Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Fantasy)

FIGYELEM!
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!

Tovább olvasás, csak saját felelőségre!


1. 2. <<3.oldal>> 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. ... 17

Honey2014. 10. 24. 20:11:28#31693
Karakter: Andy Hutchner



Hallom a hangját, de valahol messziről. Valami nem oké, még tudom, még érzem hogy itt van, hiába folyik hiába fekete… fekete minden.

Mit… mit akar? Nem, nem szabad, mert még itt van. és ha meghalok, legalább ő is, nem érdekel, csak legyen végre, és valami jót is tennék…

- Kívánj! – csattan az arcomban a hangja, mint egy hatalmas pofon.

Valamit motyogok.

Nem akarok meghalni…

XxX

A tüdőm szinte sikolt a levegő után, hörögve szűrődik át a kiszáradt torkomon, minden tagom mintha drótokkal lenne hozzám fogatva. Ez…

Meghaltam? Hol vagyok?

Nem merem kinyitni a szemem. Nem tudom, mit fogok látni… milyen, ha az ember meghal. Sötét, és puha. És nyomja a hátam.

Lassan kinyitom a szemeim és rémülten ülök fel. Ez… hol vagyok? Ez lehetséges? Mi történt…?

- Héé, nyugi – néz rám Daron, halkan beszél, amiért nagyon hálás vagyok. Mintha dörömbölnének a fejemben, és ez soha nem jelent jót…

- Elment? – rekedek – Mondd, hogy már nincs itt…

- Már nem kell aggódnod – mosolyodik el. Ez valahogy mégis megnyugtat… - Elintézted a ribancot. Nagyon bátor voltál, de legközelebb egy kevésbé biztos halált sejtető módszert válassz.

Sápadtan meredek rá aztán oldalra. Igen… emlékszem. Felvágtam a saját ereim. Mégis… még egy karcolás sincs. Mégsem érzem egészen jól magam.

Megmaradnak az emlékek, minden amit a saját szememen keresztül láttam, amit tettem és amit formált a szám, és mégsem én voltam. – Fáj valahol? Minden oké?

- Én… - sóhajtok- Jól vagyok.

Túléltem. Nem lehet okom panaszra, mégis… valamiért Daronra se tudok nézni teljes megkönnyebbüléssel. Emlékszem rá, hogy… mit csinált. Bántott, hogy mire volt képes. Arra a tűzre a szemeiben, amikor fojtogatott, holott nem engem akart, de mégis! Ott volt felettem, meg akart ölni.

Pedig nem én voltam a célpont.

Alig kapok levegőt, mintha fulladnék, összeszorul a torkom. Olyan dolgokat tettem, amiket soha nem akartam, nem lennék rá képes… emlékszem annak a nőnek minden… féltékeny, irigy gondolatára, arra a mérhetetlen, örökös elégedettségre, amivel önmagát szemlélte, valahányszor a tükörbe nézett és mennyire gyűlölt mindenkit, aki szerinte birtokában volt annak, aminek ő sosem.

Valahol mélyen… annyira szomorú, és teljes szívemből sajnáltam.

De mindenre emlékszem… hogy milyen öreg volt… és mi midnent tett csak önmagáért.

- Andy…

- Jól vagyok, Jól vagyok… - hajtogatom halkan hintázva. De az arcom ég a szégyentől, annyi érzés kavarog bennem és a leginkább olyan mélyen, meggyalázottan szomorúnak érzem magam.

Annak a nőnek minden érzése bennem maradt, talán ő maga is, hiába csorgott ki a fekete vér.

Daron csak megölel, nekem pedig… jólesik, hogy érzek valakit magam körül. Bár megrándulok az érintésére, de csak simogat és… muszáj egy kicsit el is mosolyodnom keserűen, nem is próbálkozik. Gonosz gondolat, de felmerül: már mindent megkapott, minek erőltetné magát bármivel is.

Undorító vagyok.

- Jobb? – kérdezi, amikor már normálisan, viszonylag hüppögés nélkül kapom a levegőt. – Maradj, nem vagy nehéz, nyugi – mosolygok rám, amikor kelletlenül végre kimásznék a karjai közül. Neki is kellemetlen lehet a szitu…

- Meztelen vagyok – vörösödök el. De legalább nem tapadok a mocsoktól… eszembe jut az a kép, villanásszerűen, amikor… a saját kezem törölte le a hasamról és a mellkasomról a saját… élvezetem… lesápadok, kifut a vér az arcomból. Meddig marad meg ez az agyamban?

És az a sok információ… rengeteg, rengeteg dolog!

- Megfürdettelek, hogy kényelmesen szundíthass.

Némán meredek magam elé. Az agyam tele van, lassan sajogni kezd a fejem és a nyelvem megdagadt, annyira ki vagyok száradva. Ráadásul irreális módon rettentően éhesnek érzem magam, mint aki már egy hete nem evett. Sóhajtva húzom a fejemre is a puha lepedőt, elkínzott nyögéssel. Édes istenem, legyen már ennek az egésznek vége, csak haza akarok menni…

Megdöbbenve egyenesedek ki, eszembe jut…

Nekem nincs hova hazamennem.

Anyu… Anyu már nem is emlékszik, hogy én vagyok neki! Az a boszorkány amikor… megérintette, egyszerűen… kitörölt a fejéből. Mintha a szívem megállna egy pillanatra.

Most mi lesz velem?

- Akarsz dumálni róla? – megrezzenek Daron hangjára, zihálva nézek fel rá. Ne ijesztgess! – Nem vagyok egy Oprah, de azért megpróbálhatom…

Halványan elmosolyodok. Ez… rendes tőle. Főleg, mivel miattam került ekkora csávába. Csak megrázom a fejem, magam elé meredve.

- Nem akarok – túrok a hajamba –De nem tudom elfelejteni. Minden, ami… benne volt, az itt van a fejemben, minden emléke…

- Értem – szusszant, de azért érzem, hogy megkönnyebbül. Sosem szerettem az érzéseimről beszélni, pláne most hogy nem is tudom, mit érzek. Túl sok mindent. Ő se szeret ilyenről beszélni, bár ő könnyedén át tud lendülni rajta. Irigylem. ez legalább már behatárolhatóan ismerős érzés.

- Mi lesz most, Daron…? – kérdezem csendesen, felnézve rá. A kezembe nyomja a vizet, én pedig lassan forgatom az apró kortyokat. Szinte bántja a torkom.

- Hát… nem tudom. Itt hagyjuk Vegast, és hazamegyünk, gondolom – rántja meg a vállát, de csak még jobban elkenődök.

- Nincs haza… anyu nem is emlékszik rám – suttogok – A boszorkány kitörölt az emlékeiből, az életéből. - Némán meredek a pohárra. – Nem tudom, mit kezdhetnék magammal…

- Az legyen az első, hogy összeszeded magad – emeli fel az állam. Meglepve pillantok rá – Kezdheted azzal, hogy eszel valamit. – sóhajtva biccentek. Ebben igaza van, kilyukad a gyomrom.

- Az jól is esne – mosolygok rá vértelenül. Amíg ő kimegy ebédet rendelni, magam köré csavarom a lepedőt és turkálok a szekrényben… de mind csak olyan ami…
Hát… voltak jó dolgok ebben…?

Egy melegítőalsó vagy valami… ez mind modern és… most csak lazát akarok.

- Daron…? – kérdezem, elővéve egy sötétkék alsót és épp egy fehér pólót húzok át a fejemen – Igazán… nem kell őrködnöd mellettem.

- Miről beszélsz? – kap fel egy narancsot a gyümölcstálból. Zavartan dörgölöm meg a felkarom.

- Vegasban vagyunk, és te szereted ezt a várost. Menj csak, szórakozz nyugodtan.

- Ne menjen el az eszed – nyom a számba egy gerezdet, meglepve harapok rá, felpillantva rá. Nagyon hosszú a hajam… zavartan kutatok, átfutva a fürdőbe, hogy lenne egy hajgumi vagy hajpánt, hogy lássak is valamit… aztán találok egyet. Hajpánt. Na, most már tényleg úgy nézek ki, mint egy lány. Zavartan túrok a hajamba és igazgatom, miközben kisétálok. Meghozták az ebédet, és szégyenszemre szinte csorog a nyálam. – Akkor…? Mire gondolsz, mihez kezdjünk?

- Fogalmam sincs – trancsírozom a krumplipürét a tányér szélén. Lassan eszek, félek, hogy rosszul lennék. De nagyon finom a szaft is hozzá… - Maradjunk Vegasban?

- Akár. De bejárhatjuk a világot is. Ha úgy nézzük – néz rám, de óvatosan fogalmaz, érzem – már nincs semmi, ami kötne.

- Azért szeretném tudni, hogy anyu jól van-e – sóhajtok. – Ideadnád a sót? – nyújtom felé a kezem, mire az a kezembe csúszik – Köszönöm.

- Nem én voltam.

Megdermedek félúton a villával és lassan ránézek.

- Ne hülyéskedj. Ez most…

- Tényleg nem én voltam – vonja fel a szemöldökét rám nézve és lenyalja a kezéről a narancs kicsordult levét, de ő is összepréseli az ajkait. Egyre gyorsabban dobog a szívem, annyira, hogy már fáj. Micsoda…? Nenene, azt hittem, vége ennek a rémálomnak, nem lehet még mindig itt!

- De már nincs bennem, nem érzem… vagy most akkor ha megvannak az emlékei, akkor még mindig… ne ne ne! – kezdek pánikba esni, a villan csattana tányéron.

- Nyugodj meg, ne ess pánikba – Kapja el Daron a karom, de mivel szinte sípolni kezd a légzésem, csak annyit regisztrálok, hogy felkap egy pohár hideg vizet és hogy lenyugtasson, az arcomba löttyinti.

Sikkantva emelem fel a kezem, hogy mégse áztasson el teljesen de… nem jön.

Remegő szemmel nézek fel, és szinte lesüllyed a vérnyomásom, levegőt se tudok venni. A cseppek megálltak a szinte vibráló ujjaim előtt, mintha lefotózták volna… Nyekkenve, hangot se tudok kipréselni magamból, Daronra nézek.

Ez… ez mi? Ezt ő csinálja?

De ő is ugyanúgy meg van döbbenve, ahogy én, egy-két cseppet elken a levegőben az ujjaival.

- Ez… érdekes – néz rám. Amint levegőt veszek, az egész lecsobban a padlóra és a fehér terítőre, felsikkantva húzom fel a lábaim.

Pislogni nem tudok, és nem is merek.

Ez… mi volt?


Moonlight-chan2014. 10. 24. 15:39:25#31690
Karakter: Daron




Az arcomon érzem a tenyere helyének lüktetését, ami majdnem egy ütemben dobol az agyamba száguldó vérrel. Minden eddiginél nagyobb vágyat érzek arra, hogy széttépjem, hogy megragadjam a tarkóját és a fejét beleverjem a még épen maradt tükörbe, de nem teszem.

- Ezt nagyon megbánod – zihálja, hüllőszerű szemei villognak – Szokd a gondolatot. Andy nemsokára meghal. Egy test két léleknek túl kevés, és lássuk be én vagyok az erősebb. És amint ez a kis senki szétpattan, mint egy buborék, itt hagyom ezt a testet. De megtarthatod, ha már annnnyira odavagy érte. Játszhatsz vele – mosolyog undorító kifejezéssel – Sőt – az államra szorít, de nem mozdulok. A tükörben kuporgó alakra nézek – Te fogod elhozni az új testem. Már ki is néztem. És ez parancs. Kívánság – lök odébb, végre karnyújtásnál messzebbre került tőlem.

Szóval ez volt a terve a lotyónak. Kivárja míg Andy meghal, a teste elpusztul, így a gyűrű és én újra gazdátlanok leszünk. Elhozatja velem az új testét, átköltözik és újra az övé lesz a gyűrűm, ha hozzáér. Nekem pedig engedelmeskednem kell, mert rohadtul nem lesz más választásom.

- És mindent végignézetek veled – folytatja a kis tervei ecsetelését – Nagyon sokáig fogjuk még élvezni egymás társaságát.

- Egy undorító, alattomos féreg vagy – köpöm felé, ha nem Andy élete múlna rajta darabokra szaggatnám és még varázserő se kéne hozzá. Elég lenne egy tükörszilán…

- Kösz a bókot. De Ez van. Én fejlődtem… tanultam. Te megragadtál a saját kis szinteden. Ostoba vagy, egy szerencsétlen, hülye barom. Ha azt akarom, egyszerűen tisztára nyalhatod a cipőm, és tudom, hogy ezt te is tudod, drága – mosolyog, a gyilkos düh szinte elemészt belülről, a harag, hogy tudom megteheti.

– Ugyan Daron… ne így fogd fel – fordul a tükör felé, ahol Andy közelebb mászik, egyik kezét a tükörre tapasztja.

A mellkasomban hatalmas görcs keletkezik erre a látványra, a bűntudat kis szikrája. Azért volntam olyan durva, hogy Roxana-t bántsam. Erre mindent Andy kapott, mindent amit tegnap este műveltünk…

- A mienk lehet a világ. Egyedül én tudtam neked olyan gyönyört adni… ez nem ennek a semmi testnek az érdeme. Én tudlak felizgatni egy mozdulattal, és amíg nem is gyanakodtál, mennyire élvezted… - folytatja zavartalanul. Azt kívánom bár befogná végre!

Ha azt képzeli, hogy az ő csicskása leszek nagyon téved! Ha beledöglök is ellenállok neki! Csak azért ilyen nagy a pofája, mert meg van kötve az erőm. Ha szabad lenne, akkor már csak egy kupac hamu lenne belőle!

- Inkább zárjanak vissza a gyűrűbe, akár örökre – kiáltom dühödten ökölbe szorult kezekkel – De egy ujjal se nyúlok hozzád, még ha kényszerítesz is küzdeni fogok ellene… minden percben.

- Így is lehet. De akkor se tehetsz mást.

- Kitalálom, hogy öljelek meg – rántom magamhoz. Csak egy kis mozdulat lenne, kitörhetném a nyakát és vége lenne, de akkor Andy-nek is…

- Tusé. Próbálkozni szabad.

Nem kéne próbálkoznom, elsőre is sikerülne, de…

Anndy-re pillantok, aki könnyes szemekkel bámul a tükörből, az ajkai csupa seb és harapásnyom… Nem, nem ölhetem meg. Ő nem ártott nekem, soha egy szóval se, és nem ölhetem meg… nem akarom megölni…

– Nem adok neked sok időt. Még egy két drogos éjszaka, egy kis alkohol… és lassan eltűnsz. – pillant Roxana is Andy-re - Ne aggódj, nem sokáig fog már fájni. És ne félj, Daronra majd én vigyázok.

- Hagyd őt békén – suttogja a tükörből, még most sem magára gondol a kis szerencsétlen, mikor úgy néz ki mint… – Engedd el Daront, kérlek…

- Nem kell a tested – válaszolja megvetőn – Semmit se tudsz adni, és semmi nem is kellene. Tökéletes életem lesz, neked meg már… mindegy.

Egy pokol lesz az életed, nem tökéletes! Teszek róla…

Hirtelen a földhöz kap a kezével, döbbenten bámulom, szinte szoborrá merevedve ahogy felkap egy hegyes szilánkot, majd a kezéhez illesztve csuklótól könyékig felmetéli mindkét karját.

- Tűnj el, Tűnj el, TŰNJ EL!

Andy hangja, a tükörből sikoltozik, mégis… hogy tehette? A szemei könnyben úsznak, de olyan elszánt tekintettel mered Roxana-ra amilyet még nem láttam tőle. Az kezei ökölbe szorulnak a tükör belsején, zihálva nézi a földön vergődő alakot.

- NEEEEM!

A vér ami szétterül a teste körül nem vörös, hanem fekete és sűrű, mint a kátrány. Még a szaga is olyan. Soha nem láttam még ehhez hasonlót pedig piszok sok szarhoz volt már szerencsém.

- Nincs itt semmi, nincs itt semmi… semmi…

Szánalmasan a padlót kaparja, mintha a kifolyt feketeségbe kapaszkodna, de egyre csak gyengébb lesz, mígnem elterül és nem mozdul. A tükörre pillantok, de Andy képe már nincs ott, s a földön heverő teste apró rángásokkal mozdul meg újra. Megfeszíti az ujjait, próbál megfordulni, de túl gyenge.

