- Luce – szólal meg, halkan mintha csak ízlelgetné a nevemet. Megdöbbenek mintha valami motoszkálni kezdett volna az agyamban. Soha sem szólítottak még így mégis úgy érzem mintha… mintha egy régi múltban valaki így nevezett volna. Oldalra fordítja a fejét, és rám néz. Kissé elkerekedett szemekkel nézek, rá gondolom, furcsállja is ezt. – Miért nézel így rám?

- Az elõbb úgy hívtál engem, hogy Luce – mondom. Felvont szemöldökkel néz le rám. Olyan furcsa ismerõs érzés kerített hatalmába. Most biztos kombinál, hogy mi bajom lehet pedig semmi bajom nincs. Hangja zökkent ki a gondolkodásból.

- Igen. És?

- Eddig még senki sem szólított így engem. – mondom egyszerûen.

- Szerintem illik hozzád – fordul el tõlem. Gyomrom rögtön görcsbe rándul. Ezzel nem rosszat akartam én. Biztos rossz véleménye van rólam. – De ha nem tetszik…

- Nem, dehogy – vágok szavaiba. Résnyire szûkített szemekkel néz újra rám. Azt hiszem, nem szereti, ha a szavába vágnak még egy fekete pont. Tök jól haladok a lejtõn. Bocsánatkérõen pillantok rá. Felsóhajt és hagyja, hogy befejezzem, amit elkezdetem. – Semmi bajom azzal, ahogyan szólítasz engem. Egyszerûen különös.

- Ne aggódj, bõven lesz idõd megszokni, hogy így hívlak – ül fel, aztán az ágyról leszállva magára kapkodja ruháit és mosolyogva lép ki az ajtón. Gyorsan én is kimászom az ágyból és magamra kapok egy köntöst. Elindulok ki, hogy hozzak, magamnak enni mivel már kezdek éhes lenni. Ám megtorpanok hallom, ahogy beszélget az egyik lánnyal. Történetesen azzal, akit én majdnem megtéptem a szeme láttára.

- Nahát. Ilyen hamar végeztetek is? – kérdi, gõgösen érzem a hangján. Ökölbe szorul a kezem. Úgy utálom, ezt a lányt mindig csak piszkál. Mindig csak kritizál, mintha csak én tehetnék arról, mert õt alig választja valaki. Mikor viszont egy puffanást hallok kinyitom az ajtót kíváncsian. Megfordul és az arcomra, pillant. Továbbra sem láthat rajtam félelmet, egyszerûen csak megdöbbenve nézem a holtestet aztán õt. A lépcsõ felé indulva megáll elõttem, és véres kezeivel megsimogatja az arcomat, vöröslõ nyomokat hagyva bõrömön. Újra rám vigyorog, és ott hagy.

Teljesen lefagyva állok az ajtóban továbbra is. Ez mégis mi volt? Nem mintha sajnálnám azt a gõgös libát, mert utáltam, amiért folyton piszkált. Arcomhoz érek és látom, véres sarkon fordulva megyek be a szobámba, hogy lemossam a vért. Bezárom az ajtót és belépek a fürdõbe és belenézek a tükörbe. Lehunyom szemeimet szent ég hisz megölte a lányt, csak azért mert… Valójában azt sem tudom miért ölte meg. Kinyitom a csapot és gyorsan lemosom az arcomat. Vajon engem is megöl egy idõ után, ha úgy látja jónak? Végül is nem hiszem, hogy sok mindent kellene csinálnia. Megrázom fejemet ugyan, már ha akart volna, az aktus után kitöri a nyakamat könnyû szerrel. Elzárom, a vizet majd megtörlöm arcomat is. Lassan kisétálok, a szobából már mindenki a lány körül van. Hûha de nagy a felfordulás miatta, holott õ volt a feketebárány mindig is. Amikor csak tudott áskálódott és bántotta a másikat, fõleg azért mert nem volt kuncsaftja, amirõl persze nem mi tehettünk. Maya volt a kis díva, vagyis azt gondolta, hogy õ a kedvenc. Megrázom a fejemet és elindulok lefelé amikor Jamien megfogja a karomat és maga felé fordít. Komolyan néz rám, amire nekem a szemöldököm kérdõn felszalad.

