|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Sado-chan | 2014. 12. 26. 15:18:03 | #32161 |
Karakter: Rosier
Mindjárt... mindjárt megvan...
elmélyülten bámulom magamat a tükörben, miközben nyelvem is kiöltve koncentrálok, hogy ne csesszem el. Igen, egy újabb piersing, nem is tudom már, hogy hanyadik.
Este 11 lehet, az üzlet már zárva és ilyenkor már amúgy sem szoktak vevők érkezni, de talán mörfi törvény, az ajtó csengő persze megszólal, én pedig a szemöldököm helyett kis híján a szememet szúrtam keresztül.
- Ááh...Basszameg!- morranok fel a fájdalomra, majd egy marék vattát szorítok vérző fejemhez. Sikerült, benn van, de szerintem eltaláltam egy eret, ugyanis dől a vér mint állat.
- Igen? Miben segíthetek?- állok a pult mögé nagy lelkesen, vattával a fejemen, majd mérek végig az előttem álló különös teremtményen. Egy lány, ilyenkor, itt?
Egy olyan lány, akit inkább képzelnék el egy plázában, vagy egy edzőteremben mint egy tetoválószalonban... jó, nem mondom, helyes kis csaj, de akkor is... semmi keresnivalója itt.
- Öhm...szia.- elkezd a táskájában kotorászni, mire kisvártatva egy papirost húz elő- Ezt a szótólapot a városban találtam, és gondoltam benézek, érvényes-e még a hirdetés- ooh, szóval az állás keresés vonzotta ide. Ami igaz, az igaz, valóban kéne egy alkalmazott, de hogy is mondjam... nem egy ilyen valakit képzeltem el erre az állásra
- Ami azt illeti, még áll, hiszen tegnap raktam ki, de nem hinném, hogy pont rád lenne szükségem. Félre ne értsd, nincs veled bajom, de nem hiszem, hogy képes lennél teljesíteni ezt a melót... tudod, tűk, vér, mint például ez itt- emelem le a fejemről a vattát- szerintem egy butikban vagy egy drogériában nagyobb hasznodat vennék.- meg sem várom a válaszát, indulnék is vissza, mikor hirtelen rákezd
- Jellemző! Ti pasik mindig is csak az ostoba, szőke fruskát láttátok bennem, arra nem is gondoltok, hogy esetleg ész is lehet a fejemben- csapja a papírt a pultra, én meg érdeklődve, de kissé mogorva fejjel fordulok vissza- Ostoba kis fruska aki semmihez sem ért, igazán köszönöm!...
- Ácsi, higgadj le cicus, egyetlen szóval sem mondtam ilyet, de nem hinném, hogy a tetoválóval, vagy a pckkel boldogulnál...de tudod mit? Hogy lásd, hogy milyen jó fej vagyok, megmutathatod mit tudsz- fonom össze a karjaim, majd fejemmel hátra intve elindulok az én kis műtermemül szolgáló raktár felé.
Egyszer még hátra lesek, hogy követ-e, de nem szólok egyetlen szót sem. Mikor oda érünk elő csapok egy füzetet és egy cerkát, meg a vicc kedvéért egy disznóbőrt és egy tetoválótűt is és az asztalhoz ültetem őt
- Hajrá!- leülök a mellette lévő rozzant fotelba, majd hátra dőlve figyelem ahogy alkotni kezd. Percekig meg sem mozdul, csak az asztal fölé görnyedve skiccel, majd hirtelen hátra tolja a széket, felpattan és az ölembe dobja a füzetet
- Na? Ezzel meg vagy elégedve, vagy még mindig egy agyatlan ribi vagyok neked?- kérdi gúnyosan, mikor tágra nyílt szemekkel nézem végig a munkáját. Csak vázlat, és néhol elnagyolt, de olyan technikát használ, ami jó kézügyességre vall, és a témaválasztás is tetszetős.
- Nos?
- Hát... le a kalappal. A tehetséged megvan, de ez még nem jelenti az is, hogy ehhez is értesz- húzom fel ingem ujját, hogy megmutassam tegnapi művemet, egy kétfejű kígyót- de mivel egész tehetségesnek tűnsz, adok egy esélyt. Mit szólsz?- állok fel, majd nyújtom felé a kezem. Érzem előre, hogy ebből még lesz valami, de hogy mi, arról halvány lila gőzöm sincs- Amúgy, szólíts csak Rosiernek- mosolygok rá
|
| Nanami Hyuugachi | 2012. 01. 29. 17:44:02 | #18849 |
Karakter: Helena Blair Thompson
Megjegyzés: ~Davidemnek~
Reggel korán kelek, de igazából nagyon fáradt vagyok, annak ellenére, hogy elég korán lefeküdtem aludni. Szörnyű álmom volt. Megint ugyan az, ami már egy hónapja kísért. Gyorsan bemegyek a fürdőbe, és lezuhanyozok meg hajat mosok. Beszárítom, majd belövöm a sérom. Egy kis zselé és hajlakk és kész is van. A baloldalon, már jóval hosszabb, mint ha a lapockámig érne. Egy kis sminket viszek fel, mivel nem nagyon szeretem, ha sok smink van rajtam, így csak egy kis szemceruzát viszek fel. Ruhába pedig egy világos citrom színű rövidnadrágot, egy piros felső részt, ami egy kicsit hasonlít a füzűhöz és egy magas sarkú cipőt, ami szintén piros színben pompázik. Felkapom a táskámat, és a napszemüvegemet, meg egy feketés színű dzsekit és megyek is a szalonba. Gyalog megyek, mivel nagyon szép idő van hozzá, hogy ne kocsival menjek. Mivel figyelmes vagyok, ezért több emberen is észreveszem a művemet. Erről jut eszembe, beraktam az albumot? Gyorsan beletúrok a táskámba, és megnyugodva veszem tudomásul, hogy igen. Picit sietősebbre veszem a tempót, hogy ne késsek sokat az új munkahelyemről. Természetesen egy kicsit elkésem, de így sem annyira, mint szoktam. Most jó formámat kell nyújtanom, hogy jó benyomást keltsek. Belépek és kellemese meglepetés fogad, mivel egy igen rendezett és csinos kis helyre lépek be. Igaz, a tulajjal csak neten beszéltünk, és ott sem sokat, de azt nem említette, hogy ennyire csinos ez a szalon. Odasétálok a pulthoz, és bemutatkozom. Pár szót váltunk a csajszival, és megtudom, hogy vele beszélek. A többiek felé fordul, és összecsapja a kezét:
- Gyerekek, megjött az új munkatársatok.
- Szia, Cody vagyok. – sétál ide egy fiatalabb srác. Elég gyerekes képe van, de határozottan jóképű. Kezet rázunk. A sarokban ott van egy igen helyes srác.
- Az ott a szalon lusta disznója, Dave.
- Szia Dave. – intek neki, mire ő elmosolyodik.
- Neked egyelőre, David. – a kis egoista! – Te is elárulod a neved? – felvonja a szemöldökét. Szóval ő az alfahím?
- Helena. – rávágom és Kate-tel elvonulunk.
Elég sokat beszélgetünk. Egyre többet megtudok Kate-ről és Cody-ról, na meg elég sokat mesélnek David-ről is. Nagyokat nevetünk. Természetesen én is mesélek magamról egy-két érdekes sztorit. Megbeszéltük, hogy csak holnap kezdek. Ez egy ilyen ismerkedős nap. Persze még csak próbaidőn leszek, de ha jól csinálok mindent, akkor felvesznek. Azt is elmondtam, hogy egyetemre járok, és néha majd nem tudok bejönni, de hétvégenként mindig itt leszek. Persze lehet, hogy abbahagyom az egyetemet, mert így nem sokáig fogom bírni, de ez még a jövő zenéje. Épp David-ről esett pár szó, mikor odajön hozzánk, hogy elvigye a kabátját.
- És, hogy tetszik a hely, Helena? – kérdezi Cody.
- Tetszik, jól elvagytok. – rájuk mosolygok.
- Na és én, hogy tetszek? – könyököl az asztalra David, bájosan mosolyogva. Kate eltolja, a fejét. Mintha testvérek lennének.
- Ha ennyire kanos vagy akkor azt a szőke cicababát csináld fel. – morog rá, meg inkább nem szól semmit. Felkapja a kabátját, és kimegy a szalonból.
- Mindig ilyen? – kérdezem, mikor kilépett már a szalonból.
- Általában, ha egy jó nőt lát, akkor igen! – jegyzi meg Cody.
- Értem. Én lehet, hogy lassan megyek, mivel elég sokat voltam itt, és ma még nem ettem semmit. Meg zavarni sem akarok! – jegyzem meg, és állnék fel, de Cody visszanyom.
- Nem mész sehova! Rendelünk egy pizzát, és itt maradsz még! Persze, ha Kate megengedi??!!
- Ha én is kapok a pizzából, akkor igen! – jegyzi meg fél mosollyal az arcán Kate.
