|
|
Szerepjáték
(Bleach)
| hikawa | 2013. 11. 17. 14:42:44 | #28258 |
 Karakter: Ryuuzoku Hikawa (kitalált karakter)
Megjegyzés: Eurynome-nak
- Azt mondod hogy hasztalan minden támadás? Te vagy maga a halál?
- Igen. - hangzott magabiztosan.
- Akkor van egy rossz hírem. - termettem előtte. - Én a pusztítás és a halál istene vagyok. - küldöm el egy ütéssel, majd utána villámlépek, és rátaposok,
amitől egy kráter is keletkezik a földben. - Lehetsz maga a halál. Azon a tényen ez nem változtat, hogy a 4 alapító klán egyikének tagjával állsz
szemben. - ragadtam meg a nyakát, és a magasba emeltem. - A halál, és a pusztítás Istenének klánja. Az erőd egy olcsó hamisítvány. Te vagy a halál.
Én viszont Démonisten vagyok. És Istenként bármit megtehetek. Még a halált is megülhetem.
Ekkor feldobtam magasra Eurynomét, és utána ugrottam. Kardomat visszadobtam, ami beleállt a földbe. Ezután elkezdtem Eurynomét ide-oda rugdosni, olyan erővel
és sebességgel, amitől Hueco mundo homokviharok keletkeztek. Ekkor Eurynome a fegyverével felém szúrt, és el is talált. Mikor elült a porfelhő, kátta,
hogy fegyvere nem hatolt át a testemen. Arcán nagy meglepődöttség látszódott.
- Mi a baj halál? Kicsit elvéreztél.
Ekkor a sárkánya támadt rám. Felé nyűjtottam a kezem, és megjelent Seikaryuu láncos pengéje a kezemben, ami a földön
hagyott Zanpakutom markolatának végéből jött elő. Azzal kötöztem le Eurynome sárkányát.
- Miért hiszed azt hogy legyőzhetsz? - nyögte ki Eurynome.
- Megmondtam hogy mi vagyok. És amúgy sincs már semmi és senki amiért másnak kéne lennem. Elveszetettem Chiakit,
te pedig olyan vagy amilyen. Inkább nem mondanám ki. Eddig csak ezek a pozitív érzések korlátozták az erőmet.
A Ryuuzokuk nem hiába a halál és a pusztítás Istenei. Minden gynge érzelmet mellőztek, amitől elgyengültek volna.
És most hogy te is felfedted az igazi személyiségedet, belőlem is eltűnhet ez az érzés. Így erőm teljében lehetek.
Ekkor Eurynome szólította volna a sárkányát, hogy támadjon. A sárkány ekkor megpróbált kiszabadulni.
- Ja és most kellett volna annak történnie hogy a sárkányod kiszabadul.
Ekkor a sárkányt újravisszarántotta Seikaryuu.
- És most megöllek téged, és semmi nem fog az utamban állni.
- És azután elpusztítod Soul Society-t? Azt nem hagyom. Én vagyok a legfőbb vezető.
- Ugyan. Semmi tervem nincs Soul Society-vel. Ha ők is kötözködni akarnak, akkor ide kell hogy jöjjenek. Őket is szívesen megsemmisítem.
- Nem hagyom hogy itt tombolj! Megölted Gordiant is!!!!
- Nemcsak őt. - vigyorogtam démonian. - Mindenkit aki itt volt. És a reiatsum jelenleg is pusztítja a hollowokat körülöttünk több ezer kilóméteres körzetben is.
- Így felborítod a világok közti egyensúlyt. - köhécselt Eurynome.
- Nem. Az én reiatsum majd helyettesíti az elpusztított hollowok reiatsuját.
- Képes vagy erre? - kerekedtek ki Eurynome szemei?
- Igaz is. Te nem érzed a reiatsumat.
- Mivel erősebb vagyok mint te. Ezért az enyém elnyomja a tiédet.
- Tévedsz. Egyszerűen csak, ellened nem használok reiatsut. - vigyorotam el újra, és ezután összeroppantottam Eurynome nyakát.
Ekkor a földre dobtam, és elindultam a sárkány és a kardom felé.
- Pusztulj te korcs! Ekkor a kék lángjaim borították el a láncokat, és a sárkányt.
- Ne hidd hogy ilyen könnyen elpusztíthatsz engem, vagy a sárkányomat! - tápászkodott fel Eurynome, és újabb parancsot adott a támadásra a sárkánynak.
A lángok nem akartak megszűnni, és a sárkány nem tudott kiszabadulni.
- Hogyan?! - lepődött meg Eurynome. - Ez lehetetlen.
- Nem tudom feltűnt-e, de Seikaryuu lángjai addig égnek, amíg én azt akarom, vagy amíg a háziálaltod szénné nem ég. Ha akarsz tenni valamit a
kiszabadítása érdekében, akkor siess. Adok rá öt percet. Te vagy a halál. Elégnek kell hogy legyen egy ilyen nagylelkű idő ajánlat.
