Elõtört belõlem a Hollow énem. Szemeim kékbõl átcsapnak vörösbe. Mikor épp támadnék Aizen-re, megjelennek a Gotei 13 kapitányai és alkapitányai. Valaki elém áll, és nem engedi, hogy Aizen-re támadjak.

- Nem kell egyedül végig csinálnod, Eurynome! - hallom Byakuya hangját. 
- De igen! - mondom és hátulról leütöm, hogy eszméletlenül esik össze.

Rá támadok Aizen-re és szinte rögtön telibe kapom. 

Mikor átértem Hueco Mundoba, azonnal megláttam Las Nochest.

- Meg is van. – ekkor megrohant pár emlékkép. De nem sokat törõdtem velük.

A leggyorsabb sebességemmel elindultam. Las Noches felé. Miközben az épület felé tartottam, feltûnt elõttem Luluganga a sivatag õre.

- Innen nem engedhetlek tovább! – mondta miközben egy cerot lõtt ki rám.

- Nem érek rá veled szarakodni. Pusztulj az utamból! – mondtam emeltebb hangon

Ekkor az egyik kezemmel szétcsaptam a ceróját, majd olyan sebességgel hogy nem is lehetett látni, kettévágtam és átmentem a 2 fél között. Mire újra egyesült, addigra már réges-rég messze jártam.

- Tarts ki Eurynome! – mondtam magamban és növeltem a sebességemen.

Pár perc múlva már Las Noches fala elõtt álltam. Pont nem volt bejárat, ezért gondoltam csinálok egyet. Jobb kezemmel beleütöttem a falba és csináltam egy óriási lyukat Las Noches oldalán. Tulajdonképpen kicsikét eltúloztam, mivel a lyuk nem éppen egy emberes lyuk volt. Nem zavartattam magam azzal hogy utat keressek, csak a falakat áttörve, haladtam a központ felé ahol a tornyok vannak. Végre kilyukadtam a központi részben, ahol már láttam is a fõtornyokat.

- Megvan.

Majd mikor ez kimondtam, feltûnt elõttem az arrancarok külön alakulata. Teljesen körbevettek és lehettek vagy 50-en.

- Sajnáljuk, de innen nem mehet tovább. – ekkor az összes elõrántotta a kardját.

Nem szóltam semmit, csak vártam hogy támadjanak. Mikor ezt megtették, én a villanás egy tört része alatt megöltem mindet, a vezetõvel együtt. Még a kardja erejének kiengedésére sem hagytam neki idõt. Ezután viszont feltûnt elõttem Nnoitora.

- He! Te vagy a megmentõ? Shinigami!

- Nem érek rá veled játszadozni Espada. Sietnem kell.

- Igazán? AKKOR SIESS ÉS HALJ MEG! – kiabált és rontott rám óriási fegyverével

Ekkor nem történt más, csak eltûntem és Nnoitora háta mögött voltam, csak immár 100 méterre. Futottam tovább a központi torony felé ahol Aizenék voltak. Nnoitora ekkor még csak éppen a földre hullott, viszont az egyik pillanatban már ketté is vált.

- Nem érek rá ezekkel szórakozni.

Nemsokra rá már a toronynál is voltam. De mintha elkéstem volna. Eurynomét átszúrták egy karddal. Nem hallottam mást, csak az ordítást a fejemben. Ekkor megrohantak az emlékek a volt szerelmemrõl, Chiakiról, amikor is kardommal átszúrva állt elõttem.

- Nem……Nem lehet hogy újra megtörténjen. – mondtam kétségbe esett hangon magamban. – AIZEN TE ROHADÉK!

- A fenébe. Ez Hikawa. Ez nem túl jó. Ha õ itt van akkor felborulnak a terveink. – mondta Aizen magában. – Gin! Állítsd meg!

- Igenis Aizen kapitány!

Gin már ugrott is fel hozzám, és támadott. Én beletenyereltem az arcába és leugorva, belevertem a fejét a földbe, amitõl létrejött egy nagyobb kráter. Ettõl nem is halt volna meg, de zuhanás közben beleeresztettem egy lélekölõt, amitõl azonnal meghalt.

- És most te következel Aizen. – mondtam, s tekintetemmel kést lehetett volna élezni.

Ekkor körbe vett az összes Espada.

