Készségesen simulok az ölelésébe, és mikor hosszú, szenvedélyes csókunk közben fölém gördül, halk nyöszörgéssel reagálok enyémhez dörzsölõdõ merevedésére. Túl sok, és túl intenzív az inger, szégyenszemre háromszor is elélvezek nélküle, aztán hiába próbálok ébren maradni, egyszerûen álomba ájulok.

***

Mereven bámulom tükörképemet a férfimosdóban, várva a megváltó bátorító beszédet tõle, de valószínûleg õ is ugyan olyan zavarban van, mint én. Nem szeretem a díjátadásokat, túl sok ember elé kell kiállnom. Ha nem tudnám, hogy Drem kint vár rám a recepció elõtt…
Ezen a gondolaton felbátorodva, gyorsan kisimítok még egy láthatatlan ráncot az öltönyömön, amit Anna vasalt ki igazából tökéletesre, majd kisétálok a mosdóból. A lányoknak köszönhetem a frizurámat is, cserébe be kell majd szereznem nekik pár autógrammot.
Felcsillan a szemem, mikor kiszúrom Dremet a pultnál. Lehengerlõen néz ki. Mindig, de most még inkább, és nem is próbálom tagadni mennyire vágyom rá, mennyire tetszik, miközben elé sietek. Pirulva, mosolyogva pillantok fel rá, és kötelékünkön keresztül érzem, hogy igazán elégedettséggel tölti el a helyzetünk.
- Mehetünk?
- Igen… - biccentek, és az oldalán, menekülés kényszere nélkül vetem bele magam az estébe. Ha nem lenne itt, komolyan inkább a szerkesztõmre hagytam volna az egészet.

Sokan vannak az alkalomra kibérelt bálteremben, és bár a nagyrészüket ismerem, meg-megakad a tekintetem új arcokon is. Dremet páromként mutatom be azoknak, akik közel állnak hozzám, és rokonként a sajtónak, s a viszonylag idegeneknek.
Hamar elszakadok azonban tõle, miután átvettem hivatalosan is a díjat.  Lefoglalnak a dedikálások, és a beígért autogramok begyûjtése. Mindig tudom azonban merre jár, és amikor nem kell táncolással, vagy beszélgetéssel eleget tennie az alapvetõ udvariassági formuláknak, mindig visszatér hozzám, frissítõ gyümölcslevekkel, egyéb finomságokkal.

Tíz óra után valamivel, a többség már kezd haza, vagy szobáikba szállingózni. Én éppen Mrs. Hendersonnal, a kiadó egyik illusztrátorával beszélgetek, a legújabb munkáinkról. Mikor azonban megjegyzi, hogy már kissé fáradtnak tûnök, mert nem itt járnak a gondolataim, rá kell döbbennem, hogy valóban teljesen a mellettem álldogáló kedvesemre figyelek minden érzékszervemmel. Mrs. Henderson mindent értõen felé int a fejével, én pedig elpirulva érintem meg az embereket figyelõ Drem karját, elérve, hogy azonnal felém forduljon.
- Mit szeretnél? – dörmögi halkan a kérdést.

- Fe-felmenni – felelem kissé esetlenül, és zavaromban persze ismét ömleni kezd belõlem a szó. – Már mindenki megy el, úgy tûnik, és biztos unatkozol is. Én már megbeszéltem mindent, amit kellett, és illett, szóval… De ha szeretnél, maradhatunk még persze, csak…
- Mehetünk! – teszi a szám elé mutatóujját mosolyogva, majd miután udvariasan elköszöntünk Mrs. Hendersontól, maga mellett kiterelget a terembõl.
A liftben aztán közelebb húz magához, egészen az ölelésébe vonva, már nem lát minket semmi. Érzem, hogy egyre hevesebben zakatol a szívem, és saját vágyamat csak erõsíti az övé. Mindketten tudjuk mi fog következni, és biztos vagyok benne, hogy õ is várta úgy, mint én. Csak velem ellentétben, nincs piszkosul zavarban…
Egy pár percig elterelõdik zavaromról a figyelmem, mikor megérkezünk a lakosztályunkhoz. Lelkesen, lenyûgözve nézelõdök az elegáns, gazdagon berendezett helyiségekben. Nem csak luxus körülményekkel rendelkezõ szoba és fürdõ, de még nappali is van, ráadásul a legfelsõ emeletek egyikében, így gyönyörû kilátás nyílik az esti fényekben fürdõ városra.

- Drem, ezt nézd, nagyon magasan vagyunk! – kiáltok fel lelkendezve, de bennem reked a folytatás, mikor megfordulva, beleütközöm a mellkasába. Elpirulva nézek fel rá, õ pedig gyengéd mosollyal megcsókol, mielõtt vetne egy jóval gyorsabb pillantást a kilátásra.
- Tényleg szép, de te sokkal gyönyörûbb vagy! – suttogja a számra, én pedig még vörösebb színre váltok, és átkarolva a nyakát, közelebb húzom magamhoz egy újabb csókra. Ölelése szorosabbá válik, egyik keze ruhám alá siklik, és mikor csupasz bõrömhöz ér, nem tudok visszafojtani egy halk nyögést.
- Aden… - morogja, átható vággyal a hangjában. Lehunyt szemmel adom át magam az érzésnek, eszembe sincs megtagadni tõle, amit szeretne.
- Me-menjünk el fürdeni, pi-piszkos vagyok – préselem ki magamból. Egész nap talpon voltam, és a bálteremben túl sok ember szaga tapadt mindkettõnkre, ez engem kifejezetten zavar, csak õt akarom érezni. Mély lélegzetet vesz, szinte kényszeríti magát az elengedésemre.
- Rendben, kezd te… - Bólintok, és elsietek a fürdõ felé. Legszívesebben vele együtt fürödnék, de talán jobb is így, kevésbé jövök zavarba az elõkészületektõl, ha nincs mellettem. Lesz még lehetõségünk kipróbálni talán ezt a kádat is közösen.

Olyan gyorsan készülök el, ahogy csak tudok, és egy köntös magamra kapva, besétálok a szobába. Drem rám pillant, majd mosolyogva mellém lép.
- Sietek – dörmögi a fülembe, én pedig elvörösödve bólintok, és nagyot nyelve fordulok utána, mikor eltûnik a fürdõszobában. A szívem még mindig készül kiugrani a helyérõl, és van egy olyan érzésem, hogy ez csak durvább lesz az éjszaka folyamán.
Mivel nem tudok mit kezdeni magammal, amíg várok rá, a minibárból pezsgõt veszek elõ, és poharakkal együtt az egyik éjjeliszekrényre rakom. Nem sokszor iszom alkoholt, de úgy láttam lent, õ szereti a pezsgõt, és…
Minden gondolat kiszáll a fejembõl, mikor megjelenik a szobában. Eltûnt róla minden idegen szag, friss, számomra ellenállhatatlan, csak rá jellemzõ illat lengi körül, nem sok figyelmet fordított a köntös összefogására, haja még láthatóan nedves… képtelen vagyok nyelni, úgy kiszárad a torkom a látványától.
- Pe-pezsgõ…van, ha…mert szereted… - hebegem, de elõttem teremve magához ránt, és száját az enyémre tapasztva, szinte már vadul csókol meg. Megroggyanó lábakkal kapaszkodom meg a hátánál a köntösben, de a következõ pillanatban eltûnik a talaj a talpam alól, ahogy az ágyra dönt.

- Ráér a pezsgõ, de nem bírom tovább, Aden… kérlek… - mormolja fölém magasodva, arcát nyakam hajlatába fúrva. Mindkettõnket beborít vágyának pézsmaillata, elbódít, magához köti az érzékeimet, már én is teljesen kemény vagyok a frottír anyag alatt.
- A-a tiéd vagyok, teljesen! – felelem pihegve, átkarolva a nyakát. Érzem, ahogy egész testében megrázkódik, és fojtott morranással csap le ismét az ajkaimra, miközben kezeivel a köntöst hámozza le rólam. Remegõ kezekkel igyekszem én is lesimítani róla a takaró anyagot, de ha nem dobná le egyszerûen magáról, lehet nem jártam volna sikerrel egyedül.
- Aden… - zihálja kulcscsontom érzékeny bõrébe. – Nem akarlak bántani… ha durva lennék, ha bármi fáj…
- Nem kell visszafognod magad – suttogom félig lehunyt szemekkel. – Se most, se máskor… Farkasok vagyunk, tudom, az mivel jár, felkészültem… és meggyógyulok, mindig… Szóval, tegyél, amit szeretnél, neked adom magam!

- Úgy látom nem csak Lukenál érkezett el a lefekvés ideje – jegyzem meg jókedvûen, amikor fejecskéje a vállamon koppan.

- Jaj, nem, én még bírom! – mondja, de ásításba fulladnak a szavai.

- Ugyan. A holnapi nap több szempontból is fontos lesz, pihend csak ki magad rá rendesen – kacsintok rá sunyi kis mosollyal, és õ azonnal kapcsol, máris elpirul. Elindul a ház felé, követem õt a karjaimban szundító csöppséggel.

Amíg õ letusol, megfürdetem a fiamat, aki kegyetlenül összespriccel engem. Amikor késõbb meglátja Aden, aranyosan kikacag engem, amiért még kapni fog.

- Figyelmeztethettél volna, hogy szokott ilyet – mormolom duzzogva, de aztán kibékítem magam egy puszival, amit elcsenek a szép szájától.

- Van egy sárga kacsa a csap mellett, ha azt mellé teszed, nyugton marad.

Átveszi tõlem a fürdõlepedõbe csomagolt Luke fiamat, és én hálásan ölelem át hátulról, amíg õ törölgeti és felöltözteti.

- Észben tartom.

- Hideg!

Felnevetek, és átveszem a pólómat, majd lemegyek a konyhába tápszerért. Néhányan lézengenek ott, kávé finom aromás illata száll a levegõben. Engem is kínálnak, de elutasítom, mert nekem is szükségem lesz  majd a pihenésre.

Odafent a fotelben ül Aden és Luke. Megkapják a cumisüveget.

- Még lemész?

- Elbúcsúzom pár tagtól, mert van, akit sokára fogok újra látni. Feküdj le nyugodtan. A közös ágyunkban – teszem hozzá, csak hogy biztosra menjek.

Puszival búcsúzom.