- Látom te már tényleg nem Hikawa vagy. Sajnálom! De nincs más választásom. Meg kell hogy öljelek.
- Ez jól hangzik. Erreis adok néhány lehetőséget. - vigyorogtam démonian, majd széthúztam a kimono felsőmet, és levetettem, úgy hogy a hakama még tartsa.
Ekkor Eurynome nekem jött a fegyverével, de az újból nem hatolt át a testemen. Tenyeremmel mellkasába ütöttem, amitől vért köpött, és vissaz repült oda, ahonnan az előbb támadott.
- Most vissza veszem a reiatsum hogy átmenjen a fegyvered. - vigyorogtam.
Ekkor újból támad, még nagyobb erővel, és átszúrja rajtam a fegyverét. Fejem előre dőlt, és testem mozdulatlanná vált.
- Nem kellett volna leengedned a reiatsud. Sajnálom Hikawa!
- Semmi gond. - szólalok meg.
Eurynome arcára kiült a félelem, és hátra ugrott, fegyverét kihúzva testemből.
- Na még egyszer! - mondtam, s közben a sebem eltűnt.
|
| Nanami Hyuugachi | 2013. 11. 17. 11:04:38 | #28251 |
 Karakter: Eurynome (kitalált karakter)
1 hét telt el azóta, hogy otthagytam Hikawa-t. A lelkek világába ahogy visszatértem, engem választanak meg a legfőbb irányítónak. Még nem volt arra példa, hogy női vezetője legyen a 13 osztagnak. Parancsba adom, hogy akik átjönnek Hueco Mundo-ból, öljék meg. A 4 kapitány visszatért, de szörnyű állapotban. Égett, karcolt sebek, és a 4. osztagnak nagyon sok dolga volt azzal, hogy meggyógyítsák őket. Azt a két kaput, amit nyitva hagytunk, a kapitányok felváltva őrzik.
Egy taktikai megbeszélés közepén ront rám Rangiku, a 10-es osztag hadnagya.
- Kapitány! Kapitány! - szólít meg lihegve. - A keleti kapun egy férfi jött át, és önt keresi. Halálos sebei vannak, de azt mondta, hogy sürgősen beszélni akar önnel.
Ahogy kimondja, már ott sem vagyok. Teleportálva a keleti kapuhoz, megpillantom Gordian-t. Tiszta vér, seb, vágás, és minden, amit el lehet képzelni. Odamegyek hozzá, letérdelek mellé és a fejét az ölembe veszem.
- Eurynome... Hikawa megőrült. Mindent.... mindent elpuszít odaát. Darabokra szed mindent... mindenkit megöl... nem tudtam megállítani... sajnálom.... - lehunyja a szemét.
Érzem, hogy már nem dobban többé a szíve. Lefektetem a földre, és ahogy felállok, legyezőm már át is alakul karddá. Kézbe veszem, majd intek, hogy vigyék el őt. Idehivatom Byakuya és Komamura kapitányt. Ahogy ideérnek, elindulunk át a kapun. Amikor átléptük a kapu küszöbét, a nyugati átjáró bezárul.
- Ti csak maradjatok mögöttem. Ne avatkozzatok közbe, csak vigyetek ki innen, ha meghalok. Bár nehéz lesz megölnie, mivel én vagyok maga a Halál. - adom ki a parancsot.
Elindulok a hatalmas lélekenergia után, majd meg is találom. Mondjuk nem volt nehéz, azt a hatalmas lélekenergiát megtalálni.
- Hikawa, hagyd abba a pusztítást!
- Ez már nem Hikawa. Elkéstél kislány! - nevet fel gonosz hangján.
- Seiryuu, engedd el, különben megöllek. Nem tudod mire vagyok képes, te démon.
Felénk kezd el sietni, de csak átsiklik rajtam a támadása. A 2 kapitányt kicsit távolabb küldtem, hogy ne essen semmi bajuk. Seiryuu folyamatosan támad, de csak átsiklanak rajtam a támadásai.
- Hasztalan minden erőfeszítés, Seiryuu. A Halált nem tudod megölni.
Érezni a lélekenergiáján, hogy egy kicsit megdöbben, de ez hamar tovaszáll. Ismt támad, de hasztalan.
- Burakkurōzudoragon*.
Ahogy kimondom ezt a szót, elkezdek átalakulni. Felveszem az igazi énemet, aki nem más, mint a valódi Halál isten. Sárkányom is átalakul, sokkal nagyobb és erősebb lett. Mikor vége az átalakulásnak, teljesen megváltozozz a külsőm.
Érezni a lélekenergiáján, hogy felismeri a kilétemet. Kicsit mosolyra húzom a számat, és a bottal intek egyet. Sárkányom már rögtön támad is Seiryuu felé. Minimálisan csökken a lélekenergiája és minden egyes támadásnál így van.