Egyre meglepettebb vagyok. Külsõmön ez nem látszik, de reiatsumon már jobban érzékelhetõ hogy zavarban vagyok. Eurynome gyengéden bánik velem. Reiatsuján szinte tapintható az érzés hogy akar engem meg fog kaparintani. Eközben nekem egész végig Chiaki jár a fejemben. Eurynome ekkor átül az ölembe és lábaival átkulcsol, mintha teljesen be akarna börtönözni érzelmileg. Az egyik kezével a hajamba túr, a másikkal pedig az arcomat simogatja. A szívem még mindig Chiakit szereti, de a testem magától mozog és karjaimmal átkulcsoltam a derekát, majd egyik kezemmel a haját simogattam, a másikkal pedig lejjebb indultam. Már teljesen beleéltem magam, de csak azért mert már Eurynome helyén Chiakit láttam és úgy éreztem mintha õt csókoltam volna.

- Nocsak, nocsak, nocsak. Ismét befûztél valakit, nemde, Eurynome? 

Szólalt meg egy gúnyos hang és Eurynoméval abban apillanatban szétugrottunk.

- Mit keresel itt, Gin? - kérdezte Eurynome immár hideg hangvétellel.

Ekkor Ichimaru Eurynome mögé lépett és elkapta a haját. Én nem tudtam megállítani, mert még nem zökkentem ki abból hogy nem Chiaki volt velem. De pár pillanat múlva már nyóltam is a kardom felé, de ekkor:

- A-a-a! Ha megmozdulsz, véget vetek a kis kurvád életének. Amúgy érted jöttem! - mondta Ichimaru

Ezután áthúzta Eurynomét a szoba másik sarkába hogy ne tudjam még véletlenül sem bántani. 

- Áh szóval így játszol. - mondtam magamban - Ezt benézted! A Hirairyuu-val kinyírlak. (magamban)

De ekkor újra megszólalt.

- Üzenem a Fõkapitánynak, hogy a Vasto Lorde-k ideje eljött! Mond meg a vénembernek, hogy a háború hamarosan elkezdõdik!  

- Hikawa õ is... - mondta Eurynome, de Gin megszorította a nyakát és így nem tudta befejezni.

- Te hülye szuka! - mondta Gin.

- ... õ is... õ is Vasto Lorde! - fejezte be Eurynome amit elkezdett mondani.

Ezután Ginnel együtt eltûntek. 

- Picsába! 

Ekkor hadnagyok rohantak be.

- Mi volt ez? - kérdezték.- Az elõbb érzékeltünk egy hatalmas reiatsut. Ki volt az?

- Ichimaru. - mondtam s közben feldúltan, gyors léptekkel hagytam el a szobát és a fõkapitányhoz igyekeztem. Egy fél óra múlva már össze is hívták a kapitányokat. A halálistenek fel alá rohangálnak és meglepetten értekeznek a kapitányok gyors összehívásáról. Én is oda érek a gyülésre és az ajtót szinte belököm, majd szembe állok a fõkapitánnyal. Tekintetemmel szinte gyilkolni tudnék. 

 -Hikawa kapitány! Végre ön is…

- Hagyjuk a kertelést! Megszervezték már a mentõcsapatot Eurynome kiszabadítására? – kérdem indulatosan. – HALLJAM!

Mindenki csendben állt és nem felelt. Majd egy kis idõ után a fõkapitány megszólalt:

- A helyzetre való tekintettel, nem küldhetünk mentõcsapatot Eurynome kapitány ellen.

- Hogy mi van? – kérdeztem gyanút sejtõ hangon – Mi az hogy a „helyzetre való tekintettel”?

- A közelgõ háború miatt minden emberünkre szükség van. – mondta a fõkapitány.

- Hisz megmondta Ichimaru is. „A háború hamarosan elkezdõdik”. – mondta Hisagi.

- Valamint Eurynome is félig Arrancar. Jobb ha Hueco Mundoban tartózkodik. – folytatta a fõkapitány.

- Hogy mi van? – kérdeztem fogaimat összeszorítva – Nem küldenek mentõcsapatot mert Eurynome félig arrancar?

A fejemben megfordult hogy ott helyben megölöm a fõkapitányt a düh miatt, de inkább hátat fordítottam és az ajtó felé indultam.

- Hikawa kapitány mégis hova megy? – kérdezte a fõkapitány

- Nem egyértelmû? Megyek visszahozom Eurynomét.

- Nem lehet! Az ön erejére itt van szükség.

- Nem érdekel!

- Nem hallotta a fõkapitányt? – kiabált rám Soi Fon. – Micsoda tiszteletlenség.