- Természetesen! – mondja Cody. – Hogy miről marad le Dave! – mindketten elkezdünk nevetni. Pár perc alatt kihozzák a pizzát. – Extra nagyot rendeltem!
- Rendben van! – szól Kate.
A pizza evés közben sokat beszélgetünk és nevetünk. Elég későig ott maradok, így segítek bezárni. Megbeszéljük, hogy holnap reggel korábban jövök. 9-re beszéltük meg az érkezésemet. Haza megyek, szinte rögtön bedőlök az ágyba és elalszom. Másnap reggel korán ébredek, még mielőtt csörögne az óra. Gyorsan lefürdök és felöltözök. Egy neon zöld felsőt, és egy kék nadrágot, egy tornacipővel. Felkapom a táskám, a szemüvegemet beledobom, a tetováló készletemet, pedig a kezembe viszem, egy fekete bőröndbe, majd a dzsekimet felvéve, sietek is az új munkahelyemre. Természetesen a munkáimat is viszem magammal. Ebbe a kis könyve olyanok is benne vannak, amiket még nem csináltam meg senkinek, csupán rajzoltam őket. Pár perc séta után be is érek a munkahelyre.
- Sziasztok! – köszönök belépve.
- Szia! – jön oda Cody és puszival üdvözöl.
- Hello, csajszi! – Kate-től is kapok puszit. – Akkor készen állsz?
- Persze! Hol lesz az én helyem? Hova pakolhatok le? – kérdezem izgatottan.
- Cody megmutatja neked. Amúgy a kabátodat, meg a táskádat nyugodtan lerakhatod a kabáttartóra. – feleli Kate, és az éppen érkező emberhez megy.
- Gyere! – követem. Oda vezet egy lányosabb sarokhoz. A falak lila színűek, míg maga a többi bútor barna, vagy fekete. A széken a húzat az neon rózsaszín, szintén, mint az asztalnál a terítő, és a dolgok, plusz, még a tetováló széken is ilyen színű a húzat. – Remélem, tetszik! Nem tudtam milyet szeretnél, így ilyet vettem.
- Semmi baj! Ne mentegetőzz! Ez nagyon tetszik! – mondom, és egy puszit adok az arcára. – Köszönöm szépen! – mondom, és rögtön elfoglalom a széket. Berendezkedek, mikor hallom, hogy Kate kiabál valakivel. Látom, hogy telefonon, így hát sejtem, hogy David az. – Hagyd csak! Majd tartom a frontot! Elvégre az egyik legjobbtól tanultam!
- Kitől? Hátha ismerem!
- Daniel Moore-tól. – válaszolom kedvesen.
- Rendben van. Akkor maradj csak otthon Dave! Helena tartja helyetted a frontot.
- Igaz van mit tanulnom, de elég sok mindent tudok már! – mondom büszkén, mikor befut egy ember, aki Dave kliense lenne.
- Elnézést, de ő most beteg lett. Nem tud bejönni! Ha esetleg…
- Hagyd csak, megcsinálom én! – sietek oda hozzá.
- Biztos vagy benne? – kérdezi Kate.
- Igen! – felelem határozottan, és tekintetem is az.
- Rendben, akkor ő fogja megcsinálni neked a tetoválást. Persze, ha szeretnéd még?!
- Igen, szeretném! És tökéletes lesz ő! – mondja a fiatal srác.
- Oké, akkor magatokra is hagylak titeket! – mondja Kate, és megy a következő emberhez, aki betéved. Odavezetem az asztalomhoz.
- Milyen tetkót szeretnél? – kérdezem, és rámutatok a székre, miközben én helyet foglalok az asztalon.
- Valami olyasmit, ami kifejezi a zene iránt érzett szeretetemet, de ugyanakkor nem túl nagyba. Úgy 10-20 centi között. – magyarázza.
- Akkor mindjárt mutatok képeket, hogy milyen fajta legyen! – leszállok az asztalról, és a táskámból kiveszem a könyvemet, amiben vannak ezek a rajzok. – Tessék, nézd csak meg és szólj, ha tetszik valamelyik. Egyébként a nevem Helena. – mondom és előkészítem a papírt, meg a ceruzát.
- Ez nagyon tetszik! De meg lehetne oldani, hogy ne 6, hanem 4 húr legyen rajta?
- Persze, hogy meg! Akkor ilyen lesz?
- Igen. – válaszolja határozottan.
- Nem lenne jobb, ha csak egy rózsa lenne rajta, a másik helyén pedig egy koponya? Úgy mégis férfiasabb!
- De az nagyon jó ötlet. – helyesel.
- Oké, akkor adj nekem másfél órát, és kész lesz a rajz. Addig egyél valamit. – mosolygok rá.
- Rendben, köszönöm. – mondja, majd kimegy.
Leülök az asztalhoz, és zenét hallgatva, elkezdem rajzolni. Nem kell sok idő, és kiabálást hallok, azonban nem veszem figyelembe, hanem folytatom a rajzot tovább. Tényleg bele telik annyi időbe, mire megrajzolom. Mikor befejezem, kiveszem a fülemből a fülhallgatót, és megfordulok, hogy előkészítsek mindent, de egy dühös, zöld szempárral találom szembe magam.
- Te nem akartál bejönni, így magadra vess! – mondom határozottan, és enyhén bunkón.
- Ő az én vendégem! – válaszol vissza bunkón. Közelebb megyek, és a fülébe suttogom.
- Már csak volt a tiéd! Rossz emberrel kezdtél! – fejezem be, és üdvözlöm az itteni első vendégemet. – Remek, foglalj helyet! Ilyen lett! Remélem, tetszik!
- Ez gyönyörű! Pont ilyesmit képzeltem el!
- Akkor jó! Hova szeretnéd? – kérdezem.
- Ide, a vállamra! – mutatja.
- Rendicsek! – gyorsan felviszem neki a mintát. – Amúgy színes legyen, vagy fekete-fehér?
- Szerintem csak maga a rózsa lehetne vörös. De azaz igazi mélyvörös!
- Oké, rendben! Akkor dőlj hátra! – mondom és elkezdem.
Úgy két óra alatt végzek is vele. Közben jót beszélünk. Dave egy tapodtat sem mozdult a helyéről, ahova beállt, mikor megérkezett. Miután befejeztem, még egyszer megdicsér, hogy milyen szép munkát végeztem, majd fizet, és távozik.
- Szép munka volt, Helena! – dicsér meg Cody.
- Köszi, semmiség! Csináltam már ennél szebb tetkót is! – mondom és közben pedig elpakolok.
Szerkesztve Nanami Hyuugachi által @ 2012. 01. 29. 17:46:26
|
| Ichi-nii | 2012. 01. 24. 19:05:37 | #18753 |
 Karakter: David Williams
Megjegyzés: ~ Nanaminak
Csörög az ébresztő, a nap pont a szemembe süt bele, egy csaj meg megint az oldalamon fekszik. Ó tényleg, még valami bárban szedtem fel. Nem néz ki rosszul, de nem tudott sok élvezetet nyújtani azon kívül, hogy a nevemet nyögdécselte alattam. De tény, hogy zabálni való csajszi. És megint nem tudom visszafogni magam. Vele szembe fordulok, hasát kezdem simogatni, amire egy idő után fel is kel.
- Reggelt, kiscica. – mosolygok rá, basszus de kár, hogy ma dolgoznom kell. Ha beletanul a csaj a dolgokba, akkor lehet, hogy megtartom. Bár, így is úgy is találkozni fogunk még párszor.
- Neked is, macika. – viszonozza a köszönést, szőke tincseiből pár belelóg ugyan kissé még fáradt arcába, de így is nagyszerűen néz ki. Ha tehetném már lenyomnék vele egy menetet, de sajnos így is elkések a melóból. Valahogy le kéne pattintani, kiderülne az is, hogy mennyire tűri ha basztatom.
- Asszem megyek a melóhelyre. – ülök fel és nyújtózok egyet – Cica, te meg menj haza, vagy tudom is én. Csak mert nem lenne jó, ha egészen véletlen felhoznék egy másik csajt, te meg itt kuksolnál. – mosolyodok el gúnyosan, de úgy se látja. Annyira szemét vagyok.
- Persze, tényleg nem lenne jó. – most megőrültem vagy mi? Még az se zavarja, ha rajta kívül lefekszek valakivel? Grr, akkor ő tényleg nekem való.
- Örülök, hogy megértettük egymást. – kiszállok az ágyból és előkapok pár ruhát, úgy szó szerint a megszokott farmergatyám övvel, egy fehér póló némi mintával meg egy fekete dzseki, ez bőven elég most. A hajamat kezdem igazítani, elég hamar be is lövöm a tökéletes pozíciót, a cicus is felöltözött már,szóval cipő és zúzunk is el. Bár ragaszkodik hozzá, hogy elkísérjen a szalonig, hát jó, aki ott dolgozik az úgy is tudja, hogy mi a szitu. Aki meg nem, azt leszarom. A szalon előtt még egy gyors csókot váltunk, közben egy kis seggtaperolást becsempészek a reggelbe, aztán búcsú és megy a dolgára, ahogy én. Benyitok egy mély sóhaj keretében.
