nem sok lány mondhatja el magáról, hogy az elsõ alkalma ennyire intenzívre és arcpirítóan szemérmetlenre sikerült, és te tudod mit tettél? - nagyot nyelek, hogy szívem a lehetõ leg õszintébben beszélhessen hozzá. - Csodálatos és feledhetetlen emlékké tetted, nem csak az elsõ csókomat, de az elsõ grr.. - köszörülöm meg a torkom, mert már majdnem kimondom, hogy szopásom. - a szüzességem elvesztését, szinte minden téren... - darálom le az utolsó szavakat.
- Tényleg így érzed? - kérdez vissza komoly ábrázattal.
- Igen, de mit teszel most?
- Mit? - kérdezi és elvonja szemöldökét.
- Kislánynak nevezel, és úgy tûnik bánod az egészet. Ezzel kezded átalakítani a csodás élményemet egy kellemetlen emlékké. Én nem bántam meg semmit. Az alkohol jócskán rásegített, hogy levetkõzzem gátlásaim, de most józanul sem tennék máshogy. Huhh kimondom -kicsit érzem, hogy ismét elpirulok, de úgy érzem most jobb, ha teljesen õszinte vagyok. - Szívesen átélném újra.
Nem tudom mi jár a fejében, de az biztos, hogy kattog az agya rendesen. Nagyot sóhajt és mosolyogva a szívére rakja tenyerét.
- Elképesztõ kiscsaj vagy te. Csak csodálni tudlak, amiért ennyire õszinte vagy, ezért megérdemled, hogy én is az legyek. Nem bántam meg semmit! Megkockáztatom, hogy hosszú idõ óta te vagy az elsõ lány, aki igazán megmozgat és nem csak odalenn. Meg akarlak ismerni... - közelebb lép hozzám és az amúgy is laza köntöst kicsit meglazítja rajtam. Visszafojtott lélegzettel figyelem amit csinál. Boldoggá tesz, amit mond. Én is megszeretném ismerni, de ezt nekem nem is kell mondanom. Õszinte ember révén biztos az arcomra van írva minden. Érintésétõl halkan felsóhajtok. Nem tudom, meddig és mennyire leszek érdekes számára, de tart amíg tart én minden pillanatát élvezni fogom, ez biztos.
- Tegnap este elvarázsolt a lényed és megbolondított a tested. - lassan besiklik keze a lenge ruhadarab alá és körbesimítva derekam magához von. Ajkaim vágyakozón nyílnak el, ahogy közel hajol és lágyan az enyémhez tapadnak. Lábujjhegyre emelkedem, mintha balettoznék. Könnyû dolgom van, erõs karjai megtartanak. Kezem vállára siklatom, majd tarkójára és hozzá simulva engedem be forró nyelvét ajkaim közé, hogy lassú érzéki keringõbe kezdhessen az enyémmel.
- Mi lenne, ha legközelebb önzõ lennék... - suttogja ajkaimra. - Legközelebb hagyjuk ki Sydet és Nicot.
Leereszkedem a talpamra és huncut mosolyt eresztek meg irányában.
- Imádom az önzõ éned. - kuncogom és huncut pillantással jobbra, majd balra pillantok, végül visszaszerzem csábos pillantását. - Mi lenne, ha rosszalkodnánk kicsit.
Felvont szemöldökkel kérdõn néz vissza rám.
- Syd megemlítette, hogy egy kis zuhany meg némi mozgás, helyre rázna. Legyünk huncutak és zárkózzunk be a fürdõbe – kezem lassan pólója alá csúsztatom felfedezõ útra indulva csodás testén. Izmai fantáziaizgatóan megfeszülnek. - és zuhanyozzunk, némi testmozgás kíséretében, vagyis ne legyünk özõek. Testmozgás és utána a zuhany. - helyesbítek.
- Ördögi nõszemély. Nagyon meggyõzõ tudsz lenni. - feleli és hagyja, hogy lesegítsem róla a pólóját.
Félredobom a ruhadarabot és körmömmel végigszántok felsõ testén. Nem durván csak érzékien. Izmai táncot járnak ujjaim alatt. Izgató, nem csak az érzés, de a látvány is. Lassan gombolgatni kezdem nadrágját és engedve a csábításnak elõször ajkaimmal, majd nyelvemmel játszani kezdek a mellbimbójával. A gombolás még mindig okoz némi nehézséged, fõleg, hogy közben nem is nézem, de azért megbirkózom a feladattal. Ahogy nadrágja lecsusszan, a selyem köntös is megadja magát és lágyan leomlik vállamról, félig fölfedve kebleim. Nem is kell ennél több Doriannak. Ujjával rásegít és a köntös lábaim köré hullik. Elválok csodás mellizmaitól és felfedezõ útra indulok egészen a nyakáig. Érzékien simulok férfiasságához, amitõl már csak alsónemûje választ el, majd folytatom felfedõzõ utam a fölével, ahogy kezét fenekemre siklatja és belemarkolva megemel. Lábaim dereka köré fonom és nyelvemmel kényeztetem az érzékeny területet. Legalábbis tegnap érzékenynek tûnt!
Kilép nadrágjából és mikor elválok fülétõl, lágyan ajkaimra tapad. Remélem megfigyelte merre kell mennie, mert így csókolózva indul el velem a fürdõbe. Félúton megtorpan és elszakad ajkaimtól.
- Mi a baj? - kérdezem.
- Szereznem kell óvszert. Az éjjel mindet elhasználtuk ami nálam volt. - pillázva bólintok, de eszemben sincs lemászni róla. Kényelmes pozíció ez.
- Akkor mire vársz? - suttogom fülébe és ismét nyalogatni, harapdálni kezdem, hogy némileg megsürgessem. Nem vacakol tovább, és a háló felé lép, majd bekopog rajta. Egyik kezével elengedi fenekem, de még így is biztonságosan tart. Tudom én, hogy nincs nagy súlyom, de ez akkor is figyelemreméltó izomerõre vall.
- Nico, kisegítenél? - hangja némileg akadozik, remélem miattam. Az ajtó kisvártatva kinyílik így elszakadok fülétõl és a vállam fölött huncut tekintettel nézek a ledöbbent Nicora.
- Segítselek ki? - kérdezi és hátrapillant a kuncogó Sydre. - Nem boldogulsz a csajjal?
- Gumi! - vágj rá, látszólag türelmetlenül. Nico elvigyorodik, és benyúl a hátsó zsebébe, ahonnan elõvarázsolja a kelléket, akár egy bûvész a nyuszit a kalapjából. Kuncogva nyújtja Dorian felé, de mielõtt elvehetné elhúzza elõle. Kicsit morcosan pillantok rá, hisz csupasz seggel csak arra a gumidarabra várok.
- Alaposan átgondoltad? Már nem félsz Wain apucitól?
- Igen, nem. - megy a még türelmetlenebb válasz. Mielõtt tovább nyúlna a téma, megoldom a helyzetet és kikapom Nico kezébõl az óvszert, majd bájos mosollyal kacsintok Nicora.
- Wain apuci az én reszortom, köszike. - felelem és ismét visszatérek Dorian füléhez, majd ajkait támadom le egyre hevesebben. Már jóval bátrabb vagyok mint tegnap, de azért egy kis bizonytalanságot érzek tetteimben. Ennek ellenére mindent elkövetek, hogy hasznosítani tudjam Syd tanítását.
Az ajtó becsukódik, Dorian pedig ismét elindul a célunk felé. Bemegyünk a fürdõbe, az ajtó pedig becsukódik mögöttünk. Nem válik el ajkaimtól, és õszintén ennek nagyon örülök. Habár roppant bátornak tûnök, azért a lelkem mélyén még mindig ott a félsz, hogy valamit el fogok bénázni és azzal totál kiábrándítom. Végül el válunk egymástól, mert levegõre szükségünk van, no meg az ajtót is be kell zárni. Lábaim talajt érnek. Fájó szívvel szakadok el Doriantól, még ha nem is megy messzire. Kicsit körbe pillantok és mire ismét felé fordulok Dorian is mellettem áll, teljes valójában. Ahogy farkára pillantok, megint csak elcsodálkozom, milyen hatalmas és gyönyörû szerszámmal áldotta meg az ég.
Nem szólok semmit, csak beharapom alsó ajkam és lágyan férfiasságára siklatom kezem. Finoman masszírozni simogatni kezdem, miközben ajkaink ismét összeforrnak egy szenvedélyes csókban. Imádom ezt az érzést. Szexinek és kívánatosnak , sõt egyenesen istennõnek érzem magam, ahogy kényeztetésemre lassan megmerevedik. Kicsit elválok ajkaitól és nyelvemmel megindulok lassan lefelé, miközben fel-felpillantok rá, tartva a szemkontaktust, ahogy Syd tanította. Mikor elérem a farkát marokra fogom és végignyalva rajta finom csókot hintek a fejére, majd alaposan benyálazom, hogy ne tapadjon. Dorian teste megremeg és izgató sóhaj hagyja el ajkait. Ez még erõsebb vágyat és késztetést ébreszt bennem, hogy tovább folytassam. Egy kicsit nyalogatom, játszadozom vele és élvezem a látványt, amit tekintetében látok.
Egy darabig így kényeztetem. Még mindig nem tudom teljesen a számba fogadni, de nagyon igyekszem és érzem, hogy ez tényleg csak gyakorlás kérdése. Ráadásul van valami amit tegnap nem mertem, de most mindenképp meg szeretném tapasztalni. Jó mélyre fogadom, néha már a gyomromban érzem méretes farkát.
- Azt hiszem, errõl már... nincs mit... tanulnod... - nyögi, és megtámaszkodik a falnál.
- Még nem tökéletes, de alakul. - nézek föl rá hatalmas szemekkel és ismét számba veszem. Egyre mélyebbre engedem, amitõl könnybe lábad a szemem. Jó hír, hogy a refluxos megnyilvánulás már nincs meg.
- Mindjárt jövök kiscsillag. - figyelmeztet, mint legutóbb, de most nem hagyom abba. A végsõkig kitartok és nem sokra rá, meg is érzem számban forró spermáját. A kényeztetést még sem hagyom abba és tovább szopom, majd elválva lenyelem . Tegnap már megkóstoltam, és nagyon bántam, hogy a végkifejlet elõtt megrémültem.
Lassan felállok és megnyalom ajkaim, kezemet viszont nem veszem le farkáról és tovább simogatom.

Úgy negyvenpercnyi edzés után már a büfében ülünk és várom, hogy mesélje mi is volt. Kicsit jobban átkozgattam magam, mint ahogy azt mára terveztem, de simán megérte. Most italom iszogatva pihengetek.
- Na, hogy is van ez az anorexia? – kérdezek rá miután ittam. Most már mesélhet nyugodtan.
