- Ez amúgy mi volt? – támad le hisztérikus hangon. Elkapja a kezét, ami cseppet rosszul esik.

- Na már, add vissza a kezed…

- Yar, az utcán vagyunk! És nem járunk, vagy ilyesmi.

- Kit érdekel? Fázik a kezem. Egy lehetõségem lenne még, hogy a gatyámba pakoljam. – morgok. – Egyébként kihagyhatatlan ziccer volt. A csaj teljesen rám nyomult. Legalább tudja, hol a helye.

Némán áll és látom, hogy a véleménye nagy részét lenyeli, ami még inkább idegesít. Komolyan, amióta az életembe csöppent, többet idegeskedek, mint az elmúlt öt évemben összesen!

- Azért szólj, ha ilyen magánakcióid vannak, oké? Jó buli volt. És tényleg az utcán vagyunk, szóval ne fogd a kezem.

Ha ez a szíved vágya, baszd meg… elengedem.

- Bemegyünk még valahova? – Megvonom a vállam, cigire gyújtva.

- Arra gondoltam, veszünk valamit és afterpartyzunk otthon. – alig várom, hogy végre eldobjam magam és betépjek. Igénylem! Ez a folyamatos frusztráció kikészít. Nagyon durva.

Leteszem a mûanyagzacsikat a bevásárolt cuccokkal a pultra, és kiroppantva a hátam nyúlok ki, elõvéve egy szál cigit.

- Yar, adsz egy cigit? Ki akarom próbálni.

- Sosem cigiztél még?

- Azt az egyet még sosem próbáltam – szerintem még van egy-két dolog, amihez nem volt szerencséd – De mindennek itt az ideje.

Rágyújtok, de amikor felém nyújtja a kezét, nem adom oda neki. Lassan beleslukkolok.

- Nyisd ki a szád – mondom, a füst bodorog ki a számon, ahogy lassan elvigyorodok. Közelebb hajolva hozzá finoman fújom át a füstöt a szájába, õ pedig lassan szívja be. Közelebb hajolok, hogy csak ne vesszen kárba a nikotin… Összeér a szánk, megnyalom az ajkait. – Jöhet még?

Kicsi az a cigi, hamar elfogy… Tényleg ki kéne próbálni még ezt-azt, vigyorgok. Már több, mint a felénél szinte végig csak smárolunk, érzem a combját a derekamnál, a bõrét az ujjaim alatt. Hülye póló. Szerintem csak azért vagyok ennyire rákattanva, mert nem adja magát olyan könnyen, ez az egész hülye vadászadrenalin… Imádom a bõrét, vibrál az ujjaim alatt.

- Mit csinálsz? Nem vagyok valami szende japán szûzkislány, hogy a mellbimbóimat buzeráld – szól be. Ohohó, már ivott ahhoz eleget, hogy ilyen nagy legyen a pofája? Megbosszulom, erre olyan hangosan felnyög, hogy a gatyámban is érzem.

- Vicces gyerek vagy te – fektetem a fejem a mellkasára, alulról pislogva fel rá. A szemem elé lóg a hajam… Végigsimítva a testét markolok az ágyékára, ami nagyon is életben van. Szerencsére. Még mindig tudnék mit kezdeni a testével. – Rosszabb a tested, mint egy ribancnak – morgok.

- Ezt te mondod? – nevet fel. – Mondd csak, miért is nem hozol valami csajt? Ha gondolod, addig elmegyek itthonról, vagy…

- Ne szórakozz már – morgok rá, felülve. – Amilyen szent a lelked, végig a kulcslyukat bámulnád.

- Na jó, én mentem aludni – nevetgél. Félmosollyal nézek utána, ahogy kitámolyog. – Amíg itt szórakozok veled, simán tanulhatnék. Ma véletlenül elfelejtettem bemenni egy órámra.

- A kis szorgalmas diák, aki lemarad az óráiról? Ejnye, ezért verés jár! – csapok a seggére. Hijj, ez jól esett…

- Ha hangos lennék, dörömbölj át nyugodtan. Holnap korán kelek – int.

- Kérem vissza a mai reggelim! – veszem elõ a laptopom és megnézem az emailjeim. Szent ég… hallva az ajtócsapódást megkínzottan ejtem hátra a fejem. Igaza van a kis hülyének. Dugnom kell, és nem vele, ha nem muszáj. Ez nem rám vall.

XxX

Másnap, amikor a mobilcsengésre kelek fel, kábán veszem magamhoz, felülve.

- Yar. – szólok bele. Nincs kedvem a kijelzõre pislogni.

- Szia szívem. Noah ott van?

- Sammy. várj… Noooaaaaah! – ordítok. Csend. – Nem, már nincs itthon. Miért?

- Nem veszi a mobilját és korábban kellene jönnie – csivitel. Biccentek.

- Biztos itthon felejtette a mobilját. Szokása.

- Ó. Akkor tudnál neki szólni? Délre már itt kellene lennie.

- Megoldom, édesem, csak ne aggódj – az órára nézek. Tíz óra. Oké. Van idõm. – Délre ott lesz, személyesen szállítom le.

Kiballagok a konyhába, hogy igyak egy nagy pohár vizet, amikor megérzem a reggeli illatát. Basszus, ez tök édes… a fejem csóválva nézem, és elfutva a telefonomért fotózom le a cuki reggelit. Szinte nincs is szívem megenni, ez rohadt jól néz ki. Leülve piszkálom meg a babot, halvány mosollyal támasztom meg a fejem.

Utána letusolok, Hajat mosok… felsóhajtva dörgölöm át az arcom. Hát én nem bírom… Az a kis hülye képes itthon hagyni a mobilját? Oda kellene, hogy nõjön a kezéhez.

Bár lehetne is a markában valami más… Felszívom a fogam. Ahogy tegnap felnyögött az ujjaim alatt, ahogy belemosolyog a csókba. Utálom a címkézést… Fél kézzel megtámaszkodva a csempéken marok a fúgákba. Mennyi mindent tudnék kezdeni vele… Képek futkosnak a szemem elõtt, pedig szorosan összeszorítom, a torkomban visszanyelem a nyögéseket. Az izmaim összeugranak, ahogy érzem, hogy a kezem mozgásától lassan szétolvad a gerincem.

Hördülve élvezek a saját markomba, szinte füstölög a forró, párás víztõl a hátam.

XxX

A garázsba lesétálok, és némileg könnyebb lélekkel simogatom meg a moci fényezését.

- Szia kicsikém – paskolom meg a tankot. Elég feltûnõ, szóval ritkán használom. Elõveszem a bukósisakot, egy jó haver festette: teljesen takarja a fejem, ám a plexi körül mintha egy szörnyeteg groteszk vigyorral villogtatná hegyes fogait. Imádom… - Gyere, járunk egyet.

Van egy érzésem, szóval a hátsó részbe beteszek egy plusz sisakot meg egy vékony bõrkabátot is. Rossz érzésem van, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amiatt a kis hülye és a prûd önérzete miatt kivertem magamnak. Ez normális, a férfiaknak is kell hobbi.

Az a mély dorombolás, már adrenalinként cikázik szét a sejtjeimben. Lámpa fel, sisak le, elõrehajolok felbõgetve a gázt. Fékcsikorgás közepette száguldok ki a sötét, dohos garázsból.

Amikor megérkezem, gond nélkül és mindenféle szégyenérzet teljes hiányában száguldok be az egyetem udvarára, letéve a fél lábam támasztom meg a párszáz kilós monstrumot.

- Azannya, micsoda motor! – hallom az egyik belõtt sérójú csávó hangját, de felé fordulok a szörnyfejes sisakban, fél lépést hátrál. Lehúzom a fejemrõl, a fehér tincsek a szemem elé lógnak.

- Kösz. Ha már itt vagy, segíthetsz – állítom le a motrot, de még rajta ülve támasztom. – Keresek valakit.

- Persze haver, mondd csak.

- Noah Lawrence merre van? – leteszem a támlát, hogy le tudjak szállni. Vannak még jó páran körülöttünk, srácok-lányok… pár lány felnevet, a fiúk arca is egész árulkodó. Összehúzom a szemöldököm.

- Ja, a kis sötétség hercegét keresed? Te vagy esetleg a pasija? Mert akkor épp a dékánnak nyalja a seggét az irodában.

Összehúzom a szemeim, de elõvéve egy szál cigit rágyújtok. Csak nyugalom. Lassan szívok benne egy mélyet, hogy hamar elfogyjon.

- Nem vagyok a pasija, a háziura vagyok. És igen, õt keresem – lehamuzok és sátáni mosolyt villantok rá – De ha így mersz beszélni róla, elütlek a gecibe.

Átnézek a válla fölött, leszállva a motorról intek. – Noah! Gyere már, Sammy hívott, hogy otthon hagytad a mobilod.

- Jézusom, Yar, mit keresel itt? – esik pánikba és mellémfut. Elveszem két könyvét, a felcsatolható táskába dobom.

