Nem mond semmit elsõre, ami nem lep meg, sõt még a cigijébõl se szív, aminek meg lesz a következménye, mert leesik a hamu egyenesen az ingjére. Megrémülök, hiszen fájdalmat nem akartam neki okozni. Próbálja kiszedni a hamut, de már lehetetlen, így egy nemes egyszerûséggel szétrántja magán az inget. Nagyot nyelek. Basszus ez tiszta kínzás. Legszívesebben a seb helyét megpuszilnám meg úgy az egész felsõtestét, meg mindenét, de de most nem szabad ilyenekre gondolnom. A következõ pillanatban megragadja a kezem és elkezd maga után húzni. Szorosan megszorítom a kezét, annyira jó érezni, már ennyi érintést tõle.  Vajon ez most jót jelent vagy sem? Egyre izgatottabb vagyok, majd amikor bent vagyunk az irodába, sajnos elengedi a kezem, de a látvány kárpótol utána, mert leveti az ingjét és így még jobban megcsodálhatom izmos felsõtestét. Még csak vissza se fogom magam a bámulásba, sõt kihasználom a helyzetet nem is kicsit.

- Figyelj. Láthatóan teljesen össze vagy zavarodva. - szólal meg végül, de nem igen értem õt. - Képzelõdsz, nem lehetsz belém szerelmes! A tanárod vagyok!- oké semmi gond, erre is fel voltam készülve.

- Ez nem igaz! Én teljesen komolyan gondoltam mindent, amit mondtam- mondom komolyan. Még hogy megzavarodva? Kizárt dolog.

- Dominic, kérlek, gondolkodj ésszerûen! A tanárod vagyok, ez nem helyes! Ráadásul családapa! A korkülönbségrõl nem is beszélve! Hány éves vagy? 19? 20?- csak a koros kifogását hallom meg. Most, ha ezzel, akkor próbálkozni, nem fog bejönni.

- De a kor nem számít!

- Dehogynem számít! Az apád lehetnék!- oké ez enyhe túlzás, kivéve, akkor, ha 16 évesen lenne gyereke, szóval nem jó kifogás, és még ha jogos is lenne, se érdekelne.

- Én akkor is szeretem magát, professzor!- nem fogom feladni és erre õ is hamar ráfog döbben, meg hát ennyire már ismerhetne, hogy nem csinálok viccet komoly dolgokból.  

- De az istenért, mindketten férfiak vagyunk...- ez nekem csak jó. Szóval nem jutottak el hozzá a hírek, hogy meleg vagyok, de most már tudja vagyis tudni fogja. Odalépek hozzá és megmarkolom az ingjét. Minden érzelem kiolvasható a tekintetembõl.

- Ez mind nem számít! A szerelemnek semmi nem szabhat határt!- ezek nekem, csak mind kifogások, amik leperegnek rólam. Megingatja a fejét és lehámozza a kezemet magáról.

- Ne butáskodj! Ez biztosan csak valami fiatalos fellángolás!- sóhajt fel és rágyújt. Nehéz menet lesz, de érte szívesen küzdök és harcolok, ameddig csak kell.  

- Nem az! Elõször én is azt hittem, de az érzéseim már hónapok óta ahelyett, hogy halványulnának, erõsödnek! Lassan fél éve szeretem magát, Professzor! Higgye el, nem viccelek!- mondom még komolyabban. Elsõ és legfontosabb, hogy fogja fel ez nem vicc, nem egy fogadás, hanem minden egyes szavam igaz, majd ha ez megtörténik, akkor elkezdõdhet a meghódítása.

- Ez csak egy rossz álom...- picit elkomorodom. Rossz ezt hallani és gondot se akarok neki okozni, de hát ha szeretem õt akkor mégis mit csináljak? Nem fogom és nem is tudom elfelejteni vagy kiszeretni belõle, esetleg mást keresni. Nekem õ kell és senki más.

- Ha... haragszik rám...?- kérdezek rá félve, mert ha így van akkor picit finomabban kell csinálnom a dolgokat.

- Nem, dehogy haragszom, csak... csak... figyelj, ez a dolog kettõnk között sosem jöhet létre. – nem tetszik ez a válasz, nagyon nem.

- Miért nem?