- Látom, hogy felismertél. Rég láttalak, Seiryuu. Mikor is, úgy 1000 éve? De ez mindegy is. Ezt a csatát úgy is tovább fogják emlegetni.
* Fekete Sárkány Rózsa.
|
| hikawa | 2013. 08. 29. 13:26:02 | #27117 |
Karakter: Ryuuzoku Hikawa (kitalált karakter)
Megjegyzés: Eurynomének
Miután Eurynome eltűnt, nem tudtam megmozdulni. Csak néztem magam elé.
- Hát Hikawa, ezt megkaptad. – mondta Gordian. – Valamilyen szinten igaza van. Viszont azt is figyelembe kell venni, hogy semmit nem tud arról, hogy milyen volt a ti kapcsolatotok, és hogy mit köszönhetsz Chiakinak. Nem igaz?
Nem szóltam semmit, csak csöndben bámultam továbbra is magam elé.
- Szólalj már meg! Mi van? Bánt hogy elveszítetted a 2. szerelmedet? Elég szépen lekoppintott. De ne sajnáld! Ha ilyen szavakkal hagyott itt, akkor nem is szeretett igazán. Inkább ezt sajnáld! De tudod mit? Megszabadítalak a lelki szenvedéstől, és itt helyben végzek veled. Mit szólsz? – helyezkedett Gordian támadóállásba.
Újfent nem szóltam semmit, csak bámultam magam elé. Lelkemet újra elöntötte az üresség. Mellkasomban megszűnt a dobogó érzés. Lelkem világában, egyedül térdelek egy kopár helyen, fejemet teljesen lehajtva, üres szemekkel. Mögöttem megjelenik a gigantikus Seiryuu, a belső démonom.
- Mi a baj kölyök? Olyan kihűltnek tűnsz. Eltűntek azok a pozitív érzések, amik eddig voltak benned. Amik csak Chikainál léteztek.
Ugyancsak nem szóltam semmit.
- Látom, megszűntek ezen érzelmek. Nagyon jó. Így visszatérhetsz a gyökereidhez, a régi őseidhez, és a Pusztítás Istene lehetsz, ahogy az őseid. Add át magad újra azon céloknak, amelyek a Ryuuzoku klán tagjait éltetik. Pusztítás, hatalom, halál. Vezéreljenek ezen célok, és légy klánod büszkesége, Hikawa!
Ekkor fejemet felhajtottam, és szememben minden eddiginél nagyobb hidegség, és kegyetlenség látszott.
- Ez az! Az eddig érzett pozitív érzések csak elfojtották a benned rejlő igazi hatalmat. Most, hogy ezek megszűntek létezni, újra erőd teljében lehetsz.
A JÁTSZADOZÁSNAK VÉGE. A PUSZTÍTÁS ISTENE FELÉBREDT.
|
| Nanami Hyuugachi | 2013. 08. 05. 00:57:21 | #26704 |
Karakter: Eurynome (kitalált karakter)
Egy kard feszül Hikawa nyakához, majd pillanatokkal később még egy. Látszik, hogy meglepődik. Kinyújtom a kezem, és Doragonfaiyaa kard formája a kezembe terem. Azt is a torkához teszem, amitől elenged. Én csak leengedem a kardom, majd a földbe vágom. A villám istene mögém száll, míg Chiaki teljesen Hikawa nyakához szorítja a kardját.
- Mit csinálsz Chiaki? Én vagyok az! Hikawa! – kiáltja.
- Tudom, viszont most parancsot teljesítek! – mondja, és elém száll. – Menj innen vagy…
- 1Shamen. – mondom és leírom kanjival a levegőbe, majd Chiaki eltűnik.
- Erősebb vagyok, mint voltam. Erősebb vagyok, mint Chiaki.
Erre a mondatra nekem támadna, de egy kard blokkolja. A villám istenének a kardja az. Csak elmosolyodok, majd egy csókot nyomok szájára és Arrastrado felé lépkedek. Csak hátra intek, és hallom, ahogy a villám istene elviszi innen Hikawa-t, mivel eléggé szitkozódik.
Pár támadással legyőzőm és megölöm Arrastrado-t. Hála Hikawa-nak, mivel halálosan megsebezte. Teleportálva, ott termek, ahol Hikawa harcolt pár perccel ezelőtt. Gordian rögtön rám támad, de én csak kitérek előle. Nem támadok vissza, mert eszem ágába sincs harcolni vele. Az egyik ágon ülök, és egyik lábamat lelógatom. Megáll minden, ami eddig mozgott, kivéve Gordian.
- Mi ez az ördögi technika? – kérdezi dühösen, de csak leül velem szemben.
- Megállítottam az időt, és a teret. Most semmi nem mozdul, amíg fel nem oldom. – vonok vállat.