- Szóval Yar, még a név is stimmel, amit Sindy mondott! Szép vagy, mondhatom, a kis töketlen stréber, aki…

- Na jól van, mindenki most fogja be a pofáját! – fakad ki Noah vörösen, én csendesen nézem. Ez az õ ügye, bár tegnap… na igen, bele se gondoltam, hogy a csajnak ekkora a pofája. Bár én magamat vettem alapul, hogy inkább befogom a pofám. Azt hiszem, el kell majd beszégetni… vagy valami más. Hallgatom, ahogy kifakad..

- Ennyivel nem úszod meg, te kis homokhuszár… - áll neki megint a szõke csávó, én pedig felállva pöccintem el a cigit és mellé lépve egy angyali mosollyal kapom el a folyóit és olyan istenes erõvel megcsavarom, hogy fennakadnak a szemei és látom, hogy egy epilepsziás roham kezdi kerülgetni. Roppantok egyet a golyóin, mire elhaló sóhaj hagyja el az ajkait, de lerogyni nem tud, moccanni nem mer. Vajon kap még vért az agya?

- Figyelj. Terjeszd el, felõlem az egész városban – nyikkan egyet, mire összeszorítva a szám még jobban szorítom a golyóit, mire lassan megjelenik egy kósza nyálcsík a száján – Hogy az intelligencia nem attól függ, hogy ki kihez vonzódik. Érted? – paskolom meg a másik kezemmel az arcát, de csak szörcsög az egyetem hõse. – Sindy egy olcsó, pénzéhes kurva, és ha még egy panaszt meghallok Noah-tól, hogy buzeráljátok, akkor vissza jövök, és megtanítalak szopni. Levágom a mogyorónyi kis pöcsöd, és a szádba dugom. Remélem, megértettük egymást, haver – mosolyogok rá és elengedem. Nyüszítve esik térdre. Mogyoróvaj.

- Valakinek valami egyéb mondanivalója? – nézek körül, jeges kék szemeim nem csak melegen tudnak szikrázni. Hasítom a levegõt, jegesen, szinte kifehéredett szemmel. – Helyes, pont így gondoltam. Egyébként meg, Noah csak nálam lakik, amíg az a kurva el nem tûnik a lakásából, ahonnan nem akart elköltözni, mint egy igazi vérszívó, olcsó kis pióca – ülök fel a motorra, és elõveszem a szörnyfejes sisakot. Kacsintok – Jó látni, hogy ennyi értelmes ember jár az egyetemre, gratulálok, büszkék lehettek magatokra – felhúzom, és felbõgetem a motort. Noah ijedten fogja meg a derekam, ahogy veszélyes dõléssel kiszáguldok a kapun. Átkarol mind a két karjával, érzem, hogy az izmaim feszülnek az idegtõl. Remélem, most kivételesen nem reagáltam túl. Végig a városon, egészen Sammyék bérelt irodájáig.

Leparkolok, letámasztom és leveszem a sisakot. Kell egy szál cigi.

Noah lassan kászálódik le a motorról, elgondolkodva szedi le a sisakot és rángatja a hátára vett kabátot.

- Yarmush – néz rám, én pedig csípõvel nekidõlve a motornak cigizek, keresztbefont karokkal – Köszi.

- Mégis mit? – mosolygok rá szórakozottan. Csokit akarok enni, olyan rohadt ideges vagyok.

- Hát… - felvonom a szemöldököm, õ pedig vörösen beletúr a hajába – Mindent.

Elveszem a sisakot és vigyorogva hátrateszem – Na takarodj munkába, mert el fogsz késni. Ha végeztél, hívj taxit - nyújtok felé egy húszast, de nem veszi el.

- Ha épp van idõd, gyere inkább el elém – veszi elõ a cuccait – Be kell majd vásárolni, és több cuccot, szóval…

- Oké – felemelem a kezeim – Hívj elõtte, hogy ideérjek.

- Oké…

Felveszem a sisakot. Kicsit meglepve áll hátrébb, számított rá, hogy jutalomképp magamhoz rántom, lesmárolom… felülök és felbõgetem a kicsikémet.

- Amúgy – nyitom ki a sisakot – Végre a sarkadra álltál, ügyes vagy – visszacsukom, és egy éles kanyarral visszatérek a forgalomba.

Elmegyek egy cukrászdába, megpakoltatok egy nagy dobozt mindenféle csokis-habos-cukormázas csodával. Szeretem az édességeket, lenyugtat. Bepakolok még három nagy tábla csokit, egy doboz bonbont. Most édességbe fojtom a hülye fejem.

Tényleg kéne fognom magamnak egy olcsó kurvát, vagy felhívni valakit a baráti körben. Bárki mást, csak ne ennek a hülyegyereknek az illata és a keze nyoma legyen ott mindenhol. Beleharapok az egyik muffinba, és összekészítem a pénzt, a cuccokat, lepucolom a virtuális nyomaim. Holnap lenne egy munka… és már ki kell fizetnem a srácokat lent, Brighton mellett. Legyen miniszabi? Imádom az ottani vidámparkot.

A mobilomra nézek. A képernyõmön megint szembejön a smacis képünk. Mordulva nyomom a pofámba az egész sütit. Vigyem magammal a kölyköt is? Volt már arrafelé?

Eldõlök egy film mellett, elszunyókálok. A mobilomra, kimondottan Noahra beállított csengõhangra riadok fel. Engem mindig ez a szar ébreszt, egyszer falhoz vágom…

- Yarmush – szólok bele, ki se nyitva a szemeim – Épp alszok. Kurva gyorsan mondd.

- Fél óra múlva végzek – hallom Noah hangját, és nyögve dörgölöm meg a fejem. – Eljössz akkor?

- Persze nyuszika – sóhajtok – Mindjárt összekaparom magam.

- Oké. Bocs, hogy felvertelek.

- Ugyan – mosolygok és kinyomom. Akkor mossam meg a pofám. ha menni kell. Hát jó hátasállat módjára cipekedni fogok.

Odataxizok, de hazafelé rosszabb esetben sétálunk, felszerelkezek kp-val. Menjünk.

- Te betörtél a lakásomba? – kérdezi lassan.

- Nem volt nagy ügy – vonom meg a vállam – Egy haverom segített megcsinálni az egészet. Hol a köszönöm? – cukkolom.

- Köszönöm, köszönöm!! – visít és elindul, mintha a nyakamba ugrana, de megáll félúton, nagy bánatomra. Felnevetek.

- Nyugodtan csókolgathatsz, hálálkodhatsz, megérdemlem – kapom el a kezét és magamhoz rántom… jajj, de ilyen forró smacira nem számítottam. Nem akárhogy tud csókolni a kicsike, ezt minimum árulni kellene. És ahogy finoman cirógat… el tudnék viselni még egyet s mást, de mire diszkréten rávezetném, hogy nem csak felül lehetne isteni, eltol.

- Lasagne vacsorára? Sörrel? – néz rám. Micsoda tématerelés! – ezt igennek veszem.

- Nyuszikám, olyan ünneprontó vagy… - szusszantok, de aztán elvigyorodok. Végül is, kreatív – Legyen lasagne. És majd fogy te még így kirohanni, hogy még eszedbe se jutna leállni – paskolom meg a kemény kis seggét.

Amíg õ kimegy kotyvasztani, elõveszem a gépem. De folyton megállnak az ujjaim a billentyûzet fölött.

Márpedig ez egyre kényelmetlenebb, és szeretem a szexet és nem vagyok pap, hogy ne dugjak. A szopás meg nálam csak petting.

A hajamba túrok. Ez egyre rosszabb… és vagyok annyira õszinte magamhoz, hogy tudom, emiatt a hülye miatt nem szednék fel kurvát dugáshoz, nem lenne elég egy rövid menet. Kiballagok és nézem, ahogy fõzõcskézik. Vajon rá tudnám venni, hogy fõzzön csak egy szál kötényben?

- Szeretnél valamit?

Ó, paradicsomszósz… lenyalom az ujjam, a következõt elé tartom.

- Kóstoltad már? Elég jó – vigyorgok. – Na, csöpög!

Olyan rohadt erotikusan szopogatja az ujjam, akaratlanul is az elõzõ délután jut eszembe. Hmmm…

- Még ezt is szexuálisan csinálod, tudtad?

- Ne szórakozz már velem annyit! – fortyan fel, de méreg nélkül.

Imádom a sülõ kaja illatát. Beterjengi a lakást, én pedig kényelmesen elfolyok a babzsákomban, az ölemben a géppel. Közben Noah a kaja és a bõröndjei között futkos, amikor csörög a telefon. Kíváncsian nézek oda, és már hallom is a visítást… élvetegen vigyorgok, hallva a sikítást. Micsoda hiszti… csendesen dobolok a lábujjaimmal. Ránézek és elnevetem magam. Ez minden pénzt megér.

Vacsora közben kényelmesen elhelyezkedünk, egymásra pakolt végtagokkal, utána csavarok egy cigit és miközben a lábamat buzerálja, elmeséli a találkozást a hisztis, kielégítetlen exével.

- Valamelyik nap be kéne mennem arra a helyre is, ahol dolgozni fogok – dünnyög – Szombaton kezdek, asszem.