- Dominic, elõször is azért, mert mindketten férfiak vagyunk. Sajnálom, de én a nõkhöz vonzódom...- nem kell a férfiakhoz vonzódnia, elég csak hozzám, sõt az még jobb lenne, ha csak én érdekelném, mint férfi. - És a tanárod vagyok! Ez nem helyes... ráadásul gyerekem van!

A tanár se érdekel, hiszen ez már egyetem mindketten nagykorúak vagyunk és maximum itt majd titokba tartjuk, bár nehéz lesz, de ez lesz a legkevesebb, de ahhoz elõbb meg kell hódítanom. Még mindig nem gyõzött meg, de amint mondja, hogy gyereke van, elsápadok. Visszagondolva, mintha mondta volna már, csak nem akartam meghallani. Felsorakoztattam magamba a lehetõségeket, hogy mit is válaszolhat és ez volt a lehetõ legrosszabb, ha családos.

- Értem... én nem akarok szétzúzni egy házasságot, de már muszáj volt bevallanom, mit érzek...- suttogom lehajtott fejjel, most már kissé bûnbánóan, de amint meghallom, hogy nem házas, felkapom a fejem.

- Ne aggódj, nem vagyok házas, ne hibáztasd magad...- csillogó és ismét reményteli szemekkel nézzek rá.

- A Professzornak tényleg nincs felesége?- leszek ismét igen csak lelkes.

- Nincs, de...- nem fogom engedni, hogy most több kifogást mondjon.

- De hisz ez nagyszerû! Akkor az égvilágon semmi nem áll az utunkba!- igen, meg fogom hódítani, még ha több hónapba, sõt évekbe telik, de akkor is az enyém lesz.

- Mi?!

- Megígérem, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy belém szeressen!- vigyorgok és most már nyoma sincs a bizonytalanságomnak. Elé lépek és a mutatóujjam neki szegezem a mellkasának. - Nem érdekel, hogy férfi, hogy az apám lehetne, vagy, hogy a tanárom! Meg fogom hódítani, Professzor, el fogom érni, hogy belém szeressen! Úgyhogy jól vigyázzon, mert magamba fogom bolondítani!- mondom mosolyogva, de minden szót komolyan gondolva, majd, mint aki jól végezte dolgát kimegyek, hagyom, hagyj, eméssze meg a dolgokat, hiszen van mit.

Szinte repülök a folyóson a boldogságtól. Oké nem mondott igent, sõt nagyon tiltakozik, de nincsen senkije és ez sokat számít, az pedig, hogy van, egy gyereke nem érdekel, vagyis nem akadály. Bírom a kicsikét és így egy szép nagycsalád leszünk az is jó nekem, ha egyáltalán vele él, de majd ezt is megtudom idõvel, meg hogy hány éves, de a legfontosabb Randy.  

Egy óra lenne, de nem megyek be, mert úgyse tudnék figyelni. Elindulok haza biciklivel, és az jár végig a fejembe vajon, hogy hogyan is kezdjek neki a dolgoknak, mert van sok ötletem, de nem mindegy melyikkel kezdem. Egy biztos, hogy szépen, lassan kell csinálnom. Nem tudom eldönti ezek után, hogy vonzódik e a férfiakhoz vagy sem, mert lehet csak titkolja, de bárhogyan legyen kiderítem. Maga a gondolat is már annyira izgató, hogy ha tényleg hetero akkor én lehetnék számára az elsõ és persze utolsó férfi is az életben. Megborzongok, de össze kell szednem magam és perverz dologra fõleg nem gondolni vagy legalábbis annyira. Pont haza érek, amikor megcsörren a mobilom. Felveszem és az egyik haverom az. Még jó hogy már nem vagyok bicajon, mert tuti estem volna. el se hiszem ez most tényleg igaz? Kiadó egy szoba Randy lakása mellett? Honnét tudod, hogy az övé? Nem, nem követtem csupán kilestem az aktái közül, hogy merre is lakik. Igaz a titkár csaj nagyon idegesítõ, de megérte. Már alapból akartam költözni, mert a lakótársamhoz odaköltözött a barátnõje és tény kedvelem õket a barátaim és el se vagyok küldve, de nekem így már szûkõs, de ha még nem is akarnék menni, akkor is mennék Randy miatt. Még ma beszélek a lakótársammal majd a tulajjal, és ha minden jól megy, héten még odaköltözök. Haza érve beteszem, a szertárba a bicajom majd felmegyek a lakásba és pont ott van a barátom így meg is beszéljük, a dolgokat. Többször rákérdezz, hogy biztos nem miattuk megyek, és nem érzem úgy, hogy zavarok meg hasonlók, de errõl szó sincs és õ is megérti, de tudom azt is, hogy most nem fognak lakótársat nézni, mert ketten fent tudják tartani a lakást meg szeretnének, azért kettesben lenni, amit megértek. Miután mindent tisztáztunk rögtön felhívom a tulajt és másnapra meg is beszélünk egy lakás nézést délelõttre, akkor nekem nincs órám, a szerelmemnek pedig van. Pont így tökéletes azt akarom, hogy akkor tudja, meg hogy szomszédok leszünk, amikor már odaköltözök, mert ha elõbb tudná meg még a végén tele beszélni a tulaj fejét mindenféle butasággal, hogy ne menjek oda.