- Miért?
- Tudni akarok egy-két dolgot. És te vagy a legalkalmasabb erre. Nem akarok veled harcolni. Csupán beszélgetni. – mondom, mire bólint. Ekkor esik be Hikawa is. – Nocsak! Ideértél? – kérdezem és hellyel kínálom.
- Mért idézted meg Chiaki-t? – kérdezi dühösen, és felém támad. Gordian védi ki.
- Elég Hikawa. Csak tudni akar egy-két dolgot. Inkább ülj le! – mondja kicsit parancsolóan. De Hikawa csak félre áll és egy ágra guggol.
- Ígérem, ha megtudtam, amit akartam, akkor itt hagylak titeket. – fortyan egyet, mire ezt igennek veszem. – Mért nem vagytok barátok? Miért nem békültök ki? Mért keresed mindenben Chiaki-t? Mért hiszed azt, hogy erősebb volt, mint én? Mért nem bízol bennem? Szeretsz egyáltalán?
Pár percig néma csendben van mind kettő, majd felállok. Arcomon könnyek folynak végig.
- Látom nem érhetek Chiaki nyomába. Beismerem, hogy vesztettem. Megtörted a jeget a szívem körül, de kár volt. Ezzel csak fájdalmat okoztál nekem. – a lábamtól kezdek el füstszerű dologgá válni. – Menj vissza a drága kis csapatodhoz, és szeresd Chiaki-t! – mondom és teljesen eltűnök.
1Feloldozás
|
| hikawa | 2012. 09. 25. 12:38:02 | #23530 |
Karakter: Ryuuzoku Hikawa (kitalált karakter)
Megjegyzés: nee-channak
- Hikawa! Nem volt túl jó ötlet elhozni az új barátnődet. - vigyorgott gúnyosan, közben kardjainkkal egymásnak feszültünk. - Ő is meg fog halni és egy új szerettedet veszíted el.
- Te csak fogd be! Nem a barátnőm.
- Gyerekes mentegetőzés.
- Vedd aminek akarod. Most itt az ideje hogy befejezzük amit már régen be kellett volna.
- Egyetértek. - feszült nekem még jobban.
Ekkor ellöktem magamtól, majd utána küldtem egy óriási lángcsóvát, amit ő, egy másik lángcsóvával hárított.
- Ez kevés lesz. Nem szórakozni jöttél. Vagy igen?
- Mondtam már hogy fogd be!
- Akkor adj bele mindent!
- Te beszélsz? Még a ressurecsionod sem hívtad elő.
- Te meg a Bankai-odat. Tudom hogy megtanultad.
- Nem baj. Nem kell előhívnom.
- Hogyan? - kérdezte ideges vigyorral az arcán. - Még mindig túl magabiztos vagy!!! - kiáltott majd rám támadott.
Ezt ugyanúgy mint előző támadásait, könnyű szerrel levédtem. Ekkor ismerős lélekenergia vonta el a figyelmemet.
- Ez a reiatsu. - mondtam, majd tekintetemen iszonyú meglepődöttség és düh lett úrrá.
- Csak nem...? - kérdezte Gordian is meglepődve.
Ekkor gigantikus erejű reiatsu tört ki belőlem, és elkezdtem üvölteni. Gordian hátra ugrott, s csak nézett engem. Gyilkos tekintettel néztem rá, de ebben a tekintetben egyszerre benne volt a menni akarás is. Gordian látva ezt, a következőket mondta:
- Menj! A párbajt befejezzük máskor.
Én nem tudtam vissza válaszolni, elmémet annyira elborította a düh.
- Tudom mire gondolsz. - folytatta. - Hogy pont most kéne itt tartsalak. De ezt a fajta erkölcstelenséget én sem tolerálom. Menj! Megvárlak.
Ekkor eltűntem, és egy perc sem kellett, a helyszínen voltam és meglepetten tapasztaltam hogy tényleg Chiaki állt ott és valami furcsa dolog történt. Továbbra is elborultan, dühödten álltam, majd rátámadtam Arrastrado-ra.
- MIT TETTÉL TE FÉREG? - üvöltöttem vele és kis híján agyon csaptam kardommal.
Nehezen bírt válaszolni a fájdalomtól:
- Nem én tettem. Nekem nincs ilyen képességem.
- AKKOR KI?
- A barátnőd. - ekkor vért köpött és majdnem elájult.
Ekkor lassan elkezdtem Eurynome felé fordítani tekintetemet. Szemeimben iszonyatos düh tombolt. Eurynome csak meglepetten nézett, mint aki nem érti hogy miért vagyok mérges.
- Eurynome! Azonnal szüntesd meg ezt a technikát.
- Viccelsz? Most sikerül egybe olvasztanom a villám istent Chiaki-val.
Ekkor a két egybe olvadó test szétlökődött.