*

A tábortûznél sok társammal elbeszélgetek, hallgatom a sztorijaikat és miegymás. Megakad a tekintetem egy szerelmespáron. Egy fa alatt pihennek, a nõstény a hím ölében ül, és hagyja hogy etesse õt. Szemmel láthatóan mélyen kötõdnek egymáshoz, minden egyes falat után, amit a hím a nõsténye szájába ad, szinte hallom ahogy vágytól morog. A nõ behunyt szemekkel élvezi a kényeztetést. Ha a hím befejezte az etetést, utána párzani viszi majd õt… Irigységet érzek, és vágyakozva gondolok az ágyamban alvó Adenre. Vajon mi mikor fogunk eljutni végre erre a szintre?

Elfordulok a pártól, és tekintetem találkozik Amrenével. Odamegyek hozzá.

- Öröm szívemnek a boldogságod, fiam. Aden jólelkû és kedves, méltó a figyelmedre.

- Köszönöm – biccentek.

- Van kérdésed?

- Igen, van. Két hét múlva telihold lesz, és fogalmam sincs mit tegyek. Nem akarom bántani õt, ezért…

Nagybátyám megértõen bólint. Ha egy hím szerelmes, a telihold éjszakáján a társával akar párosodni, sokan átalakult formában teszik, vannak akik visszaalakulnak, ha van elég erejük hozzá. Nekem lenne, ember formában tenném, de Aden nem bírna a vadságommal. Olyankor nem tudunk gyengédek lenni, mert az õsi vad nyers vágyak és erõk dominálnak. Márpedig Aden nem hinném, hogy örülne neki, ha berontanék az ajtón, hörögve rávetném magam, keményen meglovagolnám õt hátulról, és összeharapdálnám közben a nyakát és vállát. Ó én imádnám, már attól is, ahogy elképzelem, felgyorsul a légzésem és forrósodik a bõröm… De õt biztosan halálra rémíteném. Talán félni kezdene tõlem, lehet hogy el is hagyna… Azt nem bírnám elviselni.

- Aden nem ostoba. A fajtánkhoz tartozik, hozzánk hasonlók között nõtt fel, biztosan tudja mi vár rá. Beszélj vele, és döntsétek el mi legyen.

*

Nincs a szobánkban, az illatát még a régi hálószobájából érzem, ezért benyitok. A fotelben alszik…

Finoman felébresztgetem, ölbe veszem a cuppogva alvó fiamat és lefektetem az ágyába, majd ugyanezt teszem Adennel is, csak történetesen õt a mi ágyunkba fektetem. próbál gyengécskén ellenkezni, de semmi esélye. Bebújik a takarók alá. Ledobálom magamról a gönceimet, és becsúszom mellé.

- Ez nagyon zavarba ejtõ volt! – dünnyögi édesen, majd hozzám bújik. - Vége az ünnepségnek?

- Nagyjából. Még aki akar, tud beszélgetni, de a többség elment aludni. Pihenj te is.

- Drem…

- Hm?

- Szeretlek! Nagyon, nagyon szeretlek!

Döbbenten meredek a plafonra, majd boldog öröm áramlik szét forrón a mellkasomban. Szorosabban magamhoz ölelem.

- Gondolom tudtad, mármint társak vagyunk meg minden… Megvan köztünk a kötelék, ez egyértelmû, de még nem mondtam, ugye? Vagy mondtam? Nem… nem mondtam… Nem most kellett volna? Baj? – egyre gyorsabban beszél, hadar már zavarában, és annyira imádnivaló. Számmal zárom le az övét, és minden érzelmemet belesûrítem a csókunkba. Hrr… Holnapig ki kell bírnom, de ha ilyeneket mond nekem, képtelen leszek rá…

- Aden… mond újra! – suttogom sóváran.

- Sze-szeretlek! Nagyon, nagyon szeretlek!

- Én is szeretlek téged. Te vagy a társam, a testemen kívül dobogó szívem…

Hosszan élvezettel és kéjesen csókolózunk, fölé hengeredem és lassú, lágy csípõmozdulatokkal az ágyékunkkal masszírozzuk egymást, õ pedig remegve és nyöszörögve elélvez egyszer… kétszer… háromszor… Majd álomba ájul egy idõ után. Észre sem veszi, amikor leveszem róla az ondójától nedves pizsamáját, és tisztára törölgetem. Gyönyörû meztelenül…

Betakargatom, és õrzöm az álmát… Vágytól sajgó testemet pedig azzal csillapítgatom, hogy holnap este majd megkapja azt, ami után annyira sóvárog.

***

Megigazítom a nyakkendõmet. Elegáns szálloda dísztermében lesz a díjátadó ünnepség és állófogadás. Amíg Aden a mosdóban összekaparja bátorságát a díjátadó ünnepséghez, én foglalok egy luxuslakosztályt kettõnknek.

Nyílik a mosdó ajtaja, és kisiet rajta Aden, elegáns grafitszürke Ralph Lauren öltönyben. Nagyon jól fest, a haját a két leghûségesebb rajongója csinálta meg neki, és hát a nõstények igazán jól végezték dolgukat, Aden meseszép. Mindig is az volt, de most hatványozottabb a hatás. Észrevesz engem a recepciós pultnál, és mosolyogva hozzám siet. Mellettem egy férfi áll, és amikor Aden megáll elõttem, pofátlanul végigméri õt, de amikor rámorgok, sietõsen elindul a lift felé. Na azért. Aden pirulva néz fel rám, pont úgy ahogy alig egy órával ezelõtt is tette, amikor meglátott engem ebben a fekete Armani öltönyben. Akkor nagyon erõsen éreztem vágyának illatát, és most is ugyanezt érzem. Nagyon tetszik neki a látványom, és ez büszkeséggel tölt el, mert a társam véleménye a legfontosabb.

- Mehetünk?

- Igen…

Odabent sokan vannak. Csupa idegen, de Adennek nem azok, és amikor a sok meglepõdött arc felénk fordul, Aden kivirul, mint egy virág. Tényleg nagyon népszerû, sok autogramot osztogat, dedikál és miegymás. Én csendben követem, viszek neki a büféasztalról gyümölcsleveket, udvariasan elbeszélgetek a nekem bemutatott emberekkel. Sõt, még táncolni is elviszek néhány nõt, de minden nyomulást és flörtölést határozottan elutasítok és hárítom, ahogy tudom.

Az óra szerint elmúlt tíz óra, a vendégek is kezdenek elszállingózni. Aden a fal mellett áll, és mosolyogva beszélget egy idõsebb asszonnyal. Mellettük állok én is, nyugodtan kortyolgatom a pezsgõt, és nézem az embereket. Apró érintés a karomon, lenézek az én gyönyörû Adenemre. Nem tudok máshogy nézni rá, csak úgy, ahogy most is, és ettõl õ kipirul és mosolyogni kezd, a vele szemben álló hölgy pedig kuncog. Aden bemutatott már neki, õ az egyik illusztrátor, akivel együtt dolgozik a kiadónál. Van már két unokája is.

- Mit szeretnél? – dörmögöm halkan a társamnak.

Könnyeim akkor erednek meg, mikor Amren szívszorító éneklésbe kezd. Felerõsödik bennem nõvérem hiánya, feléled a gyászom, de elég magamhoz ölelni Luke-ot, hátam mögött érezni Dremet, és képes vagyok meggátolni az összezuhanásom. Már nekik élek, és ahogy sok mást, ezt is Norának köszönhetem. Sose felejtem el, de inkább boldogan gondolok vissza rá, mint szomorúsággal.

- Mirõl énekel? – kérdezem alig hallhatóan, amint ura vagyok saját hangomnak, és elkezdtem a szövegre is figyelni. Közben nagy szemekkel bámulom Amrent, aki lenyûgözõen néz ki. Nem annyira, mint Drem, de megközelíti.
- A kegyelemrõl, a hazavezetõ útról és a megbocsátásról – súgja vissza.
Amikor véget ér a dal, elapadnak a könnyeim. Sokat segít az is, hogy párom egy pillanatra se ereszt szoros ölelésébõl. Lehunyt szemmel simulok hozzá, miközben hosszas csend ereszkedik az udvarra. Mindenki a saját gyászába mélyed, de lassan enyhülni kezd a mindent belengõ fájdalom, és Amren ismét beszélni kezd. Kinyitom a szemem, és éledezõ zavarral hallgatom, ahogy az új falkatagokat kezdi köszönteni.

Elsõnek Lukeot, aki lelkes rugdalózásba kezd a karomban, mintha csak tudná kirõl van szó. Ellépek Dremtõl, hogy közelebb sétáljak a csöppséggel a tûzhöz, õ pedig vidáman rámosolyog a tömegre. Ezt egyre sûrûbben csinálja, és mindenki imádja érte.
Utána én következem, amitõl elmélyül a zavarom, és hálásan spurizok vissza Dremhez, amint a többiek bemutatása következik. Amint velük is végzett, Amren boldogabb dalba kezd a békérõl és felszabadulásról, ami mindenkinek vigaszt hoz az elõzõ után. Megalapozza a hangulatot az ünnepség további részére, mert az nem ér véget azután se, hogy Amren befejezte.
- Megyek, üdvözlök néhány tagot – súgja Drem a fülembe. – Megleszel egyedül?

- Igen, persze – bólintok mosolyogva, és mikor elmegy, kissé félrevonulva huppanok le Luke-al  a szökõkút szélére. Úgy látom kezd álmosodni, és bár még nem nyüglõdik, azért már laposabbakat pislog.
- Nem hittem volna, hogy messzebbre jutsz, mint a nõvéred – csendül hirtelen egy régen hallott, de azért ismerõs hang. Meglepetten kapom fel a fejem, hogy szembe találjam magam Natalie-vel és még két másik nõsténnyel, akiket viszont nem ismerek.
- Te-tessék? – kérdezek vissza értetlenül. Van valami a kisugárzásukban, ami óvatosságra int. Ösztönösen ölelem magamhoz jobban Luke-ot, és engedek a késztetésnek, hogy felálljak.
- Félelmetesen gyorsan behálóztad õt – szólal meg ezúttal egy másik. Nem kell sokat agyalnom, hogy tudjam, kirõl beszélnek, de nem tudom erre hirtelenjében miként reagálhatnék. Egyszerre támad bennem zavar, tanácstalanság, és igen, még némi düh is.

