|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| Bummie_KS | 2023. 11. 27. 03:03:12 | #36440 |
 Karakter: Okozaki Kou
Megjegyzés: Jegyben járás
Az este csodás volt, Ters egy Isten császár, és valójában akarom, hogy minden jól és zökkenőmentesen menjen a további napokban. Tudom, hogy aggódik Tesért, de ez már Rin és az ő dolga, sajnos ezt mi nem tudnánk helyrehozni. Azonban bölcsességem és hatalmas eszem mindenképpen tudja, hogy rendben lesznek és épp ezért nem akarom, hogy Tersoros ezen kattogjon. Mert ha ezen kattog, akkor félek annyira belemerül, hogy nehéz lesz kirángatnom belőle… meg talán kissé sérelmezném, hogy nem velem van elfoglalva minden egyes percében, ami nem egészséges, de nem tudok mit tenni ez ellen. Tersoros minden porcikája miattam legyen eleven…
Azonban amikor feldobja az ötletet, hogy menjünk el egy kajáldába meglepődve de izgatottan kezdek készülődni.
*~*
Sorry, de nem hiszem el, hogy ez kajálda! Ez jóval szokatlanabb az itteni helyeknél és az illatok is amik körbelengi a teret, hiába új számomra, összefut a nyál a számban.
- E-ezek milyen ételek illatai? Ez biztosan nem ázsiai.
- Nem bizony. Tudom mennyire szereted, ha otthon én főzök neked. Úgyhogy arra gondoltam elhozlak egy, olyan helyre ahol végigpróbálhatsz annyi új ételt amit csak szeretnél. Ez az egyik kedvenc helyem. Nem fogsz panaszkodni. Oh és kölyök! Rendelj annyit, amennyit csak szeretnél- amint besüppedünk a nagy kanapéba, elfolyok olyan kényelmes. Azonban van egy kis bökkenő.
- De el fogok hízni, ha túl sokat eszek…
- Faszság, egyél annyit amennyi jól esik, gyönyörű vagy.
*~*
Éppen nevetve merülünk bele egy témába a karamellás sütijeinkkel küzdve, amikor a mellettünk lévő asztalnál egy női hang hirtelen az egész étterem figyelmét magára vonja. Szerencsétlen lány véletlenül túl hangosan beszél, a zenegép mellett ülnek, onnan szinte biztosan nem érzi jól, hogy mi számít hangosnak. Azonban nem is a hangereje a legérdekesebb a mellettünk zajló beszélgetésnek...
- Istenem, de jó pasi! Olyan jóképű. És nézd a nadrágját, ott azt a dudort, biztosan hatalmas farka van! Olyan kíváncsi lennék, hogy belém fér e. Szerinted nem fáj?- miközben hallgatom az idióta lány fecsegését próbálok nem robbanni, ám kezdi nagyon NAGYON kihúzni a gyufát… - Szerintem be tudnám venni. Már, ha tényleg olyan nagy neki. Talán ki van tömve, ami szomorú, de ilyen arccal azt is megbocsátanám neki, ha lány. Szerinted milyen származású? Nagyon szeretnék róla többet tudni. Ahj, csak nézd meg! Biztosan hatalmas az a dolog a nadrágjában! - bámm. Felpattanok, ha nem lányról, kiéhezett nőről lenne szó talán pofán is basznám.
- Na most figyelj jól, te őrült, hangos liba! Igen, annak a palinak ott hatalmas farka van. Óriási, kibaszott nagy farka, egy anakondát hord a gatyájában! Pornóban nem láttál még olyat. De mondok neked valamit, azon a farkon én lovagolok minden kibaszott este! Bár nem mintha lusta lenne, nem, csodálatos az ágyban! Csak imád velem több kört is menni egy nap. Te viszont nem kellesz neki. Mert nézd, csak! Ez itt a kezemen egy kibaszott eljegyzési gyűrű. Ő az én férjem! És én vagyok a mindene. És lehet, hogy legalább ugyanolyan őrült vagyok, mint te, de erről a paliról lemaradtál és örülnék, ha befognád a szádat arról, ami az enyém. Nem akarok végig ideges lenni a saját randimon. Köszönöm! - beülök direkt Ters ölébe, lássa csak az a picsa, hogy kivel van együtt a nagy faszú plátóija. Pff. Még azt hitte, hogy Ters szóba állna vele! Persze, majd holnap után kis kedden, miután piros hó esett és a vonatok nem sínen hanem az autópályán közlekednek!
- Egy kibaszott anakonda van a gatyámban? Jézusom, Kou! Szeretlek! Szerintem nagyon is megértette mit akartál mondani. Haataalmaas, óóóriási anakooonda- már rá vágnám, hogy igen is az de aztán csendben maradok, azért tényleg elég… gyerekes lehettem, de ami az enyém az enyém! - És természetesen a tiéd. De legközelebb én megyek oda tisztázni a dolgokat, mielőtt kirúgnak minket valahonnan.
- Megérdemelte!
- Tetszett az, amikor a férjednek neveztél. Alig várom, hogy igaz legyen… Annyi őrült kaland áll előttünk - ebben egyetértünk.
- Ters?
- Hm?
- Köszönöm, hogy hagytad, hogy ezt én intézzem el. Nem hiszem, hogy meg fogok ebben változni és nem akarom, hogy mindig megállíts vagy leszidj miatta. Örülök, hogy egyiket sem tetted. Sokat jelent.
*~*
Nem vagyok normális.
Elveszetten állok a sex shop előtt, mintha valami tanácstalan kisfiú lennék. Korban valóban, de tapasztalatban… arra gondolok, amikor Ters úgy megbaszott, hogy aztán egy két napig bizsergett a fenekem. Igen. Szóval igen. Megrázom fejem. Nagy levegő, és belépek a boltba. Meglepetésemre egy lány áll a kasszában, üres a hely. Ez megnyugtató. A lány pedig roppant ismerőssé válik számomra… de honnan?
- Szia, segíthetek valamiben? - fura, mintha akcentussal beszélne, de ez is annyira ismerőssé válik, hogy egy pillanatra lefagyok a válaszadás előtt.
Kérdésére végül bólintok.
- Rendben. Azonban elég fiatalnak tűnsz… - megilletődöm, de aztán beugrik.
- Te vagy az, Hana? - elsőnek nem érti honnan tudom a nevét, azonban látványosan elgondolkodik. Régen is minden az arcára volt írva minden.
- Kou?!
- Igen!
- Úristen, vagy ezer éve nem láttalak! - megölel és ez valóban jól esik. Hana régen vagy 3 évvel volt idősebb nálam, de mindig úgy kezelt, mintha az öccse lennék. Sajnos el kellett hagynia azt a förtelmet, mert betöltötte azt az évét amikor az árvaház elengedi a gyerekek kezét és útnak eresztik őket. Azóta nem hallottam, láttam vagy értesültem felőle. Még csak levelet sem írt, de egyáltalán nem haragudtam. Tudtam és tudom, mennyire nehéz az élet konkrét szállás, munka és ismertség nélkül. Na meg ugye a pénz. Ezt megtanultuk abban a börtönben.
- Baszki… jó régen volt.
- Igen. De mi járatban vagy? Csak nem…?
- Ja nem, nem! Nem élek a testemből, megházasodom és… - nem nagyon akarom kimondani a lényeget, de megsimogatja a hátam és biztat arra, ahogy régen is tette, hogy elmondjam mi nyomja a lelkem. - Izé… csak akartam valami meglepetést nászútra. Semmi extra, csak…
- Szeretnéd, hogy a pasid nyála összefusson a szájában? - meglepődve nézek rá. - Mi az?
- Honnan tudtad ezeket?
- A gyűrű elég nyilvánvalóvá teszi, plusz ismerlek kiskorod óta. Nem voltál az a fajta gyerek, aki szívesen ment az éjszakába nőzni, plusz ahogy gesztikulálsz… mint egy szűzies kislány.
- Azért nem vagyok olyan, mint egy kislány!
- De. Pont olyan vagy - megfordul és a libidókhoz veszi az irányt. - Innen kell valami?
- Hát nem tudom. Jobban szeretem Tersorosét....
- Így hívják a vőlegényed? - bólintok. - Mesélj róla!
- Nagyon kedves és megértő, szereti a fagyit de csak is a csokisat, és…
- Nem, szexben milyen. Tudod, ha elmondod mennyire strapa bíró, tudok ajánlani néhány dolgot.
Megvakarom fejem. Nem nagyon szeretnék erről beszélni, de tudom Hana sosem mondaná el senkinek sem ezt a kínos leégésem. Sóhajtok. Egyedül valóban nem jutok dűlőre.
- Elég… jó. Szereti amikor szopom.
- Hamar elmegy?
- Nem, mindig én megyek el először.
- Hogy bírja a gyűrődést, szereti mikor nem megy el egyből, hanem picit megkínzod?
Egyre jobban vörösödöm.
Bólintás részemről.
Elfordul és turkál egy picit valami dobozban, majd egy becsomagolt csőszerű cuccot nyom a kezembe.
- Ha bírja a pici fájdalmat, ez jó lesz. Tudod ezt a micsodájába kell rakni, meggátolja, hogy elmenjen majd.
- Ez fájna neki?
- Valszeg’ igen. De amíg nem próbáljátok ki, addig nem tudhatod mennyire jön majd be neki. Meg azért ezt is oda adom, ez egy kis bogyónak tűnik de ha beteszi hátulra és megnyomja a távirányítón a gombot, rezegni fog. Jó cucc. Tudom.
- Ezzel te csináltad?
- Mindkettővel, Dinka. Ha nem próbáltam volna, nem adtam volna oda neked ezeket. Emellett ha nászút, van néhány szép fehérnemű…
~*~
Izzadok. Miközben próbálom felrángatni magamra ezeket a cuccokat, úgy leizzadok mint a lovak. Hana mondta, hogy ezek biztos jól állnának rám, azonban nem tudom azt elképzelni, hogy mégis miért… miért van ennyi különálló ruhadarabjai egy szaros fehérneműnek? Épphogy felpróbálom az utolsót, Ters kopogását hallom meg. Ijedtemben azonnal az ágy alá dobálom a ruhákat és gyorsan arra a kényelmetlen fehérneműre húzom fel a cuccaim.
Ters tudja, hogy sántikáltam valamiben. De féltem, hogy leszid. Nézem ahogy leveszi az inget magáról, azt a fránya gombot ami elgurul az ágy alá… persze hogy pont oda! Kikapom kezéből a szatyrot és mikor magyarázkodom, úgy érzem valóban nem kapok levegőt, de azonnal meg is nyugtat.
- Nem haragszol akkor? - kérdezem, miután megbeszéltük a dolgot. Megrázza fejét.
- Nem. Ne aggódj ilyen miatt - öleléséből enged és kinyújtóztatja megfáradt és beállt végtagjait. Nem hiszem, hogy fürdeni fog még ma, majd csak holnap mert látom valóban kikészítette a mai nap. Nem bánom most kivételesen, ez a csipke rajtam szúr és szorít, olyan mintha egy elcseszett kawaii girl lennék benne. Biztos nem vagyok vonzó ebben a cuccban. Az ágy felé sétál és miután egy boxerben bedől az ágyba, hátára fordulva megpaskolja a mellette lévő területet. - Gyere.
Készségesen mennék de egyelőre nem tudok. Szorít ez a szar nagyon! Elindulok felé, be is mászok hozzá és hozzá bújok.
- Így, ruhában? - utal arra, hogy miért pont ruhában alszom mikor meleg van a szobában, ami jogos. Teljesen.
- Picit fázom…
- Jól vagy? Nincs lázad? - tapogatja meg a homlokom, de nem érez semmi olyat ami lázra utalna. - Lehet túl fáradt vagy. Azért felveszem a fűtést miattad.
~*~
Így is lett. Úgy izzadok Tersoros karjaiban mintha a kivégzésemre indulnék, mintha egy szaunában lennék, mintha forró vízben forralnának ahogy a leveseket szokás! Tersorost megvárom míg elalszik, majd fellélegezve kibújok karjaiból és a fürdőbe veszem az irányt.
- Basszameg, ez nagyon nagyon fáj… - miközben veszem le a pólóm érzem ahogy a zacsim igen szabadságra vágy. Próbáltam nem mozogni Ters mellett, de lehetetlen volt, nem is tudtam, hogy Ters ennyire kisajátító alvás közben. Mintha a plüsse lennék. Ez a gondolat nagy mosolyt csal az arcomra. De újra a kényelmetlen fájdalom…
- Áhhh… ez kibírhatatlan! - óvatosan veszem le magamról a nadrágot. A felsőtestem még nem vészes, ott igazából két madzag féle van a mellem részén, mint a fürdőruháknál használt kötőzsinór, kb olyan az anyaga. Lábamon a hófehér combig érő csipkés zokni, mert nekem igenis zokni marad, alatta a bőröm eszeveszetten viszket! Na és a csomag részen. Na ott. Derekam körül csipke húzódik, derékpántnak gumival rögzítve azt. A derékpántból, a csipke alatt összesen két gumiszerű kötő lógott. Ami elől a bal oldalon van felvarrva az hátul a jobb oldalra van rögzítve. Tehát amiért bőg a szám: a csomagom alul szorítja az X alakban lévő még csak bugyinak se mondható rész.
Mikor levetkőzöm, meglátom magam az egész alakos tükörben. Hű. Ez nem is áll olyan borzalmasan, pedig biztos voltam, hogy ez csak nőknek áll jól. A fehér anyag nem veszik el a bőrszínem miatt, de nem is keltem egy kisangyal kisugárzást. Bár jogos, ebben az alakban nehéz is lenne. Megfordulok és a fenekem is meglesem akkor benne, hiába majd elsírom magam a fájdalomtól. Nem rossz.
Miután ezt eldöntöttem magamban, épp nyúlnék lehúzni magamról az egész borzalmat, azonban Tersoro olyan sebességgel nyom a csempének és mar az ajkaimra, hogy levegőt sem tudok venni hirtelen. Miközben teljesen leural és nem enged szinte mozogni sem megragadja a csipkézett derékpántot, elnyújtja és elengedve azt visszacsap a bőrömre. A hirtelen jött fájdalomtól felnyögök, de egyáltalán nem fájt mivel közben Ters már a nyakam csókolgatja. Nem tudom mi történt Tersel, hogy ilyen vad lett, de nem bánom. Azt sem igazán értem hogy kelt fel, mert figyeltem hogy ne keltsem fel! De hiába agyalok ezen. Ters elveszi az eszem.
~*~
Ters békésen fekszik mellettem, míg engem kifacsart egy menettel egész estére. Figyelem békésen szuszogó arcát és mellkasát. Nagyon kifáradt, ennek ellenére úgy elintézett, hogy még én is meglepődtem milyen vad is tud lenni. Beugrik néhány kép azért, de gyorsan kiverem a fejemből, nem bírnék kimenni a fürdőig és kiverni magamnak. Másrészt jól eső zsibbadtág van már rajtam…
Miközben Ters arcát figyelem elgondolkodom. Hogy kelt fel? Túl hangos voltam, vagy rosszat álmodott? Fura volt ahogy letámadt, és ahogy nem finomkodott mint szokott szex közben. Már a pántos eset nem nagyon vall rá, hiszen még aktus közben is ügyel arra, hogy ne okozzon fájdalmat. De most nem ez volt. Hogy tetszett-e? Nagyon! Akarnám, hogy még ilyen legyen! Azonban aggódom.
Ha rosszat álmodott vagy felzaklatta valami, biztos hevesen reagált és ezért volt ilyen szuper a szex. Mindig jó vele, nem az a lényeg! Holnap meg kell kérdeznem tőle. Pénteken délben lesz a nagy nap, vagyis úgy emlékszem… baszki. Már csak egy négy nap van addig. Az órára nézek, kereken három óra… aludnom kéne, mert ezt a napot az előkészületnek szántuk. Nem lesz nagy felhajtás, mert nem akarunk, egyszerű kis összejövetel a szeretteinkkel és a számunkra kedvesekkel. Meg kell kérdeznem, hogy Hana el jöhetne az esküvőre… hiszen ez Ters nagy napja is lesz.
Hirtelen merülök álomba. Észre sem veszem, nem is tudom mikor.
~*~
- Jó reggelt, Csipkejózsika! - törlöm a csipát a szememből mikor Tersoros vár engem a konyhában. Rá nézek a fali órára.
- Ennyi az idő?!
- Igen, azóta két vendéget letoltam - kanalaz bele a csokis fagyijába. - Láttam mélyen alszol, még horkoltál is, szóval nem volt szívem felkelteni.
- Azt értem de lassan három óra… - ülök a kávémmal az ölébe, mire ő automatikusan átölel. - Kérsz?
- Kávét? Aha, elfogadom most, volt egy idegesítő nő itt és totál leszívta az agyam.
- Csak nem zombivá váltál?
- Tartok tőle - kortyol a kávémba nevetve. Picit elfintorodik. - Kölyök, ez baromi cukros!
- Az a jó! Teli leszel energiával!
- Aha… - úgy nézi a bögrét mintha méreg lenne benne.
- Szereted az édeset nem? Fagyit eszel bezzeg…
- Az más. A fagyi hideg, míg ez tömény diabétesz.
- Jogos… - nevetve kortyolok hát a kávéból és kanalazok Ters fagyijából. A kettő egyben isteni kombó. - Ters meghívhatok valakit az esküvőre?
Elsőnek Hana részét akarom letudni, aztán jöhet az ami valóban aggaszt.
- Kit?
- Az a neve hogy Hana, az árvaházban ő volt az egyetlen családom. Tegnap találkoztam vele újra hosszú idő után…
- Tényleg? Akkor ma elmehetnénk hozzá vagy áthívhatnád!
- Áthívom, csak… izé szóval nem tudom meddig dolgozik.
- Ohh… hát menjünk el hozzá, vagy számot cseréltetek?
- Nem, sajnos. Meg ahol dolgozik eléggé… szóval… ő a sex shopban dolgozik - Ters próbál nem felnevetni. Igyekszik látom rajta, pont annyira mint a kisbabák a citrom kóstolásnál, hogy ne fintorogjanak. A nevetése zene füleimnek.
- Oké, oké… Tehát necces lenne elmenni hozzá, mert…? - fene a pofád Tersoros, hogy húzod az agyamat!
- Chh. Majd én egyedül áthívom! - nevetve próbál győzködni, de nem igazán sikerül neki. De úgyis tudja, hogy el kell jönnie velem, ha nincs mára vendége. - Amúgy… történt valami éjjel, hogy megébredtél, vagy csak túl hangos voltam?
Lehet felesleges rá kérdeznem, de Tersoros nem kel fel egykönnyen. Miközben várom a választ megcirógatom ujjait, melyek még tegnap vagy aznap este szedtek szét és repítettek a mennyekbe.
Szerkesztve Bummie_KS által @ 2023. 11. 27. 03:43:40
|
| Anettze | 2023. 06. 26. 23:49:40 | #36306 |
 Karakter: Tersoros
Megjegyzés: Jegyben járás
Kou lefagyott tekintetét bámulom, kétségbeesve keresgélve bármi jel után, ami segíteni meg tudni mi is zajlik le a fejében. Felszakadt szájjal, dübörgő szívvel, térden állva várok. Soha nem éreztem magamat még ennyire sebezhetőnek. És tudom, hogy bárhol is tettem volna fel a nagy kérdést és bármilyen körülmények között is, ugyanilyen sebezhetőnek érezném magamat, mert Kouról van szó. Rettegek attól, hogy elveszítem a legnagyobb kincsemet. A bizonytalanság sötét karjai fonódnak a nyakam köré, lassan fojtogatva engem. Mikor Kou lefagyott arca végre megrándul, az arckifejezés még fel sem ismerhető rajta, az én szemeim már észreveszik az apró változást. A félemtől a lábam az arcizmaival együtt rándul meg. A világom egy pillanatra megáll és nem tudom képes leszek e újraindítani, ha a kölyök nemet mond. Minden egy apró cérnaszálon függ, míg Kou zokogni nem kezd. Heves bólogatás olvasztja fel a megfagyott világomat. Nem tudok tovább várni, meg kell ragadnom a kezét. A dübörgő szívemhez szorítom az apró ujjait, olyan érzés, mintha semmi erőm sem maradt volna. Csak ő tart vissza attól, hogy arccal a földre zuhanjanak. Remegő kézzel húzom fel a karcsú ujjára a gyűrűt. Minden rendben lesz. Éppen most nyertem ezzel a kölyökkel lottót.
*~*
Nem tudom nem figyelni, ahogyan az ujjaival azt a gyűrűt simogatja miközben mellettem sétál. Valószínűleg észre sem veszi, de én igen. Én észreveszem, nem tudom róla levenni a szemem. Nemcsak hogy rajta van a gyűrűm, de szereti is. Szeret engem. Talán őrültség, de hatalmas elégedettséget éreztem mikor a fagylaltárus szeme pár perce kikerekedett Kou ujját látva. Egyszerűen, olyan nagyon jól áll neki. A fél kezemet odaadnám azért, hogy egész hátralévő életünkben ott láthassam rajta.
- Ne haragudj amiért megütöttelek- elmozdítom a tekintetemet a gyűrűről és Koura nézek.
- Meg sem éreztem a kis öklödet, ne aggódj- nyugtatom őt és noha az, hogy meg sem éreztem az nem teljesen igaz, örülök, hogy meg tudja magát védeni. Nem akarom, hogy túl nagy bűntudata legyen a történtek miatt. Már így is eleget sírt mára. Inkább elterelem a témát- Ízlik?- kérdezem a fagyijára pillantva. Szívesen hagytam volna választani, de az eladó nyíltan flörtölni próbált vele. És azt nem hagyhattam az eljegyzési esténk napján. Úgyhogy megfogtam Kou kezét, hogy az a pöcs észrevegye a gyűrűt, közelebb húztam magamhoz a páromat és a fülébe suttogtam, hogy válasszak e neki a fagylaltos fickó ajánlata helyett. Természetesen nekem mondott igent.
- Jobb, mint hittem... bár a sajátos fagyimnál nem jobb.
Önelégülten elvigyorodok. Csak az én fagyimat eszi, pöcsfej. Oh és, ha hazaérünk rendesen megetetem vele. Kielégítem a párom éhségét. És az enyémet is.
- Ters amúgy... nem az hogy nem bízom benned – Kou hangja töri meg a fejemben életre kelő, mocskos gondolatokat. Úgy érzem, hogy ma este sok minden van még a fejében. Érzem, hogy beszélgetni szeretne, úgyhogy a szavaira irányítom a figyelmemet - De te vagy az egyetlen, akiben megbízom, hosszú idő után. Nem tudom pontosan elmondani miért követtelek téged, azonban azt tudom, hogy ami az enyém azaz enyém, és senki sem teheti rá a piszkos mancsát – csendben hallgatom őt, érdekel mit fog végül mondani mindezzel – Az életemben az árulás folyamatosan jelen volt, ha nem is szándékosan de valahogy mindenki elpártolt mellőlem. Talán azért vagyok veled ennyire megszállott, mert téged kedvellek a világon a legeslegjobban. Mikor úgy éreztem, hogy megcsalsz, egy világ omlott össze bennem, és ezért nem bírtam magammal és a dühömmel.
Erre nem gondoltam igazán. Pedig sok mindent megmagyaráz. A kapcsolatunk elejétől kezdve annyira bizonytalan és fél. Minden alkalommal azt hitte, hogy el fogom hagyni. És nekem eszembe sem jutott, hogy mondjuk azért, mert mindenki más elhagyta őt. Neki nem volt nagy családja, testvére, legjobb barátja, a nehéz időkben sem volt igazán senkije. És valószínűleg mindig, mindenen osztoznia kellett. Nem az ő hibája, hogy fél. Nem ismert mást. Fenébe, örülök, hogy ezt elmondta! Szüksége van arra, hogy megértsem őt. Kinek ne lenne? Hiába mesélt már párszor arról milyen volt ott a gyerekkora és miket csináltak a többi kölyökkel, az olyan történetek meghallgatása nem elég. Meg kell érteni őt, hogy én is bízhassak benne mikor valamit csinál. És a fenébe is, büszke vagyok arra, hogy beszélt velem, úgy ahogyan még a kapcsolatunk elején kértem, hogy tegye!
Az út hátralévő részében csendben figyelem őt, a fejem tele van azzal az emberrel, akit nemsokára férjül veszek. A közös pillanatainkat idézem fel. Újra játszom az egész történetünket, minden egyes eddigi napunkat. Mire belépünk az üzlet ajtaján már tudom, hogy egy csepp megbánás sem lesz bennem. Csak még biztosabb vagyok abban, hogy el akarom venni ezt a srácot. Sohasem fogom megbánni. És mindent megteszek, hogy egész élete során, olyan boldog legyen, mint amit megérdemel. Nem fogom őt bántani. Hogy is tehetném mikor olyan, mint egy apró angyal? Minden tiltakozáson ellenére aggódóan kezeli le a picike sebeimet. Ezt a törődést akarom egész hátralévő életemben. Őt akarom egész hátralévő életemben. Azokat a nagy, rózsaszín ajkakat és azt a kerek kis lédús seggét akarom, most rögtön. Kurvára nem tudok tovább várni, éreznem kell őt. Ő a legnagyobb kísértés, azokkal a zamatos kis, csupasz combjaival előttem és tudva, hogy ő az enyém. Magamhoz rántom és szinte megvadultan tapadok az ajkaira. Meg akarom őt enni. Felfalni a puha, nedves kis száját és magamba szívni az egész kibaszott lényét egyetlenegy csókkal. Kou nyöszörögve simul hozzám, de lihegve, remegő kezekkel próbál arrébb tolni magától. Pár centi távolságot sem adok neki. Erősen szorítom magamhoz a testét.
