- Tudod te hogyan tegyél a kedvemre... csak nem mindig vagy rá hajlandó igaz? – nagy kezével megragad a tarkómnál fogva és a heves mozgás közben magához ránt egy csókra. Képtelen vagyok visszafogni magamat, hagyom hogy azok az érzelmek törjenek elõ, amiket iránta táplálok. Ezek legalább elfelejtetik a keserû valóságot.Halk nyöszörgést hallatok, mert szinte már az ölében kell folytatnom amit olyan élvezettel figyel. Kezét a tincseim közé fúrja, és belemarkol a hajamba, kezét végig ott tartva. A büntetései után szokásom így engedelmeskedni, de ez most más. Ez, ez lenne a szeretet?

*~*~*~*

Szokásosan én ébredtem fel elõször ,  és testem úgy ahogy volt, a Nagyurat öleli. Olyan jó meleg a bõre, mint ha a kályha melegét érezném. Egy hangos , de még is tompa hang hallatszik kintrõl. Talán az ébresztõnk lehet az, Valcan nagyúr sem alussza tovább az álmát, elsõ dolga lenézni rám, arra aki a mellkasára hajtott fejjel néz most szemeibe. Csak pár pillanatra találkozik szemünk világa , de épp elég ahhoz hogy zavarba hozzon. Majd kapom a nap elsõ utasítását.

 - Kelj fel és hozd be a vizet! – kicsit ingatagan bújok ki a jó melegbõl,  de mikor talpam a talajt érinti kicsit megrázkódom, mert így meztelenül borzasztó hideg van. Gyorsan beemelem az áthûlt vizet,  õ pedig egy puha szövetet fog kezeibe, és tisztogatja meg magát. Elkészült, és magára ölti a ruháit is, én pedig a tisztálkodása alatt felemeltem egy vastag prémet magam elé, hogy elfedjem az anyaszült meztelen valómat. Va-valami csordogál le-le a mellka… Alaposan végigmérem a hasamon szétterülõ maradványokat, és akkor jut eszembe mit is mûveltünk elõzõ éjjel. Hideg szemeit kicsit morcosan rám szegezi , én pedig csak hebegni vagyok képes.

- Nagyuram…

- Miért nem öltözöl már? – Borzasztóan zavarban vagyok, mert ez a sajátom, és így hát felöltözni nehézkes lesz. Kipirult arccal állok elõtte , Valcan Nagyuram pedig azonnal felfogja mi a helyzet.

- Mosd le magadról, aztán öltözz. – dobja oda nekem a fehér rongydarabot. Szégyellem egy kicsit magamat, akarva akaratlanul, mert amiket az elõzõ nap tettem, és amivel vélhetõleg megsértettem tényleg arra adhatott volna neki okot hogy megszabaduljon tõlem. De nem tette, és most még meg is mosakodhatom, bár a hozzám hasonló sorsúaknak ez nem járna meg, ahogy nekem sem.

- Köszönöm, Valcan nagyúr… - csak ennyit nyögök felé erõtlenül. Nagyon fáradt vagyok, olyan mint ha nehezékek csüngnének a végtagjaimon, de annyi erõ még szorult a karjaimba hogy derekam köré tekerjem az elõbb még engem fedõ bundát. Lassan utamat a vödörhöz veszem, de nem hagyom magamról leesni a szõrmét, mert még itt bent van… és nem szeretek így mászkálni, mert attól félek , ha kedve támad megint erõszakoskodik, és azt nem szeretem. Hogy miért is nem szeretem? Mert habár megszoktam hogy az õ sajátjának kiált ki, egy kis nyugalomba nem hal bele senki. Csak egy kis csend, jólét és… otthon. Elkeseredem egy kissé legbelül, mert tudom hogy nem juthatok haza, mert megjelölt magának. Nem jutok haza, nem jutok pedig annyi mindenre emlékszem már, apámra, a dadusra , a húgomra, és még a rangom is eszembe jutott a sok álom során, a Laos törzs vezetõje Gokman nagyúr második fia vagyok. A többi még mindig rettenetesen homályos elõttem. Hosszú kínos csend, és pár pillantás után újból megszólít.

- Ne takard el magad folyton. Más elõtt nem bánom, de ne elõttem. – kikapja a kezeimbõl a bundát, és  a többire veti. Kicsit félek, mert megint olyan sejtelmesen beszél, legalább is szerintem , elpirulok, és kerülöm a tekintetét.

- Nézz rám! – engedelmeskedek a parancsnak, bármennyire is tiltakoznék, úgy is kikövetelné amire vágyik. Feljebb hajtja államat, és alaposan megnézegeti a nyakamat , azon a kis hegen simít végig, amit a késével okozott tegnap este. Szerencse hogy ennyivel megúsztam… Szemeim arcát figyelik, ritka alkalom amikor felleshetek rá, és nem kell attól tartanom hogy eszébe ötlik valami , elrántja az arcomat hogy ne figyelhessem tovább. Lehet hogy zavaró voltam, de olykor észreveszem hogy attól még hogy ilyen termetes, elég jóképû is .

- Mosakodj meg. – adja az utolsó utasítást, és kivonult a sátorból. Most már szabadabban lélegzem, nagy sebbel lobban kezdem el a mellkasomat letörölgetni, és miután készen vagyok felöltöm a szana szét szórt ruháimat. magamra tekerem a szürke állati szõrmét, és elsietek a kiporciózott reggeliért. Leteszem a hozott tálcákat, és lekuporodom melléjük, addig nem nyúlok hozzá amég be nem jön.  valahogy nem érzem magamat éhesnek, pedig azóta mióta eljöttünk az erõdbõl nem ettem.  Hamarosan meghallom a bejáratra húzott bõrök zuhogását, megjött a Nagyúr . Felnézek rá, õ pedig egy visszatartott kis vigyorral szólal meg.

- Egyél Khalil. – ezek a gondoskodónak ható szavak kicsit elgondolkoztatnak. Lehet hogy ha rákérdeznék akkor letagadná a valóságot, de ez a kígyó sem tekereg rajta hiába, õ is érzi hogy hol vagyok, és én is hogy hol rejtõzik. Ha kicsit csendben maradok, és nincs velem, még a szívverését is vélem hallani, de nekem ez furcsa, sosem béklyóztak még így, sõt egyáltalán sehogy. Soha.

Amint elköltöttük a reggelinket fürgén megigazítom Nagyuram hajfonatát, és kiindulunk a már ott várakozó sorstársainkhoz, és el is kezdi beosztani a területeket, amiket át fogunk kutatni, vadakat keresve.

- Ha ellenszegültök a parancsnak, nem kaptok enni, ha szökni próbáltok, úgy tegyétek, hogy ha a farkasok nem szaggatnak szét, akkor majd a korbácsom fog! Megértettétek?! – várakozom,  én a Nagyúrral fogok menni, ez lesz az elsõ alkalom hogy ilyenen veszek részt, nem tudom menni fog- e , de beleadok mindent. Végül is az életemrõl van szó.  Valcan szinte üvölt, hogy mindenki megértse az akaratát. – Helyes!

- Will és Dave ti menjetek észak felé, Kane és Zarek ti északkelet felé, én és Leif pedig északnyugat felé megyünk. - elhúzódom a többiektõl,  õket kiválasztják , én pedig odabotorkálok a választómhoz, aki halkan odakérdez .

- Készen vagy?

- Igen Valcan nagyúr, de… - elharapom a mondatom végét, mert nem tudom hogyan fejtsem ki neki a szándékomat, hogy nem tudom hogyan kell cselekedjek majd éles helyzetben…

- Mondd! – kérdi kicsit feszülten, de végre meg van amit mondani szeretnék neki, így hát egyik kezemmel takarva a számat súgom oda.

- Mi kell majd tennem?

- Ha megtaláltuk a fészket, elég közel kell lopakodnod, hogy felzavard a vadat és kicsalt onnan. Az állat utánad fog menni, te meg ugorj fel az elsõ fára, amire tudsz. Csak ne ess el, érted? – nagy szemekkel hallgatom amit mond, szóval valóban igaz, élõ csalinak fog használni, értem. Egy mélyet bólintok, és figyelem a harcosok minden egyes mozdulatát ahogy a felszerelésüket ellenõrzik, és haragosan a rabszolgatársaimat utasítják rendre. Nem kell sok ahhoz hogy elinduljunk végre, és kezdetét vegye ez a véres megmérettetés. Ezzel a Leif nevû szúrós szemû vezérrel megyünk tovább, amint szétválnak útjaink a többiektõl, ennek az embernek a kiválasztottja valahonnan ismerõs, bár ugyan olyan- olyan színû szemünk van ezen kívül nem találok más hasonlóságot kettõnk között.

Egy kis kutatás után Nagyuram és Leif sejtelmesen kezdenek lépkedni a frissen hullott hóban. Összenézünk az ismerõs rabszolgával, majd végre leszûrjük azt hogy itt az idõnk.

- Vajon elég gyors e a rabszolgád Nagyuram ? – pillant rá a szúrós szemû Valcan Nagyúrra, õ pedig szemöldökét felhúzva érdeklõdik a dolog után. Az odú hatalmas bejárata mélyen fekszik, egy kis leejtõ van a bejáratánál, nehezen megközelíthetõ.

- Mi lesz? Nem mész? – kérdez rám kicsit ripakodóan nagyuram,  egy mély levegõt veszek amit hamarosan pamacsként fújok ki magam elé, majd megindulok az odúhoz. Mekkora állat lakhat ebben?  Lassan leereszkedem a helyhez, a hó és a fagyos talaj kellõen csúszik, majdnem kisodródik a lábam, de végre ott vagyok. Érzem, hogy a Nagyuram szíve egyre hevesebben ver. Vajon ennyire félt ezektõl az állatoktól? Sötét van, fülelek, és figyelek mert nem szeretném ha tényleg odavesznék az elsõ próbálkozásnál. Mély morgást hallat valami, és cammogni kezd felém. Ijedtemben elõször ki akartam kerülni, és  a fészke felé találni kiutat , de eszembe jutott a helyes irány és futó léptekkel jutok végre ki a barlangból, de sokként ér a kinti terep, még másznom kell és ez csúszik…  A sorstársam ijedt tekintete és Leif mosolya köszönt odakint, négykézláb kapaszkodom fel  a leejtõn, de már hallom az állat bömbölését mögülem, így megfogadva Nagyuram tanácsát egy nagy fára mászom azonnal fel, õk pedig éles fegyvereikkel levadásszák az állatot, ami holtan rogy össze.

- Most már lejöhetsz ! – kiáltja oda Leif , aki még mindig csak vigyorogni képes, megbolondult volna? Szorosan ölelem magamhoz azt a hatalmas farönköt ami védelmet adott , és kicsit riadt képpel csúszkálok le. A sorstársam viszont riadtan kiált fel, és felém igyekszik.

- Ott jön még egy ! – lehuppanok a hóba, és akkor fogom fel mit mondott .

Megint furcsa képek villannak elõ, maga elé vonja kezeit, mint én amikor Nikot halálra marcangolták, és rám pillant. Kérlel, pusztán a szemeivel hogy kövessem, Uraink most mögöttünk a vaddal foglalkoznak, de erre még õk is felfigyelnek. Furcsa, olyan furcsa mozdulatai vannak ennek az idegen ismerõsnek. Jobb lábbal elõre dobbant, és szintén azt a kezed elõrelendít, és felmutat… csak utánzom, de  a mozdulatok olyanok mint ha már csináltam volna, csak nem tudom mikor. Most mint ha jégbõl készült dárdákat vágna bele az állatba, én pedig vastag csillogó jégoszlopokkal bénítom meg a másik medvét.

Egy ideig odakint ülök a tábortûz mellé gurított farönkön és gondolkodom. Magam sem tudom pontosan min, mert csak próbálom elterelni a figyelmem a történetekrõl, hogy a haragom ne törjön ismét a felszínre.

Tudom, hogy meg kellett volna ölnöm, ahogy minden más rabszolgámnak elmetszettem volna a torkát azért a sértésért, amit Khalil mondott, de nem tettem és nem is fogom.

Újabb alkalom viszont már nem lesz. Ha nem fogta fel, hogy a rabszolgák között is kivételezett helyen van, akkor nem is érdemli meg többé. Ez az utolsó alkalom, hogy megkegyelmeztem neki.

Elfogyasztom a vacsorámat, majd mikor már a csontjaimban érzem a hûvös szelet visszamegyek a sátörba. A rabszolgám a szõrmék között összegömböjödve fekszik, de csak egy pillanatig hiszem azt hogy alszik, aztán a mellkasa ütemes emelkedésébõl arra a következtetésre jutok, hogy nagyon is ébren van.

Ledobálom magamról a ruháimat, a kardomat a szõrmék mellé teszem, majd felemelem a Khalil-t fedõ bundát és befekszem mellé. Meleg kis testét magamhoz húzom, hogy átmelegítsem magam, õ azonban még mindig nem mozdul.

- Ne tettesd, nem szándékoztam megint a torkodnak fogni azt a kést. – szólok rá halkan, komoran - Viszont kárpótollnod kell azért, amiért ilyen galibát okoztál.

Nem fogom egyszerûen hagyni eludni. Elõbb még a magamévá teszem...

Besimítok a felsõrésze alá, fel a szívéig ami máris õrült iramban verdes a mellkasában. Felnyitja a szemeit, olyan idegenül fest így a sötét hajjal, ami még mindig lehetetlennek tûnik, mégis õ az. Meg sem mozdul, rongybabként hagyja hogy levetkõztessem, viszont mély elégedettségemre a teste még így is reagál.

Végigsimogatom minden csábító porcikáját, a bõre finom meleg, hófehér és selymes... élvezetemet lelem a vágyakozó sóhajaiban amik gyakorta felcsendülnek közben.

- Most pedig, tegyél a kedvemre, és simogasd magad. – suttogom a fülébe - Ugye nem szeretnéd ha megint itt hagynálak felizgulva?

Még sosem láttam elélvezni... vajon milyen lehet az arca közben?

A szemei bekönnyesednek, pedig nem is bántom most, a testemet páztázza miközben mellé térdelek.

- De ...

- Mi lesz Khalil? – sóhajtom türelmetlenül a vágytól, nem akarok még több ellekezést. Fogytán a türelmem.

Egy félénk, ártatlan pillantást vet felém miközben remegve szétnyitja a combjait, fehér bõre izgatón csillant meg a gyertyafényben. Teljesen kitrulkozik elõttem, láthatóvá válik a már kemény férfiassága, a rózsaszínû bejárata... gyönyörû...

Ahogy simogatni kezdi magát a szemem azonnal az arcára tapad, vigyorogva figyelem a váltakozó kifejezéseket rajta, a kéjt, az élvezetet, a kipirult arcocskáját amit ezúttal sötét fürtök ölelnek körbe.

Egy kis nyögéssel éri utól a beteljesülés, mire szégyenkezve fordítja el a tekintetét rólam és próbál megfeledkezni a hasán szétfröccsent fehér nedveirõl.

- És még azt mondtad hogy nem vagy kéjvágyó kis dög hm? Nézd csak...

A combjaira markolva rántom az ölembe, a következõ mozdulattal pedig tövig merülök benne. A teste forrón ölel körbe, az elõbbi kis játéktól sokkal nedvesebbé és ellazultabbá vált, nem szorít olyan fájdalmasan erõsen mint néha.

Khalil édes nyöszörgése zene a füleimnek, most nem ellenkezik mint a múltkor, sokkal inkább behódol és elfogad. Megmozdulok benne, mire sikkantva feszül meg, de aztán a mozgás közepette egyszer csak felágaskodik és a nyakamat átkarolva simul hozzám, mosolyogva élvezem a selymes bõrének tapintását.