- Akkor elõtte még elmehetnénk valahová, mert gondolom, elég elfoglalt leszel. De nem inni! – vágom ki, mielõtt megszólalt volna. Jaj, dehogynem. – Olyat többet nem játszunk! – naná, annyit nem iszol. Nem hányásig, csak a gátlásaid kell feloldani. Basszus. Ahogy lenyalja a szószt az ujjáról… a számról kellett volna.

- Ezt mindjárt lefényképezem. Még sosem láttam meglepettnek az arcod! – élvezkedik, mint egy kisgyerek.

- Na, ez nem ér – nevetem el magam – Most már bármikor feldobhatsz a zsaruknak, mert megvan nekik a fotó! Várj – jut eszembe valami és elkapom a telefonom – Ezt mindig is ki akartam próbálni.

Mellédõlök, a fejem a fejéhez nyomom, halk ciripeléssel élesít a kép.

Elkapom és mohón megcsókolom, beszívva az ízét.

- Hé, mit csinálsz? – döbben meg, én pedig vigyorogva küldöm át a képet. Szerintem tök jól sikerült. Fõleg az én fejem látszódik, és az õ szája, a haja, az én vigyorom… Tök jó. Nagyon tetszik.

Bütykölök. Patkány mellett az emberre ráragad ez az.

Felháborodottan próbálja visszatenni, hogy valami natúr legyen a képernyõjén, de így most már nem szabadul meg tõlem, csak nehogy elfelejtse a pofin.

- Na mi van nyuszikám, valaki nem ért a telefonokhoz? – vigyorgok, megnyalom a szám szélét. Megcsörög a telefonom, utána nyúlok és felveszem.

Nocsak.

- Mondjad – szólok bele. Ahhmm, Ab egy másik klubjába kéne egy adag, hogy felfuttassa a jókedvet…

- Basszus, mondtam már, hogy ma szabadnapos vagyok. – plusz el kell vinnem Patkánynak a szeretetcsomagot – Ahhjj, jól van. Sürgõsségi felár? – vigyorgok. – Viszem.

Ha egy ezrest hozzácsap, nekem az már tökéletes.

- Szedd magad Noah, mennünk kell! – szólok ki a konyhába, miközben belelépek a fekete farmeromba.

- Nekem is? Minek?

- Mert minden playboy mellé kell egy playboynyuszi! – vigyorodok el – Nekem kell valaki, akivel villoghatok, nem igaz?

Inkább otthagy. Fekete felsõ, mintával, rá a bõrkabát, és amíg kicsípi magát a kis hercegnõ, addig elõveszek egy laptoptáskát és kimérem az adagot, amit akar. LSD, ekki… én csak diszkrét tudatmódosítókat nyomom szét, ami normális fogyasztásnál csak a kedves nyomja fel, nem a ketyegõt durrantja szét. Lassan megint el kell utazni az új adagért, talán nem ártana egy kis idõre átnyomni a székhelyet Brightonba. Lecsukom, kidobom az elõtérbe.

- Kész vagy, nyuszikám? – csapok a seggére, miközben a cipõjét köti.

- Persze – ugrik fel és próbál a kezemre csapni. Elvigyorodok, biccentve és felmarkolom a táskát, ajtót zárok.

- Akkor indulás – fogok egy taxit. Bemondom a címet, és elõvéve egy cigit gyújtok rá, kihamuzva az útra. Megint esett, csillog a beton…

- Ez milyen sürgõsségi munka?

- Ingyenfogyasztással járó – vigyorgok rá. Megérkezünk, már áll a rohadt nagy sor, hogy bejusson a klubba, én pedig csak odaintek a bodynak. – Szevasz, kicsi Timmy – vigyorgok és ahogy kezet fogunk, egy húszas gazdát cserél. Ez már csak így megy, jó, ha a beosztottak nem tudnak a plusz üzletekrõl.

Megy a zene, dübörög, villannak a fények. Nagy asztalok, eldugott beülõk, kis asztalon a pult mentén. Beszélgetni is lehet…

- Rendelj magamnak valami finomat, addig intézkedek – nézek rá.

- Meddig maradunk?

- Bulizz, nyuszika, igyál… addig maradunk, amíg jólesik. Kapok szerencsecsókot? – csippentem meg az állát.

- Hülye… morog, alig hallani a zenében, de így fogva magamhoz húzom, megcsókolva. Elvörösödve néz rám, de én csak fogom a táskám és beolvadok az embertömegbe.

Áttörve a félrészeg emberek között megyek és benyitok Ab irodájába. A hangszigetelt szobába lépve el is takarom a szemem.

- Ááá, kiég, kiég! – visítok, de félig nevetve – Basszus srácok… Ab, tedd el a pöcsöd, nem vagy normális, disznó.

- Yar, nem tudtuk, hogy ilyen korán jössz – köti vissza a zsebkendõnyi felsõjét Sammy.

- Elvehetem a kezem? – fordulok el tapintatosan.

- El – nevet fel a vörös tündérke, én pedig rosszállóan csóválom meg a fejem.

- Szexszag van, gyerekek. Azt hittem, kint csinálnátok az izgalom végett – vigyorgok. Sammy épp a szoknyáját igazgatja a karcsú, izmos combjain, Ab pedig szarik rá begombolni az ingjét. Minek? Van olyan felsõteste, hogy mutogathassa. De legalább a gatyáját felhúzta.

- Mi jót hoztál nekem? – vigyorog rám. Kiteszem a táskát az asztalra.

- Marha sürgõs, haver – gyújtok rá, õ pedig ad tüzet.

- Ja, most vettem észre, hogy nem vagyok olyan jól ellátva, mint sejtettem – teszi ki a pénzt az asztalra, szép rendes kis tömbökben. El is pakolom a bõrkabát belsõ, direkt erre a célra varrt rejtett zsebeibe. Jól ki vagyok párnázva. – Nem akarsz nagyobb tételben, komolyabban mozogni?

- Mire gondolsz? – Slukkolok.

- Erõsebbre.

- Nem, kösz – vigyorgok – Megfelel. Így is max 25 évet kaphatok, ha elkapnak, és ettõl még tiszta a lelkiismeretem.

- Ahogy érzed – fogunk kezet.

- Bármikor, haver. Sam – nyomok egy csókot a tündérke arcára.

- Noah jön akkor?

- Persze, be van zsongva – nevetek. – Fizesd meg a kölyköt, ráfér egy kis dopping.

Mire kimegyek, táska nélkül természetesen, a nyuszika elõtt négy töményespohár áll, kettõt már lenyomott.

- Sokáig voltál bent – néz rám, már csillogó szemmel. Leülök mellé.

- Ne is akard tudni, milyen trauma volt – vigyorgok. Felemelem az egyik poharat, majd koccintunk. – Egészségedre, nyuszikám.

Iszunk… Szól a zene, fogy az alkohol, lehet röhögni.

- Pisálnom kell – nyom el egy böffentést.

- Hányni ne hányj – vigyorgok.

- Mert? Megdugnál?

- De csak otthon – vigyorodok el. Lehülyéz, majd kitámolyog. Hát, nem lenne rossz, csak hát az a fene önérzete… Intek a pincércsajnak, hogy szedje csak el az üres poharakat és hozzon szépen egy tele üveg vodkát… Hátradõlve a székben figyelem a pultot. Egy kisebb banda, fõleg lányok, felül szûk, alul rövid. Még számomra is közönséges, ha kivillan a csúnyája, az ilyen max egy szopásra jó mosdóban.

Hosszú, vékony comb, vékony derék, barna, diszkrét loknik. Királykék ruha. Hátradõlve a széken veszek elõ egy szál cigit, õ pedig a válla fölött nézve rám mosolyog, és szuggerál néha vagy engem vagy a vodkásüveget… lustán mosolyogva nézek rá. Nem is rossz bõr.

Amikor rágyújtanék, végre odalibeg mellém és tüzet nyújt. Hát ki vagyok én… odahajolok, meggyújtom.

- Kösz – biccentek.

- Lazítasz? – foglal helyet mellettem, pedig senki se hívta. De hát csak nyugodtan, ilyen patákban nekem is szar lenne.

- Mondjuk.

- Mennyire lehet szar napja egy ilyen pasinak, hogy egy ekkora üvegre fanyalodjon egyedül? – mosolyog, megtámasztva az állát, felvéve az annyira-érdekel-amit-mondasz-pózt. – Sindy vagyok.

- C-vel? – vonom fel a szemöldököm.

- Nem – kuncog. – S-sel.

Mintha betépnék, lassan összeszûkülnek a pupilláim a gyönyörtõl. Ohohóóóó… Elõrehajolok felkönyökölve. Ez micsoda hecc lesz! Szent ég, ez az a kurva, akit ma kipakoltam a nyuszikám lakásából?

- És… az egyetem angol irodalom szakára jársz, igaz? – hunyorítok.

- Honnan tudod? – kibaszott Jackpot. Így legyen ötösöm a lottón!

- Mintha láttalak volna a campuson… azt hiszem, épp ma délután – vetem be, amit ma Noah elmesélt.