- Nem tudom mirõl beszéltek – felelem tartózkodóan. Látom megvillanni a szemüket, de mielõtt visszavághatnának, mind megérezzük Drem közeledését. Felé fordulunk, õ pedig amint mellém ér, üdvözlésként arcát az enyémhez simítja.
- Hoztam egy kis nasit neked.
- Kö-köszönöm… - felelem, kissé riadtan pillantva szemem sarkából a nõstényekre. Élénken emlékszem arra, mit mondott azokról, akiket veszélyesnek ítél meg. Nem azt mondom, hogy õk nekem akartak ugrani, de egyértelmû az ellenséges hozzám viszonyulásuk.
- Megzavartam valamit? – pillant rájuk Drem kérdõn. Anna hirtelen befutása menti meg a helyzetet.
- Nem, már mennek is! – szól közbe erõteljesen. Hálás pillantást vetek rá.
- Cs-csak a kicsit jöttek megnézni – teszem hozzá. Natalie pedig dühödten sarkon fordul Anna figyelmeztetõ pillantásával kísérve, és elsiet, két társával együtt.
- Értem – zárja le Drem, majd a kezében tartott tányérról, elém tart egy illatozó süteményt. – Tessék.
Jóízûen beleharapok, majd igyekszem eltûntetni nyelvemmel a szám szélére került csokikrémet. Drem mosolyogva nyújt felém egy újabb darabot, én pedig rögtön el is felejtem az elõbbi incidenst, ahogy forró boldogság ömlik szét bennem. Ennél szerelmesebb már nem is lehetnék, a pillanatot pedig Luke vidám gõgicsélése teszi tökéletessé.

Még jó ideig tart az ünnepség, de miután Dremmel letelepedtünk a szökõkút végére, és õ átvette a lassan álomba merülõ csöppséget, én is egyre gyakrabban kapom azon magam, hogy lecsukódnak a szemeim.
- Úgy látom nem csak Lukenál érkezett el a lefekvés ideje – nevet fel Drem halkan, mikor sokadjára bóbiskolok el a vállának dõlve.
- Jaj, nem, én még bírom! – jelentem ki felriadva, de a következõ pillanatban nagy ásítást kell tenyerem mögé rejtenem.
- Ugyan. A holnapi nap több szempontból is fontos lesz, pihend csak ki magad rá rendesen! – vágja rá mosolyogva, arcát az enyémhez simítva. Nem vitázom tovább, csak kissé elvörösödve felpattanok mellõle, hogy engedelmesen elinduljak a ház felé. Hallom, ahogy halk nevetéssel követ, élvezve a zavarom, amit csak õ tud kiváltani belõlem.
Amennyire várom a holnap éjszakát, annyira zavarba is jövök tõle, néha el is felejtem, hogy nekem elõtte még van egy díjátadóm. Ha a szerkesztõm tudná, hogy ilyen könnyen kimegy a fejembõl a dolog, biztos leszedné az említett testrészt.

- Menj nyugodtan zuhanyozni, addig én megfürdetem Lukeot – terel el a szobájából nyíló mosdó felé Drem, mikor felértünk. Biccentek, és a törülközõt, valamint a tõle kölcsönbe kapott pólót összeszedve, elfoglalom a fürdõjét, míg õ a másik szobából nyílóban nekiáll Luke mosdatásának. Úgyis felébredt mire felértünk.
Mikor végzek, ásítozva megyek át a másik szobába. Drem éppen akkor lép ki a fürdõszobából, belõlem pedig kitör a nevetés a látványának köszönhetõen. Úgy tûnik Luke rugdalózós kedvében volt, mert az apjából csöpög a víz.
- Figyelmeztethettél volna, hogy szokott ilyet – mormolja tettetett sértettséggel, de mosolyogva nyom csókot a számra, mikor mellé lépek.
- Van egy sárga kacsa a csap mellett, ha azt mellé teszed, nyugton marad – közlöm vele utólag a jó tanácsom jókedvûen, és átvéve a kissé már nyûgös csöppséget, nekiállok kicsomagolni a puha törülközõbõl, hogy bepelenkázhassam.
- Észben tartom – karol át hátulról, mire nyekkenve ugrom egyet.
- Hideg! – adom tudtára panaszosan, mire nevetve elenged. Közli, hogy felhúz egy másik pólót, aztán hozza Luke vacsoráját, és ezzel el is tûnik. Mire végzek Luke öltöztetésével, visszatér a cumisüveggel.

- Még lemész? – pillantok fel rá a fotelbõl, õ pedig szelíd mosollyal bólint.
- Elbúcsúzom pár tagtól, van akit sokára fogok újra látni. Feküdj le nyugodtan. A közös ágyunkban! – teszi hozzá, én pedig elpirulva biccentek. Elégedetten nyom puszit Luke buksijára, majd én is kapok egy csókot mielõtt távozik.
Boldogan süppedek bele jobban a fotelbe, magamhoz ölelve a jóllakottan büffentõ apróságot. Felidézõdik bennem amit Natalieék ma a fejemhez vágtak, és határozottan megígérem magamnak, hogy nem hagyom nekik boldogságom elrontását. Gondolhatnak bármit rólam, és arról ami köztem és Drem közt van, de én tudom, hogy õszintén szeretem. Õ és Luke mindennél fontosabbak számomra, nincs az az erõ, ami elszakíthatna tõlük!

- Aden…Aden… - Az arcomat érõ, lágy cirógatásra ébredek, és mikor lassan kinyitom a szemeim, Dremmel találom szemben magam. Beletelik pár pillanatba, mire rájövök, hogy még mindig a fotelban vagyok, alaposan elfészkeltem magam, a békésen alvó Lukeal az ölemben. – Látom nem jutottál el az ágyig.
- Ühm…úgy tûnik – motyogom zavartan, és kissé esetlenül igyekszem úgy felállni, hogy ne ébresszem fel a picit. Végül Drem mosolyogva kiveszi az ölembõl, és óvatosan beteszi a kiságyba. Ásítva nyújtózom egyet, nem sok kedvem van megmoccanni.
- Hagy segítsek! – hajol le hirtelen elém szerelmem, riadt csuklás váltva ki belõlem gyorsaságával. Mielõtt azonban bármit is mondhatnék, könnyedén ölbe kap. Csak egy alsó van rajta, frissen fürdött, alváshoz kész, én pedig még inkább zavarba jövök csupasz bõrének érintésétõl, ahogy reflexszerûen átkarolom a nyakát.
- Me-megy egyedül is! – ellenkezek köldökig pirulva, fojtott hangon. Rám se hederít, csak mosolyogva átvisz a szomszéd szobába, és letesz az ágyra. Égõ arcomat takarva spurizok be a takaró alá, hogy az orrom se látszódjon ki.

- Ez nagyon zavarba ejtõ volt! – közlöm vele, vagyis sokkal inkább a párnával. Nevetve bújik be mellém a takaró alá, és magához húzva, csókot nyom a homlokomra. Ellazulva simulok a karjaiba, és ezúttal inkább a mellkasához fúrom az arcomat a párna helyett. - Vége az ünnepségnek?
- Nagyjából. Még aki akar, tud beszélgetni, de a többség elment aludni. Pihenj te is!
- Drem… - suttogom halkan. Vajon mondtam már neki? Nem…szinte biztos vagyok benne, hogy még nem. Talán nem is ilyen formában kéne, de egyszerûen kikívánkozik belõlem. Nem bizonyítani szeretnék vele magamnak, vagy Nataliéknak, csak szeretném, ha tisztában lenne vele. Mármint… tudom, hogy tudja, de most szavakba is öntöm!
- Hm?
- Szeretlek! – jelentem ki tisztán, bár viszonylag halkan. – Nagyon, nagyon szeretlek!
Csend ereszkedik ránk, érzem, ahogy megfeszül kissé, karjait szorosabban fonja körém. Remélem nem rontottam el ezzel semmit…
- Gondolom tudtad, mármint társak vagyunk meg minden… Megvan köztünk a kötelék, ez egyértelmû, de még nem mondtam, ugye? Vagy mondtam? Nem… nem mondtam… Nem most kellett volna? Baj? – hadarom összeszedetlenül, mint mindig, mikor mélységesen zavarba jövök, közel a kétségbeeséshez.
Arcomat maga felé fordítva, száját az enyémre tapasztva vet véget szóáradatomnak, és én szépen elolvadok lágy, mégis szenvedélyes csókjától, aminek csak a levegõhiány vet véget. Pihegve támasztom homlokomat mellkasának, beletelik pár pillanatba, hogy túllegyek a kábultságon.
- Aden… mond újra! – kéri halkan, ismét szorosan ölelve magához. Próbálok felnézni az arcára, amit a sötét ellenére is jól látnék, de nem tudok a karjaiból.
- Sze-szeretlek! – ismétlem rekedten. – Nagyon, nagyon szeretlek!

- Természetesen nagyon szívesen részt veszek rajta! Noráról is megemlékezünk? – teszi hozzá elkomorodva.

- Minden elveszett szerettünkrõl.

A válaszom megnyugtatja, és hozzám dõl egy csókért. Örülök, hogy ennyire természetesen viselkedik velem szemben, nem szégyell megérinteni vagy megcsókolni mások elõtt. Jó érzés.

- Te is énekelsz majd?

- Azt inkább meghagyom Amrennek, én a nyomába se érek – nevetek halkan.

- De nekünk egyszer mindenképp énekelj! – simogatja meg Luke fejét. Azt hiszem nem fogom megúszni, jaj szegény fiam.

- Rendben, de csak nektek – bólintok, és figyelmen kívül hagyom a látványt, ahogy Peter padlót fog. Soha senki nem vett még rá arra, hogy kornyikáljak, de Adennek csak egy szavába került.

Reggeli után elválunk, ma is lesz bõven tennivalóm, nem csak az ünnep elõkészületeivel kapcsolatban, hanem a falkát érintõ gazdasági ügyekkel is.

***

Este végre kiszállhatok a kocsiból. Felsietek a lakosztályomba, gyors zuhany, majd átöltözöm. Fekete ing, fehér kelta hímzéssel a gallérján, fekete farmer és a szokásos csizma. Hajamat is gondosan elrendezem, ma este Aden kedvéért bármit megtennék, tetszeni akarok neki. Odalent máris megérzem a társam és a fiam illatát. Nincsenek még sokan, akik már megékeztek, a tûz körül üldögélnek és beszélgetnek. Aden csodálattal nézi a nagy máglyát, ahogy a fiam is kíváncsian pislogva bámulja. Feléjük sietek, mosolyomra egyszerre reagálnak mindketten. Amióta Luke visszamosolyog mindenkire, azóta õ mindenki kedvence.

Mögéjük lépek, és átölelem mindkettõjüket.

- Tetszik?  

- Csodálatos! Még sose láttam ekkora máglyát! Nem fog felgyulladni az erdõ? Vagy mi lesz, ha elered az esõ? Van elég fa, hogy égjen, mire Amren elkezd énekelni? És…

Halkan felnevetek, magam felé fordítom és megcsókolom a be nem álló száját.

- Látom izgulsz. – Elpirulva hajtja le a fejét, hogy hajtincsei mögé bújjon, de félresimítom õket a füle mögé. Nagyon szép arca van, számomra a legszebb a világon. - Örülök, hogy ilyen lelkesnek látlak.