A nap további részében még jobban pörgök, le se lehet lõni. Vagy a lakótársaimnak áradozok Randyrõl mert naná, hogy tudnak róla meg terveimrõl, ha pedig nem nekik mesélek, akkor a malackámnak magyarázok, hmm, a gyerekek szeretik a kisállatkákat, Nokedlit pedig egyenesen imádni fogja. Annyira pörgök, hogy már pakolni is elkezdek. Biztos jó lesz a lakás, fõleg, hogy már láttam is, mert egyszer elmentem megnézni. Szép kis környék és maga a ház egy társasház saját kerttel, és lemerem fogadni, hogy belülrõl is, ilyen klassz, arról meg nem is beszélve, hogy terveim szerint hamarosan úgyis a tanárkám ágyában fogok aludni, na meg egyéb más dolgokat csinálni. Ahw biztos jó nagy lehet neki, mert naná, hogy a farkát is meglestem és igen csak domborodott a nacija és milyen nagy lehet, majd ha játszadozom vele...hmm, fincsi. Este nagy részében pakolok, majd lefürdök végül nehezen, de hajnalba elalszom.

***

Reggel 7kor csörög a vekker és annak ellenére, hogy alig aludtam totál pörgök a lakás nézés miatt. Megetettem a dögömet megreggelizek, iszok egy kakaót, majd elkészülve elindulok a lakáshoz, ahogyan közeledek, egyre jobban ver a szívem. El se hiszem, hogy ott fogok lakni mellette. Nem érdekel, ha drága, akkor is ki fogom bérelni. Hamar odaérek és szerencsére ez is közel van az egyetemhez, de ha messze lenne, se tántorítana el, ahogyan semmi más sem.

Megkeresem a lakást, de mielõtt becsengetek, végighúzom a kezem jövendõbeli pasim ajtaján és ördögien elvigyorodom. Szegény, még nem tudja mi vár rá. Szépen becsöngettek majd a tulaj beenged és körbevezet meg mindent elmond. Nagyon tetszi a lakás és csak kicsivel kell többet fizetnem, de most így teljes lakásom van és minden van benne, ami kell.  Rögtön alá is írom a szerzõdést. Õ boldog én meg fõleg. Nos, akkor most minek huzam tovább a dolgokat? Már majd nem mindent bepakoltam és a lakótársamnak van, kocsija õ meg úgyis segít, és ami nagyobb dolog az tévé, amit hozni kell, más minden van itt is szerencsére. Randyval ma alapból nincs órám, lemerem fogadni hogy ennek igen csak, örül most, ohh ha tudná mi vár rá, de remélem annyira nem fog sokkolódni, bár szívesen ápolom akkor. Lenne ma két elõadásom, de semmi komoly így nem baj, ha kihagyom. Odaadom a kaukciót még átbeszéljük a dolgokat és megyek is vissza a lakásomba, ami pár óráig lesz már csak az.