- Itt vagyok. – köszönök, gyorsan végigfutok tekintetemmel a terepen. Cody hátul pakol, Kate meg a pult mögötti állomásán ücsörög, cseppet sem gyilkos pillantásokat vetve felém.
- Csá. – hallom a srác hangját úgy futtában.
- Szerencséd, hogy nincs délelőtti vendéged. – mormogja Kate, utalgatva a késésre.
- Jól van már, előfordul egy ilyen csaj társaságában, hogy...
- Igen, tudom. – vág a mondókámba. Igaz, ő tudja talán a legjobban. A kis „kuckómba” húzódok, helyet foglalok a székemben és, hát várok. Nincs senki túlságosan felpörögve, talán C, de ez neki az alap állapot, viszont ilyenkor amikor Kate és én hidegháborút vívunk jobb esetben meg se mer mukkanni. Azért hozzá csak oda megy, és sugdolóznak egy sort. Most mit tud neki mondani, amiről én nem hallhatok?
- David, gyere ide egy kicsit. – szól Cody, gondterhelten felállok és oda sétálok.
- Mi van?
- Ma jön hozzánk egy új munkatárs, de ne kérdezz semmit, mert lövésem nincs róla. – vágja hozzám Kate, mintha ennek semmi jelentősége nem lenne az én részemről.
- Akkor hogy a faszba vetted fel? – kérezem értetlenül.
- Neten dumáltunk, mutatott párat a munkáiból, de megkértem, hogy magáról semmit ne mondjon. Így kicsit érdekesebb, nem? – pff, ő meg a hülye ötletei. Vállat vonok és visszahuppanok a székbe, aztán csak befut az első kliensem. Egy idézetet akar a karjára, nem nehéz munka, csak a szöveget kell megtervezni. A csávó úgy egy óra múlva jön vissza, de alig 20-25 perc alatt kész a terv. Legalább pihenhetek. Vagyis pihenhettem volna, ha nem pont most sétál be még valaki a boltba. Egyik szememmel sasolom a csajt, ahogy azzal a szexi fenekével odatrappol Katehez, aki úgy néz mintha a lottót nyerte volna meg. Mivel most a popsi meg az a két gyönyörűség a mellkasán lefoglal nem igazán figyelek arra, hogy miről beszélnek, de a nevem hallatára már Katere szegeződik a tekintetem.
- Gyerekek, megjött az új munkatársatok. – csapja össze a tenyerét, amire az Istennő eléggé ledermed, aztán mosolyra húzza a száját. Szóval ezzel a bigével fogok dolgozni? Most komolyan? Tyű, ez a nap egyre jobb lesz.
- Szia, Cody vagyok. – sétál oda a kölyökképű, és kezetráz a csajjal. Arra azért várhatnak, hogy én odamennyek, ebből a székből már csak egy meztelen lányka csalogat ki, sajnos az első kritériumom hiányzik.
- Az ott a szalon lusta disznója, Dave. – mutat felém Kate. Jól van, nevezzen ahogy csak akar, azt nem tagadhatja, hogy ha én nem vagyok itt akkor már rég csődbe ment volna. Intek egyet a csajnak, hiszen most kezd realizálódni bennem, hogy Kate tíz darabra vágna fel ha megfektetném. Bár amiről Kate nem tud, az nem fáj neki.
- Szia Dave. – int vissza, amire elmosolyodok.
- Neked egyenlőre David. – hát igen, azért meg kell dolgozni, hogy csak úgy lebecézzen valaki – Te is elárulod a neved? – vonom fel a szemöldököm.
- Helena. – vágja rá a választ, aztán elvonulnak Kate-el, hamarosan befut a csávóm is és gyorsan felviszem neki a tetkót, mivel tetszett neki a terv. Pff, én csináltam, alap, hogy tetszik neki.
***
Kezd úgy tűnni, hogy mára végeztem, mivel négyen is voltak már nálam. Elpakolom a cuccokat, bár ez nálam annyit jelent, hogy leteszem a gépet. Felállok, nyújtózok egyet aztán odasétálok a csajokhoz a felsőmért, pólóban nem lenne kellemes kimenni. Bár az előbb a nevemet hallottam, meg egy kis nevetgélést utána, de nem törődök vele, fogjuk rá, hogy én semmit nem hallottam. Hacsak nem a szépség mondta. Akkor minden szó számít.
- És, hogy tetszik a hely, Helena? – kérezi a már mellettem álló Cody.
- Tetszik, jól elvagytok. – mosolyog ránk.
- Na és én, hogy tetszek? – könyökölök az asztalra, bájosan mosolyogva, de Kate kapja el a fejem, és eltolja az asztaltól, mintha valami vadállat akarná leharapni a csajszi fejét. Leharapni még nem akarom, de szívesen megkóstolnám.
- Ha ennyire kanos vagy akkor azt a szőke cicababát csináld fel. – morog rám, én meg inkább nem szólok semmit. Ha akarja Kate, ha nem, akkor is meg fogom szerezni ezt a lánykát, kerüljön bármibe is. Kirúgni úgy se fog, ha meg még is, majd megoldom. Felveszem a dzsekit és elhúzok, közbe előveszem a telefonom és lebeszélek egy találkozót a „szőke cicababával”, mert ahoz van kedvem.
***
Megint nem élvezem, megint nem jó semmi a nyüszörgésen kívül, de egy kis levezetésnek megfelel. Noel - mert idő közben kiderült, hogy így hívják – hamar elér párszor a csúcsra, de nekem épp, hogy egyszer sikerül, azt se tudom, hogy hoztam össze. Ahogy befejezzük együtt letusolunk, aztán bekapcsolom a tévét, hátha megy valami érdekes. Cicát az ölembe veszem, miután megeteti Lilyt, hiszen vele is foglalkozni kell, ha már reggel elfelejtettem. Hamar elalszunk mind ketten, reggel a telefonom igen hangos csörgése zúzza porrá az álmaim, és amikor felkelek Noel már nincs is itt. Szép, mondhatom. Lassan a szűnni nem akaró zaj okozóját kapom fel, Kate hív, mint minden reggel általában, ha csajjal vagyok.
- Mit akarsz? – veszem fel.
- Azonnal told ide a képed, mert neked kell betanítani Helenát. – és bármennyire is meg akarok lepődni, nem tudok, mert már le is csapta. Nekem... hárman vagyunk könyörgöm, miért pont nekem?
|
| oosakinana | 2011. 03. 21. 20:57:10 | #12450 |
 Karakter: Deniel Hoower
Megjegyzés: (Apucimnak ~ Cole-nak)
Amint hazaérek. Felszaladok a szobámba és az ágyra vetem magam. régen éreztem ennyire megalázva magam. Folyamatosan csak zokogok. Most minden feszültség és elnyomott bánat kijön belőlem. Fejemet a párnámba fúrom és fogalmam nincs mit csináljak vagy mit csinálhatnék. Hülye pasik. Minek vannak a földön? Csak a bajt okozzák az embernek.
Egyszer csak nyílik az ajtó és hallom, hogy valaki felém lépked. Tuti, hogy Mordak az megint. Jött vigasztalni pedig tudja, mennyire gyűlölöm, ha ilyenkor hozzám szól. Lekiabálom a fejét az egyszer tuti.
Süllyed az ágy. Gondolom leült, végül a hátamon érzem meg kezeit és elkezd simogatni. Fejemet jobban a párnámba fúrom, hogy hagyjon békén, mert nem akarom látni senkit nem, akarok most látni.
- Mordak... – motyogom nevét, de nem szól semmit. Fejemet óvatosan az ölébe húzz. Lágyan és gyengéden simogat, miközben néha hajammal is eljátszadozik. Ahogy így foglalkozik velem, elég hamar meg tudok nyugodni. Felé fordulok, de amikor felismerem az illetőt és tudatosul bennem, hogy ez cseppet sem mordak. Rémülten pattanok fel és kúszok az ágy támlához.
- Te meg mit keresel itt? – kérdezem tőle ijedten és könnyeim megint elindulnak. Most vagy bántani akar vagy megint kigúnyolni.
- Csak bocsánatot akarok kérni... – mondja, de a könnyeim a szemembe, csak még nagyobbra nőnek. - Bocsánat... – közelebb jön, és szorosan magához ölel, mire testéhez simulok. Nem akarom ő is olyan, mint a többiek. Megpróbálok ellökni magamtól, de képtelenség túl erős én meg túl gyenge vagyok most hozzá.
Lassacskán megint megnyugszom karjaiban, mert annak ellenére, hogy milyen a természete lassacskán úgy érzem, mintha tényleg kezdenék bele esni, pedig ez csak szex, ami közöttünk van. Semmi más csak szex.