- Khm!

Oldalra nézek bosszúsan, mert megzavarták a békés perceinket, pedig tudja mindenki, hogy nem szeretem ha ilyenkor… Ó, Amren. És Will, aki miatt kétszer is megsérült a társam. Hidegen nézek rá.

- Üdvözöllek benneteket – zendül Amren mély hangja. Akcentusán érezni az óangolt. - Gyerünk kölyök, mondani akartál valamit, nem? – fordul Will felé, akit láthatóan zavar a szúrós tekintetem, ezért nem mer közelebb lépni. Jól teszi.

- Köszönöm, hogy megmentettél! Hallottam, hogy mit tettél értem, szóval…

- Semmiség  – válaszol kedvesen az én kis szerelmem. – Rendben vagy?

- Igen, köszönöm! –mosolyog felvidulva a kölyök. Összehúzom a szemöldököm, egyre jobban zavar a jelenléte, és az is, hogy Aden jobban figyel most rá, mint rám. Amren érezheti a belõlem sugárzó ellenszenvet és féltékenységet, mert elterelgeti tõlünk végre a srácot, hogy ismét egyedül lehessünk.

- Kezdõdik? – fordul felém ismét Aden figyelme, és én elédett mosollyal ölelem magamhoz.

- Igen, úgy tûnik mindenki megérkezett, aki el tudott ma jönni.

Amren a tüz mellé lép, körbehordozza tekintetét a falkán. Adent hátulról átölelem, és füléhez hajolok.

- Most a távozókról fog mesélni – súgom neki.

Együtt hallgatjuk, ahogy Amren az elhunytak nevét és hõstetteit, jócselekedeteit felsorolja. Akik a csatában elhunytak, akik feláldozták magukat a közösségünkért. A felsorolásban ott szerepelt Nora neve is. Aden megfeszül a karjaimban, ezért erõsebben átölelem, és megnyugtató kötödésünk illatába burkolom. Azonnal ellazul, és amikor Amren énekelni kezd, végre sírni kezd. Hagyom békében gyászolni, hiszen ez a búcsú ünnepe.

Amren énekelni kezd, az õsi nyelven. Mély bariton hangja a szívekig hatol, még ha sokan közülünk nem is érti.

- Mirõl énekel? – kérdezi Aden nagyon halkan, áhítattal a szemeiben nézi Amrent. Van is mit bámulni rajta, hosszú fekete köpenyben van, haját befonta és megborotválkozott. Szemei sárgán izzanak a sötétben.

- A kegyelemrõl, a hazavezetõ útról és a megbocsátásról – súgom vissza.

Amikor véget ér a dal, Aden könnyei elapadnak. Sokan gyászolnak most, nekem is sajog a lelkem, ezért szorosabban ölelem át a kedvesemet, hiszen ilyenkor csak a szeretteink ölelése nyújthat vigaszt.

Amren hosszas hallgatás és a lángokban merengés után, amikor érzõdik a levegõben a fájdalom enyhülése, újra beszélni kezd. Az új falkatagokról van most szó. Elõször említi a fiamat, mint a falka jövendõ vezetõjét. Aden ellép tõlem, így kénytelen vagyok elengedni. Minden tekintet felénk fordul, és Luke rámosolyog valakire a tömegbõl, nem tudni kire, máris érzõdik az elégedettség, és a boldog morajlás, és Aden a következõ. A társamként mutatja be õt, ahogy kértem. Majd jönnek a további tagok. Amren mindenkirõl mesél néhány szót, Adenrõl is elmondja, hogy Nora öccse, és a kis Luke vérrokona, és így tovább, hogy Will focista, akit megfertõztek a legutóbbi háború elõtt, és ha jobban lesz, újra sportolni fog majd, stb és stb.

Az új dal mára felszabadulásról, és a boldog békérõl szól, vigaszt és békét nyújt.

Nem ér véget az ünnepség, a falkatagok most ismerkedni kezdenek az újakkal, így finom ételek és jó borok társaságában járkálnak embertõl emberig beszélgetni egymással.

- Megyek, üdvözlök néhány tagot – súgom Aden fülébe. – Megleszel egyedül?

- Igen, persze – bólint.

Amren bemutat az újaknak, és mivel a társam nincs mellettem, így mindenkire tudok megfelelõen koncentrálni, és Willt sem terrorizálom. Kedélyesen elbeszélgetek velük, majd a büféasztalhoz sétálok. A nõstények máris a kezembe nyomnak egy bõségesen megpakolt tányért, amin sõs és édes falatok illatoznak. Elviszem Adenhez, akit néhány nõstény társaságában találok.

Amikor odaérek, elhallgatnak és felém fordulnak, de rájuk sem nézek, csak szerelmemet figyelem. Mosolyogva hajolok le hozzá, arcomat üdvözlõn az övéhez simítom.

- Hoztam egy kis nasit neked.

- Kö-köszönöm…

Felemelem a fejem, és a nõstényekre nézek várakozón.

- Megzavartam valamit? – kérdezem felvont szemöldökkel. Egyikük sem tartozik Aden baráti- vagy rajongói körébe, ha jól emlékszem.

- Nem, már mennek is! – szól közbe Anna erõteljesen. Most ért ide, láthatóan sietett, mert liheg.

- Cs-csak a kicsit jöttek megnézni – teszi hozzá Aden sietve.

- Értem. Tessék – nyújtok a szájához egy finom csokis falatot, és õ engedelmesen beleharap. A nõk elsétálnak, de nem figyelek rájuk. Mosolyogva figyelem, ahogy Aden próbálja lenyalni a szája szélére ragadt kis csokoládét, és felmosolyog rám. Elbûvölve nézem, szerelmes mosollyal nyújtok neki egy újabb falatot. A társunk etetése különösen fontos tevékenység, erõsíti a köteléket… És én nagyon, de nagyon kötõdöm már hozzá. Luke pedig mintha értené ezt, elégedett gõgicséléssel néz minket.

- Nem is emlékszem, használtam-e egyáltalán ezt a kádat… Általában inkább zuhanyozom – szólal meg kis idõ múlva, miután némán tanulmányozta összekulcsolt kezeinket. Valahogy nem is nagyon tudtam elképzelni, ahogy egyedül ücsörög benne.
- Akkor miért van kádad? – kíváncsiskodok, a zuhanyra pillantva, mely bõven elég lenne, ha úgyis csak azt használja. Válasz helyett, elõször egy puszit kapok a számra, mikor hátrafordulok, majd kezemet elengedve, magához ölel.
- Amiért minden hímnek van, és amiért nagy ágyban alszom, amiért megtanultam fõzni. Tudod miért?
- Azt hiszem, se-sejtem… - motyogom némi gondolkodás után, belepirulva a végeredménybe. – A hímek a tá-társuknak készítik elõ az otthonukat, hogy amikor majd rátalálnak, akkor… Mindent megadhassanak neki…

- Igen.
- Akkor ezek szerint, most elõször fürdesz valakivel ebben a kádban?
- Ráadásul a társammal – teszi hozzá, engem pedig erõteljesen megrohan a boldogság. Olyannyira elveszem az érzéseimben, hogy lehajtott fejjel, kénytelen vagyok elhúzódni kissé, mert túl hevesen dobog a szívem, nem akarom, hogy észrevegye. – Aden, mi a baj?
- Én most… Én most… - lehelem, véletlenül se felé pillantva égõ arcommal. – Nagyon boldog vagyok… Tudom, hogy butaság, de akkor is boldog vagyok…
- Gyere ide kis butusom. – Érzem a hangján, hogy mosolyog, és mikor felé fordulok, meg is bizonyosodhatok róla. Amint picit lenyugtattam vágtázó szívemet, engedelmesen mászom be az ölébe. Mindkettõnkre hatással van a forró csók, melyet váltunk, de én személy szerint túl kimerült vagyok ahhoz, hogy igazán felizguljak, ezt pedig figyelembe veszi.
Hamarosan kiszállunk a kádból, és miután megtörülköztünk, én az egyik pólójában, míg õ meztelenül fekszik le. Hozzásimulok, és amint érzem, hogy karjai megszorulnak körülöttem, hagyom is az álomnak, hogy maga alá temessen. 

***

Csütörtök reggel Luke méltatlankodó szirénázására ébredek. Rögtön kipattanok Drem ágyából, ahol mostanában minden éjjelemet töltöm, és miután magamra kaptam egy nadrágot is az alsóra és pólóra, lesietek vele a konyhába.  
- Jó reggelt – üdvözlöm Dremet és Petert, akik már bent vannak, és hálásan fogadom társam köszöntõ csókját, valamint a Lukeot elcsitító cumisüveget.
- Szia – mormolja Drem, csillogó mosollyal aranyszín szemében is, és átveszi a fiát, hogy én is nekiállhassak reggelizni.
 - Eljöttök az esti ünnepségre? – kérdezi Peter.
- Miféle ünnepség? – pillantok rá meglepetten. A holnapi nap töltötte ki a gondolataim, nem is hallottam, hogy ma is lesz valami.
- Samhain lesz.
- És az micsoda? – érdeklõdök óvatosan, kissé zavarban, hogy fogalmam sincs róla, mi lehet az.

- Ez egy õsi kelta ünnep, a tél kezdetérõl szól – felel Drem Peter helyett. Szóval kelta… Így nem olyan meglepõ, hogy nem ismerem. - Az õseink két évszakra osztották fel az évet, a tél májusig tartott, majd utána jött a nyár, novemberig. Az ünnep az elvesztett szeretteinkrõl és az emlékezésrõl szól, majd az újonnan ékezõk üdvözlésérõl. Egy tábortûz mellett összegyûlünk és Amren énekel, majd az új családtagokat, falkatagokat üdvözöljük.
- Hû, ez nagyon érdekesen hangzik… - jegyzem meg egyre nagyobb érdeklõdéssel.
- Érdekesen? – morran Peter méltatlankodva. - A legszebb ünnepünk. Ha egyszer az életben hallottad Amrent énekelni, soha többé nem felejted el. Vétek kihagyni, azt mondom.
Drem rám mosolyog, amit reflexbõl viszonozok.
- Téged is ünnepelni fogunk, Luke-ot is, tehát örülnék ha részt vennél rajta. Mit gondolsz?  