***

El se hiszem, hogy már itt vagyok az új lakásomba mellette. Már csak ki kell pakolnom meg berendezkednem. Nagyon rendesek voltak a most már volt lakótársaim, hogy segítettek nekem. Fura lesz megszokni, hogy nem velük lakok, de úgyis találkozunk, majd sokat. Elkezdem a legfontosabb dolgokat kirámolni, amíg meg nem érkezik Randy, most már hamarosan jönnie kell. Nem telik el sok idõ és a hangokat hallok meg. az ajtóhoz megyek és kikukucskálok az ajtón. Megjött végre és vele van egy lány is biztos ö a kislánya. Még ez alapján se tudom eldönteni, hogy vele lakik e, de majd megtudom, de egy biztos, hogy bírnia kell a kiscsajnak, ami nem lesz gond fõleg, hogy én is nagyra nõtt gyerek vagyok csak mellette perverz állat is. Egy órát pakolászok még, majd úgy vagyok vele, hogy nem húzom tovább az idõt. Megnézem magam a tükörbe most egy szakadt farmer és egy póló van rajtam, amolyan ez itthoni szerelés, de azért a dögösebb fajtából. Nagy levegõt veszek, majd becsöngettek, mint aki nem tudja, hogy õ lakik itt, bár nem hülye és rá fog jönni a dologra, viszont abban tényleg nem az én kezem van, hogy az elõzõ tulaj elment meg a haverom meglátta a hirdetést, de ez mind jel és arra utal, hogy nekünk össze kell jönnünk. Nagyon izgatott vagyok.

- Nyitom, nyitom. – hallom meg az istenem hangját.

- Ki az? – kérdezi, de közben már nyitja az ajtót.

- Jó napot az új szomszéd… - mielõtt folytatnám, kitárja az ajtót.

- Dominic? – nézz rám döbbenten, én pedig alig bírom visszatartania a nevetésem, annyira vicces fejet vág.

- Professzor? Maga itt lakik? – játszom, azért az ártatlant.

- Ez hogy lehet? Mégis, hogy kerülsz te ide? Ugye ez csak valami vicc? – kezd el sápadni, azért remélem, nem ájul el, bár akkor szájon át újraélesztetném, hmm, olyan csábító.

- Ideköltöztem és nem vicc, de megjegyezném, hogy nem szép dolog így köszönti az új szomszédot. – mondom kissé durcásan. Már szóra nyitná azokat a csodás, csábító ajkait, amikor megjelenik a kislánya.

- Szia. Te ki vagy? – kérdezi édesen.

- Szia. Dominic vagyok az új szomszéd és egyben apukád egyik tanítványa. Nagyon örvendek. – mosolygok rá.

- Ohh ez tökre jó. Én Elizabeth vagyok, ennek a férfinak a lánya. – bök Randyre. – Szólíts csak Liznek. Most készülünk, vacsorához van kedved csatlakozni? – sokkal jobban megy, mint terveztem.

- Dominicnak biztos ezer dolga van. – csak szeretnéd édesem.

- Köszönöm a meghívást már úgyis éhes vagyok, és a hûtöm pedig még üres. – vakarom meg a fejem zavartan, de ez tényleg így van.

- Akkor a probléma megoldva. – fogja meg a kezema kis édes és elkezd befelé húzni. Feljegyzem, hogy Liz apuci kicsi lánya és nem mond neki a prof ellent, ami nekem csak jó, nagyon jó.

- De biztos, hogy nem zavarok? – pillantok rá, majd Randyre.

- Dehogy zavarsz, ugye apa? – pillant a szexi apukájára.

- Örömmel láttunk. – sóhajt fel. Bingo szóval tényleg igazam van és a lánya szava szent és sérthetetlen.

- Ez igazán kedves. Liz amúgy csak szólíts te is Dominak. – kacsintok rá. - Oké Domi. – picit elgondolkodik. – Várj én már hallottam rólad, apuci mindig téged szokott dicsérni, hogy milyen okos vagy és sokra fogod vinni. - picit zavarba jövök. Tényleg beszél rólam? Ezt annyira jó hallani. - Tényleg így van? – nézzek a szerelmemre csillogó szemekkel.

- Tudod, hogy elismerem, ha valaki tehetséges. – ez tény, de akkor is jó, így hallani. – Viszont menjünk enni. – indul el és látszik, hogy a háta közepére kívánja ezt a vacsit, ami nem esik jól, de megértem és úgyis hamar változni fog.

A vacsora kellemesen telik legalábbis a lánya és számomra. Legtöbbet õ beszél egy igen cserfes, vidám és okos lány, aki még fõzni is tud, pedig csak 12 éves. Még mindig nem tudom, hogy vajon tényleg csak õ neveli, mert attól még, hogy tud fõzni, nem biztos, hogy összefügg a két dolog.