- Azt talán tudod, hogy pornóztam – rám pillant és vár valami reakciót. Naná, hogy megtudtam, hogy pornózott. Nem lep meg a dolog és most nem is ez érdekel. A miértek sokkal inkább. Mind követünk el hibákat, ez volt az övé. – Jól néztem ki, nagyon jól. De, sok lány volt, így mindig nagyon jól kellett kinéznem, és szépen lassan belecsúsztam. Elõször csak azzal kezdõdött, hogy elkezdtem kontrollálni az étkezésemet. Aztán elkezdtem kicsit visszafogni. Majd elkezdtem sportolni, miközben tovább csökkentettem a kalória bevitelt…
- A szokásos – iszunk az italunkból. – A legtöbben így csúsznak bele, bár edzeni elég kevesen kezdenek. – állapítom meg. Ez furcsa. Persze én is találkoztam már ilyen lányokkal, de egyik se edzett…
- Igen, de nekem ez volt a szerencsém – teszi le a palackot, mire meglepõdök. Ez a szerencséje?
- Mert?
- Akkor ismertem meg Will-t…
- A fekete csõdört, aki végig melletted volt, míg edzettél? – próbálom beazonosítani az illetõt. Szerintem õ az. Nem is rossz pasi.
- Igen, õt. – na akkor ezt is fejbe feljegyezzük, hogy az a kan bent Will.
- És csak itt edz téged?! – kérdezek rá pajkos mosollyal. Kíváncsi vagyok máshol is van-e nekik edzésük…. Oké, lehet kicsit perverz vagyok, de engem ezért szeretnek…
- Igen, csak itt! – neveti el magát. Jól van na, feltételeztem máshol is. Amilyen jó adottságú pasinak tûnik… Én simán feltételeztem. – Nem az esetem, bár, tény, hogy a legtöbb csaj szerint nagyon jó pasi! Nekem kicsit vézna…
- Baszki, pedig tök jó, izmos teste van! – kerekednek el a szemeim. Ennél több izmot rá? Neee… Nem kell több. Tény, hogy Nico is nagyon jó pasi és hát az ágyban .. Oh, te jó ég milyen jó is volt… Na de ne kalandozzunk el.
- Hát, összehozhatlak vele! – int a terem felé, ahol bent edz vagy épp edztet a csõdör. Na ez értelmes gondolat. Edztet… Létezik egyáltalán ilyen kifejezés?  – Nekem még kellene rá legalább 30 kiló izom!
- Akkora izmokkal meg sem tudna mozdulni! – nevetem el magam, ahogy elképzelem magam elé a képet.
- Dehogynem! – kontráz rá Syd, ami még viccesebb.  – Próbáltál már egy testépítõ pasit?! Na, addig nem tudsz semmit a kefélésrõl!
- Na, errõl majd dumáljunk – kacsintok pajkosan. Most már kezdi felkelteni ez az érdeklõdésem. Még nem volt ilyen kalandom. – de elõbb fejezd be a sztorit!
- Ja, igen…  Szóval, akkoriban ismertem meg Will-t. Õ abban a fitneszteremben dolgozott, edzõként, amelyikbe én akkoriban mentem át edzeni, egy másikból. Tizennyolc voltam, épp másfél éve pornóztam… Amikor elkezdtem ott edzeni, Will-nek feltûnt, hogy milyen brutális kardió-edzéseket nyomok, és csak azt. Súlyzókhoz nem nyúltam, iszonyú gyorsan veszítettem a súlyomból. Will idõben felismerte, hogy ez mit jelent, és egy pszichiáter barátjával, még mielõtt komoly bajba kerültem volna, sikerült, mondjuk úgy, elterelni a megszállottságomat egy másik irányba. Ebbõl kigyógyulni nem lehet, csak kordában tartani, és elterelni. Ma sem látom magam olyannak, mint mások, ma is próbálom a testemet folyamatosan alakítani, tökéletesíteni, az én eltorzult ideálképem szerint. Csak ma már ez nem arra irányul, hogy minél vékonyabb legyek, hanem hogy az a hatvanhárom kiló, amit nyomok, minél nagyobb hányadban legyen izom, és minél kisebben zsír… - el kell, hogy mondjam azért megérint, hogy ezt elmondja nekem, de … A munka az munka.
- Na, így már értem azt a megszállott fejet! –  utalok vissza a teremben történtekre. Csak ezt tudom mondani, mást nem.
- Senki nem mondta, hogy normális vagyok!
- Na, mesélj a testépítõ pasikról, mitõl olyan nagy számok?! – hajolok közelebb izgatottan. Most már jöhetnek a pikánsabb témák. És Syd nem fogja vissza magát, mindent nyíltan elmond.
Jobbnál jobb téma jön, más már zavarában lefordult volna a székrõl, de én csak ritkán pirulok el. Tetszik, bírom ezt a csajt. Jól el lehet vele dumálni mindenrõl.
Fél órába telik, mire el tudunk búcsúzni és a zuhanyt követõ átöltözés után haza indulok a hotelba.
******************

A két hetem rohadt szarul telik. Vagy nincs mit csinálnom, vagy nincs kivel csinálnom. Amennyi információt csak tudok, azt mind megszerzem, de mást nem tudok tenni. Rúdtáncra még nem megyek, a többiek japánban. Hiányoznak ám Shinjiék, jó volna ha itt lennének, még akkor is ha csak kicsit. Apámmal is ledumáltam már a dolgokat, jelentettem neki pár információt és biztos ami biztos már most felvázoltam neki, hogy Davenport viselkedése nekem nem tetszik és ,hogy jobban rajta fogom tartani a szemem. Õ is feljegyezte magának. Fury ha így folytatod tovább, akkor volt egy munkahelyed. Nem kell oda apám vállalkozásába az a pöcs.
Lassan készülök elõ a szombatra. Igazából semmi extra nem kell. A mazdámmal fogok kimenni, az a driftes szerelmem. A ruhámat és a sminkem nagyjából tudom, de majd indulás elõtt dõl el. Végig gondolom újra a dolgokat. Minél több mindent meg kell tudnom Syd-rõl, az meg csak úgy megy ha barátok leszünk. Rövid barátság, de úgyse fogok itt maradni. Cintyát mindenesetre kedvelem… Õ már most hiányozni fog az biztos. De remélem a kapcsolatot tartani fogjuk azért…

A verseny helyszínén igyekszek elvegyülni, ami nem egyszerû. Adom a kis cicababát, akibõl senki sem nézné ki, hogy versenyzõ. Gyönyörû mazda rx8-asom mellett vagyok. Ruhám cseppet sem visszafogott és tökéletesen kiemeli alakomat. Tekintetemmel a többieket fürkészem, hátha megpillanthatok valakit. De csak egy hülye talál meg, aki megállás nélkül löki nekem a dumát.
Ez annyira remek, azt se veszi észre, hogy kibebaszottul nem vagyok vevõ arra mit mond. Nem az esetem, így ágyba se csábíthat majd. Viszont én próbálom vele érzékeltetni a dolgot. De ez hülye! Ez állatira idióta! Miért nem veszi észre? Még öt perc és elküldöm a jó büdös …
- Szia, Karin! – szól ki Syd gyönyörûséges kocsijából. Oh, édes megmentõm. Soha sem örültem még ennyire ismerõsnek.
- Hello, Syd! – mosolygok rá a lehetõ legédesebben, amennyire csak tudok. – Épp a legjobbkor jöttél!
- Ó, nocsak!  Én épp úgy látom, hogy zavarok!
- Dehogy zavarsz! – legyintek kissé türelmetlenül. Most ne játssz, hanem ments meg! Hallom megáll egy másik kocsi. Szerintem Nico az, de nem fordulok meg, hogy megnézzem. – Õ… öhm... izé... Szóval ez a fickó – intek a srác felé akinek a nevérõl sincs fogalmam, pedig biztosan elõadta azt is. – éppen indult felszívódni!
- Ja, értem! Nem vagy már kíváncsi a süket dumájára?
- Hát, már régóta nem! – vonok vállat. Menthetetlen a fickó. – De eddig nem nagyon vette észre magát!
- Hogy ti mekkora picsák vagytok!!! – köszi, ezt már tudjuk magunkról.  – Nem is tudom, hogy mit baszom itt az idõmet!!!
- Mi sem tudjuk! – válaszolom halál komolyan, de nem bírjuk és elkezdünk Syd-del röhögni. Hát ez kész.
A pasas meg mint valami hisztis díva elviharzik. Hát ez röhej, a röhögést sem bírom abba hagyni. Csak a szemem ne könnyezzen közben, mert akkor még a sminkemet is hozhatom helyre.
- Milyen bunkón tudtok viselkedni! – de azért Nico is mosolyog. Oh, dehogy vagyunk mi bunkók, csak õszinték. – Negyvenhatos bakanccsal tapostatok szerencsétlen fickó hab lelkébe! – hab lelke? Ne röhögtess már édes.
- Figyelj, ha valaki elkezd fûzögetni, akkor az kalkulálja bele, hogy elküldöm a sündörgõs picsába! – vigyorgok elégedetten. – Nem kell, hogy minden pasi bejöjjön nekem, és nem kell, hogy kedves legyek azzal, aki nem jön be! Amúgy, szia, Nico! – vetem oda neki, hisz köszönni is kéne. De ez tény, nem kell, hogy oda legyek minden pasiért. Próbáltam én szebben is elküldeni, de nem ment. Hát jött durvábban.
- Szia Karin! Te is versenyzel ma?
- Aha, drift-elni fogok. –adom ezt elõ baromi lelkesen. Imádok driftelni, fõleg ha jók az ellenfelek is és nem kis pisisek, akiket simán leverek mindenféle megerõltetés nélkül. Régen mennyit versenyeztem japánban… Imádom!
- Ki ellen? – Syd, ez egy egészen jó kérdés. Fogalmam sincs…
- Majd, aki kiáll ellenem – vonok vállat. Akadnak itt lelkes emberkék. – Most nincs leszervezett versenyem.  – igen, mert az a farok Davenport visszamondta tegnap este. - Ja, amúgy ez nem az a drift, amire te is mész, Davenport ellen.  Az tulajdonképpen rally verseny, kacskaringós földúton. A kanyarokat nem kötelezõ drift-elve venni, bár, úgy gyorsabb. Az én versenyem kimondott drift verseny, végtelenített, kanyargós pályán, és a vonalvezetést, a sebességet, a szöget, és a show-faktort pontozzák. – magyarázom, de ahogy Syd-re nézek. Háát… Õ nem igazán érti ezeket még úgy.
- Ja, értem! – mondja, de nem akarom, hogy kellemetlenül érezze magát. Én nem azért mondtam ezeket, hogy villogjak, csak jó ezt is tudnia neki.
- Ne érezd magad kényelmetlenül azért, mert nem tudsz mindent. – próbálok kedveskedni neki egy kicsit. De miért? Azt hiszem elég rendes lány és hát, ha már az a köcsög nehezíti az életét legalább én tegyem könnyebbé. – Majd megtanulod! Hirtelen csöppentél ebbe bele, és ráadásul nem is önszántadból...
- Köszi, Karin – mosolyodik el, ami nekem is jobban esik. Hát, majd lassan megtanulja. De … Ha apámmal akar üzletet kötni, akkor mást is kell majd tudnia. Talán majd idõvel abban is segíteni fogom.
- Gyertek, köszönjünk oda a Fõnök Úrnak! – int Nico a fõszervezõ sátra felé. Ki a fõnök? Érdekelne ki szervezi ezeket a versenyeket itt.