- Természetesen nagyon szívesen részt veszek rajta! – vágom rá csillogó szemekkel, majd egy pillanatra elszomorodok, mikor a veszteségek jutnak eszembe. – Noráról is megemlékezünk? – kérdezem csendesen. Végül is, nem tudom mennyire számítják a falka tagjának annak ellenére, hogy a többiek közé temették el.
- Minden elveszett szerettünkrõl! – feleli Drem határozott, lágy mosollyal, és az én arcom is felderül. Kissé felé dõlök, õ pedig elégedetten ad egy finom csókot az ajkaimra.
- Te is énekelsz majd? – nézek fel rá vidáman, mire nevetve megingatja a fejét.
- Azt inkább meghagyom Amrennek, én a nyomába se érek – feleli, de én nem hiszek neki. Biztos vagyok benne, hogy én õt is imádnám.
- De nekünk egyszer mindenképp énekelj! – „utasítom” széles mosollyal, lágyan megsimogatva Luke buksiját is, aki éppen az utolsó kortyokat issza meg a cumisüvegbõl.
- Rendben, de csak nektek! – feleli szelíden, és miután Luke végzett, felemeli megbüfiztetni.
Elégedetten fordulok vissza a reggelimhez, és elhatározom, hogy minél elõbb behajtom majd az ígéretét. Luke is biztos örülne. Nekem soha senki nem énekelt kiskoromban, de azt olvastam, a babák nagyon szeretik, és jót is tesz nekik.

Reggeli után visszaveszem a csöppséget, hogy Drem tudja intézni a dolgait, készülõdhessen estére. Egy idõ után én is elkezdem magam feleslegesnek érezni a rajzolgatással, így Lukeot mózeskosárba téve, leköltözök a konyhába segíteni a vacsora elõkészületeiben. Úgy tûnik arra érkeznek meg nagyon sokan, így ebéd helyett kapásból azt készítünk.
- Minden évben van ilyen ünnepség? Sami…Samha…
- Samhain – segít ki Anna nevetve, újabb adag megpucolni való krumplit téve elém, és a méltatlankodó morgásba kezdõ John elé. – És igen, minden évben megtartjuk, ahogy a tavaszi párját is. Olyankor vannak általában az esküvõk! – vigyorodik el, és mikor a célozgatástól köldökig pirulok, nevetve Lukehoz fordul, hogy õt szórakoztassa.

- Ne is figyelj rá! – morranja John, és sóhajtva áll neki az újabb nagy kupac krumplinak. – Lelkesebb a kapcsolatotok miatt, mint ti magatok… Bár ez sokkal jobb hozzáállás, mint Natalieé, meg a fajtájáé!
- Natalie? – pislogok rá kissé kérdõn, majd hirtelen megvilágosodom. Õ volt az, akivel ideérkezésem után, szinte rögtön találkoztam. Szereti Dremet, és vele kapott össze a nõvérem. – Õt nem is láttam… - állapítom meg.
- A B épületben lakik, de ma õk is idejönnek. Vigyázz Aden, a féltékeny nõstények félelmetesek! – figyelmeztet vészjósló hangon, de mikor komolyan megriadok, vidáman felnevet. – Komolyan ne vegyél, senki se merne bántani!
Jókedvûen fordul vissza a munkához, de én kissé elkomorodva fogok meg egy újabb krumplit. Utolsó mondata eszembe juttatta, hogy mire figyelmeztetett Amren a C épületben a farkasok védelmezési ösztönérõl.

***

Tágra nyílt, csillogó szemekkel figyelem a hatalmas máglyát, mely szinte az egész udvart meleg, narancsos fényárba vonja, nem beszélve a körülötte elhelyezkedett falkatagok arcáról. Gyönyörû, és lélegzetelállító, pedig maga az ünnepség még el se kezdõdött igazán, csak szépen lassan gyûlik az egész klán.
- Tetszik? – karol át hátulról Drem, én pedig Lukeot közelebb vonva a mellkasomhoz, boldogan simulok az ölelésébe.
- Csodálatos! Még sose láttam ekkora máglyát! Nem fog felgyulladni az erdõ? Vagy mi lesz, ha elered az esõ? Van elég fa, hogy égjen, mire Amren elkezd énekelni? És… - Nevetve fordít maga felé, és tapasztja be a számat egy lágy csókkal.
- Látom izgulsz! – állapítja meg, én pedig pirulva rejtõzöm el arcomba hulló tincseim mögé. Egy mozdulattal tûri õket a fülem mögé, és mosolyogva cirógatja meg az arcom. – Örülök, hogy ilyen lelkesnek látlak.
Elmosolyodva válaszolnék, mikor határozott torokköszörülés hangzik fel nem messze mellettünk, de egyértelmûen nekünk címezve. Egyszerre fordulunk Amren, és a mellette toporgó Will felé.

Hallottam Johntól, hogy ilyenkor az újszülötteket is elhozzák, ha úgy ítélik már nem veszélyesek, és nem esik holdtöltéhez közeli idõpontra az ünnepség, és örülök, hogy most minden jól ment. Aggódva nézek végig a nálam nem sokkal fiatalabb srácon, aki látszólag eléggé zavarban van, meg se nyikkan, míg Amren üdvözöl minket, és mi is õt.
- Gyerünk kölyök, mondani akartál valamit, nem? – fordul felé Amren, mire a vörös hajú fiatal felém pillant, és lépne felém, de aztán Drem felé téved a tekintete, és meggondolva magát, egy helyben marad.
- Köszönöm, hogy megmentettél! – jelenti ki meglepõen tisztán és határozottan látszólagos zavarához képest. – Hallottam, hogy mit tettél értem, szóval…
- Semmiség! – mosolygok rá, megelõzve a hálálkodás ismétlését. – Rendben vagy? – Magamtól lépek kissé közelebb hozzá, ha egyedül lennék, normális távolságba is sétálnék, de azért Lukeal inkább tartom a három lépést.
- Igen, köszönöm! – mosolyodik el végre, én pedig vidáman biccentek. Remélem hamarosan elhagyhatja a C épületet, õ is nagyon rendesnek tûnik, és korban se állunk annyira távol egymástól.

- Will, ideje visszamenni a többiekhez – szólal meg Amren, a szólított pedig bólint, és elbúcsúzik, majd az újszülöttekbõl és a Segítõkbõl álló csoport felé siet. Amren pedig felénk biccent, és elindul a tûzhöz.
- Kezdõdik? – pillantok fel izgatottan Dremre, aki lágyan elmosolyodva húz vissza maga mellé.
- Igen, úgy tûnik mindenki megérkezett, aki el tudott ma jönni.
Gyorsan körbepillantok, és vidáman fedezek fel jó pár ismerõs, de legutóbb a csata után látott arcot. Nataliet is megpillantom pár fiatal hím és nõstény társaságában, akik valószínûleg mind a B házban laknak, mert nem sokukat ismerem. Most õk is mind a tûz mellé sétáló Amrenre figyelnek, így én is megnyugodva pillantok rá.

- Aden, ez nem így mûködik. Ösztönös cselekedet lenne, és nem szándékos. – Felemelem a fejem, hogy lenézzek rá. - Éppen ezért, ha azt kérem maradj otthon, biztonságban, akkor ne menj pont oda, ahol jelenleg a legnagyobb veszélyben vagy! Peterhez is lesz egy-két szavam...

- Ne! Ne haragudj rá!  Az én hibám volt, képes lettem volna egyedül is idejönni! Sajnálom Drem, de mikor rájöttem, lehet, hogy tudok segíteni Willnek, meg kellett próbálnom! Túl sok volt a veszteség mostanában... – hadarja könnybelábadó szemekkel. Ezt is szeretem benne, hogy ilyen törõdõ lélek, aggódik mindenki másért, csak magáért nem.

- Ssssh, Aden, nyugodj meg – dörmögöm, és letörlöm könnyeit az arcáról, majd magamhoz ölelem, feje mellkasomon pihen, pont a szívem felett. Néhány perc múltán elcsendesül.

- Ez megtörténhet újra Willel?

- Nem valószínû, már az is ritka, hogy egyszer elõforduljon – nyugtatom meg türelmesen.

- Kérlek, menjünk haza Lukehoz...

Azt hiszem, más teendõm itt nincs, Will rendbe fog jönni, a többit elintézik a Segítõk.

***

Luke édesen durmol az ágyában, Anna pedig távozik, még bõven van idõ reggelig. Alhat egy jót, pihenhet.

- Nekünk se ártana.  Ahogy egy fürdõ se – húzom el a számat, a véres ruhám és az izzadtságomat megérezve. Aden nagy szemekkel néz rám, hallom ahogy kattognak a kerekek a fejecskéjében, de mielõtt megszólalna, felé nyújtom a kezem. - Gyere, menjünk együtt!

A fürdõszobám szép tágas, elegáns, nagy káddal, amelyet szinte soha nem használok, hanem inkább a mellette álló zuhanyfülkét. Lecibálom a farmert – hiszen csak ez volt rajtam -, és a szennyeskosárba dobom, majd várakozón a piruló szerelmem felé fordulok. Õ még matat a nadrágjával, így a csapot megnyitom.  A víz már zubog is a kádba, és ha jól emlékszem, a fürdõszoba szekrény tetején van egy üveg fürdõhab… Igen megvan, öntsünk egy kicsit a vízbe, ez az. Kellemes fenyõillat árad szét a fürdõben. Belépek a kádba, és Aden felé nyújtom segítõ mancsom. Nem volt teljesen önzetlen ez, hiszen amíg õ belép a kádba, kedvemre gyönyörködhetem benne, majd pontosan üde ül, ahova szelíd erõszakkal húzom, pontosan a lábaim közé, hátát a mellkasomnak támasztja, fejét a vállamra. Szabadon garázdálkodhat vállain, mellkasán, hasán és karjain a két kezem, és õ nem bánja.

Lassú, lusta mozdulatokkal lögybölöm a vizet rá, selymes bõrét cirógatom, ahogy õ a combjaimat a teste mellett. Jó érzés, ellazít és boldoggá tesz… Néha oldalra fordítja a fejét, így válthatunk egy-egy szerelmes, gyengéd csókot.

Halk kuncogása töri meg a vízcsobogós nyugalmat.

- Mi az? – kérdezem, és õ hátrahajtja a fejét, mosolyog.

- Csak elgondolkodtam rajta, hogy vajon hányszor pancsoltál itt egyedül.

Végigsimítom a karját, kezéhez érek és összefonódnak az ujjaink. Felemelem, elgondolkodva nézem a kezeinket.

- Nem is emlékszem, használtam-e egyáltalán ezt a kádat… Általában inkább zuhanyozom.

- Akkor miért van kádad?

Megpuszilom a száját, elengedem a kezét és magamhoz ölelem sikamlós testét.

- Amiért minden hímnek van, és amiért nagy ágyban alszom, amiért megtanultam fõzni. Tudod miért?

- Azt hiszem, se-sejtem… - motyogja, és a fülei is pirosak. – A hímek a tá-társuknak készítik elõ az otthonukat, hogy amikor majd rátalálnak, akkor… Mindent megadhassanak neki…

- Igen.