Állam alá nyúl és maga felé fordítja fejemet. Eleinte csak éretlenül nézek a szemébe és várom, mi fog most ezek után történni. Lehajol hozzám és apró csókot lehel ajkaimra. Nagyon gyengéd és figyelmes. Tetszik ez a kis figyelmesség tőle. Elvállnak ajkaink, de újból nekem esik, most már durvábban és vadabbul, amilyen régebben is volt. Lassan a hátamra fektet, és felém helyezkedik.
-… most akár tiltakozhatsz is... még most megteheted... – morogja halkan, de úgy is tudja, hogy nem tudom elküldeni. Most szükségem van rá, bár nem olyan formában, ahogy ő azt gondolja, de mindegy. Számára csak szex. Számomra kezd fontosabb lenni, mint alkalmi pasi, akivel néha összefekszek.
Elfordítom a fejemet, de visszafordítja maga felé. Megcsókol, amit viszonzok. Rendben legyen, ha ennyire akarja, nem fogok beleköpni levesébe, ha ennyire akar engem.
Szinte letépi rólam a ruhákat meg magáról is. Félre téve a felesleges és zavaró rongyokat néz rám, majd megint ajkaimat támadja meg, de hamar elhagyja és nyakamat csókolgatja, de nem sokáig, mert gondolom farka már nagyon kívánós és egy határozott mozdulattal bennem is terem, amire szinte felsikítok. Elkezd bennem hevesen mozogni, mire tovább nyögdécselek alatta.
Szorosan magamhoz ölelem, hiszen ezek után úgy is tudom mi lesz. Elmegy és magamra maradok, legalább most had érezzem, hogy itt van velem, még ha csak dugás miatt is. Ahogy fokozza a tempót. Nem sokkal később elélvez, amivel engem is beleránt az orgazmus érzésébe.
Mély levegő vételek közepette gurul mellém. Nem érdekel mit fog gondolni vagy mondani, de odamegyek hozzá és hozzá bújok. Kezemet mellkasára teszem és fejemet is. Olyan jó így lenni most. Egyik lábamat átteszem a derekán, hogy maradásra bírjam még egy kicsit.
- Te mindig így szoktál bocsánatot kérni? – kérdezem tőle halkan.
- Soha nem kérek bocsánatot. – mondja komolyan, majd fenekembe is belemarkol. – De ha szeretnél még egy menetet, csak szólj. Rajtam ne múljon. – mondja vigyorogva. – Csak akkor kicsit játszadozz el a kedvenc játékszereddel. – mondja vigyorogva és régi stílusába. Ez is rá vall. Valamiért nem lepődök már meg rajta.
Mikor éppen válaszolnék, megcsörren a telefonom.
- Bocsi. – felállok, majd odamegyek és felveszem. – Igen tessék?... Szia Mandy… Persze… akkor majd holnap… Szia. – leteszem, majd Cole-t érzem meg a hátam mögött, ahogy magához ölel.
- Mi lesz holnap? – érdeklődök, miközben keze vészesen közelít ágyékomhoz.
- Csak találkozok pár barátnőmmel. – válaszolom, majd behunyom a szememet és mélyen veszem a levegőket, majd amikor keze elér ágyékomhoz, felsóhajtok. Fejemet vállára teszem és úgy élvezem amit csinál. Hátra nyúlok kezemmel, rámarkolok farkára és elkezdem mozgatni a kezemet, amire ő is mély levegőket kezd el venni.
Egy fergeteg menet után teljesen kifulladva fekszünk az ágyon egymás mellett, de Cole egyszer csak megfogja magát és feláll. Felülök, miközben érdeklődve és értetlenül nézem cselekedetit, ahogy öltözik.
- Most mit csinálsz? – kérdezem tőle.
- Szerinted? Haza megyek. – válaszolja rideg és bunkó stílusában.
- Maradj itt, kérlek. – kérlelem, mert olyan jól esne, ha végre itt maradna, és itt aludna velem.
- Minek? Fogsz aludni te nélkülem is. – vágja oda a megszokott modorában. Felkapom a párnámat és hozzá vágom.
- Bunkó vagy. – mondom neki, de csak meg se fordul.
- Tudom ezt már párszor mondtad. – jegyzi meg, majd a felsőjét is felveszi, végül távozik a szobámból minden köszönés és esetleg búcsúcsók nélkül.
~*~
Másnap reggel felkelek, felveszem a fürdőruhámat és rá pár rongyot. Elmegyek otthonról és találkozok barátnőmékkel. Nagyon jól szórakozunk, és jól érezzük magunkat. Sokat nevetünk meg szekáljuk a srácokat. Akár csak a régi szép idők, amikor még nem volt gondom Cole-lal.
Már megint rágondolok. Ez így nem lesz jó. Ő állandóan olyan bunkó velem. Ne jó nem állandóan, mert vannak gyengéd megmozdulásai, de akkor is. Nem szerethetek bele.
Úgy döntünk, lemegyünk a partra. Kiterítjük a törölközőket, majd levesszünk a ruháinkat és már megyünk is bele a tengerbe és nagyon jót úszunk meg játszunk és élvezzük a napsütést. Kiszállunk, éppen mennék a törölközőmért, mikor egy férfi megáll, mögöttem azt hiszem eleinte, hogy Cole és mosolyogva fordulok meg egy magas férfival találom szembe magam, aki teljesen ismeretlen számomra.
- Deniel? – teszi fel a kérdést.
- Mit érdekel? – mondom bunkón és fordulnék meg, de a férfi megragadja a kezemet és elkezd vonszolni. – Hagyjon békén. – sikítozok és kiabálok meg próbálom verni, de ez a fickó valami őrült lehet, úgy szorítja a karomat, hogy mindjárt eltöri, és semmi nem használ. Tovább kiabálok, de csak annyit érek el, hogy megfordul és egy akkora pofont kever le, hogy mindjárt a nyakam törik ki. A szám is felreped. Most az egyetlen esélyem az lenne, ha esetleg Cole-nak sétálni támadt volna kedve és rám találna. Egy próbát megér.
- COLE!!!!!!!!! – kiáltom a nevét teljes hangerőből és reménykedek, meg fog találni, mi előtt ez az őrült valamit csinál velem.
|
| oosakinana | 2011. 03. 11. 22:02:47 | #12187 |
Karakter: Deniel Hoower
Megjegyzés: (Apucimnak ~ Cole-nak)
Cole egy akkora pofont ad Tomnak, hogy összeesik. Hátrálok, majd leguggolok mellé. Elkezdem rázogatni, de nem ébred fel. A picsába ez idióta. Felállok és odalépek elé.
- Most ezt mi a fenéért kellett? – kiabálok egyenesen az arcába. Nem mond semmit. Felkap a vállára, mint egy zsákot és már megy is velem kifele, de nem adom olyan könnyen magam sikítozok meg rúgkapálok.
- Nem fejeznéd be? Valakinek vissza kéne raknia a válladat, nem gondolod? – szól rám, mire kicsit elengedem magam és hagyom, hogy vigyen.
Nem tudom hova visz, de valahogy nem is érdekel. Leültet a kocsi motorháztetejére, majd lábaim közé helyezkedik. Megfogva a vállamat, majd visszateszi én meg halkan felszisszenek, bár legszívesebben ordítanék, mert kurvára fáj.
- Komolyan mondom, úgy érzem, magam mintha az apád lennék – mosolyog a pofámba, de én csak duzzogok. Látom, közeledne ajkaimhoz, de elfordítom a fejemet.
- Már megmondtam, van barátom. Szállj le rólam. – mondom rezzenéstelen arccal.
- Még rád sem másztam – dörmögi, majd ujjait állam alá teszi, s maga felé fordítja a fejemet. Lehajol hozzám és lágyan csókol meg, amin meglepődök. Soha nem csókolt még lágyan ezt az oldalát nem mutatta nekem.
Próbálok ellenkezni, de amikor nyelvét érzem meg számban. Képtelen vagyok ellenállni neki. Ellazulok és ezt megérezvén egyik kezét arcomon hagyja másikat derekamra és a pólómat kezdi el piszkálni. Picit elkezdek nyöszörögni, mire elhagyja ajkaimat és nyakamat kezdi el csókjaival halmozni, de megfogom a fejét és csókra hívom. Tovább csókol, majd kezei áttérnek combomra, mire megpróbálnám ellökni magamtól, de nem engedi.
Elkezdi simogatni ágyékomat, amire nyögdécselni kezdek csókunkba, majd egy hirtelen mozdulattal belém dugja ujjait, amire felnyögök, és iszonyatosan jól esik minden egyes kényeztetése.