- Kinek? – teszi fel helyettem a kérdést Syd.
- David Wain-nek, aki ezeket a versenyeket szervezi! – ohó. Szóval a kis Cin apukája szervezi ezeket? Akkor a kiscsaj, mikor én kérdeztem már biztosra tudta, hogy lesz verseny. Hát ez szép. A legjobb embernek kezdtem el ezt ecsetelni akkor.
És Syd kérdésére Nico ezt még inkább megerõsíti. Akkor ezt sem ártana megjegyezni. David Wain a szervezõ. Le a kalappal elõtte. Miközben elindulunk a tömeget figyelem. Jó sokan vannak…
- A fánkos kölyök! – szólal meg hirtelen Nico, mire oda kapom a fejemet. Fánkos kölyök? Ugyan miért? Nem értem. Lemaradtam volna valamirõl?
- Azt a hippik atyját, Nico! – tehát ismerik egymást? – Ha tudtam volna!
- Ismeritek egymást? – kérdezi a szervezõ. Hu, hát ha nem Cintya apja lenne ... Bár még így is, olyan szexi, ágyba csábítanám az biztos. A „fánkos” kölyök se olyan furcsa, sõt egész jól néz ki. Errõl jut eszembe. Hol van Cintya? Múltkor olyan jól elvoltunk… Gondolataim eléggé elkalandoznak, de azért figyelek arra mi is történik.
- A barátnõd? Hû, nem semmi, gratulálok! Legyetek boldogok és sok gyerek legyen! Szeretkezz, ne háborúzz!
- Syd, ez a fura figura Armin, a srác, akit leszedtem a fánkról. – na így már értem a fánkos kölyök elnevezést. Felmászott oda?? Hát neki nincs ki mind a négy kereke, de biztos izgalmas lehet.
- Ó, Õ volna az? Kicsi a világ. Sydney Harrington – de kézfogás helyett kezet csókol. Úriember? Meglepõ.
- Számomra megtisztelõ. Nico, te mázlista, alig ismerlek pár órája, és most még irigy is vagyok!
- Te is versenyzel? – na ne vicceljetek már. Versenyzik? Komoly? Elég fura fazon, de ha vezetni tud …
- Oui, Madmaselle. Az Igazgató úr a kínai nagyfal tetején ért utol, így hát visszatértem! – a kínai nagyfal tetején? Szép, de még oda is felmászott? Azt azért megnéztem volna.
- Értem . – de ez azért eléggé sok információ volt. Minden magas helyre felmászik?
- És magácska kicsoda? – pillant rám. Na, engem is megtalált.
- Asahi Karin – mutat be engem Nico. – hadd mutassam be Armin… Mi is a vezetékneved?
- Guillam. Armin Guillam, de a barátaimnak csak Armin vagyok, úgyhogy hívjatok is így. Love and Peace, barátaim! – ez tényleg hippi!
- Jó fejnek tûnsz! – engedek meg felé egy ragyogó csábító mosolyt. -  Hívj Neko-nak! – nyújtom felé a kezemet, amit lazán megráz. Hol a kézcsók? Vagy az csak Syd-nek jár?
- No lám – már most húzz innen el Davenport.  – csak nem szereztetek még egy balféket a már meglévõ balfék csapatba?
- Dugulj el köcsög! – adok hangot véleményemnek, mire Armin felemeli az ujját, mintha figyelmeztetni akarna. Most komolyan ki akarsz oktatni?
- Csak akkor nevezd köcsögnek, ha biztos vagy benne, hogy agyagból van! – nézek rá erre nagy értelmesen, ahogy a többiek is. Ez most komoly?? Ne nevezzem köcsögnek ha nincs agyagból? – Mi van?
- Remek, már csak a csodabogár hiányzott az izomagy, a pornósztár, a japán kurva – erre megint csak grimaszolok. Ez a japán kurva fog kibaszni a munkahelyedrõl Davenport. -  és a két másik luvnya baráti körébõl! – pofán fogom rúgni, istenem, de pofán akarom rúgni… Kérem, lõje le valaki. – De mindegy is, felkészültél királynõm a mai vesztedre?
- Álmodozz, Davenport! – és Syd most öli meg sajnos csak tekintettel Fury-t. Pedig neki még fegyvere is van.
- Na de, skacok! Nem szabad haragot tartani. Szeretkezni kell és nem háborúzni. – itt a probléma! Syd nem akar aktust Fury-vel. Amit meg is értek, hisz ha utánam dobnák se kellene.
- Armin, éppen ezzel van a gond!
- Ó, akkor ez esetben a lelki béke egyik jele, ha szívbõl leszarod a hülyéket – nem tudom mennyi ilyen remek „nagy bölcsessége” van még, de nem kérnénk belõle most. – De hogy a fenébe lehet háborúzni a szex miatt?
- Ez a fickó a Marsról jött? – erre mosolyognék. Talán mégis csak elviselem ezeket a beszólásait, ha ezzel Fury-t kiidegeli.
- Nem, Brooklyni srác vagyok! De a hippi nénikém nevelt fel.
- Így már világos! – vagy annyira mégsem? Tudsz gondolkodni pici szívem? Meglepõ. – Na, engedd meg, hogy felvilágosítsalak, ez a szõke pina, itt az izomagy mellett a valaha született legnagyobb pornókirálynõ. – kezdi el szerencsétlen Armin kioktatását. Kistáblát még nem akarsz ráaggatni szegény Syd-re bazd már meg! Vagy ordítsd világgá, mert itt még nem tudja mindenki.
- Aha…
- Mit ahha? – akad ki Davenport, én meg már gondolatban nagyon jót nevetek a dolgon.
- És akkor mi van? – köszönjük Armin, már most szeretünk. Ha elkezdtél volna itt most ezzel izélni, hogy Syd pornózott én felrúgtalak volna.
- Te nem néztél pornót soha életedben??? – erre már nem bírom megállni és elkezdek nevetni. Nem lehet mindenki olyan beteg ember mint Davenport.
- Nem igazán… Az ember élõben is nézhet ilyet, ha hippi gyülekezetre megy, meg aztán, ha élvezetet akar, kössön szoros barátságot a jobb kezével. Van ötágú villácska, amivel lehet örömöt szerezni. Akkor ez esetben nem a szeretkezz ne háborúzz érvényesül, hanem a prütykölj, ne háborúzz, de a lényeg ugyanaz. Én is álmodoztam Marilyn Monroe-ról… - közben persze a nagy magyarázat alatt rágyújt egy cigire és Davenportot is megkínálja vele. – Cigit?
- Mi van benne? – bár már nem nevetek, de továbbra is mosolygok. Mindent bele kis hippi…
– Dohány. Nem drogozom – most komoly? Pedig eléggé beszívottan tud viselkedni. – Na, nincs értelme egymást marni, gyere, igyunk egy sört.
- MI?! De…?! – döbben le Davenport, ami még mulatságosabbá teszi a helyzetet.
- Nyugi, alkoholmentes! Miért nézel rám így? – pislog vissza értetlenül Armin Fury-re, mire visszafolytok egy nevetést.
- Alkoholmentes sör?!?! Onnan már csak egy lépés a guminõ, haver!!!
- Mi a baj a guminõvel?! – itt ezen a ponton van végem! Már az sem érdekel, ha a röhögéstõl a könnyem is kicsordul majd. Ezt nem lehet halál komolyan végig nézni.
- Baszki, ez a srác vagy már teljesen elkokózta az agyát, vagy nem is volt neki, soha!!! – fakad ki Davenport, mire csak oldalamat fogom. Már fáj a röhögéstõl. Azt hiszem hivatalosan is befogadtuk a kis hippit. Ez után simán.
– Hagyjatok engem békén! Flúgos banda!!! Nekem csak Lola-val van dolgom, hogy minél hamarabb megkettyinthessem, a többiek meg nem érdekelnek! Légy a rajtvonalon idõben, kurva!!! – és elviharzik, ahogy az a srác aki kiakasztottunk Syd-del… Pont mint még egy hisztis díva. Komolyan mondom, már csak a kis díva szerkó hiányzik rájuk. Fúúúj!!! Nem… nem gondolok inkább bele. Viszont továbbra is csak röhögünk.
- Na, barátom, szerintem ez most egy darabig felénk sem fog nézni! – vigyorog Nico, ami megnyugtat. Mármint az amit mondott, hogy Fury nem fogja ide tolni a pofáját egy ideig. – Rendesen lefárasztottad! Mit szívsz öreg, ez a cucc engem is érdekel!
- Miért hiszi mindenki, hogy kulára lövöm magam?!?! Nem drogozok!!! Soha nem próbáltam, és soha nem fogom! Miért kellene ahhoz kábítószer, hogy jól érezze magát valaki?!?!
- Jól van haver, elhisszük! – intem le, de valahogy ezt akkor sem tudom elhinni. Biztos használ valamit. De ha mégis csak úgy magától ilyen, hát .. akkor ahhoz gratulálok neki.– Syd, neked viszont menned kell, szerintem! – jelentem ki miután megnéztem mennyi az idõ. Lassan kezdõdik a versenye.
- Na, ja! Akkor szorítsatok!  Nem is tudom, hogy mit mondjak, nézzétek, vagy ne nézzétek a versenyt?!
- Nézzük, ne izgulj! – mondja Armin – És ne felejtsd el, hogy Goose fraba!!!
- Mi van?!
- Semmi, csak annyit akart mondani, hogy lazulj el! – tolmácsolja Nico, Armin szavait. – Gyere, menjünk!
 

Lassan mi is elindulunk Arminnal. Mindenképpen látni akarom Syd versenyét és szurkolni neki, még akkor is ha csak magamban. Le kell gyõznie azt az öntelt köcsögöt. Mindenesetre Armin azért egy kicsit javít a helyzeten és nyugodtabb vagyok. Közben meg már Nico is visszaér mellénk és megleljük a legjobb helyet.
- Elindult? – kérdezem tõle és igyekszek leplezni mennyire is izgulok most Syd-ért.
- Igen. – sóhajt. Elég feszültnek tûnik õ is. Aztán már tovább is áll David felé. Én a rajtot figyelem és várom, hogy majd kezdetét vegye a verseny. Innen mindent nagyon jól fogunk látni.
Talán látszik rajtam, hogy mennyire feszült vagyok, de az is lehet csak hozza a formáját a kölyök de mosolyt csal az arcomra. Baromi jól elszórakoztat, míg Nico visszaérkezik hozzánk.
- Nyugi tesó, biztos ügyes lesz a lány. – erre Nico felé nézek. Tényleg, jobban stresszel mint én. Davenport egy gerinctelen féreg, meg is értem, hogy aggódik.
- A lány ügyes Armin, nem ezzel van a gond. – itt Fury a gond, nem is kicsi gond. -  Aggódom és féltem Sydneit. Nem csak attól, hogy veszít. – én a kijelzõt nézem. Syd nagyon csodálatosan áll be a rajtvonalra és gondolom nem kis frászt hozott a mi kis „imádott” Fury-nkre.
- Vagány kis csaj ez!