- Tudod te hogyan tegyél a kedvemre... csak nem mindig vagy rá hajlandó igaz?

Megragadom a nyakszirtjét és az ajkaimhoz húzoma a fejét, hogy a heves mozgás közben meg is csókolhassam. A nyöszörgését elnyelik az ajkaim, hamarosan pedig már nem csak nekem kell mozdulnom hanem õ lovagol rajtam mikor már teljesen az ölembe ült.

A haját markolva élvezem, el sem hiszi mennyire kívánatos mikor ilyen szabadosan viselkedik, minden szégyenlõsség nélkül, de olyan ritkán fordul elõ... csak büntetés után teszi ezt mikor pillanatnyilag beletörõdött a sorsába, de aztán újra kezdõdik az ellenkezés.

De ezúttal nem büntettem meg... akkor miért?

***

A kürtszó hajnalhasadáskor ébreszti a tábort, az éjszaka õrködõt bíztam meg ezzel, hogy mire a vadak nyugovóra térnek mi ott legyünk levadásszuk õket.

A sátorban nincs olyan hideg, de azért érezni a kandalló hiányát, viszont a rám fonódó meleg test kárpótol ezért. Õ is ébren van már, ahogy rápillantok egy pillanatra találkozik a tekintetünk, de aztán lesüti a szemeit.

- Kelj fel és hozd be a vizet!

Tétován feltápászkodik, csendben és zavarban a bejárathoz siet és éppen csak kihajtja a leplet és beveszi az odakészített vödröt. Fürdõ híján marad a hideg víz, megmosom az arcom, egy darab szövettel megtisztítom magam, majd a ruháim után nyúlva lassan felöltözöm.

Szemet szúr, hogy Khalil még mindig egyhelyben ácsorog, ágyékát a bundával takargatva, lesütött szemekkel.

- Nagyuram…

- Miért nem öltözöl már?

Elpirul, s ahogy követem a tekintetét a mellkasához, megértem. A tegnap éjszaka nyomai még mindig rajta vannak. De a rabszolgáknak nem jár fürdõ, sõt a tegnapi szökés után még a folyóhoz se szívesen engedném ki õket, de ott amúgy is szinte jeges a víz.

- Mosd le magadról, aztán öltözz. – dobom hozzá a fehér vászondarabot.

- Köszönöm, Valcan nagyúr…

Felé pillantok, lassan közelebb vánszorog a vödör vízhez

 a bundát maga köré csavarva. Hogy lehet még mindig ilyen szemérmes, holott jobban ismerem talán az õ testét, mint a sajátomat?

- Ne takard el magad folyton. Más elõtt nem bánom, de ne elõttem. – mondom és elveszem tõle a bundát, majd visszadobom a többi közé.

Biccent egyet, zavartan süti le a szemeit, nekem pedig a nyaka hajlatára esik a tekintetem, ahol egy vöröses, varas heg húzódik. A késem vágott belé.

- Nézz rám! – megteszi, én pedig közelebb lépek és egy kicsit feljebb biccentem az állát, hogy megnézhessem. Nem olyan csúnya, érzem az ujjam alatt, hogy nem fog elfertõzõdni, ahhoz nem volt elég mély.

Az arcára nézve elkapom a tekintetét amivel engem figyelt, különös, hogy egyebekkor milyen félénk, máskor pedig nem.

- Mosakodj meg. – dörmögöm még egy pillantást vetve rám, majd kilépek a sátorból, hogy megnézzem minden rendben van-e.

A rabszolgák mélységes csendben teszik a dolgukat, remélem tanultak a leckébõl, mert ha legközelebb elõfordul, senki sem próbálja majd õket megmenteni.

- Will! Tereld össze a rabszolgákat, ha minden készen van!

Biccent felém, én pedig még megnézem a lovamat, hogy nem sínylett-e meg a tegnapi bóklászást az erdõben egyedül, de szerencsére semmi baja. Vadászni gyalog megyünk, sokkal egyszerûbb és kényelmesebb.

Mire visszaérek a sátorba Khalil már felöltözve ül a bundákon mellette ott az ennivaló. Úgy tûnik nem lustálkodott.

Valamiért úgy érzem, hogy mosolyra rándulnak az ajkaim a tekintetétõl, mint mikor egy gyereket csínytevésen kapnak úgy néz rám, pedig csak ül. Még hozzá sem ért a tányérjához, pedig õ tegnap még vacsorát sem kapott.

- Egyél Khalil. – leülök én is és hozzálátok a sült húshoz, amit frissen készítettek el nemrég.

Reggeli után megigazítja a fonatom, összeszedem a fegyvereimet és a rabszolgák gyülekezetét pásztázva szétosztom az embereim felét, akik vadásznak, a másik fele összegyûjti az elejtett állatokat, este pedig útnak indítsák a vár felé.

- Ha ellenszegültök a parancsnak, nem kaptok enni, ha szökni próbáltok, úgy tegyétek, hogy ha a farkasok nem szaggatnak szét, akkor majd a korbácsom fog! Megértettétek?! – kiáltom a rabszolgák felé komor, határozott hangon, mire mindegyik egyidejûleg biccent. – Helyes!

- Will és Dave ti menjetek észak felé, Kane és Zarek ti északkelet felé, én és Leif pedig északnyugat felé megyünk.

Megindul a susmorgás, kiválasztják a rabszolgákat akiket visznek, velem persze Khalil jön és ezt õ is tudja, mert rögtön oda is húzódik mellém, amint a többiek nekiállnak fegyverkezni.

- Készen vagy? – kérdezem tõle halkan.

- Igen Valcan nagyúr, de…

Abbahagyja és az alsó ajkára harap. Ha elkezdte már fejezze is be, mert csak bosszantana.

- Mondd!

- Mi kell majd tennem? – suttogja.

- Ha megtaláltuk a fészket, elég közel kell lopakodnod, hogy felzavard a vadat és kicsalt onnan. – magyarázom, mert nem akarom, hogy meghalljon, de azt nem is hagynám – Az állat utánad fog menni, te meg ugorj fel az elsõ fára, amire tudsz. Csak ne ess el, érted?

- Gyere ide rabszolga! – mormogja felém feszülten. Felkelek a hideg földrõl, pár tétova lépés visz Nagyuramhoz, akinek arcán minden érzelem kiül ami a szívében, és testében kavarog. Nem számított mozdulatsor, pofont kapok, amitõl újsmint a földön találom magamat... Miért kaptam? Azért mert elfutottam hiábavalón megmenteni a bajtársamat? Vagy ezért itt.

- Tudd hol a helyed! És most állj fel! – érzelemtõl mentes arca a harcosok felé fordul, én pedig halkan felkecmergem a hideg avarról. Csak hallgatom beszédét, a történések sorozata nem csak a külsõmben hagyott nyomot, hanem éktelen haragot gyújtott a szívemben ezek ellen a barbárok ellen. Hiába érzek úgy Valcan nagyúr iránt ahogy, most az agyamat elborítják azok az emléktöredékek , amik csak szenvedést, és nyomort tükrözik. Feldob a lovon maga mögé, s egy pár pillanat múlva le is rángat az állatról, borzasztóan dühös, ahogyan én is. Nem tudom kettõnk mérge kiolthatja – e egymást, de biztos hogy ezek után bizalmatlan lesz velem szemben, amit nem akarok. Egész végig csendben vártam.

- Most pedig beszélj! Mi történt a farkasokkal?! – szemeim feltekintenek a délceg titánra, de amint tekintetünk találkozik , mind kettõnkben fellobban a harag , és a harchoz való vágy. Nem válaszzolok neki, annyi gusztustalan dolgok elkövetése után, amit velem tett, inkább neki kéne örökre elhallgatnia. - Szólalj meg rabszolga, vagy istenemre mondom kikötözlek éjszakra egy fához a vadaknak! Mi történt a farkasokkal!? – nem hagyja abba a válasz kicsikarását, így végül muszáj megszóalnom, bár uralkodnom kel lmagamon, nehogy egy mély levegõvétel után elordítsam magamat az idegességtõl.

- Nem tudom. – pillantásommal sem méltatom tovább , inkább a jurta alatt fekvõ talajt pásztázom szemeimmel.

- Hazudsz.- fogadja hidegen válaszomat. Kihúztam a gyufát, nagyon is. Hazudni kényszerülök, a jég nyomtalanul okozott a vadaknak halálos sebet, pár pillanat után elolvadt, nem fedhetem fel magamat, még nem. Pár emlék még hiányzik a múltamból, ami végre megvilágosodást hozhat nekem annyi év után.

- Valami megölte õket... nem tudom mi volt az.

- Nézz rám ha hozzád beszélek! – hangjára megrezzenek, mint az õszi falevél, és rávetem szemeim világát, de a bennem gyúlt harag nem hagy alább, és ezt ez az ûzött vad megérzi.

- Láttad, hogy halt meg az a másik. Az után ölték meg a farkasokat... látnod kellett mi történt. Beszélj, ha jót akarsz magadnak! – az idegeim nem bírják tovább, és még eddig nem látott módon tör ki belõlem az idegesség.

- Nikó-t majdnem széttépték! – visítom el magam akár egy sarokba szorított állat – Nem tudom, hogy haltak meg, nem érdekel! Megmenthettem volna ha nem tartóztatsz fel a sziklánál! – kaffantok neki oda, de nagyot szisszenve markol most már holló fekete hajamba, és dönt térdeimre, a fájdalom amit okoz bõrének marására kéztet.

- Hogy merészeled te kis senki! Bármikor megölhetnélek, örülnöd kéne, hogy ennyi ideig... – mint ha szavaira elõteremnének a kínzásom emlékei, azok amikor a korbács ketté hasította a bõrömet, amikor még gyermekként avattak be az itteni dolgokba, elég volt , az elmém felmondta a szolgálatot az általa okozot fájdalom tova tûnik. Harsány kacagás szakad ki a torkomból, bugyognak a könnyeim bár néha fuldoklom tõlük, a kacajok hangja még sem halkul el, amit teljesen ledöcajok hangja még sem halkul el, amit teljesen ledöbbenve figyel.

- Akkor mért nem ölsz már meg végre?! Úgysem számít neked az életem, semmi nem számít neked! Te csak egy kegyetlen zsarnok! Egy gyilkos! Gyil... – mondatomat képtelen vagyok befejezni, mert tincseim közül a nyakamra markol érces hangját hallatva. Erõs szorítását meg sem érzem, mert az adrenalin teljesen felkészített az elkövetkezendõkre, kimondtam az igazságot négy év után elõször. Olyan jól esett. Lábaim elhagyják a talaj hidegét és a levegõbe emelte egész mivoltomat, majd az ágyra vetett. Jutott egy kis idõm levegõért kapkodni, amíg õ valamit matatott . Oldalamon fekszem, és két levegõvétel között felpillantok a közeledõ fenevadra, vállamat megfogva szorít egy kézzel a fekhelyhez. Éles fegyverét a torkomnak nyomja, vége van, meg fog ölni, eléggé rászolgáltam, pedig még csak az elsõ nap telt el. Hirtelen eloszlik az a düh ami eddig ellene szított, és végre felfogom azt hogy bármelyik pillanatban átmetszheti a torkomat , egy apró kis hangocska hallgató csupán ajkaim rejtekébõl.

- Ha nem érne nekem semmit az életed, már halott lennél. – sziszegi épp úgy, mint ha maga lenne az a lila kígyó ami a testünkön tekereg. Egy mukkot sem hallatok, utolsó szavam ne is legyen. Így hal meg egy igaz rabszolga, emlék nélkül. – Jól jegyezd meg Khalil... te sosem tudtad milyen a többi rabszolgának, mert nem hagytam hogy megtapasztald. Csak az enyém lehettél senki másé. Nem gyalázhattak meg, nem rúghattak beléd, nem verhettek halálra. Egyetlen másik rabszolga sem érdemelt még olyan kegyet, hogy az ura gyógyítót hívjon hozzá, mint ahogy én megadtam ezt neked. Mert inkább elvágták volna a torkodat. Érted? – hideg zuhanyként forráz nyakon a magyarázása. El tettek volna láb alól ha nem lennék a rabszolgája, az õ kegyessége miatt élhettem egészen idáig? Ez alat a négy év alatt jobban éltem volna mint a többiek? Kevesebbet tapasztaltam volna... dermedten fekszem ott, végre nem érzem magamat fenyegetettként, eltünt az az eszköz, ami egész idáig halálra ítélt engem. Eltûnik a sátorból. Lehiggadva tapasztom két ujjamat a kapott kis sebemre, véres az ujjam amint elhúzom onnan.  Megkímélte az életemet, nagyon is hálás vagyok neki. Pár könnycseppet elmorzsolok még mindig az ágyon heverve. Visszatér, közeledõ lépteit meghallva gyorsan lehunyom a szemeimet alvást színlelve, a testemet melegítõ bundát mozdítja le rólam. Majd finoman az alvóhelyre ereszti súlyát, és szorosan magához ölel, majd valami mást is szádékozna.

- Ne tettesd, nem szándékoztam megint a torkodnak fogni azt a kést. Viszont kárpótollnod kell azért, amiért ilyen galibát okoztál. – besimít a pólóm alá, egészen a mellkasomig, ahol is megáll, pont a szívem felett, ami érintésére most heves iramot diktál.  Nem merek ellenkezni neki, valóban jóvátétel következne, próbálok ellazulni érintésére. Hátamra fordít , és lerángatja gatyámat, ami eddig olyan jó szolgálatot tett a hideg ellen. Most nem magával foglalkozik, hanem engem simogat, amit nagy sóhalyoggalkísérek végig, majd megint megszólal, pont amikor már teljesen átadtam magamat az érzésnek.

- Most pedig, tegyél a kedvemre, és simogasd magad. Ugye nem szeretnéd ha megint itt hagynálak felizgulva? – szemeim kicsit bekönnyeznek, és most az ö tökéletes testét pásztázzák amint gerince felegyenesedik, és felül az ágyon.

- De ... – nyelem ela mondatom többi részét, mert most tényleg kéjsóvár rabszolgának érzem magamat, aki csak erre vágyik, és mindent meg tesz érte.

- Mi lesz Khalil? – sóhajtja a nevemet a sátor amúgy is felhevült levegõjébe, amire kicsit elnézek jobbra, majd utána balra, de muszáj lesz megtennem vagy megint hozni fogja a kést és most végleg. Végem.  Eleget teszek kérésének, félénken ugyan de kitárulkozom elõtte, és kényeztetni kezdem éledezõ tagomat. Szinte szikrázó szempárja végigméri halovány bõrömet, és végül az arcom elõbukkanó fintotokat nézi vigyorogva. Elér a vég, és a fehér ragacsos folyadék a hasamon talál magának helyet, nem vártan felém hajol, észre sem vettem hogy megszabadult a ruháitól.

- És még azt mondtad hogy nem vagy kéjvágyó kis dög hm? Nézd csak... – combjaimnál fogva ránt feljebb, és illeszti magát hozzám. Nyöszörögve veszek nagy levegõket, próbálok ellazulni, de bennem van a szokásos feszültség, s ezért kicsit éles hangon sikkantok fel amint magamban érzem. Csábos arca kerülgeti az enyémet, míg én hátrahõkölt fejjel fogadom a mozgását. Mint ha kicseréltek volna, visszatért a régi meghunyászkodó Khalil, és a vele járó olyan gyengéd érzelmek amiket Valcan iránt táplálok. Nyakába csimpaszkodom kezeimmel, amit mosollyal fogad. Hihetetlenül furcsa személyiség az én Nagyuram, fél órája még elöntötte a fejét a düh, folytogatott, és majdnem elmetszette a toromat, most pedig rajtam tölti ki minden aljas kis vágyát.