- Jaj, igen – forgatja meg a szemeit, és õ is elõvesz egy vékony mentolos cigit, én pedig meggyújtom neki sármos mosoly kíséretében. – A nyavalyás exemmel találkoztam… úgy volt, hogy együtt laktunk, de egy seggfej, és – kuncog, már õ is ivott, lustán mosolygok – magunk között szólva, borzalmasan szar volt az ágyban… és még neki állt feljebb! Eltûnt otthonról, én halálra aggódom magam, erre mire ma hazaérek, lecserélte a zárat, kiszórta a cuccaim az elõtérbe!

- Milyen egy mocsok – bólogatok nagy bölcsen.

- Az – sóhajt. – Nem férfi az ilyen.

- Nem – rázom a fejem. – Teljesen igazad van, Sindy.

- Én jófej akartam lenni, megbeszélni a dolgokat… de…

- Ugyan, ne is erõltesd meg magad miatta – legyintek.

- Nem is fogom. Ezért a húzásért még meg fog fizetni, hidd csak el – kuncog, csábosnak szánt mozdulattal keresztbe teszi a lábait. – És… te mit keresel itt? Magányosak az estéid…?

- Hát… - mosolyodok el szélesen, meglátva Noah közeledõ alakját a vörös és sárga fényekben.

- Te meg mit keresel itt? – nocsak, nyuszikám visszatért. Elvigyorodok. Eléggé meg van hökkenve a csaj látványától, de annak is szétcsúsznak a lábai a dögös, feszített pózból. Én meg kurva jól szórakozok, ez mindent megér.

- Noah? – nyúlik meg a csaj képe. – Mit keresel itt?

- Ó, õ az a fertelmes fazon? – mérem végig Noaht, és közben egyre szélesebb a vigyorom, õ pedig nem tudja hova tenni… kinyújtva a kezem kapom el a nyuszikám derekát és magamhoz húzom. – Igazad volt, nyuszi, ez tényleg egy rossz kurva – nevetek fel. Egyikük se tudja hova tenni…

- Ez… ez mi? Ez ki?! – száll kaotikus magaslatokba Sindy hangja.

- Mondod neked valamit, bogaram – hajolok elõre – Az esetek 80%-ban a csaj a szar az ágyban. És szerintem te bõven benne vagy a halmazban – paskolom meg a kezét – De nem baj.

- Mégis mit képzelsz magadról? – kezd hisztériázni, de én lustán elnyomom a csikkem és lehúzva magamhoz Noaht forrón megcsókolom. Õ megdöbbent nyögéssel karolja át a vállam, hagyja, hogy a mellkasomhoz húzzam.

- Igen… még mindig fantasztikus – taposom a kurvát a sárga talajba, és megpaskolom Noah feszes kis seggét. – Gyere nyuszikám. Ne beszélgess ilyen szakadt, rossz ribancokkal, zuhanna a teljesítményed színvonala.

Felállva nyalom meg a szám és a csajra kacsintva fogom meg Noah derekát, majd angolosan távozunk.

Csak néz… néz… aztán teljes pánikba esve elkezd nevetni.

- Jézusom, és még engem buzizol le? Te meg definiálni nem tudod magad! – nyerít.

- Dehogynem – vonom meg a vállam – tudom magam definiálni. Hedonista, playboy, perverz, szexisten… vagy amit akarsz – vigyorgok rá. – de most elvileg te mesélsz, nem?

Lassan szív egy erõset a cigibe, hagyja, hogy a kábulat átjárja az agyát és kinyissak a kiskapukat a szájában.

- Oké. Kérdezz, nem tudok összefüggésekben magamról mesélni.

- Hát, oké – dõlök hátra, feltéve a lábaim a dohányzóasztalra lassan szívok a cigimbe. Kezdjük mondjuk az elejétõl. – Milyen volt a gyerekkorod?

Elgondolkodik, leveri a hamut. Elgondolkodva mered a parázsra, vagy csak brutálisan belassult a fûtõl…
Mit meg nem tud az ember… Hallgatom, csendesen nézve rá, inkább nem is cigizek, mert figyelni akarok arra, amit mond és nem arra, ahogy mondja. Egyszerûen bele tudok feledkezni, ahogy mozog a szája, és egy hátsó kép-a-képben cuccban megjelenik, ahogy az elõbb dolgozott rajtam… el tudnám tölteni az estét máshogy is, lenne ötletem…
Vajon milyen lehet, ha az embernek annyi testvére van? Te jó ég. Én egyedüli gyerekként mocskosul megtehettem mindent. A szüleim sem voltam ennyire elfoglaltak, nem gályáztak egy-huszonnégyben… Néha belekérdezek. Érdekes családja lehet, szeretem az érdekes embereket.

De hogy öten… az sok. Az ember igényli a figyelmet, Õ meg inkább tanult, mert a könyv mindig ott van.

- És akkor gondolom, anyudék büszkék voltak, hogy egyetemista vagy már.

- Én vagyok az elsõ a családban, akinek van diplomája – büszkeség csendül a hangjában, és van rá oka. Én épp hogy kijártam a középsulit, azt is úgy, hogy többet voltam távol tõle, mint órákon. – Orosz realista irodalomra szakosodtam, elvileg taníthatnék is. Most elsõéves vagyok arab költészeten, de felvettem a spanyolt is ezek mellé.

- És mi volt ez a csaj, amiért most itt vagy? – mutatok körbe a birodalmamban.

Mély kuss. Jaj nyuszika, szívj még egy adagot vagy öntök valami alkoholt, csak nyisd ki a pállott szácskád… nem jó dolog az elfojtás. Megfekszi az ember gyomrát. De megértem; ha olyan borzalmasan szarul jött ki az elsõ próbálkozása, hogy kilépjen a komfortzónájából, és az is szarul sült el…

Mint a szex. Csendesen merengek. A pasi-pasi között amúgy is macerásabb, a nõ megjátszhatja, a harciasabbja visít vagy karmol, ha fáj. De ha a férfinél felszakad… az nem csak testileg megnyomorító. Ha nem figyel az ember a partnerére, az abszolút csalódik és egy kicsit sem fogja élvezni. Kell az a figyelem a másik irányában. Még ha az ember totál be van nyomva vagy részeg is. Az élvezet mindenkinek kijár.

- Sindy volt az elsõ komolyabb barátnõm – zökkent ki a gondolataimból a hangja. – Középkori angol irodalmat tanul, egy helyen melóztunk. Nagyon pörgõs csaj volt – hogy lehet valakinek ennyi keserûség a hangjában? – Összeköltöztünk, mert menet közben sikerült összespórolnom egy belvárosi lakás kaucióját. Az elsõ évben nagyon jól megvoltunk, elvittem Görögországba nyaralni is… aztán félrekúrt.

Szinte vártam, mi más… néhány nõben olyan kevés a kreativitás, hanyatt vágják magukat az elsõ szõrös mellkasvillantó mixernek.

- És még egyszer, és még egyszer… Tudom, ki a tag, akivel viszonya volt, összetûzésbe is keveredtem vele. Aztán visszafogadtam végül… - hülye, barom állat… szerencsétlen hülye barom. – És az utolsó fél év maga volt a pokol. Gyakorlatilag kisemmizett, ami azért elég egóromboló. És hagytam, jesszus – temeti a kezeibe az arcát, mélyen beleszívva a cigibe. Csendesen nézem. – Persze már elengedtem, és szívbõl utálom a csajt, hogy így elintézett. Legyen boldog a lakásomban, a cuccaim között, és zabálja fel a bûntudat, amiért ilyen alávaló kurvaként viselkedett!

Csendesen nyomom el a csikket. Több kérdés is felmerül bennem, és valamiért felmerül a késztetés, hogy kicsit megsimogassam a hátát. Olyan, mint egy kivert, megbüntetett kiskutya.

- Sokat gondolkodtam ezen a látens dolgon – jajj, nyuszikám, nem erre vagyok kíváncsi… az ilyenen az ember túllendül. – Van benne valami. Annyira töketlen szarnak érzem magam emiatt az eset miatt, hogyha netalán bu… meleg lennék – nyel egyet – akkor igazából már mehetnék is nõvé stoppoltatni magam. Nem akarok egy gyenge suna lenni, bár nem vagyok messze tõle. Egyre nagyobb baromságokat csinálok, ilyen például a díleres eset is. Hálásnak kéne lennem, és az is vagyok. De valamiért vonzódom hozzád, ami kurvára idegesít. Szóval, nem vagyok buzi, de val’szeg az vagyok, aminek a gondolatát sem bírom elviselni. Ha lenne valami… önbizalmam, biztos egyszerûbb lenne. Vagy ha érezném, hogy… jó isten, ez már szörnyen nyálas! Szóval, ha érezném, hogy nem csak kihasználnak… az… jó lenne.

- Köszönöm, hogy elmesélted – nézek rá – Most már értem a dolgot.

Csendesen ülök, gondolkodok, a kialudt cigit buzerálom az ujjaim között. Nem akaródzik megint meggyújtani… Legszívesebben magamhoz ölelném. Néha nézem finoman, de amikor rám néz, a cigire nézek.

Feláll és megsimítja a vállam. Elkapnám a kezét, de belassulva csak akkor kapok utána, amikor már kattan a zár az ajtaján. Morranva veszek elõ egy szál cigit és rágyújtva nyúlok el a kedvenc babzsákomban. Kattog az agyam, figyelve a cigi parázsló végét.