- Akkor ezek szerint, most elõször fürdesz valakivel ebben a kádban?

- Ráadásul a társammal – teszem hozzá. Lehajtja a fejét, elhúzódik kissé, és aggódva hajolok utána. – Aden, mi a baj?

- Én most… Én most… - leheli. – Nagyon boldog vagyok… Tudom, hogy butaság, de akkor is boldog vagyok…

- Gyere ide kis butusom – mosolygok rá kedvesen, és õ velem szembe fordul, és engedelmesen az ölembe ül. Ágyéka az enyémhez ér, miközben forrón csókolózunk. Érzi, hogy mennyire kívánom õt, de nem teszek semmit, csak cirógatom csókolózás közben. Túl kimerült, az a kis csuklóseb és a gyógyulás is sok erejébe kerül, ráadásul kimerítõ volt az estéje. Kiszállunk a kádból, megszárítkozunk, és - én meztelenül, õ pedig egy bõ pólómat magára húzva – ágyba zuhanunk.

***

Csütörtök reggel. Holnap megyünk Adennel a bálba, és aztán…

Valahogy dúdolni támad kedvem, miközben a tápszert rázom össze a cumisüvegben.

- Milyen jó a kedved – hallom Petert a hátam mögött. Néhány nap eltelt már azóta az este óta, és Aden kedvéért nem bántottam õt, amiért veszélynek tette ki a társam.

- Ühüm.

Belép a konyha ajtaján Aden, a karjaiban hangosan bömböl a fiam.

- Jó reggelt – próbálja túlharsogni, de az én vérem, és hát jó erõs tüdeje van neki is. Luke száját betömöm a cumisüveggel, és apró csókot lehelek a szerelmem ajkaira.

- Szia – mormolom, majd elveszem tõle a kis szörcsögõ hisztiséget, hogy õ tudjon nyugodtan reggelizni. Leülök Peter mellé, és miközben a fiamat etetem, kortyolgatom a kávémat.

- Eljöttök az esti ünnepségre? – kérdezi Peter.

- Miféle ünnepség?

- Samhain lesz.

- És az micsoda?

Én válaszolok Peter helyett.

- Ez egy õsi kelta ünnep, a tél kezdetérõl szól. Az õseink két évszakra osztották fel az évet, a tél májusig tartott, majd utána jött a nyár, novemberig. Az ünnep az elvesztett szeretteinkrõl és az emlékezésrõl szól, majd az újonnan ékezõk üdvözlésérõl. Egy tábortûz mellett összegyûlünk és Amren énekel, majd az új családtagokat, falkatagokat üdvözöljük.

- Hû, ez nagyon érdekesen hangzik…

Peter felmordul.

- Érdekesen? A legszebb ünnepünk. Ha egyszer az életben hallottad Amrent énekelni, soha többé nem felejted el. Vétek kihagyni, azt mondom.

Rámosolygok Adenre.

- Téged is ünnepelni fogunk, Luke-ot is, tehát örülnék ha részt vennél rajta. Mit gondolsz?  

- Aden, a párom vagy. Nagyon aggódom érted, és te még kitetted magad ilyen veszélynek is… Ha bajod esne, nem tudom mi történne...
- Nem esett bajom – simogatom meg az arcát. – Látod? Épségben vagyok, és te is itt voltál, tudom hogy melletted biztonságban lennék, bármi is történne.
Nincs ideje válaszolni, az idegen alfa lép be a szobába, és miután bezárta maga mögött az ajtót, nekitámaszkodik.
- Üdv, Amren vagyok, Drem rokona. Találkoztunk már, de nem volt alkalmam megismerkedni veled.
Elengedjük egymást Dremmel, és miközben lopva végigmérem a lenyûgözõ megjelenésû farkast, kedvesen üdvözlöm.

- Nagyon sokat hallottam rólad, örülök hogy megismerhettelek.
- Köszönöm, hogy megmentetted a kis Will életét, de sajnos egyet kell értenem Dremmel. Ostoba dolog volt idejönnöd. Õ nem mondja el neked, mert nem akarja hogy ilyenekrõl tudj, de én akkor is…
- Amren, ne – vág közbe morogva Drem, én pedig értetlenül pillantok egyikükrõl a másikra. Amren nem foglalkozik a figyelmeztetéssel, folytatja.
- Tudod mit tesz egy farkas, ha látja hogy a társa veszélyben van?
- Megvédi – bólintok kissé bizonytalanul. Mindenki meg akarja védeni a társát, még az emberek is.
- Megöli azt, aki fenyegeti a társának épségét. tudod, hogy Drem mit tett volna odalent az alagsorban, ha a véred megrészegíti a jelenlévõket?
Riadtan sápadok el, és ellenkezve megrázom a fejem.
- Nem, Drem nem bántaná a falkatársait, ezt nem… - elakadok, és Dremre pillantok, de õ kerüli a tekintetem. Ugye nem...? – Megtennéd? Bántanád õket… miattam?

Amren a nyakamon lévõ harapásnyomra mutat, melyet ma este szereztem páromtól.
- Ott a bizonyíték, hogy bármit megtenne érted. – Közelebb lép hozzám, de Drem mélyrõl jövõ morgást hallat, mire inkább elhátrál. Dehát... ezt se értem, most nem voltam veszélyben. – Most magatokra hagylak. Bõven van megbeszélnivalótok, de ezt inkább odafent a lakosztályomban tegyétek, rendben? Az hangszigetelt.
Kisétál az ajtón, és ha Drem nem ragadná meg a kezem, és húzna a lépcsõ felé, valószínûleg még percekig álldogáltam volna a nappaliban, emésztve a hallottakat. Így azonban kénytelen vagyok követni társamat, aki mit sem törõdve gyenge ellenkezésemmel, bependerít a megcélzott szobába, amint elérjük.
Megáll elõttem, miután zárta az ajtót, és komoran pillant le rám.

- Ugye nem tennéd meg, Drem? – lehelem, csuklómat masszírozva, melyet kissé túl nagy erõvel szorított idáig. A seb már legalább maradéktalanul begyógyult, csak le kéne mosnom róla a maszatot, melyet a vér hagyott.
- Ha te veszélyben lennél, semmi sem tudna megállítani, Aden. Ezért fontos, hogy biztonságban légy… érted? Megértesz engem? El tudod képzelni, milyen érzés lenne a saját falkatársaim ellen fordulnom? Megértem a nemes szándékaidat, de ne csak azzal foglalkozz, ami a szemed elõtt van, hanem nézz a dolgok mögé is, szerelmem.
Összeszorul a szívem a szavaitól, és attól is, ahogy fáradt, szomorú sóhaj kíséretében, a hajába túr. Ösztönösen lépek mellé, és ölelem át, amit azonnal viszonoz, karjait szorosan körém fonva. Mélyeket lélegzik, és lejjebb hajolva, nyakamra, arcomra hint lágy csókokat. Békés, kellemes hangulat ereszkedik ránk, úgy tûnik sikerült teljesen megnyugodnia.

- Sajnálom – suttogom. Nem akarom megtörni a békét, ismét emlékeztetni a feszültségére, de muszáj elmondanom, amit gondolok. – Sajnálom, hogy kockáztattam a többiek épségét, és hogy aggódnod kellett. Nem szeretném, ha valaha is bántanád a társainkat miattam... ne tedd!
- Aden, ez nem így mûködik. Ösztönös cselekedet lenne, és nem szándékos – sóhajtja, elhajolva a nyakamtól. – Éppen ezért, ha azt kérem maradj otthon, biztonságban, akkor ne menj pont oda, ahol jelenleg a legnagyobb veszélyben vagy! Peterhez is lesz egy-két szavam...
- Ne! Ne haragudj rá! – vágok közbe riadtan. Nem szeretném, ha összeveszne az egyik leghûségesebb emberével, mert õ engedett nekem. – Az én hibám volt, képes lettem volna egyedül is idejönni! Sajnálom Drem, de mikor rájöttem, lehet, hogy tudok segíteni Willnek, meg kellett próbálnom! Túl sok volt a veszteség mostanában... – Hadarásom végére elhalkul a hangom, és könnyek gyûlnek a szemembe. Úgy tûnik az aggodalom és fáradtság is most talál utat hozzám.

- Ssssh, Aden, nyugodj meg! – duruzsolja halkan, letörölve könnyeimet, mielõtt azok lecsoroghatnának az arcomon. Újra szorosan magához ölel, én pedig szipogva bújok meleg mellkasához, és szívverését hallgatva nyugszom meg.
- Ez megtörténhet újra Willel? – kérdezem csendesen.
- Nem valószínû, már az is ritka, hogy egyszer elõforduljon – feleli. Megkönnyebbülten biccentek, és kissé elhúzódok tõle, hogy felnézhessek rá.
- Kérlek, menjünk haza Lukehoz...
Egy pillanatra elgondolkodik, majd beleegyezõen bólint, és most sokkal óvatosabban fogja meg a kezem, hogy levezessen.
- Maradj itt, hozom a kocsikulcsot – állít meg a bejárati ajtó elõtt, és ezúttal engedelmesen megvárom, míg a nappaliban beszél pár szót az ott tartózkodókkal, majd visszatér hozzám, és indulunk.

***

Mikor visszaérünk, Luke nyugodtan szuszog a kiságyban, Anna felügyelete alatt, aki aggódva fogad minket a szobámban. Miután biztosítottuk róla, hogy minden rendben van, visszamegy a szobájába aludni még pár órát.
- Nekünk se ártana – jegyzi meg Drem halkan, aztán végignéz magán, és rajtam is. – Ahogy egy fürdõ se – mosolyodik el halványan. Egyet kell értenem vele.
Tétován pislogok fel rá, nem tudom hogy adhatnék hangot kívánságomnak, de mintha a fejembe látna, végül õ mondja ki.
- Gyere, menjünk együtt! – Boldogan fogadom el felém nyújtott kezét, és követem õt a szobájából nyíló fürdõszobába. Míg a kád megtöltõdik vízzel, lemosom a kezemet és utána mindketten levetkõzünk. Még mindig köldökig pirulok a látványától, és saját meztelenségemtõl, de most mindketten kimerültek vagyunk, nem ébred olyan elsöprõ vágy, mint este.

Drem száll be elõbb, én pedig zavartan követem õt a tágas kádba, elmerülve a meleg, illatos vízben. A hátamhoz simulva karol át, hogy lehunyt szemmel, kényelmesen nekidõlhessek.
Hosszú percekig ülünk némán, néha váltunk egy hosszú csókot, és élvezem, hogy a mellkasomat cirógatja. Egyszer csak valami szöget üt a fejemben, és halkan kuncogni kezdek.
- Mi az? – kérdezi meglepetten. Hátrahajtom a fejem, hogy láthassam az arcát, és elmosolyodok.
- Csak elgondolkodtam rajta, hogy vajon hányszor pancsoltál itt egyedül.