Feszülten várom, hogy ellépjen onnan, de nem teszi. Egy erõsebb széllökésnél meginog, a mellkasomban verdesõ szív hirtelen kezd sebesebb ütemre a gondolattól, hogy le fog zuhanni és esetleg meghallhat. Nem azért tartottam életben, magam mellett már négy éve, hogy egy ostoba szökött rabszolga miatt halljon meg!

Mikor megcsúszik utána kapok, de már nem érem el, a sziklafalon csúszik lefelé, a fagyos földet kaparva, de nem zuhan le. Visszafojtott lélegzettel figyelem, ahogy elfogy a talaj a lába alól és három métert zuhanva esik a sziklás talajra, ügyesen gördül egyet, hogy a súly ne a lábait roncsolja össze az eséstõl, hanem elosztódjon a teljes testén. Hihetetlen, hogy csak egy rabszolga, de sérülés nélkül megússza.

Ahogy azonban eloszlik a megkönnyebbülés, rögtön megjelenik a harag. A harag, amiért ellenszegült a parancsomnak, egy koszos rabszolga miatt!

Könnyedén lemászom, majd leugrom a sziklafalról, kiskorunkban mi ilyeneken játszottunk, nem okoz nehézséget. Éppen elõre iramodna, mikor elkapom a karját és megszorítom.

- Mégis mit képzelsz, mit csinálsz?

Rángatózik, de nem eresztem.

- Nagyuram, Nagyuram kérlek! Had menjek utána, meg fog halni! Muszáj utána mennem! – könyörög.

Miért nem menekült el? Miért nem akar megszökni? – tûnõdöm el magamban, ahogy õt figyelem. Megpróbálhatta volna, de ehelyett azért ment ki, hogy visszahozzon egy másik szökevényt?

Biccentek felé, valahol gyötör a kíváncsiság, hogy miért? Éppen ezért engedem meg neki, csak hogy lássam, valóban nem próbálja-e meg.

A rabszolga nevét kiáltozva fut elõre, nézem a távolodó alakját, még számomra is szokatlan, hogy ilyesmit engedek meg, mégis… Khalil sosem próbált meg megszökni. Meghunyászkodott és engedelmeskedett, félt, könyörgött, de sosem próbált megszökni.

Fölülrõl léptek hallatszanak, apró kavicsok gördülne alá a sziklafalon, majd a harcosaimat pillantom meg lefelé mászni.

- Valcan nagyúr!

- Mit kerestek itt? Nem megmondtam, hogy mindenki maradjon a táborban? – kérdezem ingerülten.

- A lovad nélküled tért vissza, azt hittük talán baj van.

Ugyan miféle baj?

- Nagyuram… a rabszolgák?

Válaszra nyitom a számat, mikor farkas vonyítás hasítja át a csendet, a szél kísértetiesen viszi tovább a hangot, és nagyon közelrõl jött.

- Arra! – mutatok elõre, a harcosok nyomban megiramodnak.

A kardomat elõrehúzva korholom magam. Most elõször elõvigyázatlan voltam. Elengedtem pedig szándékosan olyan helyre jöttünk ahol sok vad van. Gondolnom kellett volna erre és nem elengedni egyedül.

Nem sokkal késõbb meg is pillantok két alakot a földön, körülöttük három farkas tetem. A földön heverõ fiúnak vége, ez látszik a harapásokból, de a másik…

- Ki vagy te? – kérdezem, de azonnal össze is zavarodom mikor odébb lebben a fekete haj és Khalil arca, szürke könnyes szemei bújnak mögöttük. Ez... - Khalil te vagy az ? A hajad...

Hogy lehet fekete a haja? És a farkasok...

- Niko, ne hagyj egyedül...

Odalépek az egyik mellé, a mellkasát átdöfte valami, de semmi nyoma fegyvernek. Akkor meg hogyan? Khalil ordibálását figyelmen kívül hagyom és mindhárom farkas testét megnézem, körbepillantok… legalább karvastagságú az amivel ledöfték, de sehol egy véres karó, vagy lándzsa?

Mi a pokol történt itt?

- Hé, ne ficánkolj! Kié ez a fekete hajú rabszolga?

Végignezek rajta, de tényleg Khalil az. A jelenétét is érzem a jelem miatt, mégis...

- Meg tudtam volna menteni, eressz ! – hadakozik Leif ellen, aki a csuklóját tartja.

- Mégis ki vagy, hogy így mersz beszélni velem? – löki hanyatt mikor megeszett kutyaként meg akarta harapni.

A harcosaim körülállják, õk nem ismerik úgy mint én, nem látták még így nem ismerhetik fel.

Mit tegyek? És mi történhetett vele? Emlékszem hogy még régen... mikor kiválasztottam magamnak a túlélõk közül a haja nem volt teljesen fakó. Vagy rosszul emlékszem?

A harcosaim döbbent szisszenésére pillantok fel, Khalil felhúzta a bundát a csípõjérõl, ahol ott tekereg rajta a jelem, teljes bizonyítékul arra, hogy ki is õ.

- Gyere ide rabszolga! – mordulok rá. Hol van õ ahhoz, hogy a harcosaimmal ordítozzon?

Felkel és közelebb támolyog, s mikor elém ér akkora pofont adok neki, hogy újra a földre kerül.

- Tudd hol a helyed! És most állj fel! – az embereimhez fordulok, akik mind várakozón figyelnek. – Azt hagyjátok itt, a farkasokért hárman kerülõúton visszajöttök, még sötétedés elõtt.

A bátyám óhaja máris teljesítve van. Legalább nem volt hiába a kölyök halála.

Miután visszaértünk a táborba Khalil-t lerángatom a lovamról és a sátramba vonszolom. Egy szót sem szólt visszafelé, amit nagyon okosan tett. Mára éppen elég bajt okozott, nem kéne ezt még tetézni is pedig nem hagyom annyiban.

- Most pedig beszélj! Mi történt a farkasokkal?!

Felpillant rám, a szemeiben nem félelmet, hanem haragot látok, ami engem is feldühít.

- Szólalj meg rabszolga, vagy istenemre mondom kikötözlek éjszakra egy fához a vadaknak! Mi történt a farkasokkal!?

- Nem tudom. – mondja, de nem néz a szemembe.

- Hazudsz.

- Valami megölte õket... nem tudom mi volt az. – mondja halkan, mikor közelebb lépek, de még mindig a földet bámulja.

- Nézz rám ha hozzád beszélek!

Reszketegen felemeli a fejét, de a szemei még mindig túl haragosak.

- Láttad, hogy halt meg az a másik. Az után ölték meg a farkasokat... látnod kellett mi történt. Beszélj, ha jót akarsz magadnak!

- Nikó-t majdnem széttépték! – kiáltja hirtelen éles hangon – Nem tudom, hogy haltak meg, nem érdekel! Megmenthettem volna ha nem tartóztatsz fel a sziklánál!

Dühös mordulással ragadom meg a haját, belemarkolok és térdre rántom hiába kaparja a csuklómat, nem engedem el.

- Hogy merészeled te kis senki! Bármikor megölhetnélek, örülnöd kéne, hogy ennyi ideig...

Nevetni kezd, mit egy tébolyult, sírni, még a kezem kaparását is abbahagyja. Még engem is megdöbbent ezzel a hirtelen változással.

- Akkor mért nem ölsz már meg végre?! Úgysem számít neked az életem, semmi nem számít neked! Te csak egy kegyetlen zsarnok! Egy gyilkos! Gyil...

Elengedem a haját, üvöltve ragadom ameg a torkát és szorítom össze, épp hogy el nem töröm a csenevész nyakát. A vörös köd tejesen elborítja a fejem, nem hagy gondolkodni, csak a haragot, a tombolást érzem, a lüktetõ ütõeret az ujjaim alatt.

Fél kézbõl emelem fel és a bundák halmára vetem, ahol hörögve, fuldokolva kap levegõ után. A csizmámhoz hajolva elõkapom a tõrömet, a fekhelyhez sétálva bámulom ezt a rabszolgák, aki ma ezerszeresen rászolgált a halálra.

Durván a hátára rántom és fölé térdelve szorítom a kést a torkának, a húshoz nyomom, hogy éppen csak nem hatol át a bõrén. Nyekkenve dermed mozdulatlanná, a szemei hatalmasra nyílnak ahogy könyörtelenül pillanok végig rajta.

Õ az enyém, a rabszolgám, a tulajdonom. Enyém a teste és a lelke is, az élete fölött én rendelkezem, az én kegyességem által élhet.

És most meg kéne ölnöm. Rászolgált, megsértette a harosomat, hazudott, megésértett engem...

- Ha nem érne nekem semmit az életed, már halott lennél. – mondom halkan, fenyegetõn. Ha megszólal, vége van. – Jól jegyezd meg Khalil... te sosem tudtad milyen a többi rabszolgának, mert nem hagytam hogy megtapasztald. Csak az enyém lehettél senki másé. Nem gyalázhattak meg, nem rúghattak beléd, nem verhettek halálra. Egyetlen másik rabszolga sem érdemelt még olyan kegyet, hogy az ura gyógyítót hívjon hozzá, mint ahogy én megadtam ezt neked. Mert inkább elvágták volna a torkodat. Érted?

Elhúzom a kést a nyakától, egy vörös vércsepp gördül oldalra az apró, felületes vágásból. Nem szól semmit, meredten néz maga elé, s én egy szó nélkül sétálok ki a hidegbe és hagyom magára, mert félõ, hogyha tovább maradok a büszkeségem legyõzi a késztetést, hogy óvjam õt és mégis végzek vele.

A gatyája félig lehúzva, én pedig kínosan keresek egy másik pontot amit nézhetek, és nem kell õt figyelnem, hol lehet a kijárat? Az lenne a leggyorsabb ha…

- Ne ficánkolj már ennyit! Ahelyett hogy megjátszod magad és csak feldühítesz, élvezd. – nem tudom elképzelni, lehet hogy neki jól esik, de egyáltalán nem törõdik azzal hogy minden egyes alkalommal vérig aláz, és fájdalmat okoz. Ezért kötõdöm én annyira hozzá? E miatt? Mondatát túlfûtött hangon durmolja a fülembe, majd megízleli a nyakamat.

- Én… én nehm… - gyenge próbálkozásom mihaszna, még mindig felettem tornyosul, és ha akarnék sem tudnék kicsusszanni alóla, mert egy apró helyet sem hagy a menekülésre.

- Dehogynem… ismerd el, hogy egy romlott kis kéjvágyó rabszolga vagy, ismerd el! – nem, nem vagyok az! Ez mind rám lett erõltetve, de- de ezt nem szabadna élveznem , én. Mély levegõk zúdulnak le  a torkomon, derekam kicsit meginog mikor vágyát megérzem az enyémnél, szégyenemben, hogy merem élvezni ezt az egész helyzetet elsírom magam, a lusta kis könnycseppek egyesével hullnak alá a fehér hajzuhatagomra, vagy éppen az ágyként szolgáló bundákra. Én sze…  Az agyam azt sugallja hogy õ csak rosszat akar, vagy legalább is egy értékes eszközként tart számon, érzései nincsenek felém. A szívem ennek az ellenkezõjét hiszi, és táplál még valamicske reményt a boldogság iránt.

- Nehm…

- Khalil… - búgja mély hangján, pontosan úgy, ahogy szokta. Amikor nagyon magának akar.

- Nagyuram! – nyílik a jurta fala, és egy a katonáktól származtatható férfi áll a bejáratban. Megdermedek Nagyuram alatt, mert rajta kívül még nem látott senki csupaszon, a felettem hátra pillogó test valamennyire takar ahol kell, és az a szõrme is ami a derekánál fogva fedi.

- Mit akarsz Leif? – veszi természetesként hogy ilyen helyzetben így látnak bennünket, nagyon zavarban vagyok me-menjen már ki! Valcan visszafordul hozzám, és halkan felém súgja.

- Senki nem láthatja a tested, csak én. – és ezt az ígéretét valóban be fogja tartani, nem szereti ha más akár csak rám néz, vagy egy szóval mer illetni . Mindek is kellene egy rabszolgához szólni, hiszen sejtjük mi a dolgunk, de mi sem vagyunk másból, mint emberbõl.

- Elõkészítettük a csapdákat és a harcosok is készen állnak, ahogy kérted!

- Mindjárt megyek! Addig adjatok enni a rabszolgáknak, jó erõben kell lenniük!

- Igen, Valcan nagyúr! – egyszerû kis közjátékukat csak halkan kucorogva hallgatom végig, majd végre újból csak ketten maradunk egymásnak. Nagyot sóhajtva dönti homlokát az enyémnek, kicsit csukva tartja szemeit amik egy ûzött vadéhoz hasonlóak. Hosszan az íriszembe néz ahogy én tettem az elõbb az övébe, ameddig engedte nekem.

- Most az egyszer megmenekülsz. – a nyomás fokozatosan megszûnik a testemen, elõször egy csókot nyomva ajkaimra, egyik kezemmel megragadtam az eddig minket fedõ állati szõrmét és visszahúzom csupasz testemre. Lassan visszaigazítja a nadrágját, de vissza sem néz rám, ennyire sietne? Végig követem, azt a fogait meregetõ kígyót a hátán, amivel engem is megjelölt nemrég.

- Va-valcan nagyúr! – nyekegem irányába határozatlanul, itt hagy ilyen állapotban , már magára kapta a vastag szürkés szõrméjét, csak hallgat, és várja a további mondandómat.

- Én… elmenjek? – egy percnyi csend sem követi a mondatomat, de szigorúságából nem enged.

- Ne reménykedj, nem menekülsz örökké. Ha visszajöttem folytatjuk, addig maradj a sátramban!- szigorú hangját teljesen elmossa a hangosan süvítõ szél, én pedig egymagam maradok a sátorban. Érzékenynek mondható füleim valami furcsa hangot hallanak a környezõ tákolmányból. Valaki , helyesbítek valakik hadakoznak egymással, halkan próbálják megoldani, csak nem a hozzám hasonló rabszolgák azok?

- Én nem maradok itt tovább! – préseli ki idegesen tüdeje tartalmát fogai között, szinte sziszegésbe fulladó hanggal. Egy másik, kicsit rekedtesebb hang válaszol az idegességtõl halkan tajtékzó sorstársamra.

- Ne bolondulj már meg Niko! Így is úgy is meghalunk, már ha sikerül. – kicsit elkomorodik az arcom, közben magamra veszem az alsóbb ruházatomat, és lassan végül teljesen felöltözve állok az épület falához közel.

- Nem akarok meghalni! – kicsit hangosodnak, én pedig óvatosan kinyitom a jurta bejáratául szolgáló ponyvát, és kikémlelek. Olyan hevesen süvít a szél, és hordja a fák, és a növényzet maradványait, hogy nem veszik észre hogy kilépek innen. Halk léptekkel sompolygok be a másik, kicsit szegényesebb épületbe. Azonnal rám szegezõdik a tekintetük, de mindjárt vissza is  néznek a veszekedõ társainkra.

- Miért veszekedtek ? – kérdezek rájuk szinte gyermeki ártatlansággal, a süvítõ szél, és a jurta fala kicsit elsodorta a hangjukat, de még értettem mit beszéltek az elõbb. Mérgesen pillant rám az idegesebbik fél, majd szinte felém köpi szavait.

- Ezt pont te kérdezed Khalil? Aki Valcan nagyúr kis házi kedvence? Neked semmi bajod nem eshet. – teszi karba kezeit, és hajol kicsit meg egyhelyben. Kicsit idegesít ez a dolog, így megmondom neki a véleményemet.

- Lehet hogy házi kedvencnek gondoltok, de biztos vagyok benne hogy az én bõrömön több heg van mint a tiéteken. Szenvedek a szigorúsága, és a mohósága miatt. – nézek le az üldögélõ Nikora, kicsit elgondolkodó képet vágva pattan fel, majd vesz elõ valamit a zsebébõl.