Ez most akkor… Andy? Hogy csinálta…?

- Andy! – odaugrok hozzá és leülve az ölembe húzom. Mikor felpillant, az egyik szeme már normális színű a másik még enyhén sárgás, de egyre fakul és visszatér a saját fekete írisze.

- Ne, nem! Még bennem van, nem segíthetsz!! Szedd ki, Szedd ki! – kiabálja a ruháit tépve. A karján tátongó mély vágásból ömlik a vér, most már vörös színű, de itt-ott még fekete csíkok szennyezik - Ne…

A fenébe is! El fog vérezni, meg kell gyógyítanom!

- Ne segíts… ne… ne…

- Ne ájulj el! – kiáltok rá, a kezeim közé szorítom az arcát – Nézz rám és ne hunyd le a szemed!

Ha elalszik vége van!

- Még itt van…

- Mindjárt… - már alig látni feketeséget a vérében – Gyerünk, kérd, hogy gyógyítsalak meg! Most!

Elbillen a feje, de megrázom a vállánál, bármilyen rossz ötlet is ez most, tök mindegy csak el ne aludjon, mert ha elveszti az eszméletét már az isten se segít rajta.

- Kívánj! – kiáltom, a karjait a mellkasára húzom, hogy lássam, de nincs már nyoma a boszorkánynak.

- Kérleh… gyó… gyógyíts… meh…

Egy pillanatot sem várakozok tovább, amint kimondta a szavakat máris munkára fogom az erőmet. Először a karjain gyógyítom be a sebet, de már eszméletlenül fekszik közben. Az elvesztett vérmennyiség is pótlódik, majd hozzálátok a többi sebéhez is, amit én okoztam neki. Az ajkairól felszívódik a var, újra puha, sápadt ajkacskák lesznek a helyén. A teste minden része meggyógyul, az alkohol, a drogok káros anyagai mind felszívódnak belőle. Csak a szemei alatt éktelenkedő sötét karikákkal nem tehetek semmit, a fáradságot és a kimerültséget nem lehet gyógyítani…

De legalább újra ő az. Nagyon remélem. Roxana pedig… a padlóra pillantok, ahol a szétfolyt szurokszerű anyag van, a ruhám is ragad tőle. Roxana pont oda került, ahová való. Mindig is egy áruló, manipulatív féreg volt, régen is csak azért akaszkodott rám, mert az erőmre fájt a fog. Én persze kihasználtam az alkalmat, akkoriban még másképp álltam a nőkhöz és ő elég dögös volt, de ne terveztem, hogy vele is maradok. Roxana meg persze bepipul és azóta nem találkoztunk. Hát, most legalább már nem tervezgetheti tovább a kis bosszúját.

És… hála ennek a törékeny kis embernek, nem kell egy bosszúszomjas hárpia szolgája lennem…

 

***

 

A hotelbe való visszajutás elég érdekesre sikeredett. A portás nagy szemekkel bámult, ahogy az egész hall is mikor a karomban bevittem.

- Kicsit felöntött a garatra, de majd helyrejön. – vigyorgok a recepciós csajra, majd felviszem a szobánkba.

Az a szerencse, hogy fekete ruha volt rajta és nem látni, hogy véres, mert máskülönben előbb ruhát kellett volna szereznem neki.

A szobánkban egyenesen a fürdőbe viszem, beteszem a kádba és nagy nehezen leoperálom róla az átázott cuccot, ami egyébként teljesen ragad attól a fekete folyadéktól, ami a vérével együtt jött ki. Kuka.

A teste teljesen meggyógyult, mégis nagyon ijesztő látványt nyújt a rengeteg vérrel. Teleengedem a kádat, majd fogom a peremén lévő kamillás tusfürdőt meg sampont és hozzálátok helyrepofozni. Kicsit ügyetlenkedve, magamban bosszankodva próbálom egyhelyben tartani, nem kell senkit eszméletlenül fürdetnem és kurva nehéz meló megtartani őt, hogy ne fulladjon bele a kádba, mert olyan kicsi.

Végül patyolat tisztán kiszedem, megtörölgetem és bepakolom az ágyba. Abból ítélve hogy meg sem mozdult egész végig, jól ki lehet ütve, de az teljesen biztos hogy jól van. A teste mindenképpen…

 

***

 

Két és fél nap semmittevés és unalom után már majd a falra mászom a hálóban. A kitudja hányadik filmet nézem végig. Az emberek fantáziája határtalan ha vámpírokról van szó, de azt hiszem megvolt már az a Karib-tengeres film, aztán az Ocenans eleven részei, ami egész bulis volt, mert pont Las Vegas-ban raboltak, utána jött valami hülye vígjáték amiben három mókus énekelt… és így lesz egy szellem agya zokni hamarosan, míg Csipkerózsika kómázik a hálóban.

Valahol a mókusok és Pearl Harbour között nyöszörgést hallok. Úgy pattanok fel a fotelból, mint akibe áramot vezettek és az ágyhoz rohanok. Mocorog, tekereg, majd lassan pislogva nyitja ki a szemeit. Egy pillanatig maga elé mered, majd felpattan és körbenéz, ijedt szemecskékkel mered rám és a szobára.

- Hé, nyugi. – csitítom halkan, olyan mint egy ijedt kis nyuszi.

- Elment? Mond hogy már nincs itt… nyöszörgi a takarót a nyakáig húzva.

Jó végre az ismerős reakcióit látni. Leülök mellé az ágy szélére.

- Már nem kell aggódnod, elintézted a ribancot. Nagyon bátor voltál, de legközelebb egy kevésbe biztos halált sejtető módszert válassz. – mosolygok rá fanyarul, hisz csak egy hajszálon múlott, hogy nem ájult el a vérveszteségtől és nem halt meg.

Kihúzza a kezeit a takaró alól és maga elé tartja őket, de nincs rajta semmi, teljesen meggyógyultak.

- Fáj valahol? Minden oké?

- Én… jól vagy.

Legalább egy dolog kipipálva a kilométeres listáról. Felállok a helyemről, hogy idehozzam neki a vizet az asztalról, majdnem három napig aludt étel és vízbevitel kell neki, de alig teszek két lépést és a szipogásra megtorpanok.

- Andy…

- Jól vagyok… jól vagyok…

Nem, nincs jól. Baromira nincs. Egyik pillanatról a másikra tör ki belőle a sírás, egy tsunami erejével jönnek a könnyek kifelé.

Mellé ülve simítok a hajába, még le sem ér a seggem az ágyra, de már bújik is hozzám közelebb, szabályosan az ölembe mászik. Átkarolom a kis testét és magamhoz szorítom. Monoton mozdulatokkal simogatom a csupasz hátát, még meleg a bőre a takarótól, mégis remeg. Sok volt neki ez a szar, és ki hibáztathatja ezért?

Az együttérzés nálam nem tartozék, de el tudom képzelni milyen mikor rákényszerítik az akaratát és nem tehet semmit. Mint nekem a gazdáim, csak ők nem a testemben élnek, hanem parancsolgatnak neki.

A nyakamnál a póló nedvesen tapad a bőrömre ahol az arca van, kis keze a vállamat szorongatják, míg én továbbra is csak tartom és simogatom őt. Nagyon lassan nyugszik meg, mikor már a sírás is hüppögéssé szelídül kihúzom az éjjeliszekrény fiókját és kikotrok belőle egy zsepit, majd a kezébe nyomom.

Elhajol tőlem, hogy letörölgethesse az arcán, kifújja az orrá és nagy sokára néz csak rám megint.

- Jobb?

Reszketegen biccent. Körülnéz, húzódna el, de tartom.

- Maradj, nem vagy nehéz nyugi. – mosolygok rá, beletúrok a hullámos tincseibe. Alaposan kimostam belőle azt a füstös ánizs szagot, most már csak a friss kamillát érezni rajta. Sokkal jobban illik hozzá ez a tiszta, természetes aroma, mint a dohány.

- Meztelen vagyok. – cincogja pirosan.

Tényleg ő az…

- Megfürdettelek, hogy kényelmesen szundíthass. – fölösleges lenne azt mondani, hogy már úgyis mindent láttam belőle, mert csak még szarabbul érezné magát. Én sem vagyok a legrózsásabb kedvemben.

Nem mászik tőlem, vívódik, hogy mit tegyen. Igazán nem látok belőle semmit, amit szerinte nem szabad, mert össze van kuporodva, mégis kinyúl és magára húzza a takaró, nyakig belebújik a puha meleg anyagba.

Óvatosan felpislog rám, csak néz azokkal a mélységesen sötét szemeivel. A beszélőkém nem nagyon akar helyrejönni, nem tudom mit mondjak neki. Mert az, hogy „tedd túl magad rajta, a ribanc kinyiffant, bulizzunk” biztos nem lenne jó.

Lelkizni kell ugye? – gondolom. Előre fáj az egész testem minden millimétere már csak a lehetőségtől is, de az érzelmi ronccsá válás elég ijesztő jövőkép.

- Akarsz dumálni róla? – kérdezem végül – Nem vagyok egy Oprah, de azért megpróbálhatom…


Honey2014. 10. 24. 09:34:17#31686
Karakter: Andy Hutchner



- Miért nem láthatom, merre megyünk? – kérdezem kelletlenül, mikor befogja a szemem. Már nem is tudom mennyit sétáltunk, pedig itt pont az lenne a lényeg, hogy mindenhova megy taxi meg miténtudom, miért pont sétálunk… elpöccintem a csikket és megyek engedelmesen.

Mire készül?

Az emberben van egy kis hang, ami szól neki, ha valami nem stimmel. Ez a mi fajtánknál duplán, mert ráerősítünk… Öreg vagyok én már, nagyon öreg, még ha remekül is tartom magam. És a hatalmam… összehúzom a szemeim, de engedelmesen megyek.

Valamit tervez, és semmi jót. Hülyének már ne nézzen! Mégis mit gondol? Bár remélem, tényleg csak kellemesen meglepődök, nagy csalódás lenne, mégis izgalmas. Micsoda ellentmondás!

Úgysem árthat nekem, szegénykém.

- Mert így érdekesebb lesz. – Az biztos.

- Ott vagyunk már? – sóhajtom, hallgatva a lépéseim koppanását. Néhol tompább. Porréteg. Levélsurranás ropogó hangja.

Micsoda meglepi lesz.

- Igen… egy pillanat – motoszkál. Lehunyva tartom a szemem, elmosolyodva. De kis édes, hogy töri magát… Halványam mosolygok, megállva, ahogy a kezét a vállamra teszi, a keze még mindig a szememnél. Lassan nyalom meg az ajkaim. Nos?

Elveszi a kezét egy szó nélkül, én pedig felvonom a szemöldököm. Ennyi?
Kérlek, mondd, hogy egy gyertyafényes vacsora lesz, aminek a végén dugunk egy hatalmasat! Jöhet a vörös viasz.

Kinyitom a szemem és farkasszemet nézek önmagammal.

A teljes-sárga szemeimmel, ami nem csak az íriszt festi meg, hanem az egészet, egy egybefüggő, gyönyörű sárga árnyalat, a vékony pupillával… Hát, sajnálatos. Daron mégsem olyan nagyon hülye.

Kéjesen magamra mosolygok. Nemsokára szép leszel, ne aggódj, itt hagyhatod ezt a förtelmes testet.

- Tudtam, hogy te vagy az, Roxana. Élvezted a kis játékot? – De régen hallottam ezt a nevet… ezt viseltem, amikor megismerkedtem ezzel a kis drágával. De voltam én már minden. Akkor ragaszkodjunk ehhez, a név részletkérdés.

- Óóó… tényleg sikerült meglepned, Daron – nyalom meg a felső ajkam lassan és felé fordulok – És most mi lesz?

- Meghalsz – reccsen hirtelen a tükör, megdöbbenve fordulok a hang felé és figyelem, ahogy egy gondolatnyi idő alatt futnak szét a pókhálószerű fonalak a foltos felszínen és berobban, beterítve szilánkkal… Sikkantva hunyom le a szemem és a lökés erejétől lerogyok, reflexből.

Ennyi? Komolyan ennyi? Összetör egy tükröt?

ANNYIRA… pasi. Nem gondolkodik, nem fejlődik. A kis alfa, aki porfogónak van, de el se tudja képzelni, hogy van más az ő elképzelésein kívül! Hogy az ember fejlődik, terjeszkedik… Te szerencsétlen, hülye barom…

Felnevetek, felnézek rá még mindig térdelve és egy mozdulatomra az összes tükör kicsapásszerű robbanással, csilingelve robban be. Lassan felállok és lesöpröm a zakómról a cserepeket.

- Ez igazán édes volt, drágám – nevetek hátratúrva a hajam. Még nem cserélem vissza a szemeim is. minek? Szegényke, annnyira reménykedett! Olyan édes, mint egy kisgyerek, akitől elvették a nyalókát! Istenem, de kis édes, annyira cuki! Megtartom. – A modorod semmit sem változott az évszázadok alatt és még mindig ugyanolyan jó vagy az ágyban – mosolygok elnézően, mint egy anya a rosszcsont kisfiára. Hogy megnyúlt az arca. – De míg te maradtál a régi… én bizony erősebb lettem – kacsintok – Már nem tudsz megölni engem ilyen könnyen.

Összetörni egy tükröt? Könyörgöm. Valahol sértő is, ez  leggyengébb boszorkányoknál esetleg működik.

- Te mocskos ribanc… hol van Andy?! – rángat meg. Felnevetek, hátrahajtva a szemem. Annyira ostoba! Egy kutya. Igen, egészen olyan mint egy kutya, mondjuk egy dán dog. Nagy, engedelmes, támad, ha azt mondom és tökéletesen van idomítva. És kellően ostoba is.

- Pont előtted – dorombolok.

- Ne játszadozz itt, Roxana, vagy itt helyben megfojtalak! – kapja el a nyakam, ráfonva az ujjait – Hol van Andy?!

- Daron… - nyüszít fel egy hang hátul, az egyetlen épen maradt tükörből… Hm. Végül is… megfordulok, ránézve, a nyakam még mindig Daron ujjai között.

Ez még él? Még mindig?

Végigmérem halvány mosollyal. Nem mondhatnám, hogy az előnyére vált a mai nap… Daron van olyan szenvedélyes, hogy fájjon. Nem tudom sajnálni.

- Mit csináltál vele, te átkozott? – rángat és az ujjai szorítani kezdenek. Eleinte még érzem, de aztán csak állok és figyelem, hogy az alkarján megfeszülnek a kemény izmok, és nyugodt légzéssel figyelem az erőlködést. Mögöttem viszont hörögve, a padlót kaparva kezd el vergődni az alak, a semmit markolászva a levegőben, ahogy Daron lassan szorítja… gyerünk, még, oldd meg a problémámat. Öld meg te.

- Én nem csináltam vele semmit – nézek rá, pedig minden erejével a torkom szorítja. Ennek nyoma marad. – Kölcsönvettem a testét. Most is épp te fojtogatod szegényt… szorítsd még egy kicsit a nyakam, és érezni fogod a büntetésed… rabszolga.

- Ne… ne! Hagyd… abba... ne bánts! – hörög, kaparászva, mint egy csapdába került kis zsákmány. Daron rémülten tépi el a kezét, a szeme vibrál. Andy hörögve ernyed el, sípolva kap levegő után. A nyakán már meglátszanak az ujjnyomok, ahogy vörösödnek.

- Miért bántod őt? Nem ártott neked semmit!

- Hallod magad egyáltalán? – mosolygok elnézően. Meglágyultál, kedves – Mikor lettél te ilyen szánalmas? Egy koszos kis ember, aki haszontalan – intek Andy felé, megigazítom az ingem – Miért törődnél te vele? Nézz csak rá! Egy kis alkohol, egy kis dugás – ringatom meg a csípőm – és máris a halálán van.

Istenem, mennyire kis összezavarodott! Na, mikor jön rá, mikor esik le a lényeg? Annyira lassú… és kicsit csalódás, hogy ennyire elpuhult. Ez komoly? Én azt a Daront imádom, ki durva, önző, aki régen volt.