Amren és én a földön vergõdõ fölé hajolunk. Most rajtam a sor, kezemet a kínok között vonagló félig átalakult roncs mellkasára szorítom, és minden erõm beleküldöm, egészen a mélyéig nyúlok, onnan tépem fel a felszínre erõszakkal. Nagyon fájdalmas dolog ez, és régen a legkegyetlenebb büntetések közé tartozott, de az én falkámban ilyen büntetést soha nem kapott még senki, és nem is fog. Most is csupán a szükség kényszerít rá.

- Nem megy – morogja Amren türelmetlenül. Nem lep meg, ha õ sem tudta elõhívni a szörnyét, akkor én sem fogom tudni, hiszen kimondatlan tény, hogy õ a legerõsebb és legidõsebb a falkában. – Próbáld erõsebben!

A cella sarkában egy frissen vágott szarvas tetem hever, de annak a vére sem volt elég inger, hogy képes legyen befejezni az átalakulást. Láthatóan Amren mindent megpróbált, már semmi reményünk nem maradt.

- A francba… - morgom. Will fájdalmas ordítási fájdalmasan hasogatják a dobhártyámat.

- Kezd kimerülni – zendül Amren mély hangja. – Vége van…

- Drem! – hallom az imádott hangot, és döbbenten felkapom a fejem, és a besietõ Aden láttán kis híján agyvérzést kapok.

- Aden, maradj kint! – morranok rá, de nem fogad szót, a vergõdõ sráchoz siet és letérdel mellé, szép zöld szemei végigfutnak a sok borzalmon, amit nem lenne szabad látnia, majd saját fogait mélyeszti a csuklójába. Vérének csodás és édes illata azonnal hat minden jelenlévõ érzékeire. Érzem minden bíborló cseppjében az erõt, amely az enyémhez hasonló, és azonnal megrészegít még engem is. A fenébe is! Mélyet sóhajtok, hogy magamhoz térjek. Aden a véres csuklóját Will arcához nyújtja, aki amint megérzi az erõs ingert, egy hangos ordítással végre teljesen átalakul, majd teljesen elgyengülve elcsendesül. Most már csak ennie kell, és idõvel helyrejön, de ezt már nem várom meg. Megragadom Aden ép csuklóját, és magam után rántom a folyosóra, és a kint álló hímekre morgok. Érzem a szagukon, hogy felizgultak a párom vérétõl, de a reakciómtól meghunyászkodva a falhoz simulnak és lesütik a szemüket.

- Megõrültél, Aden? Hogy jutott eszedbe idejönni?

- Drem! – dörren mögöttem Amren hangja. - Már rendben van a fiú!

Megkönnyebbülve kifújom a levegõt.

- Akkor mi felmegyünk a nappaliba!

Magam után húzom Adent, és amikor Peter mellett elhaladok, kap tõlem egy nem éppen kedves pillantást. Veszélynek tette ki a társamat, ezt nem bocsátom meg neki.

Odafent magunkra csukom az ajtót, és Aden felé fordulok.

- Drem, ne haragudj, amiért nem maradtam Lukeal, de miatta nem kell aggódni, Anna vigyáz rá!

- Egy percig se gondoltam, hogy egyedül hagytad. Más a probléma, Aden! Mégis mi járt a fejedben, mikor idejöttél egy rakás újszülött közé?!

- Csak segíteni akartam Willnek! – mondja lágyan és kedvesen, amit imádok benne, de akkor is mérges vagyok rá, mégis nagy levegõt veszek, majd lassan kifújom. Mindig higgadt és megfontolt vagyok, most is uralkodnom kell magamon. Kezeim közé veszem az arcát, és megcsókolom. Istenem, ha belegondolok mi történhetett volna, még a gondolat is…

- Aden, a párom vagy. Nagyon aggódom érted, és te még kitetted magad ilyen veszélynek is… Ha bajod esne, nem tudom mi történne...

- Nem esett bajom – simogatja meg õ is az arcomat. – Látod? Épségben vagyok, és te is itt voltál, tudom hogy melletted biztonságban lennék, bármi is történne.

Amren lép be az ajtón, becsukja és a hátát nekitámasztja.

- Üdv, Amren vagyok, Drem rokona. Találkoztunk már, de nem volt alkalmam megismerkedni veled.

Elengedjük egymást, és Aden kedvesen üdvözli õt.

- Nagyon sokat hallottam rólad, örülök hogy megismerhettelek.

- Köszönöm, hogy megmentetted a kis Will életét, de sajnos egyet kell értenem Dremmel. Ostoba dolog volt idejönnöd. Õ nem mondja el neked, mert nem akarja hogy ilyenekrõl tudj, de én akkor is…

- Amren, ne – morgom, de õ folytatja tovább.

- Tudod mit tesz egy farkas, ha látja hogy a társa veszélyben van?

- Megvédi – bólint Aden. Ökölbe szorítom a kezeimet, de nem szólok bele.

- Megöli azt, aki fenyegeti a társának épségét. tudod, hogy Drem mit tett volna odalent az alagsorban, ha a véred megrészegíti a jelenlévõket?

Aden elsápad, megrázza a fejét.

- Nem, Drem nem bántaná a falkatársait, ezt nem… - elakadnak a szavai. – Felnéz rám, de kerülöm a tekintetét. – Megtennéd? Bántanád õket… miattam?

Amren a szerelmem nyakán lévõ friss harapásnyomra mutat.

- Ott a bizonyíték, hogy bármit megtenne érted. – Közelebb lép hozzá, de torkomból mélyrõl feltörõ, fenyegetõ morgás tör elõ, ezért Amren okosan elhátrál Aden közelébõl. – Most magatokra hagylak. Bõven van megbeszélnivalótok, de ezt inkább odafent a lakosztályomban tegyétek, rendben? Az hangszigetelt.

Kisétál az ajtón, én pedig megfogom Aden kezét és felsietek a lépcsõn Amren lakosztályához. Az ajtón ott a neve, így benyitok, bependerítem a tiltakozó kedvesem, és magunkra zárom az ajtót.

Komoran nézek le rá.

- Ugye nem tennéd meg, Drem? – leheli a csuklóját masszírozva.

- Ha te veszélyben lennél, semmi sem tudna megállítani, Aden. Ezért fontos, hogy biztonságban légy… érted? Megértesz engem? El tudod képzelni, milyen érzés lenne a saját falkatársaim ellen fordulnom? Megértem a nemes szándékaidat, de ne csak azzal foglalkozz, ami a szemed elõtt van, hanem nézz a dolgok mögé is, szerelmem.

Hajamba túrok a kezemmel és fáradtan, szomorúan sóhajtok. Hozzám lép, átölel engem és én ösztönösen szorosan köré csavarom a karjaimat. Hajának finom illatát beszívom, és nyakának bõrét, majd arcát puszilgatom lassan és gyengéden. A kötõdés illata árad belõle, hat rám és megnyugtat, elkábít…

- Szavadon foglak… - súgja vissza, kiérzem a hangjából, hogy mosolyog. 

*** 

Drem telefonjának rezgésére riadok, de a félálomból csak akkor ébredek fel teljesen, mikor kedvesem elhúzódik tõlem. Az eddigi melegséget hûvösség váltja fel, én pedig a könyökömre támaszkodva, pislogva igazítom látásomat a sötéthez, hogy láthassam Drem arcát.
- Igen? – szól bele a telefonba komoly hangon. Jó hallásom van, de nem értem amit a vonal másik felén lévõ személy válaszol, csak Drem válaszát. - Indulok.
Feláll mellõlem, én pedig ösztönösen kapom el a csuklóját, hogy egy pillanatra visszatartsam.
- Mi történt? – kérdezem aggódva, õ pedig lehajolva, csókot nyom a homlokomra. Látom rajta, hogy õ is aggódik.
- William átalakulása megrekedt, oda kell mennem és elõrántanom belõle a farkasát, mielõtt belehal.

Megborzongok, és máris sajnálni kezdem, hogy nem mentem át hozzá, mikor akartam. Megtámadott, az igaz, de nem önszántából, szóval nem neheztelek rá, és nagyon szeretném, ha minden rendben lenne vele. Még a régi klánomnál is elõfordult néha ilyesmi, és nem sokszor élték túl szerencsétlenek.
- Ez borzalmas… Tudok segíteni valamiben?
Magára rántja a nadrágját, majd újra kapok egy puszit.
- Vigyázz a fiamra, és maradj itt. Majd hívlak.
- Rendben… - motyogom, és egy futó csók után figyelem, ahogy a kocsikulcsot felkapva, kiszáguld az ajtón. Nem hiszem, hogy ezzel sokat segítek Willnek...

Visszadõlök az ágyra, és fejemet a Drem illatát árasztó párnába fúrva, nyakamig húzom a takarót. Megpróbálok elaludni újra, de nem akar sikerülni. Túlzottan aggódom, nagyjából pont úgy, mint mikor csata volt. Most is rossz elõérzetem van, habár tudom, hogy most Drem nincs veszélyben. Pár percnyi forgolódás után azonban feladom az alvási szándékot, és sóhajtva felkelek.
Átsétálok a másik szobába, leellenõrzöm Lukeot, és mikor látom, hogy nyugodtan szuszog, megcélzom a konyhát. Meglepetten tapasztalom, hogy ég a lámpa, és az asztalnál Peter ücsörög egy bögre kávéval.
- Aden, hát te? – pillant fel rám döbbenten, majd az órára néz. – Még három sincs!
- Oh, hát én nem tudtam visszaaludni. De te? Drem szólt Willrõl?
- Én készülök elvinni a lányomat a reptérre, csak kicsit korábban ébredtem... Várj! Willrõl? – akad el, nekem pedig  leesik, hogy nem tud a dologról, így elmondom, amit Drem az orromra kötött.