- Hogyan? - kérdezte Eurynome.
- Te idióta. Chiaki maga a villám isten. De nem is ez a probléma. Hogy merted feltámasztani Chiakit?
- Hogy hogy mertem? A kezemben van egy feltámasztó technika. Simán megtehetem.
Ennél a mondatnál már Eurynome torkát szórítottam, és a lendület miatt, amivel megfogtam a nyakát, vért köpött.
- Azonnal vond vissza a technikát. - mondtam már maximális idegességgel és szinte már az idegességtől elváltozott démoni hangon.
|
| Nanami Hyuugachi | 2012. 09. 22. 12:12:11 | #23496 |
Karakter: Eurynome (kitalált karakter)
Megjegyzés: Oni-sannak
Csak bólintok és a villámlépésnél egy magasabb technikát alkalmazok. Hasonlít a teleportáláshoz, de mégis más annál. Különbözik tőle, mert nem leszel rögtön a kívánt helyen, hanem egyik helyről a másikra ugrál.
Ezzel a technikával pár perc alatt a főtoronynál vagyok. Már ott van lent egy vöröses csaj.
- Te vagy Arrastrado? – kérdezem, és a kardomat felé emelem.
- Igen, én vagyok. Te pedig nyílván Hikawa új csaja vagy. – jelenti ki, de én csak a szemébe nézek. – Élvezetes lesz téged is legyőzni úgy, mint azt a Chiaki-t.
- Lehet, hogy őt le tudtad győzni, de eljön az idő, hogy te is meghalsz. – mondom, és kardom körül fekete lélekenergia kezd el keringeni.
- Mi a frász? – kérdezi, és védekező állásba áll. Már nem csak a kardom, de most már körülöttem is fekete reitatsu kezd el keringeni.
- Előbb utóbb szembe kell nézned a halállal! – mondom gyilkos mosollyal, és lassan elindulok felé.
Ő felugrik a levegőbe, majd mögöttem jelenik meg ismét. Hátra csapok a karddal. Kivédi, és semmilyen karcolás sincs rajta. Viszont a fekete reitatsu körbe veszi, majd elugrik onnan. Pont oda, ahova én is számolom.
- 1Burakkupurizun. – mondom, és ahova érkezik, ott fogságba ejtem a technikával. – Most is gyenge vagyok? – kérdezem gúnyosan. – 2Shitsuryuo no Fakushimiri. – mondom, és megjelenik belőlem még 11.
- Úgy is megöllek! – kiáltja az arcomba, majd én elindulok visszafelé.
A többi hasonmásra bízom azt a csajt. Majd hátat fordítva neki, elindulok Hikawa felé. Nem megyek gyorsan. Pár perc telik el és nem érzek mást, csak forróságot. Majd valami végigfolyik a hasamon. Lenézek, és megpillantok, egy vörös, hosszú karmokkal felszerelt kezet.
Elröhögöm magam és előre lépek kettőt. Megfordulok és semmi meglepettség nem látszik az arcomon. A seb magától begyógyul. Látom, hogy meglepődik.
- Nem lesz könnyű dolgod. Mondok valamit. A halált nem könnyű kicsinálni. Mivel elég szívós, és nem akar eltűnni ebből a rohadt világból.
- Az lehetetlen, hogy te legyél a halál!
- Biztos vagy benne? – kérdezem, és kardomat a homokba szúrom.
- Biztos! - jelenti ki határozottan.
- Te akartad. – mondom és kezeimet a mellkasom előtt összeérintem. Majd felviszem, és szétnyitom. Kezeimmel egy-egy kört írok le, és mindegyikbe egy-egy kanjit. Az egyikbe halál, míg a másikba élet. Úgy csinálok, mintha összetolnám a kettőt. - 3Fukkatsu. – majd csend lesz, és a föld el kezd remegni. Előttem szétnyílik a föld, és két alak emelkedik ki onnan. Az egyik Chiaki, a másik pedig a Villám istene. - 4Fukujuu. – mindkettő felém fordul, és meghajol. – 5Kontorouru. – szólok ismét, mire mindkettő megfordul. – 6Touitsu. – erre a szóra ismét megremeg a föld, de most a két feltámasztott lélek, egyesül.
***
1Fekete Börtön
2Tömeges Hasonmás
3Feltámasztás
4Engedelmesség
5Irányítás
6Egyesítés
Szerkesztve Nanami Hyuugachi által @ 2012. 09. 22. 12:12:33
|
| hikawa | 2012. 09. 06. 13:24:19 | #23324 |
Karakter: Ryuuzoku Hikawa (kitalált karakter)
Megjegyzés: nee-channak
Eurynome hidegvérrel gyilkolja az újjászületetteket.
- Most már erős ahhoz hogy elbánjon a sujeto-kkal. És talán még Arrastrada-val is képes lesz harcolni. - gondolkodtam magamban.