- Kezd már derengeni valami? – nézem az arcát, ami túl lassan világosul meg, megsimítom a tükör felszínét, végigkarmolom. – Mindent érzett, amit velem tettél – világosítom fel, cak hogy tényleg felfogja. Nincs kedvem több félregondolt tézisre, mint az amit csinált. Még hogy összetörni egy tükröt! – Pontosabban, mindent érzett, ami fájt nekem. Ahányszor durva voltál – ő sérült meg – mosolygok – Amikor megdugtál… mondd csak, kicsi pondró – pillantok le a testre, ami már majdnem üres – nem fáj a csontos kis segged véletlenül?

És Daron kifakad, őrjöng, ordít, szitkozódik, de én nyugodtan figyelem. A cipőtalpaim alatt recseg a cserepek és szilánkok tömege… ha lesz egy saját kis budoir-om, tuti nagy tükrökkel lesz tele. Andyra pillantok. Dögölj már meg.

- Látod, Andy? Ez az ő igazi természete… tudod hány elfet, embert pusztított el? Velejéig gonosz – duruzsolom. És mennyire imádtam! – Soha nem érdekelte semmi magán kívül – nézek Daronra. Lásd be.

- Daron… nem gonosz – meglepve pillantok rá. Ez hülye.

- Szedd ki onnan és most rögtön tűnj el! – morog Daron fenyegetően.

- Valamit elfelejtettél, Daron – nézek rá felvont szemöldökkel, mosolyogva. Ne legyél hülyébb mint vagy, drágám, kiábrándító, és ha nem tetszik, amit csinálsz, szar jövőd lesz mellettem. Majd megtanulod. – Itt én vagyok az, aki parancsol, és te vagy a szolga, aki teljesíti – suttogom. – Andy túl hosszú pórázon tartott téged, de majd én megmutatom mi jár annak, aki ellenszegül – csippentem meg az állát.

- Azt hiszed, engedelmeskedem neked? – hördül fel – Előbb halnék meg, minthogy…

- Csak hogy nem tudsz meghalni! – vágok közbe intve egyet türelmetlenül. Micsoda klisé! – És nincs más választásod – villan meg a gyűrű az ujjamon. Mosolyogva simítom meg az arcát, követve az arcvonalát, a szépen metszett állát… - Ugyan. Valld be, mennyire élvezted, hogy velem lehettél. Pont úgy, mint régen – mosolygok gyengéden.

Agresszívan kapja el az alkarom és megszorítja. Kellemetlenül sajog, de erre is csak Andy rándul meg fájdalmasan.

- Azt élveztem, hogy Andyvel vagyok! Rá gondoltam, másképp hozzád se nyúltam volna!

Megrándul az izom a szemem alatt. Ilyet nem mondunk egy nőnek! A negyedét se csinálta volna meg, mint én! Meglendül a kezem és hatalmas pofont kenek le neki, méregtől eltorzult arccal, a szemem csak villog.

- Ezt nagyon megbánod – zihálom, de aztán mély levegőt véve megigazítom a zakót és hátrasimítom a hajam – Szokd a gondolatot. Andy nemsokára meghal. Egy test két léleknek túl kevés, és lássuk be – én vagyok az erősebb – nézek rá fölényesen. – És amint ez a kis senki szétpattan, mint egy buborék, itt hagyom ezt a testet. De megtarthatod, ha már annnnyira odavagy érte. Játszhatsz vele – mosolygok kegyetlenül. – Sőt – elkapom az állát és lerántom. Nem emelhet rám kezet a gyűrű miatt, és ha igen, neki rettentően fog fájni, Andynek pedig meggyorsítja a halálát – Te fogod elhozni az új testem. Már ki is néztem. És ez parancs. Kívánság – lököm el magamtól.

Figyelem a tükröm keresztül hogy tehetetlenül torzul el a méregtől az arca, a keze remeg. Látja a jövőjét: megfelelő testcserékkel örök életem van… a testnélküliségnek is vannak hátrányai. Ez a csere… de csupán meg kell parancsolnom Daronnak, hogy ne tehessen semmit, és kénytelen lesz… ó igen…

- És mindent végignézetek veled – fordulok felé. – Nagyon sokáig fogjuk még élvezni egymás társaságát.

- Egy undorító, alattomos féreg vagy – zihál Daron is.

- Kösz a bókot – mosolygok rá – De Ez van. Én fejlődtem… tanultam. Te megragadtál a saját kis szinteden. ostoba vagy, egy szerencsétlen, hülye barom. Ha azt akarom, egyszerűen tisztára nyalhatod a cipőm, és tudom, hogy ezt te is tudod, drága – mosolygok rá kedvesen. De ez a szempár… rámosolygok. – Ugyan Daron… ne így fogd fel – fordulok meg és Andyra pillantok, aki remegő szemekkel, véres ajkakkal nyomva fel magát, a két tenyerét a tükörre tapasztva nézi Daront, könnyes szemmel. Pfejj… - A mienk lehet a világ. Egyedül én tudtam neked olyan gyönyört adni… ez nem ennek a semmi testnek az érdeme. Én tudlak felizgatni egy mozdulattal, és amíg nem is gyanakodtál, mennyire élvezted… - mosolygok rá.

- Inkább zárjanak vissza a gyűrűbe, akár örökre – áll fel, de nem mozdul, a keze ökölbe szorul. Gyerünk, üss meg, látni akarom az arcod, amikor tudatosítod, hogy Andy hogy sikolt a fájdalomtól. – De egy ujjal se nyúlok hozzád, még ha kényszerítesz is küzdeni fogok ellene… minden percben.

- Így is lehet – villannak fel a szemeim. – De akkor se tehetsz mást.

- Kitalálom, hogy öljelek meg – ragadja meg elöl az ingem nyakát, de csak felvonom a szemöldököm.

- Tusé – rándul meg a szám sarka. – Próbálkozni szabad.

Hátrafordulok, végigmérve Andyt – Nem adok neked sok időt. Még egy két drogos éjszaka, egy kis alkohol… és lassan eltűnsz. Ne aggódj, nem sokáig fog már fájni – simítom meg a tükröt, ahol Andy arca van. – És ne félj, Daronra majd én vigyázok.

- Hagyd őt békén – suttogja rám meredve a fekete szempárral. Fintorogva húzom el a fejem – Engedd el Daront, kérlek…

- Nem kell a tested – nézek a tükörbe, figyelmen kívül hagyom Daront mögöttem. Úgysem tehet ellenem semmit. – Semmit se tudsz adni, és semmi nem is kellene. Tökéletes életem lesz, neked meg már… mindegy. – felállok és angyali mosollyal Daron felé fordulok. A tükörben, bár semleges a háttér a sötétség miatt, szinte vibrál a fehér bőre, de ugyanúgy tükröződik minden… a rengeteg cserép is.

Hirtelen… éles érzés hasít belém, megdöbbenve fordulok meg, lepillantva a fájdalomra… a kezeimre.

- Tűnj el, Tűnj el, TŰNJ EL! – sikoltozik a féreg, és egy szilánkkal, ami felmetszette a tenyerét, a csuklójába vág, de nem széltében, hanem hosszában, a könyökéig felhasítva. Rémülten ordítok fel. Ez hogy… ez hogy csinálta?!

Daron felhördülve lép felém, de Andy ismét lecsap, felhasítva a másik csuklóját is, és az öltönyt, a felsőt és a padlót pillanatokon belül ellepi a vér.

Nem érzem jól magam…

Nem, nem nem! Ha… ha elvérzek, én is a testben halok! Nem! NEM!

- NEEEEM! – sikoltok fel és rémülten próbálom, zihálva a kezemre forni valamit, de rohamosan sötétedik el minden.

Ott a fehér alak, ott van Daron…

Összerogyok.

Nem, nem maradhatok itt…

- Nincs itt semmi, nincs itt semmi… semmi… - kaparászom a padlót rémülten.

Mozogni kezdek a bőre alatt, a sebekből kiömlő vér egyszerűen kitaszít, elfeketít…

XxX

Zihálva hörgök vele után, minden annyira tompa és hideg, zsibbadt.

- Andy! – érzem Daron illatát… Mozog, az ölébe húz, a kezemre fog. Fáj, ne…

- Ne, nem! – sikoltok nyüszítve – Még bennem van, nem segíthetsz!! Szedd ki, Szedd ki! – kaparom magam, minden összekenve vérrel… pedig már nincs olyan sok belőle… - Ne… - zihálok.

Érzem hogy bennem van, hogy mozog, sikolt és kapar de ebben az üres semmiben nincs hova bújjon… test nélkül elpusztulna…

Marad abban, ami van… lassan ernyedek el, a fekete véres pocsolya egyre jobban szétterjed. Zsibbadok, kiszárad a szám. Mindenem fáj, a tükör immár üres. Irányítom magam… végre, megtanultam, hogy a magam ura lehetek… minden folt, a nyomok a nyakamon, a felszakadt ajkam, minden a saját testemen van.

- Ne segíts… ne… ne…


Moonlight-chan2014. 10. 23. 18:31:21#31680
Karakter: Daron




Fészkelődni kezd a karomban, hívogatón feljebb simítok az ujjaimmal, érzem a lüktető szívét a mellkasában, hamarosan már csak egy darab mozdulatlan hús lesz egy hallott testben.

Hátradönti a fejét és nekem dől. Tűnődve nézek rá egy pillanatig, ahogy felsejlik bennem a gondolat, hogy miért csinálja?

Miért akarja, hogy Andy-nek higgyem?

- Oké. Menjünk – felhörpinti a pezsgőt és lecsusszanva a székről a kijárat felé indulunk.

- Uram…? Befejezi? És a… zsetonok?

Andy belém karol, majd mit sem törődve a krupié meglepett képével vállat von.

- Csak játszottam. – rám pillant - Menjünk, nagyon kíváncsi vagyok már a meglepidre is.

- Azt én is alig várom – végre…

 

***

 

Az XS nightclub méltó a hírnevére, bár abban az időben még nem volt meg mikor legutóbb itt jártam, de a hirdetésük még a hotel halljában is ki volt rakva. A hely bomba jó, mindenki felpörögve, koktélok, saláták, fürdőnacis pasik… a mennyország, ahová az igazi Andy soha be sem tenné a lábát, vagy ha mégis csak megkötözve a vállamra dobva tudnám bevonszolni.

Ez a ribanc meg máris piál, de a hangulata nem olyan jó mint képzeltem. Pedig imádnia kéne ezt a züllött, modern helyet. A maga nemében különleges, nem sok bárban vannak medencék, vagy úszó nappali…

- Innom kell valamit – morogja miközben savanyú arckifejezéssel leül az egyik fehér kanapéra.

Okééé. A bárpulthoz indulok és kérek két Tropic koktélt, s míg a pultos kikeveri, addig távolról figyelem Andy-t. Oldalra bámul, egy másik szórakozó társaságot figyel, pedig nincs ott semmi érdekes. Mi a franc baja lett hirtelen?

- Parancsoljon az italok! – teszi elém.

Gyorsan fizetek, majd megfogom a poharakat és leteszem Andy elé, de ide sem figyel.

Megérintem a vállát, de nem reagál.

- Hé, szivi…

- Milyen szép – mondja lassú, vágyakozó hangon. Ismét oldalra pillant, ahol már csak egy lány van egyedül. Őt nézné?

Olyan mint a többi, semmi extra nincs benne, csak egy csaj. Már itt el van rontva…

- Ő? – nem hoz lázba. Andy teste sokkal csábítóbb a szemei pedig sokkal különlegesebbek mint annak a lánynak. - Ne aggódj – magamhoz húzom és a nyakába csókolok – Sokkal dögösebb vagy mint ő valaha is lesz.

- Ennél nagyobb hazugság is csúszott már ki a szádon – sziszegi, kicsit meg is lep, de nem reagálok rá. Pedig irtó dögös, úgy tűnik a boszorkány nem tudja értékelni ezt a szép testet. Akkor inkább eltakarodhatna innen a picsába és ideadhatná az igazi gazdámat!

Mindketten jól járnánk…

– Haza akarok menni – jelenti ki hirtelen. Félreteszi a poharát és elnyomja a csikket – Vissza a hotelbe.

- És mi lenne a többi programmal?

- Ráér, nem? Holnap is ott lesznek.

Ja, csak én nem akarok holnapig várni arra, hogy végre megdögölj…

- Mi ütött beléd? – próbálkozok a jól bevált módszerrel, apró izgató csókokkal - És mi van a külön meglepetéssel?

- Most rohadtul nem hiszem, hogy bármivel is meg tudnál lepni, Daron – rázza le a kezeimet morcosan.

- Azért had próbáljuk meg. – nem hagyom ilyen könnyen annyiban.

Ha már vette a fáradságot és minden rohadt tükröt hatástalanított, egy olyan helyre kell vinnem, ahol nem tud majd menekülni a tükörképe elől.

Addig csókolgatom, cirógatom a nyakát, mígnem a kényeztetés megteszi a hatását és felenged egy kicsit.

- Jó, legyen. Kíváncsi vagyok, mit találtál ki ezek után.

- Gyere – átkarolom a derekát, s mielőtt még meggondolhatná magát, kivezetem.

 

***

 

Szándékosan kerestem olyan klubot, ami nincs messze a végállomástól. A limuzint hátrahagyva tehát gyalog sétálunk egy sarkot, az elégedetlenségét egy újabb doboz büdös ánizsos dohánnyal oszlatja el, de nekem mindegy, csak fogja be végre!

A régi balett-tanoda még abból az időből maradt itt mikor a színházak is felkapottak lettek. Az én időmben még működött, most viszont már a tábla is leesett a helyéről.

- Miért nem láthatom merre megyünk? – nyavalyog, mikor a kezemet a szemére tapasztom.

- Mert így érdekesebb lesz. – mormogom, a másik szabad kezemmel felmarkolok egy követ az omladozó épület faláról. A gondolataimmal nyitom ki a lakatokat, a lezárt termeket. A koromsötét szobákat hátrahagyva tovább haladunk, egészen addig míg el nem érjük a gyakorlótermeket.

- Ott vagyunk már?

- Igen… egy pillanat. – az erőmet használva apró fénygömbökkel biztosítom a világítást, látnia kell magát a tükörben, nekem pedig őt, hogy megbizonyosodjam róla, valóban ő-e az. Akkor lefoszlik az álcája is végre.

Becsukom az ajtót így a szoba egy 360 fokos tükörteremmé válik, majd elveszem a kezemet a szeméről.

Egy hosszú pillanatig semmi sem történik, majd felnyitja a szemeit.

Undorodva húzom el a számat a sárgás, hüllőszerű szempárt látva. A fényben megcsillanó sárga írisze, a hosszúkás pupillája pont olyan mint egy kígyóé.

Látom a meglepettséget az arcán, de az alakja nem változik.

- Tudtam, hogy te vagy az Roxana. Élvezted a kis játékodat? – kérdezem ridegen mikor felém fordul, de a háttérben is csak magát láthatja.

- Ó, tényleg sikerült meglepned Daron. – mosolyog az ajkait megnyalva. - És most mi lesz?

- Most meghalsz. – hátralendítem a karom, amiben az öklömnyi követ tartom. A szemei a szilánkokra eső tükörre tapadnak, a teste hátratántorodik. Elégedetten figyelem amint sikoltva térdre rogy, majd… semmi.

Mi a fene ez?

Andy teste rázkódni kezd, ahogy felemeli a fejét az arcán hatalmas vigyorral pillant rám, őrült nevetésbe kezd, a falakon a tükrök megremegnek és egyesével lassan szétpattannak. A szobát betöltik az üvegszilánkok míg végül csak egyetlen tükör marad éppen, ami a háta mögött van.

Roxana-ra nézek, aki még mindig teljes elégedettséggel hahotázik, pedig már halottnak kéne lennie.

Hogy a pokolba… a tükörboszorkányokat úgy lehet megölni, hogy összetöröd a tükröt amibe éppen belenéznek. Ezért tartják magukat távol tőlük és ezért tüntetett el ő is minden tükröt Andy otthonából és a szállodai szobánkból.