- Kicsim megint istenit fõztél. Te menj csak tévézni nyugodtan, én még kint elszívok egy cigit Domival és utána majd rendet rakok, oké? – simít az arcára.

- Oké. Domi ugye majd jössz máskor is hozzánk? – kérdezi édesen.

- Bolond lennék kihagyni. Nagyon jól fõzöl, de legközelebb, majd én alkotok, bár ilyen jó nem lesz. – kuncogok.

- Akkor majd együtt fõzzünk. Akkor én most megyek. Szia. – int és be is megy.

- Oké benne vagyok. Szia – köszönök el.

- Menjünk le a kertbe. – közli komoly ábrázattal, majd így is teszünk, és csak lent szólal meg.  

- Ugye nem véletlenül költöztél ide? – szegezi nekem a kérdést.

- Nem hiszek a véletlenekbe. – vigyorgok.

- Én se pont, ezért kérdezem. Tegnap szerelmet vallasz, erre ma pedig itt vagy, ez igazán érdekes. – jegyzi meg, majd rágyújt.

- Nos, rendben, akkor elmondom, hogy volt. – sóhajtok fel, majd én is rágyújtok, még jó, hogy a zsebembe van a cigim. – Bevallom, hogy kilestem az aktájából, hogy hol lakik. – kissé megremeg, de nem hagyom, hogy megszólaljon. – Alapból költözni akartam és a haverom meg meglátta, hogy itt kiadó a lakás és én meg hülye lettem volna kihagyni. Nem hiszek a véletlenekbe, mint mondtam, vagyis ez is okkal alakult így. Megmondtam, hogy meg fogom hódítani és minden lehetõséget kihasználok. – fejtem ki komolyan.

- Elõször is, ha nem kutakodsz az aktáim között most nem lennél itt, de ezt most hagyjuk, ami fontosabb, már elmondtam, hogy köztünk nem lehet semmi, mert... – kezdene bele, de nem hagyom.

- Fölösleges felsorolnia a dolgokat, mert nem érdekel és túlozz is. Elõször is nem lehetnék a fia, mert csak 16 év van köztünk, és igen valakinek, akkor születik már gyereke, de ez kevesebb meg ebbe kár bele is menni, fõleg, hogy megmondtam a kor nem számít. A másik meg, hogy mindketten férfiak vagyunk, hát még jó. Azt hittem tudja, de akkor most felvilágosítom, hogy meleg vagyok és pont az idõsebb pasikra bukom. – mondom lazán.

- Te tényleg meleg vagy? – kérdezz vissza és már a következõ cigijére gyújt.

- Igen az vagyok és meg kell, hogy mondjam nem egyszer keltem a Prof miatt igen csak kellemetlenül, ha érti, mire gondolok. – vigyorodom el kajánul és a farkára pillantok.

- Vettem a lapot. – fordítja el a tekintetét és úgy tûnik, hogy sikerült kissé zavarba hoznom.

- Oké meleg vagy felfogtam, de én nem, és mint láthatod, lányom van. Nem lehetek akkor az apád, de akkor is te egy kölyök vagy még és elõtted az élet. – ismét csak a kifogások.

- Mintha maga öreg lenne. Igen tudom, van köztünk 16 év, de ismerem magam. A korombeliek vagy kicsit idõsebbek nekem, barátnak és havernak teljesen megfelelnek, de nem egy járáshoz. Mondhat nekem bármit vagy elzavarhat, de akkor se fogom feladni. – láthatja ismét, hogy elszánt vagyok.

- Te pedig tehetsz, bármit én se fogok változtatni a döntésemen és csak remélni tudom, hogy hamar meg fog jönni a józan eszed és belátod, hogy igazam van. – sóhajt fel.

Elnyomom a cigim, majd odamegyek és megragadva a pólóját húzom le magamhoz.

- El kell, hogy szorítsam, de nagyon is józanul gondolkozok. Tegnap is megmondtam, hogy elérem, hogy meg szeressen és boldoggá fogom tenni. Bármit megtennék magáért, de azt nem, hogy mondjak le magáról, mert szeretem, és csak maga kell nekem senki más. – mondom komolyan majd a következõ pillanatban megölelem szorosan. – Szeretlek. – suttogom érzékien a fülébe direkt tegezve már és nem engedem el.