-Ters! Biztos, hiszen a szád...- semmiben sem voltam még ilyen biztos, nem fogok megállni, amíg ő is így vágyik rám. Újból birtokba veszem az ajkait. Nem tudom ki vetkőzteti a másikat gyorsabban, mégis minden eltelt másodperc megőrjít míg a ruhái miatt nem érhetek rendesen hozzá, de bassza meg mikor végre meztelen... Morogva szorítom magamhoz a csupasz kis seggét. Pontosan így akarom őt, kipirulva és meztelenül, éhesen minden egyes érintésemre. Nem fogunk eljutni a szobánkig, ebben biztos vagyok. Viszont arra pontosan van időnk, hogy az izmos kis melleinek minden pontját felfedezzem az ajkaimmal, a fogaimmal és a nyelvemmel. Annyira imádom a mellbimbóit... Egész átkozott nap tudnám őket szívogatni és figyelni, ahogy Kou szétesik a kezeim között. Az apró nyöszörgései, ahogyan meggörbül a háta és hozzám nyomja a gyönyörű rózsaszín farkát és egyre hangosabb lesz. Egyszerűen tökéletes. Szerelmes vagyok abba milyen éhesen tudja nézni a farkamat. Bassza meg, ahányszor így néz rám, olyan átkozott közel kerülök ahhoz, hogy fogjam és durván megtöltsem a farkammal. A hátára fektetem a tetováló székben és hálát adok azért, hogy anno a nagyobbat vettem. A földre fektetni azért mégis barbár lenne, az ráér majd hajnalban... Tönkre akarom őt tenni bárki más számára. Tönkre akarom őt tenni, hogy olyan keményen jöjjön, mint még soha életében és látni akarom, ahogyan a bőre megtelik a harapásnyomaimmal miközben alattam nyöszörög. Éhesen szívom a számba a combja bőrét és kezdem el őt szopogatni, mint egy finom kis cukorkát. A fogaimat boldogan mélyesztem a húsába, miközben a vállaimmal nyitva tartom magamnak az apró lábait.
- Gyönyörű vagy- suttogom neki, de a hangom alig érződik az enyémnek. Egy éhes állat hangja inkább ez. Éhezve pásztázza a párja testét, mielőtt szinte felfalná a párzásuk alatt.
- Te pedig vadító- Oh kicsim, ennél sokkal jobban meg foglak vadítani ma este... Szélesen mosolygok a gondolatra. Nem is tudja mibe vetette magát, de egy dolog biztos:
- Bízhatsz bennem Kou. Sosem hagynálak el- hiszen te vagy a mindenem.
*~*
- Istenem! – Kou már nem is tudom hányadszorra sikít fel a gyönyörtől. Valószínűleg az egész kibaszott szomszédság hall bennünket, de egy fikarcnyit sem érdekel. Hagy mondja el mindenkinek mennyire imádja a hatalmas farkamat. Tudják, csak hogy nekem lett teremtve. Ahogyan a feje hátrafeszül az örömtől és a remegő kezeivel kapaszkodik a hátamba... Ő a leggyönyörűbb apró csoda ezen a földön. Morogva rántom közelebb a lábainál fogva, egészen a farkamra húzom a remegő kis lyukát, ami olyan éhesen szorít, de egyszerűen nem elég. Látni akarom, ahogyan még jobban szétesik, hallani akarom, ahogyan a nevemet üvölti, hálásan azért milyen jól megbaszom a slampos kis seggét. Imádom, ahogyan szétnyílnak közben rózsaszín ajkai és megőrülök, amikor beléjük harap, hiába fedi már az egész testét vagy harminc harapásnyom. Én akarok neki mindent megadni. Addig akarom dugni, míg nem bírja tovább. Ő az enyém. Érzem a kibaszott gyűrűt a hátamhoz nyomódni. Az enyém. A teste, a lelke, minden kibaszott vágya az enyém. Én vettem el a szüzességét és most széttárt lábakkal remeg alattam míg felé tornyosulva újra és újra és újra elpusztítom őt. Tudom, hogy elvesztette már rég a fejét. De egy dolgot tudnom kell.
- Bírod még? – suttogom neki és mindketten tudjuk, hogy abban a pillanatban boldogan abbahagynám, ha azt mondaná, hogy nem bírja tovább. Mert kibaszottul szerelmes vagyok belé bármilyen mocskosul is használom a testét, de amikor azt mondja, hogy bírja még, akkor a vágyam csak tovább nő.
- Igen! Még akarlak- bassza meg, olyan kétségbeesetten akar engem... Még ennyi kör után is, még mindig akar engem. Anélkül, hogy kihúzódnék belőle a hasára fordítom míg könyökölve nem nyomja felém a seggét. És akkor... mélyebbre csúszok. Ah, basszus! Olyan szűk, olyan kibaszott finom. Ráadásul Kou életem legerotikusabb látványa. Ez a vékony csípő, ezek a gyönyörű lábak és ez a kerek, szűk kis fenék...
- Imádom, hogy ilyen szűk vagy... – büszkén dicsérem őt. Tudom, hogy mennyire szereti mikor elmondom neki, hogy mennyire szeretem őt dugni. A kezem közé szorítom a tökéletes kis húsos seggét és tovább dugom őt, míg a mennyországban járok. Tele foglak tölteni a kedvenc fagyiddal kicsim. Aztán alvás előtt kieszem a popsidból.
*~*
Ha valamiben Kouval egyetértünk az az, hogy mindketten alig várjuk az esküvőt. És noha én ragaszkodom ahhoz, hogy válasszon magának tökéletes ruhát, tökéletes fehérneműt, virágcsokrot vagy amit csak szeretne legyen az egyesek szerint női vagy férfi dolog, mindketten őrülten várjuk, hogy a férjének hívhassam magamat. Hosszú évekig senkim nem volt akit szerethettem volna, akivel boldog tudtam volna lenni és most, hogy megtaláltam valakit, akivel megtehetem, sőt ő is pontosan ugyanennyire szeret, mindent neki akarok adni. Köztük a nevemet is. Szeretném, hogy biztonságban legyen bármi történjen velem. És szeretném, hogy mindenki tudja a párkapcsolatunk kötelékét. Szeretném az esküvőnk napját, a közös örökkét. Megcirógatom a derekát miközben Tesoroék mellett ülünk a kanapén.
- Hova fogtok menni majd nászútra? – kérdezi hirtelen a tesóm és akaratlanul is újból elkapom a szemében lévő izgatott csillogást az esküvők iránt, amit az egész tervezgetési folyamat alatt eddig minden egyes alkalommal mutatott.
- Ugyan már Tesoro, inkább ne kérdezz bele ilyesmikbe! – Legyint Rin, és benne valami egészen mást fedezek fel, mint Soroban. Inkább zavart és idegességet, kellemetlenül érinti a téma, folyamatosan viccelődik mióta itt vagyunk. – Bizonyára végig fogják kefélni az éjszakát és ahhoz nem kell flancos motelokba menniük- finoman felmordulok.
- Rin... – kezdeném figyelmeztetően, de Kou átkarol és az érintéséhez társuló hangja egyszerűen megnyugtat.
- Pontosan! Az éjszakát átszerelmeskedjük, éppen ezért nem kell puccos helyre mennünk, hiszen... Együtt minden hely különleges- Rin elfintorodva pattan fel. Szinte menekül.
- Ez sok! Ez a máz és köd, lépjünk Tes!- dönti el, hogy távozni akar és szinte kirángatja a testvéremet az üzletből.
- Hé! jól vagy?- simít végig az arcomon Kou- Ne vedd magadra, amiket mond. Szeretlek, nem érdekel mi lesz a nászutunkkal vagy, hogy mit mondanak, ha végig az ágyban maradunk.
- Nem az zavar, amit mondott. Az zavar, hogy miért mondta. Nem vetted észre? Tesoro egyértelműen saját esküvőt szeretne. Sőt! Mindig is azt akart, sokkal régebb óta vannak együtt és mindig is hozzá akart menni Rinhez. Ő viszont szinte menekül az ötlettől még ennyi idő után is. Ha bántja Test, én megölöm őt. Nem szórakozhat senki a tesómmal.
- Talán nincs pénze rá. Azt mondtad, hogy Rin egyetemre járt, nem? Azok elég drágák. És most albérletben élnek. Ráadásul Tesoros elég sokáig nem volt vele. Bizonyára még próbál visszatérni a valóságba. Lehet azért ideges, mert túlságosan el szeretné őt venni. Nem lehet Ters?
- Nem tudom- rázom meg a fejemet kissé frusztráltan.
- Ez az ő kapcsolatuk. Tudom, hogy meg akarod védeni Test, de nem tudhatod mi miért van náluk. Maximum annyit tehetsz, hogy majd nyugodtan beszélsz Rinnel és kicsit bátorítod.
- Fenébe kölyök! Mikor lettél ilyen bölcs?- vigyorgok rá.
- Hát, tudod 18 meg minden- von vállat.
- Aha, aha, pár nap múlva. Még mindig 17- javítom ki.
- Most újrakezded, hogy zavar az életkorom? A napokban nem úgy tűnt, mikor végig dugtál a ház összes pontján- óvatosan elmosolyodok, durcis fiú. Lassan magam felé fordítom a tekintetét.
- Ne aggódj, azt a hülyeséget már abbahagytam. Meg is kértem a kezedet, emlékszel? Ezért dugtalak végig a napokban a ház minden pontján. Csak húztam az agyadat, kicsim. Bocsánat. Hagy vigyelek el engesztelésül ebédelni. Mit szólsz? – cirógatom meg az ajkaimmal a homlokát.
- Rendes beülős helyre mennénk? Mint egy randi? – csillognak a szemei hiába durrogva néz rám.
- Igen, elviszlek rendesen randizni.
- Sosem tudtam olyan helyeken enni, bár egyszer kilógtunk páran az árvaházból és elfutottunk mikor fizetni kellett volna- felkuncogok.
- Hát persze, de azért ha nem bánod én most inkább fizetnék. Na menj, öltözz át! Megvárlak. Tudom, hogy nem szívesen jönnél el kényelmes pólóban itthonról. Szeretsz kiöltözni- csapom meg kicsit a fenekét ahogyan feláll, ő pedig konkrétan felszalad a lépcsőn.
- Sietek!- még hallom ahogy fentről kiált.
*~*
Kinyitom Kou előtt a hangulatos kis kajálda ajtaját és mosolyogva figyelem ahogyan eltártja a száját.
- E-ezek milyen ételek illatai? Ez biztosan nem ázsiai.
- Nem bizony. Tudom mennyire szereted, ha otthon én főzök neked. Úgyhogy arra gondoltam elhozlak egy, olyan helyre ahol végigpróbálhatsz annyi új ételt amit csak szeretnél. Ez az egyik kedvenc helyem. Nem fogsz panaszkodni. Oh és kölyök! Rendelj annyit, amennyit csak szeretnél- vigyorgok rá miközben behúzom egy asztalhoz és leülök a nagy kanapészerű részhez.
- De el fogok hízni, ha túl sokat eszek- áthajolok hozzá az asztalon.
- Faszság, egyél annyit amennyi jól esik, gyönyörű vagy- és ezzel közelebb húzom magamhoz a kanapén.
*~*
Éppen nevetve merülünk bele egy témába a karamellás sütijeinkkel küzdve, amikor a mellettünk lévő asztalnál egy női hang hirtelen az egész étterem figyelmét magára vonja. Szerencsétlen lány véletlenül túl hangosan beszél, a zenegép mellett ülnek, onnan szinte biztosan nem érzi jól, hogy mi számít hangosnak. Azonban nem is a hangereje a legérdekesebb a mellettünk zajló beszélgetésnek...
- Istenem, de jó pasi! Olyan jóképű. És nézd a nadrágját, ott azt a dudort, biztosan hatalmas farka van! Olyan kíváncsi lennék, hogy belém fér e. Szerinted nem fáj?- „suttogja” a fiatal ázsiai lány - Szerintem be tudnám venni. Már, ha tényleg olyan nagy neki. Talán ki van tömve, ami szomorú, de ilyen arccal azt is megbocsátanám neki, ha lány. Szerinted milyen származású? Nagyon szeretnék róla többet tudni. Ahj, csak nézd meg! Biztosan hatalmas az a dolog a nadrágjában!- kiáltja a tudta nélkül majd biccent hirtelen felém a külföldi barátnőjének. Bassza meg. Mind halottak vagyunk. Mielőtt bármit is tehetnék Kou kiveti magát mellőlem és megindul a lány felé. Megkopogtatja a vállát és mikor a csajszi felé fordítja a fejét, akkor jóformán az arcába hajol. Majd ő tényleg suttogni kezd, de mivel mellettük ülök én pont hallom.
- Na most figyelj jól, te őrült, hangos liba! Igen, annak a palinak ott hatalmas farka van. Óriási, kibaszott nagy farka, egy anakondát hord a gatyájában! Pornóban nem láttál még olyat. De mondok neked valamit, azon a farkon én lovagolok minden kibaszott este! Bár nem mintha lusta lenne, nem, csodálatos az ágyban! Csak imád velem több kört is menni egy nap. Te viszont nem kellesz neki. Mert nézd, csak! Ez itt a kezemen egy kibaszott eljegyzési gyűrű. Ő az én férjem! És én vagyok a mindene. És lehet, hogy legalább ugyanolyan őrült vagyok, mint te, de erről a paliról lemaradtál és örülnék, ha befognád a szádat arról, ami az enyém. Nem akarok végig ideges lenni a saját randimon. Köszönöm!- és ezzel hátat fordít a szegény lefagyott lányoknak és egyszerűen háttal az ölembe ül. Belőlem pedig kitör a röhögés.
- Egy kibaszott anakonda van a gatyámban? Jézusom, Kou! Szeretlek! – kacagva csókolom meg- Szerintem nagyon is megértette mit akartál mondani. Haataalmaas, óóóriási anakooonda- húzom el a szavakat vigyorogva a nyakához bújva- és természetesen a tiéd. De legközelebb én megyek oda tisztázni a dolgokat, mielőtt kirúgnak minket valahonnan.
- Megérdemelte- morogja a kölyök közelebb bújva hozzám.
- Tetszett az, amikor a férjednek neveztél. Alig várom, hogy igaz legyen- megcirógatom a hasát- Annyi őrült kaland áll előttünk.
- Ters?
- Hm?- kérdezek vissza.
- Köszönöm, hogy hagytad, hogy ezt én intézzem el. Nem hiszem, hogy meg fogok ebben változni és nem akarom, hogy mindig megállíts vagy leszidj miatta. Örülök, hogy egyiket sem tetted. Sokat jelent.
*~*
Mozgolódást és zörgést hallok a szobából, ahogyan megyek felfelé a lépcsőn az aznapi utolsó vendég után. Nem tudom elképzelni Kou mit csinál ennyire a hálónkban. Lassan bekopogok.
- Kicsim! Mit művelsz ott? Bemehetek?
- NE! NE GYERE BE! Öhm... AU, A FASZOM! Egy perc, minden oké!- látom ahogyan belülről becsukja az ajtót, mert megmozdul a zár.
- Ugye tudod, hogy be tudok menni így is, ha akarok?- kérdezem tőle, de pontosan tudja ő is, hogy amúgy sem mennék be. Bármit is csinál. Míg várok leülök az ajtó elé és nekitámasztom a fejemet. Basszus, fáradt vagyok. Pihenek ott egy pár percet míg ki nem nyílik az ajtó.
- Titok, igaz?- pillantok fel Koura, aki elvörösödve bólint. Mosolyogva nézek rá- Akkor titok. Viszont aludhatunk már kincsem vagy kell még egy kis idő?
- Nem kell, jók vagyunk. Gyere csak be! Bocsi, hogy várnod kellett- megrázom a fejemet és lágyan megcsókolom mielőtt az ágy felé kezdenék menni. Ahogyan vetkőzök az ingem egy gombját véletlenül letépem és elgurul valahová az ágy alá. Mikor leggugolok érte és elkezdem fáradtan keresgélni a gomb helyett egy nagy élénk rózsaszín zacskót pillantok meg az ágy alatt. Sex shop felirattal és valami csipke látszik ki belőle.
- Basszus... Az, azok...izé... A nászútra vettem- lihegve fordulok Kou felé. Nagyot nyelek.
- Nem látok belőle sokat, ígérem nem fogom megnézni, de csak elméletben: micsoda és hány darab lehet benne?
- Ú- úgy tíz, tizenöt... fehérnemű... fehérneműkészlet. L-leárazás volt. És pár játék. Arra gondoltam talán tetszene, de... de... basszus... Nem kapok levegőt- azonnal felpattanok hozzá a földtől.
- Hé! Hé, kicsim! Hé!- szorosan magamhoz ölelem. Basszus, nagyon gyorsan ver a szíve- Semmi baj, nincs semmi baj, nyugodj meg! Nagy levegők, itt vagyok. Lélegezd be, ez az, figyelj a hangomra, tartsd még egy kicsit, ügyes fiú, és most fújd ki! Ez az! Nagyon ügyes vagy. Most pedig mesélj, mi a baj?
- Én mikor vettem őket, azt hittem jó ötlet lesz, hogy tetszeni fog neked. De most nagyon ideges vagyok, mert mi van, ha nem tetszik és én tényleg nagyon sokat vettem és neked nem tetszik vagy egyenesen utálod vagy nem akartad, hogy ennyi pénzt költsek erre. Basszus, lehet nem is áll jól az ilyesmi. Vagy neked tényleg nem jön be és... bocsánat, visszaviszem őket.
- Ne vidd őket vissza- mondom neki határozottan.
- Hogy mi? Miért ne? Hiszen- a szavába vágok.
- Ne vidd őket vissza! Alig várom, hogy láthassam őket rajtad. Most, csak még jobban várom a nászutunkat. Már, csak a gondolat is, hogy valami ilyesmit viselsz... Kibaszott dögös leszel. Minden egyes ma vett dologért egyenként foglak megjutalmazni, de lehet lesz, amit letépek.
|
| Bummie_KS | 2023. 05. 15. 13:32:20 | #36302 |
Karakter: Okozaki Kou
Megjegyzés: Friss :)
- El sem hiszem, hogy ennyire megtudod valósítani a vágyaimat. Ez valami...
- Tudom, elképesztő kezeim vannak. De azért elég régóta csináljuk ezt nem de? Még jó, hogy...
Mi ez? Ters valami nővel van? Az árulás kemény és fájdalmas utóhatása szétterül mellkasomban, szinte megfojt ez a fajta érzés. Szinte fájdalmasan hasogat szívem, kezemmel önkéntelenül kapok a fájó pontra. Mintha egy tőrt csavargatnának benne. Nem bírom ki, hogy ne szólaljak fel a számomra idegenné vált Ters felé.
- Még jó, hogy ennek a férfinak itt párja van! Vagy legalábbis volt! Meg se merj szólalni te rohadék! Én mindent neked adtam, mindent! T-tudtam, hogy valami nem ugyanolyan... – a könnyeim maguktól erednek el, pedig nem akartam sírni. - Nem hittem, hogy még meg is csalsz!- Rohanni kezdek, de hogy hova és miért, merrr és miként boldogulok makd Ters nélkül... bele sem tudok gondolni. Nem is érdekel, csak messzebb akarok lenni tőle, meg attól az átkozott nőtől. Azonban hiába szedem a lábaim, Ters elkap. Nem állom meg, egy hatalmasat behúzok neki és ha tehetném még a földön is rúgdosnám. Az árulás kísérte az életem végig, és pont Terstől nem vártam volna egy ekkora pofont.
- Kurvára ne érj hozzám! Csak válaszolj! Hogy tehetted ezt? Miért kell ezt... – hiába szeretem még mindig, mégis megrúgom, azonban mellé megy és a zsebéből kipottyan valami.
- Ez mi a fene Tersoros? Mi a fene ez?!
- Nem így akartam, hogy megtudd- mosolyg rám, de nem értem miért.
- Mit? Mi a faszom ez? Te h- megszakít, befogja a szám, mielőtt elkezdenék őrjöngni.
- Figyelj rám jól, mert csak egyszer mondom el. Minden, amit valaha mondtam neked igaz volt és teljesen komolyan is gondoltam. Nem kell nekem senki, de senki mást! És még csak nem is csaltalak meg. Viszont neked bíznod kell bennem, mert kurvára nem teszed Kou! Mi a fenéért lopakodó utánam és hallgatod el, hogy aggódsz? Igen, én is titkoltan valamit és lehet, hogy még mindig korai elmondani és iszonyú módon meg fogsz ijedni, de én... Én teljes szívemből szeretlek téged Okozaki Kou és nemhogy az életem, a szívem, a családom részévé váltál. És noha kibaszottul félek, hogy bármelyik pillanatban leharapod valamelyik ujjamat...- elkezd letérdelni, azonban nem igazán esik le miről beszél jelenleg.
- Csupáncsak erről a gyűrűről hallottál ott engem beszélni és nem véletlenül. Egy hónapja, a nagyapa látogatása óta tervezgettem ezt a pillanatot. És noha nem pont, így képzeltem, de akkor is elmondom mindazt amit terveztem. Kou... Te vagy minden imádatom és szeretetem forrása. Mikor előszőr találkoztunk sohasem hittem volna milyen elképesztően tökéletes vagy nekem, mennyi erő lakozik benned... Most viszont minden egyes nap újból és újból meglepsz és lenyűgöző, érzem, ahogy jobbá válok általad. Érzem azt a tiszta, csillogó, odaadó szereteted. És hallom a nevetésedet és sírok, ha arra gondolok mennyire szeretem még azt is, ha húzod az agyamat és hangyányit az idegeimre is mész. Te vagy az, aki visszaadta az életemet, nem számít hány évesek vagyunk a csodám vagy....
- A fenébe csak mondd már ki a lényeget!
- Meg akarlak védeni és úgy...
- A lényeget baszd meg!
- Kou... Hozzám jönnél?
Sokk. Mintha fejbe vertek volna. Ters egy gyűrűt vesz ki a díszdobozból és felém nyújtja. Egyszerűen a bűntudat és öröm kavarog az egész testemben. Megütöttem, pedig ő csak egy kedves gesztust akart felém tenni, mármint nem is akár milyet. Hirtelen nem a féltékenység és az árulás miatt kezdek el bőgni mint valami elbaszott kislány, hanem mert Ters tényleg a legjobb személy az eddigi életemben. Bólintok, a bőgés miatt alig tudok beszélni, Ters pedig egy hatalmas, boldog mosollyal húzza az ujjamra a gyűrűt. Azonnal megragadom az arcát és megcsókolom, nem érdekel mennyire érzi kevésbé romantikusnak a bőgésem miatt. Hiszen ezt akarta, hogy örökre vele legyek.
~*~
Hazafelé már sétálva mentünk, aközben megnyugtatott. Még fagyit is vett nekem - pedig neki jobban kellett, szegény száját rendesen felszakítottam.
- Ne haragudj amiért megütöttelek.
- Meg sem éreztem a kis öklödet, de aggódj... - mosolyogva belebokszolok a vállába. - Ízlik? - a fagyira pillant, ezt ő választotta nekem. Bólintok.
- Jobb, mint hittem... bár a sajátos fagyimnál nem jobb.
A kacsintásomra egy önelégült vigyor a válasza. Ha tehetném már most neki ugranék.
- Ters amúgy... nem az hogy nem bízom benned - miközben elterelem a témát egy kényesebb témára, amin megakadt a figyelmem az előbbi drámázásom után. - De te vagy az egyetlen, akiben megbízom, hosszú idő után. Nem tudom pontosan elmondani miért követtelek téged, azonban azt tudom, hogy ami az enyém azaz enyém, és senki sem teheti rá a piszkos mancsát - kicsit elfintorodom a gondolatra, hogy Ters bárkivel összejárjon. - Az életemben az árulás folyamatosan jelen volt, ha nem is szándékosan de valahogy mindenki elpártolt mellőlem. Talán azért vagyok veled ennyire megszállott, mert téged kedvellek a világon a legeslegjobban. Mikor úgy éreztem, hogy megcsalsz, egy világ omlott össze bennem, és ezért nem bírtam magammal és a dühömmel.
Ters emészti a hallottakat, azonban csendesen sétál mellettem. Nem szólunk egymáshoz de mindketten érezzük egymás rezgéseit, tudjuk mire gondol a másik. Noha ez annyira elcsépelt, mégis... Istenem, most úgy leszopnám. Gondolatban fejbe vágom magam. Talán most hagynom kéne, hogy ő tegye az első lépést. Nem kéne elrontanom megint a pillanatot.
Hazaérve levesszük a cipőnket és én azonnal elkezdem lefertőtleníteni a száját. Tiltakozik ugyan ellene de nem akarom, hogy ez problémát okozzon neki. Igyekszem rendesen elvégezni az önjelölt feladatom, azonban nehéznek bizonyul, hiszen Ters arca akár a rettenetesen tökéletes szobroké. Mikor végzem Ters nem is habozik, rákap az ajkaimra és mint egy éhes vadállat, úgy falja fel az egész lényem.
- Ters! Boztos, hiszen a szád... - de szóhoz sem tud hagyni. Az ölébe húz én pedig készségesen teszem amit kér, miközben már elkezdjük egymást vetkőztetni. Ters felnyög amikor nyakát csókolgatom, imádom, hogy szereti mikor kényeztetem. Ő erősen belemarkol fenekembe, úgy fog az ölében mintha attól félne, hogy leesem róla. Szinte émelyítően lassan csókolgatja végig felsőtestem, farkam már szinte kiugrik a férfi izgatása mellett, annyira megkeményedtem. Ters mindenre odafigyel, olyan pontokat csókolgat amikről tudja, hogy belemeregek és felnyögve még többet kérek tőle.