- És még semmit sem láttál…
A verseny kezdetét veszi és ismét nagyon izgulok. Le sem veszem a szemem róluk, gondolatban már lerágtam az összes körmöm, bár ez nem szokásom…  Syd…. Ganbatte! (mindent bele)
Jól indít, ez nagyon tetszik. Van esélye, fõleg ha ügyesen csinálja. De Davenport se rossz és mikor túl közel ér Sydnei-hez, akkor káromkodok egy sort, hol angolul, hol japánul. Szoros a kûzdelem.
Aztán Syd kocsija túlzottan kifordul és Davenportnak máris esélye van.
- Zárd el az útját!!.. – kiáltja Nico, amire én is gondolok. De Fury csak megelõzi és a célig nem is sikerül vissza szereznie Syd-nek az irányítást.
- Francba… – adok hangot csalódottságomnak. – Kuso! – van aki rám néz. Nem láttatok még japánt? A picsába is! Sydnei… Ez most nem a legjobb volt. Nem jó a kedvem és látom Armin is csak nézi mi megy lent. Aztán Syd tovább megy.

Nem nagyon érdekel semmi. De azért igyekszek a többieket is keresni a tekintetemmel. Syd-éket is meg kell lelni. Menet közben Arminhoz és hozzám becsatlakoznak a többiek is, akiknek persze köszönünk és elmondjuk miért is megyünk. Cintya egy izmos srác társaságában van, aki nem néz ki rosszul, de nem is az esetem. Talán járnak?
Úgy tûnik alakul köztük valami. Az a motoros csaj is hozzánk szegõdik, Amy ha jól emlékszek. Na akkor a banda is egyben van. Furcsa egy társaság, de valahogy jól is érzem magam velük.
Nem kell olyan sokáig menni és meg is leljük õket. Épp nagyban ..khm.. smárolnak. Szó mi szó Nico jó pasi és amit az ágyban tud… Syd, te mázlista, aztán csak okosan. Õk még össze is illenek, remélem Fury kiszáll a képbõl és feldolgozza a tényt, hogy Syd nem vele van. Én szurkolok Nico-éknak, nagyon édesek.
Syd… Valahogy majd titokban segítelek. Azt hiszem egy-két dolog el lesz felejtve. Bár nem bízok annyira bennük és nem lehetek elfogult sem.
- Keressük meg a többieket! – erre csak vigyorgok, mint a tejbe tök. Már nem kell, itt vagyunk mind, egy ideje. Legalábbis én hamarabb ide értem, de a többiek is megérkeztek…
- Nem kell, már itt vagyunk! – szólalok fel a hátuk mögül, mire azonnal felénk fordulnak. Itt a kiscsapat, igen, jól látjátok.
- De ne zavartassátok magatokat, a folytatást is szívesen elnézegetjük! – teszem hozzá piszkos kis fél mosollyal az arcomon. Felõlem folytathatják a dolgokat.
- Azt elhiszem! – nevet Syd, pedig ez komoly. Én nem viccelek. – De azért nagyon komoly pénzt kellene legombolnom rólad! – erre elgondolkodok. Hát van nálam pénz, de ha kevés, akkor leveszek majd a kártyámról, ha azt megvárja majd. Nem tud olyan összeget mondani amit ne adnék ki érte.
- Mondd az összeget, és már kezdhetitek is a live show-t! – nevetek és látszik, hogy nem viccelek. Cintya bele is pirul, talán mert õ komolyan bele gondolt, hogy nem csak poénnak szánom.
- Ketten tuti össze tudunk tolni egy kiba-nagy kupac lóvét, úgyhogy, akár már kezdhetitek is! – kontráz rá Armin, ami nekem nagyon tetszik. Na most már tényleg nincs akadály. Bár meglep, hogy a hippi ilyen nyíltan ki meri jelenteni. Talán velem egy szinten van anyagilag? Nem is nézné az ember õt úri fiúcskának. – Sokkal jobb élõben látni, mint pornót nézni otthon, a nagynéném is megmondta! Persze, igazán jó csinálni!!! – ááá… Pacsit ide, komolyan kölyök. Egy húron vagyunk egyre inkább. Tetszik, ez nagyon bejövõs. Most már szegény Syd-ék nagy pácban vannak.
- Ha most megkérdezed, hogy mennyiért fekszem le veled, letépem a farkadat, és letömöm a torkodon! – fenyegeti nem komolyan meg Syd a kis hippit. Ugyan… Remélem tényleg nem kérdezi meg, mert akkor neki vége…
- Ó, dehogy teszek neked ajánlatot! Habár, eléggé dögös csaj vagy, persze nem lenne ellenemre, ha eltölthetnék veled pár forró órát! – kacsint.– De megtanultam már, hogy az a szex, amiért fizetsz, az olyan, mint a guminõ! Csak hasonlít az igazira, de nem olyan!
- Na, akkor most, hogy megint ilyen nagyon bölcsek lettünk, szerintem álljunk neki a szervezett, tömeges, és módszeres lerészegedésnek! – tereli a témát Nico. Nem rossz, de nem bírom úgy a piát. És ha most durván bebaszok, akkor a versenyemmel mi lesz?
- De, te még versenyzel!  - na igen. Bár lehet, hogy Nico-nak úgy is megy a verseny. Nekem biztos nem.
- Nem mondtam, hogy most azonnal be kell baszni, mint az albán szamár! Fokozatosan is lehet ám csinálni!!! – igen, fokozatosan is fogom, majd a verseny után. Nico ellát minket piával és hát nem bánom, koccintsunk egy kicsit. Iszogatni kezdünk és a hangulat oldódik. Bár nem iszunk sokat, fõleg én nem.  A poharamat nézem és gondolkodok. Nem is figyelek semmire. Beszélnem kéne apucival és a versenyeimet is le kellene dumálni.
Egy kis idõ után csak felállok és jelzem, nekem van egy kis dolgom, de mindjárt jövök.

Útközben egy kicsit csendesebb helyen megyek. Pár barmot már rég kinéztem magamnak. Csak le kell dumálni mikor is versenyzünk. Az meg meglesz hamar. A mobilomat szedem elõ és hívom az otthonit. Apám veszi fel. Késõ estig dolgozik, mint mindig vagy éppen már kora hajnalban ébren van és dolgozik, így nem lepõdök meg, hogy fent van még. De nem tudok bele szólni, õ viszont a lényegre tér, hogy van-e valami hír.
- ’’ Én csak …” – kezdem japánul és közben vadul jár az agyam. Mit kellene mondanom. – ’’Említettem ezt a Philip Davenport nevû alakot a vállalattól.” – némi csend, majd apám ismét bele szól. – ’’ Igen igen. A pénzügyi igazgató.” – helyeselek és apám róla kérdez. – ’’ Én úgy vettem észre egy gátlástalan alak. Õ utána is jobban utána nézek, mert nem valami bizalomkeltõ. Biztos van valami sötét üzlete, viszont még nincs elegendõ információ a kezemben. Azon kívül, hogy szexuálisan zaklatni próbált…” – erre apám kiakad cseppet. Na igen. Viszont nyugtatni kezdem és megígérem, ahogy többet tudok meg jelentkezek. – ’’ Jó éjszakát édesapám…” – ezzel el is teszem a telefont és sóhajtok.
Lerendezem a versenyeket gyorsan. Három alak ellen leszek és az idõpont sem rossz, pont negyed egykor lesz a versenyem.  Visszaigyekszek a többiekhez jó gyorsan, hogy nehogy feltûnõen sokáig maradjak ki a társaságból.
- Na, megvagyok! Negyed egykor megyek egy hármasba – vigyorgok elégedetten, mintha útközben mi sem történt volna. – Majd gyertek megnézni!
- Ki nem hagynánk, hát ezért jöttünk ki! – látom Cintyának kicsit sok volt a koktél is. Az apja ki lesz akadva ha leitatjuk. Vagy nem adjuk vissza neki és nem fogja észrevenni. De majd én cukin mosolygok és megmondom nem nagy a baj, sõt… Még vigyázok is a lányára.
- Ezek szerint, sikeres volt a biznisz! – Syd megállapítására Nico felé nézek. Tényleg jó kedve van. De milyen üzlet?
- De, még mennyire!
- És ne kérdezzelek a sötét üzelmeidrõl! Tudod milyen nehéz megállni?! Nagyon kíváncsi természet vagyok ám!
- C’est la vie! Ahogy a mûvelt germán mondaná! – vigyorog Nico. Na õk is jól el vannak. De örülök, hogy Syd-nek nincs rossz kedve a vereség miatt. – Ja, amúgy egykor versenyzünk!
- OK! És drift, vagy terep?
- Terep! A drift-ben túl könnyû préda lennél! – most Nico azt mondta amit? Burkoltan lebénázta drift terén Syd-et? Nagyon ajánlom neki, hogy ne így legyen.
- Na, szépen vagyunk! Az elõbb még azt duruzsolod a fülembe, hogy mekkora istenkirálynõ vagyok, most meg lebénázol!!!
- Attól még, mert istenkirálynõ vagy, gyakorlatlan is vagy! – próbál szépíteni, de már késõõ. Buktad Nico.
- Tényleg, neked mikor, és milyen versenyed lesz? – na igen, erre én is kíváncsi vagyok. Érdekel Armin versenye. Jó volna látni, hogyan vezet a kis hippi.
- Lesz egy terep-versenyem, meg egy drift is – de mintha egy tök más világban járna. – De fogalmam sincs, hogy mikor… Lehet, hogy le kellene fixálnom már, nem?
- Hát, basszus, ideje lenne!!! – helyesel rá, mint megtudtam a Dorian nevû srác. Nem ártana már lefixálnia, ja… Jó, hogy nem a verseny idején jut eszébe.
- Emberek, õ itt Noel Headway! – erre oda kapom a fejem. Kis vöröske cica és hát hm. Van egy sejtésem… Mind üdvözöljük és bemutatkozunk neki. Nem túl feltûnõen nézem meg magamnak. Formás, dögös és hát tuti, hogy esélyes Amynél.
- Mi a helyzet? – szeppen meg Armin, mikor õt csak nézi a bemutatkozása után.
- Az az Armin Guillam, aki felmászott a fánk tetejére? – na remek, már õ is tud róla. Akkor jó. Még valaki? Itt van velünk a kölyök, aki felmászott a fánk tetejére. Ez meg még büszke is rá, idióta srác. De bírom a búráját.
- Akkor adj egy pacsit!
- Téged még nem láttalak a versenyen. Új vagy itt? – kezdi meg az ismerkedést Nico, én meg csak hallgatok és információkat gyûjtök. Egek, mennyien verõdünk még össze egy bandába?
- Washingtonból motoroztam idáig – szóval motor. Hm… Megnézném a mociját.
- Az szép kis táv – teszi hozzá Dorian egy füttyentés után. A táv engem nem érdekel, de a motor…
- És hol találjuk a sátradat? – kérdezem.
- Sajnos még nem állítottam fel. – mondja, mire észbe kapok. A büdös életbe! Még nincs hol aludnom! Amy is felsóhajt. Neki sincs? És igen! Õ sem hozott sátrat.