- Ugye nem te tetted Lucinda? – kérdezi, halálos komolysággal mire az én képem szépen megnyúlik a döbbenettõl. Ez most komolyan azt hiszi, hogy én tettem? Azért már ismerhet annyira, hogy ölni biztos nem fogok!

- Ugye ezt most költõi kérdésnek szántad Jamien? Komolyan kinéznéd belõlem, hogy bepiszkolom a kezemet egy olyannal, mint az a csaj? Ne röhögtess, kérlek! Nem én öltem meg gondolkozz már el. Az egy dolog hogy megtépem… - morgom és kirántom a kezemet az õ karjából. Bocsánat kérõen pillant rám. Ennyit a mai evéstõl még az étvágyam is tovaszállt.

- Bocsáss meg csak ugye állandóan veled vitatkozott és azt hittem… - akad meg a mondatban és lehunyja szemeit. Nagyon kedves tényleg hogy engem gyanúsít a kis szõkeség halálával! Igazán hízelgõ…

- Nem érdekel Jamien. Majd akkor beszélünk, ha észhez tértél és nem azt gondolod, hogy a saját kollégámat kinyírtam… - azzal sarkon fordulva bemasírozok a szobámba. Bevágom az ajtót majd a szekrényhez lépek. Kutakodok, majd kiveszek egy lenge ruhát. (http://mindenes.bloglap.hu/galeria/52237.jpg). Világos kék és egész könnyû is. Egy jó séta most mindenre gyógyír lesz. Ledobom magamról a köntöst és felveszem, a ruhát majd felveszem a lapos talpú fekete szandálomat. Hajamat gyorsan átfésülöm, majd kilépek az ajtón. Jamien még mindig intézkedik, a vért törlik épp fel. Rám pillant bûnbánóan mire mérges pillantást vetek rá. Lesétálok a lépcsõn és kimegyek a szabadba. Elgondolkodom, majd a közeli tópartra esik a választásom. Ha úgy van még meg is mártózom, a hûs vízben hátha lehûtöm a mérgemet. Lassan sétálgatok, elérem, az erdõ szélét mire lassan béke tölt el. Ajkaimra mosoly kúszik így lépek be a védõ sötétségbe. Néhol megrezzen egy bokor vagy ágak recsegnek, ahogy az állatok elszaladnak az idegen léptek zajától. Felpillantok az égboltra a levelek miatt alig látni valamit is hisz így gyönyörû egy erdõ. Szétnézek, egy õz sétálgat borjával, amire elmosolyodom még jobban. Lassan látom, a tópartot hisz csillog a víz. Fellelkesülök egy kis magány gondolatától, na meg a friss víztõl, ami csodaszép és tiszta is. Oldalra kapom a fejemet, amikor valami zajt hallok majd végül kilépek a tisztásra ahol a tavacska is található. Gyönyörû a víz és a napot is visszatükrözi. Lassan közeledem a partjához nem szoktak ide járni így is csak én tudok róla. Mikor oda érek, ráncolom szemöldökömet, mert egy ruhakupacra leszek figyelmes. Mi a szösz eddig még sosem volt senki sem itt. Lassan pásztázni kezdem, a vizet majd elkerekednek a szemeim. Egy vörös hajzuhatag tûnik fel a víz felett hisz ez a kuncsaftom, aki nálam volt. Na meg aki megölte Mayat is. Lassan sarkon fordulnék, hogy távozzak ám mielõtt egy lépést is tehetnék, érzem, ahogy erõs karok fonódnak a derekam köré és hátam mellkasának ütközik. Hirtelen kapom fel fejemet és hátra nézek egy vigyorgó arccal nézek farkas szemet.

- Hova szöksz szépséges Luce? – vigyor még jobban kiszélesedik. Valami furcsa érzés kúszik fel a gerincem mentén.

- Vissza a szobámba hisz nem akarom megzavarni a fürdésedet. – mondom, egyszerûen mégis komolyan érzem, hogy végigsimít hasamon a ruhán keresztül, amitõl meglódul pulzusom.