Ters nem vár és nem érdekli, hogy a szalonban vagyunk. Ahol nemrégiben a nő hátát tetoválta helyiség lesz a szerelmi fészkünk. Bánom? Nem.
Izgatottan felsóhajtok mikor levesszük egymásról a nadrágot és megpillantom Ters szerszámát. Még mindig nem értem hogy fért belém, de nem is hagy gondolkodni. A szemeivel úgy néz végig, mintha egy vadállat nézné a megkaparintott zsákmányát - ekkora vágyat sosem láttam még benne. Hirtelen hanyatt fektet, majd a lábam közé vetve magát szopni kezd.
- Gyönyörű vagy - csókol belső combomra, mitől akár a nyárfa levél, elkezdek remegni.
- Te pedig vadító - elmosolyodik.
- Bízhatsz bennem Kou. Sosem hagynálak el - azzal lehajol péniszemhez és valami olyat művel, hogy konkrétan a csillagokban érzem magam. Folyamatosan Ters nevét nyögdécselem és szinte egyfolytában elmondom neki mennyire szeretem, van amikor szépen, de persze leginkább csúnyán...
~*~
- Istenem! -sikítom már nem is tudom hanyadik alkalommal. Ters keményen mozog bennem, szemhunyásnyi időt nem hagyva nekem, hogy összeszedjem magam. Még mindig kemény és még mindig úgy kefél, mintha a holnap sosem jönne el.
- Bírod még? - Ters hangja nem tűnik fáradtnak, azonban tudja, hogy már vagy ötször elmentem és kissé megterhelő lehet nekem ennyi élvezet. De nem érdekel. Ters még mindig kemény, és ki akarom facsarni.
- Igen! Még akarlak.
Nem húzódik ki belőlem, megfordít és a fekete fekvőre könyökölve pucsítok be neki. Azt kéri rakjam szét a lábam mégjobban és én engedelmeskedem. Megragadja a csípőmet és hirtelen belém döfi péniszét. Szinte azonnal reagál a testem, annyira mélyre hatolt, így még eddigi szeretkezéseinkor soha. Elégedetten felmorran.
- Imádom, hogy ilyen szűk vagy... - szinte látom a szemeim előtt, ahogy Ters megnyalja ajkait. A hideg is kiráz. Lök egyet, majd kihúzódik, csak a makkja marad bent, azonban mikor újra egy erőteljeset belém vág, szinte felnyüszítek. Remegek az élvezettől és attól, hogy Ters így kisajátítja a testem.
~*~
Pár nap telt el, és már az esküvőt tervezzük Ters tesójával és Rinnel. Mi ketten Tersel összedugtuk a fejünket, elhatároztuk, nem akarunk nagy esküvőt, a legközelebbi ismerősök eljönnek maximum meg néhány ember. Nem akarjuk nagy dobra verni, na meg amúgysem büszkélkedhetünk sok ismerőssel - igazából ebben Tersel nagyon egyformák vagyunk.
- Hova fogtok menni majd nászútra? - Tesoro olyat kérdez amit még nem beszéltünk meg Tersel, azonban bárhova is megyünk, nem érdekelne.
- Ugyan már Tesoro, inkább ne kérdezz bele ilyesmikbe! - Legyint Rin, de közben azért odasúgja Tesnek a következőket, hiába tudja, hogy amúgyis halljuk Terssel. - Bizonyára végig fogják kefélni az éjszakát és ahhoz nem kell flancos motelokba menniük.
- Rin... - Ters akar mondani valamit de közbevágok.
- Pontosan! - átkarolom Ters vállát. - Az éjszakát átszerelmeskedjük, éppen ezért nem kell puccos helyre mennünk, hiszen... Együtt minden hely különleges.
Rin elfintorodva pattan fel.
- Ez sok! Ez a máz és köd, lépjünk Tes!
Nevetve nézek Tersre.
Tudom, sosem fog egyedül hagyni és én sem fogom őt. Ehhez még eskü sem kell.
|
| Anettze | 2023. 02. 26. 23:03:26 | #36269 |
Karakter: Tersoros
Megjegyzés: Jól esik hozzájuk visszatérni
Kou annyira imádni valóan ideges, pár hónappal ezelőtt még el sem tudtam volna képzelni, hogy ez a vadóc fiú, aki állandóan a határaimat feszegette, majd így fog aggódni amiatt, hogy bárkire is jó benyomást tegyen. Impotensnek kéne lennem ahhoz, hogy ezek után ebben az újabb kibaszott szűk nadrágjában látva őt ne akarjam minden második percben berángatni őt valahová. Tudja, hogy mennyire megőrjít, ha így tapad a kerek kis seggére az anyag, de nem érdekli őt. Sőt! Direkt csinálja. Mióta először az ágyamban tartottam őt, csak még éhesebb lett a szexre és egyértelműen én is. Képtelen vagyok nemet mondani amikor annyira kétségbeesetten akarja a farkamat, az érintésemet. Minden kibaszott értelemben én vagyok neki az első és az egyetlen, ráadásul egészen biztos vagyok benne, hogy ez így is fog maradni, de akkor is megkapja a fiatal évei végigbaszását. És minden érzelmi biztonságot amire szüksége van. Szeretem ezt a buta kölyköt, mindennél jobban. Mögé lépek és szorosan a karjaim közé húzom őt. Aztán mélyen belélegzem az illatát, ami már tartalmazza az enyémet is. A bejárat fölé szerelt csengő megszólal és lassan felemelem a tekintetemet, hogy mosolyogva pillantsam meg az öreget. Kou pedig nos, mindeközben hihetetlenül ügyetlen és édes. Nevetve engedem el Kou derekát és ölelem át a nagyapát, jól esik végre viszont látni őt, különösen, mert mikor legutoljára beszéltünk még minden egészen más volt. Tudom, hogy ha akkor ő nincs akkor ma nem lehetnék itt a párom mellett. Úgyhogy csak szorítjuk egymást és a megkönnyebbült, szebb életnek örülve nevetünk tovább.
Nos...
- Nagyapa, ő itt Kou a párom- mondom izgatottan és szerelemmel telve, szegény fiú pedig alig bír kezet fogni az öreggel. És olyan mélyen hajol meg, hogy ha egyedül lennénk egészen máshogy érteném ezt a gesztust... Látom, ahogy nagyapa elkapja a tekintetemet Kou fenekén és nevetve felhúzza a szemöldökét.
„Igazán együtt érző” tátogom neki, de ezt természetesen a már így is ideges kedvesem nem látja.
- Tudod, meglepődtem mikor Tersinek barátja lett- a rekedtes, idős hang mögött egy igazi faszfej rejtőzik, aki látszólag imád engem megalázni, de ezt elnézem neki, mert Ter eltűnése után ő volt a támaszom. Azonban attól még nem tetszik, hogy az ukém kinevet.
- Elnézést, csak Terset még senki nem hívta Tersinek és ez nagyon meglepett
- Oh, ugyan!- valaki noha helyettem legyint tévesen, Kou ezt ettől még nem fogja megúszni. Látom mi jár a fejében és nem fogom neki hagyni. Végül mikor nagyapa megindul az egyik szék felé elkapom q kölyök derekát és morogva súgom a fülébe
- Elverem a seggedet, ha Tersinek hívsz miközben duglak. Aztán melléd fekszem és ott hagylak kanosan és kielégületlenül egész éjszakára.
Miközben a számomra két igazán fontos ember az egyikük első munkája előtt áll, én kicsit egyedül hagyom őket. Jót tesz nekik, ha kicsit beszélgetnek. Én pedig mosollyal az arcomon figyelek. Jól megy nekik.
*~*
- Huh, ez hosszú volt – Kou szinte beleájul a karjaimba, amint kilép a nagyapa az ajtón.
- Kikészített az Öreg?- kérdezem tőle, de valójában tudom, hogy csak fáradt, jól csinálta, nagyon ügyes volt, első alkalom ide vagy oda, úgyhogy tényleg érthető, hogy ennyire fáradt, sokszor még én is az szoktam lenni. Különösen a kezem, de attól még van esély rá, hogy a vénszatyor is lefárasztotta.
-Nem – megrázza a fejét- Nagyon kedves volt – meséli, én pedig gyengéden nyomkodni kezdem a csuklóját.
- Mit mondott neked?- kérdezi tőlem hirtelen, nekem pedig egy pillanatra megáll a szívem.
- A Nagypapa?- Kérdezek vissza, hátha, hátha félreértem, de ő csak apró bólintással felel. A francba!
Nem mondhatom meg neki miről beszélgettünk. Mély levegőt veszek és kinyögök neki egy féligazságot.
- Csak annyit, hogy ügyes vagy- összeborzolom a haját.
*~*
- Ters – valamikor hajnalban kelek Kou édes hangjára. Csupáncsak félálomban vagyok még, de tudom, hogy ő szól hozzám. A fejemben morogva bújok jobban a párnámhoz, hiszen valószínűleg, csak álmodik, gyakran mondogatja közben a nevemet, már nem egyszer keltett fel így. Olyan rohadt fáradt vagyok, csak még egy kis alvást kérek... Már majdnem teljesen visszaalszom mikor megérzem a tökéletes apró súlyát rajtam. Homályosan fogom, csak fel, az egész természetes már számomra, az álom pedig folyamatosan csalogat magához. Édes álom, gyengéden csókolja a nyakamat amitől megremeg a lélegzetem. Mmm, Kou is mindig így csinálja, olyan finom. Oh baszki! Pattannak ki a szemeim, amikor rájövök, hogy ezt kis kanos cica tényleg ellenem dörgöli a kemény a farkát. Mondtam már, hogy mennyire imádom, ha ezt csinálja? Azt hiszem valamiféle nyögés szakad ki belőlem mielőtt a fülemhez hajol a piszkos kis cicám.
- Tersoros, kibaszottul szexi vagy... nagyon szeretlek- suttogja, olyan kurva éhesen. Bassza meg... Most már egészen biztosan nem fogok tudni visszaaludni. Hogy lehet ilyen kibaszott ügyes abban, hogy elvegye az eszemet? Az egész testem lúdbőrözik a csókjaitól és a farkam kurvára lüktet a finom kis combja ellen. Egy átkozott szexdémont fogadtam az ágyamba. Profin húzza le rólam a boxert és akkor oh a rohadt életbe! Már megint új dolgokat nézett a neten. Lihegve vesztem el az irányítást, fáradt vagyok és a párom tömény, kibaszott erotika. Mi a fenét tehetnék, amikor az az édes száj úgy tekeredik körén, mintha a kedvenc kibaszott nyalókája lennék? Majdnem a szájába robbanok, ahogy a semmiből szívni kezd.
- Kou, bassza meg! – kiáltok fel rekedten és azon nyomban a hajába tépek. Hallom ahogy felnyög a farkam körül és valószínűleg nem is realizálja mennyire látszik rajta, hogy imádja, ha lenyomom. Mindeközben úgy néz rám, mintha a világon bármit megadna nekem és ami még erotikusabb,hogy tudom, hogy így is van. Óvatosan mozgatom a farkamon, bármilyen ügyesen veszi is be, ez nagyon nagy még neki. Teljesen kifeszítem így is a slampos kis száját és folyamatosan csorog a nyála ki a szája sarkán. Talán még soha nem is szopott ennyire mélyen, ennyire készségesen és ilyen ügyes fiúként. Most annyira rám bízza magát, olyan tehetségesen imádja ezt a faszt. A fenébe is lehet, hogy még megrontottam, de kibaszottul nem bánom egy apró részletét sem a dolognak. Ő az enyém, attól a pillanattól kezdve az volt, hogy olyan dühös szemekkel viharzott ki először az ajtómon. Ő az én kincsem és én vagyok az egyetlen, akinek így szopja a farkát. Még a sötétben is látom, ahogy magához nyúl és szivárog az a gyönyörű, kemény farka. Imádja ezt, úgy néz rám, mint egy kibaszott istenre én pedig még mélyebben belenyomom magam a szájába. Egyre gyorsabban mozgatom a fejét, sőt már inkább én dugom a száját. Egyre sűrűbben és hangosabban nyögök, birtoklóan morgok a látványtól. Hatra esik a fejem és kapkodom a levegőt, amikor pedig olyan finoman végig karcolja a mennyekben járó farkamat, már egyáltalán nem bírom tovább. Csak szorítom a puha haját és elveszem egy pillanatra a feketeségben. Mikor újból észhez térek még mindig a farkamhoz szorítva tartom őt, a hasán pedig a saját kibaszott magja terül el. Lihegve engedem el a tincseit és akkor az eddigieknél is gyönyörűbb látvány fogad: az a huncut, élettel teli mosoly amibe, olyan szerelmes vagyok. Kou egész lénye ott van a látványban.
- Ugye hallottad, mikor azt mondtam, hogy kibaszottul szeretlek? – Soha nem voltam boldogabb.
*~*
- Nézd, Ters! - mutatja fel a legújabb munkáját, én pedig összeszűkített szemekkel próbálok igazán a rajzra koncentrálni, mielőtt még a kölyök arcára néznék és a véleményem utána korántsem lenne releváns.
- Nem rossz, de itt talán, ez a vonal nem illik bele a képbe – mutatok rá az egyetlen átlós vonásra a kontúrnál. Azonnal átrajzolja, majd már rutinosan lép a határidőnaplóhoz. Én pedig azonnal felmordulok, mert pontosan tudom mi van háromra benne.
- Nő lesz a vendég?
- Aha, azt hiszem- morgom, de nem is igazán érdekel, ez lesz az utolsó ilyen. Már kinyomtattam a papírt az ajtóra, hogy nem vállalunk hasonlót, csak ki kell majd rakni. Lehet, hogy rossz üzleti húzás valahol, de egyszerűen nem éri meg nekem a stresszt. Sóhajtva ülök le a kanapéra és látom, hogy Kou is ott hagyja a naplót.
- Miért vágsz savanyú arcot? – huppan az ölembe én pedig a közelségére éhesen húzom magamhoz - Előbb végzel, kisebb a vászon... – suttogja egyenesen az ajkaimra és bármennyire is csábító az ölemben heverő párom, nem érti a problémát.
- Az a kis vászon, több mint egy normál nő súlya...- erre a gondolatra tényleg kell a tőle kapott csók.
*~*
Nos hivatalosan is az idegroham szélén állok. A páromat nem tiszteli a vendég, állandóan meg kell állni, mert hisztis mint a szar, de természetesen nem ér rá neki a dolog és még a kibaszott tintát is kifogyott. Megkérem Kout, hogy hozzon még és esküszöm, hogy az ő jelenléte az egyetlen ami tartja bennem az idegeket. Tovább dolgozok a mintán amikor meghallom, hogy Tersoro és Rin is csatlakoznak hozzánk és most már eggyel több dolog idegesít. Nem tudom megölelni a testvéremet. Rövid időre kikapcsolom az agyamat és csak a virágok szirmaira összpontosítok. Legközelebb azt veszem észre, hogy Kou egy széket húz mellém és az ölében fagyi van. Oh a fenébe, köszönöm! Azt hiszem most még jobban beleszerettem.
- Mit csináltok? - Rin csámcsogó kérdése cseszi el a hangulatot.- Szerintem egyértelmű... – nézek rá gyilkosan, de Kou csak egy újabb kanál fagyi töm a számba. Basszus, tökéletes fiút választottam.
~*~
- Ters, elmegyünk majd együtt piknikezni? – kérdezi nem sokkal az után, hogy Rinék elmentek. Őszintén jól éreztem végül magamat, de jó érzés végre kettesben lenni. Pont ezért fut át grimasz az arcomon, ha arra gondolok, hogy az itteni tömött parkok bármelyikébe kellene mennünk
- Sosem gondoltam volna, hogy ez lesz majd a programom ennyi idősen...
- Na, tőlem mehetünk sztriptíz bárba is... talán ott is lenne kapcsolatom!- Fel sem fogom először a szavakat, amiket hallok, mert nagyon nem akarom őket hallani.
- Mi?- Kérdezek vissza dühösen arra gondolva, hogy mi a fenéért lehetnek sztriptízbárban kapcsolatai a páromnak. Megpuszilja az arcomat és mesélni kezd.
- Régen kilógtam pár sráccal, és aztán ott kötöttünk ki, ahol a szexuálisan túltengett srácok szoktak. Minden rendben is ment egészen addig, amíg össze nem kevertek valamelyik táncossal- Azt hiszem a szemeim vörösre váltanak, ahogy arra gondolok, hogy több száz idegen látta jóformán meztelenül őt.
- És vetkőztél, táncoltál? – próbálom visszanyelni a düht a szavaimból, soha nem akarnám őt többé megijeszteni. Pont elég hogy volt, hogy már megtörtént. Forrófejű vagyok, idősebb és ijesztőbb, kordában kell magamat tartanom. Megrázza a fejét én pedig felsóhajtok a megkönnyebbüléstől.
- Kidobtak, mikor rájöttek, hogy nem is én vagyok az illető.- szorosan magamhoz húzom őt.
- Sajnálom, hogy túl féltékeny voltam.
~*~
Hosszú ideje titkolok valamit Kou elől és fogalmam sincs hogyan mondjam meg neki. Az egész égeti a kezemet és úgy érzem ez bármit tönkre tehet. Mi van, ha már is elcsesztem? Remegő kezekkel nyomom meg a kapucsengőt és várok a sípra, ami jelzi, hogy beengedtek. Kissé furcsállom felfelé menet, hogy nem csukódik most, olyan hangosan az ajtó, de lehet, hogy végre megszerelték, nem nézek hátra vagy megyek vissza csak ezért.
~*~
- El sem hiszem, hogy ennyire megtudod valósítani a vágyaimat. Ez valami...
- Tudom, elképesztő kezeim vannak. De azért elég régóta csináljuk ezt nem de? Még jó, hogy...
- Még jó, hogy ennek a férfinak itt párja van! Vagy legalábbis volt! – Az apró lakásból kifelé jövet a beszélgetésünkbe Kou zokogó hangja kiállt bele- Meg se merj szólalni te rohadék! Én mindent neked adtam, mindent! T-tudtam, hogy valami nem ugyanolyan... – Kou folyamatosan sír, de egyre csak távolodik tőlem- Nem hittem, hogy még meg is csalsz!- A fiú futni kezd én pedig úgy rohanok utána, ahogy még soha életemben nem futottam. Becsapja előttem a ház ajtaját, de még így is utol tudom érni a sarkon. Egyenesen elé futok, ő pedig belém rohan és ez elég időt ad ahhoz, hogy ne készüljek fel arra, hogy behúz nekem egyet. Hátra tántorodom és egyenesen az aszfaltra esem. Felszisszenek a fájdalamtól, ahogy a beton végig marja a bőrömet, de ez semmilyen módon nem hasonlítható ahhoz, hogy így látom zokogni Kout.
- Kurvára ne érj hozzám! Csak válaszolj! Hogy tehetted ezt? Miért kell ezt... – elvétve rúg egyet belém, bár sokkal inkább a kabátom oldalába, mire abból hangosan koppanva kirepül valami.
- Ez mi a fene Tersoros?- suttogja maga elé- Mi a fene ez?!- a karjaimba veszem a becsomagolt tárgyat és lassan, enyhén vérezve feltántorgok.
- Nem így akartam, hogy megtudd- mosolygok rá keservesen.
- Mit? Mi a faszom ez? Te h- ahogy egyre inkább ellepi őt a düh és a fájdalom egyre hangosabban ordít, én pedig az utolsó dologként ami eszembe jut befogom a száját és hadarni kezdek.
- Figyelj rám jól, mert csak egyszer mondom el. Minden, amit valaha mondtam neked igaz volt és teljesen komolyan is gondoltam. Nem kell nekem senki, de senki mást! És még csak nem is csaltalak meg. Viszont neked bíznod kell bennem, mert kurvára nem teszed Kou! Mi a fenéért lopakodó utánam és hallgatod el, hogy aggódsz? Igen, én is titkoltan valamit és lehet, hogy még mindig korai elmondani és iszonyú módon meg fogsz ijedni, de én... Én teljes szívemből szeretlek téged Okozaki Kou és nemhogy az életem, a szívem, a családom részévé váltál. És noha kibaszottul félek, hogy bármelyik pillanatban leharapod valamelyik ujjamat...- elkezdek térdre ereszkedni és előveszem a másik kezemben lévő zacskóból a különleges, csak neki terveztetett eljegyzési gyűrűt.
- Csupáncsak erről a gyűrűről hallottál ott engem beszélni és nem véletlenül. Egy hónapja, a nagyapa látogatása óta tervezgettem ezt a pillanatot. És noha nem pont, így képzeltem, de akkor is elmondom mindazt amit terveztem. Kou... Te vagy minden imádatom és szeretetem forrása. Mikor előszőr találkoztunk sohasem hittem volna milyen elképesztően tökéletes vagy nekem, mennyi erő lakozik benned... Most viszont minden egyes nap újból és újból meglepsz és lenyűgöző, érzem, ahogy jobbá válok általad. Érzem azt a tiszta, csillogó, odaadó szereteted. És hallom a nevetésedet és sírok, ha arra gondolok mennyire szeretem még azt is, ha húzod az agyamat és hangyányit az idegeimre is mész. Te vagy az, aki visszaadta az életemet, nem számít hány évesek vagyunk a csodám vagy....
- A fenébe csak mondd már ki a lényeget!
- Meg akarlak védeni és úgy...
- A lényeget baszd meg! – kiállt rám és mindig zokog, fogalmam sincs, hogy mennyit ért, de nagyot
nyelek és dübörgő szívvel teszem fel a kérdést.
- Kou... Hozzám jönnél?
|
| Bummie_KS | 2021. 01. 01. 19:08:29 | #35897 |
Karakter: Okozaki Kou
Megjegyzés: Ters, én nagyon szeretlek......
-Ters, téged akarlak! Most és nem máskor! - csókunkban szeretném a szeretetem, az imádatom Tersnek felkínálni, és mikor már a farkunkat dörgöli egymáshoz, úgy érzem, sikerült. Nem csak a szavaimmal, de még a tetteimmel is, ezért gondolatban megveregetem a vállamat. Az amit művelem Ters, az a férfi akit tényleg szeretek, akinek az érintése elég ahhoz, hogy a testem felforrósodjon... nem, Ters több mint simán egy szerelem. Ő az én lelkitársam, habár sosem gondoltam arra, hogy akár egyszer megtalálhatom, sőt! Nem is hittem benne. Azonban mikor Ters a fülem tövébe csókol, megremegve lököm feljebb a csípőmet, hogy végre legyen enyém, és én az övé. Úgy látszik, értette a célzásomat, mert már a síkosítót oszlatja el tagján. Nem félek. Tudom, hogy Ters nem fog bántani, és azt is tudom, csak vele tudnék ilyesmi piszkos, de kifejezetten élvezetes dolgokat csinálni. Azonban ő még bizonytalan lehet. Tudom, hogy milyen. Ő sosem akarna nekem rosszat, és talán fél, hogy bántana? Izmai megfeszülnek, erős karjain és tetoválásain szinte táncolnak a fények és olyan kibaszottul szexi ezzel a kockahassal, hogy tényleg alig bírok magammal. Ha olyan egyszerű lenne, én már rég a farkán lovagolnék, bármennyire is szégyen ezt bevallani. Ters más. Ő most bizonyára tart attól, hogy bántani fog, ezért gondolkodás nélkül ölelem magamhoz, mire érzem, hogy végül elpárolog az idegessége karjaimban. Csókja puha, finom és édes... egyszer rá kell vennem, hogy csokis fagyit kenjen szét a testemen. Akarom, hogy mindenemen, nem csak a szívemen, de a lábujjamtól a fejembúbjáig, Ters uralkodjon.
- Bármi van szólj! Ha gyors, ha fáj, ha kevés, nem akarlak bántani! – és mielőtt bármit mondhatnék, már bennem is van, mélyen, én pedig nem tehetek róla, de a testem szinte sóvárog a többért. Ugyan fáj, valahol tényleg feszít, de az adrenalin és minden amit most érzek, elnyomja a kellemetlenséget. Hallom mély sóhajait, melyek miatt piszkosul áll a farkam, és tudom, hogy Ters is alig bírja magát visszafogni. Teljesen kitölt, hatalmas tagja tényleg befért belém. Tehát ezt érzij a nők, csak sokkal intenzívebben? Lök egyet, mire szinte felordítanék, miközben kedveskedő puszijai szinte elhalványodik ahhoz képest, amit a csípőjével művel. Többet akarok, még többet. Pontosabban azt akarom, hogy mélyebben legyen bennem, hogy elsöpörjön és maga alá temessen.
- Többet! Ters... Kérlek! – könyörgöm a többért, a mégtöbbért. Nem tudom, mit művel velem, de minden egyes lökése miatt a csillagokban érzem magam, és ő lehet ezt nem tudja. Mocorog, én fentebb húzom a lábamat, nyakába csókolva szippantom be finom, férfias illatát, közben csípőmet előre lökve a kétszeres kényeztetés miatt, viszont nem bírom sokáig, akár egy kilyukasztott lufi, úgy ernyedek el. Kínoz, tudom, hogy ezt teszi.
- Jézus! - vakkantom, mikor már ölében ülve lök csípőjével, teljesítve a ki nem mondott kérésem. Egyszerűen annyira mélyen szánt végig bennem, hogy nem tudok mást csinálni csak nyögni, és a nevét sikítani mikor elér bennem egy olyan pontot, amitől már a csillagokban érzem magam.