- Figyelj, Amy – szólal meg Noel. Hát legalább neki lesz hol aludnia úgy érzem. Nekem is össze kellene szednem valami jó pasit. – az én sátramban nyugodtan aludhatsz, legfeljebb kicipzárazom a hálózsákomat, és lesz egy, nagy, közös takarónk!
- Nagyon kedves tõled, Noel.
- Heh, legközelebb én sem hozok sátrat – suttogja Armin, de mindannyian halljuk. Van sátrad? Imádlak. Nem is keresek tovább, majd rákérdezek elszállásol-e engem.
- Akkor a prérin alszol, hippik gyöngye! – ugyan Syd, ne legyél már ilyen gonosz. Nálam elalhatna, ha lenne sátram.
- Nem lehetsz ilyen szívtelen, hogy nem fogadnál be a hálózsákodba! – ahogy elnézem a helyzetet Nico-t elõbb fogadná be oda. Sõt szerintem együtt is fognak „aludni”. De nem vagyok én perverz, a fantáziám se piszkos… csak egy kicsit…
- Ó, dehogynem!  Azért a lakókocsimba beengednélek!
- De jól megy itt egyeseknek! – kerekedik el Cintya szeme, de igaza is van. Akinek könnyû, annak kényelmes. – Mi sátrakban tengetjük nyomorult kis életünket, a kemény földön alszunk, mások meg mozgó palotákban hepáznak!
- Muszáj volt, mivel a sátorállításhoz nem értek! Ne felejtsd, hogy szõke vagyok!
- Apropó, sátorállítás! – néz össze a két lány. Szerintem összejönnek. – Jössz? Felállítjuk? – a lányok szépen ledumálják a dolgot és kettesben távoznak. Ebbõl több lesz!
- Na, Amy-nek megvan a búfelejtõje – mondja ki a gondolataimat Nico.
- Ne mondd már! – szól közbe rögtön Syd. – És, ha Noel nem leszbi?!
- Az!... Ezer kilométerrõl felismerem õket, és sosem tévedek! – kacsintok vigyorogva. Már mikor ide jött sejtettem.
Nem mindig egyértelmû, de ahogy Amy-hez viszonyult. Japánban vannak biszexuális ismerõseim. Sõt, van olyan fiú „haverom” akinek pasija van, vagy olyan lány akinek meg csaja és az ellenkezõ nem nem is érdekli õket. Bár õk nem igaz barátaim, csak a pénz miatt lógnak rajtam. Az egyik még rám is mozdult.
- Na, jól van, na, szerintem ezt bízzuk rájuk! – zárja le a témát Syd, amit nem is bánok. – A te versenyeid mikor lesznek?
- Úgy fél óra múlva – nézi az óráját Nico. Oh, hát akkor egymás után jövünk.
- Akkor indulnunk kell, nem?
- Nem, mert a drift versenyek itt vannak. – mutatok arra felé. – Nekem is lesz versenyem, majd Nico után…
- Na, akkor ezek szerint testületileg kivonulunk a drift-pályához – állapítja meg jó kedvûen Syd. Na igen, ez így fog festeni. Armin közben lelép fixálni a versenyeit. Körbe pillantok a társaságon és halványan elmosolyodok. Furcsa kölykök és ebbe magamat is bele értem. Nem olyanok, mint akikkel japánban bandázok. Azt hiszem kedvem õket megkedvelni. Talán túlzottan is.

Csak negyedóra múlva vonulunk ki a pályára. Izgatott vagyok kicsit, de nem annyira. A drift mindig is felpörgetett kelõen. Ráadásul még a kocsim is új külsõt kapott. És oh édes istenem milyen hangja van… Oda vagyok azért a gyönyörûségért.
Miközben a pálya felé közeledünk kellõen kioktatom Syd-et, hogy mit is fog most itt látni és mire kell számítania pontozás terén.
- Nem tûnnek nagy számnak – int Nico egyik ellenfele felé. Hát így nem olyan könnyû megmondani.
- A tapasztalat nehéz tanár, mivel elõször jön a teszt, és csak utána a lecke! – igen Armin ez igaz, de le fogom nyeletni veled azt a könyvet, amibõl ezeket szeded!
- És ezzel mit is akartál mondani?!
- Csak annyit, hogy ne becsüld alá az ellenfeleket! – ismétli közérthetõbben meg mondatát.
- Így van! – kezdek bele a magyarázatba. – A Toyota AE86 klasszikus drift autó, az egyik legjobb, amit valaha építettek. Ha valaki rendesen fel tudja pöckölni a motorját, akkor nagyon veszélyes gép tud lenni.
- Hát, nem is tudom – majd Syd is bele jön. Én ismerem ezeket a kocsikat. – Nekem nem tûnik annyira veszélyesnek… Ahogy hallgatom a hangját, szerintem a fûnyírómban nagyobb motor van, mint ebben!
- Hát, ha az eredeti motor van benne, akkor egy egész hattized literes, ami itt, Amerikában száztizenkét lóerõs volt. De nagyon könnyen fel lehet húzni, akár kétszáz lóerõ fölé is. Vagy, tehetnek bele egy kétliteres motort, a Celica-ból, ami meg már háromszáz lóerõ fölé húzható! Úgyhogy, szerintem nem nagyon kell lenézni, okozhat még komoly meglepetéseket! Még úgy is, hogy valószínûleg, az a leggyengébb kocsi négy közül! Az a Nissan 350Z – intek a japán kocsi szépség felé. – fel van húzva kicsit, ahogy hallom a hangján, lehet vagy négyszáz lóerõs, a Dodge Charger pedig egy széria SRT-8-as. Az négyszázhuszonöt lóerõs. Nico gépe a hétszáz pacijával veri az egész mezõnyt, de az a kocsi a legelõnytelenebb is a drift-re…
- De, szerintem neki így is jó esélye van! – mondom magabiztosan – Nagyon jó pilóta! – aztán kicsit bizonytalanabbul teszem még hozzá – Legalábbis, amennyire én meg tudom ítélni…
- Majd meglátjuk – vonok vállat. Azt én nem tudhatom, hogyan vezet. De ha ügyes, akkor igen, esélyes. – Én nem láttam még vezetni, úgyhogy nem tudom megmondani neked.
- Nico tényleg nagyon jó! – bólint rá Dorian. Ne nekem bizonygassatok már. Tessék szurkolni inkább neki! Majd hiszem, ha látom. – Én ismerem. Jól vezet. És azóta, azért eltelt még pár év…
- Majd kiderül, hogy az mire elég! Amúgy, te mikor mész, Armin?
- Fél egykor.
- Na, akkor el leszünk látva versenyekkel! – jelenti ki Syd. Aham, eléggé.  – Most Nico, negyed egykor Karin, fél egykor Armin, egykor meg mi, Nico-val!
- Ti megint versenyeztek?! - Na errõl én sem tudtam. Akkor azt mindenképp megnézem majd. Meg Arminét is jó volna, de szerintem le fogok maradni róla.
- A múltkor már mondtam, hogy nálunk ez az elõjáték része!
- Bocsi – fordul felém Armin. Most mi van? Nem vétettél ellenem semmit. Nem értem miért néz rám így.  – de nem fogom látni a versenyedet, mert terepre megyek.
- Semmi gond! – válaszolom kedvesen. Így már értem. Akkor én sem az övét. – És, kivel versenyzel?
- Van itt egy elkényeztetett takony, akivel van egy régi, rendezetlen ügyünk, azt fogjuk most dûlõre vinni!
- Nocsak, a sötét múltad visszaköszön?! – csiripeli Cintya. Én is épp ezt akartam mondani. Akkor most már tényleg kár, hogy kihagyom.
- Mondhatjuk úgy is!  - én már vissza is fordulok a rajt felé, hiszen a kis csajszika oda libben és indítja a versenyt. Mindent bele Nico! A toyota indul a legjobban, de Nico is jól rajtol. Még megelõzheti, csak ügyesen …
A második körben sikerül is mellé kerülnie, majd a kanyarban meg is tudja elõzni belsõ íven. Bár hát… Ez annyira nem jó dolog, mert biztos, hogy a pontjainak nem tesz jót ez a is baki.
- Basszus, ezért nem jár büntetés?!?! – hallom Syd hangján hogy bosszús.
- De, igen! – bólintok rá. Fog kapni, az biztos. – De nem gáz! Jóval gyorsabb, mint a többiek, és ettõl a kis hibától eltekintve nagyon jó íven megy! A show-faktor lehetne jobb is, de a szöggel kompenzálja, szerintem. Persze, ez szubjektív vélemény, lehet, hogy a bírók másképp látják majd! – állapítom meg. Én így látom. Nico eléggé esélyes még így is. Végül Nico ér be elsõként és a kivetítõt figyelem.
Érdekel a pontszáma!
Most olyanok, mint a haverok. Mindenki a kocsijánál, jókedvûen dumálnak egymással. Pedig elõbb még nagy volt a harc a gyõzelemért. De hát ilyen ez a verseny. Nem utáljuk egymást, kivéve Davenportot… Na az õ pofáját nem bírjuk.
- Ez az!!! – örvendezik Syd. Igen, ugyan nem sokon múlt, de Nico leverte a Toyota-t. Tényleg jó a srác.
- Na, kábé ezt vártam! – fûzöm hozzá. Akkor a bírák nézetei nem igazán különböztek az enyéimtõl. – Nico jól ment, leszámítva azt az elhajlást ott az elõzéskor!
- Zseniálisan ment! Isten az a pasi! – lelkendezik a kis Cin is pirultan. Azt hiszem így fogom Cintya-t becézni…
- Vannak itt isteni pasik, az biztos! De istennõk is akadnak ám!
- Istennõk?! Hol?! – hallom meg Noel hangját a hátunk mögött.
- Na, áll már a sátor?! – kérdezek rá a lányoknál. Jó látni, hogy vissza tértek.
- Ja, sikerült! – vonja meg a vállát Amy – Egy ultramodern Quechua kempingsátor, nem egy rakétatudomány felállítani.
- És, fel is avattátok?! – no de Dorian! Azért gondolatban én is elvigyorodok.
- Még nem, de ami késik, nem múlik! – kacsint Noel kihívóan. Én mondtam! Én tudtam! De legalább aranyosak együtt, vagyis hát jól néznek ki együtt.
- Tényleg, ti nem versenyeztek? – kezdem inkább más irányba terelni a témát. Tuti zavarban vannak, hát kimentem õket a helyzetbõl.
- Nekem még nincs lebeszélt versenyem. – mondja Noel. – úgyhogy, szerintem most itt is hagylak benneteket, és összeszedek egy-két ellenfelet! – aztán Amy-hez fordul – Találkozunk itt, mondjuk egy óra múlva, OK?
- Rendben! – mosolyog Amy.
- Szóval, verseny? – kérdezi Syd Amy-t Noel távozása után.
- Aha, majd fél egykor – válaszolja. No mindenki ebben az idõszakban versenyzik valahol? – Itt, a drift pályán.
- Motorral?! – lepõdik meg Syd. Azzal is lehet ám. Én nem szoktam, de lehet. – Az érdekes lesz!