- Ez igazán édes volt drágám! – neveti – A modorod semmit sem változott az évszázadok alatt és még mindig ugyanolyan jó vagy az ágyban. – mosolyog.

Összeszorítom a számat.

- De míg te maradtál a régi, én bizony erősebb lettem és már nem tudsz megölni engem ilyen könnyen.

- Te mocskos ribanc… hol van Andy?! – elkapom a csuklóit mikor a mellkasomra akar simítani. Semmi kedvem tovább játszadozni vele…

- Hmm pont előtted. – vigyorog.

- Ne játszadozz Roxana, vagy itt helyben megfojtalak! – markolok a nyakára – Hol Van Andy?!

- Daron…

Az alig hallható suttogásra mögé pillantok, a hang forrása felé, de egészen addig nem látok semmit, míg bele nem nézek az egyetlen éppen maradt tükörbe.

Döbbenten kerekednek el a szemeim a látványtól, a tükör mögött mintha egy hófehér szoba lenne, aminek az egyik sarkában ott kuporog Andy. Meztelenül, magzati pózba gömbölyödve, a karjain és csípőjén kékes, feketés foltok, az arca rettentően sápadt és beesett, a szemei kivörösödtek… az ajkai sebesek…

De… hogy került oda?

- Mit csináltál vele te átkozott? – szorítok a nyakára, a kezem remeg a dühtől ami végighullámzik rajtam.

A tükörben kucorgó Andy köhögni kezd, mire odakapom a tekintetem. A nyakát markolja, mintha fuldokolna…

- Én nem csináltam vele semmi… azon kívül, hogy kölcsönvettem a testét. – vigyorog gonoszul. Teljes nyugalomban igazítja meg a haját. – Most is épp te fojtogatod szegényt… szorítsd még egy kicsit a nyakam és érezni fogod a büntetésed… rabszolga.

- Nem… hagyd abba, ne bánts… - suttogja a tükörből.

A fejem szét akar robbanni a sok zavaros gondolattól. A hogyan és a miért egyre csak gyűlik, de ha ez a ribanc képes parancsolni nekem, akkor nekem fog fájni ha bántom. És… Andy-nek is?

Kurva nagy akaraterőbe kerül, de elengedem a torkát.

- Miért bántod őt? Nem ártott neked semmit. – kérdezem dühödten a szemeibe nézve.

- Hallod te magad egyáltalán? – kuncog összefont karokkal – Mikor lettél ilyen szánalmas, ha? Egy koszos kis ember, aki haszontalan. Miért törődnél te vele? Nézz csak rá! Egy kis alkohol… egy kis dugás és máris a halálán van!

Dugás? Miről beszél ez a lotyó? Andy meg én soha… várjunk csak! Lehet hogy…

- Kezd már derengeni valami? – dorombolja a tükörhöz sétálva. Hosszú körmével megsimogatja a felületét. – Mindent érzett amit tettél velem… pontosabban… mindent érzett ami fájt nekem. Ahányszor durva voltál ő sérült meg, amikor megdugtál… mond csak kicsi pondró… – fordul a tükör felé - … nem fáj a csontos kis segged véletlenül?

A tükörbe nézek, de Andy meg sem szólal, csak bámulja a padlót, amin fekszik, bennem meg a düh újult erővel lángol fel.

A ribanc! A nyomorul csaló, pszichopata lotyó! Össze vannak kötve?

- Ezért meg foglak ölni! Odakötözlek egy fához és felgyújtalak te nyomorult kurva, úgy fogsz megdögleni, ahogy a fajtád! – sziszegem felé gyűlölködve, ökölbe szorítom a kezem, hogy ne üssem meg, mert ha elkezdem… addig nem hagyom abba még marad a nyakán valami.

- Látod Andy? Ez az ő igazi természete! Tudod hány embert, elfet meg miegymást pusztított el? Velejéig gonosz, és soha nem érdekelte semmi magán kívül – kocogtatja a tükröt.

Andy felüti a fejét odabent, elgyötörten pillant rám, majd a testét bitorló, kígyószemű boszorkányra, aki mély elégedettséggel mered a látványra.

- Daron… nem gonosz… - suttogja.

Hogy honnan ez a bizonyosság, nem tudom…

- Szedd ki onnan, most rögtön és tűnj el! – mordulok a boszorkányra.

Gúnyos mosollyal fordul felém, ez a kifejezés egyáltalán nem illik az angyali archoz.

- Valamit elfelejtettél Daron. Itt én vagyok az, aki parancsol és te vagy a szolga, aki teljesíti. – sétál közelebb – Andy túl hosszú pórázon tartott téged, de majd én megmutatom mi jár annak, aki ellenszegül.

- Azt hiszed engedelmeskedem neked? Előbb halnék meg minthogy…

- Csa hogy nem tudsz meghalni és nincs más választásod. – kuncog, egyik kezét az arcomra simítja amit legszívesebben tőből elroppantanék – Ugyan, valld be hogy mennyire élvezted hogy velem lehettél. Pont úgy, mint régen.

Elkapom a kezét, de csak annyira szorítom egy hogy ne törjem össze a csontjait.

- Azt élveztem, hogy Andy-vel vagyok! Rá gondoltam, másképp hozzád sem nyúltam volna…

Mielőtt még befejezhetném a mondatot a másik keze csattan az arcomon. A tükörből egy kiáltás hallatszik, de nem figyelek rá. A boszorkányt bámulom gyűlölettől izzó szemekkel, és koncentrálok, hogy ne tegyek semmit vele, ne szaggassam darabokra, pedig de szeretném…


Honey2014. 10. 23. 16:07:42#31678
Karakter: Andy Hutchner



Elégedetten figyelem, ahogy engedelmes kiskutyaként elballag. Megnyalom az ajkaim és rámosolygok a pincérre, elvéve tőle a hatalmas koktélospoharat.

Az illata jó.

Lassan kortyolok bele, a nyelvemmel megnyalintva a szívószálat és beleszívok.

Azannya! Felrebbennek a szemöldökeim és lassan a számhoz emelem, a szívószálat oldalra bökve. Ez mennyei. Nagyot kortyolok, magamnak megtartom az ízt, a vérpezsdítő kábulatot, a fejemben a finom bizsergést, de mindent, amit veszélyesnek ítélek, szegény kis Andy kap. Mint mondjuk az alkohol hallucinogén utóhatását.

Nem tart sokáig, de ez tényleg minden pénzt megér! Azta! Elégedetten nyalogatom az ajkaim és táncolni támad kedvem. Pörögni, szédülni, hirtelen az ópiumhoz sincs kedvem, esetleg valami gyorsabb… A pulthoz megyek és feldobom magam a székre.

- Hello – mosolygok a srácra angyalian – Keverj nekem még egyet.

- Még… még egyet? Tényleg? – hökken meg.

- Talán kínaiul mondtam? Hogy hívnak, édes?

- Greg – nyögi. Intek egyet az ujjaimmal, meg se kell feszülnöm, az agya egyszerű és szivacsos.

- Greg, édes, csinálj nekem még egyet – lököm felé a pulton a poharat.

Hol van már Daron…?

Andy pedig hihetetlenül csendben van. Persze, épp detoxikál. felnevetek, a fogvájóval felkapva egy darab olivát, és a cukorba mártva nyalogatom le ínyencként. Hol van az én kis talpnyaló kutyuskám?

- Mehetünk? – ó, elő is került.

- Ó, várj, várj! – kuncogok – Greg megmutatja, hogy készül! – lelkendezek. Figyelem, ahogy kever, rázza a shakert, elvarázsolva figyelem a kézmozgását.

- Nem érünk rá, emlékszel? – csókol a nyakamba, aztán az ajkaimra. A számon serceg a cukor, de belemosolygok a csókba, dorombolva törleszkedek. Amint az ujjam az új pohárra fonódik, minden értelmét veszti.

- Most mehetünk! – jelentem ki, lassan felszívva a szívószálon.

Imádom. Gyönyörű. Ilyen szobát akarok, amint végre normális testem lesz. Elegáns, drága és nőies! Imádom ezt a stílust, nagyon régen, talán Marokkóban volt hasonlóm. Hatalmas, tömött párnák, kerevet, két hosszú, aranymintás pipa… kényelmesen dobom fel magam az egyik bársony kerevetre, és az ajkaimhoz emelem, provokatívan beleszívva, a szemem végig a vigyorgó Daronon tartom.

Abszint. Dupla, és hatalmas adag. Ópium. Kellemes, kába, az ujjaimmal bekúszok Daron bőre alá, maximális figyelmet fordítva hogy hullámzik az ujjam a puha bőrön, az izmok vájataiban. Feszítsd meg… Imádom. Tökéletes. Ő már akkor az volt, amikor megpillantottuk egymást, mikor is volt?

Nagyon régen.

Akkor máshogy számoltuk az időt.

De megláttuk egymást, akkor még gyönyörű voltam, kis híján térdig érő, hosszú, göndör szőkésvörös hajjal és hatalmas szemekkel, angyali arccal és ördögi testtel. Imádtam azt a testet. Azt hiszem, az volt az eredeti, vagy az első váltás, nem is tudom. Nem emlékszem. Nagyon régen volt.

Hirtelen fordul a világ és ránt ki az elmélkedésből, magam fölött a ziháló Daront nézem. Megijedek: túltompultam, elhagytam magam! Egy erősebb gondolat kell, hogy kitisztuljon a fejem, vagy legalábbis a nagyobb része szintén száműzetik Andynek. Hiszen még él.

Micsoda csók!

Mohón harapom, tépem, leszaggatom róla az inget, egy pillanatra se szállva ki a szájából. Kéjes sóhajjal nyúlok el a párnán, széles mosollyal hunyom le a szemem.

- Daron… csináld!

Imádom, amikor durva… van benne valami, ami a mai férfiakból kiveszett vagy eltorzult. Begerjedve zihálok, a párnát markolva, a számban szétterjed a vér íze.

Én csak élvezem. Minden, ami kicsit is fájdalmasabb, mint az ízlésem, Andyhez megy, nehogy lemaradjon a jóról. A sebek, a gyötrés, a fájdalom. Én nem leszek sebes, neki meg… mindegy.

Meglepve nyögök fel, kijjebb nyomva a seggem levegőért kapkodva és fél könyökre támaszkodva hátrafordulok. De ez… felnevetek, megringatva a csípőm.

- Te perverzebb vagy, mint… - zihálok. Nevetve nyögök meg minden mozdulatára. Hogy ég, éget és feszít, nem érdekel. Azt Andy érzi, én csak arra koncentrálok, egyre jobban ingerel, az izmaim megfeszülnek és hullámoznak. Lejjebb engedem a hátam, a fenekem feljebb és kéjesen nyüszítek. A legelemibb erő… Annak idején így csábultak el királyok, így kaphattam meg Keresztelő János fejét.

Zihálva nézek hátra, a hajamba túrok, és érzem, hogy most Daron mélyed el… Ez sokkal, sokkal jobb! Nagyobb vastagabb! Fél kézzel a derekamnál támaszkodik, a fejem egészen a párnába fúródik, nekem pedig ívbe hajlik a gerincem, hallom a hörgéseit, a bőr összecsapódását.

Ez az…

XxX

Elégedetten ülök le a díszes kaszinó egyik bárszékére és elmarok egy pezsgőt. Figyelmen kívül hagyva, hogy az előző kis menetünk minden pénzt megért, mégis Daron volt annyira figyelmetlen, hogy kissé eltúlozta a durvaságot, mégis gond nélkül sétálok és leülök.

Az a fájdalom, ami a felrepedéssel járt, Andynél van. Kíváncsi lennék, hogy néz ki a szaros. Majd megnézem a mosdóban. Én elégedetten bizsergek, kielégülten mosolygok, megcsókolva Daront hosszan.

Se harapás, se ujjnyomok. A testem fehér és tökéletes.

Andy viszont elég ramatyul nézhet ki.

Ó, rulett! Leülök és előredobok, mondjuk kezdetnek ötezer dollárt. Indulhat.

Menjünk számonként.

A kedvencem, Salome 16 volt és vörös.

Vörös tizenhat.

Marie Antoinette…

Sokáig játszok, előkerül Daron is, megcsókolom. Hm, whiskey? És nekem nem hozott? A szemem le sem veszem a forgó kis gömbről, előveszek egy szivart és meggyújtom, lassan beleszívok, elegánsan két ujjam között tartva.

- És igen! A fiatalúr duplázik! – elvigyorodok. Pár órája ülök itt, de a krupié már másodszor hozatott egy nagy adag zsetont. Minden előttem van, és így a legjobb. Mindig egy számra teszem meg. Micsoda vakszerencse!

A krupié már a halálán van és egyre több az öltönyös majom. Na mi lesz, felvisztek a főnökhöz, hogy csalok? Kétlem.

- Erre is van egy trükköd? – Daronhoz fordulok. Megborzongok, amikor a tenyere besiklik a hasamhoz, lassan végigsimítja a mellkasom, majd a csípőmnél…

- Ühüm… képzeld el a gyözelmet és a tied lesz – nevetek fel.

- Nem akarod elárulni? – duruzsol a nyakamba. A pezsgőbe kortyolok majd elnyomom a szivar maradékát. Lassan elfogy, pedig igazán remek. Meg aztán, azt csinálok amit akarok, nem sokáig maradok ebben a testben.

- Nem. Majd egyszer megtudod – nyalom meg az ajkait.

- Csődbe viszed az egész kócerájt, vagy mehetünk egy jó kis medencés partira?

Felcsillan a szemem és kényelmesen fészkelődök az ingem alatt garázdálkodó ujjai alatt. Felsóhajtok, hátrahajtva a fejem és kelletlenül csücsörítek. De annyira élveztem viszont a másik oldalon ott van, hogy micsoda menet lenne.

- Oké. Menjünk – iszom ki a maradék pezsgőt és oldalra teszem a poharat, élvezve a halk koccanást és lecsúszok a székről.

- Uram…? – néz utánam megnyúlt arccal a krupié – Befejezi? És a… zsetonok? – megrántom a vállam, belekarolva Daronba.

- Csak játszottam – intek, és felhajolok hozzá. – Menjünk, nagyon kíváncsi vagyok már a meglepidre is.

- Azt én is alig várom – biccent szikrázó szemekkel. Nevetve csókolom meg és gond nélkül kisétálunk.

XxX

Eeeez nem semmi, elismerősen füttyentek. Medence, fent elegáns, nagyon elegáns férfiak és nők, alul gyönyörű fürdőruhás alakok… besápadva az irigységtől figyelem az egyik előttem elsétáló hosszú combú szépséget.

Így vetkőzzek le, ebben a satnya testben? Még ha úgy néznék ki, nézek kedvetlenül az egyik erős, fiatal férfire, azt mondom oké, de ebben? Mint valami gyerek!

Így nem vetkőzöm le, ez szégyen!

- Innom kell valamit – morgok kelletlenül és leülök az egyik barakkba. Daron elballag, hogy hoz valamit, én pedig oldalra nézek.

Ott az a lány. Fiatal, nagyjából… talán 23 lehet, nagyon maximum. Tökéletes évjárat. Micsoda vékony derék, milyen hosszú combok! Az egész bőre halvány barnás, mint az arany a haja különleges szökésbarna és hosszú. Imádom a hosszú hajat. A csípőjéig ér. És ahogy nézem, eredeti!

Se műköröm, se erős festék.

Szuggesztíven nézem a lányt, ahogy nevet, a kezében a martinis pohár, fürdőruha, a hasa nem hurkásodik, ahogy ül és előrehajol, hanem inkább behorpad. Még tökéletesebb, olyan karcsú…

A mellkasom szétveti a düh és a féltékenység, összepréselt ajkakkal figyelem, mozdulatlanul.

Nevet, hátradobja a haját. A karján megfeszülnek az izmok, gömbölyű a válla, mégis kilátszik a kulcscsontja, a mellei feszesen a fémes-kék fürdőruhában, a csípőjén egy kendő.

Csak meredek rá, oldalra fordított fejjel, pislogás nélkül a kissé leeresztet pilláim alól, de kizárom a nevetést, a zenét, a vízcsobogás hangját, a cipők koppanását és az enyhe klórszagot.