- Basszameg! - rikkantom, mikor két félgömbömre fog és abban a pillanatban merül el bennem mélyebbre, mélyebbre. Mintha szét akarna szakítani, birtokolni és minden ilyen pillanat hevében, végigszántom körmeimmel csodás, izmos bőrét. Mikor mindketten elérjük az orgazmust, kifáradva rogyunk egymásra.
- Szeretlek! – mély hangja visszhangzik a fülemben.
- Én is, Ters.. kibaszottul...
~*~
Az álmom Tersről szól, ő és a mosolya. Minden, ami ő. A tetoválásai, a szeretkezésünk közben lévő, mély és élveteg hangja, minden egyes rezdülése és minden, ami ő. A fagylalt, amikért mindig elküldött, azok a pillanatok mikor belapátolta az egész dobozzal, de mindennél többet jelent számomra az a pillanat, mikor szerető szemeibe pillantok. Elolvadtam. Akárcsak egy fagyi, én elolvadtam.
~*~
-Hmm... - finom, szerelem illat. Ez az én kedvenc illatom. Enyhén parfümtől és izzadtságtól illatos, de tudom, hogy az enyém. Csakis az enyém.
- Hogy vagy, Kölyök? - suttog fülemkörnyékén, mire fellibabőrösödik a bőröm, belereszketek a vágy miatt amit már korán reggel okoz, egyszerű kérdése miatt.
- Ne aggódj, nem bántottál. A tegnap volt életem legjobb estéje. Én... tényleg szeretlek. Viszont kicsit érzékenynek érzem magam - vallom be, rövidesen a kis bújásom után. Meg szeretném keresni mancsát, hogy a fenekemre tehessem, mert ugyan sajog és az előbb nem vettem észre, de nem érdekel.
- Én is szeretlek, Kölyök. Viszont reggelente egy picit mindig érezni fogod azokat az estéket, amikor ennyire nem fogjuk vissza magunkat. Bár közel sem ennyire, összefog szokni a testünk... - elmosolyodom.
- Ha tudnád, mennyire összeszokik majd... - orrom alatt, szinte a mellkasába suttogom szavaim. - Éhes vagyok...
- Hozok enni neked valami édeset, láttam múltkor amikor velem ettél, hogy azt kerested. Addig pihenj, ha gondolod kapcsolj tv-t, sietek vissza- egy apró csókot nyom az ajkaimra, ami közel sem elég. Főleg nem ez a test után, ami éppen ki akar mászni a karjaimból! Ters farka nyugodt állapotban is hatalmas, talán ezért jön meg a kedvem egy újabb menetre, de ügyesen kimászik mellőlem. Elégedetten figyelem, miközben felveszi az alsóját, mikor elhagyja a szobát, ködös tekintettel bámulom a plafont.
- Ters már az enyém!
~*~
Valójában minden rendben megy köztünk, ám mikor egy csinos nő lép a boltba, és látom ahogy Tersre nyomul akarata ellenére, felmegy bennem a pumpa. Olyankor mindig igyekszem a legudvariasabban a vendég tudtára adni, hogy nem, ez a szexi félisten már az enyém, de valahogy mindig elfelejtik, mikor kettesben hagyom őket.
De nincs okom panaszra. Mert most Ters filmet tett be, mint közös programnak, én pedig nem is ellenkeztem, hiszen már alig vártam.
-Nem értem ezt az egészet! Miért néz ki nőnek a srác, amikor nem transznemű a párja meg meleg?- meglepődtem, mikor éppen nem szex a közös programunk, de ez rossz. Sőt. De nem értem, mi a fene történik.
- Mert nem bízik magában...
- Mekkora faszság! Ha az ember meleg a farkakra bukik, ismétlem a farkakra, a pasis dolgokra, nem tütüre és copfra!
- Ters... Milyen partnereid voltak előttem? Hogy néztek ki... Mármint én... Én, csak...- azonban ezt még magamnak sem mertem bevallani. Ugyan mindig igyekszem lényegretörő lenni, de nem tudom, hogy Ters ezt mennyire díjazza és ha megtetszik neki egy nő,nagy mellekkel és puhább bőrrel... és mindeközben sokkal finomabb, udvariasabb természettel, míg én egy fiú vagyok. Egy pasi.
- Na, jó figyelj ide, mert ezt csak egyszer mondom el! Te vagy a párom, az is lehet, hogy életem szerelme és soha senki nem fog hozzád tudni felérni. Ha pedig az agyad azon szarakszik elég férfias e vagy, akkor a válaszom persze, hogy igen! Tudod nem igazán szeretem a japán meleg sorozatokat, mert túlságosan azt akarják mutatni, hogy ugyanolyan, mint egy- egy hetero kapcsolat, ahelyett, hogy elengednék a hasonlítgatást, és a szereplők összetettségére koncentrálnának. Ha megnézed arról a gyerekről annyi derült ki, hogy focista! Pedig 45 perce nézzük... Neked igazi férfi humorod van, amit kimondottan díjazok, mert szeretek arról civakodni, hogy ki horkolt hangosabban. Vékony vagy, de izmos és ha elképzellek nyakig sárosan focizva, valószínűleg itt helyben esnék neked. Nem baj, hogy érzékeny vagy, és ha megnézed teljes mértékben pasiként terpeszkedsz ezen az ágyon. Nagyon régóta tudom, hogy meleg vagyok és sosem kezeltem senkit nőként, akivel bármilyen intim kapcsolatom volt. Szeretlek cirógatni, erről nem fogok tudni lemondani, de kérlek ne hordj tütüt, hogy megfelelj nekem és ne is szteroidozd be magad, mert tegnap is attól veszítettem el a fejem, aki most előttem fekszik. Egyenrangúak vagyunk, oké? Nincsenek szerepek, még akkor se, ha teljesen kitárulkozva fogadsz magadba. Akkor is az a nagyszájú Kou leszel, akinek egyébként marha kívánatos a farka és a pasim. Nem a csajom, a pasim. Most pedig kapcsoljuk ki ezt az undormányt és mutatok neked rendes meleg kapcsolatot a tvből! Na, bújj ide szépen, átakarlak ölelni! - elérzékenyülve röppenek a karjaiba, mert erre nem lehet mit mondani. Mintha tudná mi a problémám, mintha mindig tudná, mit kell mondania és ezért nekem már...
Valójában tényleg megmutatta, milyen a melegkapcsolat. Életemben nem éreztem magam annyira elégedettnek szexuálisan.
~*~
-Ma lesz alkalmad tetoválni, ha szeretnél- pihegve pillantok fel rá, ez az egész, hogy titokban a mosdóban művelünk egymással minden olyat, amit a hálóban kéne, eszméletlenül felizgat. Azonban a szavaira lefagyva, kikerekedett szemekkel nézek fel.
- Vagy nem szeretnéd?
- Dehogynem! - vágom rá szinten ordítva. - Nagyon is, csak félek, hogy elrontom!
- Ne aggódj, a nagyapámról van szó, anno én is rajta gyakoroltam. Imádni fog téged, bár szerintem rengeteget fog a nagyihoz hasonlítani- nagypapa...? Nagymama...?
- Bemutatsz a családodnak...
***
Olyan izgatott vagyok, mint még soha. Ters azt mondta, nem kell kiöltöznöm, mert a papája nem várná el, de tudom, hogy ez mennyire fontos. Hogy melyikőnknek vitatkoznék, mert én jelenleg elájulok, pedig Ters gondoskodott rólam ma háromszor is. Nem gondoltam volna, hogy ilyen ügyesen bán a szájával, akkor pedig főleg, mikor egyszerre csináltuk egymásnak.
Megrázom fejem.
Nem, most nincs idő a szexre, Félistenemre gondolnom, nem. Egy egyszerű fekete ing van rajtam, fekete alapú színes kockás nadrággal. Így végignézve magamon, talán lerí rólam, hogy a farkakra bukok, pontosabban egy farokra, amely már otthonosan jár a seggemben és a számban. Miért térek ki mindig a szexre?
Ters érzi az idegességem, ezért szorosan megölel. A teste melege, finom illata és erős izma, annyira megnyugtat, hogy szinte már könyörgöm azért, hogy a testébe párologjak. Ám ekkor a vendégeket jelző csengő megszólal, mire azonnal katonásba vágom magam. Ters nevetve üdvözli a nagypapáját, aki szakasztott ő, csak idősebb formában. Ha Ters így fog kinézni öregen, szerintem szívrohamban fog meghalni, mert biztos, hogy még vén szatyorként is pattogok majd a farkán. Jézusom, Kou! Jól megcsapkodom az arcomat, majd mikor rám esik a bemutatkozás része, Ters szerencsére megteszi helyettem.
- Nagypapa, ő itt Kou, a párom - a papus kedves mosollyal nyújtja felém a kezét, én pedig jól megtörölgetve a nadrágomban izzadó tenyerem, ráfogok a finoman szorító kézre.
- Üdvözlöm! - mélyen meghajlok, ahogy azt illik.
- Tudod, meglepődtem, mikor Tersinek barátja lett - mély és rekedtes hang társul az idős emberhez. Tersi... visszafogom a nevetést, mert még sosem hallottam senkit, aki így becézte volna Terst.
- Tersi... - suttogom orrom alatt, illetve eltátogom szinte, de nem bírom visszafogni a nevetést. - Elnézést, csak Terset még senki sem hívta Tersinek, és ez nagyon meglepett...
- Oh, ugyan! - legyint, bizonyára nem haragszik. A bácsi amúgy jóerőben van, és ahogy látom, számtalan tetkó ékeskedik bal karján.
- Akkor mielőtt még olyan kínos dolgokba folyik a beszélgetés, mint például a kiskorom kibeszélése... - a tetováló részleg felé mutat, miközben zavarodottan megvakarja tarkóját.
Eszembe jut, ha a szex közben Tersit nyögök, akkor talán durvább lenne? Képes lenne a mennyekbe döngetni?
Megcsípem pofimat. Elég, Kou!
***
Megkínáltam a nagypapát innivalóval és fagyival, és ahogy gondoltam, az utóbbira esett a választása. Ráadásul Ters kedvencére. Meg sem lepődöm, ők tényleg lehetnének akár egy tojás.
- Első alkalmad? - izgatottan bólintok, miközben lefertőtlenítem a nagypapa jobb karján lévő, csukló feletti részt.
- Nagyon izgulok, bocsánat...
- Miért kérnél bocsánatot? - felkapom fejem, hirtelen nem tudok mit válaszolni.
- Csak nem szeretnék rossz munkát...
- Oh, ugyan már - vág közbe, és legyint le ismét. - Tersi munkái sem voltak mindig ilyen jók, ilyen szépek. Ő is tanulta a szakmát, másrészt láttam a rajzaidat - meglepődött arckifejezésemet látva, folytatja.
- Tersi... mióta azt hitte, hogy meghalt a testvére, magába zárkózott, olyan falakat emelt maga köré, amit egyedül nem biztos, hogy letudott volna rombolni -bólintok, pontosan tudom, mire gondol. - Éppen ezért élete során, nem volt normális kapcsolata. Ha volt is, tartott néhány napig, aztán megunhatta őket és csúnya szakítás lett a vége. Amikor megemlítette a telefonban nemrég, hogy van egy bosszantó személy körülötte, aki nem hagyja békén és zaklatja a tanítással kapcsolatban, tudtam, nem leszel átlagos. Ahogy látom nem is vagy az - elpirulva hajtom le fejem, mert visszagondolva tényleg nagyon idegesítő lehettem.
- Tersinek alapjáraton nagyok az igényei, az hogy te elérted nála, hogy tanítson, hatalmas dolog. Ő senkit sem engedett eddig magához elég közel, és ezt szerintem te is tudod - bólintok ismét. - Aztán megkeresett a tetoválással kapcsolatban, amin meglepődtem, de nem volt ellenvetésem. Tudtam, hogy arról a tanítványról van szó, aki elérte nála azt, hogy megnyíljon egy picit a világ felé - elérzékenyülten pillantok fel a nagypapára, aki egyszerű kis mosollyal, ám de szeretettel teli szemekkel, hatalmas nyugalmat árasztva felém tartja karját, hogy alkossak rajta. Hatalmas bizalmat nyújtva felém. Lehajtom fejem, piros arcomat megpaskolom, és nekilátok a tetoválásnak.
Ezek a szavak elegek voltak ahhoz, hogy úgy érezzem, Ters tényleg engem szeret. Nem a cicabábakat, nem a transzneműeket. Tudom azt is, hogy a nagypapája tetoválása legyen bármilyen, egyikőjük sem fog haragudni, vagy rossz érzéseket táplálni irántam.
- Tudod hasonlítasz valakire, még fiatalabb koromból - már csak az utolsó simítás kell, és kész vagyok a tetoválassal.
- Kire?
- Egy fontos, nagyon fontos személyre - fájdalom csillan szemeiben, éppen ezért, inkább nem faggatom.
***
- Huh, ez hosszú volt - dőlök szó szerint Ters karjaiba, mikor a nagypapa már elment. Kuncogva ölel magához.
- Kikészített az Öreg?
- Nem - megrázom fejem. - Nagyon kedves volt - beugrik a kép, amikor miután megcsináltam a tetoválást, váltottak egymással pár szót.
- Mit mondott neked?
- A Nagypapa?
Apró bólintás a részemről.
- Csak annyit, hogy ügyes vagy - összeborzolja a hajamat.
***
- Ters - éjjel két óra, de én nem tudok aludni. Mármint nemrég keltem. Ters azonban úgy alszik mint a bunda, ezért megelégelve a finom keltgetést, taktikát váltok. Illetve eskü, nem direkt. Nem, tényleg.
A takarót lecsúsztatom combközepéig, én pedig akár csak egy macska, egy kis sunyi macska, fölé gördülve ülök a csípőjére. Nem kel fel, még mindig nem. Óvatosan, egy apró ám annál kiéhezettebb csókot nyomok ajkaira, melyre megemelkedő mellkassal fújja ki a levegőt, ezzel a szívbajt hozva rám. Egyre izgatottabb leszek, és lassan összedörgölöm ölünket, miközben nyakába csókolok, szívom a finom bőrt és közben hálát adok az égnek, hogy Ters ma csak egy boxerban alszik. Érzem, ahogy felhevült teste egyre forróbb lesz minden kósza simogatásomtól, főleg mikor csípőmet előre lököm. Reagál, felsóhajt, a szíve zakatol, izmos mellkasa gyorsabban emelkedik fel- és le. Kibaszottul szexi. Ezt muszájnak érzem vele közölni, ezért miközben előhalászom boxerából férfiasságát, a fülébe suttogom szavaim.
- Tersoros, kibaszottul szexi vagy... nagyon szeretlek - csókolok füle tövébe, s már a suttogásomtól, végigszánt csodálatos testén a libabőr. Imádom. A kézfejem mozgatom merev tagján, miközben már mellbimbóit kényeztetem, közben minden másik mancsommal lesegítve a boxert róla, heréit masszírozom. Ezt az utóbbit, csak láttam egy felnőttfilmben, s gondoltam kipróbálom Tersen, ám ahogy látom, nem hazudtak. Tényleg élvezi. Óvatos vagyok, egészen addig, amíg lábközé nem érek. Gondolkodás nélkül nyalok végig a teljes hosszán, majd a tövébe hintve egy csókot, bekapom a makkját. Ters felnyög, mélyről, nekem pedig ez parancs szó. Lassan, kínzóan lassan engedem számba, majd mielőtt még torkomig engedném és megfulladnék, szívni kezdem tagját.
- Kou, basszameg! - nyög fel, és hajamra fogva, ütemesen mozgásra bírja fejemet. Imádom, hogy ilyen. Nem ellenkezem, félig nyitott pilláiba nézek, miközben olyan készségesen szopom, mint eddig még soha. Egyre erősödik benne a vágy, tudom, mert nem egyszer láttam már őt az elélvezés pillanatának kapujában, és mennyire imádom olyankor látni. Egyre csak veszi, kapkodja a levegőt, szorítása a hajamban erősebb lesz, az ütemes mozgást gyorsabb követi. Mélyebbre hatol számban, amitől a hideg rázza, izmai görcsösen összerándulnak és mikor fogammal végigkaristolom hosszát, beadja a derekát. Torkomban érzem, ahogy a spermája kiszivárog farkából, de nem zavar, mindet lenyelem. Kell még egy kis idő, mire megnyugszik, addig el sem mozdítja kezét fejemről, majd mikor szabadutat ad, huncut mosollyal pillantok fel kifáradt arcára.
- Ugye hallottad, mikor azt mondtam, hogy kibaszottul szeretlek? - kérdésemre egy csillogó fogsor a válasz. Hozzábújok, szeretgetem, és megvárom amíg a fáradtságtól kidől, s én is elalszom.
***
- Nézd, Ters! - mutatom fel a legújabb munkámat.
- Nem rossz, de itt talán, ez a vonal nem illik bele a képbe - bólintva egyet kijavítom, aztán a határidőnaplóhoz lépek. Ma jönne háromra egy vendég, ismét hatalmas hátcsinosításra. Tersoro mondta még anno, hogy soha nem akar ismét ilyesmit csinálni, de ahogy látom, nem tud igazán nemet mondani.
- Nő lesz a vendég?
- Aha, azthiszem.
- Miért vágsz savanyú arcot? - huppanok ölébe. - Előbb végzel, kisebb a vászon... - súgom ajkaira, amire hitetlenkedve elmosolyodik.
- Az a kis vászon, több mint egy normál nő súlya...
Nevetve megcsókolom. Nagyon boldog vagyok.
***
Ters nem viccelt, ez az egész eléggé stresszes. Főleg, hogy a néni személyi csicskásának tekint, mert vagy harmadjára megyek ki neki vízért. Nem tudom, mikor váltam szolgává, de nem zavar, mert Ters körül lehetek. Nem is zavarom most őt a munkájában, látom mennyire morcos, és a fasza teli az egésszel. Talán ha megint leszopnám úgy mint este, jobb kedve lenne?
- Kou, gyere ide - megmutatja, hogy melyik tintából kell még hoznom, én pedig azonnal megyek is, ám meglepetésemre, Rin lép be az ajtón Ters tesójával, egyből rájuk vigyorgok és jól megölelem őket.
- Sziasztok, üljetek le! - kínálom hellyel őket, hozok nekik valamit, ami van a fagyasztóban... fagyi. Tersre vezetem tekintetem, széles vállán és hátán elmerengek egy picit, majd gyorsan kikapok egy epres ízesítést. Nem akarom, hogy Ters fagyija elfogyjon, vennem kell amúgyis holnapra.
Sokszor meglep, hogy mennyit tud belőle enni... és ekkor megvilágosodom. Fagyi! Kikapom hát a csokis ízesítést is, Rinéknek két kanalat adok az epreshez, kiveszem a fekete tintát a fiókból, veszek egy kanalat, majd egy széket Ters mellé húzok. Rám pillant hálásan. Elveszi a tintát, én pedig kibontva a fagyit, kanalozok egyet és Ters fele nyújtom, aki elfogadja. Máris ellazulnak görcsben lévő izmai, csak ezután köszön a többieknek.
- Mit csináltok? - Rin is jót nyammog a fagyin.
- Szerintem egyértelmű... - dörmögi az orra alatt, majd adok neki még egy falatot...
***
Elfogy két és fél doboz csokis fagyi, mire végez a tetoválással Tersoro. Kinyújtózkodik, majd végül ledobja magát Rinék közé, követem, mire átkarol félkézzel.
Olyan családias az egész, ahogy itt vagyunk és egymással bánunk, ahogy szeretjük egymást. Annyira jól esik, melegséggel tölt el, ilyet még az árvaházban sem tapasztaltam meg, pedig ott együtt fürödtünk a srácokkal, ettünk, ittunk ha úgy volt... falaztunk is egymásnak. De ez valahogy más. Talán azért, mert Ters itt van velem.
Igen, ez lehet a megoldás.
***
- Ters, elmegyünk majd együtt piknikezni? - apró grimasz fut át az arcán.
- Sosem gondoltam volna, hogy ez lesz majd a programom ennyi idősen...
- Na, tőlem mehetünk sztriptíz bárba is... talán ott is lenne kapcsolatom!
- Mi?
Nevetve megpuszilom az arcát.
- Régen kilógtam pár sráccal, és aztán ott kötöttünk ki, ahol a szexuálisan túltengett srácok szoktak. Minden rendben is ment egészen addig, amíg össze nem kevertek valamelyik táncossal.
- És vetkőztél, táncoltál? - látom szemeiben a rosszallást, vagy a féltékenységet talán?
Megrázom fejem.
- Kidobtak, mikor rájöttek, hogy nem is én vagyok az illető.
***
Azok után, hogy már jóideje járunk és tudunk szinte mindent egymásról, nem volt kérdés, hogy együtt csinálunk mindent. Azonban kicsit aggódom, mert tudom, hogy ezt egyszer a legszerelmesebb pár is megunja, és azt nem akarom, hogs Ters legyen. Habár mostanában elég sokat jár el, még többet mint amennyit megszoktam már tőle. Talán találkozgat valakivel? Vagy nem is tudom. Nem, nem hinném. Mikor hazajön, nincs idegen parfümillata, semmi olyasmi amiről azt következtethetném, hogy megcsal. De valami nem hagy nyugodni. Ilyen ez a mai nap is, most is hirtelen elmegy valahová, de titkos és ügyesen kikerüli a válaszadást.
- Oksi, akkor majd siess! - miután elmegy, én nem lazsálok, beöltözöm, és utána settenkedek.
|
| Anettze | 2020. 12. 12. 11:08:05 | #35887 |
Karakter: Tersoros
Megjegyzés: Boldog percek
A hosszúra nyúlt várakozás után Kou végre megszólal és minden kétségemet megsemmisíti.
-Ters, téged akarlak! Most és nem máskor! - a frászt is képes volt kiijeszteni belőlem miközben minden szó nélkül maga elé merült, de most a mosolya és az érzés, hogy minden szexualitást mellőzve is, ő az enyém, tényleg kibaszottul csodálatos. Az arca köré zárom az egyik tenyerem és mély, lassú csókba hívom. Közben finoman össze dörgölőm a farkunkat, hogy egy kis enyhülést kaphasson addig is. Életem során azért be kell vallani nem egy férfival voltam, de Kou maga az erotika. A mohó sóvárgása, azok a nagy csillogó szemei, a bőre, amin tökéletesen virít a nyomom, a hangjáról nem is beszélve. Tényleg piszkosul szeretem őt. Itt fekszik előttem teljesen kitárulkozva, lehunyt szemekkel én pedig a síkosítót oszlatom el magam körül és azon kapom magam, hogy ideges vagyok. Kou puha kezei magához ölelnek, mintha csak megérezte volna a félelmem és végül ez az ami segít meglépni azt a bizonyos lépést, miközben lassú csókba hívom.
- Bármi van szólj! Ha gyors, ha fáj, ha kevés, nem akarlak
bántani! – ezek azok a szavak, amelyek után, már csak a tökéletes egyesülés következik. Pontosan érzem a testének minden apró rezdülését és hallom a halk nyöszörgést az ajkai közül miközben teljesen kitöltöm. Az enyém, teljesen nekem adta magát. Elválok a finom ajkaitól és a szemeibe nézek, amikből színtiszta szeretet sugárzik. Megakarom neki mutatni mennyire szeretem és hálás vagyok érte, de az egészből annyi lesz, hogy a csuklója finom vonalát csókolom végig miközben először megmozdulok benne. A vágy ezernyivel pulzál a testemben, a feje hátra hanyatlik és az egyik lába még közelebb kerül a csípömhöz.
- Többet! Ters... Kérlek! – valószínűleg soha nem fogom tudni elképzelni mit érez ezekben a pillanatokban, de az tudom, hogy feltétel nélkül megbízik bennem. Egy picit ügyeskednem kell az egyensúlyommal, hogy a tagját is kényeztethessem, így teljesen összesimul a felsőtestünk, de az újabb előtörő hangokból ítélve egyáltalán nem bánja a pozíciót, én pedig kényelmesen hozzá tudok férni ismét a nyakához. Amikor végig nyalom azt a finom kis szívást a bőrén, szinte oroszlánnak érzem magam, de ezekben a pillanatokban egyáltalán nem számít semmi, csak mindaz, ami hozzá tartozik. Nem mozgok benne túl gyorsan és ez érzem, hogy megőrjíti, de pontosan tudom mire van szüksége. Nem ismeri a testét, de iszonyatosan mohó, ez pedig engem őrjít meg. A háta mögé nyúlok és finoman felhúzom magamhoz, miközben én is felülök, így most szinte az ölembe ül és teljesen más szögekben érem el. A gerince érzékeny vonalát cirógatom, miközben ütemesen mozgatni kezdem a csípőm és ő teljesen rám nehezedik, miközben zihál. Érzem a mohó csókjait a vállamon és a meg- megremegő lábait és végre kényelmesen elérem, az egész teste istenítése közepette. A nyögéseink szinte, már teljesen új fajta kommunikációt alkotnak, én pedig egyre intenzívebb lökésekkel töltöm be a testét. A gyönyörű, formás fenekébe markolok és néha szinte, már azt hiszem túl sok neki, olyan obszcén és hangos hangokkal tölti be a körülöttünk szikrázó levegőt, ám mindannyiszor amikor lassítok ő maga próbálja visszakapni a ritmus, bizonytalan mozdulatokkal. Ezek pedig újra és újra ellopják az eszemet, és csak arra tudok gondolni, hogy kielégítsem a párom az első éjszakáján. Nemsokára a teljes testemmel ölelem az izzadt és remegő testét, miközben lassú, de mély csókba hívva adom meg mindkettőnknek a beteljesedést.