- Miért mennél hisz nem olyan mulatságos egyedül egy szobában lenni. Meg aztán én sem szeretek egyedül úszkálni. – vigyorodik, el még jobban mire hátra nézek rá kissé kérdõn és próbálok szabadulni kevés sikerrel. Csak még jobban magához húz és elnyomok magamban egy sóhajt.

- Talán nem félsz egyedül a nagy tóban? Ki tudja, milyen vízi csodák rejtõzködnek odalent. – nézek, rá vigyorogva mire összeszûkülnek szemei. Végül ki tudja, mi kapja, el szegénynek a lelkivilágát elkezd vigyorogni, mint egy 230 wattos égõsor. Megrázom fejemet és próbálok szabadulni erre csak azt, veszem észre, hogy felkap. Fél kézzel leszedi szandálomat majd ruhámat és egy elegáns mozdulattal bedob a tóba. Ez megveszett vagy mi a fene? Mikor felbukkanok rá meredek ingerülten. –Most ez mire volt jó?!

- Nem akartam egyedül maradni. Te pedig kitûnõ társaság vagy Luce cica. – vigyorog, szélesen mire odébb szeretnék úszni. Ennek pedig az eredménye, pedig hogy szépen visszaránt magához és megcsókol. Csodás csak ez kellett nekem, de nem tudom megállni, hogy ne, viszonzom. Teljesen karjaiba simulok és beletúrok hajába. Azt hiszem, ebbõl még komoly gondjaim adódhatnak.

- Életképtelen földi nyomorult vagy – suttogom közelebb hajolva hozzá. Szavaimat tisztán hallja. Hangomtól megremeg, és távolabb húzódik. Azt hiszem mára ennyi elég is volt. Tovább indulok, nem késlekedhetek, hiszen már várnak rám.

Belépek az ajtón, ismernek már engem, felesleges bemutatkoznom. Egy ismerõs arc bukkan fel és üdvözöl engem. Lapos pillantásokkal meredek rá. Ostoba felesleges kérdésekkel próbál meg szórakoztatni. Röviden válaszolgatok neki, de nem kérdezek vissza. A legkevésbé sem érdekel, hogy mi van vele. Fölérünk az emeletre, és az elém sietõ alak egybõl sorra mutatja lányait. Semmi érdekes nincs bennük. Ugyan olyanok, mint amilyenekkel eddig is találkoztam. A körülöttem gyülekezõ fiatal lányok, hangos vihogással próbálják magukra vonni figyelmem. Kezdem unni, a hozzám legközelebb esõ lányra bökök. Fekete rövid tincsei vannak és kerek barna szemei. Jobb híján õ is megfelel.

- Nézzétek, csak a dámát most békén hagyják. Legalább most nekünk is lesz munkánk, ha õ játssza a megközelíthetetlen dámát – a lány szavaira felkapom a fejem. Jamien végre valahára befogja mellettem. Nocsak összekapnak a cicuskák? Ez aztán elsõ osztályú szórakozás. A vörös hajú dámánk a szöszke hajú lány hajába markol és hátrarántja a fejét. Mindenki lélegzet visszafojtva figyeli az eseményeket.

- Na ide figyelj virágszálam – szólal meg halkan. Hanglejtése ismerõs számomra, de nem mernék megesküdni rá, hogy valóban hallottam már. – Ha problémád van a dámával akkor azt szemébe, mond és ne a háta mögött, motyogj. Még egy ilyen briliáns megjegyzést meghallok Isten a tanúm, hogy megfogom és kiváglak a harmadik emeleti ablakon. Világos?

- I… igen bocsánat. Nem úgy gondoltam – hebegi rémülten, a vörös hajú lány, pedig elengedi õt.

- Reméltem is – mondja a szöszi, pedig hátrálni kezd. Vigyorogva nézem a két lányt. Briliáns elõadás volt. A vörös igazán meggyõzõ alakítást nyújtott.

- Õt kérem – jelentem ki, mintha épen egy darab véres húsról lenne szó.

- Igen uram – drága lelkem int a lánynak, aki mellénk lép. Finoman meghajol elõttem, aztán felegyenesedik.