Szóval Sindy. Felmerül pár kérdés, de az a szomorúság… szerencsétlennek gyerekkorában is meg kellett küzdenie a figyelemért, erre ez is.

Elõásom a telefonom, és az ajtajára nézek, miközben a fülemben hallgatom, hogy búg a vonal. Túúúúp… túúúúúp…

- Hallo? – felrezzenek.

- Csá, itt Yar – mondom nyugodtan, felsistereg a cigi. – Utána kéne nézned valaminek.

- Mikor hozod a szeretetcsomagom?

- Amint ezt lerendeztem, angyalkám.

- És lesz külön juttatás?

- Ha ügyes vagy.

- Mondd, mi kell.

Elvigyorodok, miközben a buborékmentes sörbe dobom a csikket.

XxX

Nyugodtan nézem a kezemben a cetlit. Csináltam reggel a nyuszikámnak kávét, mosolygós pirítóst: szendvics, kecsuppal mosolygós fejecskét rajzoltam rá. Mellette a kávéja, ahogy szereti. Menjen iskolába, most órája lesz. Nekem meg dolgom van.

Szóval, ez az a ház. Egy lakás. Eszembe jut a tegnapi beszélgetés, amit aztán az online felületen folytattam Patkánnyal, a hackerrel.

Reggel tíz lehet, én hétkor találkoztam a város szélén Stewie-val. Most mellettem áll egy majdnem kétméteres, kigyúrt néger, fekete széldzsekiben.

- Állítólag a csaj kilenckor kezdett – dörmög. Elnyomom a cipõsarkammal a cigit. Csuklya a fejemen, szemereg az esõ. Londonban minden isteni, csak az idõjárás pocsék.

- Akkor menjünk – vigyorgok. Meglepit akarok a kedvenc látens melegemnek, mire hazaér.

Gond nélkül találom meg a lakást és nekidõlök a falnak, amíg Stewie elõkapja a tolvajkulcskészletét és pár pillanat alatt kinyitja.

- Milyen szar zár, mint a papírmasé – vigyorog. Megnyalom a szám és intek, hogy akkor, menjünk. Szolgáljuk ki magunkat.

- Mit is keressünk? – csukja be utánunk az ajtót a nagydarab fekete.

- Mindent. Valószínûleg az ágy alatt vagy a szekrényben lesznek a bõröndök.

- És minden cucc a cicádé?

- Látod, ez jó kérdés – megyek utána a hálóba. Durván nõies… - Szerinted tart a csaj mûbrokit?

- Nem akarom megtudni – morog. Vigyorogva találjuk meg a legnagyobb bõröndöt és az ágyra dobom.

- Menj, intézkedj – intek, mielõtt nekiállok a szekrénynek és a polcoknak. Fülig ér a vigyora, miközben kimegy a bejárathoz.

XxX

Késõ délután támolyog haza a kis nyuszikám. Lustán ülök a tévé elõtt, szétdobott lábakkal kínzom a PS-t, rángatva a konzolt. Épp stratégiai akadálypályát nyomok némi bónuszpontért.

- Szia – néz rám fáradtan, kicsit megtörve, én pedig lehúzva a fülemrõl a fülhallgatót, odaintek neki. Visszafordulok a monitor felé, de nem indítom el, hagyom, had villogjon a PAUSE felirat.

Várok. Türelmesen, hogy mikor veszi észre.

Vigyorgok, de nem moccanok, mintha nem is méltatnám figyelemre.

Szinte látom lelki szemeim elõtt. Bemegy, ledobja a kabátját, hátratúrja a haját. Az ágyára néz, még mindig kissé depressziósan.
Meglátja.

Eszembe jut, ahogy a könyvespolc elõtt forgattam a könyveit. Ez volt a legsalátább, némi ujjnyom… kizárásos alapon hoztam el. Ez lehet a kedvence.

A Mester és Margarita.

Rajta egy fénykép. Azon egy kulcs.

Meglátja, nem érti, maga elé tartja, de nem érti a kulcscsomót, rajta a három kulccsal és a pici, mûanyag nyuszis kulcstartóval. Elvigyorodok, lassan, némán utána lépek, nem is sejti, hogy nekidõlök az ajtófélfának. Jaj, így legyen ötösöm a lottón.

Lenéz a polaroid fényképre. Én csináltam, és szinte csorogtak a könnyeim a röhögéstõl, miközben a fotót ráztam, hogy megszáradjon.

A fényképen három nagy fekete bõrönd látszódik, az Õ lakásajtaja, rajta egy vadiúj zárral, és egy kis levélkével, rajta Sindy neve, szinte kalligrafikus írással.

A kedvenc könyve.

- Tudod, marhára sajnálom, hogy nem láttuk az arcát, mikor elolvasta a levelet – szólalok meg vigyorogva. Elképedve, kimeredt szemmel néz rám, az ujjain még mindig csilingel a kulcstartó és a kulcsok. – Kipucoltuk a szemetet – kacsintok.

A reggel sem jobb, borzalmasan elaludtam a nyakam, még jó, hogy a cigit elõtte elnyomtam, mert még képes vagyok felgyújtani a lakást. Nem kis kárt okozna… megdörgölöm a tarkóm és a fürdõszobába ballagásom közben benézek a tökéletesen heteró lakótársamhoz. A hajamba tépek, miközben nézek a kiterülését; körbehányta az ágyat, még jó, hogy nem fejet bele a lavórba és fulladt meg… nem tudom, hova tehetnék egy hullát. Lüktetõ fejjel vakarom a tarkóm. Óvatosan leguggolva mellé és az oldalára fordítom, majd résnyire kinyitom az ablakot, hogy ne fulladjon meg a saját gázaitól. Te többet nem ihatsz, édes fiam, legalábbis nem ennyit. Engedek neki egy nagy pohár vizet, és beteszem. Ezt a mocskot úgyis õ fogja összetakarítani, a szégyenével együtt.

Kimegyek, letusolok, végre megborotválkozok és hajat mosok, abszolút nagygenerál. Bedugok két szelet kenyeret pirítani, és az emailjeim átfutása közben elmajszolgatom. Most van pár szabadom, kicsit fel kéne pofozni a kedvem… Érzem magamon, hogy frusztrált vagyok. Kanos.

A tegnapi nap… idegesen megyek át a szobámba és leszedve a falakat takaró posztereket és zászlókat, megnyitom az erkélyt. Csupa levél meg madárszar, de most nem akaródzik a lakásban füstölni. Kitámaszkodva rágom a csikket. A kölyök rohadt vonzó, fõleg úgy kipirulva, fõleg, hogy annnyira ellene van a fiú-fiú párosításnak, erre úgy nyögött, mint valami kipróbált kurva… és belekotort a telefonomba? Melyik videóról beszélt?

Elõvéve keresem meg a videókat. Ahaaaa… Ez Mark. Õ nem látens meleg, egyszerûen mûvész, de mindig kapható egy jó dugásra, csak hogy megtalálja önmagát. Elpöccintve a csikket megyek vissza, amikor meghallom Noah nyüszítését. Szinte várom, mikor kezdi kaparni a tapétát, és a fejemben máris lejátszódik a kép, ahogy kiteszem a balkonra szarni, mint a kutyákat szokták. Még hogy egy év van közöttünk, és õ nem kölyök… olyan dugnivalóan hülye, hogy ilyen nincs is. Vagy mázlim volt, hogy találkoztam vele, vagy életem legnagyobb marhaságát követtem el, mert a bociszemei miatt nem fogom tudni kitenni a lakásból. Még megkéselnék az elsõ sarkon, amilyen béna.

- Felébredtél, te geciágyú? – szólok be neki, kitárva az erkélyt, hogy szellõzzön.

Néma kuss. Elvigyorodok, miközben lelki szemeim elõtt megjelenik az arca, ahogy összerakja a tegnapi napot. Hagynom kellett volna, hogy Seamus kúrja meg, õt aztán nem érdekli, melyik végén mi jön ki.

- J-jó reggelt? – cincog. Ránézek, lassan rágyújtva és leslukkolom a füstöt. Tartja a koszos rongyokat, amelyek anno az ágynemû és pár ruhadarab volt. Fujjj, de rohadt büdös az egész kölyök, hiába sikáltam meg az este.

- Másnap délután három óra van – közlöm.

- Nézd, a tegnap…

- Mi van a tegnappal? – vonom fel a szemöldököm – Kihánytad magad? Remélem, nem hallottad az utólagos kurvám nyögéseit – viszek be egy tízpontos lövést az egójába. Durr, puff, eltörött. Így nézve, egy alsógatyában, nem javít a gatyámban feszülõ, kínzott helyzeten, fõleg hogy ilyen édesen vöröslik.

- Nagyon sajnálom, komolyan. Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni téged.

- Hát, pedig nagyon paraszt módon hagytál lógva, miután én úgy bántam veled, mint egy hímes tojással. – nézek rá mereven, pislogás nélkül. Még jobban elvörösödik, egészen a nyakáig, és sietve távozik a fürdõ felé. Stressztakarító, nekiáll összepakolni, rakodni, fõzni… Csinálhattam volna neki kávét, a másnapjára. Basszus.