- Szeretlek! – adok egy utolsó lágy csókot a füle tövébe arra nem is számítva, hogy alig húsz perc múlva az egészet újra kezdjük...
~*~
A krémszínű takaró mellett szinte vibrálóan világos a bőre. A takaró alig takarja a hátát és a bokáját, miközben a legfinomabb combokat és a feneke egy részét teljesen meztelenül csodálhatom minden bűnös érzet nélkül. Már egy ideje fent vagyok és lágyan simogatom hol a tincseit, a nyakát vagy éppen a kezét. Teljesen kielégültnek érzem magam a tegnap éjszaka után és esküszöm ez a kölyök fog sírba vinni, olyan izomlázam van. Alapjáraton egyáltalán nem bírok tétlenül, csöndben feküdni az ágyban, de nincs szívem felébreszteni főleg, hogy tudom, hogy az egész testében rögtön érezné a tegnap este érzékeny nyomait. Gondoltam arra, hogy csinálok neki egy finom fürdőt és reggelit, de semmiképpen nem akarom, hogy most egyedül kelljen kelnie, így csak várok amíg ébredezni nem kezd.
~*~
-Hmm...- ez a halk, fáradt nyöszörgés az, amit mostantól minden reggel elsőként szeretnék hallani. A kölyök, már mocorog a kezeim között és tudom, hogy fenn van, de még nem nyitja ki a szemeit, csak szorosan a mellkasomba temeti az arcát. Érzem, hogy szagolgat és ezen nem tudok nem mosolyogni, mert pontosan ezt tettem vele én is. A haját simogatom és várom, hogy kinyissa a szemeit, ami nemsokára be is következik és hála égnek semmi megbánást nem látok benne.
- Hogy vagy, Kölyök? - suttogom neki továbbra is szorosan magamhoz ölelve, miközben a szívdobogása szinte bizsergeti a saját bőröm.
- Ne aggódj, nem bántottál. A tegnap volt életem legjobb estéje. Én... tényleg szeretlek. Viszont kicsit érzékenynek érzem magam.
- Én is szeretlek, Kölyök. Viszont reggelente egy picit mindig érezni fogod azokat az estéket, amikor ennyire nem fogjuk vissza magunkat. Bár közel sem ennyire, összefog szokni a testünk- Tudom, hogy őt nem zavarja, amit mondok, de nekem ilyenkor mindig egy kicsit bűntudatom lesz, hiába tudom, hogy még azt a rohadt macskát is a tenyeremen hordozom, nemhogy a szerelmem.
- Éhes vagyok...
- Hozok enni neked valami édeset, láttam múltkor amikor velem ettél, hogy azt kerested. Addig pihenj, ha gondolod kapcsolj tv-t, sietek vissza- egy apró csókot nyomok az ajkaira, majd pattannék ki is az ágyból, amikor azzal a lendülettel vissza húz és hosszabbat követel az előzőnél. Aztán még egyet, aztán én simítok végig a csípőjén és a végén öt perc kell ahhoz, hogy felvehessem végre az alsógatyám. Kou elégedetten vigyorog az ágyban, ahogy még visszatekintek hozzá, miközben kilépek az ajtón és rájövök mi sosem fogunk éjjelente aludni.
~*~
-Nem értem ezt az egészet! Miért néz ki nőnek a srác, amikor nem transznemű a párja meg meleg?- Először nem is figyeltem erre az ízére, amikor Kou-val ettünk, de már túl régóta megy ahhoz, hogy figyelmen kívül tudjam hagyni, rendesen fel is baszott az egész.
- Mert nem bízik magában...
- Mekkora faszság! Ha az ember meleg a farkakra bukik, ismétlem a farkakra, a pasis dolgokra, nem tütüre és copfra!
- Ters... Milyen partnereid voltak előttem? Hogy néztek ki... Mármint én... Én, csak...- szóval innen fúj a szél... Beütött nála egy nő sokkal szebb én meg sehogy nem nézek ki láz... Anno ilyet Tesoronál láttam, amikor egy hónapja volt együtt Rinnel és akkor sem értettem honnan jön ez az egész, de pont a páromon látni... A rohadt sorozatok hibája!
- Na, jó figyelj ide, mert ezt csak egyszer mondom el! Te vagy a párom, az is lehet, hogy életem szerelme és soha senki nem fog hozzád tudni felérni. Ha pedig az agyad azon szarakszik elég férfias e vagy, akkor a válaszom persze, hogy igen! Tudod nem igazán szeretem a japán meleg sorozatokat, mert túlságosan azt akarják mutatni, hogy ugyanolyan, mint egy- egy hetero kapcsolat, ahelyett, hogy elengednék a hasonlítgatást, és a szereplők összetettségére koncentrálnának. Ha megnézed arról a gyerekről annyi derült ki, hogy focista! Pedig 45 perce nézzük... Neked igazi férfi humorod van, amit kimondottan díjazok, mert szeretek arról civakodni, hogy ki horkolt hangosabban. Vékony vagy, de izmos és ha elképzellek nyakig sárosan focizva, valószínűleg itt helyben esnék neked. Nem baj, hogy érzékeny vagy, és ha megnézed teljes mértékben pasiként terpeszkedsz ezen az ágyon. Nagyon régóta tudom, hogy meleg vagyok és sosem kezeltem senkit nőként, akivel bármilyen intim kapcsolatom volt. Szeretlek cirógatni, erről nem fogok tudni lemondani, de kérlek ne hordj tütüt, hogy megfelelj nekem és ne is szteroidozd be magad, mert tegnap is attól veszítettem el a fejem, aki most előttem fekszik. Egyenrangúak vagyunk, oké? Nincsenek szerepek, még akkor se, ha teljesen kitárulkozva fogadsz magadba. Akkor is az a nagyszájú Kou leszel, akinek egyébként marha kívánatos a farka és a pasim. Nem a csajom, a pasim. Most pedig kapcsoljuk ki ezt az undormányt és mutatok neked rendes meleg kapcsolatot a tvből! Na, bújj ide szépen, átakarlak ölelni!
~*~
-Ma lesz alkalmad tetoválni, ha szeretnél- egy hét telt el azóta, hogy Kou-val először szeretkeztünk és iszonyatosan rákaptunk az ízére. Szinte kérdés sem volt, hogy marad e, bár azon volt egy kisebb vitánk, hogy fizessen e „lakbért”. Jelenleg a szalon mosdójában vagyunk túl, egy anno általa emlegetett gyors meneten és épp a hasát törölgetem miközben érzem, hogy lefagy a kezeim alatt a mondottakra.
- Vagy nem szeretnéd? - pillantok rá aggódva, ő pedig szinte félbe is szakít, amilyen erővel beszélni kezd.
- Dehogynem! Nagyon is, csak félek, hogy elrontom!
- Ne aggódj, a nagyapámról van szó, anno én is rajta gyakoroltam. Imádni fog téged, bár szerintem rengeteget fog a nagyihoz hasonlítani- mosolyodom el halványan, ahogy elképzelem, hogy az öreg ölelgetve bókolgat a kölyöknelk. Viszont eközben ő szinte majdnem elájul a nagyapám említésére.
- Bemutatsz a családodnak...-suttogja teljesen megrökönyülve én pedig azon gondolkodom, ha leszopnám megint, jobban e lenne.
Szerkesztve Anettze által @ 2020. 12. 13. 11:26:31
|
| Bummie_KS | 2020. 11. 16. 00:19:24 | #35857 |
Karakter: Okozaki Kou
Megjegyzés: Az álomkép, amely nagyon, nagyon, nagyon álomkép...
- Elmondanád miért is rángattál ki a munkahelyemről a jéghideg utcára?- nem riad vissza dühös tekintetemtől, épp ellenkezőleg. Ahelyett, hogy elengedne és végre hátrébb lépne pár lépést, meg sem mozdul, és csak mered rám, megjegyzem elég pofátlanul! Így még soha nem cipeltek ki a munkahelyemről, sőt, sehonnan.
- Mondtam, hogy beszélnünk kell - elfordítva az arcom, megforgatom szemeim. Persze, mondta, de nem éppen ilyen nyugodtan.
- Még nem vagyok 18 rémlik? Akkor meg mit akarsz?- kérdésemre nincs válasz, azonban már hátrébb lépett egy lépést. Jobb is így, ha a közelemben vagy Sensei, nem tudok uralkodni magamon. Annyira nehezen veszem rá magam a futásra, de meg kell tennem, mert ez így nem mehet tovább. Sensei, döntöttünk! Te is és én is, plusz nem akarom, hogy itt helyben essek neked - gondolataimmal egyet értve fújok hátraarcot, azonban megállít benne izmos karjaival. Megremegek. A testem nem akar menekülni, de az agyam már tombol, így dacosan igyekszem kiszabadulni a szorításából, de jóval erősebb nálam.
- Hallgass meg! Muszáj meghallgatnod! Most utoljára hallgass meg!- úgy teszek, mintha meg sem hallottam, viszont egy hang azt mondja, ne packázzak Tersel. Gyenge kis ellenállás a részemről, de nem mondhatom azt, hogy nem tetszik, hogy velem van. Sensei karjai közt lenni... több, mint azt másnál éreztem. Intenzívebb, jobb éa jobb, és sokkal melegebb.
- Pontosan, olyan vagy, mint én amikor ennyi idős voltam. Pusztán te alacsonyabb vagy, mint én voltam, de neked még jól is áll. Magányos vagy, kétségbeesetten próbálod rendezni az életed, de fogalmad sincs ki vagy igazából vagy nem igazán bízol magadban legalábbis. Tudod, ha annak idején nem mondták volna nekem azt, hogy tehetséges vagyok, szerintem a mai napig, csak egy takarító lennék. Tehetséges vagy, Kou. Az emberek imádják azt az energiát amit magadból a rajzaidba csempészel- a hallottak megdermesztenek. Tersnek tényleg ez lenne a véleménye rólam, rólam aki még csak zöldfülű az életben és alig tizennyolc? Már ez annyi melegséggel tölt el, hogy abbamarad a harcom ellene. A szorítása sem érdekel már. Karom a testem mellé ejtem, úgy hallgatom Ters szavait, amelyben tisztán látom a saját érzelmeim. Mégis figyelt volna rám? Ő tényleg foglalkozott velem? Én annyira boldog, azonban szomorú is vagyok. Hiszen Ters lehet, hogy mindezt egy búcsúnak szánja, de nem merek rákérdezni. Úgy érzem, most jobb ha tartom a számat.
- Anyám sokszor mondta nekem, hogy túl büszke vagyok és ez lesz a vesztem. Te is túl büszke vagy, még akkor is, ha tudod, hogy hibáztál. Amikor a csókunk után sírva kirohantál az üzletből, csak azt kívántam, bár megkérdezhetem volna mi is az igazság amiért sírsz, mert fogalmam sem volt, csak arról, hogy én miért sírtam- teljesen ledöbbenek. Ters, miért nem mondtál semmit? Miért ilyenkor teszed? Ha ezt előbb tudom, ha tudom, hogy igenis foglalkozol velem és az érzéseimmel... én sosem lettem volna olyan gyerekes. De mindebben én vagyok a legnagyobb hibás, hiszen nem tudom kifejezni magam. Hatalmas kő esik le a szívemről, ami egyre inkább dobog Ters ügyködése miatt. Oldalra billentem a fejem ösztönösen, hogy tegyen valamit, érjen hozzám, mert megőrülök az édes cirógatásaitól. Majd kiugrik a szívem, mikor a keze megáll a területen.
- Engedd, hogy érezzem mit érzel. Engedd ezt a körülötted lévőknek, csak akkor lehetsz igazán boldog. Ha pedig boldog vagy akkor ott van a helyed is. Amiben pedig a legjobban hasonlítunk az alapján, ami annyi mindent megkavart, hogy azt hiszed egyedül akkor érezhetsz bármit is, ha ahhoz megérintenek. Minden kölyök vágyik a szexre, de ha én ennyi idősen tudtam volna, hogy van amire jobban vágyok... Túl fiatal vagy ahhoz, hogy megértsd mi van egy érintés mögött- megremegek, lassan a számra tapasztom a kezem, nem akarok felizgulni ennyitől, de sikerül. Reszketek, az érintéseiért sóvárog a testem, de nem mondhatom el neki...
- De túl makacs ahhoz, hogy megkérdezd. Arról nem is beszélve, hogy egyes esetekben lehet semmit nem is érzel. Viszont amit megakarok veled értetni, hogy amikor ölellek akkor szükségem van rád- ez így nem lesz jó. Ters lehet nem tudja, de igenis létrehozozt egy... konkrétan csak cirógatással okozott szexuális túlfűtöttséget bennem. El akarok olvadni tőle és a forró tenyerétől, ami éppen a pólóm alatt hevíti fel a testem.
- Amikor mindannyiszor a kezem a tiédhez ért, figyelmeztettelek, kerestem mit reagálsz- állj, ne, Ters! A sóhaj már kikívánkozott már elég régóta, azonban nem tehetjük ezt. Hiszen az utcán vagyunk, lehet bámulnak és... kit érdekel. Ez az ami a leginkább megrémiszt. Többet akarok, de nem tehetem, Ters pedig megbolondít lassan a kínzásával!
- Viszont nem tudtam elmondani, hogy szeretlek. - itt lefagyva meredek magam elé. Ters tényleg szeretne? Ha tényleg szeret, akkor... talán csak félreértettük egymást? Istenem, add hogy ne legyen álom az egész!
- Semmilyen érintéssel, mert csak nem jöttél rá. Nem érintettél hasonlóan. Ölelhet valaki téged undorból is és lefeküdhetsz olyannal aki a csókjával is képes megalázni, de vannak, olyan helyzetek amikor egy cirógatással szinte szeretkezel. Nem érdekel a korod, Kou. A testem az első pillanatban reagált a tiédre, minden porcikádat imádni akarom titkon, sokszor magamnak sem beismerve, de én biztonságot keresek. Nagyon elbaszott alak vagyok, Kou. Az érintések pont, olyan szeszélyesen változtatják a jelentésük, mint ahogyan képesek eltűnni. Amikor majdnem lefeküdtünk pont annyira hevesen kívántalak, mint ezekben a percekben- a karcos sóhaj csak olaj lett a tűzre. Annyira, de annyira megszeretném érinteni Senseit, de nem tudom magam rávenni. Az illata körbeleng, a teste melege megvéd a hidegtől, sőt... szerintem már merevedésem is lett.
- De nem, csak az érintések szeretetére vágyom. A lélek máshogy simogatja egymást, szavakkal. Nem simogatsz őszintén két különböző lelket sohasem, de egy nap alatt annyi emberrel fekszel le amennyit te akarsz. Nem leszek a szeretőd, mert egy szerető sosem tesz ígéretet, csak titkokat. Ha akarnál engem a párom lennél és most a szerelmem vagy. Ez az igazság. Gyere el holnap a szalonba addig döntsd el mi az igényed. Viszont, csak egy gyors menetet nem kapsz a mosdóban, mert összetörted csak a felvetéssel is a szívem. Addig is, szia Kou! -mielőtt bármit reagálhatnék, Ő elmegy. De talán nem is baj. Kell nekem is idő, mire ezt megemésztem, de hiszen... annyira hülye vagyok! Végülis én voltam az aki túlreagált mindent, s nem figyeltem Tersre. Ters vagy Sensei? Akaratlanul az jut eszembe, hogy vajon melyiket szeretné, hogy nyögjem. Megcsapkodom orcámat. Komolyan el kell gondolkodnom, de most nem megy - lepillantok nadrágomra. Igen... inkább melózok, aztán meglátom.
~*~
Az ágyamban fekszem már, most kellemes a hideg levegő ami átkúszik a vékony falakon az árvaházban. Ters körül járnak a gondolataim. Az elején én igazán... nem tudtam, hogy kéne állnom hozzá. Amikor megláttam őt a szalonban, talán nem csak a munkájába lettem szerelmes - kezdetektől fogva vágytam rá. Igen, nagy butaság lenne ezt letagadnom most, hogy már majdnem... lefeküdtünk... forró arcomra szorítom hideg mancsaim. Annyira szégyelnem kéne magam amiatt az este miatt, de... nem megy. Tulajdonképpen ez az amiatt kicsit kényelmetlen Ters közelében lenni, de tudom, ő is nagyon akart már engem - és erre több bizonyítékom is van. Volt. Most azonban félre kell tennem a szexet, és az érzelmeimre koncentrálnom. Remek Ters közelében lenni, szeretem ahogy viselkedik másokkal, a maga távolságtartó formájában, s az hogy velem kivételezik ebben, mérhetetlenül büszkévé tesz. Ters az esetem, pontosabban tőle jobb nincs a világon, senki után nem tudnék így érezni, ez talán az én első szerelmem? Megvakarom fejem. Választ vársz tőlem, Ters? Megkapod. De még mennyire. Most nem fogom elszúrni!
A csengő jelzi jöttemet, Ters pedig sehol, de nem pánikolok. Elmosolyodom. Annyira... annyira édes volt minden emlékem itt... és az is fura, hogy most nem a szex az első ami jár a fejemben a hellyel kapcsolatban, hanem az hogy legszívesebben megölelném Terst. Most. Helyben. De még nem tehetem. Félénken becsukom magam után az ajtót, majd végül megszólítom volt tanáromat, aki a lépcsőn torpant meg.
- Ters?- a hangom túl gyenge, félénk? Nem hiszem, ugyanis Ters arca nem rándul meg és nem mutat semmiféle érzelmet. Na meg ami van rajta... szokásos, de rajta mindig, Mindig istenien áll. A fekete ing bicepszét takarja ugyan, de már most folyik a nyálam azért, hogy legalább egyszer megtapogassam. Vissza a valóságba, Kou!
- Szia, kölyök- itt az én időm. Akkor most jön az, hogy bocsánatot kérek a gyekeres viselkedésemért, s azért is mert nem tudtam kellően észrevenni minden apró jelet, amit felém küldött. Elmondom, hogy hülye voltam, és hogy mikor az étteremben láttam viszont, legszívesebben szorosan megöleltem volna. Az intimitást most kihagyom, mert nincs értelme belefűznöm, azonban azt elmondom, hogy rajta kívül senki sem keltette fel a figyelmem. Sőt... mindenkiben őt kerestem. Elmondom, hogy mennyire szeretem és megértettem amit akkor, azon az estén magyarázott el nekem. Megmondom, hogy szeretem. Igen, így lesz. Csak kezdj már bele, Kou!
- Szeretlek!- picsába!
- Nem így terveztem- orrom alatt morgom, azonban Ters felnevet, amit nem tudok mire vélni.
- Mit szeretsz bennem?- ezt is ki akartam fejteni, de sajnos túlságosan kikívánkozott ez belőlem. Annyira, de annyira bolond vagyok!
- Azt nem amikor ilyen helyzetbe hoz!
- Kou, hetek óta nem magázol, szedd már össze magad! Semmi gond, oké? Itt vagyok - itt vagy, de annyira bizonytalan vagyok...
- Akkor miért érzem, hogy nem érinthetem meg? Tudja nem mindenki tudja ezt... Nekem nem megy az, hogy válaszokat adjak, csak úgy bármire! Megakarlak érinteni, mert kellesz nekem, mert szeretlek és azért vagyok itt, mert melletted lenni a legjobb érzés, de nem tudom kiemelni a részeidet! Gyönyörű a hasad és imádom, ahogy Királylánnyal bánsz, hogy mennyire szépek a munkáid és szeretek veled beszélgetni minden ok nélkül, nem tudom megmondani miért szeretlek, de ez van! Nem kellett volna idejönnöm- hirtelen dől belőlem a szó, és már ott tartok, hogy inkább eltűnök a helyszínről, azonban Ters közrefog és egy olyan kemény csókban részesít, amelyben még soha azelőtt. Amíg ő megtart, én kétségbeesetten kapkodok levegőért és igyekszem magam megtartani, Ters ingjébe kapaszkodva. Ismerős jelenet, azonban ez most jóval másabb, intenzívebb és jesszusom, már most kikészülök! Csípőmet azonnal Ters izmtól kemény combjának préselem, a szívem kétszeresére ugrik. A mancsom már a hajában, a csípőm pedig követelőzve dörzsölöm combjához. Azonban számomra eléggé hamar fúj visszavonulót Ters, csalódott sóhajjal igyekszem neki jelezni, hogy nincs ínyemre ez a belassulás - viszont nem bánom meg, épp ellenkezőleg. Főleg akkor nem, mikor a pólóm alá vezeti kezét és szinte mindenhol végigsimít felhevült bőrömön, majd mikor a gerincemnél matat, hirtelen nyüszítek fel. Mit művelt velem ebben a pillanatban Ters? Hátradöntöm fejem, és már ott tartok, hogy könyörgök mindent leszarva, de aztán Ters megszán magától.
- Gyere!- nem kell kétszer mondania, akár az engedelmes kismajmok, úgy kapaszkodom meg Tersben, de már nem bírom. A csípőm magától ring, nem tehetek róla, de ez ahogy észreveszem, Terset is megőrjíti. A kedves kis puszikra hasamon felkuncogok, majd felnevetek, ám hamarosan kéjesen csendül fel a hangom. Csak nem bírom, mikor kicsit fáj? Ters fölényes mosolyát le szeretném törölni arcáról, így egy finom csókba hívom, eközben ingerelve őt. A morgástól, amely annyira szexi volt ebben a pillanatban, tökéletes mosoly ül ki a képemre. Mielőtt azonban megejthetnék egy kis csipkelődésre valót, Ters vetkőztetni kezd és ő is ledobja magáról a pólóját, én pedig kitárolkozva előtte hagyom, hogy kedvére kínozhasson. Érzem, hogy hamarosan itta vég, Ters viszont azért is lassabban halad és továbbra is kínoz, így én is ezt teszem - karmaimmal a hátát marcangolom szét. Fejem hátra döntöm, hogy méginkább a nyakamhoz juthasson, így kényelmesen tehet rám egy jelölést, akár egy birtokló hím. Mondjuk ő az. És kurvára szeretem ezt benne.
- Szeretlek...- nem bírom azt mondani, hogy én is, mert nem kapok levegőt. Annyira dobog a szívem, tocsogok az izzadságtól és annyira intim az egész együttlétünk, hogy még a kitárulkozott pozíció is felizgat lassan. Lihegve bámulok a szemeibe, melyek most vágytól és boldogságtól csillognak. A legjobb pillanat az eddigi forgatókönyvünkben, és nem a szex miatt...
- Ne kínozz, Ters... Akarlak most és nem száz kibaszott év múlva- nem engedek, nem leszek csicska! Azonban kinevet!
- Talán valami baja van a fiatalúrnak azzal, ha ezt csinálom?- tűzben égve figyelem, ahogy a combom alját csókolgatja és aztán megáll a farkam tövénél, leejtem fejem a párnára. Lihegve próbálok mondatot formálni, de értelmetlen lesz.
- Mit akarsz mit csináljak?- már majdnem kiszalad a számon, hogy a farkát akarom, azonban uralkodva magamon igyekszem valami olyat mondani, aminek nincs köze Ters farokméretéhez. Ugyanis hatalmas.
- Akarlak- a látványra nem bírom ki, muszáj magamat kényeztetnem.
- Mindent megkapsz amit, csak szeretnél- figyelem fél szemmel hogy mit csinál. Tudom, most meg fog tórténni annak aminek meg kell, és ha ez meg fog történni, nincs visszaút.
- Lazulj el, ha gondolod nyomj ellen nekem, ennek kellemetlennek sem szabad még lennie- elsőnek nagyon furcsa érzés, azonban hamar elvesztem az eszem. Valami olyat talált el bennem Ters, amitől csillagokat látok, éa többet akarok. Hirtelen a hajába kapok és annyit suttogok, hogy:
- Többet, téged.
- Jól van, gyönyörű vagy és ügyes. Megpróbálok kettőt, de ne ijedj meg, vigyázok rád- nem bírok már többet, türelmetlen vagyok és Terst akarom, ám mikor megérzem második ujját is magamban, megdermedek. Fáj, kellemetlen, de valahogy annyira... jó. Tetszene nekem, ha fáj? Nem tudok ezen gondolkodni, ugyanis mikor megmozdítja bennem mindkét ujját, ívbe feszül a hátam. Hogy a fájdalomtól vagy a kéjtől nem tudom, de borzalmasan jó érzés ahogy szájába vette a kisebbik énemet. A hangomat nem szabályzom, felesleges...
- Szeretlek, szeretlek, szeretlek...- most, hogy végre felettem van, és a szája is már az enyém, kezembe veszem farkát. Lassan mozog rajta, nem sietek el semmit és azok a mély sóhajok amiket kapok a kedveskedésemért... mindent megér.
- Szeretlek! Atyaég annyira közel vagyok...
- Elélveztesselek így vagy engem akarsz?- elgondolkodom rajta, viszont egyértelmű a válasz. Terset akarom, mindenestől!
~*~
- Én azt is akarom, hogy neked is jó legyen - megszólalna, de közbevágok. Arcára simítok. - Téged akarlak Ters, de nem csak így. Mindened akarom. A figyelmed, szereteted, én tényleg azt akarom, hogy neked is jó-... - de hiába a buta, vágytól elvakult beszédem, Ters tudja mit akarok mondani és ezért egy annyi szeretettel túkcsoduló csókkal ajándékoz meg, amivel még soha.