Csak nézem.

Kell nekem.

Megérint valaki. de csak felvonom a szemöldököm, elkapom a lány pillantását. Nem izgat, milyen színá a szeme, azon tudok változtatni.

Gyűlölöm azt a lányt, mert olyan, amilyen ez a vézna fiúcska-test sosem lesz és még jobban gyűlölöm Andyt, hogy így néz ki. Az a lány gyönyörű, karcsú.

- Hé, szivi – ül le mellém Daron, de csak felvonom a szemöldököm, nem nézek rá.

- Milyen szép – mondom lassan, pislogás nélkül rajta tartva a szemem. Ő lesz, Ő kell, miután ez a kis senki végre felfordult! Egyszerűen kimehetnék belőle, felmetszve az ereit, a nyakát, átcsúszhatok a lányba, de a gyűrű… Daron túl értékes.

Most szenvedhetek ebben a pondróban.

- Ő? – követi a szemem Daron, elkapva a lányt, aki épp feláll és puha csípőringás közben átsétál a pulthoz. Magassarkú van rajta, a feneke gömbölyű, a vádlija feszes és finoman kilátszik a csípőcsontja. És a combja, istenem, milyen formás és karcsú! Nem válaszolok a nyilvánvaló kérésére, bosszant, csak mogorván eltépem a tekintetem és elveszem tőle az italt, belekortyolva egy hatalmasat.

Irigy vagyok és mérges, gyűlölöm! Hogy ez a féreg még nem fordult fel, még mindig bírja, bármit teszek!

- Ne aggódj – húzza magához Daron az arcom, komor fekete szemekkel mélyedek a pillantásába. – Sokkal dögösebb vagy mint ő valaha is lesz.

- Ennél nagyobb hazugság is csúszott már ki a szádon – préselem össze az ajkaim. Minden porcikám izzik és ki akar törni ebből a börtönből! Undorító! Felhajtom az erős alkoholt és előpöccintek egy szivart, elvéve az asztalra készített gyújtóval szívok bele mélyet. – Haza akarok menni – lököm oldalra a poharat. Bár csábító a pulton való dugás, most nincs rá ihletem. – Vissza a hotelbe.

- És mi lenne a többi programmal? – egyenesedik ki ültében, de megrántom a vállam. Rohadtul nem érdekel.

- Ráér, nem? Holnap is ott lesznek. – rá se nézek, csak mélyet slukkolok a cigiből, fél kezem zsebre vágva. Alkoholt akarok, és esetleg valami erősebb kedélyjavítót. Ennek a testnek már úgyis mindegy, teljesen használhatatlan… semmire se tudom használni! Idegesen forgatom a gyűrűt az ujjamon.

Nem nézek Daronra, leszarom, mit gondol. Idegesen rágom a szűrőt, amikor mögém lép és egyik kezével a derekam, a másikkal a vállam karolja át. Ezzel nem fog a hangulatomon dobni.

- Mi ütött beléd? – csókol a nyakamba, de csak oldalra fordítom a fejem és mereven nézem a lányt. Olyan szép… biztos okos. Imádom, a nők annyival gyönyörűbbek, varázslatosak… a férfiaknál olyan sok minden nevetségesnek hat! De egy nő… mindig provokatív és vonzó… - És mi van a külön meglepetéssel?

- Most rohadtul nem hiszem, hogy bármivel is meg tudnál lepni, Daron – rázom le magamról a kezét, de elkapja a kezem.

- Azért had próbáljuk meg – csókol meg, magához húzva.

Az a szerencsére, hogy ezt még mindig nagyon jól csinálja… felsóhajtok, lassan engedve, kicsit nekidőlök a mellkasának, és mire elenged, halvány mosollyal nézek fel.

- Jó, legyen. Kíváncsi vagyok, mit találtál ki ezek után – biccentek. Az asztalra dobom a pénzt, és kisétálok.

- Gyere – karolja át a derekam és kivezet.

De a lányt megjegyeztem. Amint Andy eltűnik, ő lesz az én tökéletes testem ebben a világban, és minden a lábaim előtt fog heverni.

Daronnal együtt.


Moonlight-chan2014. 10. 23. 02:17:35#31674
Karakter: Daron




- Hiszen jól áll neked a vörös – hunyorog rám miközben kéjesen mosolyogva a végighúz egy újabb epret a mellkasomon, alaposan becsokizva azt – Igen, Így sokkal jobb.

Bár a torkodon akadna!

Mosolyogva figyelem őt, incselkedőn nyalogatja a csokit az ajkairól, körbeszopogatja az epret és erről azonnal beugrik a kép mikor a farkamat nyalogatta azokkal az ártatlan szemeivel pillogva.

Az ujjai közé csippent egy gerezd narancsot, alaposan becsokizza, majd az ajkai közép fogva a felét kínálja nekem, én pedig mohón veszem a fogaim közé rögtön azután pedig az ajkait is. Finom belga csokis Andy, selyemlepedőn tálalva…

- Tényleg finom.

- Mondtam – ül fel mellém - Nem árulod el, mi a meglepetés? – puhatolózik, majd lehajolva hozzám kéjesen végignyalja a mellkasom, az érzésre megfeszül a testem, bizseregni kezd az ágyékom.

Csak szeretnéd ribanc!

- Nem. Azért meglepetés – bekapok pár narancsot míg ő falatozik, semmi mást nem eszik meg az epren kívül. Andy nem ilyen…

- Sebaj, majd meglepődök – csókolgat és végre befejezi, mikor már a csoki is rám hűlt és odaragadt – Jóllaktam. Mehetünk is, szedd magad rendbe, csokifiú – vigyorog, majd a törölközőt felkapva a fürdőbe libben – Letusolok.

- Ne mossam meg a hátad? – mondjuk szögesdróttal?

- Nem kell – kiált hátra a csípőjét ringatva a fürdő felé – Mindjárt jövök. Majd este… de akkor kipróbáljuk a nagy kádat, mit szólsz?

Mielőtt válaszolhatnék eltűnik és becsukja az ajtót. Fáradt sóhajjal túrok a hajamba, undorodva pillantok a mellkasomra és egy szemvillanás múlva ismét tiszta vagyok, egy rövid gondolkodás után pedig már fel is öltözök. Vörös inget veszek a fekete zakó alá, had élvezkedjen még a lotyó az utolsó éjszakáján!

 

***

 

A limóban ülve, egymáshoz simulva élvezzük a panorámát. Andy az ingen keresztül cirógat, az ujjai érintése csiklandoz, de mosolygok rajta. A feje a vállamra dől, a frissen mosott hajából enyhe ánizsos illat árad, amit még a víz sem mosott ki. Mindig is utáltam ezt az illatot, éppen ezért nem felejtettem el sosem. Olyan ez, mint mikor a nikotin allergiás arcába fújják a füstöt, csak én nem köhögök tőle és nem is fuldoklom, ahelyett inkább elképzelem, hogy őt fojtogatom élvezettel, míg az élet utolsó szikrája is távozik belőle.

Jó is lenne, ha már ott tartanánk…

- Ne menjünk moziba – nyöszörgi kérlelőn egy csókot nyomva a számra – Nincs kedvem a sok rejszolót hallgatni. Majd csinálunk otthon mozit – neveti.

- Benne vagyok – nekem teljesen mindegy.

Megsimogatom az oldalát, majd könnyedén magamhoz emelem egy csókra. Fürgén veszem birtokba az ő adakozó ajkait, közben a hátára simítva hajtom közelebb, hogy a törékeny kis teste az enyémhez íveljen. Olyan könnyen összeroppanthatnám… de azzal nem lenne vége.

Elhajolok tőle, lenyomom a mikrofont és megadom a sofőrnek a V bár címét. Megnéztem a turistatérképen, pont ott áll ahol annak idején a Barlang is, amit sokan csak ópiumbarlangként emlegettek, míg a hatóságok rá nem jöttek a vörös szobában történtekre és be nem záratták. A tulaj persze megúszta és diszkréten újrakezdte a bulit.

Mire elintézzük a címet a gazdám kezében ott díszeleg a vékony fekete cigaretta. Régen még füstölőt használt mielőtt feltalálták volna a sodort dohányt, de az illatuk ugyanaz.

- Adj tüzet – pillant rám, és már meg is gyújtom neki.

Elégedetten pöfékel egy darabig, majd hirtelen közelebb hajol és megcsókolva egy adag émelyítő szagú füstöt fúj a számba.

Ha tudnék hányni már megtettem volna…

- Megjöttünk.

Hála a teremtőnek!

- Azta! Micsoda hely!

- Megmondtam – itt aztán lehet lazulni és arra most nekem is nagy szükségem van, hogy ne robbanjon fel a fejem és legyen minden csupa Daron a’la agyvelő.

- Szóval koktél. Ezer dollár? Mi van benne?

- Meglátod – teszem a derekára a kezem és bevezetem az elegáns bárba, ahol rajtunk kívül még csak egy vendég van a korai időpont miatt. Itt este kilenc után kezdődik az élet.

- Azt mondtad, hogy a tulaj ópiumot terjesztett? – kérdezi miután leültünk – Ez a tulaj? – int a belépő alakra, s ahogy ránézek azonnal felismerem Danny-t, akin igen csak meglátszik az a tizenöt év.

Pedig csinos fiúcska volt, de most inkább… nyúzott… kiöregedett.

- Igen. Miért?

- Ha még csinálja, vonuljunk el egy kicsit, csak kettesben – simít a mellkasomra követelőzőn.

Elvigyorodom és elkapom a kezét, majd egy csókot nyomok a tenyerébe.

- Oké, akkor én elintézem, míg te megkóstolod a specialitás. Mit szólsz?

- Rendben. – mosolyog az ujjait a tarkómra simítva – A legjobbat.

- Danny azt adja amit akarsz, ha jól megfizeted. – állok fel, várva az engedélyt.

- Ó hát adj neki amennyit kér. – legyint, majd a pincérfiúhoz fordul mikor az elé teszi a híres ezerdolláros csodakoktélt.

Tudom mi van benne, pont ezért hoztam ide. Én utálom azt a koktélt, fő alkotórész az abszint, a legdrágább fajta és hát az abszintba ánizs is kerül a készítéskor így jórészt olyan az ízé is. Abban a koktélban pedig van zöld, fekete és fehér abszint, mentával és citromfűvel. Arról híres ennyire, hogy egyrészt mennyei az emberek szerint, másrészt egy koktéltól úgy beállnak, hogy ha karót dugnának a seggükbe azt sem éreznék már.

Danny-t az irodája előtt érem utol, ahol a biztonsági őre a vállamra nyomja a tenyerét, hogy megállítson.

- Ez magánterület, tilos a vendégeknek. – mondja monotonul.

- Danny-vel tárgyalnék. – az illető kinéz az irodájából, homlokráncolva néz végig rajtam. A mélyen ülő fekete szemei egy cseppet sem olyan vonzóak mint régen, a három színűre festett haja már nem teszi pajkossá, hanem inkább öregíti. Szívás embernek születni…

- Te valahonnan nagyon ismerős vagy. Találkoztunk már? – közelebb jön.

Ha te azt tudnád… - A Barlang törzsvendége voltam – felelem kitérőn – A barátommal a vörös szoba miatt jöttünk.

Méricskélőn néz, tudom hogy most azt latolgatja megéri-e neki? Nem vagyok-e zsaru? Van-e pénzen? De persze lerí rólam a válasz.

- Mennyi?

- Két óráig, a legjobb anyagot és senki se zavarjon. Szóval mennyi?

Kalkulál, majd… - Tizenöt rúgó.

Benyúlok a zsebembe és előhúzok húszezer dolcsit és a kezébe adom. A borravalóra csak néz egyet, aztán int a gorillájának, aki már indul is előttem.

A bárban Andy már a pultnál ül és a pincérfiút bámulja, bárgyú vigyorral az arcán a pincér meg hol rá, hol a kezében tartott pohárra pillant.

- Mehetünk?

- Ó várj, várj! Greg megmutatja, hogy készül! – lelkesedik és áthajolva a pulton a szájába dob egy olívabogyót, ami tuti a martini adaléka, nem pedig előétel.

- Nem érünk rá emlékszel? – megcsókolom, hogy eltereljem a figyelmét, ami félig meddig működik is, míg elé nem kerül a pia.

- Most mehetünk! – a pultra dob kétezer dollárt, majd az italával vígan ballag mellette.

 

A vörös szobában tényleg minden vörös és olyan akár az sejk lakosztálya. A két vízipipaszerű szerkezetek a hatalmas vörös-arany párnák mellett állnak, Danny gorillája fel is tölti őket az ópiummal.

Alig fél óra múlva elfüstöljük, meg nem árt, mert elf vagyok, de az érzés mégis olyan bizsergető, zsibbasztó, hogy egy pillanatra azt a kényelmetlenséget is elfelejtem, hogy aki éppen rám mászik az nem Andy, hanem a múltam egy gyűlölt alakja.

Csak tudnám hová rejtette Andy-t…

Erre a gondolatra elkapom a nyakát, s annál fogva nyomom hátra a hatalmas párnára és vadul az ajkaira marok… A fogaimmal marcangolom, tépem, az egyik helyen meg is sebezve, míg Andy a nadrágomnál matatva szedi szét a cipzárt, addig én az ő nadrágját rántom le, egy diszkrét kis reccsenéssel.

Engednek ruhák, a bőre a kezem alá simul a puhasága, a fehérsége vadító. Szét tudnám tépni…

- Daron… csináld!

Nyöszörgi a számba. Felmordulva ragadom meg a bokáját és hasa rántom, így még inkább hozzáférek a seggéhez, amit az ajkaihoz hasonlóan meggyötrök mielőtt megragadnám a vízipipa szipkáját amit azonnal bele is nyomok a fenekébe.

Megrándul a teste, hátrapillant a válla fölött, s látva, hogy mit történt nevetni kezd, de csak addig, míg nem mozdítom benne a csövet, aminek a végén a fém könnyedén csúszik a nedves fenekében.

- Te perverzebb vagy… mint…

Beljebb nyomom a végét, elhallgat és nevetni-nyögni kezd egyszerre, majd mikor már majdnem elélvez kirántom belőle a csövet és abban a percben belé vágom magam, úgy hogy rögtön megfeszül és el is élvez. Magamat sem hagyom állva, erőseket lökök rajta, a párnába préselem, egyáltalán nem kímélem. Megérdemli a ribanc!

Hátranyúl, a keze először a csípőmön simít, majd lejjebb kalandozva a seggembe markol, a körmeivel szorít és húz magába, közben égő csíkokat hagyva a keze után.

- Andy… - sziszegem a vállába harapva, majd még egy lökéssel benne is maradok és szabadjára engedem a gyönyört…

 

***

 

A Playboy klubban az első amit meglát az ember a nyuszinak öltözött alkalmazottak, az elegáns asztal, a vaxolt fapadló… a méretes bárpult és a falon ékeskedő hatalmas dollárjel, ami azt hirdeti ez a gazdagság színhelye.

Andy rögtön beveti magát a forgatagba, a hely tömve van, a bárpultnál nincs szabad hely, de azért odafurakodok és kérek két Whiskey-t.

A rulett asztalnál érem utol a toroköblítőm után, a tálcáról lekapok egy pezsgőt és a kezébe adom.

- El a kezekkel cicuskám, ő az enyém! – hessentem el a rátapadni készülő nőcit.

Fintorogva odébbáll, Andy mosolyogva dobja ki a pénzt a zsetonokért, majd elkezdődik a kör.

 

A pezsgő érkezik, az üres poharak távoznak, a vendégek tombolnak a klub eddigi legnagyobb veszteségét éli és ha a gazdám így folytatja le is húzhatják a rolót.

- Ééés igen! A fiatalúr duplázik!

- Erre is van egy trükköd? – kérdezem hátulról átkarolva, a kezem bekúszik az ingje alá is.

- Ühüm… képzeld el a győzelmet és a tiéd lesz! – vigyorog elégedettem, a pezsgőt hozó nyuszilány tálcájára dob egy marék zsetont és elveszi az aranyló Dom Perignont.

Hát persze…

- Nem akard elárulni?

- Nem. Majd egyszer megtudod.