- Jézusom! – sóhajtja, beletúrva a hajába, és letesz egy bögrét elém is. Hálásan kortyolok bele a forrócsokiba, bár igazából kávéra számítottam. Úgy tûnik szándékában áll visszaküldeni aludni hamarosan. – Szegény kölyök...
- Peter, ugye rendben lesz? Õszintén!
- Nem tudom Aden, tényleg nem tudom. Nagyon ritkán fordul elõ ilyesmi, és ha Amren segítséget hívott, ott már nagy a baj. Ha nem sikerül elrántaniuk a farkast belõle, vagy valamiféle ingert adni neki...nem sok esélye van...
Szomorúan bámulok bele a bögrémbe, felidézve az elsõ, és lehet utolsó találkozásomat a fiatal farkassal. Valami azonban szöget üt a fejemben a legutóbbi eset kapcsán.
- Peter, mikor Will elvesztette a fejét, és itt kötött ki, John és Luke voltak a legközelebb hozzá, mégis felém fordult. Miért? És vissza tudott alakulni...
- A te ereidben is egy vezér vére folyik, Aden. Vonzol mindenkit, és a fiatalabbakra még erõsebb hatással vagy, mert fenyegetés viszont nincs benned, szóval...  – Benne reked a folytatás, mikor az arcomra siklik a tekintete. – Aden, nem!

- De ha ilyen hatással vagyok rá is, akkor segíthetek! Vigyél oda, kérlek!
- Ez egyáltalán nem biztos, és egy talánért nem sodorlak veszélybe, Drem meg is ölne!
- Kérlek, Peter! Majd azt mondjuk, kényszerítettelek...
Erre kitör belõle a nevetés, és bár én is tudom, mennyire ostobaságnak hangzott az ötletem, azért durcásan húzom fel az orrom.
- Ne haragudj! – teszi a vállamra a kezét, de mikor kérlelõen felpillantok rá, még mindig a fejét rázza.
- Ha Will most meghal, anélkül, hogy megpróbáltam volna segíteni neki, pedig lehet tudtam volna, ez gyötörni fog egész életemben – suttogom keserûen. Pár percig nem mond semmit, majd beletörõdõen felsóhajt.
- Ébresszük fel Annat Lukehoz. Drem tényleg ki fog nyírni...

***

Még nem jártam a C házban, de most se nézelõdni jöttem, így amint Peter megáll elõtte, kipattanok, és ha nem ragadná meg gyorsan a csuklómat, száguldanék is be.
- Lassabban tigris, nem vágtathatsz be egy rakás újszülöttel teli házba, mint valami ezüst tálcán érkezett vacsora! Én megyek elõl, rendben?
- Oké – egyezek bele, és a nyomában besétálok a házba. Itt egészen más a légkör, mint a fõépületben, sokkal kevésbé barátságos, vagy családi. Akkor lesz rosszabb, mikor Peter elindul az alagsor felé. Már a hangok is elérnek hozzám, a kínlódás és gyötrelem semmivel össze nem téveszthetõ zajai. Ahogy elérjük a folyosót, melyen cellák húzódnak, nem nehéz észrevennem, hova tartunk.
Az egyik cella elõtt, többen is állnak, bentrõl pedig ordítás, kiáltás, sírás keveréke szûrõdik ki. Az eddig is hallott hangok.

Odarohanok a cellához, mire többen is felém kapják a tekintetüket. Egy kivételével már láttam õket a fõházban, de most nem foglalkozok az ismeretlennel se, csak a bent zajló eseményekkel.
Drem áll bent, elõtte pedig Will hever, félig átváltozott állapotban, és össze-vissza vergõdik, látszólag már régóta, és kezdi feladni.
- Drem! – kiáltom, és még Will ordításán keresztül is elér hozzá a hangom, mert döbbenten pillant felém aranyló szemeivel. Nem mondanám, hogy boldognak tûnik, de majd késõbb bocsánatot kérek tõle, elõször meg kell próbálnom segíteni Willnek.
Nem foglalkozva Drem figyelmeztetõ felmorranásával, és kicsusszanva az utánam kapó alfák kezei közül, a földön heverõ fiatalhoz ugrok. Egy pillanatra elbizonytalanodom, hogy tudnám a leginkább felhívni magamra a figyelmét, de aztán szinte ösztönösen harapok bele a csuklómba. A vérnek van a legerõsebb szaga.

A köztes állapotban megrekedt fiatal szemei szinte feketére váltanak, orra kitágul, és mélyrõl jövõ hörgéssel kapja felém a fejét. Valószínûleg emlékszik rám, hisz már kóstolt, így szerencsére megfelelõ ingernek bizonyulok, mert hirtelen elkezd tovább alakulni.
Drem ezt a pillanatot választja, hogy felrántson mellõle, és kipenderítsen a cellából. Vérzõ kezemre szorítom a másikat, mert bár már kezd is lassan begyógyulni, nem akarom bevadítani a többi fiatalt se.
- Megõrültél, Aden! – dörren Drem hangja, mire kissé összerezzenek, de nem tervezem megbánni a tettemet, fõleg, ha segítettem. – Hogy jutott eszedbe idejönni?
- Drem! – zendül fel mögötte egy mély hang, attól az alfától, akivel még nem találkoztam. Idõközben bezárta a cellát mögöttünk, de végig Willt figyelte. – Már rendben van a fiú!
Megkönnyebbülten fújom ki a levegõt, ahogy Drem is, de így már teljesen magaménak tudhatom a figyelmét, és haragját.
- Akkor mi felmegyünk a nappaliba! – jelenti ki, és megragadva ép csuklómat, elindul felfelé, bár még vet egy csúnya pillantást Peterre.

- Drem, ne haragudj, amiért nem maradtam Lukeal, de miatta nem kell aggódni, Anna vigyáz rá! – szólalok meg, amint megállt a nappaliban.
- Egy percig se gondoltam, hogy egyedül hagytad. Más a probléma, Aden! Mégis mi járt a fejedben, mikor idejöttél egy rakás újszülött közé?!
- Csak segíteni akartam Willnek! – felelem csendesen. Nem szeretném visszavágással feldühíteni még jobban, de nem sajnálom, hogy idejöttem. 

- Hm?

- I-Itt maradhatok éjszakára, melletted?

- Minden éjjel Aden! Minden éjjel mellettem a helyed! De most talán még ne meztelenül simulj hozzám, bármennyire is szeretném... – nevetek halkan. Teljesen összekennénk egymást, ami engem nem zavarna, de tudom, hogy õt még igen. Nem baj, már nem kell sokat várnom, és lesznek olyan éjszakáink, amelyekben a testnedveink cuppogásának hangjai fognak keveredni a zihálásainkkal és nyögéseinkkel. Ó egek, mennyire várom már…

Kimegyek a fürdõbe, gyorsan letörlöm magam, és beviszek egy nedves törülközõt, hogy megtisztogassam Adent is. Sápadt teste észbontóan fest az ágyamon… Nem engedi az intimebb régiókra a kezem, de nem veszem a lelkemre, hiszen õ ilyen szégyenlõs, ráadásul érzi, hogy megint felizgultam… Jó ösztönei vannak.

Kiviszem a törülközõt a fürdõbe, és amikor visszatérek, õ már nyakig pizsamában kucorog az ágyon. Vigyorogva veszem magamra én is az alsómat, és ekkor a fiam halkan nyöszörögni kezd a szomszéd szobában.

- Hozom a tápszert! – mondom az ajtó felé sietõ szerelmemnek, és õ hálásan bólintva kanalazza ki a fiamat az ágyából. Lesietek a lépcsõn, odalent néma csend és nyugalom honol. Pá perc múlva már lépek is be Aden szobájába. Melléjük ülök a nagy fotel karfájára, és nézem ahogy a fiam nagy kortyokban eltûnteti a tápszert az üvegbõl.

- Lehet inkább mégis itt kéne aludnom vele?

- Nyitva hagyjuk az ajtót a két szoba között, bármikor meghalljuk õt, elég éles mindkettõnk hallása. – Ma éjjel had legyek egy kicsit önzõ én is.

- Rendben! – mosolyog fel rám Aden, és nekem dõl egy természetes õszinte mozdulattal. Fogalma sincs, mennyire meghat ez a nyilvánvaló jele a szeretetének és annak, hogy elfogad engem… Még most is nehezemre esik felfogni, mennyire szerencsés vagyok, hogy találkozhattam vele.

- Szóval, ma már rajzoltál, ugye? – töröm meg a csendet halk szavaimmal.

- Igen, új mesébe kezdtem! Reggel megmutatom, ha érdekel.

- Természetesen érdekel. És örülök, hogy újra kedved van hozzá.

- Én is.

Luke teli hassal mély álomba merül, és Aden átadja nekem büfiztetni, ami meg is történik, majd gyengéden visszafektetem az ágyába. Elcsípem Adent a szoba közepén, és hátulról átölelem.

- Hagyd a cumisüveget holnapra, menjünk aludni! – mormolom a fülébe. Engedelmesen követ a hálószobámba, az ajtót nyitva hagyjuk, pedig ha becsuknánk akkor is meghallanánk õt, de Aden szeret biztosra menni, ezt is szeretem benne. Felhajtom a takarót, és követem õt a puha párnák közé. Szorosan összebújunk, karjaim köré fonódnak, és õ befészkeli a fejét a vállgödrömbe. Tökéletes.

- Drem… - suttogja, lehelete a mellkasom bõrét csiklandozza. - Pénteken, a bál után... a szállodában... ha te is szeretnéd, én teljesen neked... adom magam!

Megpuszilom a homlokát.

- Szavadon foglak… - súgom vissza mosolyogva.

***

A telefonom rezeg az éjjeliszekrényen. Azonnal éberré válok. Óvatosan elengedem az idáig szorosan ölelt kedvesemet, és felülök. A kijelzõn Amren neve. Hajnali félhárom van. Azonnal felveszem, mert komoly oka van annak, ha õ hív engem, ráadásul ilyenkor.

- Igen? – szólok bele halkan.

- Azonnal jönnöd kell. A kis Will megrekedt az átalakulásban. Haldoklik.

- Indulok.

Felállok, a csuklómon megérzem Aden ujjait.

- Mi történt? – kérdezi aggódva. Megcsókolom a homlokát.

- William átalakulása megrekedt, oda kell mennem és elõrántanom belõle a farkasát, mielõtt belehal.

Megborzong, hiszen ismeri a fiút. Õ harapta meg, de nem neheztel rá. Frissen átalakulóknál nagyon ritkán elõfordul, hogy valamilyen külsõ inger miatt megindul az átalakulás, de nem elég intenzív az érzés, és nincs elég tapasztalata, így nem tudja egyedül befejezni. Az alfahímek ilyenkor képesek segíteni, de nem minden esetben. Ha Amren nem bírta elõhívni a farkasát, lehet hogy én sem leszek rá képes.

- Ez borzalmas… Tudok segíteni valamiben?

Magamra rántok egy farmernadrágot, majd megpuszilom a homlokát.

- Vigyázz a fiamra, és maradj itt. Majd hívlak.

- Rendben…

Még egy futó csók, majd felmarkolom a kocsikulcsot és félmeztelenül, mezítláb elviharzom.