- Rossz... kislány... vagy... – súgja, miközben nyakamat kóstolgatja. Felhajol hozzám és kiveszi ujjait belőlem, miközben még mindig élvezem a dolgokat. Letépi rólam bugyimat, miközben kezemmel megtalálom farkát, amit elkezdek simogatni. Lehúzza sliccét, majd farkát előbányássza, végül kezembe adja. Egy kicsit hagy csaj játszadozni, végül vadul belém hatol, amire felnyögve jelzem jó érzését. Lehajol és csókot ad ajkaimra. - Azokat... pedig meg... kell... büntetni. – mondja akadozva csókokkal megspékelve
Tovább nyöszörgök, miközben veszettül dug. Hátra dönt a motorháztetőn, majd kezeivel fejem mellett támaszkodik, meg úgy passzíroz bele a kocsijába. Megfogom kezeit egy-egy nagyobb lökésnél belemarok kezébe és nyöszörgök alatta. Hangosan felnyögök és jelzek elélveztem. Pár lökés után megérzem magját magamba és felmorran. Rádől melleimre és úgy liheg velem együtt.
Elhajol tőlem és cipzárját húzza felfele.
- Szállj be, hazaviszlek. – mondja, de képtelen vagyok mozdulni. Rágyújt egy cigire, de én meg egy kis erőt gyűjtve megpróbálom rendbe szedni magam. Próbálok mozdulni a kocsi tetejéről, de nem megy igazán. Odalép hozzám, majd ölébe kapva rak be a kocsiba és egy puszit kapok a homlokomra.
Beszáll, majd kidobja a cigit az ablakon.
- Na merre laksz? – kérdezi, mire elmondom hova kell mennie. Elindulunk és pár perc múlva meg is érkezünk, mert nincs messze. Éppen szállnék kifele, mire megragadja kezemet és visszaránt.
- Ne felejtsd el, hogy bármikor és bárhol – közelebb ránt, majd vadul kezd el csókolni, amit kénytelen vagyok viszonozni, de nagyon jól esik. Elszakad ajkaimtól, majd kábán nézek rá. Még egy puszit kapok, majd kiszállok és sietősen megyek be a házba, de hallom, ahogy elhajt.
~*~
Másnap reggel elég nyúzottan kelek fel. Nem akarok ma találkozni Cole-lal. Elegem van belőle most egy időre.
Lemegyek viszont egy elég érdekes kérdés fogad.
- Jó reggel. Deniel mi lenne, ha mennénk ma a partra? Olyan szép időnk van. – mondja, mire Ken-re nézek.
- Rendben menjetek, de rám ne számítsatok. – mondom komolyan, majd a hűtőhöz megyek és kiveszek egy üdítőt, amit elkezdek inni.
- És még is miért? – kérdezi Mordak felhúzott szemöldökkel. – Randid lesz Tom-mal? – teszi fel ironikusan a kérdést.
- Tegnap este szakítottunk. – mondom közönyösen. – de ma talajtornám lesz, és arra kell mennem. – válaszolom, majd ott is hagyom őket. Ezzel úgy sem tudnak vitába szállni, mert ők akarták, hogy csináljak valamit, akkor pedig engedjenek el és kész.
Felöltözök, majd cuccomat felvéve indulok el próbára. Megérkezve egy újabb rossz hír fogad.
- Emberek öltözzetek fel. Megyünk a parkba fellépni. – naa neee. Bármit csak ezt ne. Apámék meg fognak ölni, hogy nem hívtam el őket.
De nincs mit tenni, ha menni kell, akkor megyek öltözni. Felveszem a kis szexi rucimat. Ez is sokkal rövidebb, mint a többieké. Kiérünk és már a tömeg is felgyülekezett. Nagyot sóhajtok. Közben küldtem nekik egy sms-t, hogy mi van. Kapni fogom a lecseszést.
Felállunk a színpadra, majd elkezdjük a gyakorlatot zenére. Nagyon jól megy minden. Csak úgy szaltózgatok, mert nekem megy a legjobban, bár iszonyatosan hajlékony is vagyok így jó pár feladatba bele segítek. Egyszer csak oldalra nézek és Cole-t látom meg, amire ledermednék, ha nem kéne mozognom. Mit keres ő itt? És mi volt, azaz ördögi vigyor az arcán bár sejthetem. Azt hiszem, ma sem fogok otthon aludni.
Mikor végzünk, lihegve megyek le a színpadról. Kicsit túlhajtottam magam. Egyszer csak Cole-t látom meg.
- Nem is mondtad, hogy ennyire hajlékony vagy cicám. – odajön hozzám, de megállítom a kezemmel.
- Nem kérdezted meg nem vagy az apám, hogy mindenről tudjál az életemből. – vágom neki oda a szokásos hangvételembe. A csajok körülöttem bámulják Cole-t és legszívesebben le is vetkőztetnék, bár nekem magától is levetkőzik, főleg ha dugni akar.
- Deniel Hoower. – hallom Mordak kiabálását és Ken is vele van ráadásul kézen fogva jönnek felém.
- Jaj csak ezt ne. – mondom, a kezemet a homlokomra teszem.
- Na mi az a másik pasid meg csalt egy férfival? – kérdezi elég hangosan Cole, majd elkezd nevetni, de én csak dühbe jövök.
- Fogd be. – rivallok rá. Apámék megjönnek és Cole-t figyelik. Mordak eléggé fürkészi szúrós szemekkel, de Ken, nem tud róla.
- Üdv. Ken Hoower vagyok. ő meg itt a férjem Mordak Hoower. Gondolom, a lányunkat már ismeri. – mondja, Ken kedvesen, mire Cole irtó nagy röhögésbe tör ki, majd rám néz.
- Neked buzik a szüleid? – mondja, és még mindig röhög. – most már látom mitől vagy ennyire szexy. – mondja még mindig röhögve. – Az eszem megáll. Buzik a szüleid. – hangoztatja elég hangosan és teljesen kiröhög. Könnybe lábadnak kicsit szemeim.
- De egy tapló vagy. – mondom halkan és elcsukló hangon.
- Cica. Ezen nem lehet változtatni. – mondja még mindig és szemeit törli. – a szüleid akkor is buzik. – mondja, és megint nevetésbe kezd bele. Mordaknak nagyon feszül a húr főleg mikor látja, hogy könnycsepp folyik végig arcomon.
- Na, idefigyeljen. – kezd bele Mordak, de leintem. Inkább ne szólaljon meg.
- Tudod nem mindenkinek volt olyan szerencsés gyermekkora, mint neked. Volt apád, aki hurcolászta a seggedet és ki is nyalta. Az én apám köcsög volt. Elhagyott. Mordak-ék fogadtak örökbe. Anyám se volt, de Ken, anyámként gondoskodik rólam. – mondom még mindig és kezdek kiakadni, de ő csak röhög szavaimon, majd mindjárt nem fog.
- Dögölj meg. Felejts el. Soha többet ne keress. Ilyen idiótákkal meg szánalmas alakokkal nem kefélek többet. Keress mást, mert engem elfelejthetsz. – várom oda neki, amire végre abba hagyja a röhögést, de nem érdekel. Megfordulok és haza szaladok.
|
| oosakinana | 2011. 03. 10. 20:42:13 | #12151 |
Karakter: Deniel Hoower
Megjegyzés: (Apucimnak ~ Cole-nak)
- Hát akkor mire vársz? – mosolyog arcomba. - Szedd a cuccod és húzz el innen. – nyal végig ajkaimon, majd kimegy. Elkezdem kicsit szitkozni. Felveszem a cuccomat és hazamegyek, de előtte alaposan bevágom a bejárati ajtót.
Otthon egyből letámadnak, hogy merre voltam, de most nincs kedvem hozzájuk és inkább lepattintom őket. Felmegyek a szobámba és tovább alszok.
~*~
Egy hét telik el. Nem láttam Cole-t, de nagyon jól meg vagyok nélküle is, bár a dugásai hiányoznak, de van és lesz más. Tom-mal, közben összejöttünk 1 napja, de majd ma este minden meg fog történni. Már alig várom. A suliban sülve főve együtt vagyunk. Elena-nak nem nagyon tetszik a dolog, de a Cole-os cselekedetei után nem is nagyon érdekel. Elásta előttem magát. Tudtam, hogy ribanc, de hogy megdugassa magát nézőközönség előtt az azért már durva.
Ma este szerveznek egy bulit. Elena nem hívott meg, de Tom igen. Felveszem a fürdőruhámat és majd ott levetkőzöm. Elmegyek, majd mikor megérkezek, még alig van ott valaki. Odamegyek páromhoz és megcsókolom, mikor lejön a testvére.
- Te meg mit keresel itt? Tudtommal nem lettél meghívva. – mondja flegmán.
- Elena. Jobb, ha elfogadod, hogy Deniel a barátnőm és itt lesz. – mondja Tom, mire csak elmosolyodva nézek Elena-ra, majd Tomra és megcsókolom.
Lassacskán kezdődik a buli. Gyülekezik a tömeg. Én is levetkőzök és már csak egy szál bikiniben flangászok a lakásba.