- Az én véleményem nem változik, én ezt nem tûröm tovább. – kinyitja a szerszámot, nem tudom hogy honnan szerezhette ez a kés pont akkora volt hogy elfért a tenyerében, de éppen olyan éles hogy elhasítsa a düledék oldalát. Senki sem tesz semmit, nem állnak az útjába pedig nagyon szükséges volna. Vissza sem nézve repeszti tovább a vágott lyukat testével, majd kiszökik azon. Nagy levegõt véve iramodtam utána, hiába van rajtam ez a jel, muszáj lesz megállítanom ennek a bolondnak  az ámokfutását. Nagyon gyors, talán gyorsabban suhan mint én a néhol csúszós, és latyakos avaron, de igyekszem vele tartani a tempót. Néha néha kicsit kicsúszik a lábam magam alól, utánam jött, Va-valcan nagyúr utánam jött! Nem annyira gyors, de kellõen közeledik ahhoz a határhoz hogy nyakon csípjen. Nem akartam elszökni, csak megmenteni attól hogy bármilyen vadállat széttépje.

- …ko…! Niko! Niko, gyere vissza kérlek! Elkapnak, meg fognak ölni! – ordítom utána, de meg sem fordul, és egy vastag törzsû fa mögött tûnik el a szemeim elõl.

- Niko! – most már kísértetéjesen közel vagyunk egymáshoz a Nagyúrral. Hogy honnan is érzem ezt? Hallom a lélegzetvételeit, és ha jobban rákoncentrálok, talán még a szívverését is.

 - Khalil! – egy tompa hang hív magához, Valcan lesz az de mit sem törõdve ezzel kajtatok még mindig utána.  A terep hirtelen változik, a lábaim megcsúsznak, és a meredek peremen találom magamat, leheletem kis pamacsokként jelenik meg elõttem. Itt van, közvetlenül mellettem ! Ideért! Meg fog büntetni, mert óvni akartam ennek a szerencsétlen flótásnak az életét! Egy határozott mondatra kapom fel a fejemet.

- Khalil… Gyere ide hozzám… - kicsit kétségbeesett, úgy mint jómagam, mert nagyot eshetek innen, és a talaj is eléggé átázott ahhoz hogy a lábaim meginogjanak, meglepetten hõkölök vissza, és próbálom megtartani az egyensúlyomat a karom csapkodásával. Nem segít, semmi sem segít! Le fogok esni! Gondolkozz Khalil, mit kéne tenned? Tompítanod kéne az esést, vagy… megvan!

Engedem hogy tappancsaim tovább fötörjék a mocskot, és lendületet véve esem a szakadék felé. Nagyuram felém indul, kétségbeesett arccal, meg is értem ezt a reakciót, de sikerül ügyesen megoldani a helyzetet, attól még hogy szolgának neveznek gondolkodni én is tudok. A levegõben töltött percek nagyon hosszúnak hatnak, elõször kezeimmel érintem meg a talajt, majd tovább gurulva lapockámon keresztül  haladok, és a talpaimra érkezek. Hajam engedetlenül a szemembe lóg, amit elsõ dolgom kisöpörni onnan, de ár is valaki az alkarjaimnál fogva késztet felállásra.

- Még is mit képzelsz, mit csinálsz? – ripakodik rám, de én rángatózom markai szorításában, ész könyörögve kérem õt.

- Nagyuram, Nagyuram kérlek ! Hadd menjek utána, meg fog halni! Muszáj utána mennem! – csuklik el hangom, és egyhelyben megállok elõtte, majd kétségbeesett tekintetem az övét fürkészi. Nem tudom hogy mi lesz a válasza, hisz Niko is egy rabszolga, egy embernyi veszteség pedig nem sok, nem törõdnek ezek vele. Idegesen biccent egyet én pedig fürgén a sorstársam után eredek.

- Niko! Niko!? – ordítozom utána, az ázott talajban mély huppogás halli, utánam siet. Egy hatalmas dombon baktatok fölfelé, amikor egy hangos sikoly fagyasztja meg bennem a vért. Nagyuram lemaradt , én vállaltam a felelõsséget az épségemért ebben a pillanatban. Összemosódik a kép, mire látni kezdeném hogy mi itt folyik a közelemben már késõ, társam megsebesült, és vére bugyborékolása nem hagy alább, odasietnék de rögtön meglátom a sérülés okozóit. Egy kisebb falkányi farkas áll kissé távolabb tõle, talán megijedtek a közelgésemtõl. Mire felfogják azt hogy odasietek  a sebesülthöz, és próbálom felmérni a helyzetét fél térdre ereszkedve valóra válik a rémálmom. Az hogy rám támad ez a sok vadállat, és szétszaggatják a testem minden kis darabját, s addig õ nem ér ide. Úgy történt mind abban az édes kis hazugságban, suhintottam egyet a kezemmel… majd valami furcsa ejtésû szó lett felismerhetõ a számból.

- Defol buradan!* - még megelõzve a felesleges vérontást , egy csomó szúrós végû , hidegen , és nyomot nem hagyó jégoszlop kapja fel õket, némelyik testén át is hatol, amit égtelen vonyítással fogad. Nem foglalkozom most velük, valami melegség veszi körbe a kezeimet, olyan mint ha egy aprócska párafelhõ lenne, kék színével, és könnyû mivoltával áramlik a kezeim körül, ekkor szólal meg Niko.

- Még is ki vagy hogy így mersz beszélni velem? – lök meg hogy szinte hanyadt esem a sárban. Elenged, most már körbeállnak azok a harcosok akikkel jöttünk, és az egyetlen bizonyítékomat mutatom nekik. Feljebb húzom a prémet, és az alatta simuló pólót, majd egy kicsit lehajtott fejel várom  areakciót, biztosan furán festek így, fekete hajjal, de a szemeim, és ez elárulja ki vagyok.
____________________________________
*Takarodjatok innen!

Az úton szerencsére semmi akadályba nem ütközünk, minden nyugodt, a rabszolgák csendben pusmogva kushadnak a szekéren. Egyikük sem olyan ostoba, hogy ebben a hidegben szökni próbáljon, hisz órákon belül szétszaggatnák õket a vadállatok, vagy halálra fagynának éjszaka.

Khalil még órákkal késõbb is eszméletlen, az elsõ pihenõnél megnézem, de ugyanúgy fekszik ott, ahogy letettem.

Megsürgetem a lovamat, elõre megyek valamennyit a többiektõl, pusztán kíváncsiságból, hogy ha távolabb kerülök Khaliltól, akkor is ennyire tisztán érzem-e a jelenlétét, de különös módon igen. Ha rá összpontosítanám a figyelmem és nem ismerném az utakat, akkor is hozzá vezetne ez a szokatlan ösztön. Mint a ragadozót a falkájához, hímet a párjához… herceget a tulajdonához.

Pár órával, és több mérfölddel késõbb közeledünk ahhoz a területhez, ahol a tábort kijelöljük. A sûrû erdõben, ott ahol mi vagyunk az egyetlen vadászok a legjobb kifejlett példányokat ölhetjük le és küldhetjük haza a várba.

- Álljatok meg! – kiáltok hátra, erõteljesen, hogy a szél ellenében is meghallják a menet végén is.

A sor megáll a tisztás szélénél, a katonák tudják a dolgukat, s máris hozzálátnak a tábor megszervezéséhez. A kihegyezett karókat a fagyos földbe verik, majd a rabszolgákkal erõsíttetik fel a ponyvákat, amiken nem fúj majd át a szél és nem törhet be a hó, vagy esõ sem.

Sok idõbe telik, legalább hét sátrat kell most felállítani, hogy a harcosaim és a rabszolgák is aludhassanak valahol és egy sátorra a zsákmánynak is szüksége van, mert ha szabadon hagynánk, a vér idevonzaná a többi állatot is.

Miután a saját sátram elkészül leveszem a lovam nyeregtáskáját és magammal viszem azt is. A nagy sátor egyik sarkában több tucat medveprém van elterítve ágy gyanánt. A fegyvereimet mellé rakom és töltök egy kupa bort magamnak, hogy átmelegedjek.

Kényelmesen elhelyezkedem a fekhelyre, hozzászoktam a lovagláshoz, de attól még ugyanolyan fárasztó fél napig nyeregben zötykölõdni, mint kezdetben.

Elhúzódik a sátor bejáratát takaró anyag, Khalil félénk tekintete körbepásztázza a zárt teret, majd a pillantás rajtam állapodik meg.

- Gyere be!

Lassan, bizonytalanul lépked közelebb, szokatlan látványt nyújt tetõtõl talpig felöltözve, az arcán egészséges rózsás pír a széltõl.

Leül mellém a bundákra, pedig nem is kértem ezt tõle. Igazából nem volt semmi tervem ma estére, nem gondolkodtam rajta, de most hogy itt van a közelemben már nem akarom elengedni.

Finoman az ujjaira simítok, a tapintása mintha jégcsapot simítanék, annyira átfagyott a munkától. De majd nemsokára felmelegszik…

Magamhoz rántom, hogy ne legyen ideje elhúzódni, megcsókolom a hideg ajkait, amik enyhén már lilás színûek. Fázott odakint pedig jól fel van öltözve, de hiába, ha a teste nem olyan harcedzett, mint a harcosaimé.

- Neh, neh…

- Ellenkezel, pedig úgy látom élvezed… - fordítom a hátára, hogy õ maga is láthassa a nadrág elején emelkedett púpot, ahol bizony semmi nem rejti el a valódi vágyait. Nyomatékosításként rásimítok a tenyeremmel, mire azonnal elhal a hangja és egy sóhajtás tör fel belõle.

Elmosolyodom, olyan szép, olyan kívánatos ez a gyönyörû arc mikor élvezetet tükröz.

– Gyönyörû vagy. – mondom halkan, amit talán még sosem mondtam neki.

Pedig most így van. Eddig csak akartam, vágytam rá, de most hogy nincsenek rajta verés nyomai, most gyönyörû is.

Talán nem verem meg többé, ha szófogadó lesz…

Végigcsókolom az arcát, a gömbölyû állától, a hideg orcáiig, lecsókolom azt az apró könnycseppet, ami kigördül az összeszorított szemhéjai alól.

Miért tiltakozik még mindig? Miért nem vallja be, hogy élvezi ezt?

Büszkeségbõl?

Van neki olyan egyáltalán?

A mellkasomnak feszíti a kezeit, próbál eltolni, ellökni magától, de olyan hiába ez a próbálkozás, hogy alig érzem meg. Egy madárfióka erejével rendelkezik hozzám képes.

Lecibálom róla a ruháit és hátrafelé szanaszét dobálom a sátorban, míg õ kétségbeesetten néz körbe, hogy a kiutat keresse, közben pedig a saját nadrágomat is lejjebb tolom, hogy a követelõzõ vágyam kiszabadulhasson.

- Ne ficánkolj már ennyit! Ahelyett hogy megjátszod magad és csak feldühítesz, élvezd. – mormogom a fülébe, majd megharapdálom a vékony nyakacskáját is, de nem hagyok nyomot.

- Én… én nehm…

- Dehogynem… ismerd el, hogy egy romlott kis kéjvágyó rabszolga vagy, ismerd el!

A csípõje megrándul az enyém alatt, a vágyinkat összesimítva ingerlem, pedig már így is piheg. A megalázottság könnyei futnak végig szép arcán miközben mégis érzem, hogy az ingerléstõl egyre keményebb lesz.

- Nehm…

- Khalil…

- Nagyuram!

A sátor bejárata felé kapom a fejem, Khalil megdermed alattam, de hiába próbál összekuporodni nem tud.

- Mit akarsz Leif? – kiáltok ki, a tekintetemet visszafordítom a rabszolgára, aki még mindig a sátor bejáratát bámulja.

- Senki nem láthatja a tested, csak én. – suttogom a fülébe.

Még a gondolat is dühössé tesz, hogy az egyik harcosom legeltesse rajta a szemét.

- Elõkészítettük a csapdákat és a harcosok is készen állnak, ahogy kérted!

Valóban. Azt hittem több idõbe telik majd, de úgy tûnik ügyesen végeztek mindennel. Pedig nem szívesen megyek ki most mikor mindketten felajzva fekszünk itt, de a kötelesség az elsõ a sorban.

- Mindjárt megyek! Addig adjatok enni a rabszolgáknak, jó erõben kell lenniük!

- Igen, Valcan nagyúr!

Felsóhajtok, a homlokomat Khaliléhoz döntöm és egy percig meg sem mozdulok. Lehetetlen lenyugtatni a testem, ha a közelembe van. Odakint legalább a hideg megteszi majd a hatását.

A szemébe nézek, annyira közel van most, hogy szinte látom az íriszében keveredõ halványszürke és kékes szilánkokat.

- Most az egyszer megmenekülsz. – röviden megcsókolom, majd felkelek róla és fájdalmas fintorral bár, de visszaigazítom magamra a nadrágom.

Követi a tekintetével a mozgásom, érzem a rám szegezõdõ pillantását, de nem nézek hátra, mert akkor nem biztos, hogy itt hagyom. Túl csábító látvány lenne meztelenül a csípõjén a jelemmel.

- Va-valcan nagyúr! – halom a hangját, mikor már kifelé tartok.

Megállok, de nem fordulok meg.

- Én… elmenjek? – kérdezi halkan, bizonytalanul.

- Ne reménykedj, nem menekülsz örökké. Ha visszajöttem folytatjuk, addig maradj a sátramban! – utasítom, majd kilépek a melegrõl a süvítõ szélbe.

Magam köré húzom a bundát és a középen rakott tûz mellé sétálok, ahol a harcosok gyûltek össze. Egy kupacban az elkészített köteles csapdák, a másikban a kisebb vadakra készített dobozok, amiknek a fedele azonnal lecsapódik, amint súly nehezedik a belsejére.

- Leif, Will és Kane! Állítsátok fel a csapdákat a tábor körül, úgy, hogy a legkisebb zsákmány se meneküljön e! – utasítom õket.

A tábort körbezárni mindig nagyon fontos, mert a tûz vonzza az állatok és nem lenne jó, ha szétdúlnák a sátrakat.

Rövid gondolkodás után szétosztom az éjszakai õrséget is, hogy mindig legyen valaki ébren, hisz a rabszolgákra is ügyelni kell. Kiosztom a feladatokat is, külön kijelölök valakit, aki az élelemért felelõs, másikat, aki elõkészíti a lovakat és a fegyvereket, valamint két ember áll majd készenlétben holnap a leterített vadakért.

- Minél kevesebb rabszolga veszik oda, annál jobb! Célozzatok pontosan és senki ne menjen egyedül az erdõben. Erre ugyan nem él egyetlen törzs sem, de nem árt az óvatosság! Értett… mi ez?!

Az egyik tõlünk messzebb álló sátorból hangzavar hallatszik. A rabszolgák sátrából jön, pedig tudják, hogy csendben kell lenniük.

- Hallgassatok kutyák! – ordítja Tez, feltépve a régi ponyvát. – Melyik átokfajzat tette ezt?! Halljam, vagy mindnyájan büntetést kaptok?!

Homlokráncolva teszek pár lépést a sátor felé, elé érve megpillantok az erdõ felöli oldalon a széthasadt anyagot.

Valaki megpróbál innen elszökni!

Adnám is a parancsot a harcosaimnak, de abban a pillanatban figyelek fel Khalil egyre távolabb kerülõ jelenlétére.

Khalil is? Õ is?!

Nem, õ nem merné… õ nem teheti ezt, õ nem szökhet el!

- Hozzátok a lovamat! Mindenki maradjon itt!