Láttam ahogy tekintetét a legmagasabb toronyra szegezi, ahol az erősebb újjászületettek vannak.
- Na! Most hogy már becsengettünk, menjünk is be! - mondtam.
- Rendben! - mondták a többiek szinte egyszerre.
- Szétválunk és egyesével indulunk el. 4 felé oszlunk a szélrózsa 4 irányába haladva fogunk menni. Yamashita, te mész nyugatra. Ina és Naoe ti északra. Kanbei te mész délre. Eurynome és én megyünk keletre a főtorony felé.
- Értettük!
- Rendben! Indulás! És srácok...Ne haljatok meg ha lehet!
- Meglesz.
Ekkor elindultunk befelé az épületbe.
- Eurynome! Menjünk! - szóltam neki s közben futottam el mellette, kizökkentve tekintetét.
Kisvártatva elindult utánam. Azt hittem nem fog követni.
- Hikawa! Meg akarok küzdeni Arrastrada-val.
- Tudom. De hiába vagy ennyire eltökélt és magabiztos, ne becsüld őt le és ne vedd fél válról a harcot! Hiába lettél sokkal erősebb, ő még mindig tapasztaltabb.
- És akkor?
- Miután Appicarado meghalt, minden ereje és képessége átszállt Arrastardo-ba. De nem csak azok, hanem még a tapasztalatai is.
- Újra kérdem. És akkor? - fellengzősködött Eurynome.
- Ez azt jelenti hogy a Chiaki elleni küzdelem is a tapasztalatai közt van.
- Viszont az én és Chiaki képességeim nem ugyanolyanok.
- Az lehet. Viszont elkezdtél közeledni a szintjéhez. Így alap hogy ez fog eszébe jutni.
- Nézd! Nincs szükségem a tanácsaidra. Már erősebb vagyok mint a te Chiaki-d.
- Hát ezt nem mondanám. - fintorogtam magamban. - De amíg ebben a hitben él, nagy baj nem lehet. Legalább magabiztosabban küzd. És az is lehet hogy tényleg eléri Chiaki szintjét. Talán képes lesz felmenni legalább az ő szintjére. Ha ez megtörténik, akkor kivételes shinigami lesz, csakúgy mint a 4 ősi klán tagjai.
Ekkor Gordian lépett elénk a semmiből. Megálltunk és én fagyos tekintettel néztem Gordian-ra.
- Szóval újra találkoztunk? Hikawa!
- Gordian!
- Ki ez Hikawa?
- Ő Gordian! A legerősebb újjászületett a vezér után.
- Értem. - ült egy merész mosoly Eurynome arcára és villám gyorsan megindult Gordian felé egy támadással és hangosan mondta: - Akkor ha őt itt és most legyőzöm, hamarabb végzünk.
- NE EURYNOME! - kiáltottam.
Gordian megindított egy vágást Eurynome felé, amit nem láthatott, mert olyan gyors volt. Elé ugrottam és a kardommal megállítottam. Viszont az oldal vágás lökéshulláma Eurynomét átküldte a mellettünk lévő falon.
- Ő az új barátnőd Hikawa? - gúnyolodott Gordian.
- Semmi közöd hozzá.
- Eurynome te menj tovább és keresd meg Arrastrado-t!
- Igaza van Hikawának. Hagyd magukra az erőseket!
- Fogd be! - löktem el kardját és előhívtam a shikaimat: - Lángolj! Seikaryuu!
Lélekenergiám kirobbant és kardom átalakult. Kettőnk lélekenergiája elkezdte szétporlasztani a helyet ahol voltunk.
- Menj tovább vagy meghalsz kislány! - gonoszkodott Gordian. - Vagy meghalni jöttél ide? Ekkora erővel miért is jöttél volna? HAHA! Én a helyedben otthon maradtam volna és megvártam volna amíg mi megyünk és nyírunk ki. Különben is, Arrastardo már elindult lefelé. Ő is szeretne szórakozni egyet. Pár nap múlva össze is futhattok.
Ekkor kardommal suhintottam egyet és egy gigantikus lángcsóva söpörte el Gordian-t és a hely nagy részét.
- Most kérlek menj Eurynome! És vigyázz magadra!
|
| Nanami Hyuugachi | 2012. 08. 29. 14:08:05 | #23204 |
Karakter: Eurynome (kitalált karakter)
Megjegyzés: Oni-sannak
Elegem van belőle, hogy gyengének néznek, mert nő vagyok... vagy nem tudom, hogy mért néznek gyengének. De nem vagyok az! Ezt be is fogom bizonyítani.
Ahogy elhangzik Kanbei mondata, én megyek legelőre. Lassan kezdek haladni. Majd megállok pár perc céta után.
- Máris elfáradtál? - kérdezi kissé gúnyosan Ina.