- Ááá ez se jó. – dobok egy újabb felsõt a sarokba a többi mellé. Szép kis kupac gyûlt már össze és a szekrényembe már alig van ruha, de még mindig nem találtam meg a megfelelõ ruhadarabot. Ez egy nagyon fontos nap. Eldöntöttem ma szerelmet fogok vallani nem másnak, mint az én imádott tanáromnak Randy senseijemnek. Mai napig emlékszem az elsõ találkozásunkra, ami lassan már fél éve történt. Elsõ nap az Egyetemen és az elsõ óra, amit a legjobban vártam, ami pont vele volt. Második sorban ültem az elõadóba, majd pár perc késéssel megérkezett Õ. Máris megtetszett, sõt talán ezt nevezik szerelem elsõ látásnak. Magas, pont megfelelõen izmos, laza szõke hajú, mosolygós szemû adonisz. Az a mosoly teljesen elbûvölt és nem csak engem. Minden csaj és sok más pasi is olvadozott és a mai napig olvadozik tõle, de akit így nem mozgat meg is imádják, mert okos jó tanár, laza, de mégis vannak elvárásai, de az összes órája izgalmas, vagyis számomra az.

Mindig is jó tanuló voltam és a fizikát különös imádtam, de mióta õt ismerem, még jobban szeretem. Bármilyen plusz feladatot kapunk megcsinálom és nem azért, mert stréber vagyok, hanem mert tényleg érdekel, és nem tagadom, annyira jól esik, amikor megdicsér. A második órától kezdve az elsõ padban ülök és bármit kérdezz, elsõk között jelentkezek. Kapok is megjegyzéseket, hogy nyalizok vagy hülye kis stréber, de pont leszarom, mert nem ismernek. Sok barátom lett már és õk tudják is, hogy ezekrõl szó sincs, na meg akik igazán közel állnak hozzám azt is tudják, hogy oda meg vissza vagyok Randyért és hogy meg akarom hódítani. Kissé furcsán néztek rám és nem vettek komolyan, de idõvel rájöttök, hogy nem viccelek, és már szurkolnak is. Mindig is az idõsebb, érettebb pasikra buktam. Velem egykorúval nem tudnák járni csak szexelni, de azt is jobban szeretem érettebb férfiakkal. Itt a suliban is volt egy – két egyéjszakás kalandom felsõbb évfolyamosokkal, de még õk is túl fiatalok nekem, az ideális 10 vagy annál idõsebb férfiak, és az én kis szerelmem pont jó lenne, hiszen õ 36 éves maga a tökély. Sok mindent megfigyeltem már rajta, mint például amikor csak teheti, dohányzik, már néha várom, hogy az óra közepén rágyújtson. Valamikor borostás arccal jelenik meg, amit szintén imádok benne, úgy ahogy az édes nevetõráncait, amitõl csak még édesebb.  Jegygyûrût hord, de ha lehet hinni a pletykának és nagyon remélem, nem házas már, de kitudja, miért hordja, talán még mindig szereti, de én majd megvigasztalom. Nem is értem, hogy lehet egy ilyen istent elhagyni, de én soha nem tenném ezt. Akarom õt mindennél jobban és közelebbrõl megismerni. Igaz nem tudom, hogy most akkor mi is a helyzet vele, mert ha tényleg nõs, akkor eszembe sincs egy családot szétzúzni, de úgy érzem, hogy nem az. Lehet, barátnõje van vagy barátja, mert az se tudom, melyik nemhez vonzódik, ezért is kell végre vallanom. Fel vagyok mindenre készülve, de ha szabad és nem a hímnemûek érdeklik, engem nem érdekel és akkor is meg fogom hódítani, mert akit én igazán akarok, megszerzem magamnak. Viszont, ha tegyük fel nem házas, de van barátnõje, akkor tovább várok, és ott leszek a közelébe, amíg nem lesz facér. A legrosszabb, ha házas, de akkor is várok, hátha egyszer elválik, és akkor én lecsapok rá, de nagyon remélem szerencsém lesz és nincs senkije és akkor csak meg kell hódítanom. Talán már tudja, hogy többet érzek iránta, de lehet, az egészet csak betudja annak, hogy egy lelkes diák vagyok, de ma minden kiderül.