Megragadom a kantárs és a nyeregbe pattanok, s még abban a pillanatban az erdõbe vágtatok. Érzem az egyre távolodó jelenlétét, mégis pontosan tudom merre ment és ezt õ is tudja. Akkor hogy a pokolba képzelte azt, hogy megszökhet?!

A fákat kerülgetve, olyan gyorsan haladok amennyire csak tehetem. A hideg marja a bõröm, a szemeimmel hunyorítva pásztázom a ködös, homályos vadont, de a szememre nincs is szükségem, és hamarosan a hangokat is meghallom.

- …ko…! Niko! Niko, gyere vissza kérlek! Elkapnak, meg fognak ölni!

Ez Khalil hangja!

- Niko!

Közel van, de ebben a szürkületben alig lehet távolra látni, a köd is leereszkedett már. Khalil nagyon fürge, gyorsan képes mozogni és gyalog elõnye van a fák között. Ha elkapom és megtudom, hogy szökni akart… én magam sem tudom mit teszek majd vele!

És még azt gondoltam, hogy talán majd nem kell többé bántanom! Milyen ostobaság…!

- Khalil! – ordítom, hogy a fák is belezengnek. A dühöm képes lenne az egész nyüves bokrot, fát és hegyet letarolni jelenleg, de ez egy pillant alatt alakul át valami mássá, mikor meghallom a közelrõl jövõ velõtrázó sikolyt.

A félelem szikrája, amit gyermekként éreztem utoljára, mikor egy ellenséges törzs megpróbálta elpusztítani a törzsünket, még apám idejében. Azóta nem éreztem félelmet, s most mégis…

A jelenléte most nagyon közelrõl jön, leugrom hát a lóról és hátrahagyva követem az ösztöneim, a sûrû ködben meg is látom a hosszú hófehér tincseit, a remegõ alakját, de egy lépés után megtorpanok, mikor a látásom legyõzi a homályt és Khalil-t egy meredek sziklafal szélén egyensúlyozva találom. Ne… elég egy széllökés és…

…

- Khalil… Gyere ide hozzám…

A beütött fejem bizsereg, amihez muszáj odakapnom a kezemet és megsimogatnom mert kicsit fáj. Lemászom a testérõl, és felülök az ágyon, halovány félhomály uralja a szobát, de a nehéz függönyök beengednek egy két kósza fénysugarat. Felébredt.

- A rémálmaid kezdenek bosszantók lenni, rabszolga! – rekedtes hangon dorgál meg, majd folytatja tovább a zsörtölõdést. Olyan mint egy nyûgös gyerek. – A múltkor kiabálsz, most pedig hajnalok hajnalán felzavarsz! – kicsit el is szégyellem magamat, mert amióta megsérült a fejem, azóta álmodok ilyen intenzíven. És a hetekben annyira beleéltem magamat az álmodtakba, hogy beszéltem, na meg mint most kapálóztam is.

- Bocsáss meg Nagyuram! Nem volt szándékos én csak… nem tudom, hogy történt! – lehajtom kicsit meghunyászkodva a fejemet elõtte , de a bundák által szabadon hagyott mellkasom megérzi a hideg szellõt , és kiráz a hideg. Rajtam tartja a még a szellõnél is fagyosabb kék szemeit, és utasít.

 - Feküdj le! – nem tétovázom sokat, hiszen jelenleg nem árthat nekem, túl álmos és léha hogy a kardjáért nyúljon, és nem is tettem semmit amiért szenvednem kéne. Felemelem a vastag bundát, és visszabújok a rejteke alá, kicsit ritmustalan pislogásomat érdekesen szemléli, majd hatalmas karja ismét visszahúz teste melegének irányába. Még mindig félszegen az arcát nézem, de most lágyabb hangon szólal meg, nem is hallottam még így, de furcsa.

- Mit álmodtál? – érdeklõdik a fejemen magasodó púp okáról. Mit is mondjak neki? Nem szabadna azt hogy milyen furcsa varázzsal átszõtt kalandom volt. Nem muszáj elmondanom neki, csak maradjunk a farkasok támadásánál, jobban járok, úgy hiszem.

- Egy… egy farkasveremben voltam egyedül. Ott álltak és rám vicsorogtam… majd felém ugrottak. – remegve csusszannak ki a torkomon a szavak, éppen ebben a pillanatban hazudtam egy jó nagyot.  Vagy is titkolózom, szinte olyan vagyok már mint õ. Felelõsségre vonom saját magamat, pedig abszolút nem kéne.  Kicsit összehúzom a végtagjaimat, amik súrolják a bõrét, és a füllentésemet le is zárom egyhamar. – Ekkor ébredtem föl. – egy apró kacaj tör ki belõle, nem tudom mire vélni, most akkor tudja hogy nem igaz vagy … ?

- Félsz a vadászattól. – beletúr a fehér kicsit kócos hajamba, valóban félek kicsit, én még nem voltam ilyenen. Furcsa vagy Nagyuram. Én nem ismerlek errõl az oldaladról. Hosszú zömök ujjai lesiklanak a hátamra, ahol a múlt nyomai kirajzolódnak a bõrömön. – Nem hagyom, hogy meghallj, nem kell emiatt aggódnod. – furcsa érzést erõsít  ez a mondat bennem, a tiltott vonzódást felé. Nem szabadna, és nem is lenne normális ember az aki szeretné a Nagyurát, fõleg úgy hogy megbünteti minden egyes dologért, az akaratába ütközik. Nem tudom hogy juthatott ilyen nesztelenül a keze a fenekemre, és kicsit megriadok érintésétõl, mert nem tudhatom hogy mi jár pontosan a fejében, csak mondja hogy nem…  semmi félreérthetõt nem tett végül, egy kis csend után utasítást kapok.

- Khalil, menj le a reggeliért és hozd fel! A magadét is! – elereszt, egy kis sóhaj után kimászom a helyemrõl, és választ adok Nagyuramnak.

- Rögtön hozom Valcan nagyúr. – odatipegek a kicsit nyirkos köveken a sarkomig, elõkotrom az ágyékkötõmet, mert nem akarok egy szál semmiben eljutni a konyháig. Kicsit azt hiszem bele is pirultam a felvételébe, mert úgy néz, mint akinek tudta nélkül lenne bármi is a testére írva, vagy rajzolva.

Amint kijutottam a konyhához sietõsen elveszem a szín arany tálcát, és az én fa tányérkámat is. Próbálom nem leejteni, mert akkor csúnyán kapnék a fejemre. Végül sikerül ügyeskedve ajtót nyitnom, eddig egy pillantást sem vetettem az ételre, de most megakadt a szemem az edénykémen. Olyan finom és ismerõs illata van.

- Ne bámészkodj, egyél! Nem érünk rá egész nap! – még mindig kételkedve nézek termetére, és halkan kérdezek, rámutatva arra ami oly csábítóan hat rám.

- E-ez az enyém? – nagyon ismerõs, és jól néz ki. Ez hús lenne? Nagyon rég óta nem ettem ilyet, nagyokat nyelek, hogy megelõzzem azt hogy egyszer csak felemésszem saját magamat.

- Edd meg mindet. Nem lehetsz legyengülve. – oktat parancsolóm, ha õ mondja, akkor biztos nem származhat belõle semmi bajom. Lassan , kis berögzültségemmel rágcsálom meg a falatokat, ilyen finomat még nem ettem az itteni éveim alatt, még így is elõbb végzek a Nagyuramnál. Gyorsan befonom a puha tapintású vad barna fürtöket, és a nekem adott ruházatot lassan felveszem, Egy hosszú , meleg gatya, szõrmével fedett világos csizma, bõr nadrág, és egy hosszú ujjú, mindent fedõ póló. Na meg egy hatalmas kicsit barnásabb színezetû bunda, ami arra szolgál hogy befedjem a felsõ testemet. Alaposan megnéz magának, jó érzés ezekben a ruhákban lenni, kellemes hogy a bõröm nincs csupaszon szinte sehol.

- Gyere ide! – szakít ki pillanatnyi gondolataimból, hangja határozott, nem olyan mint amikor az álmomról kérdezett, az valahogyan jobban tetszett . Közelebb lép, és elveszi a kezeimbõl a bundát, majd megint hangját hallatja. – Húzd le a nadrágot a térdedig és feküdj az ágyra! – megfagy bennem a vér mikor ezt meghallom, mit akar velem ? Ilyenkor, amikor már indulnunk kéne?

- Valcan nagyúr… - sóhajtom nevét, mert hirtelen sokként ért ez az egész.

- Csináld! – végül karjaim megmozdulnak, és leoldják a ruhadarabot a helyérõl, és lassan az ágyra ereszkedem, mit akarhat vajon?

- Tudod, ez a részed tetszik a leginkább. – duruzsolja, közben egyik kezével végigméri a combomat, egészen a csípõcsontomig. Megint erõszakoskodni fog!  – Csábítóbb vagy, mint bármelyik asszony lehetne. Ezért mától viselni fogod a jelem, így mindenki tudja majd, hogy kihez tartozol és mi lesz a sorsa, ha kezet emelnek rád. – hirtelen ér a felismerés, magához fog láncolni, tudni fogja hol vagyok , nem bízik bennem, végleg elvág attól hogy menekülhessek! Kezeimmel meg akarnám akadályozni az övét hogy ne tehessen semmit, de elkapja mind két csuklómat, és szorosan összefogja azokat.

- Ne! Ne! Könyörgöm nagyuram! Nem fogok elszö… - mondatom sikolyba fullad, mert hirtelen valami nagyon égetni kezdi a bõrömet, olyan mint ha a húsomban mászkálna valami, valami szörnyeteg ami a magáénak akar. Kis idõ múlva már képtelen vagyok a rám ható erõnek ellen állni. Eszméletemet vesztettem újból. Megint az édes kis hazugságok földjén találva magamat. Egy halk suttogó nõi hang mond szüntelenül egy bizonyos dolgot.

- Gyere, gyere Balıkesirbe, szökj el, fuss… - érinti meg valaki a jobb vállamat, az engem most körbeölelõ sötétségbõl egy apró kis kéz szakaszt ki. Magam elõtt látok egy ébenfekete hajú kislányt. Érdekesen szemléli a most csak egy szál ágyékkötõben álldogáló jómagamat.

- Ki vagy te? – húzódik fel szemöldököm, egy ismeretlen gyermek az álmaimban? Mit keres õ itt és egyáltalán ki õ? Kérdésemre halkan pityeregni kezdett, majd kis kezeit arca elé vonta.  Lassan leguggolok hozzá, és azonnal kicsit sírástól rekedtes hangon közli velem a célját.

- Nem ismersz meg bátyus? Rozhin vagyok . – eltûnik a sírdogáló emberpalánta, és szemeimet lassan nyitogatom csak. Egy kicsit megingok, a lovak szuszogása fogad, o-otthon vagyok? Keserû képpel ülök fel, megdörzsölöm a szemeimet, és a saját szívem dobogása mellett másénak a lüktetését hallom. Majdhogynem egy ritmusban az enyémmel. Azonnal lejjebb húzom a nadrágom szélét, és megpillantom a rám rakott jelet. A lila kígyó látványa kicsit meghökkenthette azokat akik szintén a jármûvön ülnek, mert furcsa szemmel figyelnek arra ahogy visszahúzom magamra a ruházatot. Térdemnél fogva csúszkálok távolabb a helyemrõl, és elsõ dolgom kilesni a hatalmas ponyván, ami takarja a szekér kijáratát. Két katona jön mögöttünk, lovaikat hallhattam az imént, már nem vagyok kétségbeesett. Beletörõdtem, de az a látomás felkorbácsolja a lelkemet… a húgom haza hívott, õ volt az tudom. Nem is tudom már mióta döcögünk , és szüntelen csak ezen gondolkozom,  „ szökj el, fuss… „ . Bár csak megtehetném , drága húgom, de érzi, érzi talán még amiket én magam is. Biztosan szép fiatal nõvé serdültél Rhozin

Hangos kiáltások hangzanak el, majd a szekér egy hirtelenül visszahõköl, és megáll. Segédkezünk a sátrakat felállítani és fél napon belül meg is vagyunk a nekünk kiszabott feladattal.

*~*~*~*

- Gyere be! – szólal meg Nagyuram a vastag mindent védõ vászon mögül. Lassan elhúzom, és bepillantok. A fekhelyen nyúlik el az egész teste, ismét melegítõként kell szolgálnom majd? Lassan lépkedek a kicsit fülledt levegõjû sátorba, majd leeresztem a bundát ami befed az ágy szélére.  Leülök a nemrég leterített bundákra, mire az engem támasztó kezemre simít. Meleg ujjpercei végigtapogatják a kicsit hideg kezemet. Egész nap kint dolgoztunk, csak hogy mind ez itt legyen, ezért ilyen rideg. A szemeiben már megint az a furcsa melegséget keltõ árnyék bújik meg. Nem kell sokat gondolkodnom, magához ránt, és vadul birtokba vesz.

- Neh, neh… - ellenkezem , mikor a hátamra fordít magamnak kerestem a bajt, amikor bejöttem ide.

- Ellenkezel, pedig úgy látom élvezed… - simít a nadrágomra, amitõl egy alig hallható hang tör ki a torkomból. Elmosolyodik, nekem pedig az elõzõ alkalmak  emlékei miatt egy kis könnycsepp ül a szemeimnél. – Gyönyörû vagy. – sóhajtja az arcomat csókolgatva, majd mohón rángatja le rólam az engem melegítõ ruhadarabjaimat. Nyüsszögve támasztom karjaimat mellkasának, amint szórakozottan fogadja reagálásomat. Nem kell sok, és már is letolt nadrággal találom magam felett. Most, most…

Az ébredés épp oly kellemes, mint az álmom. Nyoma sincs már az éjszaka hûvösének, a rám fonódott kis test szinte forró, teljesen átmelegít. Éppen csak egy kicsit túrom odébb, hogy felemelhessem a karom és megdörzsölhessem a szemeim, de eszembe sincs megszabadulni tõle. Még két napig élvezhetem az ágy kényelmét, aztán már csak a sátrak nyirkos levegõje és a göröngyös hideg föld marad.

Az elkövetkezõ napok a készülõdéssel telnek, a harcosok kiválasztásával. Fõleg azokat viszem magammal, akik a legjobban bánnak az íjjal és lándzsával. Élelmet csak keveset pakolunk el, hisz vadászni megyünk, lesz hús bõven. A kardomat megélesíttetem a kováccsal, a nyílhegyeket a legerõsebb vasból kovácsolják, hogy a medve erõs bundáján át is halálos legyen. A vadászaton semmit sem lehet a véletlenre bízni. Egyetlen hiba, valaki rosszul céloz és egy rabszolgával kevesebb. Ugyan nem kár értük, de fölöslegesen nem érdemes pazarolni.

Este az egyik rabszolgám érkezik a hírrel mi szerint a király magához hívat. Tétovázás nélkül keresem fel, tudom, hogy Marcus legalább annyira nem szereti ha megvárakoztatják, mint én.

- Királyom! – meghajtom a fejem.

- Csak egy pillanatra. Tegnap elfelejtettem szólni, hogy lenne egy kérésem. - közelebb int magához és egy tekercset tart elém.

- A szabó készítette ezeket a rajzokat. A királynõmnek megfelelõ öltözetre lesz szüksége. A Manisa-i selymekben itt meg fog fagyni télen.

A tervek egy pompás királynõi öltözetet mutatnak, mint hajdanán az anyánké volt, de ez talán még pompázatosabb.

- Farkas prémre lenne szükség hozzá. A legszebbekre.

Farkasokra általában nem vadászunk. Még kicsiként befogjuk õket és magunkhoz szoktatjuk, hogy harc vagy vadászat esetén hasznosak legyenek.

- Legalább három kifejlett példányra lesz szükség ehhez. – gondolkodom hangosan a rajzot nézegetve. – Gondoskodom róla, ne aggódj.