- Nem annyira! Ha láttál már salakmotor versenyt, az tulajdonképpen a drift-elés motoros verziója. Ez persze, annyiból trükkösebb, hogy itt a motorok nem erre vannak kialakítva, így sokkal könnyebb hatalmasakat zuhanni! –az biztos! Keiji tudott volna errõl a legtöbbet mesélni. Az õ haverja zakózott egy nagyot, mázlija volt, hogy nem lett súlyos baja. - Csak nagyon képzett motorosok mernek belevágni…
- Na, még ilyet sem láttam! – na majd fogsz Syd. Ezt nekem is látnom kell.
- Akkor majd nézd meg!
- Na! Egybõl egy másik verseny?! – Dorian hangja meglepetten cseng. Oda kapom a fejem. Mi, hol, merre? Nico! Még Syd-et is meglepi a dolog. Neki sem szólt volna errõl? Mire készülhet?
- Hát, nagynéném mindig azt mondta a pókerasztalnál, hogy ha nyerõ szériában vagy, ki ne szállj! – vonja meg a vállát Armin. Armiiiin! Ahj, mindegy … Most viszont érdekel már kivel áll ki.
- Fury-val versenyez?! – ad hangot meglepetésének Cintya. Nekem csak ennyi jut eszembe: „Zúzd le a köcsögöt Nico!!!”
- Ki az a Fury? – Armint ebbe még nem is avattuk be. Már épp magyarázatba kezdenék, mikor Armin megvilágosodik. – Ja, vágom! Davenport. Miért hívjátok Fury-nak?
- Franc se tudja! – vonja meg a vállát Cintya – Õ a Shooting Spirits oszlopos tagja, és ilyen hangzatos nevekkel szórakoztatnak mindenkit. Davenport-ot Fury-nek ismerik az illegális versenyek világában, én nem is tudtam a valódi nevét, amíg Syd nem említette. Egy másik srácot a Shooting Spirits-bõl meg Flash-nek hívnak… - sok hülye buzeráns, akik ilyen hülye neveket adnak maguknak, csak hogy tökösebbnek tûnjenek.
- Aham, tipikus feltûnési viszketegség. – mondja ki a diagnózist Armin, amirõl nekem eszembe jut valami.
- Na, igen, láttunk már olyat, igaz?! – pillantok rá a lehetõ legjelentõségteljesebben. Nem is tudom ki mászott fel magas helyekre, mint mondjuk a fánk, a kínai nagyfal…
- Éééén?!?! – rögtön adja a sértõdöttet, de neki jól is áll. – Én soha! Én csak szabadelvû vagyok, mindig azt teszem, amihez éppen kedvem van!
- Aha, és ebben még véletlenül sem motiváló tényezõ, hogy lehetõség szerint minél nagyobb felhajtást kelts magad körül! – kacsint rá Syd vidáman. Ott a pont. – De, sebaj, ilyennek is lenni kell! Na, mindjárt indítják a versenyt! – erre mind ismét a pálya felé fordulunk.
- Élvezném, ha Nico lenyomná azt a gennyládát, mint a csikket! – mormogom magam elé. Életem egyik legszebb pillanata lenne.
- Szerintem le fogja! – Cintya lelkesedése töretlen, ami nekem is ad elég erõt. Biztosan le fogja nyomni!
A verseny elrajtol és sajnos a Merci jobban indít. Viszont hiszek benne, nem tart majd sokáig ez a helyzet és Nico megelõzi majd.
- Bassza meg, nem bírt elsõként rajtolni! – nyugi Syd, menni fog neki.
- Nyugi, ez várható volt! – nyugtatja Dorian. – A Mercedes száz kilóval nehezebb, mint Nico kocsija, és jobb az eloszlása is, így jobban tapad, valamivel. Hiába erõsebb Nico gépe majd’ kétszáz lóerõvel, ha nem tudja átvinni az útra, ezen a laza talajon.
Nem kell sokat várnunk, a második körben már nagyon közel van hozzá. Nagyon szoros a verseny és van miért izgulnunk. Az utolsó körben egyre csak élesebb lesz. A kékes láng pedig még engem is megijeszt kissé. Nico, neked elment az eszed! De Nico nyer. Huh, hál’isten, nem lett baj belõle.
- Hát, ezt nem is értem, hogy csinálta!!! – hallom Syd döbbent hangját.
- Na, igen, bravúros elõzés volt! – bólogatok. – Nem mertem volna nitro-t tolni egy drift versenyen!
- Igazi önbizalmat csak a tapasztalat ad! – fûzi hozzá Armin. Jah, fpleg ha belehalsz. Akkor aztán sokra mész vele.
- Baszki, te lenyeltél egy idézetes kötetet?! – fakad ki Cintya, én meg már nem is szólok semmit. Kezdem megszokni, hogy ha Armin, akkor sok sok idézet.
- Ez speciel a Csillagok Háborúja. A Klónok Háborúja rajzfilmsorozat elsõ évadának ötödik részében hangzik el! – vigyorog. Köszönjük, hogy ezt is megosztottad velünk. – Az a baj veletek, hogy csak éltek bele a világba, és észre sem veszitek az olyan nagy igazságokat, mint ez is!
- Azért boldog vagyok, hogy legalább Nico lenyomta Fury-t! – erre elmosolyodok én is. Biztosan Syd miatt tette ezt Nico. Még akkor is ha nem fogja megmondani, én biztos vagyok benne. Tényleg nagyon tetszhet neki Sydnei. – Ráfért arra a köcsögre, hogy megleckéztessék!
- Abból kiindulva, hogy mindenáron beléd akarja csempészni a farkát, nem hinném, hogy fiúpárti lenne! – jegyzi meg Armin. Öhm, hát nem is így gondoltuk. Bár ki tudja milyen hajlamai vannak Fury-nek. – Mellesleg mi bajod a melegekkel?!
- Semmi! – pillant Amire. Hát igen, csak Davenporttal van baj. – Ha nem lennének, szegényebb lenne a világ. Rob Halford, a Judas Priest énekese, vagy Freddie Mercury, és még sorolhatnám!
- Akkor miért sértegeted õket?! – kérdezi Armin, mire csak nézek rá. Mikor leesik elvigyorodok. Armin, ez most jó volt. Pacsit neked megint. Szebben én sem mondhattam volna.
- Nem egészen vagy te normális! – nevet önfeledten Syd.
- Az olyan unalmas! – jogos Armin. Nem is kell teljesen normálisnak lenni. Ebbõl a csapatból senki sem az.


Elindulunk mind a célhoz. Látom az üzleti része nagyban zajlik és Davenportnak nem tetszik a helyzet. Most biztos sokat bukott a kis szerencsétlen.
- Jó, hogy jössz, Lola! – én most vágnám erre pofán Fury-t. Nem is értem Syd miért nem tette még meg. – Elfelejtettem szólni, hogy az elkövetkezõ két és fél hétben nem leszek L.A-ben, úgyhogy egy versenyen biztosan, de lehet, hogy kettõn sem tudok itt lenni! – oh micsoda sajnálatos dolog, „nagyon” hiányozni fogsz te kis szemét.
- Az jó, akkor azokat automatikusan nyertem, tehát akkor le is zárhatjuk ezt az egész versenyezgetést, és el is tûnhetsz az életembõl!
- Jaj, ne légy már ilyen naiv! – vigyorog. Tényleg beverek neki! – Nem szabadulsz ilyen könnyen! Természetesen le kell gyõznöd, még legalább két futamban! Utána, és csak utána szállok le rólad! – vagy ha én azt mondom neked Fury, hogy hagyd õt békén! Kezd egyre jobban idegesíteni ez a pöcs! - De, persze, ki van zárva, hogy nyerj, úgyhogy jobb lesz, ha gyakorolsz ezen a barmon! – int Nico felé. Magamban már morgok és most rögtön közölném vele kivel is van dolga, de Nico gyorsabb. Mielõtt még bármit mondhatnék, a srác visszakézbõl pofán bassza Fury-t, majd meg is fogja nehogy elessen. Milyen figyelmes… Én inkább még bele is rúgtam volna.
- Na, óvatosan, még elesel, haver!  Mi lesz velünk, ha megütöd magad, és bibis lesz a fejed?!
- Menj az an… – kezdi, de aztán jobbnak látja, ha nem folytatja. Köp egy gusztustalant és véreset. A kultúra bazd meg... De megint távozik, mint egy hisztis díva.
Figyelem, ahogy Fury távolodik és boldog vagyok, hogy Nico így móresre tanította. Mikor vissza fordulok látom, hogy Syd-et öleli. Halvány mosoly fut végig az arcomon.
- Elképesztõ volt ez a két verseny, szétizgultam az agyam!
- Az biztos tesó. Igazi õrült vagy… csapolj bele! – pacsiznak le Nico-val. Hát srácok, bírlak titeket.
- Kösz… Rendesen rezgett a léc.
- Még sosem hallottam, hogy valaki nitrot használt drift közben… - Cintya mosolya nagyon édes. Hát a nitro rejt veszélyeket, nem is kicsit. Elég egy kis baki és bumm! – Mekkora volt a tét, ha szabad kérdeznem?
- Hát kislány, több mint egy évi fizetésem lapul a zsebemben… Ez a kes nagyon jól jön, de ami még fontosabb, hogy sikerült lenyomnom Furyt. Megérte kockáztatni.
- Az már valami… Megérte kockáztatni az életed? – szólal meg Dorian. Azért ez ennyire nem így van… Az órámra pillantok. Nekem lassan mennem is kell majd.
- Ez nézõpont kérdése. Én folyton kockáztatom az életem! A tûzoltóságon, a parton és õszintén bagóért. Ennek fényében mond, hogy nem érte meg.
- Egy szót se szóltam.
- Hát srác, ha félsz a vízbefulladástól nem menj úszni… - szól közbe Armin. Már most jól megyek versenyezni.

Félre vonulok a kocsimhoz, cipõt váltok ~ mert hát ugye az én drágaságomban nem lehet vezetni~ és a rajthoz állok. Kezdek izgulni, pedig nem szokásom. Két kocsi már itt van, de a harmadik nem akar jönni.
A kocsimból a többiekre nézek. Armin… Egy csókot dob felém és mintha mondana is valamit. Talán sok sikert kívánt nekem? Mindenesetre elmosolyodok és bele is pirulok.
A negyedik kocsi pedig csak nem jön. Kezdek egyre inkább ideges lenni. A kormányt szorítom és már azt várom, hogy indítsák a versenyt. Végül befut egy full sötétített Honda. Ki ez a pöcs? Felbõgeti a motort, jelezve mehet a verseny, én pedig csak elindítom a zenét. Jól fog esni a drifft-hez. Mindig így szoktam csinálni.
A kis csajszi indítja a versenyt és nagyon jól indítok. Vezetõ helyzetben vagyok, de a Honda se semmi. Igazán közel van, de … Nem tudom miért ilyen ismerõs a vezetési stílusa. Egyre jobban zavar, hogy a nyomomban van és hogy nem tudom ki is õ. Pedig nagyon deja vu érzésem van most.