- Ha fájni fog szólj, és abbahagyom - lesimít hasamon egészen a péniszemig, melyet ingerelni kezd lassú mozdulatokkal. Bele fogok őrülni. Ters végigcsókol a nyakamon, külön nagy figyelmet szentelve a kiszívott foltra nyakamom, melyért nyögdécselésem a jutalma. Mielőtt én is kényeztethetném, eltávolodik tőlem de csak annyira, hogy lekenje hatalmas csomagját azzal a krémmel. Lélegzetem vissza fojtva várom, hogy fölém kerekedjen, és a szemeimbe nézve, helyezze bejáratomhoz farkát. Nem tudom, hogy van rajta gumi vagy sem, egyszerűrn annyira izgulok, hogy meg sem figyeltem, de ha nem lenne sem érdekelne. A szemeivel a tekintetem keresi, hatalmas gyengédség árad belőle és félig nyitott száján keresztül veszi a levegőt - úgy de úgy megcsókolnám őket. Megteszem. Ezt veheti a részemről beleegyezésnek is, és még jó, hogy annak is veszi! Lassan, kínzóan lassan, de viszonylag fájdalommentesen tölt ki belülről. A fenekemben fura érzés őt érezni, próbálom nem szorítani, de még így is küzd az ellen, hogy ne keféljen meg, daraboljon ketté... izmai is megfeszülnek. Már a látványtól el tudnék élvezni, azonban még egy picit várok lehunyt szemekkel. Nem akarom elsietni, de azt sem akarom, hogy neki rossz legyen, így közel egy perc eltelte után, arra kérem rekedte hangon, hogy mozogjon.
Ő óvatosan megteszi, bennem pedig felrobban az összes ér, halk kis sikkantásomat meghallva megdermed és már tudom, hogy visszavonulót fújna, azonban tarkójánál fogva lehúzom magamhoz egy csókra. A fülébe suttogom:
- Ne most, ne még. Téged akarlak, kérlek... - mintha elpattanna benne is valami, egy erőteljes lökéssel, pár oktávval magasabb hang szökik ki a torkomon. De nem hajtogatok mást, csak azt hogy többet. Őt akarom és a fájdalom is... tulajdonképpen valahol izgat. Vár egy picit, azonban ezután ismét lök csípőjével, én pedig már a hátát érem körmeimmel. Morog, talán nincs ínyére, de nem foglalkozik vele azután, hogy a csípőmet mozgatni kezdem. Nem mondhatom azt, hogy nem fáj, de nem is rossz... Ters mozdulatai pedig erőteljesek, vad és követelőző, a csókok amiket váltunk... ez számomra a szeretkezés. Az amire én régóta vágytam, az ez és Ters! Az ütemes lökéseket felváltja egy lassabb, kínzóbb tempó, pont az előtt, mielőtt elmentem volna. Rekedtesen szólal fel Ters.
- Mit szeretnél? Benned menjek el? - alig látok már, az izzadt férfi és csodaszép teste, tetoválásai és izmai, annyira... erre nincs szó.
- Bennem - lihegem, s mire ezt kimondom, Ters már vadul ostromol, mire elélvezek és ő is követ engem.
~*~
A szex, szeretkezés amelyeket együtt töltöttünk azon az estén... kiköveteltem ugyanis Terstől, hogy mégegy menetet ajándékozzon nekem. És mielőtt azt mondhatta volna hogy nem, rávettem, hogy azért mégis így legyen.
Aztán beájultam. Reggel Terst keresem magam mellett s meg is találom, kedves kis mosollyal néz engem. Nem tűnik fáradtnak, ellenkezőleg. Jóval kipihentebb lehet mint én, és felfrissültebb is.
- Jól aludtál? - kérdésére csak hozzábújok.
- Nagyon jól, mint a bunda... - halkan nevetve puszilom meg nyakát.
- Én is jól aludtam, habár még így is horkoltál, kölyök... - erre morcosan megcsapom mellkasát, de fel sem veszi. Megakad szemem az egyik tetoválásán, körberajzolom ujjbegyemmel.
- Jól vagyok, Ters - tudom, hogy ezt akarta igazából tudni. - Fáj egy picit a derekam, de ez normális ilyenkor, nem? - apró bólintás a részéről, elmosolyodom. - Nagyon sokat tettél értem, figyeltél rám és... egyszerűen csak szeretlek... - a hangom majdnem elcsuklik, azonban még idejében parancsolom meg magamnak, hogy férfiként viselkedjek.
- Kou, nem szeretnél hozzám költözni? - gondolkodás nélkül válaszolok.
- De, nagyon is! De nem zavarnék?
- Dehogy, amúgyis egyedül élek... Rintől pedig elveszem a kulcsait, az a seggfej ma reggel hívott, hogy beugrana - megjátszott morgolódás hallatszik a hangjában. - De kinyomtam, mielőtt mondhatott volna valamit...
- Ne már, szegény! - nevetve megcsóválom a fejemet.
- Szerintem ha nem tudnám, hogy ez a valóság, akkor bizonyára azt hinném, hogy álmodok... - a hangja teljesen másabb lett, vágyakozó.
~*~
Megmosolyogtat ez az álomkép, és ugyan pár percig mélázok el... Ters aggódva figyel engem. Felnevetek.
- Ters, téged akarlak! Most és nem máskor!
|
| Anettze | 2020. 10. 27. 19:49:26 | #35822 |
Karakter: Tersoros
Megjegyzés: A nagy sz betűs szó
Itt vagyunk ketten a konyhámban és Kou szeme, olyan kiismerhetetlenül csillog. Fogalmam sincs mit akar mondani vagy én mit is akarok hallani, de úgy érzem a szívem lassan kiugrik végleg a helyéről, ha nem kezd bele rögvest.
- Sensei, én nem tudom, hogyan érez irántam – a szavai hallatán késztetést érzek, hogy megszólaljak, hogy minden gondolatomat megosszam vele és ne legyenek kétségei, de ezúttal nem én beszélek. A csönd örlelő átok. – De azt tudom, hogy én mit, és mit akarok magától. Amikor csókolóztunk, akkor olyan más volt minden, megkavart bennem rengeteg dolgot és azután, másra sem tudtam gondolni! Maga, a csókja, a nagy kezei és minden, ami magához köthető, ha velem szembe jött valami amiről maga jutott az eszembe nyugtalan lettem, de egyben izgatott is. Nem kérem, hogy tápláljon irántam érzéseket – Fogalmam sincs miről beszél nekem pedig végképp annyi sem jut el az agyamig, mint amennyi egy csigának jutna onnantól kezdve, hogy a legcsábítóbb léptekkel egyre közelebb siklik felém, túlságosan szűnik a távolság – De ha lehetne, ha kérhetném arra, hogy csak most az egyszer, tekintsen el az életkoromtól... – Minden gondolkodás nélkül pattanok fel a székről a szavai hallatán. Nagyon rossz az előérzetem és a kényszercselekedetek sem segítenek azon a zavarodottságon amit miatta érzek. Aztán a tarkómra simítja a kezét és a jól ismert borzongással reagál rá a testem. Most nem fogunk csókolózni, kölyök... Mit csinálsz? – Azt szeretném, hogy jól hallja azt, amit mondani akarok – tehetetlen sóhaj szakad ki az ajkaim közül és megteszem azt amit szavak nélkül kér, de már abban a pillanatban, hogy közelebb kerülünk tudom, hogy itt valami rossz lesz. – Ha csak most az egyszer, de le akarok Veled feküdni – A levegő megállt a tüdőmben, kibaszottul nem kapok levegőt és érzem, ahogy a testem reagál rá, a legbűnösebb csemegémre. Lezuhanok a székre, alig pár másodperc alatt minden felborul. Ő pedig az ölembe mászik. Atyaég itt van, de nem így akarom. Elakarok neki mondani mindent, kérdezni, várni... A korai szex mindent elronthat! Ekkor viszont megcsókol. A tökéletes ajkai amiket, már volt alkalmam megismerni engem akarnak és embertelen feladat nem újra birtokba venni őt. A testem minden porcikája felismeri őt és a nyelvem úgy kéri az övét, mintha erre született volna. A hajamba kapaszkodik és érzem, ahogy önkéntelenül mocorog az ölembe, de ebben kénytelen vagyok megállítani. Percek alatt elélveznék ezen a ponton, ha mocorogna az ölemben. A derekát simogatom és szinte érzem vibrálni a bőrét, amikor lejjebb vezeti a kezeimet egészen a formás gömbökig. Kiakar nyírni, ebben biztos vagyok. A pólóm alá vezeti a kezét és rákell jönnöm mennyire is szereti ezt, mert múltkor is pont, ugyanezt csinálta. Azt hiszem én meg a derekáért vagyok oda, és a combjáért, a seggéről nem is beszélve. Ám amikor belecsíp a mellbimbómba, na akkor nincs tovább. A nyakába harapok és szinte a bőrömön érzem a sikolyát. Jó azt hiszem ezek a hangok lesznek a fétiseim, Imádom őket. Ismét érezni akarom az ajkát, így a kedvünkre is cselekedek a nyálas, duzzadt párnákra hajolva. Kijelenthetem, felakarom őt falni. Könnyed mozdulattal felemel és hatalmas a kísértés, hogy a falnak döntve legyen az enyém, mert ahogy a lábaival magához húz annak illegálisnak kéne lennie, annyira jó. Fogalmam sincs, hogyan, de eljutunk az ágyig nekem pedig, már nincsenek a testén kívüli gondolat foszlányaim sem. Pillanatok alatt rángatom le róla a pólóját és a nadrágot és már a szemem előtt van, hogy fogom végig csókolni a puha, lapos hasát, amikor a matracnak döntve találom magamat fölöttem pedig egy lelkesen vetkőztető Kout találok. Lágyan végig simítom a feneke körvonalát, ő pedig megszabadítja a feszülő farkam az utolsó ruhadarabtól is ami ketrecbe zárt. Látom, hogy valamit mormol az orra alatt, de képtelen vagyok felfogni belőle bármit is. Nem beszélve arról, hogy egy pillanattal később, már a száját érzem magam körül és minden amit tesz, mocskosabb, mint az összes eddigi képzeletemben. A kezem remeg, ahogy finoman a hajába simítok, de szükségem van erre a kapcsolatra, hogy én is, csak kicsit törődhessek vele. Látom, ahogy rám emeli a hatalmas, gyönyörű szemeit és ismét egy 16 évesnek kamasznak érzem magam aki nem bír a hormonjaival.
- Kou...- nyögöm nehézkesen és talán pillanatokra vagyok a beteljesüléstől, így amikor kienged az ajkai közül ösztönlényként fordítom négykézlábra. Teljesen kiszolgáltatva fekszik előttem, a világ leggyönyörűbb fenekével és képtelen vagyok olyanokra gondolni, mint a síkosító, így pusztán a saját nyálammal segítek valamennyit a dolgokon, de ahogy az első ujjpercem eltűnik benne az túl gyönyörű. Mindig ügyelek a partnereimre van, hogy egy órát is ujjazom őket a lehető leglassabban tágítva, de Kou közelébe, mintha nem is én lennék jelen és fogalmam sincs semmiről magunk körül. Nem tudom, hogy jutunk egyről a kettőre és onnan addig, hogy az egyesülés peremén nézek azokba a tökéletes szemekbe, de azt tudom, hogy jelenleg a pokolra kívánom azt aki hirtelen az ajtón kopogtat. Nem akarok vele foglalkozni és ismét előre mozdulok a gyönyörű fiút kémlelve alattam aki mindjárt az enyém lesz, de a kopogás egyáltalán nem szűnik. Rin! Basszus, tényleg nem fog elmenni. Ébredek rá a helyzetre és gyorsan kapkodni kezdem az alsómat végig a lábaimon, hogy minél hamarabb elküldhessem innen azta hülye szőkét amikor a kölyök tiltakozó nyöszörgésére ismét megrándul a farkam.
- Ahh, ne... – Itt fekszik teljesen meztelenül az ágyamban az a fiú akibe szerelmes vagyok és szinte könyörög, hogy ne nyissam ki az ajtót. Minden gondolkodás nélkül viszonzom a csókját amikor magához ránt, de ki kell nyitnom azt az ajtót. Morog és ezen mosolyognom kell. Tudom Kou, én is érzem, mindjárt megleszünk, csak elküldöm ezt a hülyét.... Magára húzza a takarót én pedig abban a pillanatban álló farokkal nyitok ajtót Rinnek, de nagyon leakarom venni ezt a boxert, mert most egyszerűen nincs helye rajtam.
- Haver, megértem, hogy most ez egy „beszélgetés”, de tudod, nem az én partim... téged akarnak – Dühösen fújtatok egyet, de az jobban zavar, hogy tökéletesen rálát a kifulladt páromra és még röhögni is kezd. Lassan 1,5 éve nem voltam senkivel és pontosan tudta, hogy most mit akarok csinálni és még röhögni mer... Megölöm, esküszöm kiherélem.
- Mit akarnak tőlem pont most?- csikorgatom a fogaim között, látom Rin arcán, hogy nagyon szabadkozik, de innen már nem menekülök... Faszomat!
- Asszem a mintákról akarnak veled beszélni... – magamra kapom a földről a pólóm és érzem, hogy lassan kezd visszajönni az ép gondolkodásom. Hátrapillantok az ágyban fekvő fiúra és biztos vagyok benne, hogy ő a leggyönyörűbb bárki mellett.
Öltözz fel, oké? Majd gyere le – a hangom lágy és szinte érzem benne a szerelmet, beszélni akarok vele, a karjaim között tartani, a legnehezebb dolog kilépni ezen a hülye ajtón.
~*~
- Rohadt unalmas egy tata volt. Ha árulnám a mintaim akkor sem egy, ilyen fantáziálatlan öregembernek adnám oda őket. – fújtatok idegesen, ahogy eltűnik a színről az a pénzes seggfej aki miatt ott kellett hagynom Kout, konkrétan az utolsó hajrában.
- Basszus, Sert mondtam neked mindig, hogy nem egészséges, hogy sosem szexelsz. Látod most, olyan vagy, mint egy idegbeteg! Nem bírsz a hormonjaiddal. Egyáltalán beszéltetek igazából?
- Nem, igazán... De végül is ő beszélt, bár... Nem tudok semmit Rin!- csattanok fel reménytelenül és Tesoro vállára omlok, keresve az energiát amit mindig képes adni.
-
- Nekem van egy ötletem, segítünk haver. Pusztán bírd ki egy kicsit dugás nélkül még
- Na, jó bazd meg magad! Nem vicces!- vágom tarkón sértetten még mindig Tesoro vállára dőlve, míg végül ki nem bukik belőlem is a röhögés. Egy 16 éves kiskamaszra hasonlítok.
- Ott a hercegnőd, tesó- suttogja végül Tesoro kis idő elteltével és bennem azonnal feléled az a csodálatos világi érzés amit, csak az Ő közelében érzek. Nem, csak te vagy izgatott Kou, csak már én kevésbé mutatom ki. Megakarom ölelni, ahogy ideér, de valahogy mégsem mozdulnak a kezeim, olyan természetesen, mint Rinnek szoktam a tesóm körül a tagjai. Szerencsére a kölyök szeme ragyog és természetesen viselkedik, ahogy Teshez hajol bemutatkozni. A nagyapa imádná, ebben biztos vagyok, de vajon eljutunk valaha addig, hogy megismerhesse?
- Örvendek, Kou! Tudod ez nem a legjobb pillanat a bensőségesebb megismerkedésnek, de azért megkérdezem.. Ki vallott előbb szerelmet? – Fel sem fogom Tesoro szavait egészen belemerülök a saját aggályaimba egészen addig, amíg az utolsó kérdésével ki nem rázza belőlem a lelket is. Látom Kou kérdő és bizonytalan tekintetét magamon és én is pont valahogy így nézek rá és akkor megértem. Pontosan tudta, hogy nem vallottunk szerelmet, de ráakart minket vezetni, hogy lássuk mindkettőnk ugyan ott tart. Szeretlek, Tes, Istenem egy zseni vagy.
- Egyértelműen Kou! – vágja rá Rin, mire Kou csúnyán méregetni kezdi a szöszit. . – Most miért néztek ilyen csúnyán rám?- Imádom ezt a két bolondot!
~*~
A buli határozottan kellemes napnak ígérkezett a számomra, xe örülök, hogy vége. Még nem töltöttem a harmincat sem, de nem vagyok én ehhez szokva, szeretem a csöndet, a békét, szeretem amikor Kou, csak itt van és nem kell agyalnom miért. Az utolsó sörös üveget hajítom a szemeteszsákba és közben a fejem ingatom, hogy érett felnőttek egy művészeti partin nem képesek eljutni egy szemetesig.
- Dolgozhatok megint itt? – szalad ki hirtelen Kou száján a kérdés mire meglepetten nézek rá.
- Te nem bánnád?- a hangom mély, így nem igazán hallatszik benne sosem a bizonytalanság, de én érzem magamban, érzem mindazt ami ez a 160 cm-es srác miatt kering a szívem körül és ebben rohadtul nincs tapasztalatom
- Én nem, viszont lennének igényeim! – eldobja a seprűt és szinte rögvest előttem terem. Mindig meglep mennyi energiája van, szinte ragyog tőle, ahogy felém suhan és egy pillanatig elbízom magam, hogy mostantól minden jó lesz, de bár ne tettem volna – Például, egy gyors menet a mosdóban- a szívem ezer darabra törik. Egy bolond öregember vagyok. Szex és semmi más, maximum azért jött zavarba Rin kérdése miatt, mert nem akarta bevallani, hogy egyébként nem érdeklem, úgy. Miért játszol velem kölyök? Elegem van ebből az egészből, ehhez a bizonytalansághoz, már öreg vagyok.
- Kölyök, ez lenne a nagy igényed?- dühös vagyok és sértett, kibaszottul nem ért engem. Meg sem próbált engem megkérdezni, csak egy kölyök és most idegennek érzem
- Igen, na meg hogy legalább egyszer egy nap, közelebbről megismerjem a kisebbik éned – nyelek egyet, ahogy elém vetülnek a köztünk lévő forró emlékképek és az összes fantázia, hogy mi mindent tehetném főleg, hogy minden nap kívánna... Viszont ez nekem nem megy, nekem erre nincs, már szükségem. Biztonság kell, nem ez. Elmondtam neki múltkor is, megrázom a fejem – Most mi a baj?- Az, hogy szerelmes vagyok beléd! Legszívesebben az arcába kiáltanám, de nem fogom neki elmondani, így is fáj elengednem
- Még mindig tizenhét vagy, rémlik?- ez az első hazugság ami az eszembe jut és végül is annyira nem is hazugság. Ha érettebb lenne, valószínűleg máshogy gondolkodna, nem a farkamat akarná, hanem engem. Most viszont, csak hormonokból áll és ezt megértem. Én is pontosan ezt csináltam, csak az akkori legjobb barátommal.
- Na és? Addig hozzám sem akarsz nyúlni, amíg nem leszek tizennyolc? – látom rajta, hogy dühös, de megkönnyíti a dolgom azzal, hogy nyilvánvalót kérdez, csak bólintok egyet miközben hallom ahogy a szívem összetörik ezer darabból százezerre– Az előbb mintha le akartál volna feküdni velem!- szeretkezni akartam veled...
- Le, de Rin hála istennek, megakadályozta – látom az arcán a fájdalmat, ami még nehezebbé teszi ezt az egészet, de gyorsnak kell lennem mielőtt kibukkannak a könnyeim. Meggyengít ez a kölyök és ő az egyetlen, bárcsak értené.
- Szóval az ajánlatom, miszerint legyünk együtt úgy hogy nincs semmi kötöttség, elutasítod?
- Nem, de addig amíg nem leszel tizennyolc, addig nem szeretnék bűnöző lenni.
- Akkor kapd be a hülye életkorodat! – pont nyílik az ajtó, ahogy Kou megüti a kiabálás első lépcsőfokát, én pedig, csak nézek rá és próbálok hazudni, hazudni, mert védnem kell magam.
- Nem mondom azt, hogy nem akarok veled lefeküdni, Kou. Csak nem akarom, hogy ez kitudódjon, vagy hogy ezzel bármelyikünk sérüljön.- eddig a pontig igaz is amit mondok, de innentől jön mindaz amit bárcsak eltudna felejteni vagy észre sem venni. - Értsd meg, engem lecsukhatnak ezért és hiába mondod azt, hogy szeretsz, nem fog számítani a bíróságon!
- Rendben – a válasza meglep, de végül is ezt akartam miután őt nem kaphatom meg – Akkor az hogy majdnem szexeltünk, meg sem történt. Majd találkozunk akkor, mikor tizennyolc leszek, rendben? – már fordul is, hogy itt hagyjon, de megragadom a karját. Nem mehet, így el én... Valamit mondanom kell. Komolyan képes, csak azért elmenni, mert nem adok neki rögvest szexet? Úgy érzem magam, mint egy nő és bárcsak szemét férfi lennék, de most csak egy dühös szerelmes vagyok akit ő használt ki.
- Felfogod, hogy mit teszek azzal, ha mindenki szeme elé tárom, hogy egy tizenhét évessel szexelek? Tudod, hogy ez mekkora felelősség? Ez a való világ Kou, ha pedig ezt nem tudod megérteni, mert éretlen vagy, akkor játszunk úgy ahogy fütyülsz! Menj, nem kell idejönnöd addig amíg felnőtt korba nem lépsz! Hajrá, nem tartalak vissza! De azt nem garantálom, hogy azután is így fogok érezni irántad! – csak kiabálok és kiabálok, nem akarom ezt mondani, de... Megbénult a szívem, visszaeresztette a vaskapuit, a pusztítás, olyan erős, hogy nem engedhetek kockázatot. Hosszú idő után újra vágyom a pengét a bőrömön ahogy Kou hangja ismét felcsendül.
- Engedj el. Ha annyira zavarna a korom, már eleve nem akartál volna megfektetni – végül elengedem és nézem, ahogy kisétál azon az ajtón pont, olyan szeszélyesen ahogy anno besétált rajta. Nem mondtam ki, de: Szeretlek...
~*~
Utoljára akkor éreztem magam ennyire üresnek, amikor Tesoro elment, de mostanában egyre többször jövök rá, hogy az a kölyök a szívem ártatlan kis kínzómestere. Amióta kisétált azon az ajtón, nem vagyok a szalon közelébe sem. Ideiglenesen nem fogadok vendégeket és kivettem a saját éves szabadságom nagyrészét, hogy gondolkodhassak. Nem akartam látni, alkotni akartam és úszni, ehhez pedig a legjobb hely 16 éves korom szentélye volt a Mark's uszoda. Konkrétan egy barátom családi örökségéről beszélünk ahol jelenleg esti takarításért cserébe visszakaptam az egykori raktáromat, ami egy dolgozói háló és csak bezárkóztam. Az egész pedig csodálatos, el is felejtettem mennyire hiányzott az úszás.
Most viszont itt vagyok Rinnel és Tesoroval egy hangos bárban, dühösen vitatkozva egy mixerrel, hogy negyven perce várom az italom, mire csak annyit mond „Rendeljen újra, uram”. Ha Rin nem rakja a vállamra a kezét valószínűleg leütöm, én csak piát akartam.
Ám amikor legközelebb visszaülök a fekete borítású kanapé mivoltára és új esélyt kapok a rendelésre megáll bennem az ütő a látottakra. Kou! Itt van előttem alig két méterre az egyetlen férfi aki iránt valaha is éreztem szerelmet és fogalmam sincs mit mondhatnék. Fél füllel hallom, hogy Rinnek válaszol arról, hogy hogy van, de én nem bírok tovább ránézni és sietősen a mosdó felé veszem az irányt. Kibaszottul elengedtelek, nem kéne tovább kínoznod a szépségeddel! Miért nem tudom még ezért sem gyűlölni? Hiába támaszkodok a hideg téglázott falnak a kinti hűvös éjben, egyszerűen nem találok megoldást és a testem remeg a szavakért hiszen lehet ez az utolsó esélyem, kifele menet láttam, hogy mosolygott egy másik pincérre a pultban. Valószínűleg szeretők. Nem szabad ezen meglepődnem, tovább sem kellett lépnie ő, csak egy kölyök, tele hormonokkal, nekem pedig el kell engednem. Viszont előbb még valamit meg kell tennem...
~*~
- Elmondanád miért is rángattál ki a munkahelyemről a jéghideg utcára?- mered rám dühös arccal a kezeim közül kiszabadult fiú, akinek nem sok választást adtam arra, hogy jön vagy sem.
- Mondtam, hogy beszélnünk kell
- Még nem vagyok 18 rémlik? Akkor meg mit akarsz?- tárja szét a karjait dühösen és érzem a múltkori beszélgetésünk nem, csak bennem hagyott tüskéket. Mire észbe kapok hátat fordítva nekem igyekszik befelé, de most ezt nem engedhetem neki. A derekát megragadva szorosan átölelem mire meglepett sikoly hagyja el az ajkait és nemsokkal később minden erejével menekülni próbál, de sokkal erősebb vagyok nála és ezt most ki is használom.
- Hallgass meg! Muszáj meghallgatnod! Most utoljára hallgass meg!- a hangom ellentmondást nem tűrő, de ő még mindig mocorog és szitkozódik viszont úgy döntök inkább neki látok a monológnak amit a fejemben, már tízezerszer elmormoltam, de neki még soha.
- Pontosan, olyan vagy, mint én amikor ennyi idős voltam. Pusztán te alacsonyabb vagy, mint én voltam, de neked még jól is áll. Magányos vagy, kétségbeesetten próbálod rendezni az életed, de fogalmad sincs ki vagy igazából vagy nem igazán bízol magadban legalábbis. Tudod, ha annak idején nem mondták volna nekem azt, hogy tehetséges vagyok, szerintem a mai napig, csak egy takarító lennék. Tehetséges vagy, Kou. Az emberek imádják azt az energiát amit magadból a rajzaidba csempészel- a szavaimmal haladva egyre kevésbé szorítom közre Kou testét, de továbbra sem engedem el, s a jobb karommal továbbra is ölelem míg a ballal végig simítok egyenként minden ujjpercén, majd újra végig simítom az ujjaitól egészen a karja közepéig vezető utat.