Majd levadászunk néhány felnõtt példányt, úgyis mindig keresztezik az utunkat.

Elégedetten bólint és elteszi a tekercset.

- Kiválasztottad a harcosokat?

- Igen. A tíz legjobbat, akik pontosan céloznak. Hozzák a saját rabszolgáikat és kettõt viszek tartalékba. Mindig meghalnak páran. – ez elkerülhetetlen. Ha nem elég fürgék vagy elesnek, végük.

- Járjunk egyet, közben elmondhatod merre mentek majd.

A vár folyosói üresek ilyenkor, csak néhány õr van az ajtóknál. Beavatom a bátyámat a terveimbe: elõször is az erdõn haladunk keresztül a vadkanfészkeket átnézve, el a hegy lábáig ahol a barlangok vannak. A medvék már elkezdték a téli álmukat, ezért biztos hogy a barlangokban lesznek. A folyó mentén pedig a farkasvermeket kifosztva térünk majd vissza, remélhetõleg két hét alatt. Közben a zsákmányt háromnaponta hazaküldjük.

Marcus hirtelen megtorpan egy ablak elõtt, majd szélesen elvigyorodik. Kérdõn pillantok rá, szerintem nem mondtam semmi mulatságosat.

- Mi a baj királyom?

- Shhh… hallgasd. – kihajol az ablakon, engem is odaintve maga mellé.

A szél különös lágy hangot sodor magával. Az ismerõs hang egy eddig nem hallott éneket dalol.

… „Álmomban vigyázol rám!
Csak hallgatok... hallgatok...
Csak álmomban látlak annyi magány után, most hallgatok!”…

Követem a bársonyos hang irányát, s a szemem megakad egy fehér hajkoronán a tölgyfa kopasz ágai között.

Tudtam. Khalil volt az.

De ki a fene az, aki mellette ül?!

- Van egy fehér hajú dalos pacsirtánk, és így dalolászik az én kis Son-omnak? – Marcus szórakozott nevetése engem cseppet sem derít jobb kedvre.

Miért énekel az én rabszolgám a bátyáménak? És mit csinálnak ott azok ketten?

Csak nem…

- Mindjárt utánad megyek! – szólok elõre, mire Marcus csak int egyet.

Hosszú léptekkel szelem át a kanyargós lépcsõsort, míg a vár udvarába nem érek. Az egész udvarban az-az egy tölgyfa áll, úgy emlékszem a kis rabszolgám máskor is említette, hogy ott volt.

De vajon egyedül, vagy a hátam mögött képes enyelegni a bátyám szolgájával?

Ha megtudom… istenemre mondom azt is megbánja, hogy nem halt meg az elfogásakor!

Amint a fa közelébe érek, a fekete hajú rabszolga leugrik a fáról és elszalad a másik irányba. Nem bánthatom, mert a bátyám tulajdona, pedig szívesen leválasztanám a fejét a csinos kis nyakáról!

- Khalil! Gyere le, most azonnal! – kiáltok fel erõteljes hangon, hogy tisztában legyen a haragommal.

Ügyesen lemászik, látszik, hogy nem most csinálja elõször. Az nem érdekel hol van, mikor nincs rá szükségem, de arra soha nem adtam engedélyt, sõt megtiltottam, hogy bárki is hozzá érjen aki nem vagyok!

Rám sem néz mikor elé állok, tudja mi jön most, ha rosszat szól. De ezt nem itt fogjuk elintézni. Lehajolok és könnyedén a vállamra dobom, a súlyát alig érzem miközben feltrappolok a lakrészembe. A szobámban az ágyra vetem, nem finomkodom vele, sosem szoktam. Azonmód fölé is mászom, a kezeit a válla mellé szorítom a sajátommal, hogy közelrõl nézzek a szürke szemeibe.

- Milyen kapcsolatban vagy a bátyám szolgájával?

Elkerekednek a szemei, egy pillanatig tétovázik csak.

- Barátok vagyunk, azóta mióta ide kerültem. – suttogja reszketeg hangon, félénken lesüti a szemeit.

Nem hazudik. Tudom. Nem merne, mert észrevenném.

De úgy látszik szorosabbra kell fognom a gyeplõt, ha az engedélyem nélkül mással tölti az idejét. Talán túl régen kapott már büntetést?

A nyakához hajolok, a félelemtõl hevesen verdesõ ütõere úgy vonz, mint méhez a virágok. Odatapasztom az ajkaim és erõsen megszívom a finom bõrt, ami biztos nyomot hagy majd. Khalil az enyém és senki nem nyúlhat hozzá!

***

Másnap befejezzük az elõkészületeket, a harcosoknak meghagyom, hogy ha meghallják a kürtöt, sorakozzanak a várudvarban. Nem indulunk pirkadatkor, hisz akkor még portyáznak az állatok. Csak már mikor feljön a nap és fényesen bevilágítja az erdõt, akkor megyünk.

Az éjjel ismét a kicsi rabszolgámmal alszom, két test kényelmesen felmelegíti a másikat. Bár vágyom rá, hogy újra elmerüljek benne, ma kivételesen nem teszem. Holnap több erõre lesz szüksége, nem örülnék neki ha nem bírna futni és meghalna.

A békés nyugalomból egy közeli dörrenés szakít ki, egy pillanatig azt hiszem talán esni fog, de azután észreveszem a homlokát dörzsölõ Khalil-t. Már megint?

- A rémálmaid kezdenek bosszantók lenni, rabszolga! – morranok rá, alvástól rekedtes hangon. – A múltkor kiabálsz, most pedig hajnalok hajnalán felzavarsz!

- Bocsáss meg Nagyuram! Nem volt szándékos én csak… nem tudom, hogy történt! – lehajtja a fejét, a mellkasa lúdbõrös lesz a hûvös levegõtõl.

- Feküdj le! – utasítom, bár aludni már úgy sem fogok.

Engedelmeskedik. Könnyedén visszacsusszan a prémek alá, karcsú csontozató csípõje maga a csábítás, pedig most ellen kell állnom.

Félénken pislog fel rám, mikor magamhoz vonom, nyilván várja a büntetést amit hamarosan meg is kap, de nem úgy ahogy hiszi.

- Mit álmodtál?

Egy rövid csend támad, majd megszólal, halk reszketeg hangon.

- Egy… egy farkasveremben voltam egyedül. Ott álltak és rám vicsorogtam… majd felém ugrottak. – elhallgat egy kicsit és összébb húzza magát. – Ekkor ébredtem föl.

Röviden felnevetek, furcsa, hogy errõl álmodik pedig nem is tudja még, hogy farkasra is vadászunk majd.

- Félsz a vadászattól. – a hajába süllyesztem az ujjaim, majd lecsúsztatom a tarkójára és a hátára. Az ujjaim alatt érzem a régi korbácsolás nyomát. – Nem hagyom, hogy meghallj, nem kell emiatt aggódnod. – jelentem ki teljes bizonyossággal.

Finoman lesimítok a fenekére, az érintésemre kicsit megrezzen, de ezúttal nem teszek mást. Ritka alkalom, de most nem fáraszthatom magamat ezzel. Majd a vadászat másnapján esetleg.

Errõl eszembe jut valami, amit még nem tettem meg pedig nagyon is megígértem neki. Amilyen életrevaló és fürge nem engedhetem meg magamnak, hogy esetleg elszökjön, vagy megpróbáljon elmenekülni. Ha hajkurásznom kell, akkor nagyon-nagyon mérges leszek.

- Khalil, menj le a reggeliért és hozd fel! A magadét is! – elengedem, hogy fel tudjon kelni.

- Rögtön hozom Valcan nagyúr.

Felkecmereg. A saját kis sarkából elõszedi az ágyékkötõjét és szégyenlõsen felveszi a tekintetemtõl kísérve. Nem értem miért zavarja még mindig. Bosszantó, pedig úgy ismerem már a testét, mint a saját tenyeremet.

Én is felkelek és kinyújtózkodom. A ládából elõveszem a legvastagabb szarvasbõr nadrágot, ami jól véd a hideg ellen. A sötét medveprémet csak odakint veszem majd magamra, Khalil már összecsomagolta a többi holmit, amit vinni fogunk.

Hamarosan vissza is ér a nagy aranytálcát egyensúlyozva, a másik kezében a saját fatálját. Egy vastag szelet sült hús is van rajta, a szakácsot utasítottuk, hogy a vadászatra indulóknak adjanak húst is. Láthatóan meglepte, mert elég furcsán bámulja a saját tányérját.

- Ne bámészkodj, egyél! Nem érünk rá egész nap!

- E-ez az enyém? – bök a húsra óvatosan, mint aki nem is mer hozzáérni.

Hm… azóta nem ehetett ilyen tápláló sült húst mióta elfogtuk.

- Edd meg mindet. Nem lehetsz legyengülve. – utasítom, s egyben magyarázatot is adok.

Lassan eszegetni kezd alaposan megrágva minden falatot, de azért ott az a belérögzült sietség is, így megint csak hamarább végez, mint én.

Fürgén befonja a hajam, ahogy mindig. Az utasításomra megkapja azt a ruhát is, amiben jön majd. Egy ágyékkötõben megfagyna éjszaka, mozogni sem bírna a hidegben. Kap egy bõrnadrágot, egy szõrmékbõl készült csizmát, hogy az erdõ talaja ne sebezze fel. A vér vonzza a vadakat, mi pedig becserkészni szeretjük õket. Végül kap egy prémet is, amibe majd becsavarhatja magát az út során.

Olyan szép még így is, hogy tényleg nem tûnik rabszolgának.

- Gyere ide! – még valami hátra van mielõtt indulnánk. Mikor közelebb lép elveszem a kezébõl a prémet és ledobom az ágyra. – Húzd le a nadrágot a térdedig és feküdj az ágyra!

Értetlen és rémült tekintettel mered rám, nem mozdul felém.

- Valcan nagyúr…

- Csináld!

Kioldja a nadrágja kötõjét és szégyenlõsen letolja a térdéig. Remegnek a kezei miközben az ágyra dõl, ki tudja mire gondolhat. Arra biztos nem amit tenni fogok.

- Tudod, ez a részed tetszik a leginkább. – a combja felsõ részére csúsztatom a kezem és végigsimítok rajta fel a vékony csípõjéig. – Csábítóbb vagy, mint bármelyik asszony lehetne. Ezért mától viselni fogod a jelem, így mindenki tudja majd, hogy kihez tartozol és mi lesz a sorsa, ha kezet emelnek rád.

Nagyra nyílnak a szemeit, a kezeivel az enyémhez kapna, de az egyikkel összefogom mindkét csuklóját és leszorítom.

- Ne! Ne! Könyörgöm nagyuram! Nem fogok elszö…

A szavai sikolyba fulladnak ahogy az ujjaimat a combjára simítom, a mágiám a bõrébe áramlik. A teste elemelkedi az ágyról, így próbálva menekülne, de erõsen szorítom. Azt mondják olyan érzés ez, mintha tûzzel égetnék a bõrébe a jelet. Khalil üvöltését hallva igazak lehetnek a pletykák. Az arca már csupa könny, a bõre vörössé válik az ujjaim alatt ahogy folyamatosan fölfelé húzom a hófehér bõrén. Alig egy percig tarthat az egész, az utolsó simításkor pedig már halotti csend van a szobában. Khalil eszméletlenül fekszik, s mikor elhúzom a kezem egy gyönyörû sötétlila színû kígyó tekereg a bõrén. Kétszer körbecsavarva a combja felsõ részén, majd felkúszik a csípõcsontján és a fölött fejezõdik be. Pont olyan, mint ami az én mellkasomat körbefogja, és most már rajta is van.

Szinte azonnal érzem azt a mágikus köteléket ami hozzám fûzi, a jelenlétét, mintha csak tudnám, hogy él és semmi baja. Szinte azt is érzem, hogy mi van a testével, hogy eszméletlen. Nagyon különös érzés, nem csodálom, hogy a harcosaink csak a hitvesükön használják ezt. Vajon Khalil-nak milyen érzés lesz?

Miután visszarángattam rá a ruháit és becsavartam a prémbe a karomba kapom õt és lefelé indulok vele. A kardom már az oldalamon pihen, a nemrég felhangzó kürtre mindenki a várudvarra csõdült. A lovak felnyergelve, a három szekér indulásra készen. Az egyiken már ott kuporognak a rabszolgák, mint felöltözve, hogy ne betegedjenek meg. A másik szekéren a lándzsák, a nyilak és a sátrakhoz használt bõr leplek, a harmadikat pedig a zsákmánynak visszük. Egy fél napig tart míg a táborhelyre érünk, ahol sátrakat állíthatunk majd.

A rabszolgámat lefektetem a többiek közé a szalmával bélelt szekérre, szigorú pillantásom mindegyiken végigfut.

- Ha bárki közületek bántani merészeli, levágom mindkét kezét és a farkasok elé vetem!

A rémült tekintetük elég felelet nekem, ezért ott hagyva õt a lovamhoz indulok és felülök a nyeregbe.

Most is tisztán érzem Khalil jelenlétét. Lenyûgözõ, hogy mennyire erõs ez a mágia, mintha valódi kötelék lenne. Biztos vagyok benne, hogy azt is megérezném ha felébredne.

- A tõreim? – fordulok a kovácshoz.

- A nyeregtáskádban Nagyuram.

Elégedetten bólintok felé, magam köré tekerem a prémet, védve a testem a csontig hatoló hideg széltõl. Hátrapillantva végignézek a felsorakozott lovasokon. – Indulás!

Még mindig álmodom,  Valcan még mindig az orrom elõtt álldogál, eltakarva tõlem a stég többi részét. Majd teljesen végignézek a néhol vágás nyomával tarkított barna bõrön, le egészen a kezeire. Mindegyiken vér csorog. Hirtelen hátrébb kell lépnem, mert egy hatalmas kard döfi át a Nagyuram mellkasát, majd vért köpve már-már leragadó szemekkel pillant vissza rám. Én meg, mint ha elfelejtettem volna a sok általa kapott pofont, s büntetést igyekszem kitolni belõle azt a kardot, de a kezeimet megvágja annak éles pengéje.

- Nagyuram! –  fojtom el síró hangomat ajkaimmal, és most a saját kis kezeimre nézek. Mélyen belemart ez a penge, fáj, és még sem látok rajta sebeket.  

Lassan ébredezem álmomból, és az elsõ amit megéreztem az, hogy valaki a hajamba markolva húz feljebb, majd az ismerõs hang kicsit idegesen mondja a mondandóját. A szemeimet azonnal kinyitom, és meglátom a kék szemeket, amik engem kísérnek figyelemmel.

- A pokolba rabszolga! Ordítasz, mint akit éppen karóba húznak, mi bajod van?! – teljesen levert a víz, és úgy zihálok, mint ha most menekültem volna egy napon át.

- Én… én… én…

- Mozogj és készíts fürdõt! – szól rám, amitõl az összes levegõ a tüdõmbe szorul, és gyorsan fölkecmergek a helyemrõl, majd úgy ahogy elaludtam, meztelenül futok a fürdõbe. Megengedem a vizet, ami csobogva zúdul a medencébe. Összeválogatom a szokásos gyógynövényeket, és azokat is gyorsan belerakom, és igyekszem vissza a szobába. Mind két kezemmel eltakarom magam, annyira megriadtam hogy még az ágyékkötõmet sem húztam fel.

- Gyújts tüzet. Egy rabszolga már hozott fát, az ajtóban van. Ha kész vagy gyere utánam.