- Amúgy, Yarmush… - kezdi halkan, a késre figyelve. De miért van még mindig csak alsógatyában?! – Én nem vagyok meleg.

Felvonom a szemöldököm, horkantva felröhögök, nekidõlve az ajtófélfának.

- Hát… józanul heteróbb vagy, mint részegen. Részegen olyan buja vagy, mint egy tizenhat éves szûzkurva – vigyorgok kajánul. Hát igen, ha csak alkohol kell, azon ne múljék…

- Nem vagyok meleg! – csak nem pánik csendül a hangjában? Velem merészel vitatkozni?! Mögé lépve simulok a combjainak, a tenyeremmel egybõl dominánsan a seggébe markolok, a háta a mellkasomnak simul.

- Bizonyítsd be – dörmögöm a fülébe. – Sõt, így fogsz törleszteni. Túl sok van a rovásodon. – általában kedves és jófej vagyok, de nem csak a nõk lesznek hisztériásak a kielégítetlenségtõl – Szopj le, és ha semmi jelét nem látom az élvezetnek, akkor rendben, békén hagylak a témával.

- Hogy mivan?! – gúvadnak ki a szemei, de abban a pillanatban elkapom a tarkóját, és fölé magasodva csókolom meg, morranva. Azonnal nyitja a száját, halkan felnyögve, a belsõ kicsi én pedig kárörvendve rázza a cigijét. Hazug, hazug, majd szétdurran a farka.

- Látod? – vigyorgok rá, amikor vörösen próbál eltolni, de így is majdnem az ajkát éri a szám – Visszacsókolsz zsigerbõl. A reflexeid és az alkohol nem hazudik, édesem – csippentem meg az állát – Itt akarsz leszopni, vagy leülhetek a kanapéra?

Elengedem, õ pedig kapaszkodik, nehogy elszédüljön. Pedig nem ússza meg, ennyi kibaszottul jár. Nem vagyok apáca, ha már vagyok olyan jó fej, hogy nem hívtam ide senkit kefélni, miután õ orvul állva hagyott. Átballagok a nappaliba, szinte dudorászni van kedvem. Majd én megtanítom a kicsikének, így is meg lehet fizetni a lakbért.

- De… húzz óvszert, légy szíves – hallom a nyüszítését.

- Nem tartok itthon.

- Milyen férfi vagy te?

Megvonom a vállam, miközben ledobom magam. Imádom, ha elõttem térdelnek, az valahogy olyan vadító. Ha valaki dugni akar, hozzon magával gumit, bár tartok itthon, a kölyöknek nem kell róla tudnia. Tiszta vagyok, és egy szopásra nem pocsékolom a vésztartalékot.

- Azért a hangulatot meg kell teremteni, nyuszikám, nem gondolod?

Várakozón nézek rá. Legszívesebben lerángatnám róla azt a hülye alsógatyát, úgyis láttam még mindent… És csókolni jól tudni, azt alá kell írnom. Ritka hogy én szeretek valakivel smárolni, vagy valakire elismerjem, hogy tényleg tud, de a javára kell számolnom, hogy neki már a puszta lényétõl is fel tud állni. Na meg a mostani állapotomban, nem kell sok hangolás, hogy a ház büszkesége az ég felé törjön.

Kalandozó kezecskék, kalandozó száj. Igazi jó kurva módjára simít végig, csókol a nyakamba, én pedug királyian visszafogom magam, hogy a seggébe markolva ne rántsam magamra, hogy bocsi, meggondoltam magam, le a gatyát.

Majd sorra kerül az is.

- Most csinálom elõször – vörösödik ez a vigyoromtól, miközben a nadrágomat bûvöli. Nem könnyítem meg a dolgát, dolgozzon csak meg. Mégsem lehet annyira heteró, ha tényleg vállalkozik erre.

- Ne aggódj már, nem harap – szólok, miközben látom, hogy szuggerál. Mintha a farkam önálló életre kelve a nyakára csavarodhatna és megfojtja. Lehunyt szemmel sóhajtok fel, amikor megérzem a nyelvét.

A férfiak ösztönösen tudják, hogy jó szopni. Valahogy zsigerbõl úgy csinálják, ahogy akarják, hogy nekik csinálják. Persze, a gyakorlás nem árt, de valahogy klasszisokkal jobb, mint egy nõi szopás, hiába gyakorolják.

Felhördülve markolom meg a kanapé szélét, amikor teljesen a szájába vesz. Ez kurva jó! És közben ahogy mozgatja rajta a kezét is, ne tagadja, csinált már ilyet. Vagy csak istenadta, csiszolatlan tehetség.

És ahogy felnéz, az aranytüzû szempár… Imádom, ha ránézhetek közben. Ezt felvesszük a napi listára, ha valaki ilyen jól orálozik, kár parlagon hagyni a tehetséget. Már a tekintetétõl zúdul le a vér a fejembõl, egyenesen a szájában lüktetõ farkamba.

Hátrahajtva a fejem élvezem, a halk nyöszörgése végigrezonál a dolog közben, szinte minden idegszálam megfeszül, a gerincem lassan felcsavarodik. A kurva életbe… még játszik is, igazi buja kis kurva, akármit is mond. Élvezi… Amikor megérzem a nyelvét a fitymafék alatt, megcsikordulnak a fogaim, olyan erõvel préselem össze az állkapcsom.

Zihálva dõlne hátra, de mintha az egész gerincem lecsúszna…

- Ne hagyd abba! – hördülök fel nem emberi hangon, és aljas módon, de megállíthatatlanul a hosszú tincseibe markolok és közelebb nyomom. Az agyam tudja, de le se szarja, hogy elõször senki se tud mélytorkozni, de ha kell, a gyomráig nyomom, leszarom, csak menjek már el, mert agyvérzést kapok…

Megérzem a fogai recés simítását az egyik kidagadó, lüktetõ éren, és állatias mordulással önti el a vér az agyam, a combomon kidudorodik az izom, ahogy megkönnyebbülten megyek el. Te kibaszott jó életbe, ez a kölyök tud valamit.

Bár seggfejség volt, amit csináltam, én se szeretem ha a számba megy. De ez a revans a sok bosszúságért. Mondjuk, mert beleturkált a mobilomba.

- Nyeld le – söpröm hátra a tincseim – Széppé teszi a bõr, vagy mi…

Az ujjaim közül kicsúsznak a tincsei, ahogy feltérdel, és hogy ki van vörösödve… imádom nézni, ahogy a combjaimra támaszkodva cidáznak le. Elégedetten kuncogok fel mély hangon, és intek, hogy menjen, köpje ki. Amíg õ a fürdõbe fut, kiöblíteni a száját, kiballagok a konyhába és elõveszek egy sört meg egy cigit, és visszaballagok.

- Mekkora seggfej van – panaszkodik visszatérve, a száját törölgetve. Felé nyújtom a sört, kényelmesen elnyúlva.

- Ennyi járt. Mióta piszkálunk bele mások telefonjának privát videóiba, hm? Nyuszika – vigyorgok rá és rágyújtok, majd felé nyújtom. Vörös, kapkodja a levegõt, de leül a kanapéra, alaposan meghúzva a sört, hogy eltûntesse az ízt a szájából.
Mogorván néz rám, de én rezzenéstelenül vigyorogva állom a tekintetét, mert tudom: azért dühös, mert tudja, hogy igazam van.

- Seggfej – morog bosszúsan. Felemelem a kezeim. Ámen, legyen igaza, ezt sosem cáfoltam.

- De ne tagadd, beindultál.

- Faszt – morog, de én csak sokatmondóan az alsójára nézek.

- Mi a bajod azzal, ha élvezed egy pasival is a szexet? – nézek rá. Idegesen kapargatja a pléhdobozt, én pedig megvonom a vállam. – Nem kell ám válaszolni.

- Én nem vagyok… buzi – mondja ki fintorogva a szót. Elnyomom a csikket.

- Na és? – slukkolom le, kinyújtózva. Azta, mintha egy tíz kilós stresszzsáktól szabadultam volna meg. – Én se.

- Az elõbb szopattad le magad!

- Tegnap meg kivertem neked, na és?

- És te mondod, hogy nem vagy meleg?

- Nem. Én szeretem a szexet – vonom meg a vállam. – Nõvel, férfival, fent-lent, póztól függetlenül. Nem kell prûdnek lenni. Díler akartál volna lenni, megrontani a fiatal lelkeket, te mocskos kis féreg, de egy jót dugni, azt nem tudsz – vigyorgok rá, mire nyakig elvörösödik és a sörébe bámul. Megpaskolom a combját, megkönyörülve rajta. – Tekerjek egy erõset? Lelazulsz, és ha akarod, elmesélheted, mi okozza ezt a… gátlást.

- Nem vagyok gátlásos!

- Basszus, ne legyél már ennyire okos. Mindig tagadsz, nem hallod? Nem vagy halvérû, nem vagy frigid, nem vagy gátlásos… Nyuszika – elkapom az állát és lesmárolom, a kezemmel megtámaszkodva mellette, forrón, hogy kiesik a sör a kezébõl és szinte érzem, ahogy a hõhullám a gatyája közepén összpontosul. Vigyorogva nézek rá, még mindig összeérõ orral, õ pedig nagyon, nagyon letört.