Csak jönnek, folyamatosan a vendégek bár én nem foglalkozok velük. Elkezdem inni az italaimat, majd éppen sétálok vissza Tomhoz, mikor egy nagyon ismerős hangot hallok meg.
- Szia cica, rég láttalak. – mondja Cole. Majd megfordulok, és a szemébe nézek, végül felhúzom a szemöldökömet.
- Te küldtél el. Magadnak köszönheted. – mondom neki és mennék tovább, de meg fogja a kezemet és ezzel sikeresen magamra öntöm az inni valót.
- Héééé. Vigyázhatnál igazán. – morranok rá.
- Nyugi, majd én lenyalom rólad. – mondja ördögi vigyorral és közeledne felém, de eltolom.
- Felejtsd el. – vágom rá, majd kezemet kiszedem karjai közül. – Lepattintottál. Így jártál. Fogadd el. Most én, pattintalak le téged. – mondom neki, de látom, hogy nem tetszik neki reagálásom és mondatom sem, de nem érdekel. Már éppen jönne felém, de Elena megjelenik.
- Coooooole. – rohan sikítva Elena és már is Cole nyakába van. Imádom ezért Elena-t. Amíg Cole azzal foglalkozik, hogy Elena-t leszedje magáról, addig én eltűnök a tömegbe és megkeresem Tomot.
Meg is találom, kérdezi, merre vannak az italok, de elmagyarázom, hogy egy idióta tám borította. Elmosolyodok, majd hasamhoz hajol és lenyalja őket, amire felkuncogok, de jól esik. Jókat nevetünk, majd magához ölel.
Megcsókolom páromat és fenekembe markol bele. Jó érzés, hogy birtokol meg ennyire vágyik rám. Kezeimet nyaka köré fonom, és úgy ölelem, miközben kezemet hajába túrom.
Egyszer csak erős kezek szedik szét kezeimet és szállítanak le Tomról. Dühös szemekkel és érdeklődve nézek Cole szemébe.
- Már megmondtam, hogy nem beszélhetsz így velem. – néz dühösen a szemembe.
- Én meg megmondtam, hogy úgy beszélek veled, ahogy akarok. – vágom rá komolyan. – Már van, barátom nem használhatsz most már úgy, mint egy guminőt, hogy ha kellek, előveszed, ha nem meg kihajintod a házadból. – mondom komolyan. Látom, nagyon pipa emeli a kezét, hogy pofont ad, de egy szemét, ha tényleg megteszi. Összeszorítja öklét, majd leteszi maga mellé.
- Te most szépen velem jössz. – mondja és elkezd rángatni, de Tom megölel, és nem enged el, így egy kisebb váll kirándítással sikerül kiszednem kezemet kezéből. Felkiáltok, mert nagyon fáj a vállam és látszik is, hogy kiugrott a helyéről.
- Te idióta barom. – kiáltok rá. – Magadnál vagy? Megmondta. Te kihajintottál a lakásodból én meg most hajintalak ki az életemből. – ordítom tovább és mindenki ránk néz. Nem érdekel, mi történik itt, de nem fogok vele menni, akár mennyire is vágyok rá és kívánom. Nem fogok behódolni neki egy pillanatra sem.
|
| oosakinana | 2011. 03. 09. 19:34:36 | #12124 |
Karakter: Deniel Hoower
Megjegyzés: (Apucimnak ~ Cole-nak)
- Nem, nem beszélsz úgy! És ha én úgy akarom bárhol, bármikor elkaplak – végig a szemembe néz, és a számba ordít. Amire kicsit megijedek tőle. - De most... Nincs hozzád kedvem. – elengedi a kezemet, majd zsebre dugott kézzel indul be az üzletbe.
- Tapló. – mondom, majd végül haza megyek.
Mikor haza érek, apám érdeklődik, hogy mi volt, de megnyugtatom, hogy semmi csak kakaskodott egy sort a srác és nem kell vele foglakozni. Kicsit nyugszik csak meg. Este viszont Elena meg Tom elhívnak kocsmázni. El is indulunk én meg jókat szórakozok. Tom már nagyon régóta pályázik rám, de mivel Elena bátya így nem szívesen kezdek vele, mert félek, hogy akkor Elena-val a barátságunknak vége lenne. Megrendeljük az italokat. Megfordulok és ekkor érdekes látvány fogad. Cole-t látom meg és ördögi vigyorral száján figyel, engem én meg kicsit elpirulva fordítom vissza fejemet és figyelek inkább a testvérpárra.
Leülünk egy asztalhoz és Tom megkér, hogy mellé üljek Elena meg csak mosolyogva néz minket, végül Tom átkarol és magához húz. Mosolyogva beszélgetünk, de nem bírom levenni Cole-ról a szememet, majd Elena is észreveszi. Odamegy és felül az asztal szélére.
Mikor Cole észreveszi, elkezdi nézni lábától, majd mikor észreveszi, hogy Elena csalódott lesz mi meg Tom-mal jót nevetünk, de kicsit még is mintha féltékeny lennék. Odamegy Elena-hoz és a lábai közé lép én meg egyre jobban érzem, hogy féltékeny vagyok. a srác, akivel biliárdozott elmegy onnan.
Közel bújik barátnőmhöz, majd mikor meglátom, hogy hevesen és vadul megcsókolja. Ledöbbenek, és csak bámulok őket. Tom bökdösi a vállamat, hogy térjek észhez meg kérdezgeti, mi bajom van, de nem mondok semmit, mert felesleges lenne, meg nem akarom megbántani. El vállnak ajkaik, majd Elena elfekszik az asztalon. Most csalódtam benne.
Felállok Tom-mal és az egyik sarokba megyünk. Nagyon rendes és elkezdek flörtölni vele, de ő meg nem ellenzi, sőt nagyon is örül neki, mivel már régen erre vár. Már éppen azon lennénk, hogy megcsókoljon és esetleg több is legyen belőle, de Cole a semmiből megjelenik, megragadja kezemet és elkezd kifele húzni az épületből egyenesen egy sikátorba. Sikítozok és kiabálok, hogy engedjen el, de nem is foglalkozik belem. A falnak lök, amire nyikkanok. Megragadja kezemet és a fejem fölé szorítja, amire felszisszenek, mert nagyon durván és fájdalmasan teszi most. Teljesen arcomba bújik úgy, hogy alig pár milliméter van az orrunk között.
- Most jött el a bárhol és bármikor... – suttogja ördögi vigyorral, majd rákap ajkaimra és marcangolni kezdi. Eleinte tiltakoznék, de rájövök felesleges, meg az előző szeretkezésre vissza gondolva egyből beadom a derekamat és visszacsókolom. Eszem ágába nincs ellenkezni rőt most már igen is vágyok arra, hogy birtokoljon.
Mikor már érzi, hogy nem ellenkezek elengedi kezeimet és nyaka köré fonom és hajába túrok bele, miközben vadul marcangoljuk egymás ajkait. Elkezdem kigombolni nadrágját, amire elvigyorodik, majd felegyenesedik, majd szinte nyom lefele, hogy igen is kényeztessem és szopjam le szépen.
Letérdelek, majd előbányászom farkát és először alaposan összenyálazom, végül ajkaimba veszem és elkezdem mozgatni rajta fejemet. Felmorran, majd kezével hajamat tépi, és egyre jobban mozgatja fejemet és csípőjét is mozgatja. Néha annyira belém nyomja farkát, hogy mindjárt hányok, mert szinte a torkomon nyomja le olyan nagy, és ahogy egyre jobban kezd vastagodni alig, bírom lenyelni, de hát ez van. Így a tökéletes.
Fokozza a tempót, de nem akarom, hogy idő előtt elélvezzen, így abba hagyom kényeztetését, majd felállok és vigyorogva nézek szemeibe, de kezem mozgásár nem hagyom abba. Most ő guggol le, amire elmosolyodok. Lehúzná bugyimat, de meglepetésére nem talál rajtam. Elővigyázatos voltam ma. Nem akartam felesleges munkát. Elvigyorodik, majd lábamat vállára teszi, és egyből vadul esik neki ágyékomnak és nyalja, kényezteti, majd ujjait helyezi belém. Vadul kezd el ujjazni, amire nyögések sorozata hagyja el ajkaimat.
Még mindig nagyon jól tudja csinálni és istenien élvezem a kis együtt töltött pillanatokat, majd felegyenesedik, és erősen, durván hatol belém és egyből elkezd döngetni. Felsikítok a hirtelen érzéstől és a vágytól. Szorosan ölelem és simulok hozzá, miközben melleimet markolássza. A fülébe nyögdécselek, és egyszerűen istenien csinálja. Ahogy dönget, egyszer csak felsikítok és elélvezek, de ő még tartja magát.