- Igen Valcan nagyúr! – elhalad mellettem, és a fürdõhelységbe indul, én addig nekilátok kipucolni a kandallót, nyakig kormos vagyok . Becipelem a fát, óvatosan csukva az ajtót, nehogy zajt csapjak, amikor elrendeztem a rönköket szépen alágyújtok., majd felhúzom az ágyékkötõmet. Fel lobban a tûz, én pedig megyek a Nagyúr után.  Meglátom a hatalmas testet a medence falának dõlve, pont a túlparton vagyok, és hogy ne tétlenkedjek egy percig sem, már is magához hív.

- Ülj a hátamhoz és masszírozd meg a vállam. – féloldalasan a medence szélére, majd az izmos vállaira csúsztatom a tenyereimet, és kényeztetni kezdem. Pár pillanatig csinálhatom csupán, mert szembe fordul velem, biztosan a következõ parancsot fogalmazza éppen, így még mindig ott ülök a betonon. Felém mozdul, majd hatalmas kezei lesimítják a maradék kis ruházatomat, a nyirkos kõ pedig a bõrömnek nyomul.  Derekamnál fogva ereszt bele a jó meleg vízbe, a mozdulat közben megkapaszkodom az elõbb masszírozott testrészekbe, és bekerülök Nagyuram mellé. Szinte csak a vállaim látszanak ki a magas vízbõl. Megcsókol, majd tenyere végigsiklik rajtam, majd a combomnál fogva von magához szorosan. Mindent megéreztem amit kellett, hangok szöknek ki a torkomon amikor megérzem a hátamnak nyomulni a hideg peremet. Mi-mit akar? Elhúzódik tõlem, az arcomra néz egy pillanat erejéig, aztán hátat fordít nekem, így tudatva hogy végezhetném már a dolgom. Elkezdem szépen lassan kibontani a hatalmas hajfonatot,míg õ beszélni kezd hozzám.

- Három nap múlva megyünk a vadászatra. - remek témát hozott fel, a szavai hallatán megrezzenek, kezeim a hajában megmerevednek.  – Két hétig fog tartani. Hallottál már róla, mit kell tennie egy rabszolgának?

- I-igen… én leszek a csali. – hangom halkan válaszol csak. Félek ettõl az egésztõl, mikor rá gondolok, furcsán bizsereg a gyomrom.

- Igen. Elég fürge voltál ma reggel a harc során, ami jó. Az erdõben kard helyett fák elõl kell majd kitérned, mert ha nem leszel elég ügyes… - nem kell befejeznie, tudom mi lesz. Meghalok. Nehezebb dolgom lesz az kétségtelen, némelyik fa olyan vastag mint jómagam, vagy mint a Nagyúr, és mászni sem könnyû rájuk, meg ha medvével akad esetleg dolgom…  - Majd kapsz melegebb ruhát, hogy ne fagyj meg és több ételt. – azért valahol õk is kegyesek tudnak lenni ha akarnak. A megmosott haját leöblítem, kicsit hátrébb hajtja a fejét, s mikor végeztem megint szemben találom magam vele.

- Te is fürödj meg, velem fogsz aludni. Azokkal. – igaz, én is nyakig piszkos vagyok, orrával a fürdõolajokra bök, bólintok egy aprót hogy tudomásul vettem, és neki is állok. Lebukom a víz alá, hajamat átitatja a langyos víz ami igen jól esik, majd az olajjal igyekszem lemosni magamról a kandalló maradványit, és alaposan megmosakszom. Újból felém igyekszik, az ajkai vonalán megint láthatatlan mosoly kanyarog, önvalóm pedig hátrál, de megállok õ pedig látom hogy kedvét leli ebben.

- Nézz a szemembe. – végrehajtom az utasítást, bár nem szeretek a szemeibe nézni, olyan hidegek, és nem lehet bennük olvasni.  - Félsz tõlem ugye?- remegõ izmaim bólintásra sarkallnak. – Miért? – ez az elsõ kérdés amit érdekesnek találok, a fenyítéseket okkal kapom, míg az ágyasi feladatot tûröm erõvel valahogy, de attól a ténytõl hogy amikor kedve van eljátszadozik velem, utána pedig vigyorogva lemészárol, kicsit megriadok. Gondolkodásom közben hol a medence szélét nézem kínomban, aztán persze visszapillantok rá is, mert  a válasz még várat magára.

- Khalil, válaszolj!- kerül közvetlen közel, úgy hogy szinte leheletem a bõrét éri, és felfelé késztet néznem, pont az arcára. – Miért félsz tõlem a leginkább?

- Azért, ahogy rám nézel… a szemeid miatt. – remegek meg közelsége miatt. Érzem a bõrébõl sugárzó melegséget, ami elgyengít.

- Ez érdekes. – kimászik a vízbõl, és ott hagy tanácstalanul. Csupán egy törölközõt hagy nekem hátra. Én is kikecmergek a vízbõl, és a derekam köré tekerem a hatalmas anyagot, a másik szélével pedig a hajamat szárítom. Benyitok a lakosztályba, õ már az ágyon fekszik. Igyekszem minél szárazabbá tenni ezeket a hosszú fehér tincseket, amit õ szórakozottan figyel. Élvezem a kandallóból sütõ meleget, ahogy eltünteti a bõrömrõl a kósza cseppecskéket.

- Engedd le azt a rongyot, had nézzelek. - kicsit didergõsen leoldom magamról a textilt, és elõtte állok teljes valómban. Hajam jobb oldalra simul, és néhol még a tincsek összeragadnak a víztõl. A hidegséget sugalló szemeiben most a kandalló lángjai táncolnak, és szinte perzselnek engem . Mutatóujjával int magához, izmos teste teljesen elnyúl a bundákon, nincs is betakarózva. Elvörösödöm, ahogy végignézek a testén, bár annyiszor láttam már, mindig felkavar a látványa.

 - Gyere ide. - lassan letérdelek az ágyra, és mellé fekszem, egészen közel húz, a bõrünk összesimul, arcom a mellkasára hajtom, õ pedig kicsit megmozdítva egyik lábamat simít teljesen magához. Betakar mind kettõnket, a keze a fenekemre simul, és már csak a szuszogását hallani. Lehunyom a szemeimet, és felfigyelek egy halk, pulzáló hangra. Pont a szíve fölött kaptam helyet.

*~*~*~*

Másnap reggel ébredek fel. Semmi álom, sem az otthonomról, sem vérengzésrõl szóló. Egyszerûen csak magával ragadott a sötétség. Én ébredtem elsõként, nem merek megmozdulni, nehogy elûzzem az álmait, már ha álmodik egyáltalán. Addig is van idõm gondolkozni, már csak két nap az indulásig. Beleképzeltem magam a helyzetbe, futnom kell az életemért. Mit akkor. Akkor is csak futnom kellett semmi mást, amikor rám, helyesbítek, ránk találtak. Éppen visszaérkeztünk a faluba amikor síri csend fogadott minket. Lerángattak a lóról, és elkábítva magukkal vittek. Majd jöhetett a megpróbáltatás. És a bátyám elvesztése, amit õk okoztak. És azután következett ez, hogy Valcan nagyúrhoz kerültem. Még csenevész fiúként kezdtem el szolgálni õt, bár, mindig adott okot a félelemre azért ügyelt is rám. Egy cseppnyi gyengédség van benne, semmi több. Vagy lehet hogy csak ennyit hajlandó mutatni, de ezt mindig észrevettem, amikor törött bordákkal feküdtem itt, amikor ma fürdésnél a derekamnál fogva mártott a vízbe, és ilyenkor, amikor hihetetlenül közel vagyok hozzá. Ilyen alkalmakkor mindig ellágyul a szívem kicsit, de rá kell döbbennem hogy én csupán egy eszköz volnék, és nem szabad az érzelmeimre hagyatkoznom , vagy meghalok. Az eszemre és a kis erõmre kell hagyatkoznom, de olykor ezek az érzelmek is idekeveregnek valahogy. Én még életemben nem szerettem senkit, akit családomnak nevezhetek, ha talán élnek még, akkor azok az érzések valahogy elhalványultak, de lehetséges hogy még mindig haza várnak. Egyre sûrûbb lélegzetvétel, ébredezik. Érzem ahogy a karja megmozdul, és kicsit arrébb lök magától, amit halk nyekergéssel tûrök.  Majd lassan a szemeit is felnyitja , és dörzsölni kezdi az egyik kezével. Félre pillant, rám, egyik kezemmel a prémbe markolva húzom a szám elé, pont úgy hogy csak a szemeim látszódjanak ki.

Az elkövetkezõ nap ugyan úgy telik mint ahogy szokott. Semmi érdekes nem történt, sötétedés környékén kiszöktem kicsit ahhoz a fához, ahonnan a csillagokat néztem, olyan régen láttam õket . És le szeretnék nyugodni kicsit. Valaki alattam leselkedik, a hatalmas ágon üldögélve fel sem figyeltem rá. Az egyik régen látott jó barátom, egy másik rabszolga, talán egy magasak lehetünk, de az õ haja szõkésbarna, és gyönyörû zöld szemei vannak. ezzel a férfivel olyanok vagyunk mint a testvérek, mindig ügyeltünk egymásra.

- Milyen régen láttalak Khalil. – búgja felém lágy hangján. Lenézek rá, mosolyog. Bár egy csomó seb árulkodik arról hogy õ is ilyen sorsú, még is mosolyog.  

- Én is téged Son. – vigyorodom el, ez is a ritka alkalmak egyike. Amikor megmosolyogtat valami, vagy valaki. Elbeszélgettünk, egy fél óráig csak az eddigi történéseket beszéltük meg. Egy kis idõ után felõlem kérdezget.

- Szóval gyengéd érzelmeket táplálsz Valcan nagyúr felé? – sikerül zavarba jönnöm, majd hebegésbe kezdek, nagy levegõmennyiséget kifújva rázom meg halványan a fejemet. Remélem ez nem fog kitudódni, mit szólna már mindenki hozzá, ostobának néznének. Biztos vagyok benne.

 Felmászik hozzám, és a vállaimra teszi a kezét és kérlelni kezd.

- Énekelj egy kicsit Khalil. Olyan régen hallottalak.

- De olyan régen csináltam már, mikor még gyerekek voltunk. – fogadkozok, de arcomra simít kezeivel, én pedig kicsit pirulva nézek szemeibe. – Na jó. De csak egyet. – lököm kacagva egyet, teljesen elfeledkeztem hol is vagyunk, elõször csak halkan éneklem a szavakat, majd bátorítására kicsit hangosabbá válok.

„Apró kis gyermek egy székbõl feléd mutat.
A szemében látom a fényed, kicsit idõsebb vagy.
Olyan zavaros most ez az álom,
Ahogy látom a gyerekszobát!
Kék  kis ruhában forogsz-forogsz,
Felém nevetsz, és én boldog vagyok!”

Olyan jól esik kicsit kiereszteni a hangomat, lehet hogy a fentebbi várudvarra is felhallatszik a hangom, de nem hiszem hogy valaki hallja.

* a király lakosztálya elõtt

A király épen a szobák melletti folyosón halad, éppen Valcan nagyurat hívatta magához. Megáll egy pillanatra, és maga elé meredve vigyorral az arcán hallgatózik. E közben Valcan meglátja, és azonnal rákérdez.

- Mi a baj királyom? – lép közelebb és érdekesen tekint bátyára.

- Shhh…. hallgasd. – és felemeli mutató ujját Valcan orra elé, majd megtámaszkodik a nyitott folyosó falán. Halk  hangok hallatszanak a nagy tölgyfa irányából. Éppen nyakon csípték amikor Khalil énekelni kezdet a faágon Son-nak.

„Álmomban vigyázol rám!
Csak hallgatok...hallgatok...
Csak álmomban látlak annyi magány után, most hallgatok!”

Még egy kis dalolás után elhallgat. A király halkan nevet egyet.

- Van egy fehér hajú dalos pacsirtánk, és így dalolászik az én kis Son-omnak ?  - halad tovább Valcan mellett az egyik terembe, talán egy tanácsterembe lép be. De a nagyúr a lentebbi udvarba veszi az irányt.

* a tölgyfán

- Ennyi volt, legyen elég mára. Most menj mielõtt valaki meglát minket. – lökök rajta egy aprót, de nem akkorát hogy leessen , õ pedig csak ennyit válaszol halkan.

- Köszönöm ! – mire megint mosolygásra késztet. Súlyos lépteket nyel el a föld, és tompán hallani hogy közeleg valaki. Son gyorsan elfutott, még az elõbb, nem tudom kit szolgálhat éppen . Szuszogás hallatszik, én pedig összehúzom magamat az ágon.

- Khalil! Gyere le, most azonnal! – ordít fel Nagyuram, én pedig ügyesen lemászom a sok kis ágon, majd elé megyek kimért léptekkel, és lehajtom kissé a fejemet, azonban megremegek mikor hajamba túr egyik kezével. Leguggol, és felkap  a vállára, ahogy egy szalmazsákot szokás, én pedig a meglepettségtõl egy aprót sikkantva támasztom meg magam két kézzel a derekán, mert így a fejembe fog menni az összes vér. Megérzem a kandalló melegét, már tudom hogy hova visz. Nagy lendülettel  az ágyra dob, és kezeim a füleim mellett landolnak, mint egy kiterített állat fekszem ott, és várok hogy mit szándékozik csinálni. Felém mászik, és az ágyhoz szögez.

- Milyen kapcsolatban vagy a bátyám szolgájával? – hajol közel, én pedig kicsit elfordítom a fejemet, nem akarom hogy Sonnak is baja essen miattam! Várjunk csak… a király szolgája? Szóval mostanság õt szolgálná, értem.

- Barátok vagyunk, azóta mióta idekerültem. – nyelek nagyot, és lesütöm a szemeimet. Majd a hideg fut végig a hátamon, amikor kicsit közelebb hajol a nyakamhoz. Összeszûkült szemmel figyelem hogy mit csinál, ki-ki akarja szívni a nyakamat?! De miért? Hogy megint nyomott hagyjon rajtam , kezeimre nehezedik, majd mikor végzett elhajol tõlem, és kezdõdhet a fürdõzés. Megint mellette vagyok kénytelen aludni, a nap során segédkeztem bepakolni azokat a felszereléseket amik kelleni fognak a vadászat során. Egy csomó prém, étel, fegyverek, szerszámok, kellékek.  Holnap indulunk, és nincs visszaút. Nem tudom hogy túlélem-e. Majd kiderül.

Megint magához húz, számra csókot hint, és ránk takarja a hatalmas prémet. Az egyik kezemet kénytelen vagyok átvetni mellkasán, és belekapaszkodni, különben lehet hogy mocorogna álmában, és rám feküdne. Álmodom, végre. De most mint h az elkövetkezõket álmodnám… olyan fura.

Éppen hogy kicsaltam egy rettenetes nagy állatot a barlangjából, az erdõbe kerget. Csupán leheletem látszik a hidegben, majd egy kisebb tisztásra érek. Morgás. Valami közelít a másik oldalról, ijedten rogyok meg egy kicsit, de szembesülnöm kell a ténnyel. Farkasok hallották meg hogy közeledem, és most vicsorgó pofájukat látom csupán, nincs a közelemben senki, a Nagyúr is biztos azzal az elõbb elkapott állattal foglalkozik. Egyre közelebb érnek hozzám, én pedig két kezemmel hadonászom magam elõtt. Becsukom a szemimet, biztosan meg fogok halni. egy hang sem hallatszik, kinyitom a szemeim, és azonnal elém tárul hogy mit mûveltem. E-ez én voltam? A bestiák teste hatalmas jégoszlopokkal átdöfködve. Emberek közelegnek. Zanakiros harcosok, hatalmas bundákba öltözködve. Értetlenül néznek rám, majd az egyik megszólal.

A szemeimbe néz, ritka mikor ilyen sokáig állja a tekintetem, pedig olyan szép szemei vannak. Nagyot nyel, ahogy közelebb hajolok, majd birtokba veszem a puha kis ajkait, élvezettel szívom magamba a friss illatát, szinte meg sem érzem az ellenkezését.