- Örömmel veszem, hogy engem választott – mosolyog rám, de aranyos. Vajon akkor is ezt mondja, majd miután végzünk? Kezemet nyakára simítom majd onnan le vállára, karjára aztán oldalára. Végül kezem derekán állapodik, meg és közelebb húzom magamhoz.

- Biztos vagyok benne, hogy szépen fogod végezni a dolgodat – dörmögöm. Újabb mosolyt kapok tõle aztán egy szobába, vezet. Felé fordulok, aztán alaposan szemügyre veszem õt. Haja vérvörös és göndör. Tincsei lágy hullámokban omlanak vállaira és hátára. Magas karcsú alkattal rendelkezik, vörös ruhája második bõrként simul rá. Tökéletesen kiemelve azt, amit kell. Ujjaimat sûrû hajába fúrom és lágy csókot nyomok nyakára.

- Hogy hívnak?

- Lucinda – jön a válasz, felmorranva vigyorodom el. Lucinda ez egy igazán gyönyörû név. Illik hozzá. Kezeim hátára siklanak, és lassan lehúzom ruhájának a cipzárját. Teste megremeg és végigsimít tarkómon. Kibújtatom ruhájából, és lopva újra szemügyre veszem. Most az egyszer nem lõttem félre. Valóban gyönyörû nõ. Leveszi rólam a fölsõmet majd az ágyra dõlve fölé, magasodok. Szemeimbe néz, és én mégsem látom rajta a félelem jeleit. Ez különös. Lehajolok hozzá és számat nyakának puha bõrére, szorítom végül az utolsó ruhadarab is, lekerül. Lassan, ráérõsen térképezem fel buja testét. Õ vállaimon, mellkasomon és hasamon simít végig. Mozdulatainak ártatlansága felcsigáz. Magamhoz húzva csókolom meg, õ, pedig viszonozza. Miért is ne tenné, hiszen ez a dolga. Testünk egymásba olvad szétválaszthatatlanul. A szobát, megtöltõ csendet kettõnk hangja töri meg. Körmeit hátamba vájja, amit egy lágy morgással jutalmazok. Újra lehajolok hozzá és kiszívom bõrét. Végezetül a lány teste összerándul aztán kapkodó lélegzettel, néz fel rám. Igazán bájos. Nagy kár lenne érte. Ajkait megnyalva csókolom meg õt majd mellé feküdve, húzom közel magamhoz.

- Luce – szólalok meg, halkan ízlelgetve nevét. Elképzelni sem tudom, hogy miért vonz ennyire engem. Ugyan úgy kellene viselkednem mellette mit, ahogyan a többi mellett. Oldalra fordítom a fejem, és rá nézek. A lány leheletnyit elkerekedett szemekkel mered rám, mintha valami egészen különlegeset mondtam vagy tettem volna. – Miért nézel így rám?

- Az elõbb úgy hívtál engem, hogy Luce – mondja. Felvont szemöldökkel nézek le rá. Nem értem mi ezzel a probléma. Talán nem szereti, ha így hívják õt?

- Igen. És?

- Eddig még senki sem szólított így engem.

- Szerintem illik hozzád – fordulok el tõle. – De ha nem tetszik…

- Nem, dehogy – vág szavaimba. Résnyire szûkített szemekkel nézek újra rá. Nem szeretem, ha a szavamba vágnak. Bocsánatkérõen pillant rám. Felsóhajtok és hagyom, had fejezze be, amit elkezdett. – Semmi bajom azzal, ahogyan szólítasz engem. Egyszerûen különös.

- Ne aggódj, bõven lesz idõd megszokni, hogy így hívlak – ülök fel, aztán az ágyról leszállva magamra kapkodom ruháimat és mosolyogva lépek ki az ajtón. A lépcsõhöz érve indulnék le, de egy szõke hajú lány siet fel és lábamra lépve halad el mellettem. Megpördülve néz rám, szemeibe nyoma sincs megbánásnak figyelmetlensége miatt.