Az egyik ívben, pedig sikerül kissé elrontanom a dolgot, amit kihasznál a fekete honda és megelõz. Esélyem sincs vissza venni tõle a vezetést. Õ nyer, de nem áll meg, csak tovább hajt. A zene abba marad, engem az idegbaj kerülget. Kiszállunk a kocsiból. Mindenki nagyon értetlen.
A többiek felé fordulok széttárt kezekkel, hogy ez most mi a szar volt? A kivetítõn is kint a neve, én meg második lettem. De most mi van? És ki volt ez a fasz?
Csak a kivetítõt nézem és nem értem, hogy hibázhattam ekkorát. Miért nem tudtam csak a vezetésre koncentrálni? Hallom körülöttem mindenki tök jól eldumál, csak én vagyok így ide fagyva. Ez… most … nagyon … elkúrtam! Tudni akarom ki volt az, aki levert ENGEM!!
- … rin…. Karin…. – erre megfordulok, de ez a totál semmi életerõ fejjel nézek a többiekre. Mióta állnak õk itt?
- Oh, bocsi. Kicsit elbambultam… - és mellé én sem értem miért pirulok el. Eléggé elgondolkodtam és nem vettem észre, hogy jönnek. – Remélem legalább a kis hippi versenye sikeres lesz. – sóhajtok és a kocsimhoz megyek. Leparkolok vele valahova, hiszen itt mindjárt jön Syd-ék versenye. Igaz az majd egykor lesz,de hát elõttük is vannak itt. Szóval mind levonulunk a pályáról félre, hogy nézhessük a többi versenyt.
- Pedig nagyon jól csináltad. Szoros küzdelem volt. – nyugtat Cinty, mire megcirógatom halvány mosollyal az arcomon arcát.
- Édes kis baba vagy, te ’’köszönöm”. – mondom ez utóbbit már japánul. – Legközelebb mindent bele adok. Még többet is. Na de nem gond, a Nico-féle csoportos lerészegedés majd kezdetét veszi… Neked meg mindent bele Amy. Zúzd le õket. – mosolygok rá is bájosan.
- Igyekszek. – feleli ugyan olyan visszafogottsággal, ahogy eddig is tette. – Majd jövök.
Valahogy úgy érzem lenne kedvem még egy versenyre. Nem véresen komolyra, csak valamire, ami feldobja a kedvemet. Mert talán egy gyõzelem meghozná a kedvemet.
Arminra gondolok, aki biztosan ügyes volt. Én szurkolok neki…
- Odanézz Neko! – erre fordulok is a pálya felé. Elrajtoltak és baszott jól csinálja Amy.
- ’’ Ganbatte” (mindent bele)– kiáltom, bár úgysem hallja, na mindegy. Hol egy sör?
Nem túl feltûnõen húzok el egy sörért. Innom kell. Hogy lehettem ilyen nyomi? Mosolygok, de még mindig nem tudtam feldolgozni ezt a tényt. Ilyen butaságon olyan rég vesztettem már. Nem mondom, hogy istenkirálynõ vagyok, de nem nyomom szarul. Most viszont… Gáz volt!

Mire visszaérek, nem csak Amy-t ünneplik gyõzedelméért, de már Armin is visszatért. Remek. Úgy nézem ma csak Syd és én buktunk egy nagyot. Csak szomorúan sóhajtok és igyekszek tartani magamat.
- Hát te? – áll meg az orrom elõtt Armin. – Miért vagy elkenõdve? – látom rajta komolyan érdekli. Örülök neki, nem akarok róla beszélni. Na jó, röviden…
- Elbuktam, ez van. – vonok vállat és meghúzom a sörömet. – De inkább te mesélj. Nyertél? – mosolygok rá bájosan.
- Nyertem hát. – erre teljes szívembõl, õszintén gratulálok neki. Rendes kölyök õ.
- Akkor lehet megünnepelni. Esetleg valami újabb magas helyre mászni? – kuncogok édesen.
- Simán. Jössz te is cicamica? – erre meglepõdök és érzem pír szökik az arcomra. Ezt most azért mondja, hogy jobb kedvem legyen? Nem tudok mit mondani. Még csak most állt be a csapathoz és máris kedves velem. És a többiek…
Hátra pillantok feléjük. Mindenkinek nagyon jó a kedve.
Istenem… Alig vagyok itt és már nem akarok haza menni. De ha vége az üzletnek, akkor apámmal haza térek és valószínû többet mi már nem is fogunk találkozni. Érzem a sírás kerülget és mikor vissza fordulok hozzá eléggé elkenõdött fejem lehet, mert õ is megkomolyodik.
- Ugyan már cicamica, ne légy így elkenõdve. Lesznek még versenyek, amiket nyerni fogsz! – vígasztal, ami nem hogy nem segít, de még inkább bõghetnékem van. Már nem vagyok a verseny miatt elkenõdve, hanem boldog vagyok, hogy ilyen embereket ismerhettem itt meg.
- Naa, ne kezd el sírni! Hallod? Ahogy a mondás tartja, jön még télre tavaly! – nem akarok a szemébe nézni, de õ finoman megemeli az államat és mutatóujjával megpiszézi a nózimat. Armin, ez most nem segít csezd meg. Édes vagy, mindjárt elolvadok tõled, de sírni is fogok… ha így folytatod. – Inkább igyál velem egy felest és felejtsd el a versenyt. Ünnepelj velünk, oké?
Nem felelek, hanem eltávolodok tõle és baromi gyorsan elindulok ki a közelükbõl. Syd-ék is a kocsijaik felé veszik az irányt, így simán Nico mellé tudok kerülni.
- Egy verseny utánatok. Lefixálom. – és halványan rá mosolygok. – A tét semmi extra csak a buli kedvéért… - majd el is sietek. Érzem el fogom bõgni magam.
Ismét a kis csendes helyre megyek, nincs úgy félre esve a bulizóktól, de mégis jobban esik itt lenni. Elõhorgászom a telefonomat és csak nézem. Felhívjam? De már biztosan alszik… Azért kikeresem a számát, majd mégis tárcsázom. Yuji….
- ’’Igen?” – szól bele egy igencsak kómás japán hang, mire elpityeredek.
- ’’ Szia… Remélem nem zavarlak nagyon. Tudom nem illik ilyen késõn hívni….”
- ’’Karin mi a baj? Bántottak?” – hallom hangja aggodalommal teli. Csak mély levegõt veszek és szabad kezemmel megtörlöm pofimat.
- ’’Nem dehogy. Épp ellenkezõleg. Nagyon kedvesek velem.”
- ”És ezért bõgsz? Karin, mi volt?”
- ’’ Mindegy… Egy fekete hondás legyõzött, nem ez a lényeg. Tudod leltél Sydnei-rõl némi infót.. Igen igen Lola.” – bólogatok mikor említi. – ’’Kérlek töröld. Nem kellenek ezek az információk… Biztos! .. Az meg legyen csak az én dolgom.” – mosolyodok el.
- ’’ Oké el fogom tüntetni. Még valami?”
- ’’Más nincs köszi. És még egyszer bocsánat. További szép estét Yuji.” – ezzel le is teszem.

Egy sminkigazítás után gyorsan fixálom a versenyünket Nico-val. Szerencsére már nyoma sincs annak, hogy sírtam. Széles mosollyal az arcomon térek vissza hozzájuk. Az már messzebbrõl megüti a fülemet, hogy Nico nyerte a versenyt.
Na, ez már kettõ a mai napra, de úgy érzem Sydnei ezt a vereséget jobban viselte. Ráadásul Fury is felszívódott, így mehet a buli.
- Cicamica. – lép hozzám Armin, mire nem gyõzök bocsánatot kérni, hogy úgy ott hagytam a picsába. Viszont megnyugtatom, hogy már jobban vagyok, majd Nico-hoz lépek.
- Most mi jövünk. – mosolygok bájosan. – Azonban Armin melletted ül majd és mellettem Syd, ha ez oké. – mind összenéznek, de aztán bele egyeznek. Tét nincs, csak az hogy nagyon nagy bulit fogunk ez után csapni mind.
És jöhet bármi rossz, minket nem érdekel, a kedvünket már semmi sem ronthatja el.
A kocsikba ülünk és ismét elindítom azt a bizonyos zenét. Most sokkal jobban fog menni. Syd-re nézek, aki most csatolja be a biztonsági övét. Már épp akartam kérni rá, hisz az enyém már be van. Mély levegõt veszek, majd a lányra mosolygok. Most mindent bele fogok adni, gyõzni fogok. De ha nem az sem érdekel, mert õk a haverjaim és egy jó móka az egész. Történjen bármi nem fogom megnézni a kivetítõn az eredményt, mert nem fog érdekelni.
- Készen állsz Syd? – kérdezem kedvesen, kissé elvetemült mosollyal az arcomon. – Most nem fogok finomkodni, mint az elõbb.
Felbõgetem a motort, mikor belliben a lány, hogy a versenyt indítsa. Átpillantok Nico-ék kocsijába és megejtek feléjük egy mosolyt. A lány elindítja a versenyt és én azonnal bele adok mindent, mind a gyorsaság, mind a drift szemszögébõl.
Éles a verseny és elég szoros is. Végig egymás mellett vagyunk és Nico nem nyom nitrot, viszont nekem sikerül elrontanom és csúnyábban kifordulnok, mint kellene. Emiatt kénytelen vagyok ~bár nem is bánom, mert igazán izgalmas és klassz dolog~ a „rendõrfordulót” alkalmazni. Hogy ez mibõl is áll?
Tolatásban gyorsítok, majd mikor már jónak látom alárántom a kormányt egy satufékkel egybe kötve. Így pördülök meg és már mehet is neki a gáz. A lemaradást szépen behozzuk és végig tartjuk is. Nehéz elhinni, de egyszerre érünk be teljesen.
- Te õrült vagy. – nevet jó kedvûen Syd.
- Tudom. – vigyorodok el elégedetten kiszállva a kocsimból. – Neked az edzõteremben, nekem meg itt gurul el a gyógyszerem. – vonom meg könnyedén a vállam és tényleg nem fordulok meg a tábla felé. – Menjünk bulizni. – szólok oda Nico-éknak és az eredményt meg sem várva távozunk. Kit érdekel ki nyert?
Ez már örök rejtély marad számunkra, de a többiek biztosan tudják az eredményt. Dorian, Cintya, Amy és Noel mindenképp végig nézték, mi pedig nagyon jól éreztük magunkat.
- Nagyon klassz volt cicuska. – mosolyog rám Armin. – Jól kivágtad magad a helyzetbõl.
- Igen, de Nico meg igazi úriember volt és nem nyomta el a nitrot. Különben esélytelen lett volna. De ez nem is a gyõzelemre ment…
- Egy ilyen csinos pofihoz nem illik a szomorúság, úgyhogy örülök, hogy már mosolyogsz. – oh, nocsak Armin… Erre ártatlanul el is pirulok. – Tudod Love and Peace. – formál „v” betût ujjaival.
- Igen. – bólintok édesen. – Na de most már tényleg ünnepeljünk és felejtsünk el mindent, ami szar. – pillantok Syd-re.