Egy gyors mozdulattal fordítok a helyzeten és erõsen az ágyra nyomom, hogy meg se moccanjon, kiéhezetten mérem végig a vékony kis testet, amin most sehol sincsenek zúzódások. Hófehér, finom bõr…

Letépem róla az ágyékkötõt, a csípõje csábítóan keskeny, mintha nem is férfi lenne, tökéletes példánya egy ágyasnak, akit arra teremtettek, hogy valaki uralja a testét.

Magamról is ledobálom a nadrágot és fölé mászva iszom a látványát, felizgat, hogy menekülni próbál pedig tudja hogy fölösleges. Számára nincs menekvés, csak ha én adom neki.

- Hisz annyiszor csináltad már, nem kell félni. – morgom elmélyült hangon. Annyira vágytam már rá és egy hétig nem nyúlhattam hozzá.

Elkapom, homlokráncolva meredek rá, mikor tõle szokatlan erõvel szorítja össze a térdeit, de egyszerûen csak szétrántom õket. Minden hiába kicsi rabszolgám, úgyis megkaplak, ott és annyiszor, ahol és amennyiszer akarlak.

- Könyörögve kérlek neee ! – sikítja, arcát a kezeibe temetve remeg.

Miért csinálja ezt?! Ahelyett, hogy élvezné, folyton ellenkezik. Kíváncsi lennék mennyire tetszene neki, ha naponta három férfi megerõszakolná, ahogy némelyik csinos rabszolgát. Ehelyett õ csak a herceg ágyasa és én sem tartok másikat csak õt.

- Dehogy nem ! – feldühít és ezt õ is tudja, pedig nem kéne és akkor neki is jobb lenne. A rabszolgák mindig is buták voltak…

Elõre lendítem a csípõm és egy határozott, erõs mozdulattal tövig hatolok belé, a fájdalmas nyögése elégtétellel tölt el. Látod szépségem? Ha jól viselkednél  nem fájna és még élveznéd is…

Kíméletlenül mozgok benne, nagyon szoros és egyáltalán nem lazul el, csak kifeszített íjként fekszik alattam a vállaimba markol, hogy egyhelyben tartsa magát és felmordulok, mikor megérzem a fogait a bõrömön. A kis szuka… még erõsebbeket lökök rajta, zihálva hallgatom a sikolyait, de ahogy mozgok benne, de aztán egyre inkább ellazul körülöttem.

Lepillantok a testére a könnyes szemeire és az elnyíltan pihegõ ajkara… olyan gyönyörû…

- Engedelmeskedned kell a parancsaimnak, hisz te is egy rabszolga vagy. – emlékeztetem, mert néha úgy tûnik elfelejti - Vagy vissza szeretnél menni a többiek közé?

Sosem küldeném vissza, de ezt õ nem tudja és ez így van jól. Megrázza a fejét, majd a további mozdulatokat összeszorított szemekkel és ajkakkal tûri, még a fejét is elfordítja.

Ostoba kis rabszolga… de akkor is az enyém… az én Khalil-om…

Hirtelen döbbenten nyílnak tágra a szemei, lefelé pillant kettõnk közé. Követem a tekintetét, meglepetten nézek rá, mert még sosem láttam, hogy merevedése lenne. Nem gondolkodok rajta sokáig, mert a forró kis testében ér utol a kéj, amit az utolsó cseppig belé engedek, majd zihálva legördülök mellé.

Rápillantok, végignézek rajta, de nem nyúlok hozzá, nem tervezem, hogy kielégítem. Ha a kis dög azt hazudja, hogy nem élvezi, közben meg áll a farka, akkor viselje csak el.

Oldalra nyúlok és lelököm az ágyról. Majd fekhet itt, ha nem fog hazudni, de most csak idegesítene. Kényelmesen elnyúlva hallgatom, ahogy nyöszörögve feltápászkodik, majd a saját fekhelyéhez sétál.

Mikor legközelebb felé nézek, már összekuporodva alszik, csupán a feje búbja látszik ki a bunda alól. Mintha nem is egy felnõtt férfi lenne, hanem egy gyermek, olyan kicsire képes összehúzódni. És úgy tûnik máris elaludt. Megszokta, hogy nem használom, mert megsérült, de most már jól van, sõt… soha jobban ha már a teste is így felélénkült.

Elégedett vigyorral kimászom az ágyból, magamra veszem a nadrágom és felcsatolva a kardom kilépek a szobából. A bátyám, a király lakrésze felé tartok, meg kell beszélnünk a vadászat részleteit, mert pár nap múlva muszáj mennünk. A fagyos szél ami most fúj, arról árulkodik, hogy hamarább beköszönt a tél, mint hittük. Már nyoma sincs a reggeli szép idõnek és e falakon belül a hideget még inkább érezni, fõleg, ha a tûz is kihuny a kandallókban.

Az ajtónálló katona azonnal kitárja elõttem az ajtót, amint meglát és belépek a bátyám lakosztályába. Hatalmas, amilyen egy királyhoz méltó.

Egy rabszolga éppen a padlót mossa, a bátyámat pedig a tekercsei között találom a tanácsteremben.

- Királyom! – fejet hajtok elõtte, õ az egyetlen, aki ezt megérdemli tõlem.

- Á, Valcan! Ülj le, mutatni akarok valamit. – az elégedett mosolya arra utal jó híreket kapott.

A kezembe ad egy tekercset, széthajtom és a belsejében egy fekete szénnel rajzolt portré van. Egy fiatal lány. Egy szép fiatal lány.

- Ki ez? – kérdezem, még mindig a tekercset nézve.

- A leendõ királynéd. – mondja büszkén.

Összehúzott szemöldökkel nézek rá, hisz azt hittem nem akar asszonyt magának. – Meggondoltad magad?

- Csak nézz a képre testvérem! Ez a lány szebb, mint bármelyik asszony a törzsünkben. Fiatal, egészséges és sok gyermeked adhat nekem. Utódra pedig szükségem van.

Ha a sok fattyút nézem, akit a rabszolgáinak nemzett, ideje végre, hogy az utódlásra is gondol.

- És hol van a királynéd? – ez a szépség nem a törzsünkbõl való.

- Manisa-ban.

- Manisa-ban? Azok nem rabszolgatartó népek. – azt a várost bármikor bevehetnénk egy csapattal. Parasztok, földmûvesek és egy maroknyi képzetlen katona, akik a pöffeszkedõ nemeseket védik, hiábavalón.

- A királyuk szövetségre lépne és a vérkötelék, mint tudod a legerõsebb ígéret. Hozzám adja a legszebb lányát, cserébe harcost kell nevelnünk az egy szem fiából.

Ez érdekes. – És mi mit nyerünk a szövetséggel?

- Földmûvelõ nép, mi pedig nem. Jórészt vadászunk és állatot tartunk. Biztosítanának gabonát, zöldségeket.

- Így a portyákon gyorsabban haladunk, mert nem kellene élelmet gyûjtenünk. – eddig rabszolgát, kincseket és élelmet zsákmányoltunk, most már csak az értékekkel és a szolgák szerzésével kellene törõdni.

- A nagy vadászat után te egy kísérettel Manisa-ba mész és elhozod a hercegnõt nekem. A herceg egy esztendõt él majd velünk, a kiképzése a te felelõsséged.

Ez már annyira nem tetszik. Hideg lesz akkora, mire a vadászat letelik ráadásul egy képzetlen nemesbõl kell harcost nevelnem. Viszont a szövetség miatt megéri a fáradságot.

- Rendben királyom, megteszem. A nagy vadászat után indulok. – egyezem bele végül és miután pár szót váltunk még, visszamegyek a lakrészembe.

- Te! – kiáltok az egyik rabszolgámnak, aki a folyosón áll. – Hozz fát és hagyd az ajtóm elõtt!

Nem akarom Khalil-t küldeni, mert rá szükségem van.

Mikor a szobámhoz közel járok, furcsa neszek ütik meg a fülem és ahogy még közelebb megyek, megismerem Khalil hangját, ahogy azt kiabálja, hogy „Nagyuram!”.

A hálótermembe futok, megfordul a fejemben, hogy valaki bántja, de senki nem merne belépni a lakrészembe engedély nélkül, akkor meg mi baja lehet?!

Berontok a szobámban, õ a bundák között forgolódik csukott szemekkel. Megint kiált egyet és megint engem szólít. Rémálmai vannak?

- Khalil!

Semmi. – Khalil!

Megint semmi. Ingerülten leguggolok mellé és hajába markolva feljebb rántom a fejét, mire végre kipattannak a szemei és úgy mered rám, mintha még nem látott volna.

- A pokolba rabszolga! Ordítasz, mint akit éppen karóba húznak, mi bajod van?! – azt hittem valaki megint bántotta, pedig csak aludt.

- Én… én… én…

- Mozogj és készíts fürdõt! – a dadogását ráérek hallgatni, de már elég hideg van.

Feláll és úgy, ahogy van, meztelenül a fürdõhelyiségbe fut. Lekötöm a kardomat, és az ágy mögötti ládából kiveszek még pár jó meleg prémet, mert ma éjjel hideg lesz.

Khalil is visszatámolyog, kezeivel a nemesebbik részét takarva, mintha nem láttam volna már eleget.

- Gyújts tüzet. Egy rabszolga már hozott fát, az ajtóban van. Ha kész vagy gyere utánam.

- Igen Valcan nagyúr!

Leveszem a nadrágom és elmerülök a forró fürdõben. Már beletette a gyógyfüveket, ilyenkor ezek nagyon jól jönnek, mert a hideg nem csípi ki a bõrt. Neki sem ártana, mert a hófehér bõre olyan puha és szép… olyannak is akarom.

Hátradõlök a kõmedence széléhez, már az is kellemesen átmelegedett és csak hallgatom a beszûrõdõ zajokat. A halk motoszkálását, ahogy tüzet rak, ahogy csendesen mozog, az ajtó kattanása… a tûzkõ pattogása.

Behunyt szemmel hátradöntöm a fejem és csak akkor nézek fel, mikor már közel hallom a lépteit. Megáll velem szemben a medence másik oldalán. Már felvette az ágyékkötõjét.

- Ülj a hátamhoz és masszírozd meg a vállam. – utasítom halkan, a forró víz kellemesen ellazított.

Megteszi, óvatosa leereszkedik a medence szélére és a hosszú ujjait máris munkára fogja. Ügyesen csinálja, erõs ujjai vannak és pont ott nyomja meg ahol a legjobb.

Pár percig élvezem, hogy csinálja, majd ellököm magam és szembefordulok vele. Nyugodtan ül és várja a következõ parancsot, de ehelyett csak visszalépek hozzá és ledobom róla az ágyékkötõt. A puha teste, a durva betonon egészen csábítóan mutat…

Megragadom a derekát és egyszerûen elemelem a földtõl, be magam mellé a vízbe. A vállamba kapaszkodik. Leteszem és már jóval alacsonyabb lesz nálam.

Szeretem, hogy ilyen kicsi.

Megcsókolom, a kezemet az arcára simítom, majd lejjebb a hátára, fenekére, majd a feszes combját a csípõmhöz rántom, hogy a testünk összesimuljon.

Felnyöszörög, ahogy nekinyomom a medence falának, pedig nem használtam erõt. Most kedvem van játszani egy kicsit, mert épp jó hangulatban vagyok. Viszont elõbb még meg kéne fürödnünk, mert késõbb már nem bírnám visszafogni magam.

Elszakadok tõle, vágyakozva nézem halovány ajkait, amik most a csókomtól duzzadtak és pirosak.

Hátat fordítok neki, hogy szétbonthassa a hajam és egy pillanat múlva meg is teszi. Lassan és óvatosan, mint mindig.

- Három nap múlva megyünk a vadászatra. – megáll a keze a hajamban, meg is rezzen, de még éppen, hogy nem húzta meg. – Két hétig fog tartani. Hallottál már róla, mit kell tennie egy rabszolgának?

- I-igen… én leszek a csali. – suttogja remegõ hangon.

- Igen. Elég fürge voltál ma reggel a harc során, ami jó. Az erdõben kard helyett fák elõl kell majd kitérned, mert ha nem leszel elég ügyes… - nem fejezem be, õ is tudja mi lesz akkor. Persze nem tervezem, hogy hagyom meghalni és remélem butaságot sem fog csinálni.

- Majd kapsz melegebb ruhát, hogy ne fagyj meg és több ételt. – ha a rabszolgák meghalnak, mert nincs elég erejük futni, az nekünk sem jó.

Vizet locsol a hajamra, ezért picit hátradöntöm a fejem, hogy ne menjen a szemembe. Mikor végez, felé fordulok.

- Te is fürödj meg, velem fogsz aludni. – hideg van és õ pont jó ágymelegítõ. De kormosak a karjai a kandalló kipucolásától. – Azokkal. – bökök a saját fürdõolajom felé.

Bólint, majd lemerül a víz alá, hogy a haját is át tudja mosni. Élvetegen figyelem, ahogy lassan felsimít a karjára az olajjal, a kecses nyakára… örömmel nézném, hogy az élvezetért simogatja magát. Majd meglátjuk mennyire mutat hajlandóságot erre, egy másik alkalommal.

Felé lépek, mire õ hátrál, de két lépés után megáll. Elmosolyodom.

- Nézz a szemembe. – megteszi – Félsz tõlem ugye? – reszketeg bólintás – Miért?

Kíváncsi vagyok mi okból tart tõlem leginkább: Mert bármikor megölhetném? Vagy mert használom a testét? Esetleg, mert megbüntetem?

Nem válaszol, hol elkapja, hol vissza a szemeit, mintha nem tudná eldönteni, engedelmeskedjen, vagy az ösztöneire hallgasson.

- Khalil, válaszolj! – közvetlenül elé lépek, hogy fel keljen néznie rám. – Miért félsz tõlem a leginkább?

- Azért, ahogy rám nézel… a szemeid miatt. – suttogja megreszketve.

- Ez érdekes.

Ellépek elõle és kimegyek a vízbõl. Egy fürdõlepedõt hátradobok neki, nem szeretném, hogy összevizezze az ágyam. A hajamból is felitatom a cseppeket, a szobába lépve azonnal megcsap a kandallóból sütõ meleg. Az ablakok zsanérjai csukva vannak, de a falak hidegek.

Az ágyról figyelem a rabszolgámat, ahogy maga köré tekeri a szürke anyagot, a másik végével pedig a haját törölgeti.

Olyan szép, hogy így zúzódások nélkül, tisztán nem is tûnik rabszolgának. Csak a hátán van néhány korbácsnyom és azoknak a vágásoknak a hegei, amiket büntetésbõl kapott.

- Engedd le azt a rongyot, had nézzelek. – ennyivel is felkeltené a vágyam, ha korábban nem tettem volna már a magamévá.

Reszketegen megteszi, amire utasítom, halvány mosollyal nézek végig a karcsú, kicsit izmos testén. Vajon ki tanította harcolni? Nincsen harcos alkata… túl kicsi és a mi kardjainkhoz még gyenge.

Az ujjammal intve hívom magamhoz, majd kényelmesen elfekszem az ágyon. Picit elpirulva néz végig rajtam pedig már annyiszor látott ruha nélkül. A teste libabõrös lesz a hûvös szellõtõl, ami az ablak felõl beáramlik.

- Gyere ide.

Magamhoz húzom, míg a feje a mellkasomon nem pihen, majd az egyik lábát feljebb húzom, hogy teljesen hozzám simuljon. Sokkal jobb, mert melegít.

Felrántom a magunkra a vastag medveprémet, ami nem engedi át a hideget sem. A kezemet a fenekére simítom és sóhajtva lehunyom a szemem. Még három nap és aztán nem lesz pihenés…