Hamarább, mint azt te gondolod…

Már majdnem éjfél felé jár az idő, pár órája itt vagyunk és az az érzésem az asztal lassan le fog billenni, vagy a kaszinó fogy ki a zsetonokból, de a krupiénak már remeg a keze pörgetéskor. Ritka az ilyen szerencsefia, de emberi szemmel tudják, hogy nem csalhat, hozzá sem ért a golyóhoz, vagy a forgatóhoz, de a boszorkány nagyon is könnyen elintézi. Én viszont már elérkezettnek látom az időt, hogy lelépjünk végre innen és közelebb kerüljünk ennek a szarnak a végéhez…

- Csődbe viszed az egész kócerájt, vagy mehetünk egy jó kis medencés partira?


Honey2014. 10. 22. 20:16:17#31670
Karakter: Andy Hutchner



Kényelmesen pillantok rá, hátratúrva a hajam. Tudom, hogy tetszik neki, nem lehet nem észrevenni. És ahogy alulról felles rám, mint egy vadászó nagymacska… hogy tetszhet neki ez girhes, minden vonalat és finomságot nélkülöző test?!

- Igen, azt is fogom tenni – dorombol, sóhajtva hunyom le a szemeim. Ne hagyd abba – megmutatom a legbűnösebb, legjobb helyeket. Életed legjobb napja lesz, ígérem…

Mohón belém fojtja a szavakat a csókkal, én pedig mohón felnyögve csókolom vissza, belemosolyogva és finoman az ajkaira harapok. Micsoda étvágygerjesztő ágytorna lesz itt mindjárt, hajaj.

- Ez jól hangzik – dorombolok macskásan, finoman még pucsítva is hozzá, ahogy az erős tenyere végigsimít. Gátlástalan, szexéhes, vad és szenvedélyes, ugyanolyan élvhajhász, mint én…

- Előbb kérem az előételt… aztán te bekebelezed a főételt, én pedig a desszertemet.

Megvadít, de nyugodtan hagyom, hogy garázdálkodjon, Kényeztessen, elvégre én vagyok az ura, a gazdája… az úrnője!

- Tökéletes – megtervezte a napi programot… tökéletes az életem – És aztán?

- Aztán… hogy kipihenjük az ebédet, elviszlek egy erotikus moziba, egy vérpezsdítően perverz filmre… - csúsztatja fel a tenyerét a vékony combokon. Finoman az ajkamba marok. Ez az… - Utána a V bárban megkóstolhatod a híres ezer dolláros koktéljukat. A bár tulaja régen ópiumot terjesztett… - húzza széjjelebb a lábaimat, én pedig átteszem a testsúlyom a térdeimre és finoman kijjebb nyomom a fenekem, hogy teljesen hozzá tudjak dörgölőzni. A pilláim alól elégedett mosollyal figyelem.  – Megvacsorázunk a királyi Joel Robuchon étteremben… csokoládékülönlegességek első osztályon – suttogja a fülembe, az ajkai mozgása és a forró lehelettel kísérve végigfut rajtam a libabőr. Imádom, csináld még, most! Az ajkaimra tapad, mohón megcsókolva, szinte beszívja az ajkaim és megérzem, hogy a csípőnek nekem simul. Feljebb nyomom a fenekem finoman, hogy pont lyukra essen, viszont ne nagyon kelljen megerőltetnem magam, és az ajkaimba harapva egyetlen mozdulattal belém csúszik. Felnyögve rántom meg a takarót, ökölbe szorított kézzel, de élveteg mosollyal hunyom le a szemem, még jobban ringatva magam alatta. Minden mozgásnál rekedt hangon felhördül, és így a szavai még borzongatóbbak. Zihálva tolom feljebb magam, ívbe hajlítva a testem és hátrapillantok rá. Jól csinálod…

- Aztán? – lehelem.

- Aztán… benézünk a Playboy klubba… - mozgatja a csípőjét, az izzadt bőrünk surranva csattan, kéjesen lehunyom a szemem, az ujjaim alatt recseg az anyag, a puha lepedő. Igen… - Rulett – döf mélyen – Póker – csatt – szerencsekerék – ahhh… - black jack – hörög, a csípőmre szorulnak az ujjai erősen. Úgyis Andyn lesz nyoma, én tökéletes vagyok. Kéjes nevetéssel zihálok, nyelve egyet és megnyalom kiszáradt ajkaim, finoman ellentétesem mozogva a lökéseivel.

Csalódottan nyitom ki a szemeim, de egy vad mozdulattal fordít meg, ettől pedig majdnem elmegyek. Imádom, amikor vad és tényleg, Férfi… mosolyogva nézek, végigkarmolva a karjait, megemeli a lábam és pedig feljebb a csípőm. Gyere már vissza, megöl a kielégítetlenség!

Csak egy mozdulat, megfeszül a hátam élvezve felnevetek. Lefog, érzem az erejét, zihálva mozgok vele együtt. Nyers fizikai erő…

- És… uhtána? – nyögöm két lökés között, halkan felsikkantva. Ott, ott jó!

- Utána… XS nigthclub – morran még egy erőset lökve, felszisszanak elhaló hangon. Mennyei! – Las Vegas elitje… együtt egy medencés bárban – mozog, lehajtva a fejét, a mellkasa csillog az izzadtságtól. Elvarázsolva figyelem – Elvarázsolunk mindenkit… és ott foglak megdugni – sziszegi a fülembe – A DJ pulton… százötven ember szeme láttára! – döf erőset, én pedig sikoltva feszülök meg, minden izmom elégedetten, kimerülten rebeg, mintha elpattant volna bennem a húr.

Zihálva ernyedek el, megnyalva az ajkaim és rápillantok elégedett, halvány mosollyal. Ő is zihál, a haja csapzottan lóg a homlokába, még érzem, ahogy bennem lüktet. Mmmh… Levegőért kapkodva vigyorodok el. Azta. És ez csak az előétel?

- Ezt… mikor találtad ki? – csókolgatom meg a száját.

- Míg te húztad a lóbőrt – rázza mega fejét – És a végére jön a nagy meglepetés. Egy különleges hely, amit meg akarok mutatni. Imádni fogod.

- Már alig várom- feszítem meg a karom figyelmeztetően, de elégedetten figyelem, ahogy azonnal elenged és felül.

Ez a test ANNNYIRA UNDORÍTÓ! Hogy tudnak a férfiak ennyire undorítóak lenni?!

Hmm… édes, krémes csokoládéillat! Letörölgetve magam kapom vissza az elorzott alsót és hátratúrva a hajam, hátrasimítva a homlokomból ülök fel az összetúrt ágyon.

- Parancsoljon, Uram – tartja mellém, leülve az ágyra. Isteni, édes istenem, mennyet! Az életem tökéletes. Kitalálni se lehetne jobbat. Felé mászva tátom a szám, bekapva egy falat édes csokoládé mártott epret, megnyalogatva a szám.

- Hmm, finom – sóhajtok fel, négykézláb állva előtte. Egy pucér elf szolgálja fel az édességem és megetet… ezt szabályba iktatjuk. Tökéletes. – De valami… hiányzik – húzom össze finoman az ajkaim.

- Micsoda?

- Nem tetszik a tálalás – kopogtatom meg a tálat a körmeimmel, és egy mozdulattal kirántom Daron alól a támasztó kezét. Meglepve dől el, a tál meging és a krémes, sűrű csokoládé végigfolyik a mellkasától, lassan csordogálva. Hm, ha lejjebb is jutna, onnan is leszopogatnám. Felvont szemöldökkel mérem végig. Így már tökéletes. Ízlésesebb tálalást el se tudnék képzelni.

- A végén még igazi szado-mazo kiscica lesz belőle, bár a csoki jobb, mint a vörös viasz – vigyorog. Tudom, hogy tetszik neked, te perverz állat. Imádod.

- Hiszen jól áll neked a vörös – hunyorítok és felveszem egy epret, lassan végighúzva a mellkasán a csokiban és elégedett mosollyal elroppantom. – Igen, Így sokkal jobb – nevetek fel. Kényelmesen falatozom, ó, gyümölcstál. a fogaim közé kapok egy csokiba forgatott narancsot és lehajolok hozzá, megcsókolva, miközben a fogaival szétroppantja. Tudom, hogy imádod a narancsot… belemosolygok a csókba, mohón szusszanva húzódok hozzá, elégedett mosollyal.

- Tényleg finom – mar az ajkaimba.

- Mondtam – ülök le kényelmesen mellé. – Nem árulod el, mi a meglepetés? – nyalom meg az ajkaimat, lehajolva végignyalom a mellkasát begerjedt nyögéssel, lenyalva róla a csokit egy vastag csíkban. Mennyei! Az emberek tényleg képesek valami jóra is!

- Nem. Azért meglepetés – fog ő is egy narancsot, de csak úgy magában eszegeti a gerezdeket a hátán fekve.

- Sebaj, majd meglepődök – csókolom meg, aztán összeütöm a kezeim. Kiettem az összes epret, nekem csak az kell – Jóllaktam. Mehetünk is, szedd magad rendbe, csokifiú – hunyorítok jókedvűen és felállva veszek elő egy tiszta törülközőt. Nem kockáztatok, beviszem magammal. – Letusolok.

- Ne mossam meg a hátad? – ül fel.

- Nem kell – rántom meg a vállam. Valami dögöset akarok felvenni, hogy egész idő alatt meredjen a farka, annyira kívánjon. – Mindjárt jövök. Majd este… de akkor kipróbáljuk a nagy kádat, mit szólsz? – húzok a mellkasára még egy csíkot a csokiban, és a szemébe nézve lenyalom az ujjam. Megunhatatlan. nevetve csukom be magam mögött a fürdő ajtaját és engedem meg a forró vizet.

Gyorsan letusolok és a derekamra csavarva egy vörös törülközőt kinyitom a tartószekrényt, benne a nagy tükörrel.

Végigmérem a padlón heverő, kifacsarodott Andyt. A ma reggeli menet, a tegnap, a tegnap éjféli dőzs, az alkohol, a drog… a karja foltos, a szeme szinte vibrál. Sárga szemekkel mosolygok, hátratúrva a hajam és közelebb lépve nyomok egy csókot a tükörre.

- Ne félj, már nem fáj sokáig.

XxX

Imádom… ezt a várost. Itt karok maradni, kivéve, ha nem mutat jobbat. A minek lehet a világ… mosolyogva dőlök neki Daron oldalának, a karja alá simulva, mosolyogva nézek ki az ablakon. Egy kezem a mellkasán, néha megmozdítom, megsimítva az erős mellkast az ing alatt. Vörös. Imádom rajta a vöröset.

Rajtam fekete van. Egy boszorkány hordjon normális ruhát. Feketét.

Egyre erősebb vagyok, ahogy Andy gyengül… nagyon maximum, ha szívós a kicsike, egy hetet adok neki. Daron tempóját nem bírják ilyen kis törékeny virágszálak. Ilyenek nem is valók a világba. nem kár érte.

- Ne menjünk moziba – nézek fel rá, az álla élére nyomva egy csókot – Nincs kedvem a sok rejszolót hallgatni. Majd csinálunk otthon mozit – nevetem el magam.

- Benne vagyok – simogatja meg az oldalam, és felhúz magához egy csókra. Mosolyogva szusszanok fel, megsimítva az arcát. Olyan régen volt. Tudom, hogy neki én kellek, én vagyok számára a tökéletes. Meg tudok adni neki mindent, amire csak az életben vágyott, megvan a tempó, a hév, a lendület… és ha ezt belátja – miután Andy végképp eltűnt – mienk lesz a világ. Ki akadályozna meg? Előre hajol, hogy lenyomja a gombot, hogy beszélhessen a sofőrrel, megadja neki a V bár címét. Izgatottan mosolygok, kényelmesen visszafészkelve magam az oldalának, nekidöntve a hátam, hogy a keze a derekamon pihen. A zakózsebemben kitapintom az egyik szivarosdobozt, elégedetten pöccintem ki egy vékony, barna rudacskát és puhán az ajkaim közé veszem.

- Adj tüzet – pillantok rá és figyelem, ahogy sercenve meggyullad a szivar vége, én pedig lassan beleszívok, kényelmesen keresztbe dobva a lábaimat. Elegáns. Imádom az eleganciát. Kellemes illat, a picit füstös ánizs és dohányszag tölti be a kocsit. Lassan szívom meg, hátrapillantva rá és leintem magamhoz, puhán megcsókolva, átfújva a füstöt a szájába finoman, aztán megnyalom az ajkait, megcsippentve az állát.

- Megjöttünk – szól hátra a sofőr, én pedig elegánsan kiszállok, ahogy kinyitják az ajtót.

Micsoda hely.

- Azta – taposom el a csikket. – Micsoda hely!

- Megmondtam – lép mellém, zsebre vágva a kezeit. Felmosolygok rá, hunyorítva és megnyalom az ajkaim.

- Szóval koktél. Ezer dollár? Mi van benne?

- Meglátod – teszi a derekamra a kezét és besétálunk. Elgondolkodva foglalok helyet.

- Azt mondtad, hogy a tulaj ópiumot terjesztett? – fonom össze az ujjaim. – Ez a tulaj?

- Igen. Miért? – ül le. Oldalra pillantok, megpattintva a fogaimmal a körmöm.

- Ha még csinálja, vonuljunk el egy kicsit, csak kettesben – simítom meg a mellkasát csillogó szemmel.


Moonlight-chan2014. 10. 22. 00:48:59#31664
Karakter: Daron




Az emlékek néha nagyon hasznosak tudnak lenni. Most már értem a szenilitás súlyosságát és hála a teremtőnek nálam nem áll fenn ennek a veszélye. Mind a nyolcszáz évemre pontosan emlékszem, minden gazdámra, minden városra ahol jártam…

A teraszon langyos szellő simogatja a testem, mégis minden porcikám feszült, fáj a fejem – pedig nem hittem, hogy lehetséges -, de az is lehet, hogy hipochonder leszek, ha tovább lélekbúvárkodom.

Ahhh! Miért ilyen bonyolult ez a kurva élet?!

A kezeim ökölbe szorulnak, a korlát fekete fém csöve csikorog a markomban. Összenyomom, a kezem csupa kosz lesz a lepergett fekete festéktől, de örülhetnek a parkolóban álló kocsik tulajdonosai, ha nem lesz egy kültéri kanapé a Mercedes tetején!

Járkálok egy darabig, majd eltüntetem a koszt a kezemről. Gondolkodom, járkálok, gondolkodom, leülök, felállok, járkálok, megőrülök… gondolkodom…

Oké, nyugalom! Gondolj a zhen-re! A kibaszott Buddhára, vagy a tibeti lebegő szerzetesre!

 

Úgy fél óra múlva zárom magam mögött az erkélyajtót és egy hosszú pillantást vetek az ágyon alvó Andy-re miközben a fürdőbe megyek.

Még mindig olyan, mint egy ártatlan angyalka, a nagy bámulós fekete lélektükreivel, meg a pirulós arcával együtt. Direkt alszik felső nélkül, vagy csak újabban így szereti?

Nem, nem! Csak nyugi!

Eltűntetem magamról a ruhákat és beállok a zuhanyfülkébe, megeresztem a hideget. A fogaim között szűrve a levegőt, vacogva, de tisztább fejjel tűröm. Jó lesz ez így. Minden egyben marad, kezdve az eddig szétrobbanni készült agyammal!

Akkor szállok ki mikor kis híján a farkam is ellilul a jeges zuhatagtól, egy törölközővel megtörlöm a testem és kinyitva a fürdőszobai szekrényt eligazítom a hajam a tükörben.

Magamat ugyanúgy hegyes füllel, aranyló szemmel látom, csak az emberek szemében vagyok normális.

De nem vagyok az, és a környezetem megváltozott az évek alatt. Új lehetőségeket adott, ugyanakkor még mindig van valami, ami elfeledetten, de a város része.

- Daron?

A tükörbe pillantok, végre felébredt, már azt hittem nem is méltóztatik felkelni, csak délután. Magamra varázsolok egy fekete alsót és egy mosolyt, majd kilépek a fürdőből.

Andy az ágyon ül, édesen és kócoson. Annyira csábító, mint egy finom tejszínhabos édesség.