Dorian-ék már gondoskodtak az italokról és bele is csapunk a buliba. Van zene, pia, jó társaság. Kell még valami? Nem éppen. Hát akkor meg? Az Armin által beígért felest felhajtom vele, aztán jöhet egy sör. A magasba emelem az üvegemet.
- Akkor igyunk a mai nap gyõzteseire, Syd-re aki tuti még kétszer le fogja zúzni Fury-t, az új barátainkra és arra, hogy még több ilyen versenyeink legyenek! … Mármint a sikeresek. – mosolygok. Koccintunk és mind inni kezdünk.
Soha sem bírtam túl jól az alkoholt, de most még lekopogom, tök jól megy. Táncolunk a lányokkal, olykor lecsúszik egy-egy ital is. Dübörög a zene, kissé erotikusra sikerül a táncunk is, ami a fiúknak tetszik. Õk is jól szórakoznak meg mi is. Olykor neki állok énekelni a szöveget és ha egy egy srác kicsit is rámozdul Cinty-re hát nem hagyjuk neki. Vigyázunk rá, különben az apja megöl minket.
- Héj Armin!
- Igen? – hajol közelebb hozzám, hogy jobban hallja mit is szeretnék neki mondani. Én is közelebb lépek hozzá, már mellé is állok inkább és addig abba hagyom a táncot.
- Most én jövök a nemrég elhangzott dumával… - kezdek bele kissé zavarban. – Nem hoztam sátrat.
- Viccelsz? – kezd el nevetni, majd bólint. – Nálam van, ha gondolod cicamica.
- Köszönöm szépen Armin. – mosolygok rá, majd ismétlem japánul is. – ’’Köszönöm”. – õ megint csak V betût formál ujjaival és rám mosolyog. Viszonzom neki ezt a gesztust. – Love and Peace igaz? – õ persze rábólint, mire még inkább mosolygok. - Leülünk kicsit? – kérdezem ártatlanul és válasz helyett bólint.

- Szóval te Brooklyni srác vagy, igaz? – kérdezem kedvesen. – De mivel mondtad, hogy a kínai nagyfalról lettél leszedve, így gyanítom másfele is járkálsz. Merre jártál már?
- Igen és hát elég sokfelé. – látom gondolatban számolja is össze a helyeket. – Tudod amerre a lábam visz.
- A kocsid. – mosolygok rá, utalva arra, hogy nem gyalog teszi meg a távokat. – De hallgatlak. Érdekesen hangzik.
- Hát voltam ugye Kínában, Afrikában, Európában, Egyiptomban…
- Huuha. Ez tényleg izgi. Ennyi szép helyet látni. Mázlista vagy Armin. Azt hiszem kissé irigyellek is. – pirulok és adom is hozzá a zavarban levõt, de csak kicsit. Nem játszom túl magamat.
- Na és te? Nem tûnsz ide valónak. Mármint nem azért mert japán vagy… Csak úgy érzem te is ide csöppentél.
- Ez igaz. – bólintok rá. – Tudod szerettem volna kicsit kiszabadulni japánból. Én Tokyo-i lány vagyok, de Naha-n születtem. Az egy szép hely Okinawa-n. Biztosan tetszene, de Tokyo meg nagyon nyüzsgõ város. Szeretek ott élni. De itt is jó.
- Egy kis idõ távol a családi háztól cicamica? – kezdem megszeretni, hogy így hív.
- Hát igen… - kicsit kezd ez a kérdés kínos lenni. – És miért mész magas helyre?
- Mert szeretem a szép kilátást. – von vállat, mire elkuncogom magam.
- Igazad van, fentrõl jobban látni és szebb a táj. – bólintok rá, majd a többieket kezdem el nézni mellette ülve. – Armin… mondd csak. Van valakid? Egy kis kedves lány, aki haza vár? – kérdezem a lehetõ legártatlanabbul. Nem is tudom miért kérdeztem meg. Talán mert másabb, mint a többi srác akikkel eddig találkoztam. Jaj te Karin.
- Nem igazán... a lányokkal jól kijövök, alkalmi kapcsolatok, de soha nem tudok megülni a fenekemen max négy hónapnál tovább, és ez gyakran nem tesz jót a párkapcsolatoknak. – von vállat. Hát igen, ez sajnos így szokott lenni. A legtöbb lány nem fog arra várni, hogy talán egyszer majd visszatér a kedvese, fõleg akkor nem, ha a világot járja be. De ha a lánynak van egy kis csepp esze, akkor a szerelmével tart. - Én nagyon jól meg vagyok így. Na és te, Cicamica?
- Nekem sincs. – mondom könnyedén. – Utoljára… - és elkezdek gondolkodni. – Egy komoly kapcsolatom volt, 3 évig. Utána többet soha. A pasiknak általában csak a pénzünk kell, vagy a családi befolyás. Az apám elég befolyásos ember, ezért.
- Hát, ez általában így van a magadfajta lányoknál. – állapítja meg. - Van egy sikeres apuci, nagyszerû pozícióval és ranggal, van egy csinos lánya, persze, hogy csak a pénzért meg a befolyásért keresnek. Ha meg nem, akkor a szexért, de tudom milyen kirekesztettnek lenni. – ez meglep, hogy így leáll nekem dumálni. Azért jól is esik, még ha a lelkem nem is fogom teljes mértékben kiönteni neki.
- Noha szeretethiányos nem vagyok, de ahogy téged elnézlek, te eléggé az vagy. – ne játssz pszichológust! Oké apu szeret, de jó lenne, ha más is szeretne és nem a pénzem miatt. Mintha ez a furcsa kis hippi a lelkembe látna. Így elég értelmesen sikerül ránéznem. Kissé talán döbbenten, elkerekedett szemekkel. - Na, ne nézz így. Figyelj ide, mindig is voltak és lesznek, akik ki akarnak majd használni, ne törõdj velük. A Carpe diem csak egy ideig jó, de aztán elfogy a lendület. Ne ess bele abba a hibába, hogy A) drogozni kezdesz vagy jobb híján dacból szajha légy. B) hogy idegösszeroppanást kapj. Ez nem ér annyit, cicamica. – halványan elmosolyodok, de a fene egye meg, hogy már megint könnyezik a szemem. Kell valami tématerelés.
- Oda nézz Nico-ék, hogy összemelegedtek. Ebbõl lesz valami. – mondom vidám hangon, mire oda fordul, én pedig így nyomok egy puszit az arcára. – Furcsa egy kölyök vagy te, de köszönöm a kedves szavakat. – ezzel fel is kelek mellõle. – Gyere, menjünk vissza a többiekhez bulizni. – idõt sem hagyok neki reagálni, már indulok is, jókedvûen, mosollyal az arcomon.
 

A pia már meg hozta hatását, de még mindig nem annyira, viszont kezdek kissé fáradni. Nem vagyok álmos, de már kitáncoltam magam, így úgy döntök lehuppanok Cintya mellé.
Nem tudom, milyen vagyok részegen, mert nem szoktam emlékezni a tetteimre, de Shinji egyszer azt mondta, olyan vagyok, mint egy édes baba.
- Helyes srác ez a Dorian, nem gondolod? – kérdezem kedvesen és a mosoly le sem vagy az arcomról. Átkarolom a csöpp lányt és meghúzom sörömet.
- Hát… - de elpirul. – Tényleg az. –ad nekem igazat.
- Szerintem tetszel is neki. Nem gondolod? Mondjuk ’’helyes kis lány vagy”. – nekem fel sem tûnik, hogy kezdek japán szavakat, mondatokat dobni a beszédembe. Ez teljesen természetesen jön magától.
- Na de Neko. – kuncog, de látom én ám, hogy zavarban van. Nem baj, így még édesebb. – És te meg Armin? Látom nagyon jól elbeszélgettetek.
- Igen, rendes srác, mindenkivel megtalálja a ’’hangot.” – bólintok. Látom furcsán néz rám, de én csak mosolygok és felhajtom az utolsó kortynyi sörömet is.
- Karin, héj! Nem tudtam hova tûntél. – érkezik meg Sydnei is, szorosan a nyomában Nico-val és a többiekkel.
- ’’Csak szusszanok kicsit” . – mutatok V jelet, úgy érzem túl jól átvettem Armintól a dolgot. Nico csak elvigyorodik ezen, de tudom én ám mire gondol, arra, hogy: Ez már fertõzõ. Armin mindenkit átállít hippinek. – ’’Jaj Sydnei én úúgy szeretlek…” – kelek fel és olyan szépen lesmárolom, mint még soha. Mikor elengedem akkor is csak vigyorgok rá, míg õ döbbenten néz rám.
- Haver azt hiszem kezdhetsz aggódni. – jegyzi meg Dorian, mire a többiek is csak néznek.
- Én nem gondoltam volna… - kezd bele Amy. Mit, miért? Kér õ is? Mellette Noel csak nagyban vigyorog, kissé talán már perverzen. Kissé érzem, hogy megbillenek, de Armin megfog. Csak dúdolgatni kezdek. Azt hiszem mára kiütöttem magam. Nem olyan vészes, de kezd egyre inkább hatni. Ez a szeretek mindenkit fázis. Mármint Shinji így írta le.
- Én úgy imádlak titeket mind… - lépek arrébb tõlük. - ’’ Imádok mindenkit, ti vagytok a legjobb barátok”. – azonban még mielõtt tovább folytathatnám pengét érzek a bõröm közelébe és nyelni is elfelejtek. Ez… Mi? A többiek is meglepõdnek. Ebben a helyzetben mit lehet tenni?
- A fekete hondás… - jegyzi meg Cintya. Talán látta abból a kocsiból kiszállni.
- ’’ Szépségem még mindig túl sokat iszol. De bájos vagy nagyon.” – veszi el a pengét és engedi, hogy megforduljak. Én ezt értetlenül teszem meg. Már tudom mi a faszért volt deja vu érzésem. Õ csak visszahelyezi a tokjába a katanat. Barom, ez éles! Meghajol és ahogy azt illik átnyújtja felém.
- ’’ Shinji te seggfej! A frászt hoztad ránk!” – osztom ki rögtön, de a kardot átveszem.
- Itt meg mi folyik? – hallom meg David hangját. Hát igen, a lánya miatt nem volt messze és hát biztosan nem szereti a balhét a versenyein.
- Elnézést kérek Shinji helyett is Mr. Wain. – és kissé meghajolva nyújtom át a kardot. – Úgy érzem jobb helyen lesz a rendezvény végéig magánál. – átveszi tõlem. – Én meg kiosztom ezt a hülyét!
- Neko ki ez? – kérdezi Sydnei, akin látom tényleg aggódott. Neki meg fegyvere van, na bumm. Le is lõhette volna, fõleg ha nála van.
- Bocsánat srácok. Õ az én… régi barátom..
- A nevem Yamanaka Shinjiro. Én vagyok Karin volt barátja. – karolja át a vállamat. – ’’ Hallottam az apádtól, hogy itt vagy, gondoltam meglátogatlak. A barátaidat be sem mutatod?”
- ’’ De igen, az öklöm után te hülye yakuza pöcs.” – de azért rámosolygok és neki is látok kis társaságom bemutatásának. Érdekes estének nézünk még elébe, úgy érzem.