Ahogy érzem bõrömön a besütõ nap sugarait megborzongok, és egy hatalmasat nyújtózom. Hajam teljesen szétterül a párnán. Elmosolyodom és a hajzuhatagba túrok majd felülök és kikecmergek az ágyból. Lassan a fésülködõasztalomhoz sétálok és leülök a hozzátartozó székre. Már kint nyüzsgés van, ha minden igaz ma fontos vendég jön nálunk. Szóval szép ruhát kell magamra húznom abban a reményben, hogy engem választ. Elmosolyodom, újra igaz utálom ezt a szakmát, de valamibõl nekem is meg kell élnem. Sokszor nem szeretnek stílusom miatt esetlegesen a kinézetem miatt. Vállat vonok, és lassan elkezdem kifésülni az égõvörös oroszlánsörényt.  Leveszem, magamról a hálóinget lassan bekenem testemet illatos rózsaolajjal. Amióta az eszet tudom, ezt használom. Legalábbis azt hiszem. Régi emlékeimre nem nagyon emlékszem. Elhessegetem ezeket a gondolatok és a szekrényemhez lépve kinyitom azt. Kiveszek egy vörös francia bugyit és kiveszem égõvörös ruhámat. (http://m.cdn.blog.hu/ou/ourfashion/image/melinda/r%C3%A9gi/elie2.JPG). Tökéletes kombináció mosolyodom el. Elõkotrom vörös magas sarkúmat is.  Felveszem az alsónemût majd rá a ruhát, amely tökéletesen áll. Elrendezem melleimet így azokat is kiemeli a ruha színe és szabása. Megnézem, magamat a tükörben combközépig simul, onnantól lefelé omlik. Felhúzom égõvörös körömcipõmet is és újra megszemlélem magamat.  Tökéletes még csak a smink hiányzik, és hogy kicsit begöndörítsem még a hajamat. Leülök, felviszem az alapozót és kiemelem szememet a tussal, szemhéjceruzával igazán macskásan nézek ki. Ajkaimra vöröses rúzst viszek fel, ami nem kurvás benyomású, hanem buja hatást kelt. Tökéletes. Felállok és kitipegek, mivel a mi drága jó fõnökük óbégatni kezd, hogy gyülekezõ van. Mindenki megbámul, morgolódnak és sugdosnak. Irigy idióták.

- Nos, leányzók. Ma egy nagyon fontos ügyfél jön nálunk, aki törzsvendég. Mivel tudjátok mindig mást választ meg hát fogyatkoztatok is. Ugye az ujjakat nem dobhatjuk a mélyvízbe így hát ti, mint régiek remélem, elcsavarjátok a fejét. Remélem, boldoggá teszitek, és jól érzi magát a pásztorórák ideéig. – mondja, az ítéletet mire mindenki sugdolózni kezd.

- Megjött Dorien Úrfi fõnök. – jön fel Isobel bejelenteni a nagy hírt. A sok ostoba majd felsikolt a név hallatán én meg forgatom szemeimet. Milyen buták is valójában.

- Csönd legyen! –morgolódik Jamien és terel, a dolgunkra õ pedig levonul, hogy üdvözölje a vendéget.

Vállat rántva sétafikálni kezdek hajam most göndör, de így is hosszú odalépek az ablakhoz és kinézek rajta. Csodaszép idõ van, aki normális ilyenkor kint sétafikál, bár aki be van, zárva egy kuplerájba az bent poshad és dolgozik. Milyen romantikus is ez. Morgolódom magamban. A napfény körbeöleli testemet így elég furcsa látványt nyújthatok, mint egy látomás. Lépteket hallani a többiek pedig susmorogni kezdenek. Beszélgetés foszlányokat lehet hallani két férfihang. Arra fordulok félig így én látom õket, de a férfi az én arcomat nem láthatja. Vörös haja van, ami igazán üdítõ látvány. Széles válla és keskeny csípõje van, kidogozott izmai még így is gyönyörûen látszanak. Mosoly játszik ajkaimon. Beszélgetnek, majd akik pont közelben vannak lányok Jamien szemügyre veteti a férfival. A lányok kacarásznak, majd kipécéz, egyet mire éppen fordulnék, vissza az ablakhoz ám meghallom Maya hangját.