- Tekerd meg – néz rám.

- Ma már úgysem megyünk sehova. Kaját majd rendelek – mosolygok rá nyugodtan, és elõhozom a kis dobozom.

Figyeli, ahogy dolgozom, felemelve a sörösdobozt. Minden csupa sör, tapadni fog… Amíg csinálok három szálat, gyorsan feltakarítja, hogy utána ne sikálni kelljen.

- És te? – néz rám, miközben bedurrantom az egyik vicces cigit. Mélyen leslukkolom, aztán kifújom az orromon át.

- Mit én? – adom oda neki. Ráfér a lélekmelengetés. – Csak ne fogd vissza magad, nyuszikám, barátok között vagy – dõlök el a törzshelyemen, befészkelve a seggem a mesemondó pózba a kedvenc babzsákomban.

- Te se úgy indultál, hogy oké, akkor megdugok egy csávót… ez nem… gáz?

- Nem – vonom meg a vállam. – Nekem is tekintélyes mennyiségû alkohol kellett hozzá… és nem úgy volt, hogy megdugtam egy csávót.

Figyelem a kíváncsi kis tekintetét, feldobom a lábam az asztalra, õ pedig macskásan elhelyezkedik. Egy kicsit elrévedek a combján. Imádom, olyan feszes az egész csávó, és nem is twink-szerûen gizda, hanem gusztusosan izmos… simán el tudom képzelni aktív félként is.

- Persze, csajjal más. Több a lyuk – vigyorgok, õ pedig felhorkanó nevetéssel takarja el az arcát. Kezd hatni a fû. – Miért, volt már csajod, nem? Nem engedett az ágyba, vagy mi?

- De, de nem így!

- Egyem a kis konzervatív lelkét. Bár, valakinek nem gusztusa – vonom meg a vállam. – Londonban meg van választék, egy kis alkohol a megfelelõ társasággal és bárki bármit. De te arra a mesére vágysz, hogy hogy jön a repertoárba egy másik csávó.

- Hát nem lenne rossz – dünnyög, lassan szívva a cigit. Meggyújtok magamnak egy sajátot, leslukkolva az erõs, édes fûfüstöt és egy csendes sóhaj erejéig hagyom, hogy hasson. Micsoda elpuhult fasz lettem, itt vigasztalom az alkalmi lyuk lelkecskéjét… de ha jól fõz!

- Bekerültem a bizniszbe, megismertem Seamusékat… tudod, a fûfejû, aki fel akart csípni téged – emlékeztetem. – A klubban, ahol akkor voltunk, összeverõdött egy nagyobb baráti társaság, ott ismertem meg a tagot. Jó spanok lettünk, õ bökte ki a fülem – mutatom az egyik industrialom, majd ismét a cigibe szívok, lent tartva aztán rávigyorgok – Aztán egyik nap kipróbáltuk a szalonban zárás után az egyik ecstasyt, amit akkor kaptam, egy-egy bogyó. Ráittunk, és elkezdte taglalni, hogy a múltkor milyen kis hímringyót szedett fel, de olyan béna volt, végigvisította az egészet, mert hát divatbuzi a lelkem, pláne utána, amikor azt mondta, hogy bocs, ez gáz volt, nemhogy járás, második alkalom se lesz. Talán mondtam valami csúnyát – merengek – nem tudom. Szívtam a vérét, és végeredményként dugtunk egyet a tetoválószékben.

Figyelem a nagy barna cicaszemeit. Teljesen vörös körülötte a fûtõl, megcsipkedem az állát.

- De nem vagy buzi.

- Nem.

- És megdugtad?

- Nem ezt mondtam. Én nem tagadok meg magamtól semmit, ami jó vagy új.

Látom, hogy bootol a rendszer, tölti magát, pörög a feje fölött a nyíl…

Elvigyorok, mikor az arcára kiül, hogy feldolgozta az infót.

Figyelem, miközben a nyelvemmel megfordítom a cigit a számban. Lassan elveszi a papírokat és boldogan néz Samre.

– Elfogadom az ajánlatot! Köszönöm a lehetõséget, nem fogsz csalódni bennem.

Mosolyogva nézek rájuk, majd elnyomom a csikket.

- Akkor irány partyzni! – nevet Sam a gyönyörû mosolyával. Dögös, okos, tanult, gazdag, vékonyak a combjai és nagyok a mellei, egy kész fõnyeremény. – Annyit isztok a bárban, amennyi jólesik, annyit mondjatok, hogy Sammy állja, és le van rendezve. Illetve, ha egyéb szórakozásra vágynátok, a privát szobáink… bár oké, Yar, te tudod, merre van – ölel meg nevetve.

- Ne aggódj, Noahnak is megmutatom – nézek a boldog kölyökre. Nem is lenne rossz, elvonulni, hogy meghálálhassa… lenne mit csinálnia, már igazán rám férne. Megfogom a vállát és kiterelem az irodából, arcon csap minket a szárazjég enyhén citromos füstje, a cigi, a fû diszkrét édessége és az embertömeg izzadságfelhõje.

- Nagyon köszönöm, hogy elintézted ezt nekem – hallom a hangját a fülemnél. Kicsit felé hajolok, hogy rendesen halljam a hálaimát rebegõ szavait, és szinte érzem a fülcimpámon az ajkait. Elmosolyodok, és megfogom a kezét, nehogy ellökje mellõlem valami részeg.

- De ezek után hû alattvalóm leszel, értve?

- Okés, de ma rohadtul leiszom magam! – rajtam aztán nem fog múlni… 

- Várj, még el kell intéznem egy melót. Addig te maradj a gyerekmegõrzõben, és figyeld a távolból a mestered. Van nekünk bérelt asztal, tedd le oda a popókád – paskolom meg az említett testrészét.

- Ígérem uram, egy percét se szalasztom el a csodatevésének.

Fél szemmel figyelem, ahogy leül az asztalhoz, egyensúlyozva a poharakkal, én pedig megrántom a vállamra dobott táska szíját és az egyik mixerpulthoz megyek.

- Ab – vigyorgok rá és kezet fogunk.

- Mi szépet hoztál nekem, haver?

- Sok szépet – mosolygok – A szokásos rendelés, nagy tételben.

Utána több helyen szórja szét több mulatójában, hogy néha felpezsdítse a hangulatot. Mert hát a jó disco névjegye a jó hangulat és a jó fogyasztás. Átadva neki a fekete, merev táskát, néha, mintha piát kevert volna, kipakolt belõle, majd visszaadja nekem, benne a pénzzel. Három kiló tabletta, ötezer, kápéban.

- Mindig öröm veled üzletelni – fogok vele kezet, és visszamegyek a már igencsak becsípett nyuszikámhoz. Épp áttörnék az emberek között, amikor valaki tarkón csap és egy barna szempárba meredek.

- Seamus! – nevetek fel. – Hát te? Nem a te stílusod a hely.

- Á, egy kis szõkét fûzögettem, de nem olyan jó a nyelvérzéke, mint vártam – legyint.

- Persze, a csajoknak valahogy nincs hozzá érzékük – vigyorog fel Adam. Õ még normálisan néz ki, de a nyakáig fel van tetoválva. A legtöbb varrásom õ készítette. – Mindig fogaznak, vagy úgy cibálják, mintha azt hinnék, hogy leszerelhetõ.

- Hát te?

- Tudjátok, a csúnya üzlet – vigyorgok.

- Jaj, azok a piszkos anyagiak – nevetünk. – Itt maradsz?

- Persze, társasággal vagyok – intek a távoli messzeség felé, ahol valahol Noah ücsörög és leissza magát.

- Óóó… valóban? Nem a te stílusod a partnervillantás.

- Mondjuk – vonom meg a vállam, miközben áttörünk a tömegen – De hidd el, olyan jó bõr, hogy megéri.

Igencsak jó a kedve és már négy üres rövides pohár is sorakozik elõtte… Sebaj, a hangulat garantált. Rávigyorgok Noahra, és oldalra intek, ledobva magam az egyik sarokra.

- Unatkoztál nélkülem, nyuszikám? Noah, a zöld fejû Seamus, a másik pedig Adam – mutatom be a hevenyészett társaságot. Mondhattam volna, hogy a kangörcsös, nimfomán perverz disznót egybõl ki lehet szúrni, vigyorogva hallgatom, ahogy Noah próbálja lekoptatni, és ahogy Seamus lekoptathatatlanul nyomul rá, szinte az ölébe ülve. Én nem szólok bele, a szabad szerelem híve vagyok, és ismerve a nyuszika mentalitását, majd az idõközben idetévedt pincércsajtól rendelek egy tálcányi alkoholt. Noah nagyfiú, megvédi a segge épségét, nem vagyok senki erkölcscsõsze, pláne semmi jónak elrontója.