- Oké ez jó lesz. – találom meg a megfelelõ öltözéket. A mai nap, majd egykor lesz egy gyakorlati óránk vele, addig még van két órám. Elmegyek lefürdeni és most még hajammal is addig babrálok, amíg tökéletes nem lesz. Fontos, hogy a mai nap a megszokottnál is jobban nézzek ki. A fürdõ után a szobámba megyek és felöltözök. Egy igen csak tapadós farmert veszek fel és egy hosszú ujjú felsõt, amin a „ A célomért bármit megteszek” felirat áll. Oké, lehet ez már sok, de hát ez csak az igazságot tükrözi. Megnézem magam még úgy százszor a tükörbe minden szögbõl, fújok még magamra parfümöt is, majd felveszem a csukám, na meg a táskám és elindulok. Bringával megyek, így bent is vagyok 20 perc alatt. Van a suliba egy külön biciklitároló, így odateszem, majd a bejárat elõtt felülök a korlátra és rágyújtok egy cigire. Nem megyek be, mert a szerelmemmel akarok és tudom mikor szokott érkezni, mivel ezt is megfigyeltem. Pont elszívom a cigim, amikor meg is érkezik. Egy laza mozdulattal elnyomja a csikket és elindul fel a lépcsõn. Lepattanok és édesen elmosolyodom.

- Jó napot Sensei. – köszönök neki vidáman.

- Neked is Domi. – villant rám egy mosolyt, amitõl mindjárt elolvadok. Oké Dominic koncentrálj, ne most csorgasd a nyálad.

- Hogy van? Annyira szép napunk van ma nem igaz? Imádom, amikor süt a nap. – magyarázok lelkesen, ahogyan megyünk befelé. Tényleg szeretem a napsütést, de miatta vagyok a leginkább boldog. Ha már pár szót válthatok vele kettesbe, akkor remek napom van.

- Köszönöm jól és tényleg szép idõnk van. Nos, nekem még van pár dolgom, az órán találkozunk. – int nekem és elmegy. Felsóhajtok picit, de nem szabad elszomorodni.

- Már alig várom. – szólok utána, és a terem felé veszem az irányt. Még beszélgetek a haverokkal, majd lassan elkezdõdik az óra és Randy is megjelenik. Köszöntjük egymást, majd elõveszi a nem rég beadott házi dolgozatokat.

- Egészen jól sikerültek, de azért egy – ketten összeszedhetnék magukat, de átlagban jók lettek. – jegyzi meg és elkezdi kiosztani.

- A legjobb most is Dominicé lett. Szép munka. – teszi le az asztalomra a 100% - os munkám. Megküzdöttem érte, de megérte. Jeles kaptam és dicsérõ szavakat tõle és ennél nekem nem kell több.

- Köszönöm szépen. – mosolygok édesen. Az órán most kivételesen nem figyelek rá, de csak azért mert folyton a vallomásomra gondolok. Nézem õt, de amit mond nem hallom meg. Sosem izgultam ennyire, hiszen mindenkit könnyûszerrel megkaptam, de õ más lesz, érzem, hiszen nem tudom mi a helyzet vele és nem csak egy éjszakára akarom, hanem nagyon hosszú idõre. Többször rám szól, hogy itt vagyok e és igen csak elszégyellem magam, látom, meglepem, ahogyan a többieket is, hiszen ilyen még nem volt, de ez kivételes helyzet.

Lassan vége van az órának és tudom, hogy ilyenkor a hercegem megy a kertbe dohányozni. A fürdõben még gyorsan megmosom az arcom, veszek pár nagy levegõt, majd megkeresem õt.

- Elnézést zavarhatom picit? – állok meg elõtte.

- Persze mond csak, akartam is kérdezni, hogy minden oké e. Ma nagyon figyelmetlen voltál, mint aki ott sincs, és nálad ez még nem fordult elõ. – zavartan félrepillantok. Talán aggódik értem?

- Igen minden rendben és elnézést többé ez nem fog elõfordulni én csak azért voltam ma ilyen. – picit elhallgatok, õ pedig érdeklõdve nézz rám. - Én szerelmes vagyok magába és azt szeretném kérdezni, hogy ha nincsen senkije, akkor járna e velem és engedi, hogy boldoggá tegyem, mert ez minden álmom. – hadarom el egy szuszra, édesen vörös fejjel a felsõm markolászva. Oké lehet nem ez minden idõk legjobb vallomása, de nagyon izgulok a szívem, majd kiugrik a helyérõl, vajon mit fog mondani.