- Tudja fõkapitány úr….Tisztelem önt. De a döntései nem a rangjához méltóak. Csupa felelõtlen és szánalmas döntés. – mondtam kissé nyugodtabb hangnemben. Ekkor újra megindultam.

- Megállítani! – mordult a fõkapitány.

- Hallottátok! Megállítani! – kiabált Soi Fon és az onmitsukidou emberei megjelentek körülöttem.

- Itt kell maradnia, hisz szükségünk van önre Hikawa kapitány.

- Megmondtam nem? Nem érdekel!

Ekkor újra elindultam. (Már megint) 

- Elkapni! – kiabált Soi Fon.

Ekkor az onmitsukidou emberei elõrántották kardjaikat és megtámadtak. Én egy villanás idejének tört része alatt elintéztem õket.

- Francba. – mormogott Soi Fon és megtámadott engem. Kardját, felém repülve húzta ki és megpróbált szembõl egy vízszintes vágással levágni. Az egyik kezemmel elkaptam a kardját, a másikkal pedig a fejét. Ezután a kardját belelöktem a falba, azután pedig Soi Fon-t is. Ekkor Kenpachi tûnt fel egy függõleges csapással.

- MEGÁLLNI! – kiabált a fõkapitány.

- MOST MÁR NEM! – felelt rá Kenpachi. – Végre újra megküzdhetünk!

Jobb kezemmel elkaptam Kenpachi kardját, a ballal pedig a hasába eresztettem egy lélekölõt, amitõl egészen a fõkapitány lábai elé repült.

- Nem az erõszaka a megoldás.

Ekkor egy szemvillanás alatt eltûntem a terembõl.

- Eltûnt! Keressék meg!  - kiabáltak fel a kapitányok.

Gyorsan haladtam Seireiteiben hogy ne akadjanak rám. A dangai kapu felé tartottam. Ott már javában állt az õrség. Komamura, Soi Fon, Byakuya és Kenpachi kapitányok vártak ott és még néhány erõs halálisten. Ikkaku, Yumichika, Hisagi és Izuru is ott voltak. Már egyre közelebb voltam a kapuhoz, amikor kieresztettem a reiatsumat és elõhúztam a kardomat.

- Ott van! Állítsátok meg!

Ekkor mindenki készült megállítani engem. Byakuya elõhívta a bankaiát, majd Komamura is ezt tette. Tudták hogy bankai nélkül semmi esélyük sincs. De elfelejtették, hogy már régen sem voltak képesek legyõzni még bankaiban sem. Mindkettõjük támadása felém tartott.

- Lángolj! Seikaryuu! – hívtam elõ kardomat és óriási reiatsu tört ki belõlem.

Kardomból kicsaptak Seikaryuu kék lángjai és a reiatsum szinte összeroppantotta mindenki lelkét.

Nincs idõm itt szórakozni veletek! Tûnjetek az utamból! Karyuu no gekido!!! – kiáltottam Seikaryuu egyik támadásának nevét és ekkor óriási tûzcsóva söpört el Byakuya és Komamura támadását, az összes shinigamival együtt aki a közelben volt, majd áttörte a Dangai bejáratának óriási ajtaját. Ezután bementem a dangaiba és rohantam át az emberek világába. Mikor átértem, a levegõben álltam és betájoltam hogy nagyjából merre lehetek. Miután sikerült betájolnom magam, elindultam az Urahara vegyesbolt felé. Sebességemnek köszönhetõen pár perc alatt elértem a célt. Ott már várt rám Urahara.

- Tudtam hogy ön az Hikawa-san.

- Tudta hogy jövök?

- Ukitake már ideszólt hogy mi a helyzet.

- Ukitake kapitány? – kérdeztem kissé meglepõdve.

- Igen. Mondta, hogy várjak önre. És mikor átérkezett, egybõl megérzetem hogy itt van az emberek világában. Nincs önön az 5 korlátozó pecsét igaz?

- Nincs.

- Akkor minél elõbb el kell hogy menjen az emberek világából hogy senkiben ne tegyen kárt a lélekenergiája. Jöjjön. Már mindent elõkészítettünk.

Lementünk a föld alatti edzõterembe, ahol Uraharaék elõkészültek a garganta megnyitására. Ekkor emlékképek rohantak meg arról amikor Gordian ellen mentem Hueco Mundoba.

- Kész vagyunk Hikawa-san. – mondta Urahara és megnyílt a garganta.  

- Rendben! Akkor indulok. – mondtam Uraharának. – Várj Eurynome! Jövök. – mondtam magamban, azután beugrottam a gargantába.