Kicsúszik, belőlem megfordít, majd úgy hatol belém, amire megint felnyögök, szinte felken a falra, úgy dönget, de nem érdekel. Egyszer csak kezét érzem meg ágyékomnál, amit elkezd kényeztetni meg izgatni. Kéjes nyögések hagyják el ajkaimat, miközben nyakamat csókolgatja. Érzem, hogy nem kell és el fogok élvezni megint. Egyszer belemorran a nyakamba és megérzem magját magamban. Ezzel engem is magával repít, és hangosan felnyögve élvezek el. Nekem dől és még mindig nem csúszott ki belőlem. Pihegve állunk és próbálunk kicsit észhez térni.
Nem sokkal később kicsúszik belőlem, majd rendezi sorait. Én csak megfordulva gyönyörködök benne, hogy milyen szék és kidolgozott teste van. Mikor észreveszi, hogy őt bámulom, odalép hozzám. Megint a falnak nyom, majd megcsókol, amit egyből viszonzok és még jobban magamhoz húzom. Nem tudom mi ez a vonzalom, ami benne van, de nem bírok leállni. Akarom még. Megszakítom a csókot és a szemébe nézek.
- Nem akarod esetleg valahol máshol folytatni? – kérdezem kacéran elmosolyodva, miközben ujjaimat mellkasán hízom végig.
- Mi van csak nem begerjedtél kis bagzó macskám. – mondja vigyorogva én meg mosolyogva és egy kis pírral az arcomon nézek szemébe. – Akkor gyere, menjünk hozzám. – megragadja kezemet és elkezd vezetni a lakásához.
15 perces séta után érkezünk meg. Felmegyünk. Beenged, majd be is zárja az ajtót. Közbe nézek és tetszik a hely. Igaz látszik, hogy pasi lakik, benne mert minden szanaszét van, de nem érdekel.
Egyszer csak megérzem, a hátam mögött széttépi a felsőmet, majd melleimre tapad egyből.
- Akkor folytassuk, ha ennyire szeretnéd. – dorombolja a fülembe, majd bevisz a hálóba és lelök az ágyra, majd felém mászva egy elég heves és hosszú éjszakának nézünk elébe.
~*~
Az egész éjszakát végig dugjuk, így kicsit álmos vagyok. nincs kedvem kiszállni az ágyból és haza menni. mellette fekszek, és úgy alszok.
Valamikor dél környékén ébredek meg. Nyitogatni kezdem a szemeimet. Ahogy oldalra nézek Cole nincs mellettem. Miért is lenne. Hisz pasiból van. Hátamra fordulok és nyújtózok egy nagyot minek következtében lecsúszik rólam a takaró. Ekkor nyílik az ajtó és az édes kis férfit látom meg egy szál bokszerben. Amint meglát, vágy csillan a szemébe és látom, elvigyorodik.
- Jó reggelt cicám. – mondja vigyorogva, majd felém mászik, de nem akár hogy. Lábamat kezdi el csókolgatni, majd ágyékomra is csókot ad, meg kicsit megszívja, amire felnyögök és megemelem csípőmet. Nyelvével hasamon nyal végig, majd melleimet picit megharapdálja, amire megint felnyögök, végül a szemembe néz.
- Neked is jó reggelt. – mondom mosolyogva, majd kezemmel végig simítom édes testét és már félig éledező farkát simítom végig, ami látom, arc kifejezésén jól esik neki.
- Reggeli tornát akarsz? – ördögi mosoly van arcán. Fejem fölé nyúlok, hogy megnézzem az órát mennyi az idő, miközben ő letámadja melleimet én meg felsóhajtok, majd megnézem az időt.
- Bocsi, de mennem kell. Otthon még a végén azt hiszik elraboltak. – mondom vigyorogva és kíváncsian várom elfog-e engedni, bár azon is meglepődök, hogy nem dobott ki a házából eddig.
|
| oosakinana | 2011. 03. 07. 20:28:02 | #12059 |
Karakter: Deniel Hoower
Megjegyzés: (Apucimnak ~ Cole-nak)
- Na és mit szeretnél? – kérdezi, miközben arcomat simítja, majd észreveszi melleimet is, amiket nem kicsit meg is bámul. - De ugye tudod, hogy ez fájni fog. – mosolyogva néz szemembe, de én elcsapom a kezét.
- Nem az első tetoválásom lesz, és egy cápát szeretnék a hasam aljára. – mondom neki elég flegmán, majd előveszi a cigijét és kimegy. Elena, mint egy pincsi megy utána én meg csak a kérdésemre akarom tudni a választ így megyek. Rágyújt, és a falnak dől, de én elé lépek.
- Na mi lesz? Meg csinálja? – szemöldökömet felhúzom, mire a füstöt az arcomba fújja és bólogat.
- Felvázolom. Hat után gyere vissza. És ne késs. Azt nem szeretem. –elnyomja a cigit, majd bemegy. Elena-val hazamegyek, majd mikor látom, hogy ottan körül jár az idő, akkor felveszem a cuccaimat, a pénzt és már mehetek is.
Hat előtt párperccel lépek be az üzletbe.
- Na, itt volnék – dobom le a táskámat, majd az asztalhoz megy. Megpaskolja, mire odasétálok, felpattanok, és figyelem mit csinál.
- Ilyen lett, tetszik? – löki az orrom elé, amire bólintok. Kicsit félek, de majd elmúlik. - És hová szeretnéd? – néz rám.
- A hasam aljára – mondom mosolyogva.
- Akkor feküdj le – hátra dőlök és letolom kicsit a szoknyámat, erre az a hülye fogja és teljesen lerántja térdemig.
Mielőtt válaszolhatnék, belém döfi a tűt bunkó idióta. Gondolom magamba, de felszisszenek, mert veszettül fáj. Nem tiltakozok tovább és hagyom, hogy csinálja, eleinte nagyon fáj, de a végére megszokom, és nem csinálok belőle balhét, mert felesleges lenne. Nem figyelem az időt, mikor lesz kész, de nem is érdekel. Ráfúj tetoválásomra és kiráz a hideg. Majd keze megindul tetoválásomon keresztül ágyékomig teljesen lábam közé nyúlva.
- Szerintem jó lett – mosolyogva hajol közel hozzám, de elfordítom a fejemet és kezét kiszedem lábaim közül akármennyire is jó érzés, hogy simogat és kényeztet. Leszállok a székről és a tükörhöz megyek. Felhúzom a pólómat és nézem a kis cápámat.
- Tetszik nagyon – mosolyogva nézegetem magam. Látom, ahogy lassan mögém sétál. Mellkasa hátamhoz simul, majd keze derekamról elindul lefele. Tetoválásomon keresztül a szoknyám alá ágyékomhoz. Nem akarok most tiltakozni, élvezni akarok végre egy normális férfi, hogy szeretkezik.
Lassan kezdi el mozgatni kezét és kezd el kényeztetni, amivel csak egyre jobban lázba hoz. Behunyom a szememet és elkezdek nyögdécselni, miközben pólómat markolászom. Állam alá nyúlva fordítja fejét maga felé és kap ajkaim után. Nagyon vadul csókolózunk. Szinte szétszedjük a másik ajkait, miközben én néha belenyögdécselek, mert nagyon jól esik kényeztetése ágyékomnál.
Megragadja kezemet és szembe fordít magával. Belenyögök a csókba és kezeit mellkasára helyezem, de eszem ágába nincs ellökni magamtól. Remegek egész testemben és várom, hogy végre mikor fog elérni az orgazmus érzése. Annyira áhítozok már utána, hogy az valami fergeteges érzés. A szalont, csak csókunk néha el-elváló hangja és nyögéseim töltik be. Nem sokkal később teljesen a tükörnek passzíroz. A nyakába csimpaszkodok, és szinte a lábam se éri a földet, de nem tehetek róla olyan magad.
Gondolom, észreveszi, és fenekemnél fogva felemel, mire lábaimat dereka köré fonom, és úgy tartom magamat. Így már kicsit kényelmesebb testhelyzet. Elindul velem az egyik tetováló szék felé. Közben nem serénykedek. Nyakát csókolgatom és szívogatom, végül a székbe dob, amire nyikkanok egyet. Kábán pislogok rá, de már le is hajol és ajkaimat kezdi el marcangolni. Próbálom leszedni róla a felsőjét, de nem igazán megy, de segít benne.
Nyakamat kezdi el csókolgatni, miközben szoknyám alá nyúlva rántja le rólam aprócska tangámat, ami a földre hull. Leveszi a felsőmet is, majd mikor elé tárulnak gyönyörű kebleim, elkezdi csókolgatni melltartón keresztül. Apró nyögések szakadnak fel belőlem, míg kezeimmel szorítom kicsit melleimhez, mert annyira tetszik, amit csinál. Egyszer csak ujjait érzem meg bejáratomnál, amit elég durván lök belém és egyből elkezd kényeztetni, amire felsikkantok.