Csak hátra nézek, és kardomat lerakom a földre. A hegyéből, jó 10 centi elüpped a homokban. Gyilkos tekintettel nézek rá, majd elkezdem kiengedni a lélekenergiámat. Lassan, és fokozatosan engedem ki. Pár dolog összeroppan a súlya alatt. Nagyon nyomasztó. Látom arcán, hogy kiül rá a meglepettség.
Majd megfordulok, és a legmagasabb toronyra szegezem a tekintetem. Nyilván ott van Arrastrada is. Tehát nekem is ott a helyem. Majd elindulok a torny felé, miközben le nem veszem róla a szemem. A kardom a homokba húzom.
Lassan eresztem ki a lélekenergiám, így is nagyon nyomasztó. 6 gyengébb újjászületett jelenik meg előttem. Felemelem a kardom, és egy vízszintes vonalat húzok. Nem állok meg, csak folyamatosan haladok előre. Majd ahogy egy kissé közelítek az újjászületettek felé, a felsőtestük lehullik a földre. Mindegyiket ketté vágtam.
Majd ismét leeresztem a kardom, és a homokba húzom. Ahogy elhaladok mellettük, különös aura lesz látható, majd belém száll. Elszívtam a lelküket.
Közben pedig folyamatosan engedem ki a lélekenergiámat. Még csak a fele van kiengedve. Viszont ahogy elszívom valakinek a lelkét, egy kicsit nő a lélekenergiám is.
|
| hikawa | 2012. 08. 27. 18:43:15 | #23156 |
Karakter: Ryuuzoku Hikawa (kitalált karakter)
Megjegyzés: nee-channak
Eurynome ügyesen lemészárolta az utunkba álló óriási Vasto lorde-t. Miután legyőzte, kardját vállára tette, arcára gyilkos mosoly ült és elindult a Muerte Mundo-ba.
- Te Hikawa! A barátnőd kissé megőrült nemde? – kérdezte Ina.
Nem szóltam semmit, csak elindultam én is, majd annyit válaszoltam csak:
- Hagyjátok! Most bizonyítani szeretne. – majd folytattam magamban. – Talán harcközben észbe kap és megtudja, hogy ide nem játszadozni jöttünk.
Ekkor mindannyian előre villámléptünk, lehagyva Eurynomét. Közelebb érkeztünk az épület falához.
- Már megint nem a bejáratnál vagyunk.
- Igen és úgy tűnik hogy megjavították az előző lyukat is. - mondta Kazuma.
- Nagyon úgy néz ki. – mondta Kanbei. – Csináljunk egy újat?
Ekkor megérkezett Eurynome is.
- Kénytelenek leszünk. – mondtam és előrántottam a kardomat.
- De ha már itt vagyunk, ne csak egy bejáratot, hanem kicsit nagyobb kárt is csinálhatnánk. – mondta lelkesen Ina.
- Nem ezért vagyunk itt. –mondtam.
- Ugyan Hikawa! – szólt közbe Kazuma. – Inának igaza van. Minél nagyobb kárt teszünk, annál sebezhetőbbek. Valamint a te Bankaiddal nem csak az épületben tehetnénk kárt. Csak arra vigyázz, hogy ne az egészet rombold le ha lehet! Még bent is harcolnunk kell. Maximum akkor.
- Rendben. Úgyis rég volt hogy használtam a Bankai-t.
- Gyerünk srácok! – szólt Kazuma. – Húzodjunk félre!
Ekkor Eurynome kivételével mindenki elvillámlépett messzire.
- Szánalmasak. - mondta Eurynome.
- Jobb ha te is jössz. – szólt Kanbei Eurynomének.
- Ugyan már! Nekem ennyi nem árt.
- Te tudod. – vigyorodott el Kanbei és Ina.
- Nem kéne gúnyolódni vele. – szólalt meg Kazuma.
- Ő kezdte. – puffogott Ina.
Eközben én, elkezdtem kiengedni a lélekenergiámat, amitől egy óriási homokvihar keletkezett és Eurynomét ledöntötte a lábáról. Ezután elkiáltottam:
- BAN…KAI!
Ebben a pillanatban a lélekenergiám elsöpörte Eurynomét a többiekhez. Kanbei és Kazuma elkapták és rögtön el is engedték, miután lábra állították, mivel sejtették hogy úgy is beszól nekik. Pár pillanat múlva elült a vihar amit keltettem és a porfelhőből valamint a kék lángok közül kitűntem a Bankaiommal. Kardom még hatalmasabb lett és formája is megváltozott. Öltözetem a halálisten egyenruhán kívül, egy kék samurqai páncél, ami olyan, mintha egy sárkány hasfala lenne. A vállvédőkből hátul, egy teljesen kettéválasztott, kék palást lebegett.
- Ryuukami. (Sárkányisten)
- Most jön a fénypont. – mosolyodott el Naoe.