- Anyám sokszor mondta nekem, hogy túl büszke vagyok és ez lesz a vesztem. Te is túl büszke vagy, még akkor is, ha tudod, hogy hibáztál. Amikor a csókunk után sírva kirohantál az üzletből, csak azt kívántam, bár megkérdezhetem volna mi is az igazság amiért sírsz, mert fogalmam sem volt, csak arról, hogy én miért sírtam- Érzem, ahogy az izmai megrándulnak a meglepettségtől és ezúttal a nyakától pusztán az ujjaim hegyével simítok a szívéig, amíg meg nem érzem annak a dobogását.
- Engedd, hogy érezzem mit érzel. Engedd ezt a körülötted lévőknek, csak akkor lehetsz igazán boldog. Ha pedig boldog vagy akkor ott van a helyed is. Amiben pedig a legjobban hasonlítunk az alapján, ami annyi mindent megkavart, hogy azt hiszed egyedül akkor érezhetsz bármit is, ha ahhoz megérintenek. Minden kölyök vágyik a szexre, de ha én ennyi idősen tudtam volna, hogy van amire jobban vágyok... Túl fiatal vagy ahhoz, hogy megértsd mi van egy érintés mögött- megcsókolom a fülét és érzem, hogy megremeg, de nem csinálok semmi mást, csak hallgatom a szívét- De túl makacs ahhoz, hogy megkérdezd. Arról nem is beszélve, hogy egyes esetekben lehet semmit nem is érzel. Viszont amit megakarok veled értetni, hogy amikor ölellek akkor szükségem van rád- az orrommal a vállán játszadozom, belélegzem az illatának összes molekuláját és a kezeim égető lassúsággal járnak utat a pólója alatt cikázva.
- Amikor mindannyiszor a kezem a tiédhez ért, figyelmeztettelek, kerestem mit reagálsz- a forró leheletem a fülén égnek állítja a pihék sokaságát és az ajka között remegő sóhaj jön napvilágra- Viszont nem tudtam elmondani, hogy szeretlek. Semmilyen érintéssel, mert csak nem jöttél rá. Nem érintettél hasonlóan. Ölelhet valaki téged undorból is és lefeküdhetsz olyannal aki a csókjával is képes megalázni, de vannak, olyan helyzetek amikor egy cirógatással szinte szeretkezel. Nem érdekel a korod, Kou. A testem az első pillanatban reagált a tiédre, minden porcikádat imádni akarom titkon, sokszor magamnak sem beismerve, de én biztonságot keresek. Nagyon elbaszott alak vagyok, Kou. Az érintések pont, olyan szeszélyesen változtatják a jelentésük, mint ahogyan képesek eltűnni. Amikor majdnem lefeküdtünk pont annyira hevesen kívántalak, mint ezekben a percekben- a késztetés, hogy megcsókoljam a legnagyobb gyötrelmet okozza és három hosszú, karcos sóhajjal döntöm az arcomat a testéhez miközben minden porcikánk egymáshoz simul és igyekszem uralkodni magamon.
- De nem, csak az érintések szeretetére vágyom. A lélek máshogy simogatja egymást, szavakkal. Nem simogatsz őszintén két különböző lelket sohasem, de egy nap alatt annyi emberrel fekszel le amennyit te akarsz. Nem leszek a szeretőd, mert egy szerető sosem tesz ígéretet, csak titkokat. Ha akarnál engem a párom lennél és most a szerelmem vagy. Ez az igazság. Gyere el holnap a szalonba addig döntsd el mi az igényed. Viszont, csak egy gyors menetet nem kapsz a mosdóban, mert összetörted csak a felvetéssel is a szívem. Addig is, szia Kou!
~*~
Meghallom a jól ismert csengő hangját és még egyszer a tükörbe pillantok mégis nem tudom mit akarok látni. Tegnap este az egész szívemet tálcán kínáltam Kounak és most valahol itt van én pedig rettegek, mert ezúttal lesz ideje megszólalni, azért jön, hogy megszólaljon és most nem futhatok el.
- Ters?- hallom meg a hangját végül és a szívem nagyot dobban, ahogy kiejti a nevem. Vajon mit jelent, ahogyan szólít a számára? Még a szavak sem mindig egyértelműek. Végül leérek a lépcsőn és közvetlenül magam előtt látom az egész mivoltát és még mindig annyira gyönyörű, akkor is, ha csak a hatalmas pólójában van egy újabb hülye figurával az elején, szeretem amikor így elveszik a ruháiban. Megakarom ölelni, szükségem van rá. Viszont tudnom kell mit érez ezúttal ő maga.
- Szia, kölyök- talán percek telnek el amíg így bámuljuk egymást és látom Koun, hogy egyre kínosabban érzi magát, így úgy döntök jobb lesz, ha megszólalok, de az utolsó pillanatban mégis megelőz.
- Szeretlek!- az egész szót szinte kiállítja és aztán, csak áll ott paradicsom piros fejjel és biztos vagyok benne, hogy ezt...
- Nem így terveztem- suttogja helyettem is és muszáj vagyok felnevetni mire értetlenül néz rám, ahogy közelebb lépdelek, de a barna foltok között a szemében látom még a felcsillanó bizonytalanságot is, mintha nem hinne abban, hogy a tegnap este megtörtént
- Mit szeretsz bennem?- mindennél jobban vágyok arra, hogy ezen a részen túl legyünk, de most nem hagyhatjuk ki az érintésekért, tudnom kell.
- Azt nem amikor ilyen helyzetbe hoz- ismét mosolyognom kell
- Kou, hetek óta nem magázol, szedd már össze magad! Semmi gond, oké? Itt vagyok
- Akkor miért érzem, hogy nem érinthetem meg? Tudja nem mindenki tudja ezt... Nekem nem megy az, hogy válaszokat adjak, csak úgy bármire! Megakarlak érinteni, mert kellesz nekem, mert szeretlek és azért vagyok itt, mert melletted lenni a legjobb érzés, de nem tudom kiemelni a részeidet! Gyönyörű a hasad és imádom, ahogy Királylánnyal bánsz, hogy mennyire szépek a munkáid és szeretek veled beszélgetni minden ok nélkül, nem tudom megmondani miért szeretlek, de ez van! Nem kellett volna idejönnöm- Kounak esélye sincs még csak hátat sem fordítania nekem, mert minden gondolkozás nélkül rántom magamhoz az eddigi legintenzívebb csókunkra. Két kezemmel az arcát ölelem körbe és az ő kezei úgy szorítják az ingem, mintha az tartaná őt egyedül a földön. A csókunk, már mint annyiszor heves és marcangoló, Kou háta pedig ismerősen találkozik a fal hidegével és a felismerés vagy talán az emlékek hatására nyöszörgés hagyja el az ajkait és az ujjai ezúttal a hajamba mélyednek, míg én a combommal simítok a két lába közé ismerve azt mennyire imádta is ezt múltkor. Azonban most nem akarok sietni, így lassítok a csókunkon és szinte, csak az ajkainkat engedem összeérni a kölyök legnagyobb elégedetlenségére. Vigasztalóan a bő póló alá vezetem a kezem és a gerincén kutakodok gyengepontok után amit nemsokára egy kisebb nyüszítésével árul el nekem és az ujjaim hát újból és újra kezdik kínozni azt a pár négyzetcentiméternyi területet a testen, amit úgy imádok.
- Gyere!- suttogom az ajkai közé és finoman a combja alá nyúlok amit már annyiszor megőrjített, de az biztos, hogy még számtalanszor meg is fog főleg, ha ezekkel az iszonyúan szexi vádlikat kulcsolja majd körém akkor is, ha már benne leszek. A gondolattól megugrik a farkam és közben a hasamon érzem, hogy ő is egyre inkább megakar válni ettől a rengeteg ruhától. Ahogy az ágyhoz érünk a pólóján keresztül csókolom végig a hasát és meglepődve tapasztalom, hogy kuncogni kezd alattam. Összevont szemöldökkel pillantok rá és noha a nevetése gyönyörű most nem ez a célom vele, így minden figyelmeztetés nélkül húzom fel a pólóját addig amíg bele nem tudok harapni a mellbimbójába és végre meghallom azt a szexi, meglepett sikkantást ami annyira megtud őrjíteni. Már pont azon gondolkodom hol szívjam ki először a világos bőrét amikor megérzem, hogy a kezével magához hívogat. Lágyan hajolok a csókjába és mászom teljesen fölé miközben ő ösztönösen emelgeti a csípőjét egyre és egyre felém ami izgatott morgást szabadít fel belőlem. Szerintem életemben nem vetkőztettem le, ilyen gyorsan senkit, de amikor végre meglátom Kou farkát tudom, hogy ez így is iszonyúan lassú volt. Áthúzom a fejem fölött a pólóm, de egyelőre tovább nem vetkőzök, mert most pontosan tudom, hogy mire vágyom. A kezeim közé veszem a farkát és a nyakára hajolok, hogy végre a szívásnyomot is megejthessem rajta. Érzem, ahogy megrándul a markomba és követelőzőn dörgölőzik a bőrömnek, én pedig élvezve a nyöszörgő kis hangokat lassan húzok párat a hosszán, a nyakát szívogatva és ahogy megelégszem azzal amit rajta okoztam egy utolsó csókkal nyugtatom a nyaka piros területét, míg végül újból a szemeibe nem pillantok. A körmei amik eddig a hátamba mélyedtek valószínűleg rajtam is hagytak jó pár maradandó nyomot viszont ezt most képtelen vagyok bánni, amikor annyira tökéletesen simul a karjaim közé az egyetlen férfi akit szeretek. Húzok egy két erősebbet a farkán ő pedig a lepedő után keresgél minden áron, míg végül teljesen össze nem gyűri azt maga alatt.
- Szeretlek...- suttogom a bőrébe és egy csókot nyomok a szíve felé míg nem fekszem közvetlenül a lábai között. Finoman megfogom a bokáját és egy hangyányit feljebb tolom míg végül meg nem látom a legtökéletesebb gömböket amiket valaha is láttam.
- Ne kínozz, Ters... Akarlak most és nem száz kibaszott év múlva- felnevetek ahogy meghallom a tiltakozó hangokat és innen lentről is tökéletes a szemébe tudok nézni, hogy még inkább megőrjíthessem őt.
- Talán valami baja van a fiatalúrnak azzal, ha ezt csinálom?- végig nyalok a combja alján és jó pár apró puszi társaságában lassan a csókokon át a farka tövéhez hajolok, de nem érek hozzá, csak figyelem a vágyakozó arcot aminek minden négyzetmétere hozzátartozik.
- Mit akarsz mit csináljak?- cirógatom a lábait amíg már remegnek a vágyakozástól én pedig annyira felvagyok izgulva, hogy le kell másznom az ágyról, hogy levehessem a maradék ruhámat is, mert lassan kiszakad a boxerem, olyan kemény vagyok. Hallom, ahogy Kou felnyög ahogy teljesen meztelenné válok én pedig ettől még inkább megőrülök.
- Akarlak- sóhajtja és a keze a saját farkára kulcsolódik én pedig azt hiszem megfogok ezen az éjszakán halni annyira ész veszejtően szexi minden mozdulata.
- Mindent megkapsz amit, csak szeretnél- a fiókból kiveszek egy üveg síkosítót és egy csomag óvszert, hogy azt már később ne kelljen és finoman arrébb lököm Kou kezét magáról, hogy hozzáférhessek mindenhol. Az ujjaimra folyatok a síkosítóból és külön még Kou nyílása köré is kenek egy keveset, mert véletlenül sem akarom bántani főleg, hogy múltkor majdnem biztos, hogy fájhatott neki.
- Lazulj el, ha gondolod nyomj ellen nekem, ennek kellemetlennek sem szabad még lennie- suttogom és először, csak egy újammal körzök az apró bejárat körül, lassan masszírozom az izmokat miközben a farkára is ejtek néhány jutalom csókot és lassan végül betolakszom egy ujjammal Kou belsejébe. Hallom ahogy meglepetten felsóhajt tudom, hogy így sokkal jobbnak kell lennie a múltkorinál és közben időt sem hagyva neki kezdem el lassan keresni a belsejében azt a legérzékenyebb kis pontot, amit úgy néz ki sikeresen el is érek, bár Kou annyira hangos, hogy sosem tudom eldönteni mire is reagál ennyire hevesen, de határozottan imádom. A hajamba markol és hallom, hogy valamit mormol az orra alatt én pedig kihúzódom azzal az egy ujjammal és újra elmerítem benne.
- Jól van, gyönyörű vagy és ügyes. Megpróbálok kettőt, de ne ijedj meg, vigyázok rád- ahogy a második ujjam is ismét elmerítem a síkosítóban próbálok minél lassabb lenni, mert Kou hihetetlenül szűk, de nem tudom meddig leszek elég türelmes, mert így is vagy 5 átkozott perce dörgölőzök, már a matracnak néhol pusztán a látvány miatt felnyögve amit Kou meztelen teste jelent. Végül aztán most már nehezebben, de mindkét ujjam befurakszik és látom, hogy Kou arca kissé megrándul az érzéstől, így megállok és hagyom, hogy szokja a helyzetet mégis az érzés, ahogy körülöttem lüktet, még ha csak az ujjaim is azok hihetetlen. Végül aztán az ajkaim közé engedem a farkát és úgy mozdítom meg az ujjaimat benne, hogy eltereljem kissé a figyelmét és úgy látszik sikerül is, mert ismént meghallom azokat az apró sóhajokat amiket, úgy szeretek. Jó pár percig játsszuk ezt míg végül ki nem engedem a számból és felfelé haladva a mellkasán szórok csókokat végig azt mormogva:
- Szeretlek, szeretlek, szeretlek...- kihúzom belőle egy ujjamat, ahogy megcsókolom, de ahogy ezúttal ő követel hevesebb csókot vissza is merítem belé azt a másikat mire nem, csak ő hallat nyögést hanem én is a gyönyörű ujjai végett, amik a farkammal kezdtek könnyedén játszadozni.
- Szeretlek- suttogja lehunyt szemekkel és biztos vagyok benne, hogy életemben nem láttam még gyönyörűbbet ennél. -Atyaég annyira közel vagyok...
- Elélveztesselek így vagy engem akarsz?- kérdezem tőle gyengéden csókolva a nyakát és nagyon remélem, hogy a második opciót választja, mert majd meghalok annyira benne akarok lenni. Bár attól egy pillanatig sem félek, hogyha nem állna még készen kielégítetetlenül maradnék, de azért mégis megakarom ezt lépni vele
|
| Bummie_KS | 2020. 10. 14. 11:00:01 | #35818 |
Karakter: Okozaki Kou
Megjegyzés: Sensei,vagy nem sensei?
- Sensei, ami történt, az...
- Hagyd csak, túlzásba estem...
- Nem, én élveztem...
- Nem szabad, kölyök! 18 éves se vagy és az alkalmazottam... – megszólalnék, hogy ez nem probléma, azonban elhallgatok, nem enged szóhoz jutni. - Baszki, egyes országokban ezért lecsuknának! Sőt simán feljelenthetsz szexuális zaklatásért és az egész karrierem tönkre mehet... Ráadásul egy szellemileg instabil öregedő pasas vagyok! Velem összejönni kész öngyilkosság, szeretőre meg nincs szükségem és...- egy világ omlik össze bennem. Szóval a Senseinek, csak szeretőként sem kellenék, a korom miatt. Jelenleg minden más eltörpül, mint az hogy Sensei kizárólag miattam aggódik, hogy meggondolnám magam idő közben, ehelyett egyetlen aprócska mondat cseng, ismétlődik körülöttem, "szeretőre meg nincs szükségem"...
Gondolkodás nélkül előre lépek felé, azonban hiába próbálom magamra erőltetni a kételkedés elnyomását, nem megy. Szerető. Már annak sem akar elfogadni? Ezek mind csak kifogások lehetnek, hogy ne maradjak? De akkor miért csókolt meg úgy, hogy azt sem tudtam milyen világban vagyok, ha most el akar lökni magától? Sensei, kihasználtál engem, vagy csak ki akartál és rájöttél idő közben, hogy nem kéne ezt tenned? De hiszen még csak hozzám sem ért úgy hogy jogos legyen, hiszen mindig durván beszélt velem és a legtöbb időmet, csendben kellett mellette töltenem. Hát persze, hiszen ráerőltettem magam. Nem akart felvenni, nem vagyok tehetséges sem. Ez mind... ez mind az én hibám.
- Ebben a korban egy kenyérre is felizgulna az ember! Alig tudok rólad valamit, az Istenért az is lehet, hogy szűz vagy és 80 év múlva full heteroként undorodni fogsz ettől az egésztől!- kibuggyannak könnyeim. Az hogy még hátra sem fordul és csak úgy, a semmiből akar ellökni magától, fáj. Ő nem érzi azt amit én, ő nem lesz izgatott a közelemben, ő nem akar hozzám érni és a csók is, talán azért történt, mert szexuálisan túlfűtött volt. Fáj, hogy míg én próbáltam megfelelni neki, hogy míg én aggódtam és igyekeztem mindent úgy csinálni ahogy neki megfelel, majd egy gyenge pillanatában én is elsodródtam az árral, aztán ez a visszautasítás... letörlöm arcomról a krokodil könnyeim, de maguktól potyognak és folynak végig az arcomon, államon, így nem is érdekel már.
- Akartam veled beszélni a... Mintáidról. Mivel én varrom fel őket és nem te ki kell őket fizetnem, az- az... Tessék! Ebből meg az eddigi fizetésedből biztosan tudsz fizetni magadnak kauciót meg első havi lakbért. Oda akartam adni, ha holnap nem jönnél már be...- a kegyelemdöfés. Mintha elfogadnám azt a pénzt, Sensei ezzel mellélőttél. Kikapom kezéből, majd a borítékot kettétépem, benne a pénzzel együtt. Nem, nem fogok lealacsonyodni odáig, hogy elvegyek egy ilyen hála-pénzt, ravasz módon köpenybe bújtatva az okot, miszerint mennyire reménytelen helyzetem van, és szükségem van a pénzre. Elé dobom a széttépett borítékot, majd felpillantok rá. Nem mondok semmit. Én voltam a hülye, hogy idejöttem, hogy visszacsókoltam, hogy képes lettem volna lefeküdni vele gondolkodás nélkül. Senseinek nem kell szerető. Nincs rá szüksége. Rám sincs szüksége. Kirohanok a boltból.
~*~
Nem tudom, hogy hanyadik energiaitalt iszom a boltban, a kassza mögött ülve. Este nincs rohanás, nincs vendég, max egy-két ember, de ők sem olyan vészesek, általában piát vesznek és már mennek is haza, hogy kiélvezzék a magányukat kedvenc italuk társaságában. Én is így tennék, de ehelyett hellt iszogatok kitudja hanyadikat, de nem érzek semmi hatást. Csak a szívem fáj. Vajon most mit kéne tennem, ezután? Hol a helyem? Mikor Senseiel voltam, biztonságban éreztem magam, hiszen önmagam lehettem vele és nem féltem attól, hogy egyszer csak hátbaszúr - annyira őszinte pasasnak tűnt. De most nem tudom, mit kéne tennem. Hülyén követtem az ösztöneim, Sensei pedig hirtelen ellökött magától, a semmiből! Aggódik értem, hogy megváltozik majd a véleményem őt illetően, hogy majd elveszítem a vágyat iránta. Ez hazugság. Sensei még nyolcvan évesen is szexin nézne ki, azokkal a szemekkel és sármmal. Igaz, öreg lenne hozzám, de ettől függetlenül ő az egyetlen, akire beindulnék még így is.
Sóhajtva dőlök hátra, a széken. Kéne még innom egy energiaitalt, de félek szívrohamot kapok a végén. Mondjuk, nem lenne rossz.
~*~
Eltelt egy hét, kettő, de én már megint Senseire gondolva verem ki a zuhany alatt, az ágyamban, a mosdóban. Akárhányszor felébredek, Sensei vágytól csillogó szemeit látom, érzem ahogy csókol és simogat nagy kezeivel mindenhol. Szeretnék vele lenni, mégha ez csak testi kapcsolat is lenne. Lehet, hogy őt sem zavarná, hiszen jövőhónapban 18 leszek, addig igazán kibírnánk a titkolózást.
,,Szeretőre meg nincs szükségem..."
Igaz, hogy nincs, de nekem szükségem van rá. Vagy ő, vagy valaki olyan, aki képes lenne helyettesíteni, elvégre sok olyan fizikomú férfi létezik a világban. De nem, őt nem lehet helyettesíteni.
Az új melóm felé igyekszem, olasz étteremben pincérkedek reggel hattól, így mocskosul korán kell kelnem. Ez van, ha elveszítesz egy jó állást. Az étterem nem rossz, de elveszi minden szabadidőmet. Nincs szünetem, egész nap pakolászok, felszolgálok, mosogatok is néha, na meg segítek ott ahol tudok - rohadt sok a munka, de legalább jól fizet és van egy biztos munkahelyem. Kaptam munkaruhát is, mindenről a hely gondoskodik, este pedig haza is vihetek kaját. Már felmondtam a boltban is. Nem akartam ott lenni, közel Senseihez, plusz a pincérkedéssel kétszer annyit keresek, mint az éjjeli műszakkal - habár rendesen meg is dolgoztatnak.
Lassan el kell költöznöm.
Már kinéztem egy lakást, de sajnos Sensei boltjához közelit, így mikor leszállok a buszról, igyekszem gyorsan elhaladni az üzlet előtt, azonban a póznákra felragasztott plakátok, megallítanak. Buli?
~*~
Fogalmam sincs, mit keresek itt. Kinyaltam magam a bulira, azonban még nem láttam Senseit. Sőt, egyetlen ismerős arcot sem. Sóhajtva teszem le italomat a jól ismert tervezőasztalra, amin most italok és poharak sorakoznak, majd miután felnéztem és kicsit arrébb araszoltam a tömegtől, megpillantom Senseit, ahogy... magával táncol? Mi a fene?
Sensei testvére nem meghalt már nagyon rég? Vagy csak én képzeltem bele valami ilyesmit?
Lábaim maguktól visznek a táncolók felé, akik pontosabban olyanok, mint két tojás, de még így is meg tudom különböztetni Senseitől testvérét. Sensei haja dúsabb és talán egy picivel erősebb alkatú. Szeretnék udvariasan viselkedni, hogy legalább ezt ne csesszem el de amint odaérek, a két meglepődött férfi elé, elszáll minden józan ész belőlem.
- Szia, Kou! Ő itt Tesoro, Tesoro ő itt Kou... - nem engedem, hogy végig mondja, vagy hogy a testvére mutatkozzon be nekem.
- Sensei, mondani akarok valamit és nem érdekel, hogy maga mit gondol, de még mondanom kell valamit
- Nem... Nekem kell valamit mondanom...
- Majd utánam elmondhatja! Sosem hagy szóhoz jutni és nem érdekel, hogy egy óriás vagy, hogy van magából még egy esküszöm behúzok egyet, ha nem hagysz máshogy szóhoz jutni! - észre sem veszem, hogy amúgy letegeztem Senseit.
- Menjünk fel és mondhatod - adja be a derekát, amit egy mosollyal nyugtázok. Felmegyünk, a konyhában megkínál innivalóval, de én megrázom fejemet. Leül a székre, azonban én nem követem példáját.
- Sensei, én nem tudom, hogyan érez irántam - csapok bele a közepébe. - De azt tudom, hogy én mit, és mit akarok magától. Amikor csókolóztunk, akkor olyan más volt minden, megkavart bennem rengeteg dolgot és azután, másra sem tudtam gondolni! Maga, a csókja, a nagy kezei és minden, ami magához köthető, ha velem szembe jött valami amiről maga jutott az eszembe nyugtalan lettem, de egyben izgatott is. Nem kérem, hogy tápláljon irántam érzéseket - lépdelek közelebb Senseihez. - De ha lehetne, ha kérhetném arra, hogy csak most az egyszer, tekintsen el az életkoromtól... - ekkor feláll hirtelen, így ahelyett hogy az ölébe ülnék, mégközelebb lépek hozzá. Érzem illatát, teste melegét és annyira jó is ez, hogy felnyúlva Sensei tarkójára simítom kezem, finoman jelzem neki, hogy hajoljon egy picit le hozzám. - Azt szeretném, hogy jól hallja azt, amit mondani akarok - végül megadja magát, én pedig a fülébe súgom mondandómat. - Ha csak most az egyszer, de le akarok Veled feküdni - kikerekednek szemei, meglepetten lépne hátrébb, azonban a szék megállítja és lezuhan rá. Én kapok az alkalmon, rögtön ölébe mászom és immár majdnem egyvonalban lévő arcára simítom mancsaim, majd gondolkodás nélkül csapok le ajkaira. Hiába feszülnek meg izmai tiltakozóan, ajkai elnyílnak és pont úgy, mint pár héttel ezelőtt, felfalja számat. A nyelve durván tör előre, uralja a csókot és ízlelőszerve az enyémet ingerelve késztet egy méginkább észtvesztő csókcsatába. Hajába túrva akarok még, ő pedig aprót morranva tér át nyakamra és nagy, lapát kezeivel derekamra simítva tart egyhelyben. A férfi kezeit a fenekemre simítom, bal kezem a pólója alá siklik, végigsimítok kockás hasfalán, majd egészen mellkasáig tűröm fel a pólót és csípek mellbimbójába, mire hirtelen beleharap a puha bőrömbe. Halk kis sikkantás a válaszom, elégedettnek tűnve, visszatér a szám szétmarcangolásához. Feláll fenekemnél megtartva, a szobájába veszi az irányt. Eközben akár egy majom, tartom magam és mikor végre az ágyra dönt, a szemeibe tudok nézni. Elmosolyodom. Tehát vágy rám, és ezt az is bizonyítja, hogy a nadrágom és a pólóm lerángatásával, ő is nekiáll vetkőzni. Iszom a látványt. A lábam közt térdelő, kidolgozott félisten, éppen a nadrágjával vacakol és ez annyira szexi, hogy térdre ugrom és elfektetem Terst. Meglepődve pislog rám, én viszont annál inkább feltüzelve érzem magam, kibontom nadrágjában lévő csomagját.