Gondolom, farka már eléggé ki van, ezért kezemet nadrágjához vezetem és végig simítok rajta, majd kioldom az övét, ami lecsúszik róla, végül bokszere is megy utána és úgy hullik a fölre az is. Kihúzza ujjait, amire csalódottan nyögök fel, mert szeretek elmenni még a behatolás előtt.
Közelebb ránt magához, majd durván és erőszakosan hatol belém, amire felnyögök. Kezeit fejem mellé rakja és kezd el vadul kefélni. Hatalmasokat lök rajtam én meg sikítozok és élvezem az együtt létet. Akát mennyire durva, de nem érdekel, mert tökéletesen kitölt minden fele. Kisimít egy tincset arcomból, végül megcsókol mohón. Megremeg testem, majd hangos sikítás közepette élvezek el alatta.
Kicsúszik belőlem, majd megfordít és egy mozdulattal megint magamban találom. Feltérdelek és elkezdek neki pucsítani. Egyre hevesebben és vadabban kezd el bennem mozogni. Egyszer csak megragadja fejemet és a tükör felé fordítja.
- Nézd, mennyire élvezed – mondja, amire elpirulok, hiszen soha sem szembesítettek még vele, hogy nézek kis dugás közben. Közelebb húzza csípőmet és mélyebbre hatol bennem, amire felsikítok, mert ez már kicsit fáj. Tovább kefél, miközben megint az orgazmus felé hajszol. Egyszer csak megint megfeszülök és elélvezek, de ezzel nem vagyok egyedül, mert érzem, ahogy magja szétárad bennem. Hátamra dől, majd megtámasztja, magát kicsit, de lihegünk és várjuk, hogy légzésünk is csillapodjon.
Tudtam, hogy jó lesz. Idősebb pasikkal mindig élvezet szeretkezni, mert ők tudják, mi kell egy nőnek és mire vágynak éppen. Mikor végre leszáll rólam, felállok, majd felveszem a ruháimat, végül ránézek.
- Mennyivel tartozok? – kérdezem és veszem elő a tárcámat.
- Gyere be még vagy 2-3 éjszaka egy ilyen szex partira és akkor rendben leszünk. – jön közelebb perverz vigyorral, majd melleimre teszi a kezét és lehajolva hozzájuk csókot ad, ahol a ruha nem takarja. – És ezeket a kis halmokat se hagyd el. Hogy tudjak mivel játszadozni. – mondja vigyorogva, amire felhúzott szemöldökkel elvigyorodok, majd ágyékára markolok, amire felnyög.
- Te meg ne hagyd el ezeket itt a lábad között, mert szükség lesz rá. – mondom vigyorogva, majd lábujjhegyre pipiskedve harapok ajkaiba finoman. Végül felveszem a táskámat. – Valamivel nekem is nyalakodnom kell. – válaszolom ördögien, majd egy puszit küldök felé és hazamegyek. Halom, ahogy kijön az üzletből. Hátra nézek és rágyújt egy cigire, de végig engem bámul, meg a formás kis hátsómat.
~*~
Másnap délután sétálgatok Mordak-kal az utcán, mert elmentünk nézni valamit a házassági évfordulójukra. Egyszer csak a tegnapi szalon előtt sétálunk el, ahol Cole dolgozik. Elhaladunk, majd nyílik az ajtó és egy ismerős hangot hallok meg a hátam mögött.
- Mi van cica már nem is jössz be egy menetre? – kérdezi, amire elvigyorodok, apám meg kicsit felháborodva néz vissza.
- még is minek képzeli maga az én lányomat? – kezd kiakadni, de odamegyek és leállítom.
- Mordak, hagyd, ezt majd én elintézem. – mondom mosolyogva.
- De Deniel. Ez egy idióta férfi. Mit akarsz vele? – mondja, és ki van akadva.
- Ki az idióta? – jön közelebb és mikor apám meglátja, milyen magas kicsit megrémül. Meg az izmaitól is.
- Cole higgadj le. – mondom neki flegmán, majd apám felé fordulok, de megfogja kezemet megszorítja és maga felé fordít.
- Nekem ne parancsolgass megértettél? – kezd bele. Kicsit felszisszenek a szorításra, mire apám jönne segíteni.
- Mordak menj haza. Ezt majd én elintézem. – mondom komolyan és farkas szemet nézek Cole-lal.
- Deniel… - kezdené el mondani, de most erélyesebben szólok rá.
- Menj! – mondom, mire megfordul és elmegy. – Te meg engedj el. – mondom neki a tegnapi hangnemembe.
- Velem ne merj így beszélni megértettél? – szól rám dühösen.
- Úgy beszélek veled ahogy akarok és jobb ha elfogadod. Azért mert tegnap hagytam, hogy megdugj, nem fogok behódolni neked és nem leszek a csicskád úgy, mint Elena. – mondom komolyan, majd a falnak lök, de az én kezem lendül és egy pofon csattan az arcán.
|
| oosakinana | 2011. 03. 07. 10:18:31 | #12026 |
Karakter: Deniel Hoower
Megjegyzés: (Apucimnak ~ Cole-nak)
Reggel felkelek és szokásomhoz híven a félórás elkészülésemet nyugodtan véghezviszem. Haj? Meg van. Smink? Meg van. Dögös iskolai szerelés? Meg van. Mellek kint? Meg van. Na, akkor azt hiszem, mehetünk is.
Lemegyek és apámék, már a konyhában vannak. Mordak (seme), éppen az asztalnál ül és a szokásos reggeli újságját olvassa az öltönyében, amíg Ken (uke) meg a reggelit készíti meg az én tízóraimat.
- Jó reggelt, sziasztok. – köszönök nekik, majd Mordak rám néz.
- Hűha. Ha nem lennék benne százszázalékosan, hogy meleg vagyok, és nem lennék házas tuti, rád másznék. Bombázó vagy kincsem. – mondja, elismerően én meg csak elmosolyodok a büszkeségtől.
- Mordak hogy mondhatsz ilyeneket. – húzza fel az orrát Ken, mire Mordak feláll és odamegy megöleli, majd elkezdenek enyelegni.
- Kérlek. Én is itt vagyok. – mondom nekik, mire észhez kapnak.
- Ne haragudj. Itt van a reggelid meg a sulis kajád is. – mutatja.
- Köszi. – adok egy puszit az arcára, majd Mordak megszólal.
- Na és Deniel, kit fogsz ma kiszúrni? – kérdezi, mire ártatlan fejet vágok.
- Ugyan már miről beszélsz? Én soha senkit nem szúrok ki magamnak, ők szednek fel engem. – mondom mosolyogva és megrebegtetem szempillámat.
- Deniel. Nem most jöttünk le a falvédőről. Smink, frizura, dögös ruha. – húzza fel a szemöldökét, amire csak elkezdek nevetni. Tudnak mindent, de ez így van rendjén.
- Tényleg Mordak adsz akkor pénzt? – kérdezem tőle ő meg érdeklődve néz rám.
- Minek az neked meg mennyit? – veszi elő a tárcáját.
- Tudod, a tetkót akarom megcsinálni a csípőmre. – mutatom neki hova.
- Kicsim ne adj neki. Nem tetováltathatja teli az egész testét. – mondja, Ken, amire csak nagyot sóhajtok, de látom, Mordaknak van esze.
- Szívem inkább tőlünk kérje és tudjunk róla, mint máshogy szerezze a pénzt és titokban csinálja. – igen helyes szónoklat. Adok az arcára egy puszit.
- Köszönöm, majd jövök. Sziasztok. – köszönök el, felkapva a táskámat és már megyek is. Itt az ideje felvenni a megszokott külsőt, amit már megszoktak egy év alatt és irány a suli.
Beérve minden szám rám szegeződik. A pasik ámulattal figyelnek, míg a csajok eléggé irigykedve. Még mindig nem tudják elképzelni, hogy 3 hónap alatt, hogy lettem ennyire dögös bige, de nem is meg tudniuk ez az én titkom fog maradni örökre.
~*~
Délután barátnőmmel indulunk el egy tök jó kis szalonba. Megérkezünk, majd Elena előre megy, és mintha már ismerné a csávót, de nem tévedek.
- Cole. De jó téged újra látni. – mondja és már a nyakába is csüng meg az ajkain. Látom, Elena sem adj alább. Végig nézek a férfin. Iszonyatosan magas. Teli vannak tetoválással a teste. Fekete haja van és szép… PIROS szemei? Bár én vagyok kiakadva? Az én szemeim lilák. Mindegy. Jól áll neki. Helyes férfi és még az öltözete is tetszik.
- Elena mit keresel te itt? Megmondtam, hogy majd akkor gyere, ha hívlak. – mondja bunkó stílusába, amire csak nagyot sóhajtok.
- Csak engem hozott el. És lehetnél igazán kedvesebb is vele. – mondom neki, mire végre észrevesz engem is látom, alaposan végig szemlél. Csípőre teszem a kezemet és csak őt figyelem, mikor hagyja abba a bámulásomat.
|
|