XxX

Iszik. Jaj, de nem bírja… néha beszélünk Adammal, amúgy õ egy kis szõkét fûzöget, fél szemmel és sanda mosollyal figyelem, ahogy próbálja egyre részegebben lerázni Seamus tapizó kezeit. Mert hát az a pasi nagy kan, bárkit kibeszél bármilyébõl… Részegen azzal a becenévvel szokta illetni, magát, hogy õ a Mosdóban Dugás Koronázatlan Királya…

- Kedves gazdám bizonyára megvédene – érzem meg Noah kezét. Épp elszívom a cigim, felé pillantok. Jaj, szegénykém, túl sokat ivott, de én nem fogom majd a haját, miközben lesmárolja a vécét. – Úgyhogy nem parázok ilyeneken! De cseréljetek már helyet, jézusom, nagyon felbaszom magam rajtad!

Seamus arcán nem bírom, felröhögök, felé emelve a poharam. Erre inni kell, haver, ilyen stílusos koptatást a vécében szopatás császárának… Úgy látszik Noah prüdériája nem terjed a kakastaréjáig. Némi noszogatás után Seamus felemeli a seggét és átdobom magam a nyuszika mellé, átfonva rajta a karom.

- Látod Seamus, rosszul csinálod. Így kell ezt – vigyorgok rá, az ujjbegyemmel finoman megcirógatva a kicsike kilátszó bõrfelületét. Érzem, hogy libabõrös lesz.

- Várj, Yar, hugyoznom kell! Engedj ki – noszogat, megböködve a combom, de annyit bénázik, hogyha nem lenne leszögezve az asztal, felborítaná… de Adam így is rémült csatakiáltással kap a tele whiskeyspohara után.

- Látod nyuszikám, még hugyozni se tudsz nélkülem – nevetek, és elkapom a kezét, a csuklójáról az ujjaira csúszik a szorításom, ahogy áttörünk az emberek között a mosdóig. Elég ingatag… tuti hányni fog, mire kiérünk, elég egy korty víz, vagy bármi, amiben nincs alkohol. Na, szép… épp a zsebeim kutatom, hogy van e nálam bármi, hogy had ne nekem kelljen fogni a részeg kiscica haját, nem bírom, ha hánynak… nem a szagát vagy a látványt, de az az undorító, locsogó hang… boa…

Valaki a vesémbe könyököl, valami részeg tizenéves, fél karral elkapom Noah derekát, nehogy felboruljon, a másikkal megtámaszkodva a falon, hogy ne préselõdjön teljesen össze.

- Hogy elmész a retkes kurva anyádba… - mordulnék a kölyökre, de tovább nem szórhatom a jókívánságokat az anyukájára, meg pár felmenõjére… Kizárásos alapon a nyuszika fojtja belém a szót.

Kikerekednek a szemeim egy naaagyon hosszú pillanatra, az arcára nézve, miközben megérzem a nyelvét a számban.

Hát nem leszek semmi jónak elrontója… magamhoz rántom a derekánál fogva, még inkább a falnak nyomva, támaszkodó kezemen könyökölve simulok hozzá teljesen, miközben az ajkába marva forrón visszacsókolok. Úgyis kíváncsi voltam, milyen íze van a kicsikének… bár most enyhe alkohol és cigibukéja van, de ettõl eltekintek. Viszont ez a hév, ez mindenért kárpótol, semmibõl se tartana most oldalra rántani…

Hjaj, ez a jó szívem.

De valami azért nekem is jár.

Megszívva a nyelvét szorítom a falnak, a derekáról feljebb csúszik a kezem, a póló alá, végigzongorázva a gerincén, az oldalán, majd le a combjára, a térdemmel a térdei közé fúrva. A hajába túrva húzom oldalra a fejét, hogy jobban hozzáférjek, miközben a combjai között feljebb nyomom a lábam, a combommal az ágyékának simulva kényeztetem… a számba nyög, ujjaival a hajamba szorít.

Belemarva az alsó ajkába vigyorodok el. Milyen kis vadmacska, kár ezt a tüzet elrejteni a poros könyvek között. Imádom az ujjaim alatt a bõrét… A számba nyög, én pedig oldalra húzva a fejét harapok a nyakába, megszívva.

Olyan hangosan nyög fel, hogy tartok tõle, a táncparkett másik oldalán is tisztán hallani. Imádom, ha sikítanak alattam.

A combját a combomra húzva teszem át a kezem törzshelyét a derekáról a fenekére.

De ez a zaj… Elkapom a derekát és elvigyorodva tolom oldalra, az egyik függöny mögött rejtõzõ szoba ajtajához nyomom. Vigyorogva és halkan kuncogva dõl az ajtónak, a kezével hátul tapogatózva akad a kilincsre, és túl hirtelen nyomja le, majdnem beesünk, ha nem kapom el… vigyorogva húzom fel, a hajába markolva csókolom hevesen, mögöttünk kattan az ajtó.

Szinte kizár minden hangot, csak a basszus lüktetése dobog be a kis szobába. Jaj, de nem érdekel! Morranva rántom magamhoz, a másik kezemmel könnyedén lerántva róla a felsõt, vigyorogva esek ismét a nyakának. Ez a fétisem… és ahogy hallom, a kulcscsontnál neki is érzékenyebb, ilyen hangerõvel nyögni, már most!

A pólóm alatt érzem meg a kezét, és amikor mohón harapva esek neki, végigszántja a felkarom a körmeimmel.

- Vedd már le! – morog, én pedig vigyorogva húzom át a fejemen. Legszívesebben már most leszaggatnék róla mindent, ahogy ilyen fincsin vonaglik alattam. Lerántva magához smárol le ismét õ, de egyszerûen farokmeresztõ, ahogy kezdeményez, és próbál dominálni, bár ahhoz még elég kezdõ… és könnyedén a kezembe veszem az irányítást, csupán a megfelelõ pontra kell markolni.

Felsikkant, szinte lányosan, én pedig vigyorogva cibálom le a cipzárját és csuklóig elmerülök az alsójában. Kiráz a hideg a gyönyörûségtõl, szinte tisztára merev… az aktivitás részét még gyakorolnunk kell majd.

- Ne parázz – morgom a fülébe, a másik kezemmel a fenekéhez simítva.

- Miért paráznék, van benne gyek… gyakorlatod – csuklik egyet vihogva.

- És te ezt honnan tudod, nyuszikám?

- A mobilodban volt egy… videó, ahol szerintem betépve dugsz egy csávót… marha undorító volt…

- Tényleg? Pedig most is az lesz – vigyorgok a nyakába.

- De akkor is rohadt dögös voltál… pedig tuti nem voltál magadnál… - nyög fel a végére, miközben lehántom a combjáig a nadrágot és a vér lassan elhagyja az agyát.

- Bizony… betépve… vagy LSD alatt dugni… valami hihetetlenül jó – morgok a fülébe, elkapva a kezét nyomom az ágyékomhoz. Megrándul, de az alkohol némi bátorságba öltöztetve böki ki az övet és nekiáll babrálni a cipzárral. – Mert bíznod kell a másikban, betompulnak azok az érzékek, amelyek nem kellenek és kiélesedik minden, ami kurva jó – nyalok végig lassan a nyakán – Majd egyszer kipróbáljuk, mit szólsz? Valami frenetikusan, hogy sorozatban menj el.

- Yar… - felsóhajt, és érzem, hogy az összes izma megrándul alattam, kiváltképp a farka a kezemben, feljebb taszítom a combját; Csak pár erõsebb mozdulat, és vigyorogva rásegítek, hogy a hüvelykemmel ingerelve a golyói mögötti gátat… Macskás sikollyal élvez el, összeganézva az ágyon fekvõ pólóját. Mellékes, kimossuk. De most már nekem is jár a jó!

- Mi legyen nyuszika? – nyomok egy csókot az ajkaira, felhúzva, a hajába markolva támasztom meg. – Hol lennél hálás, fent vagy lent…?

- Yar – néz rám ködös szemekkel, és a pír ijesztõen gyorsan fut le az arcáról. Elkerekednek a szemei. Ne már. – Azt hiszem, rosszul vagyok…

Feltérdelve a lábai közül és nézem lesújtva, ahogy oldalra hajol és az ágy mellé hány. A kurva életbe, miért kellett ennyit inni, ez nem fair. Az én szükségleteimmel senki se törõdik?!

Xxx

Mire hazacincáltam… kétszer hányt ki a taxi ablakából, én meg kínomban már rágyújtottam és röhögtem. Bevágtam a tusba, leszedtem róla a széthányt és a spermafoltos ruháit és lesikálva az ágyba tettem. Olyan merevrészeg volt, hogy azonnal álomba ájult… azért dobtam mellé egy lavórt, ha hánynia kell.

Idegesen dobom le magam a babzsákba és rágyújtok. Kiverni nincs kedvem, most menjek vissza kurvát fogni?

Ingerülten szívom pár slukkal tövig. Ingerült vagyok, frusztrált, kielégítetlen, ezt pedig tuti elverem a kis nyavalyáson. Ahh… dehogy. Kis hülye.

Lehunyom a szemem, elnyomva a maradék alkoholban a csikket. Úgy alszom el a babzsákban, kényelmesen elnyúlva, miközben halkan szól a hifibõl a zene.