- Mi a ... - azt akarnám mondani, hogy még így, félig feligulva sem férne belém, ám megvonom a vállaim képzeltben. Elfelejtve mindent hajolok Tersoros farkára, bekapva makkját nyelvemmel ingerlem. A sóhajok és morgások arra következtetnek, hogy tetszik neki és miért ne tetszene, így megpróbálom lejjebb engendni a számban. Bátran, gondolkodás nélkül teszem mindezt és nem érzek megbánást sem! Ettől annyira felszökik az adrenalinom, hogy észre sem veszem, hogy Ters méretes farka lassan a torkomig elér - ami hatalmas dolog, hiszen nem tudtam, hogy ennyire jó is tudok lenni szopásban. Szokom a méretét, de egyben igyekszem gyönyört is okozni ezért eddig lehunyt szemeimet felnyitva, Ters arcára vezetem hogy lecsekkoljam reakcióit, és egyszerűen ledöbbenek. Az élvezet amely kiül arcára annyira mássá, szexibbé teszi!
- Kou... - amikor felnyög tudom, abba kell hagynom. Felkúszok hozzá egy csókra, ám ehelyett fordít a helyzetünkön és négykézláb találva magam, hatalmasat nyüszítek. Felsőtestem a párnákra zuhan, fenekem még a levegőben, plusz Ters már tágítani kezd. Haláli. Mármint az érzés, fura és kényelmetlen, de nem zavaró. Ters második ujja már feszít, így kényelmetlenné válik a helyzet, azonban hamar elfelejtek mindent, mikor már ujjaival befejezte a felkészítésemet. Lihegve gurulok hátamra, majd felnézek a vadul lihegő férfira, akiről patakokban folyik a víz. Ó, igen. Most megtörténik, végre megtörténik amire vágytam! Fölém magasodik, megtámaszkodik jobb karjával fejem mellett és péniszét, a bejáratomhoz igazgatítja szabad kezével. Csak pár pillanat, és végre egyesülök vele... mielőtt Ters mozdulhatott volna, kopogtatnak az ajtón. Dühödten kapom fejem abba az irányba, ami bizonyára tönkreteszi az egész hangulatot. A bús picsába!
Ters nem foglalkozik vele, ismét rám emeli a tekintetét és megmozdul egy picit, azonban ismét kopogtatnak.
- Ahh, ne... - sóhajtok fel, mikor Ters az ajtóhoz megy, elkapom karjánál és megcsókolom. Most kell, most akarom. Azonban a szoba túlsóvégén lévő személy másképp gondolja, így morogva elválok a férfitől. Magamra húzom a takarót durcásan, végignézem ahogy Ters felveszi boxerját, közben lecsekkolom milyen formás feneke van. A pólót nem veszi fel, bizonyára sejti ki lehet az alkalmatlankodó.
- Haver, megértem, hogy most ez egy "beszélgetés", de tudod, nem az én partim... téged akarnak - tökéletesen belát rám is Rin, mire bemutatok neki. Felröhög. Hát, kösz.
- Mit akarnak tőlem pont most?
- Asszem a mintákról akarnak veled beszélni... - Ters közben felveszi magára a pólót, majd visszapillant rám. Nem látok megbánást a szemeiben, ellenkezőleg! Talán sajnálja ő is, hogy végül nem lett több köztünk...
- Öltözz fel, oké? Majd gyere le - eltűnik Rinnel, én pedig hátra a párnákra vágom magam. Hülye Rin. De legalább, Ters... Sensei... vajon hogy kéne hívnom ezután? Senseinek hívni már túl értelmetlen, hiszen ami az előbb történt, az mindennél jobb volt. És lehetett volna jobb is, ha hülye Rin nem akar ránktörni. Tuti kifogásként hozta fel a mintás problémát! Hülye Rin, utállak!
Felveszem magamra pólómat is, majd megnézem magam a tükörben, hogy minden rendben van-e. Igen. Talán kicsit kipirult vagyok, s ha Ters illatom van az mégjobb. Tényleg. Felfrissülve, de bánkódva ugyan, körbenézek a helyiségben. Ters illata leng körbe mindent, még engem is - és ez nagyon nagy elégedettséggel tölt el. Kis figurák a polcokon, melyek bizonyára a régi időkből valóak, rengeteg kiragasztott, eszméletlen rajzok és plakátok, más-más bandákról. Tényleg, fogalmam sem volt eddig, hogy milyen zenéket szerethet. Kíváncsian lépek az egyik fiókhoz, melyet kinyitva megtalálom a zoknijait. Egy másikban a fehérneműit, a boxereket jól átnézem, hogy tudjam a méreteit és amúgyis... gyerek vagyok még, ő pedig az első pasim! Másrészt a szülinapja sincs annyira messze, ha jól látom a naptárban, hiszen bejelölte a testvére szülinapját, és mivel tuti egy napon születtek így egyértelmű. Mit kéne vennem neki? Boxert? Valami felnőtt játékot? Az utóbbi nem hangzik rosszul, tuti szereti az ilyesmiket. Illetve lehet, hogy csak azért gondolom ezt, mert kanos vagyok. Hát, mindegy. Végül kimerészkedek a szobából, lemegyek a lépcsőn és azonnal kiszúrom az én félistenemet. Hát, nem hiába zúgtam bele. Kissé összekócolt hajával mégszexibb, mint a buli kezdetekor, hiszen én csináltam vele ezt! Ő is kiszúr a tömegben, elmosolyodva int magához, én pedig azonnal mellette termek. Rinnel és a tesójával beszélgetett, így jobbnak látom gyorsan bemutatkozni.
- Örvendek, Kou! - rázunk kezet. - Tudod ez nem a legjobb pillanat a belsőségesebb megismerkedésnek, de azért megkérdezem... - kíváncsian bólintok egyet. - Ki vallott előbb szerelmet? - lefagyva pillantok fel Tersre, aki szinte reagálni sem tud, elpirosodott picit az arca. Egyikőnk sem mondta ki a szeretlek szót, azonban a tetteinkkel alátámasztottuk. Ha így nézem Ters, de ha a mostani szitut nézem én, de...
- Egyértelműen Kou! - vágja rá Rin, mire összeszűkített szemmel nézek rá. Ő értetlenül pillant rám és legjobb barátjára. - Most miért néztek ilyen csúnyán rám? - pillantásai akár az angyalkáké. Mekkora egy szélhámos!
*
A bulinak végre valahára vége, már csak a takarítás maradt. Rinék valahol romantikáznak, fejbevert az információ, hogy ők ketten együtt voltak vagy vannak. Én éppen söprögetek, míg Ters a sörös üvegeket szedi össze és egy nagy, fekete kukás zsákba hajítja őket.
- Dolgozhatok megint itt? - szalad ki a számon a kérdés, mire egy meglepett férfival találom szembe magam.
- Te nem bánnád?
- Én nem, viszont lennének igényeim! - dobom is el a söprűt, majd Ters elé perdülök. - Például, egy gyors menet a mosdóban.
- Kölyök, ez lenne a nagy igényed?
- Igen, na meg hogy legalább egyszer egy nap, közelebbről megismerjem a kisebbik éned - erre nyel egyet, nincs ellenére. Azonban megrázza fejét. - Most mi a baj?
- Még mindig tizenhét vagy, rémlik?
- Na és? Addig hozzám sem akarsz nyúlni, amíg nem leszek tizennyolc? - vonom fel szemöldökeim, mire bólint egyet. - Az előbb mintha le akartál volna feküdni velem!
- Le, de Rin hála istennek, megakadályozta - ez szíven vág. Hogy mi a fenéről hadovál?
- Szóval az ajánlatom, miszerint legyünk együtt úgy hogy nincs semmi kötöttség, elutasítod?
- Nem, de addig amíg nem leszel tizennyolc, addig nem szeretnék bűnöző lenni.
- Akkor kapd be a hülye életkorodat! - vágom a fejéhez, mire talán megszeppen egy picit. Rin fecsegve belép az üzletbe, oldalán Ters tesójával, ám a feszültséget megérezve, csendben maradnak.
- Nem mondom azt, hogy nem akarok veled lefeküdni, Kou - szólal meg mély hangján a nagy Őm, aki most éppen bűncselekménynek tekint engem. - Csak nem akarom, hogy ez kitudódjon, vagy hogy ezzel bármelyikőnk sérüljön. Értsd meg, engem lecsukhatnak ezért és hiába mondod azt, hogy szeretsz, nem fog számítani a bíróságon!
- Rendben - a hirtelen beleegyezésem miatt meglepődik, azonban tudom, hogy Ters tudja, nem azért lettem ennyire partner ebben. - Akkor az hogy majdnem szexeltünk, meg sem történt. Majd találkozunk akkor, mikor tizennyolc leszek, rendben? - már fordulok is, hogy otthagyjam, mikor megragadja karomat és kényszerítve engem arra, hogy szemébe nézzek, megszólal. Rohadt dühös, mély hangja csak úgy dörren rám.
- Felfogod, hogy mit teszek azzal, ha mindenki szeme elé tárom, hogy egy tizenhét évessel szexelek? Tudod, hogy ez mekkora felelősség? Ez a való világ Kou, ha pedig ezt nem tudod megérteni, mert éretlen vagy, akkor játszunk úgy ahogy fütyülsz! Menj, nem kell idejönnöd addig amíg felnőtt korba nem lépsz! Hajrá, nem tartalak vissza! De azt nem garantálom, hogy azután is így fogok érezni irántad! - amiket mondd fejbever, megszégyenít. Igen, kölyök vagyok, de nem hiszem, hogy ezt érdemlem és ilyen körítésben. Ez nem, ez teljesen lehetetlen. Megérdemlem amit kapok, de ez akkoris túl... rossz. Nagyon, nagyon rossz, főleg úgy, hogy igaza van, tényleg gyerekesen viselkedem. De miért nem tud ezen túllépni? Senki nem mondaná meg rólam, hogy 17 vagyok! Senki, a büdös jóéletnek sincs joga kielemezni a kapcsolatunkat, ő most mégis fél ettől?
- Engedj el - elenged, majd hátra is lép egy lépést. - Ha annyira zavarna a korom, már eleve nem akartál volna megfektetni - összeszűkíti szemeit, én pedig befogom. Nem akarom, hogy megutáljon. De ezt nem érzem igazságosnak. Felveszem a kabátomat, majd elindulok hazafelé.
*
Nem hívott és nem keresett, Rin sem, hogy akár egy keveset is érdeklődjön felőlem. Nemsokára itt a születésnapom, aztán Tersé is. Vajon nem fogom soha többet látni?
- Kou, minden rendben? - lép mögém kollégám, Rei. Bólintok, mire megpaskolja vállamat. - Hát, én nem így látom - a bárpultnál állunk éppen, kezemben egy toll és egy jegyzettömb.
- Jól látod, nem vagyok valami jól - fordulok is szembe vele. - Nincsenek mostanában túl jó napjaim.
- Figyelj, ma elmegyünk páran bulizni, jöhetnél te is - a srác kontaktlencsétől kék szemeibe pillantok, bólintok egyet. Ő is magasabb nálam sokkal, bár nálam ki nem, viszont nem a túledzett forma, így legalább nem olyan kellemetlen a közelében lenni. Hirtelen egy türelmetlen hang szakít ki minket az idilli helyzetből, megdermedek. Sensei? Azonnal hátrafordulok, és mikor megpillantom, hirtelen lever a víz. A hármas ismét együtt, egy asztalnál, nekem pedig eszembe jut a napokkal ezelőtt történtek. Rei már indulna, hogy felvegye a türelmetlenkedők rendelését, azonban megállítom.
- Majd én - és már libbenek is a trió felé.
Szerkesztve Bummie_KS által @ 2020. 10. 14. 11:01:52
|
| Anettze | 2020. 10. 04. 18:06:29 | #35813 |
Karakter: Tersoros
Megjegyzés: Annak, aki mindent felborított
- Beszélne nekem a testvéréről? – csendül fel a kérdés és hiába, hogy valahogy sejtettem, hogy ezt fogja kérdezni mégis a sóhajtás ingere itt dübörög a mellkasomban, mert ez nem egy könnyű téma, nagyon nem.
- Mit szeretnél róla tudni?- kérdezem végül, mert nem hiszem, hogy magamtól bárhogyan is beletudnék kezdeni, hogy az értelmes és legfőképpen nyugodt legyen.
- Mit osztana meg velem? – Kou meglepően mellőzi a tolakodást ami miatt döbbenet ül ki az arcomra és nem tudom eldönteni ennek most örülök vagy sem.
- Nos... – kezdek bele végül, de a hang valahogy elhal a lelkemben és annyi emlékkép cikázik a szemeim előtt, hogy azok, már a könnyeken dolgoznak a szívem sötét tájékán, mégis ezúttal, még csak egy fanyaru mosoly kerül az arcom kirakatába.
- Ez olyan, mintha elvesztenéd azt, ami kiskorod óta már megszoktál. Mint a látás, hallás, szaglás... nem, ezt semmivel sem lehet összehasonlítani. Nem tudom más ikreknek milyen, de mi szó szerint azok az ikrek voltunk akiket mindenki elképzel. Basszus, annyira összevoltunk szokva, hogy 14 és fél éves korunkig kivétel nélkül együtt aludtunk, mert máshogy nem ment. Jóformán a lélegzetünkkel képesek voltunk kommunikálni és képtelenek voltunk meglepni a másikat, mert mindig egyszerre mozdultunk. Sokszor mondták azt, hogy nem lehet minket megkülönböztetni, de ez inkább, olyan volt, mintha egy személy lettünk volna. Attól eltekintve, hogy a szerelmi életünk nem ugyanolyan volt. Rin egyébként Tesoro nagy szerelme, akire először nagyon féltékeny voltam. Aztán... Mikor elment, haragudtam a világra. Nem akartam senkivel sem beszélni, ha kerestek is az Rin volt, mert őt hiába próbáltam magamtól ellökni, nem ment. Azóta megnyitottam a szalont, a munkának éltem, így sikeres lettem a munkámban- ahogy befejezem a mondandómat, úgy érzem ismét szükségem lenne egy ölelésre, de ezúttal tartóztatom magam. Látom Koun, hogy még kérdezni akar és én megígértem neki.
- Mit gondol, ha újra láthatná, mit mondana neki? – a kérdés elgondolkodtat, ezzel tényleg megfogott, nem szoktam, ilyeneken gondolkodni, mert már rég lemondtam róla. Pusztán magamat kínoznám vele.
- Még nem tudom. Fogalmam sincs, mit mondhatnék neki- felelem végül és tudom, hogy nem ilyen válaszra vált, de megértőnek látszik és ezt most szeretem benne bármennyire is furcsa belegondolni.
- Haragudna rá?
- Dehogy, vagyis... nem tudom. Nem tudnám elviselni a tényt, hogy elhagyott, éppen ezért, lehet szomorú lennék, mintsem dühös- Kou aprót bólint én pedig még mindig azon gondolkodom amit kérdezett, azt hiszem nagyon sokáig haragudtam rá, de nem azért, mert elment, hanem mert azt ígérte visszajön. – Na és veled, mi a helyzet?- kérdezem végül és ez most nem, csak jégtörés vagy udvarias kérdés érdekel, mert nem tudok róla semmit
- Nos... én... – zavartan megköszörüli a torkát, és már látom, hogy az ő története sem lesz könnyű mese, mert pontosan ismerem azt, ahogy most a szeme csillog. Magányos. – Én jelenleg... az árvaházban élek. Kiskoromban adtak be oda, nem emlékszem a szüleimre, azt sem tudom, hogy vannak rokonaim vagy sem. Szerintem ha vannak is, nem akarnának engem, főleg így. Azért is jelentkeztem a munkára, mert kell a pénz, hogy kivegyek magamnak egy kisebb albérletet, hiszen nemsokára, tizennyolc leszek- Szóval ezért nem adta meg a címét a jelentkezési lapon
- Most hány éves is vagy?- húzom fel a szemöldököm, mert belegondolva jelentkezési papírt sem kaptam tőle, a munkaszerződésen meg nem néztem meg mit töltött ki vagy sem
- Tizenhét...- tényleg egy kölyök
~*~
Kou ajkai elnyílnak és tökéletesen készségesen tartja a tempót kettőnk között és amikor épp a derekáért nyúlnék, teljesen hozzám simul, mintha csak a legtitkosabb vágyaimba látna. A teste apró és puha és teljesen megőrjít, ahogy az ajkamba harap. Minden emberben lakozik egy állat, aki csak arra vágyik, hogy jól lakhasson és bennem most teljes erejével tombol minden ösztönével együtt és hiába tudom, hogy lehetetlen még közelebb akarom magamhoz vonni a testét. Nem elég, teljesen tehetetlen vagyok, teljes könnyedséggel préselem a falhoz és a csókunk nem szakad meg, már képtelen vagyok gondolkodni. Akarom őt még, még és még és ezzel ő sincs másképp, ami végképp rátesz egy lapáttal a köztünk tomboló tűzre. Kou szinte kitépi a hajamat, úgy szorítja, mintha csak attól félne elengedem. A keze pedig egyik pillanatról a másikra, már a pólóm alatt kutakodik, bár lehet az több is volt, de most minden túl gyorsan történik. Megszoktam, hogy mindig testben hozzám hasonló partnereim vannak, de azt hiszem Kou új fétist ébresztett bennem, amit csak ő képes kielégíteni. Hihetetlenül vékony combjai vannak és tökéletes segge... Egy kezemmel összetudnám roppantani és valami tuti elbaszódott bennem, mert hihetetlenül izgat, ahogy elveszik az ujjaim között. Fel akarom cipelni az emeletre és meztelenre vetkőztetni, leszopni, addig mozogni benne, amíg tudom, hogy sosem élhetne át jobbat és atyaég... Viszont minden egy pillanat alatt megváltozik, mert ahol a valaha volt legizgatóbb nyögést meghallom rájövök, hogy mit is művelek éppen és azzal a pillanattal elengedem őt. A földre hullik és megint, olyan nagy szemekkel néz rám. Érzem a számban az ízét és ez egyáltalán nem segít a dolgokon. Látom, hogy megakar szólalni, de az ajtó az ismert csengésével jelzi, hogy új vendég érkezett és egyszer az életben örülök, hogy egy vendég annyira undorítóan közönségesen öltözött fel, mert a látványra rögtön lenyugszik a hormonháztartásom...
~*~
Huh, ez a nő rendesen próbára tett ahogy fogdosott és nem hagyta, hogy végezzem a dolgom. Ráadásul az sem segített a dolgon, hogy félidőtől a kölyök a tökéletes kis testével sétálgatott körülöttem. Nem tehetek róla egy fojtott nyögés is kiszakadt a számon, ahogy a történtekre gondoltam és a csaj persze, hogy azt hitte neki szól... De nem vetette el magát velem, és remélhetőleg soha többet nem látom!
- Sensei, ami történt, az... – Kou hangja szakít ki a gondolataim közül és alig fél másodperc szükséges ahhoz, hogy ráébredjek mit is akar mondani és arra, hogy én nem állok készen arra, hogy végig mondja.
- Hagyd, csak, túlzásba estem- próbálom őt elhallgatni bármennyire is szánalmas a próbálkozásom, de persze, hogy nem hagyja, már rázza is a fejét... Basszus, elcsesztem, mindjárt felmond, lehet meg is próbál verni, bár az vicces lenne...
- Nem, én élveztem...- sokáig fel sem fogom mit is mondott, de amikor mégis és látom, hogy azóta is teljesen elvörösödve a földet bámulja, meg kell fordulnom, mert nem tudnék ránézni miközben ezt mondom, de meg kell tennem.
- Nem szabad kölyök! 18 éves se vagy és az alkalmazottam... – kisebb szünetet tartok és próbálom összeszedni a gondolataimat- Baszki, egyes országokban ezért lecsuknának! Sőt simán feljelenthetsz szexuális zaklatásért és az egész karrierem tönkre mehet... Ráadásul egy szellemileg instabil öregedő pasas vagyok! Velem összejönni kész öngyilkosság, szeretőre meg nincs szükségem és...- Basszus? Mit hadoválok?! Szerető? Kapcsolat? Egy pillanatnyi megingás vagyok neki csupán...
- Ebben a korban egy kenyérre is felizgulna az ember! Alig tudok rólad valamit, az Istenért az is lehet, hogy szűz vagy és 80 év múlva full heteroként undorodni fogsz ettől az egésztől!- egyre inkább hadarok és a teljes összeomlás szélén állok, de még mindig nem merek ránézni.
- Akartam veled beszélni a... Mintáidról. Mivel én varrom fel őket és nem te ki kell őket fizetnem, az- az... Tessék! Ebből meg az eddigi fizetésedből biztosan tudsz fizetni magadnak kauciót meg első havi lakbért. Oda akartam adni, ha holnap nem jönnél már be...- a mondandóm felénél megfordulok, ahogy megtalálom a pénzzel teli borítékot, de még mindig nem merek a kölyökre nézni és bár ne tettem volna... A 160 centiméterével ott áll és az egész arcán folynak le a könnyek. Szinte kitépi a kezemből a borítékot és én, csak várok mit fog csinálni. Elfut vagy jól kioszt vagy bármi is, de érzem, hogy nem lesz jó vége
~*~
Szinte feltépem Rin ajtaját és tetőtől talpig szétbőgött képpel kezdenék bele az egész sztoriba amikor szinte teljesen megáll számomra az idő... Tesoro, a testvérem ott ül tőlem pár méterre tizenvalahány év után és most nincs elég időm haragudni Rinre, mert nem szólt, hogy itt van vagy a másik felemre, mert tizenvalahány évre eltűnt, csak a karjai közé vetem magam és újból érzem az illatát, a melegét, a lényét... Viszont tudom egy hosszú sztori, még vár ránk.
~*~
- Élet és halál között lebegve talált rám egy idős férfi miután valahogy elbotorkáltam a falu széléig. Sokáig tényleg nem emlékeztem és semmi iratom nem volt, de aztán pár év után az emlékek álmaimban megrohamoztak és felkerestem a rendőrt aki anno segített nekem. Kiderült, hogy tényleg nagyon hülye ötlet volt katonának menni, és hogy az szállást megtámadó terrorista csoport azóta is áll és addig jó, amíg senki nem tudja, hogy élek, mert akkor nem lehet bajom sem nektek... A világ legnehezebb döntése volt, de új életet kezdtem abban a reményben, hogy egynap elfogják őket és megtörtént... Gyűlölöm magam, hogy nem lehetettem melletted, anyu mellett, hogy nem érezhettem Rint, hogy nem segíthettem az első szerelmednél, de most itt vagyok és mindent befogunk pótolni.
- Tesoro... Sosem voltam szerelmes, egészen az elmúlt pár hónapig. Erről nem késtél le...
~*~
Nem jött el másnap dolgozni, és kedden sem, majd egész héten, sehol egy telefon, egy felmondó levél vagy, csak egy madár felőle. Elcsesztem, elcsesztem és soha többet nem fogom látni. Ma szombat van és Rin eldöntötte, hogy szervez egy bulit a szalonba, amivel mindent tele plakátolt. „Ha Kou el sem jön, jó üzleti fogás”- hogy az ő szavaival éljek, de nekem kibaszottul nem tetszik, mert csak nyaliznom kell a törpe meg... sehol. Soha nem gondoltam, hogy Tesoron kívül bárkit is tudnék minden egyes percben hiányolni, de azt hiszem tévedtem, mert az a pisze kis harcigombóc mindent felforgatott.
-Gyere Ters, táncoljunk!
~*~
Hirtelen Tesoro megdermed és abbahagyja a táncolást, pedig már pont kezdtem elfelejteni az egésznek hála a hiányt, mert mint bármikor az ikrem tényleg képes feltölteni és már rá is akarok mordulni, hogy mit csinál amikor megpillantom ŐT. Igen, rájöttem ő a nagybetűs „Ő”. Annak idején Tesoro azt mondta egyszerűen tudni fogom amikor megtalálom azt a személyt, akit olyan különlegesen szeretek, mint senki mást és bármennyire nehéz is elfogadni nálam ez egy 17 éves, 160 cm-es gyakornok, aki állandóan locsog, bár belegondolva ritkán hagyom neki. Látom, hogy teljesen ledermedve áll és nem tudja feldolgozni most mi van, ahogy a pontos hasonlásom mellett állok.
- Szia, Kou! Ő itt Tesoro, Tesoro ő itt Kou...
- Sensei, mondani akarok valamit és nem érdekel, hogy maga mit gondol, de még mondanom kell valamit
- Nem... Nekem kell valamit mondanom...
- Majd utánam elmondhatja! Sosem hagy szóhoz jutni és nem érdekel, hogy egy óriás vagy, hogy van magából még egy esküszöm behúzok egyet, ha nem hagysz máshogy szóhoz jutni!- a szemei teljesen eltökéltek és noha Tesoro, csak röhög mellettem én tudom, hogy komolyan gondolta.
- Menjünk fel és mondhatod
|
|