Ekkor kardomat a fejem fölé emeltem, és egy, az épületnél is többször nagyobb, kék tűzből álló sárkány jelent meg. Óriási lélekenergiát és perzselő lángokat eregetett magából.
- Ez Hikawa bankai-ja. A Ryuukami. Régen azért nem használhatta, mert nem tudta kordában tartani az erejét és nem csak az ellenségeiben, hanem a bajtársaiban és a szeretteiben is kárt tett. De a Mokushiroku no Seikaryuu-ból megszületett a Ryuukami. – mondta informatív célból Kazuma.
Ezután a sárkány lecsapott egy gigantikus darabot az épületből, majd a kardba visszatérve eltűnt, és egy suhintással egy hatalmas lyukat csináltam a falba, Valamint az épület többi részében is több kárt tettem.
Ekkor odaléptek a többiek is.
- Kicsit visszafoghattad volna magad. – mondta széles vigyorral Ina.
- Azt csináltam.
- Mi van?
- Látod még az épületet nem?
- De.
- Nahát akkor…
- Vicces vagy. – cukkolódott fel Ina.
Ekkor Bankaiom visszaváltozott.
- Na most már mehetünk. – mondta Naoe.
- Hölgyek előre. – szólalt meg Kanbei.
|
| Nanami Hyuugachi | 2012. 08. 04. 19:10:09 | #22664 |
Karakter: Eurynome (kitalált karakter)
Megjegyzés: Oni-san
Fusztrál az a tudat, hogy Hikawan és rajtam kívül más is van itt. Nem tudom elhinni, hogy már volt, aki megalapította a 14. osztagot. És ami a legrosszabb, hogy nem mondták el nekem. Ezért majd számolunk Hikawa! Kardom végig Shikai formában van. Erősen szorítom a markolatot, miközben Kazumat nézem hátulról. Megfordult a fejemben, hogy akár most azonnal végzek vele, de inkább majd ha vége ennek az egésznek.
- Azért jó újra együtt, nem? - kérdezi Kazuma. "Én is itt vagyok te barom!"
- Igen. - mondja kicsit mosolyogva az egyik nő a jobb szélről. Nem tudom a neveket.
- Khm... köszönöm, hogy engem is számba vesztek. - mondom hidegen metsző hanggal.
- Ohh, bocsánat. Nem vettelek észre. - mondja Kazuma.
Csak előtte termek és a kardomat a nyakára szegezem. Dühös tekintettel, de semmilyen arccal nézek rá. Nem ilyedek meg egyiköjüktől sem. Hikawa jön oda, és fogja meg a kezem, de én csak elütöm, és mérgesen morgok, mint egy kutya, amikor el akarják venni tőle a csontot. Majd dühösen csapok egyet, hogy levegye rólam a kezét, majd ismét a nyakához szegezem a kardomat.
- Ne aggódj! Ahogy vége ennek a harcnak, lemondok, és újra tiéd lehet a 14. osztag irányítása! - sziszegem az arcába.
Majd azzal a lendülettel elveszem a kardom, de egy kis sebet hagyok ott neki. Elindulok előre, és a kardom hegyét a homokban húzom. Dühösen és gyorsan lépkedek előre, de az egyik csaj elém áll.
- Héé... várj már! Kazuma nem azért mondta, hogy megbántson.
- Hagyj!
Kiáltom, és csapkodni kezdek felé a kardommal. Ő folyton elugrik előlem, de az egyik ugrása helyére, az a bizonyos fénycsóva kúszik, ami elnyeli az arrancarokat és ami engem kidobott. Elkapom a karját, és a hátam mögé dobom. Pár pillanatot várok, míg megjelenik előttünk, egy hatalmas Vasto Lorde.
Csak elmosolyodom, miközben hátra pillantok Hikawara. Arcom nem olyan, mint rég volt. Most semmi kedvesség, vagy esetleg hideg nem törődömség látszik rajta, hanem puszta gyilkolási vágy. Aztán előre nézek, és neki futok. Párat ugrom, majd egy kardcsapással, ketté vágom a hatalmas teremtményt. Leugrom a földre, és kardomat a Vasto Lorde felé dobom.
- Douryoku chuushutsu.*
Ezzel a mondattal, a kard körül kezd el forogni a Vasto Lorde, majd a kardom elszívja őt. Pár méterrel arrébb esik le a kardom. Odamegyek érte, majd visszafordulok. Arcomon ismét az a bizonyos gyilkos mosoly ül. Hatalmába kerített a gyilkolási vágyam. Reitatsu-mat kiengedem, és kezeimet széttárom. Csak vérszomjasan felnevetek.
- Senki nem állíthat meg!
Mondom még mindig nevetve, majd a nevetés lassan átszelidül egy vérszomjas mosollyá. Kardomat vállamra rakom és megfordulva, indulok el a hatalmas épület felé.
*Erő elszívás
|
|