- Jó reggelt – leülök mellé, ő pedig mosolyogva dől vissza az ágyba – Hogy aludtál?

- Pihentetően. – sóhajtja, a hullámos tincsei minden mozdulatnál rúgóznak az arca körül - Reggelizzünk!

- Nem vagy másnapos? – kérdezem alaposan megfigyelve.

Semmi nyoma, hogy tegnap ivott volna. Pedig aki először ivott, annak a minimum lenne, hogy fáj a feje másnak.

- Már miért lennék? – vonja fel a szemöldökék.

Nocsak… nem rémlik a tegnap este kicsikém? - Mindegy.

- Nem kapok jó-reggelt-csókot? – mosolyog incselkedőn, az ujjaival hívogat magához és ki vagyok én, hogy ellenálljak?

Hagyom, hogy megcsókoljon, úgy ahogy neki tetszik és magára húzva el is mélyíti a kísértést.

– Majdnem olyan jó, mint a reggeli lesz.

Oldalra gördül, a telefont felkapva tárcsázza a szobaszolgálatot. A kis alsó második bőrként feszül a fenekére, a háta hibátlan bőre, a kecses nyaka vonzza az ajkaimat. Belecsókolok a nyakába és végig a hátán egészen az alsója gumis derekáig.

- Hm, előétel? – teszi le a kagylót, macskás mosollyal pillant hátra – Kipihented magad?

- Nagyon…

- És? Mi legyen a mai program, hova menjünk? Azt mondtad, meg akarod mutatni a kedvenc helyeidet a városban.

- Igen azt is fogom tenni… - csókolgatom lejjebb a combjain - … megmutatom a legbűnösebb, legjobb helyeket. Életed legjobb napja lesz, megígérem.

Visszahajolok fölé és megcsókolom, a kezemet a nyakára fonva tartom, az ujjaim görcsösen igyekeznek szorosabbra zárulni a nyakacskája körül, de fegyelmet erőltetek rájuk.

- Mmm ez jól hangzik… - vigyorog elégedetten, a csípőjét enyhén megemeli, mikor lehúzom róla az alsót.

- Előbb kérem az előételt… - duruzsolom a bőrébe a vállaitól lejjebb haladva - … aztán te bekebelezed a főételt, én pedig a desszertemet. – a fenekébe harapok, mire sikkantva rándul meg és kuncogni kezd. Teljes nyugalomban elterül alattam, a fejét a kézfejeire fektetve néz rám.

- Tökéletes… és aztán?

- Aztán… hogy kipihenjük az ebédet elviszlek egy erotikus moziba, egy vérpezsdítően perverz filmre… - besimítok a combjai közé - … utána a V bárban(kép) megkóstolhatod a híres ezerdolláros koktéljukat. A bár tulaja régen ópiumot terjesztett… - megsimogatom az oldalát, majd széjjelebb lassan húzom a lábait - … megvacsorázunk a királyi Joel Robuchon étteremben(kép), csokoládékülönlegességek első osztályon… - megszabadulok az alsómtól a perzselő tekintet végigkísér, ahogy ismét fölé mászom és most már hozzá is simulok. Pont elérem az ajkait, hogy forrón megcsókolhassam, ezzel egy időben a farkamat is a helyére igazítom és már benne is vagyok. Felnyögök a gyönyörtől, Andy felsóhajt, elszakadva tőlem pihegve visszafekteti a fejét a karjaira, a válla fölött néz engem, miközben megmozdulok benne.

- Ah… ahztán?

- Aztán… benézünk a Playboy klubba(kép). Rulett… póker… szerencsekerék… black jack. – mondom, minden szót egy lökéssel erősítve meg, a teste izgatón hullámzik alattam, az ajkai nyitva, de szeme résnyire nyílva figyelnek.

Kihúzódom belőle, a combjait elkapva fordítom meg, hogy a hátán feküdjön. Kuncogva, az ajkit harapdálva engedi, hogy csináljam amit akarok… A nyakamba csimpaszkodva húz magához, de előbb még az egyik vékony lábát a vállamra dobom, hogy mélyebben hozzáférhessek a szexi, szűk fenekéhez.

Mindketten felnyögünk mikor újra belé nyomulok, gyorsabb, nyersebb tempót diktálva, a csuklóit is leszorítom a párnára.

- És… uh-utána?

- Utána… XS nightclub(kép). – lihegem mélyen belé nyomulva - Las Vegas elitje… együtt egy medencés bárban… elvarázsolunk mindenkit… és ott foglak megdugni… a DJ pulton… százötven ember szeme láttára… - duruzsolom rekedtesen a fülébe, az utolsó szóra felfelé döfök egy erőset, eltalálva így a legérzékenyebb pontját. Hangosan felkiáltva elélvez, az észvesztő szorítás magával ránt engem is…

Tartom magam, nem nehezedem rá, de nem is mászom le róla. Meg sem mozdulok, csak várom, hogy rám nézzen és mélyeket lélegezve nyugtatom magam. Tiszta fej.

- Ezt… mikor találtad ki? – kérdezi feljebb emelve a fejét az ajkaimba harap.

- Míg te húztad a lóbőrt. – viszonzom a harapást – És a végére jön a nagy meglepetés. Egy különleges hely, amit meg akarok mutatni. Imádni fogod…

- Már alig várom! – vigyorog, gyenge húzására elengedem a kezeit és legördülök róla.

Fintorogva pillant a mellkasára fröccsent spermájára, az ágytakarót felmarkolja törli le. A másik szobában már ott a zsúrkocsi, megrakva tejszínhabos csokoládés gyümölcsös tállal, háromféle szirupos öntettel. Ez legalább három kiló gyümölcs, és itt aztán minden van!

Felmarkolom az ezüsttálcát, egyik tenyeremre egyensúlyozva visszamegyek a hálóba és Andy elé pakolom.

- Parancsoljon Uram!

Végighengeredik az ágyon, nevetve nyújtózkodik majd felül, én pedig felé nyújtom az első falat epret, belga csokoládéba mártom és megtartom magamnak a vágyat, hogy lenyomjam a torkán a gyümölcsszeletelő kés.

- Mmm finom… imádom a csokit! – nyalja körbe az ajkait – De… valami hiányzik.

- Micsoda?

- Nem tetszik a tálalás… - piszkálja az üvegtálat, majd hirtelen mielőtt még reagálhatnék, elkapja az ágyon támaszkodó karomat és kirántja. Az hátamra esem, de megszólalni sincs időm, mert az üvegtál tartalma lassú folyamként csorog végig a mellkasomon, nyaktól csípőig csupa belga csokoládéval borítva be, ami elég forró ahhoz, hogy ne sűrűsödjön be, így elég forró ahhoz is hogy égessen.

Megölöm! Megölöm a ribancot, csak győzzem kivárni!

Elvigyorodom, felhúzva az egyik lábam támasztom magam kényelmesebb helyzetbe. – A végén még igazi szado-mazo kiscica lesz belőled, bár a csoki jobb, mint a vörös viasz…


Honey2014. 10. 21. 21:23:15#31659
Karakter: Andy Hutchner



- Nem biztos, hogy annyira ellenkeznék.  

Nevetve húzom vissza az inget a vállaimra, megmozgatom a tagjaim. Minden tagom kellemesen vibrál, dúskálok az energiában, egyszerűen mennék tovább még, vegyük be Vegast, igázzuk le a világot… vagy csak dugjunk még egyet.

- Nem-nem, hagyni akarok belőled máskorra is, és most ilyen éhes vagyok, hogy bekebeleznélek.

Annyira undorító a férfitest, mi ez a sok gané, fujj… undorító. Fuj. Ha nem belőlem jött volna, nincs vele semmi bajom, de ezzel a tudattal még undorítóbb.

- Ezek szerint tervezhetünk máskorra is egy kis előételt? – ránt magához, visszaülök a combjaira és hagyom, hogy kényeztessen.

- Előételt és desszertet – búgom.

- Ez a beszéd!

XxX

Elgondolkodok, amíg keresztbe dobom a lábam és kinézek a limó ablakán. Mindjárt ott is vagyunk.

Nem aggódom semmi miatt, Daron teljesen a markomban van, semmi mással nem törődik, csak hogy meglegyen a napi betevője, kielégült legyen, kajával, kényeztetéssel… Elégedetten mosolygok és kiszállok a limuzinból.

- Daron, fizesd ki a limuzint, én előre megyek – veszem ki a pénzzel teli táskát. Felmegyek a szobába és elégedetten nyalom végig az ajkaim. Éhes vagyok, enni akarok. Valami finomat, különlegeset, édeset. Imádom az édességet.

- Szobaszolgálat, miben segíthetek? – szól bele a finom recepciósnéni-hang.

- Vacsorát szeretnék rendelni.

- Már nincs nyitva a konyha, uram.

- Nem izgat – villannak fel a szemeim, átváltva – Elmondaná kérem, mi van a menün?

- Azonnal – tompul be picit a hangja, és nekiáll darálni. Ha én ezt mondom, akkor küldessék fel a kaját és egyébként meg milyen dolog az már, hogy Vegasban, ami sohasem alszik, nincs éjjeli konyha?

Legyen.

Hmm, osztriga… meg sült… meg… édesség. Trüffel. Csokoládés? Jöhet. Imádom. – Megyek zuhanyozni, nem akarsz jönni? – nyújtózok ki, gátlástalanul ledobálva a ruháim. Nyomjunk egy menetet a zuhany alatt? Hmm…

- Ma tényleg nagyon engedékeny vagy – vigyorog – Mennyi is volt az a néhány pezsgő?

- Nem számoltam – nevetek fel, hunyorítva és megengedem a forró vizet. Lemosom magamról ezt a mocskot, fuj, a ruha pedig mehet a szemétbe. Csupa gané. – És máskor is voltál már velem, amikor fürödtem.

- Aha, csakhogy semmit sem láttam belőled attól, amit a vízbe öntöttél – lép mögém. Már hiányolom, hogy átkaroljon, semmi indítványt nem látok, hogy most is nyomjunk egy kört, így hát a forró vízsugár felé tartom az arcom, átdörgölve magam a tusfürdővel.

Kisurran mellőlem és elégedetten bazsalygok. Kimerült… Helyes. Bennem viszont dúl az energia, nem fogom ennyiben hagyni a dolgokat.

De na…

- Hé! – fordulok felé méltatlankodva – Az az én törülközőm!

- Bocsi, kis gazdám, de aki kapja-marja. Abban van a tartalék – bök az egyik szekrény felé.

Lassan összehúzom a szemeim. Mi a…

- Megnézheted a nyakadat is, hogy eltűntessem-e a foltokat. Legalább a szekrényben van egy normális talpig tükör, ha már ez itt selejtes – bök az oldalsóra.

Bent maradok a kabin takarásában. Daronon nyoma sincs a részeges kábulatnak, hiába kimerült. Talán gyanít valamit?

Nem hiszem. Ahhoz túlságosan is… amatőr? Gyenge? Proli. Nem érdekelné, ha neki jó.
De mégis, csak nem provokál?

- Tükör…? – húzom össze a szemeim. Ez egyáltalán nem tetszik!

- Ja, szép nagy – direkt csinálja. Szórakozik velem. – Ha jön a szobapincér, lecseréltethetnénk ezt a vackot. Dobjak egy törülközőt?

- Ne. Ott is van egy… azt add ide – intek oldalra, sebesen körbefuttatva a szemeim. Meglepődik, erre felvonom a szemöldököm. Ezek szerint nem direkt csinálja?

Nem tud semmiről. A marha.

Felveszek egy alsót, a hajam törölgetve megyek ki és elégedetten végigmérem a terülj-asztalkámat. Tökéletes… ínyencként lassan, két ujjal eszek, nem érdekel a villa. nem elegáns, nem tartja a kapcsolatot.

Osztriga…

És csokoládé!

- Ha nem bánod, akkor én most kiütöm magam holnapig. Lemerültem – néz rám.

- Ennyi elég volt hozzá? – mosolygok, lenyalva az ajkaim.

- Ha két napig folyamatosan kefélnénk, az lenne elég – vigyorog – De az ideutazás sok mágiát igényel és lemerültem. Olyan tíz óráig nem tudsz majd felébreszteni.

Elhúzom a szám. Akarok még egy-két menetet, erre kifekszik? Komolyan? Ez azért elég gyermeteg.

- Rendben – rántom meg a vállam – most egyébként sincs szükségem rád.

- Azért ne értékelj túl.

Bekapok egy bonbont, és figyelem, ahogy lemegy alfába. felállva nyalom le az ujjaim és az ágy széléhez állva döntöm oldalra a csípőm, kitárva az egyik szekrényajtót.

Végigmérem a testet.

 - Kicsi és pondrószerű – nézek le Andyra. De rajtam egy karmolás, egy ujjnyom, egy szívásfolt nincs, viszont a kicsi Andy, ahogy lent ül a tükörkép szoba tükör-asztalának dőlve, rajta minden folt, karmolás, a szeme beesett és felhúzta a lábait. – Egyáltalán nem tetszik. Szarul nézel ki.

- Mit akarsz csinálni? – néz rám. – Daron… Daron! – szorítja a kezeit az üvegre, de kijjebb hajtom a szárnyat, hogy a tükrön át is lássa fekvő elfet.

- Meg sem fog mozdulni – mosolygok rá édesen, és előveszek egy inget.

- Daron… - fullad a hangja.

- Na, nem élvezted az estét? – nevetek vele, Daron fölé mászva megsimítom az arcát. – Pedig nagyon elégedett volt… igaz, kijött a formából, de ne aggódj, majd belejön.

- Kérlek…

Megigazítom az inget, zakót veszek és hátrasimítom a hajam.

- Most… most mit csinálsz, hova mész? – mászik át a másik oldalra, dörömbölve a tükrön – Daron… Daron!

- Szórakozok. Nyitva hagyom az ablakot, hogy nézelődj. Majd jövök, megyek mulatni – kacsintok, felkapva egy köteg stekszet, és a zsebembe gyűröm. A szemem sárgán villan, ahogy becsapódik mögöttem az ajtó.

XxX

Vegas egészen az enyém. Bárokba megyek, italt rendelek, beszélgetek, cigivel kínálnak, rágyújtok. Kellemesen zsibbassza el az agyam a dolog, szivarra váltok.

Villannak a fények, én kényelmesen elnyúlva füstölök a fotelben, figyelem a rúd körül ringatózó lányt. Nevetve nyújtok felé egy százast, ő hátrahajolva a szájával veszi ki a pénzt. Elnyomom a csikket, hátratúrva a hajam. Elég volt, vissza kell érnem, mielőtt Daron magához tér.

Lehajtom az italom és veszek még két dobozzal az ánizsos szivarból. Kellemes, vékony és nőies. Irigykedve figyelem a pulton vonagló, formás női testeket. Nekem is ilyen volt. Ilyen lesz! Amint Andy eltűnik, Daron nem tehet mást, a gyűrűhöz van láncolva, a gyűrű meg az enyém…

Intek egy taxinak, ismét rágyújtva. Talpig feketében, elégedetten.

XxX

A szállóban ismét letusolok, fogat mosok és pár javában pirkad, amikor eldőlök mellett az ágyon. Fölé hajolva nyomok egy csókot az ajkaira, persze nem reagál.

- Szép álmokat, Daron – nyalintom meg az ajkait aztán elégedetten eldőlök mellette. Egy kézlegyintésemre becsukódik a szekrényajtó, benne a tükör elfeketedik.

XxX

Nem tudom, meddig alszok, kényelmesen nyújtózok, a hasamra fordulva.

Daron nincs mellettem, felülök a hajamba túrva.

- Daron? – nézek körül. Hm, éhes vagyok. Rendelni akarok egy édes palacsintát, sziruppal, csokiöntettel és friss gyümölcsökkel. Eperrel!

- Jó reggelt - ül le mellém alsóban az ágy szélére, a fürdőben volt. Elégedetten elmosolyodok és visszadőlök a hátamra. – Hogy aludtál?

- Pihentetően. Reggelizzünk!

- Nem vagy másnapos?