- Nézzétek, csak a dámát most békén hagyják. Legalább most nekünk is lesz munkák, ha õ játssza a megközelíthetetlen dámát. –vonásaimat rendezve szokásos mosolyommal ellépek az ablaktól. Jamien is elnémul a mondani valója közben hisz tudja, milyen vagyok. Sõt õ maga mondta védjük meg magunkat, ha valaki belénk harapna. A kicsike rögtön lefehéredik. Lágy léptekkel sétálok a szõke, tõlem alacsonyabb, lila szemû munkatársamhoz. Bárki azt hihetné, csak bájcsevegni szeretnék e helyett beleragadva a hajába hátrarántom a fejét. A többiek döbbenten figyelik, a jelenetet még az sem érdekel, hogy a törzsvendég minket vizslat.

- Na, ide figyelj virágszálam. – mondom, nyugodt hangon egy csepp ideget sem lehet felfedezni benne. – Ha problémád van a „dámával” akkor azt szemébe mond és ne a háta mögött motyogj. Még egy ilyen briliáns megjegyzést meghallok Isten a tanúm, hogy megfogom és kiváglak a harmadik emeleti ablakon. Világos? – mosolyodom el újra.

- I… igen bocsánat. Nem úgy gondoltam. –elengedem a szinte drótszálas undormányt.

- Reméltem is. – nézek, rá gyilkosan mire hátrál pár lépést. A fõnök csak tátog, mire látom, ahogy a vendég arcán elterül egy vigyor.

- Õt kérem. – jön a nemesen egyszerû válasz.

- Igen uram. – int nekem Jamien mire odalépek, és tisztelettel kicsit meghajolok. Felegyenesedve megszólalok.

- Örömmel veszem, hogy engem választott. – mosolygok, rá mire lágyan végigsimít nyakamon végig vállalom karomról áttér az oldalamra és keze a derekamon állapodik meg. Lágyan magához vonva ekkor látom meg vörös karmait, de ettõl sem rettenek meg.

- Biztos vagyok benne, hogy szépen fogok végezni a dolgodat. – dörmögi mély hangján.

Egy mosollyal ajándékozom meg és bevezetem a szobába. Gondolom, újra a pokolba kívánnak a többiek, de igazán nem bír zavarni. Bezáródik az ajtó és végig néz rajtam. Hajamba túr és csókot lehel nyakam bõrére.

- Hogy hívnak? – mormogja mélyebb hangon.

- Lucinda. – lehelem. Felmorran, mire elvigyorodom.

Keze megtalálja a cipzárt és lassan lehúzza. Beleremegek és végigsimítok tarkóján. Lassan letolja rólam a ruhát, aminek a vége, hogy az anyag a lábamnál köt ki. Megérzem, a meleg férfikezet mellemen lassan leveszem róla a felsõ részét. Lassan hátrálunk, az ágy felé majd eldõlünk, õ pedig felém tornyosul. Szemei is vörösek, ami furcsa felfedezés, de nem látni rajtam a meglepõdést. Lassan lehajolva csókol, nyakamba én pedig lenyúlva szépen kihámozom utolsó ruháiból is. Lassan kalandozza be testem mindegy egyes zugát és én is ugyan ezt teszem az õ testével. Végig simítok vállain és mellkasán valamint hasán. Új élmény mikor hirtelen felhúz magához és szenvedélyesen megcsókol szinte birtoklón. Viszonozom, ugyan olyan hévvel bõröm illata lengi be az egész szobát. Egymás testét felfedezve tesszük azt, amit mind a ketten szeretnénk, érzem, ahogy lassan birtokba vesz. Furcsa hogy felizgatott a férfi ez az elsõ eset, hogy nem kellett ajzószert használnom. Lassan felveszi a ritmust a testünk, ami egyre vadabbá válik. A szoba csendjét morgás, nyögés és sikolyok törik meg. Lágy mégis vad velem. Kissé sikerül hátát kikarmolnom, amit morgással díjaz és kiszívja bõrömet. Amikor elönt minket az orgazmus okozta köd szinte görcsbe rándul testem. Zihálva nézek, fel rám mire megcsókol és megnyalja ajkaimat. Rám néz és fürkészni kezdi arcomat. Mellém feküdve magához húz, és nem tudom mire vélni a helyzetet, de engedelmesen simulok hozzá. Kíváncsi vagyok mi lesz a sorsom ezek után. Vissza fog járni vagy esetleg elfelejt?