- Már miért lennék? – vonom fel a szemöldököm. Ha tudná, hogy az általa látott piánk kívül vagy lenyomtam még egy üveggel… szegény kicsi Andy totál merevrészegen hevert a földön, összekuporodva. Gyengül. Nem kell neki sok idő.

- Mindegy.

- Nem kapok jó-reggelt-csókot? – mosolygok rá, lejjebb intve az ujjaimmal és mosolyogva nyomok csókot a szájára, majd átkarolva a nyakát húzom le magamhoz, mohón csókolva. – Majdnem olyan jó, mint a reggeli lesz.

A telefonért nyúlok és tárcsázva a recepciót a hasamra fordulok, megrendelve a reggeli gyümölcsöket. Elégedetten dorombolok, ahogy belecsókol a nyakamba, végig a hátamon…

- Hm, előétel? – dorombolok, letéve a kagylót. Kezd belejönni, ez tetszik – Kipihented magad?

- Nagyon – néz rám szikrázó arany szemekkel.

- És? mi legyen a mai program, hova menjünk? Azt mondtad, meg akarod mutatni a kedvenc helyeidet a városban – nézek rá az oldalán végigsimítva, az ujjbegyeimmel zongorázok az izmainál, csábos mosollyal. El tudok képzelni ezt-azt reggeli előtt… közben… után.


Moonlight-chan2014. 10. 21. 17:16:24#31655
Karakter: Daron




A körmeit érzem a hátam bőrébe mélyedni, biztos nyomot is hagyna, közben hozzám simul, törleszkedik, amennyire csak lehet. Hogy honnan ez a hirtelen merészség nem tudom, de piszok jó!

Akár egész éjszaka bírnám, hogy csak vele játszadozzam… hiába, de most ütközik ki a gyűrűbeli másfél évtized hiányérzete.

- Tényleg…? – simul hozzám, incselkedve simogat, kezét az ingjére simítja és lassú, precíz mozdulatokkal kigombolja.

Vágyakozón pillantok végig rajta, a sápadt bőr és a lapos feszes mellkas a legfinomabb édességeket juttatja eszembe. Például édes karamellába mártott cukrozott narancsdarabkákat rajta felsorakoztatva, aztán egyesével megeszegetném és mikor elfogy, őt is felfalhatnám.

Ez már akkor eszembe jutott mikor először kaptam tőle narancsot…

A fekete selyeming lejjebb csúszik rajta, a könyökhajlatában megakadva libeg körülötte, mintegy könnyű kis hátteret biztosítva a látványnak, ami így is baromi izgató.

– Biztos?

- Nézőpont kérdése – bármi mást is csinálhatunk, de ő akkor is az enyém kell hogy legyen.

Hirtelen magamhoz rántom és harapásokkal, csókokkal szórom tele a nyakát, ami hallhatóan érzékeny terület nála a sóhajaiból ítélve.

- Én nem vagyok semmi rossznak elrontója – simogat - De tudom, hogy van jobb ötleted… - cirógat tovább, játszadozik kedvére.

Persze, hogy van, nem is egy! A kezeimet lejjebb vezetem a szexi kis seggére és erősen a markomba szorítom, mire dörgölőzni és mozogni kezd, bár az autó is rásegít a melóra.

Ha nem tudnám, hogy ivott… nem is tudom mit gondolnék. Elképzelni sem tudtam őt ilyennek, de ez ellen semmi kifogásom, akkor sem ha holnap rajtam veri el a port. Ha pedig már úgy is tilosban járok, akkor miért ne mehetnék még messzebbre?

A követkőző csók után, mintha kívülről néznem ami történik, mintha egy film lenne és nem a valóság. Minden túl valószerűtlenné válik, elmosódik…

A vad, már-már erőszakos csók közben repülnek a ruhák lefelé. Andy ingje, majd a nadrágomat is tovább tuszkolja és térden állva gombolja a sajátját is. Mosolyog, egyáltalán nincs zavarban, egy tapasztalt szerető praktikáival teszi még vonzóbbá, kihívóbba a pillanatot…

- El se tudod képzelni, milyen régóta kínoz ez a gondolat… - Andy meztelenül, felizgultan, az ölemben ülve… ilyen nincs a valóságban!

Végigsimítok a csípőjén, hogy komolyan elhiggyem, de itt van teljes valójában és elképesztően csábító! Minden fantáziát és képzeletet felülmúl…

- El tudom – suttogja a fülembe, s innentől szinte teljesen összefolyik minden.

Ahogy rám ereszkedik és mozogni kezd elszáll a valós világ és egy másik jelenik meg ahol mindent szabad, nincsenek gátlások, csak az élvezet és mi ketten. A teste szorítása és a kocsi rázkódásai adnak hozzá egy nagyon nagy pluszt, de Andy… hihetetlen!

Alaposan feltérképeztem már a nyakát, nem kevés helyen nyomot is hagyva rajta, miközben féktelenül vonaglik rajtam. A teste, mint egy gyenge kis faág a szélben ami bármikor elroppanhat, éppen ezért olyan izgató, törékeny, és mégsem…

- Daron…

Felmordulok, a combjára markolok és még jobban magamra húzom, széjjelebb simítom a lábait, hogy mélyebben hozzáférhessen, ő pedig hagyja… sőt! Mindent elégedett sóhajokkal fogad, lehunyja a szemét, a fejét hátrahajtva szívja be a párássá vált levegőt.

Már az ablakokat is ködszerű réteg fedi a kocsiban lévő hőtől, a zene csak egy elmosódott háttérzaj a kettőnk hangjain kívül.

Harap, karmol, csikar… rajtam hagyja a nyomait az enyhe csípő érzéssel együtt. A bőrébe mélyesztem az ujjaim, szinte lyukat fúrva a bőre alá olvasztanám magamba, ha tehetném.

A kirobbanó gyönyör pillanatában magamra rántom és szorosan egyhelyben is tartom. Majdnem egyszerre élvezünk el, jól összekenve magunkat és egy kicsit a drága bőrülést is, de most nem tud igazán érdekelni.

Egyikünknek sincs kedve megmozdulni, Andy sem mászik le rólam, fáradtan a nyakamba borul és apró csókot nyom a bőrömre.

Átkarolom őt, imádom, hogy teljesen körbe tudom fonni a vékony kis testét. Kicsit össze is tapadtunk már a halvány izzadságrétegtől ami a nem éppen nyugodt hajsza eredménye.

Végül nehézkesen feltornázza magát, a fejemet az ülésre döntve elégedett mosollyal pillantok rá. Ennél jobban nem is lehetnék. Végre szex!

Te jó ég, el sem hiszem, hogy kibírtam e-nélkül másfél évtizedet!

- Ideje visszamennünk a szobánkba – csókolgat, majd elhúzódva lecsapódik mellém.

- Máris? – még nem akarok sehová menni. Kipróbálhatnánk inkább más helyzetekben is. Ha már úgyis bemelegítettünk.

- Igen. Megéheztem – nyújtózkodik az ingjéért – És ha nem jutok valami normális ételhez, kénytelen leszek téged felfalni.

Elvigyorodom, hátrasimítom a kissé nyirkos tincseit, hogy ne lógjanak a szemébe.

- Nem biztos, hogy annyira ellenkeznék.

Kuncogva szedi össze a többi ruháját is és az ülésre dobja.

- Nem, nem. Hagyni akarok belőled máskorra is és most olyan éhes vagyok, hogy bekebeleznélek. – felhúzza a nadrágját, alsó nélkül, a fölöslegessé vált darabbal pedig letörölgeti magát.

A sofőr szép kis borravalót érdemel, azért, hogy egy szó nélkül hallgatta az élő pornót és még csak le sem állította a kocsit.

- Ezek szerint tervezhetünk máskorra is egy kis előételt? – kérdezem a derekánál fogva magamhoz húzva és lassan begombolom az ingjét. Ez legalább tiszta maradt.

- Előételt és desszertet. – bólint az ajkin végignyalva.

- Ez a beszéd! – mosolygok rá.

Ha ilyen lesz az egész kis nyaralásunk, haza se akarok menni. Sajnos azonban biztos nem örökre szól, mert otthon van az anyja… aki már tuti jelentette, hogy eltűnt a drága kisfia, méghozzá nyom nélkül.

 

Az idő szinte repül amikor valaki jól érzi magát, így alig szedtük össze a ruháinkat és minden egyebet, a kocsi megáll. Letörlöm a bepárásodott ablakot, kinézve a Ceasar’s Palace bejáratát látom. Megérkeztünk.

- Daron, fizesd ki a limuzint, én előre megyek. – fogja a pénzzel megpakolt aktatáskát és elindul befelé.

A sofőrnek elég érdekes arckifejezés van, mikor kiszáll a vezető ülésből. A szemembe sem nézve közli, hogy hétezer dollár lesz az egész estés szolgáltatás egyben. A zsebembe nyúlva elővarázsolom a kért összeget egy kis borravalót hozzácsapva, amiért nem zavart semmiben. Igazán jó munkát végzett.

 

A szobánkba érve Andy-t a telefonon csüngve találom, ahogy elgondolkodva hallgatja a szobapincér ajánlását a vacsorára nézve, majd rendel néhány ínyenc étel. A több száz dolláros vacsoramenü nem gond, megengedheti magának, de biztos nem evett még olyan ételeket, amilyeneket hozatott. Sajnos narancs nélkül.

Már hiányzik az íze…

- Megyek zuhanyozni, ne akarsz jönni? – kérdezi, máris a fürdő felé haladva és sorban dobálja le magáról a ruháit.

- Ma tényleg nagyon engedékeny vagy. Mennyi is volt az a néhány pezsgő?

Természetesen utána megyek, de azért még érdekelne mennyit termelt be, mielőtt rajtakaptam. Már csak azért is, hogy milyen mennyiségű legyen majd a másnapos paradicsomkoktél.

- Nem számoltam. – mosolyog hátra a válla fölött. – És máskor is voltál már velem mikor fürödtem.

- Aha, csakhogy semmit nem láttam belőled attól, amit a vízbe öntöttél. – ledobálom a ruhákat a földre, ennyi erővel fel sem kellett volna vennem őket, majd belépek mellé a zuhany alá.

A testem még mindig kellemesen zsong a két orgazmustól, Andy csuromvizes meztelensége igazán… édes. A haja kisimul a víztől és a vállaira tapad a vége, a csillogó fekete színe teljesen elüt a bőrétől. Kurva szép és szexis…

Én végzek hamarább, most az egyszer megtartom a kezeimet magamnak – ritka alkalmak egyike – mert érzem a testem kimerültségét. Ma sokkal több kívánságát teljesítettem, mint eddig összesen és kimerültem tőle. Plusz még ehhez jön a kocsiban töltött észvesztő egy óra és most már egy ceruzát sincs kedvem megemelni.

- Az az én törölközőm!

Hátranézek, morcosan pillant a törölközőre.

- Bocs, kicsi gazdám, aki kapja marja. – mosolygok rá, majd a fürdőszoba egyik sarkában álló szekrényre mutatok. – Abban van a tartalék. Megnézheted a nyakadat is, hogy eltüntessem-e a foltokat. Legalább a szekrényben van egy normális talpig tükör, ha már ez itt selejtes.

Nem tudom mi a franccal moshatják itt a tükröket, de a falon lógó olyan mint egy füstüveg.

- Tükör?

- Ja, szép nagy. Ha jön a szobapincér lecseréltethetnénk ezt a vackot. – koppintok a lógó haszontalanságra – Dobjak egy törölközőt?

Úgy áll a zuhanykabin szélén, mint aki nem mer kijönni

- Ne! Ott is van egy… azt add ide! - mutogat a másik oldalra.

Homlokráncolva fordulok az vécé felé, és tényleg. A tartáján egy félig széthajtott törölköző, eddig észre sem vettem, hogy ott van.

Odadobom neki, s miután gyorsan áttörlöm a testem egy alsót varázsolok magamra.

 

Mire végzünk a szobapincér diszkréten behordja az ennivalót, még egy kisebb kerek étkezőasztalt is felállítanak és megterítenek. Minden ízléses és drága. Imádom…

Andy elég jó étvágyú, mindent meg is kóstol, de attól a tengeri herkentyűkből álló hidegtáltól engem is a hideg ráz ki. Azok az apró polipcsápok a szívókorongjaikkal…brrr…

- Ha nem bánod, akkor én most kiütöm magam holnapig. Lemerültem. – sóhajtom az ágyra vetve magam.

- Ennyi elég volt hozzá? – pislog rám ártatlanul.

- Ha két napig folyamatosan kefélnénk, az lenne elég. – vigyorgok rá – De az ideutazás sok mágiát igényel és lemerültem. Olyan tíz óráig nem tudsz majd felébreszteni.

- Rendben, most egyébként sincs szükségem rád.

- Azért ne értékelj túl. – morgom felé, de nem érkezik válasz, így csak elhelyezkedem és kikapcsolok…

 

***

 

A meditációból olyan visszatérni, mintha egy mély álomból ébrednék és egyre a valós világ felszíne felé sodródnék. A fekete semmiből, a színekig, majd fokozatosan egyre több fény jut el hozzám, míg végül ki nem nyitom a szemem és körül nem nézek a napfényes hotelszobában. Délelőtt lehet valamikor és hála a pihentető meditációnak teljesen feltöltődtem.

Oldalra pillantok a méretes ágyban, Andy a hátán fekszik még békésen szuszogva, összevissza göndörödő tincsei az arcát simogatják.

Úgy nézem egy pillanatig, hogy nem is gondolok semmire, csak csodálom a látványt. Szinte ragyog a bőre a napfényben, annyira sápadt, hogy nem sok kellene ahhoz, hogy világítson.

A felsőtestén nem visel semmit, pedig sosem aludt félmeztelenül, mindig azokban a sátor méretű pizsamákban vackolta el magát, amibe még én is simán beleférnék, ő pedig háromszor és nyakig magára húzta a takarót. De most csak egy alsó van rajta, ami semmit nem hagy a képzeletre.

Sokat változott… mennyi is? Két nap alatt?

Körülbelül…

Lehet, hogy tegnap túlságosan lemerültem ahhoz, hogy komolyan ezen filózzak, vagy csak túl régen mulattam egy jót és nem akartam megszakítani, de most tiszta a fejem. Tökéletesen átlátni a szitut, annak ellenére, hogy még mindig nem értem mi folyik itt, de valami határozottan megváltozott az biztos.

Ami tegnap történt a kocsiban… úgy emlékszem az egészre mintha egy kábulat lett volna. Olyan érzés, ahogy az emberek leírják azt mikor betépnek. Szállsz a magasban, élvezed amit kapsz és nem gondolkozol semmi rosszon, de másnap kitisztul a fejed és még egy adagot akarsz.

Nálam nincs ez a kényszer – nem mintha nem élveztem volna, mégis hiányzik valami. Valami nem úgy van, ahogy lennie kéne és ez zavar. Így hogy most nem kell másra koncentrálnom az a furcsa érzés megint visszatér, mint amikor egyedül hagytam Andy-t a kaszinóban, most azonban itt van mellettem, mégis érzem.

Tényleg részeg lett volna tegnap? Megtette volna azt Andy részegen? Mert józanul nem valószínű…

Emlékszem mikor csak annyit tettem, hogy túl közel hajoltam hozzá, hogy magamhoz szorítsam, vagy megsimogassam az arcát és máris vörösben virított. Abból amit a Vegas-ba érkezésünk óta csinált semmit nem tett volna meg pár nappal ezelőtt.

Nem játszott volna a kaszinóban, nem hozott volna el egy táska pénzt, nem flörtölt volna nőkkel, mert azt sem tudja hogyan kell.

Vannak furcsa dolgok ebben a hirtelen változásban és nincs rá magyarázat, mert ő még mindig Andy. Tegnap este is említette mikor macska alakban besettenkedtem hozzá fürdéskor… ő az, de mégsem.

Ő nem ivott volna, és még attól is bűntudata lett volna, hogy kétszáz dolláros vacsorát rendel magának. És főleg nem szopott volna le egy limóban és nem dugatta volna meg magát ugyanott, még ugyanabban az órában.

…Francba!... Miért nem jutott ez eszembe tegnap??!


1. 2. <<3.oldal>> 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. ... 17

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).